szerintem ciki

Szerintem cikik ezek a triggerek, amikor két jól öltözött ember beszélgetni kezd, és előkerül egy borászat neve, egy ritka sportág, egy márkanév, egy távoli város, akkor mind a kettő pozicionálja magát, gyorsan megemlíti a releváns információkat, hogy ő nagyon járatos ám, volt már ott, a Dunlop ütő nem az igazi, a rozés poharat pedig nem is úgy kell fogni (tévedésben van az egész világ!), és ajánlgat mindenfélét a másiknak, nézze meg, kóstolja meg, de csak az a lényeg, hogy ő milyen kifinomult. Azt mindenképpen meg kell mutatni, ajánlani. Mert ő benne van a körben.

Szerintem ciki másokat majmolni. Az én luxuskedvenceim üstökösök, nekem cikkantak át, az én egemen, hű vagyok hozzájuk. Mindnek — Ráspinak, a bambuszbiciklinek, az Illynek — hosszú, személyes története van. Mágus cuvée-t iszom a szerelmemmel. Hallgatok. Ő az egyetlen.

Szerintem ciki bennfenteskedni, híres embereket bizalmas becenevükön említeni (és ezt elmagyarázni) olyanok körében, akik nem ismerik. Nem, nem leszel menőbb attól, hogy valaha egyívásúnak hitted magad a Hujberferivel.

Szerintem ciki minden találkozástól személyes előnyt várni. Pszichiáter ismerőstől rögtön Frontint szerezni próbálni, filmrendezőt látva elsózni a lányunkat statisztának, iskolatitkártól évközi bejutást remélni, húsz éve nem látott osztálytársat mézesmázosan megkörnyékezni, hogy hadd jelentkezzünk be a címére, mert ott van jó bölcsi.

Szerintem ciki úgy beszélni a pihe-puhaságban tartott, agyonkényeztetett gyerekünkről, mintha ő volna az egyetlen GYERMEK a világegyetemben, soha ilyen még nem született erre a sárgolyóra. Jaj, miféle méltánytalanság érte, nem ő lett Titánia, csak fának jó a Szentivánéji álomban. Bazmeg, Afrikában éheznek. Ciki hosszan beszélni a gyerek szépségéről, tehetségéről, úgyis azt fogja nézni, akinek mondjuk, hogy biztos nem is annyira. (Kivétel persze, ha vitathatatlanul gyönyörűséges a leányunk, értitek…) Ciki fotókat mutogatni (mindenkinek a magáé a legszebb), és a legcikibb, amikor a nagy mutogatásban összeütközik az iPhone és a Galaxy.

Szerintem ciki sok időt szánni az utánajárásra, hogy valami (műszaki cikk!) hol olcsóbb és pontosan milyen. Ezzel rongálni kattintóizmaikat, ezt mesélni boldog-boldogtalannak. Ciki trükközni a visszavásárlással vagy a garanciával. Hosszasan sóvárogni, tervezgetni, dilemmázni is ciki. Vagy kell valami, vagy nem. Ha kell, akkor nagyon kell, akkor nincs mit mérlegelni: isten neki, fakereszt. Eleve csak akkor kellhet, ha megengedhetem magamnak, de akkor rábökök, és megveszem. Az ára nem lehet téma. Ha drága, azért hallgatok az áráról, ha olcsó, akkor meg azért.

Szerintem ciki lelkesen beszélni arról, hogy Ikszipszilon letagadhatna tíz évet. Ott van az a tíz, szája árkaiban, tekintetében, kisugárzásában, mindenkinek. Csak azért tesszük ezt, mert a negyveneseink irtóztató állapotban vannak, és üdítő kivétel, ha egy nőnek van dereka, egy férfinak nincs pocakja vagy körmendijános-szemöldöke. De ők a normálisak: a szétcsúszott arc, ledohányzott bőr, elfolyósodott kontúr hiába az életkor jellemzője, nem lesz normális.

Szerintem ciki mások idővonalára odamenni belekötni, érvek helyett minősíteni, megpróbálni sarokba szorítani. Ciki agresszorrá manipulálni azt, akire kíváncsian odakattintottunk. Hol fejthetné ki a véleményét, ha ott sem, és kit sért az? Miért kell, hogy férfiként atyáskodva, a Józan Hang képviselőiként kioktassanak másokat, és vajon miért beszélnek haza (biztosítanak muníciót erőszakos társaiknak is) azzal, amit mondanak?

Ciki elvárni, hogy az emberek egyfélét gondoljanak, a Helyeset, azt, amit Mi. Ciki berzenkedni a más véleménytől, és ciki mohón érdeklődni, dagonyázni az undorban.

Szerintem ciki fennakadni valakinek a hajviseletén, kinézetén, családi állapotán, szexuális szokásain, ikrein — ciki kitárgyalni, de erről még jóhiszeműen kérdezgetni is. Valószínűleg unja. Igen, az emberek különbözőek, nahát! Ciki mindenkit beszuszakolni a normalitás nevű dobozba. Szeretem a bátorságot, szeretem azt, aki vállalja, hogy ő más. Nem bánt a mássága, legfeljebb nem vele szeretnék liftbe szorulni áramszünet idején.

Szerintem ciki átvenni mások szavajárását, és erőltetetten túlzó mondatokkal minősíteni másokat, akarni ütőseket írni a petíción. Kínlódós hatásvadászat, frusztrált vergődés ez.

Szerintem ciki mindenképpen jól járni akarni, és ciki reflexesen panaszkodni: minden ügyintéző szemét, minden hivatal kíméletlen, mindenki lehúz. Ennyire egyszerűen nem borzalmas a világ. Fizetni jókedvűen és öntudatosan kell, bírságot is. Számlát kérni, hibáinkat belátni. Ellenben ütős kérvényeket írni. Ha átlátod a működését, és ha nem veszel fel devizahitelt, a világ nem félelmetes hely.

Szerintem ciki a szigorú diétában sóvárogni; édességeken poénkodni önkínzó jelleggel. A nem az nem, elszánásunk tiszta és méltóságteli: rá sem bírunk nézni a citromos mignonra! Kecses lábbal lépdelünk fehér tornacipőnkben a zsombékokon. De ha már vétek, az legyen könnyű szívű és grandiózus. Annak legyen stílusa. És ki tiltja meg, hogy utána felfussak a kilátóhoz?

Szerintem ciki óriási lelkesedéssel és hatalmas csinnadrattával (ún., de csak ún. marketing) félügyetlen vállalkozást indítani a túltelített piacon. Ciki öt hónap után — szaktudás, kitartás híján — belebukni, és mindenkinek elmesélni, hogy sajnos, ebben az országban nem lehet, mert minden drága és mindenki átver. Vállalkozzanak a nagyon elszánt, nagyon tehetséges emberek.

115 thoughts on “szerintem ciki

  1. Szerintem ciki leírni, hogy 2 DB fokhagymagerezd (citromgerezd, vagy akár tojás, sárgarépa). Ha nem írom, hogy kg, stb. akkor darabról van szó eleve. De ha gerezd, akkor pláne: az a “mértékegység”.

  2. es ezzel negyszazhetvenkettedszer is tulajdonkeppen ugyanazt mondod: legyunk mar oszintek magunkhoz, es szeressuk/tiszteljuk mar magunkat annyira, hogy azt tesszuk, ami nekunk magunknak jo, ugy oszinten – legyunk mar onazonosak, talaljuk mar meg/ki onmagunk

    a negyszazhetvenkettot nem cikizesbol mondom, hanem azert, mert tulajdonkeppen a posztok zomeben is ennek kulonbozo vetuleteirol beszelsz, ez a kozos lenyeg

    oszinteseg sajat magammal szemben
    annak belatasa, hogy a sajat eletem alakulasaert vegso soron en felelek, en tehetek rola, es ha nekem valami nem koser, jogom van mashogy csinalni/otthagyni/kilepni/valtoztatni

    ennyire egyszeru

    de sokszor az egyszeru dolgok a legnehezebbek

  3. Jaj, jaj, jaj, a bennfenteskedés, a híresember becenevezése, az NAGGGYON ciki.
    Van az a változat is, mikor nem ismeri, nem akar úgy csinálni sem, viszont valami korcs jópofaságvadász attitűdbe oltott vannabiság olyanokat mondat vele, hogy “Á, a … (híres vezetéknév) Putyi!”
    Nem tudom, miért, de ettől égnek mered a hátszőröm.

  4. A műszaki cikket spec nem értem. A dilemmázgatást se.

    Igen, széttúrtam a netet, hol, milyen feltételekkel kapható a kinézett cucc (nyamvadt porszívó), az az egy, ami lakott nálam tesztként karácsony után, tudtam hogy előbb-utóbb kelleni fog, a jó EU meg meggyorsította a folyamatot a kis szabályozási trükkjével. Spec nem volt mindegy, hogy hetven vagy száz (van ötletem a harminc másholi hasznosítására), elmehetek-e érte vagy világvégéről küldik drágán (és ha baj van, oda kéne visszapostáznom…), nem volt közügy, nem tárgyaltam ki, de utánajártam, mért lenne ciki.

    Másik eszközt vettem, ott nem volt kinézett-kipróbált, hosszú ideig magamnak se volt világos, milyen fícsörök számítanak igazán. Végül a boltban derült ki, ném idegbajt hozva szerencsétlen eladóra, hogy akkor melyik, de át lett gondolva és nem megbánva később. Miért baj?

    Önmagában fotókat mutogatni (nem sokat, ha az illető ezer éve nem látott se minket, se a gyerekeket és érdekli, netalántán ő is szívesen előhúz párat) se ciki. Szerintem. Örömmel nézem, örömmel mutatom. Nem, nem fotómodell, zseniális meg mittomén, csak az én gyerekem meg az ő gyereke, akikről készült két-három kedves, mutogatható kép. Igen, ha olyan a nexus, a cicája is érdekel (ha nem érdekel, valószínűleg nem állunk sokat le beszélgetni úgy sem….)

    A híresember-ismerés és dicsekvés keresztnévvel, az ciki. Kioktatni ciki. Régi ismerőst csak azért előhúzni, hátha eladunk neki valamit, az ciki.

    A vállalkozás, az nehéz ügy. Illetve jó lenne, ha nem lenne ennyire nehéz. Ha nem kéne mindjárt életre-halálra mennie. Ha nem azonnal a világhírre mennénk, elég lenne, ha a fél utca szereti. Ha nem kéne azonmód a teljes megélhetésünket rátenni. Ha lenne miből bukni is, mert néha azt is kell, ritka az azonnali, folyamatos siker.

    Akkor nem lenne ilyen ciki a bukta sem, és ekkora csinnadratta se kéne rá.

    • Szerintem ebben a posztban nem feltétlen az a legfontosabb, hogy melyik konkrét cselekvéseket emelte ki Éva. Ki is kacsint a szövegből itt: ” (Kivétel persze, ha vitathatatlanul gyönyörűséges a leányunk, értitek…) “. Az attitűd, amit szemléltetni akar vele, az a lényeg. Nem érdemes magadra venni, és megvédeni a műszaki cikkeknek való utánajárást, vagy a fényképmutogatást. Én az önmagukért való cselekvések bírálatát érzem belőle. Mikor lényegtelen dolgokból identitást kovácsolunk. És ez a magatartás tényleg bírálható. Függetlenül attól, hogy én is belecsúszom ilyenekbe. Szerintem mindenki csinál cikis dolgokat. De ha észrevesszük, az már jó. Ha meg ki is parodizáljuk, akkor még élvezetes is.

      • Talán ennél a műszaki cikk nézésnél arra gondolt, hogy ciki kétszáz évig nézegetni, “okosba'” megvenni, majd elhencegni vele, hogy micsoda vásárt csináltunk. Amúgy miért lenne ciki megnézni, hogy milyen vélemények vannak egy műszaki cuccról (akármiről) és mégis mennyiért lehet kapni? Egyfelől nyilván nem az utolsó filléreimet pengetem ki rá és nem hitelből lesz, de basszus. Nem vagyok perselymalac, ha van felvert árban meg normálisban, akkor utóbbi valahogy jobban fog érdekelni. Ha valaki meglátja nálam és megdicséri, úgyse azt fogom köpni ész nélkül, hogy hányforintvót – az én lelkem meg megnyugodott, hogy nem húztak le. Inkább az a különbség, hogy van, aki erről aztán dumál, központi témának teszi meg, rágyógyul.
        “lényegtelen dolgokból identitást kovácsolunk” – pontosan. Tehát abból se lehet identitást heggelni, hogy “nem nézek utána semminek, megveszem én háromszor annyiért is, eccerélünk!”. Mert ilyen is van, és ugyanannyira idegesítő, mint a hányforintos típus. Gyakorlatilag ugyanúgy hányforintos, csak a nagy számokat szereti.

          • Azokban tényleg az a nagyszerű, de pont műszaki cikket nem nagyon impulzusvásárol az ember.
            Amúgy ezen az alapon – hipotetikusan – meg mindennél mindegy, mibe kerül, a lényege az, hogy micsoda az a tárgy és kell-e. Kutyát nem kéne érdekelje, mi mennyi:) Mindegynek csak azért nem tökmindgy az ár pl egy mosógép vagy egy autó esetében, mert közben ott vigyorog a realitás.

            • “műszaki cikket nem nagyon impulzusvásárol az ember”

              De. És aztán grandiózusan száraz kenyéren él hó végéig. Olyan ez, mint a szerelem első látásra. Illy, pl. Megvan még? Megvan. Jó? Jó. Kurva sokat költöttem rá? Ja. Minden olvasónak én jutok eszébe a világ 52678 városában, ha meglátja a logót? Igen.

              🙂

              • Jogos:D Tényleg, miért pont a műszaki cucc lenne a kivétel? Ez tipikusan egy olyan komment volt részemről, hogy muszáj hozzászakérteni valamihez akármit. Azt hiszem, ma már jobban értem, hogy mi a kicsinyesség és mi nem az. Meg, hogy mi a nagyvonalúság, és mi csak akar az lenni.

                • Általában jobb a tudatosság, csomag sonka és műszakicikk-szinten is. Na de a beleszeretés…? Rapszodikus vagyok, életem egy-egy korszakában kontrollálatlanul költök, és nagyon szeretem azokat a tárgyakat, élményeket aztán.

          • Oké-oké, de ezt nagyon kevés ember engedheti meg magának. Én például nem vagyok királynői és könnyed, mert nem igazán lehetek, a pénz véges és nem költhetek csak úgy, ahogy eszembe jut. Jobb már a helyzet, mint tavaly, de azért nem lehet nagyon ugrálni. Műszaki cikkek esetében fokozottan érvényes ez, hiszen ezek drágák, és meg is lehet szívni velük, ha nem jót vásárol az ember. Kevésszer veszünk ilyesmit, a telefonom hat éves, a laptopom hét, a férjemnek szintén régiek a cuccai, és majd akkor lesz új, ha ezek kinyiffannak, de akkor a vásárlást bizony valamennyi utánajárás fogja megelőzni. Ezeket is jól választottuk is ki, és szuperül működnek is még. Nem csak az áraknak járunk utána, de olvasunk termékteszteket, vásárlói véleményeket, fontos, hogy mennyit fogyaszt, mik a jellemző szériahibák, megnézzük hol, melyik boltban mennyiért kapható, mert nagyok lehetnek a különbségek és nem mindegy, hogy milyen az a termék, amit majd remélhetőleg éveken át használok. Legyen olyan, hogy éveken át lehessen használni. Biztosan elegánsabb persze, csak úgy belibbenni és megvenni valamit, de sajnos nem tehetem meg… Én nem érzem, hogy ez ciki lenne, max az ciki, hogy nem keresünk többet, nyilván azért, mert nem vagyunk eléggé rátermettek.

            • “Biztosan elegánsabb persze, csak úgy belibbenni és megvenni valamit, de sajnos nem tehetem meg… Én nem érzem, hogy ez ciki lenne, max az ciki, hogy nem keresünk többet, nyilván azért, mert nem vagyunk eléggé rátermettek.”

              Nincs mit hozzátennem 🙂

            • Én néha nem tudom, mire vágyhatom – illetve vágyom dolgokra, amik kellenének, de tudom, hogy nem szabadna rájuk vágyni, mert nem engedhetem meg magamnak őket – más szóval nem érdemlem meg őket, mert nem vagyok elég ügyes vagy elég szorgos ahhoz, hogy annyit keressek, amiből meg lehet őket venni. Ilyen volt anno a mosógép, nagyon szerettünk volna, mikor kiköltöztünk a koliból albérletbe, mert kézzel mosni fárasztó volt, pénzünk viszont kevés. Ekkor jó alaposan utánajártunk és vettünk egy kiselejtezett kiállítási darabot egy szerelőtől bagóért – akkor az egyik legjobb modell volt, dupla A kategóriás, márkás, miegyéb, teljes áron nem engedhettük volna meg magunknak. Én nem érzem ezt cikinek, pedig nem egy libbenősen elegáns eset volt.

            • Ti egyszerűen nem értettétek a posztot.
              Mindent magadra vonatkoztattál, metaforákat rángatsz le a kockás háztartási füzetbe. 🙂
              “a pénz véges és nem költhetek csak úgy, ahogy eszembe jut” mert én biztos igen… 🙂
              Kétkeresős, gyermektelen pár egyik tagja vagy…

        • Az utolso bekezdeseddel en is egyetertek. Egy muszaki cikk arai kozt oriasi tobb tiz ezres kulonbseg is lehet hulye lennek megvenni a 150 ezerert, csak mert egyszer elunk, ha 130ert is megvehetem.
          Viszont tenyleg van ez a hirtelen felindulasbol vasarlas, de ez mas teszta, mert ilyenkor nyilvan olyasmit veszek (en legalabbis) ami nem feltetlenul szukseges. Egy ruha, cipo akarmi. Egy huto vasarlas elott minden iranyba tajekozodom, olyasmit biztos nem vennek hirtelen felindulastol vezerelve. Most peldul funyiro utan nyomozok, nem mindegy milyen es mennyi, de az ciki lenne, ha mashol ez lenne a tema.

          • Pontosan. Impulzusvásárolni nem ilyen funkcionális tárgyakat veszek, hanem ruhát, tökmindegymennyiért, vagy könyvet, vagy ha több pénzm lenne, akkor esetleg valami kütyüt, ha már műszaki cikk. Fűnyírót, mosó-vasaló-akármit nemigen veszünk hirtelen. Ami a para, az az, mikor valaki az ilyen nemhirtelen vásárlásokon témázgat, ezzel beszél lukat a másik hasába, ezen rágódik. Lásd mamamis bótolások, vagy Emberem kolléganője, aki hat biopiacról vásárol be egy napon keresztül, ha akar egy levest főzni, mert jajaj, nehogy már ugyanott vegyen meg két dolgot, mert ahol a paradicsom jó, ott a répa gagyi stbstb. Jó, ő inkább mániás, téma nála a kézmosás meg a mosogatószivacs holléte is doszt, szóval ő nem urizál, de már ez a piacos szeánsz azért rokon a száz évig fórumozó vasalóvásárlással.

          • “udom, hogy nem szabadna rájuk vágyni, mert nem engedhetem meg magamnak őket – más szóval nem érdemlem meg őket, mert nem vagyok elég ügyes vagy elég szorgos ahhoz, hogy annyit keressek, amiből meg lehet őket venni.”

            Amit nem engedhetsz meg magadnak még nem biztos, hogy nem érdemled meg. Én könyvmániás vagyok, ruhák, drága ételek engem nem mozgatnak meg (és pech, annyi eszem meg nincs, hogy a “rosszul öltözött értelmiségi” kategóriába kerüljek, így két szék közt a pad alatt ücsörgök és pislogok felfelé…), de vannak könyvek, amiket nem engedhetek meg magamnak. Nagyon is sok! Ezért van könyvtárjegyem.
            Ettől még azt hiszem, megérdemelném. csak így alakult. A sok pénz nem feltétlenül rátermettség kérdése. Lehet az is, de sok “sokpénzű” ismerősömnek gyomorbaja van. Nekem nincs. Könyvtárjegyem van.

    • “miért baj?”
      Benne van a szövegben.
      Ha nem baj, akkor nem baj. Mit magyarázod?

      Nekem ugyan nem baj. Csak én nem csinálom, sajnálom rá az időt.
      Illetve ironikusan szemlélem ezt a fajta szőrözős, magát bebiztosítani akaró embert. Hamisnak gondolom a biztonságérzetét.
      Némelyik megspórol/visszakövetel/lealkuszik gondosan kettőezerhétszázat, és ELMESÉLI, majd eldohányzik/semmibe elpöfög/utcát fűt/sznobságra költ/kajamaradékként kidob harmincötezret…

  5. Uhh, ez a keresztnéven emlegetős-haverkodós cucc. Nagy Lajosnak (bocsánat, Lalinak) van egy karcolata, A tehetségtelen író, abban tök jól leírja, miért hívják a wannabe művészek Molnár Ferencet Ferikémnek. Szerintem sokan azt hiszik, hogy ha valamilyen társaságban eleget forognak, rájuk ragad a tehetség, vagy mi.

  6. Nagyon együttmozogtam a szöveggel, aztán az ív megtört a citromos mignonnál. Nyilván személyes érintettség okán mignonügyileg nem ismerek pardont. A mignonért való sóvárgás nem ciki, a magam részéről ötéves korom óta élek evvel együtt. Ha rószaszínminyonról van szó, különösen.

    (Másrészt, ami belül érződik, az nekem sosem ciki. Amikor kikerül, akkor lehet csak az, ahogyan kitesszük.)

    • Nálam a citromossal bármit el lehet érni, kávéssal pedig akármit. Egyszerűen, van az a pont, ahol meglátom és elveszem, akárkié, akármibe is kerül.
      De mondjuk vagyok így mille feuille-jel is. Ciki?

      • Hogy lehet szeretni a mignont? Avasson be valaki, jo? 😉 En tenyleg ra sem birok nezni, nem kell hozza dieta.
        A fenykepmutogatastol tiszta idegrongy leszek Gyerekrol egy percen belul elott 66 kep. Ugy sem tudok ra mit mondani, csak egy gyerek a sok kozul, nekem. Anno a barataim kuldozgettek netes fotoalbumban, tobb szaz kepet a kolokrol. Van ez a tipus, es hiaba mondod el nekik, hogy de te nem szereted az idodet kep nezegetessel fecsrelni, ok akkor is annyira fontosak, (“jo de ez tetszeni fog” ilyen szep lof*szt meg ugy sem lattal” stb) minden ahol jartak, az o gyerekuk. mindig olyanoknak mutogatjak a legszivesebben, akiknek nem lehet sajat gyerek vagy nem utazhatnak el egzotikus tajakra. Valahogy ugy is alakult, hogy nem keszitek mar kepeket. Amiket regen keszitettem, azokat sem nezegetem meg kevesbe mutogatom. Azt szeretem ami a fejemben van az eletemrol es a kornyezetemrol.

        • Ja, es az szerintem tobb mint ciki, amikor valaki az ismeroseit erre-arra felhasznalja. Tobb ismerosom is belefogott valami MLM vagy milyen rendeszeru bizniszelesbe es bosszantoan eroszakosak, anyagi hasznot remelnek az ismeretsegbol. Nalam ez a gusztustalan kategoria, a ciki enyhe kifejezes.

          • Na az a csúcs ciki,mikor egyike a legközelebbi barátaminak, akit több hónapja nem láttam, eljön, hogy találkozzunk, és aztán előad nekem egy standard MLM előadást. Na az ténykeg kúúrvára ciki!

            • VElem is ilyesmi tortent. Ismeros felhiv, hogy talakozzunk, mert szeretne elvinni egy jo eloadasra es amugy is reg talalkoztunk. Titokzatoskodott, de en ugy megorultem, hogy dejo, biztos valami klassz szinhazi eloadas. nembazmeg! Egy ilyen szarra akart elvinni es ,megteriteni. Elszakadt a cernam es csunyan uvoltoztem vele a koruton, de nem csak emiatt. Valami etrendkiegeszitovel bizniszel es kozolte velem, ha nem adom oda neki a baratnom szamat(aki rakos) akkor en egy szemet vagyok, aki nem segit a baratjan, az meg ha nem akarja kiprobalni, akkor ne csodalkozzon ha feldobja a talpat. Lehet, hogy most meg fogtok vetni, de a levegoben vibralt egy maflas lehetosege. Vegul nem bantottam csak verbalisan, de az eletben tobbe nem akarom latni azt a tahot.

            • Viccelsz? Rám kb. húsz év után írt egy ismerős, akivel általános elsőben és másodikban jártunk együtt! Már tényleg nagyon el lehetett keseredve.

        • Hehe, az én barátaim sose mutogatnak képeket. Ha meg mégis, akkor elküldöm őket a halál f…ra. Mi összeülünk vodkázni és elmondjuk, mennyire utáljuk a gyerekeinket (meg úgy általában minden gyereket). Ha valaki éppen depressziós, akkor epésen vigyorogva azt mondjuk: ne szomorkodj szivi. Jöhet bármi, hiszen neked van 1, 2, 3 szép és egészséges gyereked, szóval innentől minden csak rinya, tudjál róla, te BOLDOG VAGY. És tök jó, hogy van egy ilyen szelep az ember életében. Mindenütt másutt ciki azt mondani, hogy utálod a gyerekeid. Mert mindenütt másutt komolyan veszik. Pedig vicc. Vagy nem. De hogy annyira tabu, hogy még viccelni sem lehet vele. Pedig gyakran tényleg utálatosak.

          Rémesek a képnézegettetők. Munkahelyen kolléga a friss unoka képével?
          Sikítva menekülős jelenet.

          • egyszer valaki nagyon megsértõdött rám, mert 1500 nyaralós képet akart mutatni és megkértem, hogy válassza ki inkább a 10 legjobbat…. de amúgy a csúcs szerintem az, amikor valaki kutyáról mutogat képeket és sztorizik hosszasan.

            • Szörnyű, de én szoktam mutogatni képeket a macskáimról. Enyhítő körülmény, hogy csak Facebookon, ott az nézi meg őket, aki akarja… beszélni is imádok róluk, szerencse, hogy egyik kolléganőm is macskamániás, így vele kiélhetjük magunkat.

            • Beszelni en is imadok a macskamrol, de senki nem hallgatja szivesen. (anyam sem) Meg is ertem, mit lehet egy macskarol annyit aradozni, o masoknak csak egy hetkoznapi macska, nekem viszont maga kacor kiralylany.

      • ÁÁh, Lucerna megelőzött! Embörök, hogy a nyavalyába lehet szeretni a mignont? Pláne sóvárogni utána? Én még nem találkoztam olyan sütivel, amit tökéletesebben megvalósítaná az “émelyítő, de íztelen” kombinációt.
        Perverz banda!

        • Nem is igaz.
          Ízletes és pont megfelelően édes 😀
          Különben ne arra a mignonra gondolj, amit olyan cukikban árulnak, ahol a krémes gumedliszerű lépcsőnleugráló rugójáték stílusában retteg a hűtőben, mikor a főnözött Zizike becsapja az üveges hűtőajtót. Van jóféle mignon. Csak nem sok.

        • Persze. A gagyi minyon, az ilyen (amit a majom kinyom, haha). De van jó fajta minyon is, ami fajin. Édes, már-már gejl, de nem ez az egyenédes gyogyi cukrászsüti-íz.

        • Egy jó mignon egy falatka édenkert. Roppanó fondanbevonat – már a töltelék ízében -, aztán egy könnyed sütilapon habos krém.
          Édes, hiszen süti!

          (Engem az őrületbe lehet kergetni az egészséges sütikkel, amik tele vannak Grahammel, répával, tökkel és NEM édesek. Az nem süti!)

        • Gyerekként utáltam a mignont, mert édes volt, én pedig csak a gyümölcsös sütiket szerettem. Sajnos, mostanra megszerettem az édeseket is. 😦 Mignonból van az a horror fajta, amit előre csomagolva lehet kapni, és hat darab 399 ft-ba kerül a kisboltban, na az nem csoda, ha olyan, hogy összeragad tőle az embernek a bele. Van viszont isteni finom verzió is, igaz, hogy drágább, na de az… Itt nálunk a kis cukrászdában nagyon jót készítenek, főleg a citromos egy kész álom, nem émelyítő, hanem maga a roppanós, selymes, ízes gyönyörűség. Csak sajna nagyon kicsi… 😦

  7. “Szerintem ciki minden találkozástól személyes előnyt várni.” Ciki minden találkozástól, beszélgetéstől a magam felsőbbségének, jobb voltának bizonyítását várni, ezért a társalgást úgy alakítani, hogy kiderüljön, én különb vagyok a másiknál. Ciki harmadik személynek ezeket elmesélni, ugyanezzel a céllal. Ciki előadást tartani arról, hogy én milyen nagyszerű ember vagyok, becsületes, jó szülő. Ciki saját gondolatomként hangoztatni, amit mástól hallottam. Ciki a saját tisztemet, titulusomat kiköveteltetni, megsértődni, ha elfelejtik a dr.-t, ezeket vitában érvként hangoztatni.

    Ciki büszkén mesélni, hogy jól jártam más rovására, ötezressel többet adott vissza a bolti pénztáros.

  8. Ciki, amikor kedves vagy valakihez, aztán rájössz, folyton csak löki a sódert (magáról) és nem tudod udvariasan jelezni, amiről épp beszél, hullára nem érdekel és le kéne építeni, de éles helyzetben nem jut eszedbe, hogyan is kéne ezt csinálni. Vagy ez már a szívás kategória?

    • Ő ciki. Neked szívás 🙂 A legjobb, amikor épp levegőt vesz, te nyitod a szád, és ő látván, hogy hozzászólnál, még gyorsabban hadarja a magáét, már rég rád sem néz, csak mondja, kérdéseket tesz fel, és válaszol önmagának, nagyot nevet valamin, elmorzsol egy könnyet… aztán megköszöni, de jót beszélgettetek. 😀

      • Kedves barátnőm ilyen, de tudjuk egymásról. Felhív. Mondja. Hallgatom. Utána meg megköszöni, hogy meghallgattam, és ezáltal segítettem rendezni a gondolatait.

  9. van egy rokonom, aki olyan mániákusan irtózik a kispolgáriságtól,hogy őszerinte iszonyatosan ciki minden, ami nem a társadalom intelligencia-, műveltség- és ízlésbeli legfelső egy százalékába tartozik, vagy bármi, ami a leghalványabban is köthető a kispolgárisághoz. ilyesformán az évek során már megtanulhattuk tőle, hogy vércikik és undorítóak a következők:
    -strandszatyor (!)
    -opel astra
    -audi,mercedes,bmw
    -muskátli
    -tetoválás
    -balatoni nyaralás
    -tömegrendezvény (bármilyen)
    -kávé, tea, bármi cukorral
    -gyorsétterem
    -bármiféle műkaja
    -édesség
    -rádiót hallgatni
    -telefonnal fényképezni
    -vékony cigit szívni
    -bulvárt nézni,olvasni,bármit tudni bulvártémákról
    -bármiféle popzene, kivéve nick cave-et és a rolling stonest
    -olyan munkahely,ahol nem magad osztod be az idődet
    -olyan pia, ami nem kerül minimum négyezer forintba, kivétel a sör
    -állattartás lakásban, főleg, ha harminc kilónál kisebb kutya
    -nem apple macintosh számítógép
    -edzőterem
    -operett
    -térd fölé érő szoknya
    -bárminemű plasztikai műtét, hajfestés
    stb.stb.stb.
    ezzel ellentétben a gyakorlat azt mutatja, hogy egyáltalán nem tartja cikinek a saját intellektuális fölényét mások ellen kihasználni, másokon gúnyolódni, másokat leuralni, mások helyzetébe bele nem gondolni, nulla elnézést és nagyvonalúságot felmutatni más gondolkodással szemben, a nála kicsit műveletlenebbet vagy rosszabbul fogalmazót gátlástalanul nevetségessé tenni, autópálya belső sávjában az előtte menőnek balra indexelni, féltékenységi rohamot rendezni, sznobnak lenni, illetve hisztinek titulálni mások álláspontját, és ahhoz ragaszkodni, hogy egyedül ő racionális, mert ő egy problémamegoldó, valamint azt mondani, hogy “ez csak a te fejedben létezik.”
    vele nőttem fel, így az, hogy valami ciki, már-már kívánatossá teszi az adott dolgot,, és felnőtt koromra boldogan mondom a világnak, hogy ciki neszkávét iszom, és elolvasom a story magazint, mert lehetek ciki, be lehet kapni a kis faszomat, háháhá! 🙂
    szerintem is az alap egy ebben az írásban: az intolerancia, a mások basztatása, normák közé nyomása, meg nem hallgatása, az oda nem figyelés, a társadalmi érzéketlenség, a kérlelhetetlenség, az önmagunk előretolása, az érdeklődés színlelése, a kioktatás rettentő ciki. a nem-önazonosság és az önhazugság nem ciki, hanem szomorú, és mégpedig egyes-egyedül a viselője szempontjából, mert nekünk, többieknek az égvilágán semmi dolgunk nincs vele.

      • Az Opel Astra miért? Viszonylag olcsó – főleg használtan – és jó kocsi… És a muskátli? Az meg szép… Azért cikik ezek a dolgok, mert sok embernek vannak?

        Egyébként mi a tavasz óta akartunk muskátlitöveket venni, de nem került rá sor, viszont a múlt héten találtam az utcánkban a kuka mellett egy csomó kidobott cserepes virágot. Volt köztük kaktusz, begónia, muskátli, és még pár növény, amiket nem ismerek, de szépek. Szegények ott hevertek a földön, úgy hajította őket oda valami barom, többnek törött volt a cserepe és egy szép muskátli el is tört. Összeszedtem őket, egy kivételével meg is tudtam menteni mindet, most majd teleltetek, és jövőre ellesznek a teraszon. Ciki? Nem ciki? Leszarom, szerintem ilyet tenni növénykínzás, nekem magától értetődik, hogy ilyenkor mit teszek.

        • Helló kolléga, magam se tettem volna mást, hajrá növények (és 10 éves Opel Astrával járok, wehehe…), amúgy mentettem már meg Móra-kötetet is, amit egy szelektíves kuka mellé hajított valaki, a kutyapisibe kis híján. Szegény Móra, ennél többet érdemel, azóta büszkén ül a polcon a barátai (pl más Móra-kötetek) közt.

          mondjuk én a kertészetben is a “ments meg” polcról szoktam előszeretettel válogatni, a legszebb tavaly az a lila csoport volt, amit félig elvirágzottan “ilyet már nem vesznek meg” felkiáltással adott át nekem a nő, miután vettem egy szép csokrot nála, és megkérdeztem, ezek mit vétettek, hogy félre vannak lökve?

          • En is egy “genetikai” megmento vagyok. legyen az allat, noveny akarmi. Az egeszben az a szep, hogy a szinte tok holt lenyek, nem csak tulelik hanem fajtarsaik kozt a legszebbekke valnak. Igy jartam egy vadkacsaval, aki kikelese utan vizbe pottyant es megfazott. Csupa takony volt, a feje a hatara bicsaklott. A szomszed hozta at kinjaban. En a keblemen melengettem, sehova nem mentem nelkule es tul elte. hetekig akkora maradt mint egy dio, mig a tesoi mar veszitettek el a pelyhesseguket. De vegul olyan gyonyoru vadkacsa lett belole, hogy jaj. Ugyan igy tortent az orchideaimmal. Most viszont gyilkos hangulatban vagyok, nyestgyilkosban. Napok ota randaliroznak a nyestek a padlason, nem lehet toluk aludni, ugy seggbe rugnam oket. Mit lehet ezekkel csimalni? Gorgetik a diot odafenn,meg utogetik a kis szornyetegek. Orjito.

            • Játszanak meg szaladgálnak egész éjszaka. Nálunk is vannak, rendszeresen odaszarnak az ajtó elé, de anyukáméknál is, ott valóban a diót csörgetik egész éjjel. Nem nagyon tudom, mit lehet ellenük tenni, mert a legkisebb résen is beférnek…

            • Lucerna, nekem volt fogyatékkal élő kiskacsám, amit odaadott a kereskedő, mondván, hogy “ebből nem lesz semmi”. Sokkal kisebb volt, mint a többiek, és görbe volt a háta, de hét évet élt. 🙂 Most olvastam a nyestekről, hogy a legjobb ellenük az élve fogó csapda, ezen az oldalon lehet róla olvasni: http://nyestcsapda.blog.hu/

            • Koszonom Arita, en is keresgeltem a nyestek ellen valami humanus megoldast es az elvefogo csapda jott ki gyoztesnek, csakhogy idegrendszerileg nem tudom, hogy oldanam meg. Raadasul itt az erdo 50 meterre ahonnan jonnenek az ujak. A kertembe amugy is mindenfele allat bejar, de a nyestek tomegesen. Vegso ketsegbeesesemben lehet, hogy csapnaznom kell.

            • Ismerősnél bejött, hogy nagyon hangosra állított (rock- vagy hasonló) zenét nyomott nekik. Fel kell vinni a hangszórót a padlásra, és fullra nyomatni (hű de ciki angol szavakat belekeverni a beszédünkbe…) Ismerősnek is úgy ajánlották ezt a módszert, és mondjuk nem öt perc kellett, mert először a nyestek azt hitték, majd csak elmúlik ez a hangzavar, és már majdnem az ismerős adta fel előbb, de aztán egyszer csak meglátta, hogy nyestmama a szájában hozza ki a padlásról a kicsijét. Aztán egy ideig nem jöttek vissza. Mondjuk nem tudom, hogy a szomszédokkal hogy tudtok lezsírozni egy ilyen akciót, ha belevágnátok.

            • Koszi mindenkinek a nyestuzo tippeket. Asszem eloszor a budos riasztassal probalkozom. Szerintem meg nem laknak itt, csak engem szivatni jarnak ide, remelem sikerul eluznom oket. Viszont egy pottom, cuki voros mokusom is van. Dioval csalogatom egyre kozelebb.

      • Most miért pont az astra?
        De egyébként aki ma nem hibrid autóval jár, az nem trendi, aki bmw-vel az agresszív, akinek pedig nincs nyárra egy nyitott sportkocsija az lúzer.
        Amúgy messze nem így gondolom, csak akartam írni valami közhelyeset. Szerintem nem szép dolog lecikizni akinek az van. Vagy mert olyat akart, vagy mert nem telik jobbra. Nem Monacoba kell a kaszinó elé. Na. 🙂

        • Röhögök itt, ahogy mindenki találva érezte magát. Milyen könnyen ugrszthat ez mindenkiben, milyen könnyen kezdünk neheztelni, identitásunk részének érezni esetleges használati tárgyakat.

          Opel Astra! Mert az olcsó! Eleve a rokont írta itt cikiként, hamisként Eastern. Nemhogy nem kell az ő listájának megfelelni, hanem pont ő a ciki. És senkiének sem kell…

        • Ha valamit, akkor azt itt megtanultam, hogy semmi sem ciki, amit be lehet illeszteni egy hiteles személy képletébe.
          Így a leopárdos cucc és a tetkó, valamint a középkategóriás autó és a Milka csoki sem.

          • Nincs is általános ciki. Az általános ciki, amire mindenki húzza a száját, ugyanolyan buta trend volna, mint a feltöltött száj: kötelező, normatív. A poszt címe: szerintem ciki, és jó okkal, kiérlelten tartom ezeket (pl. a vágyott termék szőrözős jóljárós beszerzését vagy a minden mindegy, csak olcsó legyen trendet és halmozást) cikinek. De nekem ugyan nem kell megfelelni. Érdekes, hogy, főleg árügyben, mekkorát szisszentek többen, sugallva, hogy nekem könnyű. Kurvára többet kerestek, szerintem abszolút is, de per eltartott fő biztosan, mint én, ráadásul fixet, és nekem nem hoz a család kaját, nem használom apu kocsiját meg satöbbi. Még a lakás alacsonyabb bérét is magam pereltem ki, én vállaltam annak a kockázatát is.

            • Ez a ‘neked könnyű’ olyan tényleg, mint cikinek tartani valakinek valamilyen középszerű választását. Amíg nem nézel mögé és nem látod az árát, addig tűnhet könnyűnek. Senkinek sem könnyű, csak annak, akinek közhely, de a szíve könnyű abban.
              És ez olyan igazság, ami elmondja, hogy ha neked nem jó valami, akkor nem jó, akármid van és akárhol vagy. Ha meg könnyű, akkor az azért van, mert kidolgoztad magadban ezt az állapotot. Belsővé tetted, a tiéd, a te eredményed. Senki ne intézze el egy legyintéssel, mert csak önmagát csapja be úgyis.

              Általános ciki marad a lila suzuki és a kerítésfestékkel, sufniban matt feketére kent Ignis. És nem azért, mert csak erre futja, hanem mert ha áhítod, akkor ne sajnáld érte! Ha meg nem telik épp, mondj le róla.

      • Ú, a gyep a tujákkal, a gyepen itt-ott egy-egy törpefenyő! És tízből nyolc ház udvarán ez van. A halálom, hogy mennyire nem képesek az emberek kertet fantáziálni maguknak. Jártamban-keltemben sokszor elgondolkozom: minek ezeknek kert?

    • Gyerekkoromban én is sok operettet láttam, rengeteget. Rám nem volt jó hatással, mert most nem szeretem. Mikor a közeli fürdővárosban látom a plakátokat állandóan, hogy monarhicejt operettenkoncerte, na attól a hideg ráz.

  10. “Szerintem ciki minden találkozástól személyes előnyt várni. Pszichiáter ismerőstől rögtön Frontint szerezni próbálni, filmrendezőt látva elsózni a lányunkat statisztának, iskolatitkártól évközi bejutást remélni”

    Ezen most jót kacagok. Emlékszem, egyszer egy társaságban megjelent az ikszipszilon (pont “olyan” társaság volt, ahol hemzsegtek amúgyis az ikszek meg az ipszilonok) és az asztalnál egymás mellé sodródtunk. Azért látásból már ismertem meg egyébként elég szimpatikus személynek tűnt -ma is annak tűnik, tényleg-, csak én nem vagyok jó ezekben a small talkokban, mégis sokáig volt bennem egy görcs, hogy kezdeményezzek ilyesmit, ha valakivel összesodor a helyzet. (ez is ciki, de kinek nem volt ilyen korszaka)
    Mondom neki, láttam a boltban az új könyvét, belenéztem, érdekesnek tűnik (tényleg).
    Hú…aha…hát köszi.
    Mondom majd szeretném is megvenni, csak manapság minden olyan drága, de majd szerintem beruházok rá, mert tényleg (azóta se. kár).
    Emberünk kicsit zavarba jön: hát most nincs nála ilyen tiszteletpéldány meg ő amúgy se szokott osztogatni..neki sincs..ugye megértem…
    Én persze elvörösödöm, hát dehogy akartam én semmit, csak nem tudtam mit mondani! Persze ezt, hogy nem tudtam mit mondani, nem mondom és a végén marha cikisen érzem magam.
    Ő is.

  11. Ami meg… izé.. feladatom, vagy mim nekem, csak hát ez milyen cikin hangzik:
    tojni arra, hogy mi a ciki, és bátran, emelt fővel cikinek lenni, amikor jólesik.
    Hülyén öltözött kamaszokkal ónezsinór beülni valahová, mondjuk.
    Egész jól haladok.

    Ja, és a körmendiszemöldök nekem is kifejezetten tetszik. : )

  12. Ciki, mikor már a többedik nőgyűlölő vicces megosztást látom a hírfolyamomon egyébként értelmesnek gondolt nőktől, jópofa hozzászólással megtoldva. És nem, nem lesznek a csapat tagjai így sem, csak kiszolgálják azokat, akiknek őket lenyomni csupán egy jó poén.

    • Nekem az agyongyötört, szétfáradt anyukákról szólóak jelennek meg rendszeresen, legutóbbi különösen rossz, hogyaszongya munkamegosztás: A férjjel munkamegosztás van, mert én szoptatok mert ő nem tud, ő meg alszik mert azt meg én nem tudok.

      És lájkolják és röhécselnek rajta. Ez tényleg vicces?

  13. Engem nem igazán érdekel, mi a ciki, ez annyira kultúrkör-függő, hogy nagyon, én meg sok egymást átfedő kultúrkörben mozgok, hogyha mindez zavarna, akkor állandóan zavarhatna valami. Például ahol én dolgozom, ott nem ciki azt mondani, hogy a legfontosabb egy termék esetében az ár, és hogy mindegy milyen valami, csak legyen olcsó. Nem ciki a turi, a kínai, a használt tankönyv, a kakaós tortabevonó, Zámbó Jimmy, sőt még Fekete Pákó sem, de az is belefér, ha valaki egy Merci előtt pózol a Facebook-profilján, vagy giccses szerelmes, szívecskés képeket oszt meg. Ott ezek a dolgok a helyükön vannak, és én bár nem szeretek ezek közül sok mindent, elfogadom ezt és nem húzom a számat. Amúgy én se vagyok egy úri dáma, mit kényeskedjek. Egy másik kultúrkörben nem ciki, ha valakinek rózsaszín haja van, rajzfilmfigurának vagy szuperhősnek öltözik, mangát rajzol ás japán szavakat kever a beszédébe. Megint egy másikban teljesen belefér, ha valaki rokokó ihletésű ruhákban jár, parókát hord, vagy babákat vesz és róluk történeteket ír, vagy homoerotikus sztorikat talál ki koreai együttesek tagjairól, akik lehet, hogy sosem voltak melegek.

    Ezért aztán nagyon sok mindent elfogadok, és nagyon kevés dolog zavar. Ami igen az a posztban is említett híres emberek ismeretségével menőzés, bár én ilyennel szinte soha nem találkozom. Cikinek tartom, ha valaki többnek akar látszani, mint ami, ha mindenre lenézően húzza az orrát és nem néz a dolgok mögé – pont, ahogy fentebb Easternsugar írja.

    • En sem igen tartok cikinek semmit. Inkabb azt mondanam, hogy akad jo nehany dolog ami bosszant, mondjuk megnyilvanulas/ viselkedes. De hogy ki milyen zenet szeret peldaul, operett, musicel vagy opelje van esetleg ferrarija es ehhez hasonlok, az engem nem izgat, es ezzel kesz. Kinek ez, kinek az jon be vagy nem futtya masra. (En is szivesen beulnek egy Bentley-be.) Szerintem az nem is ciki, ez nem jo szo ra, hanem szomoru, ha az emberek nem sajat oromukre elnek, hanem megfeleleskenyszerbol.

  14. Középső gyermekünk hiperaktív módon mászott négykézláb anno. Térdnél 1-2 hónap és kilyukadt minden nadrág. Veri varrt rá hasított bőrből szimmetrikus ovális foltokat, teljesen gyári kinézetű lett.
    Balatonon odajön szomszéd anyuka beszélgetni. Kb. 25 éves. Nagyon teszik neki, mekkora ötlet, hol vettük. Elmondtuk mi a szitu, nem akarta elhinni, hogy akkor ez most foltozva van??? Na aztán némi lesajnáló nézéssel távozott is.
    Ciki hát ez akkor?

    • Én hasonló gyerek voltam, az összes gatyámnak szétmállott a térde egy nap alatt. Anyukám nagy foltokat vágott ki filcből és azzal foltozta meg őket. Volt piros szív alakú foltos kék melegítőgatyám, az volt a legjobb.

      • Na azért ilyen szinten tényleg ne menjünk bele ebbe, mert kezd infantilissá válni ez a “ciki-dolog”. Természetesen nekem is voltak “foltjaim”, isteni szerencse, hogy senki nem tartotta cikinek vagy legalábbis nem tudtam róla. Én is mindig térden csúszkáltam, mászkáltam, szóval anyukámnak volt elég dolga.
        Nem voltunk túl gazdagok, de legalább a könyvespolcok között csúszkáltam térden (az enyémek mindig alul voltak, hogy elérjem őket), szóval ha havonta új nadrágot nem is kaptam, de más dolgokat annál inkább, amik maradandóbbak.

  15. Hát ha ciki, akkor nincs mit tenni, mint hallgatni. A korábbi mentoromnak, aki félig-meddig híresember, adtam egy becenevet a saját szórakoztatásomra. A telefonomban is így szerepelt, neki is tetszett, szokássá vált. Viszont akármikor, ha egy pillanatra is elfeledkeztem magamról, és bárki más előtt ezen a néven hivatkoztam rá (és emiatt hozzá kellett tennem a valódi nevet is), megkaptam a furán nézést. Mert biztos majomkodok. Mert verem a nyálam. Mert bennfenteskedni akarok. Le is szoktam róla egy életre, hogy a tényleg nagyon közeli ismerősökön kívül bárkinek is említsem az ő vagy bárki más szakmabeli nevét. Pedig csak egy ártalmatlan becenév volt. 🙂

  16. Ok, rendben, én is tudok 2cikifasiszta” lenni, ha jobban belegondolok, szóval jobb, ha befogom a szám.
    Szerintem cikik az olyan mondatkezdések, hogy “a Natgeon láttam…” meg “a Reader’s Digestben olvastam…”.
    Ciki kliséket hangoztatni (“ilyen ez a világ, sajnos”, “nem vagyunk egyformák, de ez a szép”), s közben azt hinni, hogy műveltek vagyunk.
    Ciki feltenni képes idézeteket Facebook-ra Garcia Lorcától meg Einsteintől és közben azt hinni, hogy bezzeg mi nem vagyunk olyan proli bunkók, akik Coelhótól idéznek, mert “azért ez mégiscsak Einstein”.
    Egyáltalán, ciki nem merni kimondani, hogy “nem tudom”, hanem görcsösen ragaszkodni valami félműveltséghez, ami itt-ott ránkragadt.
    Ciki hiperszuper lapostévén “csak a Spektrumot meg a Diszkáverit” nézni, mert “mi nem nézünk szemetet”, ciki erőltetetten falusiasan beszélni (oh, be szép táj…!), ciki lelkendezni egy leromlott, hajdan szép falusi ház előtt, hogy “itt van csak igazán szeretet és megértés”.
    Ciki azzal kérkedni, hogy bezzeg mi még mindig tudjuk a Walesi Bárdok két első versszakát, és ebből is látszik, hogy az oktatás régebben jobb volt és műveltek vagyunk.
    Ciki rosszul mondani latin kifejezéseket és megsértődni, ha kijavítanak.

    • “Ciki azzal kérkedni, hogy bezzeg mi még mindig tudjuk a Walesi Bárdok két első versszakát, és ebből is látszik, hogy az oktatás régebben jobb volt és műveltek vagyunk”

      Igen, ez is tipikus, sokszor találkoztam már vele.

      • Bahh….igaz, hogy régi poszt..de kívülről fújom a Walesi bárdokat, meg az Ágnes asszonyt, meg a Himnuszt, meg a Szózatot, meg a Szeptember végént, meg a XIX. század költőit meg a Kései siratót….. hosszú gyaloglás közben ezzel szórakoztatom magam…vérciki 🙂

  17. …Ciki bennfenteskedni társaságban “nyárykrisztiánosan”, hogy hát igen, a Pacsirta, apropó, tudtátok, hogy Kosztolányinak iszonyat ronda volt a húga, és hogy a Devecseriné Guthi Erzsébet állítólag egy hárpia volt?

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s