azért nektek van egy lelkivilágotok

Honnan jön az a sok kattintás? Ne misztifikáljuk túl, én nem is szoktam. Nem az értő olvasók, és nem is csak a robotok, és nem az ajánlások nyomán, erre nyitottan ide érkezők teszik ki a kattintások többségét. A kereső rejtélyes algoritmusai, az öt év és a netet kétségbeesve vagy szégyenkezve kérdezgetők lökték ilyen magasra a grafikonokat. Az olvasottság, az első oldali hely önmagát eszkalálja. Másrészt, mutatják ezek a témák az itt sunyiban olvasgatók tipikus, más irányú kereséseit is. Kilencven százalékuk viszont nem ezt kereste, és egy kukkot sem ért abból, amit talál. Valószínűleg ők a többség, a véletlenül és egyszer-kétszer ide kattintók. Minden nap több száz ilyen keresőkifejezés jön, némelyik ötször-tízszer, változatlan formában. Bővebben…

metablog 4.: a titok és a keresők

2013. novemberi poszt

Tovább, Pegazus! A metablog sorozat utolsó előtti részét olvashatjátok, az utolsóban szó lesz még a jelszótémáról és arról, hogy hogyan változtatta meg az életemet a blog.

Bár mindenki tud róla, nem számoltatom el ismerőseimet, olvassák-e a blogot, nincs elvárás, és azokon kívül, akikről tudom, hogy napi olvasók, a többiekről azt feltételezem, hogy nem olvasnak. Gyakran, sőt, többnyire nem emlékszem a saját szövegeimre, olyan, mint a kilélegzett levegő — mások idézik fel, miket írtam. Bővebben…

apám, a bántalmazó

Közbevetés

A legtöbb keresőkifejezés, ami idetalál, asszonyi szorongással kapcsolatos: a férj elhidegülésével, a “nem vagyok elég jó az ágyban”, “mit szeretnek a férfiak” problémával.

De ma jött ebből több:

lehet-e jó apa a bántalmazó

Ha válaszolhatok tömören: nem, nem lehet. Lehetnek szép gesztusai, kellemes percek vele, nyugalmas időszakok, de a bántalmazás olyan, mint a kaki a levesben: mindent áthat. Mert amit örökségül ad, összességében, az iszonyat. Még ha a gyerekek sose látták őt bántalmazni, akkor is.