két dékán, meg a nemi erőszak

Az egyik dékán

Az ELTE ÁJK vezetője úgy viselkedett, ahogy felelős jogtudatos européer viselkedett — volna egy évvel ezelőtt.

Azt állítja, tavaly nem hallottak a tavalyi gólyatáborban szexuális erőszak áldozatává váló “Mira” esetéről, csak egy tucat hallgató tudta a részleteket, és pletyka volt az évfolyamon.

Az ügy:

Nem akarok áldozat lenni, mert kurva szar áldozatnak lenni

A botrány elkerülhető lett volna, hiszen “egy budapesti jogi karról” volt szó, abból meg három is van. A dékán, Király Miklós viszont megszólalt, nem is akárhogy. Igaz, eléggé kereszténydemokratára vette a retorikát:

Az alkoholfogyasztás és a szexualitás furcsa rítusokban keveredett egymással, ami alkalmas volt a gátlások jelentős feloldására. (…) Négygyermekes családapaként is végig kellett gondolnom, hogy a novemberi nyílt napon ki tudok-e állni a diákok és a szülők elé, és azt mondani, hogy gyertek erre a karra és a gólyatáborba, remek lesz, biztos nem lesz semmi probléma.

Az interjúban beszámolt arról, hogy

— egy vezető beosztású kolléganője a kérésére semleges helyen beszélt az áldozattal,

— ő maga beszélt több hökössel és tanúval, köztük azzal a fiúval, akihez a lány átszaladt,

— megnézte a felvételeket,

— tájékozódott a drog ügyében,

— megnevezte a felelőst az eltussolásért és a szexuális erőszakot bátorító légkör lialakításáért: a gólyatábort szervező, autonóm HÖK az (egyben megindokolta, miért nem mond le) (a HÖK elnöksége és küldöttgyűlése viszont lemondott),

— vizsgálatot indított,

— öt hökös ellen méltatlan magatartásuk (az ügy eltussolása) miatt fegyelmi eljárást kezdeményezett,

— biztosította az áldozat jogi képviseletét, tanulmányai folytatásához pedig kiemelt segítséget ígért,

— lépéseket tett általában is az egyetemi pszichológiai és áldozatsegítési támogatás érdekében,

— feljelentést tett kábítószer birtoklása és szexuális erőszak gyanúja miatt, egyébként az áldozat szándéka ellenében:

Ön feljelentést tett szexuális erőszak miatt, ugyanakkor a lány az Indexnek azt mondta, nem akarta, hogy az ügy bíróság elé kerüljön. Ezt megbeszélték vele előtte?
Igen, tájékoztattuk a hölgyet, hogy ebben a helyzetben az egyetemnek nem nagyon van más lehetősége. Ezt ő tudomásul vette. Nyilván a rendőrség majd mérlegeli, hogy magánindítványra szükség van-e. Ha a sértett védekezésre képtelen állapotának kihasználásával történt egy bűncselekmény, és ez egybekapcsolódik kábítószer-birtoklással illetve -használattal, akkor az megalapozhat olyan tényállást, ami nem csak magánindítványra üldözhető.

Az Index szerint egyébként abban az esetben lesz jogi szankció, ha a Ginát sikerül bizonyítani– ezzel mintegy elismerve, hogy Gina nélkül nem számít védekezésre képtelen állapotnak a rosszullét? Vagy csak nem bizonyítható? És Gina és rosszullét nélkül nem nemi erőszak a nemi erőszak? Vagy nem bizonyítható? Vagy csak magánindítványra üldözhető, és az áldozat nem akar feljelentést tenni?

Aztán, van az elévülés problémája: a Vs-interjúban azt mondja a dékán, fegyelmileg elévült az ügy, büntetőjogilag nem.

— állást foglalt a gólyatábori rigmusokról (elítélte, méltatlannak és vállalhatatlannak nevezte), és fegyelmi eljárást indított ezek miatt is:

És ha leszoptunk már minden jó faszit,
Kinyalattunk velük minden jó puncit,
És ha minden lánynak orgazmusa van,
Mi bátran szopjuk a faszt, a faszt, a FASZT!

Ocsmány dalszöveg a gólyatáborban

(Nem csak ritmikai okokból van ám itt jó faszi, de jó punci, azonban figyelemre méltó a női orgazmus korszerű megjelenése a dalszövegben.)

Az instruktori kört e légkör miatt feloszlatta a rektor, négyüket szankcionálták. Erre ők reagáltak:

http://cink.hu/ennel-bicskanyitogatobbat-ma-tuti-nem-fogsz-mar-olvasn-1644717067

Sorolom tovább Király Miklós ÁJK-s dékán lépéseit:

— betiltotta a gólyatáborokat, és kifejezte, hogy az új hallgatókat másképp kell tájékoztatni és szocializálni, mert a történtek után nem tartható fenn a hagyományos gólyatábor.

— lett anonim bejelentő-e-mail, és a dékán az újságíró kérdésére megígérte, hogy minden esetet kivizsgálnak, azokat is, amikor oktató az elkövető:

Ne hallgass!
Az ELTE ÁJK egy webes felületet indít, ahol anonim módon lehet majd bejelenteni az egyetemi környezetben elkövetett szexuális bűncselekményeket, annak elindulásáig pedig a nehallgass@ajk.elte.hu címen várják a bejelentéseket.

http://index.hu/belfold/2014/10/07/a_golyatabori_programok_is_hozzajarulhattak_a_nemi_eroszakhoz_az_elte_ajk_dekanja_szerint/

Árnyalt, ütős, adekvát.

A másik dékán

Ellenben Dezső Tamás, a BTK dékánja nem a nemi erőszakról és a gólyatábori torz légkörről, aggályos esetekről beszél. Arról sem, hogy évek óta tudható, mi megy az ilyen helyeken, és Youtube-videókból is lehet tudni a lányokat megalázó feladatokról. Ő a mundér, pontosabban a HÖK becsületét védi, és ehhez próbál a rendes egyetemisták önérzetét felhasználva tömegesen szövetségeseket nyerni:

Nem szabad a sajtóban országosan akár több ezer, hallgatói önkormányzatokban dolgozó diákot, megsérteni, önbecsülésében megalázni, a közügyek gyakorlásába vetett hitében megingatni — írta a dékán. Szerinte nem szabad a hallgatókról a sajtóban sztereotípiákká kövesülő képet sem festeni, amely szerint ők csak buliznak, isznak, trágár nótákat énekelnek, korruptak, belterjesek és még politikailag is befolyásoltak.

 

… lehet, hogy a hallgatók élvezik az életet, buliznak, esetleg trágár nótákat énekelnek (kárt okozva az egyetem hírnevének), de ők azok, akik adományokat gyűjtenek Böjte Csaba szolgálatát segítendő, akik kimennek a gátakra homokzsákot pakolni, rengeteg tudományos konferenciát, tanácskozást szerveznek.

Ez a wordless wtf. Élvezik az életet? Buliznak? Ezek után? És Böjte Csaba? Dékán úr, úgy is, mint alumna, szégyellem magam. Különös tekintettel arra, hogy a BTK-s HÖK, mint azt a Vs.hu interjúja is említi, tényleg a leggusztustalanabb Jobbik-kiképzés, és ők listázták tavaly a hallgatókat szintén a női méltóságot sértő módon (“Pistának jó lesz”).

 

Azt mondja, nem szentek!!!

…a hallgatók és a hallgatói önkormányzati tisztviselők sem szentek, de “semmivel sem rosszabbak, mint bármelyikünk”. Elkövetnek hibákat, vétségeket, bizonyos bűnöket is, és mindenkinek el kell nyernie méltó és arányos büntetését…

…a hallgatói önkormányzatoknak – mint ahogy a társadalom bármely más szegmensének – folyamatos öntisztuláson kell keresztülmenniük, ahogy ez meg is történik…

http://www.atv.hu/belfold/20141010-bolcseszkari-dekan-torz-es-egyoldalu-kep-kezd-kialakulni-a-hallgatokrol

Öntisztulás. Most, hogy Fonyódligeten nemi erőszak történt, aztán egy joghallgató lány is megszólalt. Eddig miért nem? Dékán úr, megmondom önnek, egyáltalán nem a HÖK meg az egyetem hírneve van itt megsértve, hanem az emberi méltóság, a hallgatók és szülők bizalma, a transzparencia, a személyes adatok, meg a szexuális önrendelkezés joga, és még a jogorvoslathoz való jog is. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nem a megtisztulás és a jótékonyság, hanem általános korrumpálódás, tagadás, eltussolás, hatalommánia, átpolitizáltság, seggnyalás a tendencia társadalmunk összes szegmensében, noha nem vagyok “régen-bezzeg” vészmadárkodó alkat.

Nem árt az, ha a leendő hökös tudja, mi elfogadhatatlan, és mibe bukhat bele.

És ez az egész gőgös, vízfejű, kiüresedett eltés öntudat. A félelem az igazi versenytől. Hogy én hányszor hallottam, hogy “az ország legrégebbi egyeteme”. Én is oda jártam, öt, aztán meg négy évet, és engem nem sért az ügy médiavisszhangja.

A dékán értelmezésében én szent vagyok. Ez jólesik. Igaz, engem csak oktató molesztált.

Szent az, aki nem molesztál, nem erőszakol, nem listázik és nem korrupt? Ez volna a minimum. Miért nem beszél az áldozatokról, dékán úr?

*

Mit mond a rektor? Mi ez, hogy a jó Viktor leüzen neki, hogy csúnya a dalszöveg?

Ezt találtam, de ez szeptemberi, az ELTE TÓK fonyódligeti gólyatáborában történt szexuális erőszakra reagál (annak hatására szólalt meg egyébként “Mira” is):

http://index.hu/belfold/2014/09/04/nemi_eroszak_a_golyataborban_megszolal_az_elte_rektora/

És:

Az eset nyomán ráadásul a sajtó élénken foglalkozni kezdett a gólyatáborokban előfordult egyéb visszásságokkal, az index.hu közzé is tett egy, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (ÁJK) állítólag rendszeresen énekeltetett indulót, amely gyakorlatilag jófajta heccként állítja be a nemi erőszakot. Mezey Barna rektor felfüggesztette a TÓK és az ÁJK HÖK elnökségének működését, illetve belső vizsgálatot indított a felelősök felkutatására.

http://magyarnarancs.hu/belpol/eszrevettek-91772

Visszatérve a másik dékánra. Még mindig a Vs-interjúból:

Ha önöknek jelzik a szervezők, mi történt, tettek volna feljelentést?
Igen. A kar nem engedheti meg magának, hogy ilyen események megtörténhessenek és büntetlenül maradjanak ott, ahol leendő bírókat, ügyészeket, ügyvédeket képeznek.

Üdvözlöm az ügy fejleményeit, örülök, hogy semmilyen áldozathibáztatás nem hangzott el, valamint nagyra becsülöm az ügyről tájékoztató újságírók munkáját, de azért van egy olyan kellemetlen érzésem, hogy itt csak kétféle stratégiát látunk. Dezső Tamás vállalhatatlanul tagad és hárít, szépít, szenteskedik. De mintha Király Miklós stratégiája sem abból fakadna, hogy mélységesen elítélné a szexuális erőszakot és az azt tabusító légkört, vagy gyengéd felelősségérzet vezérelné a tizenkilenc éves lányok irányában. Nekem furcsa ez a nagy fogalmunk-sem-volt-róla, amelynek ellenpontja és természetes következménye, hogy most nagyon hangosan határolódnak el tőle, mert a mételyt ki kell metszeni.

De szép lenne mindez, ha nem az egyetem keresettségét mentenék itt. Ha a megtisztulás valóban működne. Ha ilyen emberek eleve nem is kerülnének a HÖK-be… De szép lenne a dékáni reakció a jogászöntudat és kariérdek-védelem hangoztatása nélkül! Ha nem a “mentsük, ami menthető”, az intézményi hírnév vagy az univerzitas méltósága lenne itt a fő téma. Ha nem hangzott volna el, hogy az ország legrégebbi és legnagyobb jogi kara. Mert az ilyesmit sehol senki nem engedheti meg magának. Az áldozat itt a lényeg, és nem csak azért, mert a dékán is négygyermekes családapa. Az a lényeg, hogy ne legyen több ilyen, se gólyatáborban, se egyetemi büfében, se hétvégi koncerten, sehol. Az a lényeg, hogy átitatja a hatalom és az erőszak életünk minden színterét. Az a lényeg, hogy miért érzik egyes férfiak azt, hogy ilyesmit következmények nélkül megtehetnek. Mi ennek a kontextusa, oka, mi erősíti ezt a biztonságot. Miért annak biztos tudatában művelnek ilyesmit, hogy “úgyse tesz feljelentést”. Erre kellene reflektálni. És nem azzal jönni, hogy a híres jogi kar táborában azért már mégse legyen ilyen.

Mert amíg nem általában van baja azzal a közeggel, amelyben a nemi erőszak előfordulhat, sőt, a bulizáshoz kapcsolódó jelenség, addig csak annyiban marad a dolog, hogy erőszakoljanak csak máshol, erőszakolják meg mások lányát.

*

Függelék. Egy számomra ismeretlen, nem jogi hökös tegnapi kommentje az idővonalamon. Nem is írtam semmit a fészen, csak ennyit:

Holnap a blogon elemzem a két dékán, Király Miklós (ELTE ÁJK) és Dezső Tamás (ELTE BTK) viselkedését, kommunikációját “Mira”, a gólyatáborok, a HÖK, valamint a presztízsféltés ügyében.
http://index.hu/belfold/2014/10/01/golyatabor_szexualis_eroszak_vallomas/

Meg vagyok döbbenve. Olyan, mintha lesből támadnának. Ha tabutémához nyúlok, mindig megjelennek azok a férfiak, akik kollektíve érzik magukat megsértve. Kioktatnak, megpróbálnak lenyomni, értelmi képességeimet vitatják, miközben szarul érvelnek és indulatosak. Megrendszabályoznak. Mindig ugyanúgy. Tudni vélnek rólam ezt-azt, jelzik, hogy olvasnak ám.

Minden ilyen esetben csak utaltam a problémára, megosztottam egy linket. Nem is bontottam ki az érveimet, és a saját idővonalamon maradtam. Nem szoktam a Facebookon vitatkozni.

A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy az segít-e a jövőben a hasonló helyzetek megelőzésében, ha kollektív bűnösnek kiáltjuk ki a hököket, a gólyatáborokat, esetleg ezek szervezőit?De akár úgy is, hogy vajon én nem vagyok-e ugyanolyan áldozata ennek az egésznek, mint szegény lány?

Ezt most komolyan kérdezed? Tudod te, milyen a nemi erőszak? Nem, te nem vagy ugyanúgy áldozat. Esetleg kérdezd meg a pszichológusodat, van-e traumatüneted.

Én és társaim tettekkel bizonyítottuk, hogy ilyet nem akarunk látni az általunk rendezett gólyatáborban. Évek óta olyan előírásokkal dolgozunk, amely direkt tiltja a szexuális tartalmú játékok alkalmazását, az itatós játékokat et cetera. Engem és társaimat, mint normális, a gólyák beilleszkedését segítő, illetve az ő igényeiknek megfelelő tábort szervezőket ki fogja megvédeni az általánosítástól, a rágalmazástól, a támadásoktól? És az egyetemem? És a HÖK-öm? Hol látom azt leírva, hogy az én gólyatáboromban a visszaérkezett jelzésekből (mivel minőségbiztosítás céljából kérdőívezünk is a tábor után – hoppá, ennyire magunknak szervezzük a tábort, mint ahogy 10-ből 9 cikk ezt állítja) kevesebb mint 1% mondta azt a cirka 300 gólyából, hogy rosszul érezte magát, vagy valamivel konkrétan baja volt?

Csak a munkádat végezted, nem? Amelyikre önként vállalkoztál, és, gondolom, pénzért. Tapsvihart vársz? Azt gondolod, a ti jó munkátok ellenpontja a visszaélésnek? Az érem másik oldala? Hát, nem az. Hanem említésre sem méltó minimum, mert erre szerződtél.

A fenti írást (jancsotamasgondolkozik blog) pedig teljesen félreértelmezed Gerle Éva, vagy képtelen voltál végigolvasni.
Ha rossz fej lennék, azért megjegyezném: az meg külön priceless, hogy magyartanár létemre olyan, egy generációval fiatalabb hallgató oktat ki szövegértésből, akinek az első mondatában kínos hiba van. Na jó, vállalom: rossz fej vagyok, és még nyelvtannáci is.
Az egy csepp akar lenni a tengerben, ami jelzi: elég az általánosításból, elég a rágalmazásból, mert ennek se értelme, se előrelépés nem lesz belőle (csak még több klikk, ami pénzt termel).
…és, el ne felejtsük: ez a ti jó kis kényelmes érdekeiteket sérti. Minden tabutéma, minden felelősségfelvetés ilyen. Mindig megjelennek a rendszer haszonélvezői, és agresszívan hibáztatják azt, aki meg mert szólalni.
És nem hogy félreértelmezed, de be is állsz a sorba. Abból nem lesz előrelépés, ha köpköd, károg az ember. Abból lesz, ha a rendszerszintű problémákra válaszokat ad. És ez éppen egy sokkal tágabb téren, az egész magyar társadalomban (de akár világszintű problémaként is aposztrofálhatnám) leledzik. Természetesen lehet az egyetemek szintjén is kezelni, de ha azzal nem akarunk újra szembesülni, akkor a fejétől bűzlő hallal kell kezdeni valamit.
Ja, lehet másra mutogatni megint, ködösíteni, fölfelé tolni a dolgot, ez mindig beválik. Csak nehogy neked kelljen reflektálni a saját viselkedésedre. Hogy ha ennyire nem látod a problémát, ennyire részvétlen vagy az áldozattal, hogy van pofád a saját, nem létező sérelmedet az övéhez hasonlítani, és ha szombat délben ilyen agresszív vagy egy ártatlan facebookozás közben, az gáz. Nagy gáz.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire sajnáljuk a történteket.
No, ez viszont nem derült ki a kommentedből, mert egyszer sem mondtad el, hanem letámadtál azért, mert felvetettem a témát: jeleztem, hogy erről FOGOK írni. Tőled csak a szégyentelen öndicséretet, a mundér becsületének ingerült, önigazoló, haszonleső, paranoid féltését láttuk. Nemi erőszak történt a gólyatáborokban. Kettő olyan, amelyről tudunk. Ezt mintha nem értenéd. Eltussolták. Cinkosság volt. Visszaélés. Felelősök vannak. És olyan miliő van eltés gólyatáborokban, olyan programok, rigmusok, alkoholszint és értékrend, olyan emberek léphetnek ott fel szervezőként, hogy az egyik dékán jobbnak látta betiltani mindenestül az ottani táborokat, mert nem tudja garantálni a tizennyolc évesek fizikai és pszichés biztonságát.
Téged viszont nem bántott senki. Nagyszerű, hogy te nem fogsz személyiségi jogi pert indítani, mint azt a következő kommentedben írod, de megsúgom: nem is indíthatnál, mert téged semmilyen jogsérelem nem ért.

De nem kéne átesni a ló másik oldalára sem. Ezzel a mentalitással és hozzáállással csak az értelmes embereket is elvadítjátok a témától.

Ó, istenem, tudtam, hogy 1. én leszek a felelős az egészért, 2. ezt egy vadidegen fogja nekem szegezni.

46 thoughts on “két dékán, meg a nemi erőszak

  1. “A kar nem engedheti meg magának, hogy ilyen események megtörténhessenek és büntetlenül maradjanak ott, ahol leendő bírókat, ügyészeket, ügyvédeket képeznek.”

    Hát dehogynem!
    S addig lehet írni, akár ezen a blogon is, a “szabálykövetésről” meg úgy általában a törvények iránti tiszteletről (aminek letéteményesei lásd fent, bírók, ügyészek…), de “itt lent” sem mindenki teljesen hülye: látja és inkább kitér az útjukból. Nem akar ezekkel ügyet, nem akar tőlük segítséget kérni, eléjük vinni a dolgát. Vonatkozik ez nemi erőszakra, ahol talán ugyanaz tárgyalná az ügyét, aki az emlékezetes indulót fújta, de bármi másra is.
    Inkább “okosban”. Csak ezekhez ne.

  2. “A fenti írást pedig teljesen félreértelmezed Gerle Éva, vagy képtelen voltál végigolvasni.”Az írás borzalmasan részvétlen, és figyelmen kívül hagyja , hogy bűncselekmény történt.Érthetetlen a gyengécske történet és az erőszak egymás mellé állítása, nem létezik olyan szempont ami ezt indokolhatná.
    A középiskolai gólyaavatók sem mentesek a lányok számára megalázó, őket szexuális tárgyként kezelő feladatoktól. Aki kiakad, az rossz fej, nagy a pszichés nyomás. Figyelni kell és beszélni erről, minél többet.
    A 12 éves lányom osztálytársát megvédték az iskolában a tanárok a szexuális tartalmú zaklatástól, komolyan felelősségre vonták az elkövető fiúkat. Számomra ebből nem az következik, milyen rémes hely az, ahol zaklatás történhet, hanem megnyugtat, hogy figyelnek és közbelépnek.

  3. Jó írás, köszönöm. És felháborító, hogy csodálkoznak sokan, hogy hát ők ezt nem is tudták, és nem is értik. Duzzogva lépéseket tesznek, mert a szemét sajtó megint minden aprócska részletet tudni szeretne. Kellemetlen.
    Undorító ez az egész, én levelezőre jártam és sosem mentem gólyatábor közelébe sem, de már tíz éve hallottam/olvastam sztorikat, pia, megaláztatás, alpári versikék, undorító “sorjátékok” stb. Szegény dékán meg nem tudta. Hagyják már ezt abba végre.

  4. Néhány napja láttam a tévében egy beszélgetést, ami a gúlyatáboros ügyeket boncolgatta. Gondoltam én. Ugyanis az egész kb. 10 perc volt, egy nagyobb kerekasztal keretében, utána ugrottak egy másik témára és most szándékosan nem írom, hogy melyik adó és ki volt a műsorvezető, mert politikai fennhangja lenne és nem akarok ebbe belecsúszni.
    A lényeg, hogy a meghívottak között volt egy öltönyös középkorú, egy aszott, kopasz idősebb pasas, író állítólag, egy nagydarab, farmerdzsekis, ilyen betöltöm-a-teret-ha-tetszik-ha-nem típusú férfi és egy fiatal nő, akinek regénybeillő neve volt.
    Hozzászólások: műsorvezető lanyhán, de a korrektség látszatát fenntartva piszkálta a témát. Öltönyös pasas: hát miért nem szólt annak idején, ki tudja, egyáltalán igazat beszél-e, minek most előszedni, meglovagolni a menő témát. Aszott, kopasz író pasi: pitiáner ügy (fiatal nő szemöldököt húz), mármint olyan értelemben – magyarázza később – hogy ez történik már mióta világ a világ, csak most épp sajtóbotrány is lett belőle (szóval, mintha ice-bucket lenne az egész). Nagydarab sárga poló-farmer dzsekis pasi: tudjuk, hogy ez megy a gólyatáborokba, én nem is engedem oda a gyermekeimet. Fiatal nő: borzasztó az ilyen eset, bár én nem tapasztaltam soha (eufemizmus, konfliktus-kerülő fogalmazás, a nemi erőszak kifejezés nem hangzott el egyszer sem), nem pitiáner, foglalkozzunk vele, súlyos sérüléseket okoz.

    Szóval, én kifordultam magamból ez a 10 perc alatt. Egyrészt a nyilvánvaló ellentmondástól, hogy ki tudja igazat mond-e a nő, és mind tudjuk, hogy ez (amit nem mondunk ki hangosan) történik minden gólyatáborban, pitiáner, az én lányaim nem mehetnek, másrészt, hogy olyan műsorban tették be a beszélgetést, ami ilyen 10 perces időtartamokban reagál egy hírre, vagyis épphogy mindenki elmondta a sommás, szakszerű, empatikus véleményét és rögtön váltott a kép valami miniszterre, aki házat épít magának, vagy mi.

    • “pitiáner ügy…ez történik már mióta világ a világ…tudjuk, hogy ez megy a gólyatáborokba…minek most előszedni, meglovagolni”
      Elkeserítő nagyon! Amikor ilyeneket mondanak, intelligens, felnőtt emberek…én arra gondolok, nincs remény, az alapjaiban rohadt az egész 😦

  5. * gólyatábor az első sorban.

    És még azt felejtettem ki, hogy az aszott pasi arról is nyilatkozott, hogy az egyetemek azért hibásak a pitiáner nemi erőszak ügyében, mert fideszesek. Továbbra sem akarok politikai irányba csúszni, de ez a csőlátásnak és a hárításnak már olyan magassága vagy mélysége, ami nekem szinte sci-fi kategória.

  6. két évig mentor voltam ugyanezen egyetem egyik másik karán (2000-es évek második fele). egy olyan karon, aminek a hökje is meglepően jól (azaz normálisan) működött (működik?) más hökökhöz képest. ezt persze utólag realizáltam, akkor fel sem tűnt, csak az, hogy jó volt a hangulat, jó volt “bedolgozni” nekik, nem voltak megérzés-ellenérzéseim, vagy csak kevés területen. visszajártam a gólyatáborba is, kétszer mentorként. most, a bejegyzés kapcsán próbálok visszaemlékezni, milyen volt. vajon előfordulhattak ott is olyan esetek, mint a másik két karnál? én nem emlékszem ilyenre, de lehet hogy csak nem vettem észre? vizespólóverseny volt, itatás is volt, egyetemet szidó énekek is voltak (ezek inkább gólyakori emlékek), de sosem éreztem annyira durvának őket. a legtöbbeknek elég beavatás volt, hogy nomádak voltak a körülmények, pottyantós vécével / bokorral, kékkutas fürdési lehetőséggel és beázó sátrakkal. a későbbi bevállalósokról már érkezéskor lehetett sejteni, mit várhatunk, páran már csatakrészegen érkeztek a vonattal, fiúk is, lányok is. mikor mentor voltam, volt felkészítés: a “miben kell segíteni a gólyákat” mellett volt “mit kell tenni, ha baj történik” etap is: túl sokat ivott, megsérül, stb. de nem volt olyan, hogy mit kell tenni, ha erőszakot tapasztalunk, vagy ha valaki hozzánk fordul, hogy zaklatták. nem voltak ilyen történetek régről, nem volt precedens, talán ezért is. vajon tényleg eléggé fel voltunk készítve? alkalmasak voltunk egy ilyen feladatra, amit a mentorság jelent? és persze tudtuk, hogy a “nagy öregek” ilyenkor szemlézték meg az új évfolyamot, de nekem az volt a benyomásom, hogy persze, próbáltak csajozni, de az esetek többségében nem sikerült, nem véletlenül jártak vissza minden évben. megint: vajon nem vettem észre valamit? vagy nem akartam látni, mi történik a háttérben? azért nem fordultak hozzám, mert nem történt baj, vagy mert valamiért nem mertek?
    s emellett a mentor dolog mellett történt: sajnos ismertem a fonyódligeti alakot is. bár csak futólag, talán ha kétszer találkoztunk. és annyit pletykákból így is megtudtam: nagyon nyomul a fiatal egyetemista lányokra. megérzés szintjén gyanús is volt nekem, nagyon unszimpatikus volt. akkor már fél lábbal kint voltam az egyetemről, de vajon ha maradok, tettem volna lépéseket? kellett volna valamit? magamban elkönyveltem megérzésként a dolgot.
    nehéz ez, hogy amit gondolatban teljesen pozitív emlék, most újra át kell gondoljak, és megkérdőjelezzem.

    • Nem lehet konnyu neked utolag felulvizsgalni a szereped es az akkori helyzetet, igy a felelosseget is. Nem irigyellek! Talan tulzasnak tunhet, de nekem mar a vizespolos verseny es a csajozni probalo oregek is problemasnak tunnek. Ezek a dolgok mar a szexualis visszaeles hatarat suroljak, de mindenesetre kitarjak az ajtot elottuk.

      • a vizespólós dolog és hasonlók legjobb tudomásom szerint már nincsenek, mert pár éve szabályozták, mik nem lehetnek gólyatábor alkalmával feladatok. évek óta nem voltam lent, nem tudom milyen mostanában a hangulat.

        • Én részt vettem vizespólós mellszépség-versenyen sok évvel ezelőtt egy fesztiválon. Hirtelen ötlet volt, alkalmi ismerősök (fiúk nyilván) beszéltek rá. Egyedül maradtam épp, összevesztem a barátnőmmel, akivel fesztiváloztam, örültem hogy akad új társaságom, és gondoltam, miért is ne legyek laza egyszer az életemben. A szervezők megmondták, hogy ha nyerni akarok, a pólót le kell majd venni. A tömeg bekiabálással szavazott, óriási volt a hangzavar, folyamatosan kattogtak a vakuk.
          Második lettem. Nyertem vagy 50 óvszert. Soha nem éreztem még olyan jó csajnak magam, még sokáig dicsekedtem ezzel a győzelemmel. Alkalmi rajongóim szerint én voltam a legjobb, az első helyezet csak “bundával” tudott nyerni. A sikert a sátrukban ünnepeltünk, kaptam piát, füvet, örültem magamnak, de aztán kezdett a légkör furcsává válni. Egyre inkább úgy éreztem, bent akarnak tartani a sátorban. Végül aztán összeszedtem magam, -nehezemre esett felállni,- és azt mondtam, muszáj keresnem egy csapot, vizet kell innom. Majd nekiindultam. Még utánam kiabáltak, hogy van vizük, meg hogy majd menjek vissza, én integettem, hogy persze-persze, de aztán gyors léptekkel beleolvadtam a tömegbe. Maradtam tehát megint egyedül, de fellélegeztem, mint aki megúszott valamit.
          A durva az, hogy ez a sztori is csak jóval később állt össze a fejemben…

    • Azt hiszem tudom, hogy ez melyik gólyatábor lehet. (A nomád körülmények és a kékkutas fürdési lehetőség segítettek.) Sajnos pont a 2000-es évek második felében volt ott olyan “nagy öreg”, aki zaklatta azokat a lányokat, akik visszautasították. Nem a gólyatáborban, utána. Azóta már kitették a HÖK-ből, de nagyon sokáig falaztak neki a haverjai. Nem tartották szimpatikusnak a viselkedését, de különösebben problémásnak se, mintha mások lakcímének kinyomozása és a zaklatás az ilyen kissé kínos rossz szokás lenne, mint az orrtúrás.

      • (És igen én is tudtam a dologról, bár én nem voltam HÖK-ös meg mentor se. És kis hülyeként azon gondolkoztam, hogy jogom van e figyelmeztetnem az újakat, vagy ez mások hitelének a rontása és csúnya dolog. 😦 )

        • hű, most hogy mondod nekem is eszembe jutott egy, lehet hogy ugyanő. és tényleg bent maradt sokáig. furcsa, hogy nekem most olyan extől vannak pszichés problémáim, aki hasonlóan zaklat(ott), akkor meg nem találtam én sem bejelentenivalónak, elkönyveltük őrültnek a fiút, de ennyi,

    • Hasonló emlékek, “élmények”, utánérzések, fokozatban talán erősebbek az érintett kar hallgatójaként, alapító instruktoraként. Anno azért léptünk ki többen is, természetesen döntő többségben nők, mivel a gólyatáborok gyakorlatilag a hökösök privát “csajozós” ingyen bulijai voltak. Úgy ítéltük meg, hogy ebben a vonatkozásban szinte minden, adott esetben a mentori-instruktori intézmény is akarva-akaratlanul, úgy értem az egyetemi diák-önkormányzati és egyéb struktúrák adottságai folytán gyakorlatilag a hök kezére játszik ebben. Kicsi Magyarország kari szinten vagy valami ilyesmi.

    • “Vagy kérdezem így: mik történhetnek a Szigeten vagy más fesztiválokon? Azt valahogy elfogadja a társadalom, de a gólyatábort nem? Bárhol történik ilyen, azt nem szabad elfogadni, de ne csináljunk úgy, mintha ez csak a gólyatáborokban történhetne meg.”

      Ezt nem értem. Szóval tudjuk, hogy gáz dolgok történnek, de hát máshol is, nem? Ezt persze el kell ítélni, de akkor mindenkinél ám! Ha viszont a többieket nem baszogatják ezzel, akkor minket is hagyjanak békén? Wtf?

      “Nem szabad, hogy a gólyatáborok megszűnjenek, mert fontos integrációs, élményszerző hatásuk van.”

      Hát ja. Több ismerősömnél is olyan élményszerző hatása volt, hogy két nap után hazajöttek, és megfogadták, hogy soha nem mennek hasonló rendezvény közelébe sem.

  7. Fontos írás, bravó!

    (Nem fér a fejembe, hogy nem zavart senkit, hogy egy nemi erőszakért már büntetett ember sündörög a fiatal lányok körül?? Vajon akik tudták, mit gondoltak? Biztos hamis vádak alapján ítélték el szegény fickót? Vagy már megjavult? Van egy kis jellemhibája, de azért fotósnak még jó lesz? Kicsit ciki, de azért mégiscsak a mi haverunk? Aztán amikor a bili borul, hirtelen senki sem ismeri….)

  8. A szomorú az, hogy biztos csak nem ez a két eset volt, ez csak a jéghegy csúcsa.

    Kicsit nehéz volt nekem most ezt a bejegyzést olvasnom, meg az előzőt is, különösen az elejét, mert egy héten belül két barátnőm mesélte el nekem, hogy megerőszakolták. És összességében nem csak két barátnőmről tudom, hogy megtörtént vele, hanem sokkal többről, ez csak ami a közelmúltban derült ki.
    Az egyikük 9 éves volt, mikor megerőszakolta a 15 éves szomszéd fiú, ő a második barátnőm, akivel ez történt, a másikuk kb ugyanezt mesélte el, még nem volt 10 éves mikor a tizenéves rokongyerek… Én nem tudtam, hogy ez ilyen gyakori jelenség. Nem tudom , hogy mit gondoljak a világról ezek után.
    És akkor ott van az az ismerősöm aki azt mondta, hogy de meg kell bocsátani ne legyen bennünk harag, és hogy az anyja is megbocsátott az apjának, pedig folyton erőszakolta és verte, ő pedig ezt hallgatta a szomszéd szobából.
    Azt hiszem nagyon más szakcikkekből, az internetről, statisztikákból tudni, hogy a világ egy rohadt hely, mint amikor a barátaim mesélnek ilyet. Ráadásul úgy, mintha a világ leghétköznapibb dolga lenni, mint az előző bejegyzés elején lévő Polcz Alaine idézetben, olyan hétköznapi tényként közölve.

    • Én nemrég számoltam össze magamban, és 6 olyan szexuális áldozattal találkoztam eddig az életemben, akik nekem személyesen elmesélték a traumájukat (5 lány és egy fiú!), és még kb. hatról tudom “áttételesen”, mástól hallottam, de nem feltételezem, hogy hazugság lenne. Van benne hozzátartozó által elkövetett gyerekkori erőszak, csoportos nemi erőszak, volt pasi által, szakítás után elkövetett erőszak, stb. Nagyvonalúan nem számoltam bele a “síma” fogdosásos, mutogatásos, fenyegetéses eseteket.
      Ami a legdurvább, hogy a történetekben egy közös van: egyikből sem lett bírósági eljárás, de még rendőrségi feljelentés sem! A tettes kiléte az esetek nagy részében ismert.
      Ilyenkor azért tudnék csúnyákat mondani azoknak, akik rendőrségi statisztikák alapján próbálják eljelentékteleníteni a nemi erőszak súlyát a világban.
      😦

      • Hat olyan barátnőm van nekem is, aki elmondta. A hatból csak egy esetben nem rokon vagy ismerős volt az elkövető. Ebben az egy darab esetben történt csak feljelentés és került börtönbe az erőszaktevő.

        • Nekem 3 ex-barátnőm mondta el, hogy megerőszakolták. Ha belegondolok, hogy valószínű volt olyan, aki nem mondta el. Ez azt jelenti, hogy kb. minden második – harmadik nőt megerőszakolnak…
          Most, hogy ezt leírtam, tehetetlen düh fogott el. Mert férfi vagyok és soha nem tennék ilyet. De ismerek sok férfit aki tenne. És tett. És vicces vagy semmi különös “dologként” élik meg.
          Ha a lányommal tenné ezt valaki… A gondolat is elemi állati reakciót vált ki belőlem. Hogy mernek emberek másokon átgázolni?

          • A legszomorúbb, legdurvább, hogy ennyi gázos pasi van!! Semmi különös a nemi erőszak?!
            Ajánlanám a Zsákutca című filmet. Morálisan több kérdést is feszeget, nemi erőszak, önbíráskodás, stb. Na ebben egy műpénisszel bosszulja meg a csaj az erőszakot. Elgondolkodhatna ezen a nemi erőszakot semmi különösnek tekintő férfiak tömege, vajon neki milyen érzés lenne?

            • Egyébként a hatalom minden aspektusát megmutatja a film. Nem csak férfi-nő viszonylatban, hanem főnök-beosztott, vagyonos család, a család gyerekei, alkalmazottak, jogrendszer stb.

            • Ha valaki ezt meglépte, az jelzi, hogy az emberrel valami nagy gáz van. Ha meglépte az jelzi, hogy ez számára még valami miatt belefér.
              Azért teszi meg, mert nem gondolkozik el rajta. Ha elgondolkozna bármikor, akkor nem tenne ilyet.

    • Nyilván lényegében azonos a látencia itt is, mint a nemi erőszak esetében általában. Hányszoros is? Tényleg nem tudom, de sokszoros. És akkor még arról, aki csak annyira volt részeg, hogy “belement”, de csak részegségében/kábítottságában, és józanul sose dugott volna azzal a pasival, akivel többet nem is sokat beszél az életben – no róluk már ne is beszéljünk.

    • Ez iszonyú.

      Napok, hetek óta gondolkodom azon, mit fogok mondani a gyerekeknek. Mert beszélni kell már most olyan dolgokról, hogy ha találkoznak vele, legyen rá szavuk, észrevegyék, hogy mi történik. Ne történjen, de ha mégis: tudjanak beszélni róla.

      • Egy csomó dolog, molesztálás, erőszak történik (történik? túrót! elkövetik valakik) úgy, hogy vannak előjelek. Vagy mondjuk kisebb traumát okozó, inkább csak kellemetlen molesztálást már elmond, és nem kerül sor az igazán durvára. Az utcán, gólyatáborban elkövetett erőszakra is lehet valamelyest felkészíteni gondolom, ha teljes biztonság nincs is.

  9. Érdekes, most eszembe jutott pár olyan élmény, amit korábban “nem vettem fel”. Az egyik a gólyatábori “beavatás”. Én mondjuk szerintem egész normális helyre kerültem, legalábbis nem az volt az előirányzott program, hogy Pély Barna-koncert, strand szépe verseny, buli a Balaton partján, napi kétszer költséges, éttermi ebéd. Tudom, hogy ez lett volna a másik opció, ugyanis két helyről kaptam meghívót.
    Viszont ami az utolsó napi beavatást illeti (igaz, önkéntes alapon működött)… Arra emlékszem, hogy sört kellett inni, aki nem vállalta a sörivást, annak pedig több liter vizet. Én a sört választottam, amit akkoriban egyáltalán nem szerettem, de az idősebb fiúk “besegítettek” az ivásban, így kb. a felét nem is én ittam meg. Utána volt még egy érdekesebb dolog, amire emlékszem. Már sötét volt. Felsorakoztunk egy adott helyen, majd egyesével oda kellett menni egy sráchoz. Amikor odamentünk, ő a kezünkbe nyomott egy kotont (becsomagolva), és azt mondta, hogy menjünk be az x sátorba. Nem mondom, kicsit megijedtem. Odabent tök sötét volt, és ahogy beléptem, vaku villant a szemembe, lefotózták, hogy milyen képet vágok. A kar egyik oktatója volt ott, aki nem egészen épeszű ember imidzsét kelti, viszont állítólag a szakterületén zseniális, és nagyon szigorú. Azt mondta, hogy sikítsak egy nagyot, és ne mondjam el senkinek, hogy mi volt. Aztán visszaadtam a kotont a szervező srácnak, és jött a következő lány. Így utólag nem értem, miért volt erre szükség.
    Egyébként a tábor ideje alatt senki nem jött nekem azzal, hogy igyak már, ne legyek ünneprontó. Semmilyen “kötelező” játékban nem kellett részt vennem, úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok. Egyszer nagyon eláztunk, eltévedtünk, feltörte a lábamat a cipőm, és egy idősebb fiú a hátán cipelt majdnem egészen a táborhelyig. Igaz, a trágárság nem állt távol a tábor vezetőségétől. Egyrészt a pólónkra egy trágár vicc volt latinul felírva (vadász, vadász, te szopni jársz ide), másrészt volt egy-két dal, amit túrázás közben a maguk szórakoztatására énekeltek. Az egyik arról szólt, hogy a fiú és a lány az erdőbe mennek ibolyát szedni, aztán a lány rájött, hogy “lófaszt, nincs is ibolya, baszni vittél engemet oda”. Viszont egy másik érdekes jelenség, hogy néhány lány a gólyák közül nagyon tette-vette magát, hogy elnyerje az idősebb fiúk tetszését.
    Ami még eszembe jutott, hogy érdekes módon bizonyos leendő politikusok már a középiskolában DÖK-ös karrierre törnek, és mennyire komolyan veszik a nevetséges kis hatalmukat. És hogy már akkor olyan feladatot adnak, hogy kérjünk számlát fél deka (vagy fél szelet, nem emlékszem) párizsiról a vakok és ritkán mosdók egyesülete részére, Kámasz út x. házszámra. Illetve a DÖK-ös kirándulás, amelyen elvileg a tanév programjait szerveztük volna meg, javarészt a tanárok részvételével/vezetésével zajló ivás és csocsózás volt. És pénzt kellett kölcsönkérnem, ugyanis amikor érdeklődtem a szervező tanártól, hogy mit kell vinni, semmilyen felvilágosítást nem adott, én pedig naivan azt hittem, hogy a DÖK (pontosabban az iskolai alapítvány) finanszírozza a kirándulást. Ezen egyébként nem is DÖK-ösként, hanem az iskolaújság főszerkesztőjeként vettem részt, de elég volt ahhoz, hogy egy életre kiábránduljak mindenféle képviseletből.
    Az egyetemi HÖK életét hallgatóként nem nagyon követtem, viszont arra határozottan emlékszem, hogy egy oktatóm azt mondta, hogy nagyon nehéz támogatást kapni a hallgatói tanulmányi utakhoz, publikációkhoz, mert abszolút politikai alapon működik a HÖK.

    • “bizonyos leendő politikusok már a középiskolában DÖK-ös karrierre törnek, és mennyire komolyan veszik a nevetséges kis hatalmukat.” + “politikai alapon működik a HÖK” pontosan, avagy a kontraszelekció már itt elkezdődik. És ezt a diszfunkciót is korán zsebre vágjuk “egy életre kiábránduljak mindenféle képviseletből.”

      • Az az érdekes, hogy középiskolában az egyik tanárom mondta nekem, hogy én jó ügyvéd vagy jó képviselő lennék. Én pedig azt mondtam neki, hogy nem szeretném, hogy a családom belekerüljön ebbe a mocsokba. Úgyhogy részben azért azok jutnak oda, akik, mert nekik van hozzá gyomruk, mi meg mondjuk megfutamodunk, kiábrándulunk.

        • Azt hiszem, nagyon is értem, mire gondolsz, de talán nem érdemes keverni egy szakmát meg a képviselőséget, mint a politikai karrier egyik elemét. Lehet azért írom, mert érintve érzem magam, de azt hiszem elég jó vagyok a szakmában, miközben a gyomrom és a testem se volt ehhez igénybevéve és sose futamodtam meg :). Ami a közéleti, vagy inkább politikai életbeli részvételt illeti, engem nagyon korán érdekelt és éreztem is magamban affinitást, képességet arra, hogy képviseljek, fellépjek, jó ügy élére álljak. Ugyanakkor, amikor megcsapott a politikai légkör szele pld. az egyetemen ebben az instruktorkodásban és hogy ennek, milyen lépcsői és fokozatai vannak, meg mi kellhet ahhoz, hogy úgymond már az egyetemen vigyem valamire ilyen képviselőként etc., na talán akkor dőlt el, hogy nem, nem mégsem, soha. És hát ki is léptem. Ebben a vonatkozásban tehát a megfutamodással, kiábrándulással kapcsolatos észrevételed értem, megéltem.

    • Ó, akkor én tudom, te hol voltál gólyatáborban, mármint a társaságot tudom. Ha nem tévedek, azzal az oktatóval síelni voltam együtt, meg alig pár szobányira dolgozom tőle épp most is (ööö leszámítva, hogy dolgozás helyett épp itt olvasok). Én rá merném bízni a saját életem.
      Én egy hozzájuk nagyon közel levő szak gólyatáborát (fő)szerveztem egyszer (mert nálunk nem kari szinten, hanem szakok szerint voltak a gólyatáborok), és meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nálunk semmi megalázó nem történt, még dalszövegek szintjén sem – lehet, mások esetleg sajnálták, hogy én szerveztem a tábort – pedig aki akart, ivott, de a többség nem akart, drogozni meg akkor éppen senki nem akart. Persze az is igaz, hogy nem többszáz fős volt a tábor, 40-50 ember között meg azért csak könnyebb rendet tartani, és az is igaz, hogy mindez huszonkevés évvel ezelőtt volt, akkor még kevesebb drog volt elérhető, mint most.
      Azt nagyon sajnálnám, ha a gólyatábort az egyetemünkön emiatt tiltanák be (hamarosan a gyerekeim fogja érinteni a lehetőség), nyilván nem ez a jó megoldás.

    • Csodálkozom azon amit írsz. Én a kis naiv nem tudok ilyesmiről.
      Igaz, lehet,hogy egy keletebbi országban nem volt ennyire fejllett a diákszervezet .?Legalábbis nem tudtam róla,hogy a tanárok is részt vettek volna a diáktevékenységeken.

      • Nálunk a gimnáziumban a DÖK munkáját egy tanár is segítette, és bizony táorokban maga is kivette a részét a vidámkodásból. A gólyatábor, amit írtam, ott azt hiszem, egy oktató vett részt, de ő minden évben.

  10. Én gólyatáborban nem voltam. Anyukám nagyon szerette volna, ha megyek – ahhoz képest, hogy ő visszahúzódó természetű volt, engem állandóan kapacitált, hogy vegyek részt a többi gyerekkel közös programokon, talán azért, mert érezte, hogy az ő természetéből milyen hátrányok származnak. Én, mint embergyűlölő kamasz, aki elsősorban a saját korosztályát utálta, ezeket a törekvéseit általában kategorikusan elutasítottam. A gólyatáborhoz nagyon ragaszkodott, aggódtam is, hogy a végén el kell mennem, de szerencsére, amikor megérkezett a csekk, hogy mennyit kell befizetni, kiderült, hogy nem telik rá. Így első kézből nem tudom, milyen volt, de semmi durva sztorit nem hallottunk. Később, már felsőbbévesként sokszor hallottam fiúktól, hogy csak azért jelentkeznek seniornak, mert csajozni akarnak, volt, akinek sikerült is – az egyik pár azóta már összeházasodott.

    A HÖK – hát nálunk a HÖK meg minden egyetemi diákszervezet mint a Kollégiumi Bizottság ás társai, igencsak nagy maffia volt, és ezt mindenki tudta is. Amit lehetett, elloptak, a támogatásokat, kolihelyeket a saját haverjaiknak osztották ki. Többek között emiatt nem kaptam elsőben kollégiumot, holott a szociális helyzetem és a lakóhelyem távolsága miatt jogosult voltam. Időről-időre kibuktak dolgok, akkor kirúgták az aktuális garnitúrát, és új embereket választottak, akik vagy jobbak voltak, vagy rosszabbak. Volt olyan HÖK- elnök, akit lecsuktak, aztán a választási plakátokon láttam viszont…

  11. Nagyon örülök az írásodnak.

    És örülök, hogy mostanában ennyi botrány kipattan, hogy szó van róla, nem mennek el mellette…

    A gólyatábor amolyan “köztes tér”. Mert ugye a nemi erőszakok nagy részét családtagok követik el, amiről még mindig nem lehet beszélni, de attól már elmozdultunk, hogy csak a sötét utcán egy ismeretlen perverz szatír lehet az… Nem, egy helyes, elitegyetemre járó fiú is lehet az. Szóval az irány jó.

    Gratulálok az elemzéshez.

    Sok nemzetközi cégnél már van “szexuális zaklatás hotline”, meg szigorú szabályzatok, mi minősül annak, az egyetemek bátran nézegethetik ezeket.

  12. Most olvasom, nagyon elszomorító, de mire is számítottam.
    “Erőszak stop? “Hát persze, hogy elvben egyetértünk, tudjátok, szeretjük mi a nőket, és igen, a szexuális erőszak erkölcsileg elítélendő, de törvényt azért nem változtatunk meg, és eseti bizottságról se álmodjatok. Különben is, miért kell egyáltalán _kiemelni_ a nőket?”

    http://nokert.hu/index.php/jogok-eselyek/jogok-eselyek/1343-2014-10-13-19-18-15

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s