Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a nagyon szomorú alaptapasztalatommal, hogy a szüleim nem igazán tudtak engem, nem vettek komolyan, és nem is tiszteltek soha mint szuverén emberi lényt, sem mint az akármilyen gyermeküket, sem mint kvalitásokkal rendelkező valakit, ellenben nem voltak restek engem terelgetni, hibáztatni, bennem bűntudatot, alkalmatlanságérzést kelteni. Fogalmuk sem volt arról, ami igazából fontos volt nekem, soha nem mondhattam el, nem is lehetett téma. Egyedül voltam minden kínommal, azzal is, amikor a bátyáim nagyon csúnyán bántottak. Az önállóságomat a szüleim annyiban támogatták, amennyiben ez azt jelentette, hogy nem okozok nekik problémát. Alig emlékszem arra, hogy örültek volna nekem, büszkék lettek volna rám, az önértékem számított volna. Ma sincs ez másképp. Ami nekem fontos, nekik nem érdekes, a többi témában meg helyre akarnak tenni. Bővebben…
bejegyzés kategória bejegyzései
a csap, amelyikből ketten lehet csak inni
A valaki feküdjön le velem című, keddi elemző írásra heves nőhibáztatás, a nőgyűlölet jelenségét relativizáló, kifejezetten ellenséges módon értetlen kommentáradat érkezett. Újra körünkben üdvözölhettük a legkitartóbb kommentelőt, a bőrcipős-karórás Tibit, aki itt a blogon hagyományosan nem érti, miért nem akad ínyére való partnere, és szerintem inkább máshol gondolkozzon ezen. De a pálmát “Szücs Imre” viszi:
“A nem az nem!” – szól a feminista szlogen. Mi is ezzel a gond? Bővebben…
jaj, endre
Nem bírom ezt a sok süketelést. Nem túl szexi, nem túl summa cum laude férfiak magabiztos fejtegetéseit a világról, a kocsikról, politikáról és a nőkről. Miért nem lehet csak úgy együtt menni, lenni? Persze nem Endrével.
Jön mellettem az Endre a Bartókbélaúton, magyaráz, kezemben egy kurvanehéz doboz — megjavították a turmixgépem –, sietnék, botladozom, némán nyögök, úgy hallgatom. A piros lámpánál elém fordul, a kezével gesztikulál, arról beszél, egyre hangosabban, hogy mi a baj a nőkkel. Bővebben…
pedig árnyalt vagy
Te aztán nem vagy olyan, mint a kommentek népe. Gondolkodsz, világos elveid vannak: egyenlőség, szolidaritás, belátás, a sokféleség tisztelete. Tudod és hangoztatod magadról, hogy ilyen vagy, te már itt tartasz, véded a gyengébbet, kiáltasz az igazságtalanság ellen. Még másokra is rászólsz, akik lábbal tiporják az igazságosságot, belátást, irgalmat, mert ugyanezt elvárod tőlük is.
És mégis belecsúszol. Pontosan úgy érvelsz, mint azok, akiknél büszkén árnyaltabbnak tartod magad. Hatodik bés leszel naponta többször, kíméletlen és erőszakalapú. Bővebben…
valaki feküdjön le velem
Vannak férfiak, nem is kevesen, akik először is összetákolnak egy énképet: ők aztán nem olyanok, mint a szemét férfiak, ők kedvesek, rendesek, nem erőszakosak, igyekvőek. Velük lehet beszélgetni, ők a tenyerükön hordozzák azt, akit megszeretnek. (Ezt nevezi az angolszász netes nyelvezet nice guynak.) Aztán benyújtják az igényt, hogy akkor ide nekik a nőt, ők jó fiúk – hát nem ez kell a nőknek? Mi lesz már? Odamennek, beszélgetnek, romantikus verset küldenek és semmi? Pedig ez járna nekik. Telnek az évek, és még mindig szüzek. Bővebben…
nyomok egy kis píárt
a szerelemnek.
Ez például egy olyan bejegyzés, amit már nem merek nyilvánosban megírni. (időközben bebátorodtam, már nem jelszavas.)
bíróságra járok
Mert szeretek biciklizni.
Ma egy gyermekelhelyezési tárgyaláson voltam. Amikor alperes és alperesi képviselő megérkezett, alperes abba az irányba fotózott a nagyonokosával, ahol többek mellett én is álltam a folyosón. Nem tudom, miért tette, felperesi képviselő tiltakozására zavartan habogott, hogy ő magát fotózta, mindenesetre a vaku felénk villant, és ismerve alperes viselt dolgait, fenyegetőnek tűnik az engedély nélküli képkészítés.
Amikor aztán alperes Bővebben…
mi történt a blogon
2014. szeptemberi bejegyzés
Sokan és sok mindent kérdeztek tőlem, jobb, ha elmondom, mi történt a blogon és körülötte. Ezért most a csakazolvassa írója meginterjúvolja Gerle Évát.
Hogy vagy most? Néha szárnyszegettnek, tragikusnak tűnsz, máskor nagyon szép érzésekről írsz, és boldognak látszol. Bővebben…
gondosan fésült öntudat
Mindenkinek van egy, illetve több nagyapja, és ezek a nagyapák itt voltak, ha nem épp máshol, amikor bejöttek az oroszok, és el is mesélik. Bővebben…
igazságos világ
Másokat mindig, magamat is olykor rajtakapom azon, hogy hiszek az igazságos világban, pontosabban: abban, hogy a világ igazságos, és a történéseknek morális értelmük van.
Hihetetlenül bornírt, gyermeteg logika ez. Mások hibáztatására és a magunk derekának kihúzására jó: hát igen, mi nem járunk így, mi jók vagyunk.
Mint a filmekben: kiderül, ki a gyilkos. Jockey elbukik. A szerény, szemüveges lány világsztár lesz, a pávaként parádézó irigyelt mindenki kedvence a McDonald’s takarítójaként végzi.
Vagy a népmesék világa: így jár, aki kapzsi. Jótett helyébe jót várj. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak, a gonosz mostoha pedig megpukkadt mérgében.
Ez persze összefügg az istenhittel: a biztos tudattal, hogy valaki, valahogyan irányítja, elrendezi a dolgokat. Szenvedek, és Isten valahol együttérzően bólogat. Bővebben…
még szamárfültelen
Milyen gondos évkezdetei voltak a fiamnak, amikor kisebb volt. Nagy program, teljes eksztázis, sodródás tornacipőért, füzetcsomagoló papírért, új ceruzákért. Külön költségvetés és aggodalom.
Most egyszerű minden. Átlátja a dolgait, felelősséget vállal. Bővebben…
a társadalom jól jár
M. Györgynek
Nekünk nagyon progresszív gondolataink vannak (lettek) itten. Figyelünk, ráébredünk, és pörölünk az égbolttal: de hát miért ilyen a világ, mennyivel jobb lenne mindenkinek amúgy! Annyi szenvedést termelnek a rendszer jellemzői, hát miért nem lehet a rendszert megváltoztatni?
Például hosszabb ebédszünet, hatórás munkaidő, és kötelező juttatásként mindenkinek kondi- és fürdőbérlet. Csupa boldog, energikus ember. Hm? Bővebben…
szeretném, ha tudnátok – fontos infóval frissítve
Én nem állítottam, hogy Hajnalkám szivárogtat a magánéletemről infókat a petíción, de valaki szivárogtat, pontosabban: aljasul, félelemkeltően és lejáratóan célozgat.
Ez jött ma:
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöm és röviden kifejtem azokat a bloghoz és személyemhez kapcsolódó témákat, amelyekről többen kérdeztetek mostanában. Jelezzetek vissza, és ha van kérdésetek, beszélgessünk magunk között. Bővebben…
lebutított világ
Az miért van, hogy gyerekeinknek, jogfolytonosan még a nagyobbacskáknak is valami tompított világot szánunk? Őzikéset, jézuskásat, méhecskés-virágosat? Nem akarjuk terhelni őket.
Minket leköt a devizahitel, a HPV-szűrés, az iskola előtt grasszáló exhibicionista, a gázai övezet, a házasságunk ordító kudarca.
Őnekik arról mesélünk, hogy a nyuszi hozza, hogy a jó elnyeri jutalmát, hogy a testvéreknek szeretniük kell egymást, hogy Mátyás igazságos volt, hogy csak akkor halsz meg, ha már nagyon öreg leszel, hogy a pap bácsi szereti a gyerekeket, hogy a főzelék szomorú, ha nem eszik meg, hogy apa elutazott, de majd jön, hogy a tanár néni tudja jól, és szót kell fogadni, hogy a szorgalomnak meglesz a gyümölcse, s hogy akinek tűhegyes a ceruzája, az sokra viszi. Bővebben…
éva, itt fekszel narancssárga bugyiban
az ágyon. Tangát írnál, ha kattintást vadásznál, és mert az, de azért kattintást vadászol így is. Nézz végig, nézd, mi van itt, ezen a csodálatos, intim hálóhelyen. A hidratáló krémed elfogyott, a babaolaj feldőlt és befizetetlen csekket áztat, a mécses ellobbant, dizájnos tartójának, amelyet otthonod ékének szántál, kerülöd a pillantását. Megutáltad, rajta elszáradt jázminág, és, igen, március egy napsütötte délutánja óta egy muzeális leánykökörcsin. A hajópadlón éjjelilepke-tetemek, gyerekruhák, félbehagyott regények, gyűrött törülközők, gyerekkori fényképek, legókockák, gyanúsan tiszta fülpucoló pálcikák. Hát mi ez itt, élet…? Bővebben…
okos
melléknevek sorozat 1.
Élvezem az okos emberek társaságát.
Nem az okoskodókét, nem a magukat okosnak hívőkét, nem a címmel-ranggal rendelkezőkét. Hanem az okosakét. A finomakét és erősekét. Akik értik és jól tudják a szavakat.
Másunk sincs. Bővebben…
szégyellje magát az elkövető
a nyilvánosság problémája és a sírnivaló kommentkultúra
Azt mondják, a kislányt stigmatizálja az, hogy a részletek és a nevek nyilvánosságra kerültek. Hogy ezt nem lehet tenni vele. Hogy ettől tönkremegy az élete.
Miért stigmatizálná? Miért ettől menne tönkre az élete?
Megmondom én. Mert ti, olvasók, kommentelők, pletykás mindent-jobban-tudók, úgy működtök, hogy az áldozatot stigmatizáljátok. Külön-külön is, meg összeadódva, Barabbás-közhangulatként is így működtök.
Ha nem így működnétek, akkor az elkövetőt stigmatizálnátok.
Akinek ugyanis szégyellnie kell magát az abúzusért, az az elkövető. Bővebben…
anyu, ne haragudj rám
Bagoly vendégposztja.
*
Anyu, én már nem haragszom rád.
Meg kellett volna ezt beszélnünk, jó régen, az Alzheimer nem engedi már. Bővebben…
mozaik ripityomból
Amikor ifjak és önzők voltunk, valami egész természetesnek vettük, hogy a szüleink (nekem csak az anyám) mellettünk állnak és támogatnak, és nem várnak ezért viszonzást. Bővebben…
szerelemtelen károgás
Mi már tudjuk, hogyan is van az élet. Hogy a szerelem vak, hogy a lányokat kihasználják, hogy aki az első randin közös gyerekről beszél, attól jobb óvakodni, hogy ha valaki könnyes szemmel hajtogatja, hogy de hát én szeretlek, amikor mi már mennénk, az egyáltalán nem romantikus, s hogy ha valaki sugárzó mosollyal beköltözik budai családi házunkba, az talán nem is akkora buli, de semmi esetre sem a kölcsönös felelősségvállalás jele.
Tudjuk, mi a gyanús, mire kell figyelni, mi az, ami csak duma. Bővebben…