antiédzsing

nyilvános poszt, mert szeretném, ha eljutna a bírálat célpontjaihoz – pl. wmn-ék eddig igenis megfogadták/abbahagyták, amiket megírtam itt

Pedig hogy megígérte, miután a “jogvédő” oldal ellen fordult a felbőszült ostobák kommentelése! Kettő füves cigi, és a mi hatalmas tudású médiakutató-publicistánk újra SZEMLÉZ. Tehát Mérő Vera megosztja mint forró ügyet a szövetséges-klántag Péterfy-Novák Éva jóemberkedő, “nővédő” eredeti posztját:

Elfogadás, semmi közünk, magánügy, a nők joga… Vera megosztotta Péterfy-Novák Éva posztját, majd még kettőt a témában, egyet kommentből, és felpörgött az oldal. Mit nekik lúgos orvos, NER-es áldozatvédelem, menstruációs szegénység (én amúgy is rosszul vagyok ez utóbbitól, az okát még keresem, van valami kamuszaga, hát ti?), na de egy INFLUENSZER! Az robban, mert ez a közönség ilyen. Gyöngytyúk a takonyra. A múltkori hiszti Iszak Esztiért ment, most pedig a hasonlóan elnyomott, a szemét nyilván húszezresekkel törölgető Zimány Linda érdekében veti be Vera a liberális feminizmus nehézágyúit.

Megfejtem nektek, mi megy itt az ő részükről, és aztán leírom a jelenségről én is a véleményemet.

Péterfy-Novák Éva tavaly, egy szép tavaszi napon élőzött Szentesivel náluk, ült az asztalnál, borsót egyelt (vagy mittudomén) egy tálba, és a csevej közepette megemlítette, hogy ő szeretné feltöltetni az ajkait, afféle jópofa, nem-várnád-tőle nagyifitnesz hangon, mire Szentesi, aki harmincas létére magát bőszen kozmetológiai eljárásokkal tartja szépen, és erről fikcióba csomagolva sokat fecseg is, miközben pont az ajaktöltéseit letagadja az instán sunyin és ostobán, szóval a Szentesi egy kicsit megakadt és azt felelte: én támogatlak abban, amit akarsz.

A töltés jól láthatóan megtörtént késő ősszel. Péterfy-Novák Éva Olaszországban, de már előtte is elöntötte a felületeit bénácska, jelentés nélküli, ugye-nő-vagyok-még, illetve hülyefejetvágó, a száj valódi állapotát elmaszkírozó (fintorgó, fittyedő szájú stb.) szelfikkel, és, ahogy várta, ölelgették, szívecskézték, babusgatták is a követők, százasával.

Ő valaha fájdalmas, mély, erős szövegeket írt, aztán elkezdett így írófeleségként meg hű, de dühös ellenzékiként szerepelgetni, megszédült, elromlott, pozőr lett és elfelszínesedett.

A minap újabb együttérzés-csikarásként elpanaszolta, hogy ő milyen esendő és mennyi testi baja van, és ezt milyen kúlság vállalni, traumaírás, és őt mennyit bántják mindenért és bármiért, Gergelye le is beszélte az ilyenek tematizálásáról, de most megosztja velünk, hogy pánikrohama volt. Ment a nagy érzelemtömeg megint. Mire én voltam olyan rohadék, de amúgy igazmondó juhász, hogy odaírtam, hogy az ajaktöltéskor kapott Lidocain egy ismert mellékhatása a pánikroham. Ezt sürgősen törölte, pedig, ugye, a szájtöltés publikus téma volt, meg a sok szelfin látszik is, mi több, mutogatva van, viszont nem azért, hogy “de jól sikerült az ajaktöltésed, jól áll!”, hanem hogy “de szép vagy!”.

Ne találgassuk, hogy mi ez a gyötrődés a kinézettel, merre jár a jó Gergely férjieg. Éva nyilván összerezzent, nincs ő ezzel a töltéssel rendben, magyarázkodik (mennyivel egyértelműbb akkor már a Linda!), azt hiszi talán, hogy én azt mondom, hogy ajkat töltetni ciki (pedig nem ezt mondom), el kell titkolni. És hát ha már nem lehet letagadni, akkor női jogi, test-szuverenitási ügyet, “jogom van, ne szóljanak bele!” kell belőle kiizzadni.

Erre ment ki tehát a nagy Linda-védés az ő részéről, hogy “bevallja”, ami nem volt titok, de ő és a fonnyadt követők cikinek tartják azért, nemcsak mert még nem terjedt el, hanem mert a magyar nők annyira hónapról hónapra élnek, meg annyit megy mindenhol az önsajnálat és az álszentség pénz, életmód dolgában, hogy nem lehet nyíltan vállalni, ha valaki erre költ és “nem fogadja el magát”. Kis mocskos titkaink, ugyebár. És én ezt a képmutatást nem bírom, a gyomrom nem bírja, hogy mindig elő van adva ez a nem-evilági jóság, a közösségért cselekvő, tiltakozó, dühös nő, elvi-lelki-okos kontentek, meg beszólnak Norbi kapcsán az edzésmániára, minden test szép, ne ítéljünk, ő így érzi jól magát, a tárgyiasítás kritikája, de azért ezek a cseppet sem elvi gyarlóságok, a jónősködés, egy jó pornónézés, kozmetológia, tűsarok, estélyi ruhákban vonaglás, tinder, az elfér, sőt, legyen belőle nőijog-védelem, mert kinek mi köze.

Jaj, fúj.

Ezzel a poszttal ő most besunnyogta a saját ajakfeltöltését a köztudatba, hogy ahhoz semmi közöd, lájkolni meg dicsérni persze szabad, de azt csinál mindenki a testével, amit akar.

Amúgy elég elképesztő, hogy a legszőkébb, leghígabb, legtestképzavarosabb celebet, zavaros gazdasági szerencselovagok babáját sikerült erre az önigazolásra megtalálni, nyilván mert pörgeti az oldalt, Zimány Linda mindenkinek érdekes. De ugye, Varga Juditba meg Novák Katalinba külsejük, szokásaik, kommunikációjuk miatt bele kellett rúgni nagy vihogva, maníros levelekben kérni őket számon.

És megosztja ezt a posztot Vera, aki nagyon szereti, ha ő a legtárgyiasítottabb módon szexi és menő, neki szabad, csak mások ilyen fotóit bírálja mint szexizmust, szóval ő ilyen sztereotípiatagadó emberi jogi aktivista, amit eddig a rusnyák toltak. Ő jónő, DE ATTÓL MÉG PROGRESSZÍV (influenszerek pátyolgatása, nulla kritika az instagrammal szemben, emberi jogot minden hologramnőnek!, sex work is work, meg a saját szoftpornós, macskahasználós, -kínzós, spontán fotós kínlódásai). Megosztja ezt, és akkor jön a cunami, lehet tenni elvi, okos deklarációkat, bónusz, hogy ha Linda és az influenszer valósághamisítás és magamutogatás nem ciki, akkor nem ciki az ő botoxa és félmeztelen tekergése se.

Azt mondom-e tehát én, hogy ciki a szelfizés és az ajakfeltöltés (botox, mezoterápia satöbbi)? Nos, nem, nem ciki, én nem ezt bírálom. Nem tartom cikinek a beavatkozásokat, sem azt, hogy a nők üdébbnek szeretnének tűnni, sem azt, hogy megmutatják, hogyan néznek ki és ezért bókokat várnak. Éppenséggel érdekel is ez, sőt, ha valami beavatozásom lesz, eszem ágában sincs magyarázkodni miatta vagy elveket farigcsállni, hogy megálljon. De nem locsogok szépségkultuszról, -nyomasztásról, tárgyiasításról és testszégyenítésről, ezzel elég régen úgy vagyok már, hogy aki dagadt, az dagadt, aki öreg, az öreg, a fonnyadás meg a stria nem gusztusos, és kész, nem kell ettől félni (és: a nő a nő, az anya nő, igen, és a gyerek heteró aktusból lesz, és gyereket beszerezni nem jog, semmilyen jogod nincs arra, hogy legyen, szóval ilyen bonyolult tényeket érdemes a performatív wokeság és a kényszeres világnézeti kontentgyártás korszakában újra, sokszor kimondani).

Nem ciki a fotókipakolás sem, meg lehet mutatni a testet. Én éppenséggel pártolom az önmegmutatás bátorságát, a manipulációmentes kép, vagyis az igazi kinézet vállalását, ha ez a gesztus egyéni út bemutatása, ha tehát van a képnek igazi története, nem pedig mások basztatása (Villő) vagy sima hiúskodó jónő-parádézás. A sport kontextusában a test megmutatása erőmegélés és rendkívül erős motivációs eszköz, mindig is csak az piszkált érte, aki béna és lusta, pont ez a közeg engem ezerszer kikezdett, hogy “túl izmos, nem is szép”, és én megtanultam az ő szépségeszményükön és annak rámerőltetésén röhögni, mert olyan nők fintorogtak meg oltottak, hogy szánalom.

Csak ugye ezek a netes aktivista nők meg minden mókát és örömet elrontanak a feminista, emberi jogi, liberális dogmákkal, minden apróságot felfújnak, áldozatiságként értelmeznek, hüppögnek, együttéreznek és dühöngenek 0-24-ben, és mindig rettentő erkölcsösek, amikor másokról van szó. Ők maguk pedig pózolnak, maszkíroznak, szépelegnek, bókokat vadásznak, vonulnak, ésbuzgón reklámfelületeket gyártanak a Facebooknak meg az Instagramnak.

A visszajelzésekre nagyon könnyű ráfüggeni, hiányában bedepiznek a hősnők. Hogy ne válj bohóccá, lelkibeteg elismeréskoldussá, hogy komolyen vegyék, amit mondasz, és ne kelljen annyiszor megsértődnöd, nem árt, ha van életed, és a tested ábrázolásának is van jelentése, kontextusa. Például beteg voltál, és már jobban nézel ki, vagy kifejezel egy lelkiállapotot (ezt sem szerencsés sűrűn), vagy esküvőd volt, vagy szültél, vagy lefutottál egy távot, és az akkori a kinézetedet tárod a követők elé. De amiket ők kiraknak, azok tökéletes üresjáratok és teljesen ellentmondanak a testpozitív meg önelfogadós üzenetnek. Ugye, milyen szép vagyok, művészkedő fényjátékos, pózolós, orgazmikus fotók sima portré helyett (Vera), vagy “ugye, nem vagyok még öreg” (Pétefy-Novák), ilyen meg ilyen ruháim vannak és természetes szépség vagyok (Szentesi) (és ez hazugság).

Tehát az üresfejűség és kényszeres, infantilis jelleg elkerülése érdekében szerencsésebb, ha a szelfi olyasmit mutat, amiben van meló, jelentés. A puszta önillegetés önbizalomhiány és idősödő kétségbeesés, és ha több tízezren követnek, akkor roppantul gyermeteg és kínos bókok csikarására és szeretetgesztusok tételére használni az érzelmileg bevonódott követőket. Ezt a visszajelzést általában és egészségesen a szerelmünktől és barátnőinktől kapjuk meg, ennek ott a helye, és az üres magamutogatás nem fér össze az aktivista, harcos, érvelő, jogvédő, okos, tömegeket megszólító énnel. Ha közszereplő vagy, akkor ez libává tesz.

Én az apró, sehol nem pörgetett, ám igen olvasott énblogomon sokáig kerestem a mértéket, arányt, nehéz volt nem “ide nézzetek” módon kirakni a testem átalakítását, de soha nem volt jelentés, valódi kontextus nélküli, illetve feljavított fotóm, soha nem szégyelltem a szemem, az idő nyomait, és ma már is nincs pofám csak úgy mutogatni a kajáimat, arcomat, ha nem épp zúzós az üzenet. Ha valaki írónő, nagy ellenzéki meg hatvan éves, akkor a szépségéből, hajnövekedéséből, ajkából, olvasószemüvegéből stb. nem kéne így kontentet fabrikálni.

Azért sem, mert a múltkor (Norbi) még nagyon ment a sopánkodás a szépségnormán meg az ezzel kapcsolatos ipari, közösségi médiás nyomasztáson, de most hirtelen, maguk is szépelgők, nem illetik semmiféle kritikával a külsőségek bálvánnyá avatását, az egész instagramozásnak az agresszíven kereskedelmi, trendsetting és normaformáló jellegét, és hirtelen nem féltik a kamaszlányokat sem a pornós kinézetnorma hatásától.

Értelmes ember amúgy nem mond semmit a Való világra és Zimány Lindára, ezeket a tartalmakat nézegetni nem kötelező. Én mindenkiben erősíteném: a te döntésed és a te lényed tükre, hogy ezeket életed részeivé avatod-e és háborogsz-e rajtuk. Oda van neked lógatva, hogy rávesd magad, legyél ennél igényesebb. Ne félj, nem ettől butul el a lányod, pontosan látja ő is, mennyire mű. Még erkölcsösködő (“ez a szegény lány azt hiszi, csak a szépsége miatt értékes” stb.) futamokat játszani is kínosan időpocsékoló ennek kapcsán. Ez is csak pletyka és rosszindulat.

Ha valamiről mégis, arról lehetett volna a Lindát gyalázó kommentek apropóján érvényesen, értelmesen írni, hogy mennyire nyomasztó ez a versengő üzem, ráadásul ma már, karanténba hízva, fodrászon is spórolva milyen frusztráció van a nőkben, hogy a műfaj és Linda ennyire nyomasztja őket. Mi a mélyebb oka annak, hogy így gyűlölik és kimalénázzák maguk közül a Tökéletesre Szabott Későharmincas Dekorációnőt, hogy nem látják a közös emberit és nőit benne? Hogy lehet, hogy Szentesi vihogva-gyűlölködve esett neki Gaál Cecíliának annak esküvője idején, de a barátnők hevesen védik Lindát és az ő jogait, aki kisebb neres szereplőkkel, de ugyanúgy érvényesült?

Azt meg ki nem látja, hogy a hashtagjeidet, a hiúságodat használja egy mohó üzem, amelynek lényegi szerepe van abban, hogy Amerika újra kicsi lett, és hogy az emberek mára ennyire kicsinyesek és antispirituálisak, illetve beveszik a látszatot a valóság helyett? Ha valamire, erre nemet lehetne mondani. Csak ugye akkor nincs csücsör meg fetrengés meg bikini- és hajmutogatás. Nekik e gyarlóságaik legitimálására kell a testi önrendelkezés szólama, és ez itt a nagy hazugság.

53 thoughts on “antiédzsing

  1. Menstruáció szegénység: azért bűzlik mert magyarul béna és beilleszthetetlen az elnevezés, és erős a gyanúm, hogy akik a facebookon aktivistáskodik ebben (tehát nem komolyan, tevőlegesen) az a lelke mélyén azt szeretné hogy ingyen legyen neki az aldiban a tampon.
    Meg általában erős érzésem, hogy annak ellenére hogy egy valós probléma, ez nem az igazi probléma. Nem a rendszerszintű problémával foglalkozik. Nem _csak_ a menzesze idején marad ki a suliból a borsodi tinilány (hanem mert nem engedi a pasija, vagy nem tudnak neki ott mondani semmi komolyan vehetőt) De könnyebb áfamentes libresst követelni, mint feltenni a kérdést, hogy hogy élhetnek emberek így Európa közepén 2021ben.

    Kedvelik 1 személy

    • Igen.

      Rita (Antoni) mondjuk Indiára gondol:

      itt írja:
      “Érdekes, de én attól tartok, hogy ha elterjed, hogy van, akinek megy így, akkor majd elvárássá változik a nők irányába. A patriarchátus mindent azzá tud alakítani, és nem rajongok a gondolatért, hogy egyszer majd szégyen lesz “bemenstruálni”. Lehet, hogy a nők egy része tudja ilyen formában irányítani a testét, de nem hiszem, hogy ez az általános. Nem értékelném, ha a menstruációs szegénység problémáját azzal akarnák megoldani a világ vezetői, hogy a harmadik világ iskolás lányai fejéhez vágják, hogy tanulják meg úgy irányítani a menstruációjukat, mint a pisilést. (Így is épp elég, hogy sokan pont itt fognák meg a környezetvédelmet, és minden egyes alkalommal el kell magyarázni, hogy a hajléktalan nőknek illetve mélyszegény iskolás lányoknak nem alkalmas adomány a kehely vagy a mosható betét.)”

      Fenntartva, el nem kenve, hogy újabban lett PMS-em és elég meglepő az intenzitása, azért ez a sok elhízott endiometrózisos, fetrengő nő eltorzítja a menstruációról alkotott képet. Nem, ez SEM áldozathibáztatás.

      Kedvelés

      • Antoni Rita gondolataival teljesen egyetértek, fenntartva azt hogy a menstruációs eszközök hiánya nem a fő oka az nők iskolázatlansának, meg hát folyó vízben is hiány van, szóval ez a téma is olyan, hogy amíg ezt rágjuk, a nagy bajról elviszi a fókuszt.

        Az endometriózis tényleg pokol, engem pár éve műtöttek miatta, összehasonlíthatatlan azóta menstruáció. Két borzasztó évig én is havonta fetrengtem. Az egy kóros állapot, nincs köze az egészséges ciklushoz, kezeltetni kell, nem sajnálni magunkat.

        Kedvelés

      • Nekem is gyanús. És nem is hiszem, hogy egészséges “visszatartani” a vérzést.

        Ez a wmn-cikk meg a szegény indiai nők emlegetése csak egy hatásvadászkodó reklám a “tréner” szolgáltatásainak.

        Megnéztem a nő kommentjeit, 1-2 óránként WC-re jár, így működik csak (és közben nyilván vmi meleg helyen üldögél). Nyilván reális megoldás a mélyszegénységben élőknek, fizikai munka mellett, közeli WC nélkül… Tudtommal a “menstruációs szegénység” legfontosabb tényezője, hogy nincs biztonságos mosdó az iskolában (vagy nem engedik ki a nőket elég gyakran elhagyni a munkaállomásukat, ahogy eza magyar Tesco-pénztárakban is megesik.)
        A “menstruációs szegénység” emlegetése is lehet PR saját terméknek, szolgáltatásnak.

        Kedvelés

      • Anekdotikus érvelés, tudom, de semmi összefüggést nem vettem észre a testsúlyom, a fizikai aktivitásom szintje és aközött, hogy mennyire szenvedem meg a menstruációt. Tinikoromban volt a legrosszabb, és még utána jó ideig, épp akkor, amikor a legintenzívebben sportoltam. Az életkorral lett jobb – már csak simán fájós, nem fetrengős -, miközben a fizikai “állagom” romlott.

        Kedvelés

      • Általában az elhízás/túlsúly hajlamosít nőgyógyászati bajokra, köztük endometriózisra és PCOS-ra vagy egymást erősítik, ezek nagyon érzékeny dolgok, a jelentős zsírszövet hormont is termel. Ez pedig nem anekdota. De a te esetedben se jó ez önfelmentésnek (ha erről van szó).

        Kedvelés

      • Szintén anekdotikus érvelés, saját példából: a legproblémásabb ciklusa a legmagasabb testsúlyomhoz, de még inkább a táplálkozáshoz kapcsolódnak. A szénhidrátszegény, tiszta étrend, a sok sport már az első ciklusban könnyít a problémáimon. A lustulós, zabálós hónapokban nehezen jön meg, késik, fáj kínoz. (Az endometriózistól függetlenül)

        Kedvelés

    • Engem a hideg kiráz tőle, talán, mert nagyon mű szó, mint ahogy egy sor hasonló újkeletű kreált probléma (vagy álprobléma, vagy csaliprobléma), amin megintcsak nyavalyogni meg fontoskodni lehet.

      Kedvelés

  2. Olvastam valami cikket a menstruációs szegénységről, ugye amit Devorah is említ, hogy emiatt nem megy a lány iskolába.

    Ne haragudjatok, hogy ilyen részletekbe megyek bele, de. Ami otthon alkalmas betétnek, az az iskolában miért nem? Értem, hogy szégyen rongyokat vagy vattát használni, de ezt meg lehet oldani a vécében. Ha meg még ez sincs – vatta, felszabdalt szövet és pamut régi ágyneműből, mint azt az öreg női családtagok csinálták anno – akkor meg nem menstruációs szegénységről beszélünk, hanem mélyszegénységről és/vagy tájékozatlanságról, és akkor sokkal átfogóbb a probléma.
    Minek kell mindennek valami speciális nevet adni?

    Vannak szervezetek, amik külön gyűjtenek ilyen típusú adományt, és ezt megértem. Eleve kevéssé gondolnak a tárgyi adományozók erre, bevásárláskor sem kérnek ilyesmit a rászorultak, max tisztálkodó szereket. Szóval a szervezetek szempontjából értem a különválasztást, de nem látom ezt önálló szociális problémának, idehaza.

    Kedvelés

    • Én (rájöttem) kulturális vakságnak tartom, azért zavar, hogy ilyen alaptartozéknak mondják. Soha, sehol nem volt betét a történelemben tömegtermékként, az elmúlt 50 évet leszámítva, háborúban sem, itt a 90-es évekig nem, vatta volt meg rongyok. Mi ez a hiszti, mintha alaptartozék lenne az ilyen meg olyan higiénés termék?
      Nekem olyasmi volt ez, mint a savazott nők arcát imitáló fotós, Bánovics Marcsi, hogy mindenki osztja, hű meg ha, menő kontent, de a dologba magába nem nagyon gondolnak bele.

      Kedvelik 2 ember

      • Ne már, hogy nem alapartozék, de ha magamnak nem így oldom meg, akkor miért elvárás, hogy másnak meg legyen elég a rongy? Kicsit olyan ez nekem, hogyha elvan szakadt kabátban valaki, akkor ne adjunk neki szép ruhát, mert minek. Ha valaki adni akar, mert ez sokkal praktikusabb, adott esetben higénikusabb, akkor az miért lesz az élet fölösleges bonyolítása? Szerintem nem mindegy milyen gyorsan vérzik át, illetve mennyire pecsétel. Ez pedig ha jól tudom, pont hogy sok nőt érintő probléma, nem értelmesebb ezzel foglakozni az identitáskérdések helyett? Értem én hogy egy középosztálybeli városi nő nem érzi át eléggé, de ezerszer értelmesebb ezzel kezdeni valamit, mint azt nézni, milyen reklámon lehet megsértődni

        Kedvelik 1 személy

    • Nekem az a gondolatom támadt a menstruációs szegénység kapcsán, hogy ennek nagyon üzlet-szaga van. Mert mondjuk a libresse cégtől láttam ilyen hirdetést, hogy a cigánylányok ne emiatt hiányozzanak már a suliból, hajléktalanoknak könnyebb legyen stb.; inkább vegyünk nekik MI betétet (persze libresse betétet). Nem mondom, hogy a betétgyártóktól indult ki feltétlen az ötlet (bár még az is lehet), de biztosan igyekeznek meglovagolni a hullámot.

      Kedvelés

      • De, a marketingeseik simán összeraknak egy ilyen kampányt. Na persze nem a szociális érzékenység adja az alapot, hanem egy karitatív szervezet megkeresése, illetve tőlük származó infó.
        Bármiből képes profitot csinálni a kapitalista szemlélet, semmi sem szent, nincs morális gát, sőt, képes álproblémákat generálni, önmagáért járatni egy ilyen nyomorkereket. Amivel, az eredeti ügynek egyébként árt.

        Kedvelés

  3. Én nagyon szeretnék szépen öregedni. Azt még nem tudom hogy beavatkozással vagy anélkül, de méltósággal szeretnék.
    Hogy ne legyen ez az izzadságszagú, állaza ugyeszépvagyok beállítás a fejemben, de ne is legyek jóleszazúgy.
    Sokat gondolkodom rajta hogy hol a határ a Kovácsné haj-férfipóló, meg az két lépéssel a trendek után instázó öntudatos nagyidívák közt, mindkettőt szánandónak látom most.

    Kedvelés

    • Látod, ez neked probléma, mert te szép vagy. Meg még nagyon fiatal is. Én sose voltam szép, inkább vidám, ezért nekem most egyáltalán nem fájdalmas az öregedés. (Mondjuk nagyon az elején vagyok, és nagy pusztítást még nem végzett az idő, de kezdi.) És arra jöttem rá, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen mondatokat kapunk otthonról. Nálunk a családban nem volt fontos a szépség, minden női felmenőmnek sokkal-sokkal fontosabb volt, hogy dolgos, jó anyukák legyenek, jó vendéglátók, szerethető, segítőkész emberek. Nagyon hálás vagyok most, hogy viszonylag korán el tudtam engedni a szépség-kérdést, mert mindig inkább vicces meg okos akartam lenni, mint a külsőmmel tetszést aratni, pontosan tudtam, hogy ez másoknak sokkal jobban fog mindig menni. Nem vagyok ronda sem, tehát nem nagy kín tükörbe nézni, de nem nyomaszt a szépség elvesztése, mert sose volt. Annak biztos sokkal nehezebb, aki valóban gyönyörű, de azt látom, hogy ha nem hízik el durván, nem dohányzik, nem éjszakázik és iszik sokat az ember lánya, napon nem égeti el a bőrét, akkor nem kell aggódni. Bizonyos egyetemi csoporttársaim, akik huszonévesen nagyon jól néztek ki, gyakorlatilag most is ugyanolyanok, csak most sokkal jobban öltözködnek. Szerintem egyáltalán nincs mit aggódnod.

      Kedvelik 1 személy

    • Ez jó kérdés, bár olyan sokat ne gondolkodj rajta elôre, ezek szerint annyira még fiatal vagy, hogy úgyse tudod, pontosan mi fog történni veled.

      Megfigyeléseim szerint azon a ponton esik darabokra a nô, amikor olyan beavatkozást végeznek rajta, ami teljesen eltér az arca eredeti karakterétôl. Mondjuk elég rossz az arcmemóriám, de így is durva, hogy itt a budai anyukák egy részét képtelen vagyok megkülönböztetni egymástól. Ráadásul látom a sokfélén kinézô gyerekeiket nyüzsögni és azon gondolkodom, hogy vajon az eredeti arcukra hasonlítanak-e a kicsik, mert most ezt nyomokban se lehet felfedezni. Én viszonylag új vagyok a terepen, de van egy barátnôm (budai anyuka, nagyobb gyerekekkel, NER-es vállalkozóvá vált volt férjjel), akinek sokkal régebb óta ez a természetes élôhelye és sokáig közege is volt. Ôt kérdeztem, hogy vajon a kor vagy a nagyon plasztik, pornós nôideál veszi rá ezeket a nôket arra, hogy felrobbantsák az arcukat. Szerinte a nagy részük azt hiszi, hogy ô valójában így nézett ki fiatalon és ezekkel a beavatkozásokkal csak visszaállítják az eredeti arcát. Nem tudom, hogy igaza van-e, de azóta mindig eszembe jut, ha a piacon vagy egy étteremben a rámköszönô nôrôl öt perc beszélgetés után se tudom biztosan, hogy ki az.

      Szóval talán az egy nagy kérdés, hogy valaki képes-e önmagát reálisan látni, önmaga maradni és pusztán önmaga legjobb formájára törekedni, nem valaki máséra.

      Fontos szempontnak látom még és ez nem túl feminista, de ez van, ez a megélésem, hogy sok nô számára ôrjítô a férj fiatalabb lányok után lihegése vagy csak eltávolodása és ha ez egy bizonyos egzisztencia fölött történik, akkor ebben a helyzetben megszaladhat a szike. Vagy a váláskor! Krízisben plasztikai sebészt vagy tetoválószalont felkeresni tilos:) Na de szóval sok múlik a férfin, nem pornófüggô és insta modellekre élvezô, hanem méltó, mély partner ölelô karjaiban sokkal jobb a bármi

      Kedvelik 1 személy

      • Nagyon pontos, amit az utolsó bekezdésben írsz. Szike alig van (tudom, csak metafora), töltőanyagok vannak, elképesztőek, ha túltolják. Meg tetkó, smink, szolárium, hahosszabbítás, pilla, szálbehúzás… És van sok nyerészkedő ügyetlen vagy rossz ízlésű, egyenarcot gyártó “szakember”. Az ünnepelt Papp Ildikó is szerintem.

        De ne higgyétek ám, hogy látszik, ebben a közegben mindenki jár valamire. Egy mokrodermabrázióval vagy mezoterápiával, lézeres vagy ultrahangos arcfeszesítéssel a világon semmi baj ninncs, csak az ára.

        És a nárcizmus. Ha valaki elkezdi a részleteit nézegetni, a fiatalságot haszolni, túl sokat szelfizni, akkor könnyű rápörögni és Frankensteinné válni.

        Kedvelés

      • “sok múlik a férfin, nem pornófüggô és insta modellekre élvezô, hanem méltó, mély partner ölelô karjaiban sokkal jobb a bármi” – ez szép és fontos, de ne gyártsunk belőle azért jól kinéző vagy módosabb nők elleni önigazolást. Főleg hogy ugye mert Na És Hol VannakAz Efféle Férfiak? Tán A Tinderen???

        Kedvelés

      • “A bizonyos egzisztencia fölött” – ezt azért írtam, mert ôk engedhetik meg. Nem minôsítés, csak tény.

        Ja és hetente járok lifting arcmasszázsra (bár azért, mert nagyon jólesô) és legfôbb guilty pleasure az életemben szépségápolási cikkeket venni és olvasni róluk, szóval tisztában vagyok a lehetôségekkel és túlzás nélkül rajongok értük. Semmiképpen se akarok magas lóról beszélni azokról, akik harcore-abb utat választottak. Az álszentség az, ami trigger, pl. ahogy a szintén nem túl esztétikusan szétmûtött Lilu ekézi Zimány Lindát a beszélgetôs/szépségápolós YouTube csatornáján, mert neki, személy szerint nem tetszik (wtf miért hívtad meg?).

        Kedvelik 1 személy

      • Pontosan, igen. Lilu is, és az elejét is értem.

        Nem csak rólad szól, amit írsz, hanem alapot adhat másnak önigazolásra. A minap ugye a saját béna helyzetét igazoló, irigykedő Nikolett miatt borultam ki az úrinős poszt alatt, aki még a státusszimbólumokat is tévesen értelmezi, annyira nyomi élete van. Túl sokat találkoztam azzal, hogy elvekre hivatkozva, erkölcsi fenssőbbséggel állítják bénaéletű nyavalygók, hogy az ördögtől való, ha én lazacot/garnélát/mandulavajat eszem, és sportról, diétáról írok, így nem jó a blog, mert ő éhezik, vagy hogy a 12. kerületben lakom, szép cuccaim is vannak a fűrészporos rusztikusságban, vagy Milánóba utazom négy napra, és szörnyű sznob, aki színházjegyre költ stb. A faszom lesz nektek “elitellenes”, alsóközéposztály-dédelgető vagy szegénypárti, ha erre használjátok.

        Kedvelés

  4. Off
    „borsót egyelt (vagy mittudomén) egy tálba“
    Gondolom, borsót fejtett, azaz kibontotta a borsószemeket a hüvelyükbõl.
    Az egyelés más, azt jelenti, hogy ritkítjuk a magról vetett növényt, pl. sárgarépát vagy mákot, hogy legyen elég helye fejlõdni.
    Faulsi lány vagyok, kiskoromban megtanultam ezeket 🙂
    On
    Szeritem PNÉ egyszerūen vérszagot érzett, ugyanúgy, mint Szentesi Éva, azaz meglovagolják és rágják az épp aktuális témákat, amivel lehet sok lájkot gyūjteni, amiket aztán szép magyar forintokra lehet váltani könyveladás és reklám formájában.
    SzÉ soha nem volt mély, de PNÉ nekem csalódás. Elkurvult, na.

    Kedvelés

      • Kicsit büszke vagyok magamra, hogy egyből a bálázza a mustod ugrott be a borsó egyelésről 🙂 Milyen kifejezéseket szülsz meg nekünk, köszi!

        Kedvelik 1 személy

    • Vérszagot is érzett PNÉ, azt mindig, de közben most el is fogadtatta a szájfeltöltését, erről írtam, és azért írtam, mert az átlag olvasó csak a felszínt látha, mindent elhisz. Ez nem látszik elsőre, ehhez hosszú távon kell figyelni őket, pici csúsztatásokat észrevenni.
      Valahogy a sajnos-a-felszínes-csontsovány-modellek-tönkreteszik-lányaink-testképét üzenet elhalkult, pedig 4-5 éve ez volt a menő és kötelező. De hát hogy képviseljen ilyet a csodaszép, szarrá botoxozott, pornó- és sex work-párti, exwannabemodell Vera vagy a folyton kínlódva fogyózó, arcgyötörtető Szentesi Éva?
      És ki az a liba, akinek ekkora téma, hogy ő hogy ápolja az arcát, miket csináltat magán (nem csak influenszerként), miközben állítólag értelmes nő és fontos ügyek szószólója?
      Az ilyen, tökéletesen valóság ihlette hisztikre gondolok (nemtom, volt-e már):
      https://wmn.hu/kult/52307-szentesi-eva-nem-baj-ha-faj-majd-felhivjuk-a-zsarukat

      Kedvelés

  5. Tulajdonképpen az is antiédzsing, ahogy DTK pátyolgatja, személyiségfejlődésre sarkallja a művésznőt. Mint egy kamaszlányt. Ezekből derül ki, mekkora belső tartás nélküli, túlsztárolt hisztikirálynő Szentesi Éva, mennyi rossz döntése van és micsoda türelem kell az elviseléséhez.

    Májusban ott ugrabugrált nagy diadalmasan Gumiszoba, hogy Szentesi Éva VÉGRE ELINTÉZI a gonosz Gerle Évát, a 46 ezer követője majd jól kicsinál, jogilag nekemjön ő és Villő is. Most mi van? Semmi nem lett. Gumiszoba takarít és seggtöröl serényen, ezt próbálja felmenősködni, de sajnos, kilóg a lóláb. A könyvei, amelyet 500 példányban nem mernek kiadni, lelopások (ezt már a megjelenés előtt jelzik, és nem csak én). Nekem könyvem jelent meg, amit újranyomtak. Átzsongtam a nyarat, szétsportoltam magam. Senki nem tudott megfogni, feljelentett T., de kiröhögték (hamis vád). Ma már semmi mást nem is dolgozom, csak saját szöveget írok.

    Így jár, aki aljas és irigy, kedves üresfejű, magamutogató művésznők. Tetszett volna sportolni meg olvasni inkább, nem engem baszogatni. Azt írok közszereplők köztartalmairól és geci exrajongókról, amit igaznak tartok.

    A júliusi írótábori hármas fotón egy megzuhant, széthízott Szentesit látunk, aki januárban ismét jaj, de diétázik, és kijöttek egy SZAKÁCSKÖNYVVEL.

    Egyre szarabbul vagytok, mert nincs igazatok, és mert Szentesi tudja, hogy nekem viszont igen, én nem sima görény vagyok, én a nőknek szóló valódi tartalmaktól élesen el szeretném választani ezt a híg szart és asztalverést, amit toltok. Nem, influenszer nem az, aki emberekre hat, az agyukra nem is hatsz, hanem akit reklámozásra megfizetnek fogkrém-, elektromosbringa- meg mellatrtócégek (te olyat nem is tudsz hordani!). Csak ne neveznéd magad írónak.

    Tegnap a Líra boltjában rászántam tíz percet és elolvastam az új könyvet is. Libaság libaság hátán, hú, de kalandos minden, életmódfitogtatás, outfitek részletezése, “pasik”, felturbzott szexi drámák, híres barátok kompenzálós emlegetése és hazug nosztalgia. Tökre érződik, hogy az ételek úgy vannak a béna sztorik köré költve, nem szerves a kapcsolat. Meg amúgy kit érdekel ez ilyen szinten, hacsak nem vagy egy Váncsa, Dragomán vagy egy zseni a szakácskönyv szerzője.

    Kedvelés

    • Ez az éretlen-vekengő-kamaszkorban megrekedt középharmincas nő amúgy egy jelenség, sok van belőlük. Nem mintha bármiben is mentené Szentesi Évát, még ebben sem sikerül valami egyéniséget mutatnia. Ez az új bridgetjones típus, nem egyedi, önreflexió nélküli, tinderes, csicsás, divatozó, mind nagyon-nagyon különleges egyéniség és nem félnek minden helyzetben ezt a a világ felé rázogatni

      Kedvelés

      • Inkább az, hogy parvenü, és kétségbeesetten kompenzál.
        És innen jön, ez önéletrajzi:

        “Kari milyen szép volt, emlékszel még őrá? Úgy úgy, a Karina. Már a neve se volt hétköznapi, mi? Öttel járt felettünk a szakközépben és az utolsó bizonyítványkor kikiáltották minden idők legtehetségesebbikének, fel is vették ösztöndíjjal az egyetemre. Mindig a Karira voltunk irigyek. Okos volt, tehetős, és úgy pingált, mint senki más sok évre visszamenőleg az iskolában.

        Ösztöndíjat kapott Rómába, oda ment ki díszletet tanulni. Az anyja – aki főorvos volt a nyíregyházi Jósában – felfogadott mellé egyből egy olasz nyelvtanárt, és egy nyár alatt kitaníttatta olaszul. Hogyne tanult volna meg. Karina volt a legokosabb, a legtehetségesebb és a legszebb. Mindent megkapott az élettől: képességet, majd eszet ahhoz, hogy a képességét ki tudja jól használni, meg szépséget, hogy a szerelmet is könnyebben találja és mindemellé még módos, szerető családot is osztottak neki odafenn. Azt hiszem ezt azért, hogy könnyen ki tudjon jutni Itáliába. Neki nem azt a szomorú sorsot írták, hogy szegény leány nem tud tanulni, hiába olyan nagyon tehetséges. Tudod, azt mondják, hogy nem minden a pénz, sokkal fontosabb dolog a szeretet. Igen, ezt valahogy én is ekképpen gondolom. De ne hidd, hogy a nyomorban olyan könnyű. Mert a nyomor képes elpusztítani szerelmeket és családokat.

        Őszi aranyban úsztak a körúti házak és a Kari szép volt, mint annak idején, a művészeti szakközépben. Ebben a melankolikus nosztalgiában hasított át rajtam az érzés, hogy meg szeretném ölni ezt a nőt, mert haragudtam rajta keresztül még mindig a régi tragédiára, arra, amiről azt hittem évekkel ezelőtt elfeledtem. Kari meg visszahozta, mert benne, rajta keresztül láttam mindazt, ami én is lehettem volna. Amit az anyám elvett tőlem, és egyedül a nagyvilágban magamra hagyott.”

        Innen jön az, hogy csak neki lehetnek problémái, csak ő a hősnő, ő a nagy tragika. Ilyet tehetségtelen, kivagyi emberek írnak, és ő aztán tényleg erején felül részesült az erőforrásokból. Full irigy, lesegetős: ki szép, kinek ki a pasija, ki lesz a férje, kinek mije van, milyen a ruhája; golddiggerek olcsó ostorozása, szeretőség, fúrás – mindezt közírásként, 28 éves nőként, Szabó Magda stíluselemeinek olcsó utázásával. Közben éttermek, magamutogatás, és mindent elfedez az, hogy de ő beteg volt.

        https://web.archive.org/web/20131105233756/http://www.ruzsestukor.hu/?mode=viewlist&pageno=10&limit=5

        Kedvelés

      • De mi ez a csóró para Szentesitől? Nem értem ezt a kompenzálást, rendben, borsodi, de nem mélyszegény csirkegyári munkások a szülei. Meg egyáltalán, a fővárosban élte az élete nagyobb részét, mi ez a vidékilány szindróma még mindig?
        Annyi idős mint én, nekünk még ingyen volt a felsőoktatás, mindenki tanulhatott, aki képes volt normálisan leérettségizni, az nagyjából azt kezdett az életével, amit akart.
        Nekem olyan zavaros ez, főleg hogy az életkorunk és a hátterünk meglehetősen hasonlít. Valószínűleg azért idegesít ennyire halálosan. Most tényleg ez a dráma, hogy nem felső középosztálybeli családba született, ez egy regénytéma?

        (Tényleg Szabó Magda koppintás!)

        Kedvelés

      • Az egy stilizált beszédmód persze (nem regény, hanem mikroposztok blogon, kb. 500 szó, de végig vénasszonyos sopánkodás, nyavaly, vérkínos, nem véletlenül törölte), de a mai énjén és életvitelén, illetve a Paprikás csirkén is látszik, mennyire megmaradnak a korán bevésődött szerepek, külsőségmánia, rivalizálás, ambíciók, antiintellektuális jelleg, nőciskedés. Huszonévesen ő nem tanult, buli, pasi, pénzszerzés, kinézeten és “szívügyeken” kínlódás, ez is látszik rajta. A magyar nőkön meg az, hogy a városi netezők ennek tapsolnak, ilyenekért rajonganak.

        Kedvelik 1 személy

    • Ez nem hedonizmus, ez piálás meg felszínesség meg könnyelműsködés. A permanens hiszti meg nem dráma, csak azt is szokás annak mondani, mert kiszínezi a nyivákolást, testesebbé teszi.
      Mint ahogy a folyton veszekedő, feszültségben élő családokat olaszosnak nevezik.

      Kedvelik 1 személy

  6. Jó kérdés, hogy hogyan lehet az elfogadâst (bármit is értünk ezalatt) és a fiatalság minél tovább való megörzésére való törekvést összeegyeztetni. Én nem tudom csak úgy hátradölve válni az elkerülhetetlent, mert hisz úgyis mindenki megöregszik. Nálam az egyensúlyt valami olyasmi adja, hogy amíg én minden tölem telhetöt megteszek (mozgás, egészsêges étrend stb.) addig bármi is az eredmény, én azt nemcsak elfogadni, hanem szeretni is tudom. A különféle szépészeti beavatkozásokkal szemben nem elvi , inkább esztêtikai kifogásaim vannak – olykor elszörnyedve nézegetem a milliomos celebek müanyagarcu, harcsaszájú képeit és arra gondolok, ha ezt mêg az ún. hírességeknêl is ennyire el lehet fuserálni… Ha már példakép ilyen téren, akkor a kolléganöm. Teljesen átlagos külsejü, koraharmincas, kence és csücsöri harcsaszáj nélkül. Legalábbis azt hittem. Aztán kiderült róla, hogy 45, és különösebb faggatózás nélkül azt is elmesélte, hogy nem, nem a gének csodája, hanem a plasztikai sebêszé. Akinek a számát majd töle fogom elkérni, ha valaha valami hasonlóra rászânom magam. De egyelöre elvagyok. Az egyetlen, ami lâzba hoz, az a hajhosszabbítás – könnyen lehet, hogy egy nap megbolondulok, és kidobok rá egy csomó pénzt😂.

    Kedvelés

    • “Jó kérdés, hogy hogyan lehet az elfogadâst (bármit is értünk ezalatt) és a fiatalság minél tovább való megörzésére való törekvést összeegyeztetni.”
      Már az is egy tévedés, hogy van itt bármi feladat. Annyira erőltetett, hogy így elő kell adni az állásfoglalást. Ez mind performance csak, és iszonyú álságos. Én kiröhögöm magánemberileg azt, aki röhejesen néz ki, üzletet tol a testével, fő műsorszámként a kinézetén görcsöl, és főleg akkor, ha álszent: elfogadásról papol meg semmi köze másnak, de abból él, hogy bókokat zsebel be, megdicsérteti magát, és a külsejével ad el termékeket, közben simán hazudik a természetességről (Vájf, Szentesi).

      Én is csinálom magamon, amit ízlésem és lehetőségem enged, közben tudom, hogy a legtöbb elvi tiltakozónak a pénz fáj ebben, nem költene rá, nem saját döntése a költése, illetve sokkal alapvetőbben (elhízva, dohányozva stb.) baszta el a kinézetét. Az én szépségápolásom (vagymi) magánügy és nincs köze a trendhez, amúgy mindenkinek egyéni gondjai vannak (nekem pl. az aszimmetrikus szemem a bajom egy felsőszemhéj-mozgató ideg bénulása miatt). És nem is állok ki parádézva, sminkben szépséget mutogatni, ez annyira ciki.
      Az elfogadás/önelfogadás sem fekete-fehér. Kicsit megőrizzük, amit tudunk, kinek mi tetszik és mire telik, kicsit meg nem szeretjük, hogy bábtestből élnek és közízlést formálnak soha egy percet sem dolgozó, gyerektelen nők. De aki ezen felbassza magát és nem tud kontentet szűrni, az megérdemli.
      Nem kell igazságot tenni, hogy akkor most a felbőszült, fodrászra-se-futja dagadt negyvenéves kommentelőnél vagy Zimány+PNÉ+Mérőveránál az igazság, ez üres szócséplés. Lehetne edzeni vagy arcpakolást feltenni addig is, amíg ezen veszekednek. Mindig röhögök itt a rusztikus hegyi életben, ez egy jellegzetes érzet, amikor gyújtóst szedek, bringázom, főzünk, futunk, hegyre hágok, fűrészelek, ma épp sífutottam, hogy EZEK MOST IS MAGUKAT CSICSÁZZÁK, MAGYARÁZZÁK ÉS AZ INSTÁT PÖRGETIK, a fotóikon aggódnak és véleményezik a nőket, hogy ki nem elég szép/feminista/természetes!vékony meg ki testszégyenít. És akkor ez a közeg ilyen kommenteket ír, mint a Lucita meg a Villő (lásd: vicces képernyőfelvételek rovat), befosok, tiszta gyalázkodás. Elvileg diplomás, értelmes emberek. Csak álszentek ne volnátok.
      Én a konkrét témában éppenséggel MV+PNÉ-vel értek egyet, és azért nem akaszt ki a téma, mert mindent újságírói aggyal nézek, de az a röhejes ebben, hogy ők a saját beavatkozásaikat sunnyogják be a követők tudatába, akiknek nagyon is meg akarnak felelni, szóval elfogultak erősen és igazából libák.
      Az van nagyon megbaszva, aki mindent úgy néz, influenszereket, hírességeket, regényhősöket is, mintha azok elszámolással tartoznának, ígértek volna NEKI valamit, hgy majd ilyenek meg olyanok lesznek, és akkor erre hivatkozva zsarolgatnak a követők, hogy “legyél ilyen meg olyan, mert leiratkozom”. Meg azt lesik, hogy nekik mi kéne az illető életéből, és hasonlítgatnak.

      Mint a szegény Csipkelány, ez nagyon tanulságos, hogy a beszédhibás, nem túl szép, ügyetlen bjutiblogger/keresztény anyuka milyen elkeseredve nézegeti mások profibb oldalait:
      http://csipkelany.blogspot.com/2012/01/beauty-blogok-hattereben.html

      Az ember látja, amit lát, már a 12 éves lányom is látja, ha valaki rusnyára van manipulálva vagy nagyon ráfeszül. Nem is tetszik neki. Rajtam sem a kétségbeesett cicababaságot, műkörmözést látja, a mi közegünk nem ilyen.

      Zimány Linda tökéletesre szűrőzött influenszer, ebből él, ez így működik, én nem nézegetek influenszereket, és mivel nem szeretnék se foglalkozni vele, se a karbantartottságára, szépségközpontú napjaira irigynek tűnni, ez nem lehet téma.

      Kedvelés

    • “Szóval én vagyok a hős, az idegesítő hülye picsa, az erős, a saját taknyán csúszó, ordítva zokogó, a szexi, a trampli, a csúnya, a gyönyörű, a jó csaj, a szar csaj, a jó fej, a szar fej, a buta, a liba, a kedves, az érzékeny, a dúvad, az önmagát elfogadó, és az önmagán gyötrődő.” Úgy van. Főleg hisztis. Ami nem vagy: okos, higgadt, vicces, eredeti és őszinte.

      Kedvelés

    • “Semmi nem lesz már olyan, mint azelőtt, és ez az általános igazság olyannyira érvényes, hogy jobb, ha most elfogadod: kár ellene hadakozni. Ez van, és kész.”
      tipikus lusta szöveg, közben kivagyi kontentek zabálásról, főzésről és berúgásokról

      Kedvelés

  7. Ez lehet, hogy nagyon hülye kérdés, de….a kimalénázás alatt a Malena filmben történteket érted?
    Mert akkor találó, de még így nem hallottam..
    Egyébként Rogán Cili tényleg megéri a pénzét, de annyit a mentségére, hogy mikor hozzáment a Tónihoz, nem volt ekkora ember, meg ennyi pénz, mert még nem volt ner. Bár azért biztos nem nyomorogtak. Most meg valami teniszedzőhöz ment, ha jól tudom.

    Kedvelés

    • Engem ez a rész nagyon megtalált, mert amikor láttam a Linda botrányt, pont ezt mondtam a páromnak, hogy ha a jog nem tiltaná, ezek az emberek a vérén taknyán végighúznák a földön, pont, mint a Malenaban.

      Kedvelik 1 személy

      • Pontosan. Mióta láttam azt a jelenetet, gyakran eszembe jut netes lincseléskor, munkahelyi kipécézéskor, játszótéri szigorkoszorúk láttán. Na, az utóbbi csak visszaemlékezésekből, amikor Budán bébiszitteltem befeszült értelmiségi anyukák társaságában.

        Kedvelés

      • A szűk szemű, pengeszájú anyukák köre, akik karba tett kézzel és árgus szemekkel figyelik azt, akik másképp élnek mint ők.

        Kedvelés

      • Nagyon találó a szigorkoszorú, leleményes, egyedi szóalkotás, magyar nyelvtudásunk e szintjén, a kontextusból megfejthető. Ötös, pikareszk leülhet és megeheti a tízóraiját csendben, oly módon, hogy a kinder tejszeletet, mely eleve a radiátor mellett rohadt, összenyomja és kinyalogatja az oldalt türemkedő vajas krémet!!! Gerle Éva mestertanár, kutató s. k.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.