testőrületek

Összeszedtem az elmúlt évek virtuális test-trendjeit. Bemutatom, mi mit jelent, és egyoldalú hörrenés nélkül, realitásérzékemet is használva, küldetéstől mentesen, mérlegelve értékelem az egyes jelenségeket.

Mindenekelőtt: a testőrület nem a testünkről, a normákról vagy a társadalom értékeiről szól, hanem a netes médiáról, és az általa manipulált tudatunkról. Ez nem a valóság. A virtuális jelző fontos az első mondatban. Arról van szó, hogy mi mit vagyunk hajlandóak megenni (kattintani), és hogy a netnek, a megképzett valóságnak mekkora teret engedünk az életünkben. Végső soron magunkról és a félelmeinkről, elégtelenség-érzésünkről van szó: az akad horogra, akinek nem elég stabil az értékrendje. Állítják, hogy ők nem akarnak megfelelni a mesterséges elvárásoknak, mégis folyton ezek bírálatával foglalkoznak, és idegesek. Pedig a testőrület se más, mint a manilai csodadoktor, a termékbemutató vagy a távasztrológus. Igazából senki nem nyomja ránk ezeket a tartalmakat, szabad a választás és bőséges a választék – meg kéne erősödni. Az én tudatomon meglátszik, hogy nem nyomnak az arcomba semmit évek óta, és ez döntés eredménye: nem tévézem (és nem értem azt, aki igen), nem nézem meg a legújabb filmeket, tudatosan választok a neten, többet írok, mint olvasok, de még reklámmal is alig találkozom. Kitisztult az elmém.

Az őrületek az instagramon, facebookon, youtube-on vannak jelen, másrészt egyes celebek önmegmutatása révén, akik divattá tették, és a celeb a fő témája a magazinoknak, vagyis a profi médiának is. Évtizedes, de újnak ható jelenség, hogy a magazinszerkesztők az amatőrök (az önkéntes, ingyenes tartalomelőállítók) sikerét figyelik, letapogatják a közösségi médiát az olvasottság érdekében, így kerülnek a mainstreambe az instagramos hájpok. Azért gondoljuk őket tömegesnek és fenyegetőnek, mert a média kedvenc témái, és a szörnyülködő, hátmindenkimegőrült? hajlamunkra alapoznak. És azért is, mert az így módosított testek feltűnőek, ritkák és ellentmondanak a valós testélményeinknek. Ami ritka, szélsőséges, az feltűnő, és ami feltűnő, azt a média túlreprezentálja, a hatalmas melleket éppúgy, mint a földrengést, a gyilkosságot és a terrortámadásokat.

Azzal, hogy a többség túlsúlyos, nem lehet figyelmet kelteni. A darázsderékkal igen. A túlsúlyos viszont ki fog akadni a bikini bridge-en, és az is olvasottság. Valójában a netes őrületet az ellenzői hizlalják és tartják életben.

Van ez a divatos fenegyerek, Onision (UhOhBro néven is publikál), aki temérdek netes testreprezentációt és divatjelenséget értékel a vagánynak szánt, provokatív, hadarós videóiban. Baromi érdekes jelenség újságírói szemmel, nagyon amerikai és nagyon mai. Természetesen nagy ellentábora van: rajongástárgy és gyűlöletcélpont, simán használja a tömegek figyelmét, és persze hülyére keresi magát a fél-másfél milliós megtekintésekből. A tevékenysége célja fiatal nők népnevelése, nem túl cizellált intellektussal. Visszatérő állítása, hogy ha para valamelyik testrészed, ha bántanak miatta, akkor ne a hasadat, lábadat, melledet változtasd meg, hanem a baráti körödet. Meglepődtem amúgy, mert előítéleteim voltak, eleve: egy férfi, aki nőket igazít el, és kipécézte Tess Hollidayt is, ami eléggé sértő volt a fat pride elkötelezettjeinek. De minden gúnyolódása és megmondós hajlama ellenére azt sugallja: nem a testrészed mérete határozza meg az értékedet, ne gyötrődj annyit, becsüld magad, légy egészséges.

Nagyon hangos, harsány, vigyázz vele.

Nagyon termékeny a srác, felvonultat minden kortárs testparát, ezekből én csak szűken válogatok. Lássuk sorban az őrületeket.

Szőrtelenség

Nem tudok róla sokat írni. Egyre betonabb norma, negyvenöt alatt uralkodó (strandöltözőben hökkenek), és már a férfiaknak is. Itt a kommentekben kiveséztük annak idején. Magam korlátozottan űzöm, nagy macera, a lábam pihés, a szeméremdombhoz se nyúlok, csak ollóval. Férfitesten megkedveltem, szép az, ha izmos, de nincsen nekem elvárásom, amúgy is kit érdekel, hogy én mit tartok szépnek? Nem nyafogom bele az internetbe. Ellenmozgalma is van, itt linkeltem.

Anorexia

Na, álljunk meg. Ez nem instagramos őrület, hanem pszichiátriai kórkép, igen makacs és veszélyes működési zavar, amely mögött állhat a média által is gerjesztett vékonyságmánia, a közösségi média fotóinak virális terjedése, de más is, például a gyenge vagyok, és csak az evésmegvonással élem meg a kontrollt, a büntetem azokat, akik nem szeretnek eléggé vagy az én nem érdemlem meg az ételt alapélmény. Az anorexiás gyakran rejtegeti a testét, nem akar ütközni, a hiú páwák meg kirakják a netre, szóval a démonaiktól szenvedőket szerintem nem kéne együtt tárgyalni azokkal, akik a medenceparton fotózzák passzióból és százhússzor a tükörfényes combjaikat, és ettől érzik magukat szexinek. Ez akkor is igaz, ha az álomalakot meg az annál tizenöt kilóval vékonyabbat sokan anorexiás gyakorlattal érik el. Mindenesetre ne gúnyolódj az anoraxián, se a bulimián (az kevésbé látszik), ne használd a szót hibáztatóan, támadóan. És nézz magadba, mi az oka annak, hogy valakit deszkának vagy csontkollekciónak titulálsz.

A celebekre kihegyezett média Angelina Jolie ürügyén tartja napirenden az anorexiát. Nem tudom, ő miért fogyott le ennyire, de az a benyomásom, hogy nem hivalkodik vele, és kár rá haragudni. Általában lesifotókon teszik elénk a soványságát, illetve kötelező celebmegjelenéseken látható. A világ legszebbnek tartott nője nemigen teszi közszemlére a testrészeit, szerintem kifejezetten eltakarja őket. Rejtély, hogy az arca hogy maradhat ennyire fényes, feszes (más sztároknak ez nem sikerül).

Fake boobs

Vagyis, hamis csöcs. Az angol netes szleng így nevezi, örök gúny tárgya, pedig a legerősebb trend jelenleg. Én következetesen semleges szavakat használok: implantátumnak, mellnagyobbításnak hívom. Ha kedved van szilikoncsöcsnek, műmellnek titulálni, általában a jelenséget pellengérre állítani, morális kérdésként tárgyalni, azzal sokakat sértesz meg értelmetlenül. Nem olyan vidám formátlan vagy lelappadt mellel élni. Ha nem tetszik a túlhangsúlyozott, provokatív mell, akkor te ne úgy viseld a sajátodat, ha meg a magadé miatt szorongsz, akkor ott van teendőd, a melleddel vagy a szorongással. A többiek is a saját közegük elvárásai szerint fogják kirakni vagy elrejteni: kevesen mernek normát szegni, meghaladni, új normákat alkotni, mert a normaszegésért szankció jár. Valamilyen mértékű diszkomfortot a megjelenése javítása érdekében mindenki vállal – ízlés és kényelem dolga, mekkorát.

Amit a média manipulál vizuálisan, az az, hogy mekkora méretű és milyen formájú mellet látunk arányosnak. A méret a kilencvenes évek óta egyre inkább a fenékhez képest értelmeződik. Ez mára ellentétes az anatómiával és kizárja a sokféleség szépségét.

Nekem nem dolgom megítélni, ki milyenné formálja a testét, de az tény, hogy a beavatkozásmentes, gömbölyű, feszes, felül domborodó mellek igen ritkák. Normává – vagy inkább vágytárggyá – válásukat a pornó ihlette, a szexualizált testelvárás nyomja ránk több, közvetett módon. De a dolgok változnak, hajdan tangát is csak az erotikus showtáncosok hordtak. (Kb. ezt írtam a szelfizésről is.)

Én nem tenném ki invazív, idegen anyag beültetésével járó beavatkozásnak a testemet, ez elvi kérdés, és sajnálnám, ha nem nézhetném végig annak alakulását, ami adatott. Nagy gondom nincs is vele, a fekve nyomást ajánlom mindenkinek. De néha még elfilózom a saját zsíros feltöltésen, mert kicsi lett, D-ből B.

Azoknak, akiknek egészséges és érintetlen a női hormonműködésük, talán kerekebb marad, természetesebben öregszik a mellük. A mell kereksége ösztrogénegyensúly kérdése: úgy van ez tervezve, hogy a melled minden ciklusban kitelik, mint a hold. És nem ám a zsírja, hanem a mirigyszövete. Aki ért hozzá, legyen szíves, kommentálja, kíváncsi vagyok.

Thigh gap

A csúcstechnikához hozzáférő, jóléti, unatkozó fiatal lányok identitása: olyan vékony és feszes a combjuk, hogy álló helyzetben rés (gap) van közöttük, és ezt mutogatják büszkén. Valóban ritka, mert a zsír a női hormonműködés miatt a belső combra, csípőre, fenékre és alhasra szeret rakódni. Vagyis, extrém vékonynak kell hozzá lenni. Hozzá nagy mell és lapos has dukál. Vagyis nem mindenki így néz ki, hanem azok tesznek ki ilyen képeket, akiknek mindez megvan, és ők feltűnőek. Mindenki a figyelmet akarja a neten.

Négy éve kapta fel a média, túlvagyunk rajta, merőben felszínes, hivalkodós jelenség. Én meg örülök, ha futás közben nem dörzsölődik össze.

Kockahas, six pack ab, sajtreszelő, spanyolul: tableta de chocolate!

Ez a zsírtalan, definiált izom privilégiuma. Az angolszász médiában a fitt nők reprezentációja jelentősebb, a gymélet fejlettebb, sokkal több a keményen edző amatőr, és ott egyfajta alternatív norma, kívánalom a nőknek is a kockahas, nem akkora hökkenet, mint kis hazánkban, és nem is szexualizáltan ábrázolják.

Újabb trend fekve, szelfiként, sőt, ágyban fekve fotózni, ez már mást üzen, fitneszmodellek csinálják.

Viszont nem lett igazi mainstream: ritka az ennyire kidolgozott test, celebeknek és modelleknek nagyon ritkán van kockahasuk, még az Emily Ratajkowski (EmRata, a világ másik legszebbnek tartott nője) módon vékonyaknak sincs. Vagy nem jelenítik meg (nem feszítenek rá).

When we're like…we both have nothing to wear LOL @emrata

A post shared by Kim Kardashian West (@kimkardashian) on

Van olyan intenzív sport és testséma, amelyiknek velejárója a kockahas. Csak jele az edzettségnek, önálló célként páwafétis. A fitneszezők azért nézik és fotózzák annyit a hasukat, mert a test zsírmennyiségének ez a terület megbízható indikátora, a testzsírszázalék-becslő fotósor is a hasakat hasonlítja össze. Bizonyos kor fölött szerintem nem tud szép és feszes lenni a zsír, az arcon se.

Bikini bridge

Sima hoax, a kitalálói önlelepleztek és elismerték. Kár volt beugrani és eszközévé válni. Ne dőljetek be amúgy sem: leginkább a semmittevős napozással való dicsekvés, egyébként meg a póz teszi.

Mindenféle test létezik, és sokféle test lehet szép, de ha bikinialsóban hanyatt fekszel, és nem áll ki a medencéd két taréja, és egyben emelkedik meg köztük a bugyiszegély, akkor vagy a bugyi nem elég keskeny pántú, mármint a bikini bridge kívánalmához képest, vagy sok zsír van a hasadon. Hogy túl sok-e, azt nem én mondom meg, de pont a bikini bridge a legáltalánosabb testizé, sokunknak van.

Úristen, keljetek már fel a szőnyegről, még nincs vége.

Bubble butt, brazil butt

Extém nagy és kerek fenék, de nem az a nettó izmos fajta, azt kidolgozni nem egyszerű és kevéssé fotosoppolható, hanem az az igazi brazil hatalmas. Nem baj, illetve elkerülhetetlen, hogy a comb felső része is vaskos hozzá, de a titka a derékkal alkotott kontraszt, szóval vékony derékkal és lapos vagy leszorított hassal jár. Divatba Jennifer Lopez hozta, újabb sztárjai Amber Rose és persze Kim Kardashian. A fitneszváltozat királynője Jen Selter, aki csak a feneke révén lett híres, elég profin fotózza magát, és közepes méretű, műtetlen melle van.

Ready for Miami swim week! 👙☀️💋 @thatbikini

A post shared by Jen Selter (@jenselter) on

Képernyőfotó 2016-07-30 - 13.35.29

a 2014-es botrányfotó a Paper címlapján

Ezt a képet 272 ezren lájkolták. A bal szélen pedig Kim Kardashian.

Amerikai, latin és mindenféle nők milliói pörögnek a kerek fenéken, teszik vágytárggyá és tetetnek be implantátumot. Hatalmas üzletág a teljes amerikai kontinensen.

Kétes valaki az, aki ezzel kelt figyelmet. Mielőtt azonban elítéled a celebeket, akik unalmukban csinálják, és jó sok pénzük van, és nem élnek felelősen a rájuk irányuló figyelemmel, pedig kihalófélben levő állatokért is kampányolhatnának, jusson eszedbe: a celeb nem más, mint a társadalom bosszúja. A frusztráció manifesztációja, jelképes ellenség, és mi hoztuk létre őt, a kattintásainkkal.

Waist training, corset, hourglass shape

És a fenék megkoronázása: az eltúlzott ívek (curves), a kontrasztos derék-csípő iránti szenvedély, kifejezetten anyaistennős teltséggel. Újonnan fellángoló őrület, mert amúgy nem ma kezdődött, Marilyn is fűzte a derekát. Ma erős trend, a nem sportos, magas zsírú nők is szépnek látják magukon, szebbnek, mint a vékonyságot. Onision nem kíméli őket sem:

Derékszorítókkal formálják, van, aki szülés után “nyeri vissza” vele az “alakját”. A fotosopvádat mindenki tagadja, de a derékszorítót büszke, edzőtermi fotókon mutatják. Van róla könyv is, a szerző állítja, hogy a terhességtől szétnyílt hasizmait hozta rendbe így.

Olvastam az orvosi bírálatokat, és nem találtam igazán meggyőzőnek, mármint ahhoz képest, ha valakinek ez a heppje, és a változásért vállal némi kényelmetlenséget. Neki mindegy, átrendeződnek-e a hasi szervei, és hogy víz megy-e le onnan, vagy más. Sok a -hat/-het (okozhat, deformálhatja, már hat hét alatt is), és kevés a tapasztalat. Az biztos, hogy a lengőbordákat is összenyomja a szorító.

Itt egy objektív beszámoló. Valamit alakult az újságíró, de azt mondja, szívás volt, főleg crossfitezni benne. (Ööö.)

http://www.lifeandstylemag.com/posts/we-tried-kim-kardashian-s-waist-training-corset-and-this-is-what-happened-46942

Szerintem ha valaki nem remél tőle helyi zsírvesztést, ami anatómiai képtelenség, és ha nem is nem nagyon elhízott, akkor tud magán formálni így. De a hasi zsírok ellen diéta és edzés a józan eszköz.

Ez is egy igen szép videó, végezetül.

http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20160310/testkep-video/

*

Melyik trend hoz ki a sodrodból? Melyiket gondolod embertelennek?

Jól vagy a testeddel?

A lányod nincs jól a testével, érte aggódsz? Hogy rákattan ezekre az irreális elvárásokra? Vagy a barátnői nyomasztják?

Lehet, hogy a te példád sem egészséges? Te is parázol a testeden, sminkeden, abban nő fel, hogy bosszankodsz, hogy nem áll jól a ruha, és nem találod a púderecsetet?

Ne görcsölj. Élj teljes életet, sok természetélménnyel, igazi ételekkel, és légy skandináv.

Még egy kérdésem van. Nem vagyunk-e indokolatlanul intoleránsak azokkal, akik a combjuk, mellük, fenekük állapotán görcsölnek, azokhoz képest, akik mondjuk turkálókba járnak, és “stílusosan öltözködnek”? Emberi kvalitásainkhoz egyiknek sincs túl sok köze. Krónikus stresszben élünk, pótcselekszünk, többnyire meg akarunk felelni mindannyian, és feladatainkat talán ellátjuk, de iszonyú sokat ítélünk, közben pedig a sok negatív “én aztán nem…” önmeghatározásban, kiélezettségben és dühben elveszítjük a nyitottságot, a szeretetre való képességünket és a teljes élet iránti igényünket.

 

47 thoughts on “testőrületek

  1. Érdekelne, százalékosan hányan kapnak némi nyomást a közvetlen hozzátartozóktól, társ, szülôk, testvér, hogy ilyennek vagy olyannak kéne kinézni. És hogy tessék mozogni.
    Mennyivel egyszerûbb lenne, ha az emberre rábíznák, hogy csináljon, amit akar magával. Akkor szerintem a n
    lázadó ellentáborban, akik csak azért is zabálnak, is kevesebben lennének. Engem például hidegen hagy a média által sugallt test norma (nem is jut el hozzám szinte), de a társam véleménye igen is számít.

    • Ú, azért mások hibáztatásának is van egy határa. Én nem hiszem, hogy ezért nem mozognak meg ettől zabálnak. Mindenki sáros ebben, alig van olyan, aki eleget mozog, nincs mit egymás szemére hánynunk, inkább cinkosan, közösen túlkajálnak és lustálkodnak. De ha valaki szülés után nem adja le a pluszt, az is lehet egy basztatási ürügy, meg remekül lehet rángatni a kinézettel a kisebb hatalmú felet, ez kétségtelen.

      • És ezek nagyon “fiatalos”, netes, amerikaias trendek, sok férfi álltja, hogy csak a nők hiszik azt, hogy ez számít. A férfiaknak az illúzió kell, hogy a szeretett nő csak úgy, születetten szép, semmi különöset nem csinál érte, de haja fényes, nem őszül, alakja formás, bőre ragyog és satöbbi.
        Én nem gondolom, hogy a békén hagyásból jobb eü és esztétikai közállapotok születnének, de megértem a dacot, amit kivált a piszkálás.

        • “A férfiaknak az illúzió kell..”
          Azok a híres nôalakok, akiket korábban felkaptak és az irodalom vagy történelemóráról ismertünk meg, vajon ôk trendet követtek, mikor darázsderékra fûzôztek? Engem zavar az a sok kemikália, ami hozzátartozik a mindennapokhoz. Épp ezért sajátkészítésû a hajbalzsamom, samponom és nem festek hajat, bár szeretnék kicsit fényesebb, sötétebb hajszínt. Visszautaznék az idôben, csak hogy megnézzem milyen lehetett száz kétszáz évvel ezelôtt a reggeli készülôdés…

          • Ezek a szokások csak az arisztokratáknak, később a polgárságnak voltak kötelezőek, meg persze az eladósorban lévő lányoknak kellett fűzni meg rizsporozni magukat, elképesztő, tékozló és életminőség-romboló volt a napi macera, és ételből bőség volt, de nem ettek egészségesen, a köszvény és a szélütés is európai arisztokrata betegség. A nagy tömeg viszont sokkal természetesebben élt.

  2. Mindig egy csomó megjegyzésem van a posztok dologias részéhez, aztán a posztok végi emelkedettségtől eltelek, és már nincs igényem leírni, hogy de! bah bahbuh buh buh bla bloa.

    Na de most, vége a pátosznak, jön a daily mail. Én befűztem magam szülés után, és még most is fűzném, csak már nagy rám már a fűzőm. Érik bennem, hogy kínából rendeljek kissebbet, de nem tudom, lehet már nem változtatna semmit. A mostani választék nagy része nem érinti a lengőbordákat, amikor az orvosi ijesztgetéseket olvasom, olyan le vagytok maradva érzésem van. Három hónappal vagyok a szülés után; a lengőbordáim még kivsit kifele vannak deformálódva, pedig az én fűzőm a magas kismamás (mellek alatt ér véget), az előző terhesség utáni állapothoz képest van derekam, a bőröm visszacuppant, a köldököm felett lapos a hasam, a köldök alatt két zsírpárna, jobb és bal oldalon (nyilván :D) középen csík (nyilván :D). Nem volt az a hülye érzés, hogy összecsuklok mint a fregoli, mire kicsi lett a fűző, már megerősödtek a hátizmaim. Szerintem gyorsabban helyrejöttem miatta. Most, hogy ezt összefoglaltam, látom, hogy nincs értelme a kissebb fűzőnek már, az izmosodás hiányzik, vékony vagyok és puha. Vagy lehet, hogy ha megizmosodnék eltűnne a drekam? Nagyon kivsi melleim vannak, az A-s melltartó is nagy rám, úgyogy sokat dob, hogy nem egyenes az egész felsőtestem.

    • Nem okvetlenül vastagít meg a hasazás, ha megfelelő módszerrel edzed az egyenes hasizmokat (és az oldalsókat nem, a core-okat meg kevéssé). Elöl, csíkban csinál tónust. Honnan szerezted be a fűzőt, milyen márka?

      • Chicco a helyi mamiboltból, de ez túl magas, ha most vennék ilyen bellybandit -szerűt vennék. Nem terhes testtel pedig waisttrainer, ugyanazt árulja mindenki, ami ebay-en meg aliexpressen kijön az első keresésre.

            • Mindkét tipusú egyforma elven működik, csak a kismamás puhább, a bellybandit először a sima kapcsos ebay verziót árulta + alá spandex, utána hozták be a tépőzárasat.

              Két terhesség közt volt 67 cm (ezt jól tudom, mert mindig azt mondtam, miért nem 66?) terhesség alatt, mikor utoljára mértem 87, mondjuk 90-es hassal szülhettem, szülés után nem tudom mennyi, olyan csúnya volt és puha, hogy nem mertem ránézni. Úgy nézett ki, mint a legdurvább narancsbőr. Egy hónappal később ruhát rendeltem, akkor volt 69, most 64. Mellbőségem (haha) 79, csípőm 88. Tegnap mértem le a ruharendelés óta először, én is meglepődtem. Ha állok sima a bőröm, ha gyertyát csinálok olyan mint a szülés után.

              Nem tudom eldönteni, hogy most akkor használ valamit, vagy sem, lehet egy hónap múlva visszavastagszik a derekam, most, hogy nem fűzöm. És terhesség után amúgyis nagyot változik a test, segítség nélkül is. Bár ilyen derekam tuti, hogy simán nem lett volna. Nem tudom, nem tudom.

  3. Érdekes, ezek a trendek hidegen hagynak. Főleg, mert homokóra vagyok, a thigh gap étkezési zavar nélkül nem elérhető. A seggem meg implantátum nélkül is annyira kerek, hogy a miniszoknya sem opció.
    De a tetoválások, piercingek!!! Komoly dilemma, hogy kitetováltassam-e minden porcikámat idővel vagy azért álljak-e le. Most 5 van, abból 2 nagyobb. A karomon lévőt már nem tudom eltakarni. Idáig az volt az elv, hogy el tudjam egyszerűen fedni és most rájöttem, hogy nekem nem is olyan fontos, hogy ne látszódjanak. Szóval egész hátat elfedő műről álmodom kockahas helyett. A piercingek meg jönnek mennek 14 éves korom óta. Az orromban lévőt 10 év után vettem ki.

    • Hm, ez is érdekes szubkultúra. Miket ábrázolnak a tetoválásaid? Volt olyan munkahely, közösség, ahol hátrány volt?

      Az őrületeket mint médiascannelő újságíróagyú blogger szedtem össze, nem azért, mert biztos mindenki ezen parázik (és főleg nem azért, hogy ezen parázzon).

      • Persze, értettem én! Csak hangosan tűnődtem, hogy érdekes módon nem hatottak rám. Mert lehet engem manipulálni, hajjaj 😀 Főleg az instagramon…
        5 tetoválásom van, ebből 3 szövegféle, van egy farkasfej a hátamon (nagy és gyönyörű, fájdalmas mestermunkája egy profi szalonnak, ezt fogják idén ősszel egész hátassá bővíteni) és két kék rózsa a vállamon. Imádom a kéket. Ez már akkora, hogy csak a hideg évszakokban nem látszik ki a ruha alól. Legutóbbi tetoválás homemade, kicsi szó írógép-betűtípussal. De még tele vagyok ötlettel 😀

        • Munkahelyen sosem volt probléma (Mo-n nem kerestem még munkát így), a párkapcsolataimban igen 😀 noha rólam hamar tudható, hogy szeretem a szép tetoválásokat, valahogy mindenki meglepődik, amikor már kapcsolatban vagyunk, hogy szeretnék még. Nem nőies, hogy olyan nagy és feltűnő és színes és nem is feltétlen ‘csajos’ téma. Én meg imádom a sleeve-eket, a tetovált lábakat, szerintem nagyon is szexi. A magam hibás testével bármikor szívesen odafekszem a kedvenc stúdiómban egy asztalra és hagyom, hogy közel hajoljanak és alkossanak rajtam. Nagyon meghitt dolog, mert fáj és pár óra után már nagyon szenved az ember. Na, ez hosszú lett 🙂

          • A sleeve nekem is tetszik, sőt, sok más minden is. Én is szeretnék, de egyelőre eltakarhatót, magamnak szólna nem pedig másoknak, és egyelőre nem engedhetem meg magamnak, mert nem tart még ott mindenféle kultúra és közösség, hogy ez ne legyen hátrány.

  4. Nagyon szeretnem ha a fenekem ujra kerek, de meg inkabb izmos lenne, viszont ilyen tulzasba vitt feneket nem tudnek elkepzelni magamnak. Kezdek rajonni (tegnap voltam strandolni), hogy a kozel 50 evemmel meg mindig sudar es tonusos vagyok, ami nem jelenti azt, hogy korabbi onmagamhoz kepest, ne lennek joval romosabb. Az a zsirreteg ami rajtam maradt meg ledolgozasra var es nem azert mert girnyo szeretnek lenni, hanem mert annyira halott szovetnek erzem. Ugy elvalik az izomtol, szinte uvolt, hogy nem oda valo.
    Ram amugy nincs hatassal a testkultusz, nem ennek szeretnek megfelelni, hanem egyfajta harmonianak amit meg korosodva is szeretnek megorizni.
    Nekem a fent belinkelt kepek nemelyikerol is a porno jut eszembe. Csak a test es a szexualis vagy gerjesztese mint szempont es ennek szolgalataba allitani a testet. Ez ugrik be, meg ha nem is feltetlenul van igy minden esetben.

  5. Engem Jen Selter segge taszít. Tudom, őt nem érdekli én mit gondolok róla, meg ez pont az amiről mindig szoktad írni, hogy az irigyek finnyogása, hatalmi pozícióból való kisstílű ítélkezés. Ehhez képest Lauren Drain a háttérképem, szóval valami személyes ellenszenv lehet itt. Meg én azt láttam benne, ami lehet totál téves megítélés, hogy afféle hookot csinált a seggéből, a pasiknak. Mármin Selter, mindamellett, hogy a beletett munkát elismerem. Számomra egyébként, nagyon sok minden hat torznak, ám a totál kigyúrt, mindenhol izmos női test nem. Ami meg másokat borít ki. 🙂
    Nem érdekel a tigh gap, ha a soványság okozza, vicces, hogyan lett a csúnya soványság szimbólumából szexi, elérendő cél. Nem érdekel a bikini bridge koccanó csípőcsontja, az Amber Rose segge se tetszik (tudom, nem érdekel senkit mit gondolok, ezért sem írom le a mostani alkalom kivételével soha), Kardashianon meg komolyan nevetek. Ezek a túlszexualizált torzulások, szerintem, már ha alkatilag nem indokoltak, csak műviek. Mint az óriási, aránytalan labdamell. Többnyire nem foglalkozom ezekkel a jelenségekkel, ha szembe jön, arrébb megyek, nem fektetek bele energiát, nem kattintok rá. Egy időben minden második fiú ismerősöm Selter seggét osztogatta, de összességében az irdatlan mellek meg fenekek sokat ártanak az egészséges, sportos test ázsiójának, virtuális célokat teremtenek az arra fogékonyaknak, mondjuk úgy, befolyásolhatóbbaknak. Talán az, hogy kinevetem, épp olyan védekezés, mintha szörnyülködnék, de őszintén egyikre sem szeretnék hasonlítani. Akkor inkább már Drain, aki izmos. A fotói neki is abszolút szexualizáltak, de benne nem ez a lényeg, hanem a beletett munka eredménye.

    Nagy felismerésem, hogy akinek az izmait fotózzák, az többnyire feszít.
    Egyszer azt mondta a házidokinénim az Auróra 22-ben, hogy a mellnek nem kell annyira kiállni, mint a fenéknek, ez csak Lara Croft óta elvárás. Pedig volt már akkor is vagy hatvan éves, még is tudta, mi a helyzet 🙂

    • Minden, amiről itt írok, hook vagy tömegeknek felmutatott norma, bulvártéma, aggályos (?) trend, ekként kezelendő. Nőknek is hook, szerintem több nő kattog Jen fenekén, mint férfi. Nem érdemes morálisan, tetszésalapon figyelni, és én nem az irigységet vagy a kivagyte érvet mondom, hanem hogy gátja a jelenség megértésének. A megértés fontosabb az ítéletnél. Miért akadnak rá erre nők? Hogyan lett ez trend? Nem az a kérdés, hogy te ráakadnál-e.

      Függetlenül attól, kinek ki tetszik jobban, én üdvözölném, ha hazai magazinokon nem seprűszempillájú, majdnem jó alakú, összeerőlködött nők lennének mélymagyar fotós technikával, és nagyon sajnálom, de Kiss Virágot is ideértem, hanem az “áltermészetes” lenne a trend, az Erin és JenSelter-szerű (akik észrevétlenül vagy profibban sminkeltek és retusáltak, laza hajúak), meg EmilyR. Magyar változatban. Itt nálunk balkánias, agresszív, hivalkodó a feljavítás, és nem a nőkkel van a gond, hanem a prezentálással.

      • Én értelek, csak engem az se érdekel mi ennek az oka. Illetve addig érdekel, míg annyira megértem, hogy engem ne zavarjon. (zavarT, mert nyomasztott, de mióta nekiálltam a testemmel foglalkozni, azóta már nem. felismerés: az a zavaró amiről azt hiszed, neked elérhetetlen, de amúgy vágysz rá. az gáz, hogy lassan már senki segge sem érdekel? too much, ahhoz képest, hogy ezen jön ki a szar, a belehúzott rövidnadrágok meg franciabugyik magazin rengetegjében.) Mostanában nincs igényem a mögöttesek megértésére. Ez van, telítődtem, nem csak test és fitnesz témában, de pl nem érdekel, agresszív apuka/bunkó szomszédnő/munkatárs/HONY alany miért csinálja amit. Megnézem, ez hova vezet és mire jutok így. Innen nézve ezért (is) vagy te a blogger, és nem én, és ebben elismerés van, nem pedig elvárás.

        Amit a prezentálásról írsz. Naná, tiszta balkáni az egész, és ha belehelyezem egy még balkánibb-nyugati viszonylatba, akkor az előbbihez áll sokkal közelebb. Mintha mindenki pornószínésznő lenne.

        • ” engem az se érdekel”, igen, én meg a blogger volnék, és kérem az olvasót, úgy olvassa, ha olvassa, hogy ez a beszámoló nem állásfoglalás, pláne nem népszerűsítés, ez tájékoztatás (újságíróagy!), és ami a fontos: tán a Jen Selter sem az ördög maga, ahogy józan családanyaként meg tudatos feministaként gondolnunk illene.

          Hanem az van, hogy ezzel ma híresnek lehet lenni. És a fotói jó minőségűek, és a kinézete ízléses, és igen, a feneke a főszereplő, és az világbajnok.

          Szerintem okés leszarni azt, amivel úgysem bírhatunk, viszont nem bátorság. Vö. a nemrég szült blogger beint a strandtestnek keményen.

          Nem mondanám, hogy akármi elérhető, és mindig marad frusztráció. Ugráésszerű javulás van, de nekem pl. sose lesz vékony lábam meg olyan feszes hasam, mint Emilynek, meg csíktalan se leszek (miközben nagyon is látom magamon is, a fitneszmodell ismerősökön is, mi mindent elő lehet adni fotón). De hát erre mondjuk, hogy amit el kell fogadni, igazán, az nem a jelen állapot, hanem a saját legobb verziónk, abból is az a szint, amit nekünk ez az egész megér, mert mindent nem ér meg.

          És asszem, nekem az ultrafutás sem érné meg, például. Most ilyeneken filózom. Az optimizmus, a változás határain.

          • Nem, nem bátorság, hanem a lehetőség szerinti egyik legjobb, ha már úgysem bírsz vele. De ezt be kell ismerni, főleg ha mégis marad frusztráció.

            Odabaszós ez az ‘engem az se érdekel’, de most épp ez van, nem vagyok képes többre, és emellett tényleg képes vagyok látni, hogy akit meg igen, és folyamatosan, az elismerésre méltó.

            Selter nem az ördög maga, ez eszembe se jut, Selter egy ‘tökéletes’ segg, az alapján amit a média láttat belőle. 🙂

    • Hogy a lényeget megragadjam, én is az aurórába jártam, még nőgyógyászhoz is, sőt, babonából terhesgondozásra is… mindkétszer 🙂

  6. Ez pedig egy index-cikk. Szerintem elfogult és vakfoltos, kulturálisan vak. Ettől még a címbeli jelenség létezik. Az eredményes bodysok között ott vannak a függők és testképzavarosak, de az eredményeseket gyakran meg is vádolják, hogy ez függőség.
    “Ma ott tartunk, hogy azok a nők képviselik a testideált, akik magasak, vékonyak és nagy mellekkel rendelkeznek. Ez az alak azonban irreális. Ritka genetikai adottságok, plasztikai beavatkozások, intenzív diéta és testedzés nélkül nem érhető el.”
    vékonyság = nem cipelsz magadon felesleges zsírt, esetleg látszanak az izmaid. Irreális? Egy amerikainak igen, egy maszájnak, japánnak, indiánnak vagy kenyainak nem. Ok…? Bingó: életmód.
    Diéta = nem hízol el és nem két pofára tolod a szénhidrátot, üdítő-csokika-keksz-krumpli-liszt-pizza kevésbé. Irreális?
    Testedzés, ez mitől irrális? Miért kéne nélküle léteznünk, ha egyszer a gépesített-liftes-autós világ mindenfajta mozgástól megfoszt? Természetes kürlmények között nem élne túl egy 120+ kilós ember. És jól van, hogy ma már igen. De ezzel nem kéne visszaélni.
    Sok évmilliós rendeltetése a testünknek a futás, akadály leküzdése, ugrás, kúszás stb., erre optimalizálódott, és ez torzult el az életmód miatt, és ez a torzulás látszik a rengeteg aránytalanságon, tartáshibán, lumbágón, lúdtalpon, meg a vezető halálozási okokon. Ma már az a kivétel, aki nem ülőmunkát végez, meg néha 1-2 km-t megy gyalog, nem kanapén fekve pihen, vagy hetente háromszor egy órát mozog.
    Miért a tunya a normális?
    “az emberi test megszállott vagy kényszeres befolyásolásának addig nem ismert módozatai”
    Hát, van mit ellensúlyozni. Vajon engedni a közegnek, nem ellenállni, és azt enni, annyit és azért, amiért szokás, és annyira keveset mozogni, az rendben van? Az a normális? És úgy kinézni, úgy öregedni, és abban halni meg…?
    Jaj, annyira elegem van ebből a kenegetésből. Nekem az beszéljen, aki jobban van nálam, és a faszkivan a pocakos, tudományra és mértékletességre hivatkozó dietetikusokkal meg orvosokkal.
    “egészségesétel-függőség” — hát, a pizzák világából elég sokan tűnnek annak (akiken ennek ellenére mégsem nagyon látszik az egészségmánia!).
    Istenbizony, el akarom kerülni a hamis dilemmát, mert nem az van, hogy gyorséttermi falánk polgár kontra méregdrága organikus alapanyagokon élő nyersvegán, van közte is bőven árnyalat, és tényleg túlzásba lehet esni. De ezek a cikkek egy olvasói igényt szolgálnak ki: mindenki megnyugszik, hogy az életmódváltók, “egészségmániások” a bolondok, ők meg a normálisak. A “nomrálisság” hatásai közép- és hosszútávúak. És az a legszebb, amikor ezeken a cikkeken felbuzdulva kezdenek diagnosztizálni másokat és tanácsokat adni, behízott, dohányzó, fornettin élő emberek a sportolóknak.
    Szerintem nem kéne stigmatizálni a nagy normál öntudatban azokat, akik más utat választanak. Akiket leortorexiásoznak, azok meg sokat tudnának mesélni, milyen tüneteik voltak, amíg glutént, cukrot, E-ket stb. ettek, és mennyire megváltozott az egészségi állapotuk azóta. Senki nem bánta meg.

    http://index.hu/tudomany/egeszseg/2014/02/24/sok_ferfi_ketsegbeeseseben_gyur/

    • És: már megint a feministák a hibásak! A férfiak evés- és testképzavaráért is.
      Mintha a gyúrós mánia nettó maszkulin szektaként indult volna a negyvenes években…
      “megjelentek a kifejezetten férfi specifikus tünetegyüttesek is. Bár az evés- és testképzavarokban szenvedő nők még mindig jelentős többségben vannak a férfiakhoz képest, egyes jóslatok szerint előnyük 50 éven belül eltűnik.

      A háttérben húzódó folyamatok közül a nemi szerepek erőteljes átalakulását érdemes kiemelni. Ennek fő mozgatórugója, hogy a nők sokkal céltudatosabbá és kezdeményezőbbé váltak az elmúlt száz évben. Egyenjogúsági törekvéseik mellett nagyobb szerepet vállalnak az élet szinte valamennyi területén, így családfenntartóként is jelentősebb teher hárul rájuk. Térnyerésük miatt a férfiak tömegesen veszítették el a hagyományos harcos, védelmező és kenyérkereső identitásukat, ami részben a testhasználatukban is megmutatkozik.”

    • Ó, bazz…
      “A nők előretörésének hatására sok férfi szabadult fel az erős, családfenntartói szerep elvárásai alól, aminek következménye, hogy egy részük feminin szokásokat vett fel. Ezek a férfiak többet foglalkoznak a külsejükkel, ápolják testüket, kozmetikai termékeket használnak, és az érzelemkifejezés területén is aktívabbak.”

  7. Volt még egy szívszakasztó beszámoló, asszem, videó egy amerikai fitneszmodellről, aki kiszállt, és most már “normális a teste”, utólag őrületnek és függőségnek bélyegezte a verseny világát (tényleg elég meredek, és nem egészséges). Egy ilyen fordított before-after képpel indult. És hogy szeresd a tested, a normális tested, egy kis hasi zsír, egy kis terebélyesség. Nem akartam belerondítani a nagy egyetértésbe, meg tény, hogy ennek a sportágnak elég kemény szabályai vannak, nem valami élhető, de ez a nő sosem volt elég jó, a bírói mérce szerint, szóval nem volt az élvonalban, mondhatjuk úgy is, hogy neki ennyit nem ért meg az egész. És ezt a jogos elégedetlenséget tán kicsit összetévesztette a kóros önhajszolással. Akinek igazán pöpec a formája, az egész életében visszasírja.

  8. Fiúk mindig megnyugtatnak, hogy nem baj az, jó egy kis poci, popsi, van mit markolni… és akkor meg kell nyugodni. (Vagy: mondom a minap, hogy “tök kicsi a mellem, előre szólok” Erre: “nem baj, nekem nem fontos, nem az a vágytárgy”, vagy nem tudom, már, hogy. De nekem igen!) Szóval tényleg azt hiszik, hogy a testünk állapota a szex meg az ő örömük, tetszésük szempontjából érdekes nekünk. De minket nem az érdekel, hogy nekik mi tetszik, és nem is az ő kedvükért tetszik, ami tetszik, hanem kialalult önálló ízlésünk is, és tudjuk, mikor vagyunk igazán jól. Egyébként meg valahogy sose vagyunk olyanok, mint a telten is formás nők azokon az ugyanúgy retusált meg válogatott képeken. Onisionnek is elég fura, vagy talán amerikaias, vagy még inkább: dafke az ízlése (“csakazértsem azt látom szépnek, amire a nők rá vannak kattanva…”)

  9. Visszajelzés: miért nézzük mások testét? | csak az olvassa — én szóltam

  10. Visszajelzés: mi a bajuk a nőknek? 1. – magazinék | csak az olvassa — én szóltam

  11. “A mell kereksége ösztrogénegyensúly kérdése: úgy van ez tervezve, hogy a melled minden ciklusban kitelik, mint a hold. És nem ám a zsírja, hanem a mirigyszövete. Aki ért hozzá, legyen szíves, kommentálja, kíváncsi vagyok.”
    Igen, ciklikusban kitelt, még fogamzásgátló mellett is. Ma is, csak már nem annyira. Ugyanígy a vízvisszatartás is élt, 2-3 napig derékban plusz centik, volt olyan farmerem amit olyankor nem tudtam hordani.

    Egyszer olvastam erről egy cikket – olyan régen hogy még újságban és nem neten – a mellfeszülésre (így hívják és találó mert mérsékelten ugyan de fájdalmas is) azt írták hogy az ösztrogén okozza.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s