csak a kurvákat

Ültünk az asztalnál, a kis kolbászt, amit eddig rejtegettem, nem is vettem elő. Itt nevetségesnek tűnt. Nyelv volt paradicsomszósszal. Ámultan néztem és csendesen ettem.
– Mondták, hogy az oroszok erőszakoskodtak a nőkkel. – Nálatok is? – kérdezte anyám. – Igen – mondtam –, nálunk is. – De téged nem vittek el? – kérdezte anyám. – De igen, mindenkit – mondtam, és ettem tovább. Anyám kicsit rám nézett, és azt mondta csodálkozva: de miért hagytad magad? – Mert ütöttek – mondtam, és ettem tovább. Az egész kérdést nem éreztem sem fontosnak, sem érdekesnek.
Erre valaki könnyedén és tréfásan kérdezte: sokan? – Nem tudtam megszámolni – mondtam, és ettem tovább. – És képzeld el, tetű is volt a pincében – mondta anyám. – Nálunk is – mondtam én. – Te csak nem lettél tetves? – kérdezte anyám. – De igen – feleltem én. – Hajtetűtök volt? – kérdezte anyám. – Mindenféle – mondtam én, és ettem tovább.
Aztán más dolgokról beszélgettünk.
Anyám vacsora után félrehívott, és azt mondta: kislányom, ilyen csúnya vicceket ne csinálj, még elhiszik! Ránéztem: anyukám, ez igaz! – Anyám sírni kezdett és megölelt. Akkor azt mondtam: anyukám, mondtam, hogy mindenkit elvittek, hogy minden nőt megerőszakoltak! Azt mondtátok, itt is elvitték a nőket. Igen, de csak azokat, akik kurvák. És te nem vagy olyan – mondta anyám. Aztán rám borult és könyörgött: kislányom, mondd, hogy nem igaz! – Jó – mondtam –, nem igaz, csak úgy vittek el, betegeket ápolni.

Polcz Alaine Asszony a fronton című írásából való az idézet. Beszélhetnénk ennek kapcsán a trauma elmondhatatlanságáról, arról, hogy az áldozatnak nem hisznek, ellenben hibáztatják, hogy az erőszak az ő szégyene még e szélsőséges háborús helyzetben is, és hogy hogyan kényszeríti némaságra a környezet a satus quo békéje érdekében a megnyomorítottakat.

És beszélhetünk a nők két csoportra osztásáról.
Amikor a prostitúció legalizálása mellett érvelnek, amikor Shakespeare nőalakjait vagy
Móricz Zsigmond nőképét elemezzük, azzal kell szembesülnünk, hogy kétféle nő van, Géher István szavaival: a kapható és az imádható. Móricznál: a Szent és a Céda. (Előbbiek a regényeiben kivétel nélkül feleségek és frigidek.)
Amikor kamasz fiúk a nősülésről beszélnek, akkor is erről van szó: fiatalon jól jön az olyan nő, akin “az egész város végigment”, mármint a végigmenés szempontjából, de az ő feleségük (majd, sokára, amikor már kiélték magukat, lenyugodtak és megállapodnának) csak olyan nő lehet, akinek kevés partnere volt, és nem jeleskedett az alkoholmámoros “jé, ki ez itt rajtam” műfajában.
Szexuális mohóságuk érthető, általános, túlkapásaik pedig bocsánatosak. Ahogy a kommentelő is írja:
Hidd el, hogy az, hogy a fiatal férfiak hajtják a szexet, az nem gonoszság, és nem is “patriarchális” ármány, ők is lenyugodott, kandalló mellett lelkizős, “jószívű” férfiak lesznek idősebb korukra, azonban ezt elvárni tőlük a jelenben, épp olyan, mintha én egy huszonéves nőtől azt várnám el, hogy a kalácssütés legyen a legnagyobb program életében, mint néhai nagyanyámnál.
…tinédzserként sokakat megszédít a tesztoszteron első nagy hulláma, és úgy érzik, akár a gumimatracnak is nekimennének. Persze nem mennek (illetve csak elenyészően kevesen), ami jól jelzi, hogy a lila köd nem uralkodik rajtunk, csak noszogat. És amint lecsendesedik ez a kezdeti nagy roham, kitisztul az ember gondolkodása is. A hosszabb nőmentes időszakok alatt felgyűlik a feszültség, de azért alapvetően a “legyet röptében” lózung 18 és 25 között érvényes, azon kívül nagyságrendekkel kevésbé.
Amit a kommentelő úgy nevez, hogy hajtják a szexet, és érthetőnek tart, az erőszak. Letipró, hatalomalapú, önös, sürgető, másokon átgázoló magatartás.
Ő egyébként nagyot téved, mert én nem az aktív szexualitást tartom problémásnak, és különösen nem az erőteljes késztetést sérelmezem, hanem az erőszakot. Nem arról van szó, hogy ne legyenek ennyire “feszültek”, hanem arról, hogy éljék meg ezt méltóan és emberien, ha meg nem megy, akkor oldják meg csendes magányukban. Ne legyen mindenre magyarázat az erős szexuális késztetés, felejtsék el a jogosultságérzetet, másokat ne traumatizáljanak, mert ehhez nincs joguk.
(Mindig vicces, amikor én leszek az, akinek könnyű, mert nincs benne olyan erős késztetés, és így nem értheti. Hát hogyne értenénk, volt és van bőven sóvárgás bennünk, szenvedtünk is miatta eleget. Mégse erőszakoskodtunk.)
Vannak, akiken az ilyen férfiak kiélhetik magukat: a könnyűvérűek, a prostituáltak, ők ugye arra vannak, az a dolguk, sőt: azt szeretik, ha sokan rájuk másznak. És vannak a többiek, a valamirevalók: a rendes lányok, akik nemet mondanak, de legalábbis nem adják oda magukat az első éjszakán, akik után leginkább sóvárogni lehet (vagy akiket észre sem vesznek). A szerelem érzése és élménye, az udvarlás gesztusai e kontextusban azt jelentik, hogy a nő nem hajlandó azonnal (vagy egyáltalán), de nagyon kellene,  vonakodása mintegy megnöveli az értékét, meg kell érte küzdeni, és akkor kell valamit domborítani.
Ez mint szerelemkép nagyon szomorú, nem?
A kapható nők szükségesek, létezésük természetes és indokolt, de az ő szerelmük, feleségük, lányuk ne legyen “ordas kurva”.
Mindenki valakinek a lánya, szerelme. Ordas kurvává pedig nem valami lényegi, alapvető tulajdonságuk, rossz hajlamuk teszi a nőket, hanem leginkább nemierőszak-élmény, annak az élménye — ez lehet egy nagy trauma, elfeledett trauma is, vagy mikrotraumák sorozata, párkapcsolaton belül vagy párkapcsolatok egész sorában is. És a többieket sem a szabad, boldogságos döntés teszi azzá, hogy ma már mindent lehet, hogy a mai szabados világban a szexuális forradalom következtében következmények nélkül lehet a nőknek sok partnerük. A másik út döntés, de nem épp szabad, inkább igazodásnak mondanám: ha ti férfiak ezt akarjátok tőlem, ha ettől vagyok nektek érdekes, ha ettől nem leszek magányos és prűd, ha ezt jelenti a bulizás a fesztiválon és ezt jelenti a szombat este, akkor ez — jelen viszonyok között, ebben a rendszerben — érvényes stratégia, és én ezt választom. Mindkét fajta viselkedés reakció az elvárásokra, mások igényeire, végső soron mindkettő kényszerű áldozati lét.
Nem sok köze van ezeknek az utaknak ahhoz, hogy “ezt csinálom, mert nekem ez a jó”. Az első fajtának nincs vagy nagyon kevés az öröme ebben, vagy el is torzult az örömképessége (például azt élvezi, ha megalázzák), és a másodiknak sem okvetlen felszabadultság kellemes bizsergések és orgazmusok sorozata a szex. Leginkább relatív előny.
Az önértékelés itt a tét: én az vagyok, aki kellek, aki jó nő, akit nem röhögnek ki, hogy prűd és baszatlan. Hogy valaki fegyvernek, hatalmi eszköznek tekinti a szexualitást, az nagyon szomorú, de még szomorúbb — és a jelenség végső oka –, hogy e fegyver működik, van rá igény.
Nincsenek olyan nők. Se társadalmi helyzet, se etnikum szerint. Az összes nő emberi és méltósággal rendelkező lény. Minden jogtiprás, minden erőszak elítélendő. Az emberi jogok univerzálisak (mindenkire érvényesek, embervoltából fakadóan), oszthatatlanok (ha egy sérül, az egész sérül) és elidegeníthetetlenek (nem mondhat le róluk senki).
Érdekes, hogy amikor a férfiak tartanak a “túl sokat” “használt” nőktől, akkor voltaképpen attól tartanak, hogy mit tettek ezzel a nővel más férfiak. Vagyis más férfiak erőszakosságának hatásaitól, lenyomatától tartanak.
Az volna a kiút ebből, ha az erőszak tilalma áthatná a gondolkodásunkat. Ha nem a pornó sémáiból vennék a szexuális képzeteiket, mert a pornó hazugság és üzlet: produktumai egymásra licitálnak a legaljasabb, legszégyenteljesebb motivációk kielégítésében.
Mit mondanánk a lányunknak? Mit kívánnánk neki?
Az volna a jó, ha mindenki választhatná azt, ami felé az öröme, jóérzése viszi. Ha nem kéne szégyenkeznie a saját útjáért. Sem azért, mert “még mindig nincs senkije”, sem azért, mert sorra hozza a haza a fiúkat. Az is lehet jó, csak jó legyen, és ne szégyen, ne lázadás, ne elvárásnak való megfelelés.
Ha nem lenne romboló a norma.
Ha nem tiltaná annyi minden a szabad, boldog szexet.
Ha nem erőltetné másfelől a szexet a magazin-közbeszéd.
Ha nem lenne ennyi szemforgató stiláris elem és elképzelés ezekben az írásokban (a popó kényeztetése és társai)
Ha nem tévesztenénk össze a felszabadultságot, tabumentességet, életörömet a mások határain való átgázolással.
Ha nem kéne levizsgázniuk kamaszlányoknak sörözők asztalánál, hogy “hogyan szeretik a szexet”.
Ha nem is annyira ez az általános szeretés lenne a téma, hanem hogy hogy alakul az adott pillanat, a konkrét történet. Szépséges, intim téma.
Ha a szexualitás lényege a kölcsönös, humán öröm, egymás emberi mivoltának tisztelete volna.
Ha a szexnek nincs köze a hatalomhoz és az érvényesüléshez.
Ha a kikényszerített szex cikinek számít.
Ha nem kell és nem is lehet rábírni a csajokat.
Ha a másik teste nem maszturbációs eszköz.
Ha nincsenek feszültséglevezetésre, vágyak kiélésére használt nők.
Ha a gólyatábor, a diszkó vagy a csapatépítés nem eufémizmus.
Ha a lányok választhatják azt, aki tetszik nekik, és a többiek békén hagyják (nem is bámulják) őket.
Ha az ifjak megbecsülik magukat, hogy kibe dugják a farkukat, és ezáltal a másikat is.
Ha nem szégyenítik meg szexfelvételek, képek közzétételével a lányokat bosszúból vagy brahiból.
Ha nem alázzák meg őket, miután megvoltak.
Ha nem ciki a lányoknak kezdeményezniük sem.
Ha fiatal felnőttkora alatt mindenkinek elég információ és lehetőség áll rendelkezésre a szexuális kultúra kialakításához (és főleg: szándék).
Ha akit az egész téma nem érdekel, azt békén hagyják.
Ha nem nevezik szexnek az önös reszelést.
Ha a norma a felelős szexuális viselkedés.
Ha a téma nemi betegségestül, orgazmusostul, homoszexualitásostul nincs ilyen görcsösen tabusítva.
Ha felszabadult játék tud lenni a szex
— abból, mindebből baj nem lehet. Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán. Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán.
Akkor a szexualitás betöltheti eredeti, csodálatos szerepét, és minimalizálódnak a traumák.

217 thoughts on “csak a kurvákat

    • Igen.
      Ha lehet/kell ezt tanítani, a nincsenek olyan nőktől nagyon, nagyon kéne, egy az egybe, utolsó vesszőig. Vajon értenék-e, értik-e?

    • Köszi, megint jó poszt, és pont egy tegnapi munkahelyi párbeszédre rímelve… Soha nincs humorom belecsattanni ezekbe, részben, mert ú melóhely, részben, mert ott, a frontofiszba’ előadom a felét, jön egy utas, mosolyogni kell, közben kollégának annyi ég be, hogy prűd erkölcslovagina vagyok, még két mondat, nem érti, de jön egy fél járat, vita behal, és kész, többet ártottam, mint használtam.
      Írtam is egy poszT, ahol idéztem. Nem írok annyira összeszedetten, mint Éva, de egyfelől nekem nem is szakmám, másfelől pedig vállalom, hogy ez beszélt nyelv, blog és épp, hogy a központozásra, helyesírásra figyelek oda, hogy ne legyen rendesen primkó a szöveg, és kész.
      http://calealenta.wordpress.com/2014/10/11/messz-visz/

      • offtopic következik, de az utasos dologra felfigyeltem, és elolvastam a blogodat 🙂 figyelj, létezik az, hogy te rampás voltál, és van valami közöd a magyar logisztikai egyesülethez (én is ott tanultam), és kettlebellezel? figyu, te én vagy? ez kibaszott durva 😀
        offtopic vége 🙂

  1. ” Érdekes, hogy amikor a férfiak tartanak a “túl sokat” “használt” nőktől, akkor voltaképpen attól tartanak, hogy mit tettek ezzel a nővel más férfiak. Vagyis más férfiak erőszakosságának hatásaitól, lenyomatától tartanak.”
    Százszor kellene leírni.
    Minden nap egy mondathoz való. Tehát mégiscsak számít amit a nő megél.
    Vagy empatiából nem mindegy mi van a velem elő ember lelki jjól-létével vagy még nagyobb taplóságból:nehogy már az én életem komplikálódjon egy másik ember traumatizáltsága miatt.

    • Ez penge logikus mondat, naponta kene kantalni nekik.Bar tudjak ok az egeszet valojaban, tisztaban vannak vele,de haritanak mert kulonben le kene mondani az elojogokrol, azt meg ugye meg sem..

    • “Túl sokat használt nő” = szabad nő, aki hamarabb le fog lépni, ha rosszul bánnak vele, ezért minél hamarabb korlátozni kell a szabadságában, vagy
      “Túl sokat használt nő” = nem a valódi értékén kezelt, esetleg “öregecskedő” nő, érettebb személyiség, akit már nem lehet annyira átverni, mint egy fiatalabbat

  2. Remekül összefoglaltad.
    Igen, az valóban isteni lenne, ha ebben is mindenkinek meghagynánk a saját útját, és nem tudnánk jobban helyette, hogy neki mi a jó!
    Polcz Alaintől minden olvashatót és meghallgathatót igyekeztem megszerezni, ezt a regényét a saját traumáim miatt nem tudom elolvasni.
    (egy függő olvasó, akinek az írás nem az erőssége)

  3. Ady Endre
    Az én menyasszonyom

    Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
    De elkisérjen egész a síromba.

    Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
    „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

    Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
    Csak a szivébe láthassak be néha.

    Ha vad viharban átkozódva állunk:
    Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

    Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
    Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

    Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
    Boruljon rám és óvjon átkarolva.

    Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
    Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

    Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
    Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

    Amiben minden álmom semmivé lett,
    Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

    Kifestett arcát angyalarcnak látom:
    A lelkem lenne: életem, halálom.

    Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
    Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

    Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
    Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

    Meghalnánk, mondván:
    „Bűn és szenny az élet,
    Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

  4. Nem akarsz nyolcadikos erkölcstan könyvet írni? Sokkal értelmesebb és hasznosabb dolgokat írtál ebben az egy bejegyzésben, mint amivel a gyerekeink fejét tömik. Minden kamasznak a te írásaidon kellene szocializálódnia.

    • Van szerencsém naponta egy szakiskola diákjaival egy buszon utazni és hallgatni ezeknek az ifjú titánoknak a lányokról folyó, lányokkal kapcsolatos kommunikációját. Úgy általában a lányokról és gyakran saját “szerelmükről”, annak módszeres használatáról, szívatásáról,. kigúnyolásáról folyó eszmecseréjüket. Nem hiszem, hogy ami fentebb írva vagyon, akár minimálisan értelmezni lennének képesek.
      A helyzet még annál is siralmasabb, mint amit sejtünk. Én nem nagyon hiszek abban, hogy a mi lányainknak egy fikarcnyit is könnyebb lesz.

      • “Én nem nagyon hiszek abban, hogy a mi lányainknak egy fikarcnyit is könnyebb lesz.”
        Én sem. Nem hinném, hogy már a kiskamasz kortól nőalázós pornókat bámuló és ezek által agymosott férfiaktól olyan sok tiszteletre számíthatnak majd 😦

            • Ez annyira igaz! Majdnem mindig rá kell jönniük a hozzám járó nőknek, hogy a párkapcsolataik egy része azért lesz megalázó, borzalmas, egyenlőtlen, mert pont olyan pasikat sikerül vonzónak találniuk, mint az apukájuk volt kislány korukban – és az apukájuk bizony megalázó, borzalmas, egyenlőtlen párkapcsolatban élt az anyukájukkal. Ha a szülők példát mutatnának egyenlő, méltó, emberi párkapcsolatból, és a szexet is a helyén kezelnék, valószínűleg nem lennének olyan kamasz fiúk-lányok, akiknek szükségük lenne erre a posztra…

            • Konkrétan: ha a gyerekek az apjukkal is együtt élnek, vagy akár csak valóban rendszeresen találkoznak, akkor a fiús anyák az apák ellenében nagyon kevésre mehetnek, az a gyanúm. Szóval az a minimum, hogy a fiús apák legalább a viselkedésükkel olyan példát mutassanak a fiaiknak, ami elfogadható. Legalább az említésre sem méltó minimumot.

            • Az a helyzet, és tudom, hogy ezzel már megint nem leszek népszerű, hogy, éppen a gender-szerepek beteg leosztása miatt, az is lehet, hogy a kisfiúkat az életellenes nemi szerepre elsősorban nők, legelsősorban az anyák tanítják meg: legalábbis ők rakják le az alapokat. Dorothy Dinnerstein feminista pszichológus-kutató és aktivista pl. erre jutott a The Mermaid and the Minotaur című könyvében. És nem az van, hogy “már megint, ezért is a nőket akarom hibáztatni”, nyilván az uralkodó férfiak hibája, hogy a kisgyerekkondozás annyira exkuzíve női feladat lett (a yekánáknál nem!), de én nem látom, hogy a csak anyukával felnövő fiúk kevésbé lennének ellenségesek a lányokkal, a nőkkel, meg egymással. Meg saját magukkal. Sőt.

              • Szerintem amit írsz, az pont erősíti azt, hogy a normális apáknak nagyon nagy szerepe lehet a normálisabb következő generáció felnevelésében, “alakításában”. Mindkét nemben méghozzá.
                A másik, hogy a gyereket egyedül nevelő anyák esetében is a férfi minta az apa, ha külön él, alig látják is – amennyiben egyáltalán van kapcsolat.

              • Ja, és nem csak a yekánáknál. Pl. a pápuáknál is a férfiak legalább annyira kiveszik a gyerekek neveléséből a részüket, mint a nők, a fiúgyerekekkel jellemzően még többet is törődnek, mint az anyák. De a lányokkal is sokat, nem óriási a különbség a gyerek neme szerint, gondolom, a kamasz kor felé foglalkozik mindkét nembeli szülő az azonos nemű gyerekkel többet.

        • Jó, jó, tudom, hogy waldis szubkultúra, meg burokban élnek, satöbbi, de a két nagyobbiknak olyan udvarlova van, ami minden lányos szülő álma. (Az is igaz, hogy válogatósak nagyon.) Ezek a fiúk szeretik a lányaimat, nagyon, és ez ki is látszik. Van humoruk, jó szociális érzékkel navigálnak a mi és saját családjuk bonyolult viszonyai között. Jól főznek. Tudják, hogy mikor kinek kell először a kezét nyújtani bemutatkozáskor, még akkor is, ha kissé megzavarja őket az a tény, hogy egy szál (punciban) kifordított alvós pólóban nyitottam ajtót hajnali kettőkor. Szóval van remény!

  5. Sziasztok, engem tokre erdekelne ez a “purity issue” a ferfiaknal, hogy mibol ered az az elkepzelesuk sokaknak, hogy felesegnek csak az valo, akinek keves partnere volt. Nekem az a tapasztalatom, hogy leginkabb attol a notol felnek sokan, aki ontudatos szexualisan is, ezert nem tudjak uralni es ketperces vegtelenul szomoru aktusokkal megnyomiritani eveken at. Ezert van a gorcsos kerdezoskodes a mult viszonyairol is, hogy kideruljon, van mitol tartani. Az “ordas kurvasag” szerintem azoknak a noknek is a megbelyegzese, akik tisztaban vannak a sajat vagyaikkal, es nem az eloirt szerepukhoz huen szemlesutve varjak az udvarlast. Bocsanat az osszeszedetlensegert, eppen uton vagyok.

    • that’s it man. hát te is itt vagy! 🙂
      mindenesetre szerintem a múlt viszonyairól való görcsös kérdezősködés (egy kicsit azért kivételesen mindkét nemnél) az a birtokviszony kialakítása is, ha nem érdeklődés. mindig gyanakodva figyeltem ezeket az okos tanácsokat, hogy ne beszélj az exe(i)dről. mert, wtf? oké, hogy nyilván van az illetlenség/bunkóság kategória, hogy hát, a bélának nagyobb farka, a gizinek jobb csöcse volt, amit nyilván nem dörgölünk a másik orra alá. de ez a “kerekítsük erre meg arra a számokat” szöveg. szörnyű. mintha egyébként a múltad nem létezne, nem hozzád tartozna, nem lenne abban része, hogy kicsoda is vagy most. mintha arról kellene meggyőzni a másikat, hogy csak ő létezik a világon, és ebben benne van ez az egész birtokviszony-norma.

      • Nekem pl a férjem határozottan el is utasította, hogy a múltamról beszéljek. Nem akart tudni egyetlen régi pasimról sem.
        Aztán volt egy barátom, aki meg tolakodón akart tudni arról, mit hogyan csináltam a férjemmel.
        Mindkettő büdös.

      • Így negyven felé úgy érzem már, hogy a nemnagyonmeséléssel arról lehet tapintatosan biztosítani a partnert, hogy nem hasonlítgatjuk össze se a testét, se a viselkedését, se az élményt. Hogy ami vele zajlik, az nagyon egyedi, belőlünk kettőnkből következik (több, mint részeinek összege) és nem egy a sorozatban, nem az van, hogy végigpróbálom rajta is a kifejlesztett eszköztárat. Pl. szexuális technikák, orgazmusfajták, kivel mi izgat. Más kor, más test, más lélek, más körülmények, más érzések, más én, minden más. Ezek teljesen különbözőek tudnak lenni. Jó is az, amikor a múltból csak a magabiztosság, nyitottság, örömre hangoltság ered, nem a konkrét tett vagy valamilyen reakció elvárása (“a férfiak szeretik a…” — nincsenek férfiak). Amikor a pillanat sodor el, az alakítja az eksönt, nem az úgynevezett tudás, amikor minden új, minden olyan, mint ha most kezdődne, az nagyon tuti tud lenni.

    • Szerintem is így van. Én nem hiszem, hogy a férfiak ”más férfiak erőszakosságának hatásaitól, lenyomatától tartanak.” Szerintem pont az ellenkezőjétől félnek, attól, hogy már volt a nőnek olyan partnere, akivel összehasonlítva, ők jönnek ki rosszul. Ezt a “miért szeretnél szűz feleséget?” kérdésre, válaszként meg is fogalmazta egy férfi. Azt mondta, ő nagyon nem szeretné, hogy esetleg évek múlva (egy veszekedésnél mondjuk) kibökje a feleség, hogy bezzeg az előző pasija bármiben is jobb volt. Mert az milyen megalázó már és egy tapasztalatlan nőt feleségül véve, ettől biztosan nem kell tartani.

      • Hát, van egy rossz hírem neki: történt már olyan a világban, hogy a tapasztalatlan szűzként elvett asszonyka később félrelépett, és akkor csodálkozott rá, hogy lehet ez a szex dolog jobb is. Szóval, ez sem biztosíték semmire.

      • Ja, megalázó, meg a tököm sem akarja megerőltetni magát, én csak meg akarom farkalni néha az asszonyt, oszt jónapot.
        Tökéletesen illusztrálja ez is azt, hogy sok férfinak miről szól a házasság. Legális szex, legális erőszak. (Gondolják ők. Hogy legális.)

      • Szerintem meg többféle félelem van. Nem csak olyan van, aki szüzet akar, sőt, szerintem ez ritka, hanem olyan is, akinek mondjuk a kiszemelt nő három, hosszabb, komoly kapcsolata oké, de a sok egyéjszaka vagy bódult könnyűvérűség, megerőszakoltság, prostituáltmúlt nem. Az “elhasznált” nők értékét más férfiak rontották le. Mintha elkopnának, elromlanának tőle, ők lennének a bűnösök, a rosszak. Azért írtam ezt, mert ez is áldozathibáztatás: itt nem a nő erkölcse a gond, hanem hogy mire és miért használták más férfiak. Ahogy a prostituált ára is a betörés, más férfiak nemi erőszakjának megfizetése, és férfiakhoz vándorol. Sokkal több férfi él sokkal fényesebben a női testből, mint nő.

        • Tessék, a mérce:

          0 lifetime partners: Sweet virginal manna. A bit weird, but you’re confident you’ll break her in.
          3 lifetime partners: Typical woman. Wife and mother of your children material.
          10 lifetime partners: Above average. Proceed with caution.
          15 lifetime partners: Well above average. Be dominant or she’ll cheat.
          25 lifetime partners: A whole lot. Use her and lose her.
          100 lifetime partners: Stopwatch material. You wonder how fast you can get her from “Hi” to “Spread your ass cheeks, I’m going in”.

          Forrás: http://heartiste.wordpress.com/2008/12/29/its-easy-to-identify-a-slut/

          • Gratulálunk. “Material.”

            Mindenképp vallass, számolgass, latolgass, szorongj, attól lesz felszabadult és emberi a szexuális életed. És eszedbe ne jusson élvezni, amit egy vérbő és tapasztalt nő tud az ágyban! Szigorúan kísérd el a gyóntatófülkéig, aztán iszkiri. Te bujálkodj mással, akár százakkal, neked szabad!

            Mi ez a sok nőgyűlölő? Mi bajotok van nektek?

          • Kéne egy ilyen skála a férfiakról is: 1. szint — önbizalomhiányos, agresszív, és folyton a partnereid számán szorong […] 6. szint — okos, nyitott, szexi, és ki sem kelnél az ágyából.

        • Amikor egy volt oszttársnő azt mondta az egyik tanárnőre, hogy végigment rajta az egész tanári kar. És nem mertem visszakérdezni, hogy és mi van, ha ő ment végig rajtuk? Csaj volt az istenadta ráadásul, nekem meg akkoriban kurvára nem volt életem (nem úgy értem, hogy nem buliztam doszt, hanem valahogy helybetopi volt), úgyhogy én lettem volna a hülye óvodás.

      • Őőő, eszembe jut egy történet, talán a “Szomjas a vakló” c. vajdasági pajzánhistóriák-gyűjteményből. Pasi a kiszemelt lányoknak megmutatja a szerszámát, aki tudja, hogy az fasz (bocs, szó szerint idézek), az neki nem kell. No, egy lány szerint kukac. El is veszi gyorsan. Aztán a nászéjszakán megkérdezi: te, tényleg azt hitted, hogy kukac? Hát ez a fasz. EZ??? A béresünkét láttad volna, az igen, az fasz volt!

  6. “Amit a kommentelő úgy nevez, hogy hajtják a szexet, és érthetőnek tart, az erőszak. ”

    Szexet hajtani nem egyenlő az erőszakkal. Az teljesen más. Egy előre eltervezett egyéni, vagy egymást felhergelő, elzüllött fiatalokból álló csoport által elkövetett tudatos cselekmény. Ha egy nőnek nem volt jó a szex, az még nem erőszak. A szó jelentése alapján az erőszak kizárólag az, ha akarata ellenére kényszerítenek egy nőt a szexre. Ha nem volt kényszerítés, nem szorítottak kést a torkához, nem fenyegették, stb. akkor nem erőszak, mert a nő belegyezésével történt. Akkor sem, ha a nő utólag megbánta.

    “meg kell érte küzdeni, és akkor kell valamit domborítani.
    Ez mint szerelemkép nagyon szomorú, nem?”

    De igen. Sajnos. De mi más lehetősége marad a férfiaknak? Ez nem a férfiak hibája, hanem a nők ilyenek, hogy feltételekhez kötik a szexet. Válogatnak, és aki jobban, többet domborít, annak adják oda magukat. Ennek a kulturális elfogadottsága a probléma. Ha a nők között cikinek számítana, hogy a szexualitásukkal akarják elérni azt, amiért a férfiaknak meg kell dolgozniuk, akkor nem ez lenne a bevett (és gyakorlatilag egyetlen működő) udvarlási taktika a férfiak részéről.

    “Ordas kurvává pedig nem valami lényegi, alapvető tulajdonságuk, rossz hajlamuk teszi a nőket, hanem leginkább nemierőszak-élmény”

    Téves. Akit nemi erőszak élmény ér, az nemhogy kurva, de inkább frigid lesz és irtózik/fél a férfiaktól. Kurvává a nagyravágyás, könnyű és gyors pénzszerzési lehetőség, gazdasági érdek (munkakerülés), vagy az anyagi gondok (egyéb lehetőségek pl képzettség hiánya), miatt válnak. Mert a nőknek megvan erre a lehetőségük. A férfiaknak nincs. Hasonló szituációkban egyszerűen az utcára kerülnek, hajléktalanná válnak.

    “ezt csinálom, mert nekem ez a jó”

    Legfeljebb egyes férfiak gondolják, hogy valóban élvezi közben. Nem élvezi. Munka. Eltűri, mert a nők képesek nemi vágy nélkül is szexelni.

    “Hogy valaki fegyvernek, hatalmi eszköznek tekinti a szexualitást, az nagyon szomorú, de még szomorúbb — és a jelenség végső oka –, hogy e fegyver működik, van rá igény.”

    Van. Mivel ha a férfiaknak máshogy nem jön össze, nincs más lehetőség, akkor ebbe kényszerülnek. A nők kényszerítik ebbe bele, hiszen ők kötik feltételkhez a szexet. És, ha belegondolsz, szar lenne úgy meghalni, hogy alig volt lehetőséged kipróbálni ezzel, meg azzal a típusú nővel milyen lehet. Így aztán belekényszerülsz a játékba, ha van rá lehetőséged, akkor nem moralizálsz rajta, hogy milyen igazságtalan is, hogy ők hasznot, előnyt kovácsolhatnak ugyanabból, amiért neked dolgoznod, erőfeszítéseket kell tenned. Vagy pedig eltűröd, hogy neked nem jut senki. Más alternatíva nincs. Azok a nők meg, akik “ingyen” is vannak, általában olyanok is. Rondák, csövesek, idegbetegek, férhetetlenek, antiszociálisak. Azért nem dúskálnak férfiakban, azért viszik lejjebb a mércét. Így a férfi hajlandó áldozatokat hozni a megfelelő nőnél a siker érdekében. Nő és nő között is van különbség, nem igaz az, hogy a férfiaknak mindegy. Főként egy hosszabbtávú dolognál nem mindegy.

    “Ha a szexualitás lényege a kölcsönös, humán öröm, egymás emberi mivoltának tisztelete volna.
    Ha a szexnek nincs köze a hatalomhoz és az érvényesüléshez.”

    Ez a kettő telitalálat. De minthogy a nők általában érvényesülési eszközként használják a szexualitásukat, ezért nem értem, miért csodálkoznak, hogy nincs benne semmi kölcsönös. Ha valaki csak a férfi hasznát akarja venni, attól, hogy a férfiak ebbe bele vannak kényszerítve, elfogadják, még pontosan érzik, tudják miről van szó. És. Akkor mire fel akar a nő élvezni, jól érezni magát, stb.? Nem elég, hogy mindenféle valós előnyhöz jutott ez által? Hiszen ez mind munka, erőfeszítés a férfinek, neki ebbe energiát, pénzt kellett fektetni, hogy a nő igényeinek, elvárásainak megfeleljen. Amíg ilyen a rendszer, és ezt a nők aktívan fenntartják ilyennek, addig egyáltalán miféle kölcsönösségről beszélhetünk?
    Inkább ellenérdekelt felek kompromisszumáról van szó. A férfi minél olcsóbban, minél több szexet akar, a nő pedig minél nagyobb árat, feltételt támaszt a szexualitásáért. Ezzel az alapelvvel van baj. A nők élősködnek a férfiakon, a férfiak a szexért cserébe eltűrik ezt. Ez a szomorú helyzet a gyakorlatban.

    “Ha a lányok választhatják azt, aki tetszik nekik, és a többiek békén hagyják (nem is bámulják) őket.”

    És a férfiakkal mi lesz? A férfiak mikor választhatják azt, aki neki tetszik, és mikor lesz olyan, hogy nem kell beérniük azzal, akinek éppen megfelelnek? És mikor lesz olyan, hogy nem kell “domborítani” semmit még azért a nőért is, aki nagy kegyesen hajlandó “leereszkedni” hozzájuk? És, ami a fő probléma, erről a problémáról miért nem beszél soha, sehol senki?

    “Ha nem ciki a lányoknak kezdeményezniük sem.”

    Most sem az. De, mivel elég egyféle férfitípus (a legjobb), akire az összes nő vágyik, így aztán a kevésbé jó nők le lesznek pattintva ezeknél a férfiaknál. Ha férfi lennél, akkor ez lenne az általános, hogy fölösleges köröket futsz. Azt senki nem gondolja, hogy megalázó, illúzióromboló a férfiaknak. Persze, ha egy nőt elutasítanak, akkor jajj de szörnyű megalázás. Mintha a legjobb férfinek kötelessége lenne minden hozzá futó nőt kielégíteni válogatás nélkül.

    • Érdekes, hogy milyen sokan jönnek ide magyarázkodni, mentegetőzni. Nincs igazad. Ha van nő önként és boldogan, akkor nem kell hajtani. A hajtás, a “nagyon kell”, a nő emiatti tárgyiasítása maga az erőszak. A kölcsönös szexet nem kell hajtani, az megtörténik, csak kell hozzá érzékenység, finomság, humán jelleg, türelem, intelligencia.

      Engem megijesztés elborzaszt a sok, ember létemre állatvilágba utaló metafora, a kutya a szalonnával, az ösztönök, az evolúció mint magyarázat. :Ésutlom, amikor azzal jönnek, hogy nekem biztosan nem is erősek a késztetéseim, vagy nem élek szexszel, nem tudhatom, ez milyen, úgy könnyű.

      Én tudom. De ez nem jogosít fel senkit erőszakra.

      A jó szexben nem állat lesz az emberből, hanem isten.

      Nem a szexuális erőszak BTK-beli tényállásáról beszélünk, bár az is szélesebb, mint amit írsz. Erőszak a kierőszakolt, hatalmi helyzettel (életkor, tanár, főnök), manipulációval, unszolással csikart aktus is. A védekezésre képtelen vagy bódult állapottal való visszaélés, a szerelemmel vagy a naivitással való visszaélés, a megtévesztés, az ígérgetés, a rábírás, a remények keltése, az ár kínálása, vagy egy-egy olyan mozzanat az akart aktuson belül is, amelyre nem volt lelkes igen a válasza a nőnek vagy nem ő kezdeményezte. Erőszak a nyálcsorgatás, az elvárások, hogy a nő tegyen a kedvedre, valamit konkrétan csináljon veled, amit magától nem tenne, erőszak üzletnek felfogni a randevút (elviszem vacsorázni/a tengerpartra, de aztán legyen ám szex). Közvetett erőszak a nők megfelelni vágyásának kihasználása is, az azzal való operálás, hogy jelen helyzetben nem sok alternatívájuk marad, ha valahogy létezni szeretnének ebben a világban, párkapcsolatot és emberi kapcsolatokat is, mint engedni a nyomásnak.

      “a nők általában érvényesülési eszközként használják a szexualitásukat”, ez nőgyűlölet, és hazugság. Akkor már sokkal szélesebb körben iaz. hpgy a nők egyáltalán nem dugnak. Ha egy nő előnyért dug, ahhoz kell egy férfi, aki erre vevő.

      Erőszak azt gondolni, hogy tulajdonképpen jogod van valahogy szexhez jutni, és ennek érdekében mindenféle eszközöket bevethetsz. Hogy ha nem ráz le azonnal, veret meg a barátjával, kerül el messziről vagy nem sikoltozik, akkor az nem lehet erőszak. Kártékony és erkölcsileg minősíthetetlen az erőszakoskodást így relativizálni.

      Az erőszaknak és önzésnek pedig szomorú és tipikus következménye, hogy a nő használati tárgynak érzi magát, elnémul, bizalmatlan, nincs öröme a szexben, szerepet játszik, orgazmust színlel, elege van, elhidegül, hasznot remél, fegyverként használja a szexualitását.

      Erőszak alapú a szexet ellenérdekű felek közti alkunak felfogni, ahogy írod, amit a férfi jobban akar, a nő meg megkéri a árát. A jó szexet a felek egyformán és ugyanazért akarják, köze nincs a “kifizetted a repülőjegyemet, megdughatsz”, “feleségül vettél, kapsz szexet”, sőt, a “nagyon szeretlek, hagyom magam egy kicsit, hogy neked jó legyen” verziókhoz.

      Mélységes döbbenettel sajnálok mindenkit, aki ezt nem érti, és aki nem tett személyisége, teste, szexusa széppé fejlesztéséért annyit, hogy része lehessen benne, vagy nem várta ki a pillanatot, az igazán inspiráló partnert, hanem beérte gyengébb verzióval.

      Nincs igazad abban sem, hogy egyféle férfira vágynak a nők, ez ártalmatlannak tűnő, nagyon kártékony téveszme. Sokféle nő van, sokféle ízlés, igény, kapcsolatfajta, korszak, test, temperamentum, életmód.

      Lehet, hogy ez szigorú erőszakfogalom, akkor esetleg olvass mást. Én nőket hajtó férfiakkal, akiket nem érdekel, hogy kívánják-e őket a kiszemeltek, mindenesetre nem állok szóba. Ami és aki marad, abban pedig hihetetlenül teljes és szép, amit megélek. Nem, nem érem be örömtelen szexszel, és nem akarok semmilyen előnyt, érvényesülést, árat. Valamint tisztán látom és rá is mutatok annak nyomorúságára, amit a szexualitásból csináltak ebben a rendszerben, ami erőszakos, és ami a férfiak igényeit szolgálja.

      • “a szerelemmel vagy a naivitással való visszaélés, a megtévesztés, az ígérgetés, a rábírás, a remények keltése”

        ez is mennyire tipikus és saját maguk szerint mennyire legitim…és ha a nő “bedől” ennek, akkor is jellemzően ő a hülye szerencsétlen kis naiva. hiszen mivel nő, ezért neki kell az empátiás skilljeit (biológiai meghatározottság!) elővennie és intuitívan rájönni, hogy az adott pasi épp hazudik-e vagy nem. brrrr.
        aztán meg megy a sírás (persze az is csak fél fokkal jobb helyeken), hogy jajj mi az, hogy a nők nem bíznak bennünk.
        nyilván persze mindig az áldozat a hibás. és egyszerűen képtelenek észrevenni, mennyire torz ez. egy csomó más társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatban már megy, de a nők kapcsán nemnem, az istenért nem.

      • Egyébként tényleg naivak vagyunk. Én pl mindig azt képzeltem, hogy egy közös kajálás, kirándulás, egymás megajándékozása az a férfiaknak is élmény. nagy csalódás, mikor pl a közös költségekbe be akarok szállni és nem engedik, ezzel beszorítva engem egy nem kölcsönös helyzetbe, amiben már sokkal kényelmetlenebb a matató kezüket lesöpörni.
        Mindig megdöbbenek, mikor rájövök, hogy ez nekik csupán a körítés, az “ár”, amivel a punciért fizetni kell.
        Ja, kérem, hogy ezt nevezik lovagiasságnak?

      • “Ha van nő önként és boldogan, akkor nem kell hajtani.”

        HA van. De általában nincs. Erről írtam.

        “A hajtás, a “nagyon kell”, a nő emiatti tárgyiasítása maga az erőszak.”

        Ezt nem igazán értem. Egyrészt, a “nagyon kell” nem realizálódik erőszakban. Vannak nemi erőszakolók, de nem a “nagyon kell” okán, hanem egyszerűen azért, mert ezt élvezik. Magát az erőszakot, nem a szexet akarják. A “tárgyiasítás” meg egy hangzatos kifejezés, de még senki nem tudta értelmesen elmagyarázni, mit is jelent. Úgyhogy, akkor Tőled is megkérdezném. 🙂 Ha nekem tetszik egy nő, az tárgyiasítás? És ha egy nőnek tetszik egy férfi, akkor az a férfi tárgyiasítása?

        “A kölcsönös szexet nem kell hajtani, az megtörténik”

        Csak a nőknél van ilyen, hogy megtörténik. Ezért nem érzed át. A férfiaknál nem így van. Ha nem tudsz csajozni, nem tudod felszedni a nőket, akkor bizony a nagy büdös semmi történik egész életedben. Férfiként szinte mindenért meg kell(ene) küzdeni. A nőkért is. Csak egyesek rosszul küzdenek, ezt nevezhetjük zaklatásnak, vagy “tárgyiasításnak”, ha ezt takarja ez a szó.

        “az ösztönök, az evolúció mint magyarázat”

        Én ilyenekről nem írtam. De ha bele kell keverni, akkor az igaz, hogy a férfiak gyakrabban vágynak szexre, mint a nők. Ez egyfajta magyarázata is lehet annak, miért a nők vannak olyan pozícióban, hogy feltételekhez köthetik a szexet.

        “hatalmi helyzettel (életkor, tanár, főnök), manipulációval, unszolással”

        Ezt azért piszkálnám egy kicsit. Pl, amikor egy csinos nő rávesz a vonzerejével, hogy mint barát, ingyen javítsam meg a számítógépét, akkor valójában visszaélt a hatalmi helyzetével, és erőszakot követett el rajtam? Hiszen másnak nem csináltam volna meg ingyen. 🙂
        Életkor: Ezzel hogy lehet visszaélni? Fiatal csaj, öreg pali? De akkor a csaj él vissza vele, nem?
        Tanár/Főnök: Én csak örülnék, ha betiltanák az érdekkapcsolatokat, és megbüntetnék, aki a szexualitásával, külsejével való visszaélés útján szerez meg egy pozíciót, elismerést, nem a szakmai hozzáértése, tudása révén. De ezzel megint a NŐK élnek vissza. Persze, a férfi is hülye, hogy hagyja magát ezzel manipulálni. De attól függetlenül működik. Sajnos. Tehát ez megint egy olyan előny, amivel a nők büntetlenül visszaélhetnek, és teszik is, viszont a férfiaknak nincs ilyen lehetősége.
        És, persze ha a nő a szexualitását, vonzerejét ilyen célból használja, akkor azért is a férfi a hibás.
        De hogy ennek mi a köze az erőszakhoz, az nem világos. Ki kényszerített kit, és hogyan? Egy manipulatív, számító ribanc, meg egy ostoba balek, aki a nadrágjában hordja az eszét tűnik fel a szemem előtt egy ilyen sztori kapcsán. Nem az erőszak.

        “a szerelemmel vagy a naivitással való visszaélés”

        Na, hát ez alapján az összes nőt le lehetne csukni. Szerintem minden nőnek az életében volt olyan, hogy egy szerelmes marha balekot kihasznált. Viszont ezt túl sokszor nem lehet elkövetni a férfi életében, elég hamar megtanulja, hogy a nők amorálisak.

        “erőszak üzletnek felfogni a randevút (elviszem vacsorázni/a tengerpartra, de aztán legyen ám szex).”

        Ez is furcsa nekem. Akkor a nő meg csaló, ha ez esetben sem fizeti ki a részét? A férfinek nyilván nem az a hóbortja, hogy másokat ingyen etessen, nyaraltasson. Itt megint a nő a hibás, mert minek megy bele olyannal, akitől nem akar semmit? Ez eleve kurvulás, hogy a külsejéért, társaságáért a másiktól elvárja, hogy helyette fizessen, vagy csináljon valamit. És, a férfi nyilván szeretne valamit cserébe. De azért nem fogja megerőszakolni. Jézusom. Csak legfeljebb nem lesz legközelebb ingyen vacsi, ha az előző után sem kapott semmi viszonzást.
        Egy db férfi amúgy is ritkán képes megerőszakolni egy nőt. Ilyen eseteknél én mindig vizsgálnám, nem hamis váddal állunk-e szemben. Miért nem tiltakozott? Miért nem futott el? Miért nem jelentette ki elég határozottan, hogy szó sem lehet róla? Ne csináljunk már úgy, mintha minden férfi egy megállíthatatlan terminátor lenne, minden nő meg egy akaratnyilvánításra képtelen gyermek.

        “Ha egy nő előnyért dug, ahhoz kell egy férfi, aki erre vevő.”

        A férfiak szinte bármit megtesznek, hogy szexhez jussanak. De ezt pontosan tudjátok. És vissza is éltek vele rendszeresen.

        “Kártékony és erkölcsileg minősíthetetlen az erőszakoskodást így relativizálni.”

        Lol. Hát igen, és veszélyes is. Ha nem nyitom ki vaki előtt az ajtót, lassan az is erőszaknak számít. Így aztán a VALÓDI bűnözők azok, akik cselekménye relativizálva van. Szerintem az erőszak szót arra kéne használni, ami az eredeti értelmezése, nem pedig kiterjeszteni mindenre, amikor egy nő elégedetlen.

        “Nincs igazad abban sem, hogy egyféle férfira vágynak a nők, ez ártalmatlannak tűnő, nagyon kártékony téveszme.”

        Sajnos elég szűk határok között mozog. Itt most ne olyan egzakt dolgokra gondolj, hogy csak a magas szőkék, meg csak a kigyúrtak, meg ilyesmi. De egy csoportban mindig a legmenőbb, legjobb srác az, aki viszi a nőket. A többinek meg nem jut egy sem. Ez már iskolás korban is jól megfigyelhető.

        “Valamint tisztán látom és rá is mutatok annak nyomorúságára, amit a szexualitásból csináltak ebben a rendszerben, ami erőszakos, és ami a férfiak igényeit szolgálja.”

        Férfiakét? Hogyan? Nekünk az lenne jó, ha minden nőnek ingyen és bármiféle hódítás vagy erőfeszítés nélkül kötelező lenne szexelnie velünk. 🙂 De ilyen társadalom soha nem volt a történelem folyamán.
        Ezt a jelenlegi haszonelvű rendszert éppen a nők hozzák létre a kapzsisággukkal, önzésükkel, hatalomvágyukkal. És, igen, a férfiak társak ebben. A nők elkurvításáért a férfiak IS hibásak, hogy ebbe belemennek.
        És, mint írod is, nem lenne kötelező így hozzáállni a szexhez meg a férfiakhoz.

        “Nem, nem érem be örömtelen szexszel, és nem akarok semmilyen előnyt, érvényesülést, árat.”

        Ez lenne a normális hozzáállás.

        • “De általában nincs.”
          ÉS AKKOR MI LEGYEN? Ki a felelős? Nem vagy elég vonzó ahhotz, hogy kedvedre való partnert szerezz (jól látom?), és a frusztrációdat más társaiddal együtt nők körében írt névtelen kommenteléssel éld ki. Mit vársz tőlünk? Gáz a nyavalygás. Gáz a jogoslutságérzet, az önzés. Gáz, hogy nem oldod meg a problémádat. Gáz, hogy ennyire csüngsz a szexen. Mi nem tesszük ezt, és nem ez a bajunk.

          Szerintem tegyél azért, hogy vonzóbb legyél, nőgyűlölő kommentek írogatása helyett.

          Ne hajtsd a szexet, mert az erőszak, és a bűnöket és az okozott traumákat nem teszi semmissé az, hogy a férfi később “megállapodik”. Annyira nem kellhet a szex, hogy bűncselekményt kövess el vagy másnak árts. Ha mégis, akkor ne várj olyan bánásmódot, amely csak morális lényeknek jár.
          “Nekünk az lenne jó, ha minden nőnek ingyen és bármiféle hódítás vagy erőfeszítés nélkül kötelező lenne szexelnie velünk.” Remek. Mit vársz ezek után? Mi a jó neked egy olyan nőben, akinek kötelező veled szexelni? Nem félsz, hogy kinevet, utál, kibeszél, szánalmasnak talál?

          Ha csak a reszelés a lényeg, miért nem jó az önkielégítés?

          Igen, ez a normálisattitűd, nem szexelek se haszonért, se szánalomból, se erőszak hatására. Azért nem értem, mit kérsz rajtam
          vagy ezen a blogon számon.

          És mégis molesztáltak.

          Mit szólsz Polcz Alaine történetéhez? Milyen érzés olvasnod?

          • “ÉS AKKOR MI LEGYEN? Ki a felelős?”

            Jó kérdés. Én is erre keresem a választ.

            “frusztrációdat más társaiddal együtt nők körében írt névtelen kommenteléssel éld ki”

            Milyen “társaimmal”? Ez is ilyen női dolog, hogy ti tudtok klikkesedni, meg összefogni a férfiak ellen. A férfiak viszont képtelenek összefogni a nők ellen. Egyedül is le tudom írni a véleményem, nincs szükség társakra. Engem az igazság érdekel, nem az erkölcsi “győzelem”, vagy megdicsőülés. Ha te így állsz hozzá a vitához, az már régen rossz.
            A névtelen kommenteléssel pedig mi a baj? Ha ott lenne az önéletrajzom fényképpel, attól mi változna? Ez is ilyen női dolog, hogy nem az érvek, gondolatok számítanak, hanem az, hogy mennyire karrierista, menő férfi mondja azokat.

            “Mit vársz tőlünk?”

            Nem tudom. Talán válaszokat, vagy reakciót arra, amiket írtam. Férfi oldalról így látszanak a dolgok, Te viszont kizárólag a női oldallal foglalkozol, és látszólag az összefüggéseiből kiemelve. A teljes képhez mindkét oldalról kell látni, mert a párkapcsolatban, a szexben mind a két nem aktívan részt vesz. Nincs olyan, hogy minden problémáért csak a férfiak, vagy csak a nők hibásak.

            “Gáz a nyavalygás. Gáz a jogoslutságérzet, az önzés. Gáz, hogy nem oldod meg a problémádat.”

            Hujuj. Ezek tipikusan NŐI problémák. A nők nyavalyognak folyton, nekik van jogosultságérzetük a férfi, és annak anyagi javai birtoklására, miután szexeltek, vagy együttéltek vele, a nők azok, akik önzőek, elvárják, hogy a férfi mindent értük tegyen, de tőlük semmit nem lehet elvárni. És, bizony a felelősségvállalás és a problémamegoldó készség hiánya is rájuk jellemző.

            “Gáz, hogy ennyire csüngsz a szexen.”

            Nem ez volt a téma? Amúgy nem csüngök.

            “Szerintem tegyél azért, hogy vonzóbb legyél, nőgyűlölő kommentek írogatása helyett.”

            Majd következő életemben hátha sikerül nőnek születni, és akkor vonzó leszek. 🙂

            “Mi a jó neked egy olyan nőben, akinek kötelező veled szexelni? Nem félsz, hogy kinevet, utál, kibeszél, szánalmasnak talál?”

            Miért, így, hogy nem kötelező, nem ezt csináljátok? Ugyanúgy szánalmasnak tartjátok, lenézitek a férfiakat. Ha sikerül kihasználni, azért, ha nem sikerül, akkor azért utáljátok, ha meg nem kell senkinek, akkor azért nevetitek ki, ha sikeres a nőknél, akkor meg szánalmas érzéketlen.

            “Mit szólsz Polcz Alaine történetéhez?”

            Mit szóljak? Egy háborús sztorin alapul. A háborúban más szabályok (vagy inkább szabályok hiánya?) vonatkoznak, mint békeidőben. Szokásos dolog, hogy a LEGYŐZÖTT fél nőit megerőszakolják, gyerekeit elrabolják, megölik. Ne kérdezd, hogy mi játszódik le a katonák fejében, mert nem tudom. Talán inkább az állati ösztönök felülkerekedése. Az állatvilágban is általános, hogy a legyőzött csapat vezérhímének a háremét az új vezérhím veszi birtokba, és az utódokat megöli annak érdekében, hogy a nőstények majdan az ő utódait szüljék meg, és neveljék.
            Aztán, kontrasztként említhetném, hogy a férfiak meg a Don kanyarban pusztultak el. Az mivel jobb? Még háborúban is a nőknek jobb, a férfiak húzzák a rövidebbet. A nőket legalább nem viszik a frontra akaratuk ellenére.

            • Ha választhatnál, mit választanál?
              Vigyenek a frontra puskával a kezedben, vagy erőszakoljon meg 10-20-30, vagy több férfi úgy, hogy védtelen vagy?
              Anyád, gyerekeid, ismerőseid szeme előtt?
              Mit választanál, Alkibiadesz?

              Egyébként sokan nem akarnak megfogni titeket, ez egy kényszerképzet.

              Van, aki nagyon meg akar fogni.
              Miért nem hagyjátok magatokat?
              Lenne nő, csiszolgathatnátok a kapcsolatot, meg van oldva!

            • A férfiakat nem nők bántották a Don-kanyarban, nem volt szerepe a tragédiájukban se nőknek, se a nemiségnek. Nem értem — mire válasz ez? Miért beszélsz mellé?

              Azért kérdeztem, hogy hogy tudsz ilyen iszonyú részvétlen, önzően szexkövetelő lenni egy olyan poszt alatt, amely így kezdődik.

              A prostituáltakat ma is hasonlóan törik be, ez nem háborús logika, csak ott feltűnő, tömeges, hétköznapi, szélsőséges az erőszak.

              Kik vitték a férfiakat a frontra? Kinek az akarata és érdeke volt a háború? Csak nem egy bajszos, muris kis emberkéé? Munkaszolgálatra, árkot ásni, meghalni ugyanúgy elvitték a nőket is, most szerkesztettem egy könyvet a pesti gettó történetéről.

            • Igazán nem tudom, milyen választ vársz. Mi dolgunk van nekünk azzal, hogy veled nem szexelnek azok a nők, akik neked tetszenek? Mi dolgunk azzal, hogy te úgy érzed jogod van a szexhez? Nincs jogod, senkinek sincs hozzá alapvetően joga, se férfinak, se nőnek, csak akkor, ha van olyan partnere, aki vonzódik hozzá és szintén szexet szeretne. Erről beszélünk, nem másról, itt nem lehet semmilyen más emberhez méltó megoldást találni. Az emberek akkor és azzal szexelnek, akivel akarnak, pont. Ezt nem lehet kötelezővé tenni.

              Másrészt, alaptalan az az állításod, hogy ezen a blogon mi, nők – nem vagyunk mind nők egyébként – összefogunk a férfiak mint csoport ellen. Ha körülnézel, meg fogod látni, hogy itt sokan élnek boldog házasságban, párkapcsolatban, és egyáltalán nem vetjük meg és nézzük le a férfiakat úgy általában. Problémákról, jelenségekről beszélgetünk, amelyek sok ember életében jelen vannak, többek között amiatt a gondolkodásmód miatt, amit te is képviselsz, zavar minket, hogy próbálnak lenyomni, kihasználni, hogy méricskélik a testünket, hogy kevesebbnek tartanak, stb. – de a többségünk nem gyűlöli a férfiakat. Lehet, hogy te szeretnéd ezt látni, mert az, hogy létezhet boldog, egyenlő, nem kizsákmányoláson alapuló párkapcsolat feminista gondolkodású nők és nem papucs, érett személyiségű, de közben nem milliomos férfiak között, ellentmond a világképednek, ahol minden nő a pénzre hajt, amiért cserébe szexszel fizet. Te, úgy tűnik, ezt hiszed, mert ezt akarod hinni, magad tudod, hogy miért, én itt nem állok neki kielemezni. De ha válaszokat akarsz, akkor talán olvass itt többet értő módon, és gondolkodj el azon, hogy azok a férfiak, akik boldogan élnek egy nekik tetsző, általuk szeretett nővel vajon hogy jutottak el ide anélkül, hogy gazdagok, hatalmasok, vagy szédítően jóképűek és jó dumájúak lennének. Valamit csak tudnak, nem? És általában nem azt hogy nagy a farkuk…

              • “De ha válaszokat akarsz, akkor talán olvass itt többet értő módon,”
                Jaj isten ments, menjen szépen vissza a huf.fnág.elre meg a kukisikolyra, ott vernyákoljon mekkora genyák a nők, engem már nagyon untat. Mivel újat nem tud mondani (ahogy elnézem ugyanazokat a köröket futja). Nagyon türelmesek voltunk (főleg ti), de tényleg lépjen innen arrébb végre (a kommentjei meg jók lesznek elrettentő példának).

        • “minek megy bele olyannal, akitől nem akar semmit?”
          Például mert a férfi vállalta a kockázatot, biztosította arról, hogy nem kötelező szexelnie, vagy mert a nő nem tudta, hogy a férfi nagyon ronda meztelenül/siralmas vele a szex.

        • “Nekünk az lenne jó, ha minden nőnek ingyen és bármiféle hódítás vagy erőfeszítés nélkül kötelező lenne szexelnie velünk.” – az a társadalom hogy tetszene, ahol minden férfinak lenne kötelező ingyen és bármiféle hódítás nélkül szexelnie azzal, aki megkívánja? Hogy tetszene? Ja, hogy nektek nem áll fel? Meg lehet azt is oldani… Csak gondolj bele, hogy éreznéd magad.

        • [i]csakazolvassa: “A hajtás, a “nagyon kell”, a nő emiatti tárgyiasítása maga az erőszak.”

          Alkibiádesz: Ezt nem igazán értem.[/i]

          Hallod, Alkibiádesz, ez az egész végtelenül szánalmas önigazoló tirádagyűjteményed kimagaslóan legígéretesebb mozzanata.

          Ebbe az irányba kéne továbbmenned. Nem sok esélyt látok rá, de egy szép napon talán rájöhetsz, hogy kurvára nem érted. Az egészet.

      • “Akkor a szexualitás betöltheti eredeti, csodálatos szerepét…”
        Ezzel az egy mondattal vitatkoznék kicsit. Úgy látom, pont az a baj, hogy még az eredeti minták működnek, és mi azon küszködünk, hogy emberivé tegyük. És csodálatossá. Mert az eredeti felállás szerint minden fiúnak joga van szaporodni, és minden lánynak joga van ellátót biztosítani magának és a szaporulatnak. Az egyiknek joga van, a másiknak eszköze. Szerintem meg minden emberi lénynek egy dologhoz van joga, a saját emberségéhez, tartásához, gerincéhez. De ahhoz nagyon.
        Pokoli rossz reflexekkel működünk mindannyian. Ha egy pasi elhív vacsizni, és én ki akarom fizetni (és ki is fizetem) a rám eső részt, akkor megsértődik. (Nem mindenki, persze, és én ezekkel tudok mit kezdeni, mert értjük egymást.) Gondolkoztam rajta, hogy mi ez? De most már világos: számukra ez azt jelenti jelnyelven, hogy márpedig ma este nem lesz szex. Miközben nekem ez eszembe se jut, csupán úgy gondolom, hogy ez így természetes. Pláne, ha nem látom, hol tudnám viszonozni. És nálam ez nem arról szól, hogy nem lesz szex, akár az is lehet. Bár nem a történtek után, mert ilyenkor, úgy tűnik, kinyilvánítom, hogy nem vagyok áru. Ezzel aztán egyesek nem tudnak mit kezdeni, nem értik. Mennek vissza a kényelmi zónájukba, ahol nekik meg kell küzdeni mindenért, és valóban meg is találják azokat a nőket, akik szintén a kényelmi zónájukon belül faszán ki is használják őket. Így aztán mindenki frusztrált, mindenki elégedetlen, mindenki szid mindenkit, folyhat tovább a nemek harca.
        Azt kipróbáltátok már, milyen, amikor őszinték vagytok? Amikor elmondjátok, hogy tök klassz, mehetünk haza, de csak ezt az egy éjszakát akarjátok, nem többet? A reakció elképesztő. Akkor is, ha eredetileg a férfi sem gondolt másra. De ez kiveri a biztosítékot. Vazze, ez aztán baromira nem fér bele a sztereotípiába! Hogy nem akar engem máskor, többször, állandóra? És el is felejtik, hogy tulajdonképpen ők is csak egy jót akartak dugni.
        A világ legszórakoztatóbb dolga kilépni a sztereotípiákból. Pl, amikor valamelyik nős drága azzal próbál főzni, hogy elmeséli, milyen borzasztóan sárkányos is az ő kedves neje, és az ő élete csupa szenvedés.És ilyenkor azt mondani, hogy figyu, haver, megvagyok már neked (vagy felejtős, hangulattól függően), hagyd ezt a dumát, nincs rá szükség.
        Aztán meg, persze, hogy én ezt női szempontból látom, végül is, az vagyok. Gondolom, a férfiaknak is lenne mit mesélniük. Van egy olyan elmélet, hogy a világnak azon a részén, ahol viszonylag kevés a háború, és van némi idézőjeles jólét, a harcok a párkapcsolatokba tevődtek át. First world problem. Ja, azt mondtam már, hogy egyedül élek? 😀
        ui: egyszer már bejelentkeztem valahol, ez az első kommentem. Nem tudom, még mennyi lesz. De sziasztok 🙂
        ui2: Azt azért még hozzátenném, hogy végtelenül tisztelek minden férfit és nőt, nemtől függetlenül, akik az én szempontjaim szerint megérdemlik a tiszteletet.

        • Szia, üdv.
          Szerintem az evilúciósnak meg biológiainak csúfolt egyenlőtlenség, a patriarchátus torzulás. Nem véletlenül adott erogén melleket, csiklót, orgazmuskészséget és — szerintem — nem lényegesen kisebb fizikai erőt és semmivel sem kisebb intelligenciát, tehetség-arzenált pont az evolúció vagy a jóisten (mindenesetre ezek nem modern huncutságok) a nőknek, másrészt meg apai érzéseket, gyengédségre való képességet a férfiaknak, valamint a közös szellemi-érzelmi tér kialakításnak feltételeit, a szerelem képességét kettőjüknek.

          • Nem hiszek a véletlenekben. 🙂 Roppant szórakoztató volt evolúciós pszichológiát tanulni, azt viszont lényegesen kevésbé szórakoztató látni, ahogy ez beszivárog a mindennapokba, és tízezeréves (feltételezett) mechanizmusokat kezdenek el használni a hétköznapi hülyeségek igazolására. Ld. pl a férfiak úgy vannak tervezve, hogy mindenük a szex, és több partner meg stb Pont azt hiányolom, hogy nem bírunk már túllépni ezen. Mintha nem lenne prefrontális lebeny, amit egyébként annyira sztárolnak. Ezt már egyszer leírtam valahol, úgyhogy most inkább beidézném:
            “Minél több a nő, annál nagyobb az evolúciós siker. Innen üzenem: ez az evolúciós nézet teljes (és nyilvánvalóan szándékos) félreértelmezése. A sikerességet ugyanis NEM az aktusok, hanem a létrehozott utódok számában mérik. Igazán kíváncsi lennék, hogy állna a szátok, kedves pasik, ha minden egyes pásztoróra után kilenc hónappal megjelenne az aktuális hölgy a pásztoróra gyümölcsével. Ugyanis, a nők meg így vannak tervezve “evolúciósan”: mivel az utódnevelés költségei nagyok (nem csak anyagiakban), a nő igyekszik biztosítani az apát is, költségmegosztás céljából. Vajon mennyire gondolnátok magatokat sikeresnek?
            Valamint, ahhoz is vágjatok jó képet, hogy amíg ti virágról virágra szálltok (mert ezt diktálja az evolúcó), addig a feleségetek elhelyez 1-2 kakukkfiókát a közös fészekben, a fiatal, kockahasú szomszéd hathatós közreműködésével. Mivel számára ezt diktálja az evolúció: az elérhető legjobb génkészlettel való szaporodást.
            Nos, ez a big picture, amit érdemes szem előtt tartani. No meg azt is, hogy Barlangi Jancsi és Barlangi Juliska óta történt valami, amit úgy nevezünk: civilizáció. Elvileg képesek vagyunk egy kapcsolatot kulturáltan folytatni, illetve, adott esetben, kulturáltan lezárni. És ez vonatkozik mindkét nemre, az egyenlőség jegyében.”
            És persze, hogy egyetértek veled abban, hogy ez így nem jó, meg abban is, hogy esetenként egy új, önmagában érdekes tudományterület eredményei nem tesznek jót a hétköznapi életnek, amennyiben az aktuális normáknak megfelelően torzítják azt. A patriarchális normáknak megfelelően, jelen esetben. És fogalmam sincs, hogy mit akart az evolúció (ami, ugyebár, nem kegyetlen, csak végtelenül közömbös , ld R. Dawkins), de az biztos, hogy férfi és nő képes élvezni egymást. A kérdés az, hogy miért lett mostanában ekkora gyanakvás? A nő biztos azt akarja, hogy eltartsák, a férfi meg csak dugni, és ez mérgezi a kapcsolatokat, már az ismerkedés szakaszában is. És a prekoncepció, mint önmagát beteljesítő jóslat, be is jön. És jönnek a mindenféle jogosultságok, meg erőszakok (ezt általában a nők szenvedik, mert gyengébbek, és erre vannak programozva), de azért a férfiak is kapnak belőle rendesen lelki terror formájában. A nők jobban idomulnak az új szerepekhez, dea férfiak nehezebben adják fel a régi mintákat, nem képesek mit kezdeni azzal, hogy le lettek taszítva a trónról, a mennyekből. Kétségbeesetten téblábolnak, és rángatják elő a tízezeréves jogaikat, amelyek már valószínűleg akkor sem voltak jogok. Szénaboglyák viszont akkor is voltak 😀
            Ez lehetne a jelszó: szénaboglyákat a népnek! 😀

            • Én nem tudom, de tömegével ismerek férfiakat, akik gyengéden együtt lenni, jókat beszélgeti, életélvezni, felelősséget megosztani akarnak. Ez az én értékrendem tükröződése volna, hogy meglátom őket? Vagy máshol mozgok, mint a sivár érdekekről panaszkodók?

            • Továbbá, ismerek nőket, akiket nemhogy nem kell eltartani, hanem a jövedelmükbe beleférne a gyerekükön felül még egy felnőtt is. Ha mondjuk az volna a problémájuk, hogy az “alfahímek” túl rátartiak, üzletiesek vagy ilyesmi, vagy nem jut nekik magas jövedelmű férfi, választhatnak szerényebb jövedelműt is, aki nincs elszállva meg satöbbi. És nem hiszem, hogy olyan árat kérnének cserébe, amilyet a hagyományos berendezkedésben a férfiak szoktak. Eleve nincs csere. Sok jól vagy közepesen kereső nő van, aki tud bánni a pénzzel, vagy örökölt, és minőségi életet él, van önbecsülése. nem az eltartóra vár. Ki kéne már jönni ezekből a kurva sztereotípiákból…

          • Bocs, valamiért nem tudtam ott alul… Új vagyok, vagy csak béna 🙂
            És is rengeteg jó fickót ismerek, érzékenyek, kedvesek, életigenlőek és tanulni akarnak, magukról, mindenről. De a párkapcsolatuk valahogy nem stimmel. Nekik sem, pedig akarják. Nem tudom, miért.
            És igen, azt hiszem a gondolkodásmódod, az egyéniséged miatt behúzod azokat is, akik cáfolatai annak, ami ellen harcolsz. Mert kell az egyensúly, kell a feedback, hogy igenis, lehetséges. A küzdelem nem hiábavaló, hiszen már vannak, léteznek olyanok, akikkel lehet. Kérdés, hogy ők másokkal, feleségükkel, barátnőjükkel is képesek-e olyanok lenni, vagy csak veled olyanok, és otthon meg működésbe lépnek a rossz reflexek. Sajnálnám. Te hogy látod?

            • Figyelek, látom őket a saját kapcsolataikban, például a szomszéd családot vagy volt tanítványomat, kollégámat, meg beszélnek is magukról. Kiderül az értékrendjük. És arról is beszélnek, hogy nem csak a test a vonzó, hanem a személyiség, a szabadság, a tartás, az életmód is. Ez, hogy a férfi csak dugni akar, nem elköteleződni meg lelkizni, ugyanolyan durva és hamis mítosz, mint hogy a nők csak érdekért cserébe szexelnek. Sokféle ember van, sokan nem érik be üresfejűekkel, elunják. Másnak az a fontos, hogy sportoljon a partner, vagy ilyesmi.

              Nekem az intenzitás, magas hőfokú intellektus, játékosság, felszabadult testiség, felelősség és lazaság, meg a gazdag szív.

          • Na, akkor mégis megvan, hogy működik. 🙂
            Kurvára ki kéne jönni, így igaz. De pl nekem konkrétan volt olyan pasim (igaz, csak három hónapig), aki tényleg azt hitte, hogy akkor most ő beleült a jóba. Akkor éppen viszonylag jól ment, ez változó nálam, hol így, hol úgy. Három másodperc alatt hozta a legrosszabb sztereotípiákat, miszerint elvagyok, mint a befőtt, nagyot nyúlok, aztán kicsit adok, hogy ne szólhass semmit, sör, távkapcsoló stb. Közben nyomta a dumát, hogy ő tulképpen milyen menő (nem volt az). Fogalmam sincs, miért tűrtem három egész hónapig, my bad, nyilván. Páros lábbal rúgtam ki, a cuccait (mert azért bent hagyta a lábát az ajtónyílásban), odaadtam a hajléktalanoknak a Tesco parkolóban. 😀 Nem volt nagy élmény, nem is vagyok büszke rá. Óvatosabb lettem. És (annak ellenére, hogy ilyen tapasztalatom is van), eldobom a parókát, amikor valamelyik nagyokos, a huffnágel pl, azzal jön, hogy a nők. Kisbetűvel. És a Férfiak. Naggyal. Minőség, ez a lényeg, az emberi minőség. Ha rossz minőségű az ember, akkor mindegy, hogy nő vagy férfi. Jó, csak hogyan találjuk meg őket? Honnan tudod, hogy az aktuális vágyaid, lelkiállapotod nem überelik az értékítéletedet, a piros felkiáltójelet a fjedben? Nehéz, nagyon nehéz…

          • Akkor jó. (Mármint, hogy a saját kapcsolataikban is próbálják.) Egyébként én is úgy látom, hogy az emberek kapcsolatokra vágynak, szépekre, tartalmasakra, személyesekre. Ezekből van ma a legnagyobb hiány. És vannak a szönybélák és szörnyellák, akik, vagy azért, mert már feladták a reményt, vagy azért, mert már eleve elintézték őket lelkileg, és ebből nem tudnak kilépni, elméletekbe, sztereotípiákba, ellenállásba merevednek. Bűnbakot gyártanak. Szenvednek.
            Ahogy a kutyám, mert itt a sétaidő. Köszönöm a beszégetést, majd még jövök. 🙂

        • “Ha egy pasi elhív vacsizni, és én ki akarom fizetni (és ki is fizetem) a rám eső részt, akkor megsértődik. ”
          Bár mellékszál, de: ha én meghívok BÁRKIT, nem okvetlenül nőt, egy vacsorára, ebédre, kávéra-süteményre, akkor ragaszkodom, hogy én fizetek, Nem azért, mert nő, hanem mert én hívtam meg. Ismétlem, férfival is ez a helyzet. És én is voltam meghívott, akkor a másik fizetett. Mivel tökéletesen értem ezt a dolgot, hogy örökké meghívogatni a másikat milyen kellemetlen érzést kelthet, megbeszéljük, hogy ha ő hív meg (konkrétan legközelebb), majd ő fizet. Eddig még sikerült ezt megbeszélni, megértetni.

      • “, a kutya a szalonnával, ” Azért hozzák fel, mert még azt sem tudják, hogy a kutyák sem hajtanak nőstényeket. A kanok egymás között verekedhetnek a nőstényért, aztán a nőstény vagy a győztessel kefél, vagy nem. Az erősebb kutya b..szik nem igaz. Max több az esélye rá, nyilván imponálHAT az ereje.

      • Ez tökéletes. Kiváló összefoglalás arról, mi még az “erőszak”. Tipikus férfielképzelés, hogy csak az az erőszak, ha késsel jönnek. Ők ezt ismerik, nekik nem kell soha mindazokkal találkozniuk, amiket felsoroltál, és amikkel nőket presszionálnak. Ezért nem fogja egy férfi sem megérteni a nők elleni erőszakot, mert ők MINDIG a farok másik oldalán állnak. 😦

    • “A szó jelentése alapján az erőszak kizárólag az, ha akarata ellenére kényszerítenek egy nőt a szexre. Ha nem volt kényszerítés, nem szorítottak kést a torkához, nem fenyegették, stb. akkor nem erőszak, mert a nő belegyezésével történt.”
      Ez, a közhiedelemmel ellentétben nem igaz. Nemi erőszaknak nem csak a kényszerítéssel és fenyegetéssel kicsikart szexet tekintjük, hanem minden olyan szexuális cselekményt (nem kell, hogy ez feltétlenül behatolás legyen), amihez az áldozat nem adta egyértelműen a beleegyezését! Ebből következik, hogy a tiltakozás hiánya nem tekinthető törvényszerűen beleegyezésnek! Egy részeg vagy droggal elkábított, esetleg más okból (félelem, zsarolás) tiltakozni képtelen emberrel történt szex is erőszak!

      • “Egy részeg vagy droggal elkábított, esetleg más okból (félelem, zsarolás) tiltakozni képtelen emberrel történt szex is erőszak!”

        Ezt nem is vitatom. De, hogy megint rosszmájú legyek, a múltkor volt a tv-ben, hogy nők (kisebbségiek, de mindegy) valami altatós löttyel kínáltak férfiakat, és utána, amikor elájultak, kifosztották őket. Akkor ez is erőszak, nem? Pedig nem ilyen minősített esetért indult ellenük eljárás, csak sima lopás miatt. Így gondolom, egy ejnye-bejnyével vagy némi pénzbüntetéssel (amit úgysem fizetnek be) megúszták.
        Most képzeljük el fordítva. Ha férfiak csinálták volna ezt nőkkel. Akkor mindjárt kinézett volna nekik pár év fegyház ugyanezért.

        • Nincs igazad, a törvény nem különböztet meg nemeket. Az nem mindegy, hogy nemi erőszakra használják-e a bódultságot, vagy lopásra, mert az egy másik bűncselekmény. Te itt szándékosan kevered ezt, és laikus blöfföt írsz, miközben fogalmad sincs a büntetőjogi bírói gyakorlatról.

          • A bírói gyakorlat az, hogy a férfiak UGYANAZÉRT a bűncselekményért átlag 1,5 2X olyan súlyos büntetést kapnak, mint a nők. Pl. emberölésért egy nőre általában 3-5 évet ha kiszabnak, egy férfire 5-15. És, akkor ne is beszéljünk arról, hogy a börtönök tele vannak férfiakkal, akiket minden marhaságért leültetnek, a nők viszont gyakran megússzák pár év felfüggesztettel.

            • Ez egyszerű hazugság, ne terjessz ilyeneket a blogomon, mert kiraklak. A bíró a számos körülmény mérlegelése után hoz ítéletet, és a férfiak gyakrabban követnek el minősített emberölést (aljas indokból, különös kegyetlenséggel), a nők viszont gyakrabban ölnek önvédelemből, gyereküket féltve, végső elkeseredésükben.

              Ezek ócska tévhitek, ennyire csak nem vagy buta.

              • “Ezek ócska tévhitek, ennyire csak nem vagy buta.”
                De az! Aki ilyen lazán dobálózik légből kapott számokkal, ezenkívül valami egészen szánalmas és végletekig leegyszerűsített nő és férfiképpel rendelkezik, amit alátámaszt a legostobább, leghazugabb sztereotípiákkal. Amit az állati ösztönvilágról hallott, azokból is kimazsolázza a neki tetszőeket, azokat amikkel igazolni véli a buta világát. Siralmas… 😦

                • Ez egy tanult ember ám, az hajtja, de rakétasebességgel, hogy feszültséget keltsen és önigazoljon. Bármit ki tud hozni logikusba’.

    • Még mindig megdöbbenek néha, pedig én aztán tudván tudom, hogy nincs remény, jaj, nagyon nincs remény. És még észre sem veszi t. hozzászóló, mennyire magát hozza alantas és szánni való helyzetbe. Fogalma sincs kölcsönösségről, örömteli szexről. Csupán megvenni vagy kicsikarni akarja és már igénye sincs arra, hogy valaki egyszer őt magáért akarja.és amilyen fondorlatosan mindezért a nőket teszi felelőssé! Az ember esze megáll.

      Hallod- e Laci, ha ezt olvasod, vajon érted- e (egyébként biztosan), hogy miért vagyok én eleve gyanakvó és távolságtartó. Egy ilyen, szellemileg jól felszerelt macsót felismerni néhány randi alatt csak úgy lehet, ha az ember állandó készenlétben van és figyel, figyel, elemez. Soha egy perc elengedettség, őszinteség, lazaság. Soha felszabadultság.

    • “És a férfiakkal mi lesz? A férfiak mikor választhatják azt, aki neki tetszik, és mikor lesz olyan, hogy nem kell beérniük azzal, akinek éppen megfelelnek? ”
      Ööö, ezt a kérdést átgondoltad mielőtt leírtad? Tényleg sajnálnunk kellene azokat a férfiakat akik nem tudnak szexelni a nekik tetsző, de őket viszont nemkívánó nőkkel? Komolyan magyarázni kell (már megint), hogy miért nem fekszünk le azokkal, akiket egy porcikánk sem kíván, de hát annyira csorgatják ránk a nyálukat szegények?
      Mikor pár mondattal később meg ezt írod: “Persze, ha egy nőt elutasítanak, akkor jajj de szörnyű megalázás. Mintha a legjobb férfinek kötelessége lenne minden hozzá futó nőt kielégíteni válogatás nélkül.”
      Ha azt meg tudod érteni, ez mennyire abszurd elvárás lenne egy férfitól, nőkre vonatkoztatva miért nem megy?

      • Elképzelem, amint egy, mondjuk nem túl jó formában levő ötvenes megkívánja pl. Brad Pitte, és elvárja, hogy az szexeljen vele. Biztos össze is jön neki.

    • Akkor ha valaki ginát tesz az italodba a diszkóbárban, és utána análisan közösül veled, ő sem követ el erőszakot, nem tiltakoztál, szóval beleegyeztél az aktusba.

      Sokszor jobban leírja a lényeget a visszaélés, kényszerítés, például a tanár a rá bízott kamaszt, vagy a főnök a beosztottját bírja rá a szexre, ő meg “beleegyezik”. De ez nincs rendben, és a legtöbben remélhetőleg értik, hogy miért nincs.

    • “A férfiak mikor választhatják azt, aki neki tetszik, és mikor lesz olyan, hogy nem kell beérniük azzal, akinek éppen megfelelnek?” Jaj, hát nyugodtan választhatják, ki mondta, hogy nem?

      Ja, hogy olyan nem jut? Akkor túl sok pornót néztél, cimbora. Maradj továbbra is a képernyő előtt. Vagy téves az énképed. Jobb nőt akarsz, mint aki rád kíváncsi. A lehetséges megoldások: sport, gondosabb testápolás, művelődés, személyiségfejlesztés, valamiben kiemelkedés stb. Igények lejjebb adása. Végső esetben reinkarnáció.

      Ha meg nincs tökéletes, hát ne szexelj egyáltalán. Ne köss kompromisszumot semmiképp!

      Akárkivel szexelhetsz, tényleg, kivéve, aki nem akar veled. Az nemi erőszak. Ezt érted?

      Én vagyok a fogyasztóvédelem. Nálam reklamál, aki hoppon maradt… és bemutatja hopponmmaradásának okait, például a nőgyűlöletet, az irreális elvárásokat.

      • “Jobb nőt akarsz, mint aki rád kíváncsi.”

        Persze, egy nőnek meg mindig jár a legjobb férfi. A felfelé kapcsolatépítés oké nektek. De ennek a párja, hogy egy férfi csak egy rosszabb nőt kaphat, mint amilyen ő maga. Azt meg persze, hogy nem tudja szeretni igazán. Nyilván mi is szeretnénk a legjobbakat. És, ha ezeknél virítani kell, akkor virítunk. Nincs mese. Csak magamat tudom idézni: Szar lenne úgy meghalni, hogy mindig csak olyan nőhöz volt közöm, aki nem igazán tetszik.

        “Ha meg nincs tökéletes, hát ne szexelj egyáltalán.”

        Hát, leggyakrabban ez a helyzet, hidd el.

        “Akárkivel szexelhetsz, tényleg, kivéve, aki nem akar veled. Az nemi erőszak. Ezt érted?”

        Igenis. 🙂 Viszont a nők általában azzal akarnak, akitől valami vélt, vagy valós előnyt szagolnak a kapcsolatért (szexért?) cserébe. A férfiak viszont (sajnos) szinte bármire hajlandóak a szexért. Ebből összerakható, hogyan jön össze úgy a rendszer, ahogy van.

        • Mit vádaskodsz? Nem, nem jár, nem is jut jobb férfi. Hogy gondolod? Az nem áll szóba velem, nem kellek neki. Nem is nézek rá úgy, nincsenek vele erőszakos, manipulatív terveim. Olyan férfi áll velem szóba, aki az én szintem. Hogy jön ez ki? Ha minden nő sokkal jobb pasihozt azzal vagy azt mondod, hogy a férfiak ab ovo vonzóbbak, mint a nők (ez nyilvánvalóan hülyeség),vagy azt, hogy van náluk valami, például pénz, hatalom, ami miatt ez a különbség lehetséges. Ez mondjuk mi is, ez a baj, ez az egyenlőtlenség maga. De én nem így választottam, nem ilyen szempontjaim voltak.

          Egyébként ki mondja meg, ki mennyire jó? Két gyerek szüléséért beszámítunk egy izmos vádlit? Egy Phd fokozatért egy remek almáspitesütési képességet, vagy hogy?

          Nem, nem azzal akarunk szexelni általában, akitől “szagolnak”, ez nőgyűlölő rágalom, undorító megfogalmazásban, a tefélék vigasza, mert nem csak vonzó nem vagy, hanem menő sem. De biztos vannak olyan nők is. Mit tegyünk? Döntse el mindenki, kivel kavar. Ha olyan hülye a férfi, hogy kell neki az ilyen érdekvezérelt nő is, akkor mi a megoldás? Mondjon nemet. Legyen erős. Miért vagytok ti bármire hajlandóak a szexért? Milyen szánalmas gyengeség ez? Miért varrjátok a saját gyengeségeteket a mi nyakunkba?

          Menj terápiára, ha ez a helyzet. Ez nem normális. Kiszolgáltatottnak lenni, sóvárogni, aztán vicsorogni és gyűlölködő nézeteket terjeszteni, ismeretlen nők szexualitását elemezni, semmiképpen nem normális.

          A jó partner ritka kincs, meg kell becsülni. Egyébként éveket éltem én is sóvárogva, huszonévesen, partner nélkül, és nem másokat hibáztattam, hanem magamat.

          • “Nem is nézek rá úgy, nincsenek vele erőszakos, manipulatív terveim.”

            A férfiaknak (így összességében) sincsenek. Az erőszaktevő pár százalék, vagy ezrelék férfinek vannak. De azoknak meg csak ilyenek vannak.

            “van náluk valami, például pénz, hatalom, ami miatt ez a különbség lehetséges.”

            Na ez már közelebb van az igazsághoz. A nők főleg (és nem mind, de a többség) olyan férfiakhoz vonzódnak, akiknél van pénz, hatalom. Akinél nincs, az nem vonzó. Nesze neked egyenlőség. Ezért a férfiaknak, ponthogy több hatalommal, pénzzel stb. kellene rendelkezniük, annak érdekében, hogy vonzóak legyenek a nőknek. De, ez ma már egyre kevesebb férfire igaz. A nők egyre gazdagabbak, befolyásosabbak lesznek, a férfiak pedig egyre szegényebbek, kiszolgáltatottabbak. Így meg persze nincs szükségük rájuk a nőknek.

            “Egyébként ki mondja meg, ki mennyire jó?”

            Mindenki saját maga. Legalábbis a férfiaknál. A férfiak sokkal kevésbé nézik, egy nő vonzó-e a többi férfi számára, vagy csak neki tetszik. A nőknél viszont még ez is baj, hogyha nem vagy csajozós, nem döntöttél meg sokat a barátnői közül, akkor lúzer vagy, és nekem se tetszel, effektus lép fel. Ezért mondom, hogy férfiként sokkal nehezebb a történet, és általában ugyan azok a férfiak viszik az összes nőt.

            “Két gyerek szüléséért beszámítunk egy izmos vádlit?”

            Nem. 🙂 A gyerek megléte az levon a nő értékéből. Legalábbis, párkapcsolati szempontból mindenképp. Ki a fene akarja más gyerekét nevelgetni, finanszírozni?

            “Egy Phd fokozatért egy remek almáspitesütési képességet, vagy hogy?”

            Nálam igen. Én mindig is szerettem az okos, életrevaló nőket. De a legtöbb férfit nem érdekli a nő végzettsége, talpraesettsége.

            “Miért vagytok ti bármire hajlandóak a szexért? Milyen szánalmas gyengeség ez?”

            Mert kevés lehetőségünk van erre az életben, ezért ritka kincs. És, igen, ez egy gyengeség. Ebben gyengébbek vagyunk, mint ti.

            • Amit írsz, az alapján neked is erőszakos, bosszútól átitatott, manipulatív terveid vannak, nem tudsz belenyugodni a sorsodba, élvezni, ami adatott.

              Csupa buta fejtegetés, fura elmélet… pénz, megdönt, ugyanaz a férfi, lúzer. Veled nem lehet vitázni sem. Borzalmas, amiket írsz. Szedd már össze magad, ne gyűlölködj.

              Tipikus önző, érzéketlen szöveged van. Nem más gyerekére gondoltam, de az én életemben az sem akadály, pedig van három is. Érdekes.

          • Ez azért nehezen hihető. Ezt írom: “Két gyerek szüléséért beszámítunk egy izmos vádlit?” Erre Alkibiadész: “KI a franc akarja nevelni más gyerekeit?”
            Ennyire torz, hogy eszébe sem jutott, hogy ez mondjuk saját gyerek lenne, én legalábbis arra gondoltam.
            Egyébként egészen normális és köznapi, hogy az embernek vannak gyerekei, aztán elválik, megözvegyül, és később is lesz még partnere. Olyan undorító az ettől való rettegés.
            Van, aki úgy gondolja, jobb, ha már van gyerek, akkor vele nem az tartja majd össze a nőt, hogy okvetlenül akar már egy gyereket valakitől.

        • “Nyilván mi is szeretnénk a legjobbakat. És, ha ezeknél virítani kell, akkor virítunk. Nincs mese. Csak magamat tudom idézni: Szar lenne úgy meghalni, hogy mindig csak olyan nőhöz volt közöm, aki nem igazán tetszik” – komolyan, ez annyira nyomorúságos és szomorú, hogy nem tudok rá mit mondani. Mármint nem arra, hogy neked nem jut olyan nő, aki tetszik, hanem maga ez a gondolkodásmód, ez a hozzáállás, és igen a tárgyiasítás – hogy a nő neked megszerzendő jószág, olyan mint egy telefon, egy autó, és mintha amiatt panaszkodnál, hogy nincs pénzed olyanra, ami tetszik, Audi helyett csak Suzuki jutott…

          Te és a hozzád hasonlók tényleg nem érzitek a különbséget? Csak úgy tudjátok elképzelni a két nem kapcsolatát, hogy a férfinak a nő megszerzéséért cserébe valamit virítani kell és akkor talán lesz szex? Ebből áll a szemedben egy párkapcsolat? Hol élsz te, ember? Milyen világ az? Ti, akik leírjátok milliószor, hogy a nők visszaélnek a vonzerejükkel, pénzért dugnak, nem kell megdolgozniuk a sikerért és az előbbre jutásért, mert a testükkel szerzik meg azt, a nők eltartatják magukat, nem akarnak dolgozni és a többi baromságot, honnan jöttök ti? Nem ismertek egy dolgozó, a hivatását örömmel művelő nőt sem? Nem ismeritek a boldog és viszonzott szerelmet? Amikor egymásra talál két csóró fiatal? Amikor vállvetve dolgoznak, küzdenek együtt azért, hogy jobb legyen? Hogyhogy nektek a nő csupán egy számító, szexért cserébe valamit elváró kurva lehet? Vajon miért van ez így? Vajon miért nincsenek boldog és egyenlő, kölcsönös vonzódáson alapuló kapcsolataitok, mikor annyi férfinak van ilyen, és ezek a férfiak nem okvetlenül gazdag és kigyúrt alfahímek, akik BMW-t villantottak? Tudod, miért?

          Például ezért:

          “Ha nem tudsz csajozni, nem tudod felszedni a nőket, akkor bizony a nagy büdös semmi történik egész életedben.”

          Meg ezért:

          “De ha bele kell keverni, akkor az igaz, hogy a férfiak gyakrabban vágynak szexre, mint a nők. Ez egyfajta magyarázata is lehet annak, miért a nők vannak olyan pozícióban, hogy feltételekhez köthetik a szexet.”

          Sőt ezért:

          “Nekünk az lenne jó, ha minden nőnek ingyen és bármiféle hódítás vagy erőfeszítés nélkül kötelező lenne szexelnie velünk.”

          Annak, aki így gondolkodik és így áll hozzá a másik nemhez – mintha a nők nem is emberek, hanem vagyontárgyak lennének, és mintha a szerelem adásvétel lenne, annak nem is jár más, az nem is érdemel mást, mint olyan nőt, aki kihasználja – mert van ilyen is, az tény. Tudod miért? Mert a hozzátok hasonló nem is adhat mást egy nőnek, maximum anyagi javakat, és kurvára nagyon szomorú, hogy ti ezt nem ismeritek fel. Ahhoz, hogy egy normális nő szóba álljon veletek, változni kellene, de ti azt nem akartok, mert ahhoz szembe kéne néznetek önmagatokkal, de gyávák és kényelmesek vagytok és ragaszkodtok a saját fölényes marhaságaitokhoz, amit képesek vagytok egymás után akár ötvenszer is ideírni, ahelyett, hogy gondolkodnátok. Hát akkor váljék egészségetekre, várjátok csak továbbra is, hogy besétáljon egy szexbomba az ajtón, és ha ez nem történik meg, átkozódjatok csak nyugodtan és szidjátok a nőket.

          Csak ne fogalmazzatok úgy, mintha minden férfi olyan lenne mint ti, mert ez nem így van és ez a mi rohadt nagy szerencsénk.

          • “Csak úgy tudjátok elképzelni a két nem kapcsolatát, hogy a férfinak a nő megszerzéséért cserébe valamit virítani kell és akkor talán lesz szex? ”

            Sajnos, ez a gyakorlati tapasztalat. A “valamit virítani kell” viszont nem korlátozódik pénzre, vagy BMW re. A pénzkereső KÉPESSÉG, befolyásosság, hatalom, hírnév is ilyen. És, ha így kiterjesztetten nézzük, akkor tényleg szinte az összes nőre igaz.

            Gondolom, neked sem olyan partnereid voltak, akiket neked kell segíteni, támogatni, ügyetlenebb, kevésbé alkalmas volt, mint te magad. Ha férfi lennél, akkor viszont csak ilyen nő megszerzésére lenne esélyed. Mert aki alkalmasabb, az levegőnek néz, annak nem tetszel.
            Érzed az aránytalanságot?

            • Nem, nem érzem – és nekem más a gyakorlati tapasztalatom. Jelenleg kétszer annyit keresek, mint a férjem és nincs belőle probléma – volt olyan időszak, hogy ő keresett kétszer annyit, most meg ez van – egy jó kapcsolatban mindig az segíti a másikat, akinek éppen jobban megy és ez kölcsönös.

              Ugyanakkor álljunk csak meg ott, a második bekezdésednél – ott, hogy képesség, a hatalmat meg a hírnevet, meg a többit hagyjuk. Szerintem az alapvető és nem önzés az az elvárás, hogy a partner életrevaló legyen, akinek vannak tervei, valamiféle jövőképe, hogy szeresse, amit csinál, vagy legalább keresse azt, amiben kiteljesedhet a személyisége. És ez nem azt jelenti, hogy arra törekedjen, hogy sokat keressen, vagy hogy ő legyen a miniszterelnök vagy bármi ilyesmi, de fontos, hogy önálló, nyitott személyiség legyen, akit érdekel maga körül a világ. Én azt vettem észre, hogy ez a normális férfiaknak is fontos, ők sem üresfejű babákat akarnak maguk mellé. Azt is megkérdezném, hogy mi alapján döntjük el, hogy ki alkalmasabb? Pénzben mérjük a sikert? Vagy doktori fokozatokban? Vagy abban, hogy ki élvezi jobban a munkáját?

            • Egyébként meg miért elvárás,. hogy a “jó nők” lúzerekkel dugjanak? Ha már ti úgy gondoljátok, hogy a nő árucikk, és a haragotok csupán abból fakad, hogy ti nem tudjátok megvenni azt a minőséget, amit – szerintetek- elég pénzzel megszerezhetnétek, akkor mi azzal a problémátok, ha pénzesebb pasik meg meg tudják szerezni?Nyilván, ha nektek lenne meg az a pénz, akkor nem kellene teli torokból fújolni a pénzéhes lányokra, akik a BMW- ben virítanak.

              “Ha férfi lennél, akkor viszont csak ilyen nő megszerzésére lenne esélyed.”- megszerzésére: Gyáááá, de gáz ez, te! Mennyire silány vagy te emberileg, férfiként és verbálisan. Hogy a gőg akkora, hogy még a megfogalmazásra sem ügyelsz. Nem is csodálom, hogy nem volt még nőd.

        • Alki, figyu, te kicsit eltévedtél, nem? Vagy most jöttél egy másik bolygóról?
          Hol a viharban jár egy nőnek a legjobb férfi? Még én sem járok akármelyik nőnek – csak annak, aki nekem is tetszik -, pedig hát mit mondjak, nem vagyok a legjobb. Ne beszélj már ekkora marhaságokat!

    • ” elég egyféle férfitípus (a legjobb), akire az összes nő vágyik”- jajjj, barátom, ha te tudnád, én milyen férfire vágyok!
      De már te nyilván találkoztál az összes nővel, s az mind egyfélére vágyott, így le is vonod a konklúziót. Ez csak azért hibádzik, mert a siránkozásodból meg arra lehet következtetni, hogy nemhogy az összeset nem ismered, de végletesen nagy nőhiányban szenvedsz, ami nekem mind kellembeli, mind jellembeli kapacitásaidat megkérdőjelezi. No, de ha meg ennyire nincsen nő, aki szóba állna veled, akkor milyen tapasztalatok és ismeretek alapján teszel állításokat?
      Ja, hogy azok a rohadékok mind nálad jobb pasikkal vannak? Hát tényleg felháborító! :-DDD

      B’meg, szavanként lehetne elemezni az esszédet. Döbbenetes korlátoltság.

      • Madár, olvasta a fütyizörejen, nemérted? Elméleti tudást is remekül lehet szerezni. Ott látszik, hogy sok a nyomi, siránkozó, szexuálisan frusztrált asztalverő, aki remél valami végső megoldást, amitől neki jó lesz… addig pedig azzal büntet minket, hogy nem kellünk neki!

        Mi meg közben vidám, elégedett és jellemes férfiakkal pörgünk. Így van ez.

        Ezek férfihangosok. Az előbb egy kilométeres onnan származó, forrásmegjelölés, szerző és idézőjel nélküli szöveg érkezett, pedig az tilos az ottani szabály szerint. Vérszemet kaptak attól, hogy beengedtem a szalonnás kollégát.

        • Most ő visszavonult, vagy kitiltottad? Kedvem lenne néhány csörtéhez, amolyan elmepallérozás gyanánt 🙂
          Majdhogynem felizgat, hogy itt vannak, olvasnak és ilyen baromira frusztráltak.

        • Kezdem már unni ezeket a férfihangról jötteket. Oké, jó, hogy látunk ilyet is, de annyira nem lehet velük mit kezdeni, se értelmesen beszélni. Mindegyik idejön, felmondja a leckét, amit ott megtanult, nyakon önti a saját frusztrációjával, reklamál, elégedetlenkedik és ennyi. Képesek ugyanazt leírni tízszer egymás után, mindegyiknek az a veleje, hogy velük a szép nők nem kefélnek, de gondolkodni, odafigyelni nuku, mégis mit várnak? A férjemnek szoktam felolvasni néha a kommentjeikből, és szegényem fogja a fejét… Azt mondja, hogy még 14 éves kanos kamaszként se jutottak eszébe soha ilyenek…

          • “ugyanazt leírni tízszer egymás után”: szex, szex, szex, szex, szex, szex, szex, szex, szex, szex.
            jaj, várjatok, most jut eszembe. Volt úgy négy éve egy ilyenféle kollégám. Harmincas évei elején járt. kicsit hízásnak indult, elég igénytelen minden szempontból. Jobbikos- fradis- legyen megen katonaság- minden nő kurva és a pénzre hajt (ő csakis kizárólag azért nem kell nekik, mert nincs pénze) nyomvonalon haladó tahó. Föl akart szedni, ráadásul FB- on keresztül és nagyon igénytelenül. Úgy képzelte, nekem már attól ujjonganom kellene, hogy tíz évvel fiatalabb nálam és hajlandó megdugni (közben meg majd meghalt, hogy sikerüljön). Vérig sértődött, mikor elküldtem anyjába. Fb- on természetesen 😀

            Na, ha ezek is ilyenek, mint t. kolléga volt, akkor nem csodálom, hogy nem akar
            nekik összejönni a “jó nő”. Agyilag, lelkileg, testileg silány banda lehet.

            • “Harmincas évei elején járt. kicsit hízásnak indult, elég igénytelen minden szempontból. Jobbikos- fradis- legyen megen katonaság- minden nő kurva és a pénzre hajt (ő csakis kizárólag azért nem kell nekik, mert nincs pénze) nyomvonalon haladó tahó.”

              Ugyanez, csak nagyon elhízott környékezett engem is.
              Oltári nagy tahó volt.
              Most van barátnője, szegény lány!
              Beszélgettem vele nyáron, nagyon kedves lány, ezerszer jobbat érdemelne, kérdezte tőlem, hogy szerintem normális-e, hogy ennél a srácnál az az előjáték, hogy megkérdezi: “Lesz szex, baba?”
              Erre mit lehet válaszolni?

            • Azt válaszoltam, hogy szerintem nem normális, ez olyan lehet, mint egy pornójelenet.
              A lány azt mondta elgondolkodva, hogy “Hát igen, sokszor olyan az egész, mint egy pornó.”

          • Ritka holló a férjed 🙂
            Nekem 16 éves a fiam. van hosszú ideje bnője és mellette több barátnője (mármint havernője). Múltkor beszélgettünk pont ezekről a dolgokról. Arról, hogy milyen gusztustalan a fiúk nőkhöz való viszonya, az állandó dugási kényszer, az a nyomulás, ami egyébként a fiam feltűnően szép barátnőjét is irtózattal és félelemmel tölti el (konkrétan sötétedés után nem mer egyedül utcára menni).
            Ez a nagy kanosság (amit t. kommentelőnk természetes állapotnak értelmez) olyan méretekben van jelen az életükben, hogy a kislányt még akkor is kikezdik, ha a fiam ott van mellette. El lehet képzelni, miért egyeztetik reggelente a buszukat, miért kerülővel jár haza a fiam, hogy a lányt előbb olyan távolságra kísérje a házuktól, ahol már nyugodtan haza tud- mer menni.
            Szóval a fiam mondja, hogy igen, látja ő is, mi megy a korosztályában és nagyjából hányná le ezeket a baszógépeket.
            és ami az érdekes. Ahova ki akartam lyukadni. Azt mondta: Anya, annyi bnőm lehetne, amennyit akarok. Akkor is, ha ronda lennék. A lányok azt mondják, senkit nem ismernek rajtam kívül, akivel így lehet együtt lenni és barátkozni.

            És amiért leírtam, az nem a fiam tömjénezése, hanem az, hogy épp ez a bizonyíték arra, hogy nem, a lányok “nem olyanok”. A lányok vágynak az érzékeny, finom férfiakra, aki a barátjuk is, és tud velük úgy együtt lenni, hogy nem kell a bugyit két marokkal szorítani magukon. Csakhogy ilyen nincs, és be kell érniük azzal a fossal, ami van. Lejjebb adni, hogy ne maradjanak egyedül. Tizenéves korban ez még sajnos presztizs kérdés, mire meg átláthatnák, mi történik velük, már annyira traumatizáltak (betörtek), hogy maguk sem tudják, mire vágytak valaha.

              • Én inkább azt gondolom, rosszabb. A hivatalos beszéd mind erre tolja a dolgokat. Sztem terjed a tahóság, a nők is el vannak hülyítve, a kislányok Müllerpéteren szocializálódnak, azt sem tudják, mi lenne nekik a jó. Nekem anyám nyomta a kezembe a Marsésvénusz faszságot, és így okosítja a legtöbb megtört nő a saját lányát. A kis kanok meg tombolnak, fröcsögnek és basznak. Használják lányainkat és kényszerítik őket a pornóra.
                A fiamnak van olyan bnője, akin átmentek százan, most kiégett, üres. 16 éves, pedagógus szülők, agy, minden van. Azt mondja a fiam, nem is érti, annyira jó fej, és annyira elhitte, hogy ettől majd szeretni fogják.
                Rémes, ami van.
                Köszönjük macsó kormány, köszönjük, apukák. veregessétek csak kamaszodó fiatok hátát, mikor feláll a farka.

                • Figyelj, ők félnek.
                  Nagyon félnek. Attól, hogy vesztesek lesznek, szexért kell kuncsorogniuk, átverik őket.
                  Házasságban is, kamaszként is, egy vacsorameghíváskor is ettől rettegnek.
                  Harapásuk a sarokba szorított állaté.
                  Aki szorít, az a saját túlfejlett szexfüggőségük, győzni akarásuk, keménykedő hajlamuk, de ők azt hiszik, a nők azok, akik sarokba szorítják őket.
                  Fogalmuk sincs arról, hogy traumatizál, amit tesznek, nekik feledhető, szükséges móka, olyan, mint nekünk egy jó forró fürdő.
                  Hogy a másik érzelmet vár vagy megalázva érzi magát, hogy teherbe eshet, hpv-t kap el, azt nem tudják, nem szeretnek belegondolni, tagadják.
                  Szóval nekik az tölti ki a tudatukat, hogy nehogy vesztesek legyenek.
                  Ha nyilvánvalóan vesztesek, akkor sokat beszélnek arról, hogy ennek okai miért a nők, és így kihúzzák magukat a pácból.
                  Míg ők rettegtek attól, hogy vesztesek lesznek, mi lepkés rétekre gondoltunk, bíztunk, vártunk, és olykor sírva néztük a tükörképünket.
                  Jó ezen túllenni. Nagyon jó.
                  Hogy valaki ért, méltó, emelt fejű, nem bánt, nem baj, hogy ilyen vagyok.

                • Én ezt értem, csak meg nem értem. Leszarom a nyomorukat. Traumatizáltak engem is, azt teszik minden nap, ezt teszik sok ezer nővel és kislánnyal. nem érdekel, hogy ők mit éreznek. Olyan értelemben nem érdekel, hogy nem értem meg, nem adok feloldozást, nem bocsátok meg. Ütném őket, amíg mozognak. Ha lányom lenne,, azt mondanám, ne szülj, ne menj férjhez. Menj el ebből az országból, köpd szemen a sok kis mocskot.

                • Nagyon átérzem, amit írsz, és szeretem olvasni a kommentjeidet (a fiadról is hallanék még szívesen), mert mindig emlékeztet arra, hogy figyelni kell, nem lankadni, mert közeleg itt nálunk is az idő, elő kell hozni a témákat, szókincset kell nekik adni, tájékoztatni kell őket, mivel az iskolában vagy a díznicsenelen sem fogják hallani azt, amit éntőlem fognak.

            • Madár, Mars és Vénusz: félek, hogy anyjuk az én gyerekeim kezébe is odanyomja előbb-utóbb 😦 Mondjuk nagyon reménykedem, hogy addigra beérik az én “agymosásom”.

            • Hat igen, keves reszvet szorult belem, 😉 de a ferfi es no kozotti kommunikaciot az alkibiadesz felek teszik tonkre, mintahogy nevado elodje, az atheni ferfiu is “harcos” beallitottsagu es egyben egy erkolcsi nulla volt aki tonkrevagta az Athen es Sparta kozti targyalasokat nem mellesleg mindenkit elarult akinek ravaszul a bizalmaba ferkozott. BIztos nem veletlen, hogy ezt a nevet valasztotta a kommentelo.

        • “Mi meg közben vidám, elégedett és jellemes férfiakkal pörgünk. Így van ez.”
          Az a baj, hogy ez nem mindenkire igaz.
          Akire meg nem, annak riasztóan fájhat, hogy ez a védelmező blog ide-vagy oda, a külvilágban mégiscsak az van, amiről ezek a “ókori görög bölcsek” írnak itt. Vagy nagyon úgy tűnik, hogy az van. Hogy rakjam lejjem a mércét, nem vagyok jó nő, igazán sosem voltam, de már fiatal se, és örüljek ha valaki akar még belémmaszturbálni. Csináljak úgy, mintha jó lenne. Különben maradok egyedül.
          😦

          • Vagy jó, vagy semmi. És a jó partner sokat dob az emberen, de nem mentsvár, megváltás. Közhely, meg rossz hír is, de előbb tényleg össze kell raknunk magunkat.

            Most volt itt régi barátnőm és Jozef. Bőven negyven fölöttiek. Olvassa és osztrákra fordítja neki, amit a szerelemről írok. Hárman megittuk utolsó két illykapszulám, és kerékbe törtük a németet, az angolt és a magyart is.

            Élmény volt látni őket.

    • “a nők képesek nemi vágy nélkül is szexelni.” Erre mondhatnám azt, hogy a férfiak is. Attól függ, mit értünk szexen. De még merevedést is elő lehet idézni nyomás alatt. Nézd meg a Pannon töredék című film utolsó jelenetét.

      Nem szexelnek, hanem kényszerűen eltűrik, hogy valaki használja a testüket. Fontos különbség.

      Figyelj, én személy szerint azt tudom neked garantálni, hogy soha nem fogok se veled, se mással erőszakoskodni. Ha mégis megtetszel, egy mondatodból érteni fogom, hogy nem. Azt nem tudom garantálni, hogy kedvedre való partnered lesz. Nem tudom, hol tehetnél panaszt ez ügyben. Gondolom, ugyanott, ahol én.

    • “De minthogy a nők általában érvényesülési eszközként használják a szexualitásukat, ezért nem értem, miért csodálkoznak, hogy nincs benne semmi kölcsönös.”

      Nem erted? Ezt az helyzetet, jelenseget, ti ferfiak hoztatok letre szivos munkaval az evszazadok soran. Lehet reklamalni a felmenoknel.

    • “Akit nemi erőszak élmény ér, az nemhogy kurva, de inkább frigid lesz és irtózik/fél a férfiaktól.” Ez nem teljesen igaz. Van, aki pont minden apró figyelmet, a legcsekélyebb érdeklődést is szex-szel akar “meghálálni”. Rossznak gondolja magát, akit saját jogán nem lehet szeretni. Egy csodálatos film is – többek között – erről szól: Anya. lánya, unokája

    • Abban, hogy hajtják, már benne van, hogy erőltetni kell. Nem erőszak, nem térdelsz a hasába, de azért egyoldalú és szar. És hadd lehessen már megbánni és nevén nevezni a gyereket, hogy valakinek az a szex a háta közepére se kellett, “minek is mentem bele”. De a másik fele meg, hogy a faszi hogy nem vette észre, hogy az ő baszdühe egy dolog, de a csaj csak _hagyja_, és nem oké az egész?
      Az, hogy egy csajjal nem akarsz összejönni, az önmagában nem megalázás, csak annyira szar, mint egy pasinak koppanni. Eléggé. De aki benne áll aszituációban, az kibírja, szomorkodik, szentségel miatta egyet, az meg csak nem tilos. Nőnek se. Ezt nem értem, hogy miért ne érezhetné magát őszintén szarul egy helyzet miatt egy nő?
      Valamint: megint ez az ótvar többesszám, a nők, a férfiak – bakker, te szereted, ha bunkó mamutvadász anyagbeszerzőnek és faszhordozónak néznek??

  7. “Nincsenek olyan nők. Se társadalmi helyzet, se etnikum szerint. Az összes nő emberi és méltósággal rendelkező lény. Minden jogtiprás, minden erőszak elítélendő. Az emberi jogok univerzálisak (mindenkire érvényesek, embervoltából fakadóan), oszthatatlanok (ha egy sérül, az egész sérül) és elidegeníthetetlenek (nem mondhat le róluk senki).”
    Ez nagyon fontos. És a korai prostitúcióba kényszerítés pont ezeket a jogokat veszi el a lányoktól, akik maguk is használati tárgyként tekintetnek saját magukra.

    • “53% of women who had slept only with husband felt satisfied in marriage” Persze, hát soha nem tudják meg, miről maradtak le. Kit nem találtak meg, kivel kell beérniük. A színvaknak sincsen hiányérzete. Ezeknek a nőknek meg önbizalma, tapasztalata, kialakult szexuális tudása.

      Ti féltek. De nagyon. Miért? Miért ennyire?

    • Olyan kutatás is van, ami kimutatta, hogy a házasságban élők között a férfiak, az egyedülállók között a nők elégedettebbek az életükkel. Érdekes.

  8. Lajos!

    Ez fordítás, vagy honnan van a szöveg? Nem asszisztálnék lelopott szövegek közzétételében. Mivel te aligha vezettél műsort és diskuráltál Oprah-val, pedig ez van ott egyes szám első személyben, és forrás, sőt, idézőjel nélkül, ez lehet a helyzet.

    Erre jár, beilleszt, eltűnik. Mit kezdjek vele?

    Esetleg ha ezek a nők tényleg ilyen gőgösek, hálátlanok, ne kezdjetek velük. Lehet, hogy az említett nők eddig szó nélkül elviselték a nívókülönbséget a házasságukban, most meg már reagálnak rá. A zongorás filmben például nyilvánvalóan ez történik.

  9. Két dolgot hozok most fel.

    1. Egyszer egy blogon megírtam évekkel ezelőtt, hogy csak a megfelelő személlyel vagyok hajlandó lefeküdni. Az egyik kommentelő megkérdezte, hogy azért nyitott vagyok-e rá, hogy egyszer levegyem a bugyimat. Nem értettem a kérdést, mert nekem nem ez az első és legfontosabb szempont a párkeresésben. Ő nem értette a választ.

    2. Kolléganőm fejtegette, ha egyszer gyereke lesz, és az fiú lenne, azt nem féltené annyira, mintha lánya. Akkor hogy megnézné, kivel jönne össze. Rákérdeztem, mi ez a kettős mérce, hogy a fia majd ismerkedhet szabadon, de a lányánál rövid póráz lesz és agyonféltés. “Mert a lányok mások”. Miért lennének mások?! Miért kéne másoknak lenniük? A jókislány imidzstől és nevelési szándéktól mostanában agyfaszt kapok. Vagy amikor látok vicces portálokon képet arról, amikor apu shotgunnal készül lánya első randijára, de a fiát csak hátbaveregi, hajrá, légy legény! És még össze is pacsiznak, ha a választottja jó, dugnivaló csaj. Amúgy mi ez a dugnivaló kategória és hogy ez a szempont a fő?

  10. Primitív ösztönlények vagyunk. A hatalomról szól minden. A hazugság pedig a REND alapja.

    A szerencsésebbek – annyit tehetünk, hogy a megfelelő emberekkel vesszük körbe magunkat.

    Értékrendünk, gondolkodásmódunk, elfogadott valóságunk meghatározza a sorsunk.

    • Az első három mondat egyikével sem értek egyet. És de jó, hogy nem is kell, mert nincs egyetemes, kinyilatkoztatott igazság, csak mindenkinek a maga igaza, aminél örülök, ha néha máséval is metszetet képez.

      • Nem mindenki primitív ösztönlény. Túloztam.
        Nem minden szól a hatalomról. Csak nagyjából minden.
        A hazugság a REND fentartásához elengedhetetlen. Kell a kapaszkodó, az ellenség, valami ami megváltja az önvizsgálatot. Talán egyszer nem így lesz.
        Addig pártok, nemzeti – vallási hovatartozás, focicsapatok, mez – zászló színek fognak bennünket mozgatni – megosztani. Ezek mind a hatalomról szólnak elsősorban. Szerintem.

  11. Aki fiatal korában “hajtja a szexet”, és tárgyként kezeli a nőket, az idősebb korára se lesz jobb, csak nem lesz lehetősége ezt kiélni, egyszerűen alkalom híján.
    Azért “nyugszik le”, mert mindenki megházasodik, így ő sem maradhat ki a sorból.
    A felesége valószínűleg ugyanúgy szextárgy, mint a korábbi alkalmi nők.
    Ilyen csak a mesében van, hogy volt az érzéketlen “falu bikája”, de Marika megszelídítette, most mintaférj.
    Mese!

    • “Ilyen csak a mesében van, hogy volt az érzéketlen “falu bikája”, de Marika megszelídítette, most mintaférj. Mese!”
      Annyiban igaz lehet, hogy a sok piától, cigitől és egyéb egészségtelen, önpusztító szenvedélytől impotensek lesznek idő előtt és úgy gondolják még a “lenyugodott” is jobban hangzik, mint az, hogy nem áll fel.

  12. “Ez mint szerelemkép nagyon szomorú, nem?”

    De. Egyértelműen.

    Ugyanakkor van a többé vagy kevésbé idealizált képünk egy igazságos és kedélyes és erőszakmentes és kreatív emberi életeket támogató társadalomról (távolról sem egyforma mindenkié, és távolról sem triviális dolog megítélni, hogy mennyire idealizált a sajátunk) – és van a realitás. Mindennel egyetértek, de nem igazít el például abban a kérdésben, hogy mit tegyek, ha mondjuk a fiam úgy dönt, hogy szabad akaratából privilegizált, munkája körülményeit jól uraló szexmunkás lesz. Reménykedhetem benne, persze, hogy a nevelés, amit kap, azzal a következménnyel fog járni, hogy ez meg sem fordul a fejében, de végülis szabadságra neveljük elsősorban, és hallottam már furcsábbat is. Hm?

      • Csak ha félre akarod érteni.A többé-kevésbé idealizált képünk is van, és jó hogy van, és az is természetes, hogy előbb van meg, mint bármiféle értelmes elgondolás arról, hogy hogyan lehetne arrafelé mozdulni. De ha nem értjük meg a realitást nagyon pontosan (nem csak azt, hogy mi van, hanem azt is, hogy mi miért van) – akkor azt se tudjuk igazán megítélni, hogy az elképzelt utópia valóban utópia lenne-e (lehet, hogy belső ellentmondások feszítik, lehet, hogy instabil lenne, lehet, hogy lehetetlen megvalósítani), és méginkább arra nem leszünk képesek, hogy megtaláljuk azokat a lépéseket, amik valóban arrafelé indítanak el. Mondom a példát: nem csak az van, hogy jelenleg van olyan, hogy valaki szexmunkás, hanem az is van, hogy a kényszeres-függő viselkedések tiltással való visszaszorításáról már van elég sok tapasztalatunk (prohibíció, drog-háború) – és igen, szép-szép a skandináv modell, de vajon miért jár minden évben Taiföldre meg Sri Lankára nyaralni olyan sok nyugat- meg észak-európai férfi? És még ha el is fogadjuk, hogy a szexualitás meg az intim emberi viszonyok kommercializálása ördögtől való (én nem fogadom el, kontinuitást látok a szexmunka meg a terápia meg a masszázs meg a betegápolás között, de ez egy külön téma), akkor is felmerül a kérdés: stratégiailag nem lenne jobb a tiltás meg a képmutató nemzetközi egyezmények képmutató félig-meddigbetartása helyett újragondolni ezt az egészet, tekintettel arra is (erről küldtem sok anyagot), hogy a szexmunkások privilegizált, munkakörülményeit uralni képes, ezt a pályát választó kisebbsége ezt szorgalmazza?

        • A végéhez: semmiképpen sem a tiltás a megoldás a prostitúcióra, hanem az (lenne), ha a pasik (pontosabban: főleg a pasik) megértenék végre, hogy a másik ember teste nem árucikk, hogy a szex az nem olyan valami, ami “jár”, hanem olyan, ami csak kölcsönösségi alapon működik. Ebben az esetben gyakorlatilag megszűnne a kereslet. Tudom, hogy ez nem realisztikus manapság, de ha a fejekben legalább odáig eljutnának az emberek (a többségük), hogy nem a prostituált, a “szexmunkás” az erkölcstelen, hanem az, aki igénybe veszi, azért sokkal előrébb lennénk.

        • Szerintem nem. Nem traumatizált, kényszerben élő áldozatok véleményét kéne kikérni az ügyben, akik legjobb estben is csak alkudozni fognak a patriarchátussal a relatív előnyökért, hanem megnézni a jó gyakorlatokat. Hogy a skandináv férfiak hova járnak, abból nem az következik, hogy nem jó az országuk gyakorlata, hanem az, hogy e gyakorlatnak el kellene terjednie az egész világon.

          Nagy különbség a szexmunkások és a terapeuták stb. között, hogy nekik nemsemleges a szolgáltatásuk, és mögöttük nem áll színtisztán patriarchális, bűnözői, alantas késztetésekre apelláló érdekcsoport, valamint nem testük-testük legintegráltabban humán részét használja a kliens, teherbeesés- és nemibetegség-kockázattal járó módon.

          • Pánikkeltés. Persze, hogy a szexmunka gyakorlata rettentő kihasználással, erőszakkal van teli, hiszen illegális, pl. De, bár főleg ilyen van, távolról sem csak ilyen van, és nyugaton, hála az internetnek például, elfelé megy ettől a világ. Egyébként vicces, de a terapeuták szolgáltatása sem nemsemleges: ahogyan a szexmunkások klienseinek jó része férfi, a terapeuták klienseinek jó része nő. Így is feltehetem a kérdést: el tudunk képzelni olyan szexmunkást, akinek a klienseit nem akarnánk zsigerből megbüntetni? Milyen helyzetben dolgozna egy ilyen ember? Vagy ha nem… akkor már biztos hogy nincs? Vagy kicsit sztereotip talán a gondolkodásunk? (Nem véletlenül írtam szexmunkást és nem prostituáltat: szexmunkás a sztriptíztáncos és a pornószínész is… a folytonosságot nem úgy értem, hogy ugyanolyan, hanem hogy fokozatos átmenetek vannak.

            • Elrontottam az elejét, természetesen nem elsősorban azért olyan rémes, mert illegális, de annak is határozott, jelentős szerepe van benne. Ld. drogkereskedelem.

              • Ráadásul a terapeutáknak nem nők teszik ki a 99 százalékukat. Őket nem kell elrabolni, azt ígérve, hogy mondjuk takarítónőként vagy pincérként kapnak munkát. Őket nem kell betörni, rászoktatni a drogokra, hogy el tudják viselni a szakmájukat, nekik nem fogja senki elvenni a személyes irataikat, hogy ne tudjanak megszökni. Őket nem zsarolják a gyerekeikkel. Ők nem fognak 30-35 éves korukra teljesen kiégni és testileg lelkileg megrokkanni, nekik nem 40 év az átlag életkoruk. Ők nem lesznek mindenki által (még a klienseik által is!) megvetett, társadalomból kiírt páriák. Soroljam még? Szóval ez nagyon gyenge hasonlat volt!

            • Megnézném azt, aki egészséges személyiségként, szabad akaratából, több munkalehetőség közül választva, mérlegelve dönt úgy, hogy számára nem feltétlenül vonzó egyéneknek nyújt “szexuális szolgáltatást”.

            • Nem tudom elképzelni azt, holist, hogy a “pénzért szexuális szolgáltatást nyújtás” pályának, munkaterületnek minősül.
              Azt sem, hogy tájékozott, önbecsüléssel rendelkező nő ezt a pályát válassza.
              A prostituáltak túlnyomó része lelki sérült, már az volt a “pályája” kezdetén, a szakmájában eltöltött évek még jobban azzá tették.
              Ez mekkora perverzió már, hogy valaki egy sérült, undorodó nővel szeretne szexelni!
              Mindig az jut eszembe, hogy milyen lelkivilága van egy olyan férfinak, aki annak ellenére szexel egy nővel, hogy tudván tudja, hogy a nőnek ő nem kell, csak a pénze.
              Ez is a hatalomról szól, “Tudom, hogy nem kellek, lehet, hogy undorodsz, de akkor is megduglak, mert kifizettem, és azt csinálok veled, amit akarok!”
              Szép, örömteli, kölcsönös kapcsolat!

            • Én se tudtam elképzelni, aztán olvastam ilyen nők szövegeit, és meggyőzőnek találtam őket, és most már el tudom képzelni. Az emberek nagyon sokfélék. Ha olvasol angolul, talán itt elbizonytalanodsz: http://www.metafilter.com/143365/sex-work-fantasies-as-commodities-consent-and-emotional-labor (vigyázat, több órára való olvasnivaló. A Metafilter commentek is érdekesek) Ami meg a terápia és a szex között nem meglévő kapcsolatot illeti: hát PAPÍRON nincsen…. de azért ha egy kicsit utánanézel, meglephet, hogy valójában mi van. Persze, zsonglőrködök. ELlenben neked mindig igazad van. 😀

            • “My enthusiasm around work is rarely about the sex itself—though it sometimes can be, if the chemistry is right—but rather about the payment I’ll have afterwards.”

              Nyilván nem olvastam el az egészet, de ez már az elején van, és kiböki a szememet.

              Azt gondolom, máshogy állunk a szexhez, ugyanitt a win/win/win számomra nem lenne “win”, hogy mennyire az bárkinek is, arról lehet, hogy az illető pszichológusa többet tud.

            • “Rosszabb esetben úgyis egy kalap szarnak érzik magukat, máá mindegy.”
              Ez nagyon pontos.
              Nagyon tolják ezt, hogy “választott életpálya”, “átgondolta”, blabla…
              Nem igaz!
              Én ismerek egy volt prostituáltat, kiskorom óta ismerem.
              Sérült volt már akkor is, olyan családja volt, hogy iszonyú.
              Kellett neki a pénz egyetem mellett, belesodródott, egyetemet otthagyta, most nem tudom, mi van vele.
              Amikor utoljára láttam, iszonyú volt, drogozott, együttélt egy szintén drogossal…
              Az anyját hibáztatom, de nagyon, és van is miért.
              A prostitúció világa nem egy fair világ, nincs win/win.
              Az a regényekben van.

            • Ugyan már, nehogy komolyabb köze legyen az illegalitáshoz annak, amiket pl. Vacs leírt? Vagy pl. ennek: http://index.hu/belfold/2014/10/12/gyerekeket_futtato_striciket_fogtak_el/
              A nagyon elégedett “szexmunkások” képéhez meg azért gondoljuk el a nagyon szar házasságát, agresszív férjét mentegető nő képét. “Jó ember, szeret engem, csak hirtelen haragú.” “Csak akkor ver, ha iszik.” stb. Naná, majd beismeri (magának), hogy milyen szar az élete.

          • zöldfűszál, azt mondod, megnéznéd… de kicsit gyanítom, hogy valójában nem néznéd meg. Megmagyaráznád gyorsan, hogy miért hiteltelen, mert túl nagy lenne a kognitív feszültség, ha bele kéne gondolnod, hogy esetleg hiteles…

            • Volt nekünk egy jól bevált, világos, átlátható csúcsértékünk, úgy hívták, “szabadság”. Aztán ez kezdett többféleképpen is útban lenni, úgyhogy vettünk egy újat (“vegyünk egy kúpot… nem, inkább vegyünk egy csonka gúlát!”), az emberi méltóságot… ami egy igencsak fura dolog, az emberi méltóság. Ha érdekel, van nálam egy érdekfeszító jogfilozófiai értekezés nálam, nemrég fordítottam le… szerintem nem tettük jól.

            • Van az a reziliencia és lazaság, ami mellett egy darabig lehet a szexet munakaként csinálni, de ritka. Az esetek többsége _nem_ ilyen. Ezekre a dolgokat helyükön kezelve prostiskodó csajokra hivatkozni hatalmas szerecsenmosdatás, persze, hogy van kivétel, de ettől még maga az egész iparág nagyon alattomos és jó lenne, ha senki nem akarna pénzért szeset venni, mert jó, hogy így masszázs, meg úgy terápia, de a szex annyira intim, elemi dolog, hogy ezerszer több energia lehet azt “árulni”, mint akár a masszázst (pedig az is meló ám), akár a pszichoterápiát (amitől izomlázad nem lesz ugyan, de szellemileg zsezseg az agyad estére). Általában bizony nem is jószántukból választják ezt a prosti nők, hanem kell nekik a pénz, és “kibírják”. Rosszabb esetben úgyis egy kalap szarnak érzik magukat, máá mindegy. Vagy valaki elrabolta, elbolondította őket és kényszeríti* Hát, köszi, én ha pasi lennék, nem akarnék úgy lenni egy csajjal, hogy tudom, hogy nemcsak, hogy ő ilyenkor valójában melózik, nem szexel de még szar is neki:(

              *ld Sofi Oksanen: Tisztogatás – nagyon jó könyv, na az is prostitúció, és azt te ki nem magyarázod azzal, hogy de van, aki magától, és nem ég ki benne… Szóval almát magyarázol meg körtével, egyfelől, másfelől meg nem arról van szó, hogy _senki se bírja_, hanem, hogy mennyi szarság forrása a hozzáállás, ami a prostitúciót életben tartja. A jogosultságérzet, a férfiúi baszdüh fogalma és mindenekfelettisége stbstb.

            • Akkor is nagy bennem a nem feltétlenül kognitív feszültség, amikor nulla énektudással kiálló embereket aláznak a megasztár selejtezőjében. Az emberség sárba tiprását látom abban is. Persze joguk van hozzá. Te is mondhatod, hogy jó neked, ha megütnek, és kérsz még egyet, de a többségnek nem hiányzik a saller, úgy gondolom.

            • Elképzeltem, hogy a munkámat szerető prostituáltként csak nekem vonzó férfiakkal feküdnék le, kommunikálnám, hogy mi okoz örömet, baromi jó lenne nekem, és még pénzt is kapnék. De a realitás valószínűleg olyan aktusok sorozata volna, amikben nem számíthatnék túl sok jóra, kivéve talán, ha Bohumil Hrabal egyik novellájában szerepelnék, de ott is csak akkor, ha a mesterrel találkozom. De biztos van, aki élvezi. A klienseknek mondjuk tényleg elég nagy lehet a kognitív disszonanciájuk olykor.

            • “mennyi szarság forrása a hozzáállás, ami a prostitúciót életben tartja. A jogosultságérzet, a férfiúi baszdüh fogalma és mindenekfelettisége stbstb.”

              Hát persze hogy! Nem akarom én ezt kimagyarázni, csakhogy nincs az a varázsütés, ami ezt megszünteti, és a tiltás sem fogja. Meg kell kérdezni azt is, hogy mi a forrása a hozzáállásnak. Igen, ott van a jogosultságérzet, meg a baszdüh, de ott vannak a súly önértékelési zavarok, az általános szexuális represszió, a szexuális felvilágosítás tökéletesen inadekvát mivolta, a megapopulációban zajló, alapvetően és újszerűen magányos életnek a nem erre kialakult organizmusra gyakorolt stressze: van sok agresszív és végtelenül önző és tiszteletlen férfi (mondjuk még ők se ilyennek születtek), de a többség, aki a mindennapi hímsovinizmust járatja, nem ilyen, rutinokba merevedett, félelmei vannak, amiket szarul kompenzál, bevetített elvárásoknak próbál és képtelen megfelelni, szorong és úgy van szocializálva, hogy az ütéstől való félelem legjobb ellenszere az ütés (amit önmagára mér, leginkább piával, vagy másra, leginkább gyengébbre, nőre vagy gyerekre) – kicsit necces, hogy mindez tényleg érdekesebb-e, mint amennyire elkeserítő, és ha igen, hát nem sokkal. De a “most már aztán ne legyen így” még toporzékolással sem hatékony. Valószínűleg nem sokat tehet az ember, de egy keveset tehet, és azt kell megtennie. Írhat hatásos propagandát, elmondhatja a gyerekeinek, meg esetleg mások gyerekeinek, hogy mi van… Szerintem egy következménybe kapaszkodik bele, aki azon erőlködik, hogy elérje, soha, senki, sehol ne cseréljen el szexet, érzelmet, empátiát pénzre (feladja az emberi méltóságát, aki terapeutától veszi meg pénzért az empátiát, amit máshogy nem képes megszerezni? Nem? És ha terápiafüggő, évek óta? Feladja, aki a pszichoaktív bogyóját veszi pénzért, ami nélkül már úgy érzi, nem bír élni?) A szülés, az iskola, a betegség és a gyógyulás, a függőség és a kényszer/kényszeresség, az őszintétlen képmutatás, a média általános népbutító hatása, a vagyoni egyenlőtlenség, a túlnépesedés és az arra adott szuboptimális válaszok – ezek közelebb vannak, szerintem, a probléma gyökeréhez. Szar a világ miközben csodás és romlik, miközben másrészt meg javul.

              • Az empátia munkaeszköz, mint a fotel, vagy a kimosott fül, szerintem a sok év alatt szerzett szaktudás+rutin a lényeg, azt fizetjük meg. Eléggé mesterséges, eléggé speciális helyzet ez, nem hasonlít a “természetes” beszélgetésekre, mindenesetre odafigyelni másra, magad kizárni nem megalázó, nem töri meg az integritásodat, sőt, értelmiségi cuccnak számít.

                Nem, nem toporzékolunk, ez tök sértő, de megfogalmazunk elveket, normákat, hogy tudjuk, mi normális, mi érthető, mi nem, és felfigyelünk a gázos viselkedésre, azéra, aki frusztráltan, ellenségesen, lenyomva akar szexet, és szankcionáljuk, és erre felhívjuk mások figyelmét is. Nem is jó a szex velük, nem veszítünk semmit. Szerintem ez hatékony. Szerinted semmit sem lehet tenni?

            • “jó lenne, ha senki nem akarna pénzért szeset venni, mert jó, hogy így masszázs, meg úgy terápia, de a szex annyira intim, elemi dolog, hogy ezerszer több energia lehet azt “árulni”, mint akár a masszázst (pedig az is meló ám), akár a pszichoterápiát (amitől izomlázad nem lesz ugyan, de szellemileg zsezseg az agyad estére). ”

              Merem állítani, hogy a jó terápiás munka a kliens számára mindenképpen, de a terapeuta számára is könnyen intimebb lehet, mint a legtöbb szex. És persze, jó lenne, ha senki nem akarna pénzért szexet venni. De akar. Jobban érdekelnek a kérdések, hogy miért akar? Hogyan lett olyan, hogy akar? Bele tudok érezni abba, hogy milyen lehet, amikor az ember akar? (Soha nem akartam, eszembe nem jutott.) Lehet, hogy az is egy ember és nem egy féreg, aki akar? – mint a szükségszeren frusztrált követelés, hogy “ne akarjon senki!!!”

              • Miért frusztrált? Morális minimum. Nem gyűlölöm, de lábbal tipor emberi jogokat. Mint sok más bűncselekmény elkövetője is.
                Én megoldom az ujjammal, ő miért nem?
                Nem biztos, hogy szénné alázza a pénz fejében a lányt, de megteheti.
                És nem fogja érdekelni, hogy nincs 18 a lány (mintha afölött jobb lenne), és erőszakkal vitték oda.
                Nem, nem akarom megérteni azt, aki ezt a rebbenő, áradó dolgot képes ilyenként kezelni, más és saját testet tárgyiasítani. Nem vele fogok együttérezni, ez valami olyan mélységesen undorító, hogy még most is őket kellene megérteni, sajnálni, nekünk visszavenni a felháborodásból és “toporzékolásból”, és hogy azzal vagyunk revolverezve (tiszta gondolatiság, csakis! véletlenül sem nyavalygás, hazabeszélés, önérdek-védelem!), hogy “így, ahogy csináljátok, nem fogtok elérni semmit, ez nem reális”. Annyira undorító, hogy mindezt férfiként mondod, ellenemben, velem dafke kötözködve írod mindezt, és fel nem veted soha (legfeljebb néha odakened formálisan, hogy nagyon sajnálod és elítéled és te persze rendes vagy), hogy mit élhet át az, akibe így gyömöszölik bele a faszt. És ez a sok nő nem mind prostituált ám, némelyik azt se tudja, hogy ez erőszak, csak érzi a nyomást, és csinálja.

                Nos, de. El fogunk érni, el is értünk, nagyon is, például vagy minőségi szexben lesz részünk, ha ezeket a magatartásmódokat elkerüljük, vagy semmilyenben, ami sokkal jobb opció, mint amikor használnak. Nem csak prostituáltakat vesznek igénybe így, hanem feleségeket is, és ezek a vezetéknév-keresztnév kommentelők nem is rejtegetik azon meggyőződésüket, hogy a házasság is prostitúció, ez már csak így van.

                Nem, nem tudom őket megérteni, és realitásnak kezelni azon igényüket, hogy nekik egy másik emberi lény tartsa oda/szopja le, de sürgősen, függetlenül attól, hogy neki milyen. Levágnám a pöcsömet inkább, ha ilyet tapasztalnék magamon, nemhogy még hencegjek is vele, hogy hogy szopattam és mennyiért.

              • “És persze, jó lenne, ha senki nem akarna pénzért szexet venni. De akar. Jobban érdekelnek a kérdések, hogy miért akar? Hogyan lett olyan, hogy akar?”
                Ezek nagyon fontos kérdések és végre ezeket is kutatni kellene, nem csak azt, hogy vajon miért lesznek x térség nyomorban élő és tanulatlan lányai olyan nagy számban prostituáltak. Miért érzik úgy jómódú, tanult, családban élő férfiak, hogy joguk van lány- vagy fiútesteket vásárolni, ha éppen úgy szottyan úri kedvük. Honnan ered ez a nagy jogosultságérzet és ez miért nem található meg a nőknél?

            • Frusztrált, szimplán abban az értelemben, hogy nem valósul meg. De igen, szerintem lehet csinálni valamit, le is írtam, pont az előbb, hogy mit 😀 Nincsen benne semmi dafke, érdekel, ez jut az eszembe. Nem undorító szerintem, csak téged zavar. Továbbá: lehet, hogy az empátia munkaeszköz, de sok év alatt megszerzett képesség mind a fenntartása, mind az értelmes megmutatása. Hiába nem akarod elhinni (mert férfi vagyok, és mert nem beszélek róla sokat, talán azért, mert dühtöl fulladozni és ordítani inkább konkrét helyzetben szoktam, mint általánosságban – az utóbbi egy icipicit olyan enyhén, finoman… toporzékolásszerű), én éppen annyira átlátom a prostitúció létező gyakorlatának iszonyatát, mint te. És éppen annyira megrendít. És megszakítanám a kapcsolatot, részletes magyarázatot mellétéve, bárkivel, akiről megtudnám, hogy ilyesmit elkövet. De régóta foglalkoztat, hogy igazából milyen ez a dolog, ami csúnya, de létezik, és talán mégse morális lángszóróval legcélszerűbb nekimenni, és sok tájékozódás után (ilyen és olyan oldali aktivisták, fórumok, magánbeszélgetések) arra jutottam, hogy van a piacnak (és igen, rémes, hogy piac) egy nem elhanyagolható szegmense, ahol az ártalom sokkal kisebb. És nyilván sokkal rosszabb lenne, ha ez a szegmens a hidegrázós mainstream javára nőne, mint ha eltűnne az egész probléma… csak az a kicsi difi van, hogy az előbbi elképzelhető, az utóbbi sajnos egyhamar nem. Nem én kötözködök veled, egyébként, hanem te velem. Egy szavadba kerül…

            • “Nem, nem tudom őket megérteni, és realitásnak kezelni azon igényüket, hogy nekik egy másik emberi lény tartsa oda/szopja le, de sürgősen, függetlenül attól, hogy neki milyen.” – de azt észre tudod venni, hogy ez egy korlát benned? Attól, hogy te nem tudod realitásnak kezelni, attól még az. Mint az alapviccben: hány lába van a birkának, ha a farkát is lábnak számítjuk? – Négy.

    • Ha a felnőtt gyereked úgy tesz, és normálisan beszélgetve vele, nem tudsz elég ellenérvet szolgáltatni, akkor kb. marad az, hogy elfogadod a döntését.
      A realitásról: szerintem álmok, vágyak, ideálok nélkül nem túl jó élni. Összekeverni őket a realitással, az nagy gáz, persze. Túl magas elvárásokat támasztani, elérhetetlen célokat kitűzni is. De elszürkülni azzal, hogy ez a realitás, az meg lelki nyomor.

  13. Csodás poszt megint!
    És persze fájdalmas is, csak sírok!
    Lesz ez még jobb? Remélhetek még valamit? Begyógyulnak még azok az évek alatt összeszedett sebek? Lefogyok még? Tetszeni fogok még a férfiaknak? (vagy csak annak az EGYnek, aki majd jön, és feloldoz…) Lesz még nekem orgazmusom? Boldog szexualitásom? Női önérzetem? (és egyáltalán önérzetem?)

  14. Tetszett a poszt. Én a második csoportba tartozom, nem tudok vitatkozni ugy mint” mi nők , ti férfiak” .Csak saját személyemben tudok gondolkozni. Prüd vagyok azért van ez 😦
    Szerencsés voltam, én választottam meg hogy milyen férfival kezdek kapcsolatot, nem voltak örömtelenek szexuális élményeim.
    Azért éreztem,hogy mit jelent az erőszak néhány nem kívánatos férfi gesztustól sőt meg egy nő is sértette egyszer az intimitásomat 😐
    Azt bánom,hogy nem voltam sokkal lazább, mosolygósabb, adakozóbb .Talán több örömben lett volna részem.

    Most a hét végén láttam két filmet (a blogon olvastam róluk).
    Mind a kettőben azt láttam, hogy a szexualitás örömöt jelent, de azt is, hogy igazán,képmutatás , status quo nélkül élni nagy bátorság, erős egyéniség kell :
    Fallal szemben.
    Tudatlan tündérek.

  15. Számtalan olyan helyzetbe kerültem anno, hamvas ifjúságomban, amikor én is erőszak áldozata lehettem volna. Hatalmas szerencsém volt mindig, hogy vannak olyan férfiak, akik értik a NEM-et, és nem erőszakoskodnak, ha látják, hogy nem fog menni. Gusztustalan önigazolás, hogy “én nem tudok magamon uralkodni, tehát minden szexvágytól hajtott férfi ilyen”. Nem, nem ilyen.

    Nem volt ilyen az az edzőtermi ismerősöm, aki kocsival vitt haza, és a verbális szint elég volt neki, hogy tényleg csak fuvarozzon. Nem volt ilyen az a fiú sem, akivel szinte ismeretlenül mentem kettesben nyaralni, és mikor látta, hogy nyomulhat, csak még várnia kell, uralkodott magán. Nem volt ilyen az a barátom sem, akivel Európát jártuk, és bármikor kihasználhatta volna, hogy ki vagyok neki szolgáltatva, nem tette, értett a testbeszédből és a szavakból is. Nem volt ilyen az a fiú sem, akivel egy ágyban “kellett” aludnom egy átmulatott vidéki éjszaka után, mert levette, hogy csak pihenni fogunk. Vannak tabuk, amiket nem léptek át, és az erőszakoskodás egy nővel nekik ilyen volt.

  16. “hajtják a szexet” vs “a szex(ösztön) hajtja őket” (rángatja bábként). Erős vagy gyenge, erős akaratú vagy gyenge akaratú. Látszólag erősebb a másik személynél (az áldozatánál és a riválisainál), valójában gyengébb az ösztönkésztetéseinél. Látszólag menő, valójában nem kellő.

    Nem az baj, h valakiben erős a vágy, az ösztön, a libidó, hanem ha nem kell senkinek (vagy mert olyan, h nem kell senkinek, vagy mert (épp?) nem találja akinek kellene).

    Nem az baj, h valakiben erős a vágy, az ösztön, a libidó, hanem ha olyan gyenge a moralitása, embersége, h rossz élményt okoz, visszavet, (mikro/)traumatizál mást.

    Rövid helyet hosszú távot is látva az is probléma a szexmunkások világával, h olcsó, könnyű, gyors álmegoldásukkal csökkentik a fájdalomnyomást, ami rá tudná venni a feleket, h valódi megoldást érjenek el, vagyis olyanná váljanak, hogy kelljenek valakinek önként, tudjanak jó szexélményt adni, másrészt tudjanak olyanná válni, h elfogadható munkát végezhessenek. Konzerválja a félig rossz helyzetet az enyhülést adó, a gyógyulást viszont újabb terhekkel, károkozással megnehezítő rendszer.

    Egyszer hallottam egy nagyon személetes hasonlatot: mit gondolunk arról, aki ha fizet a másiknak, akkor hasbarúghatja?

    Gondolatkísérlet: tekintsünk egy olyan helyet, ahol nem fizetnek a szexért, hanem a találkozó felek ha (korlátozott választási lehetségeiket is figyelembe véve) elfogadhatónak tartják a másikat, akkor szexelnek. Nem nagyon ismerik egymást; tudják, h nem valószínű, h jó szexélményük lesz, de egyrészt hátha, másrészt a semminél jobbnak érzik. Károsan hatnak-e ezzel a másikra? Egy tűzoltás akkor (lenne) (átmenetileg) elfogadható, ha nem még valószínűtlenebbé tenné a megoldást. A probléma abban van, amikor sok éven, évtizeden át sem talál valaki megfelelő párt, évtizedeken át párkeresőkön keres, (sokszor) nem szereti a szexpartnereit (akár házastársa, akár nem), (utólag) méltatlannak tartja őket, nem jó szexélete volt. Ezt kell megoldani, ami ezen segít, az jó intézmény. A szexterapeuta szerintem segít, a szexmunkás részben segít, részben ront. Amiben segít, azt hogyan lehetne a rombolásai nélkül nyújtani? Pártatlanul, korrektül egy előnyt azért látok, azt, h aki nem meri kifejezni a fantáziáit, igényeit, ötleteit a normál kapcsolatában, az szexmunkással talán nemcsak perverzebb, hanem valóban jobban önmaga lehet. Aki bátortalan, vagy prűd, elfojtásos, arra felszabadítólag is hat (morális rombolásai mellett). Felfedezheti olyan zónáit, technikákat, amikkel nem kísérletezett. Aki nem azt vinné át a normál kapcsolatába, h kihasználja, semmibe vegye a másikat, hanem h merjen önmaga lenni, merje felfedezni magát, a szexualitását, reakcióit, hogy mi minden izgatja fel, az előrébb lépne és nem visszább. Ha a szexmunkás erre vezetné rá, saját testével edző szexterapeuta lenne, akkor nem szexmunkás lenne. Ez másról szól, mint a luxuskurva vs kurva különbség. Elvileg lehetne ilyen szelete a szexpiacnak. Illetve járulékos, mellékes hatásként talán a gyakori szexpiaci aktusoknak is lehet felszabadító hatása, viszont ha az a gyakori, h aki kurvázik, az rosszul baszik, továbbra is rossz élményt okoz a másiknak, nem kell, ezért csak pénzért hajlandóak elszenvedni őt, akkor nem segített az intézmény.
    Érdekelne egy felmérés, h aki (rendszeresen) kurvázik, az rosszul baszó-e általában (a normál partnerei szerint ha voltak/vannak olyanok is)? Illetve a férfiak/nők mekkora része rosszul baszó/nem kielégítő/közepes/orgazmust okozó a nők/férfiak szerint? És ez népcsoport, kultúra, iskolázottság, vagyon függvényében más-e, ill. mivel korrelál?

    Az évekig “semmi” is megnyomorító, az is eltorzítja a személyiséget, rongálja a képességet egy majdani egészséges párkapcsolatra. Egy félig egészséges, félig beteg párkapcsolat van akinek előrelépés, gyakorlás, felkészülés egy egészségesebb párkapcsolatra, van akinek meg már visszahúzó.
    A feszítő ösztönkésztetés kellemetlenségétől megkönnyebbülés fiziológiailag hasonló, de érzésben kicsit/nagyon más, mint a valódi kielégülés, az öröm, elengedettség, önátadás, feloldódás, összeolvadás, boldogság. A lélektelen, az önámítóan szerető (stb. fokozatok) szex mennyire jó? A semminél, önkielégítésnél jobb-e, ez a kérdés.
    A realitás, az adottság az, h a kiinduló helyzetben olyan vagyunk, amilyenek. Az nem nagyon működik, h egyedül fejlesztjük, gyógyítgatjuk magunkat, aztán hopp, egyszer majd alkalmasak leszünk egészséges párkapcsolatra, és majd csak akkor legyünk párkapcsolatban, majd csak akkor szexeljünk. Ha két félig beteg összefog, félig beteg kapcsolatban él, de összességében inkább jó hatással van egymásra, akkor már azt lehet mondani, h csinálják, egyelőre ez a maximum amit tehetnek.

    A megoldást abban látom, az jó intézmény, ami segít az embereknek jobb partnerré, szeretővé válni, segít merni kifejezni a vágyaikat, kéréseiket, ötleteiket, kísérleteiket, segít merni önmaguk lenni, segít tudni érezni a másikat, figyelni, szeretni.
    Pl. jó intézmény, ha a párok (szeretetből, szívesen, felváltva) tartanak olyan alkalmakat, amikor kérnek, bármit, amit éreznek, h szeretnének. Jó ha megtanítják a másiknak, h mi izgató, kellemes, őrjító – amitől máskor is velük akarnak szexelni.
    Jó ha a nyomással, erőszakkal, pénzzel szexet vevőket silánynak, károsítónak tekintjük és nevezzük, akik általában azért szorulnak erre, mert maguktól nem kellenek, rosszul baszók. Segít az a blog, fórum, ami a közvéleményt, közbeszédet úgy formálja, h annak nevezzük a dolgokat, amik. Az önérzetünknél sokunkat meg lehet fogni, motiválna, h ne legyen az a megítélésünk, h ja, ő nyomással éri, követelőzik, ezzel azt fedi fel, árulja el magáról, h nem jól szexel. Ami valóban ciki. Azzal, h önzőnek, etikátlannak látják őket, szerintem nem törődnek, lepereg róluk, viszont az hatásos, ha rosszul baszónak tekintik őket és lenézik. Nem tökéletesen korrekt megoldás, viszont hatásos.
    A szexterapeuták rendszere jó intézmény lenne. Egyébként mindenki a saját párkapcsolatában, szexkapcsolataiban is lehet (hatását tekintve) szexterapeuta. Vannak akik rontják a társadalom átlagos szexuális színvonalát, vannak akik meg javítják, a maguk módján, annál, akivel találkoznak. Aki először (vagy akármikor) orgazmust adott neked (akár önmagad), annak hálás lehetsz.
    Volt gésaképzés, legyen elterjedt a gyönyört okozó képességet, gyakorlatot fejlesztő (páros) tréning, ez jó intézmény lenne. Akár TB támogatással.
    Tfh. van egy normál pár, aki csak szeretne jobb szexuális életet élni egymással. Ma hova mehet?
    Jó lenne egy olyan (weben, ingyen elérhető) videótréning sorozat, ami emberi, szép szexualitást tanít kamaszoknak (vagy bárkinek), amiben azt is bemutatják/elmondják jól élő párok, h mi nem vált be, mit tanultak meg, h ne tegyenek, hogyan jutottak ők oda ahol most vannak, hogyan juthat oda fokozatosan más is.
    Érdekelne, h hányan néznék ezeket pornó helyett.

    Én mit teszek azért, h jobb szerető legyek?

  17. Sok javítanivaló van az előbbi hsz-omban. Az egyik, hogy túlhangsúlyoztam a szex területét, nem írtam más fontos területekről, amik szintén meghatározzák, hogy valaki kell-e, segít vagy árt. Nemcsak azt jelenti, ha valaki nem kell épp/igazán senkinek, h azért nem, mert rossz vele a szex.
    És nem csak az a kérdés, hogy a másik orgazmust ad-e, hanem az én részemet is hozzá kell általában tenni, pl. itt hogy én milyen fogadókész, felszabadult, benne levő vagyok. Ezt is fejleszthetjük.
    És ha több szűk keresztmetszet van, akkor lássuk mindet. Pl. ha az egyik fél valójában nem érdekelt egy igazán intim kapcsolatban, csak egy korlátozott szintig, mert arra nem lenne kész, vagy annyira azért nem szereti a másikat; vagy más játszmák megtörnének, azért nem érdekük, ezért toporognak, akkor lássuk a rejtett motivációkat, sémákat is.
    Egyrészt támogasson az önkialakításban, önfeltárásban, álmaim megvalósításában, nekem jó életem kialakításában – nekem meg legyenek céljaim, örömeim, terveim, amiket támogatni lehet és amik tényleg nekem valók, amik tényleg boldoggá tesznek.
    Milyen szülő, mennyire figyelő, érzelemgazdag, intellektuális, érdekes, hiteles, fejlett, fejlődőképes, őszinte, biztonságot adó, korrekt, előrelátó, tevékeny, megbízható stb.
    Összeírhatjuk, mi minden lehet jó a másiktól, milyen területek vannak, ahol érték (lehet) számunkra a másik, és bizony szembenézhetünk azzal, hogy hol vagyok elégedett vele és mely téren nem. És magamat hogyan értékelem, szerintem mennyire lehet ő elégedett velem. Aztán megbeszéljük. Ahol elégedetlen bármelyikünk, tudunk-e változ(tat)ni, mit határozunk el, mit teszünk?
    Mi legyen a 100%: az emberileg lehetséges maximum.?
    Töltsük ki évente, házasodás előtt, után.
    Tudjunk róla, hogy hol a baj, mekkora, miért vagyunk hálásak, mivel tegyünk valamit ha érdekel a másik.

  18. Én úgy gondolom hogy ezek a feminista mozgalmak nagyon jók és szükségesek voltak a világ történelmében és az évezredek óta tartó, sokszor szadista elnyomást volt hivatott megtörni! De sajnos itt is, mint oly sok mindenben már a történelem során a mozgalom át esett a ló túlsó oldalára! A világ, (én úgy gondolom) egy megfelelő balanszon nyugszik és ha a mérleg túlságosan eldőlt az egyik oldalra az sokszor végleges hibát okozhat! Azt hiszem hogy most is egy ilyen hiba áldozatai lettünk. Nem csak mi nők, hanem igen, a férfiak is!

    Nők: Gyakran hallgatom amikor a barátnőim társaságában ülök hogy “jaj megcsalt, elhagyott, átvert, lekezel, stb..’ Ilyenkor többnyire csöndben ülök mert tudom hogy a véleményem nem találna megértésre a nők 90%-ánál sőt csak olaj lenne a tűzre! Addig addig harcoltak a nők a vitathatatlanul valós elnyomás ellen, míg eljutottunk addig a pontig hogy sem a szülés nincs igazán tisztelve, sem maga a nő! Ma már a férfiak újabb generációi a legalapvetőbb erkölcsi vagy udvariassági normákat sem tartják be. Már nincsenek valóra vált Walt Disney mesék! DE HERCEGNŐK SINCSENEK MÁR AKIKÉRT ÉRDEMES KÜZDENI! A nők túlvállalták magukat! Természetesen most sír a szájuk és szidják a férfiakat holott ha mindenki leülne 20 percre és jóóóóó alaposan átgondolná a fennálló problémát rájönne, hogy mind ezt csak és kizárólag saját magunknak köszönhetjük! Teszem hozzá kezdődött ez a melltartók égetésével és a csupasz mell mutogatásával! Ezzel nem önmagunkért és a jogainkért harcoltunk, hanem csak csöcsöket villantottunk, és saját magunkat aláztuk porig. A nők azt az ALAPVETŐ igazságot nem fogják fel agyilag hogy a férfiak és nők gondolkodása teljesen eltérő. Tehát amikor egy nő egy tér közepén egy száll mellben a melltartóját égeti és arra gondol hogy ” adjatok jogokat, tiszteljetek, ismerjétek el szellemi és emberi értékeimet” akkor a férfiak túlnyomó többsége annyit észlel hogy ” nő a téren egy szál mellben, nem mond butaságot de uhhhhh de beraknám” Elnézést a vulgáris kifejezésért de…ez így van! Sok férfi intelligens és megérti sőt támogatja a nők ilyen nemű tüntetéseit és valóban átérzi illetve átérezte a problémát de a szíve mélyén minden férfi agyán átfutott a fent említett gondolat!….Bocs csajok de ez az igazság! Tehát a nők szépen lassan saját maguknak rombolták le az évszázadok alatt, a férfiak által felépített, udvariassági és lovagias rendszert. Nem is olyan régen még volt egy egészséges balansz, talán a nagyszüleink vagy dédszüleink idején. Akkor kellett volna megállni és fellélegezni! Igen szavazhatunk, igen diplomázhatunk, igen lehetünk orvosok, ügyvédek, vállalkozok! Igen szülhetünk és maradhatunk otthon majd visszamehetünk dolgozni! Igen a férfiak randizni visznek minket és tudják hogy számíthatnak sexre az első pár alkalom után. Igen házasságot kötünk és egy sírba temetnek majd minket és még sorolhatnám a sok, manapság banálisnak tűnő gondolataimat erről de nincs sem hallgatóság sem egyetértő nő sem úgy hogy ezt itt lezárom! Tehát lényeg a lényeg! ELBASZTUK CSAJOK….NEM KICSIT…NAGYON!

    Férfiak: A férfiak szépen lassan szembe kellett nézniük vele hogy időről időre az udvariasságukat otromba reakció követte, “nem tiszteled az egyenjogúságomat?” szöveg kíséretében. A nők már pikk pakk odaadták magukat! Egyre kisebb ruhát viseltek, egyre többet adtak oda magukból és tették közszemlére a szépségüket! Ezzel elvesztették nem csak a varázserejüket, de az erejüket is! A férfiakat többé nem lehet megfogni a “nah mi lehet a ruha alatt” trükkel hiszen már mindent láthattak! Mindenhol azzal találkoztak hogy a nők megpróbálják elnyomni őket de minimum hasonlatosak lenne velük! Ma már fiuk lányok együtt söröznek, a csajok nyíltan beszélgetnek bárhol bármikor arról hogy az adott hétvégén hány sráccal feküdtek le vagy hogy melyiknek mekkora volt a pénisze és hogyan használta! A buta, kicsinyes, lealacsonyító női magazinok ( a fő gonosz a cosmopolitan) rabjaivá váltak amik tömik beléjük a megfelelési kényszert aminek sikertelenségét a férfiakra vagy sokszor anorexia, bulémia formájában önmagukra tükrözik vissza! Hát persze hogy a férfiak nem fogják tisztelni a nőket ha nem adnak rá okot! Hát persze hogy megdugják majd otthagyják a nőt, aki nagy hanggal reklámozza hogy mekkora “kúrógép” ! Sokszor természetesen az ilyen ribancok miatt szívnak a rendes, normális lányok is de ez csupán járulékos veszteség egy olyan csatában amit megint, a tudtunk nélkül a férfiak nyertek és az utolsó döféshez a saját szívünkbe a tört, mi adtuk a férfiak kezébe! Most mégis őket szidjuk! A nő nőiessége utáni vágy még mindig él a férfiakban, de ahogy a varázsunk fokozatosan csökken, úgy a férfiak tisztelete egyenes irányban süllyed vele együtt!

    Én megértem a nőket hiszen én is egy nő vagyok és én is tapasztaltam már a férfiak tiszteletlenséget, sokszor brutalitását is! Én is túl vagyok már rengeteg csalódáson,hűtlenségen és egy elvesztett nagy szerelmen is! Mégis, mindezek mellett igyekszem kritikus lenni önmagammal és minden ilyen helyzet után kicsit mélyebben magamba nézni hogy én, mint NŐ, hol rontottam el! Ha ezt globálisan szemléljük, megkapjuk azt a gondolkodásmódot amit én magam is látok és most le is vezettem itt! Ne várjuk hercegeket fehér lovon, ha mi sem vagyunk már hercegnők! Ne várjunk fehér lovat, ha csillogó arany, swarovskishis tóval sem elégszünk meg! Ne háborogjunk ha a mellünket bámulják amikor kirakjuk azokat! Akik kapja, marja! Ne lepődjünk meg ha nem leszünk tisztelve ha 2-3 randi után ugrunk az ágyba és 18 évesen olyan lepedőakrobatákként elégítjük ki a fiúkat, ami után minden valamire való férfi elgondolkodik hogy honnan szereztük vajon a tudást! Visszafordíthatatlan károkat okoztunk saját magunknak az évszázadok során és én úgy gondolom, mélyebbre kerültünk mint valaha! Bár már nem a hajunknál fogva rángatnak be minket a barlangba és a fűzőtől sem fulladunk meg, a legnagyobb értékünk a varázsunk és a lelkünk fokozatosan haldoklik és múlik el az idő múlásával együtt!

    Ahhoz hogy ez megváltozzon a férfiaknak és nőknek fel kellene ismerniük a problémát és közösen tenni ellene. A női és férfi magazinokban nem a “sexuális szabadságot” kellene hirdetni! A nőknek igenis tartaniuk kellene magukat bizonyos férfiakkal szemben felállított elvárásokhoz és hagyni kéne hogy megharcoljanak értük! Mert a férfiaknak erre igenis igényük van! Mindkét nem tett azért hogy a mai nők ribancok legyenek és ahhoz is hogy a férfiak ratyiként viselkedjenek! Mindannyian hibásak vagyunk! Nem pszichológushoz, párterapeutához kellene járni! Nem a magazinokból kellene az agybeteg “mit szeretnek a férfiak” rovatból tanulni csak az ösztöneinkre kellene hallgatni! Nem kellene megengedni magunknak hogy olyan részegre igyuk magunkat hogy bárki magáévá tehessen másnak meg azt se tudjuk mi van. Ha ez mégis megtörténik a férfiaknak nem kellene megtenniük azt amit, hanem gondoskodni kellene a lány biztonságáról. Egyszóval ez ellen a kialakult helyzet ellen együtt kellene tennünk hogy az utánunk következő generáció már ne szenvedjen ennyit! Nem röhögni kellene és ribancozni a nőket hanem megérteni hogy a férfiak hibájából elindított küzdelemben valahol elvesztettük az irányítást és segíteni! Mindenkinek kurvára magába kellene nézni és tenni valamit!

    • Kár, hogy nőgyűlölő, leegyszerűsítő, erkölcscsőszködő dolgokat írsz, és el sem olvastad a bejegyzést. Tiszteletlenség a blogot csak ürügyként használni, és nem törődni azzal, mi alá írsz.

    • Ha te egy férfi vagy, aki azért kommentel női név alatt, hogy írhassa a követeléseit a nők felé T/1-ben, akkor még érthetőbb, bár borzalmasan közhelyes és leegyszerűsítő amit írsz. Nem ismered a blogot, nem tudod mi az a feminizmus (tényleg az gondolod, hogy az egész mozgalom = melltartó égetés?? És dédanyáink idejében még megvolt a balance???), nem is érdekel egyik sem, de elolvastad valahol, hogy az egész jelenlegi helyzet (nagyrészt) a nők hibája, és ezt most iderakod nekünk.
      Ha viszont nő vagy tényleg, hááát nem tudom, minimum naív vagy. Régebben egyébként én is azt gondoltam, hogy a feminizmus az valami olyasmi, ami túltolta már magát, de akkor még nem éltem tartós párkapcsolatban, gyerekkel. Nem láttam át olyan dolgokat, amiket mára megtapasztaltam. Ennek ellenére nem fogom fá minden nyomoromat a férfiakra (még arra az egyre sem, akivel együtt élek), de vannak olyan alapvető dolgok, amik a nőknek nehezebbek. Például az önmegvalósítás. Ha te nem így érzed, akkor te szerencsésebb és ügyesebb vagy, mint mások.
      A nők tiszteletének elvesztése egyenlő a ruhák megrövidülésével? Kérdezd meg az afgán nőket erről (ők általában burkában járnak az utcán).

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s