igényesség címkéhez tartozó bejegyzések
válságba kerültem
13
Mint Nagy Olvasottságú Blogger, járok néha sajtóeseményekre, főleg kultúra, de életmód is, eléggé király így menni utána témáknak (én nem értem, miért van, hogy kollégák, esetenként nálam lustább és szarabbul képzettebb sajtómunkások rendszeresen nyávognak ezek miatt).
Most egy filmbemutató után vagyok, és a film fontos és jó. Nem érzek benne érdeket és nem kell semmit magamra erőltetnem, amikor írok róla.
De olyan is van, hogy odarobogok a bringámon szép ruhában, bringán, süt a nap, a hegy felé szellő lengedez a Duna felől, mosolygok mindenkire, isteni hely, jó kaja és még érdekes is a téma. A meghívás fejében pedig támogatólag írok az ügyről, a saját normáim és a jó ízlés szerint, persze.
Ahogy mások is, hiszen sokan vagyunk. Egy klasszik sajtótermék, amely hirdetésekből él (mint ahogy én nem), talán össze is szűri a levet az ilyen események finanszírozóival, vagyis kap tőlük támogatást. Bővebben…
érinthetetlen, mert elesett
!!! Nem becézgetek gúnyosan, nem használok lealjasító szavakat. Kérlek, ti se tegyétek, senkivel. Semmilyen, Szentesi Évát szidó, táboroskodó kommentet nem engedek be. Ennyivel vagyunk különbek: nem tömbösödünk-zúdulunk érzelemvezérelten és facebookhergelten, nem szerepelni akarunk, nem erkölcsösködünk, hanem elemzünk, mérlegelünk.
Na, jól értem: a Szentesi Évát nem szabad bullyzni, de a Gerle Évát igen. Jól van, hát akkor ennyire komolyan menjen minden továbbra is.
Mást írtam mára, kis elakadás volt (tegnap este lett új gépem!), de helyzet van: Szentesi Éva exponált negatívan több tízezer követő-drukker előtt, erre behergelt tömegek érkeztek, akik most hallottak először a blogomról. És erre már visszaszólok. Le kell szögeznem ezt-azt, csupa tényt és összefüggést.
Nem, ez nem bullying. Nyilvános tartalmakra reagálok, amelyeket egy nagy női médium fő szerzője (social marketingese), egy közszereplő tett ki önként. Vállalta mindezt, ezekkel szerez elismerést és jövedelmet (vagyis professzionális),
a nyilvánosságra tartozó ügyekben írok: attitűdről, értékrendről, szövegről, médiamechanizmusról, szponzorációról, nem a magánéletéről (soha nem kotyogok ki olyat, amit közös ismerős mesélt, másról sem),
releváns állításokat (éles kritikát) írok,
személyes érzelmek nélkül, írói szenvedéllyel, némi undorral, habár másokban erős érzelmeket generálva, vitriollal,
és reklámmentesen – a teljes blog reklámmentes (fizetek a szolgáltatónak). Nekem az elérés nem hoz pénzt, közvetve sem, és nem kell a hiúságomnak sem a lájk vagy az egyetértés.
Ezt csináljátok utánam. Bővebben…
butábbak-e a jobboldaliak?
És ha nem, miért igen?
Sietsz változat:
Igen. Tendenciaszerűen, sokkal butábbak, mindig is azok maradnak, definíció szerint.
Szép keddet mindenkinek!
hogyan kezdjek bele?
A poszt 2015 telén, a ketogén váltásom előtt íródott.
Ez az a poszt, amelyik alatt egy szánalmas, sunyi zaklató fotóhamisítással vádolt.
Mi minden történt azóta?
2020 augusztusában, kiadóváltás után megjelent a Kossuth Kiadó egészséges ágazatánál a ketós könyvem:
Lett egy szerelmem. Együtt edzünk, túrázunk.
A forma hol ilyen, hol olyan. Az izmom nagyon magas, a zsírom alacsony vagy közepes (amikor épp lakomák vannak). Ugyanazt a két ruhaméretet hordom, a hasam tónusos maradt, könnyen reagál kis zsírégetésre is. Negyvenhét éves leszek májusban, az életmódom, erőm és edzéseim példák másoknak. Nem hashtagekből áll a sport. Szép és feszes a bőröm, a női egészségem, töretlen az edzéskedvem, a sporttól nem sajnálom az időt, a pénzt – inkább netflix, új kütyü, autó nincs. Makkegészséges vagyok. Ennek arányában az internet pöcegödrében jeremiási átkokat szórnak rám a lusták. 😀
64 éves, mozgássérült, elhízott, láncdohányos, soha nem mozgó, gyerektelen, margarinevő, pletykás, netfüggő nő még tőlem várná el, hogy segítsek, motiváljam:
Maradtak a böjtök, a hidegtűrés, a ketó reggelik, alkalmilag (kardió vagy súlyzós edzés előtt) eszem szénhidrátot. Minden héten örömmel mozgok sok száz percet, a lezárások alatt sem álltam le. Cikkek százait írtam alternatív-egészségtémában, amíg foglalkoztattak külsősöket.
2021. július, 2019. augusztus, 2021. május
Az életmódomnak a pajzsmirigyre tett hatása is látszik ennyi év alatt, a legfrissebb TSH-m is csodásan 1,5 alatti (funkcionálisék ezt a határt javasolják):
Az alázók lusták és nem szeretik, ha más edz és élvezi. 2022 ősze:
2023 tavasza van: a károgók átkai leperegtek, ők azóta még betegebbek, depisebbek. E poszt óta futottam tizenhat félmaratont és egy 30-ast, számolatlan 5, 7, 10 km-t, és két maratont, ezek többségét gyönyörű, olasz, norvég, holland, német, spanyol városokban. Erős barátságaim lettek.
Rengeteget edzettem a gyerekeimmel. Ezek vagyunk mi.
2022-23 telén sokat súlyzózom, korcsolyázom, úszom, bringázom és lépek (lépésszám). Februárban kétszer voltam síelni. Ha vége a korcsolyaszezonnak, újra futok is. Következő versenycélpont-városaink: Tallin, Ljubljana.
*
Kezdjem el, írtam elébb a címben, aztán javítottam. Bele. Bele, a közepébe. Azt kérdezitek a sok lelkendezésem után, hogy hogyan fogjatok bele az életmódváltásba. Én nem vagyok szakember, és nem ismerem a speciális problémádat, hogy mi történt veled eddig, és min szeretnél változtatni. Nem írok az ektomorf meg endomorf alkatról, sem a kívánatos BMI-ről, és főleg nem a nagy súly-kis ismétlésszám vs. kis súly-sok ismétlés vitáról. Mindezekkel tele vannak a többször ajánlott oldalak. Viszont sporttárs vagyok, nő vagyok, három gyerekkel, a fogyásom idején (2014 szeptemberétől) nem volt személyi edzőm (2016 januárjában lett csak), élem, amiket mondok, és egy-két hasznos szempontot kifejezően meg tudok írni.
Azért hallgass rám, mert engem semmilyen üzleti érdek nem vezérel. Viszont tudom, miről beszélek. Nem vagyok húszéves. nincs csodagenetikám. Nem gazdag férj fizeti a túlárazott módszeremet, edzőmet: mindent magamnak kísérleteztem, vívtam ki. Akkor is, amikor bántottak, támadtak miatta. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 