Felmerül a kérdés: ugyanúgy képesek a férfiak empatikusan, szeretettel gondoskodni egy gyerekről, esetleg: a saját gyerekükről?

Ez az alapkérdés, és a konferencia, amelyről a facebookon beszámoltam, ezt sugallta: persze, hogyne? Csak a nők akarják kizárni szegényeke! Elidegeníteni a gyermeküktől!

Egyenjogúságot az apáknak!

Nagyon örülnénk, ha így volna! Mert amúgy képesek rá… szóval annak örülnénk, ha csinálnák is, és az apa-is-ugyanúgy szöveg nem akkor kerülne elő, amikor a nőt lehet vele sakkban tartani, kontrollálni, vegzálni. Ezer és ezer keserves tapasztalat bizonyítja, hogy ezen kívül alig érdekli őket a gyerek, vagy csak a kellemes része a nevelésnek, és csak akkor, ha nincsen fontosabb dolguk. Sőt: belőlük nem lehet kinyerni  az egyenértékű, felelősségteljes gondoskodást, még ha nagyon szépen kérik is, vagy olyan válság van is, mint az anya súlyos betegsége. Őket nem hatja meg az, hogy a gyerek szenved, bajban van, de a gondoskodás mint erkölcsi és jogi kötelesség sem. Ha apa vagy, egészen kis teljesítménytől jó szülő leszel. Az apák emberkednek otthon és a bíróságon is, alaptalanul vádaskodnak és mézesmázoskodnak a szakértőnél.

A kriminológiából pedig azt tudjuk, hogy amikor az apák tanúk nélkül maradnak a gyerek(ek)kel, akkor ijesztő arányban zajlik agresszív egózás, lelki gyötrés és hatalmaskodás, a legjobb esetben megúszós, elhanyagoló módon felügyelik, de a legrettegettebb férfiak mocskos szexuális és üzleti célokra használják a helyzetet. A PornHubon, ami még nem a darkweb, több tízezer ilyen videó van, és ezek csak azok, amelyeket feltöltöttek és tudunk róluk, tehát ügy lett belőlük. (Hogy a frissen feléledt ügyhöz, az óbudai óvónőhöz kapcsolódjak: elképzelhető, hogy a könnyű hozzáférés miatt a nő fotóz, de az ilyen felvételek minden esetben perverz, erőszakos férfiak kedvét, igényét és üzleti érdekét szolgálják.)

De mi az oka, hogy nem rendesek, nem gondoskodóak, visszaélnek?

Haha, mondta egy jóbarátom (fiú), nemrég te ütötted a vasat, hogy nincs különbség nők és férfiak között! Mindkettő ugyanúgy lehet szülő! Vagy akkor nem?

Nem. Azt mondtam, hogy agyból, erkölcsből, elemi emberi jófejségből nekik is menne, ha már ösztönből meg a vér szavából nem megy. Szépen kéri az anya, meg is mutatja, ha valamit nem tud, és csinálják is, a legeslegjobbfejek egész jól… amíg át nem jön vendégségbe a Fontos Barát, vagy nincsen Határidő, vagy Hétvégi Motoros Összegurulás, Esetleg Koncert.

És nem kéri számon őket igazán senki. Az egyenlőtlenség formái sorozat nagy része erről szól.

Írtam továbbá a biológiáról, a szülésről, szoptatásról, a női test reakciójáról a fogantatásra, terhességre. Ezek specifikusan női jelenségek, senki nem akar titeket kirekeszteni, de hormonálisan és ösztönösen ti nem vagytok úgy ráhangolódva a babára. És van itt egy “közgazdasági” szempont is: a nőknek jó okuk van menteni, krízisben is védeni azt, akinek a kihordása, szoptatása, gondozása akkora befektetés volt, már annyit elvett a saját jogú életükből és a testi integritásukból, gyakran az egészségükből is. Olyasmit és annyit vett el, amit és amennyit az apáktól nem. Aki, ugye – mint azt tőlük halljuk –, azt se tudja, ő-e az apa valóban, és nem ismeri fel szagról a sarját, ellentétben az anyával, aki sejtről sejtre a saját testéből építette fel az új életet.

Tény, hogy kevés olyan teendő van, amelyre akarással, jóindulattal ne lennének képesek férfiak is, HA a feladatot a legsajátabb dolguknak, prioritásnak, sőt: identitásuknak érzik. Ha másért nem, mert megúszni, elutasítani társadalmilag kínos, szégyenteljes, számonkérhető volna.

De nem érzik a legsajátabb dolguknak, és nem is kínos nekik, nem nagyon zavarja őket. Részben biológiai okokból, részben a betonerős szocializáció miatt, és ezért szégyenletes a gyerekért menő harc, követelőzés pont tőlük.

Lehet valaki anyaértékű apa, és a skandinávoknál szoktak is azok lenni, de mi azt látjuk, hogy nincsenek jelen, megússzák, ostobán, erőszakosan vagy hanyagul végzik a feladatot. Válás után a gyerekkövetelést olyan férfiak adják elő hattyúhalála stílusban, akik nem voltak jelen a mindennapokban, valami hülye hobbijuk volt a béközéptől, politizálástól a horgászáson keresztül a meccsnézésig és motorokig, ja, el ne felejtsem, ők DOLGOZNAK (avagy: MUNKÁT KERESNEK), ÉS AZ RETTENTŐ FÁRASZTÓ. Vagy, ezen felül, a nő és/vagy a gyerekek sanyargatásával de facto veszélyeztették a gyereket. Minél követelőzőbb, asztalra csapósan önösebb, nőellenesebb a férfi, annál kevésbé jó szülő.

Olyan különbség biztosan nincs a nemek között, hogy ez alapján minden irritáló vagy gusztustalan apróságot a nőnek kelljen elvégeznie, amikor pedig két ép szülő van jelen, és mindketten otthon vannak. Ha viszont a magyar átlagapát megnézzük tízezer példányban, nem és nem fogja rendesen megcsinálni, fejben tartani, megszervezni, letörölni.

A nemek között viselkedésbeli mintázatok különbségei is megfigyelhetők. Egy nő nagyon kevéstől agresszívnak és gyanúsnak számít, például ha szenvedélyesen védelmezi az álláspontját, vagy felemeli a hangját. És tipikusan kik a sebesség- és veszélymániások? Batár autóból üvöltözők? Kik követnek el erőszakos bűncselekményeket? Melyik nemű szülő lép le típusosan a gyerek születése után (vagy előtt)?

Ezt tényleg magyarázni kell? Világszerte és történetileg is mindig bennük tombol az adrenalin, ők gyűjtögetnek (vagy farigcsálnak) késeket, baltákat, lőfegyvert, ők élvezik az elidegenítő technikai dolgokat, az elembertelenedett környezetet, addiktív szereket, mindazt, ami nem való kisgyereknek. Ők durculnak be, amikor együtt kéne működni, ők lesznek azonnal irigyek és robbanósan idegesek, ha a házastársnak egy kicsivel jobb a végzettsége vagy fizetsége (kiherélték őket!). Ők akarnak háborút, ők játszanak katonásat és ölőset, ők nem vigyáznak a teremtett és épített környezetre, távozóban és részegen ők lőnek bele a muranói üvegbe. Ők állnak zsoldosnak, ők imádnak fosztogatni, erőszakolni, ölni, ha lehet, és velük vannak tele a fegyházak. Ezért anya a Földanya és nem apa, és szerintem Isten… mármint az, aki szeretet, Isten is nő.

Én nem mondom, hogy nincsenek durva elvárások a férfiakkal szemben, de ahogy szétnézek, az igazi törzsfő-eltartó, hét számjegyűen jól kereső férfi annyira ritka, hogy még a diplomás budai zsúrfiúk sem ambicionálják az “egzisztenciális biztonságot”, nem is tesznek nekik szemrehányást, ha nem megy jól a családeltartás, gyakran a szülői segítség menti csak meg az éhezéstől őket. És persze a hibás a világ, a kapitalizmus, a magyar viszonyok, Orbán. De ha egy nő nem főz, nem jó anya, nem mosolygós-nyugis, nem szép (ezek az elvárások), na, azokat a szankciókat nem lehet megúszni. És korholhatod te a férjed, de akárhogy forgatod az agyad, olyan egy mondattal megalázó-megsemmisítőt te soha nem tudsz mondani, amit ők akár kötőszóként. Hogy sírsz és rettegsz hajnalig, olyanokat. És elmegy napokra, és nem kell beszámolnia, hova.

Hát, ezek a nagy különbségek, még akkor is, ha anyaként butuska-sznob stílben nyomod, vagy gyenge és zaklatott az anyaságod, mert már teljesen kikészültél.