miért nem progresszív a wmn?

A wmn-nek szóló javaslataimat az írás végén kibővítettem, saját kommentjeim szövegeivel, illetve egy újságírókolléga észrevételei alapján.

Emlékeztek Joós Istvánra? A szégyenletes nlc-s bloggerina versenyre, “mert a nőknek is van hangjuk végre”, ahol előbb megnyugtattak, hogy a főnyeremény laptop csajos lesz (vagyis rózsaszín és nem túl bonyolult), aztán, miután a szavazatgyűjtésben ötven jelentős blogger megfuttatta a nlc nevét, logóját szerte a neten, kiválasztottak két, a női princípiumot maradéktalanul betöltő, otthonról kreatívkodó, ügyes kezű asszonyt: Limarát, a péket és a Kifli és Levendula kézügyességi blogot. A nők hangja!

Azt hittük akkor, hogy a nőklapjacafé bekaphatja, lesz itt új média. Nem partizánok ügyetlenke, egyszemélyes blogolása, hanem tömeges, friss és haladó platform. A hiteles, okos, gyönyörű, de nem instagramcica DTK-val és hirdetőkkel, pénzzel, szerkesztőséggel. Gyermekvédelem, női jogok, testkép, tabuk, válás, szex. És amikor nem, akkor is legalább jópofa.

Aztán pár hónap után kaptuk az arcunkba például, és ez még a legkevesebb volt, a “rendhagyó stílusnaplót”, amelynek lényege, hogy modellek fejét gúnyos gesztussal levágták a képekről, és a szerkesztőség tagjait montírozták a helyükre, illetve rövid, értelmetlen és erőltetett, stílusérzékről sem igen árulkodó képaláírásokkal látták el. Ez nekik biztos vicces mint bennfentes poénkodás, de az olvasó másodlagos szégyent érzett, hogy mi ez, minek ez:

https://wmn.hu/zizi/46654-breaking-a-wmn-lanyok-fehernemuben-pozolnak–szentesi-rendhagyo-stilusnaploja

És ez sorozat volt ám.

Aztán, a fotók a szerkesztőség életéről. A spontán, vidám percek, mindenki trendi, csajos, zajlik a munka, esznek-isznak, nyalják-falják egymást, becenevek, és virág van az asztalon. De jól vigadunk mi itt! Álommeló. Irigykedtek, mi?

Pedig a profi szolgáltató (étterem, fodrász, könyvkiadó…) munkája nagyobb része a közönség elől rejtve zajlik, senki nem kíváncsi a műhelytitkokra: a produktum legyen ütős.

Két téma van a wmn-en, amitől a falnak megyek. Az egyik a “pasik, társkeresés”, ehhez kapcsolódóan ügyetlenke (fiktív?) olvasói levelek. Ez például mi a bánatról szól? Mi a veleje és mi a végkicsengése? Vicces?

https://wmn.hu/elet/28617-egyedulanya-ismerkedik-avagy-eljen-az-internetes-liezon

Egyedülanya? Ismerkedik? Milyen liezon? A fiú nyelvet gyakorol, esze ágában nincs a nőhöz kapcsolódni. Az idősebb nő pedig bevonja a fiút a nemisége, bugyuta fantáziái, pasizhatnékja ragacsával. Iszonyú kínos, amikor idősebb nők, anyák akár magukban azt gondolják, hogy ők most flörtölnek, miközben szó sincs róla. Kirakni pláne kínos.

És a tinderezés. Juj, ott mik történnek ám!

https://wmn.hu/vim/48007-alomherceg-a-kalozok-fogsagaban–kalandom-egy-tinder-betyar-csapdajaban

A társkeresés nem kötelező gyakorlat, lehetsz igényesebb is ennél. Mindenki csalódik, aki adatlapokat nézeget emberi szempárok helyett, taksálgatja a paramétereket, majd megrendíti, ha faszszelfit kap. Aki lemegy a tindermocsárba, ahol vadidegenek a legszemélyesebb dolgairól faggatják, ne sírjon utólag, hogy ragacsos lett.

És hagyjuk már ezt az életkortémát, vérciki. Rá is harap a csak titokban kétségbeesett anyuka: kommentben odaírja, hogy ő a fiával jár bulizni, akit a pasijának néznek. Sugárban hányok.

https://wmn.hu/wmn-life/50358-a-40-az-uj-20-mas-is-fiatalodik-vagy-csak-en

A negyven, az negyven, és kész. Nem fiatalodsz, ezt engedd el. Lehet jó a negyven, de akkor is negyven. Nem most ébred a szexualitásod és nem most lesznek a legerősebbek az energiáid, mert kifele mész a termékenységből, amihez a nőiség tradicionálisan kötődik. Aki ezt nem fogadja el, magát teszi nevetségessé.

Aztán a másik, amit az én olvasóim már unnak is, annyit bíráltam: a jó erős odamondogatás a “szépségeszménynek és a nyomasztásnak”. Az a fajta, amely valójában nem vállal kockázatot.

https://wmn.hu/elet/31272-vesszen-a-bicsbadi-nezz-be-egy-no-fejebe-bikiniszezon-elott-egy-honappal

Kormos Anett, ne legyen senki félreértésben, körmönfontan mondja el nekünk, hogy ő mennyire jó nő, mintegy mellesleg, mert inkább okos, a kinézetét ő leszarja, mert habkenyeret eszik, dehogy fog ő a konditeremben kínlódni. És fúj arra, aki edz.

https://wmn.hu/elet/27775-kormos-anett-mit-kerestek-ti-a-cimlapokon

https://wmn.hu/wmn-life/47076-kormos-anett-ertem-ne-rajongjatok

Sportellenes rohamokat kap, beleragadva a kondizó-feltöltött szájú nők iránti indulatba. A szókimondás örve alatt gúnyolódik azokon is, akik komolyan, nyavalygás, lelkizés nélkül edzenek. Ha neki nincs kedve odafigyelni arra, mit eszik, akkor simán inszinuálja és lefelszínesezi őket. Pedig ő tehetne azért, hogy megtörje a sztereotípiát. Legalább azzal tehetne érte, hogy nem gúnyolódik. De egyszerűbb sztereotipizálni és fújolni. Ha nem tetszik a szájfeltöltöttek tündöklése, egy kalap alatt beszólhat azoknak is, akik guggolni járnak le. Ez kínosan retrográd, keleties, azonban könnyű, általános, “hát igen, ez így van, minden szavával egyetértek” helyeslést lehet vele kiváltani a lusták részéről. Anettet nem érheti gáncs, ő nem a Both Gabi. Ő a szép nő, aki nem hajlandó “éhezni”.

Pedig a ruganyos, formás testhez elég csak nem túlenni és néha egy kicsit mozogni…

Sajnos, Magyarországon ha humorista vagy, eredeti és kritikus nem lehetsz. Ezért tűnt el Ráskó Eszter. A humorista szakma lényege a közös referencia. A többség béklyózó közhelyeire, képmutató világnézetére kell bazíroznod, azt kiszolgálnod, különben nem értik a poénodat.

Tudom, vannak sportpárti írások is a wmn-en, de ez alap volna, nem a “másik oldal”. Az igazság, mint oly sokszor, nem középen van (lásd még: feminizmus és antifeminizmus, érettségivel bíró emberek és laposföldhívők). A sportellenesség, a fittség és el nem hízás gúnyolása, felszínesnek titulálása gáz, vállalhatatlan.

Ez csak két cikk volt. De a keményen edzőket, a maguk karbantartását saját, elmulaszthatatlan felelősségnek gondoló nőket folyton leszóljátok, és ráadásul mindezt lelkizős, nyafogó, függőségekben ragadt szerzők írják.

Both Gabi egy kicsit lefogy:

https://wmn.hu/elet/17860-hol-vannak-a-sajat-hataraink-egy-eletmodvaltas-oszinte-tortenete

De aztán jó lesz ő így, mert nem sikerült a pasija azt szereti. Irodalmias beszámoló:

https://wmn.hu/wmn-life/49144-van-egy-pasi-szeret–igen-a-hasamat-is

A közírás kötelez. Ha nem tudom komolyan venni, legalább nem azzal magyarázom ki a frusztrációt, hogy “bebebeeee, nekem legalább van pasim, és jó anya vagyok.”

És eközben a facebook tele van a képekkel, ahol a szerelmével esznek-isznak. Itt nem csak arról van szó, hogy az alkohol hizlal, és az étvágyat is növeli. Sokkal fontosabb, hogy ha borozol, akkor tuti nem fogsz másnap edzeni, főleg ha elmúltál harminc. A őszinteség meg az “emberek vagyunk” nem jelentheti azt, hogy nem csinálod komolyan. Ha kiálltál az életmódváltással, csináld. Az is megoldás, hogy végigcsinálod csöndben, közben írod a heti beszámolót, és később teszitek közzé, amikor lett és tartós is az eredmény. Így persze nem használhatod a közönség figyelmét, drukkját motivációs eszközként, viszont nem is rontod a morált. Ami az olvasók érdeke.

És ha belebuktál, ne önigazolj. Ne beszélj önelfogadásról, tudjuk, hogy nem fogadtad el, és azt is, hogy hiába fogadod el, az elhízás téged is megnyomorít. (És miért menekül minden elhízott negyvenes nő meseterápiába?)

A wmn rendszeresen előadja azt, amit úgy jellemezhetnék, hogy “amin a bátyáim mindig nagyon röhögtek”, és sajnos igazuk volt, erről írtam itt és itt. Amikor a nők nyafognak, toporognak, nem képesek felnőttként viselkedni, nem látják magukat világosan, kelletik magukat.

Szentesi Éva is be van rágva a modellekre és az influencerekre. És, igen: botsáskának nevezett gyönyörű és sikeres nőket, ez átment a szerkesztésen. “A Szentesi” ekkor 80 kiló fölött volt, folyamatosan kajált mindenhol, és nem edzett semmit. Aztán már nincs berágva, mert eltelt egy-két év, a ráktúlélés piros rúzzsal mint figyelemvadászati eszköz kifutott, elkezdi őt is zavarni, hogy szarul néz ki, és lájkokat akar, jó sokat.

Onnantól ő is ugyanezt csinálja: “véleményvezér” (életstílus-királynő és “írónő” az instagramon) és belevág az életmódváltásba is: nyolc kilót fogy a seszínű edzőjével, amelyet karácsony és a télvég alatt vissza is hízik azonnal, mert ő “szeret enni”. De addig bőszen reklámozta a főváros legdrágább, politikailag súlyosan terhelt wellnessklubját, ahol nála jóval híresebb nőkkel szelfizik. Mindig keressük, hogy ezen a képen mégis mi a vicces, mit árul el, mit mutat, mit mond? Milyen mondandója van 2018-ban egy fotónak, amelyen egy nő reggel kilenckor áll egy homályos öltözőben edzőcuccban? Ez hősies? Stílusos? Valódi? Vagy hogy “smink nélkül edzem” (sic!)? Sajnálni kell épp, hogy így néz ki a hasa (crop topban), vagy örülni? A fotó nem igazít el.

Szentesi Éva képtelen nem dicsekedni.

https://wmn.hu/wmn-otthn/50652-hany-lakasban-laktal-mar-es-melyikben-eltel-is—avagy-koltozz-ugy-mint-egy-kiralyno

Dologtalan szelfikirálynőkből soha nem lesz példakép. Iszonyú kínos az egész, a csücsöri, kajálós, mindent lefotózós, stílusosnak szánt frusztrációtömeg. De a nemzetközi “véleményvezéreket” azért leszólja, önmagát föléjük helyezi morálisan. Miközben ugyanazt csinálja két nagyságrenddel kisebb méretben: pózol, rúzsoz, promotál, és az edzés addig érdekli, amíg általa sztárnak és hősnek érzi magát. Menthetetlenül közepes képességű, céltalan, emellett súlyos vidékilány-komplexusban szenved.

Egy időben lelkesen olvasgatott itt is, ne firtassuk, miért pont ezek a témái, motívumai a könyveiben. És valaki: híres ember, nagy múltú, nagy infrastruktúrájú honlap mindig alá nyúlt. Egy teljes kultúrklán promózza őt rádióban, barátilag, facebookon. De csak dizájnosan szenveleg, érdemi mondandója nincsen.

A rajongás nem követelhető ki. Talpig rúzsban, nyilvánosan lamentál azon, hogy neki mint írónőnek és szexi nőnek több hódoló és lájk járna. Persze ez irónia, oda is írja – de csak akkor, ha valaki szól, hogy ne már. A feminista mozgalomhoz való “felnövés” irónia…?

…ködbe veszni látszik az a vágyam, hogy majd Vecsei után nálam is hosszú, kígyózó sorokban álljanak egy-egy fotóért a fiatal fiúk.

Pedig ideje lenne felnőni ahhoz az elképesztő munkához, amit a feminista mozgalom végzett az elmúlt évszázadban, és megtanulni, hogy nincs olyan, hogy valami „buzis vagy lányos”, mert a kultúra szexi, olvasni szexi, színházba járni szexi, és rajongani is szexi.

Hát, én értem, ez miért jönne jól neked. Írjál jobbakat!

https://wmn.hu/ugy/48885-ugy-rajongsz-mint-egy-kiscsaj-hat-ez-eleg-buzis-mar-ne-is-haragudj-

És mindig akad valaki, aki a bő harmincas nőnek TEJBEGRÍZT főz, ez úgy ízlés, mint egészség szempontjából WTF. Egyébként lehetne helyes gyarlóság, de őneki ez egy visszatérő motívuma, hogy neki főzzenek idősebb, agyonterhelt nők tejbegrízt.

Novák (Péterfy-Novák Éva – a szerk.) végre-valahára odateszi a tejbegrízt, amiért tegnap óta könyörgök neki. Ő most épp arról ír cikket, mennyire szeret főzni, és hogy a főzés tulajdonképpen a szeretetnyelve, amit én erősen kétségbe vonok, miután fél nap elteltével áll neki az általam óhajtott éteknek.

A wmn Szentesi Éva énimádatának és önigazolásának ad felületet, hogy Vecsei H. vagy bárki sikerember iránti irigykedését kiélje. Pedig női platform volna, nem személyes napló. Megcsináltság, outfitek, önmagát ikonná avatja, eseményekre jár: nézzétek-hogy-befutottam parádézás.

Eközben persze ír Gyurkó Szilvia és Gyárfás Dorka igényeseket, jókat, ha nem is túl színeseket, meg DTK is néha. Ők viszik el a hátukon az egész kócerájt.

Viszont Gyárfás Dorka mint gyönyörű negyvenes nem vállal túl nagy kockázatot azzal, hogy elengedi a szépségkultuszt:

https://wmn.hu/wmn-szpsg/47412-gyarfas-dorka-vessunk-veget-az-egesz-testkultusznak

Ahogy DTK sem az egy éven át lőtt, smink nélkül szelfijeivel. Mert nagyon gondosan gyönyörű azért, úgy fotózza magát. Vállaljatok valami kockázatot! (Ami azt is jelenti, hogy nem koppintotok folyton külföldi trendeket.)

Aztán érkezik a nők kedvence, a szexi és laza Steiner Kristóf. Pasi a fedélzeten! A vegán, trendi, meleg férfiszerző biztonságos, és természetes módon szövetségese a nyitott nőknek: ugyanúgy a macsóskodás az ellensége. Mégis, erőst csiklandozza a paródiaérzékemet – és vállalom a homofóbiavád kockázatát is, pedig igaztalan –, hogy ilyen modorosan kozmopolita, világmegváltó és művészkedő. Kristóf laza, hónaljszagú mangósalátákat süt a tetőteraszon, és sosemhallottam pszichotikus növények hatása alatt járja a dervistáncot, ami szintén nem akkora vállalás Tel-Aviv szabadelvű buborékjában. A wmn elénk rakja őt, mert ő ártalmatlan és cuki és világlátott és PASI, dumcsizik és pletyizik és nevetgél, és félmeztelen!

View this post on Instagram

Sajtból van a hold, a #vegán #sajttorta meg #kesudió-ból, és egy #titkos összetevöböl… ;D . @fialaborcsa meghívott a @wmnmagazin #konyha-ra, hogy összedobjunk egy 100% #növényi alapú #VeganCheeseCake-et, és ha már ott voltunk, kacarásztunk, dumálgattunk, mókáztunk és lelkiztünk – hiszen ez #AzÉletSavaBorcsa ❤️ . Az élet sava #Borcsa vadonatúj évadának első részében máris megkaptam a stafétabotot: megmutattam, hogyan lehet állati eredetű alapanyagok nélkül is csodás #VeganSajtTorta-t készíteni. Tartsatunk velünk a wmn.hu-n, élvezzétek, süssétek, kóstoljátok a #KristofsKitchen/ #KristofKonyhaja receptet, és készüljetek: 29-töl ez a csoda is map mint nap ott vár rátok a #KristofsKitchenFoodTruck-ban, a @vegangardenbudapest-ben, megnyitó vacsik 29-én 2 limitált féröhelyes turnusban 👏🏻👏🏻👏🏻 Iratkozz fel a @tixahungary oldalon, esemény link a #KristófKonyhája FB oldalon ❤️ #Foodie blog: #CookOuting by Kristóf & @nimrodagan – #VeganFoodie Tips 'n' Trips #AroundTheWorld I FB group: #TitkosVeganTraccsparti 😉 #FialaBorcsa #SteinerKristof #AJoEletbe

A post shared by Kristóf Joseph Steiner (@kristofsteiner) on

Steiner Kristóf innovatív mondandója odáig terjed: jé, füvezni is lehet, az se az ördögtől való ám! Ti tényleg a drogot, függőséget próbáljátok menőnek beállítani? A számos “hogyan védjem meg a kamasz gyerekemet a világ veszélyeitől” cikk után? Vagy, ja, értem már, ez volna a sokszínűség… “vitaindítónak szánják”.

Steiner Kristóf egy lapon emlegeti a kávét és a begombázást. Kicsit sem csúsztatás:

https://wmn.hu/wmn-life/50625-steiner-kristof-ki-donti-el-mi-a-fuggoseg-

Miért jobb napi három proteinturmixot inni, és két órán át súlyokat emelgetni, mint elmenni egy goa partira, ahol khat dzsúszt szürcsölve önfeledten táncolunk órákon át?

Erre a kérdésre, kedves Kristóf, pont válaszolni tudok: azért, mert a protein egy sima tápanyag, nem szer. Nem módosítja a tudatot, továbbá legális. A másik, és jóval fontosabb, hogy utóbbitól így fogsz kinézni.

 

De a wmn felületét használja arra is, hogy leírja: almalé fröccsent az arcára, de ez nem pornó ám! Milyen laza! Imádom. Erre mondják, hogy too much information.

https://wmn.hu/kult/50471-steiner-kristof-hogy-kerultem-soft-pornoba-

Ami a cél volna: legyen a wmn szórakoztató, tömegek helyeseljék, DE azért legyen bátran nőjogi, lázadó. Hát, ez így egyszerre nem megy. Itt minálunk a patriarchátusba, a férjjel-anyasággal való alkuba tapadt, súlyosan frusztrált, szűk perspektívájú nőknek még mindig a húsvéti sütik, a saját seggük (ugye, nem is olyan rossz?), a családdal való nyűglődés és a tinderezés a fő téma. Legfeljebb a pasiszidás a forradalmi.

De hát miért is lenne igényesebb a magyar női oldal, mint a magyar nők? Hiszen az ő körükben hajt helyeslésre. Miért is lenne más, mint nagyszájú, öntudatos nőtízezrei, akik tárgyiasítva taglalják a pasinak nevezett férfiakat, a legalja társkeresők faszerdejébe rohannak nyitott szájjal, és még mindig, 2019-ben is az össze-vissza zabálást, semmi sportot, a piálgatást tartják felszabadultnak és béklyómentesnek? Abban az országban, ahol nők nemhogy angolul, magyarul sem tudnak. Ahol mindenről tévhitek vannak, ítélet, konformizmus, provincializmnus, ahol kirekesztik azokat, akik újat mondanak, viszont ehhez képest hartalmas arroganciával írják a véleményüket kommentben. De csak akkor, ha biztosak lehetnek abban, a közhangulat mellettük van.

A wmn nyilván úgy gondolta, hogy élni is kell valamiből, és majd ügyesen lavírozik a tömegigény és az elfogadottság szküllái és karübdiszei között az érdemi-forradalmi mondandó bárkájával, de ez rég nem így van, sőt, sosem volt így. Nem lavírozik, hanem a bátor, a kiálló, a kritikus, kockázatvállaló rész teljesen hiányzik belőle. Mert elsősorban trendiskedik. Kicsit kevésbé bárgyún, mint a femina vagy a dívány. Néha beszól, néha érdekes, de ez azért ugyanez a média. Mindez a “mi végre feministák vagyunk” deklarációval. Sírok. A legigényesebb női tömegportál…

Ez kell a magyar nőnek: a jóindulatát nyerjék el. A wmn a lényegre nem mond nemet. Megy az import nemsmink-trend, de azért igazán szarul kinézni senki nem mer. Kiszolgálják a kapitalizmust és a nőkből élő iparágakat ők is, hiszen ugyanannak a hirdetési rendszernek a részesei és kedvezményezettjei.

Sokan vagyunk rettentő csalódottak, hogy a wmn.hu az erőforrásai tömegét ilyen színvonalba fullasztotta. Ezért teszek néhány javaslatot:

Kérlek szépen, ne írjatok annyit magatokról, a gyarlóságaitokról. Nem vicces, nem vonzó. Az is megoldás – ha olyannyira döcög a személyes életetekben a sport, a böjt, a stresszcsökkentés, az absztinencia, a minimalizmus, az igényes párkapcsolat, az akármi –, hogy nem magatokról írtok, hanem klasszikus, utánajárós cikket az adott témában. De ti inkább kiraktok húsz olcsó locsifecsit, szenvelgést, önvallomást a gyarlóságokról, meg béna olvasói levelet, mint hogy kettő darab rendesen megírt, utánajárós cikkbe tegyen munkát olyan, aki ért az újságíráshoz. Ez szakmailag kínos.

Harmadekkora szerkesztőség kéne. Egy darab normális képszerkesztő, saját képek, nem a szar stock és nem is facebookról szerzett amatőrség. Kevesebb partizás és locsifecsi, akár ötödannyi anyag, de az legyen fontos, érdemi, újságíróilag okés. És akkor nem kéne lefeküdni mindig a hirdetőknek. Női erők, jó példák kellenének, női hirdetők, és olyan humor és lazulás, ami vicces. A komoly témához legyen profi az újságíró, esteenként külsős, szakújságíró.

Jó ízlésű szerkesztők gyomlálják ki az olvasói levelek butusabbjait, a puszta puffogásokat, mint amilyen ez, ez és ez, továbbá a fenti jajdefiatalvagyok cikk meg az egyedülanya liezonja. Írni szakma, nem kell mindenkinek. Kerüljétek a pucsítást, továbbá az önös, hisztis lelkizést – ez a sokféleség jegyében sem fér bele.

Találjátok már ki, miben hisztek, mit tartotok jó életnek, és amellé álljatok. Lőjetek be egy szintet, ahol nem vagytok álszentek és moralizálók, de van stabil értékrend. Vagyis, Steiner Kristóf ne relativizálja például a mókás drogozást. Semmilyen edzésellenes, az elkötelezett sportot függőségnek beállító cikket ne tegyetek ki, jópofát sem, ne nyafogjatok koktélok mellől lustán, mert a sportra képes test és életmód privilégium, és mert a nők a terhek elől, a mókuskerékből lépnek le végre wellnessbe és futni. A testképkritika meg az önelfogadás jegyében se gúnyolódjatok a sportoló nőkön, mert ezzel megerősítitek a romboló sztereotípiát, és a nők sírját ássátok. Ne azt hangsúlyozzátok, hogy aki sportol, az hiú, a bikiniteste érdekli és felszínes az értékrendje, mert ez nem igaz, továbbá pont Szentesi Éva prezentálja így magát. Hangsúlyozzátok helyette az örömteli, közösségi sport jelentőségét, megerősítő hatását, a teljesítményt, a megélést!

Felejtsétek el a cukiskodást, a kisállatokat, a “divatot”, a tindert, az infantilis szokásokat és cuccokat, az álságos erkölcsi felháborodást és a vakvilágba művészkedő könnyű életet. Legyetek képesek megfogalmazni a nőséget magyarországi, okos, komoly nőkkel, kockázatot vállaló mondandóval, értékelvűen, ízléses képekkel.

Köszönjük!

123 thoughts on “miért nem progresszív a wmn?

  1. Egyetértek. Pont jókor, érdemes összevetni a Mancsban épp megjelent DTK-interjúval. Ő ott a címlaplány. Kisebb súlyú, de számomra zavaró, hogy a wmn-posztok képillusztrációi (St. K. és néhány más szerző kivételével) mind szemmel láthatóan külföldi fotók, semmi közük a valósághoz, nálunk. – Ez most kilóg innen, de Kristófról jutott eszembe: napokban láttam a PIM-ben Kiss Tibor Noét, ő már régebben is, mint férfiíró rokonszenves volt nekem, és most nagyon tetszik, ahogy derűsen, látszólag, de csak látszólag naív őszinteséggel beszél a transzneműségről – vagy épp utasítja el, hogy beszéljen róla, mert író meg szerkesztő is, arról is kérdezhetnék őt, nem kell felcimkézni. Szóval kíváncsi vagyok a Vay-interjúra!

    Kedvelik 1 személy

      • Hú, a napokban kettő újabb ilyen körbevágott fotós, Paint-stílusban összebarkácsolt wmn-illusztrációt is láttam, nem egyszeri baki, hanem “koncepció”, buheramátrix…

        Kedvelés

      • Ja, ha valaki jót nem tud, akkor még megpróbálhat úgy tenni, hogy direkt csinált szart…Csak a viccesen szar dolgok inkább csak baráti körben viccesek, azon kívül már csak a szagukat érezni… erről eszembe jutott, hogy a béna képek, a sporttal meg mindennapi problémákkal való bénázások cikkben tálalása azért zavar engem ennyire, mert ahhoz a női szerepelváráshoz idomul, hogy ne a teljesítményre hajts, hanem az együttérzésre játssz direkt, tüntesd magad inkább fel ugyanolyannak, mint amilyennek az átlagot elképzeled, csak nehogy a többiek irigykedjenek rád vagy nyomasztódjanak Ezt tolja egyfolytában a wmn is: hülyébbnek tettetik magukat, mint amilyenek, mert hülyébbnek nézik a célközönségüket, mint amilyen. Ez Gyurkó Szilvia béna képpel kisért cikkét olvasva is eszembe jutott, hogy mi szükség ennyi jópofának számt üresjáratra és miért nem a ténylegesen felvetett kérdést járja inkább körül alaposabbam, ha már ez a téma (menstruációbarát mumkahely). Kicsit olyan, mintha mindenkire rákényszerítenék ezt a jópofizós, felületes, állandóan a szimpátiàra gyúró stílust, már alig lehet megkülönböztetni egymástól a szerzőik írásait.

        Kedvelés

      • Köszi a megfogalmazásért! (ahhoz a női szerepelváráshoz idomul…)
        Erre nem vagyok én hajlandó, és ezért titulálnak megmondósnak, önteltnek, emiatt gyanakszanak meg tesznek helyre annyiszor, nők is.

        Kedvelés

      • Igen, annak. Nem ismerem ezt az oldalt, az egyik csoportunkba linkelték be ezt a cikket, mert korrekt.

        Szóval ezzel a túlsportolással kapcsolatban csak ezt tudom reagálni hirtelen:
        Ez egy hülyeség, nyilván léteznek élsportolók, kokszoló body builderek, de úgy vagyok vele, hogy ez a saját életük, miért kellene ebbe belekötni. A képeid alapján nem úgy tűnik, hogy 52-es karod lenne, szóval ez így elsőre egy elég idióta vádnak tűnik.

        Amit írtál a hanyagságról, szerintem a férfiakra is jellemző, főleg ülőmunkánál szépen megnő az ember pocakja, mióta újra visszaszoktam a heti 5 edzésre, sokkal jobban érzem magam, magabiztosságot, tartást, erőt ad.

        Egyszerűen csak kifogásnak tartom azt, ha valaki egyszerűen legyint, hogy neki úgyis mindegy, meg fáradt, stb.

        Kedvelés

      • Igen. Elvileg lehet túledzeni látványos kinézetbeli következmények nélkül is. Pl. futással. De a túledzés mint jujujdiagnózis azoknak a fejében van, akiknek az ülés, sorozatnézés, autózás, tespedés az alapértelmezett, máshoz nincs kedvük. Őket szolgálja ki a női médiának ez az üzenete is, hogy jajaj, nem lesz ez így jó. Furcsa, hogy felnőtt, diplomás emberek erre nem jöttek rá. Csak az tudja, aki csinálja, és tudja, milyen edzéssel és nélküle.

        Én a heti 4-6 edzésemet öt évvel ezelőtt a mindenhova bringázós, gyaloglós, kutyás életmódomra tettem rá.

        Kedvelik 3 ember

  2. Nagyon vártam ezt cikket.
    Olvasom a wmn-t az indulás óta, és egyre csalódottabb vagyok. Nagyok sok az odahányt tartalom, értem hogy pörgetni kell, de egyszerűen kevesebb több lenne. Főként kevesebb Szentesi Éva, és kevesebb piás kontent. Amilyen alkoholkampányt nyomnak (“kipattintanak egy bort”, “lecsúszik egy két koktél”, most komolyan, vérciki, felnőtt nők, nem tinik), ahhoz képest Steiner Kristóf izraeli drogozgatása meg meg sem üti az ingerküszöbömet. Bár igaz, inni mindenki iszik, borbárokból lényegesen többen szelfizhetnek az olvasók közül, mint goapartiról. (Persze olvasgatni szeretnek róla, mert izgi. Steiner Kristóf az egzotikus kisállata a wmnnek. Egyébként tényleg bírom Steiner Kristófot, teljesen átérzem az esendőségét és a boldogságkeresését, és olvasmányosan írja cikkeit, de vicces a szerepe a wmnen)
    A wmn pont olyan mint az olvasói, tényleg ilyenek a középosztálybeli, felsőfokú végzettségű nők többségégben.Nem véletlen, hogy kultúrtartalom Gyárfás Dorkával két-három hetente van, sorozatos-sztáros-szelfimúzeumos-vicces tesztes meg naponta.
    Szentesi Éva egy katasztrófa, rettentő tehetségtelen, felszínes, buta a megnyilvánulásai alapján. Ha már így öregedve rájött, hogy már nem viszi el a fiatalsága a hájat és a hedonizmust, kezdhetne valamit a szellemével is, a csücsöri alkesz partikirálynőség (böjtről cikkezni úgy hogy le is írja, hogy KÉT HÉTIG sem bírja pia nélkül??? ) is egyre rosszabbul áll idővel, ajánlom hogy iktasson be néha egy két könyvtárlátogatást is két koktélka közt. A ráktúlélőségről csak azért nem teszek említést, mert annyira ízléstelen az egész amire használja, hogy szégyenlek még reagálni is rá.

    Az okos nőknek még mindig nincs más online olvasni és gondolkodnivalójuk, mint a csakazolvassa, ez van.

    Kedvelik 2 ember

    • Egy időben azt éreztem, hogy egyedül vagyok a Sz€ntesi Éva-kritikámmal, mindenki bólogatott, tele volt vele a net meg a közös ismerősök fala, ráadásul az általam nagyra becsült Péterfy-Novák Éva vette a szárnyai alá, és nem nagyon láttam sehol az egyetlen értelmes reakciót, hogy wtf. Úgy általában is prófétai dühvel haragszom a lelopogatókra, “inspirálódókra”, és mint magyartanár is haragszom azokra, akik ilyen szerény képességekkel írónak képzelik magukat. Munkahelyalapú társadalom.

      Kedvelik 1 személy

      • Mérő Vera (vagy a társa, Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldal) is kirakott egy szar cikket, aztán megrémült a reakcióktól. Ne bántsuk a wmn-t!

        “Nagyon sok lett a WMN-t fikázó komment, és ez elég szomorú. A WMN egy szuper dolog, de a legszuperebb dologban sem minden tökéletes, főleg, ha hajlandó kísérletezni. A kritikának van helye, mindig, hiszen abból épülünk, de a fikázás az nem kritika. A szerkesztőségben szerencsére nagy a gondolati diverzitás, ettől jó és különleges, erről az írásról is biztosan óriásiakat vitáztak, és ez jó. Ahogy az is, hogy ki lehet vesézni, mi is itt a gond, és ha jól sejtem, ez volt a cél. Könyörgöm, egy megosztó cikk miatt ne legyen már elfelejtve minden korszakteremtő szuperség, ami a WMN. Na.”

        Kedvelés

      • Én a Szentesi jelenséget annyira kínosnak tartottam, hogy inkább inkább nem kapcsolódtam a vele kapcsolatos posztokhoz, nehogy kiderüljön hogy egyáltalán olvastam tőle bármit. Kb mint a Cosmopolitan a fodrásznál (vagy inkább a Blikk a nagyinál a retyón) , megesik de nem hirdetem. De ha már te itt bátran szóltál hogy meztelen a király, mertem kapcsolódni. Köszi, mert nagyon kikívánkozott belőlem.

        Kedvelés

      • Nyilván nincs szükséged megerősítésre ebben (sem), de én ugyanígy voltam a wmn indulása után pár héttel. Néztem, hogy ezért miért rajonganak ennyien? Miért nem látják, hogy mennyire gáz? A szentesizés tette be a kaput, és ráktúlélőként nem értettem, hogy mit kell a ráktúléléssel turnézni. Nem érdem, sose lesz az.
        Amúgy köszi ezt a posztot (is).

        Kedvelés

      • Azért van szükségem megerősítésre, mert mindenki kussol. A kimondással szoktam egyedül maradni. Extrém módon konfliktuskerülőek az emberek, főleg a nők, hápognak, ha csak felvetek valamit akárhol, és soha nem érvelnek, szerintük és nekimegyek embereknek (pl. ha leírom, hogy szexelni kölcsönös vágyból jó, illetve a második ás fiúk bizony nem saját kútfőből meg szexuális nyiladozásból játszanak erőszakos anális szexeset az uszodában, hanem az apukák pornónézési szokásai miatt…). Csak hát mögött megy a dohogás, kibeszélés, egyébként némaság van, tegyünk-úgy.-mintha-nem-történt-volna-semmi, és nincsenek nyílt, értelmes, értékelvű kimondások, beszélgetések. Az igazságtól is félnek sokan, nagyon sok a zavaros, bűntudatos ember, aki rosszul járna. Úgyhogy én köszönöm.

        Kedvelik 1 személy

      • nem vagy egyedül vele

        sosem kedveltem, mert mindig modoros volt, erőltetett és felszínes, ahogy DTK folyton a színházas nénikéjére emlékeztet minket, valamint mindenki ellenzékiségére apellálva akar bátornak tűnni, miközben ő maga megúszásra játszik

        mostanra kifejezetten cikinek találom, hogy ők a legmenőbb tartalom előállító brigád a női online platformok között

        Kedvelés

      • ezt így akartam írni:
        ‘sosem kedveltem, mert mindig modoros volt, erőltetett és felszínes, mint ahogy DTK is folyton a színházas nénikéjére emlékeztet minket, valamint mindenki ellenzékiségéra apellálva akar bátornak tűnni, miközben ő maga megúszásra játszik’

        és igen, ahogy lentebb írtad, DTK elveszett valahol a nagy jópofizásban, megfelelésben, bár igazán eredeti szerintem ő sosem volt, csak tisztességes szakember. utóbbi is nagy erény

        Kedvelés

    • “A legfontosabb pedig, amit megtanultam, hogy az öngondoskodást és a felelősségvállalást nem lehet elég korán elkezdeni.

      Sokat gondolok arra, hogy mennyi minden másképpen történt volna velem, ha idejében orvost váltok, vagy ha a rákszűrés mellé kérek HPV-szűrést is, vagy ha elolvasom valahol, hogy a fiatalabb nők is lehetnek méhnyakrákosak, vagy ha jobban vigyázok, és egészségtudatosabban élek. Soha nem akartam lerázni magamról ezt a felelősséget, és nem akartam elhallgatni azt sem, hogy én is cselekedhettem volna másképpen a saját egészségemmel kapcsolatban. De nem így történt.” Ne firtassuk. De azóta meg iszunk és hedonisták vagyunk.

      Kedvelik 1 személy

      • a) szerintem a ráknál csak elvben és csak utólag lehet okosnak lenni, hogy ezt vagy azt nem kellett volna, csak az a gond hogy ezek egyrészt találgatások, másrészt már késő
        b) a rák utáni felépülés szerencse, aminek lehet örülni, de rák elleni aktivistának lenni szerintem röhejes – már maga a kifejezés is az. Esetleg rákmegelőző aktivista, vagy rákkockázati faktorokra figyelmet felhívó aktivista (hahaha), de a pontos fogalmazás már hozza magával annak az igényét is, hogy én, mint aktivista, példát mutatok… hát izé…
        c) nekem is van olyan ismerősöm, aki ráktúlélő, és teleturnézza az FB-t, amikor féléves kontrollra megy. Ilyekor repkednek a szívecskék, meg a veledvagyunkok, de dohányzik, nem sportol, el van hízva.

        Kedvelik 1 személy

  3. Annyira köszönöm, hogy javaslatokkal zártad.
    Ehhez igazából nincs mit hozzátenni, csak szerettem volna én is itt hagyni a tenyérnyomomat. Fontos kritika. A wmn cikkek többségének az elolvasása után kb annyi a gondolatom, hogy “és akkor most mi van”, ellentétben egy-egy itteni olvasmányélménnyel. Szóval szerintem ha valakitől érdemes lenne javaslatokat fogadniuk, az pont te vagy.

    Kicsit magamtól is körülnéztem a wmn-en, és most a közönyös vállrándítás helyett/mellett elkeseredtem. A semmitmondás és a szövegen keresztül is jól érzékelhető szerzői “mikor lesz már ki a karakterszám” izzadás mellett azért mondjuk tök jó lenne, ha lenne valami minimális mondanivalója is a cikkeknek, vagy legalább azt lehetne érezni, hogy próbálkoznak. Erre gondolok elsősorban:
    https://wmn.hu/wmn-life/50766-parkapcsolati-nyuglodeseink–mit-mond-a-no-es-mit-a-ferfi

    És főleg azért húztam fel magam, mert sajnos azonnal eszembe juttatta V. Kulcsár Ildikó számomra legborzalmasabb, legkárosabb, legnőgyűlölőbb, legundorítóbb cikkét, amit valaha olvastam, és amelyen, a szokásostól eltérően, egy kicsit sem tudok röhögni:
    https://www.nlcafe.hu/ezvan/20100721/harom_no__harom_valas/

    Hát itt tart a wmn. Tessék szépen együtt maradni, csak dolgozni kell rajta! Ja, jó. Milyen progresszív.

    Kedvelés

  4. A wmn-ről nem tudok nyilatkozni, nem olvasok női lapokat. Egyrészt untatnak, nem érzem megszólítva magam. Másrészt az életemből egyetlen nap sokkal izgalmasabb, mint az Éva Magazin eddig megjelent összes száma, bekötve. És itt van még az is, hogy szinte teljesen eltűntek a töltelékidők az életemből, így minimális eséllyen kerül a kezembe “csak úgy” bármi is.Limarát szeretném a védelmembe venni. Limara otthon van, mert otthon kell lennie, és mert nem mehet sehová. Súlyos beteg, fogyatékkal élő gyerekét gondozza sok éve. És süt, blogol, könyvet ír. Megpróbál ebben a helyzetben önmaga maradni. Ahelyett, hogy a sorstársaihoz hasonlóan illékonnyá vált volna, és belesavanyodott volna ebbe az életbe, ahogy a hasonló sorsú nők nagy részével ez megtörténik. Általában ezt nem tudják róla, csak azt, hogy ontja a fonott kalácsokat és az ő receptjeit kell követni, mert azok biztosan sikerülnek. Azt gondolom, neki a sütés és a blogja nagy kapocs a külvilággal, sokat jelenthet. És amit csinál, azt piszok jól csinálja. Nyilván belenyomhatta volna az energiáit abba, hogy jógamesterré váljon vagy megtanuljon négy egzotikus nyelvet. De Limara sütni szeret. A követőiről meg a levendulás kreativkodó blogokról sajnos semmit nem tudok. Meg a wmn-ről, a cikkekről se sokat… elnézést…

    Arról értsültem, hogy a wmn-nél ír Csepelyi Adrienn, akiről szintén nem tudok elfogultság nélkül írni. A Belemenést végigröhögtem, oké, nem Houellenbecq mellett van a polcon, de nem is az volt az elvárásom a könyvével kapcsolatban. Róla az a képem, hogy sokszor és sok helyen szószólója a női témáknak. Nincs élményem arról, hogy ezt a wmn-ben gyakorolja-e, de gyanítom, hogy előfordul. Érdekesnek tartom, hogy miközben Csepelyi egy vadállat, tök normálisan együtt tud élni a férjével, és deviáns dolgait nem az ilyenkor kötelezően szenvelgő alternativkodásban oldja fel, hanem bátor eléggé ahhoz, hogy az őt beskatulyázni kívánót tökéletesen összezavarja.

    Na most jólmegmondtam a semmit… majd beleolvasok a wmn-be, mert tényleg fogalmam sincs…

    Kedvelés

    • Azt tudjuk, hogy Limara mint pék és receptközlő nagyszerű, de ismét nem tudom érvényes érvnek elfogadni azt, hogy valaki gasztróban utazik és te ismered, hiszen a nők szókimondásáról, hangjának erejéről szólt a versenykiírás, nem arról, hogy ügyesen készítenek hizlaló, egészségtelen ételeket.
      Nem személyekről beszélünk soha, mert az mindig egyedi és elfogult. Hanem értékrendről.
      Én is bírom Adriennt, főleg melengető volt, amikor a blog hatására lattéból ristrettóvá vált, és akkor nem mondta nekem többé, hogy ú, a hot jóga, az nagyon kemény ám! De most megint cappuccino, és zavarja. Pont erről írt is a wmn-nek.

      Azt szerintem nem nagyon tudjuk innen megítélni senkiről, mennyire él jól a házastársával.

      Kedvelés

      • Oké, fontos dolog kerülte el a figyelmem, ez a bloggerina dolog, és erről lehasítva szóltam Limaráról. Elnézést, a szövegkörnyezetbe helyezve és másodszor, figyelmesebben elolvasva már értem, miről írsz. És pesze, hogy nem látok bele senki házasságába, így azt is finomítanám: a Csepelyi valahogy működőképesnek tűnik mainstream dolgokban is, és ezt a tulajdonságát értékelem. (Sokszor gondolok arra, hogy a tudatos(abb) nők nálunk sok esetben nem tudatos(abb)nak, hanem kapcsolati szempontból összeférhetetlennek, deviánsnak nevezettek, és tetszik, ha ellenpéldát látok. Vagy annak tűnik valami. Mert olyankor nem azt érzem, hogy nem egy reménytelen -isztánban élek. És most nem a saját kapcsolatomra vagy történeteimre gondolok, hanem a közegre, de ha valaki, akkor te ezt szerintem érted.) Én földhözragadt vagyok, plusz személyes nyomorom, hogy olyan közegben éltem, ahol az elvek és az értékrend külső vezérlésű és mindenek fölött való volt. Ahol az elvek, az értékrend merev volt és mindent felülírt és elsöpört: embereket, egyéni vonatkozásokat, empátiát, alapvető érzéseket. Ezek a saját élményeim, és nem az elvekkel kapcsolatos általános véleményem. Nyilván fontosak, én jellemzően hátborzongatóan extrém formájukkal találkoztam sajnos, így számomra az egyén, a személyesség tud csak origóként működni – még ha ez érvnek kevés is.

        Kedvelés

      • Na, köszi. Örülök, hogy itt vagy. Igen, nagyon értem, és ez tök fontos, viszont az is, hogy több szívbéli, lazább (nem minden nap jelen levő) kapcsolat ki tud tenni egy teljes életet, szóval ez a párkapcsolat-fetisizmus egyre furább nekem. (És : “A Csepelyi” lesz szegényből?)

        Kedvelés

  5. Még nem olvastam a blogposztot, de a wmn szerintem nagyon fontos oldal, lehet hogy nem hibátlan, lehet hogy nem elég progresszív, de fontos pontja a magyar női médiának.
    Na, most elkezdem a posztot olvasni.

    Kedvelés

  6. Nem kötekedésnek szánom, csak kérdezem: a P-N Évat ismered személyesen is, azért becsülöd nagyra? Úgy értem, voltál vele kisebb közösségben vagy négyszemközt?

    Kedvelés

  7. A wmn-et nem olvasom rendszeresen, csak néha olvasgatom. Próbálkozom, de nem jutok előre. Talán kevés infom van, de nekem is túlságosan mainstreamnek és könnyen emészthetőnek tűnik. Szóval egyetértek a fenti poszttal 🙂

    Kedvelés

  8. Én is ígéretesnek tartottam eleinte a wmn-t, és szomorúan láttam, látom, mi lett belőle. A Facebook-posztjaik alapján ma már külső szemlélőnek, pl. tizen- huszonéveseknek megkülönböztethetetlen a she-féle (közéletiségtől mentes) koppintásoktól meg az átlag női magazintól, bulvártól, és menthetetlenül belterjes, kizárólag a harmincas-negyvenes “magyar átlagnőt” próbálja megszólítani, illetve mintha a szerkesztőség se látna túl a saját társadalmi közegén. Sztem a jó ismerősök, kollégák vezetéknéven, névelővel emlegetése is tipikus pesti értelmiségi nyelvi jelenség, számomra idegesítő és elidegenítő manír. Egy igényes közéleti női magazinnak nem szabadna ennyire generációs alapon szerveződnie, most még csak a középkorúság árad belőle, aztán nemsokàra a nyugdíjközeliség…

    Kedvelik 1 személy

    • De hiszen a hetven az új harminc!…

      Engem ez döbbentett meg. Szintén alkoholpromó.

      “Nem emlékszem már, mikor kezdődött. Talán a negyvenedik születésnapom környékén, talán egy picit korábban. De az biztos, hogy nem valami nagyon menő sporthoz, hobbihoz, vagy „ebben a korban” elvárható életmódváltáshoz kapcsolódik. Hanem egy irtózatosan nagy bekarmoláshoz a lányokkal.”

      https://wmn.hu/wmn-life/48257-d-toth-kriszta-harom-alkalom-amikor-eszrevettem-hogy-elmultam-40

      Érdekes, ahogy ezeket a tüneteket is a 40+-hoz köti, pedig ülőmunka, stressz, elégtelen célszerű mozgás, rossz kajálás és bekarmolás lesz az…

      Kedvelés

      • Annyira jellemző, hogy a fiatalságot, a fiatalos életvitelt a bekarmoláshoz és bulihoz, nem a frissességhez és a fizikai aktivitáshoz kötik. Nyilván kényelmesebb. És DTK okos, hiteles, mégis…

        Engem nagyon megrémiszt az a hype, ami a piálást körülveszi. Hogy a fiatalságot és a függetlenséget azt jelenti, hogy napi szinten iszunk, havi szinten bekarmolunk. Régenmindenjobbvót (nem), de akkor is, 1960-ban egy napi szinten spicces középkorú nőt annak kezelték, ami, egy alkoholistának, nem életvidám csajnak. Ami igaz is. Napi, de még heti szinten is inni gáz, ciki. Ugyanúgy alkoholizmus, elszopogatni este egy fél üveg bort, mint a gangon Éva vermutot vedelni, hiába hívják borkultúrának, és akkor is egy szutyok kocsmába járnak munka után, ha gasztropubnak, borbárnak, koktélbárnak keresztelik el. Lerészegedés az, nem vicces bekarmolás.

        Kedvelés

      • 1960-ban zugivott az a nő, a válása után, amivel neki véget is ért az élet. Ma a menő 35 éves Álszentesi Érdekből Egészségpárti Éva ha épp nem rákedukál vagy a lófaszsemmi edzése után ünnepelteti magát, akkor a trendi tetőteraszról szelfizik rúzsban, miután negyven percig törte a fejét az aznapi, fotóképes outfiten, és kozmopolita étteremtulajdonost ölelget, akinek sokcsillagos helyén még karácsonyi ételt is oszt egyenpólóban, ha a fotón jól látszik a melle.

        Miért van az, hogy egyik se szed szemetet, szül gyereket, indul félmaratonon, vállal kockázatot, akciózik jogi anomáliák ellen, ír igazán fájdalmas témáról? Miért nem tett sokkal, sokkal többet a forró metoo hónapokban a wmn? Mindig ez a jaj, az én seggemre ne szóljon be senki, képzeljétek, mi volt a tinderen, meg csak az én jólétben nevelt gyerekemet ne érhesse bántódás. Meg ezek a novellák Szentesi Évától újabban, te jó isten. Fantáziák arról, milyen lehetett volna, lehetne a szerelem… Ez pszichológusra tartozik.

        Kedvelik 3 ember

      • Ebben a “bekarmolunk a lányokkal” dologban az is gond, hogy aki ezt nem akarja csinálni, az “kimarad a buliból” meg esetleg más fontos infókból, lehetőségekből. Nem mondom, hogy osváti szintre kéne tökéletesíteni a szigort és távolságtartást egy női magazinnál, de egy főszerkesztő meg általában egy főnök ne járjon alkoholizálni rendszeresen a beosztottjaival, vagy legalább ne terjessze ezt a nemszép magyar szokást, sztem nagyon káros a munkahelyi csoportdinamika szempontjából is.

        Kedvelés

      • És aztán megy a siránkozás, hogy DTK megérzi a negyvenet és mennyire nem fitt, vékonyan, több hetes rákészüléssel EGYSZER fut egy szigetkört. Ezzel kapcsolatban önironikus, de a dolog nagyon szomorú, mert normalizálja, hogy “annyi dolgom van, a gyerekem a fontos, nem érek én ere rá”. Az is megoldás, ha már nem tudnak egy elfogadható szintet hozni pl. a sportban vagy a böjtölésben, hogy nem magukról írnak, hanem egy klasszikus, utánajárós cikket a böjtről, futókról, akármiről. De nem járnak utána semminek, inkább kiraknak húsz olcsó locsifecsit, szenvelgést, önvallomást a gyarlóságokról, mint hogy kettő darab rendesen megírt cikkbe tegyen munkát olyan, aki ért hozzá. Ezt most beleírom a posztba is.

        Kedvelik 1 személy

  9. A téma kapcsán nagyon kíváncsi lettem arra, hogy ismeritek-e a she.hu -t és ha igen, mit gondoltok róla. Elég népszerű oldallá nőtte ki magát az utóbbi időben, de valahol hasonló a helyzet, néhány cikktől eltekintve valami mély hiányérzet lesz úrrá rajtam, mikor őket olvasom.
    Hozzáteszem, nem ismerem az ottani cikkírókat.

    Kedvelés

    • a she.hu mindennek a legalja. behányok tőle, valamiért dobálja a facebook, pedig nem követem, de őszintén szólva ezért néha beleolvasok, hogy kicsit szörnyülködhessek.
      semmi, de semmi másról nem szól, mint szenvelgésről arról, hogy hol vannak az igazi férfiak, a mai randikultúra, sajnos mai rohanó világukban tinder nyenyenye, a kedvencem, hogy “a nőknek azért kellett férfiassá válniuk, mert kivesztek az igazi férfiak”, nyöszörgés arról, hogy kihasználtál, és nem láttad meg a valódi értékeimet, jaj az én sérült lelkem, a megcsalás, stb stb, szenvelgő, nyálas, értelmetlen novellák ugyanerről, a Férfi, a Nő, egy egymásra halmozott koncepció nélküli közhelyhalmaz “a Nőkről”, “a Nőknek”, hat cikk mindennap ugyanebben a tárgykörben mozgó semmiről, és a kommentek hozzá, nagyon igaz!tűpontos!sajnos manapság pont ez van! aztán a férfi hozzászólók: hát a hölgyeknek már nem lehet megfelelni, blablabla, hú, örülök, hogy valahova megírhattam ezt, mert egyszer majdnem odakommenteltem 🙂
      innen nézve a wmn sokkal értelmesebb tartalom, a Szentesi üggyel pedig a legmesszebbmenőkig egyetértek.

      Kedvelik 2 ember

      • ‘Made my day!
        Itt továbbra is értékelv, bonyolult szöveg lesz, tépelődés. A pasizás és nyenyenye elutasítása, közös színház, gesztusok, valódi eü prevenció, nem hájp. Futás, edzés és elkötelezett, a szövegekre időt szánó emberek, akik ugyanazt szerették itt 2012-ben, mint most.

        Kedvelik 2 ember

  10. Hű, milyen igaz! Amikor csak ránéztem a wmn-re, mindig Gyurkó Szilvia cikkein akadt meg a szemem, ezekben volt progresszív tartalom is. A többi, néhány kivétellel, bulvár.

    Kedvelés

    • Nekem néha linkeli pár ismerősöm, de a cikk címe már önmagában akkora wtf, hogy eszem ágában sincs a linkre kattintani. Szóltam is, hogy bocs, de ne is fáradj wmn-cikkekkel, nem nyitom meg. Közhelyeket pufogtatni én is tudok nekifutás nélkül, és százszor szellemesebben megírom.

      Én gondolkodni akarok, nem műfelháborodni behízott, dauerolt frizurával a századik ugyanarról szóló íráson. (Tisztelet a kivételnek.)

      Ezért olvasok itt.

      Kedvelés

  11. “wmn nyilván úgy gondolta, hogy élni is kell valamiből, és majd ügyesen lavírozik a tömegigény és az elfogadottság szküllái és karübdiszei között az érdemi-forradalmi mondandó bárkájával, de ez rég nem így van, sőt, sosem volt így. Nem lavírozik, hanem a bátor, a kiálló, a kritikus, kockázatvállaló rész teljesen hiányzik belőle. Mert elsősorban trendiskedik. Kicsit kevésbé bárgyún, mint a femina vagy a dívány. Néha beszól, néha érdekes, de ez azért ugyanez a média.Mindez a “mi végre feministák vagyunk” deklarációval.”
    Teljesen egyetértek. Igazi régi noklapjas érzés ;). Még a rovatok is. Sok a cuki és semmitmondó írás és a mit főzzünk ma, hogyan fessunk nyuszit. És a blogolok magunkról is (persze, valamilyen szinten érdekel az, aki a cikket írta, de túl sok a “csak saját élmény”…)
    DTK interjúkat viszont szeretem. És ahogy a nők lapjában annó, vannak számomra érdekes témák. Csak sajnos nagyon zanzasitva… szívesen vennék egy egy hosszabb cikksorozatot, egymásra épülő részekből. És tetszenek a történelmi nő alakok leirasai is (na ez pl tiszta nők lapja :)), csak több linkkel vagy könyv ajanloval. És több információt tartalmazó posztot! Akár evidens dolgokról.
    “Dehát miért is lenne igényesebb a magyar női oldal, mint a magyar nők?” Ne már :D. Én pl senkit (nulla db) sem ismerek, aki hinne a parterapiaban. Aki ki is próbálta, 1001 más okból tette, mint a “házasság megmentes”:).

    Kedvelés

    • Lehet kicsit off, de nekem DTK sem. Semennyire sem hiteles. Egy savanyú és kissé erőszakos csaj, aki amúgy vitathatatlanul tehetséges, de nekem nagyon úgy tűnik, mintha nem élvezetből csinálná ezt az egészet, hanem akarnokságból és nyomulásból. Persze lehet nincs igazam.

      Az interjúin meg nagyjából azt látom, hogy elmondja az előre memorizált kérdéseit, ha meg váratlant mond az alany, akkor próbál imprózni, de igazán figyelni nem figyel oda. Minthogy egy autóban, miközben az ember vezet, nem is lehet igazán odafigyelni a másikra. Nem látni a rezdüléseit. Ezért marad meg az Elviszlek magammal is egy átlag bulvárszinten (viszont fogyasztható a hülyéknek is, és hát éppen ez a cél)

      Sena Dagadu viszont felüdülés volt nekem.

      Kedvelés

      • Nekem az tetszett, amikor Puzsérnál vezetett műsort. Az nagyon profi volt. Nem volt sok, nem volt kevés.

        “nekem nagyon úgy tűnik, mintha nem élvezetből csinálná ezt az egészet, hanem akarnokságból és nyomulásból.” Profi munka nem élvezetből van, és elég stresszes is az övé. Valamennyire nyomulni kell.

        Nekem DTK nem műanyag annyira, nem pózol, nem olyan sérült az énje, nem menőzik, nem harsány, nem üres, nem önimád. Kompromisszumkésznek tűnik. Nem gyanítom róla, hogy egy féreg. Intelligens is. Csak elveszett ebben a nagy jópofizásban, lavírozásban, sokféleségben.

        Itt mondjuk pózol a legalsó képen: lábhosszít és Saucony reklám. És: harminc fölötti zsírszázalék (azon, amin ők mérnek, nekem kilenc meg tizenhárom volt), meg ezt a sporton való nyűglődést sem értem felnőtt embereknél. A jópofi, hogy jaj, de durva. Ne már. Ciki ennyire eltespedni, három kilométeren sírni, az egész beszédmód.
        https://wmn.hu/wmn-life/47346-d-toth-kriszta-nem-hiszem-el-hogy-erre-ravettetek–szegyen-futas-haszon

        Aztán abbahagyta. Aztán újrakezdte.
        https://wmn.hu/wmn-life/49050-d-toth-kriszta-a-no-aki-fejben-fut-ujra

        Illetve itt bíráltam még, ez nagyon first world problem volt, meg a jótékonykodás része a cikknek szánalom:
        https://wmn.hu/elet/18973-d-toth-kriszta-na-most-mar-tenyleg-szalljatok-ki-a-mehembol-es-a-gyerekem-
        https://csakazolvassa.hu/2016/01/25/nincs-moralis-letezes
        https://csakazolvassa.hu/2016/01/25/nincs-moralis-letezes/#comment-161969

        Kedvelés

      • “profi munka nem élvezetből van, elég stresszes munka az övé”
        Így van! Annyiban finomítanám, hogy nem CSAK élvezetből van, hanem stresszből is, meg profizmusból, meg egy csomó minden másból…
        (Most lehet ekézni fogtok :D, és valszeg meg is érdemlem, de pl Borbás Marcsit én azért bírom minden elviselhetetlen modorával, édeskésségével, mézes-mázosságával együt, mert minden egyes pillanaton látom, hogy élvezi. Ő ilyen, kész. És szereti ezt az egészet. És szétmelózza ő is magát, mégis kiröhögjük. Amúgy én is, de titkon meg bírom :D)

        Igen, valamennyire nyomulni kell, de én a nyomulást ebben a kommentben nem úgy értem szerintem, ahogy te érted. A nyomulást inkább arra értem, hogy a nyomulás érzete megvan. És ez szerintem nem jó. Lehet nyomulni, kell is időn- és helyenként (na, ezta formulás tőled loptam :D) , de nem úgy, hogy áthasson az egész jelenségen szerintem.

        Amúgy meg szerintem pózoljon, mondjuk nem értem, miért teszi. Példakép lehetne nem pózolva is egészségi- és sportállapotilag a korosztályának – az átlagnak, mármint, és hát az átlag nem két perc alatt kattan rá a ketogénre meg a 10 kilós súlyzókra, és sztem már az is nagy dolog, ha valakit annyira felbasz a DTK vékony dereka, hogy minden nap sétál 5 kmt.

        Ettől függetlenül és ezzel együtt én nagyon mnek, nagyon hamisnak tartom (Szentesiről csak azért nem írtam, mert földön fekvőbe nem rúgunk bele), és nincs benne stílusérzék szerintem, nincs benne finomság. Hideg, mint egy fagyasztott ametiszt. És pont annyira szép is. Én nem kedvelem.

        Kedvelés

      • “Példakép lehetne nem pózolva is egészségi- és sportállapotilag a korosztályának” ööö, nem. Ez az ülőmunkás “én jó nő vagyok” skinny fat, megvastagodva (ezt ma láttam döbbenten a futós fotókon), aki a beszámoló szerint huszonévesen nem bírt három kilométert lefutni, és vagy autóban, vagy irodában ül. Nem ronda, de nem ép és nem funkcionális. Meg a “bekarmolások”.

        Kedvelés

      • “az átlag nem két perc alatt kattan rá a ketogénre meg a 10 kilós súlyzókra” – az átlag soha nem fog ezekre rákattanni, mert ezekhez meló kell, a pofázás meg a szenvelgés nem elég. De még az elit sem kattan rá, a legtudatosabb legalterebb legbővebb erőforrásúak, még az sem, akinek létkérdés volna. Egyre jobban hüledezem, hogy milyen hatalmas vállalásnak számít ez, nem megy még dietetikussal sem, betegségekből menekülve sem, hányan buknak bele, és nekem milyen könnyed és természetes volt annak idején belevágni. Nem tudom, honnan, miből építenék fel irodai dolgozóként vagy 43 évesen egy olyan testet, amit akkor tudtam így és ennyire, és ma már az áldásait élvezem a nem fázásnak, a teherbírásnak, a hosszú távoknak.

        Kedvelés

      • Így névtelenül nem bátorság ezt vállalni 😀

        És tényleg nem azért, mert Borbás Marcsival vonnálak egy kalap alá (hát az kurvára vicces is lenne), de a te írásaidat pont ugyanazért bírom. Mert tökmindegy a stílus, nálad pl tökre be tudom emelni a támadónak tűnő posztokat, szóval mindegy a stílus, az a lényeg, hogy az örömet látom-e.

        Marcsin pl látom.
        Rajtad is látom. (és még mindig nem hasonlítok, egyszerűen az öröm a lényeg.)

        Szóval nekem pl te is ettől vagy hiteles, mert látszik, hogy neked ez öröm. És ha ez neked lehet öröm, akkor bárkinek lehet az, csak át kell kattintani a gondolkodást.

        Kedvelés

      • igazad van. De én mégis úgy vagyok, hogy inkább húzzon be DTK 10 nőt napi 3 km-t futni, minthogy még ez se legyen.

        Én pl azért szeretem és olvasom az írásaidat, mert már rögtön az első bekezdésekben megutállak. 😀 de éppen ezek szembesítenek magammal.
        És éppen ezek után kezdek gondolkodni.
        És éppen ez után a gondolkodás után jövök rá, hogy merre hány méter.

        Kedvelik 1 személy

      • Dehogy húz, ő maga sem fut, a hármat sem bírta annó, csak kicsit promózza a cipőt. Nem tudom, hogy gondolja, hogy ennyire nem sportol. És ne legyen ebben üzleti érdek, vannak jobb cipők, meg ennyire nem kell ezen csajoskodni. Ekkora infrastruktúrával és nyilvánossággal bűn a 10 nő behúzása, mert tízezret is tudnának. Harmadekkora szerkesztőség kéne. Egy darab normális képszerkesztő, saját képek. Kevesebb parti és locsifecsi, akár ötödannyi anyag, de az legyen fontos, érdemi, újságíróilag okés. És akkor nem kéne lefeküdni mindig a hirdetőknek. Női erők, jó példák kellenének, női hirdetők, és olyan humor és lazulás, ami vicces. És ami meg komoly téma, ahhoz legyen profi az újságíró, ne ilyen csapkodás, trágár beszólás, hatásvadászat, mint amit SZÉ csinált a ményak-politikaikampány témában.

        Kösz, nagyon. Az utálatot meg lehet tanulni kezelni, és neked sikerül, ez jó. Nekem nincs türelmem ahhoz, aki ott elakad.

        Kedvelik 1 személy

      • “Harmadekkora szerkesztőség kéne. Egy darab normális képszerkesztő, saját képek. Kevesebb parti és locsifecsi, akár ötödannyi anyag, de az legyen fontos, érdemi, újságíróilag okés. És akkor nem kéne lefeküdni mindig a hirdetőknek. Női erők, jó példák kellenének, női hirdetők, és olyan humor és lazulás, ami vicces. És ami meg komoly téma, ahhoz legyen profi az újságíró.” Pont erre gondoltam én is, hogy minek ennyi belsős újságíró, ha közben képszerkesztőre meg fotósra nem futja, és tele van minden stockfotóval, vizuálisan semmi egyedi nincs a portálban. Meg miért nem állítanak rá a szerkesztők közéleti, politikai, kulturális vagy egészségügyi témákra profi újságírókat. A tech rovatban havvonta se frissül, a kultúrát miért Cher meg az Aladdin képviseli, az EP-választásokkal kapcsolatban talán ha két cikk van (nők a politikában meg menjünk szavazni, kb ennyi), miközben az “élet” rovat tele van olyan véleménycikkekkel, amikkel azonosulhat vagy vitázhat az olvasó, de tényszerűen vagy az összefüggéseket nézve nem tud meg többet a világról. Az eredetileg megcélzott igényesebb, nyitottabb, érdeklődőbb olvasók is tidnának hasonló kis motiváló vagy puffogó írásokat produkálni, na de minek. Én akkor szoktam felfigyelni néha egy-egy cikkre a Facebookon, ha valamelyik ismerősöm kommentálja, és sokszor a kommentek értelmesebbek, mint a cikk. Most megnéztem a honlapot, van pár jó cikk (pl. Gyurkó Szilviáé a beoltatás megtagadására vonatkozó alkotmánybírósági döntésről), de ez feltűnésmentes marad a bulvár meg a pusztán az érzelmekre ható cikkek cunamijában. A “válási mediátor” írása tényleg wtf, a minimum az lenne, hogy elmondja, mit csinál egy válási mediátor és miért forduljunk hozzá – ne az jöjjön le, hogy a célja az, hogy lebeszéljen a válásról…

        Kedvelik 1 személy

      • Én most csak random kinyitottam. A gond az, hogy a sok nyenyerétől nem látszik az ilyesmi. Meg az is kár, hogy úgy tűnik, egyébként jó újságíróknak is teljesíteniük kell a napi nyenyere-penzumot.

        Kedvelés

      • az “utálat” mint olyan, csupán metafora
        Én azt látom, hogy általában azt tartjuk nagyon ellenszenvesnek, aki minket a leghívebben visszatükröz.

        Szóval az “utálat” szó erre vonatkozott. Félig viccesen. Kurvára elgondolkodtam most már pár hónap alatt, hogy mit nem bírok benned, és miért kell mégis visszajönnöm ide olvasni.

        Rájöttem.

        Vagy a tükröt nem bírom, vagy ha nem tükör, akkor a hozzám hasonlatosságot nem bírom bizonyos dolgokban, szóval nem ragozom: magamat nem bírom benned.

        Akkor ki is baszta el??

        Na mindegy, nem segget nyalni jöttem, csak ezek szerintem fontos dolgok, és jó, ha megragadnak a nőkben. (ha DTK hatására csak 10 nőben, akkor – továbbra is tartom – DTK-nak már megérte)

        Kedvelés

      • Köszi. Megleptél.
        Az én preferenciám meg úgy alakul, hogy nekem MINDEGY, a kommentelő mit állít, ha
        képes korrektül érvelni,
        nem tol ude nevetséges, felületes, modoros tévhiteket, konzervszólamokat,
        látja magát, és kicsit kiröhögi magát is, miközben mindent (ezt bírom G-ben, de nagyon, rengeteget lazultam általa),
        nem onnan kell indulni, hogy minek írok egyáltalán, az én véleményem nem uralkodó, miért zavar ennyire a bármi stb.
        nem a személyemet kóstolgatni, mellém lépni jön, vagyis: tiszteletben tartja, hogy eredetileg én tettem bele az invenciót, a melót az interakcióba,
        nem nyal elvtelenül (!),
        ne legyen zaklató
        nem átlátszóan irigy, terméketlen bukott értelmiségi kivénhedt macskás kövér nő, aki szerint a margarin finom stb.

        Kedvelés

      • m arra vonatkozik, hogy neked bármire is reagálni kéne, amire nem akarsz. Hanem arra, hogy egyszerűen bizonyos pontokon te sem tudod kihagyni, és nem is hagyod ki a reakciót.

        szerintem akkor is lehet normálisan beszélni, ha szöges ellentétben állnak az elképzeléseink az életről, az írásról. Eskü, én még Szentesit is megértem. Más kérdés, hogy nem tartottam soha jó írónak, minthogy nem is az 😀 De ettől még értem a skrupulusait, baszakodásait.

        És tök sokszor baszod fel az agyamat az írásaiddal, de nálad is az nekem az első, hogy próbálom belehelyezni magam a te helyzetedbe

        de ha ezt nem tenném, akkor is rá kéne jönnöm, hogy miben van igazad, még ha csak minimális intellektusom lenne is
        hát így

        Kedvelés

      • Nahát. megyünk beljebb itten.

        “szerintem akkor is lehet normálisan beszélni, ha szöges ellentétben állnak az elképzeléseink az életről, az írásról.”
        Igen.
        És én is megértem a Szentesit, csak színvonaltalannak tartom, üresnek, pozőrnek, aki visszaél egyrészt a híres barátokkal, másrészt a védett, szent témával: a ráktúléléssel, és ez bűn. Meg hát lelopott. És szerintem komoly ember névvel, arccal ritkán jelzi neki vissza, hogy gáz, amit csinál.

        Kedvelés

      • hát ennek minden szavával egyetértek! Már ami SZÉ-t illeti
        de nem árt senkinek a rúzsával, szóval nekem aztán ausgetippelt
        mindegy.

        Kedvelés

  12. “Szerinted ezzel elérsz valamit, majd kirúgják a Szentesit?, vagy mi lesz?” kérdezi privátban az ismerős.
    Ó, őt nem fogják. Már túl sokat tettek bele, felépítették a brandet tudatosan, ebből ki nem jönnek. Majd kifullad ő magától, ha úgy alakul, mert az idő igaz, s eldönti, ami nem az, hosszú távon nem lehet elsózni minőségi tartalomként a semmit.
    Esetleg páran elgondolkodnak rajta, hogy ezt az ivásdolgot ne vagizza ki annyira a cikkeibe se ő, se más. És (ezek inkább olvasói levelek) a testnyomasztáson meg a mai pasik elvárásain lógó hassal, lustán, autókázva elég gáz hőbörögni.
    Nekem amúgy általában nem célom van, ha írok, hanem okom. Az ok pedig az, hogy erről nem lehet hallgatni, irritáló.
    Célja is tud lenni, illetve, hatása. Többen, akik nem értették, miért a WMN a menő, mi ez a hájp, most megkönnyebbülnek: nincsenek egyedül. nem biztos, hogy hangoskodnak, nincs itt semmi utcára vonulás, a fejekben van a változás, lassan is, kattanásként is.
    Az én személyem nem fontos, nem engem kell helyette olvasni, nem arról van szó, hogy én szeretnék mainstream lapnál dolgozni, elérni, hogy az legyen, amit írok amolyan tibiaztyás követelőzéssel vagy hasonlók. csak hogy én szóltam.
    És ha elegen vagyunk, olvassuk, osztjuk, befészkeli magát a tudatokba, hogy szabad kritikusnak lenni, lehet másképp is, igényesebben. Lehet érvelni. Lehet bojkottálni. nem kell bekajálni jobb híján. Nem kell szenvelegni.
    És talán a t. szerkesztőség is megfontolja az ártalmatlanabb javaslatokat, például a bennfenteskedés igazán nem annyira nagy tétel, a ki kinél zabált kurva sokat, hol volt hétvégén meg mennyit ivott nem annyira profi.
    Itt jelzem, a lájtos alkeszság mellett a folyamatos, felhájpolt gasztróskodás, dicsekvős zabálás is eléggé romboló. Akkor persze, hogy kínlódás a sport.

    Kedvelik 1 személy

    • Ha a nyafogást kivennék belőle, akkor még jó is lehetne, de így csak megerősítés, hogy másnak is alig van ideje, akkor az olvasónak minek legyen + majd ő is ráér még félév múlva, ha egyszer majd a főnöke azt mondja…
      Vagy én látom rosszul, hogy nem viszik túlzásba a biztatást? 😀

      Kedvelés

      • A kontextus egy súlyosan elhízott, ötven éves, háromgyerekes anya, aki már szerkesztőségileg (támogatva, dietetikussal, beszámolókat írva) próbálkozott 2015-ben, aztán belenyugodott.
        https://wmn.hu/wmn-life/49144-van-egy-pasi-szeret–igen-a-hasamat-is
        Komolyan, kezdem döbbenetesnek tartani, hogy annak idején fejből, rinyálás, magamutogatás meg facebookozás nélkül fogytam le a 16-18 kilómat, meg szerettem meg a sportot. Ez ’14 őszén történt, utána kezdtem róla írni, és igazán sokat, bátran 2016-tól.
        Inkább ironizálnak, igen. Összekacsintanak a tunya olvasóval. Nem nagyon biztathatnak, mert sok cikkben határolódtak már el a testnyomasztástól, a megszállott sportolástól, a vékonyság kergetésétől.
        Van ilyen is, akinek nehéz. Szerintem amúgy kedves, szerethető, okos ember a Gabi, csak én kivagyok attól, amikor valaki önsorsront és ezt nyilvánosan mutatja is.

        Kedvelik 1 személy

  13. Bizakodóan álltam a wmn-hez sokáig, de egyre többször, egyre több cikket hajtok át már a címe alapján.
    Rémesen felszínes, buta, olcsó tartalmak, amik kózött mar csak keresve található érték.
    Az okot illetően arra gondolok, hogy egyszerűen azért, mert erre van igény.
    A she.hu meg aztán még lejjebb, iszonyú gáz.

    Kedvelés

  14. Hát, Magdaléna, ez egy nagyon, nagyon okos összehasonlítás volt.
    Egy darab magánszemély független blogger, aki semmilyen módon nem optimalizál, és mindent maga ír és talál ki, nem is fordít, meg egy hatamas stáb irodaépülettel, fotóssal, tévéből ismert főszerkkel, hirdetőkkel, átvett anyagokkal, fizetett elérésekkel, milliókból, minden földi jóval.
    Gratulálok, de mondjuk a többi állításod is ilyen! Kiragadni, mesterséges diochotómia, túlzás, szalmabáb, ennyit tudsz.
    Elfogadóbbnak azokkal kell lenni, akik kövérek, cukorzabálók, igénytelenek. Kár, hogy rájuk senki nem akar hasonlítani.
    “szerintem leginkább az a baja a wmn-nel, hogy jóval olvasottabb, mint az ő énpicsogása, valamint elfogadóbb az emberi gyarlóságokkal szemben, ergo inkább meg tudja szólítani a nőket, mint ez a nárcisztikus magát szupervumennek képzelő Csaóka, aki szerint komoly jellemhiba, ha valaki tejjel és – ó borzalom! – netán cukorral issza a kávét”

    Kedvelik 1 személy

  15. Itt válaszolok Robopassmeet nevű indexfórumos kommentelő kedves tanácsaira.
    Kórusban fikáznak, de kibasztak a fórumról. Tudom, hogy ezt figyelitek.

    “Most úgy őszintén, nekem az a véleményem, h az edzés az jó, meg úgy külsőleg is rendben vagy”
    Halleluja. Micsoda kegy! Én nem kérem és várom senki jóváhagyását, mert a saját céljaimat követem, nem a normákat. Inkább az a kérdés: te edzel? te jól nézel ki? Milyen alapon értékelgetsz engem? Muti.

    “, a viselkedésed, másokhoz való hozzáállásod hagy némi kivetnivalót maga után:-)”
    Osztályfőnök úr! Az is igényesség, hogy én ebben azonnal kiszúrom: a
    kívánnivalót hagy maga után
    nem keverendő a
    nem találtam benne kivetnivalót idiómával.
    Ilyen apró és ezer más dologban is jóval igényesebb vagyok, ez adja a fölényemet, meg a topikbeli sírnivaló, agresszív, üres, buta rohamaitok. Aki szint, aki jófej, akit szeretek, azzal cuki vagyok én is. De ott aljasság van, ennek megfelelően viselkedem veletek. Mocskolnak több tucat nicken, évek óta, a külsőmet is, és te soha nem nekik mondod, te is nekem magyarázol. Hogy van ez? Miért nem rájuk szólsz?

    “Úgy két dolog böki a csőrömet veled kapcsolatban, így ki is mondom:

    “1. Miért nem csapsz fel személyi edzőnek? A tudásod megvan hozzá, sztem pikk-pakk elvégeznél egy ilyen tanfolyást, és akkor összeköthetnéd a kellemest a hasznossal: nem te fizetnél, h edzhetsz, hanem neked fizetnének, h másokat edzeni tanítasz.”

    Ez _böki a csőröd_? Szóval ne blogoljak? Vagy a kedves izmouzó vendég miatt szervezzek valakit, aki elhozza délután a gyerekemet? Hogy találtad ezt ki?
    Te miért is adsz nekem karriertanácsot?
    Nekem nem fő tevékenységem az edzés, csak nagyon meglátszik. Azért nem vagyok személyi edző, se versenyző, se komoly futó és még sok más sem, mert író vagyok, ez a végzettségem és a munkám, és ez a szintem, a karakteremnek is ez felel meg. Semmi kedvem sem tanfolyamhoz, sem váltáshoz, tökéletesen a helyemen vagyok.
    A személyi edző élete: behízott reménytelenekkel küszködés, akik három hétig járnak, aztán eltűnnek, és addig is nyavalyognak és molesztálják az edzőt. Rettenetesen lehúzó a közeg, szar a zene. Nagyon szabadon élek, nem járok el sehová, ha nem akarok, tudok itt az erdőben is futni. Imádom az írást, jól is megy, hatok a világra, mégpedig nem egy-egy emberre.
    Köszönettel, életem legjobban fizető melója a blogolás meg a cikkek. Honnan veszed, hogy nekem más munka kéne? És ha edzést tartok, hogy tudnék én magam edzeni? Amúgy bő másfél évig VIP belépőm volt Pesten, nem fizettem érte.

    “2. Ez már vót a múltkor, a dizájn. Kicsit szakmai ártalom, de nem szerencsés a ‘kiemelt posztok’, sem a ‘felhasználási feltételek’ ami után hosszasan kell keresni, hol lépjél be. Az átlag csóka a foolproof felhasználóbarát felületet kedveli, ha keresni kell, v áttekinthetetlen, akkor eltárcsázik, elintézve annyival, h ez szar, akármilyen jó is legyen a tartalom amúgy. A címsáv, h kedvencek, meg legolvasottabbak, fitnesz, feminizmus, stb. okés, de amúgy a főoldalon a legfrissebb posztok legyenek elől, időrendi sorrendben, és a felületre való kattintásnál az jelenjen meg a főoldalon.”

    Öhh. tehát én viselkedjek úgy, hogy te, aki egy gyűlölködő banda része vagy, gyorsan megtaláld, amire kíváncsi vagy. Nos, nem fogok. Nem dolgom bldog-boldogtalan kényelme.
    Ha ide kattintottál, akkor be vagy lépve. Akit zavar, hogy hosszan kell keresni (vagy nem fogadja el a feltételeket), az majd nem megy tovább. Úgyis kíváncsibbak vagytok. Leszarom az átlagcsókát, nem a számokra gyúrok, nem átlagos a blogom se.
    Magam döntök arról, hogy néz ki a blogom, és aki nem fogadja el a feltételeket, az ne legyen itt. Tele vagyok amúgy is feliratkozóval, akik e-mailből vagy facebookról kattintanak, ők az értelmes olvasók.
    Neked csak nem tetszik, hogy kiállok a butus kíváncsi aljasok ellen, és a pofájukba nyomom, hogy visszaélnek a nyíltságommal, láthatóságommal.
    “eltárcsázik, elintézve annyival, h ez szar, akármilyen jó is legyen a tartalom amúgy” Tárcsázzon, isten vele. Nekem ugyan nem érdekem, hogy fű-fa-virág itt nézegessen, és én szolgáljam ki őt.
    Elég sok mindent megengedhetek magamnak, mert éveket, sok melót és tehetséget tettem a blogba, és most már szeretik, várják az írásaimat.

    Kedvelik 1 személy

  16. Becsulettel vegigszenvedtem magam a futos DTK-cikken, de eskuszom, en sportpalyafutasom elso heteiben, negyven kiloval ezelott sem nyigtam ennyit. Duhito ez a szenvelges, es veszelyes is, egyszeri olvaso megerositest kap: ha DTK nyig, akkor nekem is lehet. Pedig dehogy, hugom, dehogy lehet. Mesz, azt’ csinalod, rinya nelkul. A naponta futo ferjnek meg ismeretlenul is pacsi az oltasert.

    Kedvelik 1 személy

  17. https://wmn.hu/elet/33906-omlik-a-noi-test-mindenhonnan-de-kinek-szol-ez-a-sok-hirdetes
    Kinek szólnak a fehérnemű- és fürdőruhacégek fotói?

    “Ezeken általában nádszálvékony csajok két darab csipkés zsebkendőben feszítenek. Naivan és ártatlanul kérdezem, miért jönne meg a kedvem hozzá, hogy megvegyek egy ilyen darabot, ha tudom: a büdös életben nem fogok úgy festeni benne, mint Alessandra Ambrosio?”

    “Mert szeretek tetszeni. Miért hazudnám az ellenkezőjét? Persze csak akkor, ha nem vagyok rákényszerítve erre. Ha én dönthetem el, hogyan és mikor.
    Ha nem akarják a fejembe verni, hogy barnának, csillogó ajkúnak és olajos testűnek KELL lennem, és ezt meg is kell mutatnom, ha kedvem van hozzá, ha nem. Máskülönben azok az enyhén borostás félistenek úgy néznek át rajtam, mint a kirakat üvegén…”

    NEM kell hasonlítanod arra, Veronika, aki profi módon tartja magát karban, edz. De akkor ne nyígjál, hogy nem olyan a tested, meg ápol-eltakar fürdőruha kell. (Valahol az is szomorú, ahogy a rákba meg Crohnba belefogyott nőknek gratulálnak, de nem úgy és nem azért szomorú, ahogy érteni szokták, hanem mert gyakorlatilag mindenki más durván el van hízva, puhulva.)

    Kedvelés

  18. Szentesi rúzsához muszáj hozzászólnom. Az is csak koppintás, az sem saját kútfő! Egy 2006-os film, A rúzs színe szólt arról, hogy a főszereplő megtudja, hogy mellrákja van, és elhatározza, hogy pozitívan tekint a jövőbe, és ezt külsőleg elsősorban vörös rúzzsal demonstrálja. Ennyit a nagy eredetiségéről.

    Kedvelés

  19. Van benne sok dolog, amivel egyetértek.Szentesi Éva jellemzése nagyon el van találva. Hm…nem tudom, nekem D Tóth Kriszta nem gyönyörű. Helyes, meg természetes, de olyan átlagos. Sajnos menthetetlenül hosszúhaj-fasiszta vagyok. Amiért én nem szerettem soha az ilyen “smink nélküli” kép sorozatokat, az az, hogy mindig azt sugallták, hogy smink nélkül fotózkodni bátorság. A címlapokon is így hozzák “megmutatta magát” “bátor dologra szánta el magát” Ez meg valahol olyan szánalmas…Az ember természetes valóját, illetve annak “megmutatását” tehát hogy vagy, élsz, és visszavered a fényt bátorságnak nevezni olyan gáz. És kicsit elcsépelt ezzel jönni. Igen, előbb-utóbb minden női oldal elmozdul a mainstream irányába, és így vagy úgy, de hozzák a sablon témákat, meg amire jön a sok lájk.
    A negyvenes nő írására adott válasszal viszont nem értek egyet.Szép dolog a termékenység (már amennyiben használják, mert elnézve a nők termékenységi rátáját azért annyira nem viszik túlzásba a gyerekszülést. Ez most nem ítélkezés, tény. Kicsit olyan ez, mintha egyszerre istenítenék, vagy tulajdonítanának neki varázserőt, miközben csak nyűg, amíg tart) de nem értek egyet azzal, hogy az egyenlő a nőiséggel. Nem csak ettől nő egy nő. Szegény kapott is hideget-meleget pár helyről a cikk kapcsán, de szerintem nincs baj vele…Negyven évesen még minimum dupla ennyi, vagy akár több mint ennyi hátra van. Magyarországon elég leharcoltak az emberek ez tény, de ha már azt nézzük, mennyire vagyunk provinciálisak, vagy épp nyugatosak: nyugaton negyven évesen baromi jó formában vannak az emberek. Igaz, ott öreg korukban is, de ez most mellékes… Nem gáz, ha szórakozik, vagy jóval kevesebbnek néz ki a koránál, és ezt élvezi. Ez tök jó. Én örülök ennek, az ilyen embereknek. A nagyon morcos, besavanyodott, korn öregedő, másokra irigykedő emberektől én is megriadok, remélem én nem olyan leszek.

    Kedvelik 1 személy

    • Hogy jut eszedbe egy felnőtt, alkotó, negyvenes, értelmes nőt úgy megnézegetni, mint egy hajasbabát a játékboltban, hogy kéne-e? Ez nem fair és nagyon nem feminista.

      A másik témát szerintem nem értetted. Nem a te vagy az én egyéni véleményem számít abban, hogy a TÁRSADALOM mit tart szépnek, nőiesnek, ezt nem a mi deklarációnk dönti el, mert akkor mindig magunkra szavazunk, mi leszünk a gyönyörűek 65 évesen is. Túl sokan gondolják, és pont a wmn olvasói közül is a pozitív gondolkodás meg az önbecsülés nevében, hogy valamire rámondják, átírják a fejükben, és akkor úgy lesz. Érintett vagy? Akkor vedd magad revízió alá. Ez pont a cikk hibája, a mágikus jelleg: “azt mondom, olyan vagyok, mint egy huszonéves, és akkor úgy is lesz”. Ez csúsztatás, önmagunkkal szembeni röhejes szellemi és önismereti igénytelenség. SENKI nem néz úgy egy negyvenes nőre, mint egy huszonévesre. Én kapcsolatban vagyok késő húszas, kora harmincas emberekkel, és nincs pofám rizsázni erről, pedig ugye van derekam meg nincs gerincsérvem és adott esetben jobbat futok, mint egy huszonéves futó, satöbbi, de akkor sem. Mondhatná azt is a cikkíró, hogy ő jól érzi magát, jobban érzi maát, mint huszonévesen, de nem. Ő és főleg a kommmentelői azzal az igénnyel lépnek fel, hogy ők is számítsanak kívánatos nőnek a patriarchális értelemben. A patriarchális értelemben vett nőség pedig a termékeny korhoz kötődik. A termékenység az, amihez AZOKNAK a mércéje is levezetődik, akik azzal vagiznak, hogy ők most is milyen jól néznek ki, hát meg nem mondaná senki (dehogynem). Nem véletlenül fotózzák magukat lobonccal, szűrőzik simára az arcukat, választanak olyan pózt, amiben nem látszik az arcukon a kor, de átverik magukat, a világ ugyanis nem a fotóikat nézegeti. Lehet, hogy nem leharcolt negyvenes a cikkíró (ez amúgy nem ritka), lehet, hogy jól érzi magát, de akkor is negyvenes, mit kell ettől ennyire félni?

      Kedvelés

    • “Az ember természetes valóját, illetve annak “megmutatását” tehát hogy vagy, élsz, és visszavered a fényt bátorságnak nevezni olyan gáz. És kicsit elcsépelt ezzel jönni.” Ebben igazad van, szerintem sem eredeti gesztus. Ugyanakkor fontos, mert válasz: más hasonlóan ismert nő ezt nem csinálta, a címlapok vagy huszonévesekkel, vagy manipulált arcú, babaszerű, “ápolt”, az idővel keservesen harcoló nők képeivel vannak tele. És a nem-manipulált arcok negyven évesen sokkal megviseltebbek, mint DTK-é, aki csakis ezért állhatott ki, vastag, húsz-negyven perces smink nélkül Szentesi Éva arca is felismerhetetlen. Aki megviseltebb, romosabb, az csak amerikai magán-instákon mutatja meg magát boldogan, nálunk nem szokás.

      Kedvelik 1 személy

    • “nyugaton negyven évesen baromi jó formában vannak az emberek. Igaz, ott öreg korukban is, de ez most mellékes… Nem gáz, ha szórakozik, vagy jóval kevesebbnek néz ki a koránál, és ezt élvezi. ” Dehogy gáz. Csak fontos hozzáa kontextus: ez mind a társadalom, az egyén tudati, anyagi, kulturális jóllétéből, jólétéből, életmódjából fakad, Norvégiában is. Itt ez nem általános. Érezze jól magát, én is ezt teszem, az én fotóimmal is tele van a blog. De azt hajtogatni, hogy ez még jobb is, mint huszonévesen, és ő FIATALODIK? Az a nő látja magát közelről, egy-egy gyűrődést. Ahogy a seb gyógyul, Ahogy fáj már ez-az. iki ezt el nem tudni ismerni. Méltatlan. Ami jobb negyvenesen: önismeret, méltóság.

      Kedvelés

    • Ja és a termékenység nem a gyerekszülést jelenti, hanem a képességet, vagy azt az életkort, amelyikben tipikusan szülni lehet. Azt írtam: ahhoz kötődik a szépség, nőiesség, vagyis abban az életszakaszban olyan, később már nem.

      Kedvelés

  20. “Sokkal fontosabb, hogy ha borozol, akkor tuti nem fogsz másnap edzeni, főleg ha elmúltál harminc” – vagy ha igen, abban nincs sok köszönet, pláne, ha közelebb vagy az 50-hez, mint a 40-hez. 🙂 A mai edzésemen – egy borozós vasárnap este után – eszembe jutott ez, meg hogy mennyire nem éri meg… Mert, hát, lementem, de tulajdonképpen csak valamivel volt jobb, mintha nem mentem volna, pedig nem voltam másnapos vagy ilyesmi, csak az erőm, az energiaszintem volt rémes. Akkor is, ha alapvetően jó kondiban vagyok, jó ételen (ketogén), heti sok edzéssel. Lelkiismeret-furdalásom is van, de ez már mindegy, holnap kimaxolom az edzést, újra. (Tudom, megragadtam a cikk lényegét, de nekem mára ez volt az aktualitása). A Szentesi-jelenségről és a többi (a 40 az új 20) nem kommentelek, bólintok. 🙂 – Na, hát ez valószínű nem egy konstruktív hozzászólás, de ma reggel annyit eszembe jutottál, hogy mégis idekapartam.

    Kedvelik 1 személy

    • “Ha csak két embernél el tudom érni, hogy nyáron kimenjen a Balaton-partra, levegye a ruháját, és túlsúlyosan is fürödjön, ha pedig beszól neki valaki, akkor csak nevessen rajta, akkor már megérte. Mert azt nem gondolom, hogy az elmúlt tizenöt–tizennyolc évben a társadalom sokat változott volna, sőt.”

      Kedvelés

    • “amikor sovány voltam, akkor is folyton attól rettegtem, mi lesz, ha újra meghízom, és akkor sem szívesen mutatkoztam ruha nélkül, mert lógott a bőröm, és sosem voltam izmos – valószínűleg alkatilag nincsenek feszes izmaim. Pedig nagyon jó az állóképességem, másfél órát kardiózom naponta, tök jól érzem magam tőle, de sosem leszek izompacsirta.”

      Kedvelés

  21. “Amikor két héttel ezelőtt posztoltam a közösségi oldalaimra, hogy betörtek hozzám, és ellopták a laptopomat, utána egy éjszaka leforgása alatt majdnem ezerötszázzal lett több követőm a hivatalos Facebook-profilomon. Az Instán is megugrott a követők száma pár százzal.

    Azért azt megsúgom, hogy akkor sem követnek be ennyien egyszerre, amikor új könyvet adok ki, vagy fellépek valamelyik televíziós csatorna reggeli műsorában. De még ennek a közelébe sem ér az újonnan érkezők száma.”
    Öhh, erre volna azért egy kézenfekvő válasz. Igen, egyrészt, így működik a szociális média. A harsányság üt. Lehet vásárolni is követőket, nyomni őket.
    Másrészt azonban… ekkora brandépítés, ennyi pénz a honlapban, iroda, állás, felület, kölcsönös szívességek, rangos kiadó, íróbarát segítsége, profi szerkesztő, és az írásokra mégsem kíváncsiak. Még mindig csak közhelyek, önsajnálat, nagy teátrális megállapítások, tejbegríz. Másrészt hökkenetesen önös, a világot elemien nem értő nyavalygások:
    “Ráadásul azt is megtudtam (idén), hogy nekem jó pár nappal kevesebb szabadság jár hivatalosan… csak azért, mert nincs gyerekem, és még fiatal is vagyok. Bazmeg! Hát, szerintem ez kurvára igazságtalan.”
    (Továbbá: miért állnak sorba többen Vecsei H. Miklóshoz dedikáltatni… Ki érti ezt?)

    “De hát mit lehet várni ettől a gyermekteleneket megbélyegző társadalomtól, ahol az a nő az Istenkirály, aki otthon van, szül és kussol.” ???

    “Fura dolog ez. A legtöbben szeretünk leskelődni. Szeretjük megnézni, ha valaki szenved, ha valaki óriási drámát él át. Szeretjük látni a halált, a borzalmakat. Bár lehet, hogy konkrétan nem merünk odamenni a véres testhez, elborzadunk a látványától, de valamiért mégis nézni akarjuk. Jó tocsogni benne. Közben nagyokat sóhajtozhatunk, és szörnyülködhetünk.

    Élvezzük, ha tocsoghatunk egy gyermekét elvesztő anya fájdalmában.
    Alig várjuk, hogy posztoljon valamit.
    Hogy megnézhessük, milyen állapotban van.
    Kisírt-e a szeme, eléggé gyászol-e, eléggé fáj neki?”
    ez is érdekes…
    https://wmn.hu/ugy/51420-miert-kezdenek-el-kovetni-az-emberek-egy-gyaszolo-anyat

    Jézusisten, komolyan. Úgy kerültem ki a Hableányt, oda se néztem, annyira borzasztóank éreztem volna nézgelődni. Úgy hallgatok most is, gyászol az ismerős, de ez a békénhagyás ideje. Kap eleget. Egy sor elég, vagy nulla. Nézegetni???

    Emlékszem, amikor meghalt az egyik kommentelő. És szünet nélkül jött a fontoskodás, ide írták nagy bennfentesen, de pont azt, hogy A CSALÁD KÉRTE, NE TAGLALJUK.
    Hallgatni miért nem megy?

    Kedvelés

    • Megnéztem, “szétmenni” ugye a fiam cipője szokott (két hónap intenzív hordás után, wehehe), de azon konkrétan nyerítettem, hogy azért válnak később, mert később is házasodnak. (“Nahát! Ha nem mondod…”)
      nem mondom hogy minden cikk ennyire ilyen ott, de ettől nem kicsit csuklottam.

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.