sporttörténet

És afféle hitvallás is. Itt összefoglalom a sportolóvá fejlődésemet.

Egy nap felültem az ágyban – akkor már kezdett szomorúvá tenni a nagy szerelem, amiben éltem, és egy kicsit nem tudtam, merre vezet a jövő. Elegem lett abból, hogy én mély, megértő és őszinte, adakozó vagyok, és megvetem a hiúságot, azt képviselem, hogy a belső a fontos, és mindenkit szeretek, én is egy vagyok a sok ember közül – a blog viharai világossá tették, hogy mennyire nem, és azt is: nem, nem vagyok olyan, mint ők.

Elhatároztam, hogy nem leszek többé lelkizős, komplexusos bölcsész, anyagtalan tiszta szellem, és nem törődöm annyit mások ítéletével. Nem leszek extrém píszí sem; nem leszek megértő mindenkivel, nem igazolom többé a lúzerséget. Nem leszek kategorizálható: kilépek a dobozból. Nem fogom többé gyötrődve módosítgatni a kinézetem, öltözködni, kenegetni, hanem olyanná változtatom a testem, hogy önmagáért beszéljen, és napvilágnál jó érzés legyen a tükör elé állni. Izmok, formák, szép bőr, szép haj, egészség. Egyszerű, önös, kúl leszek, kirobbanok és száz évig, egészségben élek.

Így döntöttem 2014. szeptember 7-én, és megváltoztattam az életemet.

Ez persze a retró emlékezet, négy évvel később.

Akkoriban így néztem ki.

IMG_8518

2014. augusztus

Aztán volt, hogy így.

IMG_0801

És így is. Nem kevesebb, mint 78 kiló, 2016 ősze. Ez is, és az előző is, Spingár Westerlund Anita művészi képe.

14572599_10210790695062729_1687223992_o

Nem tagadom ezt a hullámzást. Fogytam-híztam a kisportolt testemmel egy bizonyos 4-5 kilós sávban, épp azért, mert csak magamnak kellett megfelelnem. A változás nem egyenletes: rendkívül vékony lettem 2015. március–áprilisára, aztán 2015 őszén megint (ez azt jelenti az én felépítésemmel, hogy 70 kiló alá mentem, de ennek nem sok értelme van, mert nem mutatja, mi izom, mi zsír). Aztán kifejezetten több zsír volt rajtam (visszament) 2014 karácsonyán, 2015 késő nyarán, 2016 kora nyarán és aztán őszén, 2017 őszén. A testösszetételem sokkal egységesebb fejlődést (növekvő izom, csökkenő zsír) mutat. Most közepes a formám.

Lassan négy éve sportolok naponta. Akkor már nem voltam különösebben kövér: 172-3 centihez (nem tudtam, mennyi) kb. 84 kiló. Dávid (2010) után voltam 90 kiló fölött is.

Most 174 centi vagyok. A testmagasság megfelelő gyakorlatokkal növelhető! Még a testmagasság is.

hátizom-nyújtás, lengedezve

És az inzulinérzékenység, az izomzat, a hajlékonyság, a tempó, az alapanyagcsere… hogy ne fogjon rajtam az öregedés és a nehéz élet. Mert nehéz.

Sportoltam azért korábban is. Gyerekként (1983–1989) bringáztunk, tornáztunk a játszótéren, barangoltunk sokat. Művészi torna és rsg (összesen öt év, haladó akrobatika), jazzbalett. Valamikor, bár gyatrán, megtanultam úszni is. 1990-ben egy hónapig durva anorexiába süllyedtem (63-ról 54 kilóra fogytam). Aztán visszahíztam. A szüleim nem vették észre, ahogy később a falcolást sem.

A gimnáziumban, ezen a szabad, építő, kreatív és gondos helyen, amely kiteljesített (1990–1994): semmi különös, a testnevelőm elidegenített. Néha röplabdáztunk. Két hétig, fogyási céllal, elkeseredetten kocogtam.

Kora felnőttként, már szülés után vált a bicikli közlekedési eszközömmé.

Az első gyerekemet egy bántalmazó kapcsolatba szültem 2001 végén.

Kocogni 2003 nyarán kezdtem igazán, 5-10 kilométereket, aztán évekig megint nem. 2010-ben kezdtem újra.

Ugyanekkor, egy nagyon nehéz élethelyzetben megszállottan kezdtem kardiózni (teremben, futógépen), illetve edzővel squasholni, az is beintés volt: nem leszek áldozat. Nagyon sokat alakultam, fogytam is. Mégis leálltam, és az étkezésen sem változtattam.

A két kisebbem a házasságomból, 2008-ban és 2010-ben született. A férjem 2012 végén halt meg.

2014-ben kezdődött a máig tartó, mindent megváltoztató folyamat. Ekkor elkezdték gyógyszerezni a Basedow-típusú pajzsmirigytúlműködésemet, és ez a gyógyszer az anyagcserét fékezi, tehát hizlal. Négy hónapig szedtem a tablettát, aztán a magam útján gyógyultam. Maradéktalanul, és szembemenve a tanácsokkal.

Eleinte azért sportoltam, hogy az anyukaságból, a gyászból, az érzelmi és blogos káoszból talpra álljak, a kezembe vegyem a sorsomat, megélje: képes vagyok változtatni, csak rajtam múlik.

Tudtam, nincs semmilyen különös módszer, csinálni kell. Elkezdtem kevesebbet és tisztán enni, kristálycukor- és lisztmentesen (de ekkor még müzlivel, szénhidrátosan), és naponta sportolni: bringa, futás, úszás, torna. Vettem két egykilós (!) súlyzót, és lassan erősítettem a felsőtestemet. Decembertől konditerembe jártam.

(Akinél ezek nem működnek, nem fogy, alakul ennyitől, mint amit az előző bekezdésben írok, annak kell az extra módszer, és az súlyos állapotban van.)

Sokáig magánügyként kezeltem a változást, nem akartam beállni az “ide nézzetek” beszédmódba. Ez nem blogos, mert nem elég “mély” téma, de annyira átható volt a változás, hogy meg-megemlítettem.

Ez pedig a coming outom lett. Kérték, tegyek ki fotót, és én tettem. Döbbentek, motiválódtak – mások meg kavartak.

hogyan kezdjek bele?

Sportos posztokat írtam, ekkor már cikkeket is többfelé. A régi olvasóim közül több százan vágtak bele az életmódváltásba (kilenc képzést szerveztem nekik), vagy innen erőt merítve folytatták az útjukat.

A mai állapotom összehasonlíthatatlan a 2014 szeptembere előttivel – erőnlétben, fegyelemben, attitűdben, izomtömegben, egészségben és kinézetben. Visszahoztam gyerekkori, akrobatikus képességeimet, és meg is haladtam őket.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

2016 januárjában kezdtem személyi edzővel dolgozni, hetente egyszer. Gondosan választottam, nem volt jó akárki. Itt írtam róla egy lírait:

ed

Ő eleinte nem tudta értelmezni a stílusomat, igen kelletlen volt, viszont profi – aztán megszerettük egymást. Nagyon. “Téged csak meg kell ismerni.”

Vele építettem a fenekemet, mert azt levitte a fogyás. Nem fenékből guggoltam, például.

15978391_10208486124686748_14965979_n

de nem hagyta, hogy ne. ekkora súlyokról beszélünk

És amikor megvolt:

 

, és megtanultam tőle mindazt, amit az izmokról és gépekről tudni érdemes, akkor otthagytam a hardcore súlyzós edzéseket (meg a teremre jellemző tufaságot és pletykás rosszakaratot is), és közösségi, csajos edzéseket szerveztem egy új, hipertrendi helyen, ahová, mint bloggert, VIP-ként hívtak meg.

Futni kezdtem, versenyen is.

Újra squasholok, nagyon jó edzőm van, illetve egy imádott, amatőr partnerem is, így hetente kétszer járok.

Úszom. Két éve tanultam meg víz alá menve mellúszni… Van hova fejlődni.

Hidegtűrök.

2016. január

Síelek. Na jó, egyszer. Ez a Normafánál van.

Mindenhová bringával járok. Ez a kardió, és oda is érek vele.

Több kilónyi izmom lett.

A mellizom is fontos, esztétikus. Ha komolyan veszed, nem fog lógni.

Volt már két félmaratonom, mire 2018 júniusában, nagyon nehezen, extrém körülmények között, de végig futó mozgással teljesítettem a maratont Norvégiában.

És ez a csúcs. Nem vagyok igazi futó, mégis futok.

*

Most – 2018 nyarának derekán – 73 és 77 kiló között mozog a testsúlyom, ciklustól és szénhidráttól (glikogénfeltöltöttségtől + víz) függően (ez az ingadozás a ketogénnel jár). Fitenszszempontból nem vagyok tökéletesen arányos, sem teljesen feszes (ez ciklusfüggő), viszont alkalmas a testem a sérülés nélküli, elszánt sportra, jól fejlődik az izomzatom. Élvezem az edzéseimet, a kinézetemet is, nem gyötröm magam, nem is kell. Nekem ez a nyugatias, izmos, valós, ki nem dekorált, nem cicababás, mozgékony test az ízlésem. Nem is illik más hozzám.

Ahogy a kötelező nagy mell-nőies öltözködés-törékenység normától eltávolodtam, és nem mások véleményével foglalkozom, méltónak és önazonosnak érzem magam.

Eszem tojást, húst, halat, belsőséget, zöld zöldségeket, gumósokat, keresztesvirágúakat, gombát, mascarponét, kemény sajtokat, csokit, tejszínt és bogyós gyümölcsöket, alkalmanként sütit is.

Szénhidrátcsökkentetten, magas zsír- és magas fehérjetartalmúan táplálkozom, eleven és egyszerű ételeket. Délelőtt általában semmit. Fél napokat böjtölök. Nem gyötröm magam, nem számolok semmit és nem problémázom az ételekkel. Ezt az “eddig túletted magad, most görcsölj rá másképp” trendet rombolónak tartom.

Kigyógyultam a táplálkozási visszaélésekből, nem vagyok már érzelmi evő.

kemény tojás, angolszalonna-kockák zsírjával, parmezán, zöldsaláta, koktélparadicsom

Hullámzó volt, persze. Az elején csináltam olyanokat (kíváncsiságból), amiket ma már nem. Nagyon lefogytam, nem volt mellem. Mostanra állt be az egyensúly.

IMG_2798

2015. március 23-án kezdtem a teljesen szénhidráttalan, terápiás, ketogén étrendbe. Itt írtam róla:

a ketogén életmód – tévhitek

A testösszetételmérés és az állapotkövető fotóim, illetve a laborleleteim is mutatták, hogy jó az irány.

Egy kicsit visszatértem az irodalmár, színházjáró miliőmbe – és ez is jó volt. Egyszerűen öltözködöm. Nem tudok nagyot tévedni akkor sme, ha neten vagy próba nélkül vásárolok ruhát.

“Szegény gyerekeim.”

Néhányan pedig, mert ilyen az élet és az internet, és mert a siker és elégedettség provokatív, buzgón nézegetnek, démonizálják a sportolásomat és magyarázzák: nem is vagyok ilyen, ez hamisítvány, mit lobogtatom magam, erre bárki képes, ez ronda. Mások, eggyel visszafogottabban: ez túlzás, ebből baj lesz.

Szerintem nekik is jót tenne a sport és a nyomában járó önbecsülés.

Azért sportolok, mert örömet szerez,

azért írok róla, mert blogger vagyok, mindenféléről írok, az élet teljességéről, mindenről, ami gondolkodással befogható,

azért teszek ki képeket, mert amióta a hasamat megmutattam, a reakciókból látom, hogy tehát nem mindennapi a sztorim. Előtte nem tudtam. A sportos test menő és jól néz ki. Mindenesetre jobban, mint ahogy sport nélkül nézne ki. Nem vagyunk egyformák, de ha a saját alkatodon elkötelezetten dolgozol, akkor jó lesz.

A sport a legerősebb antidepresszáns. Összeránt, önbecsülést ad, kipucol, feldob. Aki ezt nem ismeri, lemarad az élet egyik legnagyobb élményéről.

Nincs olyan, hogy túl sok sport, vagy hogy a sport ártalmas, személyiségtorzító, ez csak lusta, urbánus vád. Az élet legintenzívebb pillanatai ezek. Kizárólag épít, nem ártok vele senkinek – ami miatt mégis ingerültek, hogy az edzésélmény más perspektívába helyez mindent, a teljesítményt, az öncsalást is.

Kortársaim magukat kelletik, másokat figyelgetnek, szeretőznek, exükkel kellemetlenkednek, ezóba fordulnak, isznak, dohányoznak. Nem voltam én se messze ettől. Hálás vagyok, hogy engem a sport ragadott magával.