ostobaságok, amiket az internet vésett belénk (1.)

KÉPZELJÉTEK, MOST RÖVID POSZTOKAT FOGOK ÍRNI! (De a hosszúakat is el lehet osztani több napra!)

*

Annyiszor jönnek ezekkel…! Belegondolsz, hogy igazak-e? Hogyan gyere rá a hamisságukra? Hogy mi van mögöttük? Sőt, arra, hogy ezeket nem is te gondolod? És: hogyan korlátozzák ezek a józan ítéletedet?

Egy: elnevezési kényszer. Minden apró történést, gyarlóságot elnevezéssé és állapottá, betegséggé fontoskodnak. Mert akkor ez nem sima gyarlóság, önzés. Nem tehet róla, nem ő a hibás – az a hibás, aki nincs rá tekintettel!

Azzal merjél vitatkozni, kritikusnak lenni, hogy ő beteg! De újabban azt is elmagyarázzák, hogy a betegség nem is betegség, hanem normális verzió, pusztán állapot. A szivárvány minden színében. “Sokféle test van és mind szép”, hangoztatják egyértelműen patologikus kövérek. Nem baj, és nem kell meggyógyítani – ezt AIDS-re is mondták már, és a wmn.hu adott neki teret: nem a HIV a baj, hanem a társadalom előítélete! Azaz: te alkalmazkodj, és ne merd őket bírálni. Vagy tényekkel jönni.

Na, ki a felsőbbrendű?

Külön aleset a “neurodivergens” elitkedés, amikor mutogatják az agyukat:

“nem hülye vagyok, hanem különleges az agyam”,

én ettől már 2013-ban is rosszul voltam, amikor itt a kommentekben szerveződtek és nyomták a másikra a kéretlen diagnózisokat. De mára teljesen egyértelmű kamuvá vált. Ennyi rendellenesség nem lehet.

Nekem is egyszerűbb lenne, ha magamra mondanám, bebújnék ilyenek mögé. De ilyet éretlen és ellenszenves kamaszok csinálnak. Ez annyira nevetséges, kártékony módon individualista.

Nem lusta, hanem neurodivergens. Végrehajtási zavara van. Ő TÉNYLEG képtelen! És ki a hibás? Mindig más a hibás. Őt kímélni kell, nem tehet róla:

Nem beképzelt, önző, hanem tipikus Oroszlán. Nem válogatós, hanem ARFID-os.

És a sok hülye szó egyébként is: mentális egészség, bakancslista, valid…

Megoldás: el kéne menni kapálni. (ööö… ezt is sokszor mondják, csakhogy ez TÉNYLEG megoldja) Túl sok a szabadidőd, nincsenek lekötve a kapacitásaid. Én amúgy emiatt és ezt felismerve ellenzem a feltétel nélküli alapjövedelmet. Nagyon sokan nem fognak tudni mit kezdeni magukkal, amint nem lesz nyomás, hogy legyen munkalehetőség. Unalmukban romboló, szomorú, visszaélő módon fognak viselkedni.

Egy másik tévhit is kapcsolódik: mindenki lehetne művész meg értékes ember, csak nem hagyják. Mindenki lehetne ilyen meg olyan, de a társadalom, az előítélet… Nos, nem.- Van, aki szellemi ember, van, akinek ez nem való. nekik NAGYON nem kéne okoskodni meg írónak titulálni magukat.

Az emberi egyenlőség szép eszme, de nem azt jelenti, hogy olyasmiket követelsz, irigyelsz másoktól, amiért te nem dolgoztál meg. Egyenlő bánásmód jár az alapjogok és más jogok tekintetében az államtól és intézményeitől, illetve a munkahelyektől. De magánemberként senki nem fog egy ellenszenves, kellemetlen, akaszkodó embert úgy kezelni, elismerni, dicsérni, mint azt, akit kedvel.

Hogy mi a te bajod, te különleges agyú? Rég nem álltál már szélfútta sziklán. Nem hárítottál el komoly veszélyt. Nem volt tétje annak, amit csinálsz. Amikor dolgozol, emberekkel beszélsz, akkor is gép előtt ülsz. Üresjáratokban vagy.

Menj el barackot szedni, talpalj postásként, takaríts, legyél pultos… Elmúlik az összes szagérzékenységed, az aggályaid a sminkelésed miatt, a testképzavarod!

Augusztus közepén pont ezt csináltam: terápiásan voltam máshol. Ilyen egy áttakarított nap. És 39 fok volt, amikor kezdtük. Nem sok kérdésed, nyűgöd marad a végére. Egy hideg zuhanyzásért is hálás vagy, és félóra csendért.

munkás délelőtt

(folytatom)

kötelező szűrővizsgálatok???

Kérdés érkezett e-mailben, amelyre a blogger válaszol rovatban kezdtem írni, de a terjedelem miatt ez önálló és nyilvános poszt lett.

Kérdés:

Néhány hete lábra kapott a hír, hogy jövő januártól kötelezővé tesznek több szűrővizsgálatot is (újakat, merthogy eddig is voltak kötelezőek), nagy összegű (húszezertől akár ötmillió forintig), ismétlődő (amíg az illető részt nem vesz) pénzbírság terhe mellett, és olyan rémisztgetések is vannak, hogy ezt majd leveszik a bankszámláról, ráterhelik lakásra, autóra stb., ha valaki továbbra sem vesz részt és nem fizeti ki a büntetést.

Bővebben… →

az autizmusról (már amit én tudok)

Olvasói kérdés volt: akkor az autista az új ellenséged?

Senki nem ellenség. Akiknek az érdekét, érzékenységét sérti az álláspontom, azok gondolják, hogy ellenség vagyok, és ezt tükrözik vissza rám: szerintük én vagyok ellenséges, nekem vannak indulataim.

Csak a hamisság az ellenség.

2024-ben ott tartunk, hogy az érintett szülők a következőket harsogják (kommentekben és sorstársi csoportokban, szülői értekezleten):

“Teljesen önkényes, hogy a társadalom az intellektust, a szépséget, a magas kultúrát díjazza, és csakis azt” (annak megfelelően, ami az ő gyerekük hiányossága). “Az alacsony intellektusú, törpenövésű ugyanolyan ember! Attól még, hogy nem felel meg a Jó tanuló, jó sportoló díj mércéjén, az autista fiam ugyanolyan értékes! Hétszázhetven dínófajt tud, fejben számol tízezres számkörben…”

Ennek semmi köze az elfogadáshoz. Az idézet vágyálmot jelent, egyben követelést. E vágyálomban nincs különbség ép és sérült, a teljesítmény és annak hiánya között. “Ugyanolyan értékesek. Semmi sem úgy van, ahogy mindenki hiszi!” Fennsőbbrendűsködés: ő jobban tudja, mi hogy van. Azért hajtogatja ezt, és azért kiált előítéletességet, hogy a gyerekének szerezzen surranópályán előnyt.

Bővebben… →

adhd és más presztízsdiagnózisok

Előre bocsánatot kérek… de nem is, mert nem bűn ez – ha bűn lenne, nem követném el. Szóval disclaimer:

Vállalom az esetleges megbántódást, és most is egy szent tehenet, felfutóban lévő korszellem-jelenséget elemzek, vele egy olyan netes “művészt”, aki láthatólag több olvasóm kedvence.

De hogy én túlírom ezeket, és verébre rontok ágyúval, mondják.

Ó, de hiszen a világból nem a béke, az elsimítás, a kedvesség, a nagyvonalúság hiányzik – az erre vágyók sem nagyvonalúak. Inkább megalkuvók. Nagyvonalúságra nincs mód, mert ellentétes érdekek vannak, éspedig nem vélekedésekben, ízlésben, hanem az anyagi-fizikai valóságban. Nem jön ki a matek. A felismeréséhez éles elme kell, ami máris konfliktuskeresőnek, agresszívnak tűnik, és csak férfiaknak engedélyezik a használatát. A bátor szó hiányzik a világból, amely felrúgja a sunyiság kompromisszumát. Nem én vagyok agresszív, hanem olyan elvadult dolgok zajlanak, amelyek ellen pontos szavakkal lehet és kell szólni.

És nő vagyok. (Akként is aláznak, amikor kiállok. A testemmel, szexualitásommal.)

Nőként tipikusan kerüljük az ütközést, a nyílt állásfoglalást, elvek helyett a gyakorlatra figyelünk, hogy mindenki lakjon és legyen jól, és pont ezért lettünk kihasznált erőforrások. Ezért nem becsülik semmire a munkánkat, a személyünket, nemünket, mert ezt meg lehetett velünk csinálni. De amikor végképp lestrapálódtunk az ingyenmelóban, még akkor sem szóltunk. Önként jelentkeztünk segíteni! Jóindulatú vagyok, tehát nő vagyok. Mifaszban vettem részt én is, idegenek kedvéért…

Az anyasághoz szükséges gondoskodási hajlamunkat, segítőkész reflexünket, empátiánkat felnőtt férfiak és zavaros eszmék élik fel. Drogos kéregetők (“pedig te jó fejnek tűntél”, mondja – “mindenképpen az vagyok, mert a családomra és magamra költök, nem érzelmi zsarolókra”). Részeg bántalmazók (aka hajléktalanok). Önazonosságot kínál mindez a liberális ügyek körül networkölő, középkorú nőknek: én az vagyok, aki segít. Megyek, intézem, adakozom, szervezek, kampányolok, ha cserébe egy kicsit fontosnak érezhetem magam! Mindenféle ügyekben részvényessé válnak, osztalékuk az önbecsülés. Pedig már szétosztogatták magukat: nekik kellene három hónapot aludni, két új cipő, wellnesshétvége, egy jó ebéd, amit más főz meg, és eléjük teszi… saját idő, nevetés, szeretve lenni, önös csacskaságra költeni pénzt. A pihentebb állapotból derengene a lényeg nekik is. Mert agyonhajszoltan azt sem látják, mi a bajuk.

Bővebben… →

nekem is fura, hogy ezt ki kell mondani, de az anya a fontosabb szülő

Ez a poszt arról szól, hogy hogyan tagadják az anyák jelentőségét, hogyan radíroznák ki és hígítanák fel a női-anyai tapasztalatot.

De hát ember volnék elsősorban, úgy értve, hogy a nővoltom előtt vagyok ember – ez egy emberi jogi, klasszikus posztom.

Ezzel együtt, és most erről írok:

nőnek lenni speciális tapasztalat és létezés, amelyet csak az ismer, ért, aki nő, és csak ő hivatkozhat rá. El a kezekkel az anyáktól! Bővebben… →

miért mondják, hogy ne fuss?

Meg ezt se, azt se, tehát ne csináld többet azt, amiben eddig hittél, hogy az majd meglátszik a testeden. Gondolom, nektek is felugranak ezek a cáfoló jellegű, új módszert ígérő tartalmak.

Az amatőröknek, a mindig újrakezdőknek azért mondják, hogy ne fuss, ne kardiózz (annyit), mert az átlagember, ha belevág valami egészség/testformálás projektbe, akkor futni, kardiózni fog, ez a legkézenfekvőbb. Még a teremben is a kardiórész felé veszi az irányt, én is ezt csináltam a teremben 2010 és 2015 között. Észre se vettem a súlyzókat, a gépeket.

De hatékony-e a futás?

Az attól függ. Mt akarsz? Testformálni, fogyni? Élményt? Egészséget? Élvezetet? Hosszú távú kondimegőrzést? Csinálsz mást is a futás mellett? Bővebben… →

végül nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna

az ötödik kétharmad rövid története

Amikor azt láttam, hogy ájultan tisztelt liberális újságírók durva nyelvi és ténybeli hibákat vétenek, nem szóltam. Biztos csak tévedés!

Amikor láttam, hogy Kőszeg Ferenc minden felelősséget leráz, csak ő kefélhessen, Révész Sándor pedig a pedofíliát mosdatja, nem szóltam. Nem akartam, hogy a liberális ismerőseim görbe szemmel nézzenek rám.

Amikor az intellektus és igényesség fellegvárának hitt Narancs értekezett arról, hogy a nem (férfi, nő) spektrum és nem bináris, hallgattam, mert biztos ők tudják, és az is csak egy elmélet.

Amikor jókat röhögcséltek Szájeren, de Homonnay Gergely halálakor nem vonták le a tanulságot, hogy hogyan függ össze a homoszexualitással az, hogy elidegenedett, önző és gyerekgyűlölő lett, ellenben egy kvázi keresztény sztárt faragtak belőle, már tudtam, hogy nagy a baj, és hogy ez a poszt túl hosszú lesz. Én láttam Perintfalvi Ritát nagypénteken mekis hamburgert zabálni.

Bővebben… →

lefóliázás: mi a törvény célja?

Nem igaz, hogy nem értitek! Vagy tényleg nem értik (okos barátaim, újságírók sem, a fiatalok sem), vagy nem áll érdekükben érteni, és ezért végig sem gondolják. (Valószínűbb ez.)

A lefóliázást (újabban: CELOFÁN /???/), “cenzúrát” mármint. Bővebben… →

vannak-e gyűlöletbűncselekmények Magyarországon?

Erre a jajongásra reagálok:

https://humenonline.hu/a-magyar-kormany-a-melegek-elleni-eroszakra-szavazott/

Engem felháborít, hogy ilyen nemtelen eszközökkel, nemlétező elnyomást lobogtatva csikarnak ki szimpátiát. “Sérülékeny”, “marginalizált”, “öngyilkos”. Hagyjátok már abba. Ezer gondja-baja van mindenkinek, ti meg a festett hajatokat mutogatjátok.

Azt is baromira unom, hogy nőknek szánt platformon arról kell olvasni a meleg tokenarcoktól, hogy Kanicsár Ádám, aki felnőtt férfi, hogyan tanul biciklizni, eszik húsvéti csokit, hintázik egy játszótéren, mintha valami sztár volna, vagy hogy Steiner Kristóf hogyan onlyfansezik, valamint kicsi-e a pöcse és hogy éli meg, hogy igen. De az újabb összeomlása is érdektelen. Nem kellett volna bölcs boldogságot hazudni, ha az elfogadó közegben, meseszép környezetben cicákkal élő, barátságokat ápoló, alkotó munkából élő, házasságban élő férfi sem tud boldog lenni. Van egy szerkesztői koncepció, amely megfelelőnek tartja, hogy ilyesmivel traktálják a nőket hétre hét.

Nem gyűlöljük, hanem érdektelennek tartjuk.

Az itt a bibi, hogy nem Amerikában vagyunk.

Mert minden, amit a jogvédők oly buzgón hajtogatnak: diverzitás, munkahelyi policy, Pride, láthatóság, diszkrimináció, Black Lives Matter… amerikai jelenség (a britek is onnan importálták).

És mi van Amerikában?

Nagyvárosokban létezik tömeges utcai prostitúció. A Tangerine című, egyébként remek filmben látotthoz hasonló transznemű prostitúció is. Az életvitelt meghatározó drogozás, nyílt erőszak, nyomor és rengeteg haláleset – általában is, és gyilkosságok a megvetett, használt prostituáltak ellen. Miért? Mert a férfiak szexualitása tendenciaszerűen erőszakos, és Amerika a patriarchátussal megszorzott, undorító kapitalizmus fellegvára.

És van Transznemű emlékezés napja is, a halálesetekre emlékezve.

Na most, a mi régiónkban nincsenek utcai leszámolások, érzékelhető transznemű prostitúció, fegyvertartás. Van viszont import Transznemű emlékezés napja.

Az aktivisták nagy bánata, hogy senkit, de senkit nem tudnak felmutatni.

Dicséretes, ha védik a sérülékeny csoportokat, csak akkor fordul e törekvés abszurdba, ha

hazugságok, ferdítés kell a védelemhez,

kiderül, hogy nem is ők a sérülékenyek (nem ők a védendők), ellenben sima exhibicionista fetisiszták, sexfejű férfiak, akik mások jogaiba terpeszkednek bele,

(ártalmatlanabb esetekben) felmondják az irreleváns amerikai mantrákat, jóemberkedő posztokkal próbálják behúzni az aktivizmusba a bamba, jóindulatú nők tömegeit, és lehurrognak mindenkit, aki szerint ennek semmi értelme.

Az “ellenzéki”, farkason-melegörökbefogadáson-abortuszon üzemszerűen jajgató ismerőseim újabban, fura nívóeséssel, már bármit megfelelőnek tartanak “a hatalom ellen szegezni”. Ha létezik a jelenség itt, ha nem, ha fontos, ha efemer, ha tehet róla Orbán, ha nem, kiposztolják. Bármilyen fiktív, kreált, eltúlzott vád jól jön, amivel a “ha te nem lennél!” berne-i játszma szerint Orbán basztatható.

Addig van ereje a szónak, amíg komolyan lehet venni. Igaz-e, amit mondanak, vagy érdek sugallta mantra, érzelmi körítéssel, amit addig hajtogattak, hogy elhittük? Én utánanéztem, mi a valóság, mert gyanús volt, és rég átlátok ezen – nem ismételgetem, nem is lájkolom mások ömléseit.

LMBT-ügyben ilyen túlhabzásra több példa van. Minden tényalap nélküli pánik és ömlengés például az, Bővebben… →

veganuary – miért egyél állatot, és ne növényt?

Megpróbálom még egyszer elmagyarázni, miért ne legyél vegán, én, aki nem voltam soha vegán. Hát nem véletlenül. Azt is megmutatom, miért tartok ki az állati eredetű étrendem mellett.

Már írtam róla, de az gyáva, a dolgokat nevükön nevezni nem merő, túlbonyolított bejegyzés volt:

dönts jól!

Most egyszerűbben mondom.

Még mindig megkérdezik tőlem, hogy

de nem kéne-e kevesebb húst enni? Nem, sőt. A városi, felnőtt, üldögélő emberek alapproblémája, hogy nem viszik be az elégséges fehérjét, illetve agyonmanipulált, silány ételeket esznek. És amúgy folyton esznek, emellett rengeteg étel “nem friss”, “nincs rá gusztusa” – pazarolnak. Minden évben fogy a testükön az izom, nem is használják, és arányaiban nő a zsír – azoknál is, akik “odafigyelnek”. Ez jól látható a vegán teoretikusok vékony végtagjain és az aránytalanul nagy hasukon.

Nem kell-e sok rost?

A rostról írott részletes érvelést a ketogén könyvből lent idézem. Ide teszek egy csillagot (meg oda is). *

Nem a zöldség-e a legjobb étek? Bővebben… →

ugyanolyan alkalmasak-e a férfiak a gyereknevelésre?

Felmerül a kérdés: ugyanúgy képesek a férfiak empatikusan, szeretettel gondoskodni egy gyerekről, esetleg: a saját gyerekükről?

Ez az alapkérdés, és a konferencia, amelyről a facebookon beszámoltam, ezt sugallta: persze, hogyne? Csak a nők akarják kizárni szegényeke! Elidegeníteni a gyermeküktől!

Egyenjogúságot az apáknak!

Nagyon örülnénk, ha így volna! Mert amúgy képesek rá… szóval annak örülnénk, ha csinálnák is, és az apa-is-ugyanúgy szöveg nem akkor kerülne elő, amikor a nőt lehet vele sakkban tartani, kontrollálni, vegzálni. Ezer és ezer keserves tapasztalat bizonyítja, hogy ezen kívül alig érdekli őket a gyerek, vagy csak a kellemes része a nevelésnek, és csak akkor, ha nincsen fontosabb dolguk. Sőt: belőlük nem lehet kinyerni  az egyenértékű, felelősségteljes gondoskodást, még ha nagyon szépen kérik is, vagy olyan válság van is, mint az anya súlyos betegsége. Őket nem hatja meg az, hogy a gyerek szenved, bajban van, de a gondoskodás mint erkölcsi és jogi kötelesség sem. Ha apa vagy, egészen kis teljesítménytől jó szülő leszel. Az apák emberkednek otthon és a bíróságon is, alaptalanul vádaskodnak és mézesmázoskodnak a szakértőnél.

A kriminológiából pedig azt tudjuk, hogy Bővebben… →

a lófaszt fogom én “edukálni magam”!

Egy ideje ingerült vagyok a nagy megértősdi játékban. És meg akarom írni ezt a felismerést. Vállalom azt is, hogy a lent taglalandó történetre a reakció a “mindig is tudtam, hogy a gyerek túl sokat ül a gép előtt” leegyszerűsítő normie-ság lesz. Hogy majd olyanok “bólogatnak”, iratkoznak fel a blogra, akik szívesen ítélnek, nem gondolkodnak árnyaltan, idegenkedésüknek egyszerű, generációs oka van. De hát én is 1976-ban születtem (mindjárt szülinapom lesz!). Lehet, hogy ez ennyire egyszerű: ha a te tudatodat még nem formálta kamaszkorodban a net, akkor jobban látod a lényeget.

Podcastot hallgatok, nem szoktam pedig. (Eleve hogy podkasztot vagy podkesztet…? Briteknél /ˈpɒdkɑːst/, amerikaiaknál /ˈpɑːdkæst/ a kiejtés!)

Ez nagyon érdekes. Tíz rész lesz, eddig a negyedikig jutott a sztori. A 2010-es gyilkosságról és a korábbi ítéletekről itt és itt lehet olvasni. Ezek ugye a “felületes” cikkek. (Az életfogytiglanos ítéletet hatályon kívül helyezték, tavaly júniusban lett végül a büntetés jogerősen 15-15 év fegyház.)

“Választékosan, élvezettel beszélnek” a gyilkosok. Ez így elhangzik. Na, halleluja. A második részben Milanovich Domi, a wmn újságírója elemez és értékel hosszan a szerepjátékról. Az ő “szakértői” hitelét az adja, hogy nemrég a gémerek védelmében, amúgy fiatalosan (begyepesedett szülők vs. Z-generáció), előítéletellenes céllal írt egy hurráoptimista cikket. Továbbá van pszichológus (alap) diplomája is, és nagyon mondja. Tehát ő szakértő.

Vannak ugye az emberek, akiket Ununk Meg Kell Érteni, Mert Sajnos Előítéletek Sújtják Őket. A furabogárság, a transzneműség és a gémerkedés (mint megszállottság) elég nagy átfedést mutat. Bővebben… →

miért nem “patriarchális” és “elnyomó” a fitnesztest?

Te is sokat hallgattad, hogy a szépségeszményt a férfiak erőltették ránk és mondj rá nemet?

Ki hangoztat ilyet? Mindig ugyanazok. Az ellenérdekeltek. Vö. “A pénz nem boldogít.”

Szépségügyben ÉN MEGMONDTAM MÁR AZ ELEJÉN, hogy az öncsalás nem segít:

hidd el, szép vagy

Pedig akkor jött be az elfogadósdi trend, menő volt. Én meg akkor még szoptattam, két és fél évvel korábban szültem. (Ma már megint nem menő.) Bővebben… →

átműtenek-e óvodásokat?

Bár ezt az állítást vizsgálná meg a Lakmusz meg a Qubit, a “tényellenőrök”, a “tudomány”!

Három kérdés:

  1. Ki mondta, hogy gyerekeket műtenek át? (Mondott ilyet valaki?)
  2. Érinti-e a gyerekeket a transzpropaganda valójában?
  3. Politikai hergelés-e szólni a genderagymosás ellen? (Esetleg figyelemelterelés?)

Bővebben… →

Védett: az iskolákban betiltották a felvilágosítást

Ez a tartalom jelszóval védett. Megtekintéséhez alább adjuk meg a jelszót.

veganuar, my ass!

Ahogy minden trendhez oda kell tülekedni, érzelmi és morális tartalmú mondatokkal köríteni, ismerősök fölött ezekkel hatalmaskodni – és lehetőleg bizniszt csinálni belőle! Bővebben… →

okostányér

Az okos tányér rémesen buta.

Tartalmában is, meg ilyen előírások miatt feszülni is.

Infláció, nehézazélet, újév: a 21. századi, tudományt csodáló (lásd még: járvány eminens, techfejű, fejlődéspárti, racionális) embertípust lenyűgözi a tudósok bármely javaslata – tehát spórolj az evésen és étkezz “egészségesen”! Ez a Telex újévi gasztrocikkének lényege.

Hihetetlenül cinikus lettem ezzel kapcsolatban, annyi hülyeséget beszélnek a hazai dietetikusok. Bővebben… →

közkívánatra: újra magyaróra (1.)

Ma egy olyan nyelvhasználati kérdést tárgyalok ki, amely gyakran előkerül a hétköznapi beszédben. A válasz igen egyszerű – annál érdekesebb, hogy még mindig ennyiszer felmerül.

Többfelé ágazik a probléma:

  1. Mondjuk-e emberre, hogy ez, vagy csak azt, hogy ő?
  2. Mondjuk-e tárgyra azt, hogy ő?

Ez ismét “azt mondta a tanítónő, éssel nem kezdünk mondatot” típusú probléma, de egy kis olvasottsággal, nyelvi magabiztossággal már tudod, hogy a tanítónő dogmát tukmált, és nem úgy van az. Bővebben… →