tékozló kamaszkor

crisnek

Azért érdekes, hogy miken paráztam régen. Egészen mélyen belsővé tettem olyan elvárásokat, parancsokat, normákat, amelyeknek semmi köze nem volt ahhoz, hogy én mitől érzem jól magam és mitől működöm jól. (Ez az interiorizáció.)

Lassan áll össze ez a poszt, mert fáj. Mert a gyerekkorom, az anyám, a jelenem van benne, mindazok, akik használtak. Itt ülök húsz sora fölött két napja, rá-ránézek, most lendültem bele.

Mint egy bank, amelyből mindig csak kiveszenek. Bővebben…

az egyenlőtlenség formái 29.: drágám, estig dolgozom

Sajnos, nem érek oda.

Tudod, mennyire hajtom magam értetek.

Legalább hétvégén legyen egy kis nyugalmam.

Nem a lábamat lógatom, pénzt keresek.

Neked mondtak valaha ilyet? Álltál ott e mondatoktól elnémítva? Bővebben…

apukastratégiák

Mivel három gyerekem összesen hatféle intézménybe járt, én meg háromban is tanítottam, és voltam osztályfőnök is, valamint mert figyelek nagyon, bátorkodom Brehm-szerűen összeszedni az apukák fajtáit, ahogy a szülői értekezletről gyaníthatóak.

A) (mintegy 80 százalék) sose láttuk Bővebben…

egészséges férfi apaságot vállal

Olvasom ezt. Aki megosztotta, újságíróért kiált:

http://www.spermadonor.hu/index.html

A gyereknek nyilván az a jó, ha harmonikus légkörben, szerető családban nőhet fel, anyu + apu + 3 szoba + 4 kerék stb, de a mai modern világban már vannak szingli családok, leszbikus családok, feministák, vagy akik pusztán csak reálisan látnak és tudják, hogy semmi garancia arra, hogyférjük velük marad, a házasságok fele válással végződik, azaz jó eséllyel úgyis egyedül, apa nélkül nevelkedne a gyermek. Ha nem akarsz a Kaáliba menni, vagy a hormonkezeléstől tartasz, vagy van férfi társad, de nem jó a spermiumszám (férfimeddőség, azoospermia), esetleg nem akarsz a spermabankban egy katalógusból apát választani, egy fantomképtől babát szülni, csak írj nekem, s természetes szexuális úton (szerelmeskedés útján), vagy házi inszeminációval (pohárral, fecskendővel) kivitelezzük a megtermékenyítést. Rengeteg féle kórságban szenvednek emberek, érzékenység, allergia s egyéb furcsaságok, hálisten nekem semmi betegségem, felmenőim 70-90 évig éltek, HIV, szifilisz, hepatitis valamint spermiogramot is tudok adni, teherbeesés jó eséllyel fél éven belül. Ha csak véleményed van, látogass el a blogomra. Egyébként, ha van rá igény, én tarthatom a kapcsolatot a gyerekkel, tehát szó sincs arról, hogy apakép nélkül kellene felnőnie…

És figyeljetek:

Ez volnék én… 183 cm, zöld szem

Puszi!

p.s.: ja és nagyon szépen zongorázom 🙂

 

Jó, hát némi figyelemkeresés, nárcizmus. De amúgy: a nagy ötlet, az innováció, a piaci rés…! Most tényleg, mi ezzel a baj? Sokan akarnak gyereket, partner nélkül, egyedül, egészségeset. Amúgy is hiszünk a divergens megoldásokban, nem rémülünk meg a hagyományos apa-anya-gyerek felállástól eltérő mintázattól, ugye? A hivatalos út, a mesterséges megtermékenyítés és az örökbefogadás is nehézkes. Azonban a családjog is nehézkes: Huffnágel Pisti azonnal kommentben figyelmezteti a lehúzós, lesben álló nőkre a naiv donort. Nem vagyunk meglepve.

Ez meg a kedvenc kommentünk. Annyira bizonygatja a donor, hogy ez milyen egyszerű, csupa kölcsönös előny, korrekt boldogság. De a randikultúrájára és árképzésének módjára én is kíváncsi volnék.

üvegpohárAttól tartok, ez nem piac, vagy ha az is, a rés nem itt van rajta.

Ha már ez a probléma, akkor lenéz valahova szombat este a szingli, aztán eksön. Ez tűnik a legegyszerűbbnek. Vagy egy jó cimborát megkérni a szívességre, bizalmi alapon (neki talán kórsága nincs, tudható az előélete, édesapja skizofréniája és a kiviallergia). Nem ám holmi piaci hirdető, aki az ismeretlen fürdőszobában előkapja kis, csehszlovák típusú kávéspoharát és fecskendőjét, miközben meggyőző, ügyfélbarát mondatok jönnek ki a száján.

Hogy van ez, mit gondoltok?

az én hercegnőm

Ezt a képet a már említett trikóról egy olvasó facebookján találtam, aki lányos apa, és részletes elemzést is írt a témáról. Ursus arctos vendégposztja, a szöveget január 1-jén írta.

*

Ő az én hercegnőm, ő az én kislányom, ő az én tulajdonom…

rules for...Egy viszonylag népszerű fotó vissza-visszatér az üzenőfalamra. A képen egy póló, rajta feliratok, amelyekben egy lányos apa inti a képzeletbeli, leendő vagy akár aktuális udvarlót, barátot, hogy mire figyeljen, mit kerüljön el. A közepesen népszerű megosztás sok lájkot, egyetértő megjegyzést generál. Nem is érdemelne ez több figyelmet, mint az átlagos viccespóló – azokat sem szokás komolyan venni, azonban én úgy tapasztaltam, hogy nem csak netes, webkettes és korántsem csak férfias közegben uralkodó az a vezérelv, alapgondolat, amely a pólón jelenik meg. Bővebben…

a gyehenna tüze

fájdalmas, mérföldkőnek bizonyuló vallomás a gyerekkoromról, 2012 júliusából. én egy kicsit azt hittem, önkéntelenül persze, hogy mindenki ebben vagy ilyesmiben nőtt fel. mindenesetre most, hogy egy nagy fordításban vagyok, pontosan tudom, ki próféta, ki pátriárka, ki király, ki filiszte- és ki farizeus, meg azt is, milyen szókinccsel fordítsam a gyerekeknek szánt neoprotestáns vallásos dalocskákat, és ez jó érzés.

nem került be a könyvbe — kifelejtettem, de a kötetet nyitó önéletralyz című írás felidézi a lényeget

Keresztény családban nőttem fel. A szüleimet ugyanaz a lelkész eskette, aki engem és sok évvel később az unokaöcséimet keresztelte. Ma is tudom a zsoltárokat, sőt, azt is, kit támasztott fel Elizeus próféta, és van miről beszélgetnem a gyakorló protestáns ismerősökkel. A vallás a szüleim között számtalan konfliktusra szolgáltatott ürügyet: vallásháború tört ki. És ami még szörnyűbb volt: rettenetesen féltem a pokoltól.

Bővebben…