ez az a hétvége

Amikor azt írtam: ez az a táj, akkor én valahol mélyen, az égbolt biztonságával hittem, hogy a Fertő-tó magyar partvidéke, a cölöpházas a fertőrákosi rész, a világörökség része – mint kultúrtáj, irodalomlenyomat (Rakovszky Zsuzsa, Galgóczy Erzsébet), történelemtől iszamós terület (itt végezték ki 1944 szentestéjén többek között Bajcsy-Zsilinszky Endrét, és itt volt 1989-ben a Páneurópai piknik) – ilyen marad, megmarad, változatlan marad. Bővebben…

én nem is értem

, …amiket az emberek beszélnek párkapcsolatról, társtalálásról és szexről. Az igényeiket, a szempontjaikat nem értem. Nincsenek válaszaim, sőt, a kérdéseik is idegenek. Bővebben…

minden nap egy kérdés 4.

hova írsz cikkeket?

Két fő hely van, az egyik a Shop builder, a másik a nyomtatott Amiről az orvos nem mindig beszél, nekik fordítok is. Ezekre a munkákra lehet számítani, nagyjából ugyanannyi munka és pénz havonta, mégis ezt tekintem mellékesnek és hobbinak a bloghoz képest, amit pedig fő foglalkozásomnak, noha sokkal szertelenebb.

Szinte kizárólag életmódtémában írok bölcsész jelleggel, kíváncsian, személyes jelleggel, magamat is felhasználva. Ehhez a fajta íráshoz sokat használom az angol nyelvű internetet, amelynek zugaiból valódi gyémánt félkrajcárokat szedegetek elő.

Én igazi szabadúszó és bozótharcos alkat vagyok, csak statisztaként tudok fegyelmezett lenni; amikor a valódi képességeimről, profizmusról van szó, az a lényem legközepét érinti, akkor nagyon szerencsétlenül dolgozom hiararchiában, főnökkel, sőt, csapatban is. Rosszul érzem, magam, nyomasztó a kell, meg az, hogy viselkedni kell, az alakoskodás. Hogy nem lehetek önmagam.

Ezeknek a hosszú távú együttműködéseimnek elemi feltétele, hogy Gabival és Milánnal remek a munkakapcsolat: korrektek, bíznak bennem és türelmesek.

A Shop builderre havi 3-4 cikk készül, nem teljesen egyenletes sűrűséggel. Mindig én találom ki a témát. Igen nagy elérést építettek ki a webshop révén (hírlevél, facebook, honlap). Nem kell megtagadnom az elveimet, alter, módszer- és szerellenes cikkeket írok, elfér a csirkerizs mellett a böjt és a ketó.

https://shop.builder.hu/a-testmagassag-novelheto-a5371

https://shop.builder.hu/a-forditott-tortenet-a5374

Itt vannak a régebbi cikkek, majd frissítem a linkeket:

alternatív szemlélet a gyúrós oldalon

Az Amiről az orvosban… volt egy kilencrészes sorozatom.

De oda készült a Simonyi Balázs-, a Zazi-interjú is, Eszterrel is egy interjú, tornázós sorozat a fotókkal és több tucat fordítás. És náluk jelenik majd meg a ketós könyvem, vagyis a kiadó cégcsoport vonatkozó ágánál.

Az újságírói munka kicsit átszivárog a blogra, sajtótájékoztatókra járok, főleg kulturális rendezvényekről, filmekről adok hírt, teszek közzé előzeteseket a blogon és annak facebookoldalán, de ide tartozik az ország tortája meg a cukorbeteg éves rendezvény is. Soha nem ajánlok olyamit, ami nem tetszik, amiben nem hiszek.

minden nap egy kérdés 3.

Ez csak kis színes. Készül egy másik poszt is.

a blogger válaszol

te számolod a lépéseidet?

Igen, végig az összes maratont, félmaratont is, a két tavaszi versenyt kivéve. Ezt szoktam meg, 2002-ben kezdtem így futni. Olyan a fejemben a számolás lüktetése, mint egy háttérapplikáció. Ahogy a jógaórán a patak csobog és szeráfok furulyáznak, csak ez nem modoros. Ez józan, racionális, mint az anyai családom. Segít fókuszálni, elringat, mint a meditáció, én amúgy is furcsán bensőséges viszonyban vagyok a számokkal. Közben tudok másra is gondolni, a tájat figyelni, elmélyedni, vagy akár beszélgetni is.

Mást is számolok: lépcsőket, úszástempókat; szaunában a lélegzetemet (arra törekszem, hogy hat másodperc legyen a ki-belégzés ideje). Ha ki kell tartani, akkor jól jön ez a technika. (És el se mondom, még miket.)

A távot nem tudom, se a tempót, amikor futok, nem használok kütyüt, így a lépés a mértékegységem. Engem a futásban az a jellegzetes tudatállapot és a megszakítatlan jellege érdekel: végig benne vagyok, nem szeretek a kutya kakilása, ivás, pisilés, forgalom miatt megállni, és egy lépést se gyaloglok.

A tempóm sem érdekel, nem vagyok kompetitív egyáltalán, magamat sem akarom legyőzni. A futás élményéért futok, versenyen a tömeg és a pálya élményéért. Figyelek a testemre, és szeretem, ha könnyed és jóleső a futás. Nagy ritkán futópadon gyorsítok, ott egyébként nem mindig számolok lépteket, de tegnap például igen.

Amúgy néha gyorsítok az erdőben is, de nem esik jól, nem úgy szeretek futni. Nyugodtan nevezhetjük ezt kocogásnak amúgy, vagy lehet, hogy én nem szeretek kilépni a komfortzónámból. Nem bánom. Az a célom, vagy inkább ennek a spontán gyakorlatnak a haszna, hogy évtizedes távon, sérülések nélkül, jólesően, kiégés nélkül tudjak futni, ne legyen benne stressz, soha ne utáljam.

Nem azért írok a lépésszámlálásról, mert másnak mint módszert ajánlom: nem ajánlom, ez egyéni furcsaság.