metablog 3.: trollok

Határozott szerzőijog- és kommentmoderáció is kell ahhoz, hogy jól működjön a blog. A szerzői jog tiszta: amit én írok meg, abból ne szerezzen más magának előnyt, főleg ne üzletit, és száradjon le a mindene, ha sunyin lelopja a maga céljaira, és kontextus nélkül teszi közzé, kiviszi innen például az én férjemet, akinek a története itt van, máshol nem érthető. Sokszor neveztek már naivnak, de a jog az én oldalamon áll. Én sem lopok, nem is torrentelek, töltögetek. Egyébként minden fellépésem sikeres volt eddig a lopások és visszaélések ellen. Ebből látszik, van félnivalójuk, és ők is tudják, hogy tilosban járnak.

A kommentelők meg olyanok, hogy nem mindenkit a színvonal vonz: van, akit a tömeg, a csevegés lehetősége vagy a botrány, vagy az, hogy erről a bloggerről mindenfélét mondanak, a csapból is ő folyik, ismerős folyton megosztja, házassága döccenését, kudarcát, sőt: a válása okát a bloggerben látja. Jönnek, nézelődnek, irkálnak. Megszaglásznak, beszólnak, kérdezgetnek, zaklatnak, ajánlatot tesznek, aljaskodnak, testalkatomat és szexuális életemet taglalják, anyagi helyzetemre céloznak, kajánul kutakodnak, adatot gyűjtenek, ellenem moralizálnak, semmit nem tisztelnek, felmérhetetlen hatáskört tulajdonítanak nekem, sajnálnak, koncepciókat gyártanak az életmódomról, féltik az olvasóimat, megszédítettnek, lázadónak, felforgatónak neveznek, távoli fórumokon idézik elferdített soraim, vádként fordítják ellenem, amit én eredménynek tartok, ellenségnek kiáltanak ki, a bosszúmat várják, bíróságot vizionálnak. Tényleg meglepő, mennyire be tudnak akadni, csak mert nő vagyok.Csak mert írom, amit gondolok, és mert nincs eszközük ellenem.

Vagy jó szándékú ugyan a hozzászóló, de nem figyel, nem érzi, minek van helye itt, van valami fura megnyilvánulása, esetleg önfényezéshez, saját projektje, világnézete, irománya menedzseléséhez keres közönséget. Őnekik szokott szólni a közösség, ezen vagy megbántódnak, vagy okulnak belőle és maradnak. Van, aki zseniálisan jön ajtóstul, mert varázsa van, és jól áll neki, Hajnalkám és Beton Irén is ilyen, nem nagyon tapogatóztak, és legjobb kommentelők közé tartoznak. A leggyakoribb, hogy sok olvasás után először óvatosan beköszönnek, az őket érdeklő topikban nyílnak meg, aztán bátran beszélgetnek több helyen: építően, jókedvűen, metszően, oldottan vesznek részt a beszélgetésben, érzik, mi való ide, odafigyelnek a többiekre, a kéréseimre és a határokra.

Közösséget formálni meg úgy lehet, hogy az ember nagyon tudatos abban, mit szeretne a blogján látni, és melyek azok az értékek, amelyeket mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ettől van itt híresen magas színvonalú kommentkultúra, a többiek meg ritka egzotikumok, lomtár-állampolgárok* vagy bejegyzések illusztrációi lesznek.

A troll, az sokféle. Jaj, álljunk meg: a troll, az nem az, akinek ellenvéleménye van, és nem is az, akit én nem szeretek. Troll az itteni tapasztalatok szerint az, aki idejön, leskelődik, és a beszélgetés rongálásnak szándékával, másokat nem tisztelve erősködik. Nem tartja be a kommentszabályzatot. Élvezi a figyelmet és a kontra-szerepet. Sivár az internetes életminősége. Magányos, nem vegyül, nem ad senkinek élményt, erőt, gondolatot, csak le akar nyomni, és ez a hobbija. Érzelmileg fogyatékos. A troll nem kezdeményez, ő mindig csak reagál, mert önálló teremtésre, ügyre, gondolatra képtelen. Távoli fórumokon is engem elemez, rám célozgat, borzalmasan irritálom, fáj neki, ha sikeres vagyok. A troll gyakran pszichopata, túlnyomó többségében férfi, magát a végső igazság természetszerű birtokosának gondolja, és viselkedése pontosan megmutatja a nők elleni általános gyanakvás, rosszindulat dinamikáját is. Az életben meg jellemzően rossz fogú, szorongó, szánalmas.

A legordenárébb szexuális zaklatókat, a “hülyevagy” árnyaltságúakat, a fűrészporos antifeminista fejtegetéseket, amelyek az okosság sybarita vázai, minden lélek, derű, szív nélkül, a külsőmet gusztálgatókat-leszólókat nem idézem most.

És hát van Minden Áron, aki külön intézmény. A tényeket kilométeres kommentekben tagadó, olümposzi pozícióból szóló, nyakatekerten mindentudó Minden Áron (ki is járt Tihanyban? mit ír nekem a pszichológusom? honnan tudja a címemet?), akinek valaha hittünk, elhittük, hogy ő csak más, és mi nem vagyunk igazságtalanok, nyitott elménk és szívünk, minket nem bánthat senki sem.

Lassan derült ki, hogy bár trollokkal vitatkozni szórakoztató (mert vannak köztük nagyon értelmesek is) vagy tanulságos (megmutatják töményen a gőgöt, a jogosultságot, a lenyomó retorikát, a buta esszencializmust), a probléma megoldása az elvágólagos szabály és annak kőkemény betartatása, mert nem lephetik el az életemet. Akkor is nélkülözhetetlen az egyértelmű policy, ha ettől sok jó szándékú kommentelő elriad. Ennek része az is, hogy idétlen, gúnyos nickkel se jöjjön ide senki, ne legyen kamu az e-mailje, ne taglalja a külsőmet, ne azzal nyisson, hogy engem leszól. Megfigyeléseink a lélektanukról segítenek a további intelmeket is megfogalmazni, például írj magadról, kérdezz, ne adj tanácsot, ha nem kértek, ne elemezd támadóan mások történetét, ne akard a rovásukra bizonyítani az igazad, ne tegyél úgy, mintha te volnál a magányos hős, aki az ellenzéki véleményével az egyneműnek gondolt többiek (“nők”) között megmutatja az érem másik oldalát, és persze úgy jön, mint valami messiás, aki nekünk, ímhol, először és végre megmondja, mi merre. Az elsőn is röhögtünk, de a kétszázadik ugyanilyenen már nagyon. Problémás a másokat elvakultnak látó, szavaiknak hitelt nem adó, fölényes megmondó-helyretevő póz. Ne jöjjön szándékosan feszülni, tartsa tiszteletben a kialakult közösséget, a bizalomteli légkört és azt, hogy a a blogger és a kommentelők emberi lények. Szórakoztató volt a tiltott szavak listáját összeállítani: fröcsög, túlzó, általánosítás, asztalcsapkodás, sárdobálás, egyoldalú, hölgy, Hölgy. Igazából elég dedós, hogy ezeket kérni kell, mindezt még a szabályzat bevezetése előtt is abszolválta ügyesen minden hüllő fölötti EQ.

Azt mondja például az először kommentelő:

Bármily furcsán is hangzik, nekem te tűnsz trollnak, akivel nem lehet értelmesen beszélni. Folyton csak a kis frusztrációidat szajkózod…

Bizony, furcsán hangzik, ha a támadó hozzászóló nevezi trollnak a bloggert. Troll, def.: fórumra vagy más blogjára megy, ott leköti a figyelmet, feszül, offol, személyeskedik, jogosultnak hiszi magát, élvezi a zavart, nárcisztikus megmondó, figyelembitroló másvalaki felületén.

Szerencsére nekem senkivel nem kell beszélnem, sem értelmesen, sem sehogy, ha nem akarok.

A szóba nem állástól sértett férfihangos közösség, miután itt vitát provokáltak nemierőszak-ügyben, majd befulladt a koncepciójuk, hogy én trollkodtam tele a csetjüket, elkezdte gyávaságnak, megfutamodásnak nevezni, hogy nem vitázom velük. Bizonyára nincsenek érveim. Micsoda férfias fogalmak! Gyere ki a hóra!

De nekem nem dolgom senkivel beszélgetni. Én minőségi szövegek írására esküdtem fel.

Jaj, hányan követelték már rajtam a szólásszabadságot, hogy idecsikarhassák valahogy a lejáratásomat! Ez a kedvencem, amikor engem tekintenek a jogok forrásának (vagyis, tőlem követelik, szerintük nekem kéne ezeket garantálnom), egyben lábbal tiprójának (mert elhallgattatom őket). A vonzás és taszulás dialektikája nagyon emlékeztet valami rituálisan nőgyűlölő szexuális perverzióra. Holott általában is (de az én blogomon biztosan) kommentelni nem jog, hanem lehetőség, amelynek feltételei vannak, és én a visszaélőket nem engedem be. Egy dobása van mindenkinek, előre szólok.

Ne nyomuljon aztán más néven, látszik az IP-je, ráadásul a szóhasználatból is felismerem. Nem törlöm, hanem nem engedem be, mert ez az én blogom, és itt színvonal lesz, nem pedig idő-energia-közfigyelem lerablása, rongálás, szereptévesztés és követelőzés, a blog által felvetett probléma dús demonstrációja. Nem, nem fogok terepet biztosítani azoknak, akik az értékeinket rombolják, ellenem írnak, nem őrültem én meg, és hiába erősködnek, nincs eszközük, hogy erre rávegyenek.

Ezért is érvelnek manipulatívan.

Most túrjunk könyékig a lomtár kincseibe. *Igazából nem a lomtárban vannak, hanem a függő hozzászólások között, de ott is jó a hangulat. Ebből a szólásszabadság-követelő lelkületből adok válogatást. A halhatatlan Minden Áron, jellegzetes, szóköz és vessző helyett használt kötőjeleivel, aki nem ért sem kérésből, sem kitiltásból, sem ignorálásból. Panasza az egekig hatol. Kitartó kommentelésében befigyel a dominafantázia, avagy medve, medve, te minek is jársz ide:

a blogerina cenzúráz-kitilt- átírja-meghamisítja ,elemi és alapvető jogait, tehát a védekezés , a helyreigazítás jogát vonja el-diktatórikusan .

(A helyreigazítás nem a kommentelő joga a blogomon, aki a mesterkedései leleplezése miatt dühös. Egyáltalán nem is jog, sem elemi, sem alapvető, sem semmilyen, hanem a sajtótörvény hatálya alá tartozó orgánumoknak kötelességük, polgári per és bírósági ítélet után. A perben azonban nevek és arcok lennének. Egyébként nick, fantomszemély jó hírnevét megsérteni nem lehet, elvi értelemben lehetetlen.)

Aztán az, akinek missziója a már említett fölénnyel, hogy bővüljön a látóköröm:

Áh, már értem, hogy miért csupa egyetértő és dicsérő női kommentelőt lehet itt olvasni :) Töröld ezt is nyugodtan, ne olvass, ne bővítsd a látótered, mert még a végén összeomlik a hosszú munkával felépített álomvilágod.

(A vélemények rendkívül változatosak, többnyire a témához kapcsolódnak és nem a blogger teljesítményéhez vagy személyéhez. Persze őket a bloggert dicsérő kommentek zavarják, ezért érzékelik azok jelenlétét túlzónak. A törzskommentelők között pedig vagy húsz férfi is van. De még egy deklaráltan férfihangos törzskommentelő is van, igaz, szeret fölényeskedni velem. Sőt, legaktívabb kommentelőnk e pillanatban, de egyébként hónapok óta blaci, már engem leszámítva, aki adminisztrálok és válaszolok sokaknak: a legutóbbi ezer közül kilencvennégyet írt ő, de vigyázzunk, mert Tibi nem bírja őt, és erre is ír majd valamit; a második Vacskamati negyvenhét, a harmadik pedig Pikareszk negyvenhat hozzászólással. A bronzérem is szépen csillog!)

Aki a vitát tekinti alapállapotnak, és az unalomtól óvna:

az internetes kommentelés felettébb unalmassá válhat, ha csak a veled egyetértők jeleznek vissza. nem?

Ó, nincs itt semmi érdekes. Alig várjuk az ellenvéleménynek nevezett, unalomig ismert, tíz mondatban összefoglalható dühöngést. Hogy a csikorgó mondataitokban azt taglaljátok, hogy én ndm tudok írni.

Aki szerint ő mondja meg, troll-e, nyitottnak nevezi magát azért, mert idejött, és természetesnek veszi, hogy mi dialógusban vagyunk, csak mert ő írt nekem:

Nem tartom magam trollnak, tudtommal nem anyázva, dúlva-fúlva „törtem be” ide. A véleményünk a világról bizonyára sok mindenben markánsan eltér, ha pusztán ez kizárja, hogy dialógus legyen köztünk az rendkívül rosszat jelent: innentől fogva ez egy szektás mentalitás, egy „csak nekem lehet igazam” identitás, ami esetében a másik fél csak a barikád másik oldalán lévő elpusztítandó ellenségnek látszik. De jó, én ilyen téren igyekszem nyitott lenni, más különben nem írnék neked. Mint tulajnak természetesen nem kötelességed (jogilag legalábbis) „eltűrnöd” engem.

Sehogy sem kötelező eltűrnöm semmit, ami rossz vagy fölösleges nekem. Ordít a sorokból a jobban tudó fölény, a sértegetés jogának szemrebbenés nélküli elvárása. Pedig én nem vitázni vagyok itt, nem arra várok, hogy kiegészítsenek és meggyőzzenek. Álláspontomat hosszú, árnyalt folyamatban érleltem ki, amelyről neked fogalmad sincs. Csak tiszteletteli és empatikus véleményeket fogadok, és ha nem biztosítom nőgyűlölő nézeteidnek a nyilvánosságot, attól még nem tartalak elpusztítandó ellenségnek. (Érdekes, ahogy gyűlölködők stigmatizálják a gyűlöletet, vagy amit annak tartanak, mint önmagában, tárgyától függetlenül káros érzületet.)

A blogger szerepének túlbecsülése, avagy a sokszor félreértett közszereplő-fogalom (itt jelzem, hogy a személyes blogján még a közszereplő sem köteles elviselni bármit, éppen ezért van neki szerkesztési, moderálási joga):

És igen, aki közszereplő, vagy kvázi-közszereplő, azon igenis számon lehet kérni, hogy mennyiben jár el a mindennapok során (pláne a közéletben) az általa vallott elvek szerint.

Vajon mik lehetnek azok? Mi köze a magánéletemhez az erre járó oktondinak?

Az az elvem, hogy nem engedek ide trollokat.

Aki egyenlő jogokat követel tőlem, és cenzúrát emleget, mintha itt szabad és bátor gondolatok eltiprásáról volna szó:

Te például lazán leírhatsz ilyeneket, hogy “hisztérikus önbecsülése, a bölényméretű egója”, de ha valaki rád egy rossz szól, akkor jön a cenzúra. Szerencsére vannak még blogok, ahol nem a cenzúra módszerével gyomlálják ki a nekik nem tetsző kommenteket, hanem írnak valami észérvet alá, és kész. Ha így állsz az emberekhez, akkor nem kell azon csodálkozni, ha mások is így fognak állni hozzád. Annak meg semmi értelme nincs, hogy csak a téged fényező kommentek legyenek itt, mert akkor nincs előrelépés. Ez kb. hasonló, mint amikor a Nanések beszélgetnek mindenféle férfierőszakról egymás közt, mindenki bólogat helyesen, oszt hazamennek.

Vannak még blogok…! Vajon miért nem ott kommentel? Előrelépés…! Hova? Nem leet, hogy nekem másfelé vam az előre? Nem kell csodálkozni…! Bizony, nem vagyunk azonos helyzetben, én lazán leírhatok bármit a saját blogomon. Akinek hisztérikus az önbecsülése, és bölényméretű az egója, arról ezt:

Hihetetlen csalódás tud lenni a dúvadságotokat látva: ezt az embert szerettem én? Én is átéltem. Tulajdonképpen csak ahhoz volna szabad hozzámenni, akitől békésen el is lehet válni. Tudom, hogy abszurdnak és cinikusan hangzik, de olyankor ismerszik meg, mi van benne, mi a fontos neki igazán. Hogy nem is én számítottam korábban sem, hogy a nagy szerelem kamu volt, mert csak a hisztérikus önbecsülése, a bölényméretű egója a fontos.

A kommentelő ugyanezt a saját blogján teheti szabadon, itt csak akkor, ha betartja a szabályokat. Nem tud engem lenyomni, tehát hüppögő önsajnálat és az áldozati műsor következik. Ő csak reagál az én támadásomra. Amilyen az adjonisten… – önigazol Minden Áron is, elfeledkezve róla, hogy az adjonistent ő mondta, mert ő jött ide, ő akart tőlem figyelmet.

Ha visszafejtjük a lényegig, elvitatják a jogot, hogy írhassak. Csak olyat írhatok, ami nekik megfelel, és nem piszkálja meg a helyzetüket. Ugyanezzel a fontosságtudattal nagyon szeretik azt gondolni, hogy ők vannak személyükben vagy nemükben szidva, megsértve. Holott ha sértő nekik, hogy egy kalap alá vannak véve az erőszakos férfiakkal, akkor először is ne erőszakoskodjanak itt se és sehol, másodszor álljanak ki az erőszakoskodók ellen, és határolódjanak el tőlük. Ha jelentőssé válik egy ilyen mozgalom, és nem fogja ugyanannak az összerőszaknak a társadalmi előnyeit teljes természetességgel élvezni a kedves kommentelő, vagyis ha egyedi eset lesz az erőszak, és nem rendszerszintű, akkor én is másképp fogalmazok majd.

A feledhetetlen “gyerekszülésben jobbak vagytok, minden másban jobbak a férfiak” (!!!!!!!!!!!) (vidám nemközi verseny lehet a gyerekszülés!) kommentelő az internet normáira hivatkozik:

Természetesen nem gondoltam, hogy megjelennek a hozzászólásaim, az <előző> affér során világossá vált, hogy teljesen jellemtelen vagy. Az internetes szokásjog szerint vagy minden negatív hozzászólást beengedsz, vagy semmit, ez a két elfogadott adminisztrálási alapelv. Ami nem elfogadott az az féreg eljárás, hogy beengedsz pár negatív kommentet, majd letiltod a hozzászólókat, nehogy meg tudják védeni magukat. Másik, ha már eleve be se engeded a hozzászólást, csak szelektíve idézgetsz belőle. Gerinctelen vagy, de persze tudom, hogy fel sem fogod, mit mondok.

Nem elfogadott — érdekes, aki ide ír, mind elfogadja, ha meg nem fogadja el, ne írjon. Nincs igaza egyébként, a trollokat, az agresszív és hazug kommenteket minden valamirevaló portál régesrég moderálja, amelyik nem, az mocsárba fúl, vagy nevetséges dühöngő lesz, mint az index fórumtopikjai. Aki itt szemétkedik, az számolhat azzal, hogy akkor tiltom le, amikor nekem tetszik, de még önkritikát is fog gyakorolni, ha azt érzem viccesnek. Különben nincs előrelépés.

A feszültség vonzza őket, a megmondás helyzetének pozíciója, és ne is kérdezzük, miért nem a saját blogjukon vagy a férfihangon teszik ezt: ott nincs számottevő közönség vagy feszülési lehetőség. Azért jönnek ide, mert az itteni nyilvánosságot szívesen használnák a sötét, zavaros fejtegetéseik kinyilatkoztatására. Úgy képzelik, hogy nekem dolgom időt, figyelmet szánni arra, amire ők akarják, és erről nem dönthetek magam. Ha nem szánok, akkor jön a diktátor vagy, cenzúrázol, önző vagy, csak magadat fényezed érv. Kísérteties a párhuzam azzal, amit a családon belül gondolnak a nők feladatának (bármit elfogadni), és ahogyan lesárkányozzák őket, ha nem felelnek meg a szerepüknek. Aki itt a szólásszabadságot súlyosan sérti, az nem én vagyok azzal, hogy megválogatom a blogomhoz méltó tartalmakat, hanem az, aki a szólásszabadságra hivatkozva akar engem földbe gyalulni.

És döbbenjünk meg azon, hogy ők nem látják a többi hasonló hozzászólást, az erőszakos logika mégis azonos: hagyjam magam kigúnyolni és lejáratni a blogomon, mert nekik az volna jó.

Az én blogom azért nyilvános, mert jelentős igény van rá, sokan szeretnének ilyen szövegeket olvasni, és építően, kötözködés nélkül kapcsolódni és kommentelni. Nem nekem kell elbújnom, hanem az erőszakot kéne befejezni. Hogy mi nem tetszik, mit nem akarok, azt én tudom megítélni.

A dzsungelérv: “a nyilvánosság ezzel jár, úgy kell neked” is tipikus, mindig rosszakaratú, kárörvendő. Aki írja, az erőszak mellé áll, minden jogomat tagadja, és engem titulál arrogánsnak, csak mert felléptem a többszörös jogsértés ellen (–> Gilicze Bálint).

marhára nem értem, hogy mit szívod itt magad, mint a kobra, amikor ezt akartad: nyilvánosságot. Most megkaptad. Ha pedig ez nem kell, akkor írjál naplót, s csak az ismerőseidnek mutogasd meg, bár még akkor is előfordulhat, hogy olyan véleményt hallasz, ami a nagyúri arroganciádnak nem fog megfelelni.

Hiába, a világ ilyen, ha ez nem tetszik nekem, akkor ne használjam a nyilvános teret (párhuzam: ha nem akarod, hogy megtámadjanak, ne menj az utcára).

Hát pedig én használom, úgy, ahogy én gondolom, és ehez jogom van. Nem én vagyok cikis, hanem aki idejön ellenségeskedni. Nem tehetek róla, hogy a vadidegen kíváncsi volt, és valamiért csípem a szemét. Én nem megyek mások után. De aki idejön, az ezt fogja itt találni. Úgyhogy ha nagyon zavarja, dönthet úgy, hogy nem kattint ide, senki nem erőlteti rá a blogot. Én meg úgy, hogy ami nem tetszik, azt kimoderálom. Ha nagyon erőlteti, akkor meg kap egy-két fricskát.

(Nagy tévedés van az internetes világban, normává vált a jogsértés. Egyáltalán nem szokásjog és nem is íratlan szabály határozza meg, hogy más szerzői jogával, képmásával és személyes adatával nem lehet visszaélni, hanem a szerzői jogi és a személyes adatok védelméről szóló törvény.)

*

Díjakat is osztunk, de nem a sima bután gyalázó, csakis az érvelő típusú trollok körében. A trollok trollja, a legviccesebb, egyben legkártékonyabb troll és zaklató, egy valóságos pszichiátriatankönyv a fent már elemzett Minden Áron, a rendkívüli műveltségű, másokat kényszeresen javítgató, kreatív helyesírású, napi tíz órákat írogató, utánam leselkedő, a teljes kontrollért elkeseredetten harcoló, szelíd eszközökkel leállíthatatlan fantom, aki szeptemberben zsarolni kezdett: tegyem közzé a hozzászólását, és kártékony tevékenységem ellen harcot indított, miután százezer forinttal szponzorálta a blogot (meg-e őrültél-e te?), nyilván valamit remélt cserébe, azt, hogy ő jó ember, nem troll, vagy hogy a pénz fejében kontrollálhat, de sajnos, e javak nem eladók. Egy komplett megvezetett női kör védelmezi Minden Áront, akik körében meg akarta szavaztatni, hogy nekem rossz-e, amit csinál, mert ha úgy döntenek, hogy nem, akkor nincs jogom tiltakozni:

Megnéztem-száz nő-tíz férfi-abszolut többség-tessék-döntsenek a nők felőlem-gyűlölnek, vagy szeretnek-tedd fel a FB re a teljes levelezésünk-és én állok az ítélőszék elé. Dötsenek Ök-a NŐK.
(..)
Tessék vetélkedő-borítékoljuk az eredményt.
Mennyien fogják azt mondani-én ettől csak jobban szeretem-végre egy érzelmeit nyíltan kimutató férfi?
És mennyien, hogy Ó istenem, ha ez a szexuális zaklatás, akkor én is kérek ilyet?
És mennyien, hogy, ha egy nő nem akarja, hogy beszéljenek a fenekéről, akkor ne beszéljen a fenekéről. (a blogra feltett képet és a szextémájú írásokat gondolta neki szóló felhívásnak, és úgy gondolta, akkor zaklathat)
És mennyien, hogy gyűlölöm?
Tippeld meg.

A legagresszívabb troll Chester volt, aki csapkodott, dúlt-fúlt, mindenkit párás szemmel védett, akivel nekem bajom volt, és hevesen igyekezett megalázni, például hogy milyen a szemem, és aki fent írja, hogy mi az internetes szokásjog. Holtversenyben Hozzászólok-HozzászólnékTanácsadó-Felvilágosítóval, a manipuláció mesterével, aki provokálni jött, hogy a nemi erőszakról kiszedje belőlem a feminista véleményt, bár teljesen off volt, és én nem is akartam e témában vitázni, és ezt jeleztem is, a nekem tulajdonított mondatokat aztán diadalmasan szét is cincálta a férfihangon. Fej fej mellett a változatosságra vágyó NDG-vel, Az idegen bajnokkal és Almási Istvánnal:

Igenis sért az, hogy a fajtád csatatérré változtatja a magánéletet, felforgatja a világot. (…) Sért, bosszant és fáj. És ha ez így van, ebből miért következik az, hogy le lehet söpörni ezt az élményt? Még egyszer: nem arról papolsz folyton, hogy az emberek fájdalmát, sérelmét, élményét komolyan kell venni, meghallgatni, és a dolgok mélyére látni?

Erre én (már megint az önsajnáltatás, ingyenpszichiáter-igény, számonkérés):

Amellé állok, aki igazságos eszmékben hisz, nem amellé, aki deklarálja magáról, hogy mennyire meg van bántva.

A legsunyibb a facebookos mocsokoldalt bosszúból indító Kotros Borisz, akinek volt képe a korábbi facebookos kommentrohama után ugyanezzel a névvel és lopott fotóval idejönni, és aki ellen bevetettem a végső eszközt, amivel a trollt féken lehet tartani: átírtam az eredeti, kegyeletsértő és aljas hozzászólását, ez után indította az említett oldalt, amit a facebook jogsértőnek talált és törölt. Van még egy hasonló lélek, TAM, őt nem látjátok, de szemét egymondatokat ír, s hogy patkány, és nincs rajta mit gondolkodni, azt nem akkor értettem meg, amikor engem bántott, hanem amikor Sz. Edinára tett buta megjegyzést.

A legszórakoztatóbb, elképzelhetetlen troll szerintem a virtuóz szintaxisú danibusz. A második talán E., aki síkosítót és türelmet javasolt a kívánkozó férjek elviseléséhez, szóval nemi erőszak ez is, aszongya:

Időnként tiszteletben tartja, hogy nem akarom. Időnként pedig én is tiszteletben tartom, hogy ő akarja.

Valamint szerinte én kemény és férfias nő vagyok, és nem csodálja, hogy ilyen hamar ledaráltam a férjem.

Aztán az ozorai példa: Zsanett és Xylan a hét főbűn: bujaság alatt, ő többen van, a honlapja pedig, ahol önmagával vitázik, hej, de forgalmas. A stílusáról, mondatszerkezeteiről és szóhasználatáról ismertem fel.

A romantikus Tibit, az öntudatos bőrcipőtulajdonost sem feledjük, bár ő csak féltroll, megszerettük, na, de azzal nyitott:

Szerintem érdemes lenne néha a negatív kritikákon is elgondolkozni, van némi valóságtartalmuk.
Egy ilyen olvasott blog szerkesztése hatalmas felelősség, amihez fel kell tudni nőni.

— mintha nekem az olvasott blog az ölembe hullott volna, aztán ott állnék kisgyerekként, hogy mit is kezdjek vele…

Most meg:

A legtöbb blog marha erőtlen, és tele van trollokkal, de ez profi, igényem van rá!

És nekem silentspring is kedvencem, de ő sem troll, csak nagyon nőgyűlölő véleményt prezentált itt.

Ezek a díjak közben elavultak: azóta volt több, nem nyíltan erőszakos, manipulatív nő, akik hízelkedve jönnek, de irigyen rivalizálnak. Volt Kappalman_Arany Zsófia, a felsült, Huffnágel-párti gyűlölködő. Van a csak privát írogató bosszúálló, szintén pöttyet irigy nagyonszéplány, akinek nem jött be az élet.

Vannak az egykori rajongó-azóta ekézők.

Van a gyűlölettúől iszamós, több néven antifeminista Pash Cutter-Krasznai Zoltán, Abszolút Igazság, Duum Cuique, deansdale, akik rendületlenül másplgatják ide az angol és magyar nőgyűlölő tartalmakat. Emlékezetesek és jellegzetesek Veres László és Boris The Blade néven írt kommentjeik, itt és itt (vagyis, innen).

Van a soknevű, sunyi zaklató, aki először szóvá tette a hasfotómat (hol az anyajegy, szűrőt raktam a képre, nem is kockás), a testem formáiról és különösen a mellemről azóta sem száll le. Szerinte elhagytak az olvasók, elbuktam, lejáratódtam, nincs tovább. Manipulációval vádol, azzal, hogy én írom a kommenteket. Vagy harminc nicken ostromolt eddig e-mailekben, kommentekben, rá nem tartozó témákban, fantáziadús információkkal, testszégyenítve, megánügyekben vájkálva, venezuelaisorozat-logikával. Én vagyok az irigy. Szegény Huffnágel, szegémny Kozmáék, szegény Gumiszoba, szegény Bojár, mindenki szegény. időnként megkérdi, hova lett ez vagy az a kommentelő. Elástam őket a kertben. Nagyon dühös, amiért én kiálltam magamért, vállaltam a lépéseimet, nem engedtem semmilyen nyomasztásnak, és tulajdonképpen mindenki, aki az írásaim miatt megtámadott, megkapta, ami jár, mert ő azt szeretné, ha én basznék rá.

IP-k vezetnek a különböző nevekig, a név további IP-khez. Felismerhető, egységes a stílusa, érvelése és az indulata. Nem bírja elviselni a blogot, irritálja. Ha én láttam egy rókát, akkor megírja, hogy neki négy orrszarvú él a nappalijában. Ő sikeres, igazán, hét számjegyűt keres, fitneszversenyző, és neki aztán nem kellett soha lefogynia. Én viszont tölcsérmellű mozgássérült vagyok. Innen is gratulálunk, én mondjuk ezeket nem gondolom teljesítménynek, blogot érdemlő témának, csak sima dicsekvésnek (blöffnek). (Valószínűleg ő se, mert nem én lógok az ő blogján-életén.)

“Ők” röhögnek rajtam, nevetséges vagyok, kiszámíthatóan viselkedem, mindenkit megtámadok, kiégtem, morális hulla vagyok, elbuktam. Pitbull-szájzárral csüng a személyemen, és azokkal a normákat lengeti felém (ki mit gondol rólam, a “megcsalás” gáz, öregszem, nincs pézem autóra /!/, nem vagyok népszerű, nem jó a testem stb.), amelyek ellen léteztem és írtam egész életemben.

Egészen hátborzongató és filmszerű a pszichoterror-jelleg, a megőrjítés, elbizonytalanítás ördöginek hitt szándéka. Kb. az a lényeg, hogy kifigyeli és megjegyzi, amiket magamról önboncolgatva írok, majd később ellenem szegzi, leleplez, mint ha belém látna. És időnként “hall” rólam ezt-azt (mindenki mondja, milyen vagyok), de ismer embereket nem csak a gym öltözőjéből, a gyerekkoromból is.

Magát közösségnek hazudja, a lejáratásomat pedig missziónak. Odáig ment, hogy 1. a szerelmem nevében hamisított kommenteket, amelyek arról szóltak, hogy mennyire utál, hogy fájdalmat okozzon (kár, hogy nem ismeri se a stílusát, se kapcsolatunk történetét és nem is fogja kiszedni belőlem), 2. az e-mail címemet és a nevemet felhasználva jelentette be (és nevesítette) a Gumiszoba szerzőjét a KLIKnél, 3. azzal vádolt, hogy én egy konkrét személy halálán élvezkedve, direkt célozgatva, kárörömből elemeztem Baudelaire versét, és élvezte a facebookoldalamon ezzel gerjesztett cirkuszt, az odaözönlő katasztrófaturistákat (akiket én egyáltalán nem érdeklek, mert ugye annyira leszerepeltem és nem is olvasnak, áhh, dehogy). Most épp falopásért jelent fel, illetve a nem is létező blogjövedelmem (tarhálás) miatt a NAVnál. Imádja a hergelt cirkuszt, a figyelmet  – talán átélhet valamit az amúgy hiányzó érzésből, hogy képes valami hatással lenni a világra.

Legutóbb egy elhízott-beterpesztő női aktot ábrázoló avatarral erotizálta-bókolta végig a fotóimat a rejtélyes, Edina nevű kommentelő, kért jelszót, továbbá szexuális fantáziákról és az anális szexről akart beszélgetni.

Összefoglalva: a troll azt vitatja, hogy nekem van, lehet egy helyem, ahol szólhatok, ahol én döntök, ahol hat a szavam. A blogot, a szólás erejét irigyli. És ezért akar erőseket írni, bosszúból: akkor ő is! És az a vágya, hogy ez majd olyan gyomron rúgás lesz nekem, amilyen őneki a blog és az én létezésem. persze, sokféle vélemény van, tuodm én. Csak amennyi időt erre szán…?! És névtelenül, sunyiból. Komolyan meglep, hogy ekkora etwas nekik egy picike, rendszerkritikus blog.

Pedig hát bárkinek lehet blogja: tessék szépen nekiállni, és felépíteni, sikerre vinni. És ott akkor ő az úr. Mi tartja vissza a sok nagyokost? Mit ugrálnak pont itt, ezen az én utált, tévedésen alapuló, jelentéktelen blogomon? Miért az én figyelmemet követelik mégis?

A blogról itt is olvashatsz véleményeket. A zaklatások történetéről és szociálpszichológiai működésmódjáról pedig ebben a kétrészes írásban:

ne merj erős lenni 1.

ne merj erős lenni 2.

A metablog következő része a jelszótémáról és a keresőkifejezésekről biztosan szól, és még van mindenféle, de ezeket össze kell szednem, meg uncsi is ez már, így csak később, most egy kicsit más következik, ha más munkáim nem ragadnak el, remek lesz, az lesz a címe, hogy mint valami vakság.

 

145 thoughts on “metablog 3.: trollok

  1. De jó volt ezt olvasni! Nekem konkrétan párhuzam feszült a blogom van- életem van vonalra. Ahogy elemezted őket, a viselkedésüket, a fordulatokat, amikkel élnek, nekem megjelenítette életem trolljait. Akik kéretlenül minősítenek, jogosultságot éreznek, számon kérnek saját, őket nem, vagy alig érintő ügyeimben, majd igyekeznek meggyőzni, hogy jogsértő, ha nem az ő szabályaik szerint működök. Hej, de sokáig és sok időt pazaroltam rájuk, és megyek még bele ma is hasztalan magyarázatokba, reménytelen vitákba, miközben a legjobb megoldás ellenük a kitiltás.
    Életem trolljai…

    • Világosítsatok fel, kérlek, hogy mi a baj a hölggyel. Franciául nyomom egész nap, ahol a Madame teljesen hétköznapi formula. Én ezt mindig hölgynek fordítom magyarra. Az a feltételezésem, van ebben valami áthallás, amire én süket vagyok.

      • azzal van a baj, amikor a nő helyett használják, finomkodó, álszent udvariaskodással, miközben minden szavukból süt a megvetés és a tiszteletlenség

        • Igen 😀
          Lehet úgy is használni, hogy neutrális legyen, de ha kommentben látod, például így:
          “Minden tiszteletem a Hölgyeknek, bátorkodom férfiként hozzászólni…” és ezután jön a de… Aztán néhány komment után eljuthat a szőröslábú feministáig is akár, ha kibújik a nyuszi a fűből.

      • Szerintem az a baj vele, hogy sokszor használják ezt a szót olyan kontextusban, hogy “én tisztelem a női nemet, nekem a Hölgyek a mindeneim!”, aztán jön a “de”, és valami jóindulatú szexista tartalom: “a hölgyek feladata a gondoskodás, ők erre vannak teremtve evolúciósan”, vagy rosszabb esetben rosszindulatú szexizmus, ahol az illető kifejezi, hogy vannak az igazi Nők, meg azok, akiket ő nem tekint annak, mert nem elég befogadóak, vagy 50 kg felett vannak, stb. A hölgyező úgy tesz egy ideig, mintha tisztelné, magával egyenrangú emberként kezelné a nőket, de valójában nem így gondolja, és a háttérben a szexizmus munkál. Nem tudom, mennyire volt érthető.

      • számomra a hölgy azért visszás, mert valahogy azt sugallja sok szövegkörnyezetben, hogy azért kell ezt használni, mert a nagyságos FÉRFI kifejezésnek a NŐ nem méltó megfelelője, a “nő” az kevés, mintegy udvariatlan, mert azon mintegy áthallik az évezredes nőgyűlölet.
        Milyen más felhangja van pl. annak, hogy “…ez a férfi…” meg annak,
        hogy “…ez a nő…”
        Utóbbiban már benne van az elítélés, a degradálás, de erre persze sok fül süket, vagy süketet hazudik, noha ez van. És ez az önkéntelen érzés hívja elő az udvarias beszédben ezt a hölgy szépelgő kifejezést.
        Vagy mondom másképp: nem kell engem hölgyezni,
        ha méltó helyére kerül a nő, akkor nekem bőven elég az a kifejezés is.

      • Nekem csak annyi, hogy aki eddig itt használta, az mind butaságokat írt. Tapasztalat. Művirágos-operettes-kiskezitcsókolom módon köszönt be, jódlizott, leírta, mi a mi ősi helyünk, válaszoltunk neki, nem értette, megsértődött. Stilárisan zavar, maché, mesterkélt, és ez mindig jelez valamit. Komplett paródia az, aki hölgynek nevezi az itteni beszélgetőket, gondolván, ő megadja a tiszteletet, és ezzel eltávolítja a normális emberek köréből, majd leírja ugyanazokat a naiv vagy nagyon is rafinált, nőgyűlölő marhaságokat. Franciául más a helyzet, más a madame nyelven belüli szerepe.

        • Mulatok: “jódlizott”! 😀

          Már elmondták sokan elég pontosan, hogy mi a baj a hölgyezéssel, nekem eleve gyanús és frusztráló az, hogy valakit nem lehet úgy nevezni, hogy nő, mert az szinte szitokszó, muszáj valahogy eltorzítani a megnevezést.

          Máskülönben a “hölgy” szótól sikítófrászt kapok. (Pont amiatt, amilyen mondatok szoktak utána következni.)

          • Egy kicsit azt is sugallja, hogy ti mint nők, a magatokért lobbizva, elfogultan mondjátok, amit mondotok, bezzeg én objektív vagyok, vagy a férfiak eleve fontosabb szempontjáról írok. “Az ide írogató hölgyek”; “itt a hölgyek között”. Hölgy, ahelyett, hogy “sziasztok”, vagy “ti”. Említésnél lehet dilemma, hogy hölgy vagy nő, de MEGSZÓLÍTANI miért kell az ittenieket, kiemelve a nemüket, “énbezzegférfivagyok”?

        • Van sajnos egy tiszteletet hazudó, ámde nőlenéző, kiskorúsító felhangja a hölgy megszólításnak, a hölgyezők szeretnek a nőkről a nők nélkül döntéseket hozni azt hazudva, hogy mindezeket a nők érdekében teszik. Ennél gázabb megnevezés a női hölgy, azt is ebben a művirágos-operettes-kiskezitcsókolomos körben használják.

        • eddigi netes pályafutásom alatt azt tapasztaltam, hogy a csöpögős modoroskodás mindig valaminek a leplezésére szolgál. ez a valami pedig kivétel nélkül az, hogy az illető egy rosszindulatú patkány és/vagy pszichiátriai eset.

          “Üdv, kedves hölgy! 🙂

          Engedelmetekkel megtörném “a csendet”, tekintve, h friss bemutatkozásodra egyelőre még nincs reagálás. Ráadásul ez az első, amit elolvasok, hiszen abszolút újonc vagyok én magam is itt. 🙂 És hát nagy örömömre szolgál, h hasonlóságokat vélek felfedezni valakiben, sőt, mivel a napokban felmerült bennem, h hátha aspi közösségekben könnyebben akadok hasonszőrűre (amúgy is -többek közt- “macskából vagyok”, jól kijövök eme szőrös kis lényekkel 🙂 ), ennek folyamán merem remélni, h nem te leszel az egyetlen, aki és köztem sok-sok hasonlóságra lelek. 🙂 (Persze nem a macskamániám a lényeg, erre nézve.) Ugyanis én szintén folyton korlátokba ütköztem, hogy “én mindig más vagyok”…”

          persze Bronisław, az érdekvédelmi vascső nem nézte jó szemmel a túlzott bizalmaskodást, és nyomós érveket produkált. 4-5 hozzászólás után el is jutottunk idáig:

          “Miért bánt téged, h nem férfinak születtél, kedves semota? Lehet, h tévedek, ezért ZÁRÓJELBEN jegyzem meg vélekedésem, a blogodegyes cikkei alapján. Attól még, h vehemensen, meggondolatlanul, impulzivan fogalmazol, és harcias vagy, nem leszel férfiasabb, inkább a kisikolásokra jellemző az impulzivitás és “birkózás”, amit hasznos lenne kinőni, és ez nem kritika, hanem jóindulatú felvetés részemről, de lehet h tévedek ebben – én nem kinyilatkoztatok, mint te, mert a kinyilatkoztatásoknak nem látom értelmét.”

          na, ezután lett kivágva.

        • Nagyon köszönöm, így már értem.
          Igen, megvan az a bárgyú és lesajnáló félmosoly, ami egy ilyen “Hölgyem”-et kísérni szokott.

  2. Remekül tudok szórakozni rajtuk, személy szerint rengeteget tanulok tőlük. Mondjuk a katonai suliban és utána az a rengeteg pasi közt eléggé megszoktam a beszólásokat és én is elég keményen fogalmazom meg ami nem tetszik.

    • Szórakozni? Engem cseppet sem szórakoztatnak. Nagyon sok gondolatot és energiát elrabolnak, amit sokkal építőbb dolgokra is lehetne fordítani. Azért jegyeztem meg másik helyen, hogy nehéz a felismerés. Nekem volt pl olyan kommentelőm, aki abszolut trollhanggal jött, fentről beszélt megvetően. Kitiltottam egy időre, aztán más hangot ütött meg bevallottan azért, mert érdekelte a téma, beszélni akart ezért elfogadta a szabályaimat. Mindig voltak kérdései, elméletei, de inkább éreztem inspirálónak, semmint trollnak. Időről időre biztosítottuk egymást a jószándékról és a blog egyik leginkább előrevivő kommentelője lett. Volt olyan, aki cukin kezdte, de mindig éreztem, hogy fentről beszél. Ő a nagy igazságok tudója, aki majd megmondja, mi a tuti. Ha jól viselkedek, megdicsér, ha szerinte butaságot csinálok, kétségbe von. Végül volt egy nagy összecsapás köztünk, mikor megmutatta magát. Betegnek nevezett, holott mindössze empátiát kértem magamnak és azoknak a nőknek, akik sanyarú helyzetben olvasnak. Valami egyenrangú részvételt, ne a nagy megmondót és minősítőt, aki befogja a sok “hülye” száját. Mindig éreztem, hogy baj van vele, de nagyon ritkán bukott ki, hogy valójában csak a saját nagyságának csillogását akarja viszontlátni nálam.
      Túl sok erőmet vett el, mire felismertem, és nem is volt szórakoztató cseppet sem.

      • Kedves Adél, megértem a véleményedet és igazad is van. Személy szerint, én csak hozzászólásokat írok maximum és fogalmam sincs milyen lehet blogot írni. INTP vagyok, élvezzem az értelmes és építő jellegű vitát. Van olyan troll aki nagyon értelmes és képes szinte hibátlan logikával érvelni, sőt olyan is van köztük aki valljuk be jóval többet tud nálam az adott területen.

  3. Én aspergeresként baromi sokat tanultam a blog- és fórumüzemeltetés során az emberi viselkedésről, motivációkról.

    – Ha valaki a “hölgy” és a “bloggerina” szavakat használja, ott már lehet tudni, hogy valami gáz van. Ilyenkor eleve résen szoktam lenni
    – Tényleg nagyon tipikus, amit írsz, hogy megpróbálják rád erőltetni a szabályaikat. Mint ahogy az is, hogy hitlernek és diktátornak neveznek, ha ez nem sikerült.
    – Az internetes trollok a magabiztos nőket egyszerűen képtelenek elviselni. Ha tisztában vagy a határaiddal, és ki is jelölöd őket, pláne dühösek lesznek. Én is voltam már beképzelttől arrogánsig minden — ha nem vagy hajlandó lábtörlőként viselkedni, jön a bünti. Emeljük a téteket, hátha megijedsz és visszakozol.
    – Tényleg kell a következetes moderáció, mert máskülönben ellepik az egészet a trollok, meg azok, akik saját magukat próbálják futtatni. Mi azért is voltunk kénytelenek zárttá tenni a fórumot, mert olyan roham jött trollokból és elmebetegekből, amire egyszerűen nem voltunk felkészülve — ráadásul aspergeresként nem is mindig tudtuk elsőre felmérni, hogy most csak valami jószándékú hülyéről vagy vérbeli trollról van szó.
    – Volt a közösségen belül is egy figura, aki megpróbált rám telepedni, és elérni, hogy az ő akarata érvényesüljön a közösség üzemeltetésében. Nem jött neki össze, sem szép szóval, sem fenyegetődzéssel, és amikor túllépett egy határt, közös döntéssel kizártuk az üzemeltetők köréből. Ekkor szabadult el minden pokol. Kilométeres lejárató leveleket kezdett el irkálni 20+ embernek az állítólagos üzelmeimről, sűrűn hivatkozva benne a blogomra, amit persze kiforgatva, meghamisítva idézett a saját koncepcióját alátámasztandó. Így ment ez hetekig, aztán amikor látta, hogy nem tud megfélemlíteni, leállt. Az a durva, hogy megjelenésre tök jellegtelen. Ha megszólal, észre sem veszed, mert annyira színtelen-szagtalan. Ki se néznél belőle ekkora rosszindulatot.

  4. Nekem is jó volt olvasni ezt a posztot, és az jutott eszembe, hogy lám csak a trollok, ha férfi-nő, egyenlőség ill. hasonló témákról van szó, még mindig itt tartanak. Sok éve tagja voltam-vagyok egy akkor netes, de most már nem elsősorban netes közösségnek, oldalakkal, fórummal, aztán saját weboldallal – járulékos infó, hogy életem legszebb időszaka volt, amikor még aktívan vittük a dolog netes részét, és sok barátot szereztem általa, akikkel azóta is szorosak a szálak. Néhányan közülük itt is olvasnak.

    A szubkult, de főleg a téma, amiben mozogtunk, a mai társadalomban a kényes témák közé tartozik, bizonyos szempontból köthető a gender kérdésekhez és a feminizmushoz is, így kiválóan alkalmas volt arra, hogy megmozgassa a trollok ugyanazon altípusát, akik itt is próbálkoznak. Egy nők által művelt és kedvelt popkulturális műfajról van szó, ám nagyon hamar jöttek a társadalmi kérdések, és a nők, elsősorban a mi személyünk kritizálása. Trolljaink általában magukat konzervatívnak, illetve “normális gondolkodásúnak” nevező, de a mélyben hímsoviniszta, szűklátókörű, agresszív, intoleráns, vagy frusztrált és a nők körében sikertelen férfiak voltak, akik megmondták, hogy hülyék vagyunk, minek foglalkozunk azzal, amivel, maradjunk inkább a főzőkanálnál, és szexeljünk rendszeresen azokkal a férfiakkal, akiknek kellünk. Ők tudják, hogy mi a normális, és mi lenne nekünk a jó, hiszen ők férfiak, mi meg csak nők vagyunk. A végső meggyőző érvük már akkor is az volt, hogy ha így maradunk, ahogy vagyunk, akkor majd egyedül fogunk megdögleni – és meg fogjuk érdemelni, mert amúgy is biztosan mind rondák, kövérek és baszatlanok vagyunk. A háttérben nagyon gyakran az állt, hogy ők nem kellettek a nőknek, és tombolt bennük a sértett düh, hogy nekik nem jut nő, pedig megjárna, vagy féltették az eddigi helyzetüket, és miket próbáltak eltaposni, lenyomni.

    Hosszú-hosszú szájkarate meccseket vívtunk velük – ezért olvasom némi nosztalgiával, ami épp Eszter blogján történik – aztán egyszer egy rendezvényen szerveztek egy nyílt vitát, ahol a nagy netes megmondóemberek ránk nézni is alig mertek, nemhogy értelmes érvekkel kiállni. Ezek a nagy viták a szubkulton belül azóta lecsengtek, de látható, hogy a lényeg azóta sem változott, az érvek a lenyomás szándéka és a frusztráció még mindig ugyanaz.

    • hehe, ez annyira így van… az említett zaklatómmal, aki később lejárató levelek tucatjait írta rólam, többször is volt alkalmam együtt sörözni. vékony csontú, szánalmas külsejű emberke. ha háromnál több ember ült az asztalnál, meg se mert szólalni, csak zavartan heherészett.

    • engem az foglalkoztat nagyon, hogy vajon létre lehet-e hozni olyan tereket, közösségeket, és/vagy olyan egyéni belső hozzáállás rendszert (mindset-et), ami védett a trolloktól? ahol nem is kell velük foglalkozni? most nem erről a blogról beszélek, és értem is Évát amiket ír erről, meg hogy minden érdekesebb mint amennyire elkeserítő. inkább ezt általában kérdezem. mondjuk onnan is megnézve, hogy szerintem az országunkat is szétrollkodták akik odafértek. vagy mi hagytuk széttrollkodni. ez az egész troll jelenség nagyon érdekes, pont abból a nézőpontból végigvezetve ahogy Éva írja a posztban. (hogy jönnek, nem néznek, lenyomnak, rombolnak, pusztítanak, aztán mennek tovább máshova, ha már elpusztult a tér ahova befurakodtak, és amit lehet nem hagyni, mint ahogy ezt a blogot is védi Éva, és tudja őrizni a belső békét (mondjuk jó sok energiával).)
      én személy szerint egy ideje azt keresem, hogy én a saját életemben mit tehetek azért, hogy a trollokat, a határokat tiszteletben tartani nem tudó agresszív, figyelmetlen, érzéketlen, kíméletlen akárkiket, férfiakat vagy nőket hogyan tudom kezelni úgy, hogy a legkevesebb energiát vegyék el tőlem.
      érdekelne a véleményetek arról, hogy nektek erről milyen további tapasztalataitok, jó módszereitek vannak.

      • “én személy szerint egy ideje azt keresem, hogy én a saját életemben mit tehetek azért, hogy a trollokat, a határokat tiszteletben tartani nem tudó agresszív, figyelmetlen, érzéketlen, kíméletlen akárkiket, férfiakat vagy nőket hogyan tudom kezelni úgy, hogy a legkevesebb energiát vegyék el tőlem.
        érdekelne a véleményetek arról, hogy nektek erről milyen további tapasztalataitok, jó módszereitek vannak.”

        Ez nagyon érdekes téma, én is szeretnék erről olvasni. Nekem ez nagyon nem akar menni, beszari vagyok, vagy mi, nem állok le vitázni, meg nem küldöm el a jóbüdösfrancba az ilyeneket.

      • Ami nálunk működött az a zárt fórumközösség volt – netes keretek között szerintem ez a legjobb még mindig. A regisztrációkor meg kellett írni, hogy miért szeretne az illető a közösséghez tartozni, és már ekkor lehetett látni, hogy ki a gáz és ki nem. A saját belsős fórumunkon soha nem ért minket támadás.

      • nálunk az jött be, hogy zárttá tettük a fórumot, és a regisztrációt adminisztrátori jóváhagyáshoz kötöttük. már a bemutatkozásból sok minden kiderül.
        még egy dolog, ami alkalmas nyúl bokorból történő kiugratására: piszkáljátok meg a trollgyanús alakot egy érzékeny pontján. a gáz alakok általában azonnal robbannak, és kitör belőlük a szexizmus/véresszájú antiszemitizmus/a nettó rosszindulat/a sátánizmus metáldémona. sok vesződséget lehet megspórolni ezzel.

        • Én is azt tapasztaltam, hogy csak a zárt fórum a megoldás (közösségi oldalon zárt, esetleg titkos csoport). Saját blogon előzetes moderálás (ilyen nagy forgalmú blogon embertelen munka). “Odakint” meg teljes ignorálás.

          • Igen, a lelki nyugalom és a biztonság szempontjából ez az ésszerű. Viszont engem nem visel meg, megszoktam, annál érdekesebbnek találom a jelenséget. Meg aztán a hallgatás annyira női sors amúgy is, hogy könnyen értelmeződik megadásnak. Itt nem hallgattam, foglalkoztam a témával, és nevetségessé is váltak tőle. Nem igaz, hogy nem lehet ellenük mit tenni. Meg kell mutatni, hogyan működnek, és az önmagáért beszél. Nekem azért fontos a trolltéma, mert innen lehet megtudni, mit gondolnak valójában. Nem csak a trollok, hanem a gyűlölködők, nőgyűlölők. Ezt gondosan rejtegetik a hétköznapokban. Ha összegyűjtöm a bejegyzésben a trolltermést, ez nem csak a blog története szempontjából érdekes, hanem akkor többé nem leszünk gyanútlanok a hasonló érvelés és manőverek ellen, mert a megnyilvánulásaik önleleplezőek. Az írásnak ereje van, és én ezt nagyon élvezem. Engem nagyon érdekel az emberi működés. Figyelek, szedem fel a regényhez is az anyagot.

  5. Van ám itt szemlézés, leskelődés a gyáva barikádok két képzavaros sorra képes népétől! (“hosszú”) Négyen-öten lógnak ott, naphosszat ketten írnak egymásnak, lesik, hátha jön még valaki, vagy lesz esemény, mindezt heteken át, és próbálják széttrollkodni valaki másnak a topikját. Trollelemző bejegyzésünk gazdagodik.

    A csakazolvassa: a beavatás. A best of, mindennek a csúcsa. Köszönöm, fiúk, még ha fura, beteg fantáziáitok vannak is. Ti tesztek naggyá, nem akartam hinni, hogy egy blog jelentőségét a trolljai mutatják, de tényleg.

    “Bevallom rettegek az Andrea Dworkin körút 60-ban működő Nővédelmi Hivatal munkatársaitól, akik Dworkin képeivel, műveinek felolvasásával törik meg áldozataikat, más feminista szerzőket is felolvasnak közben, a legelvetemültebbeket egy bizonyos blogger blogjának felolvasásával büntetik. Közben Schönberg művei harsognak fokozva a borzalmakat.”

    “én még nem kommenteltem nála és nem is akarok, a franc sem akar ezzel a erőszakos, humortalan nővel vitatkozni, aki amúgy is csak a rajongóit engedi be, nála még feminácika is jobb volt, neki legalább volt humora.”

    Mert lemosnálak a vitában, nem azért? Naaa, gondold át.

    “a nőnek kisebbrendűségi érzése van és lelki orgazmust okoz nála, hogy kitilthatja a nála értelmesebbeket és ezt még nyilvánosan el is mondhatja”

    “És nem véletlen, hogy őt is trollnak tartják a szólásszabadság pártján álló olvasói… Jellemző, hogy csak a del gomb mögött olyan nagy debattőr, nyílt vitában percek alatt lemosnák. ”

    😀 annyira tipikus ez az erő-logika: harc, lemosnák, vita… Nem kell del a be nem engedéshez, csak félmosoly. A beengedéshez kell rákattintani arra, hogy Elfogadás.

    • De ha egyszer nem vitázni akarok? Miért kéne vitáznom, ez valami norma? Ti ugyanúgy belehülyültetek a fórumos birkózásba, mint a pornóba. Írok, író vagyok. Rosszakaratú, sunyi szerzetekkel, akik unásig ismert tévhiteket erőltetnek, nem vitázom. Ez a ti erőszakos logikátok, mérhetetlenül gyerekes: “akkor lehet igazad, ha a VELÜNK való vitában megvédted, majd mi eldöntjük”. Én nem akarom, hogy számotokra legyen igazam, és amit ti igaznak tartotok, az nem az abszolút igazság. Engem nem bánt a más vélemény, csak az időmet sajnálom rátok, nekem a blog csupa öröm, épülés, nem hiányzik a gonoszságotok és érzelmi impotenciátok. Írja mindenki a maga helyén, amit gondol, gründoljon stílust, tárhelyet, forgalmat, közösséget, majd meglátja, milyen az, s ha elég érdekes, trolljai is lesznek. Vagy fórumozzon.

      • egyre többet olvasok a blogodból, és egyre jobban tisztellek azért, hogy milyen higgadtan és következetesen képviseled a véleményed a legdurvább, leglekezelőbb szexista nickekkel szemben is.

      • Ugyanígy voltunk anno mi is a saját fórumunkon – úgy éreztük, nem kell megvédenünk magunkat, mi ezt szeretjük, ezzel foglalkozunk, mindenkinek joga van hozzá, hogy ne tetsszen neki, de mivel mi sem mentünk soha oda más hobbiját vagy meggyőződését kritizálni, hagyjanak minket békén. Ezért azonnal kitiltottunk minden gyanús elemet még chatboxból is, a fórumra meg szigorú volt a regisztráció.

  6. Ezt jó volt olvasni 🙂 Nekem legemlékezetesebbek között a katolikus magyar ara és Zsanett szerepel, meg még egy, akinek a nevét elfelejtettem, de vásároltam volna neki egy kecskét 🙂 Tanulhatok tőled, ha majd egyszer blogírásra adom a fejemet 🙂

    • Nekem is ők ketten a legemlékezetesebbek. 😀
      Zsanett arroganciája és odamondogatása arról, hogy ő mekkora sztár és itt mindenki laikus… hát az alulmúlhatatlan.
      A katolikus menyasszony pedig a “példaképem”: hogyan éljünk nulla önkritikával és magabiztos meggyőződéssel, hogy mi jók vagyunk, mi vagyunk a kiválasztottak, ti szerencsétlenek meg majd csak békére és megbocsátásra leltek. Isten megbocsát, én pedig tutira tudom, hát na….
      Fú, de kiakadtam rajta. 🙂

      • Emlékeim szerint pont Istenről, és/azaz Jézusról szólt keveset, inkább az észt osztotta, hogy ki hogyan éljen, meg mit vegyen fel. A leginkább WTF az volt, amikor kijelentette, hogy az “elkelt” lányok már ne hangsúlyozzák a nőies vonalaikat, azt tartsák meg otthonra, a férjecskéjüknek. Már ezt olvasva is érezhetően pusztultak az agysejtjeim.

  7. Úgy látszik, Aurelius Respectus figyeli a kommenteket, és nem tudja, hogy a blogger statisztikáiban az oldalára mutató linkek is megjelennek. Most magát nagyon fontosnak képzeli.

    Te figyelj, ha engem véleményezel, egy kicsit figyelj már oda. Egyrészt troll vagy, troll-alkat: nem kezdeményezel, nem teremtesz önálló értéket, csak másokra reagálsz, és de, egész nap azt lesed, ki mit ír. De itt nincs semmilyen topik, mert ez nem fórum, hanem blog. Ott trollkodod szét Interrogator topikját. Érted?

    Rajtam valahogy kicsorbultok, azért írtok buta vádakat, fél év meló volt, de már nem jöttök ide. Jaj, nem vitáznék én veled, bizonyára lemosnál, mert erőből nyomod, és mert ha te nem győzöl, hát vége van a világnak. Amit írtam, az finom célzás volt, parafrázisa volt Ősi női bölcsesség kommentjének, amelyben a debattőr szó szerepelt, és amelyben azzal vádolt, hogy nem merek vitázni.

    Humor vagy sem, annak gyenge, de mindenképpen mutat olyan dinamikát a bizarr kommented, ami a perverziókra jellemző: ambivalens viszony, a sarkában van, de gyűlöli, meg akarja leckéztetni, de fél tőle, haragszik a nők erejére, közben elnyomást képzel, hogy őt üldözik, perelik, és ezt élvezi.

    Nos, én nem akarlak bántani, csak megfigyellek, mert ez a reflexem, de tudom, te is ember vagy, van anyukád, kedvenc kispárnád. Aki dehumanizálja a másikat, az menthetetlen. De meg kell mondjam, viccesnek talállak. Ahogy igyekszel mindig fölénybe kerülni. És ahogy biztos lehetek benne, hogy olvasol.

    És azért csak vitázni kezdtél velem.

    • Te tényleg úgy vitázol, mint egy ovis a homokozólapátért. “már anyám és a kispárna előkerült, várom a feminista lejárató nyelvezet további gyöngyszemeit.” Nagyon félted a férfiúi büszkeségedet, tehát még egyszer: “én nem akarlak bántani, csak megfigyellek, mert ez a reflexem, de tudom, te is ember vagy, van anyukád, kedvenc kispárnád. Aki dehumanizálja a másikat, az menthetetlen.” Érted?

      Mi nem szidunk itt egyes embereket, ti viszont kizárólag másokat akartok nevetségessé tenni (attól, hogy Interrogator nem látja, még troll vagy).
      Minden második mondatotokban megemlítitek a feminista shaming language-t, MIKÖZBEN álló nap érvek nélkül, dedós módon ócsároltok másokat, és még a kezdeményezőnek hitt kommentekben is csak reagáltok a Nagy, Félelmetes Feminizmusra, mindent mindig a nőkhöz viszonyítotok, őket lesitek (–> perverzió).

      Nagyon szűknek kell ahhoz lenni, hogy kártékonynak lásd a blogomat, amely iránt szintén szenvedélyesen érdeklődsz. Itt gondolatok vannak, irodalom, móka, közösség, és a nők életminősége javult tőle. Ez miért kártékony?

      A humornak szánt mondatod szar, paranoid, erőltetett és a valósághoz semmi köze. A feminizmus, amely a nők egyenlőségét mozdítja elő, Amerikában össztársadalmilag közepesen jelentéktelen, Magyarországon marginális, szinte mérhetetlen jelentőségű mozgalom. Nem él erőszakos eszközökkel, éppen ellene éltek ilyenekkel. Az mondjuk jellemző, hogy ennyire féltitek a hatalmat, hogy ha szellő fúj, már kezdődik az üvöltés.

  8. Egy kicsit off, de nem teljesen. A trolloknak: hogy amiről itt szó van, arra tényleg mennyire igaz, hogy “csak a kis frusztrációidat szajkózod…”, szóval nem is gyakori jelenség. Már egy ideje gondoltam, hogy kicsit beszámolok azok után, hogy a múltkor irtam, hogy feladom, amikor is a születésnapompn ultrabunkó volt, és még volt előtte zsinórban pár esemény, amiből szintén nyilvánvaló volt, mennyire magasról tesz ránk, ha emlékeztek. Nekiálltam utánajárni, hogy tudok szabadulni ebből a csapdából, férjnek is kiboritottam a bilit. Ő az én első számú trollom. Első reakciók: majd megnyugszik, ez csak hiszti, úgysem tudsz hova menni. Második reakció: úgy tesz, mintha mise történt volna. Én mindig figyelmeztetem, hogy nem változott semmi. Ő továbbra is leszar, és kifejti, hogy neki nem is kell semmin változtatni, nekem kellene. Hát én változtatok, csak máshogy. Harmadik fázis: elkezd gáláns lenni, hogy jó menjek, még segit is. Azért ez gyanús, de reménykedem. Ez azzal jár, hogy bele akar szólni, hova, hogyan menjek. Bocs, de ezt én fogom eldönteni. Te csak ne dönts el semmit. De. Majd folytatom, megjött.

      • A ferj, aki a troll. Kinn az eletben. Az igaziban.
        Aniko is ugy tunik elerte ezt a szakaszt. Amit Gyongyi, Adel, Hajnalkam es jo magam es meg nyilvan sokan ( bocsanat erte kicsit kikoptam a blogrol ).

        Nehez idoszak. Tele fajdalmas es neha vicces, tobbnyire szorongato helyzettel.

        A trollokrol: milyen csudaklassz vitaba huzott be engem (es sokunkat) E.!
        A sikositot ajanlotta tisztan a kolcsonosseg jegyeben. En akkor melyen belecsusztam. Felfedtem szemelyes sorsomat. Persze onkent. De az a fajta manipulacio ahogy a beszelgetseben ide el tudtam jutni a mai napig trauma nekem.

        • Az utóbbi időben én is több olyan helyzetbe kerültem – igaz, a való életben, nem virtuálisan -, amikor villámcsapsként ért a felismerés – olyan embert avattam bizalmamba, akit nem kellett volna. Hirtelen olyan érzés, hogy valami nagy kincset adtál valakinek kölcsön, aki aztán se szó se beszéd zsebre vágja és elszalad, esetleg még ki is nevet. Kiszolgáltatottá tesz. De ilyenkor arra is gondolok, hogy inkább százszor pazaroljam érdemtelenre, mint hogy egyszer ne bízzak meg abban, akiben viszont lehetne és kellene, mert az sokkal nagyobb veszteség lenne.

        • Nem volt időm átolvasni, amit irtam, úgyhogy teli is van hibával. Szóval igen, ez a helyzet. És azért is akartam leirni, mert egyszerre tanulságos és sablonos, ami történik. Most van férjjel az a fázis, hogy kezd rájönni, hogy komolyan gondolom, már nem gáláns, próbál elbizonytalanitani (éhen fogsz halni, úgysem találsz munkát, lakást stb-t). Volt azóta kis fojtogatás, és ajtón kilökés a gyerekek szeme láttára, alázás, sértegetés. Minden tette csak azt erősiti bennem, hogy ez tarthatatlan, egyszer sem tett valódi erőfeszitést az egész ügyért. Én kerülöm, hogy ne kelljen beszélni se, mert tényleg teljesen értelmetlen. Az néha megtévesztő, hogy úgy tesz, mintha valóban érdekelné, hogy mi bajom, mert nem érti (????!!!!), majd naivan elkezdem elmondani, majd két mondat után leolt, hogy őt nem érdekli a női a hiszti. Na, pont ez a baj. Még nem találtam lakást, a szomszéd faluban kerestem albérletet ideiglenesen, ahova a gyerekek oviba járnak, hogy ne legyen nekik nagy törés, de itt nincs albérlet. Férj megoldása: akkor menj anyádékhoz, mert nem birlak elviselni. Jó, ahhoz képest, hogy nem birsz elviselni, én voltam az, ki kimondta, hogy ez egy szar. Ő: Te vagy a szar. Ismét egy jó érv. Szóval a gyerekekkel ki vagyunk dobva. Annyira nem buli nekem se itt lenni, de még kibirhattuk volna, amig találok egy alkalmas kisházat, amit meg tudok venni. Merthogy anyámék 60 km-re laknak, és nem lesznek elalélva az ötlettől, hogy odaköltözünk, és pénteken mennünk kell. Basszus. Ma néztem házakat. Van olyan ami elérhető, az egyikbe bele kell vágnom, hogy ez rendeződjön. Gyomorgörcs és folyamatosan ideges vagyok.

          • azért ennek a lökdösődésnek fele sem tréfa: http://www.nokjoga.hu/ . Nagyon fontos, hogy álljanak melletted emberek, akik gyakorlati vagy érzelmi segítséget tudnak nyújtani, és akik a te oldaladon állnak. Ha nincs más, akkor a szüleid, a családod, de jó ötlet tudatosan elkezdeni (újra) felépíteni a társadalmi hálódat!

          • A fene vigye el.
            Nagyon jó, hogy itt vagy, és boldog vagyok, hogy van benned lelkierő.
            Ha van fészbukod, keresd meg az újrakezdés nevű csoportot!

            Megkérdezhetem, merre laksz?

          • Anikó, nagyon sok erőt kívánok neked ehhez a lépéshez!
            Van valami különös oka annak hogy kidobhat? Vagy csak erőszakdominancia? Ha mindenképpen mennetek kell, esetleg az ovis faluban lakatlan ház tulaját megkeresni – albérletnek? Általában több ilyen is szokott lenni. Sok szerencsét!

          • Anikó! Nagyon drukkolok neked, higgy magadban! Nekem is onnantól volt nagy megkönnyebbülés, hogy rájöttem, nem vagyok szar, ő a szar, és hogy bármit mond, fel fogom használni ellene, ha máshol nem, magamban, hogy ne higgyek szépeket, ne bízzak. Jó, hogy kimondja a durva dolgokat, mert attól oszlanak az illúziók. Van egy barátnőm barátnője, aki 100 km-re költözött a bántalmazó exétől, a szülei közelébe, azóta virul! Jobb lett a gyerekeknek is, lett új közösségük, új barátaik. Sok erőt kívánok neked!

          • Nagyon jól esik, hogy ennyien támogattok, sok erőt ad. Köszönöm. Éva, a blognak is köszönhető, hogy elhittem, hogy jogosak az érzéseim, miután magamhoz tértem a kábulatból a három extra nehéz év után, amikor még gondolkodni sem maradt energiám, nemhogy tenni valamit. Ezt is köszönöm. Az ok, hogy ki akar dobni, gondolom az, hogy megmutassa, hogy ezt is megteheti, csak hogy ő irányitson. Adél és Cris, ide nem szeretném kiirni, hol lakunk, mert elég kis hely, és sokan ismernek, de Éva megadhatja nektek az e-mail cimem, nem tudom, hogy szoktátok, hogy tudjunk privát beszélni. Csináltam kis plakátokat, hogy keresek albérletet, holnap kiteszem. Ez a házvásárlás azért nem annyira sima ügy.

            Még van egy-két tipikus férj-troll mondatom: Egy csődtömeg az életed, mindenki rajtad röhög (ez különösen kedves), xy is azt mondta, hogy te ilyen meg olyan vagy (itt valami negativ).

            A történet folytatódik. Felhivtam anyámat, hogy mehetünk-e hozzájuk. Kiakadt, mert még nem tudta, hogy el akarok menni. A beszélgetés lényege a következő volt: Nem hagyhatod el azt a házat! Hallod? Hallod? – És mégis meddig maradjak? Amig agyonver? A múltkor is fojtogatott. – Miért, mit csináltál? – Nem kussoltam. – És mi bajod? Azt hiszed, apád annak idején állandóan velünk volt? Én már nyugalmat szeretnék magam körül, apádnak is nyugalom kell, ez a ti éltetek, oldjátok meg, beszéljétek meg egymással. – Nem lehet vele beszélni. – Elég nagy az a ház, csak elfértek egymás mellett. – Ha itt maradok, szemétkedni fog velem.- Akkor minek lett ennyi gyerek, tudtad, hogy ilyen. stb. Ez anyám. No comment. Azért bőgök.

            • Blaci. Igen az övé a ház hivatalosan, bár van benne részem, de ezt szivesen elfelejti. Itt is dolgozik, úgyhogy emiatt én se akarok itt maradni, mert mindig találkoznánk, és mindig elővenne. És nagy is a ház, nem birnám a rezsijét.

            • Pest megye szélén lakunk, nem valami távoli, lehetetlen helyen. Szép, biztonságos stb, de mindenki tudja, mik a hátrányok, igy nem is irom le. Pesten dolgoztam, oda mennék vissza, de utazás, oviba be-ki, időre odaérni, nem tudom. Folyamatosan agyalok, és arra is gondoltam, hogy elköltözni nagyon messze, ahol senki nem ismer, és belefogni valami teljesen újba. Nehezen szabadulok attól az elképzeléstől, hogy a gyerekeknek milyen jó a megszokott környezet, és sajnálom őket kiszakitani, mert már ragaszkodnak helyekhez, barátokhoz. És még mindig tekintettel vagyok férjre, én az önző, a sárkány, hogy közel legyenek hozzá is, de ma újra mondta, hogy mehetünk messze is. Én ezt fel sem tudom fogni, hogy még a gyerekei sem érdeklik.

            • Azért az, hogy gyerekestől kirakhat, akkor sem igaz. más kérdés, hogy esetleg több bajt okoz, ha maradtok, nem ér annyit, hogy mondjuk megverjen, vagy ilyesmi. Mert arra persze ügyel biztos, hogy nyilvánosan ne legyen még megalázó sem.
              Egy szempontot mondanék, tanácsnak nem nevezném, nem ismerem a te gyerekeidet – és ha már rég figyelembe vetted, akkor is bocs. Szerintem ebben a helyzetben a gyerekeknek alighanem kisebb gond a hely, a környezet megváltozása, mint az egész válás hercehurca, meg az, hogy a férjed durva veled. Ebből kiszabadulni – szerintem – több haszonnal jár nekik is – lelkileg is -, mint akár a világ másik végébe költözés negatív hatásai. Ilyen apával ritkán találkozni (pláne, ha eddig sem nagyon lóghattak rajta) nekik nem komoly törés, a férjed meg legyen már tényleg le… Szóval hogy tőle milyen messze mentek, nem hiszem, hogy komoly szempont.
              Örüljön, hogy nem Éva a belügyminiszter, mert akkor az ilyenek alighanem kerékbetörést kapnának.

          • Ez kottára ugyanaz, mint ami itt zajlott. Szó szerint. Nem azért, mert a férjeink egypetéjű ikrek, hanem azért, mert ennek a folyamatnak precíz dramaturgiája van. Egyedinek gondoljuk, de nem az. Ugyanazok a mondatok hangoznak el, ugyanaz az íve a történéseknek, még akkor is, ha nincs a földön két egyforma ember. Ez vigasztalóbb, mint elkeserítő. Gyere, olvass, figyelj, gondolkodj, légy magad, ha teheted, minél többet (mert ha ott van, hat rád) és látni fogod az egyéni fájdalmakon túl azt, ami ebben a folyamatban tipikus, szinte törvényszerű. Egy ponton látod majd magad, ahogyan a rojtosra olvasott szövegkönyvet mondod a huszonnyolcadik jelmezes próbán, mindig ugyanazt, fejedben a következő dialógusokkal, az egész forgatókönyvvel. Ha felismered ezt az ördögi kört, már tudod, mi következik és vélhetően nem összeomlasz, hanem hümmögsz magadban: oké, semmi meglepő. Ne várd magadtól és mi se várjuk tőled, hogy a Nagy Felismerés utáni pillanatban Öntudatos és Következetes Nő leszel és azonnal, frappánsan megtöröd ezt az ádáz kört, Van egy pont azonban, ahonnan már nem érdemes vitázni, meggyőzni, érvelni. Az ember látja a mögöttes motívumot, ami a másikat vezeti, és nem esik neki jól (mert pont az, amitől félt) és innentől okafogyottá válnak a szócsaták. Kiszeretünk belőlük. Amikor már nem a menekülés vezet, azon a ponton túl, ahol feladod a reménykedést, hogy annak lásd, aminek te szeretnéd látni, nagy eséllyel döntesz helyesen oviról, házról stb.

            Ez a blog segített, hogy felismerjem, nem egyedi az esetem és lássam azokat is, akik ebben a körben előttem járnak. Megtették, túlélték és köszönik, működnek. Most már nem csak kétségbeesni és megértésért, hanem nagyrészt olvasni és beszélgetni járok ide (nna jó, néha bohóckodni is), de szerintem ezzel is többen vagyunk így. Kívánom, hogy téged is vigyen előre.

        • Nagyon fontosakat írtál ott. A trollok sokszor alkalmat adnak arra, hogy kiderüljenek fontos dolgok. A troll lényege, hogy szándékosan feszül, nem intelligens érzelmileg, nem érzi a helyzeteket, hogy mi hova való, azért erőlteti a maga ellenvéleménynek gondolt agresszióját, de épp ez rá tud világítani fontos dolgokra. Kiprovokálja belőlünk, hogy mit gondolunk. Igazából E. előtt nem hittük, hogy bárkinek komolyan eszébe jut, hogy a vágy hiányára a megadás és a síkosító a válasz.

        • A síkosítóról az jut eszembe, hogy a kölcsönösség ott lenne, ha asszonykának mondjuk egy kis anál-dildóra támadna kedve, és a férjemuramnak javasolná a síkosító használatát. Na jó, nem mindig, amikor épp ilyen kedve támad, csak időnként.

    • Ez milyen drámai: majd folytatom, megjött. Szinte látom azt a titkos, kapkodó, hátra figyelő öt percet, mikor ez a komment született. Ismerem.
      Én már előbb vagyok. A gáláns után jön a mártír: már nincsenek érzéseim…elengedlek. Khm… Ha megtudom, hogy van valakid, elzárom a pénzcsapot ám… Belőlem nem csinálsz ám hülyét. Szóval vannak még állapotok. És persze én sem tudom, mi van még hátra. Kitartás, Anikó.

      • Tényleg igy volt, nem akarom, hogy beleolvasson. De vicces, mert azt hiszi, hogy a randivonalat nézem, és azért kapcsolom ki előtte.

        Már mártir. Menjek, de azonnal. Hétfőn már nem jöhetek be a házba (a gyerekek sem ??!!!), addig találjak valamit, mindenben támogat. Óh, köszi.
        Amúgy ezt tényleg megteheti? Megint mossa az agyamat. Mert mondtam, hogy nem teheti, ő: menjek biróságra, az úgyis hónapokig tart, mire döntést hoz. Tényleg erre vagy büszke, hogy ezt meg tudod tenni velünk? Gratulálok. Amúgy ma is elhangzott, hogy megbuktam anyaként, mert kiabálok. Erre én: Te aztán mintaapa vagy ezzel az akcióval, meg hogy soha nem vagy velük. Ő: Én éjjel-nappal dolgozom a családért. Én: Ezt most tényleg elhiszed?

        • “azt hiszi, hogy a randivonalat nézem” — ááá, de tipikus, miféle logika ez?
          Nem teheti meg, ha be vagy jelentve, és a gyerekeid. Ha jobb maradnod, nehogy elmenj. Négy gyerekkel kitenne???
          Ha önként hagytad el a házat, később bajosan kérhetsz lakáshasználatot.

            • Nem ismerem a ferjed, de szerintem ez a megtörésedre irányuló fenyegetés.
              Mennyire következetes? Mennyire kegyetlen? Megteszi, vagy próbál megijeszteni?

              • Igen, hívj rendőrt. És még gyorsan: gyerek-/családvédelemnél jártál már? Vegyes híreim vannak velük kapcsolatban, de a személyes tapasztalataim jók.

            • Most kaptam még egy haladékot, mert akárhogy erőltette, nem engedtem abból, hogy csak akkor megyek, ha van hova. Ma az látszott rajta, hogy blöfföl, mert arra számit, hogy elmegyek, rájövök, hogy milyen rossz nélküle és visszajövök. Úgyhogy bizonytalanságban tart azzal is, hogy nem mondja meg, mennyivel járul hozzá a gyerekekhez, lehetőleg minél kevesebbel, ez majd segit a visszavágyódásban. Na persze. Azért félek, hogy mit fog még csinálni, ha tényleg megérti, hogy nem akarom már ezt sehogysem. Nem voltam családvédelemnél. Annyira szar ez az egész, hogy miért nem lehet normálisan megoldani, nem akarok cirkuszt, de nem tudom, meddig képes elmenni.

              • Anikó, a cirkuszt ő akarja, te lehetsz behúzott farkú (khm, ez itt nem a legjobb szó) vesztes, vagy valamennyire beszállsz a harcba. Nagyon javaslom a családvédelmet. Meg a NANE-t is.

            • Nagyon nehez folymatosan resen lenni, es meg igy is erosnek maradni.
              A beszelgeteseket, ha visszatekered az elhangzottakat. Ugy ertem ferj es kozted. Akkor vedd eszre azt a nagyon fontos momentumot, ami aztan segit tovabblepni: szinte minden esetben jon a fenyegetes. Ezek:
              – ezt nem turom tovabb
              – mehetsz az utcara
              – nem fogok egy fillert sem fizetni
              Mindekozben a sertesek:
              -alkalmatlan anya vagy ( most is kiabalsz)
              -alkalmatlan feleseg

              Mostanaban en ezeket az iveket figyelem a beszelgeteseinkben. Es hihetetlen, de meg a tejvasarlas megbeszelesebe is belevegyiti mindezt. Mindig van benne fenyegetes, biralat, itelet es sertes. Mindig. ( bar utalom ezt a szot, mert nics benne arnyalat, de sajnos ez ra igaz)

              Aztan nem tortenik semmi….
              Nem teszi meg azt amivel fenyegetett.
              Masoknak dicser engem, hogy mi mindent elintezek.
              A sertes, itelkezes mindig kettonk kozt tortenik.

              A “nem akarok errol beszelni”mar nem az o mondata hanem az enyem.

              Mindezzel azt akarom neked mondani, hogy a fenygetesek a manipulacio es a te erzelmi zsarolasod reszei.

              A hazban jogod van maradni.ahhoz, hogy maradj erore es ezeknek a manipulativ tamadasoknak a kivedesere kell kesznek lenned.

            • Én pedig azt mondom, te élsz vele és te tudod eldönteni, mennyire veszélyes és mennire csak blöfföl. MIndenesetre arra lehet számítani, hogy ha leesik neki, hogy tényleg elhagyod, akkor valószínűleg minden eszközt be fog vetni, hogy vagy megakadályozza, vagy ha ez nem megy, akkor megkeserítse az életedet. Ha válásra kerül a sor, akkor a csillagokat is lehazudja az égről, le fogja tagadni a jövedelmét, rágalmazni fog, a gyerekekkel zsarolni, rendkívül fantáziadúsak tudnak lenni, pláne ügyvédi segítséggel. Jobb, ha erre felkészülsz és próbálsz mindig egy lépéssel előtte járni, ebben segÍthet az is, ha most rendőrt hívsz amikor helyzet van, családvédelmisekkel beszélsz stb, hogy legyen nyoma annak, hogy mi folyik, ez a válásnál is jól jöhet.

            • Köszönöm, amiket irtatok. Agyalok. Tényleg nagyon manipulativ, és annyira rám száll, hogy még gondolkodni sem tudok a közelében, aztán ha van egy kis távolság, jobban rálátok, és több dolog is eszembe jut, hogy mit tudnék csinálni. Nagyon durva. Pedig ésszel tudom, hogy pont ezt akarja elérni, de iszonyúan lezsibbaszt a félelem és a bizonytalanság. Meg hogy kiszámithatatlan. Egyszer ezt mondja, aztán azt, hiába teszek fel konkrét kérdéseket. Vesztes már vagyok, ha szembeszállok, csak olaj a tűzre, nem akarom, hogy eldurvuljon. Én csak menni akarok, ha a végén úgy érzi, hogy ő diktált, és jobban járt, nekem mindegy, csak hagyjon békén. Csak a gyerekeket féltem, de velük úgysem tud mit kezdeni, úgyhogy nem hiszem, hogy el akarja venni őket.

  9. És igen, megérkezett Minden Áron is!!! Ezúttal kötőjelek nélkül, de még mindig “blogerina” és erőltetett bűvészkedés a szavakkal. Te, mindennap olvasol, esetleg egész nap, vagy hogy van ez? Megtisztelő, ahogy toljátok az olvasottságot. Azt hiszem, a keresőbeli előkelő helyemet a trolloknak meg a közömbös megnézegetőknek köszönhetem, ők a tömeg, mert ennyi érzékeny és értelmes ember a világon nincs, mint amit a grafikon mutat. Ha itt vagytok, ha híremet viszitek, az is jó, ha nem, akkor meg nyugalom van. Igen, megér ez ennyit. Meg akartam írni a blog másfél évét, és abban önálló fejezet a trolloké. Viccesnek találom és érdekesnek, például hogy egymást nem ismerő férfiak tucatjai mennyire ugyanazt írják, meg hogy milyen fontosnak találnak engem. Ahogy megmutatják önmagukat. Mennyire nincs saját témájuk, ügyük, alkotó hajlamuk, csak a mások után leselkedés, büntető jellegű kommunikáció megy, és közben azt mondják, én vagyok kártékony. A jelenségek érdekelnek, szenvedélyesen. Ami eszembe jut témaként, az mindig működik.

    És örülök, hogy visszavettél az arcodból.

  10. “Trollbanazigazság. A troll az igazság próbája A teszekeredtrollja Ellenszere a hallgatás. Rá. Haj rá.”

    Soha semmi használhatót, fontosat nem írtál. Ettől vagy troll. Csak a fölényedet demonstráltad, illegetted magad, leselkedtél, elemeztél, kioktattál, tényeket tagadtál, gyűlölködtél.

    Azt tudom, hogy a szekerem tolja, meg is köszöntem szépen, csak nem értem, ha egyébként ennyire nem tartja tiszteletben, amit kérek, akkor minek teszi.

    • Olvasom ezt a troll szintézist és egyre csak nő bennem az elismerés,ahogy ilyen szép kerek egészként leírtad,rámutattál a nagy gondra,a begyöpösödött,változni képtelen lelkű buzeránsokra,az örök “ellenállókra”.Éva,ha én egyszer is akár tizedennyi bátorsággal így meg tudnám fogalmazni,elmondani,szembeszállni a sötétséggel,nagyon tudnék örülni saját magamnak.Mindenképp amióta olvasom a blogot,szemel láthatóan egyre jobban vagyok saját magammal.

  11. Itt van az, aki a legszemetebb módon lopta a fotóimat, és a gyűlölködő oldalt indította, az övé a lietiltos tumblr, amit a lifetilt lejáratására hozott létre, de engem is megtámadott rajta.

    Azóta is itt szaglászik, most meg a filmklub facebookeseményénél trollkodott, amire vendégként meghívtak. Ha van kedvetek, jelentsétek, mert ez a sötétben kúszómászó fajta, a fotója is lopott, nem ilyen jóképű ám. Hat ismerőse van.

    https://www.facebook.com/kotros.borisz?fref=ts

    Igazi neve Kiss Róbert, raktáros Debrecenben.
    https://www.facebook.com/robert.kiss.393

    A nőkért legkitartóbb trollja is Debrecenből nyomta a rendőrség szerint.

  12. “Nem érdeklődöm szenvedélyesen a blogod iránt, csak idegesítesz nagyon.” ööö…
    “A feminizmus egy férfiellenes erőszakos mozgalom, amelynek célja a férfiak elnyomása, egyes képviselői már a férfiak kasztrálására és legyilkolására szólítanak fel.”

  13. http://www.upworthy.com/a-song-to-play-every-time-you-see-a-sexist-racist-or-homophobic-comment-online?c=ufb1

    Angoltanárok figyelmébe, nagyon gazdag szókincs, és brit.

    Well hello friend Mister Insightful
    Thank you for your comment on my little Youtube clip!
    Most people say you’re cruel and spiteful,
    But you’re right, how do I sleep at night? I am a massive pr-ck.

    They call you hater well they’re just jealous
    Your constructive pearls of wisdom give me thrills I can’t deny
    How will we know if you don’t tell us
    We could improve our Youtube channels by “f–king off and dying”?

    Some might say you are a…
    Sexually aggressive, racist, homophobe, misogynistic,
    Cowardly, illiterate, waste of human skin,
    Sexually aggressive, racist, homophobe, misogynistic,
    Cowardly, illiterate, waste of human skin,
    But I say: thank you beautiful stranger.

    I love the way you don’t upload things
    You know we’d be too dazzled by your cinematic vision
    But you’re there on every comment string
    Where you teach us, just like Jesus but while wanking like a gibbon.

    I’m really sure that if I met you
    You probably wouldn’t rape me like you promised that you would.
    We are like “that”; I really get you
    You’re right about that laughing kid, he is a total “cnut”.

    (Samba instrumental)

    You wished me cancer and misspelled “cancer”
    But I know that it’s a metaphor. You hope that I will grow,
    Just like the tumor you hoped would kill me
    Inside the t-ts on which you said you’d also like a go.

    You said that girls shouldn’t do funny
    But you’d f–k me double hard and let your mates go after you.
    Oh what a line you lovely honey.
    Are you on e-harmony? Oo! I’ll join the queue!

    Some might say you’re a…
    sexually aggressive, racist, homophobe, misogynistic,
    cowardly, illiterate, waste of human skin,
    sexually aggressive, racist, homophobe, misogynistic,
    cowardly, illiterate, waste of human skin.

    But if it wasn’t for you my darling,
    I would never have written this tune.
    Some might say that You’re So Vain,
    But this song is all about you!

    Read more: http://www.uproxx.com/music/2012/06/thank-you-hater-internet-trolls-song/#ixzz2jI9qbXPS

  14. Jelentkezik a videófelelős. Nem olvastam végig a kommenteket, csak remélni tudom, hogy tőlem kapod meg először ezt a csodálatos, szívet melengető darabot.

    Felhívnám a figyelmet a háttérben feltűnő “Please don’t feed the troll” feliratra
    Jó szórakozást kívánok!

  15. Visszajelzés: apám, a troll | csak az olvassa — én szóltam

  16. Visszajelzés: torz rettegés | csak az olvassa — én szóltam

  17. Visszajelzés: ezek a szerencsétlenek | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: metablog 5.: a hatások | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s