lemond róla

Lemond róla, előre. Sok évre.

Mert könnyebb így.

Lemond, pedig magának is alig van miből, és épp most nem munkaképes, más a feladata.

Főleg azért mond le róla, mert nem akar konfliktust.

Mert fél. Mert talán meg is fenyegették, ne merjen szólni.

Majd csak megoldja valahogy. Ő nem anyagias, ő ráhagyja, fontosabb a nyugalom. Valamiféle remélt béke érdekében hallgat. Nehogy rámondják, hogy a pénzre hajt. Megleszünk mi így is, igaz, kicsim?

Nem, nem lesztek meg. Egy stresszes, hajszolt roncs leszel évekig, hogy meglegyen az épp szükséges: számlák, étel, lakbér, ruha, különóra.

Azon kívül, hogy apa nem segít neki, eltűnik, netán a láthatást a nő fölötti kontrollra használja, még a pénzkereset is rá marad mindenestül.

Elveszi a gyerektől az ép, derűs, jelen lévő önmagát.

Lemond előre a rajzszakkörről, az úszásról, a Balaton-partról. Lemond a nyugodt estékről, lustálkodós hétvégékről.

Választja ezek helyett a hajszoltságot, stresszt, kiszolgáltatottságot.

Mert nem ismeri a jogait, és mert nincs fogalma arról, hogy a jogon túli erkölcsben is mivel jár, ha valaki nemz egy gyereket.

Bűntudata is van. Hogy elrontotta, elhagyták, vagy elhagyta.

Valójában meg azért mond le róla, mert a kedves édesapa érdekeit előrébb valónak gondolja a gyerekénél.

Mint ahogy a kedves édesapa is előrébb valónak gondolja az ő nagy érdekeit mindenki másénál. Senki meg nem kérdőjelezte az ő világképében, hogy a gyereket az anya akarta, ergo az ő felelőssége. Ha szól neki az anya, akkor az anya balhézik. Ne balhézzon.

Nagyjából erre ment rá a kapcsolatuk, egyébként.

Pereskedni meg csúnya dolog ám! Jaj, de nagyon csúnya. Bíróság elé rángatni az exet! Leszedni róla az utolsó bőrt is.

Hát mit csinált ő? Szarban hagyta a gyerekét. Rányomta valaki másra az egész felelősséget. Az csak nem bűn?

Per nélkül nem fizetni tartásdíjat a vállalt és akart gyerek után, az meg még csúnyább. Otthagyni a másikat a kétségbeesésben. Hogy egyáltalán felmerül a vita e témában, az nagyon kínos. És szenvelegni, hogy ő milyen jó apa lenne, ha a nő hagyná.

Lemond róla, a gyerek nevében, előre. Lemond arról, ami nem is neki járna, hanem cipő lenne belőle, meg gyümölcs, meg nyelvtanfolyam. Azt hiszi, megteheti, mert az ex azt hiszi, hogy megteheti, és valahogy mindenki hisz neki.

Apa eközben vagy munka nélkül vergődik, és nem is gondolja, hogy különösebben dolga lenne erőfeszítéseket tenni, borzasztóan sajnálja is magát. Vagy vígan él, ahogy eddig.

Apát nem volna szabad szidni, ugye.

Magyarországon nők tízezrei kínlódnak magukban, hogy valami emberi életet biztosítsanak a gyerekeiknek.

Ritka kivétel az olyan apa, aki reális tartásdíjat fizet, és ezt nem emlegeti föl. Vannak sokan, aki valamennyit vagy néha fizetnek, a hirtelen minimálbérré változott jövedelmükből, afféle kegyként, örök megjegyzések kíséretében.

Ijesztő többség játssza ki a bizalmat, a jogszabályt és a saját gyereke jövőjét, szemrebbenés nélkül, magabiztosan, esetleg eközben a nőt is zaklatva, kontroll alatt tartva. Az elvált apák fóruma egy időben másból sem állt, mint dühösködő trükkök sorából, hogy hogyan lehet kiügyeskedni a nemfizetést.

Van olyan anya is, aki a jó szándékú, bűntudatos férjet bünteti azzal, hogy ne is láthassa a gyerekét. Mások, sokan, az elviselhetetlen, játszmázó, teátrális, ellenséges apát tessékelik ki az életükből.

Kétségbeesett emberekből így lesznek szörnyetegek, felelőtlenekből agresszívak.

A nőellenes közbeszéd eközben a megcsalást, családelhagyást vagy újraházasodást démonizálja, ott próbálja elcsípni az erkölcsöt. Pedig ezek a férfiak sokszor korábban is alkalmatlanok voltak apának, elégtelenek társnak. Nem a válástól lett a nagy boldogtalanság, hanem a felelőtlen önzéstől. Igenis, lehetnének korrektek és gondoskodóak akkor is, ha már mással boldogok.

Hát még ha nem ők léptek le, hanem a nőnek lett elege! Akkor aztán tuti a büntetés: az addig is magukénak gondolt, adományként osztott pénz megvonása, hadjárat a gyerekért, gyanúsítgatás, lekurvázás, önértékelési válságból fakadó erőszak.

108 thoughts on “lemond róla

  1. szerintem ez nézőpont kérdése. váláskor, ahogy azt az Ica szokta mondani a felek “kifordulnak a magatartásukból”. mindenre van példa bőven. aztán lesznek belőle nőhibáztató, meg férfihibáztató elképzelések, attól függően, hogy a hírmagyarázónak miképpen fekszenek a dolgok. igazság nem létezik. kedvencem, amit rádióban hallottam, hogy a balatoni nyaralót inkább egy ügyvédnek engedték át, csak nehogy a másiké is legyen.

    • arról nem beszélve, hogy az emberek nyugati árszínvonal mellett háromszor-négyszer-ötször kevesebb bérért dolgoznak ugyanazoknál a korporációknál, mint a Lajtán túl. pedig ez az élet szinte minden területére rányomja a súlyát, kivéve a c-dúr disszonancia vonósnégyest, meg még pár dolgot

      • Hasonlóan látom. Nagyon sok családot tett tönkre a pénzhiány. Meg a sok pénz is. Meg az intellingencia hiánya is. Meg a felelőtlenség is…
        Németországban nem véletlen, hogy a nők “házasodási, gyerekszülési hajlama” alacsony. A jóléti társadalmak, a magas életszínvonal lehetővé teszi a függetlenedést. Opció az önálló lét. Nálunk ez egy elég szűk réteg privilégiuma.
        100-120e Ft-ból csak túlélni lehet. Sokan összeszorított fogakkal vergődnek a lehúzó kapcsolatokban és meggyűlölik-büntetik a szabadon – boldogan élőket.
        Botrány, hogy a társadalom jelentős része ilyen kényszerek szorításában éli le az életét.

    • Nem nézőpont kérdése, hogy melyik jelenség fordul elő nagyságrenddel többször. Igen, vannak nők, akik megpróbálják a pasit kiforgatni a vagyonból, mások a láthatással revolvereznek, de a lelépő, a gondot teljesen letevő pasik sokkal többen vannak. Persze, ezek elég tekintélyes részben korábban sem sokat foglalkoztak a gyerek(ek)kel.

      • szerintem egyedi esetek vannak. a tied is más, az enyém is más. mi dolgunk azzal, hogy a nagyságrendek mit mutatnak? nézőpontok igazságai vannak. azokat kerülgetjük.

      • ma is nagyon jó volt a víz, képzeld, még alámerülten is úsztam és elképzelhetetlenül tiszta, meg átlátszó. pl mellig érőben is láttam a lábfejem.

  2. Hát igen! Ismerős…
    Amikor különváltunk először semmit nem akart adni a gyereknek. Mutatta is nekem, “0”-t formálva az ujjaival, hogy “semmit, érted, semmit!”. Igaz, akkor olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy meg tudtam oldani nélküle is. De azért nagyon igazságtalannak éreztem, és óriási csalódásnak benne, mint apában. Mivel én nem tudtam elképzelni, hogy ha lenne valahol egy gyerekem, nem törném kezem lában, hogy neki jobb legyen. Sok nőtől, még a családomban is, azt hallgattam, hogy ne kérjek semmit, mert nekem így jobb lesz, akkor szabad leszek, meg hogy szegény, hiszen úgyincs pénze…. A dilemma az volt, hogy még ha én nem is tudok kiállni a saját érdekeimért, de a gyerekem érdekeiért sem tudok kiállni? Azzal már nehezebb szembe nézni. Sosem fenyegettem perrel. A környezetemben ismerek több, már idősebb nőt, aki semmit nem kért nagyvonaluságból, és most a nyugdíj felé, folyamatosan panaszkodik, hogy semmilye, de semmilye nincsen, hogy semmit nem tudott adni a gyerekeknek, hogy elinduljanak az életben. Akkor ennnek megint mi értelme? Én fenyegetni nem fenyegettem, de a véleményem sokszor elmondtam neki, ami a következő: Nekem, személy szerint nehéz hova tennem apámmal kapcsolatban, hogy sosem keresett ránk pénzt. Ha “csak” szeretjük a gyereket, de pénzt nem adunk, akkor uram bocsá, de mi a túróban nyilvánul meg ez a szeretet. Harmadrészt, és ezt komolyan gondolom, ha valaki anyagilag nem támogatja a gyerekét, sokkal kevesebb esélye van a kapcsolat fennmaradásának, mert ha nincs felelősség, ő sem veszi komolyan a gyereket. Ma már fizet, és korrekt összeget, önként, és szereti a gyereket. Ma már nekem is nagy szükségem van erre a pénzre. Tehát jól alakultak a dolgok, de velem azért megfizetette az árát. Azt hiszem a lelke mélyén nagyon haragszik, hogy “bele lett kényszerítve” egy kötelezettségbe, amitől szeretett volna szabadulni. Ezt a neheztelést a gyerek felé nem meri kifejezni, hanem rám haragszik. Hát haragudjon, ha így könnyebb!

    • “Ha “csak” szeretjük a gyereket, de pénzt nem adunk, akkor uram bocsá, de mi a túróban nyilvánul meg ez a szeretet.”
      Őőő, asszem értem, amit gondolsz, de ebben a megfogalmazásban nem tetszik. Az én apám kicsit a fordítottja volt: szeretett minket, de mással nem tudta kifejezni, mint pénzzel, anyagiakkal. Nem volt jó.
      Azt sem hiszem, hogy attól, hogy fizet, komolyabban veszi a gyereket. A gyerek nem nyelvtanfolyam, ami attól értékesebbé, komolyabbá válik, hogy fizetünk érte, megyünk a pénzünk után.

      • Igen, nem a pénz kizárólagosan a fontos szempont, hanem hogy szem előtt tartom a gyerekem boldogulását és ezért a lehetőségeim szerint teszek ennek érdekében.

        • Ha félreérthető volt: természetesen a szeretetnek igenis jele, hogy lehetőségeimhez mérten hozzájárulok a gyerekek anyagi szükségleteinek fedezéséhez, legyen ez rendes étel vagy különóra/-sport. De a megkritizált mondat legalábbis értelmezhető úgy is, hogy lényegében csak az anyagiakon mérjük a szeretetet.

      • Közelről nézem a következő helyzetet: külföldi édesapa nem támogatja anyagiakkal a közös gyereket és az azt nevelő nőt. Mikor jön látogatóba csillivilli cuccokkal halmozza el. Eközben az év fennmaradó 355 napján a gyerek az édesanyjatól hallja, hogy nem azt a kiflit,nem azt a cipőt,nem azt a könyvet ,mert az túl drága . Sok idő el fog telni addig míg a gyerek fejében kitisztul az,hogy a szülői szeretet anyagi felelősséget,összemérhető anyagi felelősséget IS jelent. Futtassuk csak le,mi járhat a helyzetben résztvevők fejében …

        • Nagyon hamar el lehet mondani, hogy gyerekem, abból élünk meg, amit én keresek, a kajára apa nem küld pénzt, csak az ajándékokat hozza egyszer egy évben. Nem hiszem, hogy a gyereknek hazudni kell, úgy tenni, mintha a másik szülő igazából nagyon jó szülő lenne, csak azért, hogy ne sérüljön – akkor attól sérül, és nem hülye a gyerek, nemigen lehet sokáig hazudni neki. Viszont akkor még az is lesz, hogy apa elég szar alak, de anyának se hihetek, hát becsapott.

      • Én azt tapasztaltam, hogy a csemetém a vele töltöt időt értékeli leginkább. Nem hatja meg, ha az apja luxus dolgokban részesíti. És van hogy az sem hatja meg, ha exta kajákat kap. Ő sokszor csak arra vágyik, hogy az élményeit megoszthassa mással is, akár velem. Elmesélhesse azokat, vagy együtt éljük át.
        Nem zavarja nagyon, hogy nálam kevésbé fér most bele a költekezés, néha bepróbálkozik ugyan, de nem neheztel, ha azt kell mondjam, most nem fér bele, de igyekszem mindent megtenni, hogy legközelebb legyen ez is…
        Megtanulta a kicsit is értékelni. A lényeg, hogy együtt legyünk és az tartalmas legyen. Hozzá most inkább kreativitás kell sok, nem pénz. Hisz az apjának van pénze, mégse tud neki sok olyan élményt megadni, amire én jobban rá tudom szánni az időt. Az idő nagyon nagy ajándék lehet egy gyereknek.
        Azóta tudom, hogy nekem csak kötetlen időben érdemes dolgoznom, hogy minél többet lehessek vele, minél több élményt adhassak neki.

    • Azért a pénzen kívül megnyilvánulhat másban is a szeretet. A “semmilye sincsen” meg lehet, hogy jó poén, biztos bennem van a hiba, hogy nem értem.

  3. “Ha szól neki az anya, akkor az anya balhézik. Ne balhézzon.”
    De sokszor kaptam én ezt meg, bármilyen higgadtan próbáltam felhozni a témát. Durva leszólást, elnémítást kaptam, a biztonság kedvéért egyéb bántó megjegyzésekkel nyomatékosítva. De sokszor éreztem magam emiatt bűntudatosnak, egy darab szarnak.

  4. Nálunk fordítva van. Apánál van a gyerek (még). Máig a korábbi magas gyt-t követeli annak ellenére, hogy tudja, 1 éve tizedét sem keresem annak, amit előtte. Egy sérülésből kialakult betegségem miatt sajnos buktam az állásomat és minden normális szakmai munkát, sehol sem kell olyan szakember, aki nem tud írni a félbéna kezével (lehet találgatni, hogy a sérülést ki okozta és ki a vádlott az ügyben…). Úgy kellett kérnem a bíróságon külön perben a gyt-om visszamenőleges leszállítását, mert ő máig azt az összeget követeli, amit a jelenlegi jövedelmem önmagában sem ér el… És meg is szerzi. Úgy, hogy cserébe hónapok óta nem fizeti nekem a lakáshasználati díjat a közös házunk után. Holott az lenne az egyetlen rendszeres bevételem. Kárörvendve végignézte, ahogy a nyomorom miatt, pont a nyári több hetes láthatás alatt, gyerekestől kitettek az albérletemből (minden holmim máig ott van), és késő este utaztunk anyámhoz, hogy legyen hol aludnunk. Azóta is anyámnál csövezünk, amikor van hely. Mindeközben ő a barátnőjével nyaralgatott az aktuális gyerektartásból, természetesen a gyerek nélkül… Én meg anyagi helyzettől függetlenül se tudtam volna elvinni a gyerkőcöt nyaralni, mert az apa sosem adja át az iratait. A személyijét pár hete láttam először, az útlevelét sioha nem is láttam. Ha bármit átad, csak azért mert ezt az ügyet is bírságra vittem. Minden apró cseprő ügyet bíróságra kell vinnem, mert míg a túlzott gyerektartást lazán bezsebeli és luxusra meg drága borokra veri el, addig a szülői kötelezettségeit nem tartja be… És persze közben eljátssza az aáldozatot… csúcsvezetői fizetéssel, luxus életmóddal. és igazságügyis kapcsolatokkal…
    Én meg éhezzek több diplomábval és kicsi gyerekkel… Nesze nekem Magyarország…
    A gyerektartást remélhetőleg a mai tárgyaláson végre leszállítják, mert a jövedelmi helyzetemmel a bíró tisztában van. El kellett indítanom a lakáshasználati daj tartozás letiltását.tőle, ezt meg is teszik, csak irtó lassan. Viszont akkor ebből a gyerektartás visszamenőleges korrekcióját is megoldják. Én is megkapom, ami jár, és ő is. Miután én már mindenemet bebuktam és hónapokig éheztem. Mindezt meg lehetett volna oldani egyezséggel is, akkor nem kellene miatta egy évig pereskednem. De nem, neki semmilyen megodás nem jó, aminek nem az az eredménye, hogy én a sárban csúszva a szeme láttára halok éhen… az se számít, ha a gyerek is velem hal… Csak neki elégtétel legyen a tixaros életében. És azt kell mondjam, így is én vagyok boldogabb. Mert megtanultam értékelni az apró dogokat is. Nagyon nehéz ezt az időszakot kiböjtölni, de bízom benne, hogy lesz ez jobb, és meg tudom majd adni a csemetémnek mindazt, amit szeretnék.

  5. “Mint ahogy a kedves édesapa is előrébb valónak gondolja az ő nagy érdekeit mindenki másénál. Senki meg nem kérdőjelezte az ő világképében, hogy a gyereket az anya akarta, ergo az ő felelőssége. Ha szól neki az anya, akkor az anya balhézik. Ne balhézzon.”

    Nagyon igaz.

    Melyik bejegyzésben írtad Éva, hogy a pasikat békén hagyják, nyugodtan, megjegyzések, ítélkezések nélkül élhetik az életüket?

  6. Unokatestvéremnek úgy lett gyereke, hogy a párja ultimátumot adott: szülj, mert apa akarok lenni, vagy elhagylak és nem fizetem a hiteleidet. Szült. Azóta csak annyit látok belőle, hogy amikor csak lehet, szabadul a gyerektől. Hol a nagyinál van, hol bölcsiben, hol apura varrva, mindegy hol, de ne vele. Mert nem szereti. Nem szerette meg. Az idegei rojtosak és a munkájának is annyi: nem vették vissza szülés után.

    Válásnál olyat egyébként lehet, hogy az anya jelzi, ő nem kíván gondoskodni a gyermekről, ne neki ítéljék, lemond róla?

    • lehet, csak nem mindegy hogy hogyan és mikor adják elő.
      csak óvatosan, és kell egy jó ügyvéd már az elejétől.
      a gyerekkel is meg kell beszélni, és ha az anyának van munkája akkor szerintem úgy lenne korrekt hogy akkor ő fizet tartásdíjat a másik szülőnek.
      figyelni kell arra hogy a gyerekhez menni és hogyan jut át az egész valóperből (bár erre mindig figyelni kell)

  7. 6-7 éves voltam, amikor apám legugolt mellém és azt mondta: “figyelj, mondd meg anyunak, hogy a tartásdíjból vegyen neked születésnapra ajándékot.” (Nem tudom, hogy a később született gyerekeinek mondott-e valaha olyat, hogy “figyu kifizettem a villanyszámlát, meg a suliban az ebédet, ezért nem kapsz ajándékot.” Nem hiszem.)
    18 éves voltam amikor leérettségiztem, elsőre nem vettek fel,, ezért szeptemberben dolgozni kezdtem, tartásdíj lemondva. Ő bíróságra ment, hogy a nyárra eső tartásdíjat visszakövetelje, hiszen júniusban már leérettségiztem. A bíróságon persze (szerencsére) elküldték a fenébe.
    Magával a tartásdíjjal az átkosban nem tudott trükközni, mert levonták a fizetéséből. De nem nagyon dőzsöltünk belőle.

    • Nekem a 6 évesnek mondta az apja, hogy figyelj, fizetek anyádnak X ezer gyerektartást, ha akarsz fagyit enni, hozd el a zsebpénzedet és akkor vehetsz magadnak…. nem egy alkalommal, nem csak ennek a gyereknek.

      • Az én exem a fiának :te csak eszköz vagy számomra…
        Kitaláljátok mihez? Igen, jól gondoljátok:az én tönkretevésemhez.
        Ez a bírósági tárgyalás után hangzott fel.
        Igen, megnyertük a pert, a srác továbbra is jogosult a gyerektartásra.
        Természetesen fellebezni fog.Megmondta. Nem baj, ez még csak a 6. tárgyalás volt.Eddig mindent megkapott, mindent úgy, ahogy ő szerette volna. Mostmár ezt nem hagytuk, nem mondtunk le róla. Alaposan kikérdezte a bírónő a srácot,de megérte,mert olyan szépeket hallottam az alperesről (vagyis magamról :)),amit itthon sose… 🙂
        Elkísértem a tárgyalásra,holott kórházból eltávval engedtek ki nagyműtét+ komplikációk után,nyúlfarknyi erővel.
        Amikor meglátott az exem,rámnézett :nem csoda,hogy rosszul érzed magad a bőrödben, a te helyedben én se érezném jobban magam.
        Aki ismer,tudja,hogy sose akartam neki rosszat ,sokáig megpróbáltam az ő fejével gondolkodni és így megérteni, mit miért tesz úgy,ahogy…
        Röviden ennyi a jelen. Még sok pihenésre van szükségem,hogy újra a régi legyek. Majd igyekszem végigolvasni a lemaradásomat. Kórházban nincs net. A kórházi viszonyokról viszont sokat tudnék most írni, de nem teszem. 🙂

  8. Lehet,hogy a tapasztalatlan anya lemond, de nem kellene.
    Ismerek olyan esetet mikor a felnőtt gyerek perelt az apjával, hogy fizesse neki a tanulmányaihoz szűkséges összeget.
    Érzelmek,meggondolatlanság,tudatlanság sok hátrányt okoznak anyának,gyereknek.

    • Pusztán azért kérdeztem, mert sehol sincs az megírva, mindig csak az anyánál lehet a gyermek, mindig neki kell gondoskodnia róla. Mégis, társadalmilag és kulturálisan azt látom, ha a nő nemet mer mondani, az botrány. Ha a férfi mond nemet a gyerekére, az nem akkora horderejű, pedig nem feltétlenül kéne ennek így lennie.

      Gyerekvállalás: ki akarja jobban? A nők, a férfiak, vagy kapcsolata válogatja? Lassan azt látom, hogyha egyszer egy nő szül, végleg az ő nyakába varrják. Akár kéri, akár nem. Az anya/nő a gyerek függeléke(?). Amikor meg ez ellen lázad, dehumanizálják.

      Nekem kissé gyomorgörcsöm van attól, ha arra kell gondolnom, ha egyszer netalántán szülnék, onnantól nincs szabadulás. Ha beledöglök is a gyerekemmel kell maradnom, szeretnem őt, ragaszkodnom hozzá, vele maradnom.

      • “sehol sincs az megírva, mindig csak az anyánál lehet a gyermek, ”
        A gyakorlat azt mutatja, hogy de. Ha az apa szeretné a gyereke(ke)t nevelni, és az anya lemond erről, akkor lehetnek az apánál, akár bíróságilag kimondva is. Ha az anya akarja magának a gyereket, akkor viszont nincs az a bíróság, amelyik akár csak komolyan megfontolná, hogy az apához kerüljenek. Konkrét eseteket írtak le, ahol még a bántalmazó anyától sem vették el, és adták a gyereket a nem bántalmazó apának, mert az anyánál a helyük. De ha mégis az apához kerül a gyerek, az csak olyan helyzetben lehet, ahol lényegében az anyától inkább állami gondozásba helyeznék már, na annál azért jobb az apa.Rendszeres (nem a gyerekek miatt történő) iskolaváltás, az, hogy hetente, kéthetente költöznek, egy lakást már felad anya úgy, hogy másik még nincs, az nem számít veszélyeztetésnek.

        • “Ha az anya akarja magának a gyereket, akkor viszont nincs az a bíróság, amelyik akár csak komolyan megfontolná, hogy az apához kerüljenek.”
          Laci, szerintem ez csak egy nagyon elterjedt tévhit, a statisztikák (és az alábbi cikk szerint, a válóperes ügyvédek véleménye szerint is) ez egyszerűen nem igaz, mert szinte egyenlő arányban ítélik az anyának vagy az apának a gyerekeket, azokban a válóperekben, ahol a szülők “harcolnak” a gyerekért. Az már más kérdés, hogy az apák nagy része ezt miért nem teszi meg, de ezt kár a bíróságok nyakába varrni.
          http://www.ma.hu/tart/rcikk/a/0/158848/1

          • Vacs, az egyik részét egy gyerekelhelyezéssel foglalkozó PhD dolgozatból vettem, a másik része személyes tapasztalat, pontosabban családgondozóval való beszélgetésből tudom, a példa a gyerekeim élete, és az, amit én tudok tenni értük. Semmit, nagyjából. Az a tény, hogy a közös felügyeletet tökéletesen felrúgta az exem, szintén nem számít.

          • Ja, még annyit,hogy ha megnézed a cikket, valójában marhára nőhibáztató.
            “Egy elvált nő kérésére a bíróság bármikor letilthatja a férj jövedelmének akár a felét is, a tartásdíj pedig akkor is jár, ha a volt feleség újra férjhez megy. Azt, hogy a pénzt valóban a gyerekre költik-e, senki sem vizsgálja, az elvált apákat viszont lehetetlen helyzetbe hozza a csökkentett fizetés …”

            • Nem a cikk nőhibáztató, hanem az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, Hegedűs István. Az említett mondata kitűnően illusztrálja azt, amit a poszt is említ: “Az elvált apák fóruma egy időben másból sem állt, mint dühösködő trükkök sorából, hogy hogyan lehet kiügyeskedni a nemfizetést.”
              Nem is értem, hogy jut eszébe bárkinek is, hogy az új férjnek kötelessége átvállalni a gyerekek eltartását a vér szerinti apa helyett. Miért is szűnne meg az igazi apa anyagi felelőssége? Ez ugyanolyan abszurd, mint elvárni az apa új feleségétől, hogy minden háztartási munkát a férje gyerekei körül ezentúl ő végezzen. Agyrém.

          • “Nem is értem, hogy jut eszébe bárkinek is, hogy az új férjnek kötelessége átvállalni a gyerekek eltartását a vér szerinti apa helyett. Miért is szűnne meg az igazi apa anyagi felelőssége? Ez ugyanolyan abszurd, mint elvárni az apa új feleségétől, hogy minden háztartási munkát a férje gyerekei körül ezentúl ő végezzen. Agyrém.”
            szerintem nem agyrém. ha egy olyan nővel hoz össze a sors, akinek gyereke(i) van/nak, miért ne szerethetném, nevelhetném és persze gondoskodhatnék róluk anyagilag is? most képzeld el, elmegyek a barátnőmmel meg, mondjuk, a két gyerekkel sétálni és akkor az anyjuknak, meg magamnak veszek fagyit, a gyerekeknek meg nem? és ez az új anyukákra is érvényes. ha a férfi kell neki, akkor kelljen a gyerekhad is. az exek meg lélegezzenek föl, fizessenek kevesebbet, vagy semmit. vagy ha már válás, akkor szerinted kötelezően pusztuljon bele az egész család? ugye hogy nem.
            azonkívül képzeld el, hogy elveszik a gyerekeidet, a lakásodat és a fizetésed felét, az azért nem lehet olyan jó dolog. és ez a program 10-15-20 évig tart, attól függően.

            • Az, hogy anyának van új párja, férje, nem mentesíti az apát. Kicsit sem. Az új férj nem lesz a gyerekek apja, fagyi ide-oda. Nem is értem a gondolatot, hogy ha az exemnek lesz/lenne új pasija, akkor én elfelejthetném a gyerekeimet. Mondjuk bennük sem merül fel, hogy anya pasija jó felnőtt barátnál több lehetne. Anyagilag is miért kellene, hogy könnyítsen a helyzetemen?

            • ” ha a férfi kell neki, akkor kelljen a gyerekhad is.”
              Ilyen frázisokat ne pufogtassunk légyszi. Semmi értelme nincs ennek, csak a felelősség átpasszolásáról szól, ostoba szokások mögé bújva.
              Párkapcsolatot nem azért szeretne az ember, hogy más gyerekeit nevelhesse. Intelligens ember persze, hogy törődik bizonyos szinten a másik gyerekeivel, de nem az ő elsődleges kötelezettsége, hanem az édes szülőké.
              Amúgy a másik félnek is van saját családja, ha gyerek nincs is, de vannak szülök testvérek stb, ő sem tudja szórni az új gyerekekre a pénzt. Már bocsánat.

            • bélaci, kérlek! már miért kellene elfelejtened a gyerekeidet? de tegyük föl valakinek még lesznek egy másik nőtől, akkor azokra csak fele pénze maradna, míg mondjuk az első kettőnek mindene meglenne és még a vérszerinti apa is abba a családba tenné bele a munkája felét. de, látod, annyira nyilvánvaló, hogy ezt csakis egyedi esetek által lehet megfogni, rendszerezni nehéz és nem mindig szükséges.

              • A munkája felét? Miért tenné? Nem teszi, nem ez a jellemző. Egyedi eseteket lehet vizsgálni, de akkor vizsgáljuk pontosan, nézzük meg, mi a helyzet ott. Egyedi esetek közül azt akarod általánosítani, ami a te véleményedet támasztja alá. Ha jelenségről beszélünk, akkor nincs értelme a ritka kivételekkel dobálózni. Az én esetem is erősen eltér attól, amiről beszélünk, mégsem képzelem, hogy az a jellemző.

            • hát, Nadja, én ezt máshogyan gondolom. gyermeki szempontból az ilyen “bizonyos szinten törődő intelligens embernek” esetleg jogos kavicsot tenni a cipőjébe, varangyos békát a táskájába, mézet csepegtetni a fehérneműjére stb. továbbá lásd a különféle gonosz mostohás meséket. és persze főleg nem pénzszórás kérdése az egész.

            • feketetetra én is máshogy gondolom, nekem pedig jogom van eldönteni, hogy kinek az anyja akarok lenni. és ne más erőltesse ezt rám!
              A gyermek meg tudja, hogy ki az anyja és apja. Barátságos légkört kell teremteni otthon, meghallgatni a gyereket és nem a saját anyja és apja helyébe lépni.
              Miért is lenne jogos a gyereknek így viselkednie?
              Ha valakibe szerelemes vagy, az nem jelenti azt, hogy automatikusan a gyerekét is teljes szívedből szeretni fogod. Ez egy óriási tévhit, rózsaszín vattacukor.
              Amiről te írsz, azt nem lehet elvárni!
              Az anyagiakat pedig meg lehet beszélni, ki mennyivel tud beszállni.

              • “A gyermek meg tudja, hogy ki az anyja és apja.”
                Pontosan. Ha egy szülő kilép valóban a gyerek életéből, akkor talán elfogad helyette a gyerek valaki mást szülőnek, de amíg van kapcsolat, értékelhető szülőként, addig biztos nem.

            • Így van. A páromnál előírta a bíróság, hogy hetente 1x hívhatja (ezt a baromságot) a gyerekeket és 2 hetente egyszer van láthatás. Soha nem volt ez így. Akkor jöttek a gyerekek, amikor akartak (nálunk is laktak), és a párom is ment.
              Kiakadtam volna, ha a barátom csak 2 hetente kíváncsi a saját gyerekeire.
              Ha az anyjuk hívta, vitte őket kirándulni, mentek. Annyit kértünk tőlük, szóljanak, hol lesznek, hova mennek. A problémák soha nem ebből adódtak.

              • Nálunk is ez volt, kéthetente láthatás – de a bírónő elmondta, hogy ez csak annyit jelent, hogy ha nekiállnánk csatázni, akkor ennyi JÁR. Egyébként senkit nem érdekel, ha sűrűbben találkozunk.

        • De, van az a bíróság. Volt képük hozzá. Akkor nettó 200 ezres fizuval, stabil munkahellyel és lakhatással, autóval, és 8 éves normális gyereknekevési múltammal, alkalmas szakvéleménnyel, anyapárti Düss madár teszttel, árvák pártoló szülőjeként nem voltam nekik elég jó. Csak mert valakinek nem tetszett a képem, vagy valaki nagyon befolyásos volt… Odaadták a bántalmazó apának, úgy, hogy még az ítéletbe is beírták, hogy bár az apa ütötte a kicsit is meg az anyát is, meg whiskizget is a gyerek mellett, meg gyanúsított súlyos testi sértés és kiskorú vesz. ügyekben (azóta egy másik testi sértés ügyben már vádlott), az most nem számít… Tudod miért? Kapcsolatok, korrupció, hamis tanúk. Ennyi.
          A gyerek azóta kétszer váltott iskolát, most majd harmadszor fog váltani, mert apukának sikerült a lehető legrosszabb megoldást találnia. Azóta súlyosan veszélyeztetett iü. szakvélemény is készült róla, 2-3 éve antidepresszánst szed, meg még ki tudja mivel tömik… A jól bevált pszichológusoktól meg mindig elhozza, nehogy jobban legyen, mert akkor elmesélné, mik történtek még… És minden nap aggódhatok, hogy mikor éri baleset a házban, ami apuka jóvoltából most életveszélyes…
          Nem követtem el semmit, a gyerekkel imádjuk egymást, sose bántottam és nem is fogom. Csak nekem nincs hátszelem meg befolyásos ismerőseim… Ennyi.

          • “Tudod miért? Kapcsolatok, korrupció, hamis tanúk. ”
            Igazad van, ezt kihagytam. Pénzzel, összeköttetéssel el lehet érni bármit.
            Írtad, hogy apánál van – még. Van remény, hogy végre elveszik tőle? Pl. ha elítélnék, akkor nyilván, de ha nem? Hátszele miatt minden lehetséges. 😦

            • Hát, igen, nem egy emberrel, hanem egész jogász dinasztiákkal harcolok, a tesója és a sógora jogász, a csaja bíró, az após jelölt pedig főügyész. Pfff… Mellette még van némi kapcsolat politikusi irányokba is…
              Ez bőven elég kapcsoat ahhoz, hogy bármiből kimossák.
              Pedig amúgy önmagában nem sokat érő ember, jelleme kb. nulla.

            • Amíg engem látsz, addig van remény. Én nem állok le.
              Engem nem lehet csak úgy félretolni.
              A hátrányom, hogy én csak tisztességes eszközökkel élek.
              Így lassabban megy, de bízom benne, hogy megoldódik…

            • Laci. Pont erre várok… Emeljen csak. Fog is. Mert nem fogja megállni.
              Tudom, nálam se állta meg akkor sem, amikor már eljárás volt ellene.
              Egyszer emel kezet rá, ízekre szedik…
              Befolyásos családva házasodni kétélű dolog ám…
              Most jófiúnak kell lenni, és ez neki nehezen megy, nem sokág fogja bíni…
              Tudod, mindig minden visszaüt… Én csak kivárok…

      • A végéhez: azt gondolom, hogy egy kapcsolatban kiderül, ha figyelsz a másikra, nem vakít el a szerelem, hogy mennyire képes másokra figyelni. Az is, hogy tényleg akarja-e ő is a gyereket (ő, nem a környezete, nem megfelelésből).. Persze sok minden történhet, de ha ez a kettő megvan, akkor vélhetőleg partnered lesz a gyereknevelésben, még akkor is, ha a kapcsolatnak szakítás lesz a vége. És ha te tényleg akarod a gyereket, akkor nem lesz kényszer a hozzá való ragaszkodás sem. Szerintem.

        • Annyira esetleges, sok tényezős, annyi minden történhet. Alapesetben mind azt hittük, tudjuk, kihez megyünk hozzá, kit veszünk el.aztán több 10 év után csak nézem ezt a csókát itt mellettem:D Ki ez?

          • Persze hogy maga a kapcsolat esetleges, akár még te is változhatsz 😉 és azért válik idegenné a korábban ismerős. De azért az szerintem nagyjából kiderül, hogy a gyerekkel kapcsolatos gondokat, teendőket teljesen rád hagyja-e vagy partner lesz a nevelésben. Nem, biztosat semmiből nem lehet tudni, de hát itt a “ne menj az utcára, fejedre esik egy cserép” esete.
            A másik, hogy ettől függetlenül a gyerek nagy felelősség, meg sok egyéb, aki úgy érzi, hogy nem kész rá, az nyilván jobb,ha nem vág bele.

            • Hát, pont ez az. Az, hogy mennyire lesz partner a gyereknevelésben, menet közben fog kiderülni. Mondjuk, azért ütök, mikor valaki még szül egyet, kettőt utána is, mert majdbiztosmegváltozik. Azok a nagy szívások mindenkinek.

              • Persze, nyilván csak akkor derül ki, ha már megvan a baba – de azért ez valamennyire a nőkre is igaz, nem? Azért szerintem az, hogy egy önző fasz, vagy másra is képes odafigyelni, elég komoly támpont – ettől még lehet csalódni, persze.

      • Én a lemondást a tartásdíjra értettem.
        Ha saját akaratodból szülsz gyereket, és ha egészséges vagy nem hiszem, hogy ne akarnál vele maradni.
        Más ha erőszak útján születik a gyerek.
        Ismerek olyan esetet amikor a férfinél maradtak a gyerekek mert a nőnek nem kellettek.
        A nő is annyira van elitélve mint azok a férfiak akik nem törődnek a gyerekeikkel.

        • Úgy látom, olyan ez, mint a Kisherceg és a rókája átalakítva: akit megszülsz, azért felelős vagy.

          Mester Dóra könyvében olvastam azt, hogy a szülő gyerek iránti szeretete nem valami ösztönös, VIP, folyamatosan, minden feltétel és körülmény között állandó érzelem. Tanult dolog, és még csak nem is az érzelmek csúcsa. Egyenrangú a többivel, habár megteremtették bőven ennek ellenkezőjének mítoszát.
          Olyan, mint bármelyik más érzelem. És itt elgondolkoztam: hányszor van úgy, emberek kiszeretnek egymásból, már nem úgy éreznek, mint az elején, nem fordulhat ez elő a saját gyermekkel is? Lehet erről beszélni?
          Sokszor láttam, tapasztaltam olyat, amikor a szülők csak kötelességből látták el, gondozták a gyerekeiket, de nem szerették őket. Sőt, néha szó szerint kimondják, nyűg nekik ez az egész,. de ha már ott van, muszáj felnevelni. Nincs hová tenni, kire hagyni. Meg mit mondanának mások…?
          …a Nimfomániás filmben mondjuk örökbe adták a szülők a válás előtt a fiukat… Furcsa volt ilyet látnom még ötlet szintjén is. Rendhagyó döntés.

          Számomra elképzelhetetlen, hogy szeressek valakit, akit nem ismerek. Márpedig egy újszülött nekem pont ez a kategória. Épp ezért nem értem azoknak az anyáknak a várandósság alatti és szülés utáni reakcióit, akiknél beindul a szeretet, kötődés, stb.

          Hm, megint ésszel akarok megérteni valamit, amit csak érzelemmel, átélve, hormonok által előidézett módosult tudatállapotban lehet?

          • Hm, megint ésszel akarok megérteni valamit, amit csak érzelemmel, átélve, hormonok által előidézett módosult tudatállapotban lehet?

            Gondolkozásmódod eredeti,bátor.
            Nem vagyunk egyformák és én azt gondolom, hogy legjobb ha mindnkinek elfogadjuk az igazát. Mindenkinek joga van eldönteni életformáját ,úgy élni ahogy az neki jó.
            Tehát aláírom a te szempontjaidat 🙂

            Én nagyon akartam a gyerekemet ,életem legboldogabb pillanata volt amikor megszületett. Az igaz,hogy azon még nagyon sokat kell dolgozzam,hogy magáért szeressem nem azért mert ő a gyerekem. Mert közben megszünt a nyúlványom lenni és nehéz útjára engedni.
            Amikor a gyerekért dolgozom sokszor rajtakapom magam,hogy bizony ezt azért teszem, hogy eleget tegyek a szülői kötelességeimnek, bizonyítási kényszerből.
            A férjem inkább magával van elfoglalva, én bizinyítok. Akkor hol a gyerek boldog gyerekkora ?

            • Köszönöm mert segítettél megérteni valami fontosat a szeretet sokfélesége kapcsán, és mi fordul meg a mindennapokban egy anya fejében.

  9. Most látom,hogy ez a téma MA lett kitárgyalva! :O
    Pont ma,amikor az exemmel a bíróságon arról tárgyaltunk, megérdemli-e a gyerekünk a gyerektartást vagy sem…
    A “szemtelenje” egyetemista létére nem képes tartani az apjával a kapcsolatot..pedig kapja a gyerektartást.
    Mint kiderült,megjelent egy új törvény,melyben az áll,hogy tényleg megszüntethető a gyerektartás, ha az erre méltatlan. Nos,ezt próbálja most meglovagolni az exem…Megteheti.De ezuttal nem adom könnyen, mint eddig. Ugyanis eddig mindent(anyagiakat) odaadtam neki úgy,ahogy kérte, csak hagyjon minket békén.
    Nagyon szomorú vagyok,hogy csak ennyit jelent számára a gyereke.Én lennék a legboldogabb,ha apja is lenne,nemcsak anyja.
    A tárgyaláson rájöttem valamire.
    Lehet,hogy megnyeri a pert (mert a gyerek tényleg szóba se áll vele), de ő többet veszít…a gyerekét. Végleg.

    • Apropó: per.
      Mondjatok valami használható jótanácsot, mi a teendő,ha a felnőtt gyerek nem hajlandó az apjával szóba állni?
      Most akkor az új törvény életbelépése miatt lehetséges,hogy elveszik a gyerektartást? Mit tehet az anya ilyen esetben?
      Tanítsam a gyerekemet képmutatásra?Jópofizzon az apjával,hogy a fizetős egyetemet be tudja fejezni?
      Nem tudom…

  10. A pénzhez kapcsolódó kontroll erős, csak a gyerekek miatt nem mondok le róla. Nehéz állandó nyomás alatt élni. “Anya csomagolj sokat, apánál nincs semmi kaja”. Mondom az apjuknak, adjon kevesebbet és vegyen valamit ha nála vannak, nem tudok mindenre én figyelni. Válasz: “te akartad egyedül csinálni”… És ez csak egy napi apróság, a példák száma végtelen.

    • De ez annyira primitív hozzáállás. Mi köze a gyereknek, hogy ti elváltatok.
      Szerintem ez ijesztően komoly társadalmi probléma, hogy a férfiak zöme teljesen kiszáll a gyereknevelésből és gondozásból, minden felelősség alól.
      Ezzel kellene komolyabban foglalkozni, nem pedig állandóan azzal, hogy mi a nők szerepe basszus.

      • Ha elvált egy másik kapcsolat reményében, akkor a gyerek csak nyűg.Vinni kell, hozni kell, fizetni kell.Nyilván a házasság alatt sem jeleskedett ebben a műfajban. Ha a feleség lép ki, hát, dögöljön éhen a ringyó. Ilyen egyszerű ez. Az emberfia ugye nem kívánja szívatni a gyerekeit, de megérne egy misét, hogy váláskor 2-3 gyereket apukának ítéljenek, had tudja meg, hogy néz ki egy szülői értekezlet. Hiszen házas korában a meetingek és konferenciabeszélgetések eltakarták a szerda délutánokat. Azt hiszem, Németországban gyakorlat, hogy az orvostanhallgatókat két csoportra osztják, az egyik csapat ágyba fekszik, a másik csapat kiszolgálja, hiszen fekvő beteg. Ágytál, etetés. Jó mulatást. 2 hét múlva mindenki megbecsüli a segítő személyzetet, meg saját magát is. Az apukáknak általában gőze sincs, mi történik a reggeli tejbegríz és az aludjelszépenkisbalázs között.

          • És bizony nagyon sokaknak. Nőknek, férfiaknak vegyesen. Én még azt hallgattam gyerekkoromban, akkor leszek boldog, ha mindenkire odafigyelek. Ma már ez úgy hangzik, csak te vagy fontos, senki más. A ló, meg a 2 oldala. Mindkettőnek megvan a böjtje.

            • Pontosan így van. Van valami olyan mondás (asszem zsidó), hogy ha én nem (teszek) magamért, akkor ki (tesz) értem? De ha csak magamért, akkor minek az egész? Szerintem együttműködés, altruizmus nélkül az emberi társadalom, az egész faj életképtelen – az együttműködés formálta az embert, nélküle nincs kultúra sem. Önmagam képviselete, az érdekeim felismerése és a céljaim elérése nélkül viszont én magam vagyok életképtelen. Ez igaz család szintjén is – és képtelen vagyok elfogadni, hogy a válás után a család ebben az értelemben. legalább a gyerekek felé megszűnik, megszűnne. Hogy tudnék a gyerekeimtől elválni?

          • Pontosan együttműködés!
            És ezért írtam előbb, hogy rendkívül komoly problémának tartom, hogy a társadalom szemet huny az e fajta viselkedés felett. Amit mondjuk nagyrészt férfiak produkálnak. Mert egyáltalán nem természetes, ha lehet így fogalmazni, hogy egy családban a gyerek csak a nő dolga, hogy a nő hallgassa meg a gyereket, a nő tanuljon vele, a nő figyeljen oda minden rezdülésére, a nő foglalkozzon a képességei fejlesztésével stb.
            Számomra elfogadhatatlan a férfiak ilyen jellegű passzív léte, ami kimerül a pénzkeresettel, de tulajdonképpen kimaradnak az egész család életéből, és semmivel nem járulnak hozzá a másik ember fejlődéséhez, életéhez, se társként, se apaként.

          • Igen, csak ha vele élsz, akkor inkább “megtörténik” a gyereknevelés: automatikus valahogy az együtt/anyjával reggelizés, látod, tudsz róla, téged nyaggat a kémialeckével, de ha el kell menni érte, ráadásul haragszik is rád, az plusz meló.
            Ha már mással reggelizel, az leköt, ott is feladat a kapcsolatot építeni, és a gyerek esetleg nem akar veled ott reggelizni.Közben meg esetleg új, további gyerekeket nevelsz ott.

            • Igen sajnos tudom, én is éreztem ezt. Van egy új film, ami szerintem érdekesen kapcsolódik a témához.
              Ruben Östlund svéd–dán–norvég síelős film
              “A család egy jó síelés után éppen ebédelne egy csodás teraszon, amikor megpillantanak egy feléjük tartó lavinát. Apu persze okoskodik, hogy ez mesterséges lavina, a szakemberek tudják kontrollálni, értik a dolgukat, és így tovább. Aztán kiderül, hogy annyira mégsem, mert a lavina eléri a teraszt. Apu erre fogja a kesztyűjét és az Iphone-ját, és eliszkol. Az anya meg ott marad a két gyerekkel, akiket egyedül nem tud menteni, és hiába kiabálnak segítségért apunak.”
              “Az eset után a család egyik tagja sem tud úgy nézni apura, ahogy korábban, és a saját magába, saját családfői szerepébe vetett hite is alaposan meginog. Nemcsak az anya nem tud túllépni a történteken, de a gyerekek is reagálnak rá a maguk módján.”
              “A felnőtt élet gondjai pedig – svéd életszínvonal ide vagy oda – a mi gondjaink. Ha a férfi egész nap melózik, ha a telefonja megállás nélkül csörög, a nő pedig minden idejét a gyerekekkel tölti, akkor pontosan miben is a társai ők egymásnak? Mennyire ismerheti meg így valaki a gyerekeit vagy a házastársát? Van értelme hűségesnek lenni, ha emiatt unottak, feszültek, boldogtalanok leszünk? Mi a nő és mi a férfi feladata a családban a 21. században?”
              http://index.hu/kultur/cinematrix/2014/10/01/lavina/

              • Erről eszembe jut egy apuka…
                Éveken keresztül büszkén eljárt a gyerekei szülői értekezletére. Azt hitte, ennyivel le is tudta a gyereknevelést…Ha eljár szülőire, mindenki láthatja, milyen rendes apuka.Sőt! Ritka kivétel,hisz tudjuk,hogy nagytöbbségben az anyukák érnek rá ezzel is foglalkozni.
                Minden rendben is ment addig, míg a gyereke utolsóéves gimnazista nem lett…
                A fogadóórán akármeddig képes volt elbeszélgetni a tanárokkal,bármiről.Egyszer a fizika tanárnő arról kérdezte az apukát,mi a gyerek terve?hogyan tovább? hol szeretné folytatni a tanulmányait?
                Na,ekkor bajban volt…fogalma sem volt semmiről…válaszolni se tudott….
                Hazakullogott és megkérdezte a gyerekét. 😀

      • Gyereknevelés? Nevetséges…Ismerek olyan apukát, aki válás után beéri annyival,hogy az informátorai mindenről tájékoztatják, ami a családjával kapcsolatos.Ő pedig büszke arra,hogy mindent tud…És?Ettől még nem lesz jó a kapcsolata a gyerekeivel. De hogyan is lenne,ha gyerekkorukban sose ült le velük játszani, nem volt semmi közös programjuk,legfeljebb 1-2 alkalmommal leült velük “tanulni”, ami mindig sírással végződött…

  11. az atlag noismerosom ilyen 30 000 gyerektartast kap, es dolgozik, mint a gep. aztan van, aki ennek a sokszorosat (apuci jol keres) kapja, na, az altalaban nem is csinal semmit, ami az o dolga, o fog rabaszni, amikor a kedves volt ferje elzarja majd a penzcsapot. en osszesen egy not ismerek, aki 1. nem kovetelte maganak a kozos lakast, hanem kifizette a ferjet 2. kifejtette a birosagon, hgoy nem tiltatja le a gyerektartast, a volt ferje ha ugy erzi, hogy nem akar utalni, akkor ne utaljon, lesz.a.rja 3. a gyerektartast valoban a gyerekekre kolti=elteszi a bankba (“abbol lesz a gyerekeknek lakasa”). azt mar csak halkan jegyzem meg, hogy amikor ez a no ezeket a kijelenteseket tette (2.), rajta kivul allo okokbol epp 9 eve nem dolgozott, es a csaladi potlekon kivul nem volt jovedelme. na, EZ korrekt. a tobbi nem az.

    • Az lenne a korrekt hozzáállás, hogy száraz kenyéren, vízen tartom a gyerekemet jófejségből, nem gondolván a gyermekem érdekeire? Érdekesen gondolkodsz. És az is teljesen reális a mai viszonyok között, hogy azt a kevés gyermektartást nélkülözni tudják az anyukák (befizetik lakásra, szép álom), és egy fizuból jól tartják a gyermeket. Az is teljesen reális, hogy aki nem dolgozik 9 éve, kifizeti a másik felet. Tyűűű

    • Vajon hogyan él ez a nő ezek után? Korrekt volt vagy megfélemlített, vagy meg akart felelni valami nem létező mércének?
      Én 1. feleztem a lakást
      2. minimális gyerektartást kérek (60e 4 gyerekre összesen)
      3. ezt valóban a gyerekekre költöm
      4. úgy mentem el velük, hogy éppen nem volt munkám; most dolgozom, hogy ketten tartsuk el a gyerekeket
      5. “apa csak a jókat csinálja velünk, ez nem igazság” állapították meg a gyerekek; tehát a velük járó feladatokat én oldom meg egyedül.
      És amiért ezt leírtam: az apjuk így is bűntudatkeltő megjegyzésekkel bombáz. Nem lehetek jó, SOHA nem lehetek jó, csak mert elmentem és némi pénzt kérek a közösen, tudatosan vállalt gyerekek eltartásához.

      • 5. Jól értem, a gyerekek átlátnak az apjukon, tudják, hogy a meló részét a dolognak csak te végzed? Mert akkor nekik biztos te vagy a jó (illetve hamarosan mindenképpen, ha most még nem is látnák, gyorsan rájönnek). Az apjuk semmit sem tehet ez ellen, legfeljebb azt tehetné, hogy beáll a melóba is, de az a veszély sajnos nem fenyeget, gondolom.

        • Jól érted. Szeretik az apjukat, és ugyanakkor meglepően tisztán látnak. “apa nem ért a gyerekekhez….most akarja ezt megtanulni mikor már 10 éves vagyok?….a cipővásárlás nem csak pénz hanem munka is…”stb., pedig nem szidom az apjukat ;ha kérdeznek tényeket közlök. Azért azt is sokszor mondják, hogy milyen rossz, hogy már nem szeretem az apjukat. Aki azért elkezdett törődni velük, legalább olvasnak meg játszanak.

          • Ez így tűrhetően hangzik. Az, hogy elkezdett velük törődni. Persze hogy nem szidod, hát nekik az apjuk. A gyerekek egyébként nagyon élesen látnak, és ha partnerek a családban, akkor ez ki is fejeződik, így is marad.
            Enyémek is mondták, néha még ma is, hogy kár, hogy nem vagyunk együtt négyen. De elfogadják, egyre jobban.

    • Ezt legfeljebb úgy tudta megtenni, hogy a feneke alá volt tolva minden…
      Családi pótlékból biztosan nem… Ha nem dolgozik, akkor pláne nagyon figyelnie kell arra, hogy a gyerekek miatt mindig legyen valami állandó bevételük.
      És nem, nem korrekt annak kitenni a gyerekeit, hogy ha netán vele valami történik, akkor családi pótlékból éljenek meg és tanuljanak, gyerektartás nélkül… Ezt inkább felelőtlenségnek hívnám… Én már ezer éve gondoskodtam arról, hogy ha velem bármi történik, a gyerekem legalább örököljön valamit.
      És arról is, hogy azt senki ne nyúlhassa le előle…
      És igen, jár aza bizonyos 10000 vagy 20000 vagy 30000 vagy amennyi kell. Nem kell több, csak ami a gyereknek az anya jövedelmétől függően nagy segítség, de az jár.
      És nem, nem kell burkolt asszonytartást kérni, munkaképes magunkat is eltartatni, mert azt csak az ember képébe vágja az ex újra és újra…
      Más kérdés, hogy nálam bejátszik az asszonytartás is, lehet az életjáradék is, a sérüléseimből eredő maradandó egészségkárosodás miatt… De önmagát rendesen eltartani képes nő ne kérjen asszonytartást. Úgyse ítélik meg.

      • Ohó, az nem asszonytartás, hanem kárpótlás.
        A másik részhez, igen, a gyereknek nem a pénz, az anyagiak a legfontosabbak – persze egy határon túl. Nyilván pontosan tudja a gyerek, hogy a apjánál nem figyelmet és valós szeretetet kap, ott csak eszköz arra, hogy az apja beléd rúgjon. Ez pedig csak még jobban távolítja az apjától.
        Sejtettem, hogy nem én fogom megvilágosítani számodra ezt a lehetőséget. Azért remélem, hogy több embert nem tud úgy tönkretenni, mint téged, nem kívánom a bírónőnek és másnak sem. Viszont épp miattad és a gyereked miatt remélem, hogy mielőbb megtörténik ez. A gyereket nem szokta bántani?

      • Az önmagát eltartani képes nő, esetleg évekig otthon volt gyeden, gyesen két-három-x gyerekkel, ami komoly szakmai hátrányt jelenthet ha később dolgozni kezd, nem beszélve a kisgyerekes anyákat érintő diszkriminációról. Egyedileg vizsgálva az eseteket természetesen, én elképzelhetőnek tartom az asszonytartást az egyébként dolgozó, gyerekeket nevelő egyedülálló anyák részére is.

  12. Visszajelzés: miről maradtál le? | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: a gyereket nem adom | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s