Infláció, nehézazélet, újév, a 21. századi, tudományt csodáló (lásd még: járványőrült, techfejű, fejlődéspárti) embertípust lenyűgözi a tudósok bármely javaslata – tehát spórolj az evésen és étkezz “egészségesen”!
Hihetetlenül cinikus lettem ezzel kapcsolatban, annyi hülyeséget beszélnek a hazai dietetikusok. Az átlagos tudománypárti embert meg nem érdekli, nem véletlenül nem is egészséges. Csak akkor rántja elől szakmai ajánlást, ha valaki fölött lehet fontoskodni, fejet csóválni.
Nem butaság amúgy a spórolás, én se ülök be annyit a dizájnpresszókba, amelyeknek ilyen életérzés (utazáshelyettesítő) szerepe volt (amellett, hogy sok órát töltöttem és rengeteg szöveget írtam ezeken a helyeken).
Az ifjú telexes újságíró utánanéz a “tudományos ajánlásoknak”, mit hogy kell, és a következő cikket írja:
https://telex.hu/gasztro/2023/01/04/egy-napi-etkezes-a-taplalkozasi-iranyelvek-szerint
Erre az okostányérra hivatkozik, ezt kiemelem itt is (összeállította a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége a Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszertudományi Tudományos Bizottsága ajánlásával):
Click to access OKOSTANYER_felnott_A4_2021.pdf
Mi a gondom ezzel?
Elsősorban a vakság az összefüggésekre; a szénhidrátfejűség és a vegán propaganda rejtett hatása. Ezen a tányéron van 80% magas szénhidráttartalmú étel(csak ch vagy majdnem csak ch), és 20% az, amiben leginkább fehérje van. Több a gabona önmagában (mintegy 30 %, ez térfogatra vajon? vagy a kalóriáik százalékában? nem tudjuk), mint a fehérjeforrás (20%). Ha az eszményi ajánlás is ilyen, hát még a valóság, akkor csoda-e, hogy így él, néz ki, sorvad el szarkopéniában, csontritkulásban, cukorbetegségben és demenciában a magyar?…
A heti 75 perc intenzív vagy 150 perc mérsékelt aktivitás reális, ahogy elnézem honfitársaimat, de szánalmas, mert soha a napi 1200 kalóriányi el nem égeted vele, vagyis raktározni fogod. A Garmin mérése alapján már egy tempós gyaloglás is intenzív, nem véletlenül írnak a harmadik oldalon a sportra legalább tíz percet. Nem kertelek: ha az ötszörösét nem célzod be ennek nettóban (semmi öltözés, bemelegítés, pihenő, nyújtás), akkor megnyomorodsz.
Látunk itt egy aggályosan számolgató, icipici adagokat evő, ételeket egyébként ismeretlen szempontok szerint válogató irodai dolgozót, aki háromszor is figyelmeztet a teljes kiőrlésű gabonára, bulgurra, de este csak fehér tésztát eszik paradicsommal, olyan vacsorát, amiben egy gramm jóféle fehérje sincs.
Ez a három mondata mindent elárul, és felhördülsz: miért, miért ne lehetne ennél több b húst enni, vagy halat, ki ez a parancsnok a fejekben, milyen hülyeség ez? Müzli, kávé tejjel, nass, tilos a zsír, napi öt étkezés – miért? Tényleg az ajánlás miatt? Az megkérdőjelezhetetlen? Vagy ezeket szereti? De legyen, szeresse, de akkor mit görcsöl rajtuk? És miért nem megy sportolni? Mert akkor ehetne 3000 kalóriát is.
Ráadásul észben kell tartani, hogy ha 2,8 százalékos tejjel ittam a reggeli kávémat, aztán pedig a müzlimre is tettem három kanál joghurtot, netán elnassoltam egy marék mogyorót, azok is ebbe a kategóriába esnek – vacsorára már nem is nagyon juthat semmi, amiben zsír vagy olaj van. Ráadásul észben kell tartani, hogy ha 2,8 százalékos tejjel ittam a reggeli kávémat, aztán pedig a müzlimre is tettem három kanál joghurtot, netán elnassoltam egy marék mogyorót, azok is ebbe a kategóriába esnek – vacsorára már nem is nagyon juthat semmi, amiben zsír vagy olaj van.
A cikkben ami állati, az mind jajaj, mert a WHO azt mondta, meg a környezettel mi lesz. A húst zsírtartalmú élelmiszerként említi, nem is utal a fehérjebevitel fontosságára, a fehérje minőségére (hüvelyeseket ajánl), csak az a lényeg, hogy ne legyen túl sok zsír.
Amúgy a hivatalos ajánlás ilyesmi (a WHO-é nem pontos):
Dietary reference intakes suggest that adults consume 45% to 65% of their total calories from carbohydrates, 20% to 35% from fat, and 10% to 35% from protein.
– de ez nem térfogatként, hanem a kalóriák százalékában (1 g fehérje 4,2, 1 g szénhidrát 4, 1 g zsír 7-9 kalória). Jegyezzük meg, hogy a tipikusan fogyasztott magas szénhidráttartalmú élelmiszerek tartalmaznak némi fehérjét is, csak az vagy egyértelműen kártékony, mint a glutén, vagy kifejezetten rosszul hasznosul, mint amilyen a hüvelyeseké. Tehát a “nemes” (állati) fehérje nem 35 százalék, hanem kevesebb.
Érdekes még az okostányér első oldalán, hogy a cukrot, a sót és a zsírt (mindenféle zsírt) mindenképpen leszorítaná, egyformán tartja károsnak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szénhidrát rendben van, az jöhet.
Egy kis szógyakoriság. A Telex-cikkben keresővel azt találjuk, hogy a “gabona” tízszer szerepel, és nem tilalomként, káros hatásai miatt, hanem mint természetes része az értrendnek és ajánlott élelmiszer, csak legyen teljes kiőrlésű (ezt nem fejtem most ki, de a tk gabona pusztán mítosz, tökmindegy, a gabona az gabona). A “fehérjét” egyszer említi (proteinként sem, aminosavként sem), így:
Az ajánlott napi fehérjebevitel az irányelvek szerint tipikusan zsírszegény, fehér hús, nagyon kis százalékban vörös (marha, sertés, vad), és egészen limitált mennyiségben, „alkalmanként” feldolgozott (felvágottak, füstölt, sózott húsok, virslik, stb). A WHO szerint a napi energiaigény kb. 30 százaléka származhat zsírokból. Az átlagos felnőtt napi energiaigénye 2000-2300 kcal körül van, ez 6-700 kalóriányi húst vagy más zsírtartalmú élelmiszert jelent egész napra.
Tehát a bekezdés elején még a fehérjéről volt szó, a végére már tilos/korlátozandó lett a hús mint zsír. Annak ellenére, hogy a hatósági áras csirkemellfilé fehérjetartalma 21,6%, zsírtartalma 2,6%, és lehet parkolni, grillezni alig olajon sütni, aminek java úhgyis a serpenyőben marad.
Megjegyzem, 600-700 kalóriányi húsban, mondjuk csirkemellfilében van kb. 110 gramm fehérje, ami egy korpulens vagy izmos test esetében nem elég az izomtömeg megőrzéséhez sem, nemhogy növelésében, noha az eredeti kalkuláció a fehérjeajánlásból indult ki.
A húst említi tízszer, hat-hétszer leíróan (amit esznek a magyarok, amit lehet), és mint zsírtartalmút (vagy zsírral elkészítettet), tiltva, ami, ugye, jujuj, lásd fent.
A cikk a maga évkezdő és eminens lendületében abszolútumnak tételez egy szakmai ajánlást, a globálisnak a magyar változatát, amely egyáltalán nem konszenzusos. A szerző alapélménye a tilalom, külső kontroll, riogatás, és kiszakít jelenségeket a kontextusukból. Ugyanis a testépítőkön és a vallásosan fogyózókon kívül senki nem számolgat makrót, az viszont számolgatás nélkül is világos, hogy igazán a magas zsír plusz magas szénhidrát kombináció a káros, a feldolgozott ételek, illetve bármilyen arányú étrend punnyadt életmóddal.
Érdekes, hogy a laktózt említi, de a népbetegségnek számító gluténérzékenységet/intoleranciát nem. A magyar embert nem fenyegeti, hogy ne enne elég gabonát, sokkal fontosabb lenne felhívni a figyelmet arra, hogy egyen elég minőségi fehérjét, és ha az anyagiak vagy a kalória korlátoz, akkor ezt tejeskávék, sütik, desszertek (zabkása!) rovására is. A másik lényeges, elhallgatott tény, hogy jóféle zsírok, állati élelmiszerek nélkül egy sor fontos vitamin, mikrotápanyag nem szívódik fel, nem is jelenik meg az étrendben. A nőknek különösen fontos a jód, a B12, a cink, a vas.
Az ajánlások általában is igen kétségesek. Például a tojás, a koleszterin, az állati zsír ügyében harsogott egy bizonyos korlátozó álláspontot, vagy ajánlotta a transzzsírokat (margarin, növényi olaj), a lisztet és nem bánta a cukrot (annyira, hogy Amerikában jelenleg is a food stamp része a cukros üdítő), majd azóta revideált a tudomány. Szerintem a vörös hús is vissza fog kerülni a legértékesebb élelmiszerek közé, amit az is jelez, hogy ahol főleg négylábú állatokat esznek, de természetes az életmódjuk, ott nem magas a vastagbélrák stb. kockázata, tehát amikre a WHO hivatkozik, csak akkor (ha egyáltalán attól magas), ha városokban eszik a vörös húst, feldolgozott formában, adalékanyaggal, plusz temérdek silány szénhidrát plusz inaktív életforma.
A magyar ajánlás a dietétikai szakma végletes lemaradtságán alapul (Alimento feledhetetlen állítása: a ma hozzáférhető élelmiszerkészlet biztonságos), és teljesen vak a funkcionális táplálkozás mára már elterjedt, bizonyított felismeréseire:
a mai (mégoly egészséges, feldolgozatlan!) élelmiszerek súlyosan tápanyaghiányosak az ötven-száz évvel korábbi adatokhoz képest,
az étkezés egészségének alapja a bélflóra összetétele,
a hízás-fogyást inzulin, leptin, ghrelin és pajzsmirigyhormonok határozzák meg,
majdnem nyolcszázezer diagnosztizált cukorbeteg él Magyarországon, és ennek sokszorosa a diagnosztizálatlan és az IR-es, nekik igazán nem hiányzik sem a gyümölcs, sem a gabona,
a gabona alkalmatlan arra, hogy tányérunk egyharmadát alkossa, nagyrészt a glutén, de sok más jellemzője miatt is,
a cukor és az édes íz addiktív és káros,
egy sor degeneratív, civilizációs betegségnek egyértelmű oka, előzménye a szénhidrátözön,
az acelluláris (sejtekből kiszabadított, szétzúzott sejtfalú) szénhidrát már cukoroldat és ekként hat,
nem biztos, hogy naponta ötször kell enni, sőt. (“Étkezz rendszeresen, naponta 3-5 alkalommal, változatosan” az okostányér aszerint. Miért?),
a naponta bevitt fehérje minősége (biológiai értéke) és mennyisége meghatározza a testösszetételt és ennek révén különösen az öregedő test egészségét, anyagcserejének hatékonyságát.
A cikk nemigen említi a tojást, nyilván a hagyományos koleszterinpara miatt, na meg hogy az agg dietetikusok, belgyógyászok, akik évtizedekig tűzzel-vassal tiltották a tojást, ne kerüljenek legitimációs cikibe. Pedig a tojás a legkomplexebb értékes fehérjeforrás, könnyen, változatosan elkészíthető és olcsó.
Nem említi azt sem, hogy a hús, állati eredetű fehérje nem csak szárnyasnak vagy négylábúnak a színhúsa (izma) lehet, hanem hal, tengeri lény, bármilyen állat belsősége (ez még olcsó is), ezeket a zsír miatt korlátozná, ha jól értem.
Közben ilyeneket ír, mintha érdekelné:
a vörös húsok az egészséget és a környezetet is terhelik
– szerencsére a naponta ivott kávé, a monokultúrás gabona meg a kis zabpudingok, import fügék nem!
Amúgy is kinek szól ez az egész? Ki fog erre hallgatni? A még nem súlyos beteg, pár tünettel küszködő átlagmagyar boltból, kereskedelmi láncokból vásárol, rohanó hétköznapokban hagyományok és stressz béklyózzák, örül, ha van egy kis öröme, ennek fő forrása a szex, ha jut; ha nem, akkor zaba, tévé, alkohol, cigi. Anyagilag nem engedheti meg magának az úri huncutságot (növényi tej, laktózmentes, teljes kiőrlésű, gránátalma, quinoa, legeltetett, szezonális/helyi/kézműves). Nem tudja, hogy nem attól egészséges valami, hogy külön, bonyolultan gyártják, csak speciális vagy nagy helyeken kapni és harsányan marketinglik, hanem hogy nincs benne ipari jelleg. És mivel emberünk napi élménye az energiaital, alkohol, fornetti, a kifőzdés, olajban sült és szénhidrátos ételek, desszertek, és cukrozza az eleve is szutyok kávét, már negyvenpár évesen hatvannak néz ki, és semmit nem sportol – nyilván bármilyen tudatosabb étrend enyhülés és gyógyulás a szomorú valósághoz képest. Csakhogy nem lesz rá pénze.
A második típus (kérdés, létezik-e megszámlálható mennyiségben): ifjú, városlakó, tanult, buzgó, mint a cikk írója vagy tipikus olvasója. Ő utánaolvas, lemér, válogat, kiszámol és aggódik. A középszerűségből és tekintélyelvűségből nem tör ki ő, ennek tünete az ajánlás szorongó követése, a sport terén pedig az igen szerény önelvárások. Pedig tud tájékozódni, nem okvetlen alkoholista még, mint a 444-es újságírók fele, meg is engedheti magának, hogy akár biozöldséget vagy (rettenetes) vegán “húst” és tejhelyettesítőket vegyen, és mégse jut semmire. Mivel csak a lényeget nem érti, nem lesz életteli, erős.
A harmadik típus beint mind a hagyománynak, mind az ajánlásoknak, a tudomány csodálatának, és már megfigyelte, terhesen és hosszútávfutás közben is, mi való neki. Rég nem érdekli, ki mit ajánl, legfeljebb kiismerte, miért fegyelmezgetnek, mi az érdeke például a woke érdekkörnek a vegán étrenddel, vagy a startupos trendiknek a mentes sütikkel. Az meglett ember, aki nem mástól várja, hogy megmondja, mi a jó neki, hanem utánajár és a saját testén kitapasztalja, amihez a kényelmét, szokásait háttérbe szorítja, és a kísérlet idején nem tekinti elsődleges örömforrásnak az evést, sem fő szempontnak, hogy ő mit szeret/szokott meg. A kulcs úgyis a mozgás, mégpedig az örökmozgás. Ha napi háromezerötszáz-négyezer kalóriát éget, akkor szinte bármennyit ehet, nem marad raktározandó cukor, zsír, annyit egyszerűen nem lehet enni. De persze jobb, ha értékes és feldolgozatlan az étel, ezen nem spórol. Inkább megszorít a többi kényelmi fogyasztáson, a kondibérleten, fizetős sporton, fűtésen is, de az étel nem lehet silány. Viszont lehet fél napokat böjtölni, napi egyszer-kétszer enni, ez épp a délelőttim szellemi munkához nélkülözhetetlen tiszta fej titka is.
Nekem sok év olvasás és önkísérletezés és kőkemény, rendszeres edzések után a legnehezebb mutatvány a kellő mennyiségű, a sportos testet fenntartó, minőségi fehérjét bevinni úgy, hogy étkezésnek nézzen ki (a gyerekeim is megegyék), és ne szaladjon el mellette a szénhidrát vagy épp a zsír. A rost nem olyan fontos (lásd a ketós könyv fejezetét), a gabona nemhogy nem szükséges, hanem kerülendő. Még ilyen tudatossággal is veszít lassacskán az ember az izmából, ezért én pár hónapja napi nyolc-tíz tojást eszem, és minden étkezéshez magas biológiai értékű, állati fehérjét, elég sok sót, miközben (mert) heti 600-1000 perc mérsékelt vagy 400-800 perc intenzív edzés a minimum, és nehéz súlyokkal izmot építek, de legalábbis megőrzöm a meglevőt, mert ez az egészség, a mozgékonyság és a fájdalommentes élet kulcsa. Hogy ez így nem káros (a só se, a tartósított húsáru sem, a sok fehérje és a zsír se), azt negyedévente ismételt, tökéletes eredményű vérképeim, testösszetételem, alacsony vércukrom, alacsony vérnyomásom és pörgő anyagcserém bizonyítják.
Amit a cikkből nem tudtunk meg: mi van akkor, ha nem eszünk 35-65 százaléknyi szénhidrátot, mármint azon kívül, hogy jaj, nem teljesítettem az okostányért és “nem ehetek sült krumplit, süteményt, kekszet”. Mi van, ha helyette zsírt vagy fehérjét eszik a kalóriakeretén belül? Mert ha ebbe az irányba menne el (szélsőségesen a zsír irányába: ketogén, vagy a magas fehérjetartalommal, megválogatott zöldségekkel a fitneszétrend irányába, a kettő együtt nem megy, sajnos, illetve a ketogén nehezen tartható, időleges, terápiás étrend azoknak, akiknél nagy a baj), és ha teljesen elkerülné a népélelmezési tömegterméket, a gabonát is, továbbá megfelezné a főzéssel, ételvásárlással, tálalással, evés utáni takarítással járó melót és időt, mellette pedig egyszer a büdös életben nem kifogást gyártana, hogy miért drága, időigényes neki a sport, hanem egyszerű napi szokásává tenné, kihasználna minden apró lehetőséget, akkor nagy ugrás következne be az egészségében, erőnlétében, életkedvében, kinézetében, és lejöhetne a tinderről is.
Hasonló írásaim:
Dietetikusok:
miért utáljuk a dietetikusokat?
kik és miért harsogják, hogy napi ötször kell enni, mert különben jajaj?
Intuitív evés, “mondj nemet a diétakultúrára”:
de akkor hogyan találjam meg az utat a testem igazi igényeihez?
mit jelent az intuitív étkezés? cáfolat
Ketogén, rengeteg sport, önkísérletezés:
de a zsír egészségtelen, nem? (nem)
csak az olvassa. én szóltam 