miért álltál le vele?

Azt mondod, bajod van vele.

Alapos a bajod, ahogy így elmeséled.

Én tényleg mindenkit megértek és keblemre ölelek, aki nem hitte volna, aki elromlott ebben az egészben, akinek a partnere hozzáromlott a rossz kapcsolathoz. Akiben bekapcsolt a Szerep, ami mindig rossz fejség és sosem eleven.

Akiknek Jött A Krízis — szépséges-boldogságos gyerek is lehet krízis, két év otthonmaradás is, fél év munkanélküliség, krónikus betegség vagy egy szerelem.

Vagy csak annyi, harminchét évesen: én nem ez az ember vagyok, aki veled lettem, lenni tudok.

De azért azt megkérdezném, úgy bele a közepébe:

te miért álltál le egy ilyen partnerrel? Bővebben… →

nincs morális létezés

Vannak témák, amelyeket nem merek megírni.

Nem merem megírni például, hogy Bővebben… →

érzelmek koldusa

Szokták nekem a fejemhez vágni, hogy én mindenkivel összeveszek (még “a” feministákkal is), rosszban vagyok a családommal, nem kellek a férfiaknak, és “elhagynak az olvasók” — ez nekem a bajom, és persze az én hibám. (Amiről most írok, abban a tekintetben ezek az egyébként különböző vádak hasonlóak.)

Igen, az én hibám: a rosszban lét és egyre tisztább magányom oka az, hogy én ilyen vagyok és nem olyan. Nem egyezek.

Csakhogy én ilyen akarok lenni. Nagyon, és egyre inkább. Bővebben… →

nőies, spontán, szenvedélyes

A cím most nem fedi a posztot, de innen indul a téma.

Hányszor gondoltad, magyaráztad magadnak, mondtad másnak, hogy azért viselkedtél úgy (kínosan), mert te nőből vagy? Esetleg: érzékeny vagy, terhes, menstruálsz?

Igazi nő, szertelen, szabad? Aki kimutatja az érzéseit? Aki leszarja, mit gondolnak, mert ő nem elvárásoknak felel meg? (Dehogynem. A hisztis nő sztereotípiájának.) Bővebben… →

gyerekpara

Lobster másképp is hat rám.

Mert egyébként hogy?

Úgy, hogy végre el merem mondani, amit gondolok, élesen. Bővebben… →

a végtelen katalógus

Ötödik rész? Vagy új téma?

Kommentből csináltam posztot, bocsánat. Bővebben… →

ki a feminista?

Másról terveztem írni, de akkor egy kicsit tolom a félkészeket, és reagálok az aktuálisra, mert nagy a felháborodás.

Itt van az előzmény:

https://www.facebook.com/csakazolvassa/posts/932647383496737

Én nem értem, mit vett magára a tegnapi posztból Rita, és hogy akkor ő most az asztalverők vagy a Gumiszoba mellett áll-e ki ezzel, vagy csak nem érti a posztomat, vagy a személyes ellenszenve árnyékolja-e be az érvelését.

“legalább ne tegyél nekünk keresztbe ezekkel a folytonos mozgalomekéző posztokkal”

Nem értem, ki a nekünk, és ki vagyok hozzá képest én, és ki helyezett engem oda. Szeretném, ha aki bírál, nem egy homályos, ám legitim “mi”-ként, hanem egyes emberként tenné.

Én nem változtam meg, ellenben sokan készek voltak engem régen is, most is félreérteni, csak azt látni rengeteg megnyilvánulásomból, ami épp jól jön nekik.

Nekem a legfontosabb a gondolkodásom és megnyilatkozásaim függetlensége, a szabadság garanciái. Nem engedem, hogy más írja elő, mit gondoljak és mi legyen a blogon, viszont igyekszem élményszerűen, elgondolkodtatóan és motiválóan, valamit rendszerkritikusan kezelni minden témát, és erős szövegeket írni. A feladatom ennyi.

Bízom benne, hogy aki itt olvas, nézelődik, kapcsolódik, ezért van itt, érvei tartalmiak és valódiak lesznek, az életutak, helyzetek különbözését pedig el tudja fogadni. Tényleg, nem csak úgy tesz, mintha, hogy aztán beszóljon az izmokra vagy a lakásom belmagasságára. Bővebben… →

asztalverők

Én aztán jogvédek és kiállok. Tényleg. És nem csak érvelek meg lájkolok. Ráállok a kerekesszékes piktogramra a parkolóban, és nem tud mit csinálni az életerős terepjárós.

És mélyen hiszek abban, írtam is ilyeneket, hogy aki elnyomott, annak ab ovo van igaza, mindenképpen igaza, akkor is, ha kiabál, és akkor nem őt elemezzük.

Csakhogy ez a nézőpont és beszédmód nem használható teljes bloggerségünkben, és életünk minden helyzetében sem. S aki akkor használja, amikor neki jól jön (mert ő az elnyomott, és akkor rá lehet pirítani akárkire), az el van tévedve. Bővebben… →

ne szidd magad

Olvasom ezt:

http://wmn.hu/2015/10/22/ne-szidd-magad-21-napig-csatlakozz-a-wmn-uj-kihivasahoz/

Olyan kedves ez, közösségi, megerősítő. Vicces lehet végigcsinálni, frankón bevinném ám ofőre az osztályomnak. És az egész Wmn.hu is olyan jó hangulatú, falat kenyér.

De ha belegondolok, nem értem ezt, komolyan. Hökk volt olvasni. Bővebben… →

tanuljunk magyarul! 25. — van egy volt osztálytársam

Akkor már Fehérváron laktunk, ő amúgy debreceni volt…

Tamásnak hívták, nagyon szerettem.

Amikor az ember múlt időt használ, akkor mindig lesz egy okoska, aki rászól: miért, már nem debreceni? Már nem úgy hívják?

Sőt: miért, már meghalt?

És úgy érzi, de jót mondott, ő most segített helyesen beszélni.

Vannak ilyen műszaki értelmiségiek, szerintük a szónak és nyelvtani formának egy jelentése lehet, és minden legyen 1:1 megfeleltethető, logikus. Őnekik van bajuk a műanyag üveg, a betontalpfa és társaival is. Mert a beton, az nem fa! Bővebben… →

teher lettél

Nekem is teher. Nekem is reagálnom kell. Nekem is kínos.

Nem szabad teherré válni, soha, senkinek.

Voltál már teher?

Egy másik emberen?

Elragadott már a romantikus elképzelésed, a forgatókönyved úgy, hogy arról őneki nem volt tudomása?

Szőttél-e sztorit köré úgy, hogy neki fogalma sem volt erről (vagy épp már nemet mondott), vártad-e el és képzelted-e el, hogy ő is rád gondol, azt találgatja, mi lehet a foglalkozásod, hol laksz és mit csinálsz épp? Ki ez a rejtélyes, nagyszerű lány?

Gondoltad-e már valakiről, aki szimplán kedves volt veled, hogy fontos vagy neki? Minden jel ellenére, mégis? Voltál ennyire empátiátlan és önös? Bővebben… →

egy se bírta mondani

Írja nekem a nembuta és nem rosszindulatú olvasó, és ő névvel és ismerősként, egyenesen, hogy figyelj, ha ennyien mondják, hogy ellenszenves, nagyképű, amit csinálsz, akkor hagyhatnád ezt a dacot, hogy te akkor is úgy. Tényleg gondolj már bele, milyennek hat ez kívülről.

Ez? mi? Miről beszélünk egyáltalán?

Mert én úgy élem meg, Bővebben… →

mit beszéltek? 2.

2015 novemberére nyúlik vissza a történet
A tegnapi poszt folytatása, egy másik melléklettel.

Azzal, hogy azt kérték, ne vitassunk meg ilyen témákat az e-mail listán, azt akarják elérni, hogy ne legyen vita, véleménycsere egyáltalán, s amire az e-mail lista különösen alkalmas: mondandó kiérlelése, csendesek szóhoz jutni hagyása, elmélyült átolvasás. Ne kelljen jó mondatokban kiállni, vállalni, hogy mit miért csinálunk. Jó az úgy, indoklás nélkül. És ne legyen hangulat.

Akinek baja van, menjen be, keresse a tanítónőt, kérjen időpontot. Akkor mindjárt nem lesz baja.

Vagy beszéljük meg egymás között, csak szülők.

Mit beszél?

Belénk van fojtva. Ne szóljunk, ha gond van, mert megjárjuk, le leszünk hurrogva. Le vagyunk. Megkérdőjeleztük a kompetenciát. Bővebben… →

mit beszéltek? 1.

most már jelszó nélkül

kiterítenek úgyis

2015 ősze

Azt mondták, amikor áprilisban csalogatták az elsősöket ide a dombaljába, hogy itt megcsinálják, amit kell, a napköziben, nem lesz otthoni lecke, nem visszük haza a táskát. Az elsősök ne legyenek hajszolva, prés alatt, szeressék meg az iskolát, legyen sikerélményük, csak szép nyugodtan. Négyig úgyis bent kell lenniük.

-Ök.

Az igazgatónő mondta mindezt. Megnyerő volt. Kis, békénhagyós, normális iskola! Nem “versenyistálló“. Bővebben… →

love your body, do

Most meg ez van:

Képernyőfotó 2015-11-08 - 11.41.49

Jó, ugye?

Vagyis, illik lájkolni, ha az ember a neten feminizálódott.

Miért is jó ez?

Emlékszem korábbi önmagamra, tétován én is örvendeztem volna, és egyébként most is. De most az is érdekel (önreflexió): minek is örülök pontosan?

Két éve úgy gondoltam, hogy nem baj az, ha a karcsú combúak kirekesztő elitizmusát megbolygatják egy kicsit egy ilyen gesztussal.

Viszont azt már akkor is tudtam, hogy ha engem zavar a negyvenkettes méretem, akkor azzal kell kezdenem valamit, avagy megtanulni vele elégedettnek lenni, valóban, és mindentől függetlenül. Nem rájuk mutogtani, amiért nem tetszünk magunknak. Ehhez nem volt pofám valahogy. Bővebben… →

radics gigi csókja

Jaj, szegény, most itt exponálva van, látom is a spárpénztárnál, pont tegnapi hír, hogy eljegyzése volt, de nem róla lesz szó, de nyelvileg annyira szép ez a cím.

Janicsák Veca, egyébként. Mindegy, ki. Egy jelenségről lesz szó. Bővebben… →

kívül, belül

Szóval, ahogy a tegnapiban írtam, nem hiszek abban, hogy érdemben meg lehet mondani másoknak, merra az arra.

Mert az kívülről jön, nem lesz jó rád. A lényeg belül van.

Bővebben… →

öngyötrő

melléknevek sorozat 28.

folyamatos melléknévi igenév, összetett szóból

Azt kérdezik, vállalok-e személyi edzést. Bővebben… →

zavarba ejtő

melléknevek sorozat 26.

Én nagyon remélem, ezt külön írjuk még. Igen, igen, megnéztem.

igei idiómából képzett folyamatos melléknévi igenév

Na szóval, van ez a kétségtelenül létező tendencia, antifeminista kollégáink vesszőparipája (na, vajon lehet-e ide jelzőt tenni? kedvelt vesszőparipája? remek vesszőparipája? vagy: egyik vesszőparipa? nem. a vesszőparipa nem bír el jelzőt. pőre paripa ő). Nehéz tömören megfogalmazni, de olyasmi, hogy a fiatal és csinos nőkkel úgy általában a világ, azon belül is a férfiak előzékenyen bánnak. Átengedik őket az úton, meg hazaviszik kocsival, szívességeket tesznek nekik, előreengedik őket az ajtóban — ez jár nekik, mert nők, pontosabban: mert szexcélpontnak alkalmas fiatal nők.

Mintegy jutalmazzák őket azért, hogy életerősek és szépek.

Természet: Bünteti a szenvedést és jutalmazza az örömet.

Karinthy Frigyes notesze.

Az antifeminista kollégák ezt persze úgy értik, hogy ezt a nő tudatosan csinálja. Bővebben… →