bűntudatos

melléknevek sorozat 2.

hirlandónak

Ne becsüljük le a bűntudat szerepét a jellem formálódásában. A bűntudat hasznos jószág ám, az abszurd példaképekkel együtt. Kordában tartja a gyereklelket. Szorongó, megfelelni vágyó, sok mindenre rávehető, szeretetéhes emberek tömegei… kitűnő diktatúra-alapanyag.

Nem lesz ez se enciklopédikus írás, csak egy vetületet szeretnék megírni.

Én úgy olvastam gyerekként a Szentek életét, mártírhalálról, kitartásról, önfeláldozásról, szegénységről, mint más az Ivanhoe-t meg a Nyomkeresőt. Bővebben…

okos

melléknevek sorozat 1.

Élvezem az okos emberek társaságát.

Nem az okoskodókét, nem a magukat okosnak hívőkét, nem a címmel-ranggal rendelkezőkét. Hanem az okosakét. A finomakét és erősekét. Akik értik és jól tudják a szavakat.

Másunk sincs. Bővebben…

egészséges életmód

Ülünk a Napos Oldalban. Ebédezünk. Finomat. Nekem rendben van ez így, néha egy alternatív hely.

Azt mondja Szilvi, egyek kölest. Váltsam ki a krumplit, rizst kölessel.

Én nem akarok kölest enni és nem akarok semmit kiváltani.

Konzervatív vagyok? Ragaszkodom a káros rutinjaimhoz? Merev volnék? Túl sokat mondták nekem, hogy váltsak életmódot, egyek ezt-azt?

Nem tudom, mi ez bennem. Én nem bírom ezt a sok új trendet. Bővebben…

milyen fejem volt, atyaég

Basszátok meg, hogy volt ez 1985-ben? 1992-ben? 2001-ben???

Mi mind ilyen gázosan néztünk ki? A csoportképek szerint igen. De hogy volt ez? Akkor még itt tartott a világ? Egyszerűen leszartuk, hogy hogy nézünk ki, hogy milyen a hajunk, ruhánk? Kockás ingben jártunk? Két szál hajunk nem állt párhuzamosan a frufrunkban? Eleve: frufru?

Nem néztünk tükörbe? Nem volt afféle ambíciónk, hogy tessünk magunknak? És mindenki más is leszarta? Bővebben…

nem a párkapcsolat minősége határozza meg az életet

2014 augusztusában írtam

Ez itt a blogon merült fel, ketten is írták. Úgy van. A Gulágon meg sok szép virág nő. A párkapcsolatot elviseled, nem nyígsz. Belül kell rendben lenni, nem a társunkra mutogatni… Van ilyen könyv is, hogy te legyél jobban, és akkor mindegy, kivel élsz. (Kitűnő bántalmazómentegetés ez is.) (Ha jobban leszel, már nem akarsz majd vele élni.)

Hát én azt mondom: rohadtul nem mindegy, ki kering veled egy lakásban, kinek a közönyös arcát és telefonnyomkodását kell nézned, ki fog belekötni abba, ha vásárolsz valamit, kinek a játszmáit végigasszisztálnod, kivel van az ímmel-ámmal szex, és kivel kell kiegyezned, hogy hozza el az iskolából a közös gyereketeket.

Én ugyan nem állítottam soha, sem a blogon, sem direkt, sem sugalmazva, hogy a teljes emberi személyiség állapota és közérzete a párkapcsolata minőségétől függ. Bővebben…

nem elég jó a szex 1.

ne vedd át az írásaimat

szerzőijog-policy itt: ne lopj!

Megénekeltük már, hogy milyen az, amikor nincs szex a párkapcsolatban, és ennek okait:

amiért a nő nem… 1.

amiért a nő nem… 2.

és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem

hölgyeim és uraim

nincs szex

Most arról a szintén gyakori helyzetről írok, amikor van szex, de nem az igazi. Két részben.

Itt, a nagy blogtesztben két kérdés is foglalkozik ezzel. Az egyik: Szoktál szeretkezni? A másik: Életed legfontosabb kapcsolatában milyen élmény volt a szex? Elgondolkodtatóak a válaszok, ha rákattintotok arra, hogy View results, láthatjátok a százalékos arányt. Bővebben…

antidepresszió

A bejegyzés, amelyben le van írva az összetétel: sorswellness.

Volt idő, amikor érzelmi életem fordulatai valós időben voltak követhetőek a blogon. Mindent megírtam, mindent artikuláltam, mindenem felismerhető volt. Legalább a jelszavas posztokban.

Ezt nem tehetem többé, sokkal többen lettünk, ismeretlen rosszakarók lesnek, védem az életem szereplőit.

De ez most nagyon érdekes.

Húsz és fél éves koromban volt nekem az első, már nem kamaszkori szerelmem, akivel átléptük a Rubicont. Bővebben…

imádom a szőrös férfitestet

és tényleg!

Szőrtelenítés a téma, nézem az öntudatosan szőrös lábú nők tumblr-ját. Megy a diskurzus az okos, feminista nők körében. Borotvalobbi, epilátorérdek az egész szőrnyomasztás, állítja egyikük. Hát a férfiak, ők is szőrtelenítenek?, kérdi a másik. Jaj, amikor a hátuk is szőrös, hmmmm, de szeretem! Már ők is borotválják magukat, mondja a harmadik. Nekem ez tetszik, mmmmm. Nekem ez nem tetszik, állítja más. A szőrtelen férfi legyen természeténél fogva az! Tetovált szemöldök, behalok (ezen én is, hihetetlenül ízléstelen szerintem). Egyébként én leszbikus vagyok. Nem láttátok a borotvámat?, kérdi a nyolcadik.

Ezek voltak ők. Persze parodizálok. Én hallgattam. Elgondolkodtam, szeretem-e én — például — a szőrös férfiakat. Bővebben…

mi van most a blogon?

Sok minden, ami keserves, azért van, mert nem tudjuk a valóságot, nem beszélünk eleget, ezért a jelen helyzetben nem halogathatom, írnom kell most néhány egyszerű mondatot.

Az első, hogy nem vagyok most intenzíven jelen a blogon. Nincs már ovi, újítják fel a konyhámat, minden poros, eltűntek létfontosságú tárgyak, nem lehet rálépni arra, ami szárad, közben valami tízen vagyunk a lakásban épp, és négyféle céllal vannak itt az emberek; nem tudok főzni és alig tudok mosogatni, nehéz az élet. De nem is ez a lényeg, sokkal fontosabb, hogy megterhelő, szívszaggató érzelmi helyzetben vagyok, a szerelmemmel levelezem. Nem foglalkozom Kozma Szilárdékkal sem, csak annyiban, hogy a bicska-arcszétkaszabolós többrendbeli fenyegetés miatt tettem feljelentést.

A másik, hogy a blogon a hullámokban zajló távozás, pártosodás, a magánlevelezések és különböző egyéni, információhiányos interpretációk beszüremlése mind a blogot rombolja, mind elkeserít, rossz nekem, visszavet az írásban és a blog iránti lelkesedésben.

Aki szeretné, hogy legyen blog tovább, ilyen maradjon, közös ügynek érzi, az legyen tudatos és óvatos: ne támadja, és ne vétsen ellene mulasztással sem, ne kritizáljon, legyen kedves, nyitott és gyengéd a többiekkel. Nem bírok el ennyi mindent egyszerűen.

Akinek mindegy, vagy nem szeretné, az menjen innen, ne járjon vissza. Nem akarok senkit tiltani, de rohadtul elegem van már.

Ha hallotok valamit rólam, ami zavarba ejtő, akkor tudjátok, hogy lehet, hogy egyéni interpretációval álltok szemben, és ha kétségetek van, és érdekel a dolog, kérdezzetek meg engem. Többen habarják a kakit, sajnos. Elegánsnak kéne maradni, nem törődni vele, de látom a nyomait annak, hogy akármit írok, vannak, akik gúnyosan átlátnak rajtam, tudják ám, milyen vagyok, részben azért, mert megbíztam bennük, és kegyetlenül ítélnek és jobban tudják. Ezt NEM Hajnalkámról írom.

Az elmondhatom a véleményem? című írást május végén írtam, nem Hajnalkámról szól, vele nem ez a helyzet volt szerintem, tehát szándékom nem volt vele, nem neki üzentem, de aki olvassa, interferálhat, mindennek sok értelmezése van, és minden mindennel összefügg.

Ember vagyok. Vannak határaim. Elegem van. Író vagyok, szövegeket írok. Nem ígértem olyat, amit most némelyek reklamálnak. Nem felelek mások interpretációiért, nem akarok megfelelni mások eszményeinek, ne célozgasson senki kommentben a személyes történeteimre, azt csak én tehetem. Az olvasó nem barát. Sajnos. Ezt azért írom, mert pont azokkal van a feszkó, akikkel közelebb jöttünk, és akiknek egyébként rengeteget köszönhetek.

Kínban, de le kell írnom: többedszer hallom vissza, hogy én “kirúgtam Hajnalkámat a blogról”, ez nem igaz, sem ebben a formában, sem sehogy. Konfliktusunk volt, itt feltárhatatlan okokból, Hajnalkám nekem a bizalmasom volt, ez félrement, az én hibámból is, visszahúzódott, jelezte, hogy nem vagyok oké, és akkor megkértem, félszívvel, rám neheztelve ne legyen itt, adja át a missziót. Lehet, hogy ez kirúgás, de nem azért nincs itt, mert én ezt írtam, a törés előbb történt, és nem és nem tudtunk beszélni.

Azóta nem csitultak a dolgok, többekkel kapcsolatban maradt, levelezik velük, mondja a saját interpretációját erről a helyzetről, közülük néhányan, akik itt vannak, engem gyanakodva figyelnek, én nem mondok semmit, nincs erre figyelmem, konyha, hideg élelem, szerelem, de én baszok rá végül.

Nagyon sok interpretáció kering, Naja, Hajnalkám, Kozmáék ügyében, próbáltam hallgatni, írni, mintha mi se történt volna, majd elmúlik, most már nem tehetem.

Szeretem az olvasóimat, nem vitatom el senki igazságát, de nekem a blogom a legfontosabb és a saját életem, lelki nyugalmam, ezeket a szempontokat fogom választani, ha ütköznek az érdekek, és nem kérek több terhet.

Meg van kötve a kezem, bizonyos témákról nem írhatok, még ha nem is annak szánom, célzásnak veszik, fájdalmat okozok, be vagyok szorulva a magánéletem és a blogom közé, ez látszik is, rengeteg kárba veszett munkám van.

Ha segíteni akarsz,

  • szólj e-mailben, ha hibát látsz
  • kommentelj
  • kerüld el a kínos témát, ne célozgass
  • ha nem kerülöd el, légy konstruktív és kedves
  • ne keverd a szart, ne pártoskodj, én sem teszem
  • ne tudd jobban
  • ne firtasd, nem akarok indiszkrét lenni
  • küldj csokit valakinek, szívesen adok e-mailt
  • írj vendégposztot
  • hívj meg kávéra.

Ha kérhetek még, az elvek a következők:

  • ne legyetek élesek, ne bántsátok egymást, figyelmesen fogalmazzatok
  • aki elmenne, ne teátrálisan köszönjön el, mert újabb rossz érzéseket és zavart generál vele
  • vegyétek figyelembe, hogy sokan egyáltalán nem tudják, mi megy a blogon kívül, kapcsolatokban és levelezésben, sőt, azt sem látják át teljesen, hogy a blogon mi, ennek tudatában fogalmazzatok
  • legyetek tudatában annak, hogy sok minden van, amiről nem tudtok, és sok az egyéni interpretáció
  • ne várjatok túlzó dolgokat a blogtól, se tőlem, ez beszélgetőhely, olvasnivaló, nem annyira emberi kapcsolat
  • olvassátok el és tartsátok be a kommentszabályzatot, rimánkodva kérem:

Kérlek, úgy kommentelj, hogy mindenki jól érezze magát. Általában figyelmes, kulturált, szeretetteljes és derűs itt a légkör, demokrácia van, a blogon nem kell óvatoskodnod, bocsánatot kérned a hozzászólásod hőfoka, terjedelme vagy személyes volta miatt, és a helyesírás miatt sem, az ékezet nélküli billentyűzetért sem, meg azért sem, ha nem értesz valamit, ha olyan kérdésed van, amit triviálisnak gondolsz.

Köszönöm, írjatok, figyelmesen. Ez jelszavas poszt.

azért ne áltassuk magunkat

Szóval, a vasárnapi szaranyás posztom nem arról szólt, hogy minek önostorozni, rá se rántsunk, nincs itt semmi gond, olyan vagyok, amilyen, de semmi esetre sem szar, mert ÉN nem lehetek szar, mert én, akármit is csinálok, jó vagyok, és punktum, és van még a fehér–ezüst sarum is ráadásul, szóval énnekem mindenem szép.

Hogy valaki engem anyaságomban bánt, sőt, arra az aljasságra vetemedik, hogy sunyin, ismeretlenül és cetlin üzenjen nekem, abból nem következik, hogy a gyerekeimnek tök jó a hepinesz, és ne lenne meredek fejlődési lehetőségem anyaként. Az mondjuk elég abszurd, hogy nem szeretem őket, de az bizonyos, hogy van bőven feladat, és hogy ha csak ennyi telik, az nem jó hosszú távon. Bővebben…

újabb csodálatos nap

Anyák napja, értitek…! Anyák napján hadd lehessek szaranya. Megint írok magunkról.

Ma az történt, hogy délelőtt meglepő hatékonysággal elkerékpároztunk ide a mi lokális cukrászdánkba, ahol színvonalas harapnivalók mellett diskuráltam végre azzal az olvasóval, akivel a blogszületésnapon nem, és de jó volt, mintha mindig is! Gyermekeim eközben részben maguk is csemegéztek, részben a tágas kertben kacagtak.

Aztán a kicsinyeket kerékpáron elszállítottuk a vonatkozó zsúrba, ódon villa tágas kertjébe, mi meg Lőrinccel elmentünk a szüleimhez anyáknapjázni.

Előtte virágüzlet. Rálátunk azért erre a napra mi, és ha ketten vagyunk, úgy röhögünk, mint két diák, és nagyon értjük egymást. Csodálatos összhang. Bővebben…

metablog 5.: a hatások

2014 áprilisában írtam

A metablog sorozat utolsó részében összefoglalom, milyen hatással van a blog az életemre, mennyiben vagyok más, mint a b. e. korszakban.

A sorozat korábbi részei:

metablog 1.: a kezdetek Bővebben…

kéreg

ez is neked

Nekem egy csomó kommunikációs problémám volt az emberekkel egész életemben, és emiatt rengeteget szenvedtem. Fel sem ismertem, mi a gond, csak azt, hogy nem értjük egymást.

A gond az, hogy nem mondták, a hátam mögött mondták, letagadták, elkenték, átfogalmazták, nem gyanakodtam. Én meg mondtam. Mintha az életem múlna rajta. Szemléletesen, néha élesen. Magyaráztam, szenvedéllyel és kétségbeesve. Én voltam a hökkenet mindig. A konfliktusos, az arrogáns, a megosztó, jó esetben az őszinte. Nekik könnyű volt, védték őket a szavaik. Bővebben…

portrék 6.: a nagyon okos elsőgyerekes anya

Amikor a legkisebbed is óvodás már, és egy kicsit kihúzod magad, az életedben megjelenik a nagyon okos elsőgyerekes anya. Előfordulási helyei: 1. rokonság, 2. internet, különösen a fórumok vidéke. Rájössz, hogy lesben áll, és levadássza azokat, akik nem tudták jól.

A nagyon okos elsőgyerekes anya megmondja neked a tutit, mert te nem tudtad, és rosszul csináltad. Pedig fogalma sincs: ez a kezdők gyanútlan önbizalma. Nagyon olvasott. De amit ír, mond, annak nincs meg az aranyfedezete. Nem járt még a széleken. Bővebben…

sajnálják tőle

Ülsz a leandered mellett a fonott karosszékben. Olvasod a Vanity Fairt. Előfizetted, igen. Beletoltál a limonádéba egy fél gránátalmát is. És szól a dzsessz. Bővebben…

normálisék

A Normálisék meglepő pályát futott be: nemcsak 4500+ osztása van, hanem 2025-6 telén elsőrangú művészeti közegben lett fiatalok tápláléka, és ott is sokszorozza magát az elmékben. Minden idők legolvasottabb bejegyzése, 2014. január. Több mint négyezren osztották meg. Örülök, hogy ez a legolvasottabb. Elképesztően jók a kommentek is.

Bővebben…

ez is milyen nap

Mindig túlméretezek mindent. Nem annyi az óra, az idegrendszer, a hőfok, a táv, a teherbírás.

A kibírásra van bennem optimalizálva minden. Bővebben…