érinthetetlen, mert elesett

!!! Nem becézgetek gúnyosan, nem használok lealjasító szavakat. Kérlek, ti se tegyétek, senkivel. Semmilyen, Szentesi Évát szidó, táboroskodó kommentet nem engedek be. Ennyivel vagyunk különbek: nem tömbösödünk-zúdulunk érzelemvezérelten és facebookhergelten, nem szerepelni akarunk, nem erkölcsösködünk, hanem elemzünk, mérlegelünk.

Na, jól értem: a Szentesi Évát nem szabad bullyzni, de a Gerle Évát igen. Jól van, hát akkor ennyire komolyan menjen minden továbbra is.

Mást írtam mára, kis elakadás volt (tegnap este lett új gépem!), de helyzet van: Szentesi Éva exponált negatívan több tízezer követő-drukker előtt, erre behergelt tömegek érkeztek, akik most hallottak először a blogomról. És erre már visszaszólok. Le kell szögeznem ezt-azt, csupa tényt és összefüggést.

Nem, ez nem bullying. Nyilvános tartalmakra reagálok, amelyeket egy nagy női médium fő szerzője (social marketingese), egy közszereplő tett ki önként. Vállalta mindezt, ezekkel szerez elismerést és jövedelmet (vagyis professzionális),

a nyilvánosságra tartozó ügyekben írok: attitűdről, értékrendről, szövegről, médiamechanizmusról, szponzorációról, nem a magánéletéről (soha nem kotyogok ki olyat, amit közös ismerős mesélt, másról sem),

releváns állításokat (éles kritikát) írok,

személyes érzelmek nélkül, írói szenvedéllyel, némi undorral, habár másokban erős érzelmeket generálva, vitriollal,

és reklámmentesen – a teljes blog reklámmentes (fizetek a szolgáltatónak). Nekem az elérés nem hoz pénzt, közvetve sem, és nem kell a hiúságomnak sem a lájk vagy az egyetértés.

Ezt csináljátok utánam.

Isten hozott benneteket, jó ez, hogy ti itt, mert mindenkinek van esélye gondolkodni, ráébredni fontos dolgokra – sőt, aki még előtte áll:

felnőni!

Kiállni a nyájból, reflexes ítélkezés helyett saját véleményt alkotni… (Gerle Éva, ébredj fel, ez túl szép…!)

Tudok jobbat: érvelek. Félelem és cukiskodás nélkül. A tisztánlátás, az érv, a jó mondat hatalmas erő ebben a langyosfos világban. “Mindig minden, amivel foglalkozol, téma lesz, hatást gyakorolsz, ezt nem tagadhatja le senki, bármennyire is gecizik amúgy.” Akinek meg sérti az érdekeit, az rámfogja, hogy irigy, gonosz, beteg stb.

Miért foglalkozom én Szentesi Évával? (A transzokkal? A kövér nők sajátságos érdekű feminizmusával?) Beakadtam? Személyes sérelem? Mindennel foglalkozom, ami a női térben (vagy edzésügyben, testügyben) hamis. Ez a munkám évek óta, ezért olvasnak. A tudatos női tér egyik alapítója vagyok: akik most ostoroznak, szekálnak, azok innen nőttek ki. Szentesi Éva nem egy személy ebben, ezért nincs értelme zaklatásról beszélni, hanem jelenségek, tendenciák megtestesítője. És értek az irodalomhoz. Szerinte én vagyok botrány, szerintem meg az a működésmód, amelyet most leírok nektek.

Minket nőket arra neveltek, és minket, városi, diplomás, netre kötött, önmegvalósító nőket is, hogy legyen egyetértés, nehogy értelmes beszélgetéseink legyenek, mert az háború és gyűlölet. “Segítsük a másikat”, vonódjunk be ismeretlenek történeteibe könnyes szemmel, sírjunk a tablet előtt. Drukkoljunk, ölelgessünk, ez a pozitív, ez az egymás tisztelete, ez a női közösség, bármilyen hamis és bármire használják is a figyelmünket, tettrekészségünket, pénztárcánkat. Így lettünk buták, naivak, megvezethetők – a csakazolvassa a kezdetektől ez ellen áll ki. Ne is érdekeljenek minket tények és összefüggések, mert mi lesz akkor, jajaj, az száraz, ellenséges, kemény, a parlamentben megy ez (bár menne!). Tartsunk össze, simítsuk el, ne keltsünk feszültséget, belül cipeljük a terhet, ne szóljunk, ne legyen diszharmónia.

Ezt a hajlamunkat csúnyán kihasználják a netes sztárocskák. Ezért tudott bögrét árulni Gumiszoba, miután posztok sorában írt a személyes tragédiájáról. Az én esztétikám pedig a címben olvasható: én szóltam. Szólok.

mi ez a blog

Szentesi Éva tegnap este “megelégelve a többéves bullyingot és rágalmazást”, amely szerinte én csinálok ellene, önszenttéavató áldozati modorban kirakott engem a facebookra névvel-blognévvel, tucatnyi itteni képernyőfelvétellel együtt, a munkásságát bíráló régi és újabb kommentjeimmel (közlésükhez nem járultam hozzá, ezt nem utólag mondom, a policyt itt találod). Némi ferdítéssel, például nem írtam leveleket DTK-nak, egyetlen posztot írtam, soha nem beleztem ki a rákját, csak azt bíráltam, hogy a traumával akar meghatni másokat, ebből építették fel az énmárkát – miközben tehetségtelen, nem tsizta szándékú és nem is tanulékony. Jól sejtettem novemberben, komoly indulatok vannak régóta, és nekem fog esni, mert…

Hogy kell ezt mondani? Nagy rá ez a kabát. Berakták őt egy szerepbe, ami nem ő, amihez nem elég erős, de a javait persze imádja és mutogatja és elvárja a rajongást. Nekem úgy tűnik, ő sincs ennek tudatában.

Én nem mondom, hogy ő engem zaklat, bár igazságtalan és hangulathergelős; valótlanul állítja, hogy rágalmazom, de hát neki ez a véleménye. Én tényleg hiszek a szólásszabadságban (meg a korlátaiban is). Mindenesetre, figyelj, Gumiszoba Murinai Angéla, tanulsz ma is egy új szót: exponált engem, mégpedig negatívan, szerinte én, aki más sikeres nőket is támadok, irigységből bemocskolom az ő küldetését, tehetségét, tiszta ügyét, súlyát, rúzsát, rákját. Emiatt jogi eljárást kezd, melyhez sok sikert és idegzetet kívánok… nem tudsz elhallgattatni.

E/2. Éva, engedd el, tisztulj meg, figyelj be, ne ki. Ezt a wmn-en olvastam a kéródat mutogató írásban. De amúgy állok elébe, ha per, úgymond…

Attól vagy ilyen erős most, hogy mögötted van több tízezer követő. Ők pedig nem a teljesítmény, a hitelesség rajongói, hanem puszta elérés. Kontentfogyasztók, hergelhetők, és te se önmagad vagy, hanem a wmn-féle tudatos énmárka-építés terméke, erről DTK beszél a Magyar Narancs-interjúban. A hájp, a nem-organikus elérés olyan embereket hoz a térbe, akik nem mind klasszikafilológusok, hogy nagyon tapintatos legyek. Rengeteg álnevet is, akik számára a facebook csak aréna. Erre a posztra bezzeg jön a sok reakció, ez pezseg, nem a könyved posztja vagy az életed bemutatása. Mindannyian átéltük ezt: tömegesen az olvasóink akkor élénkek, ha cirkusz van. Ilyen az ember, kijárási korlátozásban meg főleg. Erre kíváncsiak, ezért járnak vissza. Nem rám, dehogy: a mindenkori balhéra.

Érvelni képtelenek, állításaik nincsenek, ezért hisztiznek és vádaskodnak, na és EZ A BULLYING. És őket te küldted rám, mert te nem vagy profi. A kabát! Gyönyörű illusztráció: gondolkodás nélkül rákezdik, hogy hogy nézek ki, hány éves vagyok, milyen az arcbőröm és a testem, hogyan élek, bolond vagyok, van-e pasim, segítségre szorulok (ezt csakis stigmatizálásként, lejáratási céllal írják), ja és persze irigy vagyok.

E/3. Előzmény, hogy Szentesi Éva valami baja miatt kórházba került pár napja, és hát azért influenszer az ember, hogy nehogy már magában éljen meg egy nehéz helyzetet: mindent kikiabáljon, elérésre, szimpátiára, érzelmi azonosulásra váltson, melyeket később csengő magyar forintra, na és ennek a kihirdetését úgy kezdte, hogy a mentőkben (mentőautó) zene van, hanem, folytatja, görcseinek igazi oka, hogy mi (bírálói és zaklatói vegyest!) krónikusan mérgezzük őt, ő em elég vagy épp túl ilyen, túl olyan, nem tiszta, nem tehetséges. Szerintem amúgy nem okés egybezúdítani különböző érdekű, álláspontú megszólalókat egyetlen ellenséggé (“aki engem kritizálni mer”), hiszen ennyi ember körében, ha béna vagy, logikusan egyik embernek ez, a másiknak az lesz a baja.

Én ezt (sajnos, mert tényleg szegény Éva, na) eléggé kiröhögtem (Kulin Éva néven, jelenleg aktív profilomon), mert ez érzelmi zsarolás és figyelemvadász műbalhé. Komolyan meg leírtam, hogy ez itt nem más, mint a HPV-tesztet jutalékért árusító, hősnőségnek álcázott influenszerség. Fején glória, fél kezével megölel mint rákedukátor, te bevonódsz és könnyezel, a másikkal hátul zsebre teszi a gyártótól a hányadot. Ez az, amit nem szabad kimondani. Mert oda a küldetés.

De ki sajnálja tőle? Hát olyan szimpatikus. Ami az igazi baj: e teszteknek nincsen diagnosztikus értéke, mivel nagyságrenddel több nő hordoz veszélyes törzset, mint aki méhnyak- és petefészekrákban megbetegszik (és nem is csak azok). Továbbá a pár törzsre érzékeny eszköz azért parasztvakítás, mert kettővel több ezerért (14) az ország legdrágább magánkórházában vesz profi orvos mintát, és fullspektrum (több tucat törzs) HPV-eredményt kapsz e-mailben.

Úgy látszik, kimondtam az igazat, akkorát ugrottak erre. De tényleg kellek én ehhez? Hát kiveri a szemeteket.

A reklám rendkívüli mértékben korrumpál önmagában is. Erre jön még az érzelmi felpuhítás a tabutémával: az influenszer ráktúlélő, elesett, érzékeny lélek, hogy a mechanizmus és a személy támadhatatlan legyen. Ez manipuláció, érzelmi zsarolás, ehhez hiszékeny, önálló gondolkodásra képtelen közönség kell. Eközben az egészségpárti aktivista és konditermi életmódváltó a Törley pezsgő reklámarca. Menősködve, napközben, egyedül fogyasztja. Hogy ez mekkora elvi, értékrendbeli katyvasz, csak nekem tűnt fel? Hát mi ez?

Ez pénz.

Így butít ez a médiaműködés, és ez bűn, ez visszaélés. Mi nem igaz ebből? Nem nevezheti magát írónak, ügy elkötelezettjének, újságírónak, hiteles aktivistának, feministának az, aki ilyesmit csinál. Minden tisztességes médium szétválasztja: érzékeny téma mellé, például rák, halál, baleset, nem tesz reklámot.

A wmn szerintem halál ciki. Alter női médiának indult, de kommercializálódott, és elárulta a nőket. Hiszti, üresség, ostoba szenvelgés, rejtett (sör, kávéfőző, filmek!) szponzoráció, sportot, tudatosságot kikezdő “testpozitív” írások, tinderezés. ÜGY rovat: nemanya, ez külön gyalázat, “hát szerintem ez kurvára igazságtalan”. Partikuláris gyötrelmek nagy történetként, manipulatív párkapcsolatok mint érzelmes sztorik; mérgező-rátelepedő anyák, akikkel együtt kéne érezni. A szélen lebeg egy-két kompetens, nem rúzsos, nem magamutogató, nem a sérült lelkét kompenzáló szerző, vannak mondjuk négyen. Belőlük tíz volna a minimum egy igényes női oldalhoz – és semmi szemét meg lájfsztájl.

Szentesi Éva pedig nem író vagy önmegvalósító nő, hanem egy kreálmány, akinek túlnőtt az egója az évek alatt minden elképzelhető mértéken, ezt hol nyílt agresszió, vádaskodás (“anyám mondta, csúfold vissza, hogy elmenjen a kedve!”), hol pedig érzékenykedés, áldozatiság mutatja. Amiket ír, az újságcikként, novellaként ligán kívüli, értékelhetetlen. Az előnyöknek persze (pénz, hírnév) nagyon örül, mutogatja és saját érdemnek hiszi.

Mennyire kell alárendelődőnek lenni, hogy ezt éljenezzétek? Ráültették a médiagépezet műanyag emelvényére, és mostanra a feneke részének hiszi a trónus ékköveit.

Ő fog engem perelni, azt mondja. Ennek kimondásáért.

Szentesi Éva nem rákedukátor, hanem ennek ürügyén profitérdekek követe, és aktivitást úgy tud kiváltani, hogy érzelmeket mozdít meg, illetve ő maga elesett. Sajátos, nehezen felismerhető manipulációja a női médiának, amikor a mellrák, a méhnyakrák válik cégek témájává, vagy amikor a Coca-Colának tapsolunk, hogy de progresszív. Van ilyen, átlapozzuk rezignáltan, na de ezt valami nemes ügynek beállítani? Ne már.

Ahogy ott szépelegtek giccsesen, ez mindig felbasz: ilyen megvezethetők vagytok? De főleg azért kommenteltem, mert Murinai Gumiszoba Angéla heti rendes öt perc gyűlölete keretében megszimmantva a közös ellenséget, odatörleszkedett és ismét elsütötte, hogy milyen gonosz vagyok, abba fulladok majd bele.*

Éva megelégelős posztjának következtében ide, személyes profilomra és a blog facebookjára özönlött egy csomó fehéröves, fogalmatlan júzer, és kitűnően illusztrálták, hogy #abullyingnemjáték. Éva nagyon rosszul lépett a saját szempontjáól is (ehhez nem kell egyik oldalon sem állni, sem okosnak lenni).

Szóval, itt pörögnek, kikeresték a blogot, kis kezükkel begépelték a keresőbe ama szörnyűséges szót: csakazolvassa. És nagyon ítél némelyik, és nagyon bután. Én nem haragszom rátok, és nem is félek tőletek (nyolc év nagyüzemi blogolás után már semmitől), nem védekezem, tiltakozom, vissza sem hisztizek, de elmondom, amit gondolok. Ahogy eddig. Értem, rólam az írásaim beszélnek, nem beszélnek helyettem érzelmileg érintett, behergelt “rajongók”, akiket úgy küldenek rá az ellenségre. Elég a tiszta szó.

Úgy állunk, hogy ez mindjárt gyűlölködés.

És hát nem véletlenül. Ez többéves gyúrás eredménye, alaposan meg vannak dolgozva, rászoktatták őket érzékenykedésre, zúdulásra, drámázásra. Ez a wmn bűne.

Ti, akik barátnői alapon vele borongtok, biztos, hogy átgondoltátok ezt, hogy mivel azonosultok? Tisztán látjátok ezt, hogy hogyan korrumpál a reklám és a jutalék? Gondolkodó emberek vagytok?

Még egy megjegyzés. Ki kivel van, közös ellenség, tömbként utálni a másik “oldalt”, ezt nem kedvelem. Nem vagyok birka. Én Péterfy-Novák Évát becsülöm, két klasszissal jobb írónak tartom, akit bár ne húzna be ez a harsány bulvárfeminizmus. Neki én a férjére, de tök másért. Hát, ez van. Senki nem fogja a valóságomat átírni.

* Gumiszoba, a méltán irigyelt takarítónő nem csak aljas hülyeségekkel vádolt meg, magát és élettörténetét az univerzum közepének képzelve. Ő ugye a tenyeremből evett meg itt aludt, gyerekeit kirándultatta velem 2013-ban, mígnem olvasók elérhetőségének megszerzésével lehalászta az elérést és leutánozta a blogot. Sehol nem voltak ezek a nők feministák korábban, itt jöttek rá, hogy ez menő. Így indult a Gumiszoba 2014 novemberében, ellenem, és így kellett volna nekem, a “bukott bloggernek” bekussolnom. Hónapok óta írogat az ismerőseimnek, szeretőmnek vélt férfinak lejárató dolgokat, június 6-iki posztja a blogján úgy rágalom és személyiségi jogsértés, ahogy van, ellene megy már az eljárás, ja, és bekövette a fiamat az instán, szóval full para. Ugrál és tapsikol, hogy na most elbukom! De nem. Megszoktam a heves reakciókat, és senkinek nem rónám fel, hogy így basztat (ha nem bújik gyáván multiálnevek mögé, hanem kiáll: én vagyok, így nézek ki, így élek), de ugye Angéla a legnagyobb rajongóm volt, álmélkodva csodálta, szétkommentelte a blogot, itt élt rajta, jött blogszületésnapra, naponta mesélt privátban a szeretőiről, példának tartott a kiállásaimért, sok-sok pénzt fogadott el, amikor befuccsolt valamije a lajosmizsei hegycsúcsokon, szóról szóra az én posztjaimat, személyes olvasmányaimat tette közzé saját tartalomként, de úgy, hogy (mivel inkognitóban írta) tömegek gratuláltak az új blogomhoz. Én pedig nem hallgattam el a kínos koppintás-előzményt. Angéla használta az embereket, mindenkibe belemart, aki segítette, jutalékért reklámozott, díjakra és sztárságra ácsingózott, civilnők levlistát lepett el gagyi posztokkal, eközben engem vádolt azzal, hogy álneveken, a fiam profiljáról zaklatom őt és ráakaszkodtam a feminizmusra (!). Pedig én e-maileket írtam, amikor sok lett. Ő nem tud úgy sütni egy instás kalácsot, hogy ne írja oda: #nemketo. Kifagatta a szerelmemet zaftos részletektől két másik erkölcsi fenoménnel, és ő, a jogász, annyira nem tudott szembenézni a felelősségével, hogy beszállt a bosszúpornóba, de mondjuk nem ismer az ember magára a történeteiben. Például így lett büdös a szám, amit soha senki más nem mondott. Ma már bánja mondjuk Tamás ezt. – Angélának pedig olyan élete lett, amilyen ebből következik, és nekem is olyan lett, ami az én tetteimből, döntéseimből. És hát a pokol legalsó körében azok vannak, akik a jótevőjüket árulják el.

56 thoughts on “érinthetetlen, mert elesett

  1. Ildikó.
    Megdöbbentettél.
    Nem érzem korrektnek, hogy nyilvános posztban taglalod, hogy mi hol-mikor-mit csináltunk, milyennek láttál, hol jártam, privát mi volt, miket beszélgettünk, és nem is emlékszem, hogy te akartál volna megmenteni, vagy bármiben én téged kérdeztelek volna. Én hasonló módon soha nem fogok semmivel, ami tőled privát infó, visszaélni.
    Öngyilkosságról szerintem nem okos dolog egy felpaprikázott, gyűlölködő facebookos közegben beszélni, ahol pont a hivalkodó áldozatiság a bírálatom egyik fő témája, de te tudod. Én az ilyesmit (saját nehéz dolgokat az életemből) nem használtam senki ellen soha mindenesetre.
    Nem gondolom, hogy alapod van arra, hogy fölülről beszélj hozzám, hogy te akarj nekem segíteni. Miért nem fordítva…? Sose hittem, hogy aszimmetrikus a viszonyunk, és tényleg alig ismerjük egymást. Ha belekezdenék annak taglalásába, hogy ízlésben, elvben, stílusban mi nem tetszik (apróságok), én is ki tudnám élezni úgy, hogy az neked fájna.
    Sok évet jártam igen jó pszichológusokhoz, és ez az eredmény. Nem félek. És lehet, hogy nektek nem tetszik, de jól vagyok.
    Én önazonos vagyok, és szeret az, aki nekem is fontos, a többi mellékes. Pont ezt gondoltam és írtam hamismédiáról és Szentesi Éváról tavaly is, májusban (azóta lettek újabb adalékok, lásd a februári torkomra fagy írást, egy komplett női kör csinált ki egy nőt), te mit nem láttál? Döbbenet ez a hajsza, amit a női közeg rendezett – és élvezték. Most már ellenem. Biztos azt mondják, én is élvezem, de én legalább egyedül vagyok, nem húzok be másokat, nem győzködöm őket, hogy ők is mocskolódjanak velem meg gyűljünk egybe, mert én tényleg erős vagyok. És én tényleg bírálatot írtam, nem mocskot.
    Mindegy is, sokan tökre leszarták, mi van velem, mindenki leszarja, amúgy, ha épp nem divatos, Angélát vagy SzÉvát is leszarják, mindenkinek csak a tejszín kell.
    Te is ebben csalódtál.
    Szóval beszélgettünk, kérdeztél, de én sosem kértem segítséget, és nagyon rosszul fogadom attól is, akitől kérem esetleg, mert egyszerűen nem értik, amit beszélek. Nem tudom, valahogy mindenki fél a lényegtől, nem meri felfogni a méretét annak, ami van, vagy én vagyok más. Mindenki a kispolgári izéivel meg nőcis harmóniájával jön, konfliktuskerüléssel, fingjuk nincs, min mentem keresztül, egy hajszál választott el attól, hogy ő se értse, aki most igen.
    Kalkuláld bele a képletbe magad is, azt, hogy miért vagyok én téma, ha nekem te nem vagy, és nem szólogatok be a növényi micsodákra sem. Te sem vagy a régi. Mindenki megbolondult a karanténban, és akinek nincs igazi dolga, pezsdítő élménye, az unatkozik. Ez az igazság.
    A facebook egy viperafészek jelen állás szerint, tényleg nem értelek, te is mondtad, nem bírod, erre tovább hergeled őket, csak mert neked is az az érzékeny pont, mint a – valamiért mindenrendbenvele – SzÉvának, aki, ha figyeltél, épp rafináltan bullycélponttá tett és pereskedik, ha nem üres duma ez is. Talán elkerülte a figyelmedet, de hónapok óta zajlik az engem gyűlölőkkel való összeborulása, hazug vádak fent hagyása nagy nyilvánosság előtt, sunyi szítások.
    Én nem a levegőbe beszélek a csonkításról, nem “csak úgy szemétkedek”, hanem miután ezek meg Villő azzal próbálnak ellehetetleníteni, hogy én irigy vagyok rájuk, arra a szép teljes életükre, hát basszus, jelezném, hogy valami förtelmes mély keserűség és hiány van itt, lelki és testi téren, lásd a nemanya posztot is, annak a felületes, buta, vádló jellegét, amivel nem nekem kell szakemberhez mennem. Ez is egy tabu, hogy ha valakinek valami fáj, akkor emögé be lehet bújni. Könnyű rázuhanni, ha azt akarsz. Könnyű mindennel kapcsolatban találni valami szöget, ha kalapács vagy.
    Szerintem Éva ennyire hamis, ennyire nem érti, mi van, miben vesz részt. És ez a forrása a bajoknak (anyaság), ezért szólt be az anyáknak. Az persze nem számít, azt a wmn le se szedte, nem volt tiltakozás, ez átment a szerkesztésen. Dologtalan drama queen, de komolyan. Mi nem hisztizünk, csak mindig ő.
    Aki meg akar sértődni, meg fog, még a tortapapír lámpaernyőn is, mert azt írom, ronda. A coach is ilyen nálad, aki körúti lakásban képződött. Mindenki valamin. Ezzel komoly, elvi embernek nincs doga. Te valamiért nem akarod látni azt, amiről én valóban beszélek, a hamis és ártalmas gépezetet, az influenszerséget, tartalmi ellen-állításod nincs, csakis a személyemet elemezgeted magas lóról a rokon közhangulatban, mert kínossá váltam neked, vagyis a korábbi viszonyulásod miatt, melyet ezennel erkölcsi okoból femondasz. Hát ez van. Nem, nem gyűlölöm, hanem bírálom, ő nem szent attól, hogy te kedveled vagy ráktúlélő, és én nem másoknak akarok megfelelni, én ugyanis nem a hatodik cébe járok. És igen: inkább mást bántok, mint magamat. Ebben a förtelemben te is rám kened, velem van itt a gáz?, nekem kéne pszicho?, pedig tudod, mi zajlik évek óta. Miért nem őket küldöd szakemberhez, segítségért, ha annyira átlátod ezt? Mindent tudsz. Nem álltak le. Hogyan lettem itt én a hunyó?
    Olyan hamis az egész. Van olyan élethelyzet, kár pozitívkodni, amikor jobb nem élni, mert elfogy az ember. Éva drámai hashtagje, miszerint a bullying nem játék, pont erre utal, hú, milyen ironikus, nem? Rámküldte az aljadékokat ezzel a poszttal, és erkölcsi muníciót és felületet szolgáltat merő sértettségből minden zaklató legalja-legirigyebbjének, Murinai Angélának.
    Nekem senkim nem basztatta Szentesi Évát az itteni elemzések után, ez egy másik szint, és ezt jelenti a csak az olvassa, akiket ti lenéztek valahogy. Nyugodt, normális kommentekben írta le négy-öt ember itt, mi nem tetszik a hősnő munkásságán, ez engedtessék már meg. A genyákat felelősen kiszűrtem, mert van egy szint, és itt nem lesz űzés meg hörgés. Mellettem zokogás sem lesz. Nincs is.
    Éva bizonyára sokak vállán hüppöghet most, akik majd megmondják neki, hogy semmi, de semmi nem igaz, természetesen, abból, amit írok. Ők majd összerakják valahogy, elkísérik ügyvédhez meg minden. Nekem egy ember van közel és mondjuk hat kicsit távolabb. Jajj, mennyire hazug ez.
    Nekem most nagy adag feszkó zúdult arrafele, elismerem, nem mind illeti pont őt, de azért Éva vágott felém tegnap egy hatalmas csatornát, és ugye a felhajigált szar most mindenfélével vegyülve a magasabb pontról lefele folyik, oda.

    Kedvelés

    • Mennyire manipulatív már ez a mai kérdésed, amit a “drága tagoknak” azért teszel fel, hogy te elmondhasd, kihirdethesd, hogy te micsoda nemes ember vagy, csupa szeretet…
      Full giccs az egész.
      Felnőtt emberek vagyunk, nem gimisek. Ha valakinek rendben van az érzelmi élete, akkor azokat szereti, akiket valóban és közelről ismer, a többiekkel szimpatizál legfeljebb. Ismeretleneket netes reprezentááció alapján nem lehet szeretni, legfeljebb szöveget, stílust méltányolni, megérintődni!

      Kedvelés

      • Minden csütörtökön teszek fel kérdéseket a saját csoportomban, úgy szólítom meg őket, ahogy nekem tetszik,jólesik, pontosan tudod, hisz tagja vagy, több, mint egy éve is már szerintem, ha nem tetszik ne nézd, lépj ki, ne válaszolj a posztokra stb. Ha számodra giccs, az a te dolgod, nem az enyém. Az, hogy én azt írtam, hogy az egyetlen dolog, amiben mindenek felett hiszek az a szeretet ereje, az én dolgom, az én belső ügyem, amit megosztok, nem kihirdetése semminek, de egyébként mindenki azt gondol a másikról, amit akar. Én ilyen giccses, lelkizős, pillangókergető hülye hippi féleség vagyok, aki a jóra , békére törekszik inkább, mint nem. vállalom, nem kell, hogy ez bárkinek bejöjjön. Igazad van, valóban, felnőttek vagyunk, nem gimisek, nem is baszogatatok senkit, mint a gimiben a csajok a mellékhelységben.

        Kedvelés

      • Válaszoltam a blogodon a hozzám intézett meglatasodat a tegnapi posztomrol a csoportban.

        Ez volt viszont az utolsó alkalom, hogy a blogodon kommentelek. Az oldaladon sem fogok többé, nem mintha gyakori lett volna. Nem érdekel tovább a véleményed semmiről, az írásaid, a gúnyos feltetelezesed velem szemben arról, hogy mit hirdetek vagy bárkivel kapcsolatban.

        Direkt vagy bántó, baszogatni akarsz, értem hogy sert teged a nyilvanos posztom, de nem vagyok köteles időt szánni arra, hogy csesztess engem is.

        Minden jót kívánok neked is.

        Kedvelés

      • Ami “sért”, de az elvi sérelem: amikor valaki kiáll mint példakép, sportmotivátor (de csak amióta ez menő!), “csináld így, csináld utánam”, és nem ő van a képen, nem látszik, ő mire vitte, ő hol van. De annyi ilyen van, nem különleges élmény.

        Kedvelés

      • Ildiko mindig is a giccsről és a saját szépségének mutogatásáról szólt. Nulla önálló gondolat, annyira tipikus, hogy fáj olvasni. Lásd még LGT: Primadonna című száma. Sose értettem “mit esznek rajta”. És bocs, de ez kikívánkozott. Azóta irritál “IldikoVilaga”, mióta néhány “blogbejegyzését” elolvastam. 2 mondat után ásítottam, igyekeztem nagyon kitartani a közepéig, de az agyam lekapcsolt. Nem hippi, hanem unalmas, együgyű, saját szépségétől eltelt súlytalanság. Szentesi szponzorok nélkül, natúr kiadásban.

        Kedvelés

      • Nem szeretném, hogy beszóljunk. Én neki igen, arra, amit nekem írt, mert durva, hogy én ne cseszegessem – elég sokat írt, belemászósat, átértelmezőset mindenféle felületeken, nyilvánosan is, és a legelején jeleztem: ne csináld, nem oké, ne analizálj és te is beállsz oda. Meg a sporttal vagizás is feltűnt. Megint hogy mainstram lett edzésre motiválni, lejárt a romboló szépségeszmény, divatvilág stb. lemeze, és akkor mindenki nyomja, de nem ő van a képen.
        De ezen túl és többet nem elemezném ki, nem ízlésem, van, amit köszönök neki, és annyira nem is foglalkoztat ez a konflikt, csak hagyjon békén.

        Nem pont ide tartozik, de most jutott eszembe: érdekes ez, amikor emberek őrültnek vagy agresszívnak neveznek valakit, vagy az a valaki önkárosít (autoagresszió) – ez sosem a levegőből jön, annak a valakinek baja van a másikkal, a világgal, mondandója van, és jelez. BAJ VAN. HAGYD ABBA. És nem hallják, nem értik, és akkor még jelez, azt a durvát, ami meg agresszió meg őrület.

        Én egyébként a “hátha ebből megérted” gesztusaimban jelenleg igen kreatív vagyok, és nem állok meg, viszont nem sértek törvényt.

        Kedvelés

  2. Murinai Angéla, aki most roppant erkölcsösnek érzi magát hirtelen, megvan a kilövési engedély, sorra levadássza a facebookról azokat, akik hozzászóltak a bloghoz, és mindenféle lejárató dolgokkal traktáljaőket. engem sosem érdekelt a követőszám, mert “nincs tíz igaz ember”, de őt igen, meg amúgy Szentesi Évát is. Gyanítom, nem én fogok ezen nagyot bukni.

    Ne kommentelj, ne írj saját néven, csak olvass, írj privát és röhögd ki őket.

    Kedvelés

  3. Kérdezitek, főleg régi olvasók és barátaim, hogy vagyok. Köszönöm.
    Nem azért nem írok-reagálok-moderálok a facebookon, mert szenvedek vagy rémült vagyok (dehogyis), hanem mert:

    1. elmondtam mindent, amit akartam ontopik, nem rágom tovább, aki nem érti, olvassa el újra,
    2. értem (azonnal értettem), mi zajlik, és nem értem kell itt aggódni. Mit lehet erre mondani, önleleplező: kimondtam, ami van, tényeket és összefüggéseket, és bosszúból, sértetten egy tehetségtelen és drámázó, amúgy nem rosszakaratú, csak eltévedt nő, aki a gyengeségével és rákjával zsarol, és ebből keresi a pénzt, ellenem hergel tízezreket; ők szófogadóan zúdulnak, rúzsát dicsérik, “jól áll”*, “nem azzal határozod meg magad, hogy hány gyereket tudsz szülni” (tényleg rettentő kínos mondatok vannak)
    3. van némi rutinom már, velem ezt vagy tízszer megcsinálták különböző közegek, és értelmes ember nem teszi ki nem ezzel tölti a napját, azok ők, pedig nem is az ő életük,
    4. 5-én este lett végre új, szépséges macbookom, addig nagyon korlátozottam tudtam hardverileg bármit csinálni, és behoztam egy csomó lemaradást: iskolai dolgok, ügyintézés, levelezés, rendelések, meg írtam egy posztot ide.

    Nem most van a baj, én most erős vagyok. Nem vagyok rosszul. Nem értem kell aggódni. Csinálom, amiket eddig, semmi különös, a kialakult életmód: főzés, bringa, erdő, minimális tanultatás, ügyintézés, filmek, cikkírás, olvasás; együtt vagyunk, erős és jó.
    Nem vagyok egyedül, erős érzelmi hátterem van (hullócsillagos), nem vagyok nyomott.
    Nem rólam tükör, ami zajlik, hanem a netező, tóduló típusú nőkről és a farkasverem dinamikáiról.
    Rengeteg projekció, tulajdonítás, csakis a bullying ellen harcolnak ők: én vagyok bukott, rémült, témátlan, keserű, irigy… Kielemezgetés, odatóduló állatvédőemberkínzó Krisztián, Angéla, gumiszobás agymosottak. Nincs más keretük, és nincsenek tartalmi állítások, higgadt válaszok. Hisztéria van és karanténőrület.
    Nem a facebook előtt lihegve töltöm a napjaimat. Ők igen. Szerintük nincs életem, nincs pasim, keserű vagyok, gonosz vagyok, mások életére vágyom, üresen dicsekszem, sikertelen vagyok… ööö. Milyen érdekes, hogy micsoda giccses, kifestett vircsaftot tartanak ők sikernek. Semmi közöm ehhez a világhoz. Nem gyűlölet meg indulat van bennem, hanem annak biztos tudata, hogy én máshol vagyok. (Igen, szerintem értékesebb, azért ezt válsztottam. Itt jó.)

    Önvizsgálatot tartok. Mindig és most is. Végignézek, az elmúlt évben miért, milyen témákról írtam, milyen kezdeményezéseim voltak, mi mellé álltam, mi iránt lobogtam, ki nem tetszett, kit szerettem, hogy éreztem magam, hogyna építettem a kapcsolataimat és a szerelmemet, mit tettem az aljasság ellen, hogyan reagáltam, mennyire voltam ökó, mivel kerestem pénzt, mennyit, és abban nekem mi részem van, mi van a gyerekeimmel. Őszinte voltam-e, önmagam. Képes voltam-e bocsánatot kérni. Szóltam-e a saját tereimben, amikor valami sok volt. Tudtak-e használni. Ki olvasott kommentelve, ki csendesen, e-mailekben vagy blogtámogatással jelezve. Ők milyen emberek.

    Bólintok. Tudatosan döntöttem így. Nem érzem, hogy sodródnék, hogy ismeretlen erők rángatnának. Szabadság van, nemet mondás, ami az engedelmes magyarok között és pláne a behiszterizált női nyilvánosságban botrány.
    Nekem azt mondták, ha valaki nyilvánosan ír, sokaknak, akkor vállalnia kell azt, hogy bírálják és hogy nem mindenkinek szimpatikus. Én ezt megértettem, ennek jegyében élek, írok.

    Mit csinál a több tízezres elérésű hősnő-influenszer? Érzelmileg manipulál. És az érzelmileg manipulált tömegeknek elad dolgokat.
    Olyan cinikus az, és nem szabad kimondani, nem is mondja senki, vagy törlik azonnal, mert jaj, ő szenved meg rák. FUJJ. Transzoknál ugyanez, Ónodi Adél BuzzFeeden-Díványon műmeghat, nőtől elvitatja, hogy nő. (Alsó komment az Összegzés feminizmusról és transzokról c. poszt alatt)
    Ki fogom mondani az igazságot, mert fontos, a reakciók erejéből látom, mennyire. Van elérésem, ennyi, amennyi, ez egy ilyen bástya marad, és engem nem lehet felnyomni sehol, sem a barátaimat ellenem fordítani, és nem érdekel, ki iratkozik le, ki csalódott, mert aki kényszert érez, hogy VAGY IDE, VAGY ODA álljon, akkor ő is annak a része, ahol hamisság van, akkor is, ha naiv, passzív eszköz.
    Nem kell sehova állni.
    A baj április 11-én éjjel volt, és nem ilyenek miatt, kicsit sem. Nem tartozik a közre.
    Jól teszitek, ha nem írtok NEM KELL ÉRZELMILEG BEVNÓDNI és NEM KELL (erkölcstelen!) TÖMBÖKET, DRUKKERCSAPATOT ALKOTNI, józan eszed elveszíteni, leállíthatatlanul ellepni, tízesével kommentelni olyan ügyben, amihez nincs köze, nyilvánosság előtt erkölcsöst játszani, vélemény helyett kíméletlen ítéleteket írni, mások határait nem tartani, polarizálni feketévé-fehérré, azonnal biztosan tudni mindent, aszemélyeskedni, szövegteljesítményeimet és 2200 posztot meg egy tucat jó közösségi akciót így figyelmen kívül hagyni.
    Ők normálisnak tartják mindezt.
    Magát pszichológusnak mondó nő diagnosztitzál (vagy egy húszezreem erre, hogy nem szakpszi, nem diagmosztizálhat megbízással, privátban sem, nemhogy neten, kéretlenül, lejárató jelleggel), én olyan kóreset vagyok, ő nem vállalna. Ez annyira megmutatja, ki van rázuhanva kire, mi érdekli, miféle hatalmat képzel magának.
    Mérő Vera, jézusom.
    Nem sokat láttam amúgy. Szentesi Évának pörög az oldala – és akkor és azért, mert én vagyok a téma. Elégedett lehet, van interakció… Ez olyan ironikus.
    Magyar nők, magyar netes nyilvánosság, pódiumokról harsogó nőmozgalom, karantén. Ezek tükre, ai van. Nem az enyém.
    Itt és körülttem a reakcióból és a hallgatásból is látszik, hogy mekkora a különbség: nem lincselünk, nem hergelődünk, kellő távolságot tartunk, gondolkodunk, nem biztos, hogy rögtön tudjuk (nem kell tudnod! hagyd érlelődni! azt gondold, amit te gondolsz, esetleg kérdezz, olvass, de A KEDVEMÉRT, lojalitásból-rajongásból SEMMIT SE GONDOLJ!).
    Nem akarunk azonnal biztosat mondani. Nem kell. ez az értelmes ember sajátja.
    Én nem tudtam, hogy ilyen parttalan, gáttalan hiszti lesz ebbl, nem láttam előre, nem ezért csináltam. Nemtudok én se eőre mindent, sokan hiszik, hogy van ilyen hatalmam, de nincs. Írom, ami fontos. Maradj itt, ha érdekes, de nem kell szimpátiatüntetést rendezni, nem külső visszajelzéstől vagyok erős.

    * ezen kurvára röhögünk, könnyesre, meg hát ennyire nem értenek mondatokat, kifejezőeszközöket, “rúzsos feminizmus”, azt hiszik, ez a rúzst jelenti, én nem rúzsozom magam, mert nekem nem állna jól…

    Kedvelik 5 ember

  4. Én itt nagyon sokat olvastam 2012-13-ban. Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy megőrültél, veszélyes vagy másokra. A blog minősége is szar lett. Néha visszanéztem, de semmi értékelhetőt nem találtam. Szentesit és a wmn-t nem tartom sokra, de már téged sem, kritikán aluliak az írásaid és a viselkedésed is. Nem, nem irigyel senki, röhögnek rajtad és undorodnak tőled. Nem azért írják, hogy fordulj orvoshoz, mert ezzel meg akarnak alázni, hanem mert már bárkinek feltűnik pár szövegedet elolvasva, hogy elmebeteg vagy. Lassan lehet fogadni, hogy a rendőrök visznek el, vagy a mentők. Az külön röhejes, hogy állandóan azt bizonygatod, mennyire jól vagy. Állandóan ellentmondasz magadnak, nyilvánvaló, hogy hazudsz folyamatosan. Azért kíváncsiak rád, mert olyan vagy, mint valami különösen undorító egzotikus állat, akitől rosszul vagy, de nem tudod nem nézni.

    Kedvelés

    • A te döntésed, mit nézel. Mi köt le, mivel töltöd az időt. Én nem kértelek semmire, se téged, se mást.
      Én értem, hogy ezt gondolod. De nekem mi dolgom ezzel?
      Mit kéne éreznem akkor, ha írod: sokat olvastál itt évekkel ezelőtt? Nem fogtad fel, úgy tűnik. És? Nekem ez számít?

      Én majd a nyomásra más leszek? Elszégyellem magam? Bekussolok? Paradicsompalántákról írok? Abbahagyom a blogot? Visszaveszek?
      Azt hiszed, ha Szentesi Éva rám küld pár száz üres életű, elhízott nőt, gyerektelenségét kompenzáló rusnyaságot, tinderező szerencsétlent, rúzsnak bedőlő naivát, ráérős trollt, fogyasztói lelkű butust, érzelmeskedő klimaxos csajokat, akkor majd megtörtök?

      Miközben én TARTALMI BÍRÁLATOT írtam, mindenhol, mindig. Gyalázkodás nélkül, relevánsan. Arra mi a válasz? Nem influenszer? Nem pénzért “hiteles edukátor”? Nem hisztizik? Nem üres duma az életmódváltás? Nem csak fotózkodni jár híres emberekkel színházba? Nem menőzik és iszik, meg kanapén sajnáltatja magát, miközben mindene meglenne egy értelmes élethez? Nem egy épített brand? Nem kultúrklán adja az erejét, meg Mérőverával az érdekszövetség, saját teljesítmény, tehetség, lelkierő helyett?
      Mi ezekre a válasz?
      Hogy ne röhögnénk ki páran (kevesen, de hát ez ilyen) azt a tömeget, aki ennek bedől?
      Akik, mint ált. isk. bakfisok, drukkercsapatokba állnak? Mi ez, Gilmore Girls?
      Hogyan vehetnék komolyan valakit, aki látja (ha nézi… és nézi!), hogy itt százféle témában van tízezer értelmes állítás és ötven igényes, nem üzleties közösségi kezdeményezés, műveltség, sport stb., és erre annyi az állítása, hogy én megőrültem, meg hogy én undorító egzotikus állat vagyok?
      Aki egy sima gyűlölködő és nincs saját, értelmes projektje, miközben én 2012 óta blogolok töretlenül, és nem csak dumálok, hanem valóban edzek, valóban járok színházba? (stb.)
      Neked ez a blog nem való.
      Pillants a címére.
      Egyeten baszakodó, izgalomra vágyó unatkozónak sem való. Ők nem is olvassák.
      Nektek az áthiszterizált, érzelmeskedő női tér való.
      Neked összedőlne a mesebeli, jó–rossz alapú, képmutató világképed, ha le kéne nyelned, hogy jól vagyok. Ti mondjátok, beszélnétek belém, hogy mocsárban vagyok, elbuktam, én meg azt érzem: végre. Nem féle. Elmúltak a komplexusok. Kiteljesedtem, önmagamért szeretnek.
      Miért nem mondtam szerinted, hogy jól vagyok, van szerelmem, utazunk, teljesség van, mondjuk 2018-ban?
      Mert nem volt. Ami jó volt, az edzésbe ment mind. Látszik is. Nem voltam jól.
      Nem bizonygatom. 2016-2017-ben pl. nem volt jó, nem mondtam, most meg jól vagyok, ezért mondom. Nem posztokban meg fotókon vagyok jól. Nem ismersz. A barátaim ismernek.
      Én mindig megmondtam, ami van, magamról is.
      Ha majd megint nem leszek jól, azt is mondani fogom. Nem nyávogva, meg olvasói ölelgetésekért, csak tényszerűen. Nem félek azoktól, akiknek a káröröm a legintenzívebb érzelmi élményük.
      Itt baszakodtok a gonosz-őrült Gerle Éva blogján, és ÉLVEZITEK – kit jellemez ez?

      Kedvelés

      • Nekem tényleg nem való ez a blog, mert már nincs rajta érdemi tartalom (az öntömjénezés és mások gyalázása mióta az?). Kár, mert régen szerettem, amikor még más témád is volt.
        Fekete-fehér világképed? Te osztod seggnyaló/ellenség táborra az olvasóidat. De a legtöbb kommentet, ahogy látom, magad írod. Cuki, ahogy gyalázol mindenkit, akinek nem te vagy az origo. Üres életű, elhízott, gyermektelen, tinderező? Akkor amit dagadtan írtál, az érvényét vesztette? Kár, mert annak még legalább volt értelme.
        Nem várom, hogy megváltoztasd az álláspontod, ez a kórképedtől nem elvárható. Ez is csak a kétmilliomodik visszajelzés arról, hogy nem mindenki más hülye és te vagy a helikopter. Úgyis addig forgatod ki a valóságot, amíg az nem jön ki, hogy te fingod a passzátszelet.
        Jelenségekről írsz, tartalmi érveid vannak, ó be csodálatos! Remélem megkapod érte a méltó jutalmadat! 😉

        Kedvelik 1 személy

      • Számos izgalmas poszt van, havonta 25-20, továbbá az elmúlt évben három pezsgő, bloghoz kapcsolódó kezdeményezés: angol, sport, színház. Plusz az edzésnapló, kultúrnapló, nyelvi tesztek. Elég vicces is, ironikus, csak ez fáj ugye többeknek. És semmi ilyen alja rosszkívánás meg közhely, amiket írsz itt. Ugyanakkor nem kötelező olvasni, és ilyen emberek visszajelzése (megerőszakolási kísérlete) nekem nem számít. Tudom, hogy sokan vannak, és akkor sem… pont azért, mert ők a hergelhető csőcselék.

        Kedvelés

  5. Ez egy nagyon korrekt bejegyzés. Mondhatni “igazad van”. Bár ez az egész nem erre megy ki. Kezdetektől olvaslak, bár sosem voltam aktív, sem rendszeres olvasó, sem rajongó (akiket megvetsz) csak szakközépiskolát végzett, akiket szintén megvetsz. Úgy gondolom hogy hihetetlenül erős az írói eszköztárad, nagyon izgalmas és újszerű (még mindig egyedülálló, 8 év után is) stílusban írsz és belőled tényleg nincs még egy. Nekem az utóbbi időben kicsit elegem lett. Túl sokká vált itt a hadakozás, számomra ismeretlen (Murinai, Villő, Gumiszoba akárkik) emberek és tetteik felemlegetése. Én nem ismerem ezeket, a wmn-ről és Szentesiről is tőled hallottam először (és bár visszacsinálhatnám) lassan már minden bejegyzésedben szerepelnek. Ez sok lett. Sok lett mert nem látok be a színfalak mögé, nem tudom kinek van igaza és nem is érdekel, illetve az értékes tartalmakat megtalálni egy kis wmn-ezés nélkül szinte már már lehetetlen. Ez frusztrál engem. Szomorúvá tesz. Persze tudom, neked az olvasó nem számít. Nagyon kevesen értik amit csinálsz, ahogy csinálod, amit képviselsz és borzasztó erősnek kell ehhez lenni amilyen te vagy. Nem bratyizol, nem alkuszol meg, leírod, kimondod, bármi is az. Magányos út az online térben. Számomra tiszteletreméltó. Néha fáj nekem olvasni téged. Néha nem is értem. Sokszor megbánt. Viszont igazi! Önkritika kell hozzá. Valószínűleg sok mindenhez túl egyszerű is vagyok amit írsz és nem értem. Nem az átlagnak íródsz, az tuti. Az az egy biztos, hogy te vagy az, akit senki se olvas, se nem ismer de mégis tudja mindenki ki vagy és valahogy mégis olvasnak. Bár lenne bennük negyedannyi őszinteség mint benned! Amit csináltál Szentesivel ugyanannyira bullying mint amit ők csinálnak veled szóval semennyire. Noha szerintem sokszor pusztán a személyét támadod és az nálam nem a kritika kategória. Nem tudom miért csinálod ezt a hadakozást, legjobb lenne ignorálni az egész bagázst. Túl sok energia. Majd megpróbálom elkerülni őket itt nálad ha épp erre járok, mert maradok. Nem tudom úgy látni hogy vétettél bármit is, még ha a többség ezt szajkózza, akkor sem.

    Kedvelés

    • Köszi. Örülök. De nem várom el, az egyetértést sem. üdítő, a valaki nem polarizál, nem bután bináris, hanem árnyalt.
      Olvasó! Nem kell sehova állnod, itt nincs manipulálgatás, meghatósdi, hiszti! Ne is sajnálj, csak gondolkodj.
      Szuverén ember vagy, ne az akolmelegért olvass. Nem baj, ha hallgatsz. (Ezt mindenkinek írom, de a te kommentedet olvasva juttt eszembe.)
      Nem bullying, ha leírom a véleményem, akkor se, ha sokszor írom. Nem kötelező a csiricsáré, ránk erőltetett béna feminizmusnak drukkolni, mások karrierját építeni, akik leszarják a nőket. Érvek, tartalmi állítások ezek itt, egy jelenség, működésmód kritikája.
      Amikor trashként nézzük a művésznőt, akkor igen sokat röhögünk, és olyankor talán elszalad a ló. Majd aki rászól arra, aki Varga Juditot a ruhája színe miatt ekézi hatásvadász módon, az rám is rámszólhat.
      Bullying viszont hazudozni és rámküldeni tízezreket, több száz unatkozó, feszkóra vágyó nőt. Mobbing.
      Valóban beakadt Szentesi Éva, elismerem. Provokáció, amit csináltam. Igaz, nem most csináltam, de ő most borult meg, ezért van most a habverés. De őt Gumiszoba és köre manipulálta ilyenné, lihegő bosszúból. Súgott neki. És én a napokban megírtam a kultúrklán férjtagjának, miért hányok tőle, mi történt azon az éjszakán 2001-ben, szóval van indulat.
      Biztos fájdalmas, de tény: sok-sok feszkózó nőnek az a baja, hogy nem lett gyereke, szerelme, saját teljesítménye, de még kisportolt teste sem, és így kompenzálnak. Gyűlölködnek, drukkerkednk, hiún villogtatnak üres dolgokat.
      Egy feladatlap a netező, a luxusfeleségek színvonala fölött érdeklődő, “tudatos” nőknek ez a helyzet most: hogyan kezeled a kognitív disszonanciát? Milyen ez a női tér, az összetartás, mire jó? Valódi ez? Milyen erő, hova visz?
      Döbbenetes válaszokat adtak be egyesek.
      Én amúgy nem a netes libáskodásban töltöm a napjaimat, azok ők. Dolgozom, feladataim vannak.

      Kedvelés

    • Nem nézem le a szakközepet, de szerintem szerencsésebb, ha az ember továbbmegy, a lányainknak is ezt akarjuk, illetve engem 100 százalékosan azok értenek, akiknek jó nyelvi skilljeik vannak és humán irányban tanultak sokat. Nagy kincs az intézményen kívül edzett intellektuális érzékenység, önálló okosság (és ritka).
      Továbbá a rajongókkal kapcsolatban se a lenézés a jó szó, de ha valaki érzelmileg azonosul, “szeret” ismeretlenként és rajong, az egy problematikus viselkedés, mert dogmává teszi a nézeteimet, szavaimat, az állandó mozgásban születő gondolatokat, és csalódást szül. Ironikusan (ám tényszerűen) rajongóként emlegetem azokat, akik úgy elárultak 2014-ben, mert ez irritálja őket (nem fontos, tényleg ugord át!). A lényeg: az önálló emberekben hiszek, minden mástól viszketek, nincs szükségem netes érzelmekre, csak korrekt viszonyra, és hogy nyugodtan írhassak. Sok vagy kevés vagy csak pár embernek.

      A kevés, az kevesebb stressz, mert akkor kevesebb visszás, béna reakció, ezért irtottam ki olyan elszánt ötletességgel a trollokat. Nem örülök a grafikonoknak (látszik rajtuk a cirkusz), mert nincs illúzióm, mit kotor itt most egy csomó ember a lincshangulatban, akik azokat az ölelgetős emojikat küldik a hősnőjüknek, és a 70 százalékát nem értik annak, amit és amiért/ről én írok.

      Kedvelés

  6. Hú, de belenyúltál! Amikről írsz, szépen csendben, bennem is felmerült. Azon okból, hogy először naiv voltam, és tényleg azt hittem, hogy komolyan odateszik magukat a bántalmazott nők mellé. Manapság nem elég egyszer, vagy kétszer szervezni egy gyűlést, aztán nagy csend. Ki kell menni az otthonokba, lakásotthonokba, folyamatosan riportokat készíteni, felkarolni, tettekkel nyomni. “Szelíd motorosok” A karantén alatt csalódtam, mert inkább könyvek felolvasását, könyvek reklámozását láttam, az odaállós posztokból kevés volt, és az is úgy érzem, inkább azért, mert egy kis vihart kellett kavarni. Tény, hogy rosszul tűrik ebben az országban a kritikát, egy influencer élete a kritikáról szól. Jó, vagy rossz, az mindegy. A kritika növeli az oldal látogatottságát. Egy kritika akkor bántja az embert, ha betalál, valószínűleg betaláltál. Rákkal kapcsolatban… kétszer voltam rákos…túléltem…szerencsére…terápia nélkül, mert pénzem 3 gyerek mellett nem volt. (Biztosan jó dolog.) Szerencsémre Nagyanyám nevelt, aki egy egyszerű, szegény, de nagyon erős asszony volt. Csináltam, amit mondtak a dokik. Volt amelyik kedves volt, volt amelyik nem. Az élet megy tovább. Írj tovább, írd le amit gondolsz és érzel. Ennyi.

    Kedvelés

  7. Az fel sem merül benned, hogy esetleg rajtad látnak át?
    Minden és mindíg csak addig és úgy volt jó ameddig Te csináltad, ha más veszi elő akkor már hörögsz rá.
    Példák vannak dögivel – if you know what i mean – de a legalpáribbak közül szemezgessünk, drága Évus.:)
    Felróvod a Szentesinek és a WMN-nek az egymás körbenyalását meg a tejbegrízt. Emlékszel te egy pár éve mi ment itt? Löhögcsélés, Csokoládémisszó, “Jaj Hajnalkám hozd ki az ellenőrződ, ez ötös” (saját kommented) és az általad nagyra tartott “pogány, pezsgő eleven lüktetés” a klikkesedés, a gecikínos és maníros “blogszülinapok”? Ehhez te közreműködél és élvezted…Ezek mennyivel minőségibbek mint egy hasonlatnak használt tejbegríz?
    Aztán egy egész bejegyzésben kelsz ki a guruk és a nem szakemberek ellen….egészen addig ameddig rá nem jössz, hogy ebben bizony pénz van és felültél az “orvosnembeszélróla” vonatra.
    Átlátnak rajtad. Fel akarod venni a krediteket a feminizmusért, de ha az érdeked úgy kívánja belerúgsz a transzokba. Kéred a részedet a gazdag jónőségből is, de közben jajszegény özvegyasszony három gyerekkel…Kicsit se érzed ezt kínosnak? Mint amikor széltében hosszában terjesztetted, hogy a volt férjed semmit se tudott Szabó Magdáról és te voltál mögötte az ész. (Ahogy PNÉ-is te tetted íróvá, nyilván). Aki kocsit használ a féreg…kivéve ha szívességből fuvaroznak téged meg a kölykeid. Önellentmondásokkal teli figura vagy…és mivel annyira élsz halsz a klasszikus idézetekért “Hiúnak hülye, hülyének híú”

    Kedvelés

    • “minden és mindig” idáig olvastam. Toxikus vagy.
      Meg a Szabó Magdát olvastam.
      Igen, addig és az volt a jó – én komolyan csináltam, nívósan, szellemesen, és nem influenszerként. Nem ültettek be sehova. Én tényleg lefutottam azokat a távokat, kigyötörtem a háromgyerekes, eltunyult testemből a kézen átfordulást, ők meg ilyeneket raknak ki tapsvihar közepette, hogy “smink nélkül edzem”, egykilós súlyzó, vagy tíz youtube link, “ha ezt csinálod, akkor majd eljutsz oda, ahova én…” ó. Hova is?
      Az edzek nem ikes ige, és a mindiget rövid i-vel írjuk. Ne akadj ki, de ilyen különbségek vannak. Most én mit mondjak neked, vagy hogyan ne érezzem, hogy teljesen másik szint az enyém? Nem is én járok másokhoz baszakodni, kioktatni, pszichológust javasolni, diagnosztizálgatni, diszkreditálni.
      Ekkora botrány a blogom az internet egy csücskében? Ennyire vegyes vádakkal kell visszavágni? Miért nem reagáltok a lényegre?
      Én sok évig és rengeteget dolgoztam az okos, tudatos női térért, vállaltam az úttörő kockázatot, senki nem pénzelt, és őszintén, nem a sztárságért, komoly tehetséggel írtam. Nem becsvágyból, nem harsánykodva. Ezrek ébredtek rá itt, mi a feminizmus, miért gázak a férjek játszmái, mi a lényeg, ha lányod van, és hogy a negédes kövérségmentegetés csak árt nekik, szó nincs szépségeszményről, a legsajátabb érdekük és női szabadság, ha edzenek. Ez fáj nektek?
      Ezek meg beleültek egy kész, érzékenyített női térbe, vitték a mondataimat, ötleteimet, az innen összesmúzolt olvasókat. Semmi kockázatot nem vállalnak, ma már nőpártinak lenni, a háziasszonyságon túllátni, egyezményt követelni mainstream. Irritáló és nevetséges.
      Lehet ott drukkolni, tapsikolni, bedőlni, üzenetet és terméket megvenni, ha az tetszik. Nem a júzerrel van bajom, hanem azokkal, akik megvezetik, női politikusok ellen hergelik őket sztárkodásból, használják őket – és mközben jól keresnek a nőkön, pofátlanul sajnáltatják magukat.
      Az biztos, hogy ezeket az acsargó nőket, akik abullyingnemjáték hashtag alatt ezt művelik velem napok óta, és semmi mást nem tudnak mondani, csak azt, hogy én elmebeteg, rúzstalan és irigy vagyok, senki nem szereti önmagukért. Csak a deklaráció érdekli őket, a valóság nem, és ez a bajuk velem.

      Irodalom rovatunk. Az egyetlen író, akit az élettársam nem ismert, de egyáltalán nem, mert rangon alulinak tartotta, vagy valahogy kimaradt, az Szabó Magda volt. Én viszont igen. Így azokat a dolgait én írtam és magyaráztam el neki. Van más információd, mit tudsz erről? Nem széltében-hosszában, csak itt a blogon, kb. kétszer. Életében, nem utána.
      Értem, hogy van, akit ez sért, meg annak kimondása is, hogy durva bántalmazó és alkoholista volt, és ebbe halt bele, de így volt. És ugye a sorskönyv: az én fiam nem lesz alkoholista, nem hazudjuk le, ami volt.

      Kedvelés

    • Te akkor is itt voltál? Pezsegtél? Imádtál? És milyen néven? 🙂

      Mennyi jó ismerője van a blognak, hat-nyolc éves posztoknak, sztoriknak! Emlékszem az üres kommentek ezreire, a löhögcsélésre, a sok tartalmatlan katintásra, arra, hogy nem a szövegre vagy a lényegre reagáltak, hanem locsogtak és szerepelni akartak, vagy saját drámával turnéztak a poszt fölé, de nem sajnáltam tőlük. Hm, felébreszted az emlékeket most, te remete. A jelenség méretére akkor jöttem rá, amikor a sértődött távozásuk után olyan sokan írták, hogy ők addig nem kommenteltek, nem olvastak kommentet, annyira taszító és harsány volt ez az egész. A reagálási kényszer, Blaci, aki elhitte, hogy én Baudelaire-t csakis szerencsétlen Angélára utalva (???) vehettem elő. Blaci, a Nőszintén Barna Zsuzsanna egyetlen kommentelője… női terekben töltött tíz vagy több évet, egész nap kommentelgetve, istenem. Tényleg nem láttam át eléggé ezeket, hogy mire megy ki a játék, ki mit kompenzál meg akar itt, az én teremben, az én munkámat, türelmemet használva. Naiv voltam. De attól még erős, fontos posztokat írtam, fönt vannak és hatnak ma is. Senki nem veheti el.
      Nem voltam irigy, sem tudatos. Nem is kötött le, egy csomó kommentet el se olvastam 2014-ben. Hagytam őket. Nem olvastam el az álneves leveleket sem aztán ugyanezektől a szörnyektől. Leszartam. Viszolyogtam. Volt, van életem.
      A löhögcsélést és a missziónak a nyüzsgős, népszerű részét Hajnalkám tolta (az ötlet az enyém), azaz Kovács Csilla, kapott is az én blogom második születésnapján az olvasóktól (részben tőlem…) egy takaros laptopot. Mi kint a folyosón Vecsey Tamással csókolóztunk. És Csilla most is Gumiszoba körül ajnároz és unatkozik, talán még a szeméttelepről. Felugrott a színpadra, hogy akor most ő a sztár, unalomból hadakozott fél évig Kozmáék ellen, aztán velem vitette el a balhét.
      Vecsey Tamás pedig kakis fasz-büdös száj-megjátszott orgazmus-pornófüggő erőszakkövetelő rém-tályogos pina stb. szintű bosszúpornót nyomott nekik “infóként”, tudatosan, hogy széthordják (Csilla, Villő, Angéla). Ő írta meg nekem ősszel, hogy rendszeresen “mesélt” nekik. Annyira nem bír belenyugodni, hogy ő nem az a liga, ami én vagyok, hogy én elegáns és tiszta voltam, és annyira nem képes emberileg korrektül, kussban elmenni, lezárni. Le kell tagadni a múltat, lerombolni, megalázni a másikat, nem ám emberként fájni és tisztelni magunkat, a szerelmet. Nagyon elbaszta ezt: semmi nem lett volna, teljes csönd lett volna, ha nem célozgat kommentekben meg locsog nektek hazugságokat, amit aztán álneveken erőszakoltál elém. Kellemetlen emlék, hogy hogyan akart jobb életet velem a Svábhegyen, és hogy ő akarta, nem én. Hogy nekem volt pénzem őt kajálni vinni a Csalogány26-ba, meg minden randit fizetni, mert szegény nyomorú család és inaktív feleség, és hogy mennyit hazudott, nekem is meg ott is, és aztán hogy becsicskult, és most is milyen szar élete van. Nagyon meggyőző, megható, őszinte, erős volt, amiket akkor írt, mondott, nem néztem be. Akárhányszor olvasom a száznál több levelét, erre jutok: nem tehettem mást, mint elhittem és viszontszerettem.
      Nem könnyű. Fegyvereket fabrikál, tiszta pszicho, nem?

      PNÉ maga írja, hogy sokat segítettem neki befutni. Nem én tettem íróvá, a szövegket ő írta, remélem, nem írtam így sehol, de mondjuk az első tízezer kattintásának jó része innen van, mert kiraktam a linket a pörgő blogom oldalsávjába. Nem tudom, hogy jön ez ide, ha gondolod, linkelem az össz kattintásszámról szóló képernyőfotót. Habár, ebbe a felbolydult tyúkólba nem keverném bele őt jobban, magam is minimális időt szánok rá.

      Kedvelés

  8. Azon gondolkodom épp látva az eseményeket, hogy lehet-e csinálni – elméletileg – egy jó, progresszív, nőknek szóló portált? Olyasmit, mint a wmn. Nagy az anyagi vonzata, sok újságírót igényel és ehhez támogatók kellenek, akiknek pénzük is van. Valahogy mostanra a wmn-en a pénztelenség látszik, sok semmiről sem szóló cikk, izzadtságszag. Mintha nem lenne erőforrás megfizetni a jó írókat. Meg ha DTK valóban Szentesi Évát építette fel húzóembernek, akkor innentől jobbat csak szemléletváltással tud csinálni. Bár kérdés, hogy mi a jobb? Ha nekik az, ami hozza az olvasókat, lájkokat ezáltal a pénzt a hirdetőkön keresztül akkor a sekélyessel elevickélnek egy darabig, az is lehet, hogy sokáig. Bár Lippai Marianna is lehúzta a rolót miután a Tibi atya brand betámadta. Szóval várok kíváncsian.

    Kedvelés

    • Nem látom esélyét, mert, ahoyg írod, pénz kell hozzá, meg közösségben dolgozni tudni, egyetérteni. A jelen hazai nőmozgalom egy hányás, rettenetes szereplői vannak, a swingerben szopás mint politikai tett, az agresszió, a kioktatás, az erkölcsösködés, a kirekesztés, témák tabusítása, mobbing. Nem megy ilyen szereplési vágyból meg érdekalapon, insta, rúzs stb., aki nem ilyen, az meg visszhangtalan. Amúgy szerintem évek alatt a wmn jól letapogatta, mi pörög, pontosan nézték a kampányokat, az elérést, és azok bizony nem a gyermekjogok meg Enyedi Ildikó volt, ez az eredmény: érzelmeskedés, influenszer; a hevület, a szenvedély, a vita már agresszió, jujuj!, a kultúra szexi, de nem olvas, nem ismer filmeket, könyveket az, aki ezt hangoztatja, nekik minden kontent, lusták vagyunk, de az is szexi, ami menő, az a kávégép meg a bőrdzseki, zabálunk a szerkesztőségben, cuki Steiner Kristóf, az anyaságnak ez a lihegő luxusverziója, fujfuj konditerem stb., szóval ezek az üzenetek mentek át. Mi, akik mást akarunk, nagyon kevesek vagyunk, és nincsen ebben érdek (gazdasági se, lobbi- se), ezért pénz se, nem tud működni. Magánembernek semmi esélye, DTK-nak (aki nem egy rossz vagy korrupt ember, csak benézte, és igen, most be fog fulladni ez az egész) is csak a tévés múlttal és a hagyományos kapitalista modellben sikerült, ami gáz. Tömegeket, akik ilyen nívón vannak, tévéznek, szar az életük, megalkusznak, nem lehet érdemi, okos tartalommal megszólítani. A függetlenség szigetei maradnak, itt-ott a neten van azért jó pár izgalmas tartalom, meg a klasszik kultúrafogyasztás.

      G. mindig azt mondja, meg kell nézni, mi megy jól, fiatalnak lenni, várni, és aztán azt csinálni, ha azok kiöregedtek, egyszer Horn Gyula is meghal alapon, nem új pártok vagy lapok alapításával, hanem át kell venni. Ahogy a Nők Lapja is már a nyolcvan éveseknek van.

      Egyetlen embert kicsinálni könnyű. Tibi atya nem egyetlen ember, és szintén üzlet (kocsma, sör). A legviccesebb, hogy LM-t a gyereke halála után az Akár a szél… bögrét áruló Gumiszoba is betámadta…

      Kedvelés

    • Hát, nem tudom, mit. Örülök neked, jó, hogy vagy, egy ideje nem beszéltünk.
      Viszont kifejezetten nem akarom, hogy ezt osszátok, bevonódjatok, látsszatok itt, nagyon hörögnek, másrészt senkinek nem tesz jót, ha megosztja, mert rák meg érzékeny lélek, “gyűlölet”, ő sikeres stb., nem hat jól a facebookon. Szorongva figyelem, aki megosztotta, “te most tényleg a Gerle Éva mellett vagy?”, mintha meccs volna…

      Kedvelés

    • Kitűnően szolgál az egészségem, COVID-19 szérum negatív (mindkettő). Hát vagy inkább az van, nektek megtetszett ez a trendi vád, hogy az rögtön beteg, bolond, aki nem azt írja, ami nektek jól jön, vagy úgy él, ahogy ti nem (és amit elképzelni se tudtok), vagy tényleg edz, gondolkodik, nem birka, de bezzeg a rúzsos, asztalra felkúrt lábú, könyveket kipakoló, soha nem olvasó, nyafogó díva, na AZ maga a VALÓSÁG.

      Kedvelik 2 ember

      • Arra nem gondoltál, hogy nem Szentesi és egyéb funoknak is kifordul a gyomra attól, amiről és ahogy írsz? Azok, akik nem picsablogokon nevelkedtek sem értenek veled egyet? Azért ez a story nem csak Szentesinél ment nagyot és Péterfi-Nováknál. Megkaptad azt a nyilvánosságot, amire mindig is vágytál, csak kurvára más előjellel. Kiléptél abból a térből, ahol a bólogató Jánosok nyomták a lájkot alád, és józan emberek vágják rád az ajtót, borzadnak el attól, ami vagy. Senkit nem érdekel, hogy edzésre jársz, több ezren edzenek rajtad kívül, ezért téged a kutya nem irigyel, bármilyen furcsa.
        Én spec a builderről jövök, és onnan ezennel léptem, mert neked teret adnak.
        Túl messzire mentél erkölcsileg (ha neked van olyan), amitől nem véd már meg senki, a pár ember a kórusból aki melletted béget önálló vélemény nélkül sem, mert abban a pillanatban, hogy rájönnek, hogy te ebből nem jöhetsz ki jól, odébb állnak, mert rájuk vetül a negatív fényed. És nem azért mert gyávák, hanem magukba néznek, hogy amit képviselsz, az beteg és szégyellik magukat, hogy egy percig is kiálltak melletted.

        Kedvelés

      • Vajon ti miért nem vállaljátok soha a neveteket?
        Forduljon csak. Mi dolgom velük? Eleve sem ilyen színvonalú, erkölcsről gyalázkodó kommentekben papoló nőknek írtam én.
        “megkaptad” :DDD Ki nem lát át rajtad szerinted? Mikor akartam én lájkokat, mikor toboroztam? Hamvas kezdő koromban sem.
        Soha nem voltak körülöttem bólogatójánosok, nem tudtok se nyomni, letéríteni, se megszomorítani, se bekussoltatni ezekkel a rohamaitokkal.
        Nem véletlenül csapódnak oda, az kell nekik. Én meg bírálom ezt, mert nem színvonal. Ők érinthetetlenek?
        A Builder is sír ám utánad a 276 ezer követőjével…
        Nem vagy te…öööö… irigy?

        Kedvelés

      • Bizony, több ezren edzenek, sok tucat nő blogol róla, sok a kontent, de nem annyira izmos mindenki (enyhén fogalmaztam), vagy ír jól. Én edzek ÉS eredeti blogger is vagyok. Fejből csináltam versenyre alkalmas testet. Mi bajod ezzel?
        Azért névtelenül folyamatosan az edzésemet basztatják, a kockahas idején kezdődött a nagy “Gerle Éva megváltozott, megőrült”, “hamisíthja a fotót”… “ez nem feminizmus”
        Én nem ismerek olyan háromgyerekes anyát, aki kézen átfordul és maratont fut 42 évesen. A ketogént szinte senki nem ismeri. Olyat is alig tudok, akinek van dereka.

        Kedvelés

  9. Én régóta olvaslak. Egyedi vagy, az biztos. Nálam nem verted ki a biztosítékot. Nálad kiverték. Vagy mégsem, de: “a lófasznak is van vége”!
    Sok kávéval tartozom neked, annyi bizonyos! Megszólalt a lelkiismeretem!

    Kedvelik 2 ember

  10. Tipik mélységű és lelkületű komment rólam, és ebből (szó szerint így) van 500:

    “Én tegnapig az sem tudtam, ki ő, aztán Szentesinél belefutottam. Pár irományába olvastam csak bele, azt is minek, hát, gyerekek, ez a nő teljesen kattant.”

    Ütik, meleg. Most lehet, van mögöttük erő, a tömeg ereje. Eljött a pillanat!
    Nekik érv az, hogy még nem hallottak rólam, “azt se tudta eddig”, és hát google sincs a világon (lásd még: “ki az úristen az a (alter előadó)”?)
    és jön kíváncsiskodni, nézeget… mert nem számítok, mert kattant vagyok, senki vagyok.
    A másik kedvencem az, aki a katasztrofaturizmust és élvezkedést ötvözi az erkölccsel, és e botrány kapcsán előadja a jóembert: mennyi baj, nincs egyezmény, szegény transzok, és ez a nő is…!
    TI. Ti vagytok az olcsók, unatkozók. Köztetek azok, akiknek az én mondataim nélkül semmi, de semmi mondandójuk nem lenne világról, nőkről.
    És ma reggel is gyönyörű szponzorált tartalmak a művésznőnél, lájfsztájl, harmónia – csináld csak tovább a missziót!

    Kedvelés

  11. A következő hozzászóló azért számomra mindent vitt valahol a SZÉ oldalán: “..szeretünk Szerencsi…” ( Jót mosolyogtam.) A nagy szeretetben a nevét majdnem eltalálta…. A kommentelők között van pár feltűnő név, leginkább azért, mert rengeteget írnak, egész nap. Nem ciki élő példának lenni arra, hogy nekik tényleg nincs életük??? És nem szégyellik ezt ki is tenni…..

    Kedvelés

  12. Mindenféle háttérsztori ismerete nélkül is – a te hozzászólásaid, meg az itt vagy másutt acsarkodók megnyilvánulásai között fényévnyi a színvonalbeli különbség. Ahhoz, hogy ez valakinek feltűnjön, nem kell téged ismerni, sőt diploma vagy különösebb műveltség sem kell, elég a józan paraszti ész és ítélőképesség. Remélem, ez is csak egy vihar a kávéscsészében, amit te mosolyogva kiiszol, úgy hogy az meg se kottyan🙂 Írom ezt nem rajongóként, hanem mérlegelni és gondolkodni képes olvasóként, aki zsigerileg undorodik bármiféle fröcsögéstől (hogy a zaklatásról már ne is beszéljünk).

    Kedvelés

    • Köszönöm. Hát, nem hagy érintetlenül, nagy az a csésze, meg ugye bele van keverve szerelmi történetem is, privát is írnak, álnevek is, fenyegetőznek. Erős nyomás van, ki bután, ki tudatosan nyom, hogy hallgassak el, szűnjek meg, ez ilyen megsemmisítősdi. Riasztó látni a kéjt.

      Szóval szeretnék, de nem tudok teljesen úgy írni, mintha mi se…, dacnak hat, erőltetett. De fogok, ugyanúgy. És jöttek sokan erre, és van, ki itt és most jött rá, hogy nem én vagyok it a hunyó. Pont a színvonal miatt.

      Az is színvonal, hogy nem kengetünk tényeket, hanem megnevezzük.

      Nem csak a gyalázkodók, balhén maszturbálók, hanem a békések, szépek is olyan álszentséget nyomnak népszerűsködve, hogy iszonyat.

      Kedvelés

      • Én lassan, de tényleg nagyon lassan ezen a blogon értettem meg valamit: hogy az ún. békére, harmóniára való törekvésnek semmi köze a jóemberséghez, egyszerü nöi kondicionálás. Hát nem szép a ‘szeressük egymást gyerekek’ (de legalábbis tegyünk úgy, mintha), mert akkor van béke, ha mindenki kussban van. Vagy legalábbis az aktuálisan menö szólamot fújja. Csak semmi diszharmónia… Te pedig homokszemet dobtál a gépezetbe, hát persze, hogy a csikorgó, elakadt fogaskerekek gyülölnek. Jókat kuncogtam a ‘rúzsos feminizmus’ kifejezésen amúgy: ez valahogy úgy aránylik az igazihoz, mint a felfújt guminö a hús-vérhez. Messziröl is gyanús, na de közelröl… elborzaszt. Amit te csinálsz, az pedig fontos: a blogod egy pezsdítöen életszagú, hús-vér oázis a müanyagszemét-tengerben. Mennyit úsztam én anno ebben a tengerben, istenem… és nem és nem értettem, miért fuldoklom folyton. Hogy most már értem, abban neked is nagy szereped van. Na, most tökre szeretnék a végére valami érdekeset és eredetit írni… persze csak a legközhelyesebb ‘kitartást meg lelkieröt’ jut az eszembe😁 Meg egy hatalmas köszönöm.

        Kedvelik 1 személy

  13. Valóban elképesztő az Sz.É. posztjához érkező kommentek üressége, olcsósága, instantleves érzelmei. Sosem látott, alig ismert embernek azt mondani, hogy szeretlek, hogy lehet így dobálózni súlyos szavakkal?
    Nade, a te célod mi? Ha rávilágítasz, hogy a király meztelen, hogy milyen hatása van ezeknek a fogalmatlan írásoknak, folyamatos önellentmondásnak, hiszterizálásnak, akkor majd megállnak, átgondolnak és a kiábrándultak hirtelen befogadóvá válnak, igényük lesz jobb minőségre? Képességük is lesz megérteni? Vagy csak érzed, hogy irritál és megírod, elvárások nélkül?

    Kedvelés

      • Nahát, okkal nem céllal, akkor itt lehet egy szintkülönbség 🙂 Az instás díszelgésnek és a cikkekként megjelenő egyenértékeinek mindig célja van.
        Ámulattal nézem, ahogy kiállsz ügyek mellett, vagy beleállsz azokba, hangosan, akkor is ha mások számára kellemetlen a hangerő. Kívánom, hogy ehhez is legyen erőd, ne daráljon meg sehol. Azzal együtt, hogy a többi évának sem kívánok rosszat, bár ez itt nem elvárás szerencsére.

        Kedvelik 1 személy

  14. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy el lehet-e magyarázni egy árnyalatlan, fekete-fehér színekben “gondolkodó” embernek a szivárványt.
    Meg lehet-e értetni valakivel, hogy attól, hogy elolvassa minden nap a Blikket, attól ő még nem olvasó ember. Hogy van Eszterházy. És a kettő között még egy csomó grádics.
    Olyanok ezek az emberek, mint akik állnak a 28 négyzetméternyi megvilágított területen és nem értik, hogy valójában egy 500 nm-es teremben állnak, csak az agyuk fénye azt nem képes bevilágítani. És ebből a szűk térből osztják az észt.
    Hogy a suliban elsíbolt tanulás, olvasásmegúszás miatt nem ért és nem fog érteni rengeteg mindent az életben. Szöveget, összefüggéseket.
    A kutyavédő tuskó se látott az orránál tovább. Szentesi se lát. PNÉ se, Ildikó se, mérővera se.
    Amint önreflexió kéne, sértődés van, majd önvédő hőbörgés és akoltársakkal csaholás a képzelt védettségből.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, nem jog: legyél nyitott, jóakaratú, olvasd el, amire reagálsz, és érvelj! vagy mesélj. NE személyeskedj, vagdalkozz, ne röhögtesd ki magad!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.