rövidek 2.

Életmód-írások változást tervezőknek, a szokásos ujjongás nélkül. Itt találod az első részt: rövidek 1.

SOKADSZOR A JÓ TESTRŐL

Szerintem nem érdemes csak az esztétikumról beszélni, ez félrevisz. Az én célom az anatómia volt, ami egyben jelent divatfüggetlen szépséget, jólműködést, erőt, jó közérzetet és egészséget.

A női média szokásos szövegével szemben én nem hiszem, hogy a testi elégedetlenségérzeteink megoldásához annak hangoztatása visz közelebb, hogy a szépség úgyis relatív és koronként változó. Ez gyenge érv. Egyrészt: mindegy, hogy relatív-e, te nem a szépségeszmény miatt szeretnél változni, és nem emiatt nem fogadod el magad. Ha te ebben a korban és közegben nem látod szépnek magad, akkor nem érdemes önigazoló álpolitikai kifogásokat gyártani ahhoz, hogy miért maradj mégis olyan, amilyen nem szeretsz lenni. Ha a bő választék és divatos szabású ruhák a karcsúaké, és ha a külsőd az önszeretet, a gondoskodás hiányát és az önfeláldozást üzeni, akkor ezekkel nem mész sokra.

Tudom, hogy most felszisszentetek. Én már nem hiszek abban, hogy az volna a megoldás, hogy politikai nyomással megváltoztatjuk a tudatot és a piacot. Viszont nem is gondolom, hogy az a boldogság titka, hogy idomulsz kell a mainstreamhez.

Mert, mi a megoldás?

Megerősödni, függetlenedni mind a kereskedelmi nyomástól, mind mások elvárásától, amennyire lehetséges (és tudni, hogy csak egy kicsit lehetséges, mert társadalomban élünk).

Levenni a tekintetedet mások eredményeiről és kinézetéről. Nem leszel olyan, mint ők, de lehetsz nagyon jó.

Rátalálni a jól működő, energikus test optimumára, a saját legjobb verziódra, a laboreredmények és testösszetétel szempontjából is jó testre, és ha megvan, akkor tényleg leszarni minden mást, hogy ki mit mond, mi a divat, ki néz ki jobban.

A saját el nem rontott gyerekeinkre vigyázni.

Az izom:zsír arány egészséges tól-igje egyáltalán nem olyan esetleges ám. Riasztó látni, hányan beszélnek csak a kinézetről. Nem értik, mi a különbség ugyanakkora térfogatú izom és zsír között, kinézet, működés, egészség szempontjából.

img_0247

Én ezzel a testtel valamivel a 3-as percentilis alatt voltam 2015 októberében. Vagyis, a velem egykorú nők nagy létszámú európai mintájában 3 százaléknak van kevesebb százaléknyi zsír a testén, mint nekem akkor. Ami azért elgondolkodtató.

Amit konvencionálisan szép formájúnak látunk, például egy balerina lábát, annak a formáját az izom adja. Nagyon fiatalon, feszes állapotban egy-egy női testen tud szép lenni a zsír, de egyrészt ez a szépség a többinél is mulandóbb, 35 évesen vagy szülés után már nyoma sincs, másrészt rövidlátás csak a szépséget nézni, mert könnyen a tárgyiasítás, a szexiség felé visz, az meg már nagyon ritkán szól a nőkről.

Ha én a szexiség követelményének bedőltem volna, akkor az edzés, étrend és sportcuccok helyett mindenféle beavatkozásra költöttem volna, a hajhosszabbítástól a szemöldöktetováláson át a mellnagyobbításig. De nekem a nettó test és annak élménye volt fontos.

A plus size viszont nem alternatív test, hanem nem létezik. Láttál már strandon olyan nőt, aki túlsúlyos volt, de sima volt a hasa, feszes a bőre és íves a dereka? Aki nem hasra hízott, akinek nem lett ormótlan a térde, göröngyös a feneke? Miért nem? Mert az elhízás és a rossz testtartás, deformitás a rossz minőségű, finomított szénhidrátban bővelkedő táplálkozás és az inaktivitás, az ülőmunka hosszú távú hatásainak összegződése.

A plus size trend egy-két szerencsés alkatú nő manipulált fotóját használja fel, és fogyasztásélénkítés a célja, az, hogy a túlsúlyosaknak identitást adjanak, megvigasztalják és öntudatos alter-fogyasztóvá változtassák őket, nekik tervezett ruhák, tartalmak, életmód-táborok fogyasztására vegyék rá őket.

Keresd a saját jobb állapotodat, akármilyen is annak a kinézete, azt, amelyik energikus és a tükörben is tetszik. És azt éld és óvd aztán.

Holnap a célokról, motivációkról, aztán meg a csodaszerekről lesz szó, de jön itt a blogon egy nem-életmódos poszt is, arról, ahogy a felek váláskor elosztják a javakat.

törésvonalak

Rém erős ám az emberekben ez a dobozba rakási késztetés. Mindenkit el kell helyezni az ismert kategóriákban, mert anélkül nem értelmezhető. A pillanatban, az épp aktuális interakcióban nem tudunk vele mit kezdeni. Sem változásában, a dolgok képlékeny és relatív természetében.

Kicsit torzít a dolog, meg rohadtul igazságtalan is, félrevezető, nagy hibaszázalékú, valamint képmutató is, de sebaj. A biztonság a legfontosabb.

Előnyöm vagy hátrányom származik-e belőle, ha jóban vagyok vele? Esetleg semmi? Menő-e vagy ciki vele mutatkozni?

Elképesztő, ahogy leírnak, jellemeznek. Amikor nem az egyedi mintázatot nézik, a szőttes valódi színeit, hanem a besorolással kezdődik az egész, és aztán azon is csorbul ki. Rám mondják, már torzítva, hogy én x vagyok, majd azért rónak meg, hogy nem vagyok x, nem is vagyok eléggé x, nem vagyok következetes! Én azt mondom, nem x-ben kéne gondolkodni.

(Szeretnél valami dobozba rakni, de engem nem fogsz tudni… ezt se mondtam annak, aki a minap azt fejtegette, hogy de azért én egy kicsit nem vagyok normális. Elmentem, töltöttem egy pohár vizet, belepottyantottam egy szív alakú jégkockát. Újabb homlokránc.)

Tényleg nem értenek. Ki is beszélnek, bőszen.

Legyél gazdag, de akkor az azt jelenti, hogy kocsi, trendi öltözet, ennek megfelelő barátok, saját családi ház és cégek. Bővebben…

testi

melléknevek sorozat 12.

-i képzős melléknév

Az ember a gépén nagyobbrészt ír vagy fordít, de amikor e tekintet még vagy már üveges, akkor, szigorúan kávé mellett csak nézelődik, amíg a kakas nem kiált. Régen véleménycikkeket olvastam, a csömörig, meg társadalmat, filmkritikát. Mostanában ismeretlen emberek testéről olvasok. Miért érdekel engem ennyire a test? Bővebben…

csak a kurvákat

Ültünk az asztalnál, a kis kolbászt, amit eddig rejtegettem, nem is vettem elő. Itt nevetségesnek tűnt. Nyelv volt paradicsomszósszal. Ámultan néztem és csendesen ettem.
– Mondták, hogy az oroszok erőszakoskodtak a nőkkel. – Nálatok is? – kérdezte anyám. – Igen – mondtam –, nálunk is. – De téged nem vittek el? – kérdezte anyám. – De igen, mindenkit – mondtam, és ettem tovább. Anyám kicsit rám nézett, és azt mondta csodálkozva: de miért hagytad magad? – Mert ütöttek – mondtam, és ettem tovább. Az egész kérdést nem éreztem sem fontosnak, sem érdekesnek.
Erre valaki könnyedén és tréfásan kérdezte: sokan? – Nem tudtam megszámolni – mondtam, és ettem tovább. – És képzeld el, tetű is volt a pincében – mondta anyám. – Nálunk is – mondtam én. – Te csak nem lettél tetves? – kérdezte anyám. – De igen – feleltem én. – Hajtetűtök volt? – kérdezte anyám. – Mindenféle – mondtam én, és ettem tovább.
Aztán más dolgokról beszélgettünk.
Anyám vacsora után félrehívott, és azt mondta: kislányom, ilyen csúnya vicceket ne csinálj, még elhiszik! Ránéztem: anyukám, ez igaz! – Anyám sírni kezdett és megölelt. Akkor azt mondtam: anyukám, mondtam, hogy mindenkit elvittek, hogy minden nőt megerőszakoltak! Azt mondtátok, itt is elvitték a nőket. Igen, de csak azokat, akik kurvák. És te nem vagy olyan – mondta anyám. Aztán rám borult és könyörgött: kislányom, mondd, hogy nem igaz! – Jó – mondtam –, nem igaz, csak úgy vittek el, betegeket ápolni.

Bővebben…

a módszer

Valamit mégis kéne tennem. Valamit a gyötrelem ellen.

Sok, különféle kín tenyészik a sorsok tövén. Van aztán olyan, aki összegyűjti ezeket, a hasonlóakat, megnézi és rázogatja egy kicsit őket, aztán megalkotja A Módszert, minden baj megoldását négy lépésben. Kérdés-válasz, tévhitek, terjedelmes fejezet arról, miért nem jó semelyik másik módszer.

És akit üressé tágított a kín, megtalálja. Megnyugtatja, hogy neve van és könyv szól róla. Bővebben…

az egyenlőtlenség formái 16.: te megoldod ezt is

Ha kávé keserü,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Nadányi Zoltán: Anyu

&ˇ$>ˇ˘]°ł{÷ˇ@^, ezt gondolom e gyönyörű anyák napi versrészletről évek óta. Bővebben…