lebeszéled az olvasókat a környezetvédelemről?

Bizonyos értelemben le. Elmagyarázom.

Nem hittem volna, hogy ez a posztom ilyen megosztáshullámot, vitákat, kommentözönt, indulatot generál, nem ezzel a céllal írtam. Sosem tudom előre, de rendszeresen megtörténik. Csodálkozom. Nagyon rég volt ilyen, dőlnek a feliratkozások, pörög a téma, vitáznak róla zárt csoportokban. Pedig nem egy különösebben kidolgozott, szellemes, lelkemből szakasztott poszt, egyszerűen annyi, hogy

jelen közhangulatban nagyon kell nyomni, hogy jaj, a tengerekben a műanyag, miközben értelmes ember (az vagy-e?) nem most kap észbe szemétügyben, nem az instagramon hatódik meg a tenger madarain, és sosem is használt szívószálat.

Tét nélkülinek gondolom a világ számára, hogy pont a szívószálról Gerle Éva miket ír a blogján, mégis megsértődtek azok, akik gondosan beszerezték az üveg és fém szívószálakat, megrendelték a bambusz fogkefét, mert blogokon ezt olvasták, továbbá a nemezelők, a minimalisták is. Akkor jó, akkor fontos a téma, örülök. Csak hát biztosan van a már százezer fölötti olvasó között olyan, aki nem érti. Nyelvileg nem érti. Mostanában hökkentem, hogy én elvagyok veletek, törzsolvasók, a cizelláltságaimmal, a nemúgyvanaz megállapításokkal, a tanárságommal, ízlésemmel (mi minőségi szöveg és melyik tárgy ronda), meg az ilyenekkel, hogy sosem is, és ti az érveimet nem gondoljátok támadásnak vagy lejáratásnak. Én nem szoktam belegondolni, hogy nem megy át. Hogy sokan azt érzik, én ebben a posztban rábeszélem az embereket a műanyagra (igen, létező értelmezés!), és finnyogok a vegánokon és a zerowastereken, csak mert jaj, ez divat, és nekem nem akaródzik önkorlátozni.

Szerintem ti vagytok azok, akik nem önkorlátoztok, és elismerésvágyból csináljátok.

A hátam mögött megy a műsor, csak hallom ismerősöktől. Szilda, anyatárs és régi mamami-ismerős, nekik egyébként is a bögyükben vagyok, előállt, ő expliciten bírál. Felrótta nekem, miért nem olvastam előbb, amit ő ír az üvegről mint csomagolásról, amit a gyerekei sk táskában visznek a kirándulásra, és ez nekik milyen jó. Deklarálja, hogy ők mennyit tesznek tudásuk legjavával egy jobb világért, miért szidom ezt? Megkérdezi, miért veszélyes az üveg. Ha olvastam volna őt, akkor nem ítéltem volna meg őket ilyen felületesen, nem szapultam volna ezt a mozgalmat.

Én viszont nem olvasok babavárós, szülésfelkészítős, kézműveskedős, főállásúanyás, főzőcskéző, tárgyakkal bíbelődős, érzelmes, vallásos oldalakat, és különösen jajdeboldogteljescsaládvagyunkmink blogokat, utóbbi talán érthető, miért. Nem érdekel az instagramra felpakolt, új trendek jegyében élt és mutogatott élet. Nem tudtam, nem gondoltam azzal a poszt írásakor, hogy Szilda hol, mit csinál, ír, képvisel.

Néztem azért most. Negyedik gyerekét várja, jurtában él. Fűszerteát iszik, füstölőt készít és nyersvegán sütiket, ezekre együtt készítős találkozókat szervez. Műanyagmentes, zerowaste-ezik, otthonoktat, sző és horgol, minden sk, mindenki boldog. Mindezt nagy mennyiségben, naponta többször teszi ki blogra, facebookra, instagramra. Az egyik kép mellett azon aggódik, hogy mit csinál majd az újsággal, ha elolvasta, mi lesz azzal a tárggyal.

Jurtából instagramozik és üzen a világnak.

Igen, pont ezt bírálom, és egyébként Steiner Kristófban is ezt bíráltam, és utáljatok nyugodtan. Legyen az, hogy ti hashtagekben élitek meg magatokat, ti vagytok a szelídek, az ökók meg a jövő, hiún és visszajelzésfüggően vagytok zerowaste-ek, én meg élek úgy, ahogy már huszonöt éve, gondolkodásra késztetem az olvasót, figyelmes, akár éles mondatokat írok, és a dolgok mögé nézek. (Ami nektek agresszió.)

Elmondom, miért “beszélem le” a nőket arról, hogy magukra rójanak megváltó, meghatott indíttatással ilyeneket, hogy minimalizmus, műanyagmentesség, kézműveskedés, családnak élés.

Az első érv: Antoni Rita írt erről az ÉVÁban nemrég, hogy mi a gond sok vászonszatyros, piacra járós, faültető, szemétszedős nővel. (Közbevetés. És ez még istenes, eddig ellátok. De minden van, túl a szemhatáron is. Töklámpás-faragás, pótcselekvésként így, úgy, majd két hét múlva amúgy levágott és fotózott haj, fűszertermesztés, ötödikgyerek-szülés, lakberendezés bénán, horgolás, gügyögő anyaság, befőttek, búzafű, paraffinmécses helyett akkor mi, elveszett tárgy megtalálása és lefotózása utcán, nyersvegán nemtudommik. Húsz percet nézegettem olyan nők idővonalát, akikkel 2008 és 2011 között szinte napi kapcsolatom volt. És rosszul vagyok.)

Az ökó magazintanácsok a nők nyakába varrják, hogy még, még nyűglődjenek többet “nőies”, világjobbító apróságokon. Aztán ezek a nők egymást inspirálják, de amikor nem, akkor meg marják, hogy ki a zéróbb waste. Addig sem jutnak az igazi, nagy üzemek: a tudomány, a filozófia, a pénzkereset, az innováció, a vezető pozíciók közelébe. Ők csak nők, molyoljanak a gyerekekkel és a tárgyakkal.

Az ökóság melós, figyelmet igényel, bűntudattal jár, nehezíti az életet. A bióság pénzt is követel. A többi formában pedig a nők kénytelenek takarékoskodni. Fabrikálnak és azt mutogatják a facebookon, próbálják eladni. Kerülik a műanyagot. Gyalogolnak és cipekednek. Kimossák a textilszalvétákat. Szart körömkeféznek ki a pelusból. Keresgélik a különleges, elég zöld boltot, betűzgetik az összetételt, az állatkísérlet-mentességet, a zöld csomagolóanyagot, és, majd elfelejtem, a minőséget is, hogy a krém ne rohassza le a bőrüket, meg ne avasodjon. Aztán erről blogolnak nagy fontoskodva. Ez szopás. De tényleg élvezik. Eközben (és ez a lényeg): a fiúk autóznak, lógnak a számítógépen, vadásznak, technikai sportoknak hódolnak, pornót néznek, drónt vesznek, feltalálnak és karriert építenek. Hatalmas csomagolástömegben rendelik házhoz a kaját. Ha családosak, akkor az asszony könyörög nekik, hogy viseljék el az ecetszagot (pompás vízkőoldó), hordozzanak és legyen mosható a pelus. Mindez a nők pluszmunkájával jár, és mégis a férfi tiltakozik. (Ez is mamamiélmény.)

Én azóta vagyok ilyen erős és – általában – boldog, amióta merem egy kicsit leszarni az elveket, nem gyötörni magam miattuk. Sok a feladat, nem bírok többet. Hiúbb is, önösebb is lettem. Azért csinálom ezt, mert nekem ez a jó, így kényelmes, nem vagyok természetfeletti lény és pont. Ennyire nem lehet fontos, hogy milyen anyagból van az uzsonnásdoboz. Ne kelljen példaképnek tartanom azt, aki a jurtában szelfizik és szívatja magát.

Persze, aki eddig volt modern királylány, aki most lett divatbloggerből minimalista, gyorsétterem-függőből lekváreltevő, és csak újabban szállt ki a klímás kocsiból és gyötrődik a vegánsággal, a szódabikarbónás mosással vagy a befőttesüveggel való piacra járással (édesjóistenem!), az ezt nem érti. Én nem onnan jövök.

Gondolj bele, hogy van három gyerekem, egyedül nyomom évek óta, kocsi nélkül, mostam a pelenkát és szoptattam őket. Főzök, mosok, ügyintézek, lelki életet élek és pénzt keresek. Utána ítélj. Ne tegyük már a nőkre az ökóság terhét is. És különösen ne adjuk elő jurtából, hogy ez milyen egyszerű.

És én, ez a második érv, mindig is csináltam az ökóságot. Mértékletes és igénytelen huszonéves voltam. Bringával vittem a szelektívbe a szemetet és szállítottam bútort. Basztattak a munkahelyemen, hogy minek ez. Ti akkor mit csináltatok? Mondjuk 2004-ben? Rendben van, ha csak most jöttetek rá, mi van a világban (műanyagszemét, tehénfing és gyerekmunka, állatkihalás, háború és szexrabszolgaság), mert most mutatják meg nektek érzékletesen, de aki csak a mémből ért, akiben a kérdés sem merült fel korábban, az, sajnos, ostoba. Volt Levegő Munkacsoport, Humusz ház már a kilencvenes években, és még mennyi minden. Olvastunk. WordPress kiállításon döbbentünk. És akkoriban nem volt divatos például bringázni. De azért már bringáztunk néhányan. Most, hogy van ez az új trend, nekem nem kellett kidobnom a kencéimet és a fél ruhatáramat, mert sose halmoztam. Legalább ne ti legyetek már az ökoguruk…

Na most, a butasággal nem az a gond, hogy én lenézem (amúgy igen), hanem az, hogy ezek az emberek megvezethetőek, hergelhetőek hangulatilag, gyakran lesznek a csoport nevében gyűlölködőek (lásd a vegánok kemény magját) és kihasználhatóak. Ki is használja őket a piac. Az igazi csavar az, amikor a dróton rángatott, olvastam-valahol típus meg a meseszép amerikai instagramokon ihletődött asszony szól rám, hogy én általánosítok és nem vagyok elég mély.

És ez a bajom velük: nem ökó, csak annak látszik. Ez a harmadik érv. Netfüggés, közösséghez tartozás, és mindig valami KELL. Ökotermék, az kell, és arról vlogot készíteni, élőzni, meg a szelfi. Ökobjuti blogger minden hónapban tesztel egy sor terméket, amit ajándékba kap. Reklámoz. Ez micsoda? Az ökóság az, hogy nem tulajdonítasz a dologi résznek ekkora jelentőséget. Hogy te mit eszel, milyen a ruhád, miből van a tányérod meg a többi. Az ökóságotok mindig tárgyakkal kapcsolatos.

Néha menőzünk – de akkor pont nem ökók vagyunk, hiszen bloggerként, a közösségi médiában ezzel fogyasztói vágyakat gerjesztünk másokban is. A minimalisták, a bjutizók tevékenységének lényege, hogy a többiek is vágyakozzanak, és vásároljanak. Kenderkócot, méhviaszt. Hogy mindig valami új és mutogatható kelljen.

Ökó az, hogy nem kell termék, kevéssel beéred, és nem virítasz az ökóságoddal, hanem csak csinálod.

Ezek az én érveim.

37907286_1030731103752782_6571842949825429504_n

szilikon óra, műanyag napszemüveg, fülbevaló és belépőkártya, műszálas ruha, saját haj, bőrszandál, kőépület

127 thoughts on “lebeszéled az olvasókat a környezetvédelemről?

  1. Na, jövök ide okostojásnak, de aki megtalálta a maga módját arra, hogy ne romboljon maga körül, azt nincs az az isten, aki “lebeszélje”. Amit meg te írtál, az különben sem az.
    Nekem is átcikkant az agyamon, hogy mijafrancot olvasok, most tényleg arról van szó, hogy _milyen ciki, morálvénasszonyos dolog nem széjjelszemetelni a világot, ottrohaggyon a zanyatermészet, háthiszen mi vagyunk az Ember, nekünk ez jár_? Irónia alert, persze, hogy nem. Nem, nem arról van szó. Hanem arról, hogy mindenki találja ki a saját fejével, gondolja végig, mi tud (közgazdászul: képes és hajlandó) megtenni. Miért érdekli hirtelen ez a téma, hol van ebben a sztoriban ő.
    Ne használja morális bunkósbotnak másokkal szemben, ne majrézza túl, ne csavarodjon rá, ha egy mód van rá. Lásd még: önkéntes vegánságban rejlő buktatók. Abstart az se hülye ötlet, de könnyen behúzza az embert. Lehet hegyibeszédezni, stresszelni, egyik borzadályból a másikba esni, és közben simán benne van, hogy ugyanakkorát rombolok, mintha nem lennék vegán. Nekem ez jött le belőle, nem pedig az, hogy te “a” környezetvédelemről “beszélnél le” bárkit is.

  2. Ez megint nagyon jó írás, rengeteg ponton tudok vele azonosulni (’98 környékén kezdtem bicóval járni, mondjuk leginkább punkságból, és mostanában klímás kocsiban nyomom, de nem akarok megszakadni).
    Ezen azért meglepödtem:
    “Addig sem jutnak az igazi, nagy üzemek: a tudomány, a filozófia, a pénzkereset, az innováció, a vezető pozíciók közelébe. Ők csak nők, molyoljanak a gyerekekkel és a tárgyakkal.” Magyar írásban még nem láttam a filozófiát nagyüzemként emlegetni. Nahát.

    • “Addig sem jutnak…” – nekem ez tetszett a legjobban és ez fontos általános vetülete a cikkben írtaknak. Kirche, Küche, Kinder – aktuális most is.

      • Igen, nem ez volt a meglepö, hn h a filozófia egy lapra került az innovációval és a vezetöséggel. Ezt nem szokás.

      • Úgy értettem, hogy “a komoly dolgok”, ahova a nőket nem engedik oda. De amúgy ez nem tudományos igényű taxonómia, hanem ötletszerű, láttató felsorolás..

      • Iszonyatosan mellékszál: személyes érintettség nyomán ütötte meg a szemem. Nyugaton gyakran tartják komolynak, itthon inkább nevetség tárgya, ahogy észre vettem.

  3. ‘Ha családosak, akkor az asszony könyörög nekik, hogy viseljék el az ecetszagot (pompás vízkőoldó)’

    Én a fiúkkal vagyok.

    Szerintem internetezni a jurtából, farmról, tanyáról tök oké. Instagramozni, annak a mai, trendiskedő formájában fura inkább.

    • Látom, ez az ecet becsípődött :))) Volt pár hónap, mikor nem akartam fölösleges dolgokra költeni, mert szűk volt a büdzsé, akkor gondoltam, ecettel öblítek öblítőszer helyett, mert nem akartam kemény ruhákat. Semmi bajom nem volt vele, a szag se volt extrém rövidtávon. De már nem csinálok ilyet. Mosódiót sem veszek, mert annyi fehérítő adalék kéne hozzá, hogy pont ott vagyok, ahol eredetileg voltam.

      • Be, nekem ez fixaciom, mióta felfordult a gyomrom egy ecetszagu fürdőszobában.

        De Rita kommentjeinek hatására rájöttem, hogy szellőzés kérdése elsősorban, hogy mennyire áll meg és kulminál az ecetszag.

    • Szerintem itt az a hiba, hogy a szerverszobák izzadják magukból a forróságot és csöpögnek az egymásra rakott légkondik, miközben a zerowaste üzenetet keringtetik az interneten. Akkor ezt hogy? Ezt nem látjuk? A “csirkét sem látom meghalni, ezért eszem meg” vegán érv analógiája ez.

      • De látjuk, csak nem költözhetünk a Holdra, és olyan sincs, hogy vályogviskóból küldjük a postagalambot, tájékoztatás céljából.
        Ettől még minden más működtethető alacsonyabb mértékű károkozással.

  4. “Én nem onnan jövök” – ez is egy kulcsmondat. A mai negyvenesek anyái még emlékezhetnek arra az időre, amikor a diy nélkül nem mentek a dolgok, nem volt étel, ruha se nagyon. De most erre rácsodálkoznak a viszonylagos jólétben szocializálódottak, hogy így is lehet? A megszépítő messzeségből milyen hangulatos is a sajátaranykezűleg szépen kifestett, utána smirglivel rondára koptatott hokedli, az újonnan készen vett foltokból összevarrt pioneer-takaró. “Mossunk hajat szappannal és öblítsük ki ecettel” – fiatal lány panaszolta, hogy kisebesedett a fejbőre – nem tudta, hogy azt még a folyó melegvíz feltalálása előtt, kancsó vízben föloldva öntöttük a fejünkre, sok éve. Szóval így járunk ezzel a másfajta tudással, ami nem a miénk többé.
    És igen, amitől vezércikk lehetne ez a két poszt: az ál-minimalizmus sokféleképpen pusztító hatása jön elő mind azokból a szép fotókból. Meg amikor valaki körbeutazza a világot a befőttesüvegében mutogatott egyévi szemetével, juj.

    • A jólétben szocializálódottaknak érdemes lenne néha ellátogatni a Hargitán túlra, ott még mindig minimál az élet néhány helyen. Döbbennének nagyokat. Hogy az a szegénység és elmaradottság milyen környezetbarát olykor, amit ők sok pénzen, sok agyalással, sok idővel próbálnak teljesen mesterségesen megteremteni a klímás lakóparki lakásban vagy kertvárosi összkomfortos, ivóvízzel locsolós kertekben.

      • Nyomor itt is van. Hajaj, de még milyen, de nyilván nem a kirakatban és nem a mainstream médiában, szakpolitikai kommunikációban. L. Ritók Nóra könyve gondolkoztatott el a Láthatatlan Magyarországról. Ott ég az sincs, hogy homemade megoldásokkal operáljanak, mert nem láttak rá mintát.

      • Főleg 4n4l3mm4-nek: ez a nagy baj, hogy a “célszörű szegény ember” egykori, 70-80-500 évvel ezelőtti trükkjeit már rég nem ismerik, sajnos. Még talán ilyen egyszerű dolgokat se, mint a tésztagyúrás. Túlélő étel ez persze, de a kész száraztésztának legfeljebb harmadába kerül, stb. Mi városiak Kis Lajos néprajzkutatónak A szegény ember élete és A szegény asszony élete monográfiáiből vagy Végh Antal Kenyér és vászon c. könyvéből még saját használatunkra is találhatunk megoldásokat. Legutóbb meg Lionel Shriver Mandible családja szolgált tanulságokkal. E blog ajánlására olvastam el, sokban csökkentette a jövő miatti szorongásomat, amit a kollektív emlékezetet fel-felpiszkáló internetes ijesztgetés tart ébren.

    • Nagyon jó meglátás. És egyben ijesztő. Mit csinálnak ezek az emberek az internetet? Nem olvasnak, nem tájékozódnak? Sose beszéltek a nagyanyjukkal? Klímás bölcsőbe születtek, hogy azt hiszik hogy a fogyasztásminimalizálás, újrahasznosítás valami releváció.
      Én a nyolcvanas években születtem vidéken, átlagos jövedelmű családból jövök. Nagyanyám a mai napig nem termel több szemetet egy nagy befőttesüvegnél havonta, pedig nem is instragrammozik. Amikor először láttam az ujjongó minimalista es zerowaste bejegyzéseket rendesen meglepődtem hogy ez másnak nem alapvetés. Nekem ez az origó és ehhez mérten élek most gyakran pazarlóan.
      Az azért aggaszt hogy hogy lesz ez a lányomnak is alapvetés.

      • Iskolában kellene tanítani ilyesmit, a napi – nem paleo, de a túléléshez alkalmas – élelem előállítását, a karalábépalántától a krumplistésztáig. Az agrárproletariátusnak is nevezhető falusi-kisvárosi szegénység nem tudja ezeket az egyszerű dolgokat újra feltalálni, meg kell tanítani. És itthon termelni, a kiskertben (ha éjjel le nem szedi a szomszéd ) meg a nagygazdaságban. Amennyire tetszik nekem a kulturális értékek globalizációja, annyira bosszant a köménymagos meg majoránnás zacskón a török stb. származási ország. MIndkettőt Magyarországon termelték mondjuk 40 éve. A guatemalai körte és sorolhatnám.

      • Van is ilyen helyenként, kiskert program. Lakótelepen termesztenek zöldséget. Nagymamám unokatestvére is benne van, ki nem hagyta volna, ő is parasztlánynak született, most meg, nyugdíjas éveiben a kilencedik emeletről gondozza a kispesti paradicsomágyását. Világbajnok. Viszi az unokáit is.

  5. Majd rájönnek. Huszon-harmincévesen még az embernek van fölös energiája, ha nem a mindennapi élethez való anyagiakat állítja elő egyedül, hanem apu keresi a pénzt, valódi szellemi javakra meg nincs igénye. Negyven fölött mindent kétszer meggondolunk, nem? Nagyon tanulságos volt anno a bebukott jurta-projektről olvasni az xy blogger kivételesen őszinte posztjából: hogy darálta fel a házasságot, hogy költözött házba új pasival, régi gyerekekkel.

  6. Jááj, mindig szembejön hányan nem tudnak szöveget értelmezni, a kontextusról (“én nem onnan jövök”) nem is beszélve. És mintha tényleg lennének kifejezetten női romantikus, megvalósíthatatlan maszlagok, főleg aki nem látta ennek a valós kivitelezését, mondjuk 1979-ben egy istenhátamöge faluban, instagram és hesteg nélkül. De tény: annyira nem volt érdekes sokáig a környezetvédelem a tömegeknek, hogy egye fene, ha a szívószál mentén kezdenek gondolkodni,és két másodpercen túl is ránéznek egy képre, amin szeméttel-műanyagpalackkal borított folyó látható, minél közelebb az illető lakóhelyéhez, antul ütősebb. Én már annak is örülök, ha a környezetvédelem TÉMA valami nagyobb forgalmú felületen, nemcsak a celebek-politika-ezoizé tengely, bár tartok tőle, ez így besorolódik az ezoizébe és kiherélődik. Nincsenek átütő ötleteim, mit és hogy kéne.

  7. Megnéztem ezt az instát, nem lepett meg, ilyesmire számítottam kicsit kevesebb üveges képpel, amit értelmezni sem tudok. Számomra pont ezzel az agyonhájpolt ál minimalizmussal dőlnek meg az ezt teljes mellszélességgel felfuvalkodva mindenkihülyecsakénnem típusú emberek és oldalak. Qrvára nem hiteles, ellenben nagyon erőltetett és unalmas. Olyannyira, hogy zsigeri inger fog el egy jó kis műanyagpalackozott ásványvíz után, holott évek óta csak csapvízet, szűretlent fogyasztok és jé még élek.

    • Én is átnéztem, 80%-ban csak kajafotók. Hogy ez az élet közepe, a miteszünk. Őszintén szólva semmit nem tudok meg abból, milyen az élet egy jurtában valójában. Vajon miért…?

    • Nekem kifejezetten pozitív csalódás volt. Jó fotók, szép színek, jól nyomja az instázást a csaj. Azonosolulni nem tudok vele, épp rettenet boldog vagyok a 0,44 nm konyhámmal a belváros közepén, de egyébként maga a profil rendben van.
      A hozzá kapcsolódó nyomasztás, kavarás, ítélkezés, gonoszkodás már sokkal zavaróbb. Frusztrált Jucik egy rakás álkolbásszal a ballontarisznyában.

      • ez jó 🙂 minden frusztráló tényezőt kizártam az életemből. de tényleg mint egy buddha ülök a fám alatt és lassan megvilágosodom

      • Igen, a fotózás szívügye. De a feltett lábbal ülök és előrelógatom a teáscsészémet jellegű fotók nem annyira eredetiek. Az univerzummá maxolt család, a jobb a békesség házasélet, a befutni vágyás. Biztos jó fejek meg minden. Mondjuk én az egész instát utálom, annyira önmagáért való, sokszor pénzéhes, tárgycentrikus, beállított, felszínezett minden, és az egész üzemet mélyen áthatja azon gazdag, unatkozó, nem túl elmélyült, nem is tehetséges emberek nyoma, jellege, akik onnan lettek híresek.

      • Yeah up! Egyetértek a tartalommal írotakkal. Annak örvendek, hogy nem kínos a látvány.
        Az instáról alkotott véleményem ugyanez. Meg is lepődtem 😀

    • Nem tudok föntebb hozzászólni, ez az első lehetőség. ” Sikeratív Oktatási Központ” Ezen még röhögni sincs kedvem. 3 válás után elvégez valaki egy tanfolyamot és onnantól rendelőt nyit tanácsadásra? És ezért emberek fizetnek?

      • nemtom, én most próbaképpen beleolvasgattam a blogjába, és a maga kicsit ezó-spiri-kategóriájában nem egy antipatikus figura egyáltalán. érdemes belenézni az elejébe, aztán végignézni a 2014-es évét (https://rekautja.wordpress.com/2014/), ahogy negyvenévesen nagyon sok év hárdkórság után hirtelen elválik és kinyílik, és mégis ugyanaz marad. nekem ez a vállalt, tényleg komolyan csinált kísérlet a kudarcával együtt is sokkal szimpatikusabb és hitelesebb, mint csendben behízva meghasonlani a KözépSzerben (elnézést, nem hagyhattam ki :D).

        a coachság meg persze a mi értelmiségi szemüvegünkből nézve izé mint műfaj eleve, meg mijazhogyháromszorelválik (erről is beszél valamelyik bejegyzésben), viszont a blogja nyomait követve egy létező igény alapján megy az ilyen otthonoktatós-hagyományos-természetközeli-nőiizé ikonsága mentén, nem önjelölt egységsugarú mamami, aki ettől várja a megváltást, hogy majd hordozási tanácsadó lesz.

      • Hát, én hamarabb fizetnék tanácsadásért egy háromszor elváltnak, mint egy első házasságában nagyonboldogan nagyonmosolygó megtaláltamazigazit süssünksütit-félének.

  8. ja meg ami igencsak irritál ezzel a mentsükmeg a földet a műanyagtól trenddel, hogy helyettesít. Legyen műanyag persze, de lehet azt biomódon, gyorsan lebomló jukkából készíteni. Aha és akkor innen megint hova lyukadunk ki, hogy a macska a farkába harap. olyasmi ez mint a paleósok minden tiltott dolog helyettesítő muffinkáik meg lisztnélküli kenyereik, vagy a húst helyettesítő vega konyha pl. El kéne dönteni mit is akarunk mert a végén a pótlékszerek zabálnak fel minket ideológiástól együtt

    • Egész egyszerűen le kell mondani dolgokról, ha változást akarunk. Ez szerintem a kulcs, és ez nem megy a legtöbb embernek. Innen a sok álságos, kamukolbászos vega (sokkal jobb, mert nem húsból, hanem kukoricából és szójából van. Rili?) meg általánosságban az ipar, ami nemhogy csökkennő, de növekvő üzemmódban van épp, köszönhetően ennek a sok faszságnak is. Pedig az eredeti cél az lett volna, hogy csökkenjen a fogyasztás, mérséklődjön az élelmiszeripar tomboló őrülete, általában mérséklődjék a földterületek leterheltsége. Na, kukoricakolbász, nesze.

      • igen attól tartok itt zsákutcába is futottunk, egész egyszerűen mert amíg ennyire szaporodunk, túlnépesedés van, csökkenteni a termelést olyan mértékben ami a föld erozióját megállítaná, lehetetlen. Ártalomcsökkentés, időnyerés van leginkább, de ezt is csak kevesen látják. Nagyon egyszerű egyenlet amúgy, minél többen vagyunk, minél inkább tolják fel a fogyasztási és jóléti ingerküszöbünket annál nehezebb belátni a saját puritán igényünket azt, hogy mennyi kell egy viszonylag kényelmes de nem tékozló élhető élethez.

      • A blogok, insta, youtube ilyen szinten elég nagy károkat okoz, amikor arra buzdítja az embereket, hogy az elengedés jegyében új (olykor valóban drágább) termékeket szerezzenek be vagy élelmiszert fogyasszanak (húspótló, sajtpótló, tofu, avokádó stb.). Hozzám személy szerint közel áll a minimalista irányvonal, de pont amiatt, hogy egyszerűsödik az életem általa, és mert nem hiányzik, amit elengedtem, nem akarom pótolni, helyettesíteni mással. Amiből többre vágyom, az a természetesség, egyszerűség – mind a fizikai környezetemben, mind a mentális térben és kapcsolataimban. Tetszik egyébként a blogger felhívása arra, hogy legyünk valóban tudatosak ahelyett, hogy benyalunk mindent tudatosság címszó alatt.

      • A lemondás fájdalmas dolog ám, senki nem szereti alábbadni. Másképp fogyasztani jobb érzés, instant megváltás. Kevesebbet fogyasztani keserves. Erről senki nem beszél, csak a szívószálmentes jüliusról. Kicsit olyan ez nekem mint az ezospiritualizmus, gyanúsan gyors megváltást ígérő.

      • De ki lehet választani, mi fontos, és mi nem az, nem? Mármint, ha érett a személyiséged, kiforrottak a preferenciáid, és akkor nem is külső erőszak, hanem belülről kifelé induló elhagyás, ami könnyít.
        Legalábbis én így élem meg, ha valamiről le tudok mondani.

      • A kamukolbászról jutott eszembe egy ismerősöm, folyton azt tolja a face–en, meg mindenhol, hogy ő milyen vegán, és ez az egyetlen üdvözítő út. Rendszeresen feltesz képeket az étkezéseiről, mintha bárkit érdekelne. Iszonyat mennyiségű krumplit eszik bármilyen formában, csipszet is, tehát pont nem az egészség felé megy el, és látszik is rajta, hogy méretes. Szója, szejtán, bulgur, kuszkusz, közel-keleti magvak, aszalványok, ilyesmi.
        Fogalmam sincs, én mennyivel terhelem a környezetemet azáltal, hogy eszem húst, de a Németországba érkező, ázsiai importszójából készült 250 grammos, hűtést igénylő, vákumcsomagolt chilis tofu mennyivel jobb, mint húszdekányi Bács-Kiskun megyei karaj nagyapám cseresznyepaprikájával? Lehet, hogy hamis a dilemma, mert mindkettő gáz, de ha már élelmiszer, akkor helyi. Egy csomó más fogyasztási cikkből úgysem tudom megválogatni, honnan legyen, a kajával sokkal jobb a helyzet.

      • Az itt már hozzászólásban említett néprajzi munkákból (Kis Lajos, Végh Antal) is látszik, hogy a hagyományos mezőgazdaság, az élelemtermelés tényleg évezredek óta az állattenyésztéssel együtt, szorosan összekapcsolódva alakult ki. Igen, vannak egész földrészek, tájak, szigetek, ahol ez nem egészen így történt, de mégis a nagy ókori civilizációk és a csodálatos ókori kultúra ebben gyökerezett. A növénytermeléshez szükség volt állatra, igaerőre, trágyára, bőrre stb, magára a húsra, és fordítva is. Ez a rendszer csak a 20. sz-ban kezdett felbomlani és éppen ez az a nagyüzemi, monokultúrás, környezetkárosító termelés okozza most a bajt, beleértve a tehénböfit is. Nem a jobbágygazdaságot idealizálom, csak a mezőgazdaság extenzív fejlődése tért el egyre jobban a lehetséges ideálistól, és ezt az eltérést fokozná a vegán étkezés erőltetése. Az állattenyésztés és a növénytermesztés szétválasztása olyan mértékű rendszerkárosítás, mintha – az elektromos autóba benzint öntenének? – mondjuk. Az, hogy ki mit eszik, az legyen az ő dolga, de magát a kérdést nem lehet érzelmi alapon kezelni.

      • Semennyivel sem jobb. Tofut azért eszem, mert imádom az ízét és az állagát, gyakorlatilag csak semleges-kesernyés dolgokat ennék, ha tehetném. De hogy a világ másik végéből származó dologra építsem fel az egyébként környezetvédelemmel megideologizált étkezésemet? Elég nagy butaságnak hangzik.
        Miért lenne gáz a karaj? Legjobb, ha helyben nevelt, kistermelői hús.
        Egyetértek, a kaja kérdésben sokszor jóval nagyobb a mozgástered mint másban.

    • Engem is irritál a helyettesítés, megúszós az egész, nehogy le kelljen mondani valamiről. Persze nekem egyszerű, alacsony jövedelemmel fel se merülhet mindenféle pótizé. Csapvizet iszunk, a húst nem evő gyerek sok tojást kap. Strandra busszal, otthon sütött kajával mentünk tegnap is, kényelmes volt , de ha nagyon macerás lenne, nem mennénk. Fontos szempont, hogy a négy gyerekkel egyedül ne csak kibírjam, hanem jó is legyen.Ezért ha fáradt vagyok, nem tartok be fogcsikorgatva mindenféle elveket. Meglep, hogy az előző poszt milyen indulatokat váltott ki, és meglepő, hogy akkora ügy a szelektív gyűjtés, kevés csomagoló, kevés vásárlás, és egyáltalán a környezetvédelem. Én sem onnan jövök, gyerekkoromban pl. nem volt papírpelenka, áru sem volt ennyiféle, reklámújság nem is létezett, senkit nem vittek kocsival suliba, gyorséttermet nem is láttam.
      Találkoztam ma egy ismerőssel, zöld rendszámos új kocsija van, mondta, hogy így végre védik a környezetet, mert sokszor kell autózniuk. Biztos előrelépés ez is, nem tudom.

      • Mennyivel egyszerűbb, sőt, olcsóbb is valami vadregényes parton megvenni a hekket, akár papírtányérban, mint otthon kínlódni vele, csomagolni, vinni, állatni a melegben.

      • Igen, a zöld rendszámosok nagyon sokat léptek előre. De a gumi- és útburkolatpor, a zsúfoltság meg a nagyüzemi gyártás az e-autókhoz is tapad, hiába zéró az emisszió.

      • Majd kérdezd meg a zöldrendszámos ismerőstől mi lesz a tönkrement akkumulátorral. S ne valami pöttöm akkumulátorra gondoljatok. Na meg a töltéshez az áramot a keleti szél fújja össze.

  9. Benne voltam én is az általad említett csoportban, lelkesedtem is, moshatóztam is, horgoltam is, szelektív szemetelés, lehető legkevesebb dolog vásárlása alap. Vidéki tanárcsaládban nőttem föl, később édesanyám őstermelő lett, alapvető egy rakás dolog, ami ma szenzáció. Olvasgatva a fészbukot akkor gurult el kicsit a gyógyszerem, mikor azt észleltem, hogy a különféle öko dolgokat messzekülföldről rendelik sokan, minden áron. (Lásd pl. bambuszfogkefe.) Van, ami nekem nem fér bele anyagilag, s ezért nem öko verziót veszek. Viszont olyan 95%-ban egyedül logisztikázom a három gyereket autó nélkül, vászontáska mindig nálam, használom is. Nincs heti nagybevásárlás a teszkóban, amikor minden bekerül a kosárba, mi szem-szájnak… nem átallunk felszedni a szemetet a mellettünk lévő erdőben, és ami nekem a legfontosabb: igen átgondoltan vásárolunk akármit. Nem kell szívószál (fém sem), mert minek. Annyit veszünk (és eszünk), amennyire valóban szükségünk van. Nem vagyok hajlandó teljesen beáldozni az örömfaktort az ökoanyaság jegyében, ezért amikor megjelent a kedvenc zenekarom nagyon rég várt új albuma, rögtön megrendeltem Angliából. Nem csak turkálóban veszek ruhát, ha valóban tetszik (évi kb.két alkalommal, nem shoppingolás jelleggel). Sőt, könyveket is veszek, pedig bizonyára olvashatnám pdf-ben is. Szóval, hogy összefoglaljam, fontos a környezetem, mindig is az volt. Ezt igyekszem átadni a gyerekeknek is, ebbe nőnek bele. Amennyire belefér, szívesen teszek plusz energiát ebbe, van rajta fókusz, de nem mindenek fölött. Nem ez a cél, de szerves része az életnek.

  10. Ejnye, sokaknál az a fránya szövegértés meg eleve az értés…

    “Ökó az, hogy nem kell termék, kevéssel beéred, és nem virítasz az ökóságoddal, hanem csak csinálod.” – Ez pint így van, írhatnák ezt a zidézetet a vászonszatyrukra a neten kereskedő bjútiarcok.

      • Az ő dolga jól érteni, megérteni, magyarul érteni (!). Ő jött oda, nem én írtam róla, nem róla írtam. Nyitott szájjal a… Minek?

        Két tanulságom van.
        A felháborodók egy része nem szokott érvelő, elgondolkodtatós szöveget olvasni, ez idegen tőle, agressziónak, megmondásnak érzékeli. Csak ilyen nájsz anyukás-természeti-gyerekszerető-szépképes tartalmakat, jó ügyért lelkesítést, érzelmi töltetűt fogyaszt. Vagyis funkcionálisan nem érti azt, amit olvas. Belemagyaráz, ő “sosem írna ilyeneket”, hát, ne írjon.
        A régi ismerősökről pedig sorra kiderül, hogy az a bajuk, hogy négy év telt el azóta, hogy én a napi sportra ráálltam, rengeteget változtam, tanultam, még mindig csinálom. Ők ezt kicsit vagy nagyon figyelték, és baromi frusztráltak attól, hogy még mindig nem kezdtek magukkal valamit, vagy pár hétig tartott a lelkesedés. Öregedés, hízás, romlás. Ezért kell ez a sok “te ilyen meg olyan vagy” érvelés, minden másról beszélni, műanyagról, üvegről, hímzésről, szeretetről, Sztálinról, de a sporttól való idegenkedés, a magyarázkodás van a háttérben.

    • Adhatom azt az eleinte rögös, később felszabadító felszólítást: GONDOLKODJ! Ne hagyd, hogy hashtagek és irigyelt influencerek döntsék el, mit csinálsz! Kérdőjelezd meg a hagyományosanya-szerepet, mert frusztrálttá és pótcselekvővé tesz!

  11. Jókedv csinálónak. Megjelentek a házunk előtt a Nemzeti Park munkatársai.
    Falusiak, akik egyébként télen kormolnak tisztességesen, hogy a témánál maradjuk, bejelentést tettek, hogy egy legyengült gólya vegetál az utcán. Megfogták, viszik Fenékpusztára. Egy domináns gólya elzavarta a tápláléktól.
    Holott a falusiak meg is foghatták volna, jó lett volna házikedvencnek vagy “sültnek”.

  12. Már nem tudok visszaszólni, de akiket ismerek “ződrendszámoskènt” korábban “gázossak” voltak. Azaz egy percig sem a környezetvédelem motiválja őket, hanem az olcsó űzemanyag. Mondom akiket ismerek. Mert miközben environment friendlynek gondolnád őket, még soha nem láttál sárga kukát a háza előtt, ellenben fűtési szezonban dől a fekete füst az utólag a házhoz ragasztott suffniban lévő kazánból, aminek a kéménye éppen a te ablakod magasságában van. Mondom, akiket ismerek.

  13. Nem kozvetlenul a tartalomhoz kapcsolodoan cask a cimhez, vagy mi. Amikor ezek a folyton azon aggodok, hogy ki hogy befolyasolja rossz iranyban a velemenyevel az ‘olvasokat’ (mintha ok egy olyan nagy, egyutt mozgo massza lenne, kis ebihalak akik kulso inger hatasara mindig egy iranyba usznak), na szoval amikor ok aggodnak, akkor en mint olvaso, lertekelve erzem magam. Oket meg olyan felsobbrendunek. Akiknek folyton kozbe kell avatkozniuk az en vedelmemben, mert en magamtol nem tudom, en csak ugy rohangalok mindenfele velemenyek menten. Elore, rukverc, kidobom a szivoszalakat de masnap veszek ujat, mert valami mast olvastam, vagy beszerzem a vegan taplalekkiegeszitot mert etikusan-elni cikket olvastam de aztan elolvasok egy egeszsegesen-elni cikket, elajandekozom a taplalekkiegeszitot es mar rotyog is a pacalporkolt. Olyan kis buta es befolyasolhato vagyok, hogy ha nincs elore valogatva az informaciohalmaz, akkor artok magamnak, masoknak, a vilagnak. Low expectation? Csak en talalom ezt sertonek?

    Csakhogy a kornyezetvedelemrol is: en teszem amit tudok, ami nem fer bele azt nem, nem fogok uzsonnataskat nemezelni meg vajatkopulni az ujrahasznositott szalmapogacsahoz es mivel ma ilyen sertodott hangulatban vagyok, azoktol akik ezt szamonkerik kerdezem, hogy miert az egyenen? A kornyezetszennyezest rendszer szinten lehetn megallitani. Ugy, hogy azok, akik szarnak ra, vagyis az emberiseg 90 szazaleka, nem is tudja szennyezni a kornyezetet, mert az auto elektromos, a fantasuveg lebomlik, es nincs minden gerezd fokhagyma egyenkent muanyagba csomagolva. Most hallottam egyebkent, hogy (azt hiszem) amerikaban mar nem lehet hivatalosan a szoptatas mellett lobbizni, mert az csokkenti a tapszergyartok bevetelet (az mennyi kis faszom uvegcse, doboz, tasak, cumisuveg, fertotlenito?). Aztan majd az anyukak lesznek lebaszva, hogy miert nem szoptatnak. Pedig amit a vedono mond az van. Az egyik kolleganom, masodik gyereket varja, konnyes szemmel panaszolta nekem, hogy masfel eve, elozo gyereke szuletese ota nem aludt. A gyerek sir az egyik szobaban o a masikban. A vedono szerint jol haladnak, cask igy tovabb. Aztan elmondtam neki a tapasztalataimat, mi egyutt aludtunk 5 evig. Kovetkezo alkalommal jon kialudva, hogy ez milyen kiraly, imadja, o is, a gyerek is. De mit mond majd a vedononek. Hat mondtam neki, hogy mondja azt amit kell es csinalja azt ami jo.

    • “en mint olvaso, lertekelve erzem magam” Igen, és még külön azért is, mert nagyon sok meló és összeveszés, deklaráció, több évem van abban, hogy itt az igazán nem sodródó, nem a színes-szagos-osztható-lelkesítőre bukó, hanem a valódi kérdéseket feltevő (és a választól sem félő) olvasó érezze csak jól magát.
      Tegnap volt a szoptatás világnapja is. Nagyon durva. Konkrétan befenyegették a WHO tárgyaláson a kisebb nemzeteket. A tápszer a fölösleges tehén és termék és marketing, az tuti.

      • Meg az is eszembe jutott, hogy vajon hanyan adjak be a derekukat es kezdenek oncenzuraba? Talan ezert dol mindenhonnan a DIY onmegvalosito szar meg pozitiv vibe agymosas. Ma mar tenyleg nehez tartalmat talalni. Es az a gaz, hogy ez megcsak nem is valami fentrol jovo elnyomas, csak egyszeru, hetkoznapi emberek egyszemelyes haboruja mas hetkoznapi emberek ellen. Elhetetlenne es hazugga teszik a vilagot.

        A WHO bebizonyitotta egy hosszu tanulmanyban, hogy a szoptatas nem ved meg az elhizastol, a cukorbetegsegtol, a radioaktiv sugarzastol, az orosz maffiatol, a capatamadastol, az ebolatol es a harmadik vilaghaborutol, ugyhogy semi ertelme nincs. Es a vegen ugyis mind meghalunk. Ellepnek minket a tapszeres zacskok es megfulladunk.

    • ” A környezetszennyezést rendszerszinten lehetne megállítani” – IGEN! Ahol az anyagi érdek egybeesik a környezeti haszonnal, ott biztosan lesz valami javulás, pl. villanyszámla, vízdíj. Na de most mi van, ha nagy nehézséggel kiváltom a nejlonzacskót és a gyártótól sokszoros műanyag gyűjtőcsomagolásban érkezik az áru a boltba? – Ez a tápszer-pártolás is sírnivaló, alig bírom elhinni.

  14. Akit nem érdekel az elemzés, az nem fog elemző jellegű írásokat olvasni. Én biztos, hogy elemezni fogok, mert sokan nem gondolkodnak, vagy nem elég mélyen, és az automatizmusok irányítják az életüket.

      • “aki a fejébe vette, hogy engem kicsinál, és valami vélt köz vélt igazsága nevében visszavág, az nem nyugszik. A lényeg, hogy nem azért utál, mert én valamilyen vagyok, hanem utálat van, és ebből következnek az állításai, tehát semmi nem lehet jó, szép, érthető, belátható, ami velem kapcsolatos, ez itt maga a gyűlölet mechanizmusa, azzal a stichhel, hogy ő erre évek óta napi gyakorisággal, szenvedélyesen rájár. A zaklatás ma már alapértelmezett része a bloggerségemnek: veszélyes kitettségnek bizonyult a hangnem és hatás a jómagyar áskálódós közegben, és ez évek óta így van. Nehezen hihető, mi mindent kapok, és mennyire intenzívek a megnyilvánulások. Sértett, értetlen, unatkozva kötözködő, irigy, önigazoló, kellemetlenkedő, gúnyos, ideologikus és patologikusan gyűlölködő, trükköző, pszichoterror-szerű reakciók…
        Bók, hogy ennyire lázasan, ennyire feldúltan, ennyire kitartóan nyomja a soknevű, azért ez nagy beakadás neki: évek óta megfigyelni minden részletet, a véleményét hallatni, profilokat hamisítani, a látóterembe erőszakolni, hazudozni, visszaélni a nevemmel, képeimmel, találgatni olyasmit, amiről fogalma sincs, sunyin feldicsérni másokat, hogy összeugrasszon velük, gondolván, hogy irigy vagyok, gyalázni a testemet, önleleplezően hamis állításokat tenni róla”
        2016 tavaszán írtam ezt. Még mindig nem állt le.

    • Egy ideig nyomtam ezt a redpillt, de sokkal izgalmasabb rászállni valakire, aki kitartóan és szuverén módon csinál valamit, és nettóban basztatni. Ez az igazi kielégülés!

    • Volt itt tegnap este egy komment, h irigységből összevesztél az egyik haveroddal (…). Miért törölted ha nem igaz? és rögtön jön a vádaskodás, hogy zaklatnak… ez figyelemelterelés arról, ami nagyonis igaz lehet. Én sejtettem, hogy nagyon irigy ember vagy, ez kiderül. Kedves Csakazolvassa! Ne nézd ennyire hülyének az embereket!

      • Szia, itt van a válasz, nem írom le újra:
        https://csakazolvassa.hu/ekezok/
        illetve ez a részlet tartozik még ide:
        “Te azt hiszed, hogy ha valakinek erős mondandója van, és éveken át kapja mindenhonnan, hogy amit ír, az fontos, aha-élményt jelent, ha beleteszi a melót, koncepciója van, ráadásul befut vele, akkor majd arra vár, hogy jöjjön valaki, aki gyűlölködve, csúsztatásokkal, hazugságokkal és személyeskedve kikezdi azt, amin annyit dolgozott? Hogy lehúzza, trollmocsárba süllyessze unalomból, vagy olyasmi okból, amellyel pszichiáterhez kellene fordulni? Hogy rabolja idejét, figyelmét, majd röhhintve továbbálljon?… Ezt NEM gondolhatod komolyan.”

      • Litánia? Ez a válasz. Biztos van benne, amit felfogsz, de érved nincs, ugye, ilyenkor jön, hogy “hosszú, miért írsz ennyit”.
        Ha lusta vagy, ne az én blogomon keresgélj. Pletykát nyomozgatni, ezen bizseregni, kitalálni a rágalmakat sosem vagy lusta, angyalom.
        Ne zaklass, ne vizsgáztass, nem vagy te akkora koponya, sőt, azt se tudjuk, ki vagy. Tegyél le valamit az asztalra, és várd meg, hogy kérdezzem a véleményed.

      • …mert addig ócska butus zaklató maradsz, aki azért turkál másban meg pánikol, mert addig se a saját szarával kell foglalkoznia.

      • Ha valaki azt mondja, hogy nem kér valakivel az interakcióból, az a valaki meg mégis erőlteti, az zaklatás.
        Ezt jó lenne, ha felfognád.
        És nem próbálnád kijátszani ezer néven, alakoskodva, mindig valahogy besurranva.
        Ez nem kritika.
        Nem tudsz mást elővenni, csak az irigységet, érveid nincsenek a tartalmi állításaimra. Az információid a blog figyelgetéséből, túrásából származó “hallottam, állítólag, osztálytársad mesélte” hazug kombinálgatás.
        Hogy, milyen alapon gondolod, hohgy te engem vallatsz, szembesítesz, elszámoltatsz?
        Honnan tudod, mi van bennem? Mikor voltál te lényeglátó? Túl a gyűlöleten te soha nem jutottál, nem vagy intellektuális, rettegsz kinézni a fennálló rendből.
        Kéne neked is ilyen blog, erő, olvasottság, támogatás. De nincs.
        Én a lényeglátásról lettem híres, hogy veséig hatolok, akkor is, ha ez kellemetlen.
        De te nem. És nem is vállalod a nevedet.
        És ha ilyen vagyok, miért jársz vissza ilyen kitartóan?
        Ti negatíve vagytok belém szerelmesek.

      • Le se szarnak, csak mondjuk ezer fölötti megosztása lett két nap alatt az egyik posztomnak a múlt héten, ötven-kétszáz közötti komment jön naponta, rengeteg jó találkozás van, élmény, megkeresés, pezsgő blogélet és tisztes jövedelem. Ezer fölötti véleményt írtak a blogról (a blogról írták), és az egy válogatás. Te magad is irtó fontosnak tartasz, ontod a zaklató kommenteket több néven, itt figyelsz és kotorászol, van még a mókusőrs, egész hálózat, akik engem taglalnak. Nem, nem szeretem, hogy zaklatnak, de ez van, értetlenek és kommunikációsan analfabéták az emberek, szar élettel, azért kezdik ki azt, aki mer gondolkodni, tanultabb, szebb-jobb fej a gyereke, kitartóan megy a céljai felé és van élete.

  15. Ez is egy példa a “rengeteg időm van, elbíbelődöm a tárgyakkal” fajta, vég nélküli, fővárosi, amúgy kedves tartalomgyártásnak, az álvilágnak, ahol nem gondolat van, hanem gardróbrendezés, nem elv és szándék, hanem kihívás, nem értékrend, hanem trend, miközben az alapprobléma (betegség és elhízottság) nem oldódik meg. Hogy hiheti bárki, hogy lefotózza meg beszámol róla, bejegyzéssé fontoskodja, és akkor érdekes lesz egy teljesen átlagos, nem extra, nem ötletes gardróbtartalom vagy kencetömeg vagy kaja? Hogy lehetnek emberek ennyire dologiasak, miért nem látnak tovább, mit kell ennyit habosítani hétköznapi, használati tárgyakon? Kora harmincas nők elhízva, estenként hat felkent réteggel az arcukon az egészségről és szépségről írnak.

    Ma már komoly csoport azoké, akik mások instája és blogja miatt boldogtalanok, “bárcsak én is”, és eközben egyik tárgyalt tevékenység sem valódi, emberi, előrevivő, mind összefügg azzal, mit hol lehet kapni, termékekkel. És nagyon kell mondani, hiszen ő a tanácsadó, és a tudor. Az egész még csak jól sem néz ki. Ha esztétikus meg kellemes meg nem fél kimondani dolgokat, akkor én is tolerálom az insta-mutogatást. Csajok, durva alapproblémáitok vannak, amelyekről soha nem beszéltek. Nem arra van a kijárat, hogy ezt felesztétizálom meg pontokba szedem és a színeimen tanakodom, hanem el kell kezdeni felülbírálni a szerepeinket, nekifogni a valódi problémáknak, és leszarni (blogon is), ki milyennek lát, mennyire “néz ki jól” a kontent (és még csak nem is).

    http://160gramm.hu/2018/07/24/egy-ev-ruhavasarlas-nelkul-elso-harom-honap/

    • Annyira jó, hogy mikor tizen-huszonévesen beledőltem volna ezekbe a trendekbe, még nem volt elérhető, mostanra meg lehet mondani, hogy letisztult a szépségápolási rutinom: főzés közben a kanálon maradt kókuszolaj arcra ráken, kis vízzel megpaskol, a végeredmény pont ugyanolyan állapot, mint aki felkeni magára a csiganyálat kaviárral. Feltéve, ha iszik elég vizet.
      (Most valamelyik nap kaptam valakitől egy beszólást, amiben nem vagyok biztos, hogy bóknak vagy sértésnek szánta, én bóknak veszem. Az volt a lényege, hogy messziről nagyon fiatalnak nézek ki, mert nem vagyok elhízva, viszont közelről arcra szebbek a kövér nők, mert nem ráncosak.)

      • Fú, ez mennyire közkeletű, ez a kövér nők nem ráncosak, tehát szebbek dolog. Nekem is mondták már. Mintha implicite azt akarná mondani, hogy aki el van hízva, annak ez később előnyére válik, mert “szebb” marad az arca…?
        (Amúgy ez objektíve sem igaz, de mindegy, nem ez a lényeg)

    • Hogyan is bírná ki egy évig ruhavásárlás nélkül, van olyan ember a Földön? Nekem szörnyen komikus az egész, az “x napos kihívás” kifejezést meg utálom. Egy kicsit a mindent-vagy-semmit szélsőség miatt, meg azért is, mert implicite benne van, hogy egy időre szól csak, aztán vége lesz, de jó. Ja, és mondtam már, hogy szénhidrátot nem számolva, diéta-tudatlanul általában 160 grammosan étkeztem és úgy híztam szép lassan?

      • Szerintem a kihívásoknak figyelemfelkeltő szerepük van, megfoghatóvá teszik a dolgot épp a kötött idő miatt, meg van a jó öreg gamifikáció (játékos-jutalmazós elem beépítése, pontgyűjtés, számolgatás, szintlépés) mint motiváció. Nekem az a bajom, hogy előtte egyáltalán nem voltak ilyen szempontjaik, és most hirtelen mániákusak, erről tanácsadás, workshop stb.

        A 160 grammnál meg nem mindegy, hogy hogyan elosztva, lassú-gyors és a kalória sem. Mondjuk én csupa gabonát, sütit, kását, fagyit látok a kitett kajái között (nem csak ő, ez egy típus). Kis reklám, minden, jó lesz.

      • Az ilyen kihívásoknak én ott látom hasznát, hogy egy nem megszokott tevékenységet rutinná lehet alakítani. Mert kb 21-30 nap alatt, ha folyamatosan nekifogsz és próbálkozol, akkor azért csak beilleszthető lesz a napi feladatokba. A hirtelen szokás váltások nekem csak nagy környezetváltozással (költözés, munkahely, párkapcsolat) együtt maradtak meg. Szóval próbálkozni lehet és kell is, macerásabb szokások átalakításához pláne több ideig (nem biztos mondjuk hogy a ruhavásárlás nekem ide tartozna, de kinek mi.). És igaz, hogy csak egy időre szól, utána már nem kell figyelni magunkat, hogy tartjuk e, de ha értelmes célt nézek ki, akkor tudom azt is hogy nekem ez megéri, és képes vagyok rá, hogy nemet mondjak/másképp csináljam.

      • Igaz, köszönöm a helyreigazításokat! Jellegzetesen intoleráns módon fogtam fel a dolgot. A FB ajánlgat mostanában ilyeneket: No poo Hungary – kihívás, hogy ne használjunk sampont és erre egy virtuális közösség építhető, egy zárt csoport, és ezekre gondoltam. Igazuk van az etológusoknak, szükségünk van a százezer éve megszokott kis közösségünkre. Nekem is erre a blogra, többek között.

    • Én úgy látom, a kövér nők döntő többségének egy massza az arca, főleg az alma típusúaknak. Valóban nem ráncos, viszont épp most csodálkoztam rá, hogy a tokája viszont ernyedten ráncos, mintha rettenetesen el lenne vékonyodva a bőre.
      Akiknek kövéren is szép az arcuk valószínűleg csak szerencsések. A többség egyszerűen elveszti az arcát.

  16. Nem érdekel egyes emberek érzékenysége, mert meg akarom írni, hogy X magatartás problémás, hamis, káros, vagyis, azok az emberek, akik érzékenykednek meg dühösek lesznek, igazolhatatlan dolgokat tolnak és hirdetnek, gyakran pénzért.
    Nekik kell elgondolkodniuk vagy leszarniuk a posztomat.
    Nem engem kéne zsarolni, hogy legyek kedves, elfogadó, megértő (közíróként? hogyan?), mert ezek olyasmik, Danytól a bjuticsajokig, amik trendik, terjedősek és kártékonyak.
    A felháborodás amúgy nem annak szól, hogy bírálok dolgokat, mert mindenki folyamatosan dohog valami miatt élőben is, facebookon is megy a szörnyülködés, állatkínzás, hülye eü, tanár, hivatal, rendőr, ellenőőr, celeb, túlizmos akárki stb.
    Hanem egyrészt nem értik, nem olvasnak figyelmesen, nem használják az agyukat, néha az ellenkezőjét értik, belemagyaráznak, végig se olvassák. (“Hosszú.”) IOLVASD EL! Ha nem tetted, vagy nem értelmezted, hallgass.
    A másik, hogy én olyat is megpiszkálok, amiért más nem szól, vagy észre se veszi. Tehát én nem csak a népszerű bírálnivalókat, hanem azt is, amire nem is gondoltál, vagy gondolsz, de nem illik mondani.
    Ez a “nehogy már” érzés – és nehogy már kussoljak.
    Minél okosabb vagy, minél jobban figyelsz, minél kialakultabb az értékrended, és minél kevésbé vagy közönyös, aki csak a saját teli hűtőjével és klímájával foglalkozik, annál több népszerű, bevett dolgot tartasz majd irtó hamisnak.
    Nem gonosznak, szándékosan ártónak, hanem átgondolatlannak, és ettől hamisnak, kártékonynak.
    A butaság bűn. A bülbülszó, amelyik a végén csakis pénzt akar, bűn.
    Ez tesz érett, gondolkodó emberré: bírálom és elutasítom azt, ami hamis. Jó érzés ezek nélkül élni, nem dologiasan, nem pótcselekvésekben. Nem lőni üres szelfiket, megmutatni viszont az izzadt test valóságát. Nem félni attól, hogy mindenki más szűrővel nyomja, jé, de szépek! És örülök, hogy a posztok és az együttgondolkodás révén egyre többen lesznek kritikusak, és piszkálják meg az instagramfelszínt, meg a fogaddelmagad kamut. Mi van alatta?
    Mások meg magukra ismernek.
    Szilda külön eset, hiszen ő nem volt a tudatomban, én a spanyolviasz felffedezéséről meg a tárgyak túlértékeléséről, az apróságok trendi, hivalkodó, ideológiával és világüdvével leöntött mutogatásáról írtam, a pótcselekvés-vegánságról és ökóságról. Sokkal egyszerűbb, tisztább, nem magamutogató formák is vannak. És jött engem oktatni környezetvédelemből, ahelyett, hogy értelmezte volna az érveimet.
    De van, és lesz is, amikor olyan embert látok, aki megtestesít valami, és akkor az ő személyén át fogom bírálni a jelenséget. Ha jelentéktelen vagyok, nem számít úgysem. Jó ez így nekem, tízezrek körében a jelentéktelenség, elvagyunk.

    • Mindegy, mit gondolsz erkölcsileg, vagy hogy miről és kivel zsongsz. Mindegy, mi van a fantáziádban, vagy minek az elhitetése okozna neked érzelmi kielégülést.
      Mindegy, mit hajtogatsz.
      A véleményed is mindegy.
      A lényeg, hogy ha itt akarsz olvasni, márpedig akarsz, akkor ezt a beszédmódot, ezeket a témákat és élt meg kell szoknod.
      Én enm fogom megmagyarázni, hogy miért etikus, vagy hogy miért van igazam. A poszt maga az igaz, az érvelés, nem kell tovább magyarázni.
      Nézd meg, milyen nívójú kommentek és visszajelzések jönnek. Nem véletlen.

    • Ne vedd ennyire komolyan az én életemet, az én blogomat, álnévről.
      Olvasol, kussolsz.
      A gyalázkodás és fröcsögés, ami neked megy, nem szint.
      Soha nem lesz a tiéd se a blog, se az életem, nem lesz rá befolyásod, hiába van tele a fejed velem. Be lehet fejezni a műcirkuszolást és az önhergelt drámázást vélt érzéseim és vad fantáziálás alapján. Vagy toljad, ha ezen akarod tépni magad, én nem fogom látni. Ki vagy röhögve régóta.
      Nem, nem “áll át” mindenki “hozzátok”, te csak fantáziálsz erről. Itt nincs mókusőrs.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.