nyilvános poszt (csak biztonságos nicknévről/profilról kommentelj!)

Már írtam az álkörnyezetvédelemről. Jé, hát mára pont az a trendi, a kötelező életvitel, sőt: a számon kérő baszogatás tárgya, amiért engem ugyanezek az emberek a kilencvenes évektől egészen a tízes évek közepéig hülyének néztek: a külsőségeket illető aszketizmusom (miért nem vagy nőiesebb?), a gyaloglásom, fogyasztási szigorom, szemétügyi tudatosságom, az erdőben sportolás, a bringa. Na, mára ez bejött, trend lett. Ja, de nem is ez jött be. Főleg biokozmetikumokat és a “fenntartható divat” nevű sznob kontentgyártást jelent a mai divat, vadiúj elektromos autót, mert “kocsi kell”, aminél nagyobb tékozlást nehezen tudnék kiötölni (ráadásul mások pénzéből töltik!), illetve lehetetlen és túlárazott ételek és textíliák formájában terjedt még el az új trend.

A vegán bőr, az bizony műanyag. Amikor a Zsiguli üléshuzata készült belőle, még így hívtuk.

Annyira kínos, paródiaszintű ez az egész, a vegánsággal együtt. Viszont arra hajlamosak moralizálhatnak!

Arról okoskodnak, ki ökó, ki nem. Rajtakapják és nyilvánosan meghurcolják azt, aki szerintük nem. (Mindig az van, hogy aki meghurcolna, az jelentéktelen, a személye a meghurcolandót kicsit sem érdekli, így keltene figyelmet.)

Mindenki a környezetvédelemről beszél, a médiában pedig minden jó ügyből is kontent, tehát termék, illetve reklámhordozó lesz. Hogyan legyél zöld, de két kattintás múlva a tizennyolc fokos közintézményeken háborognak, mert nem jutott eszükbe, hogy felvegyenek egy pulcsit.

Én tizenhatban nőttem fel.

Végletesen álságos zöld estet szervezett a Wmn nemrég. Még gyorsan, hiszen január 1-től a rezsiárak miatt lakóhelyem legnagyobb kultúrintézménye, a MOM Kult is bezár “három hónapra” (ki tudja, meddig). Csevegjetek csak. Jópofa, trendi kis rendezvény ez, csupa hozzáértővel (elsírod magad, ahogy az unalmukban luxuskodó arcok osztják az észt). Kizárólag az egyes fogyasztót taksálgatják. Maga az est és kampánya is nyilván nulla emissziós, gépkocsiforgalmat/szeméttermelést!papírfogyasztást/rezsit nem növelő kis rendezvény volt… de nem is ez a lényeg, soha egy jó regénynél, ütős festménynél, megrendítő filmnél én nem taksálgattam az anyagot, költséget. De ez a színpadról való, csinnadrattás moralizálgatás, hírverés, épp ökotémában, ez nagyon kínos.

Aztán pár nap, és ugyanott ez a kontent, főszerkesztői. Bajnak tartja a két liternyi párolgást, de nemrég még az ment, hogy párásító kell, mert a száraz levegő tönkreteszi a nyálkahártyát…

Hogy lehettek ennyire ostobák? Ha titeket kicsit is érdekelne a környezet, akkor a rendszerek, a világ megértésével kezdenétek, nem azzal, ki “zabál mangót”, meg “sok kicsi sokra megy”, mert nem, nem megy sokra. Az én szuperprodukcióm mindössze három hete lenullázta az életem (sőt, a teljes családom egész életének!) szemétszelektáló erőfeszítéseit. Termelési, energiaelőállítási, -használati rendszerek, fogyasztási láncok vannak. Városi élet van, és mindannyian fogyasztunk olyat, amiről nem mi döntöttünk. A közpark műtrágyás gyepén járunk. Mi több, rá vagyunk kényszerítve. Ihatod te a szűrt vizet, bojkottálhatod a mangót, a Zarát, a Nestlét, meg válogathatod a műanyagot (minek vetted meg?), rengeteg pénzt, macerát, időt is fordíthatsz “a bolygó védelmére”, rendőrködhetsz is, csak tudd, hogy a jövő nem a te szinteden dől el.

Külön nevetséges, amikor a saját érdektelenségüket úgy mentegetik, mint például a beszámoló írására kötelezett Szentesi, akit a környezetvédő téma soha, kicsit sem érdekelt, bevallottan rengeteg háztartási gépe van, és mindent kidobál, illetve városban, egyedül autózik és anyázik, ha nagy ritkán lezárás van. Most írja: “ebben én is sáros vagyok”, “igyekszem”, “kis lépések”, szóval így ismerik el: a saját életükben ők is kényelmeskednek, pont mint azok, akiket korholnak. Fogalmuk sincs, mi volna érvényes ökotett. Akkor nem lehetne vonaglani a rendezvényeken. El kéne menni kapálni.

Fennakadt szemmel sopánkodnak a bolygó sorsán. Becsületesebb volna mindenestül leszarni az ökoszempontot és kacagó, fatalista dőzsölésben élni, mint az ökotémát mások basztatására használni. Még akkor is ezt mondanám, ha okosan csinálnák. Viszont végtelenül rövidlátóan, ostobán, ismeretek nélkül csinálják, kontentgyártási kényszerből.

De van jobb is: a szívemből szakasztott, örömben fogant, édes, cuki gyerekeimnek a létezését gonosz sunyisággal megkérdőjelezni, mert bolygó. Nem is leplezik, hogy a másik (sportosabb, okosabb, tehetségesebb) nő ürügyalapú baszogatása a cél.

Amit nem értenek: az ember, az emberi élet a fontos. Ember nélkül “a bolygó” se. S hogy a bolygón ki érdemli meg a létezést, azt nem ti fogjátok eldönteni, szerencsére. Ezek a gyerekek az ítélkezőknél teljesebb, boldogabb, hasznosabb és ökóbb életet élnek.

Az ember fáj a földnek? Nem ártana némi népességcsökkenés? Akkor ne bogyókat írass fel a zavaros elmédre, ne pszichológusnál keseregj, hogy öngyilkossági gondolataid vannak, és különösen ne sugalmazd, hogy más embereknek nem kellene létezniük. Mindenki tudja, hogy a családi pótlék meg az adókedvezmény fáj neked.

Usgyi az ablakhoz, ugorj akkor! Ez a te logikád.

Én soha, legvadabb ökós korban sem szoptam be, hogy gyereket ne szüljek, mert környezetvédelem. Nagy ökotanítóm azonban ezen az állásponton volt még huszonévesen, s lett neki (eddig) hat, de hol van még a vége? Igaz, három nőtől, szóval négy fő reprodukciója ez. (Nálunk, nem mintha magyarázkodnom kéne, nulla egész hét gyerek jut egy felnőttre.) Teljesen másik szint az élet, tehát hogy ezek a szeretett, várt, szívvel nevelt gyerekek léteznek-e. Fajlagosan, ha már fogyasztás, az egyke kerül a legtöbbe.

Aki létezik, az egy fő, az dönt, annak lesz fogyasztása – ő maga nem fogyasztás. Mondj olyan rendszert, logikát, amelyben a megfogant gyerek vállalása, a családtervezés olyasmi faktor, mint mondjuk az, hogy iszol-e palackozott vizet. Vagy mint valami hobbi. Fura, hogy ezt magyarázni kell, és riasztó, hogy az oly tudatos korholók nem a saját szomorú életükön lamentálnak, annak értelmetlenségén (ha már bolygó), hanem mások családját figyelgetik gonoszul.

A reprodukciós parancsolgatás azok szövege, akik félnek az élettől, és vénlányok maradtak, persze ők mindig is ezt akarták, nekik a gyerek csak teher, így jobb az életük, tudatosak, és csupa tanulás, szakma, életélvezet, utazás… Kizárólag olyanok jönnek a gyerekszámmal és  mások gyerekügyi döntéseinek vizslatásával, akik rideg szívvel bánták meg a sajátjaikat az elbaszott házasságaikban, meg akiknek nem saját döntés volt a nulla gyerek, és lemaradtak róla.

Külön gyönyörű, hogy az egykori törzsolvasó, kommentfolyam elején nyüzsgő, köreimben összevissza barátkozó-nyalogató-szervezkedő, gyermektelen és patologikusan irigy nő próbál így engem baszogatni. “Ennek a nőnek”. Mintha nem ismerne:

 

(Persze hogy pipa a “vegán ismerős”: lemondott a legjobb kajákról, szarul néz ki, még szarabbul érzi magát, én meg azzal szembesítem, hogy elbaszta. Az igazsággal szembesítem.)

Mikor is lettetek ti ennyire harsányak a demográfia ügyében? Amikor eldőlt, hogy elbasztátok az anyaságot? Amikor nyűg lett a gyerek? Amikor biztossá vált, hogy nektek nem jön össze a család?

Üres, beteg méhhel papolni? Ki nem lát át ezen?

A kérdés tartalmi része (hogyan hat a gyerekszülés a környezetvédelemre) nem bonyolult. Ez a karbon-emisszióval kapcsolatos, életstílus-döntéseket felsoroló ábra (Lund Egyetem) a világ egyik leggazdagabb országának fogyasztási szokásait veszi alapul. Például a teregetés mint extra fícsör jelenik meg rajta, a szárítógéphez képest. Magyar viszonyok közepette értelmezhetetlen. Valamiért a tök értelmetlen, túlszaporított kutyuska-cicuska- stb. tartás nem került rá az ábrára. És a car free még itt is kiemelkedő tényező:

Jól látjátok: a jobb szélen az van, hogy “eggyel kevesebb gyerek”. Mit kéne tenni? Elvetetni, megölni? Nem szülni, nem akarni testvért, mert ezek a vadidegenek meg a kutatók karbonemisszióban számolják az embert, az élet csodáját? Miközben a súlyos betegeket, soha semmit nem produkáló vegetálókat is életben tartja a köz, és pedig azért, mert az ember nem emisszió, nem szennyezés… és mert olyan társadalomban, ahol nem így járnak el, ott nem lehet élni?

Ráadásul ugyanezek a klímaügyi vegánok abajgatják a háziállatot vallásos hittel, tartják életben a szenvedő kutyát, meg etetik menhelyen az agyonszaporodott, “ember alkotta” kutyákat? Hogy jut eszetekbe mások családi döntéseit macerálni egy elöregedő társadalomban?

Az egyes kisember labirintusban bolyong. És nincs kiút. Városban él, dolgoznia kell, ingáznia, az anyját látogatnia, kütyükhöz és gépekhez, légkondihasználathoz köti a munkája. Értem, hogy Villőnek fájt a norvégiám és amszterdamom, gyorsan ki is rakta a nyaralásait, de fura, hogy tanult emberek a léptékeket nem értik, és ezt nem is szégyellik. Hogy ennyire bedőlnek pár divatos, tudományoskodó mémnek. Persze csak akkor, ha másvalakit baszogatni lehet vele (ketogén, szénhidrát, súlyzó ügyében ugyanígy).

Az ábra nem értelmezhető. Minden ilyen okosság tékozló nyugati életvitellel és szokásokkal számol, ahol norma a szárítógép, a mosogatógép, a gyereket fűtött ülésben viszik kurvamesszi oviba, és nincs olyan, hogy egy középosztálybelinek ne legyen autója (inkább kettő), amellyel naponta tizensok, ötven, akár száz kilométereket is megtesz. És nem csak saját autó és saját döntés van: a társadalomban, amelyben élsz, a köz az általános autózás infrastruktúrája miatt vásárol kőolajat, épít olajfinomítót, benzinkutat, autópályát, telepít sebességkamerát, informatikát stb. adóforintokból. Nem maradhatsz ki. És ez csak egy példa. Vehetnénk az egészségügyet is, hogy tipikusan és a törvényekkel összhangban mennyi létesítményt, gépet, kutatómunkát, gyógyszert, eszközt, energiát fordítanak szenvedésteli, hanyatló, rég befejeződött életek pár hónapnyi meghosszabbítására.A lényeg: senki nem akar olyan életet, mint amilyet ott élnek a tömegek, ahol nem költenek ilyesmire (autóra, eü-re, gasztronómiára). Ezért nem kéne mértékletességről papolni (és nevetségesen drága cipőket önimádóan mutogatni). Az egyszemélyes háztartás, pláne a (tök fölösen) kutya-cicatartók is aránytalanul többet fogyasztanak fajlagosan. Ráadásul minden szempontból rosszabb, tehát egészségügyileg is költségesebb az életük.

A másik ferdítés, hogy az ábra kizárólag a karbonkibocsátást nézi, pedig a környezet védelmének számos eleme is van: nyersanyag-használat, háztartási, ipari és mezőgazdasági vegyszerek okozta szennyezés, monokultúrás növénytermesztés, szemétkezelés, ivóvíz, élőhelyek védelme… Ha már egyéni szokások: Amerikában vagy az egyre vegyesebb nemzetiségű Nyugat-Európában országon belül is, csak egy anyulátogatás vagy konferencia miatt többszörösét repülik emberek, mint én három év alatt.  Valamiért Villő mégse őket, a saját kollégáit piszkálja ezzel. Miért?

Mert én szültem, és mert van életem. Ez a baja.

A gyerek nem fogyasztási tényező. Nem hobbi, nem megvásárolt termék, hanem az élet maga. Aki ezt nem érti, annak néhány hétig magzatpózban kéne zokognia, mert ennyire rideg és aljas lett, hogy nem érti, miért nem lájfsztájl-elem a GYEREK. Hogy ilyen vidáman kérdőjelezi meg a jó üggyel takarózva mások létét. A sajátját meg szemétkedéssel, ízléstelenül tölti. És mindig sunyin.

Így aztán a kampányaitokat (mindenfélét) én már régóta kiröhögöm, mert pont a legszennyezőbb, értelmetlen üzemek követei vagytok, de még az erkölcsi jópont is kéne.

Milyen érdekes, hogy amikor én a tudatos életemet elkezdtem, már akkor sem szorultam tanácsokra, hanem eldöntöttem, a lehetőségeimet felmérve, mint vállalok, és ahhoz tartom magam. Ma is. Mivelhogy felnőtt ember vagyok, és önállóan tájékozódom. Hogy lett ebből “vita”? Nem is vita ez. Akkor sem tűrtem, most sem, hogy kioktassanak a kettős beszédű, cikis női felületek vagy pláne a sóvár szerencsétlenek. Javaslom, másnak se szóljatok be, mert ki lesz röhögve a hittérítő, ostoba buzgalmatok. Én élem a magam egyetlen életét, a saját döntéseim szerint, az élményszerzés, a józanság, az elvi tudatosság magam alkotta kompromisszumában. Tudom a környezetvédelemről, amit tudok, már a neveltetésem (autótlan, spúr) révén, és aztán tanultam, majd civil szervezetekben önkénteskedve éltem is a témát 1990-től.

Olyan emberek oktatnak ki most, akiknek a közösségi médiában évek óta nincsen más mondandójuk, mint hogy nekik ki szimpatikus, kit akarnak éppen “elvi alapon” basztatni, meg hol reggeliztek. Mintha ők bizony gyerek nélkül jogosultak lennének többet fogyasztani, autókázni, egzotikus helyeken nyaralni, szórni a pénzt, sőt, ezzel “na ugye, én győztem!” tónusban nyilvános posztokban elbüszkélkedni. Akik minden egyes éttermi kajájukat, kávéjukat, utazásukat, programjukat lefotózzák és kiposztolják, reklámozzák. Mintha tömegek várnák éhesen a kontentet. És három nyomorult, idegen lájkból tákolják össze az önbecsülésüket.

Ti a magatok életében akkor fogtok tisztábban látni és nem bosszúéhesen, álszenten rikácsolni, meg hol dicsekedve, hogy viszonyítgatva-rajtakapva, ha majd nem külföldöt és több ezer kilométer utazást jelent minden esetben a nyaralás, de még a munka is. Ha nem vesztek felnőtt létetekre tömegével műanyag kacatokat. Ha leszedetitek az amúgy is ronda műanyag lapokat a körmötökről. Ha legalább nem dicsekedtek nevetséges tini módjára az agresszív vegyszerek használatával.

Lehetsz te hiper-ökotudatos, valóban, meg menő is, de ha lélekben nem vagy gazdag, akkor soha nem leszel boldog, és igazad sem lesz, egyszerűen azért, mert nem azért csinálod a dolgokat, mint amit mondasz, hanem álságos indítékokból, leplezésből, megjátszásból. Éld inkább az életed, örülj, ha van minek, másrészt nézz szembe azzal, hol basztad el, mert önátverésben nem lehet élni.