mit tudok még a testről mondani?

Úgy voltam vele, hogy elemzem továbbra is a médiajelenségeket (testről, testképről, női létről, szexről és sportról való beszéd), de külön posztot a saját testemről, sportomról, testi élményeimről akkor írok, ha tudok újat mondani.

Mi az új?

A seggnapoztatás. :DDDD Ez is következik a többiből, ahogy a böjt, a hidegtűrés, mezítlábazás is logikusan, és egyszerű, jó érzés. Nem kell megszervezni (asszem, azt nem is tenném, úgy nem jutna eszembe), mert nagy csöndek vannak itt. Van ebből mozgalom meg instakontent is, és akkor rájössz: mások ezt elnevezik, tudományt faragnak belőle, workshoppá szervezik.

https://www.instagram.com/explore/tags/buttholesunning/

Nagyon megszerettem a napot, füvet, lombot, amióta a testemet megváltoztattam.

Ez a poszt nem tanaim visszavonása (pedig, basszátok meg, még Arnold is vegán lett…:

https://www.fitness.hu/magazin/2019/09/23/a-terminator-ujra-formaban-de-mit-is-eszik-schwarzenegger )

Fejben, attitűdben

Csak annyi van, hogy többé nem akarom, hogy a testem ilyenebb meg olyanabb legyen – mert már olyan. Nem feszítem, semmilyen stréberség, hajszolás nincs abban, ahogy bánok vele. Különösebb megmutatási vágy sincs.

Kívülről nézve aki ilyen megfelelési céllal edz, az elég ijesztő, és én csak az örömöt kérem, laza és szabad akarok lenni (ami nem jelent leállást, de rendszertelenséget igen). A képek pedig… rivalizálós, patkánykodó reakciókat és passzív-agresszív reakciókat kaptam pusztán a sportfotóimra (és ehhez képest, G. pont most rótta fel őket, a régebbi, újfrizurás csöcsöri tényleg üres szelfikre semmi ilyet nem kaptam).

Tudom, miért, és ezekből tudom, hogy tényleg nem átlagos a sztori. Én az új testképemmel úgy barátkoztam meg, hogy beszéltem róla sokat, fotókat készítettem, néztem és tettem ki, és visszajelzéseket kaptam rájuk. Mert nem tudtam, milyen. Csak másban moshatod meg arcodat.

Nem vagyok fegyelmezett. Van, hogy nem kapja meg a testem egy nap, ami jó neki, mert valahogy szétfolyt a nap, vagy mámorosan és sokat ettünk, elboroztuk a délutánt vagy túl sokáig néztünk filmet és akkor már nem volt sport reggel, de ez boldogságos, kusza szabadság.

Nem nézegetem, nem akarom újra meg újra elhinni, hogy ilyen, nem keresem se titkát, se a tökéletesítenivalót rajta, hanem benne vagyok. Leültem a büntetésemet, meggyógyítottam az elhibázott döntések, a nemszeretés nyomait.

Ha a testem erős, feszes, nagy izmokkal, azt tartom a legjobb állapotának. Nem hatnak meg másvalaki testarányai: az nem az én testem, és mivel ez nem egy verseny, nem számít, hogy ki milyen és én milyen lehetnék még. Hiába voltak szépek és jóval fiatalabbak, mégis én lettem a szerelme.

Van egy pár adottság, amelyek miatt áldom az eget: úgy néz ki, nem lesznek visszereim és porckorongsérvem. És van, amivel nem jártam annyira jól, de amíg egészséges és mozgékony vagyok, és örömforrás a testem, nincs pofám ezen siránkozni.

Mint a legjobb dolgok az életben: egyszerű, spontán a test, nem kell magyarázni.

2017 augusztusában ezt írtam:

Én a testemen nagyon sokat dolgozom, nézem is, látom is, milyen, alakítom, módosítom, és annál a kis de-szépen-lefogyott, divatos állapotnál, amihez mindenki gratulált, amíg nem lettem ilyen súlyemelő, aki nem és nem vesz összecuppantós gatyót (mert ha vaskos, ha ragyás, tessék azt is vállalni),

továbbmentem, oda, amit már sportolói teljesítménynek tartok, és amit a maszkulin–feminin tradíció nem is tart szépnek.

Ezért sem értem. Hát hiszen én, pont én, leszarom a szépségeszményt. Csak nézzetek rám!

Látom magam, és én tudom, a test állapotában, a saját állapotomban mi a lényeg. És ebbe nem engedek beleszólást, kontrollt. Ezt a részt magam formálom.

https://csakazolvassa.hu/2017/08/26/amit-nem-mondanak-el/

Nem mentem egészen messzire, úgy értem, bőven mehettem volna tovább, még izmosabb, még erősebb. Csak addig edzettem olyan hosszúakat, akkora súllyal, amíg katartikus volt (és másokat sodorni, húzni-segíteni is addig tudtam). Nem is csak az, hogy nem ér meg annyit, hanem: mit akarnék én annyival? Miért volna jó?

Női egyensúly

Az egyensúly fontosabb a dögösségnél (és a dögösség, vagyis a feltűnően izmos, atipikus testem a konvencionális csinosságnál mindig is fontosabb volt). Meg tudom csinálni lelkierőből azt, amit a versenyzők, de már tudom, hogy ha a testemet a végletekig leszárítom (ami ezzel az izomzattal 67-8 kiló) vagy hetven kilós guggolásokra, egyhetes böjtökre, húsz kilométeres futásokra hajszolom, azt a testem mint nő nem szereti. 

Ezt főleg egyensúlyilag, hormonálisan értem, egyáltalán nem kifogásként. A hosszú futásaim (félmaraton, maraton) után következetesen beteg voltam, nem kéri a test (illetve én nem vagyok annyira edzett, kitartó ebben). A heti 4-6 bő kétórás edzés, amit csináltam évekig, szintén krónikus stressz. Ezért amikor már nem volt akkora élvezet, amikor rutin lett, és amikor megvolt az izomzatom, csökkentettem (és a kalóriát is). Ha lesznek újra versenyek, akkor 5-10 km-ekre nevezek, és ennek megfelelően készülök (ezen a hétvégén volt a virtuális Vivicitta, de nem tudtam rászánni magam, így nekem nem élmény, hogy kell, de közösség nincs. Tollasoztunk, míg nem jött a zivatar).

A testem megváltoztatása (2014-től) új korszak, és minden onnan datálódik. Az a sok keresés, felfedezés, feszített edzés, böjt mind oda vezetett, ahol most vagyok. Testélmény-gyógyulás, önismeret, jellemfejlődés, lelki élmények lettek belőle, és másfajta szex.

A testem az enyém

Nem, nem mindegy a test, el ne hidd. Nem, nem elég a lélek fénye. De bűntudatforrás és szégyen se legyen a test. És ne hagyd, hogy mások definiálják!

Ma már benne vagyok a testemben egészen. Józanul ismerem. Az öregedést is, ez nem félelmetes téma. A diadalát és a határait is jól ismerem, elfogadom, megélem. Engem a testtel többé nem lehet basztatni, rossz érzést kelteni.

Külön, szuverén világ a testem, és az enyém. Nem keresek új utakat, nem nézem másokét és nem mutatom be annyira a sajátomat. A testem a szabadság helye. Nem kérek, várok rá jóváhagyást, elismerést, és nincs több kérdésem. Spontaneitás, szabadság, saját döntés és természetesség érvényesül a szexben, az önmejelenítésben és a sportban is, és telítődtem, ezért borzadok a módszerektől, okoskodástól, újdonságoktól, előírásoktól, összehasonlítgatástól.

Amiket csinálok, azt kitapasztaltam, és viszonylag hűséges vagyok: a sportfajták, az, hogy milyen ruhában, milyen edzőcuccban érzem jól magam, miket eszem, milyen gyakran, milyen kiegészítőket szedek, mit csinálok a hajammal, bőrömmel és hova nem megyek többet.

Nem szaunázom annyit, és mivel én ha belépek szaunába, akkor kő kövön nem marad (sokáig és forróban, több körben, hatrfeszegetve), ez a különbség látszik a bőrömön, nagyon durva vízelvonás a szauna (és a plazmaadás is, ez is kevesebb).

Rengeteget vagyok szelíd szemerkélésben erdei ösvényen, bagolyhuhogós éjjeleken susogó lombok alatt, fűben mezítláb, napon. Újra folyton biciklizem és gyaloglok, minimális tömegközlekedés; autó nincs (elromlott). Tollasozunk, pici súlyzózások pl. kávéfőzés közben.

Olvasok még Szendit és alkalmanként amerikai biohackereket, Peter Attiát.

A kozmetikum továbbra is az erősen hidratálós vonala a Clinique-nek.

Az utóbbi fél évben sokkal kevesebbet edzek nagy súllyal, kevesebbet és rövidebbeket futok, összességében is kevesebbet sportolok, de többet nyújtok. Ritkább a böjt és nem szélsőségesen alacsony a szénhidrát, ketó fenntartó üzemben rendszeresen, 1-4 napokon át van, mert e nehezen megszerzett képességet nem akarom elveszíteni, ugyanez a kézenállás, híd stb., ezek naponta vannak. Elég lelkesen nyújtom a spárgát.

Megnőtt a mellem, dühöng az ösztogén, egészen karikaturisztikus módon érzem magam nőnek (s hogy ez hormonhatás, azt tranzíció-beszámolókból tudom). Drasztikus menstruációim voltak tavasszal (fájdalmasak, sosem tapasztalt parákkal, erős vérzéssel). A hátam, hasam, fenekem izma megmaradt (fényképek alapján); a vállam, bicepszem, combfeszítőm kisebb (utóbbinak örülök).

Vénusz vagyok, miután néhány évig Artemisz, és ez egy másik testélmény, megszűnt az edzéseim vezeklő, eksztatikus, szerzetesi jellege. Kettesben futunk, túrázunk, bringázunk. Vagy csak kóborlunk egy nagyot a Fiumei úti sírkertben (munkásmozgalmi panteon, Kádár János sírja!). A gyógyulás is bevégeztetett. Kellemes fenntartás van, sokkal kisebb tudatosság.

A kinézet

Nem járok el annyit itthonról (ugyanazért, amiért ti sem), ezért nincs társadalom előtti felvonulás, sokkal kevesebb visszajelzést is kapok. Nincsenek forgatások. Nem készítem úgy el, nem nézem tükörben, gyakran szempillaspirál sem, eszembe sem jut.

Egyszer a karanténban egymás haját vágtuk (és az enyém nagyon rövid lett), itthon festettem háromszor, pénteken pedig profinál vágattam, pakolást tetettem rá és festés is volt, nagyon szép lett. Sok és rövidebb, de most a vége is ép. Komolyan pakolgatom itthon is. Ez egy szombati kép, ennyire lett rövid.

Szűrés és a társadalom tenyere

Igazából erről akartam írni. Át vagyunk verve, de nagyon. Ez az új mondandóm.

Januárban voltam szűréseken nőileg, minden oké. Vérvételre el fogok járni, illetve most mindketten megyünk DEXA-ra, de az üzemszerű paráztatásból többet nem kérek. Vagyis, erős kritikám van azzal kapcsolatban, hogy cáfolhatatlan érveléssel és morális üzenettel (“ez a helyes”) a társadalom rátenyerel a testemre, azt harsogja a média, hogy járj ilyen meg olyan szűrésre, és fancy lett a női egészség téma. A testem az enyém, én ismerem, és csak engem érdekel igazán. Olyanokat csinálok, amiket a doktorok úgysem ismernek és nem is tanácsolnának, engem “nem lát” a tudásuk, nem az a normális triglicerid, vasérték, cukorszint, vérnyomás, szívméret, ami nekem van. És minél kevesebbet szeretnék beteg emberek közé, intézménybe menni és mások érdekét szolgálni.

Nemrég még boldogan tapsoltam annak az onkológus csoportnak, akik szeretnék a mellrákszűrést propagálni. Csak közben a téma influenszerei és egy kis angol olvasgatás (a rózsaszín szalag mozgalomról, a szűrések hatékonyságáról, ilyen cikk fordítása) megváltoztatta az álláspontomat. Nem fogok évente járni. Ne nyúlkáljanak belém. Ne lapítsák szét a cicim. Biopszia meg különösen ne legyen. Figyelem viszont a ciklusomat, érzeteimet és jól tartom magam mint nőt.

A rák elleni prevencióért (és mindenfajta perevencióért) én azt teszem, hogy folytatom a jó gyakorlataimat, kerülöm a provokátor hatásokat és figyelem a testem. Azért is, mert nekem a vérrokonságomban gyakorlatilag nincsen rák.

8 thoughts on “mit tudok még a testről mondani?

  1. Update: elszégyelltem magam, estére elállt az eső, és bár nem neveztem, mégis elmentem a kutyával futni. 7 és 10 km-re neveztem eredetileg, 8050 lépést futottam, 53 perc alatt, benne több emelkedővel, szóval ez itten 7 km. 4 és 7 ezer között úgy éreztem, repülök. Nagyon nehéz újra elindulni. Pünkösd hétfő óta nem voltam hosszút futni, tegnap holmi hagymás rostélyosok evődtek, de jól ment.

    Kedvelés

  2. ó, a hagymás rostélyos! nemrég szerelmi bánatomban egy hosszabb bekezdést írtam az úgynevezett naplómba arról, hogy a szerelmi bánat és a fogászat hogyan kapcsolódik össze, egészen szép metafora volt, a rettenetes fájdalom, amit elzsibbaszt a lidocaininjekció, aztán elzsibbad az agyad és felfekszel a székbe, legyen meg akkor, és aztán dől a véred, és aztán hogy lesz jobb idővel, aztán meg hogy lesz az, hogy jövő ilyenkor már csak a nyelved odaérintésénél konstatálod időnként, hogy ott valami nincs meg, és az életbe természetes részként épül be, hogy többé nem rendelsz hagymás rostélyost. ó, de szerettem a hagymás rostélyost, igazán. hát lássuk be, ez kurvára irreleváns volt. hasonlóan vagyok most a testtel, én (majdnem) mindennap 30 perces kegyetlen hiitekkel operálok, és meditatív tizenhuszon kilométeres városi sétákkal. kőbánya, ujpest, budateteny, pesterzsebet, soroksar. ami éppen. nem volt rossz az a karantén. és hát sajnos, sütemény, majdnem mint régen, de alighanem a testem, anyagcserét atalakult az utóbbi években, mert valahogy fel se veszi a süteményt. nem is értem. biztos lejárom. mindenesetre üzembiztosan jó benne lenni.

    Kedvelik 1 személy

  3. Ilyen az, amikor valami betalál, Éva. A művésznőt továbbra is erősen foglalkoztatja, amit róla írtam, és amiért igazi kispályás módra, hisztikirálynőként, erőfitogtatva jogi lépésekkel fenyegetőzött a negyvenötezres táborából.
    Mert őt ugye legfeljebb figyelmen kívül hagyni szabad csendben. Meg ajnározni. Bírálni nem. Az zaklató meg troll, és irigy.
    Valamiért ő szent.
    Micsoda hamis tudatban élsz te, mennyire kell magyarázni folyton.

    Pont erről beszélek fent, női test iparias medikalizációjáról, kontrolljáról, amin te egy csomót kerestél, abból élsz úgy ahogy tehetséged és munkád révén soha nem tudnál. “Két nagy cég támogatásával”. A nők nyilván hülyék, nélküled eszükbe sem jutna odafigyelni a testükre, csak te kellettél hozzá, biztos nem ez dől az összes női újságból. A kivételes történetet kirakja intő, tipikus példának, ő maga megdicsőül, erkölcsileg gratulál magának, az olvasó kattint, és valakik ezen szuperül keresnek.
    A rákedukáció érdekcsoport, lobbi. Profittal.
    Közben elsikkad a lényeg, hogy milyen okok állnak a megbetegedések hátterében (magas partnerszám, felelőtlen szex), és mi mindent lehetne tenni a prevencióért. Ami biztosan nem a Törley pezsgő meg a picsáskodó szelfizés, nemedzés, zabálás.

    “amikor megkaptam az áttétes méhnyakrákomról szóló diagnózist, 2013 decemberében, még ott, a kórházban (ahonnan nem engedtek haza az állapotom súlyossága miatt) megírtam a legelső bejegyzésem arra a másik online magazinra, amit főszerkesztettem. A dolog onnantól számomra történelem. A kitárulkozásommal olyan hangot sikerült megütnöm, ami sok százezer nőhöz ért el az elmúlt hét évben. Több rákedukációs előadás és kampány, és két erről szóló könyv van a hátam mögött. A WMN-nel közösen, két nagy cég támogatásával, éveken keresztül beszéltünk az olvasóközönséggel arról, hogyan lehet megelőzni ezt az egyébként könnyen gyógyítható betegséget, ami, ha időben kiderül, egy rutinműtéttel megúszható lenne.”

    https://wmn.hu/ugy/53011-rakd-ki-a-tested-osszes-reszletet-miszlikbe-apritva-de-ne-vard-a-megdicsoulest

    Az “edukáció”, az orvostechnológiai eszközökkel történő szűréssel való nyomasztás és a női test leuralása itt:
    https://nemhetkoznapifeminizmus.blog.hu/2019/03/29/rakszures_noi_test_medikalizacioja

    Kedvelés

  4. Ritkán mondok mostanában bármit, mert vagy bólogatok, vagy nincs mit reagálnom az adott témára, most itt a szűrésnél elgondolkodtam azért.Nincs semmilyen eü végzettségem, csak tovább mondom a nőgyógy-onkológus doki megjegyzését, amit arra mondott, amikor megkérdeztem tőle, hogy 3. stádiumú méhnyakrák a nagy büdös semmiből, full egészséges életmóddal valakinél, azt így most hogyan. És ugyanaz a doki, aki a petefészek-és méhtestrák esetében azt mondta hogy igen, van hogy csönd van és semmi jele, és megelőzni sem tudod, csak valahol elkapni, amiben néha szerencsefaktor is van (főleg előbbinél, általában sokáig nem jelez, nem jellemző tünetekkel) és hogy nem kell hozzá se genetika, se semmi, nagyon sok esetben tényleg nem tudják az okát, szóval a méhnyakrákra speciel azt mondta, hogy ez azért úgy szok lenni, hogy nem mennek szűrésre, mert ha van szűrés és nem ignorálják, nem bagatellizálják az elején, akkor nincs olyan hogy a semmiből harmadik stádium.
    tehát valahol úgy vagyok vele én is, hogy folyton parázni és kényszeresen szűrni minden lehetségeset valószínűleg a mentális egészségünket (és a pénztárcánkat) kikezdheti erősen, igen, az intézmények maguk se mindig biztonságosak, az “egészséges tartomány” standard definíciója meg néha nem illeszkedik az adott egyénhez (ezt is orvosok fejtették ki nekünk, hehe?:D), meg az én mindenkori maximám, hogy az ördög szinte sose azon az ajtón akar bejönni, ahol épp őrködünk, de van ahol, életmódunk, öröklött dolgaink, orvosi protokollok vagy saját megérzésünk alapján érdemes valamennyire őrködni, akár rendszeres szűréssel. Ami nem igazán mond ellent annak amit mondasz, legfeljebb árnyalja.

    Kedvelés

  5. Visszajelzés: mi a kritikám a nőirák-szűrésekkel? | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.