mit várunk a férfiaktól?

Na, akkor erről is.

Én nem tudom, mások mit várnak, de amikor az ide tévedő, magukról soha semmit nem mesélő urak írják nagy gúnyosan, hogy na, mi biztos vastag pénztárcára, kemény farokra, kalandos életre és emellett még háztartási robotra is, de sajnos, ez így együtt nem megy, a nők le-he-tet-lent kérnek, akkor, fájdalom, leginkább a saját frusztrációikról beszélnek.

Szerintem mindenki másra vágyik, és mindenki együtt tud élni a vágyai kompromisszumával, tehát nem igaz, hogy ha egy elem is hiányzik a vágylistáról — ezüstszín helyett fekete a Merci –, akkor mi már az asztalt verjük és könnyes szemmel válást emlegetünk.

Akik itt “az asztalt verik”, azok évek óta élnek sorvasztó kapcsolatban, tették a dolgukat, és ezzel együtt súlyosan nélkülöznek, és levegő után kapkodnak. Igen, a férjüknek se jó így. Igen, lehet, hogy a kapcsolatuk azért sorvasztó, mert túlzó elvárásokkal és illúziókkal kezdtek bele, és a partner nem megfelelő — nem nagyon bő a választék méltó, erős, felelős, kapcsolódni tudó férfiakból –, vagy épp csak nagyon örültek, hogy végre valaki szóba áll velük, és ezt az egészet előre lehetett volna látni. Csakhogy a nőknek enélkül a bizalma, reménye, megmentő hajlama nélkül aligha jönnének létre kapcsolatok, nem lenne bocsánat az Árpa Attiláknak és a fel nem növő, munkamániás, függő férfiak tízezreinek (“te ott állsz az út végén”).

Ez, amit írok, nem jelenti azt, hogy a nők oly egészségesek és kompaktak, de az biztos, hogy többet tesznek bele abba, hogy a család és általában a társadalom is működjék, és kevesebbszer szórnak homokot, faágat, dinamitot a fogaskerekek közé (ekképpen a tradíciók, a Rend fenntartói is) (fizetetlenül, leginkább). Valamint mérhető mutatók szerint világszerte és hazánkban is sokkal rosszabbul élnek, ami a választás szabadságát, önrendelkezést, biztonságot, jogokat, vagyont illeti.

Úgyhogy nem arról van szó, hogy mi innen elfogultan csak a saját sirámaikat hajtogatjuk, ti megmondanátok “a másik oldalt”; hogy egyrészt mi itt mantrázzuk, hogy izé, de másrészt van a bigyó, de ha ti leírjátok a bigyót, akkor jól ki vagytok tiltva innen. (Ezt hiperintelligens férfiak is írják nekem, de akkor még egyszer: azt tiltom ki, pontosabban nem engedem be, aki buta, kötözködő, agresszív módon rabolja a figyelmemet-időmet, leselkedik, kajánkodik, rajtakapni jön, és rombolja az általános bizalmat.) Valamint nem, ti az izét sem hiszitek el, ti az izét tagadjátok, a látszólagos jóindulat ellenére is, nem hisztek nekünk, mert kényelmetlen szembesülés volna megfontolni, amiről ez a sok nő ír. (Egy trollt kivégeztem most, ő meg bosszút állt, azért írom ezt.)

Az is kilátszik a túlzó elvárásokat emlegetők szavai mögül, hogy ők nem kellettek, és ez a frusztrációjuk. Igen, az előfordul, hogy egy-egy férfi nem kell, mert kevés.

Na de ki az elég?

Az én elvárásaimat írjam? Vagy valami eszményt, minimumot, amit jó lenne szem előtt tartani, hogy ne tenyésszen ennyi otthonban a háromszobás, bevallhatatlan kín?

Írok valamit.

Az Elég férfi, az mindenekelőtt felnőtt, levált az anyjáról. Már ezt nem tudja megugrani sajnos egy jelentékeny hányad. A “majdénazanyukádleszek” megmentős játszma olyasvalakivel, aki az integritásáért nem vállal felelősséget, az tuti boldogtalanság-prognózis.

Az Elég férfi nem munkamániás: nincs örökké máshol, nem használja a munkáját az intimitástól való elzárkózás ürügyéül, viszont felelősséggel áll helyt.

Az Elég férfi partner a kölcsönösségben. Ez elsősorban kommunikációs minimumot jelent: nem sémák, szólamok, hibáztatás, a másik valóságának lesben álló cáfolhatnékja irányítja a szavait, de nem is azért kedves és együttműködő, hogy béke meg szex legyen — ez hazugság. Hanem valóban meghallja, amit mondanak neki, nem ítél reflexből, nem vág pofákat, és ő is képes hasonlóképpen megnyílni, magáról beszélni, érzelmileg nem zsarolni. A célokért vállalt felelősségben is osztozik, a napi teendőkben is, a problémák megoldásában is, és amit nem ő csinál, azt nem szólja le, bízik a társa eredendő jóindulatában, akkor is, ha épp nem érti, ami történik (olyankor kérdez).

Az Elég férfi napjait nem a nemek munkamegosztásának siralmas automatizmusai irányítják, képes reflektálni arra, hogy a szüleink bizony nem jól csinálták. Tudván tudja, mi a szokásos menet, és elhatárolódik azoktól, akik erre nem látnak rá, és a nők vitalitásával rablógazdálkodnak.

Az Elég férfi nem él a társadalom által egy órán belül, postaköltség nélkül és díszdobozban kiszállított mentségekkel, amikor hibázik. (Az Elég férfi is hibázik.)

Az Elég férfi nem birtokló, nem tapad, de lelkes. Ágyban, asztalnál is kommunikál, nem némul el. Ha baja van, szól, segítséget kér, ha nagy baja van, szaksegítséget is elfogad.

Az Elég férfi a pénzkereseten és a kakimegúszási manőveren túl is próbál valamit kezdeni az apaságával.

Az Elég férfi ezen túl nekem még intellektuális is, kíváncsi, nyitott, nem mond a világról butaságokat, nem béklyózzák a konvenciók, és nem merevedik bele a jó kis létezésbe, különösen ha az a másik rovására olyan jó kis, hanem képes fejlődni, elolvassa a Hétköznapi hímsov.

Ja, igen, nekem még van egy ilyen irodalmi beakadásom is, amiről így írok a regényigény című bejegyzésemben:

Ez az én nagy felterjesztésem, örök panaszom az éghez: legyen regény az életem, miért nem regény az életem. Ha nem regény, majd én megteremtem, kiprovokálom, megalkotom, hogy ami velem megesik, a fejezete lehessen. Mindent, ami történik, innen nézek, így válik minden történetté, így éleződik, lesz csattanója és markáns jelzői, s ami nem tud válni, mint például a gázóra vagy a hűtő leolvasztása, az nincs (legfeljebb annyiban van, hogy nincs).

— tehát hogy a figura Történet, elsősorban az legyen, motívum, életem csattanója, ez elég kínos, majd kikezeltetem.

És ennyi. Hogy ez sok volna? Na, az nagy baj. Tudjuk, hogy sok, ezért inkább egyedül is élünk, főleg, ha megtapasztaltuk a Nemelég férfi romboló hatását. És akkor mondjátok, hogy nekünk semmi sem jó, irreális elvárásaink vannak — mi köszönettel betettük az ajtót, és mintha ti akarnátok mindenáron nőt, az előzőt meg a következőt is, nem mi akarunk ennyire férfit…

Olvassátok el, mit ír Eszter az ideális férfiról:

Az ideális férfi

És beszélgessünk!

432 thoughts on “mit várunk a férfiaktól?

  1. az Elég férfi az okos, becsületes, kedves, nem lusta, jó a humorérzéke, a kekszet szereti és odaadó, empatikus, és ami még: lojális!
    az szuper férfi, ezek mind fent, de nálam min. tíz centivel magasabb és a keze gyönyörű!

  2. S hozzátenném, hogy a fent sorolt jellemzők vonatkoznak a nőkre is, magyarán: a zemberekre. (Úgy értem, ennyit az ember – itt: nő – magától is elvár, van erre igénye.) Kölcsönösen jó párkapcsolat két érett, (nem csak papíron) felnőtt ember között jöhet létre.
    (És akkor az egynemű kapcsolatokról nem is beszéltünk. Ki is verné a biztosítékot még jobban talán az ilyen rendpárti, heteronormatív izéknél.)

    • ott a pont (több is). én még hozzátenném, hogy csak olyan elvárások szerepelnek az egész “elvárások” listán amiknek mindenkinek meg lehet felelni, és senki sem születik készen. a szülőkről és függésről leválás, a felelősség, talán még a kreativitás is mind tanult, tanulható, tanulandó. asszem elvileg erre való a kultúra, ha valamire.

  3. “Az ideális férfi szeret nevetni, és mindig meg tudja nevettetni szerelmét. Magán is jókat derül, ha kell.”-nekem ez hiányzik legjobban.

    • Ilyen szépséges együttélést el sem tudok képzelni,nem is láttam,nem is ettem.És csak mostanában kezdtem el szeretni magam.De az Ideális Férfi nélkül(azt hiszem, ez valami mesebeli karakter lehet)
      “Az ideális férfi mellett igazán szereted azt is, aki te vagy. Ő is miattad azt, aki ő. Mert így jó.”

      • “Az ideális férfi mellett igazán szereted azt is, aki te vagy. Ő is miattad azt, aki ő. Mert így jó.”

        Asszem,elég reménytelen a helyzet.

        FB-os bejegyzés egy nagyon kedves lánytól:Ma reggel rájöttem: az a férfi, akit én keresek, vagy nem létezik, vagy nő.
        Én is ezt érzem.

        • Nagyanyám jut eszembe: első két házassága nagyon rossz volt, nagyapám nem nagyon akart elköltözni otthonról, apukám nevelőapja meg elég egyszerű ember volt, inni is szeretett, de közben melegszívű volt, csak intelligensebb fajta nagyanyámnak volt nagyon kevés. És harmadszorra találta meg, 45 fölött jártak mindketten. Együtt unokáztak, horgásztak, motoroztak, buliztak, telkeztek, kirándultak, amíg a férfi meg nem halt. Volt szép 15 évük, de lehet, hogy még húsz is, talán. Mondjuk akkoriban el lehetett jönni nyugdíjba 55 évesen, a férfi meg bányász volt, ő még hamarabb.

  4. el kellett olvasnom kétszer amit írtál, ahhoz, hogy rájöjjek: akinek elég ffi. voltam, annak csak épp akkor, épp azért, épp igénykielégítés okán, épp mert elég férfi voltam, kellettem. azt persze, nem vágom milyen lehet ez női szemmel, de elkezdtem érteni, hogy amikor ezekről a dolgokról (és sok olyan dologról, ami ebben a blogban napi téma) beszélgettünk, és azt hallottam, hogy én nem ilyen vagyok, meg én ezt nem érthetem, mert nem így működöm, az nem arról szólt, hogy jó amit csinálok, hanem arról, hogy sosem leszek olyan jó mint amilyennek az akkori társam elképzelt. ez itt nem az ő bántása, nem az én felmentésem, hanem a megértés folyamatának suta leírása. visszaolvasva is csak azt mondhatom, hogy nem világos, de ordítás nélkül nem tudom leírni, hogy ember akartam lenni egy ember mellett, társ egy társ mellett, férfi egy nő mellett, egymás szemébe néző valaki- de nem tudtam jól megélni, jó, elrontottam. nekem még sokat kell tanulnom, pedig már száz éves vagyok. elfogadom és köszönöm a reggeli gondolat ébresztő írást. mosolygok.

    • szerintem elrontani semmit nem lehet, “csak” utána rájönni, hogy adott dolgot másképp is lehet, és kell csinálni.
      nekem ez a tapasztalás.
      a tapasztaláshoz (= megélés, rátekintés, megértés) (szerintem) az is, hozzátartozik, hogy a múltunkban tett dolgainkra nem mondjuk, hogy elrontottuk. (egyébként honnan máshonnan tudhatnánk, hogy valamit másképp is lehet, ha nem éltük át azt, hogy adott dolog milyen nekünk és milyen hatás vált ki? -a Nők Lapjából??!!??)
      azért tartom ezt fontosnak, mert ha a múlttal kapcsolatban ostorozzuk magunkat vagy saját magunknak szemrehányást teszünk, akkor egy boldogtalan jelenben élünk: bántjuk, vagy sajnáljuk magunkat, ez pedig megkeserít, megbénít, és semmiképpen nem segít abban, hogy a megélteket megértve, beépítsük magunkba, és a következő tapasztalás során már építő módon felhasználjuk.

      • a sajat eletert valo felelossegvallals megkovetli a teljes, kendozelen oszinteseget. az oszinte szembenezes nem kell, hogy egyutt jarjon eletfogytig tarto onostorozassal. de ha valaki egy elkovetett hibara nem tudja azt mondani, h tevedtem, rosszul dontottem, cselekedtem, a.k.a. elrontottam, most mar maskepp cselekednek, hasonlo szituacioban, akkor mintha nem tanult volna semmit.

        de mintha errol lett volna par napja itt egy poszt….

  5. Szóval az “anyámasszonykatonája” férfi nem jó. Mégiscsak legyen önálló. Pedig ha érzelmi kötődésről van szó, akkor szerintem az anyámasszonykatonája típus jobban kötődik. Hiszen az anyjával is kijön, aki nő. Aki meg az anyjával se jött ki, az meg más nőkkel is felszínes nem? És mi a helyzet a nőkkel? Az rendben van ha egy nő a szülői házból rögtön a férjéhez költözik? Sokszor úgy, hogy még egzisztenciája sincs? A gyermeteg lelkületű férfi probléma, de a gyermeteg lelkületű nő az nem. Na itt az első egyenlőtlenség.

    “Az Elég férfi nem munkamániás…”

    Oké, de később írod, hogy azért pénzt keressen. Ráadásul a nő helyett is, hiszen lejjebb írod: “Az Elég férfi a pénzkereseten és a kakimegúszási manőveren túl is próbál valamit kezdeni az apaságával.” Azaz a kenyérkereső funkciója azért meglegyen. Na látod, ez is egyenlőtlenség, mert a nőnél meg nem feltétel hogy meglegyen. Elég pénzt keresni meg nem lehet tingli-tangli munkával. Ahhoz nagyon oda kell tennie magát, azaz munkamániásnak kell lenni. Ez pedig kiveszi a férfi erejét, és akkor már nem tud otthon házias lenni. Elsilányul lelkileg, mivel a sikerhez követelmény az érzelemmentes, racionális gondolkodás, és az erős akarat. A túlzott felelősségvállalás is őt nyomja. Így aztán a sikeres férfi munkamániás. Aki meg nem az, az a pénzkeresésben sem jeleskedik.

    Tudom, szélsőségesen és sablonokban gondolkodom, de most direkt az egyenlőtlenségekre akartam kihegyezni.

    Aztán meg, ha a férfi ilyen “elég férfi” aki önálló is, meg házias is, az minek élne együtt nővel? Azért, hogy nehezebb bonyolultabb legyen ettől az élete? A nő mit tudna nyújtani egy ilyen férfinek a szexen kívül? És akkor még az is, hogy az ilyen férfiakat, főleg ha még pénzük is van, körülzsongják a nők amúgy is. Minden ujjára kaphat egyet. Akkor minek mondana le erről csak azért, hogy formálisan legyen egy “családja” ahol ő lehet a kenyérkereső robot, meg az ügyeletes bűnbak, ha valami nem úgy megy, ahogy kéne?

    • azta.
      gondolom, mindjárt jön Éva, aki szépen tételesen elmagyarázza neked, mit értettél félre, mivel egyszerűen nem tudtál/nem akartál kinézni a dobozodból.
      én csak azt tudom mondani erre, azta.
      csak erre reflektálnék külön (egyébként minden egyes szavadra lehetne):
      _Aztán meg, ha a férfi ilyen “elég férfi” aki önálló is, meg házias is, az minek élne együtt nővel?_
      ezt tényleg úgy érted, hogy egy férfinek a nő csak egy cseléd, akit még dughat is? költői kérdés, tényleg úgy érted.

    • “Aztán meg, ha a férfi ilyen “elég férfi” aki önálló is, meg házias is, az minek élne együtt nővel? Azért, hogy nehezebb bonyolultabb legyen ettől az élete? A nő mit tudna nyújtani egy ilyen férfinek a szexen kívül?”

      Látod, az egész blog erről szól (kis túlzással). A te fogalmaid szerint tehát egy nőnek csupán a férfi ellátása a dolga (szexuálisan és máshogy). Ha a máshogyot a férfi meg tudja oldani, akkor a szexen kívül mit tudna nyújtani a nő? írod.

      Annyi mindent tudnék írni, de pont a te gondolkodásod az, ami nem lát a sajáton kívül más igazságot, és nem fogad el a saját rögeszméken kívül más érvet. Én meg nem vagyok Don Quijote. Évát csodálom sokszor az önként vállalt donquijoteségért.

      A hozzászólásodból süt, hogy soha életedben nem álltál még egyenes gerinccel, tiszta szemmel, szél ellen, egy egyenes gerincű, tiszta szemű nőnek a kezét fogva. Sajnállak, mert az ostobaságoddal magadat fosztod meg valami nagyon fontos dologtól. Amit az egyenlőtlenségről írsz, az azért hülyeség, mert felületesen olvastál, és belemagyarázásra hivatkozva próbálsz érvelni.

      Az egyenlőtlenség éppen ott áll, hogy mi figyelünk. _Te_ nem figyelsz.

      Mi társra vágyunk, néhányunknak meg is adatott egy igazi, aki nemcsak elég, hanem hozzánk való és méltó is. Te nem társra vágysz, talán nem is tudod, milyen egy igazi társ, talán lehetett volna társad, ha hagytad volna, ha hajlandó lettél volna, ha figyeltél volna.

      De nem figyeltél, és nem figyelsz most sem, fontos és boldog dolgokat szalasztasz el, de ez a te bajod. Azt viszont már Éva is milliószor leírta, és most én sem tudom megállni, hogy ha te annyira nem tiszteled meg a bloggert és a hozzászólókat, hogy figyelsz rájuk, akkor itt nemigen fogsz meg- és egyetértésre lelni.

      • Nekiveselkedtem, hogy írjak valami szép frappánsat az anya-gyerek kötődésről, leválásról, arról, hogy a “kijön az anyjával” milyen beteg játszmákat takarhat, hogy a leválás nem azt jelenti, hogy nem szeretem többé anyukámat… aztán még egyszer elolvastam, amit írtál, és rájöttem, hogy inkább ezt kellene bemásolnom az én válaszomként is. Köszönöm, hogy helyettem is fogalmaztál. 🙂

      • “A te fogalmaid szerint tehát egy nőnek csupán a férfi ellátása a dolga (szexuálisan és máshogy).”

        Én ilyent nem írtam.
        Csak azt az egyszerű kérdést tettem fel , hogy egy nő mit tud beletenni a kapcsolatba ahhoz, hogy egy “elég férfi” úgy érezze, neki is van valami előnye abból, ha együtt él a nővel.

        Nem értem, miért nem látod az egyenlőtlenséget.
        A férfi legyen ilyen-olyan amolyan, de a nő jó úgy ahogy van, magától. Neki nem kell integrálódnia a társadalomba, leválni a szüleiről, nem kell hogy bármit tudjon nyújtani, a férfi pedig örüljön, hogy szeretheti, és a nő igényt tart a “szolgálataira”.
        Ezt én egyenlőtlennek látom. Mintha a nő csak kapni akarna, de adni meg nem tud, vagy nem akar hanem elvárja, hogy feltétel nélkül szeressék. Ha rosszul látom, cáfold meg.
        A férfi miért nem várhatja el, hogy feltétel nélkül szeressék? És a nő miért igen?

        “Ha a máshogyot a férfi meg tudja oldani, akkor a szexen kívül mit tudna nyújtani a nő?”

        Igen, ez a kérdésem. 🙂 Mi a férfi motivációja? Mert a nőé egyértelmű, ha sikeres férfit keres, az számára biztonságot, egzisztenciát nyújt. A nem sikereseket meg ezek szerint nem keresitek.

        “Annyi mindent tudnék írni, de pont a te gondolkodásod az, ami nem lát a sajáton kívül más igazságot, és nem fogad el a saját rögeszméken kívül más érvet.”

        No igen, és pont a gondolkodásmódomat szeretném tágítani. 🙂

        “Az egyenlőtlenség éppen ott áll, hogy mi figyelünk. _Te_ nem figyelsz.”

        Én figyelek. A szövegértéssel lehet, hogy vannak problémáim (nem te, de valamelyikőtök írta) nem vagyok szuper zseni, de én ezt láttam bele.
        A nőnek jó biznisz a kapcsolat, mert lehetnek elvárásai, egzisztenciális biztonságra tehet szert egy kapcsolatban, a férfinak meg nincs nagyon benne semmi, csak a nagy kockázat, mert válásnál igencsak kifoszthatják.

        Most képzeld el egy tükörtársadalomban. Mondjuk, a nőknek lenne a feladata a férfi támogatása. Az anyámasszonykatonája férfi beköltözne a lakásodba, elvárná hogy mindenben a kedvét keressed, de ő nem nagyon nyújtana semmit a biológiai feladatán (megtermékenyítés) kívül. Ha pedig összevesztek, akkor is tovább kéne támogatnod anyagilag, és ő maradna a lakásodban, mert szegényt nem lehet kitenni az utcára. Ilyen feltételekkel akarnál férfiakkal együtt élni?

        • Számomra egy olyan társadalom az ideális, ahol senki nem szorul a másik támogatására, hanem a felek egymás mellett állnak, egymás kezét fogva. Senki nem vesz a hátára senkit huzamosan és életvitelszerűen, sem anyagilag, sem máshogy.

          De ha neked egy kapcsolat csak abból áll, hogy a nő szolgáltat, akkor totál fölöslegesen magyarázunk bármit is.

          • “Számomra egy olyan társadalom az ideális, ahol senki nem szorul a másik támogatására, hanem a felek egymás mellett állnak, egymás kezét fogva. Senki nem vesz a hátára senkit huzamosan és életvitelszerűen, sem anyagilag, sem máshogy.”

            Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. 🙂
            A lenne az ideális, ha se a nőknek, se a férfiknak nem lennének elvárásai a másikkal szemben, mindkét fél önálló lenne, és egyiknek sem lenne semmi jogalapja arra, hogy bármit is megkövetelhessen a másik féltől pusztán azért, mert együtt él vele.

            • Értelmezési problémáid vannak, úgy látom. Ne legyenek elvárások? Érdekes gondolat.
              Amiről te beszélsz, az az egymás mellett, de külön. Amiről én beszélek, az meg az együtt. Kurvára nem ugyanaz.

        • Nem akarlak kiábrándítani, de mindannyian az általad felvázolttükörtársadalomban élünk, tk. pontosan leírtad a jelen helyzetet, csak a hagyományos leosztás miatt a “tovább kell támogatnod anyagilag” helyett a nők sok-sok házimunkával “fizetnek”. A nők feladata a férfi támogatása, bizony, mi csináljuk a munkábavivős szendvicset, mi takarítunk, visszük az öltönyt a tisztítóba, stb, stb. És a magukat eltartató nőkről…azt ugye te is tudod, hogy ez csak egy mítosz? A jó nőket felszedni soha nem képes férfiak mentegetik magukat ezzel. Van ilyen, de a jellemző az, hogy amíg gyerek nem születik, a nő is dolgozik; a gyerekszületés után lesz elsődleges a férj keresete, de ha számolsz egy kicsit, rájössz, hogy a saját gyerekei eltartásán kívül kb. 3-4x többe kerülne bébiszittert, bejárónőt fogadni, folyton kaját rendelni, mintha mindezt ellátja a nő, koszt-kvártélyért.

          Egyébként eleve a hozzáállásod szánnivaló; olyasmiről,hogy szeretet, szerelem, te nem hallottál? Az emberek érdekek mentén kapcsolódnak, üzletelnek magukkal,mint egy piacon? Szerintem elég fiatal lehetsz, talán még van esélyed fejlődni.

          • “A nők feladata a férfi támogatása, bizony, mi csináljuk a munkábavivős szendvicset, mi takarítunk, visszük az öltönyt a tisztítóba, stb, stb.”

            Elég hím soviniszta pasijaid lehettek, ha ezt mind megkövetelték a 21. században. 🙂
            Szerintem ez nem feltétlenül van így manapság. Én amikor nővel éltem, akkor sem követeltem meg, hogy főzzön rám. Nehéz is lett volna, mivel ő is dolgozott, és nem jött haza hamarabb, mint én. Az öltönyömet is el tudom vinni a tisztítóba.

            “És a magukat eltartató nőkről…azt ugye te is tudod, hogy ez csak egy mítosz?”

            Én azért nem azt látom, hogy a munkahelyeken a beosztott fiúk mindig a főnöknőnél próbálkoznának be. Viszont a beosztott lányokra ez eléggé jellemző.

            “de ha számolsz egy kicsit, rájössz, hogy a saját gyerekei eltartásán kívül kb. 3-4x többe kerülne bébiszittert, bejárónőt fogadni, folyton kaját rendelni, mintha mindezt ellátja a nő, koszt-kvártélyért.”

            Nem feltétlenül. Ez nagyon attól függ, mennyire szerény és takarékos az a nő. Van akire igaz, hogy minimális pénzből mindezt ellátja egy személyben. De a gyakorlatban elég sok olyan van, aki a Dárius kincsét is képes volna elverni, mert hát neki igényei vannak. Főleg azok, akik nem ismerik a pénz értékét, sosem kellett megdolgozniuk érte, mert ezt gyerekkorukban az apjuk, felnőtt korukban meg a férjük biztosította számukra.
            A bébiszitter, a bejárónő stb. meg fix összegért dolgozik, és nem lehetnek jogosultságai vagy elvárásai a munkaadójával szemben. Ha ezt nézem, akkor azoknak a férfiaknak akiknek büdös a házimunka, lehet, hogy így járnak jobban, ha ezekért külön fizetnek.

        • ” Mondjuk, a nőknek lenne a feladata a férfi támogatása. Az anyámasszonykatonája férfi beköltözne a lakásodba, elvárná hogy mindenben a kedvét keressed, de ő nem nagyon nyújtana semmit a biológiai feladatán (megtermékenyítés) kívül. Ha pedig összevesztek, akkor is tovább kéne támogatnod anyagilag, és ő maradna a lakásodban, mert szegényt nem lehet kitenni az utcára. Ilyen feltételekkel akarnál férfiakkal együtt élni?”

          A nők többsége ma Magyarországon így él. Csak szólok.

          • ” Mondjuk, a nőknek lenne a feladata a férfi támogatása. Az anyámasszonykatonája férfi beköltözne a lakásodba, elvárná hogy mindenben a kedvét keressed, de ő nem nagyon nyújtana semmit a biológiai feladatán (megtermékenyítés) kívül. Ha pedig összevesztek, akkor is tovább kéne támogatnod anyagilag, és ő maradna a lakásodban, mert szegényt nem lehet kitenni az utcára.”
            Been there, done that.
            Sőt, az expárom arra is rá tudott venni, hogy vegyünk fel személyi hitelt, hogy fényképezőgépet tudjon venni, a hitel az én nevemen volt (mert akkoriban közüzemi számlát is be kellett mutatni, meg kereseti kimutatást és ezek csak nekem álltak rendelkezésre, mert én dolgoztam) – utána elment külföldre dolgozni, én meg fizethettem a részleteket. A szerelem vak. Aztán kiszálltam az egészből, kb. 300E bukóval.
            Nem mondom, hogy minden férfi ilyen, utána is voltak kapcsolataim, pedig azt hittem, soha többé nem fogok tudni megbízni senkiben. Csak rühellem, hogy mindig a nőket állítják be pénzéhesnek meg anyagiasnak.

            • “Csak rühellem, hogy mindig a nőket állítják be pénzéhesnek meg anyagiasnak.”
              Jogos. Az EMBEREK anyagiasak, nemtől függetlenül.

        • Szívből és meleg ajánlanám neked a homoszexualitást, ha választható lenne a szexuális irányultság, ha ennyire megveted a nőket.

          … és egy férfivel élve is rádöbbennél, hogy az nem vagy ElégFérfi, ugyanis bármennyire is szeretnéd figyelmen kívül hagyni azt, amit többen is írtak neked, ezek a tulajdonságok a párkapcsolatra érett ember ismérvei.

          • “Szívből és meleg ajánlanám neked a homoszexualitást, ha választható lenne a szexuális irányultság, ha ennyire megveted a nőket.”

            Kösz. 🙂
            Nem írtam, hogy megvetem a nőket, csak a nemek közötti egyenlőtlen elvárásokról írtam. A szexuális irányultság, vagy a biológiai nem pedig nem választhatóak, hanem adottság. De ha már eljutottunk idáig, én szívesen lettem volna nő. Szerintem sokkal kényelmesebb, kevesebb felelősséggel járó életem lehetett volna a mai világban. A párválasztást is jobban megoldottam volna, mert nem azon rágódtam volna, hogy az illető “elég férfi” -e azaz mennyire képes betölteni a férfi nemi szerepét, hanem azt néztem volna, hogy emberileg mennyire lehet vele kijönni.

            “Ugyanis bármennyire is szeretnéd figyelmen kívül hagyni azt, amit többen is írtak neked, ezek a tulajdonságok a párkapcsolatra érett ember ismérvei.”

            De láthatólag csak a férfinél, a nő meg lehet “éretlen”, legfeljebb majd kiköveteli magának akár törvényi támogatással ami “jár” neki.

            Amúgy meg feminizmus-ügyileg nem arról volt szó, hogy a nemi szerepek szűnjenek meg? Akkor meg mit keresnek ezek a viktoriánus-korabeli elvárások a férfiakkal szemben a mai nők értékrendjében?

            Vagy ez csak a hagyományos női nemi szerepekre vonatkozott, de a férfi családfenntartó szerep azért maradjon meg, sőt, törvényileg is legyen kikényszeríthető még akkor is, ha már nem élnek együtt?

            • “De ha már eljutottunk idáig, én szívesen lettem volna nő. Szerintem sokkal kényelmesebb, kevesebb felelősséggel járó életem lehetett volna a mai világban. A párválasztást is jobban megoldottam volna,”
              aha, aha.
              azt gondolod, sokkal szívesebben lettél volna nő. de amikor azt mondod, nő, akkor te FIATAL, SZÉP (!!!), VONZÓ, KÖZÉPOSZTÁLYBELI NŐRE GONDOLSZ. mert – a szavaidból átjön – csak ezeket a nőket látod, a többi láthatatlan számodra. láthatatlanok a nem vonzóak, az idősebbek, a nem középosztálybeliek (vonzónak, ápoltnak, jólöltözöttnek lenni pénzbe kerül!), tehát gyakorlatilag a nők kb 97%-a. és a maradék 3%-ból is arra a nőre gondolsz, aki a párkapcsolatra mint pénzügyi tranzakcióra gondol. ami a 3% kb 5%-a.
              gyűlölöm ezt a vakságot, gyűlölöm, hogy a nők túlnyomó többsége láthatatlan, nem látják őket az utcán, a munkahelyen, a médiában, a politikában, de sokszor még a saját családjuk sem látja őket.

              olyan vagy, mint dustin hoffmann, akit az aranyoskámhoz nőnek sminkeltek, és elsírta magát, hogy jé, ő egy csúnya nő, ő ezt nem is gondolta volna, és hát ő ezzel a csúnya nővel még csak nem is ismerkedne meg, hát ez hogy lehet, hogy a világon ott van az a rengeteg nem szép nő, akik lehet, hogy vannak annyira érdekesek és értékesek, mint ő, és mégse törődik velük senki.
              csak téged, egy olvasó, még nem maszkíroztak nőnek, és valószínűleg nem is fognak, és sose fogod észrevenni, hogy ha nő lennél, akkor mindenki tojna a fejedre, mert kinek kéne egy ilyen korlátolt, önző, buta, nem is friss csirke.

            • Mii? Sokkal kényelmesebb élet, kisebb felelősség?
              Nagyon kíváncsi lennék, mégis HOL élsz te?

              Talán meg kéne tenned csak egy hétig, amit egy átlagos nő évtizedekig csinál.

            • De komolyan.
              Mivel napi ingázó vagyok, meglehetősen feltűnő a számomra, hogy a vonaton (nem tekintve a középiskolás diákokat) az utazók többsége nő. Legalábbis kora reggel, az 5-6 óra közötti idősávban.
              Számtalanszor elgondolkoztam,vajon HOL vannak a férfiak? De még sőtebb: hol vannak a nem munkásruhás férfiak? Mert az a néhány, aki kora reggel vonatozik, szemmel láthatóan leginkább építőiparban dolgozik, esetleg biztonsági őr.
              Gondolom, kocsival járnak, esetleg későbbi időpontban, vagy közelebb is találtak munkahelyet.

              Ez már eleve nem azt mutatja, hogy a nőknek annyival kényelmesebb az életük (kocsival kicsit több, mint fél óra alatt beérnék oda, ahová a tömegközlekedéssel másfél óra az út)

            • hallohallo:

              “amikor azt mondod, nő, akkor te FIATAL, SZÉP (!!!), VONZÓ, KÖZÉPOSZTÁLYBELI NŐRE GONDOLSZ. mert – a szavaidból átjön – csak ezeket a nőket látod, a többi láthatatlan számodra.”

              Nem kimondottan. Egy teljesen átlagos külsejű nő (nem túl kövér, nem túl sovány, nem kimondottan csúnya) pont megfelel a férfiak többségének. A nőkkel nem az szokott lenni a probléma, hogy nem elég szépek, vagy vonzóak. Mondjuk úgy, a 20-50 korosztálybeli nők ~80%-a vonzó a férfiak többségének a szemében. A nőkkel pont a túlzó elvárások, és elégedetlenkedésük, a pazarló életvitelük szokott a probléma lenni. Itt most megint nem arra gondolok, hogy nem szólít “uramnak” vagy nem vár meleg étellel, hideg sörrel otthon. A probléma az, hogy ha férfi mellett van, akkor “leereszt”, már nem akarja odatenni magát a munkahelyen, egyre inkább a férfitől várja a “kiteljesedését”, és hogy a férfi elvigye ide-oda, szórakoztassa. A férfi vagyonát “közösnek” tekinti, a férfitól elvárja hogy fedezze az egyre növekvő anyagi szükségleteit, amit meg ő keres (ha egyáltalán), az persze nem közös, hanem az övé. És ez még törvényileg is meg van támogatva, mert ha a kapcsolat tönkremegy, akkor is a férfi húzza a rövidebbet anyagilag, azaz neki fog egzisztenciális zuhanást jelenteni a válás.

              Szerintem ezt inkább meg kéne fordítani, és azt mondani: az a baj, hogy a nők csak a férfiak felső 10%-át tekintik “elég férfinek”, mert azok rendelkeznek a szükséges erőforrássokkal, férfiassággal a többiek meg láthatatlanok a nők számára. 🙂 És ez meg is magyarázza, hogy ennek a 10%-nak bőven van választéka nőben, így aztán tényleg csak a fiatal és kimondottan vonzó nők azok, akik ebből a felső 10%-ból “igazi” férfit kaphatnak, a többinek meg be kéne érni a “maradékkal”. De ez valamiért nem megy. George Clooney-nak nem kell 3,5 milliárd nő, hiába szeretné mindegyik őt megkapni 🙂

              “csak téged, egy olvasó, még nem maszkíroztak nőnek, és valószínűleg nem is fognak, és sose fogod észrevenni, hogy ha nő lennél, akkor mindenki tojna a fejedre, mert kinek kéne egy ilyen korlátolt, önző, buta, nem is friss csirke.”

              Lol. Nőként szerintem senki nem ütközne meg rajta, hogy korlátolt, önző és buta vagyok. 😀 A nőknél ez elfogadott. Abban az egyben igazad van, hogy “jó nőnek” már öregecske lennék, férfinak meg még így is elég jó az arcélem. 🙂 Ebben az egy dologban talán előnyösebb a férfilét.

        • Amúgy meg, egy olvasó, ne strapáld magad. Egy egyenlő és igazságos világban is baromi nagy bajban lennél, de nem azért mert csóró vagy “nem szuper zseni” vagy, hanem azért mert kicsinyes, kapzsi görcs süt az írásodból.
          (És mielőtt lecsapsz rá, mint gyöngytyúk a takonyra: óóóóóóóóó, nem, nem anyagi értelemben vett kapzsira gondoltam)

        • Egy olvasónak! (aki íróvá avanzsálta magát)
          Az amit írsz, elég sarkos és már nem teljesen időszerű. A következőképp látom: Abban talán mindenki egyetért, hogy egy kegyetlen materialista világban élünk.
          Ha egy férfi nem tud anyagilag annyit felmutatni, amiből egy tisztességes kapcsolatot finanszírozni lehet, egyszerűen ne is gondolkodjon kapcsolatban.
          Alkalmazotti fizetésből, fizikai munkából ma éhen halni nem lehet, pláne barátnőzni, párkapcsolatot üzemeltetni, gyermeket családot tervezni.
          Márpedig 10-ből 9 ma ilyen munkát végez. Ezt minden férfinak fel kell tudnia mérni. Ahogy saját magát is, hol tart, mennyit ér, hova született. (születésnél effektíve eldől mire viheted, hol vannak a korlátaid, a sikersztorikat felejtsük el! A legtöbbje hazugság sajnos.) Ha nem rendelkezik kellő egzisztenciával, (ami az amerikai sorozatokból szemünk elé tárul, mint megérdemelt kényelem…) felejtse el azt, hogy ő bárkinek is kelleni fog! Azt pedig pláne verje ki a fejéből, minden “Úriember”, hogy másod-harmadállásból fogja megteremteni a tutit. Ideig-óráig működik. Saját példámból tanulva tudom, havi 27-28 munkával töltött nap mellett egyszerűen nem jut idő/energia arra akit szeretünk. Kiég az egész, még azelőtt hogy valamivé válhatna. Én is hiába rohantam el ékszerért az utolsó utáni pillanatban, hiába foglaltam le 3-4 napot belföldön, hogy akkor pihenjünk! kapcsolódjunk ki! tűzoltásnak is kevés volt. Nagyon kevés, és túl későn.
          Egyszóval tudjuk már hogy hol a helyünk, és ne ugráljunk! Egy pár napos balatoni weekendezéssel ma már egy nőt sem lehet megnyerni. De már egy Horvát tengerparttal sem. Az az idő elmúlt. A romantika Ibizánál, Bora-boránál kezdődik, a szerelem meg afölött. Ez mindennek az alapja.A Jólét. És ez nem anyagiasság, hanem egy elvárt biztonságérzet kielégítésére való törekvés. Ez az alap, erre lehetne építkezni. Ha ez nincs a többi sem számít.

          A rossz hír az, hogy az elmúlt évek történéseiből okulva nem sok jövőt jósolok a férfiaknak, és ebből adódóan a párkapcsolatoknak sem. A válság felgyorsította azt a folyamatot amit ma Trendnek nevezünk. Férfiak tömegei veszíti el állását Nyugaton, elszegényednek földönfutóvá vállnak… az ő munkahelyüket nem érdek megóvni. Ellenben a nők törnek föl (mint az olaj) Sokkal többen dolgoznak már mint a férfiak, és jobban keresnek összességében. Még a hierarchia felső 1% át beleszámítva is, ahol többnyire férfiak dominálnak. (Erre szeretünk hivatkozni mikor a Patriarchátust szidjuk, a másik 99%-ról elfelejtkezünk)

          Amerikában már az ingatlanközvetítők erre rendezkedtek be. Az elmúlt években a belvárosi drága luxuslakásokat kizárólag a nők elvárásainak megfelelően alakítják át, hiszen ezeket ők tudják megvásárolni. Kezdenek a nemek elszeparálódni egymástól, a férfiak a külvárosokba a bevándorlók lakta környékre költöznek. Melóból, iraki zsoldból, erre futja. Sokszor erre sem. A kvótáknak köszönhetően; jól fizető, stabil állásokról ne is álmodjanak! Mondjuk ezen tényezők után azt nem értem; miért még mindig tőlünk várják a csodát, azaz hogy teremtsük elő?!

          És mivel a nők nehezen házasodnak lefele (ez nem is várható el tőlük) így hosszútávon talán érdemes a szinglilétre berendezkedni, mint illúziókat kergetni.

          Amiatt pedig ne háborogjon kedves férfitársam, hogy a szociális rendszerbe csak befizet, de kapni nem kap semmit. Kár ilyenen bosszankodni, hiszen ez csak matematika. Ma Magyarországon egy férfinak kevesebb mint 40% esélye van arra hogy megéli a nyugdíjat, míg egy nőnek több mint 80%. (KSH 2012.) Fogadja el hogy csak befizet, befizet…. megtermeli egy nőtársa öregkori nyugalmát, de elvárásai ne legyenek! Ez a gaz Rend megint jó kiszúrt a nőkkel. Egy picit szomorkás lett, de hát ilyen az élet.

          • Hazugság, amit írsz, egyetlen statisztika nem támasztja a alá, hogy a nők akár csak megközelítőleg annyian dolgoznának, mint a férfiak, és ha dolgoznak is, sokkal nagyobb arányban rosszul fizetett, “gyerekkel összeegyeztethető”, kompromisszumos, a felemelkedéstől elzárt munkákat végeznek. Eleve manipulatív Amerikával jönni, mi itt élünk.
            http://www.szazadveg.hu/files/kutatas/nonapi-elemzes-honlapra-vegleges-0308.pdf
            ez a jövedelemről,
            és “férfiak és nők gazdasági aktivitása” keresőkifejezésre egymillió, könnyen érthető elemzés, statisztika jön ki.

            • Hazudik a Times, az Ecostat, a KSH, a Tárki… Mindenki.
              Nyertetek: (legalábbis az USA-ban)
              http://www.time.com/time/covers/0,16641,20120326,00.html

              Tárki a kedvencem. Mert mernek őszinték lenni! (egész jó szlogen, levédem)
              http://www.tarki.hu/hu/news/2011/kitekint/20110613.html

              “összehasonlítva azt látjuk, hogy a közepes és alacsonyabb jövedelem alatt a férfiak és nők jövedelme azonos,” – 2009-ben már azonosak voltak a jövedelmek a közepes és alulfizettek körében. (ami társadalom 95%-a).

              Magyarország top 3-ban van jövedelemegyenlőség szempontjából. Felejtsük végre el a 15,17,19,25%-os jövedelem különbségeket! Nem igazak.
              Ez elég friss “hazugság”. Mai! Talán egy pénzügyi oldal ért is a pénzhez.
              http://penz.facepress.hu/hirek/tobbet-keresnek-a-ferfiak-mint-a-nok-20130391357

              Nyögdíj:
              http://vmek.oszk.hu/07400/07449/07449.pdf#page=9

              10-11. oldal
              Ha alaposan megnézzük a grafikonokat, láthatjuk hogy a hozzátartozói nyugdíjban részesülők számaránya 95-5% (nő-férfi)
              A többi ellátási forma esetén 60-40% (nő-férfi) az jogosultak, nemi megoszlása.
              Nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma,népességen belüli aránya nemenként, 2009. januárjában: 39,8% 60,2% (férfi/nő)
              Én nem is szívesen folytatnám ezt mert nem vezet sehová. Linkelni bárki tud bármit. Ezt is könnyen meg lehet cáfolni. De hogy állandóan hazugnak, sovinisztának, erőszak mentegetőnek, áldozathibáztatónak, egyszóval egy aljas fasznak állítasz be, hááát.. hogy úgy mondjam; nem esik jól.
              A hozzászólásaim semmivel sem érnek többet más olvasóéknál. Semmivel.
              Egy száraz de (többszörösen igazolt) vélemény, nem több. Kezeljük aszerint.
              Nem kell egyből farkast kiáltani, ha valamivel nem értek egyet, és ennek hangot adok.. Köszönöm.

            • jaj, azt sem tudom,tibor, melyik sorodat emeljem ki, komolyan. végül ennél maradtam.
              “A romantika Ibizánál, Bora-boránál kezdődik, a szerelem meg afölött. Ez mindennek az alapja.A Jólét. És ez nem anyagiasság, hanem egy elvárt biztonságérzet kielégítésére való törekvés. Ez az alap, erre lehetne építkezni. Ha ez nincs a többi sem számít.”
              hát hol élsz te?? és kikkel vagy körülvéve?

              • Nekem az az erős gyanúm, hogy ezek a férfiak, akik a párkapcsolatot biznisznek, a nőket meg végletekig pénzéhesnek gondolják, nem kapnak nőt, és nem az előbb említettek miatt, hanem éppen a mérhetetlen korlátoltságuk, nőgyűlöletük és egyéb hibáik miatt. Viszont számukra sokkal megnyugtatóbb, ha ezt elkendőzve azon hőbörögnek, hogy a nőknek Bora Bora kell, és ők ezt nem tudják megadni. Egyszerű és nagyszerű megoldás arra, hogy jöjjenek ki ők a helyzetből úgy, mint aki “mindent megtett, mégsem volt elég”, a nőkre meg lehet mutogatni, hogy szemét, számító dögök. Muhaha. Nagyon átlátszó.
                Náluk az önreflexió ismeretlen fogalom.

            • De most télleg má’ ezt a szegény tibit mindig egy “aljas fasznak” beállítani! Hát rosszul esik neki!
              Ma még a sör se fog ízleni neki,hát szálljunk már magunkba egy kicsit. 🙂

            • “Talán egy kicsit túl sok veszélyes dolgot csináltok önként is? Talán isztok, meg nem sportoltok? Válás után szétcsúsztok, önpusztítotok?”
              Bár tuti van különbség a két nem között az arányok tekintetében, azért egyre több az alkoholista nő, és bizony sok nő IS szétcsúszik válás után. Ahogy én látom, az alkoholistáknak minimum a negyede, de inkább a harmada nő. Nem a fele, tényleg, de azért ez is elég. Ja, extrém sportok – persze, ott is több a pasi, de szintén egyre több a nő. Válás után/helyett a depresszió – ami könnyen vezethet öngyilkosságba – talán még gyakoribb is a nőknél, ezt nem tudom biztosan.

            • Laci: a nők inkább titokban isznak. De az tuti, hogy olyan szétcsúszásokat nem engedhetnek meg maguknak, mint a pasik, már csak a gyerekek miatt sem. Ezért lassabban csúsznak le a lejtőn.

            • A nők inkább titokban: igen, nekik nagyobb szégyennek számít. De az, hogy én látom, hogy az AA-ban max kétszer annyi pasi van, mint nő, azt jelenti, hogy a titokban ivókkal együtt még nagyobb az alkoholista nők aránya.
              Szétcsúszás: nem egy esetet ismerek, ahol a nő alkoholizmusa miatt vettek el gyerekeket a családtól, vagy az alkoholizmus miatt hagyta simán a volt férjnél a gyerekeket. Írtam, hogy szerintem is a pasiknál gyakoribb az önpusztítás, meg a szétcsúszás, csak azt mondom, hogy sajnos nem elhanyagolható nőknél sem. És személyesen ismerek gyerekkel egyedül maradt nőt, aki meg ettől a helyzettől esik szét, és vannak szuicid gondolatai – mondjuk tény, hogy épp a gyerek miatt nem valósítja meg őket.
              “Ezért lassabban csúsznak le a lejtőn.”
              Na ja, de mikor a gyerekek kirepülnek, már nincs rajtuk felelősség, akkor bizony lecsúsznak, vagy épp kapaszkodnak a gyerekekbe – és válnak ezáltal mérgező szülővé.

            • Olyat is ismersz, ahol a férfi alkoholizmusa miatt kerültek állami gondoskodásba a gyerekek? Ahol a nő alkoholista volt, ott az apa miért nem vette át a nevelésüket? Én olyanról hallottam, hogy a férj a feleség ÉS a gyerekek bántalmazása miatt eljárás alatt állt és kötelezték az anyát, hogy vigye láthatásra a gyerekeket és amikor ezt a gyerekek biztonsága érdekében megtagadta, pénzbírságra ítélték. Remélem, hogy ezek elszigetelt esetek.

            • “Olyat is ismersz, ahol a férfi alkoholizmusa miatt kerültek állami gondoskodásba a gyerekek?”
              Személyesen nem, de nyilván van olyan is. Nem akarom a nőket szapulni, csak árnyalni a képet egyébként.
              “Ahol a nő alkoholista volt, ott az apa miért nem vette át a nevelésüket?”
              Egy esetben azért nem kapta meg apa (aki szintén alkesz, de egy ideje egyáltalán nem iszik), mert anyát nem dobja ki. Nagyon egyszerűsítve persze. Szóval ha egyedül lenne, megkapná, és szeretné is megkapni, de a nőt sem akarja kidobni. A másiknál nem tudom igazán, a harmadiknál az is igaz, hogy a pasi nem tudja tolerálni asszony ivászatát, és verekszik, ha a nő piás. Tudtommal csak akkor, de az elég sűrű ahhoz, hogy ne kapják meg a gyerekeket. És igen, ha asszony iszik, a pasi (egy kivétellel) nem tudja ellátni normálisan a gyerekeket. Hogy miért? Hát nyilván kellően patriarchális a pasi, de az egyik esetben, ahol a nő munkanélküli is, a férj meg hát szintén nem csúcsállásban van, sok gürcölés, kevés pénz, ez is benne van. Mondjuk az egyik családhoz úgy néz ki, visszakerülnek a gyerekek, miután a nő évek óta nem iszik. Remélem.
              Láthatás: tudom, sajnos ilyen is van. Valamiért az szent dologként van elkönyvelve. Az apa (vagy épp az anya, ilyen is van) érdeke nyilván fontosabb, mint a gyereké. Félek, hogy nem is annyira ritka.
              De olyat is olvastam, már nem tudom hol, tanulmány, fent van a neten, hogy a bíróság annak ellenére az anyának ítélte a gyerekek felügyeletét, hogy a gyerekvédelmisek írásba adták, hogy az anya bántalmazza és elhanyagolja a gyerekeket, az apa meg nem, ő gondoskodik(-na) róluk. Mert persze a gyerekekről a férfiak nem tudnak gondoskodni (patriarchy hurts men too).

            • Te miről beszélsz?
              “A jelentés szerint ezek a nők anyagilag függetlenebbnek érzik magukat, tudatosabbak és bátrabbak a befektetések terén, a családban általában ők az elsődleges kenyérkeresők. Ezen csoportot leginkább a 45-54 év közötti fehér, leggyakrabban egyedülálló nők alkotják.”

              “Az adatok szerint az egyedülálló, gyermektelen nők keresőképessége nagyobb, mint valaha. ÖNMAGUKHOZ KÉPEST A nagyobb kereset nagyobb függetlenséggel jár. Körükben a takarékosság is jellemzőbb. Katie Libbe, az Allianz szakértője szerint ez egy elit csoport, tagjai szinte szupernők, komoly pénzügyi elkötelezettséggel. Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a nők koruk előrehaladtával egyre jobban bánnak pénzügyeikkel, talán sikeresebben is kezelik befektetéseiket, mint a férfiak.”

              A gyermektelen, fehér, aligközépkorú nők elit csoportáról írják ezt, illetve egy kétezer fős mintáról, nem a nőkről!

              Ez olyan, mint ha meglátnád a kanyarban a nőket, már a dobogón állva, és mennél óvni, hogy lefutottak… icipicit faragott néhány nő az évezredes gazdasági hátrányból, végre független, úgy, ahogy ti mindig is azok lehettek, és titeket ez aggaszt? (Csak az tehette meg, aki nemet mondott a szokásos családalapítós-önfeláldozós projektre.)

              Én értem, hogy ők basszák a csőrötöket, nekik ti nem fogtok kelleni, nem kell a pénzetek sem, elégé riasztó helyzet.

              És nézzük már meg, az előnyös helyzetükért mit tesznek a nők és mit a férfiak. Tessék jobban kezelni a pénzügyeket, kimosni a gatyátokat, nem szétcsúszni, nem elautózgatni, agresszív hobbikra költeni, elinni, elkurvázni a lóvét, nem szétfolyni, még sokkal jobban fognak élni ezek a szegény, sérülékeny férfiak is, mint eddig előjogaik révén éltek.

            • De most, fiúk,hát mért jó nektek itt? Mért nem egymással beszélgettek valahol máshol?

              Addig mi itten fürdünk a pénzben.

          • Ibiza, Bora Bora? Miről beszélsz te? Kik vannak körülötted? Amerika nem releváns. Mi sem a mélyszegénységben élünk, de akárhogy nézek körbe, senki sem megy egzotikus utakra. Akik mentek is valaha, annak az árát ketten teremtették elő, sosem a férfi egyedül, és sosem volt elvárás, hanem egy közös álmot váltottak valóra, együtt.

            • Bánatkő!
              Kérdezték már előttem mások is, miért ilyen szomorú a neved? Itt ez a feltétel, hogy jelszót kapjon az ember, vagy van valami komoly oka? Ez nem terelés tényleg érdekel. Ha akarod megválaszolod.
              Amerika mindig releváns lesz, mivel a világ amerikanizálódik. Egy mesterségesen létrehozott államszövetség, bocsánat… egy szabad ország, ahol elsőként próbálnak ki minden fura törvényt a “keresztény” országok közül. Aztán ha ott megél, bevezetik máshol is. A többi meglátásodnak pedig általában (kevés kivétellel; ezek adnak az embernek reményt) szöges ellentétét tapasztalom. Nagyon sok számító ember vesz körbe, nők férfiak egyaránt… és egy idő után nagyon leszívják az ember energiáit. A tényleg érdemes emberek pedig nincsenek kirakatban, nehéz őket megtalálni. Keresni meg nincs időm.

              Évára reflektálnék egy gondolat erejéig: “Talán nincs rátok szükség, vagyis a munka után nem érzitek, hogy bármi dolgotok lenne” – tedd a kezed a szívedre!
              Ki számol ma egy 40-50+-os férfival? Ki? Amennyiben nincs vagyona. Elvált. Tényleg nincs rájuk szükség, és ezt rohadt nehéz lehet feldolgozni. Nem véletlen, hogy öngyilkosság tekintetében a legveszélyeztetettebb réteg, bár ennek sincs hírértéke. Mert biztos alkoholista és nőverő volt… nem kár érte.
              Ellenben ha a 90 éves Erzsike néni összeesik a verandán (30 éve inaktív/eltartott) mindenki őt gyászolja ” ehj milyen derék asszony vót”. Más a megítélés, és mi ezt tudomásul vettük. De ettől ez még nem igazságos.

              teeztnemtudhatodhajnalkam: nem ismerem a viccet, de gondolom én lennék a Vadász. 😦

              • Nagyon tévedsz, Európából indulnak a progresszív dolgok (sejtem, mire gondolsz fura törvényként); a halálbüntetés is ott tartja magát, melegházasság is alig 12 államban van, megy az abortuszvita, meg a nyilvános szoptatáson a hű meg ha, ami már egyetlen nyugat-európai országban nem megy így — nem értem, mire gondolsz.

                Nagyon rossz helyen keresgélsz, nekem itt eléggé nyitott könyv az életem, az első Nagykapcsolatom 49 éves volt, amikor megismertem, a második 59. Nem értelek. A férfi kell, nagyon kell 40-50-sen is, főleg ha nem csúszott szét, képes tartalmas kapcsolatra, és ő ebben a korában vidáman tud még gyereket is csinálni.

                Valami meghökkentően kifordított logikád van, a félelmeid beszélnek folyton, vagy nem is értem.

                És miért nincs vagyona, de legalábbis tisztes megélhetése, elbénázott adósságok meg függőségek nélkül?

                Azért nincs rájuk szükség, mert az unokákat, a menyüknél való takarítást, a család működtetését, jótékonyságot, közösségépítést, művelődést stb., amit a nyugdíjas nők csinálnak ,nem érzik feladatuknak. Berohadnak a tévé, a pornó, a pia elé, meg a mások játszmaszerű csesztetésével töltik a nyomorúságos életüket.Az öngyilkosságo, a szétcsúszást biztos az elbaszott szocializációjuk is segíti, pont az az erőalapú, versengő, nemokos, nemérzékeny, amit te és a hasonlóan gondolkodók oly hevesen védenek, és mi meg itt bírálunk, de én nem feledkeznék meg a magunk testi-mentális épen tartásával kapcsolatos egyéni felelősségünkről, szóval nem kéne mindig másokra mutogatni, mint a facebookon ellenoldalt alapító gusztustalan troll tette Olvasztó Imre öngyilkossága kapcsán, valamint belőlem is azt bírta összekonstruálni, hogy én kergettem a halálba a leukémiában meghalt férjemet a rinyálásommal.

                Röviden azt gondolom, hogy ti csináljátok magatoknak a rossz testi-lelki mutatókat és a korai halált a zsíros kajákkal, lustasággal, elfojtott érzelmekkel, bűnökkel, veszélyes élettel, vagánykodással, ivással, cigivel, nemi betegségekkel, amibe kb. a fél magyar irodalom is belehalt, meg még az öngyilkosságot is, és hihetetlenül rá vagytok szorulva a nőkre, Anyura, mert nem bírtok leválni, és nem hagytok minket békén, és a tönkremenéseteket nagy részben az életeteket megkönnyítő, titeket kiszolgáló, gyerekeiteket felnevelő, veletek magukat megtagadva is lefekvő nőkre kenitek, akik inaktívnak nevezett robotként, alacsony végzettséggel is sokkal több értéket teremtenek, és nem vádaskodnak így.

                Hát én azt látom, hogy a zsörtölődő kórházi bácsikat nőcsapatok látogatják leveskével és Fülessel, a őket meg leginkább senki. Valami nagyon nem stimmel ezzel a paranoiáddal, hogy a férfiakat senki sem sajnálja. Ott buzgólkodik az egész nagycsalád még a legszemetebb despoták körül is. Te most az Erzsikét, aki tényleg derék asszony volt, és mindenkinek segített, ápolta és eltemette férjét, fiát, tényleg azzal vádolod, hogy 90 évesen még él? Te milyen egy szemét vagy, komolyan. Az én anyósom 98 és fél éves, és ember nem segített annyit másoknak, szájától megvonva a falatot, mint ő.

                Ne haragudj, Tibi, de hülyeségeket írsz, vádaskodsz, provokálsz és baromi időrabló vagy, miután már négyszer teátrálisan elköszöntél. Az az ajánlatom, hogy még egy kommented legyen, ha az normális, nem ilyen színvonalú, akkor maradhatsz, jó? Embereld meg magad, és újra kérlek, ne piszkálódj, ne gyárts elméleteket, ne vádold a nőket és a blogot ennyire bután, baromi unalmas és lehúzó. Úgy van, te vagy a Vadász, és azért csinálod, hogy sajnáltathasd magad, mert rendes érveid nincsenek, és egyáltalán nem figyelsz oda, valami olyan sértett pozícióból beszélsz, hogy nem is érted, miről van itt szó. Aki nem szabad belül, aki így csikorog, nem fogja magát jól érezni.

            • tibinek, a patriarchának, csak már nem tudok oda kommentelni, szóval a kérdést meg is válaszoltam pár nappal ezelőtt: a nickem egy nekem nagyon fontos könyv címével azonos, nem véletlenül. Sajátom, és nem valamilyen elvárásnak megfelelően született.

              “A tényleg érdemes emberek pedig nincsenek kirakatban, nehéz őket megtalálni. Keresni meg nincs időm.”

              Akkor innentől csak nettó nyafogás minden, amit írsz, mert nem nézel eléggé körbe, lusta vagy ahhoz is, hogy az érdemeseket megtaláld. Időigényes és kemény meló, igen, leépíteni a hátráltatókat, az még fájdalmas is lehet, de megéri.

          • Elgondolkoztam egy pillanatig, vajon iróniának szántad-e az írásodat?
            De látom, komolyan gondolhattad, különben csakazolvassa nem reagál rá így.

            • Csakazolvassa:
              Ehj! Ebbe volt szenvedély, volt ebbe minden! Sok igazság is! Erzsikétől nem sajnálok én semmit, pláne az életét… ugyanis én találtam ki. Erzsikenéni volt a legkisebb tényező a mondanivalómban. Egy egyszerű ellenpélda az ötvenes szürke névtelen elvált öngyilkossal szemben. Hívhattam volna magdinéninek, pistabácsinak is. Egy száraz példa a társadalom, és a rendszer igazságtalanságára. Az egyik felköti magát 50 évesen, míg a másik öregségében meghal. Az ötvenes flótás, aki életében nem vett ki a közösből, életében nem volt orvosnál, egy röntgen nem készült róla, csak egy halotti bizonyítvány….. csak befizetett, és még nevet sem kapott tőlem, míg a másik oldalon egy idős nyugdíjas ember, akit mindannyian siratunk. Így működünk. Én is. Mindenki. Elítélünk, felmentünk. Sokszor egyetlenegy szempont alapján; élethelyzet, kor alapján.
              Az hogy neked 40-es 50-es társaid voltak, az engem nem cáfol. Én az elvált (névtelen) anyagilag/erkölcsileg/morálisan lenullázott férfiakról beszélek, akik az öngyilkosok nagy hányadát képviselik. Az Olvasztó Imrékről. Kitűnő példa, milyen életpályával számolhat egy férfi a válása után. Ezen van a hangsúly: Elvált. Ahogy fentebb is írtam. Ez az egy szó férfirészről tartalmaz minden negatívumot, ragályt, leprát.. ez az egy szó minden kérdésedre a válasz.
              Miért nem kell, miért csúszik le, miért köti fel magát, miután aláírta a válóperes papírt. Ilyen statisztikák mellett államilag küldeném az abbét a válóperes ügyvéd után… feladni az utolsó kenetet. Erről az effektusról beszéltem, mire ítéltetik miután elválnak tőle. Kudarcot vallott mint férfi mint apa, s mint férj. Más szerep meg nemigen van. Erről, kizárólag erről beszélek; a válás szomorú szükségszerű következményéről… a férfiak esetében az elváltak 3,2-szer, az özvegyek 3,7-szer több öngyilkosságot követnek el, mint a házasok. Bizonyára azért mert annyira nem szerették a feleségüket.

              Akkor már befejezem az előző hozzászólásomat, a fentebb megkezdett gondolatom is: azért igazságtalan a nyugdíjrendszer, mert nem számol a születéskor várható élettartammal. Persze, élhetne a férfi egészségesebben, stresszmentesebben?, 1-2 évet nyerhetne, de így is úgy is előbb halunk. És ezt nem veszi figyelembe a rendszer, s ebből kifolyólag sokan úgy kelnek minden reggel, (főleg az átlag nem módosabb réteg) hogy esélye sincs a nyugodt öregkorra, mert az élet, a hajtás felőrli, egyszerűen nem fogja megélni.
              Hát marhajó érzés így bejárni dolgozni, adózni. És ez nem paranoia, hanem statisztika. Füles újság, látogatás. Ugyan már ÉVA! A válások több mint 70% kezdeményezitek. Amely válások lezárásával a Nő megdicsőül, a férfi megszégyenül… erre nősüljünk? Erre?
              Meg a listára? Hogy milyen is az elég férfi? Minek feleljen meg? Ilyen listából készül naponta egy, s persze köszönőviszonyban sincsenek sokszor egymással. Túlzó mind. Egytől-egyig.
              Már az sem elég ha az a fasz elmosogat, takarít, gasztronómiai különlegességgel vár… mert nem őszinte, és unott pofával csinálja. Hát nem kurvára mindegy hogy csinálja? Megoldotta, megcsinálta. Ez válóok? Ez maximum a pont az I-n. És soha nem néztem a párom arcát mikor teregetett, mosott, takarított… nem is vártam hogy mosolyogjon hozzá. Ha nem végezte el, elvégeztem én… szóra sem méltattuk. Nagyobb gondjaink voltak. Intellektuális! Humoros! Aztán mégis hogyan legyen valaki hosszú évek után is az? Elégférfi. Beszarok.
              Ilyen listát írhatnának a férfiak is, de sosem tették. Eszükbe sem jutna, nem is mernének… hiszen az élet nem listán szereplő dolgok beteljesülése..
              Nekem EZ a véleményem dióhéjban az egészről, és ha ez vállalhatatlan, akkor tényleg nincs miről beszélni. Mentségemre legyen mondva, ez egy elég megosztó cikk. 1 nap alatt 170 hozzászólás gyűlt alá, sokakat megérintett így vagy úgy, engem csak felbaszott, mert nem érzem igazságosnak. Kár hogy az én hozzászólásomnál mindenki kizárólag erzsikenéninél dobta el a kanalat.
              Kár, mert nem ez volt a mondanivalóm. Úgy sejtem jelszót már nem kapok.

              • És most beszéljünk arról, a lényegről, amiről az egész blog szól, hogy mi a felnőtt férfi felelőssége abban, hogy “kudarcot vall mint férj és apa”, meg elválnak tőle.
                Ez is ilyen nagyon érett ám érzelmileg, hogy ha azt mondják, elválnak tőlem, akkor öngyilkos leszek. Mintha a férfi bele lenne kényszerítve valamibe, ellentétben a szabadon döntő nőben. Vajon mit mesélne ez a nő?
                A házasság mint börtön, zsarolás, ha elhagysz, megöllek/megölöm magam — neked tényleg bejön az erőszak, a kényszerítés romantikája? Nem érzed, ez mennyire manipulatív, fojtogató és erőszakos? De tényleg, képzeld el, van egy feleséged, már nem bírod, és akkor ezzel fenyeget. Az milyen érzés?

                Szerinted Olvasztó Imrének nem lett volna más választása akár az élete, házassága minőségét, akár a válás feldolgozását, akár halálának nemét illetően?
                Hát én azt mondom a lányomnak majd, csak olyanhoz menjen, akitől elválni sem ilyen zsarolós dráma. Aki enged, nem birtokol, nem fojt meg, hanem méltósággal csinálja.

                Nincs más szerep? Haha. Hát akkor tessék jól csinálni, odafigyelni azt, ami van, nem tönkretenni a családot, aztán meg könnyes szemmel püfölni az asztalt. Egyébként van más szerep, vezérigazgató, feltaláló, playboy… ezer más szerep van a férfiaknak, nem értem ezt a nyavalygást.

                Mindig az Amerikával meg az egyszerű melósokkal jöttök, akik tényleg sokan vannak, és a feleségeiknek sem könnyű, de ők bizony nem internetezgetnek minden munkanap délelőttjén, mint te, úgyhogy abba is lehet hagyni az önsajnálatot. Mindig kiragadjátok a titeket igazolni hivatott legmeredekebb eseteket.

                Szerinted automatikusan az a felelős a válásért, aki beadja? Nem, Tibi. Az adja be, aki nem bírja tovább, az elnyomottságot, a szemétkedést, az unalmat. Akinek már az integritása utolsó morzsái a tét. Igen, férfi is lehet. De a nők könnyen mennek túl az utolsó utáni pillanaton, mert félnek, tűrnek, remélnek, és aztán már persze hogy késő, és dráma van.

                Akinek a felesége beadja, az oly nagyon ragaszkodik a feleségéhez, szereti, minden? De akkor miért pokol az életük?
                Szerintem csak kell neki, használja, és ezt a mérhetetlen önzést csomagolja a Monogám Házasság jól festő burkába.

                Olvasd el ezt:
                https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/05/27/felbomlasztjak-a-csaladot/

                Ja, igen, jelszót? Nem, nem kapsz. Itt így hörögve kérdezed, mindenki előtt, mint a fiam, aki egy mondatban mondja, megválaszolja magának: EHETEK CSIPSZET NEM. Diszkriminálva vagy, Tibi. Ellentétben jó hetven férfiolvasóval, aki nem írt nagy rössel előadott nőgyülölő butaságokat, és nem gondolom róluk, hogy a legérzékenyebb titkaim között is kajánkodni kezdeni, bebizonyítani, hogy miben nincs igazam a saját életemben, mindenből kihozni, hogy a szemét nők.

                Lehetne ez olyan, hogy egymást csúfoljuk, min az óvodások, de nem, az objektív valóság azt mutatja, hogy nektek sokkal könnyebb, és visszaéltek vele, és erőszakoskodtok, miközben a nők többletmunkájából éltek.
                https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/24/de-tenyleg-miert-a-nok/

                Olyan magas a falad, ezek a felszedett mindenféle hülyeségek, nem látsz tőle semmit.

              • “Ilyen listát írhatnának a férfiak is, de sosem tették.” – te mi a francról beszélsz?
                Elképesztő, mennyire körmöd szakadtáig ragaszkodsz a te alternatív valóságodhoz.

            • hajaj. sok itt a baj a fejedben, tibi. Nemcsak hogy egyszerű a gondolkodásod, hanem folyton önigazolsz, mentegeted magad, és meg se látod, hogy esetleg mit baszhattál el.
              Miért nem ölik meg magukat válás után a nők?
              1. jobban lesznek
              2. fel kell nevelni a gyerekeket
              3. több erejük van magukat újjáépíteni, mint a gyermeklelkű férfiaknak

              A negyvenes, ötvenes férfiak, a férfiakról beszélek, nem az ilyen korú óvodásokról, sokkal-sokkal könnyebben tudnak új egzisztenciát felépíteni, mint a gyerekekkel maradt ugyanennyi éves nők. egyedül lesznek, lesz szabadidejük, amit tölthetnek akár újabb bevételek felhajtásával, pluszmunkával. Addig a nők a munka után mennek az iskolába, óvodába, főzik a vacsorát. Kéthetente van egy szabad hétvégéjük, és esetleg hét közben egy-egy szabad este, meg esetleg nyáron egy-két hét, de csak akkor, ha sikerült megegyezni, és nyugodt szívvel bízzák a gyereket az apjukra. Ha nem, akkor ez sem, 24 órás szolgálat.
              A férfiak a szabadidejükben, ha már túlvannak az önsajnálaton, de akár közben is, találnak maguknak új partnert, ha akarnak. Fiatalabbat is, egykorút is. Mi a f@szomról beszélsz, mikor azt mondod, hogy értéktelenné válnak? Te hol élsz? miért nem nézel körbe?
              Mekkora egy troll vagy!

              • Nagyon fontos, amit írsz: jobban lesznek. Vajon miből, mitől, miért? Miért lesznek a férfiak rosszabbul? Mert kifosztották őket, elzárják a gyerekeket, mondják ők hüppögve. Pedig azért, mert addig a jóllétüket a nők extramunkája biztosította, akin kisgyerekként lógtak, és ezzel a duzzogással nem engedik, hogy éljen, fojtogatják, zsarolják. Ezt nevezzük ma házasságnak. Mekkora rövidlátás nem látni, hogy még a ronccsá tett, tartásdíjat nem kapó, albérletben nyomorgó, másodállából oviba rohanó nők is jobban lesznek válás után.

            • tibi,figyu,húzz már el innen és játsszál szépen a bármiddel, mert már nagyon zavarsz! Minek járkálsz ide folyton? Neked nem jó, nekünk nem jó. Vágod?

              Szerintem segítségre van sürgős szükséged, mert az ilyenekből lesznek aztán azok, akik savval leöntik a volt feleségüket,stb.

              Évus,bocsánat.

            • Haha, válás után kifosztott férfi… Az én apám ott maradt a közösen felépített házban (anyu két gyerekkel albérletbe). A gyerektartás semmire sem volt elég. Ő az anyjánál evett, az anyja mosott rá. Tehát saját életét kellett volna finanszíroznia, de nem tette, inkább ivott. És sajnáltatta magát, hogy ő az elhagyott, kifosztott férfi, akit tönkretett az exfeleség. Anyutól ráadásul a házra felvett hitelt is levonták, mert jóapám nem fizette, pedig ő lakott benne. Igen, ez egy személyes példa, de nagyon tipikus. Általában azokra a válásokra jellemző, ahol a nő az alkoholizmusa miatt hagyja ott a férfit.

              Nyilván van kifosztott férfi is, de ha alaposan megkapargatjuk, a többségnek sokkal több lehetősége lenne jól élni, mint a nőnek válás után. Csak nem él vele.

          • “Ellenben a nők törnek föl (mint az olaj) Sokkal többen dolgoznak már mint a férfiak, és jobban keresnek összességében.”

            Ez azért nem igaz. A munkaképes korosztályú nőket (14-70) 100% nak véve a nők ~51% a aktív kereső, a férfiaknál u ez az arány 100% ból ~63% körüli Magyarországon. Az össz bértömeget nézve a fizetésük ~20%-al elmarad a férfiakéhoz képest.
            A felsőoktatásban van az, amit írsz, hogy pár százalékkal több a lány, mint a fiú. De hozzá kell tenni, hogy a piacképes diplomát adó (amivel el is lehet helyezkedni) műszaki, természettudományi szakokon ott több a fiú. A lányok az ún. “büfészakokon” vannak többségben, amivel elhelyezkedni nem lehet.
            Munkahelyi pozíciókvóták meg csak tervben vannak, a gyakorlatban Norvégiában vagy a Svédeknél vezették be, a többi országban még nincsenek.

            • Éva: Én aztán a te életedben nem vájkáltam, nem is fogok blogodat nem minősítettem. Mikor mondtam azt hogy te ilyen olyan vagy.. Egyetlenegyszer mondtam olyat; hogy a bejegyzések házasságmegmentő hatásai vitatottak. Kajánkodni. Urambocsá nőgyűlöletről szó sem esett részemről. Helyzeteket, szituációkat vélelmezek, véleményezek. Szerintem tökre racionális vagyok.
              Tehát a véleményemen kívül nincs mit kikérned magadnak. És ezt a véleményt kritikát nem ellened fogalmaztam, hanem a rendszer ellen, a társadalmi megítéltetés ellen. Ha valami, akkor ez egyértelműen le kell hogy jöjjön a leírtakból. Egy gyakori mechanizmusról írtam, más aspektusból. Még csak nem is magamról, hisz nem vagyok nős, 2 éve egyedül élek, gyerekem nincs (tudtommal)… miféle önigazolás? Gyöngyi példája is idegen életszerűtlen számomra. Azok az ötvenesek akikről ő szól, messze nem az átlag, és világ életükben szeretőt tartottak, ezért nem viseli meg őket az (el)válás. Nekik a házasság csak egy állomás volt, másoknak a végállomás akart lenni.
              “egyébként van más szerep, vezérigazgató, feltaláló, playboy… ezer más szerep van a férfiaknak, nem értem ezt a nyavalygást” – való igaz van több szerep, és igen, élvezem az agglegény életet, a párkapcsolat több lemondással járna, függetlenül attól hogy ebben meg perspektíva nincs.
              “De a nők könnyen mennek túl az utolsó utáni pillanaton, mert félnek, tűrnek, remélnek, és aztán már persze hogy késő, és dráma van.” – ez barokkos túlzás, a 70%-os mutatót figyelembe véve. Ép az ellenkezőjét látom, apró-cseprő dolgokért is mentek ma már ügyvédhez. Persze nyilván sok olyan is van aki éveket tűrt embertelen körülmények közt. Biztosan. Az erőszakos férfit hagyják is el! Azt én se sajnálom..De én nem ezekről beszéltem. Ezekről Ti beszéltek.
              Én arról a hányadról, aki nem ütött nem vert, mosogatott pelenkát cserélt, aztán elhagyták mert sótlansága, humortalansága, egyszerűsége, mulyasága hosszútávon bosszantóvá vált.. Kár volt, belátom! Mert itt erre senki nem vevő, úgy egyáltalán erre a nézőpontra..
              teeztnemtudhatodhajnalkam: Hajnalka! A legutóbb mikor egy nő így beszélt velem, majdnem elvettem feleségül! Gondolom ezt nem szeretné!
              Majd az Éva tudja mikor elég, ha Ő elhajt, elmegyek.

              • Tibi, nem tudok veled mit kezdeni, de mártírt, azt nem faragok belőled, ebbe nem viszel bele. Mid viszket neked ennyire, hogy folyton ide dörgölöd? Itt ilyen féléves-egyéves írásokban van cáfolva “a másik oldal”, az a sok koncepciózus, paranoid butaság, amiket írsz. Ennyit gondolunk róla, ott van, olvasd el. Ez nem beszélgetés. Vagy ez valami korai ambivalenskötődés-zavar, hogy a nőtől azt várod, hogy megvessen, kiosszon? Mindent megteszel érte.

            • tibi, utálom, ha magáznak. A másik dolog, hogy te csak pont azt nem akarod megérteni, hogy itt senki nem kíváncsi a “másik aspektusra” meg az “érem másik oldalára”, mert nem arról beszélgetünk.

              Röhögni fogsz, épp az imént gondoltam arra, hogy ha megint jössz itten a …,szóval, jössz, akkor mondom, hogy vegyél már feleségül. Örömmel hallom, hogy a másik nő megúszta. 🙂

              tibi,az a baj, hogy véresen komolyan veszed magad és fújod, csak fújod. Vagy ki vagy röhögve, vagy mindenkinek felb.szod az agyát. Hát mért jó ez? Nem volna jobb neked a “kedves férfitársaiddal” kedélyesen csevegni a fütyihangon? Gondold meg!
              Lazíts, dobj be egy sört, horgolj egy terítőt vagy mit tudom én. Csak ne hergeld már magad folyton, már nekem fáj.

              Szeretnélek megkérni, hogy google-ban keresd már meg a vadászos viccet, mert ahányszor meglátom a neved, az ugrik be.

    • Szerintem neked nem nagyon érdemes itt olvasni. Gondolom, férfi vagy, és eszedbe’ sincs a begyakorolt sémáidon, közhelyeiden túllépni. Ha visszaolvasnád, amit írtál, rögtön rájönnél, hogy nem arra reagáltál, amiről a poszt szólt. Nekem középiskolás tanítványaim vannak, na, ők ennyire rosszak szövegértésből. Neked mi a mentséged? Nekik az alkoholista, primitív szülők, a rossz életkörülmények, az elhanyagolás, a szegénység. Te mit tudsz felhozni? Bocs, kicsit erős volt.

    • Igazad van.Köszönjük szépen.Szerintem most itt mind megvilágosodtunk.

      Már csak egy valamit nem értek:
      Az ilyen mért nem inkább a csunyájával játszadozik billentyűnyomkodás helyett.

    • 1. Mióta kell munkamániásnak lenni ahhoz, hogy vki elég pénzt keressen? Szerintem egyáltalán nem kell munkamániásnak lenni ahhoz, hogy valaki tisztességesen elvégezze a munkáját. Én jól keresek és van idő magánéletre. Ha ezt én meg tudom csinálni akkor egy pasi is…

      2. Ha vmi kiveszi a férfi erejét az pont az a működés mód az amit felvázolsz: érzelem mentes racionális gondolkodás. Mennyire nyomorúságos lehet annak az élete akinek folyton-folyvást el kell nyomnia az érzelmeit? Ez annyira nonszensz mintha ha egy migrénnel küszködő betegnek azt ajánlaná az orvos, hogy vágják le a fejét, hogy ne fájjon! Ha feladnám a rossz érzéseimet akkor képtelen lennék az örömökre is. Nem, nem és nem az érzelmeket kell kiiktatni, hanem reziliensnek kell lenni a kudarcokkal, stresszel stbvel szemben. (angolul emotional resiliency-nek lehetne ezt mondani nem tudom mi a magyar jól érthető kifejezés rá). Mindenki kap jót és rosszat is az életben, az volna jó ha tudnánk mit kezdeni a rosszal is, csak ez az amiről kevés szó esik, mert ma mindenki pozitív-gondolkodik. meg pozitívat vonz be… pedig ez édeskevés.

      3. Hogy egy nő mit tud nyújtani a szexen kívül? Ez a kérdés nagyon súlyos. Szerinted ennyiről szól a férfi-nő kapcsolat? A férfi sem ~100kg hús. Van igénye a kapcsolódásra, a humorra, az intelligenciára, a jó beszélgetésekre, odafigyelésre, szenvedélyre… és még mire is? Fiúk segítsetek! 🙂

      • Azt hiszem az alkalmazkodóképességre gondoltál, tehát fel tud állni a kudarcokból és tud mit kezdeni a sikereivel is. Egyébként a mondatai annyira ismerősek egy másik fórumról, hogy gyanítom, ugyanarról az emberről van szó.

    • először komolyan elgondolkoztam, hogy ezt a kommentet nem azért írta-e valaki, hogy direkt lejárassa a férfiakat. zseniális amit írsz egy olvasó, nagyon sokat segítesz a nőknek, megerősítő ilyen plasztikusan látni, hogy mi az amit nem akarunk, mi az ami ellen felszólalunk.
      látod te ezt? egészen bámulatos, ha nem látod. ebből szerintem még a figyelő férfiak is megértik, vagy nem?

      azt hiszem a filmekben ilyenek után szokták mondani, hogy “köszönöm, nincs több kérdésem”.

    • Hát ez az, kedves egy olvasóm, hogy nem lenne bűnbak. Erről írunk pont.
      Tényleg fájdalmas görcsösséggel és igénytelenséggel felejted ki a párkapcsolat létesítésének motivációi közül az emberi egyezést, intimitást, összetartozást. Te ilyen adok-kapokban gondolkodsz, pont mint hajdan a feledhetetlen silentspring:
      innen:
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/03/micsoda-kulonbseg/#comment-7192
      tényleg nagyon tanulságos, olvassátok el!
      És tele vagy keserű váddal. Az, hogy a férfi dolgozik, nem jelenti azt, hogy ő keres csak pénzt, és ki van fosztva, le van húzva, és a nő egyszemélyes döntése, heppje, mire mennyit költ. A nő is dolgozik, de ha a gyerek megszületik, mindenki jobban jár, ha egy ideig ő van otthon, és ezalatt értékteremtő és pótolhatatlan munkát végez, a közös sarjat táplálja és neveli, társadalmilag meg az utánpótlásról gondoskodik, és roppantmód amortizálja a testét és idegzetét, amíg ezt csinálja. Ezt a láblógatós női otthonlétet tessék elfelejteni: folyamatos baszogatás, kevés építő visszajelzés jár vele, és gyakorlatilag fizetetlen is.
      Nem, váláskor nem húzzuk le a férfit: ami a gyerekek biztonságos felnövéséhez kell, azt a pénzt nem magunknak kérjük, nem is mi kérjük, a mindig kijátszott törvény biztosítja. Pont ti akarjátok sokszor megvenni a nőt kilóra, rendelkezni fölötte a pénz révén válás után is, beleszólni az életébe, döntéseibe, pedig az a pénz a közös gyerekeknek jár, és az elvált férfiak jó kétharmada gyakorlatilag egy fillért sem fizet.

      Nem igaz, hogy nőt nem lehet kitenni a férfi lakásából, bizony kiteszik kizárják, zárat lecseréltetnek, sok nő még a saját lakását is otthagyja, csak szabaduljon, eleve nem is biztos, hogy a férfi lakásában laknak, mi például anyáméknál laktunk két évig a férjemmel eleinte.

      Te, aki túlzónak és egyoldalúnak tartod ezeket az igényeinket, amelyek egyébként minimumok (sine qua non, nem non plus ultra!) így általában gyanakszol a nőkre, miközben nagyon kéne neked nő, olyan szolgáltatós-lábszéttevős-csöndbenmaradós-magátkiosztanihagyós fajta, ezért ütöd itt az asztalt, mi meg a hihetetlen önzés és kizsákmányolás, éretlenség és rosszindulat ellen tiltakozunk, és igen szelíden és építően fogalmaztam meg, mi kéne, ja és ha nem találunk ilyen fent vázolt férfit, nem sírjuk tele férfiakat vádoló, paranoid, gyűlölködő szólamokkal mások blogját, szegényes, önös, elvárásokkal teli lelkivilágunk ékes bizonyságaként.

      Vedd úgy, hogy mi nők most elmondtuk, mi bajunk veletek, tessék okulni belőle, mert, mint azt a blog népszerűsége, hiánypótló jellege is mutatja, lesz áttörés, egyre több nő fogja ezt magának megfogalmazni, ti meg gyenge, manipulatív, butácska, kihasználható és önállótlan nőkre kalibráltátok a teljesítményeteket, azért vagytok most megdöbbenve. Nem, nem írtuk, nem gondoltuk, hogy a nőnek semmi dolga, ő ne keressen pénzt, ne tegye bele magát a kapcsolatba, pont hogy ez az, amit a nők igyekszenek hozni eleve, a férfiak meg megtehetik, hogy ne, hogy csak balhézzanak meg elnémuljanak, és önmagában azt, hogy dolgoznak, valami őrületes teljesítménynek tartsák.

      És képzeld el, hogy betesszük magunkat, kurva sokat teszünk bele, mindig is beletettük magunkat a család jól működésébe, nem pusztítjuk magunkat, nem lógunk el otthonról mindenféle ürügyekkel, vagy legalább nem hagyjuk ott a gyereket, ha mégis, mert ami nektek pokol, nekünk ugyanúgy pokol, és van végzettségünk, állásunk, elképzelésünk, jövedelmünk, tisztességünk, neveljük a gyerekeket, felnőttünk, kölcsönösek vagyunk, figyelünk, kompromisszumokra készek vagyunk, és nem arra megyünk rá, hogy lehúzzuk a férfit.

      A szex, jaj, majd elfelejtem, a szex viszont nem kötelező és nem automatikus, és nem jár, csak szólok, mert egészen torz dolgok vannak a fejedben. Szex akkor van, ha kívánja az ember, és annak sokrétű oka van, hogy kívánja-e.
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/17/holgyeim-es-uraim/

      • “Tényleg fájdalmas görcsösséggel és igénytelenséggel felejted ki a párkapcsolat létesítésének motivációi közül az emberi egyezést, intimitást, összetartozást.”

        Egy férfi nem engedheti meg magának azt a luxust hogy tisztán az érzelmeire hagyatkozik, mert könnyen kifosszák és felkopik az álla. Bizony, el kell nyomni magukban ezeket az ösztönöket. Ezért lesznek a férfiak sokszor sivárak és érzéketlenek, képtelenek az érzelmeik kinyilvánítására.

        “az elvált férfiak jó kétharmada gyakorlatilag egy fillért sem fizet.”

        Ezt hol olvastad? Én úgy tudom, hogy akár börtönnel is büntethető, aki saját hibájából nem fizet.

        “Nem igaz, hogy nőt nem lehet kitenni a férfi lakásából, bizony kiteszik kizárják, zárat lecseréltetnek”

        Hát ezt a nők szokták nem? Legalábbis a nő megteheti, jogilag meg van rá a lehetősége. (távoltartás) A férfinak viszont nincs. Én most nem a törvényekre fittyet hányó rosszfiúkról írtam, hanem az átlagról.

        “így általában gyanakszol a nőkre, miközben nagyon kéne neked nő, olyan szolgáltatós-lábszéttevős-csöndbenmaradós-magátkiosztanihagyós fajta, ezért ütöd itt az asztalt”

        lol. Nem ezt írtam. Nekem nem kell szolgalelkű nő. Ha már így ideákról beszélünk: legyen önálló és határozott, ezzel nincs baj, de ez ne abban nyilvánuljon meg hogy követelőzik, hanem abban, hogy nem a férfitól vár el mindent, hanem saját magától.

        “ja és ha nem találunk ilyen fent vázolt férfit, nem sírjuk tele férfiakat vádoló, paranoid, gyűlölködő szólamokkal mások blogját, szegényes, önös, elvárásokkal teli lelkivilágunk ékes bizonyságaként.”

        Ez is lol. Nem szándékom telesírni a blogodat, csak ha már ebből az apropóból felpattant a panaszláda fedele, akkor gondoltam, megosztom veletek ami erről eszembe jut. Igazából örülök h bent maradhatott, szerintem inkább emeli a blogodat, mert ezután senki nem vádolhat azzal, hogy te csak a saját nézőpontoddal egyetértőket engeded ide. 🙂

        “ti meg gyenge, manipulatív, butácska, kihasználható és önállótlan nőkre kalibráltátok a teljesítményeteket, azért vagytok most megdöbbenve.”

        Hát de pont ez az. Ha már nem vagytok gyengék, manipulatívek, önállótlanok, akkor miért kell még mindig a férfi (egyre nagyobb) teljesítménye? Akkor miért nem hagyatkoztok a saját teljesítményetekre? A férfi se a nőtől várja az egzisztenciális biztonságot, meg a sorsa jobbra fordulását. A nők viszont gyakran igen. Ez az én sirámom. Nem az, hogy nem vagytok elég szolgalelkűek. Ne is legyetek. Ma már nincsenek semmiféle férfi előjogok, semmi szükségét nem látom, hogy ezen régi elvek mentén definiáljátok magatokat.

        “A szex, jaj, majd elfelejtem, a szex viszont nem kötelező és nem automatikus, és nem jár”

        Ezt sem tudom hová tenni honnét jön. Én még egyetlen férfitől sem hallottam, hogy úgy gondolná, neki “jár a szex” függetlenül attól, hogy a nő akarja-e vagy sem. Általában pont a nők szokták akarni egy bizonyos idő után.

        • istenem, ha valóban megfelelne még az arcéled, meg ami az arcéleddel jár (a nagy arcod, a nőgyűlöleted, az önzésed és a sötétség), akkor nem jönnél ide fitogtatni a fene nagy felsőbbrendűségedet.
          ha lenne akár egy nő is, akinek kellesz, akkor nem fájna neked, hogy más férfinak akad partnere. akkor nem keresgetnéd a buta kifogásokat, hogy neked miért nincs, és a buta érveket, hogy másnak miért van.
          és ha lenne egy icipici eszed, akkor hallgatnál és inkább olvasnád a bejegyzést, és tanulnál belőle, és így talán, talán, esetleg, lenne egy icipici esélyed párkapcsolatra.
          áh.

          • Végigolvastam az „olvasó” mai performanszát, az első sunyi „de hát én meg akarom érteni”-től az utolsó ocsmány személyeskedésig. Szívem szerint most megérinteném a válladat a valódi életben, hé, itt egy csésze finom kávé/tea/gyümölcslé, dőlj hátra, nevessünk együtt, másra ez a szerencsétlen úgy sem érdemes.

            • igen, az elején még csak az jön át, hogy sötét, de még milyen sötét, de tapogatózik, aztán hirtelen kibújik a szög a zsákból, és előtör a gyűlölet, a frusztráció, a tárgyiasítás, minden, amitők feláll a szőr a hátamon.

            • Bennem az első mondatánál kattant valami. A nőket és az itteni olvasókat lekezelő, fölényeskedő kérdéssel indított, a kérdésen belül pedig adott még egy rüsztös rúgást jó néhány férfitársának is. Az ilyen felütést lényegében soha nem követi érdemi beszélgetés, és csak idő kérdése, hogy mikor jutunk el a csakapénzünketakarjátok-mindennőrohattkurva-mivagyunkazisten szintig. Sajnos.

        • Te honnan veszed, hogy a távoltartás a férfiakat tartja távol? tipikus paranoia ez is, azt hiszitek, léteznek férfiak ellen hozott törvények. A távoltartás a bizonyított bántalmazókat tartja távol, ha a bántalmazott elég bátor, elszánt, és szerencséje van.

          Ez a házunkban lakó bántalmazó is újra itthon van, pedig a rendőrség szerint is súlyos testi sértés, amit csinált, több mint egy éve. Megy az ordítás ugyanúgy. Nincs segítség.

          Kifosszák. Bravó. Ilyen önző, kapzsi izék vagyunk.

          Na, befejeztük.

          • “Ez a házunkban lakó bántalmazó is újra itthon van, pedig a rendőrség szerint is súlyos testi sértés, amit csinált, több mint egy éve. Megy az ordítás ugyanúgy. Nincs segítség.”

            Na ebből pont az látszik, hogy az ilyen törvények a ténylegesen erőszakos, bántalmazó hajlamú férfiak ellen hatástalanok, azokat nem tartják távol. Tehát semmi másra nem jó, minthogy az ügyetlenebb, érdekeit kevésbé érvényesíteni képes kategóriába tartozó férfiakkal szemben egy rafináltabb, ügyesebb nő felhasználhassa ütőkártyaként pl válásnál. Aki ténylegesen egy erőszakos bűnöző, az tojik a törvényekre, hiszen ha tiszteletben tartaná őket, akkor nem is lenne bűnöző.

            A távoltartás egyébként tényleg rossz példa volt, mert a jogalkotó szándéka szerint azt csak erőszakosság esetén lehet elrendelni.
            De ettől függetlenül hányszor hallani olyant, hogy a felesége “kidobta” a férjet a lakásból, pl azért, mert rajtakapta, hogy csókolózott a pultoslánnyal. De fordítva elég érdekes lenne, ha mondjuk a férj csomagolná össze a felesége cuccait és rakná ki a lakásból, mert rajtakapta a nőt csókolózni a pizzafutárral. Akkor mindjárt lenne belőle balhé, meg rendőrségi ügy, hogy neki nem volt joga kizárni a feleségét.

            • “Tehát semmi másra nem jó, minthogy az ügyetlenebb, érdekeit kevésbé érvényesíteni képes kategóriába tartozó férfiakkal szemben egy rafináltabb, ügyesebb nő felhasználhassa ütőkártyaként pl válásnál.”

              ? Lerohad az agyam. Te miről beszélsz????

            • Van erre egy remek megoldás, nem kell csókolózni a pultoslánnyal (és a pizzafutárral sem, még mielőtt), hacsak nem független az ember…

        • Az elejét ugorgyuk át, mert csak. De hogy ” Általában pont a nők szokták akarni egy bizonyos idő után.” Ezen megakadtam. Micsoda felháborító elhajlás ez a nők részéről! Nincs elég a rovásukon, még ez is! Hogy akarják a szexet! Egy bizonyos idő után! Szinte szégyellem, hogy nő vagyok.

        • Akkor az a férfi nem létezik, aki egy barátnőm ex-férje, és inkább felmondott a munkahelyén, elment munkanélkülire, de közben ugyanúgy ott dolgozott, feketén, és mindezt azért, hogy ne kelljen a fizetéséből a bíróság által kiszabott összeget fizetnie? Mert ha lejár a munkanélküli segély folyósítása, és nincs papírja arról, hogy lenne bevétele, nem kérhető számon? És akin számon kérhető, az ki fogja fizetni, ha nem akarja, mert attól tart, hogy elárverezik a házát? Ami rég nem az ő nevén van? Igyál valóságot, habbal a tetején, de nem lesz finom!

          • A kifosszák-ra csak annyit: mikor anyám elvált a nevelőapámtól, több mint 10 éve voltak házasok, és a törvény azt mondja, hogy ennyi idő alatt a vagyon feleződik. Vagyis az anyám nevén levő lakás fele járt a nevelőapámnak. nem adtuk el, de vettünk neki egy másikat, és vajon milyen pénzből? Az én nagyanyai örökségemből. Ki van akkor kifosztva? Elefes, elefes, elefes.

      • “az elvált férfiak jó kétharmada gyakorlatilag egy fillért sem fizet.”
        Igazán nem értek egyet egy olvasóval, de azért ez több mint erős. Nekem még az egyharmad is soknak tűnne. Honnan veszed? Ha van kimutatott jövedelme, magyarul dolgozik, akkor abból akár bírósági úton is le lehet tiltani, ennyi pasi nem lehet munkanélküli/fekete munkás.

    • ez a poszt semmit sem ir az (elvart) norol, csak ezt a bekezdesnyit:

      “Ez, amit írok, nem jelenti azt, hogy a nők oly egészségesek és kompaktak, de az biztos, hogy többet tesznek bele abba, hogy a család és általában a társadalom is működjék, és kevesebbszer szórnak homokot, faágat, dinamitot a fogaskerekek közé (ekképpen a tradíciók, a Rend fenntartói is) (fizetetlenül, leginkább). Valamint mérhető mutatók szerint világszerte és hazánkban is sokkal rosszabbul élnek, ami a választás szabadságát, önrendelkezést, biztonságot, jogokat, vagyont illeti.”

      minden, nokre vonatkozo implikaciot csak te latsz bele. es hat implikacioid elsosorban a gondolkdasmododrol mutatnak sokat.

    • “ha a férfi ilyen “elég férfi” aki önálló is, meg házias is, az minek élne együtt nővel? ”
      Hát pl. azért, mert szeretne egy társat, egyenjogú és -rangú embert maga mellé. Szeretetért (kapni és adni). Hogy intellektuális partnere legyen, hogy gyerekük(-eik) legyen(ek), akiket együtt nevelnek.
      “kenyérkereső robot, meg az ügyeletes bűnbak, ha valami nem úgy megy, ahogy kéne?”
      Hát, ha az lesz belőle, akkor minden, csak nem elég férfi. Vagy ha a kapcsolat olyan, akkor kilép belőle.
      Most olvasom a további kommenteket. Na mindegy, most már elküldöm.

    • Na látod, ez egy érdekes kérdés. A magyar férfiak jelentős százaléka szerint az ideális családhoz hozzátartozik, hogy a feleség (ha nem is örökre, de hosszú időre) feladja a munkáját és főállású anyává avanzsál.
      Hogy aztán később okolják őket ugyanezért: “te nem csináltál semmit, nem kerestél pénzt, én tartottalak el”.
      Vagy amikor én (vagy valamelyik másik szőröslábú feminista) kifejtem, hogy nem áll szándékomban feladni a munkámat, “csak arra a néhány évecskére, évtizedecskére” sem, illetve céljaim közé tartozik jól (jobban) keresni, akkor meg az a baj: jaaajaztnemszabaaad, mert oda a nőiességed, blablabla.
      Van rajta sapka – nincs rajta sapka.
      A hagyományos családmodellben hívő nőtől tartotok, mert majd nagyobb házat meg nagyobb kocsit meg ékszereket akar, miközben ő maga büfiszagú anyakocává hízik, az anyagi függetlenséget választótól tartotok, mert… miért is? Mit szeretnétek?

      “Ahhoz nagyon oda kell tennie magát, azaz munkamániásnak kell lenni. Ez pedig kiveszi a férfi erejét, és akkor már nem tud otthon házias lenni.”

      Nemrég mesélte (férfi) kollégám, hogy egy másik kolléga hogyan bukott le az asszony előtt a “munkamániájával”. Kiderült, hogy túlóra címén netezik az irodában, hogy addig se kelljen segíteni a kisbaba körül.
      Nem látom szűkebb és tágabb környezetemben sem, hogy annyira belepusztulnának a férfiak (családapák) a munkába. Ha igen, akkor a feleség is gürcöl. A legtöbb család kétkeresős. Amelyik nem, még az is gyakran azért nem, mert a nő – lévén kisgyerekes anya – nem kap munkát.

      • Ha a “férfiakat” nem mint homogén halmazt látnád, hanem elfogadnád, hogy különbözőek, akkor feloldódna ez az ellentmondás. Vannak férfiak, akik a független nőktől tartanak, és egy kiszolgáltatott helyzetben lévő házicselédre vágynak. Aki nem tud “lelépni”, felneveli a gyerekeit, és kiszolgálja őt magát. Bizony, akár tetszik, akár nem, többnyire az “igazi” (jól szituált) férfiak, akiket ti kerestek, azok ilyenek. Ha már megfelelő egzisztenciával rendelkezik, “tudja mit akar”, bőven vannak erőforrásai, akkor lehet nője amennyit csak akar, mert megfelel a konzervatív férfi nemi szerepének, amit ti nők annyira kerestek egy férfiban. Akkor nem igényli, hogy a nő is hozzá hasonlóan sikeres legyen, és elég pénzt keressen. És mivel tisztában van vele, hogy egy erős független nő kevésbé lesz kiszolgáltatott neki, ezért valószínűleg nem ilyent választ otthonra, hanem mondjuk egy egzisztencia nélküli huszonéves egyetemistát. Most jöhet az, amit itt szoktatok hogy igen, mert megteheti, a patriarchális rendszer (valójában a nők, mert ugye a huszonévest senki nem kényszeríti, hogy egy nála jóval idősebb, stabil egzisztenciával rendelkező, mondjuk üzletemberhez menjen hozzá) ezt lehetővé teszi számára. Mellette legfeljebb tart majd szeretőket is, vagy prostikhoz jár, ha a “főállású családanya” koca méretűre hízott pár gyerek után, és már nem kívánja.

        Más férfiak meg mást akarnak. Egy kevésbé hím soviniszta, nemi szerepének kevésbé megfelelő férfi szerintem nagyon is örülne egy erős független nőnek, aki nem csak a (jellemzően kevés) pénzét akarja költeni. És mivel tudja, hogy érte nem “döglenek” annyira a nők, ezért jobban meg is becsüli. Ezen kívül ha a nő is dolgozik, (és keres is, nem csak 20. kávékevergető az irodában, vagy részmunkaidős, bagóért) akkor sokkal inkább elfogadható a férfi számára is, hogy ő is kivegye a részét az otthoni “fizetetlen” munkából, mint a háztartásvezetés, és a gyerek gondozása, felügyelete.

        Félreértések elkerülése végett nem a férfiakat akarom mentegetni, bizony ők is hibásak ebben, illetve az egész “Rend” amiben élünk, és amiről itt gyakran szó van. Csak annyira szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindig kettőn áll a vásár. A nő sem lehet felelőtlen, nem foghatja meg a “könnyebbik” végét a dolognak a felfelé házasodással, meg a “hagytam megtörténni”-vel, mert annak sokszor ÁRA VAN, mégpedig legtöbbször azok a problémák, amik a nő függetlenségét, önrendelkezésének korlátozását jelentik egy ilyen kapcsolaton belül. A sikeres férfi, aki jól keres, és el is tud tartani, úgy fog gondolkozni, hogy részemről ezt teszem bele a kapcsolatba, a pénzt, akkor mi a fenét akar még ez a nő, hogy itthon is pelenkát mossak? És ő mit csinál? Aztán oké, hogy sokszor az a történet vége, hogy a fiatal nő időben megunja a dolgot, és elválik, keres egy korban inkább hozzáillő partnert, és a válásnál kifosztja a sikeres férfit, aki utána veri az asztalt, hogy persze a nők ilyenek. Igen, a férfi is hibás, mert nem látta ezt a kockázatot előre. De a nő is hibás, bizony felelős a saját döntéseiért. Ha egy ilyen kapcsolatot választott, akkor ennek az árnyoldalait is megkapja, nem csak az előnyeit. Ha már nektek nőknek (mert a férfinak ugye nincs) legalább van választásotok, hogy inkább az önállóság, vagy a kényelmes eltartottság az önállóság feladásával, és a házicseléd-szereppel, el kellene tudni dönteni, melyik utat választjátok, és melyik életmód a szimpatikus, és ennek megfelelően párt választani, nem pedig ilyen sablonok szerint hogy milyen képességekkel kell rendelkezzen az “igazi férfi”. Olyan férfi, akinek nincsenek hátrányos tulajdonságai, csak előnyei, csak a mesében létezik szerintem.

        • “Olyan férfi, akinek nincsenek hátrányos tulajdonságai, csak előnyei, csak a mesében létezik szerintem.”
          Az a baj, hogy te kibaszottul nem tudsz olvasni. Senki nem írta, hogy tökéletes férfira vágyik. Ami pedig a jelen bejegyzésben olvasható, az a felnőtt ember ismérve elsősorban, egy szükséges minimum ahhoz, hogy egy kapcsolat élhető legyen, és benne a felek fejlődhessenek, boldogulhassanak.

          Ja, és fogd már fel végre, hogy mi nem úgy gondolunk a párkapcsolatra, mint amit “finanszírozni” kell, mert nem üzleti alapokon nyugszik. Te folyton erről beszélsz, csak ebben a siralmasan szánalmas keretben tudod elképzelni a kapcsolatot. Ha tényleg figyelnél, nem csak dumálnál, akkor itt ilyeneket nem is írnál, hogy “ha a férfi a pénzt teszi a kapcsolatba” – bazmeg, ez nem automata! Így nem lehet beszélgetni, hogy az alapfogalmaink sem egyeznek meg.

          • Lehet. De egy egyszerű kérdés, hogy jobban megértsd, miért rágódok ezen:
            Szerinted ha egy férfinak nincs stabil egzisztenciája és saját lakása, akkor fog tudni nőt találni? Illetve mekkora választéka lesz a nőkben? Szerintem nem túl sok.
            Most fordítva: Ha egy nőnek nincs stabil egzisztenciája és saját lakása, fog tudni férfit találni? Illetve mekkora választéka lesz a férfiakban?
            Most a kinézetet vegyük ki, tegyük fel mindkettő fiatal, és elfogadható külsejű.
            Erről beszélek, hogy a nők többet, mást várnak el egy férfitől mint a férfiak a nőtől. És akkor ugye jön az is, hogy a férfi még a hagyományos “női” tevékenységekből is vegye ki a maga részét, lehetőleg egyenlő arányban. De akkor a nő miért nem akarja kivenni a részét a hagyományos “férfi” tevékenységekből is egyenlő arányban? Miért keres még mindig hagyományos nemi szerepek szerinti férfit? Ez a paradoxon nekem. Ismét nem arról van szó, hogy a nőkre akarom fröcskölni a sarat ezzel, a férfiak is hibásak, amiért ilyenbe belemennek, de attól függetlenül ez egy fennálló egyenlőtlenség, ami szerintem egy fontos alappillére a patriarchális rendnek, amit fel akartok számolni.

            • “az a felnőtt ember ismérve elsősorban”
              Ez a lényeg, többen megírták már, hogy természetesen a párkapcsolathoz olyan nő IS kell, aki lényegében ugyanezeknek a kritériumoknak felel meg. Csak ugye a poszt a nők oldaláról írta, tehát az alap, hogy azoknak a nőknek a szempontjai, akik maguk is Elég nők.

            • szerintem ez egy fontos és komoly kérdés. a feminizmus egyik igénye a nők és férfiak egyenlő bérezése azonos munkakörben – világszerte kapnak szerényebb bérezést a nők azonos munkakörben, emellett az úgynevezett “pink collar” elnőiesedett szakmák (pl ápolónő, óvónő, satöbbinő) kimagaslóan keveset fizetnek. itt visszaérünk a bérmunka és a kapitalizmus alapvető kérdéseihez, ahogy korábban Ferenc is felhozta már (és talán msok is, nem olvastam mindig mindenkit). minél tovább foglalkozom az ilyen problémákkal (meg néha a megoldásokkal, remélem) annál nyilvánvalóbb, hogy a gazdasági rendszer és a gender szerinti elnyomás annyira átfedi egymást, hogy szinte egymás kiegészítői. jól mondod, olvasó, a patriarchális rend alapja, hogy ne legyen, ne is lehessen autonómiája az embereknek, csak hierarchikus rendszerben legyen “érvényesülés”. férfiaknak is, ahogy nőknek is? hát, is-is. férfiként sincs könnyű dolga az embernek, kivéve, ha stabil családi és anyagi hátterű, fehér, és a társadalmi rend oszlopos (majdnem azt írtam oszt’lopós…) tagja, erkölcsileg feddhetetlen és van pár befolyásos pártolója, stbstb. körbeérnek a problémák, ezért sem lehet vagy szabad kihagyni egyik összetevőjét sem a társadalomkritikában.
              röviden: a nemi egyenlőtlenség és a vagyonegyenlőtlenség egymást erősítik.

            • Nagyon-nagyon hosszú hozzászólás.

              Én még egy egész körrel visszamennék, ugyanis ez egy példátlanul beteg szocializáció eredménye, amiben az egészen ártatlan kisfiúkat arra neveljük, hogy versengők legyenek és műszaki dolgok iránt érdeklődjenek (lásd az autózástól a háborúsdiig (milyen szó ez??), és apával való közös szerelésig, bütykölésig), mert ezek jól jönnek majd a munkaerőpiacon, amelyen ha ügyesen helyezkednek el és jól versengenek, akkor majd lesz nagy fizetés, ház, autó 35 előtt, amiből egyenesen származik a ritka csinos, nagy mellű, csillogó mosolyú, feszes bőrű huszonévesekhez való korlátlan hozzáférés (ezt én annyi férfitól hallottam, tényleg, komolyan erre vágytok napi szinten?), illetve egy kisebb léptékkel mérve, így lehet családot eltartani. Ezzel párhuzamosan zajlik a kislányok indoktrinálása, szépnek kell lenni, készségesnek, tettesd magad butának, fésülgesd a baba haját, énekelj, táncolj, szavalj, tanulj idegennyelvet, légy bölcsész, tanár, ápoló, előlépési lehetőséged mélyen korlátozott, mint ahogy a zsíros fizetés is, ha autót vennél, lehetőleg kicsit és édeset (oh, mennyi “jótanácsot” kaptam én annak idején, mikor autót vásároltam, minek nőnek egy ekkora autó??), a rendszámtábla a születési éved és a neved betűinek kombinációiból, de mindez nagyjából lényegtelen, mert egyetlen végcél van: férjhez menni és gyermeket csinálni.
              Ebből a körforgásból egyébként kurva nehéz kitörni, magam is hányszor rajtakapom, hogy válaszok, megjegyzések a tudatalattimból törnek elő, nem tudom elég gyorsan javítani magam. A nagy különbség az, hogy ebben a beteg szocializációban, amelyben mindkét nem áldozat, a felnőtt férfinak mégiscsak kalsszisokkal több előjoga lesz, a társadalom sokkal több mindent néz el neki és kevesebb elvárást támaszt vele szembe.
              Az én barátnőim között is vannak nem kevesen, akiket nem valami konkrétan körülírható ambició hajt, ergó nem a szakmájukban akarnak pedánsan előrenyomulni, évek óta gyermekeket nevelnek, így a család működéséhez szükséges – kizárólag anyagi – hozzájárulás a férj részéről nagyobb. De azért hibás azt mondani, hogy én hozom a pénzt, te mosogass, mert egyrészt a férfi munkahelyi kötelezettsége ugyanakkora és ugyanolyan fizetéssel jár ha van családja, ha nincs (én összesen egyetlen egy darab férfit ismerek, aki plussz munkát vállal, amióta a második gyermekük megszületett), másrészt az a munka naponta véges, tehát elkezdődik és véget ér, és ő hazamegy pihenni (erről Éva írt már sokkal kifejezőbben, biztos olvastad te is), míg a nő által elvégzett munka nincs munkaként számontartva, a mennyisége exponenciálisan nő a család csarapodásával, kilépés belőle nincs, hely, ahova mehetne belőle pihenni, nincs és fizetés sem jár érte. Tényleg nem érzed a különbséget a két helyzet között?
              Az igazán sarkított példák a fiatal, mosolygó, szép lányokkal és a duplaannyi idős híres pasikkal főleg pletykamagazinok megélhetési forrása, egyébként szerintem sok frusztráció és kiszolgáltatottság lehet a mélyén mindkét fél részéről, de az átlag Kelet-Európai család nem így működik. Családot a benne lévő, azt alkotó egyedek tartják fenn, pénzzel, munkával, gondolattal.

              A felvezető kérdésed kapcsán eszembe jutott a saját családom, még soha nem elemeztem őket ilyen szempontból. Anyai nagyanyám egy vagyonos, nem polgári családból származik, nagyanyám titokban tanult és elszökött otthonról iskolába, mert a fogadóban több hasznát vette volna dédnagyanyám, mint az iskolapadban. Nagyanyám ennek ellenére tanítónőnek tanult. Kihelyezése után nem kevéssel ismerkedett meg nagyapámmal, aki egy enedrangú falu parasztcsaládjának egyetlen gyermeke volt, katonaságból jött haza épp. Társadalmilag és anyagilag nagyanyám lefele házasodott, nagyapám mellette végzett egyetemet, lett jogász, rövid ideig az ország legbefolyásosabb jogászainak egyike. Ebből a kapcsolatból származó anyám egy társadalmilag és anyagilag a saját szintje alatti családból származó fiúba szeretett bele, aki lett az én apám és aki egész életében azt hitte, hogy ha nem keres elég pénzt, anyám elhagyja. Az az anyám, aki egyébként gyönyörű karriert futott be, a szakmáján belül jól keresett és akit egyébként akármikor, bármikor, ma is, könnyedén és csuklóból tudtak támogatni a szülei, ha egyedül maradt volna két gyermekkel, akkor is (vagyis nem kellett őt soha eltartani). Ugyanez az anyám az, aki számtalanszor mondta el apámnak, hogy nem szeretne autót kapni, hanem inkább kirándulást és közös bevásárlást. Aztán amikor apám mégiscsak hazaérkezett az anyám születési évéből és nevéből kombinált rendszámtáblájú aprócska autóval, akkor mélyen sértve érezte magát napokig, évekig, mert anyám első kérdése az volt: kenyeret hoztál? Váláskor mégis apám maradt az emeletes kertes házzal, aminek a tulajdonosi köréből nem hajlandó anyámat kiíratni, mert pénzbe kerül, de a hiteléhez ezt a házat használja garanciának és anyámat kezesnek.
              Ebből a kapcsolatból születtem én, harmadik generációs értelmiségi, egy nagyon kis közösség mélyen tisztelt családjának első gyermekeként, aki férjhez mentem egy olyan férfihoz, aki elsőként ment egyetemre a saját családjukból, állami alkamazott, a fizetése a legjobb pillanatokban is az enyémnek harmada, és aki már 10 éve egy nagy szerelem, létező és alakuló gyermekünk apja. Hogy ezek a különbségek vissza fognak-e később ütni, bebizonyítva, hogy semmilyen esélyünk nincs kitörni a társadalmi szabályszerűségből, nem tudom. De dolgozunk rajta, hogy ne így legyen.

            • Katja
              “ezt én annyi férfitól hallottam, tényleg, komolyan erre vágytok napi szinten?”

              Ezt így nem mondanám hogy napi szinten, de igen, a férfiak poligámabbak. Egy szép nőnek a férfiak többsége nem mond nemet a szexre, akkor sem, ha esetleg érzelmileg közömbös számára a nő. A nők többségénél viszont ez másként van. A nő a sikeres férfira vágyik, a sikeres férfi ezt kihasználja, hogy a vágyakozó nőt megkapja egy kanyarra. A férfinak többnyire csak ez kell. A biológiai hátterét ennek már itt a blogon valamelyik cikk alatt (férfiak poligámabbak volt a cím ha jól emlékszem) leírtam. A nők pedig nem kerekednek felül ezen az “alfahím váró” ösztöneiken, és ezért beadják a derekukat a skalpvadászoknak. Azért, hogy a férfi ilyen “skalpvadász” pozícióba kerülhessen, verseng a többiekkel. És igen, az a baj, hogy ez társadalmilag is meg van támogatva, mert a fiúkat eleve aktív versengőre igyekszenek nevelni már gyerekkortól fogva, a lányokat pedig passzív elfogadónak. Így mivel az életmódjuk és a céljaik is különbözőek lesznek a lányokétól, a két nem nehezen érti meg egymást, és nehezen tudnak együttműködni. Erre aztán kitalálták a monogám házasságot, ahol mindkét fél “kötve” van, és eltérő szerepeik vannak. Így aztán egymásra lettek utalva, és ebből lett a patriarchális rend ami csak azoknak a férfiaknak és nőknek jó, akik egyéniségének pont megfelel a társadalom által rájuk ruházott nemi szerep. A többieknek viszont rossz. Nem csak a nőknek, hanem a férfiaknak is.

              “a felnőtt férfinak mégiscsak kalsszisokkal több előjoga lesz, a társadalom sokkal több mindent néz el neki és kevesebb elvárást támaszt vele szembe.”

              Ezt azért vitatom. 🙂 Mik lennének azok a híres előjogok? (kizárólag mai viszonylatban) Miket néz el a társadalom a férfinak, amit a nőnek nem? Miért lenne kevesebb elvárás a férfiakkal szemben? A nőktől mit vár el ez a társadalom?

              Én úgy látom, hogy a férfiakkal szemben nagyobbak és szigorúbbak az elvárások. Kezdjük például a sorkatonaságnál. Jó, ma már nincs, de amelyik országban van, ott a fiúkat akaratuk ellenére, pusztán nemi alapon kényszerítik erre. Aztán ott van a gyerektartás, élettársi tartás. Többnyire ezt is a férfiaknak kell fizetnie egy tönkrement házasság után (a kenyérkereső szereppel összhangban). Akkor a bűncselekményeknél a férfi hamarabb lesz gyanúsított, ráadásul ami a fontosabb, gyakrabban válnak bűncselekmény áldozatává, gyakrabban verik meg őket, mert férfit verni szabad, de nőt nem. (természetesen nem úgy értem, hogy a nők verik meg, hanem más, erőszakosabb férfiak) A szociális hálón is könnyebben kihullanak, a hajléktalanok 90%-a férfi. Akárhogy nézem, a férfiak sokkal kiszolgáltatottabbak társadalmi szinten mint a nők.

              A nők kiszolgáltatottsága a partnerkapcsolatra korlátozódik. Az “elvárásokat” maximum a partnere támaszthatja vele szemben, nem a társadalom. A törvények a nőket védik. A rossz partner ellen pedig lehet védekezni, megfelelő partnert kell választani. (oké, elfogadom könnyebb mondani, mint csinálni)
              A férfiakkal szembeni társadalmi elvárások alól viszont nagyon nehéz kibújni. Mondjuk úgy, hogy 2 alapszabály: soha nem szabad gyereket csinálni senkinek, és soha nem szabad “igent” mondani a házasságra senkinek. 🙂 Így lehet. De ez azért komoly lemondásokkal jár, ha belegondolsz.

              “mert egyrészt a férfi munkahelyi kötelezettsége ugyanakkora és ugyanolyan fizetéssel jár ha van családja, ha nincs”

              Ebből adódott a nem túl népszerű a kérdésem: akkor miért is kell család a férfinak? 🙂 Mi előnye van belőle azon kívül, hogy kevesebb pénze marad?

              “míg a nő által elvégzett munka nincs munkaként számontartva, a mennyisége exponenciálisan nő a család csarapodásával, kilépés belőle nincs, hely, ahova mehetne belőle pihenni, nincs és fizetés sem jár érte. Tényleg nem érzed a különbséget a két helyzet között?”

              De igen, ezt értem. Annyit tennék hozzá, hogy azért ez a 24 órás készenléti munka maximum a gyerek pár éves koráig tart, utána már szobatiszta, és kevesebb felügyeletet is igényel, pl óvodába jár. Tehát ez nem életre szóló borzadály, hanem csak addig a pár évig érvényes, amíg a gyerek nagyon kicsi és folyamatos gondozást igényel. A házimunka többi részével kapcsolatban meg nem arról volt szó, hogy a férfit is be kell vonni? Ha meg már be van vonva rendszeresen, akkor ő is mondhatja ugyanezt.

            • Komolyan szövegértési gondja van minden háborgónak, aki idetéved???
              – nem munkamániás
              – nem használja a munkáját az intimitástól való elzárkózás ürügyéül
              – napjait nem a nemek munkamegosztásának siralmas automatizmusai irányítják
              – ágyban, asztalnál is kommunikál, nem némul el
              – próbál valamit kezdeni az apaságával
              Szerinted ezek a “hagyományos férfi szerep jellemzői”? Honnan az Isten nyílából szedted, hogy az az elvárás, hogy a férfi tartsa el a nőt???
              A másik ami kiakaszt és folyamatosan felmerül: a kitartott nők legendája.
              Ma Magyarországon általában mindketten güriznek egy családban a melóhelyen. A különbség az, hogy a férfiak többsége utána a munkára hivatkozva semmit nem csinál. A nők többsége igenis egyenlő arányban veszi ki a részét a “férfi szerepekből”, míg a férfiak nagy része baszik ugyanezt tenni a “női szerepeket” illetően. Az általad emlegetett kitartott nők a társadalom olyan kis részét teszik ki, hogy nem általánosíthatsz rájuk hivatkozva.
              Én komolyan kurvára kiváncsi vagyok már, hogy melyik országban élnek azok a férfiak, akik ezeket az eltartott, lazsáló nőket emlegetik (átköltözök, esküszöm), ugyanis nekem minden nőismerősöm majd beledöglik a munka + háztartás + gyerek kombinációba, míg a férfiaknak azért jut idejük a tv/számítógép előtt üldögélésre, haverokra, hobbira, mert az “jár neki”. Az én környezetemben a nők legalább a felének még másodállása is van vagy bedolgozik távmunkában és sokan többet dolgoznak, mint a férjük. Az más kérdés, hogy mint Dani is említette, a “női munkák” pofátlanul alulfizetettek (mondom ezt tipikus “férfi szakmával”), egy nő kevesebb fizetést kap ugyanazért a munkáért és sokkal nehezebben léptetik elő, ráadásul nehéz is ugyanúgy teljesítenie, hogy az otthoni második műszak után hullafáradtan húzza az igát. Utána hazaviszi a kevesebb fizuját, ami meg is magyarázza, hogy miért is jó az otthoni munkamegosztás…
              Az meg egyenesen undorító szerintem, ha nincs elismerve munkának, hogy egy nő otthonmarad a gyerekkel amíg kicsi és nem elég, hogy sokszor egyedül felvállalja azt a irdatlan mennyiségű tennivalót, amit a közös(!!!) gyerek jelent, a hosszútávú anyagi következményeket, ami miatt még jobban elmarad majd a fizetése a férfiétól, de még éreztetve is van vele, hogy ő most jól el van tartva…

            • Oh, te egy olvasó. Mosolyogsz magadban, mi?, mert itt hullnak mellőled a beszélgetőpartnerek. Egy replay-re állított youtube videóval is hasonló szintű beszélgetést lehetne folytatni, mert akárhonnan közelíted, mindig ugyanazt a választ kapod.
              Na, de még egyszer nekiveselkedem, aztán én is feladom, te pedig megnyugodhatsz, hogy megint nyertesen jöttél ki egy vitából 🙂

              Van egy alap, amelyik közös kéne legyen egy beszélgetéshez, legalább egy kiindulási pont, amiben egyetértünk. Ez nincs meg itt, gyakorlatilag nincs meg közted és bárki között, aki eddig szóba állt veled, legyen az férfi, nő, szerző, olvasó. Nekem ez feltűnő lenne, de ne adjak kulcsokat a saját magad megértéséhez.

              Biológia. Evolució. Nálam ez nem megy. Mármint, hogy mindenféle emberi gyengeséget ezzel magyarázzunk, mentegessünk. Ez a pénisz-megszállottság, amiben a férfiak felnőnek, szerintem vegytiszta szocializáció, nem kell rögtön bedugni valahova, ha felállt, nem kell elkapni a kanyarban a nőt, csak mert lehet és megteheted, ezek nem valami ösztönös szükségszerűségek, amelyek átveszik a kontrollt feletted, hanem nagyon is irányítható érzések, vágyak. De ez, látod, egyike azoknak a dolgoknak, amiket a férfiaknak elnéz a társadalom. Mert erre vagyunk idomítva, hogy jah, hát a férfi olyan, vakargatja a tökét napestig, mert viszket neki, aztán meglát egy jó nőt és ott már nincs megállás, menni kell, becserkészni, megdugni. Én ezt ritka sértőnek és degradálónak tartom sok férfi barátomra nézve is, akik nem így működnek, szóval ez a poligámiára való hajlam biológiai magyarázata nekem sántít.
              És ha már poligámia: csak itt hánymilliószor megbeszéltük, hogy ez az erőltett monogám házasság-modell teljesen működésképtelen, nők, férfiak egyaránt belebuknak, teljeséggel előreláthatatlan és kivitelezhetetlen. Szóval, legyen poligámia, vagy valami egyéb, köteleződjék az, aki úgy érzi, de legyen egyformán tekintve nő és férfi esetében.
              Kedves lenne, ha a patriárchális rendszert így felvázolhatnánk két szóban, hogy a nők nem adnak lennébb az alfahím-váró attitűdből (vagyis ők a hibásak, amiért a férfiakat versengésre késztetik – nem érzed, milyen egy zöldostoros szintjén kezeled az ilyen férfit?), a pasik meg mennek a farkuk után, ergó, amikor az alfahím-váró találkozik a sklapvadásszal, akkor lesz a patriárchátus. Az a több évszázados hátrány, amely során a nők nem tanulhattak, nem olvashattak, nem dolgozhattak, nem kereshettek pénzt, nem dönthettek a férjeikről, nem szólhattak bele a gyermekeik nevelésébe, nem választhatták meg a ruházatukat, nem mehettek egyedül az utcára, nem állhattak szóba idegen férfiakkal, nem öltözkodhettek tetszésük szerint, nem szavazhattak, de vikszolhatták a kályhát vagy söpörhették a padlót napestig, ez nem számít. Ez mind csak felkészülés volt a 21. század alfa-hímjére.

              Te mit vársz el egy nőtől? És magadtól?

              Én úgy látom, hogy a nőkkel szemben nagyobbak és szigorúbbak az elvárások. Kezdjük például a nemi erőszakkal. Jó, ma még mindig van, és amelyik országban van, ott a nőket akaratuk ellenére, pusztán nemi alapon kényszerítik erre. Aztán ott van a gyereknevelés, élettárs ellátása. Többnyire ezt (gyereknevelés) is a nőknek kell fizetnie egy tönkrement házasság után (a kenyérkereső szereptől függetlenül). Az élettárs ellátását pedig a házasság teljes egésze alatt. Akkor a bűncselekményeknél a nő hamarabb lesz áldozat, ráadásul ami a fontosabb, gyakrabban válnak megalázó beszólások, utánfüttyentések, tapogatás, molesztálás, hatalommal való visszaélés áldozatává, gyakrabban diszkriminálják őket, mert nőt alázni szabad, de férfit nem. (természetesen nem úgy értem, hogy a nők alázzák meg, hanem más, erőszakosabb férfiak) A szociális hálón is könnyebben kihullanak, a gyermeküket egyedül nevelő szülők 90%-a nő. Akárhogy nézem, a nől sokkal kiszolgáltatottabbak társadalmi szinten mint a férfiak.
              Hm?

              S akkor van itt két kérdésed a végén, ami nekem ellentmondásos, de lássuk.
              “A férfiakkal szembeni társadalmi elvárások alól viszont nagyon nehéz kibújni. Mondjuk úgy, hogy 2 alapszabály: soha nem szabad gyereket csinálni senkinek, és soha nem szabad “igent” mondani a házasságra senkinek. 🙂 Így lehet. De ez azért komoly lemondásokkal jár, ha belegondolsz.”
              “Ebből adódott a nem túl népszerű a kérdésem: akkor miért is kell család a férfinak? 🙂 Mi előnye van belőle azon kívül, hogy kevesebb pénze marad?”

              Hát nem kell. Ez a trükkös az egészben. Miből gondolod, hogy egy férfinak kell család? Pontosítok, annak a férfinak, akit te alapul veszel. Mert aki engem szexuálisan és intellektulisan izgat, annak kell, de ez egy másfajta férfi, beszéljünk a te pasidról.
              Nem kell. Sem férfinak, sem nőnek a család nem kell. Lehet akarni, és ahhoz megtenni a szükésges lépéseket, de ha ezt nem akarod, mert nem éri meg, mert aztán utána kell cipőt venni a gyereknek és mittomén foglalkozni vele óvodás koráig, mert utána szerencsére önellátó lesz, akkor nem kell belevágni. Te meg is találtad a megoldást, nem szabad házasodni, nem szabad gyermeket vállani. Egy csomó nyűgtől megkíméled magad (és egy csomó nőt, de ez csak ilyen személyeskedés), nem értem, mi a lemondás, amiért aggódsz. Hosszú távon sokkal jobb életed lesz, nem kell másra költsd a pénzed, senki nem nyúl a cuccaidhoz, lehet kergetni a farkad életed végéig. Csak van valami lemondás ebben, vajon mi az?

            • Niki
              “Én komolyan kurvára kiváncsi vagyok már, hogy melyik országban élnek azok a férfiak, akik ezeket az eltartott, lazsáló nőket emlegetik”

              Pedig lentebb már meg is fogalmaztad: A nők jellemzően kevesebb pénzt visznek haza. Ez a lényeg. Olyan férfit, aki náluk kevesebbet keres, meg általában nem választanak partnernek. Olyant én nem írtam, hogy “lazsáló nők” mindössze annyit, hogy a nők olyan férfiakat részesítik előnyben, aki képes a “családfenntartó” szerepet betölteni. Ez pedig konzervatív szemlélet.

              “egy nő kevesebb fizetést kap ugyanazért a munkáért és sokkal nehezebben léptetik elő”

              Ez teljesen igaz. Ez egy meglévő társadalmi egyenlőtlenség, amit orvosolni kéne. Igazságtalan is, mert ha megfordítjuk, akkor azt is jelenti, hogy egy nőnek ahhoz hogy ugyanannyit keressen mint egy férfi, többet kell teljesítenie.

              “ráadásul nehéz is ugyanúgy teljesítenie, hogy az otthoni második műszak után hullafáradtan húzza az igát”

              Ez viszont nem elfogadható, mert mi van azokkal a férfiakkal, akik egyedül élnek, és egyszemélyes háztatást vezetnek? Akkor ez rájuk is igaz? Vagy mi van az olyan családokban, ahol a férfi is kiveszik a részüket az otthoni melóból? Akkor rájuk is igaz?

              “Az meg egyenesen undorító szerintem, ha nincs elismerve munkának, hogy egy nő otthonmarad a gyerekkel amíg kicsi”

              Erről már régebben írtam valamelyik bejegyzés alá, tételesen felsoroltam azt a kb. 15-féle önkormányzati és állami támogatást, amit kizárólag kisgyerekesek vehetnek igénybe. A kisgyerekeseket kiemelten védő egyéb törvényekről ne is beszéljek. Nem értem, hogyan kéne még máshogy is “elismerni”? Még több állami suska? Közgazdasági alaptétel, hogy az állam csak azt tudja szétosztani, amit más, dolgozó emberektől elvesz. Tehát minél magasabbak az állami támogatások, annál kevesebb pénzt kapsz a munkád után fizetésnél. Ezért ez nem jó ötlet. Arról nem is szólva, hogy olyannyira el van ismerve, hogy az ország szegényebb régióiban több gyerek után annyiféle támogatást vesznek fel, amiből az egész család (szülők is) megélnek. Mi a haszna annak, hogy olyan gyerekek szülessenek, akik felnőttkorukban sem lesznek képesek beilleszkedni a társadalomba, (mivel nem megfelelően iskolázottak, és nem megfelelő körülmények között nőnek fel) hanem szintén az állami kasszán akarnak majd megélni?

              Ha a “gyerekezés” ilyen borzasztó nagy munka, akkor nem kell gyereket szülni és kész. Nem kötelező. Ugyanúgy, mint ha egy férfi nem akarja a gyerekre költeni a pénzét, akkor ne csináljon gyereket.
              Azért, hogy valaki a saját gyerekét neveli, saját háztartását rendbetartja, miért kéne hogy munkaként elismerés, pénz járjon érte? Ha én elvégzem itthon a házimunkát, én sem mondhatom, hogy ez a munkám, és ezért pénzt akarok. Ha bejárónőt fogadok, akkor ő viszont kap érte pénzt, neki ez a munkája, mert nem a sajátját tartja rendben. Ha kimegyek a kertembe kihúzkodni a gazt, akkor azért se kapok pénzt. Ha kertészt fogadok, akkor az viszont pénzért csinálja meg ezt nekem. És sorolhatnám tovább.
              Amit magadnak csinálsz, az mindig ingyenes. Viszont nem kell érte fizetned, hogy más csinálja helyetted. Ha elmész bébiszitternek valakihez, és gondozod az ő gyerekét, akkor az el lesz ismerve munkaként, és meg is lesz fizetve.

              • (Cizellált hozzászólás következik:)

                ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

            • Egy olvasó:
              Látom ebből a gonosz nők csak a pénzre hajtanak álláspontból nem vagy hajlandó engedni, hiába nem utal arra semmi a blogbejegyzés szövegében sem, hogy kötelező a férfinak többet keresni és írjuk jó páran, hogy mi nem ez alapján választunk párt. Viszont igenis egy felnőtt embernek legyen egy normális (átlagos) állása minimum, meg némi elképzelése a jövőjét illetően, ne csak úgy éljen bele a nagyvilágba egyik napról a másikba minden céltudatosság nélkül. Ez egy felnőtt nőtől is ugyanúgy elvárás…
              “Vagy mi van az olyan családokban, ahol a férfi is kiveszik a részüket az otthoni melóból?”
              Azért ez nagyon ritka még, sajnos… Sokan pedig, ha ki is veszik a részüket, akkor sem olyan arányban, mint kéne, mint ami az ő részük lenne, ha pl. egyedül élnének (“A múlt hónapban is kivittem a szemetet…”). Én igenis azt tapasztalom, hogy ha összeadjuk az összes teendőt, ami a család működéséhez kell (az anyagiak előteremtése, gyereknevelés, házimunka, a logisztika stb.), akkor a legtöbb családban a nők sokkal többet dolgoznak!
              Én sehol nem írtam (idézd, ha mégis), hogy ezt a fizetetlen munkát honorálja még jobban a társadalom (bár lenne benne ráció, hiszen mégiscsak adófizető utánpótlás lesz kinevelve, nem véletlen vannak betojva, hogy “fogy a magyar, jaj”), hanem azt írtam, hogy családon belül vannak ezek a fizetetlen, lenézett munkák a nők nyakába varrva, miközben a “férfi szerepekből” egyenlő arányban veszik ki a részüket, még ha a társadalom nem is honorálja ugyanakkora fizetéssel ezt.
              “Nem értem, hogyan kéne még máshogy is “elismerni”?” Például egyenlő munkamegosztással? Meg nem kéne, hogy ilyen hatalmas tehernek számítson, hogy a munka után még törődik az apa a családjával meg megcsinálja a maga részét, mert ez a nőktől bizony elvárás és ha nem teljesítik, akkor megy a szaranyázás… Te is ki vagy akadva, hogy hogy képzeljük, hogy munka után még törődjön a családjával meg (uramisten!) a feleségével. (“És akkor ugye jön az is, hogy a férfi még a hagyományos “női” tevékenységekből is vegye ki a maga részét, lehetőleg egyenlő arányban.”).
              Azt meg tök morbidnak tartom, hogy pénzben mérjük azt, hogy kinek mennyi joga van a szabadidőre vagy mennyit kell tennie a kapcsolatért/családért! Sok ismerősnél a férfinak és a nőnek is irodai melója van, egyik sem fárasztóbb a másiknál, de ha a férfi többet keres akármennyivel is, akkor jogosnak érzi, hogy cserébe semmit ne csináljon otthon. Javíts ki, ha tévedek, de te is erre célzol kb., hogy ha olyan férfival jön össze a nő, aki többet keres, akkor nincs joga elvárni, hogy egyenlő mértékben vegye ki a részét a közös dolgaikból. Megjegyzem nekem nem lenne pofám ehhez. Én mondjuk hiába keresek kétszer-háromszor többet, akkor is megcsinálom a dolgok rám eső részét otthon még munka után, mert tudom, hogy az a másik szerencsétlen, akit szeretek, is húzta az igát aznap… A férfiak többsége miért érzi ezt olyan igazságtalan elvárásnak a nők részéről??? Komolyan hogyhogy nem sajnálja ilyenkor a másikat?
              “Ha a “gyerekezés” ilyen borzasztó nagy munka, akkor nem kell gyereket szülni és kész.” Nem is szülnek sokan. Persze ezért is csak a nőket basztatja mindenki… Véletlenül sem gondolkodnak el az okokon. Megjegyzem ez is egy férfiprivilégium, hogy nyugodt szívvel dönthet úgy, hogy nem vállal gyereket és senki egy rossz szót nem fog szólni.
              “Amit magadnak csinálsz, az mindig ingyenes.”
              Imádom ezt az érvet. Kár, hogy nem csak magának csinálja az ember, hanem az egész családnak…

            • Niki
              “Látom ebből a gonosz nők csak a pénzre hajtanak álláspontból nem vagy hajlandó engedni, hiába nem utal arra semmi a blogbejegyzés szövegében sem, hogy kötelező a férfinak többet keresni és írjuk jó páran, hogy mi nem ez alapján választunk párt.”

              Amikor a “nőkről” írok így általánosságban, az nem azt jelenti, hogy minden egyes nőre feltétlenül igaz. Ti lehettek kivételek. A nők átlagának felfogásáról írtam ezt, mert ezt látom magam körül, hogy elég ritka az olyan nő, aki párválasztásnál nem nézi, hogy álmai szerelme mennyire befolyásos és mennyire van eleresztve anyagilag. Ha van lehetőségük választani egy befolyásos gazdag, vagy egy névtelen szegény fazon között, akkor inkább a gazdagot választják sokszor még akkor is, ha az emberileg kevésbé tűnik pozitív karakternek.

              “Azért ez nagyon ritka még, sajnos…”

              Én nem így gondoltam. De már annyian írjátok itt, hogy a férfiak többségének büdös a házimunka, hogy kezdem elhinni. Ezen a férfimentalitáson viszont változtatni kéne a 21. században.

              “mégiscsak adófizető utánpótlás lesz kinevelve, nem véletlen vannak betojva, hogy “fogy a magyar, jaj”)”

              Ez nem feltétlenül igaz. Nem minden gyerekből lesz felnőttkorában adófizető. Ehhez megfelelő családi háttér, és iskolázottság szükséges. Az a probléma, hogy jellemzően azokban a családokban születik extra sok gyerek, ahol ennek a háttere nincs meg. A nem megfelelő nevelést kapott, nem megfelelő szülői mintát látott gyerekek felnőttkorukban sokszor vagy bűnözők lesznek, vagy ők is “gyerekgyártásból” és az ezért igényelhető állami támogatásból élnek meg. Ezért nem jó, ha az állam “munkának” veszi a gyerekszülést és pénzügyileg megfizeti.

              “Javíts ki, ha tévedek, de te is erre célzol kb., hogy ha olyan férfival jön össze a nő, aki többet keres, akkor nincs joga elvárni, hogy egyenlő mértékben vegye ki a részét a közös dolgaikból.”

              Nem arra gondolok, hogyha az egyik fél akár egy kicsivel is kevesebbet keres, akkor már automatikusan helyezkedjen bele az “otthoni szolga” szerepbe. De ha mondjuk a férfi sokkal többet keres, a nő meg nem tud, vagy nem akar normálisan fizető állást vállalni, akkor ne akarjon igényt tartani a sikeres, önálló nőknek járó szabadságra és önrendelkezésre. Akkor törődjön bele hogy ő eltartott, és úgy tudja hasznossá tenni magát, ha legalább az otthoni munkában helytáll. Legyen szerény, ne követelőzzön, ne pazarolja a pénzt ha már másvalakinek kell azt helyette is megkeresnie.
              Persze fordítva is így gondolom, ha a nő sokkal többet keres, a férfi meg szerény jövedelmű vagy munkanélküli, akkor a férfinek kell az otthoni teendőkben nagyobb részt vállalnia akkor is, ha ez ellenkezik a “férfias” szerepkörrel. Viszont ez a verzió a gyakorlatban ritka, hogy egy sikeres nő egy munkanélküli, vagy igen szerény jövedelmű férfivel él együtt huzamosabb ideig.

              Ha valaki otthon van a gyerekkel gyesen, akkor igen, az a munkája, hogy a gyereket gondozza, amíg a párja helytáll a pénzkeresés terén. Akkor vegye is komolyan a munkáját, és ne akarja ezt is a másik félre lőcsölni, meg mellette szabadidőt meg kikapcsolódást, szórakozást követelni. A munkahelyen sincs ilyen, hogy én elvállalom a munkát, de azért csináld te is egy kicsit helyettem, mert egyedül túl sok ez nekem. Megjegyzem, ma már a férfi is mehet gyesre, ha a nőnek megvan a lehetősége és az akarata arra, hogy ő legyen addig a családfenntartó és ha neki ez tűnik egyszerűbbnek.

              “Megjegyzem ez is egy férfiprivilégium, hogy nyugodt szívvel dönthet úgy, hogy nem vállal gyereket és senki egy rossz szót nem fog szólni.”

              Miért, a nő nem dönthet úgy? Ki kényszeríti? A gyerekvállalás nem kötelezettség, hanem egy szabadon választható lehetőség. Egyébként meg a férfinek is beszólogatnak, ha nem akar gyereket.

            • “Akkor vegye is komolyan a munkáját, és ne akarja ezt is a másik félre lőcsölni, meg mellette szabadidőt meg kikapcsolódást, szórakozást követelni. ”
              Jól értem? A pasi tehát a fizetéséért dolgozik heti 5 napban napi 8 órát, aztán hazamegy szegény fáradtan, a nő meg ugye nem keres pénzt, tehát ne panaszkodjon, hogy ő heti 7 napban, napi 24 órában (de mindenképp több mint 8) főzmostakarítgyerekrefelügyel, hanem örüljön, hogy végre hazajött a férje, és őr is kiszolgálhatja? Esetleg még arra is ügyeljen, hogy a pasi nyugodtan pihenjen, ne zavarják a gyerekek a TV nézés közben, meg legyen ideje hétvégén horgászni, stb. meraznekijár, az asszony (de persze gyesen levő férj is fordított esetben) meg készítsen neki hideg útravalót két pelenkacsere közben?

            • hahh, a gyerekkel egész nap otthon levő anyuka. ne akarja másra lőcsölni, ne akarjon szabadidőt. Mondd, kedves olvasó, hány órás munka a gyerekezés? elméletben? Napi 8?10? Mondom, in reality: 24/7. Nincs ebédszünet, nincs betegállomány, nincs szabadság, nincs munkaidő vége, nincs hétvége, nincs nyaralás. 3-4-5-6 évig. Te ebbe belegondoltál? Válaszolok: nem. Na, egyes már megint, leülhetsz. Tantárgy? Hétköznapi Ismeretek az Életről. Most obszcén szavak tolulnak a klaviatúrára, abba is hagyom.

            • “Akkor vegye is komolyan a munkáját, és ne akarja ezt is a másik félre lőcsölni, meg mellette szabadidőt meg kikapcsolódást, szórakozást követelni.”
              Miért ne? Te írtad, hogy gyesen lenni (ti. azt a pénzt a gyermekgondozásért, -nevelésért kapja az illető) munka. Ahhoz nem jár a kikapcsolódás?
              A munkahelyről hazamész pihenni, a gyesen lévőnek viszont 24 órás a műszakja.
              Ezzel nem azt mondom, hogy mindent lőcsöljünk rá arra, aki pénzt keres, csupán azt, hogy a gyereknevelés mellett is jár a kikapcsolódás.

            • “A munkahelyről hazamész pihenni, a gyesen lévőnek viszont 24 órás a műszakja.”

              Hagyjuk már ezt a durva csúsztatást. Milyen család az, amire szerinted 24 sőt akár most annyit mondok, aktív tevékenységben mérve napi 2-3 óránál több házimunkát kell végezni? Egész óvodát tartotok?
              A gyerek pelenkáját néha ki kell cserélni. Ja néha meg is kell szoptatni, vagy ha sír, fel kell venni. Esetleg még főzhetsz is mellette a férjednek. Aztán közbe meg egész nap netezhetsz. Ez lenne az a borzasztó 24 órás munka?

              Ha olyan könnyű egy család anyagi fedezetét előteremteni, akkor rajta, lehet csereberélni. Ma már lehetsz te is családfenntartó, elmehetsz dolgozni napi 8-10 órában, amíg a férjecskéd /párod meg vigyáz a gyerekekre. De elég pénzt keressél, mert a gyerekek ugye sokba kerülnek. Valamiért ezt mégis igen kevés nő választja. Pedig meg van rá a lehetőség. Akkor miért nem? Ha olyan könnyű pénzt keresni, és olyan borzasztó nehéz a házimunka, akkor miért nem a pénzkeresést válasszátok?
              Ez itt a kérdés.

            • Olvasó, láttál te már kisgyerekes családot közelről? Szerintem messziről se. Mondom: egy gyerek: újszülött, kijössz a kórházból, fáradt vagy szülés után és rengeteget szoptatsz (nem te). Éjjel is. Két-háromóránként. (én 8 hónapig másfél óránként, egy szoptatás kb 20 perc). Kaját készítesz magadnak, amihez kell vásárolni, főzni, ha nem rendelsz és nem hoznak. Házimunka napi nettó 3 óra. A gyereket elviszed levegőzni, ha nincs olyan mákod, hogy ki tudd tenni a kertbe vagy az erkélyre. A maradék időben lerogysz, mert fáradt vagy. igénybe veszi a tested a tejtermelés, szoptatás. Ha hazajön a férjed, neki is adsz kaját, elmosogatsz, ilyenek. És nem alszol éjjel, csak ha nagyon nagy mákod van. Lehet, hogy évekig.
              Két gyerek: na, itt vannak variációk, mert lehet, hogy még otthon van, lehet, hogy már intézménybe jár, és lehet, hogy van, aki rendszeresen vigyáz rá. A nagyot levegőztetni kell, játszani kell vele, neki is kaját adni, elvinni oviba-iskolába, és ugyanúgy nettó 3 óra házimunka. Több gyerekbe meg bele se merj gondolni, nincs hozzá elég fantáziád. Menj máshova észt osztani, tuskó.

            • “Ha olyan könnyű pénzt keresni, és olyan borzasztó nehéz a házimunka, akkor miért nem a pénzkeresést válasszátok?”
              Ezt a kérdést megfordítva is fel lehet tenni: ha otthon lenni a gyerek(ek)kel ennyire hawaii-dizsi-napszemüveg, miért nem tepernek érte a férfiak? Ők otthon fészbúkozhatnának egész nap – a kölyökre csak néhány óránként kell ránézni, ugye -, míg az asszony gürizhetne a megélhetésért.
              Tudniillik még akkor is ódzkodnak tőle, ha a nőjüknek tetszene.

            • “aktív tevékenységben mérve napi 2-3 óránál több házimunkát kell végezni? ”
              Ugye te még nem voltál együtt kisgyerekkel hosszabb időn keresztül? Olvasó, ez akkora marhaság, hogy ennél többet beszélni sem érdemes róla.

              • És akkor beszéljünk a megerőltető munkahelyen a kávészünetről, cigiszünetről, meg amíg kihúzod a széket, elmész a fénymásolóig, pisilni, meg netezel… kijön könnyen ott is a napi 3-5 óra tiszta munka. Igaz-e, kedves olvasók? 😀

            • Katja
              “Ez nincs meg itt, gyakorlatilag nincs meg közted és bárki között, aki eddig szóba állt veled, legyen az férfi, nő, szerző, olvasó.”

              Mert nem is az a célom, hogy valakinek az oldalára álljak, vagy mondjuk “A” kommentjeire felfutva bebizonyítsam, hogy “B” kommentelő hülye. 🙂
              Semleges külső szemlélőként írom a véleményemet.

              “Ez a pénisz-megszállottság, amiben a férfiak felnőnek, szerintem vegytiszta szocializáció, nem kell rögtön bedugni valahova, ha felállt, nem kell elkapni a kanyarban a nőt, csak mert lehet és megteheted, ezek nem valami ösztönös szükségszerűségek, amelyek átveszik a kontrollt feletted, hanem nagyon is irányítható érzések, vágyak.”

              Ez így van, valóban kontrollálható. Ezért az nem lehet mentség pl egy nemi erőszaknál, hogy a férfi nem tudta kontrollálni. De attól függetlenül az ösztönök bennük is megvannak, és ebben látható eltérés a nemek között. A férfiak, ha tehetik, akkor minél több nőre vágynak. A nők viszont nem álmodoznak arról, hogy mindennap más pasival bújjanak ágyba. Ez azért mindenképp különbség.

              “És ha már poligámia: csak itt hánymilliószor megbeszéltük, hogy ez az erőltett monogám házasság-modell teljesen működésképtelen, nők, férfiak egyaránt belebuknak, teljeséggel előreláthatatlan és kivitelezhetetlen.”

              Ebben egyetértek. A monogámia egy mesterséges képződmény, ami a vallási szokásokra vezethető vissza, nem pedig a természetes ösztönökre.

              “a nők nem adnak lennébb az alfahím-váró attitűdből (vagyis ők a hibásak, amiért a férfiakat versengésre késztetik – nem érzed, milyen egy zöldostoros szintjén kezeled az ilyen férfit?), a pasik meg mennek a farkuk után, ergó, amikor az alfahím-váró találkozik a sklapvadásszal, akkor lesz a patriárchátus.”

              Igen, röviden összefoglalva. 😀 A férfiak tényleg ilyen “zöldostoros szinten” vannak, egyszerűen tetszeni akarnak a nőknek. Ha a nőknek az önimádó, beképzelt, nőkkel lekezelően viselkedő casanovák jönnek be, akkor a férfiak arra törekszenek, hogy ilyenek legyenek. Ha a nők a szerény, házias, nőket tisztelő férfiakat részesítenék előnyben, akkor a férfiak ilyenek akarnának lenni.
              Itt a “tetszeni” nem azt jelenti, hogy a nők megsimogatják a buksiját, és azt mondják: “milyen egy rendes srác vagy, aki mindenben segít nekem”. Nem így akarnak tetszeni, hanem úgy, hogy intim viszonyba is kerülhessenek a nővel, azaz a nő kívánja őket. Ugyanis a férfinak is akkor igazán jó a szex, ha a nő is kívánja őt, akkor alakulhat ki intimitás, érzékiség. Ennek hiányában semmi pluszt nem nyújt az önkielégítéshez képest.
              Szóval vagy a kommunikációval van baj, és a nők divatból mást mondanak “ideális férfi”-nek, mint amire valójában vágynak, vagy pedig ti is a lábatok között lévő szervben hordjátok az eszeteket párválasztásnál mint a férfiak. 🙂
              Ezt kéne eldönteni, melyik a fontosabb. Egy casanova nem akar papucs lenni, már csak azért sem, mert tudja, hogyha ilyen lesz, akkor a nője már más pasik után fog vágyakozni. Mondjuk egy olyan után, akiben van valami “férfiasság” nem pedig egy, a nő minden szavára ugró, állandóan a kegyeit kereső pincsikutya. Ha meg egy férfi kedves, szerény, szolgálatkész, az nem tud férfias, alfahím-szerű casanova lenni. Úgyhogy akkor meg erről kell lemondani.

              “Az a több évszázados hátrány….”

              Ezzel a részével is egyetértek. A szocializáció és a társadalmi berendezkedés is okozhatja. De mivel ma már más a társadalmi berendezkedés, ma már nem több évszázaddal ezelőtt vagyunk, ezért jó lenne ha a nők sem a több évszázaddal ezelőtti szempontok mentén akarnának férfit fogni.

              “Te mit vársz el egy nőtől? És magadtól?”

              Mondjuk úgy, hogy csak azokat és annyit, amennyit ő vár el tőlem.

              “Én úgy látom, hogy a nőkkel szemben nagyobbak és szigorúbbak az elvárások……”

              Ezzel a résszel nem értek egyet.
              A nemi erőszak bűncselekmény. Nem női hátrány amit el kell tűrni. A gyereknevelés oké. De mint már írtam, lehetsz kenyérkereső is, és a férfi meg vállalja a gyereknevelést ha számodra borzasztóan megterhelőnek tűnik.
              Élettárs ellátása: Nem kötelességed. Nagyfiú. Lássa el magát.

              “Többnyire ezt (gyereknevelés) is a nőknek kell fizetnie egy tönkrement házasság után (a kenyérkereső szereptől függetlenül)”

              Ez egy elég nehezen értelmezhető mondat. Mit kell fizetnie? Igen, ha a gyerek az apánál marad válás után, akkor a nőnek kéne tartásdíjat fizetnie. De ezt szerinted hányan tartják be? A férfiakat persze előveszik érte ha nem fizetnek, akkor is, ha csóró.
              Ha meg arra gondolsz hogy a nőnél marad gyakrabban marad válás után a gyerek, hát ha eddig is ő gondozta, a férfi meg a pénzt adta, akkor a válás után miért cserélnének? Ez logikátlan lenne. Tudtommal amúgy is a felek megállapodása szerint történik az elhelyezés, csak akkor jelöli ki a bíróság, ha nem tudnak megállapodni.

              “Akkor a bűncselekményeknél a nő hamarabb lesz áldozat”

              Nem feltétlenül. Szőrszálhasogatás, de pl egy nőnek segítenek ha vki bántja, a férfinak nem.

              “gyakrabban válnak megalázó beszólások, utánfüttyentések, tapogatás, molesztálás, hatalommal való visszaélés áldozatává, gyakrabban diszkriminálják őket, mert nőt alázni szabad, de férfit nem”

              Ebben igazad van.

              “A szociális hálón is könnyebben kihullanak, a gyermeküket egyedül nevelő szülők 90%-a nő.”

              Ettől miért hullanának ki a szociális hálón? Én nem sok kisgyerekes egyedülálló anyát láttam az utcán aludni. Többnyire jól elvannak az állami támogatásokból, meg az ex által fizetett tartásdíjból. Az már más kérdés, hogy az életszínvonaluk nyilván zuhan a válás után. A férfi viszont egy válás után könnyen az utcára kerülhet, mert kirakják a közösen használt lakásból, ráadásul fizetheti a tartásdíjat, aztán az albérletet, és még éljen is meg. Egy szerényebb jövedelmű férfinél ez egyenlő az anyagi csőddel.

              “Akárhogy nézem, a nől sokkal kiszolgáltatottabbak társadalmi szinten mint a férfiak.”

              Akkor nézd még jobban, hátha akkor másként látod. 😀
              A nőket, főleg az anyákat igencsak megbecsüli ez a társadalom. Legalábbis törvényi szinten mindenképp. A “férfi előjogokat” csak az erőszakos vagy kimondottam határozott machok, vagy a törvényeket figyelmen kívül hagyó rosszfiúk tudják érvényesíteni. De ez a férfiak csak egy kis százaléka.
              Persze a nők az ilyeneket tekintik “igazi férfinek”: aki tudja mit akar, tudja érvényesíteni az akaratát a nő felett. Mivel főleg az ilyenekre néztek férfiként, ebből aztán leszűritek, hogy minden férfi ilyen. Pedig ez csak egy része a férfiaknak, és nem látom helyesnek azt sem, hogy törvényi szinten is ilyen férfiakra van kalibrálva a jogrend.
              Aki meg nem ilyen, az jobb, ha nem is él senkivel kapcsolatban, mert a dúsgazdag maffiózó, milliomos nemfizető vállalkozó, erőszakos, anyagiakkal zsaroló, lelkileg terrorizáló rosszfiúkra szabott családjogi törvények miatt csak jól ráfázik, ha szétmennek.

              “Hosszú távon sokkal jobb életed lesz, nem kell másra költsd a pénzed, senki nem nyúl a cuccaidhoz, lehet kergetni a farkad életed végéig.”

              Hogy ebben milyen igazad van. Én is erre a következtetésre jutottam. 😀

            • Hajnalkám, én ma reggel már egy kanál lúgot belekevertem a teámba, de még mindig itt vagyok.

              Egy olvasó.
              Szerintem kéne írjál a Nők Lapjába. Ott kifejezetten szeretik ezeket az okos, jópofa pasikat, akik így első ránézésre vágják a társadalmi jelenségeket és összefüggéseket, meg van is nekik véleményük (mert mijük nincs), aztán persze a nap végén kiderül, hogy ők is csak egy korsó sör mellett végzik, nemzetpolitikáról, hitelkonstrukciókról és a gazdasági válságról beszélgetve hasonlósan okos és jópofa havereikkel.

              Indulhatna ilyen rovat, a te vezetésed alatt, hogy “Miért nem kellünk a férfiaknak?” Kifejezetten 30+-os szingli nőknek, akiknek a petefészkük a fülükben dübörög és már az enedik ezoterápián vesznek részt, hogy hátha van megoldás az eszükre és az igényességükre. Itt megtalálnák a választ. Minden cikket azzal zárnál, hogy “na, ezért döntöttem úgy, hogy egyedül maradok”, mintegy büntetésképpen a zavaros elvárású nőkkel szemben, akiket megfosztasz a behálózásod reményétől is.

              Annyira esetleg érdemes lesz majd odafigyelned (nyílván, ha te is egyetértesz), hogy legyen logikus a felvezetése ennek a döntésnek, mert vannak okos nők is az olvasók között. Nem túl sok, elismerem, de na, egy előtt sem érdemes lebukni. Mert vagy az van, hogy mi nők a casanova típusú gyűlölködő, megalázó pasikra bukunk, és ti férfiak nem vagytok ilyenek, ergó kevés a természetes esélyetek, rá kell játszatok erre a sovén disznó szerepre, vagy az van, hogy mi a rendes, kedves, jófej pasikra bukunk, akik szerintetek piszlicsáré kutyulik, akiktől végül elfordulunk, mert nem elég férfiasak. De ti ilyenek sem vagytok. Milyenek vagytok, egyébként, ti férfiak? Erre mindenképp térjél ki a cikkben, hogy legalább a felnövekvő generáció nagyobb eséllyel induljon a párkapcsolati piacon.

              A többit értem. Szerintem a férfiak nem zöldostorosok és nem is ostoba ösztönlények, de ez tényleg személyes tapasztalat kérdése, nekem szerencsém volt velük, sajnálom, hogy téged ők is bántottak.

              A gyermektartást piszkálnám még egy kicsit. Van ez a dolog a szexszel, apámtól tanultam, aztán gondoltam, ez akár mérce is lehetne: bármikor, és ez alatt az értem, hogy bármikor közösülsz egy nővel védekezés nélkül (és a legbiztosabb az, amiről te is tudsz, nem igaz? mert egyébként hajlamosak lennének kelepcébe csalni), akkor számíts arra, hogy abból gyermek fogan és ha igen, akkor az életre szóló kötelezettség. Az alól nincsen semmiféle törvényes, emberi, méltó felmentés.
              Még tanultam egy jót, egy középkorú, egyedülálló, jól szituált pasitól, valamelyik régi kormány idején volt államtitkár, szóval szaktekintély csajozásban. Ő azt mondta, hogy egy férfi csomagtartójában mindig legyen egy üveg bor, egy pár tiszta zokni, és néhány óvszer.
              Na de, nehogy már én kelljen neked ilyen férfias dumákat tanítsak.

            • Katja
              “Szerintem kéne írjál a Nők Lapjába.”

              Lol. Ezt nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív visszajelzésnek szántad. Most olyan sz@r vagyok mint a nők lapja, vagy olyan jó? 🙂

              “Kifejezetten 30+-os szingli nőknek”

              Ki mondta, hogy kizárólag 30 feletti szingli nőkre vonatkozik? Ha már itt tartunk, akkor a huszonévesek, ha egy náluk 10 évvel idősebb pasival kavarnak, sokkal inkább látják őket két lábon járó pénztárcának, mint a 30-asok.

              Nem konkrétan “a nők” a probléma forrása, hanem ez a társadalom, ami a nőket ilyenre neveli. A nőktől nem várják el, hogy önállóak legyenek. A férfitől pedig még mindig elvárják, hogy a nőt támogassák. Ilyenek a törvények, ilyen a közfelfogás is. Ez a probléma forrása, a patriarchális rend. Inkább erre akartam rávilágítani, illetve arra, hogy férfinak sem jó ebben a rendben lenni, nemcsak nőnek. Azért, mert itt olvasgatva valahogy az az érzésem támadt, hogy ti úgy érzitek, milyen rossz a nőknek, persze a férfiaknak milyen könnyű, nekik áll a világ. Ez nem így van. Egyes, társadalmi szerepüknek megfelelő férfiaknak jó, illetve az ilyen nőknek is, a többieknek meg egyáltalán nem jó. Így az egész párkapcsolat a különbözőségek találkozására épül, én pedig nem hiszek abban, hogy eltérő motivációjú és élettapasztalatú emberek jól kijöhetnek egymással. És láthatólag ti is ezt fájlaljátok, hogy a nőket másként kezelik, mint a férfikat. Az lenne a jó, ha a nők is csak akkor alapíthatnának családot, ha önállóak, és megvan erre az anyagi fedezetük. A férfiak akkor nem éreznék úgy, hogy nekik kell eltartani a nőket. Mert ez tudat alatt szerintem igen is piszkálja őket, ha nem is beszélnek róla. És akkor nem lenne hétköznapi hímsovinizmus, meg nők lenézése sem. Szerintem erre vezethető vissza, hogy mindkét nemtől mást várnak, ezért mindkettő úgy gondolja, hogy a másik félnek persze mennyivel jobb.

              “Milyenek vagytok, egyébként, ti férfiak?”

              Hát ahány, annyiféle. Egyéne válogatja. Nem hiszem, hogy egy sablon karakterisztikával körül lehetne írni a férfiakat, ugyanúgy mint a nőket sem. A férfias szerepet persze körül lehet írni, és pont ez a probléma, hogy ezt a nők többsége igencsak elvárja még ma is. Persze a “nőies” szerepet meg elnyomásnak veszitek. Van benne valami, de ha a nőies szerep elnyomás, akkor a férfias is az. Úgyhogy ha a férfi nem várja el tőletek, hogy a “női” részt egy az egyben vállaljátok be, akkor ti se várjátok el a férfitől, hogy a “férfi” részt viszont továbbra is tudja teljesíteni. Szerintem ha ez nem csak elméleti, hanem társadalmi szinten is így lenne, akkor nem lennének ezek a konfliktusok, és sokkal jobb lehetne mindkét nemnek az együttélés.

              “bármikor közösülsz egy nővel védekezés nélkül (és a legbiztosabb az, amiről te is tudsz, nem igaz? mert egyébként hajlamosak lennének kelepcébe csalni), akkor számíts arra, hogy abból gyermek fogan és ha igen, akkor az életre szóló kötelezettség”

              Na látod. Ez is egy egyenlőtlenség, csak erről nincs szó, mert ez nem a nőket érinti. Egy férfinak nincs lehetősége eldönteni, hogy akar-e apa lenni, ezt egyszerűen rákényszeríthetik. A nő viszont eldöntheti, hogy akar-e anya lenni. Az övé a döntés, ha nem kell a gyerek ő elvetetheti, lemondhat róla, örökbe is adhatja, ő szedhet fogamzásgátló tablettát, persze férfi fogamzásgátló tabletta nincs. Vajon miért? A gumi, meg mint tudjuk, azon túl hogy kényelmetlen, nem nyújt hatékony védelmet. A Pearl indexe 2-10 között mozog, és nagyban függ a helyes használattól. A tablettáé viszont 0,1-0,5. A férfi reprodukciós jogai nem számítanak? Egy nőre nem lehet ráerőltetni, hogy anya legyen, mert az nemi erőszak, illetve a reprodukciós önrendelkezés sértése. Persze a férfi nem mondhatja egy balul elsült kaland után, hogy ő nem akart gyereket. Neki nincs reprodukciós önrendelkezési joga, ha a nő úgy dönt, hogy teherbe ejteti magát és megtartja, akkor senkit nem érdekel, hogy a férfi akarta-e, vagy hogyan jött össze a dolog, fizetni fog mint a katonatiszt.

              • Hihetetlen az érvelési színvonalad, komolyan, üveges szemekkel nézek.

                Nem azt várja azt senki, hogy “egy az egyben vállaljátok be”, hanem azt várjuk, hogy együtt csináljuk az életet, és ne legyen ez a sandítás, mutogatás, hogy de te azt nem? mert én ezt, látod, mennyire csinálom! Ez az elidegenedés előszobája.

                Egy férfi nagyon sokat tehet azért, hogy ne legyen apa, akaratán kívül nem lehet apává tenni, csak azokat, akik azt gondolják, nekik jár, hogy a nőbe ürítsenek, a többi az ő baja. Mit jelent, hogy teherbe ejteti magát egy nő? Vagy meséljünk arról, hogy lesz a gyerek? Nem, nem fog fizetni, hanem eltűnik. Te hány olyat ismersz, akit így megfogtak, és fizet? És szerinted mi legyen a gyerekkel? A férfi, aki nem vigyázott, döntse el, hogy akkor abortusz, mert ő nem akar gyereket? Ha gyerek van, közös a felelősség, ez a tét és ennyire kell vigyázni. Mármint elvileg, mert a gyakorlatban a nők egyedül nevelik az ilyen gyerekeket, és ha apu beállít háromhavonta, vagy ad olykor egy tízezrest, más istenkirály nagyvonalú.

                Mellesleg miért dugtok ti olyanokkal védekezés nélkül, akivel ekkora istencsapása a gyerek, aki után az apa legfeljebb fizet (de ez ezrelékes arány, be kell perelni hozzá, és saját költségen bizonyítani az apaságot), és az anya nevel fel?
                “a gumi, mint tudjuk, azon túl hogy kényelmetlen, nem nyújt hatékony védelmet” — nem tudjuk, nem igaz.

                “Persze férfi azért ez a pofátlanság teteje. Biztos a szabadkőműves nők összeesküdtek, hogy ne lehessen, és megszüljék a gyerekeiteket!
                A terhesség a nő testében zajlik, ezért ő dönt felőle, ez megvan? Amíg nincs a testében olyasmi, addig egészen sokat tehetsz, hogy ne is legyen. Onnantól ő dönt. Nem mintha annyira aggódnátok a rövid szerelmek meg az egy-két éjszakák után(“balul elsült kaland”), hogy vajon nem maradt-e terhes. Vagy igen?

                Egy dobásod van még, nem kérünk több vádaskodást.

            • csakazolvassa
              “Egy dobásod van még”

              Oké, akkor ellövöm, megpróbálok utoljára valami értelmeset írni 🙂
              Nem értem, mi számított vádaskodásnak egyébként. Egyszerűen leírtam férfiszemszögből hogyan látszik, nem vádoltam senkit.

              “Nem azt várja azt senki, hogy “egy az egyben vállaljátok be”, hanem azt várjuk, hogy együtt csináljuk az életet, és ne legyen ez a sandítás, mutogatás, hogy de te azt nem? mert én ezt, látod, mennyire csinálom! Ez az elidegenedés előszobája.”

              Ezt értem. De akkor ugye az sem lenne baj, ha a férfi csak annyi pénzt tenne bele a családba, mint a nő, csak annyira venné komolyan a pénzkeresést is mint a nő (értelemszerűen tisztelet a kivételnek) és a nőtől meg elvárná, hogy az anyagi szükséglet másik felét saját maga teremtse elő a család számára. Mert akkor egyenlő a munkamegosztás, ha a “házon kívüli” azaz a köznyelvben “munkának” nevezett munkán, az anyagiak előteremtésén is megosztoznak, és nem az van, hogy ezt csinálja a férfi egyedül. De a gyakorlatban a férfitől elvárják, hogy gazdag legyen, vagy jól keressen, de a férfi semmit nem várhat el a nőtől. Ebben mi az egyenlőség, ha a jól keresés meg a vagyon csak a férfitől elvárás, de a nőtől nem? Ha a nőnek van lehetősége egy nála gazdagabb mellett egzisztenciális biztonságra szert tenni munka nélkül, de a férfinak nem? Ha a férfi csak akkor számít embernek, ha egzisztenciája, vagyona van, a nő viszont ezek hiányában is? Ezek is egyenlőtlenségek, és ezek mindenképp hátrányai a férfilétnek.
              Nem az lehet a meg nem értés oka, hogy annyira magától értetődőnek veszed, hogy a férfinek vagyona van, vagy pénzt keres, és ebből eltartja a nőt meg a gyerekét amíg gyesen van, hogy ezt már nem is veszed munkának? Megjegyzem, a férfi részéről is lemondás, hiszen amíg egyedül van és dolgozik, az általa megkeresett pénz az övé. Arra költi, amire éppen szüksége van. Amikor viszont családja van, akkor már gyakorlatilag ingyen dolgozik, mivel az általa megkeresett pénzt a családjára kell költenie. Tehát a férfi részéről is lemondással jár a gyerekvállalás, még akkor is, ha tevőlegesen nem veszi ki a részét belőle.
              Ahogy én értem, arra panaszkodsz, hogy egy kisbabát napi 24 órában felügyelni kell. Ez igaz. De egyrészt csak 1-2 évig, másrészt meg ez nem jelenti azt, hogy ez aktív, 24 órás nehéz munka. Nem ugyanaz, mintha pl pénztárban ülnél, vagy banki ügyintézőként dolgoznál, vagy sofőr lennél. Ezeknél például a munkaidőd nagy részét aktív munkával töltöd. Aztán írtad, hogy a munkahelyeken is az aktív idő 3-4 óra a 8 ból. Ez is igaz, de nem minden munkahelyen. Ezért van a legtöbb helyen teljesítményarányos bérezés. Hogy minél több legyen az aktív munkavégzés, ne pedig az “ottlétet” fizessék.
              Akkor most térjünk vissza a gyerekgondozásra. Azt is beszéltük, hogy a babával általában a nő marad otthon, és hogy ez monoton, ettől nehéz és idegölő. Akkor arra nem az a legjobb megoldás, ha mondjuk a nő mellette vállalna részmunkaidőt vagy valami egyéb munkát? Akkor kikerülne az idegölő mókuskerékből. Ez így elfogadható. De azt, h a nő munkát vállalni nem akar, de a gyerekfelügyeletet mégis részben átpasszolná a férfinak, viszont igazságtalannak tartom. A férfi eleve csak akkor tud besegíteni, ha otthon van. Előtte viszont ő már lehúzott 8 10 órát a munkahelyén mondjuk stresszes, nem könnyű munkával, mert egy jól fizető munkahelyen azért igencsak oda kell tennie magát a mai világban. A nő viszont a 24 óra készenlétből 2-3 óránál többet nem dolgozott le otthon. De az igazságosság nevében azért, mondjuk ha éjjel felsír a gyerek, akkor a férfi keljen fel hozzá, mert a nő már napközben eleget gyerekezett. A férfinak viszont reggel időre fel kell kelnie, és munkába kell mennie. A nőnek viszont nem. Ha ezt nézem, akkor ez így a férfinak aránytalanul nagyobb megterhelés. Hol itt az annyira emlegetett egyenlőség? És hol a társadalmi igazságosság, meg a férfi előjogok? A férfinak az az előjoga, hogy pusztán a neme miatt, íratlanul ugyan, de elvárják tőle hogy mások helyett is pénzt keressen? És akkor ebből lesz az, amit máskor szoktál írni, hogy a férfi “túlórázásra” hivatkozva kimaradozik, meg más nők karjaiban keres vigaszt. Talán éppen ezért. Mert így már semmi öröm nem marad az életében, csak a robot minden nap. Ezt is kéne nézni, hogy a férfinak hogyan lehetne könnyebb és jobb az élete kapcsolaton belül, mert akkor tudna jobban odafigyelni a nőre, többet törődni gyerekével. Ha családon belül a férfinak csak a kötelező robot van, meg az elvárások, akkor abból elhidegülés lesz.

              Ehhez a részhez:
              “Mit jelent, hogy teherbe ejteti magát egy nő?”

              Hát például azt, hogy a férfi tudtán kívül abbahagyja a fogamzásgátló szedését. Vagy egyéb női praktikákkal “ráveszi” a gyereket nem akaró férfit. Aztán meg csodálkozik, hogy az ilyen férfi nem lesz mintaapa. Egy kapcsolaton belül elég nehéz úgy együtt élni, hogy ne legyen belőle gyerek. Ehhez egy nagyon felelősségteljes gondolkodású és megbízható nőre van szükség. Ellenben sok a felelőtlen, önző nő, aki így akarja “megfogni” magának a férfit.

              “Nem, nem fog fizetni, hanem eltűnik.”

              lol Megint a “rosszfiús” módszer. Tényleg mindig ilyen pasikat fogtok ki? Nem mindenkinek van meg a lehetősége arra, hogy csak úgy eltűnjön a búsba. A legtöbb férfinak nincs erre lehetősége, mert “látható” élete van, bejelentett munkahelye, vagy lakása stb.

              “Mellesleg miért dugtok ti olyanokkal védekezés nélkül, akivel ekkora istencsapása a gyerek”

              Nem olyanokkal, hanem úgy általában istencsapása, ha szándékod ellenére történik. Te szeretnéd, ha a társadalom, vagy egy másik ember akaratod ellenére rád kényszeríthetné ezt? Pl megtiltanák az abortuszt meg a fogamzásgátlást egy “nemzeti népességnövelő program” keretében, így aztán ha besikerül, akkor nincs mese, gyerekezned kell, akár tetszik, akár nem. Szerintem ez ellen te is háborognál nem? Úgy éreznéd, hogy sérti a reprodukciós önrendelkezésed.

              “be kell perelni hozzá, és saját költségen bizonyítani az apaságot”

              Be kell perelni, ez igaz, de ha a bíróság által elrendelt DNS vizsgálat eredménye pozitív, akkor a férfinak kell kifizetnie. Pereskedésnél általában a vesztes fél fizeti az eljárás költségeit. Nem hinném, hogy az apasági per kivétel lenne ez alól.

              “a gumi, mint tudjuk, azon túl hogy kényelmetlen, nem nyújt hatékony védelmet” — nem tudjuk, nem igaz.”

              Most már tudod 🙂 Ha nem hiszed, nézz utána “Pearl index” címszó alatt a neten. Vannak erre táblázatok, és bizony, a gumi nem a legbiztonságosabb védekezési módszerek egyike.

              “A terhesség a nő testében zajlik, ezért ő dönt felőle, ez megvan?”

              Meg. Nem azt írtam, hogy akkor a férfi kötelezhesse abortuszra a nőt. Egyszerűen azt hiányolom, hogy a férfiak számára gyakorlatilag csak ez az egy, nem túl biztonságos védekezési módszer áll rendelkezésre, a nőknek viszont sokkal hatékonyabb, és megbízhatóbb fogamzásgátlók is vannak. Abban gondolom egyetértünk, hogy mindkét fél dolga a védekezés, nem kizárólag a nőé. Akkor meg nem az lenne a logikus, hogy a férfi számára is hasonlóan hatékony fogamzásgátlási módszerek álljanak rendelkezésre? Egy férfinak amúgy is sokkal nehezebb nemet mondania, ha egy nő akar valamit tőle az ágyban. És akkor ilyen helyzetben még gumival is bohóckodjon ott, meg aztán arra is figyeljen, hogy a nőnek is jó legyen, közbe az izéje be van szorítva egy szűk zacskóba, és arra is igencsak vigyázzon, nehogy ez a zacskó lecsússzon, vagy kiszakadjon, mert akkor ő lesz a hibás.

              “Nem mintha annyira aggódnátok a rövid szerelmek meg az egy-két éjszakák után(“balul elsült kaland”), hogy vajon nem maradt-e terhes. Vagy igen?”

              Hát szerintem akinek van egy élete, mondjuk látható egzisztenciája, lakása, stb. annak igen is kell aggódnia. Ez talán megmagyarázza, miért mindig az “eltűnős” rosszfiúkkal kerültök ilyen kapcsolatba. Mert annak nincs félnivalója.

              “Amíg nincs a testében olyasmi, addig egészen sokat tehetsz, hogy ne is legyen.”

              Hát igen, na megyek, elköttetem magam 😀 😀
              A bajom az, hogy szerintem nem tehet elég sokat. Nem készülhet fel rá pl tablettával. Ott, adott helyzetben pedig nehéz tenni ellene. Annál is inkább, mert a nők valamiért mindig azt akarják, hogy az az izé bekerüljön abba a bizonyos szervbe is egy kicsit. Pedig a férfinak teljesen jó lenne azon a szerven kívül is. És akkor nincs, legalábbis minimális a kockázat.

              • ” A nő viszont a 24 óra készenlétből 2-3 óránál többet nem dolgozott le otthon.”
                Persze, a nőknek egy kisgyerekés a háztartás ellátása, napi 3 óra munka és 21 óra pihenés…LOL!
                Látom keményen kitartasz a fantazmagóriáid mellett, pedig többször tételesen meg lettek cáfolva. Minden felmérés szerint itt Európában, a fizetett munkaidőt és házimunkával töltött időt összeadva, a nők munkanapja hosszabb, mint a férfiaké (talán Svédországot és Norvégiát kivéve, talán csak ott közelít az egyenlő felé). És PONT!
                Tök mindegy te vagy más erről a kérdésről, mit fantáziálgat a tények attól még tények. Ez van!

            • Vacskamati

              “Minden felmérés szerint itt Európában, a fizetett munkaidőt és házimunkával töltött időt összeadva, a nők munkanapja hosszabb, mint a férfiaké”

              Fizetett munkaidő + a házimunkával töltött idő.

              Ez lehet. De arról beszéltünk, hogy a nő otthon van gyesen, azaz nincs fizetett munkaideje. Akkor viszont már nem igaz. És igen, Európában, meg a skandinávoknál egyáltalán nem jellemző, hogy a gyerekre hivatkozva a nő 3-6-9 évre kimarad a munkahelyéről. Ez kimondottan magyar specialitás. Ebben például fel lehetne zárkózni Európához, és akkor a férfiak is felzárkózhatnának a házimunka-végzés tekintetében.

            • “De arról beszéltünk, hogy a nő otthon van gyesen”
              Csak megkérdezem már: voltál te otthon legalább egy hétig 3 év alatti gyerekkel úgy, hogy a teljes háztartás a te nyakadon volt? Mondjuk tápszeres etetés, nyivákolás félóránként, peluscserék, stb.
              Igen vagy nem választ kérek.

        • “Ha a “férfiakat” nem mint homogén halmazt látnád, hanem elfogadnád, hogy különbözőek, akkor feloldódna ez az ellentmondás.”
          Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Ha igyekszel kissé eltávolodni a saját megfogalmazásodtól, észreveszed, hogy az utolsó bekezdésben megint belecsúsztál ebbe.
          A többit nagyjából én is írhattam volna, csak női szemszögből. A férfiak nem egyformák, ahogy a nők sem; választani kell a kecske és a káposzta között, olyan nincs, hogy jól is keres, okos, sikeres, és csillogó szemekkel rendeli magát alá a ház urának, s lesz belőle tyúkanyó. Vagy ha tyúkanyó, aki úgy képzeli az életét, hogy csak a családnak él, fel kell készülni arra, hogy anyagilag valamennyire függésbe kerül. Ki-ki milyen kompromisszumot tud vállalni.
          Engem az zavar, amikor ugyanazon ember szájából hallom egyszer azt, hogy a mai nők ribancok, mert el akarják tartatni magukat, másszor azt, hogy a mai nők ribancok, mert nem akarnak anyagi függésben élni (karrieristák, elnyomnak, kiherélnek etc.), illetve az, hogy ez a kettősség átitatja a társadalmi normákat – erre itt (is) számtalan példa van. Ugyanígy, egyszer az a baj, hogy a nők szülni akarnak, másszor az, hogy nem.

          • “akkor miért nem a pénzkeresést válasszátok?”
            olvasóbácsi itt kínálja a megoldást, csak ti nem értitek, libák! felszólító mód,hát a pénzkeresést válasszátok! ő meg majd szül, szoptat, felkel.

            • Komolyan csodállak benneteket, lányok(és fiúk), hogy mennyire végtelen a türelmetek. Én erre nem lennék képes, kb. a felénél már inkább lúgot ittam volna. Le a kalappal!

    • hujujjuj, összefüggéseiben érdemes vizsgálni a helyzetet, én meg csak most másztam fel ide a kommentfa tetejére. részigazságokról ilyen beállítottságú-hátországú antagonistával, ahogy ez oly kevély szavajárásommá kezd válni, nincs időm. fucking hell.

  6. Hatalmas. És Eszter listája is. Mekkora barom voltam, hogy nem írtam ilyet férjhezmenés előtt. Hogy milyen liba voltam! Hiányokat töltöttem be a házasságommal, mert nem dolgoztam fel magam időben, 25 évesen még ki se láttam magamból. Eszembe se jutott, hogy az a szerelem, amit éreztem, nem ilyen, nem két felnőtt ember kölcsönös vonzalma és szabadon választott elköteleződése. Miért nem mondta senki, hogy mit meg hogy kéne? ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ezt gyászolom évek óta.
    Egyébként szerintem működhet az is, hogy elköteleződnek emberek egymás mellett, és ha menet közben derülnek ki csúnyaságok, megoldják. Inspirálják egymást a fejlődésre, ami nem azt jelenti, hogy átmegy a dolog terápiás kapcsolatba, mert akkor megszűnik a szex. Hanem hogy formálják egymást, mert érdemes fejlődni, kinek-kinek magát formálni, ezt régóta jól együtt élő ismerőseim összecsiszolódásnak hívják, és általában azt jelenti, hogy a nő alkalmazkodik a férfihez. De láttam olyat is, ahol a férfi jött bele menet közben a kölcsönösségbe, az apaságba, a munkamegosztásba, mert volt elég kincs neki a felesége meg a családja ahhoz, hogy lerakja a gőgjét a lábtörlőn. Meg olyat is, hogy a feleség akarta a maga fejlődése nélkül “betörni” a férjét, na ők is együtt vannak, de a férfi valahogy mindig olyan munkákat vállal el, hogy egész héten vidéken van.

    Pont ezért szerintem a leges-legfontosabb a fejlődőképesség, nyitottság.

    • Szerintem 25 évesen még senki nem érett a házasságra, ha házasság alatt az egész életten át tartó, monogám és gyermekembereket létrehozó és formáló vállalkozást értjük.

      • Egyetértek, de mit gondolsz arról, amit egyesek mondanak, hogy az élet ma már túl hosszú egy egész életen át tartó monogám kapcsolathoz? Ez nekem nem véleményem, sőt ijeszt, de kiváncsi vagyok, ti mit gondoltok.

        • Nem túl hosszú, csak végig jól kell lenni, és tudni kell fejlődni. ja, és nem kell igényelni, hogy még boldog is legyél benne. 😉

        • Én erről azt gondolom, hogy az életen át tartó mondogám kapcsolat normájával igenis gond van. Azzal nincs, ha ezt valaki választja, vagy mert ebben hisz, vagy mert ez megy neki (én pl. alapvetően monogám és hűséges típus vagyok, annak ellenére, hogy jelenleg nem egészen így élek). De sohasem voltak a házassságok monogámok, ez egy óriási illúzió. Ezt nem kéne elsődleges célként kitűzni, mert annak mindenképp keserves csalódás lesz a vége. Egyébként az is elég illuzórikus, hogy hogyan lehet öt-tíz évnél előrébb tervezni. Hogy? Most, amikor néha azt sem tudhatják az emberek, hogy jövő héten hol lesznek. Megváltoztak a körülmények és szerintem az van előnyben, aki ehhez fejben és szívben alkalmazkodni tud.

          • Szerintem lehet elköteleződni. Én egyre jobban gondolom, hogy ha vannak hullámvölgyek, akkor nagyon be kell húzni a féket, el kell merengeni, hogy mi a baj, és ha szükséges, külön kell élni egy ideig. Ha nagyon hiányzik a másik, ha tudnak a felek úgy változni, hogy lehessen tovább tolni a szekeret, de ne kelljen senkinek elárulnia magát, akkor lehet megint egymást választani. De ha jobb külön, nem kéne erőltetni. Efelé haladok. Tervezni lehet, csak ha változás van, rugalmasnak kell lenni. De a bizalom és a szeretet, ha van, és jó, akkor segít áthidalni a nehézségeket, nem? Kizárólag úgy, hogy senki nem fizet érte túl nagy árat, senki nem megy tönkre bele. Nem remélem, hogy ez nálunk fennállhat még, de pár éve még el tudtam volna képzelni. Csak be voltam szarva, és nem mertem mondani, hogy váljunk el kis időre.

        • igazából régebben se volt sokkal rövidebb. Legfeljebb háborúk idején, amikor a férfiak korán haltak.
          Sőt, ma a nők jóval később mennek férjhez (általában), mint nagyanyáink, dédanyáink.

          • 100 évvel ezelőtt egy 50 éves ember aggastyánnak számított, az átlagos várható élettartam talán 40 év volt. Bár 20 évesen már jellemzően legalább egy gyerek volt, max a nagyszülőséget érték meg általában. Nem háborúk miatt.
            Ettől még persze voltak mai szemmel nézve is idős emberek, főleg a jómódúak között.

      • Most, ahogy körülnézek, 30-35 éves barátnőim közül sokan most házasodnak, vállalnak gyereket. Eddig azt hittem, nem kapkodtam el, jól csináltam, de már látom, hogy ők csinálták jól. Nagyon drukkolok nekik, hogy sikerüljön.

          • Azt nem tudom, hogy okos vagyok-e hozzá… (ti. a házassághoz). Azt tudom, hogy divatos szóval eléggé kiéltem magam, na meg elég sok alkalmatlan és méltatlan férfival hozott össze a sors ahhoz, hogy tudjam, mit nem akarok. A manipulációs technikákat kilométerekről kiszagolom máson, és magamon is észreveszem elég korán.
            Meg úgy nagyjából a határaimat is ismerem. Ennyi talán elég lesz… Ha nem lesz elég mégsem, akkor máshol kell a hibát keresni, nem a fiatalságban.

            Én inkább úgy módosítanék, hogy elhamarkodottan, dacból, megfelelési vágyból, kényszerűségből, belenyugvásból, már-úgyis-mindegyből, jobbat-úgyse-kapokból, illúzióból tilos házasodni. Akárhány évesen…

      • na az ilyen kijelentésekért tízévesen is felborogattam az asztalt. a gyerekek, fiatalok szisztematikus lenézése pontosan ugyanazon az elven működik, mint a nőké. ne csináld már.
        mert hány évesen lesznek hoppá varázsütésre érettek? negyven? ugyan már. egy ember legkésőbb a tizenévei közepe-végére képes mindenféle komplexitást átlátni és értelmezni. ezen a lényegében biológiai történésen túl a neveltetés és az élettapasztalat minősége határozza meg, hogy adott ember mennyire képes meg hajlandó felnőtt módon gondolkodni meg döntéseket hozni. az, hogy a legtöbb mai tizen-huszonéves nincs ezen a szinten, az annak a szomorú ténynek a következménye, hogy a gyerekkorunk során gyakorlatilag semmiyen valódi döntéslehetőséget és felelősséget, feladatot nem kapunk a kezünkbe, borzasztóan kevés élet- és interakciós helyzetet ismerünk meg, így ne csodálkozzunk. aki huszonöt éves koráig csak az iskolapadot meg a fesztivált ismerte és még otthon sem volt soha semmilyen felelőssége és beleszólása dolgokba, az persze hogy nem lesz érett SEMMIre. de ez eléggé nem kor kérdése, és ha valaki benne marad ebben a helyzetben, akkor az harmincöt meg hatvan évesen is gyerek lesz.

        egyébként meg én nem látom, hogy a monogám és életen át tartó házasság nagyon néhány szerencsés kivételt leszámítva bárkinek is működne (bocs mindenkitől). ha már itt tartunk, szerintem szerintem itt sem az érettség hiánya az elsődleges probléma.

        • szóval kb. arra akartam kilyukadni, hogy sztem arra, amit (ma) a (klasszikus) házasság jelent, arra senki nincs felkészülve. és nem is lehet, mert az úgy ebben a formában nem embernek való.
          és nincsenek működő minták. ellenpéldák vannak (na így nem akarom) meg homólyos elképzelések, álmok, ideák. huszon- meg harmincévesen is.

          • Van összefüggés az életkor és az élettpasztalat között: ez utóbbi segít nekünk abban, hogy tájékozottabb döntéseket hozzunk, valamint megerősödjön az énképünk és fejlődjön az érzelmi intelligenciánk. Ezt hívják érésnek. Persze, nem mindenkinél, mert van, aki sohasem lesz bölcsebb.

            • ez az állítás igaz lenne olyan társadalmi helyzetben, ahol mindenki megkapja a fejlődéséhez szükséges minőségű élettapasztalatot és időben kifejlődött (vagy megmaradt) a képessége a fejlődésre (tudatosság).
              az ilyen szempontból homogén társadalmakban (vagyis ahol nincsenek életkorfüggetlenül óriási különbségek az emberek „érettségében”) az emberek max. húszévesen családot alapítanak és senki nem kérdőjelezi meg az érettségüket (és valóban minden szükséges tudásnak és képességnek birtokában vannak a házasság, megélhetés stb. gyakorlatához). persze az öregebbeket még bölcsebbnek tartják és jellemzően kikérik a véleményüket, de senki sem kérdőjelezi meg a fiatalabbak vagy a gyerekek kompetenciáját.

              jelenleg megnézel random életkort, teljesen lutri, hogy ki mennyire tudatos, mennyire tud tanulni abból amit megélt vagy maga körül látott. az idősebbek nem bölcsebbek, és a fiatalok sem bölcsebbek. nézd meg a vénasszonyokat, pontosan ugyanannyi buta, kommunikációképtelen, sematikus embert fogsz találni, mint a tizenévesek között.

              meg az is van, azt hiszem, hogy van olyasfajta élettapasztalat, amitől végeredményben a legnagyobb tudatosság mellett is inkább gonoszabb leszel, mint bölcsebb.

          • hát, mi a párommal 19 éves korunk óta élünk együtt. mégis csak 16 év együttélés után jött az esküvő, és most tervezzük a babát.
            teljesen nyilvánvaló mindkettőnk számára, hogy ha hamarabb léptük volna ezeket meg, már nem lennénk együtt, kellett ez a sok év, sok tapasztalat.

  7. Nekem ez megvan, ez mind megvan, és még sokkal több!!!

    Megengedi, hogy önmagam legyek. Óriási luxus. És innen minden megy magától, mert tudok fejlődni, meg tudom élni a mélypontjaimat, meg az extázisokat is, a férjem társam mindenben, és még reflektálni is tudunk vele. És még a lelki problémáimra is kíváncsi.

    Kerek egész, ezért nincs szüksége rá, hogy a hiányait rajtam verje le.

    • de jó!
      Eszembe jutott egy csapda: egyik fél mondja a másiknak (jelen esetben a férjem nekem, de lehet fordítva is), hogy de drágám, én szeretlek! Úgy, ahogy vagy! Csak látom, hogy milyen sérüléseid vannak, azokból milyen csúnya reakcióid, és azt is szeretem, aki így vagy, de látom a csúnya rétegek alatt az igazi énedet! Ahova tudnál fejlődni! Azt a szeretnivaló kis nőt nagyon tudom akarni, aki a mélyén vagy! ANYÁD!
      Ha valaki beesne ilyen csapdába, szólok, hogy ne!!!!

      • És azt, hogy a legmélyen ki vagy, Ő tudja (nem te), és Ő elő tudná belőled hozni, csak te nem hagyod, és amit te csinálni akarsz magadból, az különben sem áll jól neked. De szerencsére Ő szeret, és tudja, hogy milyen az igazi éned, és majd, ha megértél rá, akkor megment önmagadtól.
        Kár, hogy neked fogalmad sincs, hogy ki is vagy valójában és mi a jó az igazi énednek, még jó, hogy neki van.

      • én, amikor először szakítottunk az első férjemmel (a harmadiknál váltunk el), elszaladtam terápiába. annyira hittem, hogy bennem van a hiba, és az ő támogatása mellett kezeltettem magam, hogy ne legyek sárkány. jó, mi?:)
        mondjuk, azt is le kell írnom, hogy azért eljött velem párterápiára is. de valahogy mégis úgy nézett ki, hogy engem kell kezelni.

      • Ez nem pont így, de anyám dumája. “Olyan szerethető tulajdonságaid vannak! Miért nem azokat mutatod meg?
        Nem tud mondani egyet sem. 😀

    • Nálunk is hasonló, de én azért tudom, hogy itt én egy rózsaszín felhőben úszó pelyhes csibe vagyok kapcsolati téren, ugyhogy nem nagyon vagánykodom, hanem csendben örvendek, hogy ez most ilyen, tudom a mögötte lévő munkát, és nagy-nagy figyelemmel veszek (főleg én és ez pl. tanulnivaló még) részt a továbbiakban. Adja, akinek adnia kell, hogy ez a blog 15 év múlva is így menjen, és én is olvassam, és akkor majd többet tudok mondani 🙂

        • Felkacagtam. Végül is lehet MLM (bár, esküszöm, annyira ódzkodom tőle pillanatnyilag), ha felügyeled a rekrutálási* és szelekciós* folyamatot. * toborzás és *kiválasztás (megy a magyar is, csak most épp ilyesmi szövegeken dolgozom) 🙂

      • Tudod, engem 15 évvel ezelőtt szó szerint majdnem megölt egy olyan jelenség, ami ma változatlan formában létezik, amit ezen a blogon boncolunk, és amitől az ide író fiatalabb nők ugyanúgy szenvednek. Ha lehet, én inkább azt kívánnám, hogy 15 éve múlva legyen okafogyott ez a blog, és nemi hovatartozásra való tekintet nélkül mindannyian boldogan koktélozzunk valahol… lehetőleg Bora-Borán, amely szigetországról ma megtudhattuk (vastapsot kérek balról!), hogy a totális szerelem és odaadás szinonimája. Momentán a nők számára, that is.

        • Kívánnám azt én is, de ennyire tényleg nem sűrű sem a rózsaszín felhőm, sem a pihe a fenekemen. Nekem már az is nagy szó lenne, ha a mostani zsenge házas olvasók nem jönnének 15 év múlva meggyötörten ide.

          • Azt hiszem, a „Kívánom, hogy…”, az „Ó, bárcsak…” és társai számomra valamiféle ideális világ óhajtását megidéző hívószavak. “Kívánom, hogy éljetek száz évig, legyetek felhőtlenül boldogok, táncoljanak körülöttetek cuki csillámf*szlámák az idők végezetéig.” Így óhajtom én is a Bora-Bora-i csodavilágot… bár valójában elégedetten kibékülnék azzal, amiről írsz. 🙂

            • Jaj, bocsánat, de muszáj ideírnom a csúúúúnya feminista koccintószövegünket. Avagy a kívánom, hogy egy variációja, imígyen: “száz év múlva, szex közben érjen a halál, és egyetlen faszi sem érdemel meg bennünket”
              Bocsánat 😀

  8. Pontosan ez az, amit ijesztő nekem látni a neten. Rengeteg fórumos hozzászólásban, ahol felmerül a férfi-nő téma, éretlen, frusztrált férfiakat látok, akiknek az elméjében a nő csak egy eszköz. Vagy mindig is az volt, vagy azzá vált a sikertelen próbálkozásai során. Nemrég a fhangon egy, azt mondja, ő ugyan szereti a harmincas nőjét, de ha leszámítanánk az “emberi tényezőket”, simán lecserélné egy “szexi huszasra”. Eszköz.
    Én baromi szerencsés vagyok, sok megvan abból a páromban, amit É. leír. És a környezetemben is vannak jóérzésű férfiak, ezért ijesztő a netes férfitársadalom, főleg azért, mert itt járkálnak közöttünk, csak a neten anonimitás van.

    • „Nemrég a fhangon egy, azt mondja, ő ugyan szereti a harmincas nőjét, de ha leszámítanánk az “emberi tényezőket”, simán lecserélné egy “szexi huszasra”.
      Az, hogy egy ilyen téma feljön a fh-n, hát istenkém, ott belefér, oda ilyen hapsik járnak, tudjuk. Kell nekik is egy fórum, ahol kibeszélhetik az életük nagy problémáit (de minek jönnek ide, vadásznak?:))
      De amikor ezt a Nők Lapjában olvasom, (valami mostani szám, zöld a borítója), kb olyan felütéssel, hogy ez valamilyen szinten _érthető_ és _tolerálható_, dr Belső Nóra meg is magyarázza, na ott kedvem lett volna kidobni a taccsot.

  9. Köszönöm, ezt az írást, most már tudom, hogy hajlandóak vagytok Ti (Nők) is a kompromisszumokra, hogy belátjátok, hogy tökélesség csak fantázia szintjén, illetve a mesékben is létezik.

  10. Nagyon érdekes a cikk…minduntalan szembe jön velem az előző párkapcsolatom, úgy látszik még erősen élőben vagyunk….s bennem milliomnyi gondolat és érzés kavarog….miért is..mert mi az ideális férfi??? Mikor a konfliktusaink felvonultatták magukat, rendre hallgattam, hogy: “MERT TI NŐK”, s sírva menekültem, mert egyáltalán nem voltam-vagyok olyan, hogy elvárnám amiről beszélt….na mindegy…AZ ELÉG FÉRFI: NEM AZ ANYJÁHOZ MEG MÁS NŐKHÖZ FUTKORÁSZIK, HA BAJ VAN…HANEM HOZZÁM, MERT ÉN VAGYOK A TÁRSA :)) nem elhagy ha gond van, hanem közelebb lép. jaaaaaaaa, most magamról is beszéltem, hiszen, ha bajom volt….eleinte hozzá, majd másokhoz fordultam…mert mindig a saját szavaimmal érzelmeimmel vágott vissza..a megértés helyett…persze könnyebb engem okolni és hibáztatni és hárítani mint magába néznie. Ez van. És nyilván nekem is, a párom a tükröm, ha tetszik ha nem, ha a párom még ha nem….:) mindenki tükör…kemény, de élhető 😉

  11. Beírom ide, írhatnám bárhova a blogon.

    Kaptam három nap szabadságot a férjemtől. Pontosabban, megbeszéltük.
    A jól ismert láblógatást folytatom itthon két pici gyerekkel, háztartással, az oviban nyári szünet, a férjem sokat utazik el, bizonyos okok miatt a nagyszülők nem vállalják együtt a két gyereket. Kimerültem, kiborultam. És megbeszéltük, mire van szükségem és mi oldható meg jelenleg.
    A megoldás az lett, hogy a férjem a két gyerekkel együtt három napra elment az anyjához (ebből kettő munkanap!), én meg levegőt veszek, pihenek, lazítok.

    Ez minimum, vagy eszmény?

      • minimum. szerintem. eszmeny akkor lenne ha ezt nem csak kiborulasod eseten produkalna, sot ha el se jutnal mellette a kiborulasig. es PIHENJ!!!! TOLTODJ!!!!!!!!! el ne kezdj takaritani, mosni, vasalni. Napozz, ussz, fagyizz, baratnozz, nevess, olvass, lablogass es kapcsold ki a mobilod, vonalasod.

        • es nekem az eszemenybe az is beletartozik hogy anyukaja nelkul is vallalja 3 napra a gyerekeket, o egyedul. amig te mondjuk elvonulsz a Balatonra, hegyekbe ,Holdra.

          • na de nem lehangolni akarlak, hanem veled orulni. 3 nap nagyon fel tudja tolteni az embert. 🙂 menj buliba, igyal egy sort/bort, enekelj 🙂 tele vagyok otletekkel

          • Egyedül is vállalta volna, csak én ragaszkodtam hozzá, hogy nem elutazni akarok, hanem a saját otthonomban lenni zavartalanul. Ezért mentek el ők.

            • Szerintem a minimum.
              De az is jó, hogy te maradtál otthon, mert úgy lehet a legjobban pihenni.
              amikor a kimerülés határán áll az ember, nem új élményekre vágyik, hanem láblógázásra, senkire ne kelljen figyelni, alkalmazkodni.

              Nagyszerű, hogy ezt így meg tudtátok beszélni, oldani. És talán legközelebb hamarabb is sor kerülhet rá, és akkor esetleg kedved lesz elutazni is arra a pár napra.

            • De drága! A saját otthonomban szeretnék pihenni én is, de még soha nem sikerült. Én sokszor elmentem a gyerekekkel, hogy ő tudjon dolgozni például lakásfelújításon, de amikor hazajöttem, még nagyobb volt a kupi, a kitűzött munka meg nem volt elvégezve. Hát mit válaszolt az én drágám, mikor megkérdeztem, hogy akkor ezt most hogy? meleg volt… Nos, nekem is, de én a sátorban kuksoltam a gyerekekkel és kislapáttal ástam el a szart, meg bográcsban főztem, hogy ne legyünk láb alatt. Még most sem tudok otthon nyaralni, pedig megérdemelném.

  12. Nálam az a baj, hogy a férfiakról kialakított képemet már azelőtt megformálták családom férfitagjai és a magyar irodalom,mielőtt még én magam kapcsolatba kerültem volna velük,úgy igazán. Olvastam az Árvácskát, amiben ugye jól tudjuk,mi történik a kislánnyal; aztán a Rokonokat, ahol a pasi lebassza a feleségét, mert annak káposzta/hagymaszagú a haja, mikor a pasi hazaér ( holott eleve azért nem egy alkalmazott végzi a munkát, hogy tudjanak spórolni a férfi karrierjére, ha jól emlékszem ), aztán az Asszony a fronton-ban, hogy a szovjet katonák kedvenc póza erőszakoláshoz az volt, amikor annyira hátranyomták a nők lábát, hogy gyakran eltört a gerincük és ott azon nyomban meghaltak, nameg a nagy-nagy kedvencemet, az Édes Annát, és köszönöm, nem volt több kérdésem.

      • Na most ezen kicsit meghökkentem, de aztán rájöttem,hogy nagyon igazad van! Világ életemben furcsállottam azokat a nőket, akik csak egy pasi oldalán tudják értelmezni magukat. Ilyen,hogy habos-babos esküvőről álmodás, nekem soha eszembe sem jutott.( Az,hogy ott van ő meg én, és akkor így mélyen egymás szemébe nézünk, és igent mondunk, az igen; de a díszletek,ilyenek,sose izgattak, mennyasszonybarbim sem volt soha; 30 éves koromig semmi komoly kapcsolat, és nem szenvedtem ettől…) Köszönöm családom férfitagjainak, Polcz Alaine-nek, Móricznak, Kosztolányinak; nem készültem beszéddel, köszönöm! 🙂

    • Odakattintottam, nézegettem ide-oda, aztán fennakadt a szemem, van ott olyan megbecsült törzskommentelő is, akihez képest Reszet Elek jámbor, kakaót iszogató zsúrfiú. Rossz hely, valódi nehézsúlyú trollok is átszédeleghetnek ide. Csatlakozom Zsuzsihoz, hagyd őket a francba. “A sas nem kapkod legyek után”.

        • Ó, a klasszikus műveltség hangjai, örülök neked, rokonlélek! 😀
          A bűfészak pedig egészen pontosan “bűfé-ruhatár szak”, az emelkedett közbeszédben a buta szőke nők által látogatott, semmit nem érő képesítést adó, nulla követelménnyel elvégezhető kamu felsőoktatási szakok összefoglaló neve; látogatóinak fő ambíciója a pénzes pasihoz való férjhezmenetel és/vagy szilikon mellimplantátumok beszerzése. (Új Magyar Férfilexikon II. kötet, Budapest, Akadémiai Könyvkiadó, 2013, 476. old.)

          • Drága Lepke, nekem semmilyen műveltségem nincs, csak egyszer unalmamban megtanultam pár latin szállóigét és ezekkel riogattam a pasikat (ebédnél is néha!).
            Sajnálom, ha csalódást okoztam.

            Ó, szóval ez a büfészak! Hát, ezen most sírok a röhögéstől néhány percig az asztala alá borulva. 😀

            • Dehogy okoztál csalódást. 😀 Vág az eszed, halálos a humorérzéked… nem dicsérlek tovább, inkább leborulok az asztal alá röhögni én is. 😀

            • Legalább mi jól szórakozunk, míg ezek a savanyujóskák itt megmondják a tutit és most azt is megtudhattam,mért nem sikerült összehoznom legalább egy fél szilikonmellet hitvány életem során. Legalább egy mustár-tartár szakot elvégeztem volna,most lehetne pénzes pasim.

            • “jámbor, kakaót iszogató zsúrfiú”! 😀

              ….khm…szóval, ha érzed a késztetést, hogy dicsérgess, ne fogd vissza magad. Az elfojtás nem egészséges. Sárkányosít.

    • Én vagyok aki oda linkeltelek. Nem akartam sértő lenni, hisz járok hozzád is.
      Sajnálom.

      A férfihangot azért írtam, mert Reszet ha jól tudom, onnan származik, nem párhuzamot akartam állítani hanem céloztam erre.

    • Ránéztem pár hozzászólásra, most csak az én ismeretségi körömben vannak olyan nők, akiknek alap, hogy a saját anyagi biztonságukat ők teremtik meg? Nekem ráadásul otthon ezt a vonalat az édesapám vitte (amit magadnak keresel, teremtesz, az a tied), a menj férjhez jól az anyám szólama volt (tolta is elém a mokasszinhoz zoknit nem viselő, ám kőgazdag, és nagyon-nagyon unalmas palikat akárhányszor látogatóban voltam nála Amerikában, brrrr).

      Ha valakivel meg az ember együtt van, akkor gyerekszülés esetén teljesen normális, hogy egy időre változnak a viszonyok, de az is elképzelhető, hogy nem, és a jobban kereső nő tartaléka is segíti ezt az időszakot, én mindenesetre azt látom, hogy akik tényleg társnak tekintik a másikat, ott fel sem merül a számolgatósdi. Szóval hagyjuk már az ostoba általánosítást. A magyar médiából amúgy is az jön át, hogy megint nagy az igyekezet a nőket visszazavarni a ‘helyükre’, csak hát ma már annyiféle norma szerint élnek emberek, hogy ez igen nehéz lesz, másrészt a valóság az, hogy a nők dolgoznak. Sajnos nem a feljebb hivatkozott amerikai luxus fizetésekért (amikre elég kevés nőnek van ott is esélye, nem véletlenül mondta el Sheryl Sandberg a Barnardon a Lean In néven elhíresült beszédét, Tibinek ezúton is szeretettel ajánlom a megtekintését, mert azt hiszem, Sherylnek egy picivel több fogalma van corporate Amerikáról és abban a nők szerepéről, mint neki http://barnard.edu/headlines/transcript-and-video-speech-sheryl-sandberg-chief-operating-officer-facebook )

      • Ja, van még ez is, úgyhogy ezúton üzenem a szenvelgő pasiknak, hogy wake the fuck up, buddy, mert vagy felnősz a saját kultúrádban nevelkedett nőkhöz, vagy importálhatsz magadnak a világ kevésbé szerencsés szegleteiből a szegénységből kitörni akaró nőt. http://www.halftheskymovement.org/

        Még valami, a női egyenjogúság az a nemek közötti egyenjogúságot jelenti, és nem a nők és férfiak egyformaságát. Esetleg ezt nem ártana észben tartani mielőtt ész nélkül nekiállunk kommentelni.

        • Valamelyik nap beszélgettem egy barátnőmmel, és a következőt mondta: jaj, minek ez az emancipáció, akkor nem lennének ilyen igényeim a férfiakkal. Milyenek? kérdem én. Hogy legyen okos, empatikus, intelligens, vicces, felelősségtudatos, felnőtt? Igen. De hát, Zsuzsi/Kati! (és itt a blog miatt már csuklóból mondtam is) Nekik kéne felnőni, de nem hozzánk, hanem magukhoz képest! ja? tényleg. WAKE THE FUCK UP, BUDDY! GROW UP! BE A MAN! Ez nagyon jó!

          • Hogy én “félig férfi” vagyok, az tök alap, mert nem látom be, hogy a férfiak nem_képesek_ a felnőtt kommunikációra és életvitelre és őket finoman irányítani kell (nyíltan semmiképp, mert az, ha lehet, még rosszabb). Szerintem a magyar nők 98 százaléka így gondolkodik.

    • Tök felesleges ott egy percet is eltöltened, a régi indexes polidili trolljai hozzájuk képest gyenge kezdők, totálisan reménytelen társaság.

    • Nem ismertem, szemetet nem szoktam olvasni, de ezt most végignyálaztam. Én csak sok sikert kívánnék a szerzőnek és a hozzászóló szimpatikus fiatalembereknek.

    • Látom magam,ahogy egy szexi hálóing, combfix, vagy valami ezekkel egyenértékű figyelemfelkeltésre alkalmas eszköz segítségével lefeszegetem a pasim a tévéről és közben nem igénylem a drámát 😀

      Asszem,ideális nő vagyok. Van esélyem, hogy elvesz a szerző?

      Innen idézve,mert popókázás terhe mellett fel kell tüntetni az eredetet:
      http://www.ferfihang.hu/2012/12/17/az-idealis-no/

    • A lényege a cikknek, hogy az az ideális nő, akit a férfi kényére kedvére alakíthat és irányíthat. Úgy viselkedik, beszél és öltözik, ahogyan azt a férfi megszabja. Hihetetlen amúgy, mennyire sokat foglalkozik a cikkíró ez utóbbival, az apró részletekig hangsúlyozva milyen legyen a nő ruhatára (még a dekoltázs méretét is megszabva!). Viszont ez az eszményi, irányítható “férfiak álma nő” legyen teljesen igénytelen, ne legyenek semmilyen elvárásai a férfival szemben, (pl. kussoljon ha a férfi csöndet akar, ne akarjon szórakozni, ne vágyjon a tengerpartra, ne akarjon egyáltalán semmit ami pénzbe kerül). Aha…

      • Belenéztem, elég sok a félművelt arc. Ami szíven ütött, a legutolsó hozzászóló egy olyan könyvet ajánlott ‘zseniálisként’, aminek az első oldalain a szerző azt bizonygatja, hogy a materializmus a mater szóból ered, így ez nyilván bizonyítéka a nők vásárlási mániájának, ami amúgy is egy feminist corporate találmány.

  13. Légyszi, új olvasóként bemutatkozás és minden nélkül ne linkeljetek ide vigyorgó szmájlik kíséretében mindenfélét! Ne az én olvasottságomat, munkámat használjátok ki a hülyeségeitek terjesztésére! Köszönöm.

  14. Elég lehet akkor is a férfi, ha ideiglenesen nincs keresete, de kihasználja a keletkezett szabadidejét arra, hogy mindenféléket elvégez a ház körül, főz, mos , bevásárol, cipőt vesz a gyereknek. Nyilván fontos elvárás saját magával szemben is, hogy családfenntartson, de akkor sem omlik össze, ha átmenetileg ez nem abban nyilvánul meg, hogy pénzt keres. Ha ideális a férfi, ezek a tevékenységek eleve nem ismeretlenek a számára.

  15. Eszembe jutott még egy, fontos. Mehetne a nektek- ez- sem-elég- vagy-milyen- címe- volt-jaj-nem -emlékszem- poszt alá. Ha párkapcsolatról van szó, akkor kettőnknek kell passzolni, közös értékrendet követni, alkudni, teremteni, mittudomén. De ha már van gyerek is, jön a többi elvárás, ami szerintem mind jogos, nem túlzó.
    – Ha már egyszer megállapodtunk, hogy fogunk élni, hogy fogjuk a gyerekeket nevelni, akkor azt is csináljuk. Lehet menet közben egyeztetni, meg kompromisszumokat kötni, de meghazudtolni, kukába dobni az egésznek az alapját nem ér.
    – Lehet, hogy a batyukat sikerült ledobálni a kapcsolatról, de ha jönnek a gyerekek, máris megint ott állnak a gyerekszobában a felmenők hosszú, tömött sorai. Nincs mese, ezt a batyut is ki kell pakolni.
    – Nem lehet két értékrend szerint boldog gyereket nevelni. Megint félre kéne tenni a gőgöt, az én jobban tudomot, és mind a férfiaknak, mind a nőknek meg kellene bízni a másik kompetenicájában, de szigorúan csak akkor, ha tényleg lehet benne bízni.

    ezek most elég általánosak, de én pont attól szenvedek most, hogy házaspárból hirtelen szülőpár lettünk (nem hirtelen), és nem tudunk megegyezni, hogy csináljuk. Elborzadok attól, hogy a férjem hogy csinálja, és persze én leszek a rossz, gonosz anya, amiért normálisan szeretném, átláthatóan, következetesen, korlátokkal, elvárással, sok-sok szeretettel és türelemmel. Mondjuk az nincs, de alakul. A szeretet van, és szerintem az nem szeretet, ha mindent ráhagyunk, megengedünk, és a saját nyomorunkat toljuk rá a gyerekekre, akik ettől hisztisek, akaratosak, hízelgők, kiegyenlítők, játszmázók lesznek.
    Bocsánat, nagyon szarul vagyok.

      • Mostanában szinte naponta van valami jelenet. Nem üvöltözős, csak az a vége, hogy kimegyek az erkélyre, és azt hajtogatom, hogy bazdmegbazdmeg. Ő abban bízik, hogy ha most kiskanállal összerakja magát, akkor lesz elfogadható életünk. csak én már ebben nem hiszek. jelenleg dolgozom, fordítok, még egy hétig ezt csinálom, addig ő gyerekezik, mert máshogy nem megy. Utána elmegy egy hétre, és ha kell, többre is. Nagyon várom.

    • Átérzem, engem is ez borított ki, hogy egyáltalán nem egy felé mentünk. Próbáltam magamévá tenni az ő útját, nem ment. Viszont én nem vettem észre, hogy ő próbálkozna bármit is. Szóban dehogynem, Münchausen elbújhatna mellette… ennél még az is jobb, ha a gyerek egy idegenre van bízva (ez persze nem igaz, de az ember már ilyenekre gondol kínjában). Sokat gondolok rád, írj amikor csak tudsz, meghallgatunk!

    • Nem túlzóak egyátalán, csak akkor tűnnek annak, ha valaki a libuskákhoz van szokva. Emlékszem fiatal felnőttként döbbenetes volt látnom az irodában, hogy a ragyogó eszű, házasulandó korba érő férfi kollégák az én mércém szerint mennyire ‘magukon alul’ választottak feleséget, értve ez alatt azt, hogy a nej egyik esetben sem volt egy észkombájn. Egyszerűen nem értettem, hogy miről fognak ők akár pár éven belül is beszélgetni. Ó, boldog naivitás! 🙂

      Én annyit raknék a listához, hogy ne legyen fala. Ebbe általában a hosszabb, és mélyebb kapcsolataimban sikerül belekoppannom, és úgy nézett ki, hogy lenne igény az igen mély intimitásra, kvázi azt hiszem az újabb mélységek felé nyitásról lett volna szó, de aztán inkább fal mögé bújás lett belőle, időnként kikukucskálva. 6-7 évnél hosszabb kapcsolatom nem volt, úgyhogy aki közelebbről ismeri a jelenséget, többet tud róla, ossza meg.

      • “Emlékszem fiatal felnőttként döbbenetes volt látnom az irodában, hogy a ragyogó eszű, házasulandó korba érő férfi kollégák az én mércém szerint mennyire ‘magukon alul’ választottak feleséget, értve ez alatt azt, hogy a nej egyik esetben sem volt egy észkombájn.”

        Ez egy érdekes jelenség. Én is megfigyeltem, hogy sokszor “menő” férfiak mennyire ügyetlen, “béna” nőket vesznek feleségül. A férfiak közül általában a “béna” férfiak nem kelendőek, ez még érthető is, de a nők közül meg sokszor pont az ügyesebbek, életrevalóbbak maradnak pártában. Ez a jelenlegi társadalom kontraszelektív a nőkre nézve. Talán az a magyarázata, hogy az erős férfi úgy érzi, a “béna” nő az, aki ki fog tartani mellette, mert önállótlan, felnéz rá, és ezért biztonságosabbnak ítéli, ha egy ilyennel alapít családot. Azt mondjuk én sem értem, mit esznek ezek a férfiak az ilyen nőkön.

        • Én értem, mit esznek. Mellettük nem kell változni, nem kell fejlődni, nem kell bonyolult dolgokról beszélni munka után. Nem kell féltékenykedni, ha ő messze a legjobb pasi, aki a nő számára elérhető. Otthon fog gyerekezni, nem akar majd karriert építeni, amit támogatni kéne. Lesz vacsora, meg még szex is. Csak ők akkor szívják majd meg, ha társra lenne szükségük egy idő után, mert nem lesz.

          • Ezek igazak, de egy nagyon fontos kimaradt: a pasi egoja. Mennyivel különbnek érezheti magát nap mint nap, ha látja a feleség “tökéletlenségét”. Amit egyébként pont ő tart fenn – esetleg. Ld. mérgező szülők által tönkretett önbizalom. Az ilyen nők, lányok egy része valójában okos, tehetséges és szép, de nem hiszi ezt el magáról, hozzámegy egy ilyen “menő” pasashoz, aki aztán tesz is róla, hogy a nő sose jöjjön rá, mit ér valójában. Még az is lehet, hogy sokan többet, mint a “menő” férjük.
            Egyébként biztos vagyok benne, hogy fordított felállás is létezik, ha vsz. jóval ritkábban is.

            • “Még az is lehet, hogy sokan többet, mint a “menő” férjük.”

              Miért kell ez a versengés? Egy ideális kapcsolatban pont az a lényeg, hogy nincs ilyen “ki a jobb”-játék, mert elismerik, hogy egyikük sem tökéletes, és partnerei egymásnak, és ha valamiben az egyik jobb is, attól nem lesz több ember, és nem cél, hogy a másikat “lenyomjam”.

            • Tegyük hozzá, hogy már a lányokat is eleve arra szocializálják, hogy legyenek készségesek, kellemesek, foglalkozzanak bazi sokat a kinézetükkel, és annak mentén definiálják magukat, hogy kinek “kellenek”…

            • Ezt már akartam valahova máshova kommentelni, de aztán elsodort az élet…. Azért a nőknek is vannak ám hajmeresztő elképzeléseik az “ideális” férfiról és kapcsolatról. Legtöbbször ők maguk hangoztatják a legósdibb patriarchális szövegeket, ilyen lózungok kíséretében, mint: legyen férfi, hogy én mellette nő lehessek, meg fel tudjak nézni rá, legyen egzisztenciája, meg hasonló hülyeségek.
              (Az én nagynéném pl rendszeresen megkérdezi, hogy mikor fogok már egy pénzes palit magamnak. Én meg mindig visszakérdezek, hogy miért nem azt kívánod, hogy én legyek pénzes? Ő meg először nem érti, aztán nevet, de csak fél szívvel. Ezzel elvagyunk már egy pár éve, az a mentségünk, hogy csak ritkán találkozunk.) Persze közben valahol egyenrangú kapcsolatra is vágynak, de ezeket a közhelyes baromságokat egy csomóan nem tudják letenni, vagy nem tudják megfogalmazni, mi is lenne jó HELYETTE. Én azt gondolom, óriási bizalmi válságban vagyunk a nemek viszonyát tekintve. Én személy szerint abban vagyok, az biztos 🙂

            • Gyöngyi, elhiszem, én is inkább ilyet látok. Ráadásul ennek ellenére nem szakít/válik. Mert vagy társfüggő, vagy jól belenevelték, hogy egyedül nem boldogul, úgysem kell senkinek (pláne gyerekkel), stb. Olvastam női kommentelőtől is, hogy egy negyven körüli nő ne is számítson arra, hogy lesz párja. MIÉRT ne? És egy csomóan egyetértettek vele.

          • “Mellettük nem kell változni, nem kell fejlődni”
            A “változás” kifejezés alatt még sejtem mit érthetsz: változzon pofa vágás nélkül szívesen mosogatóvá, stb. de mi az, hogy “fejlődés”? Ezt sose értettem, ez valami speciális női terminus technicus akar lenni. Mert azt, hogy a tudomány “fejlődik”, azt értem: olyan dolgokat értünk meg, amiket korábban nem értettünk, új módszerek nyílnak meg, de konkrétan miféle “fejlődés” lehet? Mármint a “változás” legalább egy semleges kifejezés, átmenet egy állapotból a másikba, de miért lenne ez szükségképp valami “fejlődés”, nem inkább egy másfajta elvárásmintába való belesimulás.

            “nem kell bonyolult dolgokról beszélni munka után.” – Mit értesz ez alatt? A Higgs-bozonról? Vagy a gazdasági válság kezelési módjairól? Szerintem ha ilyesmiket értesz “bonyolult” dolgok alatt, arról minden intelligens férfi szeret beszélni. Ha ilyen “te mindig – te soha”-féle permanens hajhúzást érted, azt még a nők közül is csak a drámázni kifejezetten szeretők szeretik. Legalábbis remélem.

            “Nem kell féltékenykedni, ha ő messze a legjobb pasi, aki a nő számára elérhető.” – Miért, te belemennél olyan kapcsolatba, ahol már az elején szemmellátható kockázata van annak, hogy egyszerűen le leszel cserélve, mint egy elhasznált alsónemű?

            “Csak ők akkor szívják majd meg, ha társra lenne szükségük egy idő után, mert nem lesz.” – Szerinted az ilyen nő mitő tud kevésbé társ lenni, amitől a nemilyen meg igen? Egyáltalán mit értesz konkrétan “társ” alatt itt? Mert az is biztos, hogy egy átlag férfi máskor érzi azt, hogy “társa” van, mint amit te értesz itt-

            • Ó, már mondom is. Felnőttség alapfokon, első lecke:
              1. Változás: házasság/kapcsolat előtt élünk valahogy, vagyunk valakik. Aztán leszünk ketten, hárman, négyen, öten. Ezekhez az állapotbeli változásokhoz kell az embereknek is változni: szingli-férj/feleség/élettárs, szingli-apa/anya. Fejlődni kell, hogy az újabb kihívásoknak is meg lehessen felelni, ráadásul a korral is jár, hogy az ember változik. Senki sincs betonból. Esetleg kicsit tuskó, és azért nem bír változni, fejlődni, mert tuskó. Velük nem szeretünk együtt élni. Nem női terminus technicus, hanem pszichológiai: személyiségfejlődésnek hívják. Az ember megpróbálja kipakolni a kis batyuját, amit otthonról hoz, és nem csak pogácsa van benne, és kidobálja, ami rossz, megtartja, ami jó. Alapfokon vagyunk.

              2. Bonyolult dolgok: hogy is élünk mi a világban? Kikkel is barátkozunk? Vagyunk-e közösségben valakivel? Hogy is állunk a szüleinkről való leválással? Mik is a hosszútávú céljaink? meg a rövidek? hogy is kéne gyereket vállalni? Hogy kéne felnevelni? Mennyit vállaljunk? Hol éljünk? miért? hogyan gyarapodjunk? Hogy kéne beosztani az időt és az energiát, hogy mindenkinek jó legyen? Mi a véleményed a világ dolgairól? Mit olvastál mostanában? Mit gondolsz a filmről/színdarabról, amit most láttunk? Miért nem tudjuk magunkat elengedni? Kire bízzuk a gyerekeket, mikor nem vagyunk itthon? Akarunk csak ketten lenni? Tudunk segíteni xy-nak, hogy jobb legyen az élete? És a többi és a többi.

              3. Nem, én nem mennék hozzá. De van, aki igen. Erről szólt a komment, amire reagáltam. Ők nem látják a kockázatot.

              4. Társ: alapfogalom. Olyan személy, akivel szívesen vagy együtt, szereted, testeddel-lelkeddel. Együtt tudod vele vinni a közös életetek örömeit és terheit. Jó vele lenni, mert ismer téged, melletted áll, támogat, és kívánja a testedet. Mellette feltöltődsz, és te is szívesen segítesz neki, mert boldoggá akarod tenni, hisz az neked is jó.
              Az “ilyen” nő nem tud sem szellemi, sem lelki társa lenni egy férfinak, hisz a férfi nem is ezért választotta. Csak hogy legyen neki valaki, akihez hazamegy vacsorára, és van ingyen szex. Az átlag férfi alatt te mit értesz?

            • Chris, szerintem a személyiségfejlődés-kérdés az ő esetében nagyon is releváns volt. Ne húzd fel magad, gondolj arra, milyen jó volt együtt tegnap 🙂

        • “Azt mondjuk én sem értem, mit esznek ezek a férfiak az ilyen nőkön.”

          Pedig nagyon egyszerű férfi szemmel. Azért mert ez a tekintet ritkán, ha egyáltalán előforduló jelenség mellette: http://pennymaxwell.files.wordpress.com/2011/04/angry-woman-733632.jpg

          A jelenség magyarázata a következő: a férfi a hazamenetelt úgy érzi meg, hogy ő a munkahelyén “a jó harcot megharcolta”, és mint egy csatából hazatérő, megfáradt katona, csak arra vágyik, hogy egy kedves szempár fogadja, és ne kelljen még otthon is harcolni, bírkózni, asszertívkedni.

          • Üdv a blogon. Örülök, hogy előhoztad a fáradt mamutvadász-vonalat, rég volt, és akkor is keveselltük. Nem bánnám, ha a fejléc-kép alatti nemtrollok-policyt meg a gyiket elolvasnád, bemutatkoznál, nem csak így azonnal a húrok közé csapnál.

          • És kibaszott jó lenne, ha az ide kommentelő bizonyos férfiak nem kötekednének, hanem inkább próbálnának alapfogalmakat megtanulni (nem tudod, mi az a fejlődés, bakker???!), és végre esetleg saját magukról is mesélnének.
            Ja, hogy az nem megy? Csak osztanátok az “észt”?
            Itt ez nem megy, bocs.
            Mi itt többen rengeteg mindent elmondtunk magunkról, nem csak szép dolgokat, ti meg jöttök itt és pofáztok arról, hogy brühühü, annyira nem akajom, nem akajooom, hogy beszélgetnem kelljen a párommal, ne máááá! És MOSOGATNI?? Azt már nem, arra képtelen vagyok.
            Hogy ezek mecsoda kötelességek! Ilyet ne kérjünk a férfiaktól! Akik egy más világ!

            Bazzeg nektek nincsenek bizonytalanságaitok soha?

            Ti mit tesztek azért, hogy jó legyen a párkapcsolatotok?
            Szerintetek ti úgy ahogy vagytok, kibaszottul jók és tökéletesek vagytok?
            Nem kell változnotok semmit, csak a világ változzon meg körülöttetek. Ti a hülye evolúciós-biológiai-satöbbi elméletetekkel totál elégedettek vagytok, “ez a világ rendje”.

            Tanuljatok már meg olvasni! Szöveget értelmezni!

            Milyen kérdés már az, hogy “mit jelent a fejlődés”?

            Tudod, mi az a szó, hogy önreflexió? Nézz utána!

            Érdekel titeket, hogy az itt lévő közösség gondolkodása milyen? Fel tudjátok fogni, hogy a többség nem a “pénzes pasit akarok fogni, hogy aztán eltartson” – sémában gondolkodik?

            • “nem tudod, mi az a fejlődés, bakker???!”

              Most ezt muszáj volt ilyen durván belémkötni? Természetesen ismerem a szót, de azt nem, hogy a kérdés címzettje ez alatt KONKRÉTAN mit értett. Rengeteg olyan szó van, aminek más a szubkulturális jelentése. Például a “láma” alapvetően egy hegyvidéki teherhordó állat, az internetes szlengben meg az informatikai analfabétát jelenti.

            • “brühühü, annyira nem akajom, nem akajooom, hogy beszélgetnem kelljen a párommal, ne máááá!”

              Pontosan erről beszéltem, erről a férfiakat legyerekező, lesajnáló, lekicsinylő megszégyenítő beszédről. Szerintem nincs az az ember, aki ne beszélgetne szívesen azzal akit szeret, pláne érdekes dolgokról. A problémám ott van, hogy sokszor más az érdeklődési kör, és sokszor nem is szakmailag, hogy az egyiket a mikrobiológia, a másikat meg a kékbálnák vándorlási útvonala érdekli. Hanem egyáltalán az, hogy pl. a nőket gyakrabban érdeklik olyan dolgok, mint hogy mit csinált a szomszéd, hasra esett a Béla, mikor kitette a kukát, hahaha. Engem pl. ez egyáltalán NEM ÉRDEKEL, nem vagyok rá kíváncsi akkor sem, ha a párom, ha az apám, ha az anyám, ha a haverom, ha a kutyám, ha az öcsém mondaná, akkor se érdekelne. És ez nem a személy iránti tiszteletlenség, csak így van bekötve az agyam, hogy nem érdekel.

              A gond az, hogy a női érdeklődési kört tekintük deafult-nak, amit a férfinak érdekelnie kell, különben érzéketlen a nővel szemben, nem figyel rá, stb. Pedig ennyi erővel mért ne lehetne úgy, hogy a nőt kell érdekelnie a partikuláris a férfi hobbijának, hiszen az olyasmi, mint az emberekről való céltalan csacsogás nem dafault, hanem éppúgy partikuláris hobbi, mint a békák szaporodása, és senkit nem kötelező érdekelnie.

            • “Pontosan erről beszéltem, erről a férfiakat legyerekező, lesajnáló, lekicsinylő megszégyenítő beszédről”
              Nem a férfiakat gyerekezik le, hanem téged. És nem csak a nők.

          • “a férfi a hazamenetelt úgy érzi meg, hogy ő a munkahelyén “a jó harcot megharcolta”, és mint egy csatából hazatérő, megfáradt katona, csak arra vágyik, hogy egy kedves szempár fogadja, és ne kelljen még otthon is harcolni, bírkózni, asszertívkedni.”

            És mi a helyzet akkor, ha a nő is ugyanúgy dolgozik? Akkor nem várhatja el, hogy amikor hazatér, ő is “letegye a lantot” és ne kelljen neki még a férfit is kiszolgálni?
            Vagy ezt az otthoni pihenést amolyan “férfi előjognak” gondolod, ami a nőkre nem vonatkozik?

            • Később olvastam ezt a bejegyzésed. Látom, hogy ebben egyetértünk, úgyhogy az előző válaszom ide vonatkozó részét kérlek ugord át.

            • Én itthon vagyok, most nyáron 3 kisgyerekkel, ebből egyet egy héten kétszer fejlesztésre kell hordani (persze jön velünk a másik kettő is) és fáradtabb vagyok, mint amikor napi nagyon sok órát dolgoztam. Én is szeretnék este itthon pihenni, és a “jaj dehát te nem is dolgozol” kijelentésért simán gyilkolok. Ide lehet jönni bárkinek, és lehet csinálni néhány hétig a “csak itthon”-t.

            • Miért kéne bárkit is kiszolgálni? A nő is tegye le a lantot. Ebből a főzésből meg mosogatás ügyből is nem tudom mit kell ekkora problémát csinálni. Nagyon finom és egészséges ételeket lehet rendelni, nem is oly magas áron, és lehet étkezni műanyag késsel és villával. Paff.

            • Egy férfi olvasó: Nálunk étterembe járás/rendelés van. A környezetem ha tehetné, megégetne máglyán érte, mert rendes nő ilyent nem csinál… A páromat meg sajnálgatják érte… Nem könnyű ám szembemenni nőként az elvárásokkal, akkor se, ha normális párod van és elég asszertívnak neveltek. Néha még én is elgondolkodom azon, hogy hiába vinne el a napi 4 óra szabadidőmből kettőt a vásárlás+főzés+mosogatás, inkább megcsinálom a francba, mert lehet, hogy könnyebb lenne, mint ezt a sok cseszegetést hallgatni.

            • Érdekes, az én páromat senki se szólja meg, amiért gyakran eszünk étteremben, vagy eszünk otthon rendelt kaját. Akkor főz, ha kedve van, meg én is. Nincs kényszer, nincs elvárás. Persze valamivel tényleg drágább, de most azt mondom, hogy havi +20-30k-t megér az a szabadidő, és hogy nem kell mindig ezen tépelődni. Így csak szánni és kiröhögni tudom azokat a párokat, akik a mosogatáson meg hasonlókon húzzák egymás haját.

              • Ezzel is tök világossá tetted, hogy totál nem érted ezt az egészet, és semmilyen szociális érzékenységed nincsen. A személyes példa meg köbö semmit nem jelent, ha ott vannak a száraz tények körülötted, melyek bizony nem irracionálisak ám! Erről is szól ez a blog, ha olvasnád is, és figyelnél, akkor lehet, hogy az infók egy részét meg is értenéd…

            • Én is így vagyok vele. Dolgozni szeretek, főzni nem, inkább költök többet, tökéletes megoldás… Párom imád főzni és nagyon jól tud, csak ideje nincs.
              Akkor szerencsés a párod, nálam napi szintű probléma, hogy feljogosítva érzik magukat emberek, hogy beleszóljanak az életembe csak mert nem felelek meg az elvárt mintának. Persze sokan csak jót akarnak (hogyne)… Még ha helyre rakom az illetőt, akkor is marad utána egy keserű szájíz, hogy miért nekem kell mindig védekezni teljesen hétköznapi dolgok miatt…

            • “Nagyon finom és egészséges ételeket lehet rendelni, nem is oly magas áron, és lehet étkezni műanyag késsel és villával. Paff.”

              Ez így lesz akkor is, ha a párod jövedelme kiesik, ellenben ott lesz két-három kisgyerek? Vagy akkor elvárod majd, hogy vásároljon + főzzön?

              Két normális kereset mellett, gyerek nélkül ez elég működőképes bír lenni. Aztán meggondolja az ember.

  16. Ez meg Évához lenne kérdés: többször olvastam, hogy a fiatal férfiak hobbijait gyerekes hóbortnak írta le, amely úgyis csak sok pénzt elvisz, és úgyis veszélyes, és a férfiak csak ezért halnak. Szerinted a nőknek nincsenek olyan hobbijaik, ami jó sok pénzt elvisz, és szintúgy nem létszükséglet? Például Bécsben a Mariahilfer Straße-n akár több ezer eurót elverni miért legitimebb, “érettebbnek” tartott “hobbi”, mintha egy férfi pl. modelleket épít, vagy számítógép alkatrészeket vásárolgat?
    Szerinted nem előítélet úgy hozzáállni, hogy a férfiak jelentős részét valami nagyranőtt gyereknek tartjuk (egyáltalán miféle kritériumok alapján), míg a nőket valami eleve érettebb, komolyabb valakiknek tételezzük, akik az élet “komoly” dolgaival foglalkoznak.
    Nem egyoldalú dolog ELEVE női szempontok alapján meghatározni, hogy mit tekintünk “érett”, és “komoly” elfoglaltságnak? Miért kell csípőből lekicsinyelni azt, amit a férfiak szeretnek?

    Régen, mondjuk úgy 16-17 koromban elkezdett zavarni, hogy “a felnőttek” folyton dobálóztak a “felelősség” szóval, anélkül, hogy ennek közelebbi jelentését, konkrét, mindennapi jelentését meghatározták volna. Nem tűnt többnek, mint valami buzzword-nek, és immár, mikor jómagam is egy jóideje “a felnőttek” világához tartozom, csak igazolást nyert ez. Hogy ez csak annyit jelent, hogy “ne gondolkozz úgy, ahogy a gondolkozol, ne szeresd azt, amit szeretsz, ne légy felszabadult, életvidám, stb., légy komor, mert az a _felnőttes_”.

    • Nem, én a veszélyes, gyerekes, költséges, időigényes hobbikról írtam, hogy veszélyesek, gyerekesek, költségesek, időigényesek, környezetrombolóak is, és tipikusak: apunak van képe idejéből, kevéske pénzéből erre hasítani, anyunak nem lenne. Mire gondolok? Motorozás, rali, vadászat, a legkülönbözőbb tárgyak gyűjtögetés, extrémsport, meg a hagyományőrzés egyes formái is, horgászat. Mindenkinek van hobbija sok hobbi kerül pénzbe, de a férfiakéi nagyon szeretnek messze lenni otthonról, és nők kizárásával zajlani, egyetlen kocsit elvinni, én nagyon aránytalannak látom a helyzetet, amit apu pihenés címen megenged magának, az igen gyakran elég meredek.

      • Nekem alapvetően azzal van problémám, hogy a tipikus férfi hobbik automatikusan le vannak osztályozva, be vannak skatulyázva egy gyerekes, szánalmas tevékenységgé, ami által természetesen az azt végző férfi is egy lenézett, megmosolygott nagyra nőtt gyermeknek számít.
        Pedig szintúgy van egy sor női hobbi, ami sok pénzt és időt elemészt, mégse mondjuk rá, hogy az illető ettől egy felnőni képtelen kislánynak minősül.

        Például a nők barátnőkkel csapatosan végrehajtott bevásárlási kiruccanásai is jellemzően az otthontól távol, a férfiak kizárásával zajlik. Na most akkor?
        Például most épp kivettem 2 hét szabadságot, és volt alkalmam sétálgatni a városban délelőtti órákban. Elárulom, hogy délelőtt 10-11 között az utcán 85-90%-ban csak nőke látni. És elsősorban nem is babakocsit toló, GYES-en lévő típusok. Hát előítélet vagy sem, de nekem óhatatlanul az jutott eszembe arra a költői kérdésre, hogy “hol vannak a férfiak?” – hogy ők éppen azt a pénzt keresik meg, amit az itt lófráló szerető párjaik épp elköltenek.

        Vásárolni, ráadásul sokat vásárolni MINDEN nő szokott, azonban extrém sportokat, rallyt meg ehhez hasonlókat egyetlen férfi sem csinál az ismerettségi körömben. A legextrémebb figura egy autószerelő, akinek az a mániája, hogy lepukkant, régi kelet-európai kocsikat restaurál. Gondolhatod, hogy az ugyan időt elemészt, de pénzt ugyan nem sokat.

        • “Vásárolni, ráadásul sokat vásárolni MINDEN nő szokott” – nem, ez nem igaz (és ha nem tűnt volna fel, itt nem nagyon olvasol olyat a bloggertől, hogy “minden férfi” így meg úgy), a másik meg, hogy van képed azt gondolni, hogy a maguknak vásároló nők kizárólag apuci pénzét “herdálják” el?
          Nagy valószínűséggel a plázában látott nők pont nem családanyák, kismamák, hanem saját bevétellel rendelkező felnőtt nők (így semmi közöd ahhoz, hogy mit tesznek a pénzükkel).
          Arról beszéljünk már, hogy hány családanyát ismersz, akik együtt plázáznak délelőttönként?!

          • Igen, és véletlen csak nők voltak szabadságon, akkor amikor én, a férfiak októberben és áprilisan szoktak szabadságon lenni, ezért történhetett meg, hogy MUNKANAPON DÉLELŐTT szinte csak nőket lehetett látni. És nem is plázát mondtam, hanem sima belvárosi sétálóutcát. A plázában gondolom még inkább ilyen lett volna az arány.
            Bizony vagy ez a furcsa véletlen lehet, amit mondtam, vagy bizony mások által megkeresett pénzt költöttek.

            • A másik meg, hogy általában a családos férfiak pénz-, és időzabáló hobbijairól szoktunk errefelé nem szépen megemlékezni, melyhez a pénzt és időt a gyerekeiktől, családjuktól veszik el.

          • “a plázában látott nők pont nem családanyák, kismamák,”
            Többségükben aligha.
            “hanem saját bevétellel rendelkező felnőtt nők ”
            No ebben nem lennék biztos. Amennyit én előfordulok ilyenekben (egész Budapesten nem találok máshol tisztességes WC-t, pláne ingyen), kikent-kifent cicababákat látok. Ezek egy része akár ilyen ízlésű, jól kereső felnőtt is lehet, de egy részük ehhez eleve fiatal, tehát a szülei, nagy részük (nem biztos, én mégis gyanítom, tudom, előítéletes vagyok) az apjuk pénzét veri el, és abban is biztos vagyok, hogy egy másik részük bizony jól kereső pasik pénzét költi.
            Ettől tök független, hogy azért ez a plázacica társaság mennyire jellemzi a nőket általában.

        • Ó, te olvasó, te hím, te soviniszta, te kis te….Ezen visítva nevetek! Már látom, ahogy a következő talin néhány duhajító sör után kieszeljük a nagy mókát és sikongatva elszaladunk a shoppingolni a legközelebbi plázába. Sőt! Már eleve oda szerveződünk, előzetes voksolás után, kinek melyik a kedvence. Persze a végén úgyis abba megyünk, ahol körömlakkot adnak 3 bugyihoz.

          • Örülök, hogy legalább kiröhögésre, gúnyolódásra, címkézésre, megszégyenítésre, lehülyézésre, pellengérrre állításra futotta 🙂

            • Nézdoda, ezeket a fogalmakat egészen gyakorlottan használod, ezeket nem kéne előbb definiálni? 😀 Ne haragudj, én biztosan nem akartalak megbántani, de annyira viccesen kezdtél be, tényleg, ez a “mi az, hogy fejlődés”, ez egy ilyen buta játszma, hogy félrevidd a témát és az érvelést. És az sem segít rajtad és az esetleges problémáidon, hogy ha mindent racionalizálsz mert akkor nem kell érezni. Valamiért az az érzésem, te ezt szoktad. MI itt mindenkit szeretünk, aki nem fölényeskedni, kioktatni, ellenségeskedni és provokálni jön. Aki ezt csinálja, azt viszont nem kíméljük. Mindennek van következménye, ez a blog itt az Élet maga.

            • Akármilyen nagyobb műszaki cikket veszek, mindenki automatikusan azt feltételezi, hogy a párom pénzéből és az eladók feljogosítva érzik magukat a kaján viccekre… A környezetem nem érti, hogy miért bánt (“szard le”, “jó, hogy neked ez a legnagyobb gondod”). Főleg akkor esett ez szarul, amikor a párom épp munkanélküli volt, de ezt tapintatból nem reklámozza az ember és a környezet automatikusan azt feltételezte, hogy nagyon jól el vagyok tartva.
              Ráadásul szó szerint a nyomorból küzdöttem fel magam rohadt sok munkával és tanulással és szar szembesülni vele, hogy akármit teszek, akkor is csak egy nő vagyok…
              (Bocsi, hogy csak így idevetem a saját problémáim meg ennyire eltérek a tárgytól, de az “apuka pénzéből” szófordulat feltépte a sebeket.)

        • Egyrészt lehet, hogy a nők maguk keresték meg a csapatos shopping alatt elköltendő pénzt, ez is egy reális lehetőség. De ha nem, akkor azok a férfiak miért nem tesznek valamit a csapatos vásárlás ellen??? Ki kényszeríti őket arra, hogy átadják a fizetésüket a plázában lófráló szerető párjaiknak?

        • Na. Én úgy látom, hogy sok férfi (én férjem is) jön valamilyen nem jó családból. Többnyire rossz, elhanyagoló, bántalmazó, túlkényeztető, szóval nem ideális, felnőtt életre való pogácsás batyut megrakó szülőktől. Ők vagy nem válnak le, vagy nem nőnek fel, vagy életük végéig kompenzálnak, és töltögetik a fenék nélküli korsójukat. Tárgyakkal, hobbikkal, nőkkel, feleségektől kicsikart gyengédséggel. Ugyanez nőben. Keressük a boldogságunkat, és ha nem találjuk meg, mert kicsi az önbecsülésünk, megaláztak, nem tudunk fejlődni (személyiségfejlődés, még mindig), akkor kompenzálunk. Vagy csak simán nem válunk le, nem növünk fel. Itt, a blogon kevés ilyen van, ha egyáltalán van, felnőtt emberek szeretnek ide járni. A női kompenzáció az evés, a vásárlás, a gyerekekre fordított túl nagy figyelem, az utazás, a gyűjtögetés, “női hobbik”. vagyis ugyanaz pepitában.
          Mi azért ekézzük a hobbis férfiakat, mert mi már nem hobbizunk, hanem tapossuk a felnőtt élet rögös útját. Kérdés?

      • Éva, a gyűjtögetés azért nem férfi hobbi. Legfeljebb a férfiak mást gyűjtögetnek. Miért jobb ékszert, cipőt, ruhát, illatszereket és sminkanyagokat gyűjteni?
        A motor, stb. tényleg INKÁBB férfi hobbi, de épp a feminizmus nevében szokták nők ezt kikérni maguknak. Mármint, hogy ők miért ne csinálhatnák. Szerintem az egyenjogúság elérésének nagyon buta módja az általam is nagy problémának tartott, drága, környezetromboló és veszélyes “sportok” űzése, ahelyett, hogy a pasikkal is megpróbálnánk, megértetni, mekkora gáz.
        A napokban hallottam, amint két nő beszélgetett. Az egyik jött a strandról (irigyeltem), a másik közölte, hogy megy shoppingolni. Miért jobb ez, mennyivel olcsóbb, és nem utolsósorban mennyivel környezetkímélőbb?

        • A férfiak autókat, értékes műtárgyakat, régiségeket, drága borokat, fegyvereket és hasonlókat szoktak gyűjtögetni. Bár hallottam már olyanról is, aki gyufacímkét gyűjt, ez igaz 😀 Még a bélyeggyűjtés is részben befektetési céllal történik, ami nem mondható el a cipőkről, ruhákról és rúzsokról.
          De az igaz, hogy sok emberben van gyűjtögető hajlam, csak az a nem mindegy, hogy eme hobbiját miből és hogyan finanszírozza (illetve mennyire lehet költséges e fura szokása, és mennyire számít pénzben is kifejezhető értéknek, befektetésnek.).

          • És hogy hol tárolja. És hogy ez a családjának mennyire tetszik. Hogy nem lehet takarítani, és hogy nem lehet elférni a szekrényekben. Hogy megesznek a tárgyak. Friss, ma reggeli történet.

          • Hát az, hogy befektetési céllal történik, nem tudom, mennyivel rosszabb, mint a tényleg éppen nem ilyen céllal spájzolt ruha, cipő. Az is tud nagyon drága lenni. A lényeg az, hogy szerintem is nemtől független lehet a gyűjtési hajlam.
            Gyöngyi, a tároláshoz: hát bizony a ruhákat is tárolni kell. Tapasztaltam. Sejtheted, hogy nem az enyém töltött meg több szekrényt.

            • A befektetetés abban különbözik a nem befekteteéstől – bármennyibe kerüljön is -, hogy annak visszajön az ára, többnyire kamatostul 🙂 Vagyis a pénz nem vész el, csak átalakul, többnyire a gyűjtő vagy az örökösei javára. Ez elég nagy különbség.

            • Na ja, pont úgy értettem, hogy miért rosszabb? A befektetés legalább hosszabb távon hasznos (lehet). A többi (ide értve az autót is, hát az amortizálódik, nem nő az értéke) csak pénzkiadás.

      • Barátnőm férje a (májustól-októberig) minden hétvégéjét lefoglaló vitorlázgatást nem bírta abbahagyni, két apró gyerek mellett sem. Mert ez a “kis” pihenés és kikapcsolódás neki jár. Mondjuk el is váltak…

        • Mert nem értette az ő gondos férjét. Hát csak azért csinálta, hogy az asszony is kapjon egy kis adrenalin fröccsöt. Hazajön épen a férjem? Kell annyit költeni a vitorlásra, hogy borul a családi költségvetés? Kész extrémsport, és még ki sem kellett mozdulnia hozzá.

        • És biztosan a nő most a gonosz perszóna, aki a szegény embert becsapta, magához édesgette majd kegyetlenül eldobta, és kiforgatta mindenéből.

          • Nem, de mivel a férjnek (aki egy nagyon okos, aranyos ember különben) előtte sem volt a vitorlásán kívül semmi vagyona. Ennyit arról amit itt is próbál némelyik férfi belénk sulykolni, hogy a nőknek csak a pénzzes palik kellenek. Ennek a férfinak nem volt semmi vagyona (a vitorláson kívül) és még jóképű sem volt (viszont nagyon okos és kedves, ezt el kell ismerni). A lánynak ellenben volt lakása és kocsija is, ráadásul 38 évvel volt fiatalabb! Még is úgy gondolta a férj, hogy ő a főnyeremény (tán mert hajlandó volt elválni mikor a lány terhes lett?) és neki jár a szórakozás a gyereke(i) születése után is.

            • “előtte sem volt a vitorlásán kívül semmi vagyona.” – Mennyire életszerű az, hogy egy embernek előbb lesz vitorlása, mint lakása autója? Egy olyan országban, ahol még tengerpart sincs? Nem logikus, hogy egy érett ember így éljen.
              Számomra ez hihetetlen, bár ettől még lehet igaz. Maximum ha válás után mindent otthagyott az előző feleségének. De akkor már más az egész képlet..

              • Már pedig soha nem volt vagyona, ezért elég vicces az elképzelés, hogy mindent ott hagyott az előző feleségének. Mit, az albérletet, ahol anyukája volt a főbérlő? Vitorlás alatt pedig ne a szokásos tengeri, amolyan jachtszerű vitorlást képzelj el, hanem egy háromszemélyes, saját maga által készített kis hajót a Balatonon, amit állandóan molyolni kellett (de szerintem ez volt benne a lényeg). Az emberek nem mindig élnek aszerint, hogy másoknak mi a logikus.

      • A zénuram most vett egy 90ezres tv-t. Engem csak azért nem izgat ez, mert külön kasszán vagyunk, de azért kicsit elgondolkodom azon, hogy utána kölcsön kellett kérnie az anyjától, hogy fizetésig kihúzza, meg aztán amúgy elég fogtechnikus, a lányát csak folyamatos noszogatásra eteti rendesen, közben meg morog.

        Monnyuk, a horgászatot évek kitartó aknamunkájával úgy megutáltattam vele, hogy azt már nem is csinálja, de a műszaki frinc-francoknak nem bír ellenállni, minden hónapban kell vennie valamit.

        Azon szoktam röhögni, hogy minden hónapban megkérdem tőle, befizet-e fodrászhoz, a válasz mindig az, hogy majd a jövő hónapban, most nincs pénzem, két nap múlva meg vesz valami szart xezrekét. Már nem bánt a dolog, röhögök rajta, direkt szenyózok vele ezzel, tudom, nem szép tőlem, tépek sorszámot.

  17. Éppen tegnap tűnődtem el azon, hogy a filmekben is olyan sztereotípiákat közvetítenek, hogy van a bohém, érzelmes férfi, aki ki tudja mutatni az érzelmeit, ám nincs semmi affinitása ahhoz, hogy sikeres és jómódú legyen, miközben ott az ellenpólus, aki jólétet tud biztosítani a felesége, családja számára, de erre jó eséllyel rámegy a házasság. Ugyan a vígjátékokban megoldódik a helyzet, némi vargabetűk után, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy vajon túl nagy elvárás lenne az egy nő részéről, hogy a férje közel annyit belerakjon a kapcsolatba, mint ő? Függetlenül attól, ki keres többet kettejük közül?

  18. Elnézést, nem olvastam el az összes hozzászólást, azért mégis szeretném elmondani a véleményem, ha megengeditek.

    Amikor Popper Pétert nem sokkal a halála előtt egy intejúban megkérdezték, hogy szerinte mi a boldogság titka, akkor azt válaszolta: “Nem kell mindig jól járni”. Folytonos félelemben élünk attól, hogy rosszul járunk. És nem a nagy kép alapján, hanem minden egyes részkérdésben jól akarunk járni. Pedig gyakran ez csak mások “rosszuljárása” árán érhető csak el. Pszichológiai kísérletek eredménye alapján a gyerekek még 5-6 éves korukig jobban örülnek annak ha adnak, mint ha kapnak, és csak utána romlik el valami bennünk. Ez az attitűd azért nagyon fontos, mert természetes, hogy mindenki azt érzi, hogy többet ad, mint amit kap. Egyszerűen azért, mert fogékonyabbak vagyunk a saját igényeinkre, és zsigerből próbálunk jól járni minden pillanatban. A folytonos mérlegelés, hogy jól jártam-e, (neadjisten a büntető magatartás), biztos recept a boldogtalanságra. Ezt most ugye azon a szűrőn keresztül olvastad, hogy tudod, hogy férfi vagyok. Képes vagy gondolatban megfordítani és a másik oldalról látni? Igen, férfiak is vannak, akik mindig jól akarnak járni. Ez teljesen független a nemtől.

    Fölösleges arról beszélni önmagában, hogy “mit várunk”. Ez csak abban az esetben lehet értelmes témafelvetés, ha közben nyilvánvaló, hogy minden egyes “mi” megadja ugyanezt a partnerének. (Ami elég nonszensz.) Egy ember elmondhatja, hogy mit vár, ha melléteszi, hogy ő mit ad. Minden egyes ilyen adok-kapok mikro-megállapodásokon áll. Két ember között. Így globálisan csak “alapjogokat és kötelességeket” lehet tárgyalni. Ha ezek a normák nincsenek rendben (és nincsenek), akkor azokat kell tárgyalni. Rajta! De itt nem erről van szó, hanem részletekbe menő kötelességlista van kitéve.

    Jobban kellene ismerni a másik nemet is, mielőtt olyan dolgokat várnánk el, amire azok csak maximum önmaguknak hazudva képesek. Hiába várod el egy férfitől, hogy legyen beszédes, érdeklődő, maximum színlelni fogja, mert nincs ilyen késztetés egy tipikus férfiban. Népszavazással, büntetéssel sem lesz. Ahogy nem elvárás egy nőtől, hogy filozófiai kérdésekben racionális érveléssel álljon elő. Nem mondom, hogy ez lehetetlen, de ha ezt várnám, akkor nyilván kódolnám a sikertelenséget. Ha nem értjük meg, hogy a másik nem egy másik világ, egy másik dimenzió, és nincs bennünk tisztelet, akkor csak oldalnézetből fogjuk látni a másikat, ami így elég érdektelen, értéktelen.

    A felnőtté válásban pedig egyformán el van maradva az egész ország – kár lenne a férfiakra kenni. A sematikus gondolkodás (mi ti, férfiak nők) is tipikus felnövési probléma. A politika erre rá is játszik: ellenségképet képez, ezzel feloldozza saját követőit, és gyereksorba tolja. Egy felnőtt ember nem gondolja, hogy a problémáit egy másik embercsoport okozza. És ahelyett, hogy a negatívumokra fókuszálna, a megoldásra helyezi hangsúlyt, a vád és büntetés helyett a cselekszik. Ad, és nem fél attól, hogy rosszul jár.

    Apa
    apahajo.wordpress.com

    • Azért ez megható, hogy mennyi energiát feccöltök abba, hogy ne kelljen, jaj, ne kelljen már felnőttként, a saját döntéseitekért felelősen viselkednetek! Jaj, csak azt ne!

      Micsoda túlzó elvárások, kötelességlista , hah!

      Minő borzalom!

      A férfi egy más világ – bruhha!

    • Kedves Apa! Tekintettel arra, hogy alapvetően képtelennek kell lennem a racionális érvelésre, a válaszom tömören: BROAAAFF

      Mondd, de őszintén, nem szégyenled magad, itt olvasol egy ideje, látod milyen nők, milyen nézőpontból írnak, látod miről szól a blog, és így idehányod ezt a sértő, sztereotip ostobasáot

  19. Itt válaszolok Gyöngyi augusztus 6, 2013 – 13:05-ai kommentjére. Először is köszönöm a normális hangnemű választ, örülök, hogy nem csak kigúnyoló-megszégyenítő („hülye vagy, mért nem figyelsz, olvass!” hangnemű választ kaptam.

    Elmondom ni nekem a bajom a „fejlődés” kifejezés permanens lobogtatásával, és azt is, hogy miért neveztem női terminus technicusnak. Nos adott egy átlag férfi és egy átlag nő. Összejönnek, eleinte heppi minden. Szinte tutira, hogy a nő fog elkezdeni előbb nyavalyogni, hogy „jaj, nem halad előre a kapcsolatunk, nincs _fejlődés_”. Hogy mi ezzel a bajom? Hogy az amit ő „fejlődésnek”, „előrehaladásnak” nevez, az nem több, mint a saját elvárás rendszere, nem valami abszolút értelemben vett fejlődés. Megfigyelésem szerint a nő igényli a permanens szertartásos megerősítést, a „pörgést”, a folyamatos „változást”, míg a férfi a nyugalmat, a stabilitást keresi. Ami számomra érthetetlen, hiszen a klasszikus nemi szerepek szerint épphogy fordítva kéne lenni, hiszen aszerint a férfi az aktív, míg a nő a passzív.

    Oké, addig tiszta a dolog, hogy az ember a korral, az új szerepekkel, feladatokkal változik. De ne tekintsük már ezt automatikus pozitív előjelű változásnak! Én például mindig visszasírom azt az életerőt, optimizmust, romantikus idealizmust, amit mondjuk 19 évesen jellemzett. Erről beszélhetünk ilyen hülye nagyzoló módon, hogy „felnőttem” meg „kinőttem”, de úgy is mondhatjuk, hogy az „élet megkeményített” és hasonlók. Tegyük fel egy nő „besavanyodott”, miért várja el, hogy a férfi is betörje magát ebbe a szerepbe, amikor ő életerős és szárnyalós? Miért tekintjük ezt a „felelősségteljes”, „komoly”, „felnőtt” imidzs részének, amikor ez csak egy attitűdbeli változás.

    „3. Nem, én nem mennék hozzá. De van, aki igen. Erről szólt a komment, amire reagáltam.” – Javarészt nem a simulós, alázatos, puha lelkű nők szokták „bocs, meguntalak” alapon lecserélni a pasijaikat. Az ember általában meg érzelmes fajta, nem szereti kockáztatni a lelkét, hogy akkor csak úgy hoppon maradjon, ha már összeköt sok-sok év. Én se szeretek kockáztatni, de ettől nem választok buta nőt, szeretem az okos embereket, csak az okoskodókat nem, aki ragaszkodik ahhoz, hogy mindig-mindig előtérbe tolja magát, mindig harckészültségben álljon, és mindig méregessen, hogy hol állok a szamárlétrán, mert ha megbotlom, akkor uzsgyi. Nem, én szívesen tartom magam karban magam testileg-lelkileg, de ezt magamért teszem, és nem akarom, hogy ennek olyan mellékzöngéje legyen, hogy „mert ha nem, akkor…”

    „Az “ilyen” nő nem tud sem szellemi, sem lelki társa lenni egy férfinak, hisz a férfi nem is ezért választotta. Csak hogy legyen neki valaki, akihez hazamegy vacsorára, és van ingyen szex.” – Szerintem egy vaskos előítélet. Miből gondolod, hogy az a nő, aki a párját/férjét vacsorával várja, az nem tud társ lenni? Csak az tud társ lenni, aki időnként kiakasztja az állkapcsát? És mi az, hogy „ingyen” szex? Mihez képest „ingyen”? Vagy úgy érted, hogy a szexben mindig csak a szűkebb keresztmetcet alapértelmezése uralkodjék?

    • Egy 19 éves szerelme, romantikája attól olyan szép, hogy nincs köze valósághoz, a szerelme tárgyához meg ppláne.
      Nem tetszik a valóság, férfiolvasó?
      Értem én, hogy szar, de jobb, ha elfogadod, hogy soha senki sem tudja rekonstruálni a feltétlen anyai szeretetet,annak nincs helye egy felnőtt párkapcsolatba.

      • Konkrétan nem (csak) a szerelmi életről beszéltem, hanem az életszemléletről. Mellesleg ne tégy úgy, hogy te mint az objektív valóságot maximálisan kiismert személy lekezelően kioktatod a naiv kis hülyét: amit te kész tényként elfogadsz, én sima kiábrándultságnak nevezem. Rám is jellemző, de nem ilyen szinten.
        Mellesleg az én szememben az nem szerelem, hogy összeállunk, mint kovász, amíg meg nem unjuk.

        • Kisebbségi komplexussal nem nagyon lehet vitazni.

          Jó esellyel fiatalabb vagyok nálad, óriasi szerelemmel kötöttem hazasságot, két hónapos feleség vagyok, raadasul egy művétsz tàrsa, engem aztan nem lehet kiabrandultsavgal vádolni 🙂 De a hazug rózsaszín elképzelések félrevisznek, megnehezitenek mindent. Barmennyre, barmilyen szenvedéllyel sueretjuk egymast a ferjemmel, tudjuk, hogy mindketten leszunk meg szerelmesek, kivanunk meg mast, , és egymást isa pokolba. Valoban nem romantikus, de ez az igazi, szagos elet. Meg sok, nem szerelemmel nem osszefuggo peldat lehetne hozni. Szerintem azzal erdemes foglalkozni ami van, mert ami valos, az biztosan igaz.

    • Hát…
      Sok itt a zavar. Most én is csatlakoznék előttem szólókhoz, hogy egy-két posztot olvass el, nekem is revelatívak voltak, pedig nő vagyok! Hidd el, megéri!

    • Szerintem Gyöngyi az “ilyen nő” alatt még mindig azt a kérdést feszegette, hogy vajon miért vesznek el értelmes férfiak náluk jóval kevésbé értelmes nőket feleségül, legalábbis előtte hosszan erről volt szó. És én egyet értek vele, a felek közötti intellektuális különbség komoly problémákat generál(hat), szakadék esetén majdnem kizárt, hogy a felek egymásnak igazi társai legyenek. Jogos a kérdés, hogy akkor meg minek?

      • Igen. Olyan nőt vesznek el, aki anyagilag is, függetlenségben is, szellemileg is kevesebbet tud, mint ők. Még ismerek is ilyet, beszélgettem vele. A férfival. Szeretője volt, tipikus történet. A nő meg nem érti, hogy a szerelemből, a kívánásból, a tenyeremen hordozlakból hogy lett elhidegülés. És nem is tud, és nem is akar kiszállni, mert már van gyerek, állás meg nincs, inkább a játszmák mennek, a költséges utazások, wellness-hétvégék. Barátnős-gyerekes programok.
        Van egy mondat, az ok, amiért nem robbannak szét ezek a családok, mostanában egyre jobban látom az igazságát: A PÉNZ SOK MINDENT BETAKAR.

        • Én még mindig nem értem, hogy ebben mi a jó ezeknek a férfiaknak, először megy a tenyéren hordozás, elhitetik, hogy igen, ez a nő kell, aztán a végén mindig a nők lesznek a szemét pénzhajhászok, mert jómódú pasihoz mentek hozzá. A férfi miért nem bír (akar) nemet mondani a nem méltó kapcsolatra?

          • Emberi játszmák. A pasi játszhatja a bölcs férfit, a nő meg a gyámoltalan félig gyereket. Ha az egyik fél felnő (mert ez a férfi sem felnőtt), akkor van a baj. Ha egyszerre nőnek fel, akkor még jó vége is lehet a dolognak.

        • “Olyan nőt vesznek el, aki anyagilag is, függetlenségben is, szellemileg is kevesebbet tud, mint ők.”

          Na igen, de nézzük meg ennek a másik oldalát is. Egy nő hozzámenne egy olyan férfihez, aki anyagilag is, függetlenségében is, szellemileg is kevesebbet tud mint ő maga? Én nem sok ilyen kapcsolatot láttam. Megfigyeléseim szerint a nők lehetőleg minél magasabb szinten lévő, menőbb pasit akarnak. Tehát ha a férfi amúgy nem is bánná, hogy a nő “felette” helyezkedik el, a nő viszont ilyen kapcsolatot valamiért sohasem akar. Vajon miért? Hiszen egy elég magas szinten lévő nő ezt megengedhetné magának, mivel nem szorul rá arra, hogy a férfi gyámolítsa.

  20. “Jobban kellene ismerni a másik nemet is, mielőtt olyan dolgokat várnánk el, amire azok csak maximum önmaguknak hazudva képesek. Hiába várod el egy férfitől, hogy legyen beszédes, érdeklődő, maximum színlelni fogja, mert nincs ilyen késztetés egy tipikus férfiban. Népszavazással, büntetéssel sem lesz. Ahogy nem elvárás egy nőtől, hogy filozófiai kérdésekben racionális érveléssel álljon elő. Nem mondom, hogy ez lehetetlen, de ha ezt várnám, akkor nyilván kódolnám a sikertelenséget.”

    ATYAÚRISTEN, anyám borogass, vagy inkább apám borogass?? 😀 😀
    Gyorsan visszaadom mind a három diplomámat, meg írok a doktori iskolának, hogy én kérek elnézést, de mégsem vagyok logikus….Fetrengve röhögök. Hihetetlen mennyire fáj itt a nők sikeressége a kisfaszúaknak…

    • Észrevetted, hogy a nembeszédes, nemérdeklődő férfi napok óta időt és energiát nem kímélve győzködi itt a racionálisan érvelni nem tudó nőket?

      • A Hogyan indítsunk blogot? c. kézikönyv szerint hasznos hasonló tematikájú blogokban elhinteni az infót, hogy létezünk. Nem kívánok azért túl sok energiát beleölni ebbe – egyrészt nekem is fáj az a fokú alázgatás, ami itt megy, másrészt nem akarok senkit sem megtéríteni. A cél az, hogy az apák a figyelmét felkeltsem, másrészt az olyan nőkét akit érdekelhet az apaság, mint téma, és nyitottak más szemléletre.

            • Egy marék általánosítást írtál le, ezt már többen is leírták. Ezen a “tipikus férfi-tipikus nő” dumán én már csak kínomban röhögni tudok, bocs.
              A véleménynyilvánítással nekem semmi bajom, a burkolt reklámot sehol nem szeretem.

            • A saját blogodon ezt írod: ” Szóval bizonyos értelemben feminista is vagyok. Szerintem viszont a különbség nem férfi és nő, hanem ember és ember között van.”
              Aztán meg kifejted a különbséget a nők és a férfiak között. Pl. szerinted az érvelés, kiállás, önállóság, versengés racionális, ezért férfi tulajdonságok. Máshol írod, hogy lányod van, és önállónak szeretnéd nevelni.
              Nekem ez kicsit zavaros.

            • Igazából semmiről sem lehet fekete fehér kijelentéseket tenni. Vannak inkább férfiakra jellemző gondolkodási módok (nem minden férfire, és nem csak férfiakra), amik inkább bizonyos típusú viselkedéseket indukálnak, pl, kockázatvállalás, versengés, de a lényeg nem az, hogy melyik a jobb vagy felsőbbrendű, hanem az, hogy egy gyereknek, ahhoz hogy felnőtt emberré váljon szüksége van mindkettő mintára. Az is lehet, hogy egy családban inkább a nő a racionális – semmi sincs kőbe vésve. A különbség ember és ember, nem férfi és nő között van szerintem. És az érzelmi gondolkodás legalább olyan fontos, mint a racionális. Nem véletlen, hogy mindkettő fennmaradt az evolúcióban. Szerintem ne térítsük el az eredeti topikot, esetleg kommentelhetnéd az eredeti poszt mellett, úgy érthetőbb lenne.

              • Figyi, az, hogy a nemek között vannak viselkedésbéli különbségek, azok marhára nem a nemük miatt van, hanem a szocializációjuk miatt.
                Ezt nem veszi figyelembe (nem akarja megérteni, nem is érti, nem is tud róla) az a sok ember, aki mint valami örök igazságot, a nemek közti különbségeket szajkózza folyton (feszt – ahogy szokta mondani itt egy kommentelő, sajnos a nevét nemtom).
                Kibaszottul semmit nem jelent, ráadásul nem férfi vagy női mivoltukból ered , hanem az évszázados, kőbe vésett (csak néhol és csak lassan morzsolódó) szocializációból. Ennyi.

            • Egyrészt nem mondtam, hogy születésüktől van különbség, de hogy van, azt te is elismered. Most mindegy, hogy örökléssel vagy neveléssel. Viszont szeretném, ha világosan látnád az álláspontomat: egyiket sem tartom sem jobbnak vagy felsőbbrendűnek, egyszerűen más a kettő. Lehet ez alapján táborokba oszlani és köpködni egymást, de ha már így alakult miért nem használjuk ki, és hozzuk ki ebből a kettősségből a legjobbat?

              • Nem, marhára nem mindegy, hogy mitől van az a bizonyos különbség, tudod, lehetne egészen másképpen is, lehetne az is, hogy az embereket nem a nemük alapján különböztetjük meg elsősorban. Nincs kőbe vésve semmi.
                Baromira fontos lenne tudatában lenni annak, hogy ezeket a bizonyos eltéréseket mennyire iszonyatosan meghatározza a szocializáció, a társadalom. Ajánlanám a társadalmi nem fogalmának megismerését.
                A felvetéseddel, hogy a “legjobbat hozzuk” ki az a baj, hogy ez az ún. “kettősség” nagyon vastag egyenlőtlenségen (sőt: elnyomáson) alapul az egyik nem javára. Annak ellenére hogy sok-sok egyes tagját is rosszul érinti, mivel a szerepek mind-mind elvárásokat hordoznak magukban, ami pedig felnőtt, elvileg kompetens emberekről lévén szó, elég szar. Sokkal jobb lenne, ha az emberek tudatosan élnének, képesek lennének önreflexióra, FEJLŐDÉSRE, és baromira nem a sztereotip elvárásoknak akarnának megfelelni. Mindenkinek jobb lenne.

              • Mert sematikus, hazug, hamis, és csak nektek kedvez, azért. Ebben a világban, ahol ekkora téma a pénz, a találmányok, a technika, az előrejutás, a számok, körülbelül semmire sem becsülik az érzelmesnek, holdba merengőnek mondott nőket, nekem is mondták ma, amikor interjúznak velem, miért vagyok olyan szigorú.

            • mármint hogy mindegy lenne, hogy maguktól vannak-e egyoldalú különbségek, vagy társadalmi szinten fenntartott, ám megváltoztatható nevelési-szocializációs normák hatására jönnek létre, azért mégis csak hozzuk csak ki a legjobbat abból, ahogy a népesség pénisszel nem rendelkező feléről már a fogantatása előtt eldöntik, hogy gyengébb, kiszolgáltatottabb és alárendeltebb legyen a pénisszel rendelkezőknél? nem, kösz.

            • @csakazolvassa:
              Aki nem becsüli az érzelmi oldalt, az kb. annyira bölcs, mint aki lekicsinyli a vérkeringést. Aki extra racionális annak is 90-99%-ban az érzelmei irányítják az életét. Érdemes beleolvasni a “You are no so smart” c. könyvbe, (sajnos magyarul nem jelent még meg).

    • Jaj istenem, ha már három diplomád van nem tudtál volna tényleg logikusan válaszolni, és nem pusztán személyeskedéssel? Valamelyik diplomád megszerzése közben talán találkoztál az “ad hominem fallacy” kifejezéssel. (?) Szövegértés: nem minden nő érzelmi gondolkodó, nem minden férfi racionális – valóban, sosem állítottam – de ez nem cáfolja meg, hogy a nők inkább érzelmi, a férfiak inkább racionális gondolkodók. Tényleg add vissza a diplomád, ha ez kimaradt a tantervből.

        • Nem érdemes rá energiát pazarolni, de tényleg, sztereotíp, szemellenzős, hiperben vásárolt mirelit gondolatokat sütöget itt készre nekünk, és persze mindezt a szokásos felsőbbrendű maszlaggal önti le, de hát mit is csináljunk mi irracionálisak, örüljünk, hogy szóba áll velünk 🙂

          • Oké, de azért felhívnám a figyelmeteket arra, hogy ezt az “okos enged szamár szenved” elvet feltűnően gyakran a nők és általában a kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező emberek nyomják. Természetesen nem kell minden hülyével vitába szállni, de van az a felháborodás, aminek igenis hangot kell adni. Én már igyekszem nem visszafogni a jogos haragomat és felháborodásomat, és hangot adni neki, bár nekem is azt tanították, hogy az nem “nőies”, mert agresszív szerintük. Hogy félreidézzek egy híres mondást, anger is a feminist issue!
            Na, lapozzunk 🙂

            • “az “okos enged szamár szenved” elvet feltűnően gyakran a nők és általában a kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező emberek nyomják.”
              Na, azért a “Soha ne vitatkozz idiótákkal …” szöveget is pasi találta ki 😉

      • “a nők inkább érzelmi, a férfiak inkább racionális gondolkodók.” Ezt olyan gyakran írják, de honnan szedik ezt? Valahogy a 44 évem alatt nem vettem ezt észre sem a családban, sem sehol másutt.

        • Nekem azért van egy ilyesmi észrevételem. Kb. olyan, hogy a férfiak általában magasabbak, mint a nők. Statisztikailag tényleg, még szignifikáns is a különbség alighanem – az átfedés mégis nagy. A gondolkodásban még talán ekkora különbség sincs. Erősen érzelmileg irányított pasival alig találkoztam – azok konkrétan bi- vagy homoszexuálisok. Alapvetően racionális nőt viszont kifejezetten sokat ismerek. Mindenképp több olyan nőt ismerek, akiket erősen irányítanak az érzelmei – “érzelmi gondolkodók”, mint pasit. Sokkal. Viszont ez nem jelenti, hogy akár az adott nők ne tudnának logikusan gondolkodni, főleg, ha az adott helyzetnek nincs érzelmi töltése.

          • Én ezen most komolyan gondolkodom, érzelmi és racionális alapon egyaránt: a kettő miért zárja ki egymást? Mármint az érzelem és a racionalitás? Miért beszélünk róluk úgy, mint két egymásnak ellentmondó fogalomról?
            A pszichodráma csoportvezetőm két példátlanul okos nő volt, az egyikük konkrétan zseni abban, amit csinál. Penge aggyal. Lehetett ott sírni, nyavajogni, röhécselni, minden érzelmet 85ször előhozni és rágódni rajtuk, de ez a nő két mondatból vitt rá a racionális hátterére a dolgoknak. Minden érzelem mögött van egy értelem, és minden hideg értelem csak az érzelemtől válik hitelessé, érthetővé. Vagy hogy van ez?

            • Nem ellentmondó! Egyszerűen két módja a gondolkodásnak, viselkedésnek, mindkettő megvan minden normális emberben. Csak van, akiben az egyik, van, akiben a másik van túlsúlyban. Több olyan nővel találkoztam, akiben az érzelemből van több, és több olyan pasival, akiben meg a racionalitás, de szerencsére egyetlen racionális érzelemmentes gépet sem ismerek személyesen, és tisztán érzelemvezérelt emberrel sem találkoztam még.
              És persze Daninak is igaza van abban, hogy társadalmi elvárásoknak is megfelelünk biztosan. Ld. “fiú vagy, nem sírhatsz” és igen, “lány vagy, nem lehetsz jó matekból”. Aztán ha eleget hallja, nem is lesz jó. A fiú meg nem is mutatja ki, sőt nem is meri megélni az érzelmeit.
              Ettől függetlenül írtam, hogy személyes tapasztalatom, nem tudományos vizsgálat eredménye, de elég szép számú ismerősre alapozom. Hogy ebben mennyi a szocializáció eredménye, az érdekes kérdés lenne, nem tudom, hogy lehet vizsgálni, kellő számú, a társadalomtól izoláltan felnövő ember aligha áll rendelkezésre ehhez.

          • Kutatták az elmúlt 50 évben az érzelmi intelligenciát. Érdekes dolgok derültek ki. Hogy a racionális döntések mögött milyen vastagon ott vannak az érzelmek. Üzletben is, magánéletben is. Szerintem mindkét nem sokkal többször hoz érzelmi alapú döntéseket, mint racionálisakat. Csak aztán megmagyarázzák. És felmerült az is, hogy talán nincs is tiszta rációból fakadó döntés, ha az életünk eseményeiről van szó. Utólag hozunk érveket valami mellett vagy ellen, ami mellett vagy ellen érzelmi szinten már rég döntöttünk.

          • tessünk ehelyütt emlékezni meg, hogy az ember a tőle elvárt viselkedést gyakran kiteljesíti, tudatos vagy tudattalan megfelelni vágyás pl szülői elvárásoknak, jajdearanyoskislányvagy, nahát ezek a fiúk meg olyan fiúsak, stb, már környezeti visszajelzések, prekoncepció, jutalmazás, óriási a szerepük. a bi-vagy homokos izé nekem nagyon durva sztereotípiának tűnik, elhiszem hogy tényleg így látod blaci, és a nemi szerepüktől felvállaltan eltérő emberek gondolom jobban kiteljesítik a nemi szerepüktől eltérő nem-szexuális magatartási formákat is. azért eléggé szilárdan alátámasztható, hogy a viselkedés nem hormonális meg genetikai, hanem lelki alapú, kulturális jelenség, nem én találtam ki ezt sem. nemek szerint korlátozni a gondolkozás kapacitását egyszerűen egy natúr előítélet, nagyon széles körben elterjedt, és meg is van a kultúrája. szerintem sajnos.

          • nem vagyok kutató, de annyit tudok a társadalomtudományokról, hogy társadalomtól elszigetelt emberek nélkül is megvan ilyesmikhez a kutatási módszertanuk. jó hír még, hogy létezik szakirodalom (nem tudom, mennyire van magyarul, de nyilván egyre inkább), amiben ha érdekel, utánaolvashatsz te is a gender kutatásoknak, csak kéne egy jó bibliográfia meg némi szabadidő 😉

      • Ez nagyon nem szimpi. És nem is korrekt. A bölcsészkaron, ahova jártam, elvárás volt a nőkkel szemben is, hogy filozófiai kérdésekben racionálisan érveljenek. Képzeld, még filozófia szakra is jártak nők!
        A professzoraink nem kódolták a sikertelenséget, mert én pl mikor a szakdogámat mentem védeni, aznap ketten voltunk nők, a többi hat vizsgázó férfi. Az értékeléskor a végén kiemelték az én dolgozatomat, mert tényleg letettem valamit az asztalra. A vizsgabizottság 5 tagja elvárta tőlem a logikus, racionális érvelést, és bizalmat is szavaztak, hogy sikeres lesz. Egyikük, egy hímsoviniszta, de általam addig kedvelt tanáromról a témavezetőm megjegyezte, hogy “Azt mondta a maga vizsgája után, hogy OKOS, PEDIG LÁNY”. És nem is voltam lány, asszony voltam!

        • Én a buta nő kategória vagyok, nem is fogom tudni megfogalmazni a mondanivalómat, de majd kihámozza belőle a lényeget, aki tudja meg akarja. Szóval, szerintem épp a férfiak döntenek érzelmi alapon, inkább, mint a nők.A nők érzelmi alapról indulnak ugyan, de egy csomó racionalitást is figyelembe véve döntenek végül. A pasik meg inkább fordítva. Nekik a racionalitásnál többet nyom a latba, mondjuk, a félelem-most nem sorolnám fel,miktől való félelmek.
          Szerintem
          Uff.

          • 🙂 hát, amíg veszed a fáradságot, hogy megfogalmazd és felvállald a mondanivalód, addig felőlem ufónak is vallhatod magad. egyébként arra gondoltam, hogy attól még, hogy valaki _állítólag_ nem annyira az érzelmei alapján dönt, nem feltétlenül jelenti, hogy ez így is van. attól még, hogy nem veszem figyelembe, vagy direkt el is utasítom a saját érzéseimet, és mondjuk azt állítom, hogy márpedig én most hideg racionális fejjel döntök és viselkedek, azok az elutasított és feldolgozatlan érzések még léteznek, csak nem vállaltam őket és nem tudok velük mit kezdeni. a tudattalanban az a frankó, hogy nem vagy tudatában… szóval ha egy nő vagy férfi azt mondja, hogy ő tudatosan figyelembe veszi és helyén kezeli az érzéseit, nem feltétlen áll nagyobb érzelmi befolyás alatt, mint aki azt hazudja magának és másoknak, hogy neki nincs is érzelmi szempontja, mert ő mondjuk objektív. objektív a kutyafülét.

            • “valaki _állítólag_ nem annyira az érzelmei alapján dönt, nem feltétlenül jelenti, hogy ez így is van”
              Ezzel teljesen egyetértek.
              Az meg már az én sznobizmusom, hogy tetszik, hogy tudattalanról beszélsz 😉
              Objektív ember nincs, ha lenne, az lenne a racionális, érzelemmentes gép. Félelmetes még elképzelni is.

      • Neked sem ártana körültekintőbben fogalmaznod, nem csak akkor, amikor azt magyarázod, hogy ki mit értett a mondandódban félre.

        “Hiába várod el egy férfitől, hogy legyen beszédes, érdeklődő, maximum színlelni fogja, mert nincs ilyen késztetés egy tipikus férfiban. Népszavazással, büntetéssel sem lesz.”
        Itt például nem arányokról beszélsz.

  21. Egy olvasó:
    “Ha valaki otthon van a gyerekkel gyesen, akkor igen, az a munkája, hogy a gyereket gondozza, amíg a párja helytáll a pénzkeresés terén. Akkor vegye is komolyan a munkáját, és ne akarja ezt is a másik félre lőcsölni, meg mellette szabadidőt meg kikapcsolódást, szórakozást követelni. A munkahelyen sincs ilyen, hogy én elvállalom a munkát, de azért csináld te is egy kicsit helyettem, mert egyedül túl sok ez nekem. Megjegyzem, ma már a férfi is mehet gyesre, ha a nőnek megvan a lehetősége és az akarata arra, hogy ő legyen addig a családfenntartó és ha neki ez tűnik egyszerűbbnek.”

    Egy túrót. “Otthon lenni gyesen” az 0-24 szolgálatot jelent, az év összes napján, legalábbis szerinted, ehhez képest pedig mélyen alulhonorált egy 8-10 órás álláshoz viszonyítva, amely után szerinted a családfenntartó férj jogosan követeli az ő szabadidejét, estéit, és nyilván hétvégéit is.

    Amúgy a gyerekgondozás, nevelés =/= házirabszolgasággal (vagyis a házimunka 100%-ban nőre lőcsölésével), abba bizony nem tartozik bele apunak a melegvacsi meg a vasalt ing, meg a többi hülyeség, amit szokás megkövetelni.

      • 🙂 Jól van na. 🙂 Amúgy ha mindenki eszik meleg ebédet, akkor én nem tartom feltétlenül fontosnak a meleg vacsorát is, de ez itt most erősen off.

        • Jójó, tudom, megragadtam a lényeget 😉 Azt meg pláne nem mondtam, hogy feltétlenül kell, csak hogy ha van, azért jól tud jönni. Akár egy sima paradicsomszószos pasta jó sok reszelt sajttal. Ha parmezán, az kifejezetten jó. De abbahagyom, mert kiérdemlem az off-bajnok címet, és írhatom a dolgozatot 😉
          Szóval igen, ha a dolgozó fél hazaér, meleg vacsira vágyik, és nincs, akkor oda teheti a vizet a gázra, nekiállhat felbontani a konzervet, és közel 10 perc melóval rittyenthet meleg vacsit. Sőt, közben pont van idő tisztába tenni a gyereket, hogy a másik fél (aki JELLEMZŐEN, de nem kötelezően a nő) leteszi a fenekét 10 percre. Ezt még megkockáztatom: a sajt frissen reszelve jó, nem ez a csomagolt, reszelt parmezán.

        • Jaj, ne már 😉 nem azt mondtam, hogy csak az az étel! Az a másik véglet (volna).
          Na megyek is, inkább rágok egy kis friss káposztát. Meg cseresznyeszilvát a fáról, amíg látom.

          • Tudom, csak én Bánatkő gondolatát folytattam inkább, és szerintem ő arra gondolt, amikor a meleg vacsi afféle alapelvárás – ennek a racionalizált indoka az, hogy “hát az az egészséges”.

            • Ja, ez az egészséges az agyamra megy. Egyrészt havonta változik, hogy mi egészséges (ld. tojás), másrészt érdekel persze az egészségem, de az a görcs, ami most van körülötte (ráadásul homlokegyenest ellenkező elméletekkel, mint a vega vs neolit), szerintem tényleg egészségtelen. Én azért eszem meleget, mert jól esik. A szélsőség meg egészségtelen, az biztos.

            • Jaja, a Time robbantotta ki a mizériát, és jó 20 éve le is fújta ugyanez a Time. Csak Magyarországra a mizériák hamar, a jó hírek nagyon nehezen jutnak el.
              A vajjal a semmihez képest mi a baj?

    • Hát, szó szerint. Fent le is írtam. Úgy tűnik, erre ugrunk. Miért nem képesek ezt bizonyos egyedek felfogni? Ja, hogy egy napot se töltöttek még kicsi gyerekkel? Értem már. De az észt tudják osztani.

      • Igen, láttam, hogy többen is leírtátok, én ma elkéstem egy kicsit, de annyira felmérgesített, hogy muszáj volt nekem is még egyszer leírni. :-/

  22. egy olvasó – augusztus 5, 2013 – 15:46 szerint:
    Erre szerettem volna még írni, hogy a legszebb az, amikor az évek során a férfiak saját igényük szerint változtatják az ő elvileg kőbe vésett elveiket… ismerős pár, független, erős, határozott nő, saját lábán, éppen ebbe szeretett bele hasonló habitusú férfi. Összeházasodtak, egyenlő kapcsolat, közös hobbik, utazások, és tehermegosztás. Pár évvel és két gyerekkel később min nyafog a férfiember? Hogy tulajdonképpen mennyivel kényelmesebb lenne egy “hagyományos” típusú asszony, aki mos-főz-gyereketnevel a főállása mellett, de leginkább nem óhajt ebből semmit átadni a férjnek. Hát ja, barátom, erre rápacsáltál.

    • (Az kimaradt, hogy a feleség a gyerekek párhónapos korától távmunkában visszaállt a dolgozni, tehát a jövedelme nem a gyes volt…)

    • Jelzem, fordítva is tud változni az elv. Pl. az egyik rájön, hogy gyereket akar, meg hogy meg kellene komolyodni (nyilván a gyerekvággyal összefüggően), a másik meg nem szeretne. Most megint lehet, hogy sztereotípia, de ez azért gyakoribb a nők esetében – tapasztalatom szerint, aztán hogy ez megint hormon, evolúció, biológia, vagy sima neveltetés, társadalmi nyomás, hogy a nőnek kell jobban AKARNI gyereket, ez megint más kérdés. De mondom, olyat is tudok, ahol a pasi akart volna már gyereket és kevesebb utazást.
      Konkrétan ezt, hogy a gyerek utáni vágy előjön, és azzal természetesen egy “megkomolyodás” (nem jó szó, de meleg van, nem keresek jobbat), az nekem jóval érthetőbb, mint az a változás, amit te leírtál.

      • Ó, a gyerekvállalás. Ezer meg egy ága-boga van, és a megkomolyodás meg felnőtté válás csak az egyik. A férjem pl nagyon akarna egy harmadikat, de rájöttem, hogy nem azért, hogy legyen, hanem azért, hogy legyen egy újabb kis pocok, aki őt feltétel nélkül szereti és bálványozza. Vagy: midlife crisisban szenvedő, kamaszgyerekeket nevelő férfi barátom: nem akar a feleségem negyven évesen szülni egy harmadikat, jaj, jaj. Nem élő már ez a házasság, nekem meg még kéne kicsi gyerek, 45 éves vagyok, megint fiatalnak érezném magam. Meglépett, fiatal nővel házasodott, lett is baba. Vagy: én nagyon konzervatív, családcentrikus, pozitív apakomplexusú férfi vagyok, stramm nőt választottam, ötig meg sem állunk, hisz fogy a magyar! ja, meg a feleséged is.

        • Pontosan, épp ezt akartam elmondani, hogy az mekkora probléma tud lenni, és ha a gyerekvállalásban konkrétan van is egyetértés, annak következményei is vannak, és a két fél egyáltalán nem biztos, hogy egyformán képzeli a következményeket. Ld. folytathatjuk-e, mennyire intenzíven az utazgatásainkat. Hogyan is lesz az anyagi következményekkel? Többet dolgozunk, vagy kevesebbet költünk magunkra? A vidám, bohém páros egyik tagja esetleg feladja addigi elvét a laza életről, a másik meg maradna úgy.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s