vicces képernyőfelvételek

Nemes Nagy Ágnes Ügy.

*

Zsuzska.

Azért szenvedsz most vörös fejjel az edzéseken, azért érzed, hogy hű, de mennyire legyőzted magad, és azért nevezed nehéz sportnak a Power Plate-et (!) – és reklámozod is mellesleg (ez nem maradhat el!) –, mert éveken át nem törődtél a testeddel, hanem az ellenkezőjét hirdetted, éspedig nem meggyőződésből, hanem érdekből: önfelmentés, önigazolás, más a hibás, a kövérséggel semmi baj!, így is szép vagyok, reklámozgatás (“együttműködés”, dagifürdőruha, médiaszereplések stb.), egy trendi irányzat másolásával. Ennek mára vége, 4-5 évig tudott működni. Akik az angolszász világban tolták, azok vagy huszonévesek, és még mindig szexiskedve mutogatják a “goddess” seggüket ortopéd fürdőruhákban az instán, de egyre kétségbeesettebb a dolog (és csúsztattak: soha nem a szépség, hanem az életminőség volt a lényeg!), vagy idősebbek, és annyit vannak orvosnál, olyan depressziósok és magányosak, hogy nincs már erre energiájuk. Van, aki meg is halt közben, mert ezt nem lehet büntetlenül csinálni. Tess Holliday is ide tartozik, meg Ragen Chastain: mindaz, amit diadalmasan, harsányan sulykoltak – boldog házasság egy 80 kilós férfival, szép ruhák, triatlon 160 kilósan – a semmibe foszlott mára, nem működik. Elviselhetetlen ezeknek a nőknek a hazudozása, egózása, nárcizmusa. Te is felszálltál a body positivity vonatra, menőnek tűnt, de, úgyszólván, beszorult az alagútba, ennek következménye minden, amivel küzdesz most “őszintén és hitelesen”. Fogadd el, de azért kurva drága, izzasztó kínlódással add le – hogy van ez? Évekig hazudtál arról, hogy 40-100-200 kiló túlsúllyal is boldog lehet valaki és “ugyanolyan értékes”, amit nem vitat senki, csak mondjuk beteg, elkenős, sértődékeny, másokra haragszik, és rettentő sok bajt okoz magának azzal, hogy nem néz vele szembe.

Te most hős vagy, hiszen milyen vörös a fejed, mit erőlködsz, hogy egy kicsit lefaragj a nagyon sokból, és főleg, ami a legnehezebb, az életveszélyes zsigeri zsírból. Mi (sokan) nem vagyunk hősök, mert csak icipicit fogytunk, és preventíven, illetve örömből sok éve edzünk mindenféle nagy szavak nélkül. És szeretjük, nem teendő, nem is áldozat, mert a testünk alkalmas maradt rá. Eszembe nem jut panaszkodni: az, hogy edzhetek, kiváltság, nem hőstett vagy áldozat. Ja, és sem alkatilag, se sok melóval nem vagyok sovány, valamint SOHA nem gyűlöltem a testem.

*

Dany! SZAROK. Utánérzések, modoroskodások, pózolás. Ezen a szivar sem segít. Évekig tanuljuk az irodalmat, és még utána is sok év és csiszolgatás levetni a nagy elődöket. Semmi klasszicista nincs benne, ügyetlenül követsz kötött metrumokat, időmértékről fogalmad sincs, ha épp kijön valami ritmus, akkor meg semmi értelme az eleve is nevetséges, önimádó, drámázó témában íródott zavaros sornak. 2020-ban nem lehet Adyt majmolni, sőt, az már 1915-ben is kínos volt. Neked amúgy sem a poézis tetszik Adyban, hanem az egózás, önimádat lehetősége.

*

Egy marketingötletet, amelyben a Bamba Magyar Nő, a továbbiakban BMN, sima reklámfelületté válik, úgy értelmeznek, hogy teljesíteni kell, mint valami házi feladatot, oda kell tolongani, nem veszik észre, hogy használják őket, és mérgesen reklamálnak, mert hogy fogyjon le ennyi idő alatt, miért csak ekkora pólóméret van, neki nagy a  melle, miért fogyott el a csomag. Egy ideig van ez, hogy kell, mert azt mondta Tomi, meg a többiek is azonnal ugranak rendelni, aztán meg már neki jár (az akkora póló, a visszatérítés). FOMO in its purest form. BMN! Nem kell, semmit se kell! Tied a pénzed, a tested, a fogyásod, nem kell guru, tekintélyszemély. Ha használnak, azzal feladtad magadat. Amúgy a Pryuvat egy szar, ki akarta szórni csak a maradék készletet Tomi, semmi igazolt hatása nincsen.

*

A Decathlon szomszédasszony-típusú fürdőruhamodelljeit éltető poszt alá libben a sármőr, “bíztat”, és rábólint a testünkre. Ami a legszomorúbb: a nők ezt lájkolják.

*

Egy nő, aki egy időben ezt írta:

Milyen hülyeségeket? Mellém akartál lépni nulla teljesítménnyel és íráskészséggel, fölényes, szótrükközős okoskodással. A motivációd, Ágne, az, hogy nem bírod elviselni.

Később nyilvános kommentben azon röhögcsél Villő védelmében, hogy én pár hónapig voltam jó formában, mindent visszahíztam, és milyen sznob avagy környezetkárosító már, hogy elrepülök külföldi városokba futni, és az utolsó harmadban érek célba, valamint egyébként is “autózom” (G. fuvaroz).

Ő is fut.

GRATULÁLUNK! 5 km 48 perc alatt, megy ez! És nem is utaztál.

Nem csak azok irigyek, akik semmit nem sportolnak. És mindig, mindig kiderül, hogy aki csicska, az hol ide, hol oda csapódik hadakozni, de csicska marad. végletekig manipulatívan, szúrogatva, gúnyolódva, rá nem tartozó dolgokat odarángatva, amiben de el nem ismerné, hogy rögeszme lettem és ez beteg. Mindig ez van: pont aki a nagy erkölcsi mutatóujjat lengeti fölöttem (elengedés, más vélemény elviselése, motiválni kell mindig és szelíden, hogyan kéne a kommenteket kezelnem, miért nem oktatok otthon /mert ő igen! fú, Ágnes, MOST AZTÁN győztél!/, mit jegyezzek meg a múltból, hogyan reagáljak, én hagyjam abba a flame-et, legyek szerény, mit vegyek a pénzemből, túl sokat autózom-e stb., stb., döbbenetes ismeretével a dolgaimnak, “te raktad ki nyilvánosba”…), az a legsunyibb, nézegető, hatáérokat nem tartó, saját élete romján, irigy, rivalizáló, és persze ő áll le a sporttal, de azért ítél és kioktat. Nagy Ágnes azért is best commenter of ever, mert tőle tudjuk, hogy ha valaki még nem zuhanyozott a befutása után, attól van lógó melle és tekintélyes hasa. Ezt nem tudtam eddig.

És én ilyeneknek magyarázkodtam évekig.

Borzalmas magamutogatás, kioktatás, pénzéhség, kamuzás, undorító fétisek, high life fitogtatás, szexiskedés, rettenetes test.

*

Komoly.

*

A szarkeverő megmagyarázza, mit művel, az nem zaklatás, és előírja nagy magabiztosan, hogy én mit tegyek ki. Híjj, de bonyolultan kell ezt, hogy ez meg ez meg ez meg ez meg emez SEM az ismerőseim zaklatása és lejáratási áskálódás ám, te nagyon tiszta lélek. (Vajon ki lehet a “mecénás”? pénz van itt irigyelve megint.)

Milyen bántalmazás?

Tőlem elszedett szavak, idézet: turnézik, “az idő igaz”.

Rájöttem. Ez a mecénás: Dalma. Angéláé pedig ez a KGB-életérzés, hogy soha nem lehet tudni, ki kivel van, kit jelent fel, ki ellen fordul. Jó lehet.

Ami érdekes: Angéla az embereket a TULAJDONÁNAK kezeli. “Barátnőm”, “behálózta”. Na most, ez baromi érdekes, álljon itt ez is: én a Dalmát évekkel ezelőtt letiltottam, és már 2014 tavaszán sem bíztam benne, nem meséltem el neki semit, mert tekintélyelvűen erőlteti másra a – néha érdekes – véleményét, sokat kavar, beleszólós, kioktató és rettentő pletykás, mások magánügyeit is kifecsegte nekem, akik pedig nem bántották őt. Nem volt vele kapcsolatom. Na most, egy szép 2016 őszi napon beállított hozzám váratlanul a Dalma. Könnyes szemmel kérte: bocsássak meg, mert ő bizony átvert, kifaggatott és hírt szállított rólam Gonoszkislányéknak, de már bánja. Nem volt jó a szájízem.

Angéla 2016 márciusában is leskelődött utánam, nem bírt nyugodni: olvasta itt, hogy engem kamu ügy miatt a gyámhivatal nyaggat, ellenőriz. Nagyon akart infókat, “reméljük, végre megbassza a gyámügy!”. Ezt leírta levlistára. Három gyereket neveltem egyedül, határidős melókkal, özvegy voltam, egy kereső, semmilyen segítségem nem volt. Hogy mit talált itt minálunk a “villaszükséglakásban” (by Krisztián) a gyámügy, azt is beteszem, az oldal aljára*. S tudjuk jól, hogy ez után mi történt a gondos, illetve jóindulatú anyával, hogyan kaszinózgatott a barátnőjével, miközben kis híján két gyereke halt meg egy idegen országban, és hogyan próbálta valami fura logikával ezt is rám kenni. Azt jegyezzétek meg: a tetteknek, a projekciónak, a rosszakaratnak következménye van. Ez a kontextusa mindennek, ez a förtelmes rosszakarat.

És Dalma teljesítette a megbízatást: kifaggatott engem privát üzenetben, és vitte a hírt a mohó, állítólag általam “zaklatott” Angélának. Aki csalódott volt, hogy akkor hát semmi? Gratulálunk a falusi vénasszonyoknak!

Most, 2020 tavaszán ő tényleg azt hiszi, én majd sírok, én megyek tönkre, végem, és ez az ő szülinapi ajándéka. Én azt látom, hogy Szentesi Éva sírdogált a kanapén és nézte rémülten (mert ő, velem szemben, abból él) zuhanó lájkjai számát. Nem érzek semmi romlást, nem félek. Sokkal erősebb az íráskedvem, több a megerősítő gesztus és a kattintás is, ittmaradtak. sokan, “megnézem már, kit utálnak ennyire”.

Ezek az ügyek mint jogi ügyek NEVETSÉGESEK, ember nem akar ilyen kétes alapokon eljárást, bíróságra mászkálást, költséget. Angéla megint projektál: ő félne, és ő áhítja, hogy nekem végem, mert ez az ábrándja, mivel az utolsó sejtje is tele van kompenzálós, irigy, kicsinyes rosszakarattal. Pusztán a szellemi színvonalkülönbség látlelete volt ez az egész Szentesi-cirkusz, illetve neki remek promó (?).

Nem ment volna a nagy “beleállás” a Szentesi-követők nélkül, te nagyon bátor.

Összefújja a szemetet a szél. Miért hiszi, hiheti Murinai Angéla, hogy én elbuktam és most aztán félek és rossz nekem, sőt: végem?

Ezekben a napokban mi, ahogy eddig is, futottunk, főztünk, filmeket néztünk, erdőt jártunk, bringáztunk, ahogy a fejlécképeken látható színhelyeken, illetve a fiam leérettségizett és már volt felvételizni is.

Angéla egyedül gyáva és gyenge, és rettentően unatkozik. A jogi blöffnek, a gyávák és ostobák szokása szerint, bedől. Ő akkor erős, ha a Szentesi Törley Renault Ideggyenge Önsajnáltató Éva 45 ezer libakövetője közé engem bedob koncnak, egy píárnak szánt áldozati műsornak, hogy legyen jó sok komment, csak azért, mert éles-kritikus bloggerként a feladatomat végzem, immár nyolc éve, sokak nagy inspirációjára. 🙂 Kezdődhet a kövezés!

*

*

Elolvasta a blogomat. Ügyes! Nagyon ritka skill birtokában van. Az első mondat: inkompetenciával kérkedik, érvként használja. És: amit ő nem ért, vagy nem ért vele egyet, az gyűlölködés, tiszta sor.

Amit elolvasott:

*

Keresőkifejezések a napokban. Nagy tömeg zúdult ide, ugye, és van, akinek ez az érdekes, és érdeklődve, irigyen vagy nyálcsorgatva (ki tudja?) nézi a sok fotót az edzésnaplókban. Azért azok nagy idők voltak. Én magam is jókat edzettem, és rengeteg leányt vittem be, volt, akinek segítettem, nagyon jó hangulat volt.

Egy vegán kommentelő a port.hu-n az Eldorádó című, túlzás nélkül korszakos filmről.

*

*

Angéla.

 

Öt évvel később. Megsajnált. Eközben én… de hiszen tudjátok. Ő felült az önsajnálatbuszra.

És:

Szegény Kozma Szilárd. Tényleg a legnagyobb, röhejes fordulat ez, ahogy belőlük hirtelen ERDÉLYI HÁZASPÁR lett.

  1. Ellenük az őrületet Lelkes Villő és Kovács Csilla Hajnalkám hajtotta, 2. teljesen gázak, nőgyűlölők, mérhetetlenül erőszakosak, és brahiból és antiszemita és irigységalapon kezdtek ki engem és a (halott) férjemet.

Angéla sem egy jellem:

 

*

Egyszer engem is kerestek egy cégtől a lánykori nevemen. Egész este sírtam, el se tudtam mesélni, mi bajom, fuldokoltam a zokogástól. Kemény lehet ilyen diszkriminációval naponta szembesülni! Noé, mi veled vagyunk!

*

Fú, annyira megható. Gyerekkor, rákos nagypapa, retró. Előbb tanult meg rajzolni, mint írni. Mint mindannyian. Mindjárt kiírom én is a facebookra.

De azért vannak köztünk, akik legalább az egyiket a háromból igazán és komolyan tudjuk.

Vagy az élet alakult máshogy, vagy… ööö… nem vagy tehetséges. (Bírom ezeket, akik magukról deklarálják, hogy ők mik lehettek volna, mennyire tehetségesek, milyen igazságtalan a zsűri, meg ha nem lenne járvány, akkor őket felvennék egyetemre, közben első rostán hullanak ki. Előző életükben is Kleopátra.)

*

Örök kedvenc. Tényleg sajnálnám a lecsúszásért, elmagányosodásért, megroppanásért, és nem szólnék semmit. De akkora arccal minősítgetett másokat, olyan nyíltan volt anyagias, annyira kellemetlen volt mindig edzeni, amikor leuralta a teret. Meg hát az örök vetítés, mérnök, elméleti matematikát olvas, költő, Európa-bajnok… és mindig más a hibás.

*

Nem hiszed el. Pedig de. Ő rájött hirtelen, hogy genderfluid, és az is az ernyő alatt van, én gyűlölködöm, és ő is támadva van. Minél több, mentálisan saját bevallása szerint is zakkant személy turnézik ezzel az odatartozással., annál hígabb, hiteltelenebb lesz az egész transzügy.

*

Nem sikerült rásózni a nyanyát. Hogy mik vannak!
Ez nem vicces, ez tény. A zaklatás:

Május 12.

 

*

*

* De kukk, mit lelt a gyámhatósági ellenőrzés minálunk? Azt, amit sok ismerősömről nem lehet elmondani.