nem, gyereket nevelni nem nehéz 2.

Íme, a kép, ahogy az élet sarjad és reményt ad, Maci kikereste a Tate gyűjteményéből. A festő Robert Braithwaite Martineau, a kép címe Picciola. Nem annyira látszik, hogy ő egy elítélt és rossz lenne neki.

Ömlik mindenhonnan szülésügyben, hogy mi a helyes, nagy morális állásfoglalások. Ugyanolyan belepofázás, méhben turkálás, magánélet-vitatás, el nem fogadás és minősítgetés, mint amit amúgy kikérnek maguknak, ha abortuszról, gyermektelenségről, vagy szexuális viselkedésformákról, orientációkról van szó.

De ezek nem elvi emberek. A kutya nem gondolja komolyan a klímavédelmet, ahogy az állatvédelmet, a vegánságot, szex-sztrájkot (!), műanyagmentességet sem, az igazi gondolatokhoz és tettekhez ezek a nagy kihirdetők gyengék. Egyszerűen szar az életük, rosszul alakult a sorsuk, azért kell a nagy okfejtés meg a hashtagek, és a legédesebb: BELESZÓLNI mások döntéseibe, minősíteni őket, mert ők úgy döntöttek, ahogy ezek nem. Nem jött össze a család, hát klímaszorongásról prédikálnak. Nem élték meg a szerelem teljességét, jön a különcködés, “én nem úgy élem meg a nememet, mint a többség”. Ezért nem is kezdtem bele itt a klímaügyi-szaporodási érvelésbe, hogy mi mennyi, értelmetlen a felvetés, mert ők nem azért nem szülnek, hogy “a bolygó fellélegezzen”. Egyszemélyes háztartásaikban is iszonyú pazarlóan élnek. Ha kocsi kell, repülővel van kedvük utazni, vagy összejön nagy nehezen a parádés esküvő, akkor hirtelen nem számít a klímavédelem, a zero waste meg a többi.

Az anyaságról. Én egyszerűen meguntam, hogy hülyének néznek és azzal nyomnak, hogy majd a gyerekeimmel problémák lesznek. A világgal volt, a baszogatással – a gyerekeimmel alig. Minden gyakorlati gondozás, törődés, apróság magától értetődött. Az anyai mélypontjaim attól voltak, hogy én voltam szarul, vagy túlterhelve.

A gyakorlati részt egyszerűen, derűsen érdemes csinálni, jelszavunk lészen a józan ész. Meglepően gyorsan eltelt a legidősebb gyerekem életének második évtizede. Mire felocsúdtam, az amúgy nehéz terhek közepette növekvő gyerek önálló volt, élte az életét. Egy percig nem kellett kiszolgálni, pátyolgatni, aggódni érte (“hol rontottam el?”). Nem beszélt csúnyán velem, nem sírtam, hogy pofátlan. Inkább titkolózott egy kicsit, megkímélt a kamaszhülyeségektől, nem firtattam, de nem is volt semmi durva (viszont rendkívül élvezetes olvasni a beszámolóit, értelmezését). Kiskorában nem tudjuk elképzelni, hogy majd neki is kapcsolata lesz. De semmi ilyen nem volt, hogy frusztrált, mert nincs csaja, vagy reményvesztve epekedik valakiért, aki meg érte nem, vagy rátelepszik egy lány, vagy lélektelenül bánik a változó csajokkal (a kis bántalmazókat vizionáló Gumiszoba!). Erős lett a személyisége, hülye kortárs divatok nem érintették, inkább ő diktálta a trendet, retró zenéket, művészfilmeket. Tud főzni, ő segít nekem, harmonikus kapcsolata van. Mikor lesznek már azok a cirkuszok, ajtóbevágások, nagy kamaszdrámák?

Szóval egészen normális gyereket lehet nevelni mártírkodás, vádaskodás nélkül, saját, örömdús élet mellett, a gyerek nemhogy nem fő projekt, hanem csak egyik, természetszerű velejáró, ekként viszont megkérdőjelezetlen. Nem engedtem senkinek, hogy beleszóljon, ha nem segített. Arra törekedtem, hogy boldog legyek. Képtelen vagyok feladatot jól teljesíteni, ha én nem vagyok jól. És ha semi nem volt, akkor az volt, hogy majd csak lesz valahogy. Lett.

*

Eredetileg magától értetődően tartozik a felnőtt élethez a gyerekvállalás. Mi az, hogy vágy a gyerekre, meg döntés? Ami nagy döntés: lefekszel valakivel, átléped ezt a határt, és nem védekeztek. Erről ritkán beszélünk, az aktív szexuális életet adottnak, normának, hovatovább jognak tekintjük, felháborodottan gondoljuk, hogy már szexelni se lehet? Én sokáig elhittem, hogy lemaradtam valamiről, mert én nem tudok bárkivel az élvezetig lelazulni, szerelemben sem azonnal. Ennek neve van: demiszexuális, a demi (fél-) előtag arra utal, hogy “félúton van az aszexualitás és a normál szexualitás között” (Femina). Szóval a normális szex az, hogy nem számít az ismeretség, a bizalom. Na, helyben vagyunk, ebből jön minden könny és keserűség. Rettegnek az élettől, a mélységtől, a felelősségtől, a nagyszabású eseményektől.

De hiszen az összes partnerem is demiszexuális volt. Megvetem a lélektelen, egymást használgató, később rútul kibeszélő, össze-vissza kefélgetést. Mégis szorongtam, hogy a a bulik, a szexpozitívság, felfedezés, izgalom nekem kimaradt.

Aztán rájöttem: ők sem élvezik. A szex kényszerűség, vagy megszokásból, esteleg kíváncsiságból csinálják. Részegen, mintegy mellesleg. Csak annak boldogság a szex, és ezt nevezem én humánnak, aki nagyon őszinte, egyenes, nem cipel durva, feldolgozatlan traumákat, és kedvvel, szeretettel, kölcsönösséggel kezd bele. Nem az a lényeg, mi a menő, mennyire pörög az élet, hanem a dolog szépségének a megőrzése. Az igazi szeretés nem manipulatív, nem eszköz, nem bosszú, hanem… szakrális. A hétköznapokban jóval egyszerűbb, de a lényegére nem tudok jobb szót: szakrális. Nem érdemes játékként kezelni, cinikusan űzni, kiüresíteni, mélységétől megfosztani.

És abból lesz, lehet a gyerek.

Pedig úgy beszélnek róla, hogy mindenki kefél, ez a normális (ha nincs kivel, akkor meg követelőznek, pedig a jóisten nem véletlenül adott bal, valamint jobb kezet), és ha beüt a terhesség, akkor állami segítség legyen (abortusz, eü ellátás). Mert ha nem, a nők majd akkor megoldják vállfával! jól belehalnak! TE döntöd el, kivel szexelsz, ezt a sok abortuszt többségében nem erőszak meg kényszerítés előzte meg. Fel se merül, hogy netán lehetne szebben, emberibben, felelősen is hozzáállni. A szex nem belső igény vagy döntés amúgy sem, hanem főleg kortársi, környezeti nyomás, nem tudják, hogy nem kötelező.

Aztán, ha gyerek lesz, a nők szorongásaira, önelnyomására rárepül a sok keselyű, szakértő, kismamablogger, gyártó, vallási vezető, és rányomja a saját ideológiáját, vagy üzleti érdekből győzköd, hogy jujuj, segítség kell ide, szakértelem, módszer és termék. Ettől nyomasztó, nehéz ez. Közben kárognak a rokonok, alig várják a fiatal húst, majd jól lehet kontrollálni, baszogatni az anyát. Ezért érzik tökéletesen alkalmas fiatal nők, hogy elbírhatatlan a feladat, és majd elrontanak valamit.

Ki a tudás forrása? Kinek higgy?

Legyen belül egy tőkesúly, forrjon ki az értékrended, hogy miben hiszel, ne hagyd, hogy belekiabáljanak, és ne is csoportosulj. Annak higgy, ami igazán te vagy, ami öröm és jó, és ami ezen felül érdekel, annak (inkább angolul) olvass utána. Mérlegelj és dönts. Nem kell másoknak magyaráznod, miért úgy ismerkedsz, szexelsz, gátolsz fogamzást, vállalsz gyereket, szülsz, szoptatsz, ahogy. A károgókat röhögd ki. Nagy része a gyerekvállalásnak, gyerekgondozásnak amúgy is biológia, mélyen ember voltunkból fakad, a rátanultakat lehet kritikusan kezelni. Nem kell megfelelni, besimulni, sem belőle szenzációt gyártani, fontoskodni, de különcködni sem.

Csak öröm legyen, bizalom, életigenlés, szeretés, és minden jó lesz. A gyereknek is főleg az kell, hogy körülötte az élet értelmes, teljes legyen, és HAGYJÁK nyugiban, bizalommal, jókor szólva, jókor hallgatva, hogy önmaga lehessen.

Egyszülős családban is. Rengetegen jöttek rendbe kora negyvenes éveikre: elváltak, a maguk életét élik, megerősödnek, sportolnak, jól vannak. És hirtelen a gyerek is…

A szülő, aki olyan nagyon akar valamit a gyerekéből faragni, és az álmait a gyerekeiben éli meg, lázadást és fájdalmat fog kapni. Bízni kell az életben, minden sorscsapás ellenére, és örömökkel, egyszerűen, egyenesen élni, saját jogon is, és emellett értük. Nem elvárni, milyen legyen a gyerek, hanem elfogadni, helyeselni a lényét, segíteni, hogy megismerje a világot, kikalakuljon az, aki ő, és nem titkolózni előtte. Nem állni be a szörnyű rivalizálásba. Nem csempészni cukkinit a sütibe… (Az étkezési zavar mindig csak tünet amúgy is, nem az ételnél kell megfogni).

Egyenesen beszélni. Tisztelni a határait, a döntéseit és elvárni, hogy ő is tisztelje a szülőéit. Sokkal nehezebb felismerni a valódi okot, amiért egy gyerek boldogtalan és pótcselekszik, mint az eredmények, tünetek miatt aggódni, azokat kezelgetni, szakemberhez rohangálni.

Egész normális és boldog gyerekek lesznek ebből.

Ne gondold túl. Ne félj. Higgy az életben, és legyél boldog. Ne legyél dogmatikus, ne akarj ennyire jót, maradj értelmes ember.

Remek és életkönnyítő eszköz például a hordozás, mélyen evolúciós. A többségnek ez a babakocsiformához képest újszerű, de az én alter közegemnek mondom, aki már ezt felfedezte: lehet, hogy nyugit akarsz, külön testet, nyugodtan babakocsizz. Ha kikészültél a szoptatástól, bűntudat nélkül válaszd el, mindenki jobban lesz. Építsd le a rokont, aki mérgez. Ha nem teszed időben, akkor rajtad ragadnak és beeszik magukat az életedbe. Megéri erősen távolságot tartani, megéri még karácsonykor sem akarni kiborulni. Mert a szülők és más, a saját életükkel elégedetlen rokonok annak ürügyén, hogy gyerek van, ők majd segítenek, rádtapadnak, és téged fognak a gyerekeden át kontrollálni, baszogatni, sanyargatni. Valóban segíteni, élhető módon létezni, vejet-menyet nem basztatni nagyon kevés nagyi tud, hajlandó.

És tudd, hogy nem lemondani kell a jó életről a gyerekért, hanem megteremteni magadban meg az apjával a jót, és abba integrálni a gyereket.

A minimálanya egy hasonló, korai anyafelszabadító posztom, csak akkor még kicsik voltak a gyerekeim. És azóta még élesebb, hogy “mi lesz belőle”. A minap az egyik áskálódó szóvá tette, hogy én könnyen beszélek a minimálanyában, hogy békén kell hagyni a gyereket serkentő közegben, ezt egykor ő is elhitte, de nem úgy van az. Én tudvalevőleg BELESZÜLETTEM A JÓBA, nekem adott volt, értelmiségi közegben a hegyen, beleszületve brillíroznak a gyerekeim.

Ööö.

Megint eltagadják a felelősséget, munkát, tudatos értékválasztást. És azt, hogy ők maguk nem olyanok, nem lettek olyanok, amilyennek a gyereküket látni szeretnék. Iskolán túlesve az, akinek nem lett igénye a műveltség, nincs benne valódi érdeklődés, csak pénzt keres, és örül, hogy nem kell többé magolni, talán nem is tudja, tanulni milyen. De a gyerektől elvárja a zeneiskolát, a kötelezők véágigolvasását meg a jó jegyeket. Hogy ő ne tévézzen, ne pótcselekedjen, ne ragadjon a laptopja elé…

Ezért fontos, hogy a felnőtt legyen jól, magát fejlessze, egyensúlyban legyen, örömökkel, ő sportoljon, ő olvasson, bízzon magában. És akik itt olvasnak, egyetemre jártak, nyelvet tudnak, érdekli őket a novellaelemzés, nem éheznek, azok ne játsszák már ki a szociokártyát. Gyakorlatilag szabadon választják a lakóhelyüket, közegüket, barátaikat, a szabadidős elfoglaltságaikat. Ingyenesen és időben is gazdaságosan hozzáférhető a kultúra, felnőttként is: ha facebookozni tudsz, akkor a kultúrát is elérheted… de mivel a preferenciáidat is magad választod, és tévé meg fórum előtt tékozoltad el húsz évedet, onnan te már nem leszel szellemdús. És úgy hiába matekozol a gyerekkel, kérleled, fenyegeted, hurcolod tucatnyi különórára, fogadsz mellé magántanárt. Nem érdemes a gyerek jövőjeként olyat kitűzni, ami neked szuperszonikus, mert abból lesz a parvenü-anya, akit felzabál a nagy feltörekvés, alakoskodás, helyezkedés, és nem érti, miért nem hiteles. Ha ennek az energiának a töredékét abba fekteti, hogy ő legyen okosabb, igényesebb, jobb ember, vagy sportosabb, lazább, kedvesebb, bármi, jobban jár az egész család.

A másik, és utolsó pontom ez, mert hosszú lett, hogy ki az, akivel gyereket vállalsz. A választottaimnak én az emberi lényét és intellektusát néztem, a köztünk levő történetet, és nem a helyzetét vagy a kocsiját, de még az életkorát sem, és büszke vagyok arra, amiben hasonlítanak az apjukra. Ha az a fájdalmad, hogy “olyan ez is, mint az apja”, akkor te leálltál egy tahóval, aki neked is kevés. Az is lehet, hogy te is csak a facebookon vagy széplélek, valójában nem túl igényes, de az énképed kedvező, és valamiért géniusz gyereket akarsz. Ezekkel szembe lehet nézni.

Zseniális iskolarendszer, tündökletes pedagóguskar és óriási szerencse kell ahhoz, hogy ha beérted a busa seftelővel, a gyász informatikussal, a pizzarendelő-meccsbámuló érzelmi halottal, akkor a gyereked majd öt nyelvet beszél és a Harvardra jár. Tedd fel a kérdést a terhesség előtt: ha a gyerekem ilyen lenne, mint ez az ember, örülnék én annak?

Ne bolygassuk inkább, hogy ti kikkel és miért álltatok le, és hogy vagytok most a döntéseitek következményeivel, miért utáltátok meg az apjukat. Nem lesz a gyereked sem, mitől lenne, művelt, igényes, természetszerető, felelősségvállaló, mentes a függőségektől, ha te meg az apja nem vagytok vagy ilyen.

 

 

4 thoughts on “nem, gyereket nevelni nem nehéz 2.

  1. Ha már szexuális felvilágosítás: nekem akkora szerencsém volt, hogy anyám kamaszkoromban könyvet adott a kezünkbe, melynek címe Spielhózni (Varga Péter, 2008.). És ez leginkább a járásról, kapcsolatok kialakításáról szólt, részben vallásos hozzáfűzésekkel, úgy megírva, hogy az ne legyen kötelező parancs, csak tájékoztatás saját meggyőződésről. És az egész könyv a szerelem szakralitását, a választás és magad megbecsülését hangsúlyozta. Az volt a lényege, hogy együtt kell járni elköteleződés előtt, több emberrel ér barátkozni, kapcsolódni, de a hűség fontos, ha túllépett egy szintet a kapcsolat. Megjelenik, hogy legyen szűz a nő és a férfi is a házasság előtt, de csak mint opció, ennél realistább az író és ad alternatívát. Benne voltak olyan részek, hogy mit kezdj a jellemetekbeli különbözőségekkel, hol a határ aközött, hogy mit tudsz megváltoztatni magadban és a másikban, illetve mikor mondd azt, hogy ez már nagyon másfele visz.

    Ez az egész annyira hiányzik a szexhez, házassághoz, gyerekhez eljutás előtt és olyan nehéz jó példákat látni erre. Cserkészeknél, reformátusoknál láttam ilyet, volt pár olyan osztálytársam, kortársam, aki törekedett erre. Én is törekedtem, csak én úgy éreztem, belebuktam elsőre, utána meg feladtam az eszmét. Mostanra talán meggyógyultam ebből.

    Illetve miért nincs sokszor stabil kapcsolat és gyerek: túl hosszú a képzés, és túl individualista az egyetemista, ha a diplomaszerzés a cél (és sokszor ez a cél-a felső-középosztálybeli lét reményében). Hallottam olyan véleményt is, hogy a nők jellemzően túlképzettek. És nem akarják alább adni, mert miért is adnák alább. Nekem ez kicsit ilyen szingli egyetemista magyarázkodásnak tűnik, de van benne valami.

    Kedvelés

    • Emlékszem erre a könyvre, és nagyon haladónak tartottam, csak a vicceskedése taszított egy kicsit, meg amikor megláttam Varga Pétert, hogy hogy néz ki. Általában elég kellemetlen, ha olyanok beszélnek a szexualitásról, gyermekvállalásról, kapcsolatokról, akik ebből a döntésükkel kizárták magukat, ráadásul eligazító, tekintélyelvű módon, de ebben az esetben jól sikerült.

      Kedvelés

    • És az miért van, hogy ilyen “szakrális” felvilágosítás csak vallásos körítéssel és alapokon, körökben létezik, és ez egy csomó lelkileg igényes embert taszít, el se jut hozzá? Miért nem beszélnek világi módon, ateistáknak, Istenre hivatkozás nélkül a teljességről? Akik elutasítják a hierarchikus, bűnökkel terhelt történelmi egyházakat és általában a tekintélyhelyzetből való moralizálást (és erre jó okuk van), azok miért csak kink-queer-dologias szexfelfogást kapnak a felvilágosításkor és később is? Ez a sok Hummel Zsolt-féle, kompenzáló, illetve a szexről való tudást és a szexet is (BDSM bulik, “képzések” címén orgiák) áruvá erőszakoló nyomi. Az egyház semmiféle előnye, érdeme nem megy át már, itt tartunk.

      Kedvelik 1 személy

      • Hát ezaz.
        Mondjuk én voltam suli által szervezett Spielhózni előadáson is, ott is egy pap beszélt, ha jól emlékszem. De nem vallásos előadásnak volt hirdetve, nem hangsúlyozták ezt az oldalát egyáltalán, mindenkihez akartak szólni.
        Nem vallásos értékrend közvetítésről nekem még Hankiss Elemér könyvei jutnak eszembe, (Félelmek és szimbólumok) de az már nagyon nem a családalapításról szól.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.