természet címkéhez tartozó bejegyzések

az álkörnyezetvédelemről

Közzétéve Szerző:
19

Begyulladt a szemem, megyek is mindjárt szemet szereltetni, de olyan jóféle basszameg-lendület van bennem, megírom ezt most e nyugis órában. Remélve, hogy sokakhoz eljut (ez a téma nagy érdeklődést vált ki mindig), ez nyilvános poszt.

Erről már írtam:

mi van a szívószálon túl?

lebeszéled az olvasókat a környezetvédelemről?

cselekedj a földért: egyél kevesebbet!

nem, nem a steak, nyugi

Felbaszott az ELLE, megrendeltem most ezt a számot, amelynek a címlapján Oltai Kata meg Nagy Zsolt volt, és elolvastam mindhárom páros interjút. Azokkal nem is volt baj, közepesen jó színvonalú, informatív újságírói teljesítmények.

Az ELLE a legprogresszívabb mainstream nyomtatott női magazin.

Bővebben… →

nem nyár, de nem is vénasszony

Közzétéve Szerző:
7

Hanem mi?

Ősz, kora ősz, én nem félek ettől – és már a haláltól sem. Gesztenyés, ragyogó, szépséges. Néha esik. Néha taknyosak leszünk, hajnalban már hűvös van, nem hívogat, és a tó vize sem nyárlangyos posvány (megint belementem, annyira jólesett nyolc kilométer futás után! csak már okosabb vagyok, tudom, hol kell, hogy ne legyen hiszti. mindez Juli forgatási napján történt. minden kísérő unatkozik, ezért megyek futócuccban, meg napozó lepellel). Negyed nyolckor meg már homály van, de olyankor a legszebb hazafutni.

Aranyfényű hétvége. Bővebben… →

hullócsillagok – és te mit kívánsz?

Közzétéve Szerző:
10

ege alatt még mindig

Szóval, néztük a nyári égboltot, és átcikáztak rajta a meteorok, és akkor az ember kimondja a kívánságát. Mindenki. Csendben, szépen belül.

Fekszünk, nézzük.

Ez egy vándormotívum (talán: toposz) amúgy, vagy csak egy közismert történet: az aranyhal, vagy a szellem, akit kiszabadítasz meg visszadobsz, megkérdezi, mire vágysz. Üzletet ajánl, és akkor kívánhatsz.

Az ember pedig nem tudja eldönteni, mire vágyjon. Elhamarkodja.

Jól válaszd meg a vágyaidat, céljaidat, mert mi lesz, ha teljesülnek? Ez a tanítás lényege. Bővebben… →

májusi hétvége

Közzétéve Szerző:
11

Ez a két nap a sport jegyében telt, de nem a szokásos módon. Élmény, Dunakanyar, közösség, Duna, természet. Bringával és vonattal, HÉVvel mentem mindkétszer.

Szombaton egy szervezett, hetek óta várt kajakozáson vettem részt, erről írtam és tettem néhány képet is.

Vasárnap pedig Bővebben… →

önös

Közzétéve Szerző:
132

melléknevek sorozat 22.

előtagból? személyes névmásból?, -s képzővel

-s: ‘valamivel való ellátottság’

Esett az eső tegnapelőtt, órákig, hevesen. A fogason didergünk fölfelé, bringások.

De szar ez az eső.

Hm, igen.

Nem tudom, bennem így Medárd másnapján valami egész más van. (Medárd napján hogyha esik, negyven napig mindig esik, Medárd napján pont nem esett.) Először is, röhögök magunkon: az ember járt a Holdon, nanotechnológia van, szívátültetés, Kierkegaard, mégis kiborulunk egy ilyen hétköznapi eseménytől, mint az eső, és az emberiség egyébként is képtelen egy egyben lejövő alumínium tejföltető megalkotására vagy egy okés karácsonyfatalpra. Bővebben… →

miért ciki?

Közzétéve Szerző:
316

tavaly tavaszi

Tegnap elhatároztam, hogy szakítok a megszokott mozgásformákkal. Mármint annyiban, hogy tegnap mást csinálok. Most épp gyönyörködöm ebben a mondatban. A posztot kedden kora délután, mindjárt a másféle sport után kezdtem el, szerdára szántam, tehát akkor még kamu és előregondolkodás a tegnap használata, de azóta már nem: most, szerda nulla óra negyvenkor, teljesen más gondolatok közepette írom bele ezt a mondatot, amikor már tényleg tegnap a tegnap, meg a sportja neki, mert már ma van, értitek.

Szóval mondom (tegnap), hogy ma nem lesz se terem (sok volt a hétfői, vennem kell új bérletet), se otthoni torna (nyűgös), se futás (az vasárnap volt), az ausztrál lovaspóló meg aztán végképp szóba se jöhet, ám kalkuláljuk bele, hogy gyönyörű az idő. Bővebben… →

természetellenes

Közzétéve Szerző:
36

melléknevek sorozat 17.

összetett szó, főnév és képzett melléknév tagokkal

Én sokáig hittem, hogy a test mint finomhangolt, tökéletesen működő szervezet, az evolúcióban fényesre csiszolódott üzem pontosan tudja, mire van szüksége, és jelzi is.

Nem véletlenül éhes az ember, nem véletlenül fázik, nem véletlenül tárol zsírt a csípőjén. Oda kell figyelni a jelzéseire, követni, és akkor minden helyreáll.

Most azért árnyalódott ez. Mintha megértettem volna.

Hogy mi volt eddig, mit tettem, mit mulasztottam, mivé torzultam, és hogy mi lehet mégis, testemből, közérzetemből ennek ellenére. Hogy nem reménytelen, mert jók az adottságaim, és a testem megbocsát, de kemény meló.

Azért “kell” most természetellenes és intenzív dolgokat csinálnom a testemmel, mert Bővebben… →

fejben ott lenni

Közzétéve Szerző:
650

És még az a csodálatos az intenzív sportban, kedves barátaim, ha nem unjátok még, de hát biztos nem, hogy ez nem öngyötrés és nem mechanikus föl-le, ki-be, lépés-lépés-lépés, noha persze az is, hanem egy gyönyörűségesen koncentrált, intenzív belső állapot.

Ó, ez az egész rég nem rögeszme-alapú, hogy elhatároztam, és akkor nyomom, mert kell, mert a belső lágerem őre vagyok. Vagy valami cél reményében: szar, unom, utálom, de csak így lesz lapos a hasam vagy kisebb a seggem.

Most már hív az erdő, az izomfeszülés, a terem. A turmix, a szaunabágyadás. Bővebben… →

biztonságos poszt

Közzétéve Szerző:
237

Ez a poszt önmagában is vicces, de a végén a goldenblogos szavazási felhívással együtt egyenesen virtuóz, és nagy büszkeségem – lásd a lenti magyarázatot is. Egy korai nyoma annak a rugalmas, leleményes, mindent leszaró életörömnek, saját invenciónak, ami a legjobb pillanataimban jön csak ki, és amit soha nem tudott lemajmolni, elvenni Gumiszoba meg a koppintók, hiába erőlködött összeszorított szájjal, lila fejjel. EZÉRT utálnak. Ez a húzás a verseny egy késői szakában fordította meg a helyezéseket, kinyomta a szánadék Huffnágelt az első tízből (ez volt a cél, aztán még ki is zárták), mellékhatásként egy érdektelen giccsbloggerecskével, Zsarnai Beátával pedig megnyerette a szavazást. Úgy értem el, amit akartam, hogy senkinek nem volt rossz, egy üde fricska volt az egész. És ettől lettek ilyen iszonyat idegesek az álneves gyűlölködők, hogy fél évvel később se tudták elfelejteni, egyszerűen nem tudták elhinni a szolgalelkűek, hogy én ezt meg mertem csinálni. A blog alapos ismerője fröcsögő erkölcsrendész e-mailt is írt, ez külön elégtétel volt. Lásd a poszt végén.

*

Hogyan is kezdjem Veletek megosztani kavargó gondolataim máma??? Nézem az aranyló őszt. Szeretem a természetet…. A Természet körforgása nem csak esztétikai élmény számomra, hanem mindig el is gondolkodtat: a fák levetik lombruhájukat, aztán hótakaró alatt, ködben alszanak az állatok és a növények számomra, míg aztán tavasszal, az új ébredéskor rácsodálkozhatunk a számomra legyőzhetetlen erőre, a hótakaró alól kikukucskáló-tekingető új hajtásokra, hóvirágra. Az örök újrakezdést idézi ez számomra. Bővebben… →