Mindnyájan tudjuk, hogy a Szép Női Test, mint olyan nem létezik, hiszen koronként és kultúránként a legkülönbözőbb szépségideálokkal találkozhatunk. Legtöbbünk mégis próbál megfelelni a külső elvárásoknak, és ha nem sikerül, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Pedig a női test igazi szépsége kívülről talán nem is látható, csupán belülről megélhető és onnan kisugárzó.
Modern kultúránkból teljességgel hiányzik a női test tisztelete és ezzel nekünk nőknek is megnehezítik, hogy a testünkre, mint a Szépség, a Gyönyör, az Élet forrására tekintsünk.
A média azt sugallja, hogy mindig vennünk kell, mindig tennünk kell valamit annak érdekében, hogy szépek, ápoltak, és elfogadhatók legyünk. Mintha a női test a maga természetességében csak egy folytonosan korrekcióra szoruló selejtes árucikk lenne.
Ezt Hoppál Bori írja.
http://www.noitestcsodai.hu/bemutatkozas/honlaprol.html
Bizony, egyre csak fogyókúrázunk, kenegetjük a narancsbőrünket, és próbáljuk megközelíteni a média által közvetített szépségeszményt. De az elérhetetlen. Hidd el, nem attól leszel szép, ha a szupermodellekre próbálsz hasonlítani! Nézz a tükörbe, és lásd meg a belső szépségedet! Nem a kenceficéktől leszel szép! Fogadd el magad! Nem lehet mindenki nádszálkarcsú, gömbölyű mellű szupermodell! A méhed kihordott és elengedett egy vagy több gyermeket, a bőrödön a csíkok őrá, a legdrágábbra emlékeztetnek!
Öhm, hömm. Ezt akkor most abba is hagyom, mert a rutinos olvasó gyanítja, hogy ez nem én vagyok. Ez nem áll jól nekem.
Nem, barátnőm, nem vagy szép. Nem látlak, nem ismerlek, de tudom, hogy lehetnél sokkal szebb. És hogy jobb lenne úgy.
Nem, a formátlanság és a stria nem szép.
Én nem a topmodellek szépségéről beszélek. Csak arról, hogy igazán lehetnénk egy kicsit sugárzóbbak, feszesebbek. És hogy érthető, hogy erre ennyire ki vagyunk hegyezve erre, hogy milyenek más nők, a külsőnkre, erre az egészre.
Nem véletlen, hogy erre ráharaptunk. Ez az egész szépségmánia, önsanyargatás, sóvárgás, a híresek és szépek irigylése, ez mind valamit jelez, valami nagyon komoly hiányt, és közben valami helyett van.
Nem a mi nőiségünkkel van itt baj, nem azzal, hogy de kis butusok vagyunk, hát érezzük jól magunkat, éljük meg a nőiségünket. Nem érezhetjük jól magunkat. Mondhatja a férjem, hogy dehogy vastag a combod, drágám, és letehetem én is a combparát, de attól még vastag a combom, és nagyon kevés nadrág áll jól, és mind kikopik egy hónap alatt, ahol a combom összeér.
És (ezúttal) nem a magazinok elérhetetlen eszményeivel van a baj. Azok csak tünetei az igazi bajnak.
Az igazi baj az általános önbizalomhiány, az alkalmatlanság érzése, a sorozatos kudarc. Az, hogy nem vagyunk szeretve, értékesként visszatükrözve. És azért, mert olyan szerepet írtak nekünk, amelyikben nem lehetünk jók. És ezt éreztetik is velünk. Leginkább némasággal, mellőzéssel. De azzal is, amit kérnek tőlünk, és ahogy. Azzal, hogy azt a mindig többet nem köszönik meg. Azzal, hogy azt mondják: nem jól látjuk a dolgokat, hisztizünk, túlérzékenyek vagyunk, a végletekbe esünk folyton.
Ez jelenik meg abban, hogy ennyire szorongunk, ennyire keresünk valamit, ami más, mint amilyenek mi lenni tudunk, és azt hisszük: ha olyanok lennénk! Olyan szépek, mint Ördög Nóra! Olyan stílusosak, mint Erős Antónia! Olyan talpraesettek, mint Borbás Marcsi! Akkor bezzeg! És bele sem gondolunk, hogy ők is szoronganak. Mert tőlük még többet és másképp várnak el a reflektorfényben. Ha én hízok egy röpke tízest: bagatell, megvagyok úgy is. De ha Borbás Marcsi?
De nem vagyunk szépek.
Annyira vagy szép, amennyire jól érzed magad, és amennyire kedved van tenni a szépségedért. Nem vagy szép, mert boldogtalan vagy. Nem szép, mert nem méltó a testtartásod. Nem vagy szép, mert azt gondolod, hogy te nem érdemled meg. Hogy neked úgy is jó lesz, kócosan, kihízott nadrágban. Nem hiszel abban, hogy szép lehetsz, és hogy jár az az idő, energia, pénz, amelyet erre fordíthatnál, és micsoda botrány lenne, ha úgy éreznéd: igenis jár. Nem vagy szép, mert boldogtalanságodban eszel, nem jókat eszel, nem pihensz eleget, nem iszol meg naponta öt pohár vizet sem, nem mered leakasztani a minőségi ruhát, nem ismered fel a tested jelzéseit, és nem használod a testedet jól és örömmel, és emiatt negyvenévesen ötvennek fogsz kinézni. Így aztán a lehetőségekhez képest eléggé ronda vagy.
Ezt nem lehet elfogadni. Ne is fogadd el.
csak az olvassa. én szóltam 
Nagyon tiszta, gratulálok, és köszönöm.
KedvelésKedvelés
Nagyon!
KedvelésKedvelés
kunkori kis kacaj a vége:)
KedvelésKedvelés
erről szólt legalább húsz év az életemből…
KedvelésKedvelés
Hú. Nagyon igaz. Azt hittem, csak én nézem gyanakodva a “fogadd el magad, akármilyen is vagy”-típusú ömlengéseket. Amellett, hogy olcsó vigaszul szolgálnak (“csak a belső szépség a fontos!”), csak a lustaságot táplálják. Én nem hiszem el, hogy bárki is attól lenne boldog, hogy elhagyja magát, nem tesz erőfeszítéseket arra, hogy tökéletesedjen. És ezalatt nem azt értem, hogy le kell fogynia negyven kilóra – bármi jó, ami törekvésre ösztönzi. Pillanatnyilag én is ott tartok, hogy meg kellene találnom az egyensúlyt a “sehogy se vagyok jó, bármit is teszek” és a “mindenhogy jó vagyok, akármennyire is elhanyagolom magam” között.
KedvelésKedvelés
De ha mindezt meg is teszed, akkor szórod a pénzt, pedig mi minden másra is jó lett volna, illetve te vagy az önző tehén, mert _magadra_ fordítottál időt, pedig inkább gyereknevelni, mosni, főzni, takarítani, férjezni kellett volna… Na ettől elszakadni, az a meló.
KedvelésKedvelés
Az megvan, mikor ez alhízott narancsbőrös nő a FB- on kirakja, hogy a nagyon unja már, hogy senki nem kíváncsi a belső értékeire, csak a hurkáit látják. Ne fogadja el, én is azt mondom. Nem mindegy viszont, hogy miért fontos. Ne a címlaplány legyen mérce, és ne másokért akarjon szép lenni, de akarjon minden nő és minden férfi. Ápolt, illatos, igényes legyen mindenki.
KedvelésKedvelés
nyihi…
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó, ebben minden benne van! Ez nagyon érthető. Érthetetlen, hogy miért nem MERJÜK érteni mégsem… de nagyon igyekszünk,ugye? 🙂 ( én legalábbis nagyon, és egyre jobb a helyzet 🙂 )
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a nyolcvankilós nőkről | csak az olvassa
Értem, miről írsz, és igazad is van.
Fontos azonban, hogy ne keverjük össze az igénytelenséget a divattal. A koszos, szakadt, kinyúlt ruha, a zsíros haj igénytelen. A szandál zoknival nem az, csak (kb. 8 éves kor fölött) cikinek számít. Ugyanígy a sötét nadrághoz fehér zokni, vagy a zöld-lila norvég mintás pulcsi. Illetve, szerintem utóbbiak csak akkor számítanak az igénytelenség jelének, ha “ez is jó lesz nekem” alapon hordják. Ha valakinek viszont a szíve csücske egy ilyen összeállítás, és szereti ezt a stílust, akkor miért ne?
KedvelésKedvelés
Eleanor, ez jo.
a ciki meg az igenytelen nem ugyanaz…
KedvelésKedvelés
“Az igazi baj az általános önbizalomhiány, az alkalmatlanság érzése, a sorozatos kudarc. Az, hogy nem vagyunk szeretve, értékesként visszatükrözve.”
Szamomra ez volt mindennek az aflaja. Szigoru neveles, csak semmi hiusag! Ha barmi örömöt talaltam kamaszkorom alatt a sajat testemben, vagy külsömben, az szep modszeresen lett leszolva, visszavagva, megsemmisitve. Halaval gondolok ket volt paromra, mert örült sokat segitettek abban, hogy lassam magam es hogy milyen szep vagyok. Nem lattam, nem hittem el. Felnött nökent komolyan dolgoznom kellett azon, hogy normalis ember modjara tudjak reagalni egy dicseretre. Egy “de szep a hajad” vagy “milyen csinos rajtad ez a szoknya” kijelentes gond volt, mindegy kitöl jött. Vagy elengedtem a fülem mellett es hagytam, hogy inkabb bunkonak gondoljon a masik, vagy zavarban voltam es azonnal temat valtottam. Mert ugyan, hogy lehetnek en szep, vagy csinos? Ha otthon nem mondtak, hat nem is hittem el.
KedvelésKedvelés
“a lehetőségekhez képest eléggé ronda vagy” 🙂 🙂 🙂
Pedig mégis igaz, hogy a lélek fényessége megragyogtatja a külsőd is. Ismerek ilyen nőket. Na jó, nem sokat. Vagy hatot. Rendben: hármat. Kettő hetvenen túl. Jelent ez valamit?
KedvelésKedvelés
Igen. Én ismerek egy olyan asszonyt, akinek az unokájával vagyok egykorú, tavaly ment férjhez… Nagyon kedves, akkor ismertem meg, mikor az öregek otthonába jártunk összeírni, ki akar gyónni meg áldozni, és beszélgettünk velük. Hetvenen túl ez a néni úgy ragyogott, mikor a “kis öregjeit” vigasztalta, hallgatta, és volt, aki fiatalabb volt nála! És akkoriban temette el a férjét, akivel lehúzta élete első hetven évét… Két év múlva férjhez ment és virul! Úgy örülök, hogy ismerem.
KedvelésKedvelés
Hát ja. Nem is tudok semmit hozzátenni. Marad a keserűség, hogy basszus, holnap is kéne valahogy kinéznem, de miután hazajöttem, kijavítottam 20 dolgozatot, játszótereztem a gyerekkel, vacsorát főztem, beszélgettem, fektettem, nincs kedvem hajat mosni. És elhitetem magammal, hogy nem érdekel. De, érdekelne, meg az is, hogy megint kihíztam egy nadrágot, megint nem mozogtam ma semmit, mert ha szellemileg vagyok kifacsarva, már csak bambulni akarok magam elé.
Mindig Chanelt idézik a női lapok, hogy “Akkor kell az embernek a legjobban kinézni, mikor a legrosszabb az élete” – hát, én ezzel semmit sem tudok kezdeni.
És amikor néha elmegyünk olyan helyre, ahol szépnek kéne lenni, szombat este feldobok egy sminket, felveszem a szép ruhámat, azt mondja a férjem, hogy “most milyen szép vagy”, akkor megint eszembe jut, hogy basszus. Mert belül csak hajszolt vagyok, nem szép.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: otthon lenni egymás testében | csak az olvassa
Nagyon-nagyon jó írás, minden mondatára rábólintottam. Olyan jó érzés, mikor az ember lánya tisztában van magával.
KedvelésKedvelés
Ez megint pengeéles lett, köszönöm.
KedvelésKedvelés
Ez nálam nagyon betalált!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: nem elég jó a szex 2. | csak az olvassa — én szóltam
Most értem haza a nyaralásból, és nagyon jókor jött ez a cikk! Nem vagyok olyan, amilyen szeretnék/lehetnék, most nagyon érzem. V.ö. fürdőruhás fotók :(. Eddig mázlim volt, mert jók az adottságaim, de így 35 fölött már nem megy olyan könnyen “csakúgy” (mozgás, pihenés, normális étkezés nélkül) szépnek lenni. Én is csak nemrég értettem meg, hogy jogom van aludni (éveken át időveszteségnek éreztem), jókat enni, pihenni, rendszeresen úszni és tornázni – hogy mások szükségletei nem írják felül az én egészség iránti szükségleteimet. Mert nem is a szépségről van itt szó szerintem, hanem a testi-lelki egészségről. És el akarják hitetni velünk, hogy ez luxus és önzés… Pedig még gyerekem sincs.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: az évek meg csak telnek | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: tiszta elviség | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: ne asszisztáljatok az öncsaláshoz | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: love your body, do | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: drága Nótár Ilona! | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: beach body | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: szolidaritás, de tényleg? – kényelmetlen kérdéseim mérő verához és szentesi évához | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő