én kategória bejegyzései
Védett: már azért úgy eléggé
a mi drága unokánk
392
Bejegyzésünk témája ma: a szüleink, és leginkább a nagymamává lett anyáink és anyósaink.
Első fázis: amikor unokára vágynak. Mikor lesz már unokám? Jaj, a Judit nem akar, pedig én már úúúgy unokáznék… Kifut az időből! Juditkám, van már valami alkalmas jelölt? Ezt már ne szúrd el! Bővebben…
Védett: hájlájc
Védett: dectenger
metablog 4.: a titok és a keresők
2013. novemberi poszt
Tovább, Pegazus! A metablog sorozat utolsó előtti részét olvashatjátok, az utolsóban szó lesz még a jelszótémáról és arról, hogy hogyan változtatta meg az életemet a blog.
Bár mindenki tud róla, nem számoltatom el ismerőseimet, olvassák-e a blogot, nincs elvárás, és azokon kívül, akikről tudom, hogy napi olvasók, a többiekről azt feltételezem, hogy nem olvasnak. Gyakran, sőt, többnyire nem emlékszem a saját szövegeimre, olyanok lesznek, mint a kilélegzett levegő — mások idézik fel, miket írtam. Bővebben…
metablog 3.: trollok
Határozott szerzőijog- és kommentmoderáció is kell ahhoz, hogy jól működjön a blog. A szerzői jog tiszta: amit én írok meg, abból ne szerezzen más magának előnyt, főleg ne üzletit, és száradjon le mindene, ha sunyin lelopja a maga céljaira, és kontextus nélkül teszi közzé Bővebben…
majd az életben is
Kiszabadultunk az iskolába járás drilljéből jó húsz éve. A csengőszótól csengőszóig feszülésből, a túlélés stratégiáiból, a hazugságokból, késésekből, szamárfülekből, az örök bűntudatból, teljesíthetetlen és elmismásolt olvasónaplókból, soha el sem olvasott tételekből, töredelmes határidő-hosszabbításért való rimánkodásból, a vizsgadrukkból, tornatanári önkényből, pad alatti levelezésekből, rosszalló pillantásokból, megszégyenülésből és a csodálkozásból, hogy ami tegnap még oly fontos volt, mára mennyire mindegy. We don’t need no education, we don’t need no thought control. Nincs júniusi megkönnyebbült tankönyvégetés sem. Vége van. Bővebben…
minimálanya
Újra kellett gondolnom nekem ezt az anyaságot. Újrainstallálnom.
Mert egyedül maradtam velük, mert nem korlátlanok az erőforrásaim, és mert nagyon sokat kivett belőlem babakorukban a komolyan vett kötődés. Nem csinálnám másképp, de akkor is.
Hántsuk most le az anyaságról mindazt, ami nem anyaság, tehát nem a gyerek jóllétét szolgáló, vállalható cselekedet, érzület. Bővebben…
az internet ilyen
Arról, hogy például miben van felelősségünk, ha magunkat gondolkodó embernek tartjuk.
Az internet már csak ilyen. Névtelen, gyors, tömeges. Amúgy a sarokban kucorgó, rossz fogú okoskodók diadalmenete. A kommentelés az internet segglyuka. Jobb vigyázni. Láttuk, milyenek a trollok. Bővebben…
hát én immár kit válasszak
2013. augusztusi bejegyzés, nagyon szép mondatokkal, a társkeresés abszurdumáról
N. K-nak
Jaj, nagyon össze vagyok kuszálódva, sokat éjszakázom, olvasok mindenfélét, nem eszem rendesen. Négy napig voltunk az arisztokratikusan augusztusi Tihanyban művészeti fesztiválon, én voltam az irodalom, jaj, de szorongtam előtte, de az egész koncentrált volt, spontán, valódi, okos, és élveztem is — megtanultam az igazán jó tevékenységeket, azt, ami nekem való, stressz nélkül csinálni! egy döbbenetíró, egy döbbenetköltő, majd mesélek, és Weöres-versmaraton is volt, gyerekeknek, és végre a felnőtteknek azok a versek, amelyeket csak szőrmentén taníthattam eddig, és ámulat és megzendülő lelkek, és a háttérben hattyúk és vitorlások úsztak, igen, és nem festve volt,
aztán pedig búcsúszertartás is volt a mólón a majdnemtelihold alatt! édes Istenem. megvolt ez is, más így kávézni már.
Most már itthon vagyunk, szenvedek anyaságomban nagyon, már látom és várom az őszt. Újabban itten a férfiakról beszélünk, meg a szexről, és ölelősen, de nem? Bővebben…
mit várunk a férfiaktól?
Na, akkor erről is.
Én nem tudom, mások mit várnak, de amikor az ide tévedő, magukról soha semmit nem mesélő urak írják nagy gúnyosan, hogy na, mi biztos vastag pénztárcára, kemény farokra, kalandos életre és emellett még háztartási robotra is, de sajnos, ez így együtt nem megy, a nők le-he-tet-lent kérnek, akkor, fájdalom, leginkább a saját frusztrációikról beszélnek. Bővebben…
only fair Portia
Mindig elfelejtem, mi volt. Azt gondolom, régen nem volt semmi, csak most futok, most hallgatok zenét, most értem a dolgokat. Csak most kezdtem írni. Azt gondolom, régen nem voltak szavaim. Egy kusza skicc volt az életem, most meg, hát Modigliani, legalább, de még inkább Frida Kahlo.
Kilenc évvel ezelőtti soraimat olvasom döbbenten. Bővebben…
ez az én testem
2013. nyári szöveg, és már akkor: testkényeztetés, gyógyító önszeretet, állati zsír, utána 2014 tavaszán-nyarán két és fél évszaknyi Nagy Szerelem (Amelyet Sajnos A Doktor Úr Megcsúfolt), és aztán szeptembertől a zúzás.
J. A-nak
Ez a cím blaszfémia? Nem, ez nem blaszfémia, ez allúzió és szövegtípusok, korok, műfajok, témák közti jóleső feszültség.
Ez az én testem, és már marad is. Lássuk, mire megyünk ketten. Írtam a szégyeneiről:
a vágyairól:
az olvasó még mindig kérdez
Bambuszbiciklitől a létezésig mint olyanig. 2013. júliusi bejegyzés.
Tehát úgy biciklizel, hogy az egyik gyerek ülésben, a másik háton. Ez nem veszélyes? Bővebben…
már nem képzelt ház üres telken
Építkezik az ifjú pár. A nagy közös projekt. Az álmuk: a saját otthon! Fészekrakás három… legyen négy gyerkőcnek. Adrienn újabban gyerkőnek mondja (ha egy napig én lennék a belügyminiszter, ezért a szóért, nem is tudom, olajban főzés, talán). El a szülőktől végre! Nagyon akarják. Lobog bennük a hit.
Van hitel. Vagyis lesz. És apu segít. Bele is szól. De tudod, hogy jót akar. Mediterrán bohóckodás? Sátortető! Az a ház. Olyat rajzolnak az óvodások.
az olvasó kérdez
Milyen volt Csíkszeredában?
Most jöttünk haza hálókocsiban, amit már hetek óta emleget Julis meg Babadávid, hogy olyan lesz, mint amikor Pemzli papa utazik a Tesz-Vesz városban, és leöntik a kabátját levessel. Végül sokkal viccesebb volt, mint a nappali odaút, pedig az is tréfás volt: Bővebben…
ó, ha én még egyszer
2013. júniusi bejegyzés
G-nek
Úton vagyok, leszek, nem lesz olyan leülsz a metrón-megnyitod-ott van a bejegyzések ritmusa, mint szokásosan. Mosogatni megyek írás helyett — egzotikus élmény –, belealszom a vázlataimba, tele van a fejem mindenfélével. Sok a zűr ezzel az úttal, nem megy most minden olyan simán, ahogy a nyolc kilométert futom.
Szeretem ezt a létezést, ami most van. Bővebben…
az eszköz a különbség
Mi legyen ennek a címe? Paradigma. Az eszköz maga. Csak ésszel kell!!! A fejed tetejére állhatsz. Az elveszett ártatlanság. Szirénének.
Azt mondják, nem a telefonnal van a gond, mit sírok, hanem az emberrel, aki használja.
Meg azt is mondják, aki korrekt és figyelmes, az az lesz autóban is, a másik meg gyalogosként is bunkó, nem az eszköz teszi.
Azt is mondják, nem azon múlik, hogy férfi-e vagy nő, van ilyen is, olyan is mindkét nem tagjai között.
lehetnék maximalistább
Hát nem tudom, de nekem ez mindig gyanús volt. Aki maximalistának mondja magát. Bedőlünk neki. Egy kicsit irigyeljük. Amiért erős, sugárzó, ő hajtja nagyon, ő mindent elér, nem lankad, nem puding, hanem csinálja. Neki van hivatása, ügye, projektje, célja. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 