nem tehetünk róla, ez ösztön

Nézek magam elé megint. Szoktam így nézni.

1. eset

Az őcsényi üggyel kapcsolatos reakció. Egy magánszemély, ugye, menekült gyerekeket akart nyaraltatni ott, a falu összezárt, a panzióst megfenyegették, furgonját tönkretették, a polgármester lemondott.

Részben netes, részben hagyományos szociálpszichológiai hergelődés ez, és jól láthatjuk azt is ezen az eseten, hogy a tettleges, lincselésszerű gyűlöletnek állampártunk hogyan ágyazott meg sok év plakátjaival, konzultációival, szóhasználatával, sajtómanipulálásával.

“Az emberek” reakciójával miniszterelnökünk egyetért, legalábbis érthetőnek tartja. “Szerinte eleve ilyen a magyar társadalom.” Okként hazudozókat emleget, akik miatt a migránsokról, még a gyerekekről is, hovatovább ilyesmiket gondolnak. Lázár János tagadja, hogy a kormányzati kommunikációnak ehhez bármi köze volna.

És van, aki szerint ez evolúciós jelenség. Ami idegen, gyanús. Az esszencialista magyarázat, a félművelt biokémiai pszichologizálás mindig jól jön, ha alá kell támasztani az erőszakot, a visszaélést. A Dívány újságírónője így érvel:

betolakodóktól való félelem az egyik legerősebb kiváltója a stresszreakciónak. Az tehát, hogy veszély esetén támadó vagy menekülő viselkedés a reakció, nemhogy emberi, de annál is természetesebb, ősibb. Tiszta és összekeverhetetlen stresszreakciót lehetett látni a falu lakóin, a falugyűlésről készített felvételeken, és azon is, ahogy rátámadtak a veszélyért felelősnek tartott emberekre.

innen:

http://divany.hu/eletem/2017/10/03/ocseny/

Ilyen erős az önigazolás kényszere, és így érvelhet egy populáris mainstream női portál újságírója, mert ma már nincs íratlan szabály, ami ezt korlátozza. Eközben jogállamban élnénk, tetteinknek következményük van, gyűlölködni vállalhatatlan, a támadás pedig fizikai erőszak, amely büntetendő. Gyerekeket büntetni, kirekeszteni is ocsmány dolog.

Hol van a jól felfogott érdek, mi írja felül?

Az evolúció, az ösztön?

Dehogy. A manipuláció, a tudatlanság, a butaság.

Ha már az emberiség történelme és bulvárpszichológia, itt jegyezném meg, hogy azok a kultúrák válhattak civilizációalapítóvá, amelyek befogadóak és heterogének, képlékenyek, más népektől és eszméktől gazdagodni képesek voltak. Viszont ilyen mondatokat annyira téttelenül könnyű leírni, hogy én abba is hagyom. Még csak annyit, hogy a kirekesztőek, a homogenizálók látványosan elbuktak. Hiába térített agresszíven, a szó szoros értelmében tűzzel-vassal a kereszténység, hiába volt valaha a császáréhoz mérhető a hatalma, hiába irtotta saját belső ellenzékét is, a kor szavát sem meghallva, nem tudta konzerválni a hatalmát. Állandóan saját válságaiba és visszaéléseibe ütközött, tele van kínos történetekkel és még több elhallgatással, végül pedig elbukott. Nem, nem a mai devalválódott, szekuláris világban bukott el, hanem a 18. század végén.

2. eset. Tele vele a blog, ilyesmik:

a férfiak másképp működnek

fajfenntartási ösztön, minél több utód a cél

már az őskorban is

a hím oroszlán

ő nem tehet róla, annyira felizgult

magasabb tesztoszteronszint

poligámia (ösztön)

próbálnám csak ki, milyen a helyében:

Tudod, Éva, csak azt kívánom, hogy lehess egy napra férfi, és érezd milyen érzés látni azokat a gyönyörű hamvas, feszes kis csajokat a kis áttetsző egyberuhájukban, ahogy átlátszik a bugyivonal, meg ha a nap elölről süt a thigh gap vonala. Tényleg csak a civilizációs korlát tartja meg a férfit, hogy ne rakja meg ott helyben, mint a szénás szekeret.

Amúgy meg van egy olyan elv is, ha jól megáldotta a Jóisten a dolgod anyagi javakkal, akkor se fitogtasd, mert irigységet vált ki. Ne járj Ferrarival vagy egy Maybach-al egy Magyarország utcáin, mert irigységet vált ki, és utálni fognak, hogy nézd ott megy az a gazdag bunkó.

Ne pakold ki azokat a harapnivaló tagjaidat, ha úgyse lehet az enyém, legalább ne hergelj vele, mert emlékeztet, hogy szar nekem.

És ez mindenre, de mindenre: prostitúció, nemi erőszak, pornófüggés, pedofília, megcsalás, felelőtlenség, teherbe ejtés és lelépés, húszéves csajok életvitelszerű kergetése, a szex erőszakos, visszaélős formái. Neki szex kell, ő megkívánta, ő arra izgul, ez eredendő tulajdonsága, nem tehet róla. Szenved tőle. Hát ha szenvedsz, akkor tegyél ellene valamit, mondtuk nekik naivan. Ó, dehogy kezelteti terápián vagy hormonálisan! Ha felvetem, hogy gyógyszer és műtét is van egy ennyire súlyos problémára, még én leszek a náci. Hiszen valójában büszke erre, kell neki ez a fajta férfiasság. Nem az a baja, hogy gyötrően kívánkozik, az csak szöveg. A baj az, hogy amikor ezt kiélné, akkor beleütközik a világba. Abba, hogy ezzel másoknak szenvedést okoz, hogy ez neki nem jár. Az a baja, hogy a csaj nem akar. A csaj kineveti, elküldi, levegőnek nézi, feljelenti. Az a baja, hogy nincs rá pénze, és azokat irigyli, akiknek van.

Nekünk az a bajunk, hogy ők ezt pénzért el tudják képzelni.

Egyébiránt szoftvert fejleszt, csúcstechnológiájú autót rak össze, az űrben jár, de ilyenkor előáll az őskorral meg az agyi területekkel. Azok tehetnek mindenről, de ő nem, csak ő nem.

Mi a közös a két példában? Ha egy társadalmi problémát okozó, morálisan vitatható, gyakran tragédiákig fajuló mintázatot látunk, akkor sokan szembenézés, tiltakozás helyett jól megmagyarázzák: előrántják az evolúciót, az esszencialista érveket, a meghatározottságot. Nem tehetnek róla, ilyen az ember.

Miért teszik ezt? Mert akiket védenek, azok többségiek. Bennszülöttek, fehérek, aktív korú férfiak – náluk van a hatalom.

Minden ilyesmi, a xenofóbia és a szexuális izgalom jellege, kiélése is tanult és kívülről hergelhető. Alaposan hergelik is. Mindig gyanakodj, amikor az erőszakot tanokkal, elméletekkel igazolják.

Én azt mondom, felelősséget kellene vállani a viselkedésetekért. És még azt is mondom, hogy a legerősebb ösztön az altruizmus. Az együttműködés, a közösségben levés, a szeretettel való egymás felé fordulás. Ha nem az, keresd meg magadban, a mélyben, dolgozz rajta, vagy tanuld meg.

Tarantino pedig így áll ki a gyűlölet ellen.

elvettétek azt a szép világot

Jaj, istenem, tényleg vannak ilyen emberek, hát nem hiszem el.

Ezek a kevéssé műveltek, ám nagyon sértettek azt hiszik, hogy volt valaha egy aranyló múlt, amikor még egyben voltak a családok, rend volt a világban, a férfiak védelmeztek, bátrak és hősiesek voltak, a nők hálásan csodálták őket, és nem volt kecmec a szexszel, szültek szépen, nem mászkálhattak egyedül, nem volt itten öntudat, női orgazmus, igények, karrier, még mit nem. Persze, néha hisztiztek egy kicsit, de hát kaptak egy sallert, aztán jól volt.

Hazajöttek a bátor férfiak a hadifogságból, a koncentrációs táborból nagy hősiesen, de otthon várta őket a hűséges asszony, a meleg öl és a finom vacsora… édes istenem… Bővebben…

mémelemzés

A mém, egy kép, egy cím, egy mondat: szemléltet, megragadhatóvá, könnyen érthetővé tesz egy problémát. Párhuzamot von, és akkor mi a homlokunkra csapunk: jé, tényleg!

De olyan is. Buta blöff.

Például ez. Mostanában ez — és közeli rokonai — gyakran szembejönnek, amióta az áldozathibáztatás a téma a magyar internet számos pontján.

Képernyőfotó 2017-10-11 - 9.20.28

Nem egészen stimmel a párhuzam. Megmondom, miért. Bővebben…

két dékán, meg a nemi erőszak

Az egyik dékán

Az ELTE ÁJK vezetője úgy viselkedett, ahogy felelős jogtudatos européer viselkedett — volna egy évvel ezelőtt.

Azt állítja, tavaly nem hallottak a tavalyi gólyatáborban szexuális erőszak áldozatává váló “Mira” esetéről, csak egy tucat hallgató tudta a részleteket, és pletyka volt az évfolyamon.

Az ügy:

Nem akarok áldozat lenni, mert kurva szar áldozatnak lenni

A botrány elkerülhető lett volna, hiszen “egy budapesti jogi karról” volt szó, abból meg három is van. A dékán, Király Miklós viszont megszólalt, nem is akárhogy. Igaz, eléggé kereszténydemokratára vette a retorikát:

Az alkoholfogyasztás és a szexualitás furcsa rítusokban keveredett egymással, ami alkalmas volt a gátlások jelentős feloldására. (…) Négygyermekes családapaként is végig kellett gondolnom, hogy a novemberi nyílt napon ki tudok-e állni a diákok és a szülők elé, és azt mondani, hogy gyertek erre a karra és a gólyatáborba, remek lesz, biztos nem lesz semmi probléma.

Az interjúban beszámolt arról, hogy Bővebben…

csak a kurvákat

Ültünk az asztalnál, a kis kolbászt, amit eddig rejtegettem, nem is vettem elő. Itt nevetségesnek tűnt. Nyelv volt paradicsomszósszal. Ámultan néztem és csendesen ettem.
– Mondták, hogy az oroszok erőszakoskodtak a nőkkel. – Nálatok is? – kérdezte anyám. – Igen – mondtam –, nálunk is. – De téged nem vittek el? – kérdezte anyám. – De igen, mindenkit – mondtam, és ettem tovább. Anyám kicsit rám nézett, és azt mondta csodálkozva: de miért hagytad magad? – Mert ütöttek – mondtam, és ettem tovább. Az egész kérdést nem éreztem sem fontosnak, sem érdekesnek.
Erre valaki könnyedén és tréfásan kérdezte: sokan? – Nem tudtam megszámolni – mondtam, és ettem tovább. – És képzeld el, tetű is volt a pincében – mondta anyám. – Nálunk is – mondtam én. – Te csak nem lettél tetves? – kérdezte anyám. – De igen – feleltem én. – Hajtetűtök volt? – kérdezte anyám. – Mindenféle – mondtam én, és ettem tovább.
Aztán más dolgokról beszélgettünk.
Anyám vacsora után félrehívott, és azt mondta: kislányom, ilyen csúnya vicceket ne csinálj, még elhiszik! Ránéztem: anyukám, ez igaz! – Anyám sírni kezdett és megölelt. Akkor azt mondtam: anyukám, mondtam, hogy mindenkit elvittek, hogy minden nőt megerőszakoltak! Azt mondtátok, itt is elvitték a nőket. Igen, de csak azokat, akik kurvák. És te nem vagy olyan – mondta anyám. Aztán rám borult és könyörgött: kislányom, mondd, hogy nem igaz! – Jó – mondtam –, nem igaz, csak úgy vittek el, betegeket ápolni.

Bővebben…