az eszköz a különbség

Mi legyen ennek a címe? Paradigma. Az eszköz maga. Csak ésszel kell!!! A fejed tetejére állhatsz. Az elveszett ártatlanság. Szirénének.

Azt mondják, nem a telefonnal van a gond, mit sírok, hanem az emberrel, aki használja.

Meg azt is mondják, aki korrekt és figyelmes, az az lesz autóban is, a másik meg gyalogosként is bunkó, nem az eszköz teszi.

Azt is mondják, nem azon múlik, hogy férfi-e vagy nő, van ilyen is, olyan is mindkét nem tagjai között.

Most nem tudom, remélhetem-e, hogy van valamiféle közös érzékenység, felismeritek-e mindebben a csúsztatást úgy, mint én. És még további példák is vannak: jólét — lehet azért ökoéletet élni a kertvárosi villák bőségében is!; pornó — egyszerűen nem kell rászokni; házastársi kommunikáció — meg kell próbálni másképp mondani… Tudunk mi bánni a veszélyes üzemekkel!

Nem lehet. Maga a dolog szorít rá a rossz döntésre, a lényegéből fakad. Csak rossz döntések vannak. Igenis az eszköz teszi. A minőségi különbség, a teljesen más keretek, a lépték. Az eszköz maga mindent megváltoztat, a feltételeket, a módszereket és a felhasználót is.

Hiába vagyok én derűs és nyugodt, ha tízpercenként csörren az eszköz: a telefon, ha szüntelenül reagálnom kell, vécén ülve felvennem, vagy magyarázkodnom, hogy kikapcsoltam, avagy dacosan nemet mondani: nekem nem kel!, az valami teljesen más létezés, onnantól nincs béke, ráng a szem alatt az ideg. Hiába vagyok körültekintő, az, hogy hetvennel, autópályán százhússzal téphetek, beláthatatlan következményekkel, dimenzióváltással jár. DSC_9958Egyszerűen észre sem veszem a roppanó csigát: a felgyorsult létezés, az “ó, öt perc alatt ott vagyok” könnyűsége, a lehetőség, hogy ezt megtehetem, mindez szinte a szándékaimtól függetlenül teremti meg az újabb utat, az előrehaladás és parkolás kényszere pedig türelmetlenné és tébolyulttá tesz, az a néni nem is akar átmenni, csak nézelődik a zebránál, különben is belém jön az IFA! Azon belül, hogy mindezzel számolni kell, lehetek én relatíve tudatos meg intelligens sofőr, sarokra kínosan nem parkoló, időben indexelő, de azt az ártalmatlanságot, romlatlanságot, erőimmel való gazdálkodást, amelyet gyalogosan képviseltem a magam öt kilométer/óra tempójával, soha többé nem fogom bírhatni. Minden megváltozott, örökre.

Illykávéval takarékoskodni nem lehet, besétáltam a csőbe, nincs olyan, hogy csak napi kettő, provokál az egyszerűsége, ezt jól kitalálták, Balázs meg otthagyja, fulladna bele. Internetes fizetés: nem fáj, röpülnek a húszezrek. Lakáshitel: nem lehet okosan, eladtad a jövődet. Alacsony nikotintartalmú cigaretta…

Jóléti környezetvédelem, hogyne, évamagazin-módra, lebomlós kutyakakizacskóért autózni a speciális boltba, és alacsony fogyasztású tejhabosítóval készíteni a kával kezdődő kapucsínót. Ó, a nyomortelepeken a Tatrosba hajigálhatják tömegesen a műanyag palackokat, egyszerűen azt a fogyasztási és ekképpen szennyezési nagyságrendet meg sem fogják közelíteni soha, amit én az ecover mosószereimmel és szelektívbe dobált üvegeimmel is a világra erőszakolok. Ha arcomba tolják a pornót, ha módom van átvészelni az életet pótlékokkal, az teljesen más, mint amikor még vállalni kellett a kockázatot. És a házasságban, amelyben sok tépelődéssel kell megfogalmazni, amit mondanék, és nem és nem értik, ugyanígy nem az én mondatommal van a baj, hanem azzal a helyzettel, amelyben ne hallatszik a szavam, akárhogy is mondom.

Így aztán valóban tudatos döntésem a szirénének közepette alig marad. Mondhatok nemet: én nem kérek egyáltalán ilyen telefont, járművet, jólétet, házasságot. Az sem könnyű. Vagy lavírozhatok folyamatosan, hogy valahogy tompítsam az adott eszköz ártalmait, javítsak a működésének hatékonyságán, avagy el tudjam feledni, hogy nem jó ez így.

Most nagyon késő van?

351 thoughts on “az eszköz a különbség

  1. Az a rész az autózással, tejóisten, mintha én mondtam volna (mostanában állandóan mondom is). Hogyan láthatsz ennyire tisztán egy olyan helyzetet, amelyben nem vagy benne? Költői kérdés volt, tudom, újságíróagy. Elismerésem, megint. A kíméletlen önkritika pedig elfogadhatóbbá teszi az önkritika gyakorlását, te kezdted, én már könnyen folytatom.

    Amit én szoktam hallani, az a “manapság … nélkül már nem lehet boldogulni”. A … helyére régebben az autó került, mára már békén hagynak vele, én makacsul nem akarok hinni abban, hogy autó nélkül “manapság” tényleg nem lehet élni. Nekem legalábbis. “Majd ha gyereked lesz, máshogy gondolod”, mintha a gyerekkel új személyiség is járna, aki hirtelen máshogy gondolja. Nem, nem fogom máshogy gondolni.

    Ezenkívül, de ehhez kapcsolódóan, sokat jár a fejemben, amit a babacucc-bizniszről írtál egyszer, hogy ó, de sokba kerül egy kisbaba, aztán, ha átgondoljuk a dolgot, az enélkül-nem-lehet-holmik közül nagyon is sok van, ami nélkül lehet. Jól átgondolva pedig, a kicsi gyerekkel való közlekedés nehézségeit nem is maga a gyerek okozza, hanem az a hülye ormótlan babakocsi!! Nekem ez nagy rádöbbenés volt.

    Nekem ilyen nélküle-nem-holmi a tévé… Sok időt el tudok vele tölteni, elment a délután, nem olvastam, nem beszélgettem. Na, ez viszont gyerekkel nem lesz, az lesz a vízválasztó, már eldöntöttem.

    • halkan megjegyzem, hogy nekem gyerekkel sokkal eyszerubb kocsival kozlekedni mint nelkule. plane 2 gyerekkel. persze, lehet kocsi nelkul is, csinaltam 3.5 evig, de zongorazni lehet a kulonbseget.

      • De mennyire más ez, hogy azt mondod: “nekem egyszerűbb”, és nem azt: “majd te is meglátod, milyen az, úgyse úszod meg”. Köszönöm a megjegyzést, ne halkan mondd, én nagyon kíváncsi vagyok a nagyok tapasztalatára, és mindent átgondolok, amit hallok, csak azt nem szeretem, ha kioktatnak, meg úgyis/úgyse, mert majd meglátod.

        • Segítség! Babacucc-bizniszről milyen címen, mikor írtál? Nem emlékszem, és nagyon érdekelne! Kaphatnék egy linket, címet, vagy bármit? 🙂 Köszönöm!!!

        • Ez a “majd meglátod” típusú kioktatás nekem is a halálom. Lehet, hogy meglátom, lehet, hogy nem. Ha igen, majd akkor és ott átgondolom. Egy esetben bevallom, nehezen állom meg én is: amikor gyermektelen rokon bírál, hogy miért van szükségem gyerek nélküli időre és miért nem tudok velük egész nap játszani. Neki szívesen mondanám (de nem teszem) 🙂

          Az, hogy akármi nélkül nem lehet élni, teljesen egyénfüggő. Van, aki tud, és biztos én is tudnék, ha muszáj lenne. Valószínűleg sokkal több dolgot tudnék nélkülözni, mint gondolnám…

        • tudom hogy nem nekem szólt, de kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz erről, úgyhogy magamat idézem feljebbről 🙂 én azt gondolom, hogy az individualizmusnak meg az önmegvalósításnak ez az ára. természetesen nem az autó meg az okostelefon, hanem az, hogy előtérbe helyezzük a személyes kényelmünket és vágyainkat a közösségi érdekkel szemben, ami persze hosszútávon az ennél sokkal puritánabb, kevesebbet fogyasztó élet. na de akkor meg döntsük el, mert szerintem a kettő együtt nem megy. és ha már itt tartunk, a múltkor a jótékonykodásról volt szó vmelyik topikban, arról is lehetne ilyen gyújtó hangon írni, hogy nem különálló sziget vagyunk, gondoljunk másokra is, és aki csak teheti, tegye is meg. ez egy nagy should, igen, de most vagy shouldok nélkül akarunk élni, vagy figyelembe venni a közösség érdekét, és kipréselni magunkból plusz erőfeszítéseket, erre mondtam hogy szerintem nem megy együtt.

          • A should álságos, empátiahiányos tanácsot, mások igazgatását és sokszor áldozathibáztatást jelent, a valós helyzet meg nem értésével, leírás helyett előírást, tények helyett normát — a józan tippek, erkölcsi álláspontok nincsenek tilalom alatt. Én épp azért mondom, amit, mert mélyen értem, mi mozgatja az embereket. S ez, ami zajlik, nem valami megfoghatatlan erkölcsi kár: a bőrünkön érezzük már most is.

            Ha ez a választás igaz lenne, hogy vagy szabadság-individualizmus-kényelem, vagy kollektív érzület-lemondás, én ma felkötném magam. A belső függetlenség, az, hogy nem igazodom a nagycsaládhoz, megvan a véleményem, nem megyek disneylandbe, nem jelent automatikusan több fogyasztást. Az önmegvalósítás valóban a kényelem volna? Nekem nem az Illy az önmegvalósításom. Mibe kerül például a világnak az én szabadságom, önmegvalósításom? Ha egyszemélyes háztartásom lenne, talán. Munkahelyre nem járok, autóra nem költök, minőségi ételeket veszek, gyakran helyit, biót, minden az utolsó morzsáig elfogy, nem dőltem be az ötvenkilencezer forintos mosógépnek, gyanakvó vagyok, velem nem etetik meg, hogy Hajdu Péterben bármi érdekes volna, és megvan a véleményem ingyen. Ennek mi köze a kütyükhöz? Oké, az internet, jó. Sokszor egymást erősíti a technika és az ökolét. Az e-mail nem fogyaszt papírt, routerrel vagy wifivel többen internetezhetnek, másrészt függetlenségem része az is, hogy nem nézek tévét. Az nagyon buta szabadság volna, hogy külön van lábszőrborotvám és ultrahangos hónaljborotvám, ide megyek, ott vásárolok. Én nem erről beszélek, nem erről volt a miénk a jövőben sem szó, hanem a tarthatatlan kulturális intézmények, meggyőződések lebontásáról, példál a homofóbiáról vagy a nők helyzetéről. Az, hogy gondoljunk másokra, kurvára nem should, nem minden should, ami érték, szempont! Amennyiben a szomorú bare infinitive az, hogy egyáltalán nem gondolunk másokra, és vagy-vagynak gondoljuk: vagy bangladesi munkások, vagy én, vagy esőerdő, vagy bordó laptop, persze tűnhet shouldnak az a — szerintem — minimum, hogy mások is vannak a világon. Én hiszek a közösségben, csak az anyám hagyjon békén.

        • en azert a magam szempontjat nezem, mert nevelek 2 gyereket. es nekem fontos hogy jol legyek amennyire csak lehet. ennek pillanatnyilag feltetele az auto. meprobaltam nelkule es nem ment. lent kifejtettem hogy miert. es napi szinten halas vagyok azert hogy lehet autom, hogy pillanatnyilag ki tudjuk fizetni. es inakbb evekig nem veszek uj ruhat, es ingyen konyveket toltok le az amazonrol es sporolok amin csak tudok, ingyen programokra jarok a lanyokkal, de oda (is) csak autoval jutok el. szerintem vannak szituaciok amikor az auto nelkulozhetetlen, sot van amikor elet halal kerdes. es akkor igenis legyen auto. pl amikor a mentot hivom ki a lanyomhoz. vagy hogy ne legyek ennyire radikalis, pl amikor haza kell cipelnem 10 liter szojatejet a tescobol. vagy amikor elmegyek a baratnomhoz es a ket hullafaradt gyereket kell valahogy hazahoznom kelet londonbol, ami kocsival is masfel ora.

          • es persze lehet literenkent hozni a tejet, csak akkor minden nap el kell jutnom a boltig gyalog. es lehet megszakitan ia kapcsolatot a kelet londoni baratnovel, de setatavra nem sikerult baratokat talalnom. nem hinnem hogy ezek jelentik a megoldast. az ember megkonnyit ia sajat eletet ahogy tudja, ezert van mosogepem, es szarito gepem, es kavefozom es laptopom es netem es szeretnek egy mosogato gepet stb..

            • Szerintem ti nem is ott laknátok, ha nem lenne kocsi. Nem tehetnétek meg. lehet, hogy anyagilag jobban járnátok. Vagy találkozhatnátok félúton egy parkban, vagy a barátnő autózhatna hozzád… nem vitázom veled, nem is adok tanácsot, csak rávilágítanék, hogy sok döntési élehetőség van a sok kényszer között is. Igen, az autó javítja az életminőséget, de mindenki javítani akarja, az erőforrások és a tér meg korlátozott, és egyre inkább dzsungelharcra emlékeztet ez. Attól ekkorák a városok is, azért kap szolgálati lakást a város másik végében a dolgozó, azért nincs mérföldszám bolt, mert úgyis van kocsi. Ehhez van igazítva a világ, így logikailag nem áll meg az érv, hogy muszáj kocsi, mivel így van, merthogy épp fordítva történt: azért lett így, mert van kocsi, és mindenki belekalkulálja már.Én három gyerekkel nem kalkulálom bele, a fiam kilencéves kora óta egyedül jár suliba, edzésre, minket nem érint a dugó, és rengeteget spórolunk, máskor meg szívunk, persze, meg a barátaink olyan kedvesek, hogy hazahoznak, meg taxizunk.

            • szerintem meg figyelmen kivul hagyod a tavolsag ido fuggvenyt. van amit egyszeruen nem lehet elintezni gyalog vagy tomegkozlekedve megadott ido alatt. autoval meg el lehet. es sok ilyen van, az orvostol a baratnokig, a boltttol a munkahelyig. es akkor az idojarast es a cipelni valokat meg nem emlitettem. bele se merek gondolni hogy mondjuk egy 2.5 evessel es ujszulott ikrekkel hogy lehet hazacipelni meg a szojatejet is. tovabbra is azt gondolom hogy a hiba nem az autoban van, hanem az esszeru hasznalatban.

              • De ha nincs autód, nem tudsz a sebesség és a tömeg négyzetével, vagy mi (Niké?), csapódni embernek, falnak. Soha. Ez a különbség, és ezért csak önnyugtatás az ésszerű használat.
                De ezt odafent részletesen megírtam, kommentben meg vagy négyszer, négyféleképp, többet nem teszem, nem értem, ennek a bejegyzésnek a két mondatnyi lényege miért nem megy át.

                Elég baj, hogy ha autótlan vagyok, akkor is csapódnak, na kik? Mások autója. Nem akarok demagóg lenni, de az autó–gyalogos viszony, esélyegyenlőtlenség, ahogy lefröcskölnek és utána még ők anyáznak a szélvédő mögül, kísértetiesen emlékeztet a nemek társadalmi viszonyára.

            • a férjem csapódott. saját autójával. negyed óra időnyerés miatt. ezek után felőlem a napok is telhetnek! és nagyon megnézem, kinek az autójába ülök be, főleg gyerekekkel. én, köszönöm, inkább hajóval.
              skandináviában, ha lefröcsköl az autós, ki kell fizetnie az utána küldött tisztítószámlát. úgyhogy nem fröcsköl senki.
              ez a különbség. s ott mindenki szelektív. beleszülettek.

          • De Emese, a világ nem külön van, te is a része vagy. én három gyereket nevelek, és kerülöm, hogy kényelmességeim igazolásául hivatkozzam rájuk. Vannak helyzetek, amikor az autó élet-halál kérdés — igen, pont ez a baj, a rendszerrel van a baj. Mentő? Az autós naponta kockáztatja a saját és gyerekei életét, és biztos, hogy nem mozog eleget, az emberi testet nem autóban ülésre tervezték. Mentőt én is hívok, de hogy én nem tudok ügyeletre száguldania gyerekkel, az sok fölös parától kímélt meg, és furcsának érzem a felvetést, hiszen az autó statisztikailag olyan veszélyes, hogy ihaj. De én nem azt mondom, hogy ne legyenek autó (avagy: te, xy miért hímzel keresztszemest), hanem hogy miért ilyen tömeges a jelenség, és mit fizetünk mindannyian, meg miről maradunk le. Lépj eggyel vagy kettővel távolabb, és nézd meg úgy a dolgot. Az nem azt jelenti, hogy holnaptól ne autózz, hanem hogy tud, mit teszel, és esetleg egy-egy utat vagy sebességváltást jobban gondolj meg.

            • ertem en, egyet is ertek, es itt is azt gondolom hogy auto van, meg kell tanulni ertelmesen hasznalni. ahogy a tobbi kenyelmi eszkozt is. csokit is lehet enni, neha egy keveset. a mertektartas fontos. de reszemrol nem vitatom a csoki, auto letjogosultsagat. es azert hivatkozom a gyerekekre, mert elotte fel sem merult bennem hogy auto kellene nekem, a gyerekek egy megvaltozott eletkorulmenyt hoztak szamomra, ezt probaltam hangsulyozni. pl egyedul merek bicajozni, gyerekkel ramkotve meg nem.

            • en nem csak az autonal jon ez elo, az aranykozeput fontossaga mindenhol jelen kellene hogy legyen az eletunkben. az en nezpontom szerint a hiba nem az auto leteben, mobilban, kutyuben van, hanem abban hogy mihez kezdunk veluk. szerinem egyrol beszelunk. es szuper hogy te meg tudod oldani az eletet auto nelkul, de en egyenlore nem. ha mar mindket gyerek biztonsagosan tud bicajozni, akkor ujra gondolom. es a mobiltelefont is a pokolba kivanom, de az is teny hogy ha nem adunk az elozo hazassagbol gyerekeknek mobilt, akkor nem tarthattak volna a kapcsolatot az apjukkal.

              • Pontosan ezt az első két mondatodat cáfolja a fenti bejegyzés, meg a majd csörgök alatt is próbáltam a kommentekben, ez nem igaz, túl nagy felelősség ennyire észnél lenni. Ha bele se kezdek, mind megúszom, és még figyelnem sem kell (csak elszenvedni más kényelmének az engem is érintő hatásait). A paradigmaváltás, a más lépték miatt, a beláthatatlan kockázat, veszélyek, hatások miatt nem jön ki logikailag. Akármit csinálsz az autóddal, akkor is legyártották, akár dízel, akár elektromos, akkor is szennyez, ha keveset, akkor is. Nem az a lényeg, hogy most csökkentsd a feszültséget, hogy te miért autózol, mikor én meg nem, és arról írok, hogy lehet autó nélkül minőségi életet élni. Nem szuper, és sokszor nem tudom megoldani, segítenek, de összességében sokkal szabadabb vagyok így. Ha valami nagy gáz lenne, sofőröm lenne, és ha a teljes életemet tekintjük, még úgy is szerény az utazásra fordított költség. A saját autó abszurd költségekkel jár, az életminőségüket alárendeljük ennek a pénzhajszának. Ez az igazi veszteség.

      • Amikor összetörtem a kocsit, két hónapig a lányom a 8.5 km-re levő oviba busszal vittem hetente 2-3-szor. Busz volt, jó koszos, gyúrott, és rájöttem, hogy olcsóbbnak olcsóbb, de iszonyatosan fárasztó. Pl. a februári havas, nedves szélben buszmegállóban állni vele. Lehetni lehet, de az biztos, hogy autóval kevésbé fárasztó.

        • Sosem volt kocsim es egy darabig nem is lesz. Egy gyerekem van csak, igaz, de fel vilagot jarok be gyalog vele, akkor is, ha faradt, ha alszik is, en cipelem, boltba hatvan kilos nagymamaboronddel megyek, o is hozza az ovet. Nem ultem autoban anyosulesen sem ket honapja… Megis tok jol megvagyunk igy, es mondokazunk neha kozben “meg-sza-ka.dok, meg-sza.ka.dok, most mar csak ki-bi-rom” sokat nevetunk, jol kibirjuk, es meg sosem volt orditas, es nem is “sajnalom magunkat”, ha gyalogolni kell.
          Engem 17 eves koromig az utca vegere is kocsival vittek, mert az volt a kenyelmes, valami borzaszto kin volt megtapasztalni, hogy lehet busszal vagy gyalog is jarni.
          Olvastam egy cikket arrol, mennyit lat a vilagbol egy olyan gyerek, akit kocsival visznek iskolaba, es mennyit egy olyan, akit gyalog. Dobbenetes kulonbseg, bele sem gondolunk: setalva az ember nyugodtan beszelget, lat dolgokat, megtapasztal, erzekel, tud a gyerek kerdezni, valaszt kapni, a vilag erdekes lesz. Ezzel szemben az autoban ulve a gyerek mellett elsuhan a kornyezete, (volt egy film is a kutyarol, hogy “fa-fa-fa-fa, haz-haz-haz”—es tenyleg en is, de mennyit filoztam ezen anno :D) raadasul max csak annyit hall, hogy ne beszelj, mert anyad vezet, basszus hulye gyalogos-autos nem lat a szemetol, dudaszo, idegeskedes, piros lampa, dugoban araszolas, fulledt meleg, vagy fulfajdito klima….
          Azt gondolom, az auto neha valoban aldas, de tenyleg csak neha. (veszhelyzet)

  2. Nagyon jó, nagyon jó!
    Szomszédasszony tegnap elcsábított az általa látogatott baba-mama klubba. A döbbenet távozáskor ért: majd’ mindenki beültette a gyereket az autóba, majd ő is beült, és elhajtott. Szerintem csak azok terelgették a csemetéjüket, akiknek nincs is autójuk. Pedig ez egy “körzeti” klub, senki nem lakik a város másik felében. Igen, az autó (mobil, stb.) lényegéből fakad, hogy ha már van, akkor használjuk, és nem csak akkor, ha feltétlenül szükség van rá. Akkora tudatosság kellene a csak akkor használom, ha muszájhoz, amekkora nincs a világon. Minden esetre biztosan több, mint ellenállni a dolog birtoklásának.
    Nálunk a férjem döntése volt, hogy nincs autónk. Bár beláttam ennek pozitív vonatkozásait, én voltam nyugtalan a hiánya miatt. És nem azért, mert a napi bevásárlást többnyire én végzem, és sokszor a 6×1,5 liter vizet is én cipelem haza (a legjobb barát a banyatank, én nagyon élvezem; és nem, nem, nem tudok lemondani az ásványvízről, mert borvízforrás mellett születtem, és nekem nagy áldozat volna csapvizet inni!), hanem mert bizonyos hétvégék, nyaralások jelentenek nagy logisztikai feladatot: amikor kimegyünk egy hétre sátrastól egy másfél éves gyerekkel az erdő közepébe, azt a cucc mennyiséget nem tudjuk egy hátizsákba belepréselni. És egy sor szívességet kell kérni, ami önmagában nem rossz, ha a teljesítéshez van jelentkező 😀 Az ausztriai családi síelésre is öt vonattal kellett menjünk, ami az én idegrendszeremet tépázta meg újfent (a férjem idegei kötélből vannak). Mondjuk a cucc szállítás itt simán ment.
    Néhány hete volt egy beszélgetésünk a témában a férjemmel (ő is autós családban nőtt fel, akárcsak én), és azóta már kevésbé vagyok nyugtalan. Azóta azt is észreveszem, hogy mi odaérünk az egész napos program azon programelemére, ami a legizgalmasabb, míg az autós barátaink valamikor beesnek (igaz, hogy addig maradnak, amíg nekik tetszik, és nem addig, amikor a vonat indul). És lehet, hogy elmarad a mosogatás, mert el kell érni a vonatot, és nem tudunk megállni útközben játszóterezni, de korábban érünk célba, és sötétedés előtt még tudunk egy jót hancúrozni a gyerekkel a másfél méteres hóban / az üde, zöld réten.
    Nekem az (volt) az érzésem, hogy leginkább a gyerekem marad le valamiről, ha nincs autónk. Pedig nem. Ha autós segítségünk sem lenne, akkor is járt volna már (a kétéves) a Mecsekben, a Bükkben, a Mátrában, a Börzsönyben, az Aggteleki karsztvidéken, a Balatonon, Szegeden, Békéscsabán, Kőszegen, Nagyváradon, Kolozsváron és Sepsibükszádon. Ahová kölcsönautóval mentünk: ötnapos, gyerekes nászút az Aggteleki karszton, Balaton-felvidéki barangolás (2-3-szor fél nap), Kőszeg és környéke, egy kis Zalával fűszerezve (Kőszegre vonattal is elmentünk volna). Ahová a cuccainkat vitték: kétszer síelés, egyszer erdei sátrazás, egyszer aggteleki kiruccanás. Az utóbbi két kategória nagyságrendekkel kevesebb számban és kilométerben egyaránt. És be kell látnom, hogy nem, tényleg nem használtuk volna az autót érdemben többször, egyetlen kivétel az erdélyi utazások, na ott autó nélkül tényleg rab az ember (annak is szoktam érezni magam, amikor hazalátogatok a szüleimhez, akiknek már nincs autójuk), mert a tömegközlekedés katasztrofális a magyarországi viszonyokhoz képest.
    Úgy látom, jól elvagyok a magam nyugtatgatásával, ez is része annak, hogy a szemléletet teljesen magamévá tegyem. Mert úgy érzem, hogy szemléletbeli kérdésről van szó, hiszen az én problémám (lemaradunk valamiről, nem tudom megmutatni a “világot” a gyerekemnek) mű probléma, és csakis abból adódik, hogy régebben volt autó az életemben, most nincs, ráadásul másoknak van. És különben is szeretek(!) BKV-zni.

    • hová valósi vagy? a borvízforrások megmozgatták az emlékeim….
      nekünk nincs saját autónk, de néha kapunk kölcsön, mikor éppen tényleg kell, és közösségben élünk másik 3 családdal, és az apukák meg együtt járnak dolgozni autóval, ha éppen nem vonattal mennek.

      • Csíkszeredai vagyok, de már Budapesten van az otthonom (jajj, de jó ezt leírni, sokáig sehol sem éreztem magam otthon úgy igazán), a szüleim is elköltöztek Csíkból egy kis háromszéki faluba, a Szent Anna tó lábához.

  3. es egyetertek, az eszkoz teszi. amiktol elvileg konnyebbe valik az eletunk, azert hasznaljuk oket. a telefon, az auto. de teny hogy nyugodtabb eletunk lenne ha senkinek nem lenne sem telefon, sem auto. de van es ezert alkalmazkodunk. mert ma mar nem lehetsz sikeres uzletember ha nincs mobilod es autod. egyszeruen ez az alap. es most elkezdhetnem sorolni az auto es mobil elonyeit is, de elottuk is volt elet es egesz jol mukodott. es nem rangott a szem alatt az ideg, hogy barmikor megcsorrenhet es az a barom mar megint totyog en meg beragadok a pirosnal. ez ellen is lazadozunk, amikor kikapcsoljuk surun a mobilt, ahogy irjuk is. es berakjuk a komolyzenet es dugoban vegre nyugodtan meghallgatjuk,m ert most van ra ido. de ez csak feluleti kezeles

    • Király Júliát említeném, a Nemzeti Bank egykori alelnökét, aki nő is, és bringával nyomja. A dán királyi család is metrózik. Ne vicceljünk már, nem a tudás, tehetség számít? Végül mindig lehántódik a sok hívság, és az marad, a tudás és a tehetség, meg a kitartás, nem a kosztüm, autó, hibátlan test.

        • Megkockaztatom egyebkent, h a magyar viszonyok kozt-ami ugye viszonylag uj fogyasztoi tarsadalom- ez meg hangsulyosabban jelen van. Nyugaton, foleg eszak-nyugati orszagokban mar egy evtizede divat a gazdag aszketasag (ha jol emlekszem, ez az angol szakszo? Illetve annak a forditasa). Nemet, holland, skandinav orszagokban terjedt el az a szemlelet, amirol Eva irt. Hogy ugyan fogyaszthatnek, penzem van ra, de tudatosan nem teszem. Ennek egy resze alsagos, mert ugyan nem vesz meg mindent es hagyomanyos slozit epit otthon a haza moge – de Thaifoldre jar nyaralni, meg Indiaba meditalni. (A slozi konkret pelda, egy sved ismerosome. Elkepzelem, amint minusz 30fokban hajnalban pisilni megy, viszi persze az esti mosogatovizeg is leonteni. Mondjuk kozben van egy lakasa Firenzeben, mert jo-jo a termeszetkozeliseg, de azert megis jobb mediterran orszagban tolteni a
          Kell hozza a megfelelo politika is

    • Én tulajdonképpen értem, sőt magam így gondolom már nagyon rég. De igaz a számítógépre, a netre, a tévére, stb. és ahogy tegnap írtam az én idegrángásom ott kezdődik, ha az égbolt és a barométer helyett reggel a naptárra és az órára nézek. De pl. megnyugtatja a rángó ideget egy teljesen természetellenes forró fürdő. Igen, azért, mert lehet, mert kéznél van. Szóval igen, én értem.

    • Probalom kifejteni addig is:
      – szamitogep igen, de okostelefon nem? Miert? Pontosan mi az, ami az egyik eszkozt vallalhatova teszi a masikhoz kepest? Csak nem az, hogy regebben van es mar megszoktuk? Most nem megyek bele, hogy milyen jo, hogy van net es szamitogep, kulonben nem lennenk itt ennyien, nem beszelgetnenk ezekrol a temakrol a vilag kulonbozo pontjain ulve. Az jobb lenne, ha csak a szomszedommal / kornyezetemmel tudnam megvitatni azt, ami nekem problema? Es csak ahhoz jutnek hozza, ami a varosi konyvtarban megvan, nem pedig mindahhoz, ami a neten fentvan?
      – vonat igen, auto nem? Tudtatok, hogy Somogyban azert van altalaban 4-5 km-re a falvaktol a falu vonatmegalloja, mert a foldesurak akkoriban, mikor ezt az uj, pofogo es budos talalmanyt telepitettek, meg voltak gyozodve, hogy az nekik nem kell? Aztan eleg rovid ido alatt kiderult, hogy kellene, de akkor mar keso volt.
      – vajon hanyan vizionaltak vilagveget akkor, amikor Gutenberg feltalalta a nyomtatast? Sokan be lehettek rezelve, hogy akkor most mindenki megtanul olvasni, informalodik es elszabadul a pokol. Bizonyos ertelemben igy is tortent, ld. meg reformacio. (Ha a papokat olvassatok, nagyon nagyon negativan ertekeltek mindezt.)
      – attol is be lehettek rezelve, hogy a gozgep egyedul elvegezte parszaz ember munkajat. Es akkor lett is hatalmas tarsadalmi krizis, mert a sok rosszul fizetett munkas mindennel megalkudott, csak nehogy meg ez is kicsusszon a talpa alol. Rabszolgamunka lehet a multi is, de azert olvassatok par leirast arrol, hogy eltek a dolgozo nepek az ipari forradalom idejen… esetleg megis inkabb a multit valasztanam, hmmmm. A propos dolgozok, szakpolitikak – egy nemet tudoskor irt arrol nemreg (de nemetul nem olvasok, csak egy osszefoglalot tudtam elolvasni), hogy ahogy az ipari forradalom idejen az allam lehetove tette a tomegek teljes kizsakmanyolasat, ugy teszik ma is lehetove a szakpolitikak a tomegek “kizsakmanyolasat” azzal, hogy a termelest kiengedik Kinaba/Indiaba – tudjuk, milyen korulmenyek kozt), nyugaton egyre kevesebb a munka, de az arak meg a regiek, tehat fenntarthatatlan a rendszer.
      – kavefozo csilivili nem, de kotyogos igen? De ha mar: akkor kave sem (jajj), mert abszolut tajidegen, sokat utazik, es hanyan vegzik a rabszolgamunkat, hogy nekem reggelente kave legyen a bogremben?
      – azt tudjatok-e, hogy Nemetorszagban mar mukodnek olyan halozatok, amelyek sajat aramot (napelemmel, otthoni szeleromuvel) termelo embereket tomoritenek, akik a felesleges aramot eladjak a szolgaltatoknak. Azt mondjak az okosok, hogy ez a kezdete annak, hogy a fogyaszto nem fogyaszto tobbe, hanem tudatos rendszerelem, aki termel es fogyaszt (odafigyelve, mert erdeke, hogy ne tul sokat), es nem fugg mar annyira az allami vagy magan szolgaltatok diktatumaitol. Demokracia, na. Kicsiben egyelore, de lehet ez is a jovo.
      Ez most mind eszembe jutott, es ideirtam. Bocs, ha nem egy felepitett logikus erveles, csak kerdesek (es igen, ugyanakkor utalom, ha az anyuka az 500 m-re levo iskolaba autoval viszi a gyereket).

        • rohadtul igazad van. örülök, hogy valaki más ezt ilyen szépen leírta.
          azt már betéve tudja mindenki, hogy én mit gondolok az autómról. 🙂 lehetne élni nélküle. én nem szeretnék.
          de tudjuk, ez itt nem az egyéni tyúkszemek mutogatásának helye, ellenben én azt gondolom, hogy az individualizmusnak meg az önmegvalósításnak ez az ára. természetesen nem az autó meg az okostelefon, hanem az, hogy előtérbe helyezzük a személyes kényelmünket a közösségi érdekkel szemben, ami persze hosszútávon az ennél sokkal puritánabb, kevesebbet fogyasztó élet. na de akkor meg döntsük el, mert szerintem a kettő együtt nem megy.

      • Hasonlóan szkeptikus vagyok. Már a telefonnál – én konkrétan nagyon keveset használom telefonálásra, ellenben rengeteg mindenben könnyít okosságával az életemen. Én arra használom, hogy képtelen az agyam annyi információt befogadni és megtartani, amire a mai világ és az életmódom kényszerít, ebben segít az okostelefon. És gyakran a blogot is arról nyomom 🙂

        És továbbviszem könyves gondolatmenetet: Guttenberg után most itt az e-könyv olvasó…én zseniális találmánynak tartom, használom rendesen, de mégis veszek papír alapú könyveket is.

      • Szerintem ez a bejegyzés nem arról szól, hogy ez nem / ez igen. “Így aztán valóban tudatos döntésem alig maradt”, ez a konklúzió. Nem bizonyos eszközök ellen érvelt Éva (a felsoroltak csak példák), hanem elmerengett azon, hogyan hatnak ránk, választhatunk-e még – szerinte az eszköz maga irányít, és hiába hisszük, hogy kezünkben az irányítás (ne felejtsük el, a házasság intézményét is melléillesztette!), ez valójában megint csak világmagyarázat.

      • Jaj, köszönöm, hogy értitek, ezt még háromkor kezdtem, úgyhogy javítom is, mert nem lehet tudni, kinek írom.

        Olaszországbajöttemnek írom.
        Az a baj, hogy okostelefon már a PC-n/laptopon felül lesz, redundáns, folyton újabb kütyük tömegei lepnek el minket. Ahogy vonatozni is úgy vonatoznak, hogy azért van saját kocsi. Én nem tudok a sorsomnak elég hálás lenni, hogy ezt a döntést a legelején meghozhattam, és ezzel egy csomó mindent megúsztam. De valahogy ebben a mai világban szeretnék közlekedni én is, és igen, a közösségi közlekedés, meg a kötöttpályás végképp összehasonlíthatatlanul emberléptékűbb, gazdaságosabb, kevésbé szennyező, mint a (saját) autó, hát még a jelenlegi, közlekedésem hetven százalékát kitevő forma, a bicikli.

        Aki nem akar túlfogyasztani, az nem okvetlen az őskort vagy 1900-at sírja vissza! Ki mondta? Az internet például kitűnő lehetőség takarékos információcserére, sajnálom is a posta intézményét, de ez például nagy előrelépés, eszméletlen megtakarítás, kitágítja a világot, nem kell szakácskönyvet vennem, lexikont stb.

        Az ökológiai szempont nem arra való, hogy a másik orra alá toljuk, ha mi magunk kevésbé alkalmazzuk, nem arra való, hogy rajtakapjuk a másikat, meg, ahogy Rita is írja, hogy címkézzünk és ítéljünk, hogy ez a vívmány igen, ez meg nem, hanem hogy kérdéseket tegyünk fel és tudatosak legyünk, és icipicit közelítsük azt a fogyasztási szintet, amelyiken jól élünk, de a dolgok a valódiságuk révén jók, nem a pazarlás és tárgyak eszkalálódó megkívánása révén. És főleg nem arra való, hogy ráhúzzuk a saját ilyen-olyan döntéseinkre, és megideologizáljuk, hogy nekem atommeghajtású fűnyíróm van, és az azért öko, mert… (Egyébként én úgy lakom nagyonkertes házban, hogy az inkább erdő, és minimális a ház áramot, vegyszert fogyasztó kertápolása.)

        Kávé: ha engem kérdezel, igen, sajnos. Sőt, nem kotyogós, hanem a legmenőbb főző, pazarló kapszulával, alacsony fogyasztással. Kis kompenzáció, hogy ha dolgozom, csak kávét fogyasztok, és nagyon lefogytam, meg sokkal kevesebbet főzök, csak a gyerekeknek.

        Az, hogy gőzgép VAGY ami előtte volt, könyvnyomtatás VAGY anélkül, hamis dichotómia. Sok ilyen, jövőről szóló szöveget szerkesztek, és igenis, van út, lehet etikusabban és ugyanakkor huszonegyedik századian élni. Ajánlom, sőt, el is küldöm neked Hervé Kempf Új világ küszöbén című könyvét, amelyik a magyar Le Monde diplomatique kiadásában jelenik meg most, én szerkesztettem.

        Általában, ahogy tavasztündér is írja, életciklust kéne elemezni minden modern vívmánynál, minden externáliával, az eligazít.

        Ami igazán nagy gond, sokat számít ökoértelemben: a saját autó napi használata, a nem megújuló anyagokkal való fűtés, túl sok húsevés.

        És ezen felül gond még, hogy léptéket váltunk és nem várt szörnyeteget szabadítunk a világra — aki ezt nem érti, gondoljon az atomenergiára. Milyen tiszta, milyen gazdaságos… ja.

        És még az autóról, a hozzá kapcsolódó speciális vakságról. Ha bármilyen étel vagy gyógyszer annyi halálos áldozatot szedne, mint a közúti autóbalesetek (amelyek száma egyébként rohamosan csökken, de még mindig magas), ugyan, nem tiltották volna már rég be, legalább a gyerekeknek? Ehelyett a kocsi a jólét, mobilitás szimbóluma, és vidáman telefonálgatnak, sebességtúllépnek, kockáztatnak a népek, nem furcsa? Engem az etetőszék biztonsági övével meg az emeleti korláttal baszogattak azok, akiknek alapértelmezett, ember.0-s verzió volt a saját autó, ami tonnás súllyal hetvenre meg százhúszra gyorsul. Hogy van ez?

        • “Ami igazán nagy gond, sokat számít ökoértelemben: a saját autó napi használata, a nem megújuló anyagokkal való fűtés, túl sok húsevés.”
          egyetértek. meg a szupermarketekbe messziről hozott mindenféle (plusz nem idényáruk) fogyasztása (holland paradicsom, izraeli narancs, columbiai banán, délafrikai kakaó, brazil kávé, ceyloni tea stb.). meg az új ruha.
          és mi a helyzet a gyerekvállalással/túlnépesedéssel önmagában, mint ökológiai túlterheléssel?

          szeretnék egy másik könyvet is a figyelmetekbe ajánlani: http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=ecotopia&ID=172215
          környezet, gender, paradigma váltás témákban izgalmas és felemelő letehetetlen alapmű.

          • Köszi, érdekes!

            A három, amit írtam, eléggé elterjedt az ökolábnyom-szakirodalomban, nem az én preferenciám. Hogy valaki esetenként import árut vesz, az kevésbé életmód-kérdés, mint a fűtési mód, a napi autóhasználat meg a húsevés.

            A három, akit szültem, az meg a mozaikcsalád révén egy hatfős csapat gyereke, és van ebben a szőttesben összesen hat gyerek, szerintem nem rossz arány, mondhatni, nincs meg a reprodukciós ráta, fogy a magyar (zsidó) (örmény), és én vállalom lényegileg a hat fő hat gyerekének a majdnem felét. Amilyen önimádó vagyok, szerintem ezért jár a tapsvihar, a rózsacsokor, még ha erőim végén járok és szarul csinálom is, elég jóravalóak mind, termelik a nyugdíjat meg minden, különösen a magyarországiak, egyébiránt Meszlényi Attila nézeteit vallom túlnépesedés-ügyben, http://www.dolgaink.tk, de neki is három van.

            Persze nyilván ökóbb lett volna egyet sem szülni, de én emberéletről nem tudnék úgy beszélni, mint valami kütyüről vagy banánról, az azért más, és nem csak döntés kérdése.

            Na, jobban járt volna mindenki, ha bejegyzést meg cikket írok kommentelés helyett, egy kicsit elszontyolodom, hogy idolt akar az olvasó, tökéletesen következetes világképet és ahhoz illeszkedő gyakorlatot, de szerintem ilyen nincs, közben egy férfihangos is próbálkozik vigyorogva belém kötni.

            • én is szültem kettőt, és az összes tevékenységeim közül ezt tartom a leginkább környezetterhelőnek. az autózás smafu ehhez képest…
              nem jön be a link, de rákerestem, nagyon egyetértek.
              ezt a filmet ismeritek? A jövő farmja.

              valami csoda és szuper oktatófilm a témához.

              “egy kicsit elszontyolodom, hogy idolt akar az olvasó”
              hát mondjuk kap is… számomra legalábbis abból a szempontból mindenképpen idol vagy és jelenleg senkivel sem helyettesíthetően, hogy milyen jó vitákat és beszélgetéseket generálsz és jó, hogy benne is maradsz! önképző tanulókör, klasszikus impulzusok és még a trollokkal is megküzdesz és véded a teret itt nekünk. kalap emel ma este is 🙂

              jóéjt mindenkinek és köszönöm a vitát!! 🙂

            • MEgnéztem a filmet, hirlando, és nagyon elgondolkodtam. Több egyetemi csoporttársam költözött vidékre, ahol netes munkából él, közben gazdálkodik. Rájöttek,hogy az önellátás kevésbé teszi őket kiszolgáltatottá. Vitázunk itt az autón meg a közlekedésen, de ez a film rámutat, hogy a nem megújuló energiaforrások gyakorlatilag mindent, az élelmiszeripart is borítják majd, ha elfogynak. Köszönöm, hogy felraktad ide.

            • Gyöngyi, örülök, hogy tetszett és köszi a visszajelzést. Rám ez a film és még az Ecotópia könyv alapvető hatással volt. Konkrétan ez a film nagyot fordított az életstratégiámon, pont emiatt amit írsz is.

    • A mobil és az internet elképzelhetetlen szélessé és gyorssá tette az információáramlást; a pornó dől rád, alig kerülhető ki, korábban ez nem volt; autóval olyan sebességre gyorsulhatsz, ami nem értelmezhető a természetben, lefagy tőle a rendszer, ekkora tömeg és ilyen sebesség, permanens életveszély, feldolgozhatatlan, és még a dombok is beleroskadnak.

      Vagy nem jól értettem a kérdést?

  4. Alapvetően egyetértek veled, de bevallom, én szeretem az autót – annak ellenére, hogy nekem nem lehet jogsim, mert az egyik szememmel nem látok, és a másikkal is alig. 😦 Nekünk mindig volt, ha más nem, valami lerobbant trabant. Egy zalai kis faluban laktunk a legközelebbi város 25 km-re, és létezett napi négy buszjárat. Ami még oké is volt, ha az ember a városba akart menni – bár volt olyan, hogy éjjel kellett rohanni az ügyeletre, mikor kicsik voltunk – de az egyik szőlőhegy 5 km-re, a másik 3-ra, a falu egyik határában az egyik kukoricaföld, a másikban a másik, a búza itt, a repce ott – és nem csak magunkat kellett valahogy odatranszportálni, de a szerszámokat, kaszát-kapát, permetezőt, végül a krumplit, kukoricát, szőlőt, bort, lucernát, szénát hazahozni stb. Persze mindig mindent sietve, munka után vagy hétvégén, arra nem lett volna idő, hogy lassan az ember elbatyogjon innen oda. Kocsi nélkül nem ment volna – és a szüleim most is így élnek, csak annyi, hogy anyukám élettársával együtt még több föld és szőlő került a képbe. Ha nem lenne autó, lehetetlen lenne minden elvégezni, hiszen nekik nem a mezőgazdaság a fő munkájuk, főállása van mindkettőnek, a földek csak úgy nebenbei vannak, de rendkívül fontosak a család megélhetésében. Itt, a nagyvárosban is van kocsink. Sokáig, évekig nem volt, és én úgy érzem, akkor sokkal nehezebb volt, bár itt a városban nem használjuk, hanem inkább a hazautazásra. Öt ember tanul és dolgozik a családból ebben a messzi városban és rendszeresen járunk haza, a költség elosztva olcsóbb, mintha vonatoznánk és elmondhatatlanul gyorsabb és kényelmesebb kocsival letekerni a 200 km-t, 2,5 óra alatt, mint vonatozni 4.5-öt. Arról nem is beszélve, hogy mennyi cuccot, egyebet szállítunk minidg, vagy innen oda vagy onnan ide. Szóval nekünk a kocsi kell – rengeteget javít az életminőségünkön és egy csomó mindent megoldhatóvá tesz, amit egyébként nem tudom, hogyan oldanánk meg.

    • Alapvetően egyetértek veled de bevallom, én szeretem az autót — sok ilyen reakció érkezik, ha erről írok, és én ilyenkor a fejemet fogom. Mindenki szereti az autóját, de ez nem válasz a kifogyó kőolajra, az elviselhetetlen autópálya-felhajtó lakóövezetekre, a roncstelepekre, a kaotikus utcaképre, tülekedésre, zajra, balesetveszélyre. A szeretésünk, a “kell” nem határozhatja meg a közösségi érdeket, sőt, leginkább ellentétes vele. Mindenkinek részfelelőssége van, és ezt legalább bevallani tudni illene. És mindenki paradigmát vált, amint saját autója lesz, onnantól csak anyagi vagy nagyon durva szabályozási tényezők kényszeríthetik vissza a metróba. A paradigmaváltáshoz tartozik az is, hogy más a reálisan elintézendők, elintézhetők köre, más a paletta, amiről választani lehet — én nem ugrok le a Balcsira egy óra alatt, és engem nem kér meg senki, hogy segítsek a nagymamai komódot elvinni neki. Csak közben akkor a nyomor, olyan körülmények között élnek emberek, hitelektől megnyomorítva, soha egy jó ruhát nem vesznek, huszadika után már párizsi sincs, hogy nem értem, miért ragaszkodnak. Én azt a pénzt másra költöm, és elmondhatom, hogy közepes jövedelemmel, nevezzük nevén: luxusban élek, mert nincs autüm, viszont van egy jó biciklim, és telik taxira.

      Ezért jobb bele sem kezdeni, amitől az véd meg, ha az ember az autósiskola helyett gyorsan átmegy a szomszéd nyelviskolába, és oda iratkozik be. Én is szeretem a kapszulás kávéfőzőt, a kényelmet, a taxit, a mobiltelefon kényelmét, és nem, nem élvezem a hóban gyaloglást, az éjszakai biciklizést síró gyerekekkel sem okvetlen. De aki belelép ebbe az utcába, annak hamar ismeretlen lesz a táj, és csak kapkodja a fejét, mert neki mindig azt mondták, ez egyszerű, ez jó, ez megkönnyíti az életet. Úristen, persze. Csak paradigmát váltunk vele, más méretűek a problémák, a felelősség. Az emberi idegrendszer sem bírja ezt olyan jól, nem tud reagálni,nem csak emberek, hanem nagy emlősök s tömegesen esnek az autók áldozatául, mert ez a sebesség ekkor a tömeggel a természetben értelmezhetetlen.

      Igen, a kisvárosban, meg bevásárláshoz meg mezőgazdasághoz kell a kocsi, csak épp ez egy nagyon szűk egyéni szemszög, önérdek, amellett nem muszáj így élni. Mindenki megmagyarázza az autóját, de nélküle lehetne igényes és olcsó a tömegközlekedés, lehetne a föld mellett élni, közösségi modellt kidolgozni a termények és szerszámok szállítására stb. De ott kocsi, minek. Csak közben sírnak a szájak, amelyek már öndefiníciónak tekintik a kocsit, valójában a rabjai, hogy a sok szabály meg drága a benzin. Nem biztatnék senkit: egyre drágább lesz autózni, egyre tülekedősebb.

      Nem tudom értelmezni a költségszámítást sem. Persze, ha a benzint nézed csak, meg öt fővel, meg a tömegközlekedésért az autón felül fizetsz, akkor ez jön ki. De meg kellett tanulni sok pénzért vezetni, — lízingre vagy hitelből — megvenni értékének másfél-kétszereséért a kocsit, abba egy csomó kütyüt, és a biztosítás, súlyadó, parkolás, műszaki, zöldkártya, autópályamatrica, vagy a céges autóval való ügyeskedés. Én kétnaponta taxiztam, amikor itt a legnagyobb hidegek voltak, de akkor is sokkal jobban jöttem ki, mint ha autóm lenne, a töredéke volt. Ahol adott a kocsi, ott persze abból hozzák már ki a legjobbat tudatilag, tehát megmagyarázzák, hogy ez mitől praktikus, öko meg olcsó, de ha igazán megnézzük, akkor csak időhatékony és legfeljebb kényelmes. A seggek nőnek, a gyerekeink nem tanulnak meg gyalogolni, az osztálykirándulások, táborok színhelyét csak autóval lehet megközelíteni, a közösségi közlekedés meg leépül, mert tömegesen gondolkodnak így az emberek, és arra ez a válasz.

      Nem, nem vagyok radikális, ezek teljesen józan érvek, és nem az önigazolás mondatja velem, hanem fordítva: e megfontolások miatt nem lett autóm. Nagyon szomorú lennék, ha ez menne itt (nyáron már volt egy ilyen hullám), hogy “jó a blog, de nekem van kocsim”. Van kocsitok, én meg taxizom, meg méregdrága velneszhotelbe járok, de mit gondolsz és mit gondolok erről az egészről, túl a kényelmeden/emen, tágabb összefüggésekben, valóban felelős (világ)polgárként? Nem baj, ha a gyakorlatunk nem tökéletesen felel meg az eleinknek, de ha nem ismerjük fel az elvet, ha a gyakorlathoz igazítjuk, akkor jön az önigazolás-maraton. E blognak meg az a lényege, hogy nem, nem, beszéljünk a lényegről, akkor is, ha fáj, ha kényelmetlen.

      Nagyon fontos, hogy az elveink, gondolataink ne igazodjanak a gyakorlatunkhoz: “szeretem az autóm, TEHÁT nem is veszélyes, káros, etikátlan” — lehet csűrni-csavarni, sajnos de, ahogy a kávéfőzőm is az, és még kurvadrága is, nincs etikus autózás és nincs etikus kapszulás kávéfőző.

      Nem a kocsi zavar, hanem az átgondolatlanság, a közösségi érdekre való vakság, nem is a te hozzászólásodban, hanem általában, ugyanezek a kényelmes érvek mindenhol. Remélem, nem ijesztettelek el, kedved van, maradt, lett innen is megnézni a dolgot.

      • Most nagyon elgondolkodtattál. Nem, tényleg nincs etikus autózás. Van szükséges, szükségesnek gondolt és felesleges is. Azt vállaljuk, amire lehetőségünk van, és sokkal többet vállalunk, ha van autónk – ebből a szempontból az eszköz meghatároz. Nagy elhatározás leadni a kényelemből és más megoldásokat keresni, máshogy berendezkedni. A tömegközlekedés pillanatnyilag nem csábító (jártam olyan városban, ahol az volt), drága, lassú, tömeg van. Lehetne ezt máshogy alakítani, de se pénz, sem akarat nincs hozzá.

        A technikához még: lehet arra is használni, hogy csökkentsük, megszüntessük a kőolajfelhasználást, a környezetszennyezést. Az autózás egyéni és társadalmi csökkentése és “zöldebbé” tétele együtt megoldás lehetne, kérdés, hogy mekkora erre az esély. Én csak akkor látok rá esélyt, ha már nagyon muszáj lesz, az utolsó utáni pillanatban.

      • Nem ijesztettél el, ismerem ezt a nézőpontot is – de megoldás például a gazdálkodó szüleim számára még sincs. Talán nem etikus, de nincs se közösségi modell a krumpli több kilométerről való betalicskázására, se a városi ember nem fog kiköltözni a krumpliföld szélére. Persze ezt a civilek összefogásának kellene megteremtenie – talán egyszer, ha muszáj lesz, majd meg is teremtik. De a közösségi érdekekre a legtöbb ember vak addig, amíg neki valami kényelmes – én is az vagyok, szívesebben megyek kocsival haza, minthogy zötyögjek hosszú órákat a nyáron hűtetlen, télen fűtetlen gyorsvonaton a csomagjaimmal – és tudom, hogy ez káros meg minden, mégis, mégis… Értem, mit mondasz, ami van, hosszú távon nem működőképes. A környezet szennyeződik, az emberiség elpusztul – lassú és fájdalmas halála lesz, és meg is fogja érdemelni. A bolygónk, melynek életében ez a pár ezer év csak nüansznyi közjáték volt, ugyanilyen hamar el is felejt minket és több millió éve lesz a regenerálódásra – ezt gondolom.
        Nagyon sokat gondolkodom az ez iránti egyéni felelősségemen – ugyan nekem nincs gyerekem, akinek majd szembe kell néznie a jövővel, azzal, hogy ha így megy tovább, nem lesz se víz, se tiszta levegő, de a másoké sorsa aggaszt.

        Ilyen szempontból az egyes embernek tényleg nem sok választása van, ha olyan helyen lakik, ha olyan az életmódja, nehezen tudja megkerülni a kocsit. A fenntartása, hát igen, az ember választ, hogy így vagy úgy adja ki a pénzt, és mi ezt választottuk, mert ez volt a fontosabb. Egyébként nálunk pl. se hitel, se semmi nem járt ezzel, az autó használt, occsó osztjó kategória, kisigényű, az alkatrészek olcsók hozzá, kütyük minek bele – és a férjem negyvennel megy ott, ahol az a biztonságos sebesség.

        • Ha olyan helyen lakik, ha olyan az életmódja — döntés kérdése ez is, miért teszünk úgy, mintha megváltoztathatatlan adottság lenne, amihez mindent igazítani kell? Húsz-harminc éve ez még szóba sem jött, hogy saját kocsi, mi ez az őrület? A városi ember nem fog kiköltözni — miért nem? Mindenhez ragaszkodunk, és elpusztítjuk a Földet. De hagyjuk a szüleidféle embereket, nekem az a kérdésem, hogy a tesóméknak egy gyerekkel minek három kocsi, miért kötelező mutatvány ez, miért kell agyonzsúfolni a várost és a klotyóra is azzal menni, meg csak beugrok ide-oda, meg stresszes voltam, vezettem egy kicsit, meg sírós a gyerekek, körözünk a Skodával a háztömb körül, míg el nem alszik… hogy lehetnek ennyire vakok a felelősségükre??? Ehetek én lazacot kilószám, fűthetem itt a kilencszáz légköbmétert, soha a nagyságrend közelébe sem érek, amit a saját autó napi használata jelent.

          • Az is van, hogy ilyenkor saját magukkal is kicsesznek, mert az ő gyereke is asztmás lesz, pont mint azé, aki nem jár autóval.
            És fontos még, hogy nem a Földet pusztítjuk, hanem a saját életterünket. A Föld, köszöni szépen, tök jó ellesz nélkülünk is.

            • Nem, geológusok mondják, hogy ez már az antropocén korszak, tehát az ember a geológiaalkotó tényező, nem marad termőföld, ivóvíz, durva éghajlati változások várhatók, és pusztulnak a fajok, de jönnek a GMOk. Nem csak a golyóra gondolok persze, hanem az ökoszisztémára, amelynek része a mi életterünk is, azt öljük, meg a többi élőlényét.

          • Na igen, ez az, amit én se értek – az, amiről írsz, már az emberi hülyeség. Itt a városban, ahogy írtam, mi is ritkán használjuk a kocsit – akkor vesszük elő, amikor muszáj, hiszen a benzin drága, és van két lábam is. A férjem buszozik, bérletem nincs, gyalog járok munkába meg minden egyéb helyre – biciklizni nagyon nehezen tanultam meg, és nem is tudok jól, épp azért, amiért autót vezetni se, nem látok annyira, hogy forgalomban tudjak manőverezni.

            Az előtte írtakkal viszont nem igazán tudok egyetérteni – ez egy óriási should a részedről – meg kellene változtatniuk az embereknek az életüket: én úgy gondolom, hogy ez a legnehezebb, és a legtöbb ember képtelen rá, még akkor is ha akarja. A városi ember meg hozzánk például azért nem fog kiköltözni, amiért már 100 ember sem él a faluban és mindenki elköltözött, aki tehette – mert nincs munkalehetőség, mert nincs bolt, sőt már kocsma se, se tömegközlekedés, se kultúra, se semmi. Ha meg kiköltöznek, ahogy említetted, akkor meg kocsival járnának be dolgozni – de ilyen messze a semmi közepére senki se költözik.

            • Ugyan, Székesfehérvárra járni mondjuk Siófokról melóba naponta mitől kisebb emberi hülyeség? Nagyit látogatni, hiszen csak húsz perc kocsival, ahelyett, hogy közelebb költöznénk?

              Szerintem nem should, én csak rákérdezek: ugyan mitől ilyen bonthatatlan képzet ez, hogy “a melóm itt, a lakásom ott, mit tegyek, kell a kocsi”? Én nem akarom megváltoztatni az emberek életét, ahogy a házasságokat sem, én a magam életét élem, kompromisszumokkal követve azt, amiben hiszek, például nem vállalok és sosem vállaltam távoli helyen munkát, de ha a szép szóra, okos érvre nem hallgat az emberiség, majd fog a nyersanyaghiányból, aranyárban mért kőolajból, a fogyatkozó ivóvízből, termőföldből, felmelegedésből érteni, csak addig lesz háború is.

            • Merre laksz egyébként?

              Ha mindenki kiköltözik, akkor persze nincs munka és bolt, és eszkalálódik a folyamat, igen. De ez ugyanaz a téma, mint a tömegközlekedés lerohadása. Ördögi kör.

            • Ez Évának szól, csak őhozzá már nem fér.

              Azért van ám, hogy az ember KÉNYTELEN a lakóhelyétől távol dolgozni.

              Én pl. amikor az előző munkahelyem megszűnt 1998.12.31-el (átszervezés miatt), eleinte úgy képzeltem, hogy távmunkát keresek, akkoriban már pedzegették ezt, de persze semmi nem valósult meg belőle. Végül közel 5 évig voltam munka nélkül, közben azért elvégezve pár tanfolyamot. A legfőbb ok persze a hallássérülés volt, ami miatt irodai munkára alapból fel se vettek volna, hiszen nem tudok telefonálni.

              Takarítónőnek is elmentem volna a diplomámmal (családhoz, félig-meddig gondozónak), csakhogy oda túlképzett voltam, túl intelligens. Itt kifejezetten olyasvalakit kerestek, aki tud beszélgetni is a nénivel, de hát túlteljesítettem az ilyen irányú elvárást 🙂
              Aztán próbálkoztam a Törleyben, szalag mellé, na ott az üzemorvos szűrt ki, merthogy balesetveszélyes a hallássérülés…
              Meg persze még tömérdek egyéb helyen, de ezek voltak a legemlékezetesebbek. Ja, meg ahol kvázi kéregetni kellett volna, meg volt még egy gyár, ahol elektromos bigyókat kellett volna forrasztani, azt hiszem, Biatorbágyon, ami tőlünk szintén sok óra közlekedés.
              Igazában számát sem tudom, hány helyen próbálkoztam, bár voltak időszakok, amikor depresszió miatt a buzgóság csökkent.

              Szerintem még most sem lenne munkahelyem, ha egy multi meg nem keresi azt az alapítványt, ahol regisztrálva voltam, és behívtak állásinterjúra.
              Ott megnézték a kitűnőkkel teli indexeimet és megkérdezték, ki segített. Mondtam, hogy senki (mmint a sulikat elvégezni, mivel ugye nem hallok rendesen), így tettek egy próbát, el tudom-e végezni a 3 hónapos céges képzést. Sikerült, azóta is ott dolgozom, most már 10 éve.

              Csak éppen ezen idő alatt utaztam napi 3 órát, télen-nyáron.

          • OFF: de ha már lazac- a többségüket ma már tenyésztik, azaz haltáppal etetik, amit tengerből kifogott halakból porítanak (többek között)…1kg lazac előállítása 2-3kg tengeri hal életébe kerül…a tápba egyébként színezőanyagot is kevernek, mellyel beállítják az éppen piaci igényeknek megfelelő árnyalatot…

            • De ezt most tenyleg komolyan kerdem, ha tudatosak vagyunk, akkor ehetunk-e ennyi minden importot? (tudom lazac csak kicsi es neha, de a banan, narancs, olivaolaj es -bogyo, tengeri halak, rizs mind nem lenne termeszetesen otthon, vagy nem ennyi. Es akkor a szezonon kivuli dolgokrol nem beszeltunk, amit en mindig kerulok). Itt nagyon divik a kilometro zero fogalma (azaz olyan alapanyagokbol etkezzunk, ami helyben megtermelheto. En itt, Firenzeben ki is egyeznek ezzel, mert nekem ez olivaolajat jelent, meg rengeteg szuper zoldseget, es meg (kicsit engedve, mert azert innen 100 km a tenger) halat is, meg helyi napon szaritott sonkat es jo borokat. De Mo-n (is) ez elegge leszukiti a kinalatot.
              Olivaolaj: az itteni termelok (foleg a minosegi olivaolaje, es kerem, itt is terjesztem: a sansa NEM MINOSEGI, rosszat tesz) sikitva tiltakoznak az ellen, hogy a vilagon ennyi (toszkan) olivaolajat adnak el. Ez egyszeruen nem lehetseges, ennyi bogyot a vilagon nem termelnek, nemhogy Toszkanaban, meg hogy minosegit! Es akkor jon a marokkoi olivabogyo, napokat utazva, amig el is veszti szepen a jo tulajdonsagait, meg elotte jol megpermeteztek, ki tudja mivel…). Es egyelore meg nem kell rairni a palackra, hogy az olivabogyo honnan szarmazik, tehat ember legyen a talpan, aki tudja.
              Es ne egyetek parmai sonkat sem (ami nem mellesleg sok esetben Mo-n nevelt disznobol is keszitenek) mert ennyi diszno egesz OO-ban nincsen, mint amennyi sonkat termelnek.
              Kave, tea nuku.
              Es mozzarellat sem. Es soroljam? Es bizony ez mindent osszevetve (hogy mennyit eszik meg az egyes atlagember mindebbol evente), hatalmas kornyezetszennyezessel jar. Utaztatnak, csomagolnak, ki tudja, milyen alapanyagbol keszitik…
              Erre pl. az olaszok nagyon ugranak.

              • Ezt én a támadás a legjobb védekezés módszerének érzem, és nemszeretem, mert megint nincs benne magunkba nézés. Éva a kávéval kapcsolatban leírja, hogy “besétáltam a csőbe”, vagyis magába néz és önkritikát gyakorol. És ha nem is számszerűen, de tisztában van az arányokkal.
                Tavasztündér számszerűsítette is (nem ismerem a forrást, de hihetőnek tartom):
                “Azért éves szinten az autózás és a lazac meg az Illy fogyasztása nem összemérhető. 1 lazac steak = 5.4km autózásnyi CO2, napi 3-4 feketekávé/év = 72km autózásnyi CO2/év”

            • Nem, csak arrol volt szo, hogy pont az autora ugrott ra mindenki, mikor nagyon ok mas fogyasztoi szokas is lenne, amit at kellene gondolnunk.
              Nem gondolom egyebkent, hogy itt verseny lenne, vagy kinek van igaza vetelkedo. Ezert nem sok ertelme van a “tamadas a legjobb vedekezes”-nek., nekem legalabbis.
              Meg azt hittem, ezen itt mar tulvagyunk a blogkozonseg koreben…

            • Bocsánatot kérek, de nekem úgy jött le, hogy ujjal mutogatás zajlik, valahogy így (sarkosan fogalmazok): lehet, hogy te nem jársz autóval, de azért érezd magad tökéletlennek, hiszen kávét iszol és lazacot eszel, bi-bí.
              Miért beszélünk autóról? Mert Éva ezt hozta fel témának. Ha majd a bio élelmiszerről és a helyi termelőkről lesz szó, kivesézzük azt a témát is. És akkor lehet bi-bít kiáltani.
              1996-os tankönyvi adatok szerint: “A mérési és részben becslési adatok szerint a kibocsátott légszennyező anyagok kb. 40%-a ipari, 40%-a pedig közlekedési eredetű, míg kb. 20%-a a kommunális fűtésből származik”. Az ipari szennyezésre kevés befolyásom/befolyásunk van, a második kettőre lehet befolyásunk.
              A közlekedési eredetű légszennyezéshez persze hozzátartozik a kávé meg a banán szállítása is, nem csak a hétvégi kiruccanás nagyihoz. No, de melyik mennyi szennyezést okoz?
              Tavasztündér tudnál még, még, még példákkal jönni? Esetleg a forrást megtudhatjuk? Jó volna szembesülnünk!

            • Persze, hogy hallottam, én csak a légszennyezettségről írtam.
              Más is pedzette ezt a témát, például ribizli azzal, hogy ő nem vega.
              Én sem vagyok az, de pl. az utóbbi két hétben én magam egyszer tettem húst az asztalra.

      • én kitaláltam a megoldást: autózni csak az autópályán szabad. a lehajtóknál óriási parkolók, ahonnan villany-mopedekkel, villany buszokkal, kerékpárral (kinek mennyit kell még mennie) lehet továbbhaladni.
        és ezt akár már holnap be lehet vezetni. és eltűnnek a kis utcákban tülekedő autók, mert az – teljesen egyetértve É-vel – nem oda való!
        a zsúfolt nagyvárosi léthez nem kell hogy tartozzon a dugóban pöfékelés. nem. lehetne ezt sokkal tisztábban és az is kényelmes lenne.
        csakhogy a világ nem ebbe az irányba halad. a világ most rohan és a kőolajjal rendelkező hatalmak kergetik a népet, hogy fogyassza el minél gyorsabban a rendelkezésre álló kőolaj mennyiséget, ha ez megtörténik, után indul el szerintem az a fajta fejlődés, amit vizionáltam, mert
        – hatékony
        -gyors
        – nem szennyezi a környezetet
        – élhetővé teszi a nagyvárost
        és ez mind az egyes emberek érdeke, tehát a közösség érdeke. csakhogy e közösség kezében (pont amiatt amit É- is mondott) nincs meg a választás azon szabadsága, hogy ezzel így élni tudjon.
        jelenleg ha autóval jársz börtönbe zár a parkolás, a benzin ár, a dugó
        ha biciklivel jársz börtönbe zár a nagy távolság, a légszennyezettség és az, hogy nincs közben biztonságban az életed.

        e kettő között a választás: nem igazi választás.
        ahogy nem igazi választás a boltban a danone vagy a müller.

        ezek nem szabad választások eredményei, de nem akarok belecsúszni az összeesküvés-elméletek tévútjába, de gondolom értitek miről beszélek.

          • kerékpár a megoldás alapvetően, de nem mindenki képes tekerni (gyerekek, mozgáskorlátozottak)
            elektromos áramot előállítani rengeteg módon lehet.
            lennének kis állomások, ahova csak úgy kedvtelésből beülnének fiatal, energikus embertársaink és tekernének egy-két órát, és az így termelt energiát egy trafó tárolna (jelzem a messzeói ámerikában van egy ilyen edzőterem, ahol a teremkerékpárok áramot termelnek)

            • Erről olvastam valahol, hogy az idea szép, csak éppen olyan kevés energia termelődik egy óra tekeréssel, hogy az mindössze néhány perc gépi mosást vált ki. Gondolom, a villany mopedek sem sokkal energiatakarékosabbak mint egy A energia osztályba tartozó mosógép…

      • A költségszámításhoz: vannak még az externális költségek is, a környezetterhelésből és szennyezésből adódó költségek, útépítés, zaj, zsúfoltság, egészségügyi költségek, amit sajnos csak kis részben fizetnek azok, akik okozzák, nagyobb részt az egész közösség fizeti. Magyarán az autó iszonyatosan nagy luxus, aminek az árát azok is megfizetik, akik az előnyeiből nem, csak a hátrányaiból részesülnek. Ez tényleg nagyon komoly politikai, etikai kérdés.

  5. Elküldtem ezt egyszer de nem jelenik meg és valamiért nem akarja újra elküldeni….Alapvetően egyetértek veled, de bevallom, én szeretem az autót – annak ellenére, hogy nekem nem lehet jogsim, mert az egyik szememmel nem látok, és a másikkal is alig. 😦 Nekünk mindig volt, ha más nem, valami lerobbant trabant. Egy zalai kis faluban laktunk a legközelebbi város 25 km-re, és létezett napi négy buszjárat. Ami még oké is volt, ha az ember a városba akart menni – bár volt olyan, hogy éjjel kellett rohanni az ügyeletre, mikor kicsik voltunk – de az egyik szőlőhegy 5 km-re, a másik 3-ra, a falu egyik határában az egyik kukoricaföld, a másikban a másik, a búza itt, a repce ott – és nem csak magunkat kellett valahogy odatranszportálni, de a szerszámokat, kaszát-kapát, permetezőt, végül a krumplit, kukoricát, szőlőt, bort, lucernát, szénát hazahozni stb. Persze mindig mindent sietve, munka után vagy hétvégén, arra nem lett volna idő, hogy lassan az ember elbatyogjon innen oda. Kocsi nélkül nem ment volna – és a szüleim most is így élnek, csak annyi, hogy anyukám élettársával együtt még több föld és szőlő került a képbe. Ha nem lenne autó, lehetetlen lenne minden elvégezni, hiszen nekik nem a mezőgazdaság a fő munkájuk, főállása van mindkettőnek, a földek csak úgy nebenbei vannak, de rendkívül fontosak a család megélhetésében. Itt, a nagyvárosban is van kocsink. Sokáig, évekig nem volt, és én úgy érzem, akkor sokkal nehezebb volt, bár itt a városban nem használjuk, hanem inkább a hazautazásra. Öt ember tanul és dolgozik a családból ebben a messzi városban és rendszeresen járunk haza, a költség elosztva olcsóbb, mintha vonatoznánk és elmondhatatlanul gyorsabb és kényelmesebb kocsival letekerni a 200 km-t, 2,5 óra alatt, mint vonatozni 4.5-öt. Arról nem is beszélve, hogy mennyi cuccot, egyebet szállítunk minidg, vagy innen oda vagy onnan ide. Szóval nekünk a kocsi kell – rengeteget javít az életminőségünkön és egy csomó mindent megoldhatóvá tesz, amit egyébként nem tudom, hogyan oldanánk meg.

  6. Tegnap kivételesen tömegközlekedtem, és emiatt végig kellett gyalogolnom egy utcán. Aztán vissza is. Kért ismerőssel futottam össze, beszélgettünk pár szót, és nagyon jólesett. Hazafelé a zivatar után a párás melegben pedig büdös volt a buszon, mindenféle emberek szaga, és biztos az enyém sem volt sokkal jobb. Egyik ismerős cipőboltba tartott éppen, én meg magamban csodálkoztam, mert ugyan kinek jutna eszébe a belvárosban cipő után kajtatni, amikor alig van parkolóhely, és az ember lejárhatja a lábát a kis üzleteket végignézve (persze ők nem autóznak). Bezzeg a bevásárlóközpontban van parkoló is, meg sok üzlet egy helyen. Lehet, hogy picit drágább, és az ember ha már nagybevásárol, mindig becsúszik valami előre nem tervezett, de nagyon akciós, meg a gyerkeknek egy kis fagyi még kifelé menet, akár télen is, a szökőkút mellett, de legalább a parkolás ingyen van. Sorolhatnám. Sokat számít az eszköz. Az autó esetében biztosan. Piacra nem járunk, az a belvárosban van, és képtelenség parkolni, főleg piacnapon. Bezzeg a teszkóban mindig van hely a parkolóban, és a jókora kocsikat könnyű tolni, ott vesszük meg a krumplit inkább. Még arra is van befolyása az autózásnak, hogy mit eszünk.

    • Hát ez az, mindig becsúszik valami nagyon akciós ami nem tervezett.
      A párom tegnap elment a Tesco-ba mustárért, tejért és mosogatószerért, majd hazaállított egy szatyor akciós kajával. Megenni nem fogjuk tudni a lejárati határidőn belül, mert a következő két napra már megfőztem, illetve előkészítettem amit főzni szeretnék, így ez is megy a fagyasztórekeszbe, de már alig férünk, és 5 napja jöttünk mindketten haza. Ő a szupermarket generáció tagja, akciókkal nőtt fel, ma éppen azt magyarázta vacsoránál, hogy olcsóbb húst enni, mint vegetáriánusnak lenni (itt eléggé ezt nyomatják a népnek), ettől dobtam is egy hátast. Nem véletlenül mondom, hogy kellene széndioxid adó, gyorsan átalakulnának az étkezési szokások. Nem is érti, hogy miért vagyok ki a napi autózós boltba járástól, aminek mindig az a vége, hogy sokkal több mindent veszünk, mint amire szükségünk van. Még szerencse, hogy a felesleget megcsinálom az apósomnak.

      Amíg Pesten laktam, kijártam a szombati ökopiacra, ott van parkoló, meg ötven méterre buszmegálló, és valahogy mindig kijutottam, akkor is, amikor az Örs mögött laktam. Szerintem ha az ember akar valamit, akkor meg tudja szervezni úgy az életét, hogy az működjön.

  7. A két nagyobbik kiskorában nem volt autónk, de sokat mentem úgy a piacra, hogy hátamon a még nem hároméves háti hordozóban, elöl a pici elülső hordozóban, a két kezemben meg két kosár 🙂 És mentünk mi is mindenhova, vonattal. Mikor kiköltöztünk a városból, akkor lett autó, és az azért három tíz éven alulival nagyon nagy segítség volt. Most viszont már tudnak önállóan buszozni, vonatozni, biciklizni, úgyhogy már nem kell, nincs. Kényelmesebb volt vele a bevásárlás, mint most bringával, de pl. itt minden nagyáruháznak van ingyen busza.
    A mobiltelefon is nagy kérdés volt, a gyerekek szép sorban akkor kaptak, mikor elkezdtek egyedül tömegközlekedve suliba járni. Két kezemen meg tudom számolni, hányszor kellett, de akkor nagyon jó volt, hogy van. (Kilencéves rossz buszra szállt, és már csak Mogyoródon vette észre stb.) Habár Waldorf :), de sok elsősnél is látok már telefont, akit hoznak-visznek, ennek nem látom értelmét. Viszont ad is egy hamis biztonságérzetet, ami megint csak nem jó. A kirándulásokra, gyakorlatokra, most pl. az olimpiára nem szabad nekik mobilt vinni. A velük utazó pedagógusoknál van, vészhelyzet esetére. Tegnap szembesültem vele szülői esten, hogy még a tizedikeseknél is probléma ez. Nem a gyerekeknek. A szülőnek…

    • Sok szülő túlaggódó.
      Az én fiam korosztályának általánosban még nem volt (15 éve végezte, szóval alapból nem is lehetett volna 🙂 ), és amikor több napos osztálykirándulásra mentek, az egyik barátjának minden városból fel kellett hívnia a szüleit otthon…
      Szegény kölyök, égett, mint a rongy a többiek előtt.

  8. Én autópárti vagyok, nekem/nekünk nagy szabadságot jelent, hogy autóval utazhatunk, mert rengeteget megyünk mindenfelé. Ráadásul öten vagyunk, külföldi (erdélyi) utazásaink egy kisebb vagyonba kerülnének tömegközlekedéssel. DE! A gyerekek gyalog, biciklivel, tömegközlekedéssel járnak iskolába, edzésre, különórára. Budapest közelében élünk, Bp.-re nem szeretek autóval járni (idő, parkolás!!!), ott általában tömegközlekedek. De azt érzem, tudom, hogy gyakran pattanok autóba akkor is, amikor nem feltétlenül kellene. Szóval, rabja lesz az ember az autónak, akárcsak a mobilnak (amit ki bírok kapcsolni vagy nem veszem fel, de ha otthon felejtem, kétségbe esek).

    • Mindenki autópárti, nekem is kényelmes volna, nem őrültem meg, de ez önigazolás. Nem az a baj vele, hogy nem is kényelmes, hanem hogy a mindenkinek saját autó iszonyatos kibaszás mindenkivel, a többiekkel, az ökoszisztémával. A többit a hosszúban írtam le!

      • Igazad van, egyetértek, és tisztában vagyok vele, hogy elkényelmesedtem, hozzászoktam az autóhoz, pedig régebben nem volt és nem is (mindig) hiányzott. Ami az ökoszisztémát illeti, érdemes lenne megnézni, hogy a reggeli csúcsban hányan ülnek egyedül egy-egy autóban! Kisebb városokban, mint Bp., rengetegen járnak bringával, szerintem a budapesti helyzet nem vetíthető ki egész Magyarországra, szerencsére! Bár Bp.-en ott a BKV, ami nagyon jól működik. Vagy csak ritkán BKV-zó vidékiként látom így?

        • Vidékiként 🙂
          Kétségtelen, a vidéki (nem városra gondolok, ténylegesen vidékre) tömegközlekedéshez képest BP. egy álom.

          De mindjárt felébredsz az álomból, ha teszem azt Máriaremetéről el akarsz jutni az új TV székházhoz (Kunigunda útja a III. kerületben) BKV-val. Hét végén. Pedig légvonalban csak pár km. Jó, ott vannak közbül a hegyek, de azon azért át lehet kelni kocsival, bringával, itt-ott.

          Konkrétan tovább tart, mint mondjuk a Kunigunda – Érd utat megtenni, pedig most már a 29-es busz új útvonala nagyon barátságos.

  9. Hm. Nagyon nem ertek egyet, megprobalom leirni miert. Eszkoztelenul nagyon nehez szabadnak lenni, bar ugy tunik lehet. Buddhista szerzetesek es indian samanok mondjak magukrol, hogy zero eroforrassal, pusztan a termeszetben elve sikerul nekik megelni a szellemi es lelki szabadsagot, ami eletforma van akiknek bejonne, van akiknek nem.
    Az ilyen merteku eszkoztelensegben, lasd pl. mult szazad eleji falusi let Magyarorszagon, szerintem sok minden volt, egeszseges kaja lehetosege, alacsony kornyezeti terheles, de lelki szabadsag biztos nem. Ko kemeny munka volt, rigid tarsadalmi strukturak es kuss.

    En azt allitom, felelossegem teljes tudataban, hogy a feladat eppen az, hogy megtanuljuk ezeket az eszkozoket hasznalni. Ha nem akarunk paternalizmust, akkok igenis ez az ara a szabadsagnak, az egyen es a tarsadalom szintjen egyarant es egyszerre, hogy (es ezt most leszivesebben csupa nagybetuvel irnam): meg kell tanulnunk fekezni magunkat!!! Es igen, megtanulni csak 2 kavet inni, es 40-nel menni a varosban, es figyelni a nenire, es atgondolni es donteni arrol, hogy mit es hogy fogyasztunk, illetve megtanulni latni es ertekelni azokat a hatter strukturakat amiket masok munkaja allit elo, es szolgalja a mi kenyelmunket. (es akik szamara esetleg tenyleg alapeszkoz az auto es a mobil, peldaul mezogazdasagi termelokenk videken, akik majd eloallitjak mindazt a minosegi kajat amit a varosi emberek megesznek, es akiknek a tomegkozlekedes arnyekaban lehet hogy tenyleg nincs akkora szukseguk pl. autora).
    Szuksegunk van eszkozokre, de hogy melyikre es milyen mertekben amogott szamos egyeni merlegelesre es dontesre van szukseg felelos modon.

    Ara van a boldogsagnak es a szabadsagnak, megpedig minimum az, hogy folyton dontest kell hoznunk, es ugy fekezni magunkat, hogy masnak ne kelljen minket fekezni. Egyeni szinten is es tarsadalmi szinten is.

    Szerintem Eva pont ez az a dilemma, amit felvetsz, amit meg kell hogy ugorjunk a jelenkori human evolucioban, amit ha megugrunk akkor mar nem csak kis ablakokon fog besutni a feny, hanem a feny lesz mindenhol, mert urai leszunk sajat magunkak es tudunk felelos dontest hozni telefonrol es pornorol, es vegre valoban felnottkent fog tudni mukodni a tarsadalom. Most meg nem vagyunk ott, de a feny mar idonkent besut. Van egy mondas, hogy nem lehet szuznek is lenni es baszni is. En azt gondolom, hogy fel kell nonunk egyenileg es tarsadalmilag is azokhoz az eszkozeinkhez, amik meg tudjak teremteni a szabadsagnak azt a fokat ahol nem anyagi szuksegek kozott probaljuk megtalalni a lelki szabadsagot.

    Szoktak mondani, hogy Indiaban micsoda bekes a let. Nem esznek hust, jo bekes vallasuk van, lelki kiteljesedes. Blabla. Aztan jonnek sorban a hirek, hogy milyen a nok elete. En nem hiszem, hogy mindenki lelke alkalmas arra, hogy anyagi eszkozok nelkul is el tudjak erni a lelki beket, lelki szabadsagot. Ha viszont szuksegunk van eszkozokre, hatekony eszkozokre, mert nem akarunk megszakadni a mezokon kajat termelve, akkor meg kell tanulnunk ezeket az eszkozoket hasznalni, nincs mese. En ezt gondolom. Szemideg rangas es rossze erzes nelkul nem felvenni a telefont. Es tartom a tetet, hogy jo dolog a telefon, az auto es a gombnyomos kavefozo is, a labda nallunk van, hogy megtanuljuk ugy hasznalni, hogy ne a bantalmazonk legyen.

    • Hirlando, szívemből szóltál. Abszolút hiszek abban, hogy a technikai fejlődés önmagában nem rossz, lehet azt nagyon jól használni. Csak hát nehéz visszafogni magunkat, ha már egyszer van valamink. Munkámból kifolyólag sok “társadalomtól visszavonult, önellátó” emberrel találkozom. Akik a facebookon tartják a kapcsolatot, mobilról neteznek. Én becsülöm azt, amiről ők lemondanak, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomuk, de ők mélységesen lenézik azokat, akik elintézik nekik a térerőt az erdőben, akinek kocsija van (de ha szükség van rá, azért megkérik, hogy segítsen). Az ő tudatos létük erkölcsi árát más fizeti meg, ha nem is teljesen, de részben.

      Másrészt: én kocsifüggő vagyok, nem tudom a gyerekek logisztikáját és a munkámat másképp megoldani (sokszor így is nehezen). El szoktam gondolkodni azon, hogy csinálnám kocsi nélkül. Egyrészt nyilván nem így alakítottuk volna az életünket: a gyerekek egymáshoz és hozzánk közelebbi intézménybe járnának, nem tanulna a nagyobb hegedülni (így is épphogy beesünk órára). Ezzel viszont sok jó dologtól esnénk el. Amit megteszek: tudatosan szervezem az útvonalat, hogy minél kisebb kört fussak naponta. A belvárosban viszont tömegközlekedek.

      A munkát most nem is említem, ahhoz egyszerűen muszáj, ha nem is minden nap. Nehéz lenne biciklivel szállítani a csomagokat feladni, még ha nem is kell messzire vinni 🙂

        • na abban a kis szürke szoknyában vidám lehet tekerni több mázsa súllyal megrakott rakományt!
          a másik képen pedig az a ballon kabát! csodálatos, de abban tekerni.
          bírom ezeket a biciklizős képeket. én szoktam kerékpározni, többnyire sport céllal, tehát nem azzal jutok el A-ból B-be.
          régebben vidéken azzal jártam mindenhova. elöl gyerek, hátul gyerek. kis távolságok legyőzhetők ily módon és még az irodai ruha is vállalható. ez a kis távolság max 2 km volt /nap. a munkahelyem kb. 500 méterre volt, a munkahelyemtől az ovi/bölcsi szintén kb. 500 méterre. négykor végeztem és kerékpárral 4 óra 10 perckor voltam az intézményben. ez pesten lehetetlne.

          és lehetetlen lenne kocsi nélkül, hogy futni járjak a szigetre, a HHH-ra, hogy vigyem a gyereket edzésre (BKV-val a zongora óra után nem érne oda). pedig nagyon szeretnék kocsi nélkül élni.
          próbáltam kerékpárral járni dolgozni. most nagyon közel van a munkahelyem a lakhelyemtől : 10 km. ekkora távolság a lámpákkal, mindennel miniumum 40 perc. és mocskos leszek, át kell utána öltöznöm.
          és négykor ha elindulok biciklivel hogyan juttatom el 5-re edzésre a kölyköt?
          (ja, ja minek jár edzésre? meg minek zongorázik? meg minek futok, meg minek járok dolgozni?)

          • Gyerek nélkül nem stressz, nekem 14 km, egy óra, tömegközlekedéssel ugyanennyi. És a sport is letudva. Mondjuk ekkora távolságnál jólesik a váltófelső és a cipő, de nem kötelező.A városban alapvetően lassabban mész. Nekem bejött, szeretem.

          • Én bringával járok dolgozni a 10 km-re lévő munkahelyemre, tényleg 40 perc, atomórát lehet hozzá állítani kb. Szép ruhában járok, néha magassarkúban. Isten bizopny, nem értem ezt az izzadt leszek-mocskos leszek dolgot, én sosem leszek mocskos, izzadt is csak annyira, amennyire sétálva az lennék (átlagsebességem 10-15 km/óra).
            A cargo biciklin több mázsát nem tudsz szállítani, és úgy vannak kialakítva, hogy a max terhelhetőséget még könnyen el tudd vinni, akármilyen ruhában. A képen látható háromkerekű verzió tényleg nehéz egy picit, de a kétkerekű változat nagyon könnyű mozgékony, és meglepően élvezetes tekerni. Hollandiában, Dániában, ahol a legnagyobb arányban használják a városokban a biciklit napi közlekedésre, ilyennel viszik a szülők a gyerkeket óvodába, iskolába, a nagyobbak a saját bringájukon mennek. Budapest nagyon le van maradva, de a budapestiek nagyon lelkesek biciklli-ügyben (mármint a lakosok) és én irtó nagy bummra számítok az elkövetkezendő években (ezt jelenleg csak a politikusok teszetoszasága-érdektelensége akadályozza).
            Ami a ruhákat illeti, nézd meg ezeket az oldalakat:
            cyclechic.blog.hu
            http://www.copenhagencyclechic.com

            • Az izzadás-nem izzadás teljesen alkati dolog. Régebben sosem izzadtam, tök szar volt a keringésem. A szaunában is rezzenéstelen arccal, szárazon ültem 20 percig, mire végre elindult az első csepp…. Tavaly ráálltam a futásra. Azóta meg a másik véglet lettem. 10 percnyi, bármilyen intenzitású mozgástól patakokban folyik rólam a víz. Úgy izzadok, mint egy ló. Nem bűzlök, de loccs víz vagyok sitty-sutty. Meg sem kockáztatom a biciklivel munkába menést. Még sétálva is kérdéses milyen üdén érek be 🙂

          • Szia!
            Én is Pesten lakom, sőt, talán egymástól 2km-es körön belül lakunk. Hatalmas kompromisszumot kötöttem, mikor munkahelyet választottam, mert az ovitól és az iskolától 10 percre van gyalog, a házunktól meg 15-re. Nem vagyok szerencsés, hogy pont volt lehetőség, mert olyan egy retek helyen dolgozom, hogy nem tudom, sokáig bírom-e. De közel van, néha bringázom is. BKV bérletet egy éve nem vettem, gyerekeknek se. Nagyjából mindent a kerületen belül intézek. Most még, mert kicsik a gyerekek.

        • Igen. Gondoltam mar arra, hogy nemmtemposan biciklizve nem leszek izzadt. Viszont akarhogy nezem teljesen mas a munkaruham, egyszeruen nemis kozelit egymashoz. Meg ha a szoknyat ejtem akkor is. A bluzaim egyszeruen nem alkalmasak arra , hogy biciklizzek benne. Es mocskos leszek, ez tuti mar probaltam. A kezem fekete, az arcomat azonnal le kelett mosnom. A hajamat lenyomta a sisak es meg sorolhatnam.

          • Nekem van egy “alkalmi biciklim”, egy holland felegyenesedős, van rajta láncvédő is, meg agyváltó, ezzel megyek, ha reprezentálni kell, tök menő és elegáns ezzel megérkezni bárhová, és ezeket a bringákat direkt úgy tervezték, hogy sehogy se piszkolódhass be és a ruhád ne gyűrődjön össze (pont olyan a testtartásod, mint ha egy széken ülnél). Sisakot meg ritkán hordok, tehát ez a probléma is kilőve. Ezt most csak azért mondom, mert a kerékpáros aktivisták az egész világon sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hogy hol van a lélektani pont a városi biciklizésben, ahol a bringázás nem egy “projekt” meg “feladat”, hanem az élet természetes és szerves része, pusztán egy praktikus közlekedési eszköz, és aki bringával megy az az égvilágon semmiben nem különbözik attól, aki gyalog vagy villamossal. Nem kell rákészülni, nincs szükség speciális ruhára, felszerelésre, tudásra, különleges feltételekre. Mert ez valójában egyáltalán nem objektív, hanem nagyon is szubjektív paradigmákon múlik, vagyis hogy hol érzi az ember azt, hogy “lehet” biciklizni és ezzel megadja az engedélyt magának. Erre van a cycle chic mozgalom pl, amit belinkeltem, vagy egy tök jó blog, a copenhagenize.com

            • igen. olvasgattam már erről. értem- Egerben laktam ott is mindenhova biciklivel közlekedtem (80-as évek, hegynek fel-le kb. mindenki ismerte a kék kempingkerékpárral száguldózó nőt városban).
              Szombathely volt ehhez képest nyugat európa. ott már a 80-as évek végén teljesen megszokott volt biciklivel közlekedni és én ez roppant mód élveztem.
              aztán itt teljesen visszahúzódtam ez ügyben: az idő és a hely fogsága úgy mondanám.
              hétvégén mindig bicózok, de amolyan városias módon. kinézzük hova megyünk és felpakoljuk a bicókat (6-ot!!!) és indulás!
              röstellem, de ez van…

      • medúza: “Az ő tudatos létük erkölcsi árát más fizeti meg, ha nem is teljesen, de részben.” Ugye nem akarod ezt a(z erkölcsi? Mitől erkölcsi?) kárt (mitől kár, hogy néha, ha sürgős autózhatnékjuk támad, például be kell vinni a gyereket a kórházba, megkérnek egy autóst, hogy bevigye őket?) összehasonlítani azzal a kárral, amit azok okoznak, akik kocsifüggők. Éva 11:36-os hozzászólásában tökéletes az összefoglaló ez utóbbi kárra.
        Rendkívül kényelmes az autózás, de én még nem találkoztam olyan autótulajdonossal, aki csak akkor ült volna az autójába, ha muszáj. Lehet, hogy hirlando ilyen vagy, le a kalappal, még a fehér hollónál is ritkább típusba tartozol. És ez olyan kevés fény, hogy még az újholdnál is kevesebb fényt ad, én nem látom beszűrődni az ablakon, de lehet, hogy csak azért, mert elhúztam a függönyt?
        Hirlando, én azt látom, hogy a mai korra és emberekre jellemző autóhasználat nem (csak) szabadságot ad, hanem úgyszólván szabadosságot.
        És nem értem, hogy miért jelentene (akár a mai világban is) lelki és szellemi rabságot (így fogalmaznám meg a szabadság ellentétét, amire te hivatkozol) az, hogy valakinek nincs autója, mobiltelefonja?
        Választás kérdése. Az én esetemben nehéz, sokáig magamban érlelt, kínokkal teli választásé. (Fennebb leírtam) Aminek persze rengeteg következménye van: például nem fogom waldorfba adni a gyereke(i?)met, mert a legközelebbi is 40 percre van közösségi közlekedéssel. És úgy kell majd kiválasztanom a “legjobb” zongoratanárt az egyik gyereknek, hogy legfeljebb 5 perc járóföldre lakjon az uszodától, ahol a másik edz (már, ha…)
        Úgy vélem, ha a negatív externáliákat internalizálnánk, azaz mondjuk meg kellene pénzben fizetnünk a környezetterhelést, a legyilkolt békákat, madarakat, az autópályák által feldarabolt élőhelyek által okozott károkat, a balesetek pszichés kárait, stb., akkor kevésbé volna “kényelmes” az autózás – a maga pozitív externáliáival együtt.

        • “Hirlando, én azt látom, hogy a mai korra és emberekre jellemző autóhasználat nem (csak) szabadságot ad, hanem úgyszólván szabadosságot.”
          értelek. én inkább azt látom, hogy viszonylag kevés ember az, akik megengedhetik maguknak, hogy túlhasználják az autóikat, és az agresszív, figyelmetlen autósok jobban látszódnak mint az átlag közlekedők. a legtöbb ember szerintem egyre kevésbé használja az autóját és beszorul a lakásába (ha van neki), elsősorban azért mert nincs pénze.

          ha már két (vagy több) ember megy valahova, akkor horribilis a tömegközlekedés ára a benzinhez képest, még most is. kiszámoltam, az a mozgás amit mi végzünk családilag, autóval a legolcsóbb és elérhető, míg a tömegközlekedés nem, tekintettel arra is, hogy mikor és milyen gyakran jár pl. a busz.
          egy középjó/középszar autó havi kötelezője 3000 Ft alatt van. Ha egyszerű és fapados akkor nem is kell sokat költeni a javításra és nem nagy macera fenntartani. elképesztő mennyiségű időt lehet vele spórolni és nagyon nagy szabadságfokot ad. én mostanában azt látom, hogy sok ember annyira le van égve anyagilag, hogy bár fenn tudja tartani az autót, de már járni nem tud vele csak “végszükségben”, közben más lehetősége sincs közlekedni. a mobilitás egyre kevésbé elérhető (ami nem biztos, hogy rossz mondjuk, ez is egy vitára érdemes kérdés önmagában szerintem).

          • Jó az autó, de ha csak a közvetlen környezetemben nézek körül, kapásból tudok 4 anyukát mondani, akik 10 perc sétára laknak mindenféle intézménytől, és inkább pakolnak gyereket ki-be az autóba, mint hogy lesétáljanak. Van olyan, aki egyedül is kocsival teszi meg az 1 km-es utat. Fel nem foghatom, hogy 10 perc séta hogy nem fér bele, akár gyerekkel, akár egyedül.

            • Erről beszéltem én is rendkívül friss élménnyel, hogy a “körzeti” baba-mama klubba autóval járnak az anyukák. Adjunk felmentés a felének, hogy egyúttal ügyet is intéz mondjuk a város másik felében. A másik felére egyszerűen nincs mentség.

            • Arról nem is beszélve, hogy nő az izoláció: milyen jókat lehet már beszélgetni babakocsi-tologatás, játszóterezés, ide-oda megyünk együtt, ügyet intézünk, addig megvárlak a bolt előtt-segítségek közben. nagyon keveset interneteztem, míg picik voltak a gyerekeim, élő blogot folytattunk a játszón meg a parkban.

    • Nagyon egyetertek, pont ide akartam en is kilyukadni.
      India: akik voltak, van par ismeros, akik 1-2 honapot ott toltottek, arrol szamolnak be, hogy iszonyat buz es kosz es kaosz van, es igen, rigid strukturak, agresszio. Ami innen olyan bukolikusnak tunik, az nekunk kozelrol inkabb a foldi pokol lenne.
      Olyan nosztalgia lehet ez is, mint amit itt mar Eva is szetszedett egyszer, a regi, nagycsalados, videki let irant.
      Es meg: a buddhista szerzetesek biztos helyesen elnek (??ketelyeim vannak ezzel is, de most nem megyek bele), de az nem tarsadalom, hanem sok-sok egyeni kulonlet. Ezt egy tarsadalomban hogy lehet megvalositani, tomeges meretekben??

    • Nagyon egyetértek, én is ezt szerettem volna megfogalmazni. Konrad Lorenz írja egyébként valahol, lehet, hogy a Civilizált emberiség nyolc halálos bűnében, hogy ez lenne a kulcsa az emberi faj fennmaradásának: megtanulni fékezni önmagunkat. Mert arra vagyunk kondicionálva, hogy mindig többet-többet, gyorsabban, mindenből, ezért jutottunk el ide, ahol vagyunk, és mai társadalmunk is ezt tükrözi. Viszont már olyan eszközeink vannak, amelyek esetében ez káros, és rengeteg anno létfontosságú viselkedésformánk megszaladási jelenségeket eredményezett (pl. elhízás, drogfogyaztás, de ide tartozik a prostitúció és a pornó is). Ha nem állítjuk le magunkat, annak csúnya vége lesz, de elvileg az ember képes arra – épp ez teszi emberré – hogy az ösztöneibe kódolt viselkedésformákat megváltoztassa, felülírja. Pont ez az, amiről írtál – megtanulni józanul, mértékletesen élni azokkal a vívmányokkal, amelyek lehetővé tették a jelenlegi szabad életformánkat.

    • “a feladat eppen az, hogy megtanuljuk ezeket az eszkozoket hasznalni”, “ugy fekezni magunkat, hogy masnak ne kelljen minket fekezni. Egyeni szinten is es tarsadalmi szinten is”
      A modern fogyasztói társadalomban erre nincs sok esély szerintem, ezzel ellentmond saját magának. Optimistább lennék egy paradigmaváltást illetően, ha feltételezhetném, hogy a társadalom egy jelentősebb hányada rendelkezik az ehhez szükséges intelligenciával és akarattal, de ha körülnézek, nincs okom ezt feltételezni. (Magamat most inkább nem helyezném el ebben – legalábbis nem nyilvánosan.)

      • Én ebben a helyzetben azt is vélem, hogy a konzumkultúra gyerekcipőben jár, mi vagyunk a legelső generáció, ami szembesül a felgyorsult fejlődés következményeivel, több ezer évig nem merült fel megoldandó problémaként. Önismereti út az egész civilizáció és csak hipotézisek vannak, hogy mi lesz a vége. Én nem becsülném le az emberiséget.

        • Önismereti út, hát igen, ez valahogy nem megnyugtató. A nagybátyám is végigment az ő önismereti útján, de végül elvitte a pia. Az utolsó néhány hét, másfél hónap volt a legkeményebb önismereti kiképzés, amikor tudta, hogy már késő, bármit is tesz. Az “emberiség” nagyképű, mert az emberek zöme nem lát az orránál, vagy az életénél tovább. A tudomány fejlődése egy dolog, de hol fejlettebb az ember ma, mint mondjuk az ókorban?

        • Most eszembe jutott egyik exem szövege (ő mondjuk az egyetemisták dolgozatait javítva mondta ezt): a Földön az intelligencia mennyisége állandó, az emberek száma viszont állandóan nő. Nos, én nem látom azt, hogy az emberiség belátó és bölcs lesz. Évezredekkel ezelőtt is voltak problémák, amiket nem tudtak őseink megoldani (például folyószabályozás negatív következményei), de azok csak helyi problémák voltak, és nem az emberiség létét fenyegették. Mitől válnánk bölcsebbé? Attól, hogy a problémák már globális méreteket öltenek?

      • Szerintem meg pont fordítva. Ki tart pisztolyt a fejemhez, mikor vásárolni megyek, hogy megvegyem azt is, amire nincs szükségem? Ha körbenézek a fürdőszobámban, tizedannyi kencét látok, mint a barátnőimnél. Nem kentem a gyerekeim Johnsonssal meg reklámozott márkásokkal, hanem a gyógyszertári kencékkel. Ruhákat turkálóban veszek magamnak, és nem is minden szezonban újítok, mert úgyse divatosat hordok, hanem olyat, ami tetszik. A környékbeli anyukákkal egymástól vesszük a kinőtt gyerekruhákat. Kizárólag magyar tejtermékeket veszek, és pár alapélelmiszerből is csak itthon készültet. Ha van a közelemben olyan termék, amire szükségem van, nem szelem érte át a várost. Próbálom minimalizálni az áramhasználatot itthon és a munkahelyemen. 5 éve nem vettem új mobilt, és 2003 óta ez a harmadik telefonom. És így tovább. Lehet, hogy ezek látszatdöntések, mert a világ kereke úgyis fogyasztó módon forog tovább, de dönteni mindenki tud, és ha több millióan döntenek úgy, hogy bizonyos termékekre egyszerűen nincs szükség, akkor azt nem fogják gyártani.

          • Igen, tényleg azok.
            Ha tudnád, általában mennyire NEM tudatos fogyasztók az emberek.
            Közmű cégnél dolgozom, és napi szinten kifogásolják a számlákat, merthogy egy 50 nm-es lakásban nem lehet ekkora az xx számla. Mintha a lakás fogyasztana (nem távfűtés) és nem a benne élő ember.

            Elmegyek ismerősökhöz, látom, hogy a TV, videó, mikró, mind-mind stand-by állapotban várja, hogy maaajd valamikor használják is.

            Vajon hány lakásban használnak Wc öblítésre un. “szürke vizet”? Biztosan nagyon kevésben.

        • Te egy példa vagy, aki bizonyos dolgokban nem teszi ugyanazt, mint a tömegek. De a többség ugyanazt teszi, és amit látsz a boltok polcain “reklámozott márkásokat”, azok mind-mind elfogynak. Senkinek nem tart pisztolyt a fejéhez senki, hogy vegyék meg, mégis megveszik, mert azt gondolják, szükségük van rá. A reklám, az elvárások… És persze az is, hogy egyáltalán létezik az a termék. Emlékszem rá, amikor ősrégen bejöttek a 2in1 sampon&hajkondicionálók. Egyszer csak megjelent a reklám. Ami úgy szólt: “Vesződjek külön samponnal és hajkondicionálóval? Dehogy! Csak megmosom a hajam, és már indulok is!” Ez az a pont volt, amikor rádöbbentem, hogy én bizony le vagyok maradva, mert még hajbalzsamot sem használok, nem is nagyon van. És elindultam a lejtőn. 🙂 Mint nagoyn sokan akkoriban.

    • Én ebben — hirlandóak írom — nem hiszek, mert az autó és a többi minőségi ugrás, definíció szerint más problémákat vet fel, akkorákat, amekkorákat az ökoszisztéma, az emberi tudat nem bír már el.

      A “meg kellene tanulnunk”, amit írsz, óriási should. Ja, jó lenne, de valahogy nem tűnik úgy, hogy bárki bármit tanul, hanem egyre jobban verik az asztalt, hogy még gyorsabb/kényelmesebb/menőbb legyen a kütyü, elfajultak az elvárások, és ez is megállíthatatlan, akár a szabadságjogok kiterjedése.

      Amellett nem szándék kérdése, nincs minden a kezünkben: tökéletlenül ártatlanul is elcsaphatsz egy őzet, de nénit vagy iskoláscsoportot is, egyszerűen azért, mert ekkora tömegű cuccal akkora sebességről nem tudsz időben fékezni, mert maga az eszköz a probléma.

      És hagyjuk Indiát meg a 19. századot. Én itt a szaunáimmal, lazacevésemmel és színházaimmal igazán nem propagálok ilyesmit. Arról próbálok beszélni, hogy a munkát is igazíthatjuk a körülményeinkhez, csak másképp kellene gondolkodnunk (az irodai öltönyösök, akik persze kiköltöztek az agglomerációba, a magasabb városi fizetésük felét és még a fél életüket elautózzák munkába menet-jövet — nem döbbenet?), meg hogy még van vagy félmillió potenciális bicikliző a fővárosban, akinek megkönnyítené az életét a bicikli. Azzal a sport is megvan, amiből nagy deficitet látok, a hátakat, seggeket, pocakokat nézve. Arról beszélek, hogy összességében alkalmanként taxizni is sokkal praktikusabb és még olcsóbb is, mint besétálni a saját autó csapdájába, csak ne néznének rám ilyen görbén.

      Én fővárosi vagyok és nem mennék máshová, ez azt is jelenti, hogy a Keletinél meg a négysávos úton is biciklizem, meg a fogashoz vagyok kötve, de nekem ezek a válaszaim. Másnak meg más, keresse meg, különösen, hogy rámennek a kocsirabságra a családi büdzsék (hogy tudtok ennyi pénzt keresni?). Ezek részválaszok, a kérdés sokkal több. Ha nem tudunk kibújni a kényszerek alól, ha kell a telefon, a kocsi, az internet, akkor is tudhatjuk, hogy mindez tágabb kontextusban mégsem oké. Mibe kerül a tisztánlátás? Utolsó réteg bőrünk. Miért kell mindig megmagyarázni, hogy sajnos elkerülhetetlen (akárcsak a férfiak túlhatalma), TEHÁT akkor rendben is van, csak meg kell tanulni vele bánni (= jól kommunkálni — figyeled a párhuzamot?).

      Amikor védelmezik a technikai csodákat, mindig információhiány áll a dolog mögött, egyszerűen nem akaródzik szembenézni azzal, hogy mekkora felelősség például autózni, amit roppant kevéssé tudatos polgártársaink is magától értetődően űznek, illetve hogy milyen hatással van ez a tudatunkra, idegállapotunkra, ökoszisztémánkra, és hogy mennyire feléltük már a Földet.

      • “egyszerűen nem akaródzik szembenézni azzal, hogy mekkora felelősség például autózni,”
        biztos ez is benne van társadalmi méretekben, egyetértek. a magam részéről tisztában vagyok ennek a felelősségével meg a felelőtlenségével is. az én döntésem az, hogy amíg nincs rendes tömegközlekedés vidéken, amíg nem olyanok az utak, és nem olyan a közlekedési kultúra, hogy biztonságban tudjak biciklizni (valaki elmegy a fogorvoshoz és vegigfájja és kifizeti a biciklis balesetből származó törött fog javítását?), amíg egy kisvárosban a különóra és a sportkör nincsenek gyalogtávra, addig nem kívánok nőként és anyaként azzal szívni, hogy nem érek oda valahova, vagy elesek lehetőségtől. bárki bármilyen követ vethet rám emiatt, vállalom. ha emiatt kivész az emberiség a Földről, és az élet maga is, akkor azt is vállalom.
        amíg megtehetem nem vagyok hajlandó nőként és anyaként szívni azzal, hogy az elérhető és szerintem az életet számomra nagyon megkönnyítő eszközökről lemondjak. tessenek a kedves döntéshozók, (ahova ugye Magyarországon nő nem nagyon tud odaférni és odahatni) olyan társadalmi, gazdasági és jogi keretrendszert csinálni, amiben néhány gyerekkel nem akkora szívás az élet, mint amekkora jelenleg. (amint kirepülnek az a terv, hogy lekapcsoljuk a gázt, sparhelt lesz és kútvíz, és alig kimozdulás, de mondjuk van is elég tér hozzá, nem minigarzon van és kilencedik emelet.)

        gyűjtöm az esővizet, már itthonról dolgozom, kaját is magam igyekszem megtermelni amennyire tudom, sőt próbálok felesleget is eladásra, a fürdővízzel és a mosóvízzel locsolunk, magam készítek joghurtot, mosódió, mosószóda, turiból vásárlás. közösségi és önkéntes munka, ami csak a csövön kifér. képzések, mindenféle korosztálynak. nincs lazac, sem tengeri halászott hal, pedig telne rá, mert környezetileg nem OK és a farmi lazac még nem is egészséges. csomó minden nincs, és döntések alapján. van viszont kenyérsütő, mosó- és mosogatógép, profi szerszámok, minden ami munkaeszköz jó minőségű és ez fontos.

        aztán… épp dolgozom egy projektben ahol a mobiltelefonok, okostelefonok felhasználási lehetőségeit keressük hátrányos helyzetű vidéki fiatalok és nők számára, olyanok számára akiknek nem adott a mobilitás mert pl. buszjegyre sem jut pénz, nemhogy autóra, de a mai viszonyok között egy mobil előfizetés belefér, és paradox módon a legolcsóbb kapocs a külvilág felé. mert persze iskola sincs nagyon, meg számítógép sem. ja meg út sem.
        az okos mobiltelefon plusz költség nélküli tanulási eszköz ott sokaknak.
        ugyanebben a projektben tanultam, hogy valamelyik afrikai országban, nem emlékszem melyikben mert csak small talkban mesélte az egyik partner, polgárháborús viszonyok között a nők állandó veszélyben vannak, amikor tűzifáért kell kimenniük messzebbre. számukra új perspektívát nyitott az, hogy mobilon tudják egymással tartani a kapcsolatot, hogy hol vannak éppen a portyázó csapatok. a hatáskeltést kihagynám, hogy pontosan mi mindent előznek meg így, a mobillal.

        sokmindennel egyetértek azok közül amit írtatok, nagyon is. sőt a napjaim, a hobbijaim és a munkám egy része is nagyrészt arról szól, hogy arról gondolkozzam és azt teszteljem, hogy mi az ami fenntartható, mi az ami nem és milyen feltételek között. mi az ami felelős magatartás és mi az a mi nem, és milyen paraméterek szerint. a saját életemben is elég felelősnek és visszafogottnak tartom magam, és tiszta a lelkiismeretem. azokat a luxus fogyasztásokat (luxusnak tartom azt ami nélkül vidáman és egészségesen tudnék élni, azért fogyasztom mert kedvem van hozzá) amiket fogyasztok listázom magamban, és vállalom értük a felelősséget, nem söprök az asztal alá és nem hárítok. nem hiszem hogy bárki bármi olyannal meg tudna challengelni amit ne tudnék vállalni.

        és azt is értem, és egyet is értek, hogy önmagában az eszközök, a gyors és erős eszközök olyan helyzeteket teremtenek amire nem vagyunk felkészülve, és nem tudjuk jól kezelni és amik olyan károkat okoznak amik magukból az eszközökből fakadnak, és hogy ezt is fontos látni. szerintem értem ezt az argumentet és egyet is értek.

        amit viszont veszélyesnek tartok női szempontból (is) az az, amikor luxus helyzetben elkezdünk olyan eszközöket lehúzni, amik tényleg és bizonyítottan segítenek nagyon szar helyzetben lévő emberek életén itt és most. szerintem ez egy nagyon ingoványos és paternalista gyanús terület. nem éles a határ abban, és a szempontrendszer sem világos, hogy mi alapján OK az internet, a mosógép, az elektromos áram és mi alapján nem OK a mobil. persze az egyéni döntések szintjén látom az egyéni prioritási különbségeket, de társadalmi szinten nagyon nem egyértelmű, hogy kinek van joga és igaza abban, hogy meghozza azokat a döntéseket, hogy mi az ami még belefér és mi az a technikai újítás ami már nem OK.
        (szerintem pl. a GMO nem OK egynek, de az is csak akkor nem, ha a Homo Sapiens mint faj léte érték, de amúgy meg ez sincs feltétlen kőbe vésve, ha onnan nézzük. mondjuk ez még külön megérne egy vitát.)
        miért OK például egyáltalán gyereket szülni, amikor ennyire túl van népesedve a bolygó? miért OK dohányozni, ha ennyi másnak is árt? miért OK nyaralni menni messzire?

        még erre: “A “meg kellene tanulnunk”, amit írsz, óriási should.”
        igen, egyetértek, should is. meg should not is. számomra leginkább azonban egy peremfeltétel akkor, ha nem akarunk paternalizmust.
        az én állításom, hogy ha nem akarunk paternalista világot, akkor ennek ez feltétele. enélkül marad a paternalizmus és/vagy kihalunk mert feléljük a számunkra (mint biológiai lények) szükséges élőhelyeinket és légkört. ha nem cél, hogy ne legyen paternalizmus és az sem, hogy számunkra fenntarthatóvá váljon a társadalmi és természeti környezetünk, akkor szerintem is ez egy szimpla óriási should. és bármikor meggyőzhető vagyok arról, hogy ezt nem jól látom, sőt örülnék is, ha kiderülne, hogy ez nem valódi peremfeltétel, mert attól félek, hogy nem állunk jól az idővel ebben a tekintetben.

        elnézést, sajnos sokkal hosszabb lett mint ahogy szerettem volna.

        • azta! marha jó. hosszú, de minden szava érdekes, és tök sok mindennel egyetértek. főleg, hogy ugyan miért lehetne megmondani, hogy mosógép igen, mosogatógép nem. azt, hogy személyes ellenérzés, elfogadom. olyan nekem is van. szárítógép, na ne, mindennek van határa. légkondi, na kérem, fogadjuk el, hogy nyáron meleg van, télen meg hideg. nekem az már a bazmeg kategória /nem mintha néha ne jönne jól, csak nem a légkondiból ki-légkondiba be típusú élet/. elfogadom, másnak meg az autó az. csak nekem önkényes, hogy annyira pont ez van kiemelve az annyi más közül, ami természetellenes, veszélyes, ártalmas, de ezt már írtam fent 🙂

          • De ezek tények, hogy mi milyen arányban káros, nem szubjektív ellenérzések. Nem tudok mit mondani, olvass szakirodalmat.

            Valamint Magyarországon már nincs visszaút a mosógéptelen lét felé, mosókonyha sincs, de a mosogatógépet még meg lehet gondolni. Valamint kézzel mosogatni sokkal kevésbé szívás, sokkal egyszerűbb, mint mosni, és az idő is számít. De ezt mér egyszer megbeszéltük.

            És életciklus — tavasztündér, a mosógéppel mi a helyzet életciklus-szempontból?

            • Mivel energiahatékonysági szempontból nézi az elemzés elsősorban mind a mosó-, mind a mosogatógépet, a környezeti terhelésre tett javaslatok kb. ugyanazok, ésszerű anyaghasználat, bizonyos anyagok helyett másokat javasol mert azok az életciklus végi fázisban könnyen újrahasznosíthatóak, illetve kicsi vagy nincs környezetterhelésük, egyes programok kötelező beépítése amivel vizet és energiát lehet spórolni (öko programok), stb. A legnagyobb környezeti hatás a használati fázisban jelentkezik, de ez részben a módszertantól is függ, de ez már módszertani vitákhoz vezet.

              Ettől teljesen független, hogy olyan megoldásokat rak bele a gyártó legálisan, amitől egy blokkcsere majdnem egy új, alsó kategóriás mosógép árával vetekszik, vagy a programokat vezérlő elektronika jóval hamarabb meghal a mosógép élettartamánál. A szomszédod meg vígan mossa a ruhát a harminc éves Hajdú gépében a mechanikus kapcsolóval, mert azt pár ezresért kicseréli neki a szerelő, ha nagy nehezen megadja magát.

              Bár a tanulmányban az szerepel, hogy egy mosogatógépnyi edényt 15-22 liter vízből mos el a gép szemben a 72 liternyi vízzel ami állítólag ugyanennyi edény kézi mosogatásához kell, én lemértem otthon, és kevesebb, mint 15 literből el lehet mosogatni. Figyelembe véve a tanulmány körülményeit és készítőit, nem lepődtem meg a 72 literen.

              De amire utaltam, az az, hogy hiába hasonló a környezeti terhelés, ha a kiváltandó tevékenység nehézsége, időigénye, egészségre gyakorolt hatása össze sem hasonlítható, ezért igazolható az egyik erőforrásigénye, de a másiké nem. Egy irodalmi példával érzékeltetve, József Attila is a mosónőkről írta, nyilván nem véletlenül, hogy korán halnak, nem a mosogatónőkről.

    • Milyen jót írtál! Éppen most írok egy hosszabb lélegzetű anyagot Hollandia erőforrásokkal való gazdálkodásáról. A szakirodalomban az szerepel, hogy azért léptek sikeresen az ökológiai modernizáció útjára 1989-től, mert a kormányzati politika központi tételévé tették a ‘szennyezés megelőzése kifizetődő’ elvet a ‘szennyező fizet’ elve helyett, és az átalakítás felelősségét megosztották a közigazgatás, a vállalkozások, és a polgárok között. Nekem persze egyből az ugrott be, hogy ez működhetne-e Magyarországon a mini Kínává válás helyett alternatívaként, de annyira éles a különbség a polgárokat egyenrangú, felelős félként kezelő holland, és a polgárait ostoba birkának néző magyar kormány között, hogy elkezdtem tovább gondolni, mi lehet még szükséges feltétel. Rá is jöttem, kell hozzá az összefogni tudás kulturális beágyazottsága és egy tudásalapú, ökoszociálisan érzékeny társadalom. Valószínűleg az eszközeinket is bölcsebben használnánk.

  10. Ahol mi élünk, autó nélkül nem lehetett (és most sem lehet) létezni, bevásárolni, építkezni, több gyereket iskolába, úszni, tájfutó versenyre, különórák után haza hordani, és még munkába is járni. Öten, öt különböző helyre így is szép logisztikai feladat volt egy kocsival, egy sorfőrrel. Csodálom az akkori magam. Már kinőttünk ebből, a kocsi inkább teher, de szükséges. És négynek négy kocsi, igen. Jó lenne ezen változtatni, telekocsi mozgalmat is megszerveztük amíg voltak iskolásaink, de most mindenki máshová jár és más időpontban. A közlekedés meg úgy ellehetetlenült, hogy a busz, amely régen 7-kor indult a falu végéről, most már 6-kor jön és így sem érsz be iskola/munkakezdésre. Van ugyan tömegközlekedés, 5-6 busz naponta, de lerúgnak, ha egy ruhaszárító állványt, szőnyeget, biciklit, babakocsit vagy ereszcsatorna darabot akarsz feltenni. Marad a szomszédi szívességkérés, vagy a saját autó. Mikor ide költöztünk, azt képzeltük, majd otthonról lehet dolgozni. Lehetne, már van internet, telefon, minden, ami a nyolcvanas években nem volt, de az én munkahelyemen még a rugalmas munkaidő is megszűnt. Távmunka volna esetleg, külön engedéllyel, (határozott idejű, bármikor visszavonható), de redukált fizetésért. A munkahelyemtől öt percre lévő távolsági busz megállóját a város másik végére helyezték át így már a tömegközlekedés mint alternatíva sem jöhet szóba. Marad a korai, egyre korábbi felkelés, és a szégyen, hogy az ökológiai lábnyomom egyre csak nő és nem tudom csökkenteni. Pedig termelek zöldséget, biogyümölcsöt, tojást az ős/helyi termelőtől vásárolok, saját pálinkát főzünk, saját fával (is) fűtünk, komposztálok, a hulladékot szelektíven gyűjtöm, nincs tévém, nem locsolok ivóvízzel, házi csatornánk van (pöcegödör) de ez mind semmi, mert autózni muszáj egyelőre.

  11. Nekünk is könnyebb(nek tűnik) az autós élet. Vagy csak ezt szoktam meg?! Gyerekkoromban és most felnőttként is mindig volt autónk. Amikor én voltam gyerek, csak hosszabb utakhoz, bevásárláshoz, nagymama látogatáshoz vettük elő az autót, egyébként jártunk gyalogosan, vonattal is…
    Az elmúlt nyáron azonban történt valami, ami nagyon elgondolkodtatott!
    9 éves öcsém (Szombathelyen él a szüleimmel) jött hozzánk (Budapestre) anyukámmal a nyári szünetben egy hétre. A villamosra azt mondta, hogy sárga vonat. Elképedtem. Nem értettem. Anyával egymásra néztünk. Te jó ég!!! Ő MÉG SOHA ÉLETÉBEN NEM ÜLT VILLAMOSON!!! Kérdezgetni kezdtem, kiderült, hogy metrón sem utazott még.
    Ha hiszitek, ha nem, egy egész napos program volt, hogy elvitte anyukám “villamosozni”, “metrózni”, “trolizni” az öcsémet (én csak azért nem mentem velük, mert a várandósságom 9. hónapjában voltam, és éppen 35 fok volt).
    Ami viszont még nagyobb döbbenet: légkondival hűtött autóval vártam őket a Keleti pályaudvar parkolójában.
    Nem, nem vagyunk őrületesen jómódúak, átlagemberek vagyunk! Hihetetlen mennyit változott a világ ezalatt a pár év alatt, amióta én voltam gyerek.
    Köszönöm ezt az írást, ismét betalált!!! 🙂

    • Bocsánat, itt valamit nem értek… Nem azért nem ült még ezeken a közlekedési eszközökön, mert ezek csak Pesten vannak? Ha jól tudom, Szombathelyen nem jár se metró, se villamos, se troli, ezek vidékiként nekem is újdonságot jelentettek, amikor először jártam Pesten.

      • Na de gondolom, 9 évesen nem először jön látogatóban a budapesti testvéréhez 🙂
        Nagyon jó lett a beszélgetés, jó olvasni.

        • 7 éve élek Pesten, és kizárólag autóból látta a fővárost tavaly nyárig, annak ellenére, hogy gyakran meglátogatnak. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy elvigyük őt tömegközlekedéssel bárhova is, mindig csak autóba pattantunk, és mentünk. Hallottátok volna milyen élménybeszámolót tartott apukámnak telefonon…el tudtam volna süllyedni! Megfelelő következtetéseket levontam, döbbenetes felismerés volt!

          • Erre gondoltam igen, ha nem ott él, nem ott jár suliba, csak vendég, akkor gondolom, csak kocsival fuvaroztátok a városban. Különben azon ritka alkalmakkor, amikor Pesten járok, nekem is élmény a BKV. Sokkal jobb, mint az általam ismert városokban, szinte mindenhova el lehet jutni viszonylag gyorsan, és gyakran jár a metró, a villamos.

            • Hát azért ha már itt tartunk, az énáltalam ismert fővárosokkal összehasonlítva a tömegközlekedést (meg az elővárosit… meg a kerékpárbarátságot… meg az autómentes övezeteket), Budapestnek bőőőven lenne hova fejlődnie.

            • Az egyik barátnőm lánya a gyerekeivel úgy 10 évig itt élt az agglomerációban. A kislányok Pestet csak kocsiból látták…
              Egyszer tavaly a nagyanyjuk feljött vidékről (eredetileg pesti volt, ismeri a várost) és fogta gyerekeket, bevitte őket szórakozásból tömegközlekedni.
              A gyerekek nagyon élvezték .-)

    • Nekem is van egy jó történetem. Sok évvel ezelőtt, mikor még a gyerekeink kicsik voltak, meglátogattak külföldön élő barátaink, szintén kisgyerekesek. Felmentünk a Várba, utána ebédelni. Ők is, mi is (nem vagyunk budapestiek, csak közeliek) autóval voltunk, de kérték, hogy villamossal menjünk a vendéglőbe, mert az ő gyerekeik még soha nem ültek villamoson, a falun,ahol élnek, naponta egyszer átmegy egy busz, oda-vissza, amit a gyerekek az ablakból csodálnak. Kissé dühös voltam, mert szemerkélt az eső, jegyet kellett venni, szóval nem örültem az ötletnek. Aztán felültünk a villamosra és a gyerekeim ragyogtak a boldogságtól, vigyorogtak és örvendeztek, mert kiderült, hogy ők is akkor ültek először villamoson. Nem kicsit szégyelltem magam!

  12. Nekem az a cikk nem arról szól csak, hogy autó vagy nem autó, mosogatógép, kenyérsütő, telefon stb… inkább, hogy talán tanulnunk kéne kicsit a lassúságot. Hogy a gondolataink se járjanak mindig egy lépéssel előttünk, hogy mit kell majd, hanem hogy éljünk a jelenben.
    Lehet félreértelmezem, vagy ez van bennem most.
    Hogy minden arra szolgál, hogy pl ne kelljen kivárni a személyes találkozót, ne kelljen végigjárni az utcát, hogy eljuss valahova… kitalálok valamit és hopp, már ott is van… és így mind megbukunk a Marsmallow teszten 🙂

    • Erre mondják, hogy felgyorsult világ. Hiába, nem mindenki szereti a napjait, az életét teljes mértékben alárendelni a természet folyásának. Szerintem a mobil nem ördögi találmány, onnantól kezdve, hogy feltalálták a telefont, aztán megjelent a walkie-talkie, csak idő kérdése volt a technikai fejlesztés. Mióta Lucifer elhozta a fényt- ha igaz a sztori-, nincs visszaút a boldog tudatlanságba. És megnyertük vele a felelősséget, a döntési helyzeteket. Mondhatni, az ember szabadságra ítéltetett. Látszik, hogy mennyi bajt tudunk vele okozni magunknak, de ez nem ok arra, hogy mindenestül lemondjunk róla.

      • A bejegyzés megint nem ad tanácsot, megint csak problémát vet fel. Szerintem a más léptékből (sebesség, információtömeg) származó hátrányokba, a technika könnyű csábításába, a saját rövidlátásunkba rövid úton belepusztulunk, önáltatás, hogy okosan is lehet, minden arrafelé hat, hogy ne okosan, hanem teljes erőből, megkönnyebbülten, hogy ez milyen kényelmes, és akkor még vannak az objektív kényszerek — a taxi idehoz, aztán megy a zugligeti címre, a saját kocsit meg parkoltatni kell, mindig tudni, hol hagytuk, aztán hazahozni akkor is, ha már másképp hazajutottunk — dupla út mindig.

    • Igen, számomra sem a “technika ördöge” volt a téma ebben a bejegyzésben, nem is nagyon értem az ide kapcsolódó felhördülést. De azt érdekes látni, hogy milyen különféle olvasatai vannak ennek a szövegnek, ki milyen oldalról fogja meg.

      Nem tudtam, mi az a Marshmallow-teszt, de kigugliztam, tetszik!

  13. Csak olvasom itt a bejegyzést meg a kommenteket, annyi minden kavarog a fejemben. Szerencsére, nehezen fogalmazok, inkább csak sóhajtok: nektek se könnyű… Vagy csak én éreztem olyan nehéznek harminc éve? De legalább olvashatjuk egymást.

  14. Ebben a “kell az autó” dologban benn van azért sok minden, benne van a kelet-európaiak deprivációja, az a lelkiállapot, hogy ha van autóm, akkor nem vagyok csóró, ugye? … mi más magyarázná a priorizálási képesség hiányát, hogy sokan inkább lemondanak a minőségi élelmiszerről, a kultúráról, a nyaralásról és még ki tudja mi mindenről, hogy egy, a hasznához képest óriási erőforrásokat felemésztő tárgyat birtokoljanak, és igen, ha már birtokolják és fizetik a fix költségeket, akkor már használják is. Nálunk ezerszer gazdagabb országokban nem csinálnak ebből ilyen hiúsági kérdést, ugyan van autó, de a városban nem használják, az egész pereputty megy biciklivel és még a decens üzletembernek sem zsenánt felszállni a metróra.

  15. Hát megint ott van a téma ! Tetszik nekem a “kel!” ahogy írtad.
    Van itt a sarkon egy hajléktalan. Eszik (mindig visznek neki valami ételt), alszik és mindig olvas valami könyvet. Jól elvan. Mosolyog. Kinek jobb a helyzete?
    Ez egy nagy kreálmány itt körülöttünk. Vidéken ahol lehetek melegítőbe, minden nélül jól elolvoltam. Rájöttem hogy nem én vagyok a szemét anya mert rühellem a mesterségesen kreált játszótereket és a padra szegezve lesem a gyerekem hanem ÉLVEZTEM játszani, szaladni, szagolni, érezni.
    Aztán visszajöttem ide és megint ülök a padra szegezve.

  16. Nagyon meghatározza az eszköz, hogy mivel töltheted az idődet.
    Utálok autóba ülni, mert nem lehet olvasni, egy csomó könyvet nem olvastam volna el, ha nem vonatoznék. Nem lehet beszélgetni normálisan, én nem hallom a motortól az első/hátsó ülésen ülőket. Nem lehet fura alkalmi útitársakkal ismerkedni (a legjobb nyaralásos sztorijaink a lekéstük/ottragadtunk/eltévesztettük a megállót szituációkból születtek). Ha akarok, tízszer megyek pisilni 2 óra alatt, és nem tartok fel senkit. Aki vezet, annak nagyon fárasztó, ráadásul nem ihat alkoholt, nem is értem, hogyan lehet esti kiruccanáshoz használni, taxizni azért egyszerűbb. A gyerekeknek bekötözve mivel jobb, mint a vonaton, ahol legalább meg lehet mozdulni, vagy egy néhány átszállásos út, amikor kirohangálhatják magukat? Pláne, ha csak egy felnőtt van velük, aki vezet, unaloműzni sem egyszerűbb.
    Én egyáltalán nem látom, hogy csak az használna autót, akinek muszáj, egyszerűen a középosztálybeli életmód minimuma lett, mert anélkül nem lehet gyereket szállítani, meg tecsózni.
    Lassan már legszívesebben a gyermekvédelmet is kihívnák, ha valaki kisbabával száll fel a vonatra. Minket egészen rövid távolságokra is el akarnak vinni az ismerősök és családtagok, persze kedvesek, de olyan bizarr, hogy őrültnek néznek, esküszöm, abnormálisnak, azért, mert szeretnék inkább sétálni 10 percet az állomásig, mondjuk egy nagy családi ebéd után.

  17. Van:
    – két gyerek: 2 és 8 évesek
    – központi pici lakás
    – mosógép
    – mikro
    – vasaló (használom)
    – sparheltes főzőkályha és alternatív gázfőző nyárára
    – átfolyós vízmelegítő
    – csempekályha
    – számítógép (asztali és laptop)
    – lopott internet
    – hi-fi torony
    – nagy képernyő
    – 2 mobil (nem okos!)
    – kizárólag turizott gyerekholmi
    – rádió
    – babakocsi
    – 15 báros kávéfőző (fekete DeLonghi)
    – új cipők
    – részleges szelektív szemétgyűjtés
    – pénz
    – anyuka (segítség)

    Nincs:
    – férj vagy élettárs
    – autó
    – televízió (immáron 11 éve)
    – bicikli (ellopták)
    – vegetarianizmus
    – kertes ház (de lesz!)
    – háziállat

    Kisvárosban élek, vidéken dolgozom. Van busz, vonat és repülő. Még nem maradtam le semmiről. Nekem így jó. Sokáig gondolkoztam az autón, de most úgy látom, egy gonddal több lenne. Minden egyéb szervezés kérdése.
    Rita, minden variáció lehetséges!

  18. “Amikor védelmezik a technikai csodákat, mindig információhiány áll a dolog mögött, egyszerűen nem akaródzik szembenézni azzal, hogy mekkora felelősség például autózni,…”
    “Maga a dolog szorít rá a rossz döntésre, a lényegéből fakad.”
    Szerintem ezek fontos dolgok: felelősség vállalás es döntés (nem csak kizárólag rossz döntések vannak). Felelősséget vállalni nem megy mindenkinek és ezt meg kellene tanulni! utána pedig dönteni! Ha az eszköz nézet szembe a felelősséggemmel és az szorít rá a jó/rossz döntésemre ám legyen. De az eszköz akkor is csak eszköz marad, a felelősség és a döntés az enyém, mint ahogy a következmények vállalása is. Ahogy már egyikőtök írta (bocs, hogy nem jegyeztem meg, hogy ki 🙂 ) első generáció vagyunk, gyerekcipőben jár még ez az egész viszonyulásunk a technika fejlődéséhez, most tanuljuk. Igen, vannak rossz példák, döntések, de szerintem ezek inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy vállaljak felelősséget, ne csak itt, hanem az élet minden területén, nem pedig arra, hogy megmagyarázzam melyik eszköz/helyzet/ember miért jó és szükséges nekem vagy hogy mindent ezek nyakába varrjak.
    Nem gondolom, hogy hamarosan minden pikk-pakk a helyére kerül, hirtelen mindenki odafigyel a másikra és az eszközeire, de én hiszek az emberekben, hogy képesek vagyunk változni és változtatni.

    • “a felelősség és a döntés az enyém, mint ahogy a következmények vállalása is.” A döntés a tiéd, a következmények elszenvedése pedig közös. Te is szívod a szomszéd autójának a füstjét.

      • Ezzel csak azt akartam mondani, hogy más helyett nem élhetek, szeretnék bízni mások ítélőképességében és fejlődésében. Húú ez milyen naiv! 🙂 de ez vagyok 😀

    • Csak épp nem rajtad múlik. A vergődő házasságokban van még ez a tévhit, hogy csak másképp kell csinálni, hajrá! Nem minden a mi hatókörünk, én valahogy megdöbbenek, mennyire nincs ez az alázat sokakban. Az eszköz erősebb. Én a pici hibridemet vezethetem harminccal és kínos szabályossággal (tegyük fel, hogy nem préselnek hátulról, így a zebrán sem ütöm el a gyalogost), de az utat ehhez akkor is meg kellett építeni, leaszfaltozni, és ha sokan autóznak, akkor a fél világot le kell aszfaltozni. Ezzel, vagy a feljebb említett gázolással az a gond, hogy hiába vagy felelős, ha a fejed tetejére állsz, akkor is egy olyan struktúrába kényszerültél, ami nem emberléptékű többé, avagy Pandora szelencéje. Az ember, az emberi szándék nem mindenható! Ne egyénben gondolkodj, hanem rendszerben.

      • na ne. azon, hogy emberléptékű legyen, már réges-rég túlvagyunk. és engem ne haragudj, de tényleg kezd idegesíteni, hogy gyakorlatilag minden szennyezés és probléma okozójaként a személyautóknak mész neki. bocsánat, hogy személyeskedek, de ne vedd annak, ha más mondaná, akkor is felbaszna 🙂 kilométernyi oldalakban írod le a saját autó használatának rossz oldalait, károkozásait, környezetszennyezését, stb. meg hogy minden utat le kell aszfaltozni. miért, az illy kávét meg a lazacot, azt hogy hozzák ide? meg a komplett export-import biznisz, az mi, ha nem tömény környezetszennyezés? a globális gyártás? az egész világon átívelő logisztikai rendszerek? hogy mindent mindenhol azonnal lehet kapni? az van a természetben, hogy magyarországon lazac? az egész világrend, ahogy most működik, és amitől totális mértékben függők vagyunk, így működik. nem véletlenül az irdatlan gyárak és a húsztonnás kamionok meg többezer tonnás teherhajók a legkomolyabb környezetszennyezők? ehhez képest a személyautók környezetszennyezési faktora egyszerűen smafu. nem azt mondom, hogy nincs. hanem hogy olyan marha vehemensen keltél ki pont ezellen, mert környezetszennyező, miközben sokkal nagyobb, vagy hasonló környezetszennyezést kibocsátó tevékenységek, amik kevésbé nyilvánvalóak, elsikkadnak ebben a témában, és megint arról huzakodunk itt mindannyian, hogy autó vagy nem autó. most értsd meg, nem rsszat akarok mondani, csak nem tetsik, hogy ez így ki lett emelve, holott ez ennek a világrendnek gyakorlatilag porszemnyi eleme, miközben csomó poszt itt illy kávéval és lazaccal van tele, és fel sem merül, hogy az import hogy működik. remélem, nem vetted úgy, hogy ekézek, minősítek, stb, de ez nagyon feltűnt, és igen, valamiért, nem értem, felgerjedt szittya vérem, és baromira dühös lettem tőle, de tudod, ez biztos csak a tekintély 🙂 lehiggadtam, szeretettel csókolok mindenkit! 🙂

        • Igazad van, holnaptól el is dobom a pézséket az utcán. Utálom taknyosan visszarakni a táskába, és úgysem az a fő környezetszennyező. Le is bomlik.

          • jaj, igazán sajnálom, ha kellemetlen volt a hangnemem. gondolom, a válasz kicsit ennek szól.
            egyébként nem azt mondom, hogy az autó nem környezetszennyező. és azt se, hogy persze autózzon mindenki nyakló nélkül a vécére is.
            hanem azt, hogy a környezetszennyezés kapcsán kizárólag az autót emlegetjük, mint a sátán legfőbb gyermekét, miközben ott ez a rengeteg minden, amit említettem, ami mind nem került szóba. azt próbáltam feszegetni, hogy miért van rendben az, hogy ha nem autózunk, akkor faszán eleget tettünk a környezetvédelemnek, de közben nyugodt szívvel import kaját eszünk.

            • Igen, egy kicsit a hangnem (viszont is bocsánat), meg az is, hogy ezek a dolgok folyamatosan felmerülnek különféle fórumokon, és szinte mindig kifejezetten ebbe az irányba megy el a társalgás, hogy majd ki mondja meg, hogy mit lehet, és mit nem. Hogy milyen hülye aki használja a szelektív szigeteket, mert úgyis egybeöntik. Hogy úgyis a gyárak tehetnek mindenről. Nem mondom, én is volt, amikor még így írtam, de itt ezt valahogy nagyon nem vártam. Olyan jó kis összefoglaló lett a cikk, nem is értem, miért kezdte mindenki a bizonyítványát magyarázni. Méghogy higgyünk az emberiségben, miközben itt sokan még a gondolatát sem tudják annak elfogadni, hogy ne vegyék természetesnek, hogy ami kényelmüket csak lehet, kielégítsék, akár mások rovására is. Mondom, a gondolatát sem, és hol vagyunk még a tettektől. Meglehetősen keserű a szájízem a témában. És úgy, hogy mondom, én is autózok, de tudom, hogy nincs rendben. Plusz igyekszem tenni is ellene, és az éltünket úgy szervezzük a jövőben, hogy minél kevésbé legyen a napok része az autó. Helyette pedig inkább mozgás.

            • RiverSong: “Olyan jó kis összefoglaló lett a cikk, nem is értem, miért kezdte mindenki a bizonyítványát magyarázni. Méghogy higgyünk az emberiségben, miközben itt sokan még a gondolatát sem tudják annak elfogadni, hogy ne vegyék természetesnek, hogy ami kényelmüket csak lehet, kielégítsék, akár mások rovására is. ”
              igazán remélem, hogy ezt nem nekem szánod. még egyszer mondom, de azt hiszem, hogy tényleg nem sikerült, hogy nekem az tűnik kicsit álszentnek, hogy ezt az egyet kiemeljük, de a többit vígan használjuk, holott ugyanolyan módon jön létre. nem azt mondom, hogy éljünk úgy mint az amishok, haname csak hogy egy kicsit túlzás mindent erre fogni. nem azért mondom, mert önigazolok, mert én is autós vagyok. tudomm, hogy szennyez, és a mekibe is járok, és import kaját is eszem, de a véleményem a témáról *elméletben* eltér egy kicsit. folytatnám is, de tényleg azt hiszem, hogy kezdek átcsúszni kellemetlenbe.

            • Hogy miért az autózás van célkeresztben, és miért nem “az irdatlan gyárak és a húsztonnás kamionok meg többezer tonnás teherhajók”? Mert az olvasók zöme érintett az autókérdésben, húsztonnás kamionban és irdatlan gyárban nem. Közvetve, rendszerszinten nyilván igen, és ezért azt is érdemes “támadni”, de ha mindenki a saját portáján kezd sepregetni, akkor előbb kerül elő az autó…

        • Az Illymet nem egyesével hozzák ide. Ezért nincs akkora bajom a szállítással, a mentővel, tömegközlekedéssel, mert rendkívüli, valóban fontos, hogy életet mentsenek, vagy pedig szervezett és egységnyi árura kevés szennyezés jut.

          De én nem arról írok, hogy te mi a töknek autózol. Beszéljünk az Illymről nyugodtan. Azért, mert elbuktam, még tudhatom, hogy a kapszulás kávé borzalmas pazarlás. E a lényeg, ezzel szembenézni tudni: igen, a gyakorlatom gáz, de az elv attól még érvényes, releváns. Beszélhetünk arról is, ami nem úgy van az életünkben, mint egy prospektusban, vagy arról hallgatunk, netán önigazolni, visszavágni kezdünk. Én most az egyes vívmányok ökológiai vetületéről, paradigmaváltó természetéről írtam, és nem arról, hogy voltam már síelni például, és jó is volt, aminél nagyobb pazarlás alig van. Vagy például, ahogy Semese Kelet-Londonba, ki szeretnék jutni pénteken Varró Daniékhoz két gyerekkel, és tömegközlekedve alig lehet, illetve súlyos ára van. Ezért vagy nem megyek, vagy alkalmilag megfizetem a fuvart, esteleg csatlakozom arra menő más családhoz. Ugyanaz a veszély, benzin, gyorsaság, minden, így jártunk. De naponta? Mindig mérlegelünk, mindig, de ha néha az ökoszempont győz, és tudatosan nyesegetjük a vágyainkat, az csak jó lehet.

          Például ha egész nap internetezek, akkor nem főzök, és nem megyek pisilni sem, így kevesebb gáz és víz fogy, elintézem e-mailben telefon helyett, valamint nincs koncerthiányom sem. Valamint mindjárt bepisilek, a gyerekeim meg eluntak várni, kimentek biciklizni.

          Igen, durva a logisztika, a világkereskedelem. Nagyon durva. De nem smafu a személyautó, mert magával von egy életstílust. Ha belemélyedsz, a napi használatú, egyszemélyes sajátkocsi nagyon durván megdobja az ökológiai lábnyomodat. Az alkalmanként húsz deka lazac, ami szimbólum inkább, nem. A rendszer, az igen, ja. Csak a teljes rendszert tényleg legfeljebb bírálni tudom, nem lecserélni, én nem tudom megtermelni a kajámat, ruhámat, és nem járok nemezben sem, viszont ebben a világban, itt és most dönthetek úgy, hogy nekem nem lesz autóm, én nem vállalom ennek a felelősségét (a folytonos figyelem, balesetveszély felelősségét sem), akkor se, ha lemaradok sok mindenről. És más is megtehetné ezt simán, csak ránőtt a seggére a kocsi, és nekem feltűnő, hogy ilyen kevesen teszik. Tudati lesz a gát.

          • azt is kevesen teszik hogy nekialljanak kezzel mosni, pedig milyen szep lenne, es teregetni is szuper dolog ha van hova, nekem marad a szaritogep. es szuper dolog kezzel tesztat gyurni, na de a boltban megvenni 50 pennyert a fel kilot es 10 perc alatt kifozni sem kutya es meg a konyham sem uszik kozben.

          • nna. én nem mondtam, hogy beszéljünk arról, hogy én mi a töknek autózom. és még egyszer, nem is személyeskedtem. és attól, hogy az Illyt nem szemenként hozzák ide, attól még naponta több tonnát szállít belőle több száz / ezer húsztonnás kamion. most úgy értem, nem csak az Illyt, nyilván.
            és én se vagyok egy troll, hogy azt nyomjam, hogy bibibee, voltál már síelni, és bibibee, lazacot eszel. igazáb sajnálom, ha ez jött le. hanem hogy a lazacnak is milyen komoly ökológiai vetületei vannak, de csak az autót emlegetjük.
            meg egy kicsit valahogy nem tetszett a hangnem. mert megértem, hogy azt mondod, hogy te ezt nem vállalod, mert neked nem kell. tökre, persze hogy értem! csak számomra inkább az jött le, amit pedig kifejezetten mondani szoktál, hogy nem mondasz ilyet, hogy de igenis mindenkinek meg kellene tudni oldani, mert nem emberléptékű és környezetszennyező. és erről az volt az érzésem, hogy egy kicsit túl van húzva, hogy hú de le kéne mondani erről, de más környezetszennyező vívmányok meg nem primer módon szennyeznek /pl az import kaja/, tehát arról nem ejtünk szót. pedig az is egy óriái, globális, ha úgy tetszik, pusztító rendszer része. a többi dologgal az autóról, hogy ülésre nevel, elkényelmesít, teljesen egyetértek. nem a posztban volt benne, hanem inkább kommentekben, és nekem ez nem tetszett. igazán sajnálom, tényleg, ha rosszat mondtam.

            • Azért éves szinten az autózás és a lazac meg az Illy fogyasztása nem összemérhető. 1 lazac steak = 5.4km autózásnyi CO2, napi 3-4 feketekávé/év = 72km autózásnyi CO2/év

              Rövid képes összefoglaló, talán jobban kontextusba helyezi, miért érdemes az autózás elhagyásán vagy minimálisra csökkentésén kívül is azért odafigyelni arra, hogy mit eszünk:
              http://www.guardian.co.uk/sustainable-business/solving-global-food-challenge-infographic

              Egyébként mi generáljuk a keresletet, csak elhitetik velünk, hogy a kínálat generálta szükségletek a mi valódi szükségleteink. Éva posztja nekem erről szól. Így lett a tárgyak birtoklása és a szolgáltatások igénybevétele (ki mit engedhet meg magának) annak fokmérője, hogy hol a társadalomban az engem megillető hely, és lépett annak helyére, hogy milyen ember vagyok, mit tudok, mihez van tehetségem, mennyit érek. Iskolapéldája Kim Kardashian, aki önmaga tárgyiasításából, látvánnyá merevítéséből él, és milyen jól, minden hír arról szól, hol volt, mit viselt, az hogy állt rajta, neki pedig egyetlen üzenete van, fogyassz, fogyassz. Nem véletlen, hogy ez az egész jobban csattan a nőkön egyébként.

              Guy Debord ír erről nagyon jól A spektákulum társadalmában:
              http://www.c3.hu/~ligal/spekt%20tars%20liget%2011%20print.pdf

            • Tavasztunder javits, ha nem igy van, de a teli futes is nagyon problemas. Foleg, mert az epuletek nagy resze rettento energiapazarlo. Tehat azon is kellene gondolkozni, h atepittessuk a hazainkat, h kevesebb energiabol (es milyen energiabol???) futhessunk. Es “persze” 18 fok, nem 25.

  19. Jó kérdések ezek. Én az állandó lavírozás mellett tettem le a voksom: annyira húzom meg a határaimat, amennyire nem fáj nagyon. Az autó az egyetlen, ami zsigerből nem: későn szereztem jogsit, apámtól kaptam egy kis autót, amit a drágaság és a permanens halálfélelem miatt egy év után el is adtam. Persze kárognak is körülöttem, hogy így ritkán megyek a szüleimhez, de könyörgöm, nem normális kéthetente 500kmt utazni.
    Ebből is jön, hogy csak oda utazunk, ahová autó nélkül lehet, és nem is gyakran. Kezdek rájönni, hogy az állandó mennikell inkább fogyasztási kényszer, mint valódi igény.
    Nagy projektem most, hogy közeli munkahelyet/távmunkát találjak, ez tűnik a legkeményebb diónak.
    Ami nem fáj még, az a multik mellőzése, autó nélkül kényelmesebb, ha drágább is az áru, cepekedjen buszon/bringán akinek két anyja van. Persze könnyen beszélek, mert tényleg
    nem számít a bevàsárlasonként 500 Ft. És hát
    otthon élelmiszerben alulfogyasztunk. (És a
    sokszorosát ebédelm, kávézom a városban,
    logikát ne keressetek. Azért palackos vizet nem
    iszom ám:))
    Ami nem megy, az a jó ruhákról, drága krémekről, mobilról, internetről való lemondás. Testi-lelki jólétem alapfeltétele,
    hiàba dràga, meg jön a világvégéről.

  20. A bicikli lehetőségei témában eszembe jutott ez: http://www.ski-epic.com/amsterdam_bicycles/ .
    Persze tudom, hogy ezt most nem lehetne így Budapesten, de valahol el kell kezdeni. 🙂
    Egyébként részben én is csak a vágyam mutogatom itt, mert sokat autózom, de amint megszabadultunk innen (és nem a levegőbe beszélek, 4-6 hét kérdése), újra bringára ülök végre!

    • Amszterdam se magától lett ilyen, jó, eleve más a városszerkezet meg minden, de ott is beleestek a “mindenhova autót, utakat, parkolókat és gyalogos aluljárókat” szemléletbe, mint nálunk, csak ott egy idő múlva az emberek fellázadtak, hogy nem engedhetik ki a gyerekeiket az utcára játszani meg biciklizni, mert annyi az autó, és elkezdték követelni az élhetőbb körülményeket, a balesetmentes életet…. Ez a videó ugyan Koppenhágáról szól, de az elv hasonló:

      (van magyar felirat is, alul lehet kattintani)
      megjegyzem, nálunk sok vidéki városban a mai napig is van, hogy 40% a biciklizők aránya, de nálunk még mindig olyan a szemlélet, hogy őket akarják eltakarítani az útból, a béna, balesetveszélyes, használhatatlan kerékpárutakkal, ahelyett, hogy ha már jót nem tudnak csinálni, legalább ne ártsanak 🙂

  21. ertem en hogy felelosseg az emberiseg fele, tobbek kozott ezert is nem kertem autot meg akkor sem amikor mar masodik gyerekem is megszuletett. aztan rajottem hogy esoben elvinni a 2 db 3 ev alatti gyereket oviba gyalog nem vicces. de nagyon nem. konkretan sirva vittem oket oviba. akarmilyen ruhat adtam ra, szarra aztunk. es nem birtam eljutni az ovitol a boltig sem, de ha megis akkor hazacipelni nem birtam amit venni akartam. es tomegkozlekedve most uszni sem jarhatnek, mert tomegkozlekedessel kb 1 ora lenne odajutni es annyi haza es 1 ora az uszas, az mar 3 ora osszesen es 7re er haza a ferjem, 8kor zar az uszoda. es nem jutottam el a baratnokhoz sem, mert ez London es a baratnok kozul a legkozelebbi is 40 perc buszozas. a tavolabbi az masfel ora kocsival. amikor elmegyek pestre mindig csodalkozom hogy ott minden milyen kozel van egymashoz. es nem jarnank kirandulni sem hetvegen ha nem lenne auto, nem lattam volna a videki helyek jelentos reszet. a tengerpartra lejutni2.5-3 oras ut lenne, kocsival 1 ora 15perc haztol hazig. sorolhatnam reggelig. es azt gondolom akkor hasznalom az autot amikor tenyleg kell. pl amikor esoben megyek az oviba. itt nincsenek bicikli utak, de ket kicsivel akkor sem mernek nekivagni biciklivel ha lennenek, annyira nem erzem biztonsagosnak a biciklizesemet. es persze, lehet elni auto nelkul is, de en nem szeretnek. es tenyleg nagyon sokba kerul, ez igaz es lelkiismeretfurdalok is miatta napi szinten (utalok ugy magamra kolteni hogy nem keresek penzt), de azt is tudom milyen oooooooooriasi szabadsagot ad a kocsi. hogy nem vagyok elzarva a baratoktol, az uszodatol, a bevasarlastol, stbtol. es amikor majd szeptembertol 3 ora gyerekmentes idom lesz naponta, akkor is iszonyu sokat szamit hogy 10 perc alatt erek oda az irodahoz ahol onketnes leszek, vagy masfel ora busszal es gyarkolatilag nincs ertelme odamennem. ja es gyalog nem erek oda az oviba az iskolatol szeptembertol, pedig mindketto setatav a lakastol csak epp ellenkezo iranyban es persze ezt elore nem lehetett latni.

      • igen, ertem, en meg azt kerdezem mibe kerul nekem ha nincs autom.

        az en lanyom legutobb kifejtette a villamoson hogy o mar tobbet ult repulon mint villamoson. na erre varrjatok gombot 😀

        • Ha nincs autód akkor a tömegközlekedés köré kell szervezni az életet, a sportot, úgy érdemes megválasztani a lakást, stb., mindenképpen kevesebbe kerül, mint autót tartani. Londonban azért elég jó a tömegközlekedés, a vidéki kirándulás lehet necces, de ehhez kaphatsz tanácsokat biciklis fórumokon hová érdemes menni, vagy közösségi autóhasználattal meg tudod oldani. Gyerekekre meg lehet nagyon jó vízhatlan cuccokat kapni, még biciklizéshez is. Aminek egyébként nem a bicikliút megléte, hanem a bicikli, láthatósági mellény, és sisak az előfeltétele. Aztán lehet kapni olyan utánfutót, ami pici sátorra hasonlít, zárt, véd az időjárás ellen, mögé tudod a biciklinek kapcsolni, és imádnak utazni benne a gyerekek, és azzal az sem gond, hogy ha annyira nem érzed magad stabilnak a biciklin, újonan sem drága, de használtan bőven láttam 1OO font alatt a Gumtree-n.
          Rákerestem a ‘london car sharing’ kifejezésre a Google-ben, legalább hat különbözőt dobott ki. Nekem nagyon jó tapasztalataim vannak a közösségi autóhasználattal, csak ajánlani tudom, lehet érdemes lenne körülnéznetek, utánaszámolnotok.
          Érdemes körülnézni még a londoni Transition Initiative-k között (a Transition Totnesből indult (jó hétvégi program Londonból ellátogatni a kisvárosba), amolyan önkéntes kreatív egyszerűségszerű mozgalom, a peak oil utáni életre készít fel), lehet, hogy a te környékeden is működtetnek szívességi alapú csere közösséget (LETS-et) aminek keretében hétvégére kölcsön tudod kapni valaki kocsiját, ha le akartok menni a tengerre. Szóval én nem vagyok meggyőződve, hogy a saját autó tartása a legjobb, mivel próbáltam a közösségi autózást illetve a LETS keretében éppen ingyen veszek vitorlázóleckéket. Itt a link: http://london-transition.org.uk/

          • koszi, megnezem. a gyereken vizhatlan cucc volt, a kicsi a babakocsiban uvoltott mert utalja a feje folott kifeszitett foliat, a nagy percenkent esett hasra a pocsolyaban, sarban a vizhatlan cuccaban majd jott hozzam hogy vegyem fel, en meg nem birtam egyszerre esernyot fogni es babakocsit tolni, es az arcomon folyt a viz az esokabatban. na igy legyel kedves naponta elgyalogolni az ovihoz oda vissza. szep dolog ez a bicikli moge kotheto kiskocsi, felteve hogy nem kisbabat raksz bele es van bicikli ut, kulonben az autok kozott kell vele szlalomozni. nalunk akkorak az utak hogy 2 auto sem fer el egymas mellett, felre kell allni hogy elengedjek egymast. es auto berleseket is neztem mielott kocsit vettunk, hogy csak arra a napra berelnek amikor kell, na de babaulest pl nekem kell megoldani hogy legyen a kocsiban, stb, stb… hidd el koruljartam a temat mielott az auto mellett dontottem es nem bantam meg egy percig sem, meg akkor sem ha tudom hogy mennyibe kerul a fenntartasa es hogy a hasznalata szennyezi a kornyezetet. es szep dolog tomegkozlekedessel jarni az uszodaba is, felteve hogy a ferjed nem 7re er haza az uszoda meg 8ig van nyitva. sajnalom, de nekem nem lehet elmagyarazni hogy mi minden remek az auto helyett, mert evekig nem volt autom, remekul kiprobaltam minden mas modszert es ezzel egyutt vagy epp ezek miatt az autora szavazok. mondjon le az autojarol az aki nem 2 gyereket cigol magaval naponta.

            • Hát nem tudom, a volt kollégámék közösségi autót használnak, és tartanak otthon gyerekülést, meg van a babakocsin egy ilyen kis akármi, amire a nagyobb felállt amikor még akkorák voltak, és így közlekedtek a városban. Az utcák szűkek, dombos a környék, bicikliút sincs, mégis elnavigáltak amikor már nagyobbak lettek a gyerekek az utánfutós biciklivel. Ebből gondoltam, hogy lehetséges autó nélkül a nagyvárosban élni. A választásnak egyébként nem autós és gyerekes autós között van jelentősége…

            • lehetseges, persze, mindent lehet. esoben gyerekekkel rohangalni is. meg bicikli utanfutoval autok kozott navigalni is. meg tavoli baratokat nem latogatni is. meg hazacipelni a tejet literenkent is. de nem gondolom hogy ez barmire megoldas lenne. szamomra meg nem hogy megoldast nem jelent hanem a remalmaimban jojjon csak elo. egyebkent egy perce kozolte a ferjem hogy bedoglott a kocsim. ugyhogy hetvegen nem viszem uszni a lanyomat, en sem megyek uszni amig nem lesz kocsim, bevasarlni majd hazhozszallitassal tudok, es kozben imadkozom hogy ne essen mert epp esocucca sincs a lanyoknak. ja es az ovis baratnohoz sem tudom elvinni a lanyomat hiaba konyorog erte egy hete. anyam meg majd bebuszozik a repterrol, mert kimenni nem tudok ele.

              • DE ez azt is jelenti, hogy saját kocsid is sokszor hiába van, nem tudod használni, és viszi a pénzt. Közösségi autópark kellene, válogatottan takarékos példányokkal, kétszemélyes is.

                A tej literenként egyáltalán nem szívás, és az se, ha a férjed hoz, és nekem a többi se, de nem vagyunk egyformák.

            • nem baj, majd vigasztal hogy a kornyezetnek ez mind remek. es mantrazom surun, hogy nem, nem vagyok bezarva, nem nem vagyok bezarva, nem nem vagyok bezarva..

    • Semese, hidd el, Budapesten is vannak távolságok. Amíg a belvárosban laktam, annyira nem érzetem. Most egyik külső kerületben élek, a belvárosban levő a munkahelyem 1 óra busszal_és_ metróval_és_trolival, vagy ugyanennyi bringával. A barátnőim nagy átlagban a város különböző végein laknak, mégis találkozunk, valami könnyen megközelíthető helyen.
      Tényleg lehet minőségi életet élni autó nélkül. Bizonyos dolgokban kényelmetlen (ha mondjuk vettem egy pálmát) ha nincs, de akkor meg ott van a taxi, 3000 Ft-ból itt vagyok a belvárosból, és ez maximum 2 havonta szükséges. (ennyiszer nem veszek pálmát:))
      A bevásárlás, cipekedés kérdéskörrel szenvedtem a darabig, de megoldottam: egyszerűen nem vagyok hajlandó több dolgot venni, mint amit ketten kényelmesen elbírunk.
      Régebben én is bevásároltam, egy hétre előre multiknál, de rájöttem, hogy egyrészt túlvásárlom magam, másrészt pedig programmá válik a szombat délelőtti hiper, és ezt nagyon nem akarom. Irtózattal tölt el láthatóan hétvégi programként felfogott családi kajavadászat, ahol mindig vesz az ember valami kis akciósat, és az az autózással, vagy buszozással, meg a belefektetett időt-energiát tekintve egyáltalán nem éri meg.
      Most pozitív a mérleg: munka után, heti négyszer tíz percet vesz el az életemből a szomszédos CBA és tényleg csak azt vesszük meg ami kell, és elfogy. Amit nem tartanak, vagy nem jó (pl a húsok) azt nem eszünk, és kész.
      Nekem nagyon bejött az autómentes élet, hiába lakom a városhatárban, igazából fel sem tűnik, hogy nincs.

      • Szia! Hasonlóan élek én is, azzal a különbséggel, hogy én mindig is itt laktam. Nekem az volt furcsa, mikor a VII. kerületben éltem, hogy mennyire zajos, büdös, világos még éjjel is.

  22. ok, este nekiulok es vegig olvasok mindent, hatha megertem mi az a ket mondatos lenyeg ami nem fer a fejembe. addig emg arrol fantazialgatok hogy milyen lenne az elet auto nelkul. nem nekem, hanem mindenkinek. matol auto nem indulhat. ki ker egy lovaskocsit? biciklit? vitorlas hajot?

    • Ide írom, de eastern sugarnek is szánom: nekem azért érzékeny pontom ez a fajta vita, mert a családtagjaim is hajlamosak így érvelni. Az egyik tesóm például utánozhatatlan gúnnyal tudja a fejemhez vágni, hogy ágálok az autó ellen (ez önmagában is buta leegyszerűsítés, mert a napi és kényelmi, egyfős autókázást tartom pazarlásnak, és itt és most az is a probléma), de azért vigyen el, ha erre jár. Tehát azt várja, hogy ha én ebben hiszek, akkor bojkottáljam az autót, járjak lovaskocsival. Kérdem én, mert sokáig tudott ezzel rossz érzést kelteni bennem: ebben a világban, korban, városban hogy a picsába ne ülnék néha autóba? Hogy gondolja? És attól, hogy én is ülök, vajon igaza lesz, hogy nem is szennyez, meg nem veszélyes? Ez nem szubjektív izé, hogy azt gondolom, nem szennyez, és én óvatosan vezetek, mert a szennyezés tény, és a baleset is tény, vagy az átlagos balesetszám, és az egész autózás ára is. Tehát az én nyakamba varrná, hogy de hát te ebben hiszel, akkor élj is úgy, ő meg: én ebben nem hiszek, és jogom, valamint pénzem is van autózni. És mondjuk újabban visszakérdezek: és te miben hiszel, hogy élsz, mit teszel a környezetért? Őt ez az egész nem érdekli, és nem is szennyez annyira az autó, de a gyárak…! És szelektíven gyűjti a szemetet, óriási! Tehát neki nincs dolga, megúszta, és hibáztathat mást, és azt gondolja, én lúzer vagyok és önigazolok az ökoszöveggel. Ha én mondok valamit, ami tényszerűen igaz, akkor rám van tolva, hogy éljek én úgy, ő ebben nem hisz, neki ezzel nincs dolga. Ő elszáguld, én meg ott maradok az elvemmel. Ennyire korlátolt hogy lehet valaki?

      Ez olyan, mint amikor valakit megválasztanak őrsi krónikásnak, és elmennek a gyűlésről azonnal focizni, és még a képébe is röhögnek: te vállaltad, holott valakinek meg kell írnia az őrsi naplót.

      • Öhh, nekem továbbra is nagyon furcsa, amilyen irányba ez a beszélgetés elment. Bűntudatom van, szerintem én csináltam, az autó emlegetésével az első kommentben. Én továbbra is úgy gondolom, hogy ez a bejegyzés NEM a technika vívmányai, jelesül az autó, ELLEN irányult, hanem egy jelenség észlelésére késztetett, csak példákkal, és hát köztük volt az autó. Éppen arról volt szó, hogy maga a szerző is él a “rossz választást” generáló cuccokkal, ezen elmélkedik, vajon ő dönt-e még, vagy az eszköz már. Senki nem volt hibáztatva. Ez a vita mondjuk valami nagy, közös tyúkszem irányába mutogat…

        • Jajj, be drága vagy, hogy magadat hibáztatod! De ugye nem gondolod komolyan? 🙂
          Egyébként a gyerekváráskor (örökölt ruhák mellett) kb. 200 ezer forintot költöttem, és ebben benne volt kb. 50 ezer mosható pelenkára, 50 ezer választott szülésznőre, 35 ezer használt kiságyra (ami a mi ágyunk meghosszabbítása) ÉS pelenkázóra (van szekrény része, azt most is használjuk) ÉS matracra ÉS öt darab lepedőre (Éljen a second hand!). Hirtelen nem is jut eszembe több költség. Örököltünk és kaptunk sok marhaságot, amivel úgy voltam, hogy elteszem, és majd elajándékozom másnak. Azóta is itt porosodnak, mert amit én hülyeségnek tartok, nincs pofám másnak ajándékozni (pedig még az is lehet, hogy használná. Pl. cumisüveg melegen tartó).
          Hajrá, Rita! 🙂

          • (ide most valami aranyos szmájlit képzelj el, én nem rakok, mert nem szeretem őket, de jólesett, amit írtál, igazából bánt, hogy nem tudok részt venni a vitában, mert kevés időm van a blogra, és lehet, hogy ezért siklott el az értelmezésem, nem tudom, de továbbra sem értem a vita irányát… mindegy, mindegy)

            Nagyon örülök a jó példának! Meg fogom próbálni követni, ha oda jutunk. A fejem fogom egyébként, amikor kiszámolgatják, mennyibe kerül egy gyerek (befektetési tanácsadó, nemrég), hát miért nem számolom ki akkor már, hogy én mennyibe kerülök magamnak, aztán ugrok is le a viaduktról, hogy spórolni tudjak.

      • Nekem nincs autóm. A húgomnak van. Ugyanzt mondja ő is, amit a testvéred neked, és én is a falnak tudok menni ettől. Megyünk a szüleinkhez, már meg sem kérdezi, hogy megyek-e vele. Ő egyedül autókázik. Én meg megyek biciklivel, BKV-val, mikor hogy.
        Az öcsémék kint laknak Érden. Kb. gondosan úgy megválasztva a helyet, hogy csak autóval lehessen hozzájuk eljutni (a vasútállomás település másik végében, ráadásul végig emelkedőn kell menni) – szóval gondolhatod, hányszor látogatom őket.
        De persze én vagyok a hülye, meg a frusztrált, mert kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó autót venni, fizetni a adókat+biztosítást, benzin…hogy azután a Belvárosban ne tudjam hová tenni az autómat. És használnám havonta kb. egyszer.
        Még decemberben megbeszéltünk egy találkozót a testvéreimmel. Én BKV-val, a többiek autóval jöttek. Ott voltam pontosan, a többiek 10-15 percet késtek, ami nem volt üdítő élmény, mert 0 fokban, szállingózó hóban kellett ácsorognom az utcán. És nem értették, mitől vagyok kiakadva, hát nem is késtek sokat (fűtött autóból nem gond, persze)

        • Szia, de akkor miért nem mész ki Érdre Volán busszal? Van olyan járat (sok), ami a vasúttól távolabbi végen megy be a városba.
          Igaz, akkor a bringát nem viheted magaddal, de a Bem tértől mennek helyi járatok is többfelé.

  23. Én azt hiszem, hogy devorah_lev-et tudom csak ismételni. Ott húzom meg a határt, ahol nekem kényelmes. Állandó időhiánnyal kűzdök és nekem a technika vívmányai óriási segítséget jelentenek ezt lekűzdeni, valamint rengeteg más hozadékukat is élvezem. A legfontosabb számomra, hogy időt takarítok meg általuk, amit a szeretteimre és a kapcsolataimra tudok fordítani. Szinte minden eszköz nélkül lehet élni, csak nem biztos, hogy úgy számomra érdemes 🙂 Csak egyről nem tudok lemondani…. (mindjárt lesz Óda az okostelefonhoz…)
    Nincs autóm, de szeretek vezetni. Akkor kérem kölcsön a családtól, amikor Budapesten és vidéken különböző célpontok között egy hétvégém van ide-oda rohangászni, jelen lenni, barátnőt meglátogatni, családnál tiszteletemet tenni. Nagyon sok időt takarítok meg az autó által. Tudom, hogy nem környezetbarát dolog egyedül furikázni, de nekem óriási segítség, amikor szorít az idő, így havonta egyszer felmentem magam a felelősség és a környezettudatosság alól.
    TV nincs, mert sem informatív, sem szórakoztató szerpet nem tud betölteni az életemben. Akkor inkább olvasok, vagy találkozom valakivel. Hírek tekintetében barátom az internet, a filmeket meg a falra vetítjük, hogy tátott szájjal nézhessem.
    Mikrohullámú sütőm nincs. Mindent meg lehet melegíteni máshogy. És a jó minőségű ételeket egyébként sem bírnám oda belökni meglegedni. Többet érdemelnek a jó kaják 🙂 (most, hogy belegondolok, rengeteget költök élelmiszerre…)
    A telefont utálom, mindig néma szegény. Csörögjön másnak, csak azzal beszélek, akivel nekem tetszik.
    Mosogatógép járt a lakáshoz, így lett. Szeretem a kényelmet, amit biztosít, de ha elköltözöm, akkor búcsúzunk és kész.
    Viszont az okostelefon, nekem ma már létszükséglet. Erről az egy kütyüről nem bírok lemondani egy dolog miatt, és ez, a kapcsolattartás egyszerűsége. A legközelebbi, legdrágább barátaim mind külföldön vannak, más-más országban. A párom dettó. Sem a távkapcsolatomat, sem a barátságaimat nem tudnám fenntartani nélküle, ennyi éve. Mert az okostelefonon ingyen tudunk beszélni bárhol, bármikor. Ha helyzet van és válság valamelyikünknél, azonnal írhatunk egymásnak. Képet küldünk, jelen vagyunk. Úgy tudunk élményeket és félelmeket megosztani és jelen lenni egymás életében napi szinten, hogy nem számít, hogy Moszkva, vagy Hong Kong. A távolság, a hallgatás és reakciók késedelmessége ilyen távolságokban felzabálja a barátságot. Emailben (pláne levélben…) nem akkor reagálsz, amikor a másik sír, hanem amikor már leírta, te olvastad és válaszoltál. Eltelt 3 nap. Neki meg akkor kellettél azzal a 2 jó szóval, amit csak te tudsz mondani. Így is csökken a jelenlét, az intenzitás és a találkozások gyakorisága, de a távolság és a reakcióidő nem tét már. Meg tudunk őrizni egy olyan bensőséges viszonyt, ami a rohadék okostelefon nélkül nem menne. Így nőtt hozzám ez a szar, pedig én úgy, de úgy tiltakoztam ellene 🙂

    • Most csak gyorsan azt tennem hozza, h az okostelefon nekem egybe fenykepezogep, szkenner, gps, meg persze telefon es nethozzaferes is. Meg sokszor nyomtatas helyett ezen vannak az anyagok. Tudom, miert olyan munkat vegzek, amihez ennyi minden kell?? De a vilag nem mukodik ha mindenki blogger vagy otthon dolgozo fordito. Reszletek nelkul meg azt vetnem fel, h az egyeni felelossegvallalas szep es hasznos, de valoszinuleg normalis szaklolitikak nelkul (fentrol beavatkozas) valoszinuleg rendszerszinten nem lehetseges a valtozas.

      • Teljesen értjük megint, miért zseniális az okostelefon, neked valóban szükséges, de ezt boldog birtokosai, akik ráadásul folyton újat akarnak, nem mondhatják el magukról, illetve az eszköz generálja az igényt, hogy akkor miért ne írhatnám meg a prezentációt a vonaton. Most megint én vagyok exponálva, mintha direkt rossz érzést akartam volna kelteni benned.

    • Viki, hasonlo nalam is: a kulfoldi elet sok nem kornyezetbarat megoldast kovetel (pl. Mi evente legalabb 3x hazamegyunk, es nem a meregdraga, 20 oras, 3 atszallasos vonattal…). Nem kellene kulfoldon elnunk?? Nem kellene hazajarnunk ??? Nincs megoldas. Esetleg valami hatekony kozossegi kozlekedes az lenne. De utazni magaban nem kornyezetbarat. Igazandibol csak az lenne k.barat, ha mindenki marad ott, ahol megszuletett, dolgozni meg elni. No tourism.

      • Nekem is 19-20 óra volt Pécsről hazajutni Csíkszeredába vonattal. Most “csak” 13 és fél. Megyünk évente 2-3-szor kisgyerekkel. Több gyerekkel is fogunk menni. A mi utazásunknak sem nulla az ökológiai következménye, és ezzel tisztában vagyok.
        Repülővel utazni (mi is mehetnénk Marosvásárhelyig repülővel) kényelmes, vonattal hosszú időbe telik, viszont sokkal környezetbarátabb. Van megoldás, mert VAN választási lehetőség. És igen, az is döntési lehetőség, hogy nem megyünk külföldre.
        Nem azt mondom ezzel, hogy ne lakj külföldön, ne utazz haza, vagy ne utazz haza repülővel. De a saját kényelmed okozta következményeket ne akard meg nem történtté tenni vagy megmagyarázni a feltétlen szükségességét. (Bocsánat a személyeskedésért, igazából ezt általánosságban értem, csak éppen a te hozzászólásodhoz kívánkozott most leírni.)
        Nekem RiverSong (azt hiszem) hozzáállása rendkívül szimpatikus, aki azt mondja, hogy van autója, igyekszik a lehető legkevesebbet használni, tudja, hogy mik a következményei(!), és ha majd a kényszerek belátható időn belül változnak, akkor az autónak búcsút mondanak. Szembenézés. Én ezt érzem kulcsszónak.

      • Mi Bécsből mindig úgy járunk haza a kollégákkal, hogy négyen-öten ülünk egy autóban oda-vissza. Olcsóbb és környezetkímélőbb megoldás, mintha mindenki a sajátjában utazik egyedül, vagy másodmagával. Havonta kb egyszer megyek, nem érzem drámainak a következményeit. Ha olvasnom kell, vagy nem pont hétvégén kell mennem, akkor adott a vonat.
        Svájcból kb 12 órás lesz a vonatút haza. Úgy számolom, hogy körülbelül évente kétszer fogunk hazalátogatni és biztos, hogy nem vonattal. Nem olcsóbb, hiába környezetbarát lehetőség. Én nem hogy a 20 órás 3 átszállásos vonatutat nem vállalnám, de még a 12 órás közvetlent sem fogom. Mert nem szeretnék fél napot a vonaton tölteni.
        Lehet, hogy hajlanék a vonatra, ha olcsóbb lenne, ha jó minőségű kocsikkal üzemelne és ha nem Keleti Pályaudvarra érkezne. De így, kizárt dolog.
        Tisztában vagyok az utazásom következményeivel, de akkor is így döntök, mert az idő a legdrágább számomra, mindegy miről van szó.

  24. Az ér, hogy legalább már mérlegelek? Hogy tudom minek mi az ára? Hogy közelebb költöztünk az ovihoz és az iskolához? meg hogy a nagylány utál autózni mert gyorsabban odaér gyalog bárhová, pedig mindig volt kocsink? hogy leteszem az autót és P+R?
    Hogy akkor veszem fel a telefonomat amikor akarom? Hogy vettem olyan szemetest amiben külön gyűjtjük a műa-ot? Hogy kicsikkel elsétálok és dobáljuk a szelektívbe a mindenfélét és nem szeretik amikor összetörik az üveg?
    De az időt még nem sikerült a magam malmára hajtani, akár tágul az a negyed óra akár nem…valahogyan én mindíg sietek.
    Törekszem….

    • Szerintem ez mind jó, mert nem lesz tőle kevesebb szemét, kisebb légszennyezés, de minél hamarabb kezdjük el nagy tömegekben az ilyeneket művelni, annál hamarabb ébred rá mindenki, hogy van megállás, van döntés. Vagy ez túl naiv?

  25. hinnye, az utolsó hetek bejegyzéseiből (na és persze a hozzá tartozó kommentekből) legalább 6 a szívem csücske lett 🙂
    de most ehhez szólnék hozzá. alapjaiban, a gondolat gerincét mondjuk értem, sőt, egyet is értek vele valahol, viszont egy pár dolgot azért megkérdőjelezek, bocsánat, hosszú lesz, és csak a technológia, a fejlődés oldaláról tekintve.
    szerintem nem ennyire fekete-fehér az, hogy az eszköz okozza pl. az őrületes tempót, persze a képlet része, de nem csak és kizárólag az tehet róla. ha nem lenne arckönyv, akkor is lenne okos telefon, de nem lennének az emberek a kommunikációs hálózat és kényszer rabjaként arra szorulva, hogy buszon, metrón, autóban vagy bárhol bármikor lájkolják azt a sok értelmes és kevésbé értelmes dolgot, ami ott megjelenik. vagy akár szűkölve választ írni, vagy választ várni valamire azonnal, ha nem lenne, más lenne a kapcsolatok minősége. nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, csak más. és akkor nem lenne ekkora kereslet az úk készülékekre. ez az arckönyv önmagában, mint jelenség is sokat lökött és még lökni fog hálózati és informatikai fejlődés tekintetében is, vagy az emberek és csoportok egymáshoz viszonyított kapcsolatán, működésén. eddig is jelentős változáson ment át miatta és valószínűleg kódolva van benne még más hatás is. bár én nem használom az fb-t, de sejtesem van arról, hogy sokszor időt, energiát, pénzt lehet a segítségével megtakarítani, vagy szimplán unaloműző. bár profitorientált rendszer, mégis a szabad internet, mint hálózat segítségével működik. és trendi volt régen használni, ma pedig már bizonyos tekintetben sikk és/vagy borzasztó hátrány, ha nem használja valaki, kirekesztetté válhat (ez is megérne egy misét). én speciel szarok rá, de pl. az egyiptomi forradalom idején a twitter, vagy az fb segítségével jöttek onnan hírek, képek, videók, amíg le nem kapcsolták a helyi hálózatot a netről. egyébként mekkora ökológiai lenyomata lehet az fb-t működtető szerverparknak és mekkora fogyasztást generál az összes kapcsolódó infrastruktúra és munkaidő? ez most csak így eszembe jutott…
    ne feledjük el azt sem, hogy ez a fejlődési ütem és a mellé mesterségesen generált szükség, amit az információs technológiának köszönhetünk, nem csupán abban merül ki, hogy mérges madarakat dobálunk disznókra egy 10cm-es képernyőn az ujjunkkal pöcögtetve. rengeteg olyan ága van a technológiának, ami pl. életeket ment, és ugyanaz az elektronikai vagy logikai megoldás van benne, mint pl. egy okos telefonban. és a fejlődés sok pluszt is ad. blogot, aszfaltozott utat, vagy leszállópályát, ahol jön a lazac, a gyerek haza, az okos telefon, a zara meg az adidas. csatornát és 5 percet arra bárhol, hogy a barátod elsírja a bánatát, és 10 percet arra, hogy megvígasztald. hogy elmondhasd valakinek, szereted, vagy felbasszák az agyad egy esemessel 🙂 és még órákig lehetne sorolni ezeket.

    ez, amitől néha hidegrázást kap az ember, az a fejlődésnek a velejárója, nem lehet, és soha nem is lehetett megkerülni. olyasmi ez szerintem, -ahogy forrest mondaná-, mint a borsó, meg a héja, összetartozik. lehet a mellékvágányon haladni, mást választani, szembehugyozni a megszokással, el lehet fordulni, nem gondolkodni, kényelmesen élni. lehet benyalni azt, hogy neked valamire szükséged van, használnod kell, mert egyszerűbb, jobb az életed tőle, vagy lehet ezt nem benyalni. ahogy többen is írták, talán van valami, adott valamilyen szintű döntési lehetőség, kinek kinek a saját értékrendje, határai mentén. talán a kollektív cél figyelembe vétele mellett, már ha van ilyen. de a pénznek nem ez az érdeke. a telefont sem kell felvenni, ha nem akarod. hogy emiatt megszólnak? tuti. ha az embernek szerencséje van, akkor talán a választás lehetősége is. kérdés, hogy mivel, milyen következményekkel jár ezekkel a folyamatokkal szembe menni, más utat választani? mérlegre lehet tenni minden esetben, hogy mekkora súlyt képvisel az autózás/nem autózás, illyzés/kotyogózás, és ezer más párosítás is szóba jöhet (a kommentekből kéretik igény szerint beilleszteni 🙂 ) kényelmi, élvezeti vagy szükség szempontjából valakinek az életében? biztos, hogy mindíg az egyén dönti el, hogy mit választ? vagy nem is tudja, hogy mit akar? nem tudom, bonyolult ez 🙂

  26. Most megint naiv leszek, de miért az autót dobjuk el?Miért menekülünk a múltunkba? Hosszútávon nem-e az lenne a megoldás ha olyan autóink lennének amelyek nem károsítják a környezetet. Akarat persze nincs rá, mivel ha valaki előállna egy alternatív kompakt szénhidrogén mentes erőforrással másnap már a halakkal vacsorázna Dubai mellett. Amellett meg gondolom a mentők, tűzoltók, etc, ökológiai lábnyoma is hatalmas, de mégiscsak kellenek, nem?
    A másik meg, ahogy én tapasztalom, nem feltétlenül választás kérdése, hogy hol laksz, mihez közel, vagy éppen mitől távol. Olyan kényszerpályák működnek, amelyek megtöréséhez néha az ember egész egzisztenciáját fel kellene adnia.

    • épp erről akartam írni, hogy az eszköz igen, meghatározza az embert, de mégis az ember igénye határozza meg annak fejlődési ívét…és szerintem nem okosan-használni vagy nem-használni a kérdés vagy megoldás, hanem az okosan-fejlesztés. Sokkal dominánsabb ma az öko szempont, mint volt 10-20-50-100 éve, persze a baj is nagyobb, de mégis, nagyobb technikai vívmányok kisebb károkat okoznak, mint ezelőtt. és ha talán a mértékletességből nem is teljesít az emberiség kimagaslót, kreativitásból és problémamegoldásból mindenképp, így a fogyó kőolajra majd a hidrogén, vagy etalon vagy valami egész más lesz a válasz, a légszennyezésre a szűrők és kvóták és társaik stb…

    • Nincs olyan autó, amelyik ne igényelne anyagot, energiát, és ne lenne a sebessége révén nagyon veszélyes, főleg ha tömegek autóznak. Ki akar itt visszamenni a múltba, mitől múltba menekülés az autótlanság, mitől a haladás emblémája az autó? Ez a mentős, tűzoltós érv iszonyú demagóg, tudod, milyen pitiáner célokból autóznak finnyásan emberek ezrével? Ha csak a mentők stb. meg az áruszállítás lenne az utakon, emellett az egyéni használók tényleg megválogatnák, mikor ülnek kocsiba, alig lenne gond.

      Önigazolás, hazabeszélés megy néha gyenge és átlátszó érvekkel, nem szeretem. Hogy lehet…ünk ennyire vakok?

    • Nem naiv vagy, hanem a magad szemszögéből olvasol, és attól nem akarsz elrugaszkodni. És nem a múltunkba menekülünk, hanem a jövőnk elől, ami nem látszik fényesnek éppen amiatt, mert nem látjuk a fától az erdőt. Pontosabban a kényszerektől (amit annak nevezünk) és az autónktól a büdös valóságot.

  27. A másik párhuzam, amiről szintén volt már itt szó, a tv. Most döbbentem rá, hogy míg az autó, mobil, mosogatógép és társai kapcsán ugyanúgy látom a helyzetet, mint Éva, van egy kivétel, amiben mentegetem magam, magyarázom a bizonyítványomat, pedig ugyanaz a jelenség áll mögötte, és csupán a kényelem, érdek az, ami ködöt sző tisztánlátásom elé. A Tv-ről is (de akkor szerintem a netről is) elmond(hat)juk, hogy a mérték a lényeg, a (jó) válogatás, gyerekek esetében a közös tévézés, megbeszélés, korlátozás, és időnként hisszük is, hogy ez lehetséges, nem önáltatás. Nekem is (a mai napig) ez a hivatalos verzióm, mert nem bírok lemondani az eszközről és jó kis rendszerem van a megvédésére, DE tiszta pillanataimban, TUDOM, hogy ez egy kreált védőbeszéd, amit szükség esetén bedobhatok, ha valaki nagyon belémkötne, de én még nem vagyok felkészülve az elengedésre.

    Amúgy a napokban kaptam meg én is valakitől, hogy, ha az embernek gyereke van (nekem 3 kicsi), akkor kötelessége megtanulni vezetni (autónk sincs), különben majdnem gyámhatóság. Jelentem, hogy eddig tökéletesen megoldottuk autó nélkül (és ezután is meg fogjuk), úgy, hogy rengeteget utazunk Erdély, Magyarország és Anglia között, nyaralni is megyünk, iskolába is mennek, zongoraóra is van. Férj biciklizik munkába, én is azt tervezem, ennek függvényében keresek munkát. Úgy költöztünk, hogy a lakás 2 percre van az iskolától, ahová mindhárman járni fognak, foglalkozások is vannak helyben, néha már helyettem leszervezik a szülők, ha valahová mégis autóval kéne vinni a fiamat. Előre láthatólag a középiskola is biciklitávolságra van, de ha másként alakul, azt is megoldjuk. A gyerekek mindig jobban élvezték a vonatozást, mint az autózást, olyan is volt, hogy utazóágyat huztunk ki a fülke két ülése közé, a baba pedig ott szúnyókált békésen. Szerencsénk van, hogy itt az autó nem státusszimbólum (vagy csak mi nem érzékeljük), errefelé bringáznak azok a bizonyos ballonkabátosok, is, és az egyetemi professzornak sem zsenáns kerekezni.

    “Az eszköz erősebb”. Ez a kulcsmondat és a legnehezebben beismerhető igazság így, a tudatosság felé.

      • Csak azt ismertem be fentebb, amit te is mondasz, hogy különbség van aközött, hogy mit teszünk, és mit tudunk, hogy tennünk kellene, ha elég erősek lennénk hozzá, illetve ha eljött volna az ideje. A hitelesség szerintem ott kezdődik, hogy beismerjük a gyengéinket is, de ez nem azt jelenti, hogy a tényeket hozzáigazítjuk. Önazonosnak lenni számomra azt (is) jelenti, hogy időnként megbocsátjuk magunknak, hogy az elveink és a gyakorlatunk nem bír mindig egy síkban mozogni.

        Bocsánat, hogy csak így belekotyogtam bemutatkozás nélkül, de már olyan rég követlek és (rendszerint) bólogatok itt neked, hogy fel sem tűnt első körben!

        • Bangha Mónika, Túros Eszter, Sipos Katalin – negyedéve nem gondoltam volna, hogy a (közös) múlt és a szülővárosunkon kívül még “egy” blog is összeköt bennünket! Olyan jó érzés, hogy már megint bőgök!

  28. Bocsanat, benaztam, elment. Folytatas: tehat jo, ha sporolnak a fogyasztassal, meg ha feloldalasan is. Annyival is kevesebb energia fogy es szemet termelodik. De: ha ezeket az egyeni torekveseket felulrol nem szervezik rendszerbe, akkor igazan hatekony sosem lesz az egesz.

    • Felülről szervezetten biztos hatékonyabb volna. De ez megint hárítás, és nem szembenézés azzal, amit te magad is megtehetnél.

      • Azt gondolom, h ez ennel bonyolultabb, sokkal bonyolultabb. Ezert eleg nehez megkuzdeni vele az egyen szintjen-nem tagadva ugyanakkor, h egyeni felelos dontesek nelkul sosem jutunk semmire. Meg irok majd, hivatkozasokkal az irodabol 😉

        • Beertem :), tehat, ime a gondolatkiserlet.
          Tegyuk fel, hogy mi ketten igenis vonattal indulunk haza Mo-ra (most eltekintek attol, hogy ketszer annyi ido, meg 3 atszallas). Kocsival ketten 250 eurobol megjarjuk oda-vissza. Vonattal ketten ez pont a duplaja. 250 euroval tobb (ez itt sem keves penz). Azt a 250 eurot nekem meg kell termelnem. Mivel? munkaval. Most az en munkamhoz gyakran utazni kell. Tegyuk fel, hogy elvallalok plusz ket kepzest. Mondjuk olyat, amihez kell az auto. Igen, tudom, miert autoval megyek az innen 120 km-re levo helyre oktatni? Azert, mert a negy oras oktatas miatt 6 orat kellene utazni, es mondjuk este 7-kor mar egyaltalan nincsen vonat. (Abbol indultok ki, hogy infrastruktura mindig, mindenhol van. Ez pl. Oo-ban nincs igy. Azert sem, mert masok a tavolsagok es masok a terepviszonyok. Es ha van, akkor meg sokszor olyan draga, hogy nem eri meg: Ezen en nem fogok valtoztatni egyedul). Persze, van olyan munka is, aminek nem ekkora a kornyezetterhelese, de ez random, hogy mikor mibol van tobb. Es most nem tennem hozza, hogy egyeni meggyozodesbol akkor is elmegyek 150 km-re gender mainstreaminget oktatni, ha azzal terhelem a kornyezetet, de ez legyen az en problemam (meg a patriarchalis rendszere, ami ha nem lenne, nekem nem kene utazni es oktatni).
          Munka: van olyan munka, amivel nem terhelem (annyira) a kornyezetet?
          Az irodaival mindenkepp (papir, adminisztracio stb stb). De legyen mondjuk foldmuveles (es megint tekintsunk el attol, hogy pl. az en borom nem birna az egesz napos munkat a napon, meg hogy en alapvetoen az agyammal igyekszem penzt keresni. Es nem nezem le a ketkezi munkasokat, csak nekem ez a preferenciam, meg hat azert a szolgaltatasokat is meg kell valakinek csinalni, pl. a kepzest). En jelen pillanatban Firenzeben elek, itt a kornyeken egy akarmilyen termofold megvetele olyan draga, hogy csak pislogok. Szomszedunk vett egy 1300 olivafat tartalmazo birtokot, kb. 500 000 euroert. Ezt tehat vagy csak orokolni lehet (OO-ban egyebkent is csak oroklesbol van az embereknek barmije, no way, hogy sajat munkaval megkeresel egy lakasra valot, vagy befektetesnek egy termofoldre valot, de ez megint masik szoc.problema. En ugye nem itt szulettem, a paromnak meg nem olyan a csaladja, tehat mi. pl meregdragan bereljuk a lakast. A magyar lakasom arabol itt pont egy fel garazs jonne ki. Ez megint mas tortenet.) Tehat: tudjuk, hogy a jovo a jo minosegu agrartermelese (minden elemzes erre mutat e pillanatban: Ez remenykelto is, mert azt jelenti, hogy az emberek el fognak kezdeni minoseget es nem mennyiseget fogyasztani, egyszer, remelhetoleg). Van a szomszednak 1300 olivafaja, ahol bioolajat gyart. Igaz, hogy nullszaldos a kiadas-bevetel egyenlege, ugy,hogy a sajat munkajukat (minden este es hetvegen ott vannak) nem szamolja. Ja, de fizetniuk kell egy lakbert (no sajat lakas), meg van ket gyerekuk, oket azert nem art etetni meg oltoztetni (meg ha nagyon tudatosan is koltenek). En ezt nem tudnam bevallalni, ok azert, mert a ferjnek van egy utazasi irodaja – amivel tomegesen szennyezteti a kornyezetet (a turizmus, mint olyan, semmilyen formajaban nem kornyezetbarat es persze nem is szukseges, tehat meg csak nem is vedheto).
          Szoval megint oda lyukadok ki, hogy ha nincsen megfelelo infrastruktura, meg rendszer, en egyenileg megtehetek sok aldozatot (egy reszet mar meg is teszem), de meg akkor sem lesz belole elheto es valoban kornyezetbarat elet, ha sokan megteszik. A feltetelrendszeren is kell valtoztatni. Es nem beszelek arrol, mi mindent el lehet erni a celzott tamogatasokkal, a kampanyokkal stb.
          Es meg: igen, valaszthatom azt, hogy ott elek, ahol megszulettem (ambar, ez kisebb falvak eseteben meglehetos belterjesseget jelentene, ha nagyon szigoruan vesszuk). De: pl. akkor nem kellene azzal elnem, aki e pillanatban nekem minden szemponbol a legjobb tars? Nem, keressek magamnak Bp-en valakit, es ha nem talalok, hat igy jartam.
          Ha meg itt vagyok, akkor nem kellene hazajarnom, aztan a csaladdal meg marad a skype? Tudom, ezek vegletek, de ha elkezdem tenyleg elemezni, hol vannak azok a pontok, ahol nem tudok tudatosan elni, akkor eleg hamar eljutok ide.
          Es nem, nem magyarazkodni szeretnek, hanem azert irtam le mindezt, mert sok magat kornyezettudatosnak gondolo ember nagyon a felszinen kapirgal. Nem veszi figyelembe pl. hogy egyes “helyettesito” tevekenysegek alkalmilag lehet, hogy pont annyira szennyezik (tavolabbrol, rendszerbe nezve) a kornyezetet, mint amit helyettesiteni probalnanak vele.

          • Olaszországbajottem tökéletesen igazad van! Nincs választás nagyon sok téren, például munka, lakás, iskola… csak ott van, ahol van, és nem tudom őket összetolni. Ráadásul ugyanaz az intézmény pl. iskola egyszer a XIV. máskor a II. kerületben üzemelt amíg oda jártunk. uszoda meg nincs a falunkban, se bölcsőde, óvoda meg csak nagyon gáz. Iskola meg csak 4 osztály 2 tanteremben, olyan, amilyen de tovább nincs és ez is csak ki tudja meddig. A munkahelyemen olyan átszervezések voltak, hogy más megyébe kellett járni dolgozni hirtelen – egyik napról a másikra – nem egy embernek. Ehhez hogy lehet alkalmazkodni? Nem adott az infrastruktúra MO-n sem, sőt sokkal kevésbé, itt sem tud az, akinek nincs vagy kevés a pénze oda költözni, ahol munkát talál (pl a főváros elit kerületébe az, akinek az élete kezdetén csak romos vályogházra tellett ) sőt lakást se tud venni, aki nem örökölt, akkor már inkább veszek egy 25 éves kocsit a havi fizetésem feléért, és fizetem amit kell, különben még napi 11 óránál is többet kellene a munkával + közlekedéssel töltenem, és hol van még akkor a minőségi élet…

          • Nos, ha el kell utazni az oktatás miatt, lehet vonattal is. Persze autóval kényelmesebb, rövidebb ideig tart, de azzal slussz! LEHET vonattal is. Idéznék egy olyan embert, aki oktatni ment Gemencre majd innen Csömödérre Budapestről (Hétfő hajnalban indult, hétfőn Gemencen oktatott, kedden és szerdán Csömödéren, szerda este ért haza. Mellékkereset.):

            “először hajnalban indultam Gemencre, útközben még aludtam a vonaton
            [12:38:26] X Y: aztán aznap esete átmentem Csurgóra
            [12:38:31] X Y: dolgoztam a vonaton
            [12:39:01] X Y: meg jót szórakoztam a műszaki hiba és baleset miatti felfordulásban keletkező 2 óra késésén, és az utastársak dühöngésén
            [12:39:18] X Y: aztán hajnalban Csurgóról az egyik oktatott csapat kisbuszával mentem Csömödérre
            [12:39:38] X Y: ott este Gáborral Zalaegerszegre, nála aludtam, hajnalban vissza
            [12:39:53] X Y: és a záró szerda este vonaton dolgozgatva, olvasgatva haza Budapestre”

            Nem autógyűlölő az illető, kisbusszal is utazott, meg “Gáborral” is autózott. De sok CO2 molekulától kímélte meg a légkört és bennünket.
            Nem akarom sem az illetőt sem magamat a mennyekbe emelni, amiért én ezt értéknek tartom, csak azt akarom érzékeltetni, hogy az, amit te vázolsz fel, kétségkívül kényelmes, de nem az egyedül üdvözítő megoldás.

            Ezt az utat is fel lehetne úgy tüntetni, hogy nincs normális menetrend, nem ér oda az ember épkézláb időben, meg kell szakadni a sok átszállástól, és még a vonat is késik két órát. És meg lehet közelíteni úgy, ahogy fent le vagyon írva. VAN választási lehetőség.

            Viszonylag gyakran járunk Budapestről Orfűre társadalmi munkát végezni. Idegesít, hogy remekül összehangolták a busz és a vonat menetrendjét, hogy 10 perccel korábban megy el a busz, mint ahogy a vonat beér, és másfél órát kell várni az újabb buszra. Habzik is a szájam, ha erről van szó, de emiatt nem fogunk autót venni. És nyilván minél többek mögött csattan az autóajtó, annál pocsékabb lesz a közösségi közlekedés. Én már csak ezért is ordítok, hogy ne autózzatok! 😀

            • Nem amit en irtam, ott egyszeruen nincsen este 6 utan vonat. NINCS jarat (ahogy pl. a varosi jaratok egy resze is leall este 8 utan). Atszallassal sem – vagyis, de csak akkor valahol allomason ejszakazom.
              Ez nem Mo, hanem Oo, ahol a kozlekedesi infrastruktura nem olyan, mint otthon. Nem szoktak elhinni, mig meg nem mutatom a menetrendet.
              Ha ott alszom, akor a hotelt valakinek fizetnie kellene (es az nem a ceg lesz). Egy hotel ara annyi, mint a kepzesert kapott penz. Plusz elveszett munkanap.
              En nem alkalmazott vagyok, akinek ho vegen jon a fizetes…. Az oktatas nem a pluszpenz, hanem a beveteleim szerves resze.

  29. Jajj nem akartam ezt az erzest kelteni!!!! Nagyon jo a tema, es mivel ilyen bonyolult, rengeteg aspektusa van mindig csak egy parat bontunk ki a hozzaszolasokkal. Aztan elagazik az egesz…
    Azt latom, h aki itt kommentel, azt erdekli az egesz es valahogy probal lavirozni a lehetosegek, a felelossegvallalas, a sajatceletenek feltetelei kozott. Ki igy, ki ugy dont, itt-ott, vagy egeszen sok helyen huzzuk neg a hatart. Van meg par aspektus, amirol irnek, de majd az irodabol, mert kiketesnem a hivatkozasokat. A magam reszerol igyekszem az indulatokat es erzelmeket kizarni a tema targyalasabol (ha ez egyaltalan lehetseges), es probalom tudatosan elni az eletet. Hogy ez mire eleg????

  30. Az eszköz nem ártatlan, ahogy az ember sem. Az eszköznek szerves része a cél, ami eszközzé teszi, és az eszközök használati lehetősége többé-kevésbé kötött. Hogy mennyire, azt eszköze válogatja. Az atombomba nem alkalmas fésülködésre.

    Másfelől: nincs olyan, hogy ez ember, az meg eszköz; olyan sincs, hogy itt vagyok én, amott meg a többiek, s ezek egymáshoz való viszonya kitalálandó lenne. Az ember csakis eszközeivel és a többiekkel, kapcsolatrendszerével együtt ember. Az eszközei és kapcsolatai nélkül elképzelt ember üres absztrakció. Az ember (mint egyén) még csak nem is elsődleges az eszközeihez és a kapcsolataihoz képest, mivel alapvetően az eszközei és a kapcsolatai teremtik, alakítják. Az egykori dajak fejvadászt ember=ember alapon vetni össze a kémműhold kezelőjével, két ember, akik történetesen más korba, más körülmények közé születtek, s egymásra nézve levonhatják a tanulságot: lám, másként is lehetne — tévedés. Nem lehet (ennyire) másként. A bűnös (?) eszközeink, rossz (?) kapcsolataink mi magunk vagyunk. Ez okozza a nehézséget, amikor szabad akaratunkkal élve meg akarjuk válogatni az eszközeinket és kapcsolatainkat. Lépten-nyomon kiderül (tudatosulás nélkül), hogy azok válogatnak meg minket. Aki a lényegi változtatás lehetetlenségét bizonygatja, nem feltétlenül rossz szándékú, ostoba, vagy önző, kényelmes, csak erősen érzi a korával, kultúrájával, közösségével való — nem is összefonódottságát, hanem azonosságát, egységét. (Közösség alatt nem választott és szeretett csoportot értek, hanem mindazok együttesét, akik-amik nélkül itt és most létünk lehetetlen.)

    Ami kevés döntési szabadság azonban kijut az egyénnek, azzal továbbra is felelősséggel tartozik a közösség felé, amelytől kapja. Az erkölcs ideje még nem járt le. Az erkölcsöt úgy határoznám meg, mint a minél hosszabb távú és minél szélesebb körű érdekek követését a rövid távúval és egyénivel, vagy szűk körűvel szemben. (A kettő persze olykor egybeeshet.) Hosszú távú és széles körű érdekeink jó része pedig ma olyan szempontokkal kapcsolatos, amelyeket ökológiainak szokás nevezni, ezért az erkölcs ma elsősorban létrendi (ökológiai) szemléletet kíván.

  31. nagyszerű vita. A hirlando- féle önmérséklet vonalhoz: egyénileg ugyan gyakorolhatsz önmérsékletet, de strukturálisan az van, h ( már ha az autóról beszélünk) van egy olyan erőforrás, aminek a birtoklására mindenki törekszik, viszont ha mindenki birtokolja, megsemmisül a rendszer alapja ( levegő, hely,nyersanyagok). ez a beépített erkölcstelenség.
    az autó költségeihez pedig:
    http://kiszamolo.hu/ennyit-koltesz-az-autodra-valojaban/

    • stukturálisan is lehet önmérsékletet beépíteni, sőt kell is, az egyéni önmérséklet cseppnek sem biztos hogy elég a tengerben.
      pl. azzal, hogy nem a munkavállalást adóztatjuk, hanem a fogyasztást (és a szennyezést). abból is kizárólag azt ami nem alapvető. az, hogy mi az alapvető azt jó esetben társadalmi dialógus, konszenzus, és az ennek eredményeként megjelenő törvények fektetik le.
      aztán hogy az egészségügy nem a gyógyításra költ elsősorban, hanem a prevencióra. aztán hogy olyan beruházások kapnak támogatást amik energetikailag rendesen át vannak gondolva (ellentétben a ma Magyarországon nagyonsokmilliárdos tételben futó csatornázási és hulladékgazdálkodási projektekkel például). aztán azzal, hogy rendesen áldozunk egy hatékony tömegközlekedési rendszerre aminek a kiépítése után rendesen megadóztatjuk az autó használatot. (amúgy meg ha a benzinbe beépített adóból mondjuk rendes tömegközlekedést építettünk volna strukturálisan, akkor már régen sokkal kevesebb autó lenne szerintem). aztán hogy az kap nagy börtönbüntetést aki korrupt vagy más élőlényt bánt és nem az aki füvezik a haverjaival otthon.
      tegnap már linkeltem, ide is beteszem, ezt egy közgazdász írta, és szerintem zseniálisan bemutatja, hogy hogy lehet strukturálisan önmérsékletet gyakorolni.
      http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=ecotopia&ID=172215

      • oké, de ha jól értem a fülszövegből ez a könyv egy utópia.
        milyen működő modellt látsz a strukturális önmérsékletre? ld fentebb tavasztündért az ökokapitalzmusról.

        • épp ezeket például, amit a link felett leírtam.
          igen, formailag utópia, de amit leír abból csomó minden, főleg a strukturális dolgok tök megvalósíthatók lennének szerintem. meg meg is fogjuk valósítani, ha lesz elég időnk felnőni a feladathoz és nem borul a nyakunkba a saját szarunk hamarabb.
          a könyvet egy közgazdász írta és közgazdaságilag átgondoltan, valójában egy társadalmi vízió inkább az egész és még az átmenetről is elgondolkodtatóan reálisan ír. van egy peremfeltétel sajnos, nagyjából szerintem az egyetlen ahhoz, hogy megvalósuljon, mégpedig az, hogy legyen társadalmi méretű szándék az emberekben ezt a társadalmat létrehozni. (egyelőre itt meg is bukik az egész sajnos)

        • ja bocs. most látom, hogy működőt mondasz. hát Magyarországon olyat nem nagyon látok. nem is véletlen, hogy itt tartunk 😦

          • és hát a kommentelők önmaguk bizonyÍtják, hgy még az egyéni önmérséklet sem működik … pedig nyilván nem ők (mi) vagyunk a vérmes réteg, aki eleve leszarja

        • de például Svédországban van olyan törvény, hogy azt büntetik, aki prostituáltat használ. ez például szerintem egy működő strukturális önmérséklet. meg Bulgáriában a nők elleni erőszak törvény (szakértők mondják ezt, én nem ismerem részletesen).

    • megnéztem a linket, értem és egyetértek a nézőponttal. csak nem tudom a magamévá tenni :).

      az én világomon (tudom hogy ezer ponton bele lehet kötni, nem meggyőzök, hanem megosztom a véleményem :)) ez úgy áll össze, hogy először hálát adok hogy van annyi pénzem, hogy megvegyem a verdát. ez a költség nem az autó ára, hanem ezzel megvettem a lehetőséget, hogy mozogjak. itt nincs rendes tömegközlekedés, vagy van autóm, vagy nincs mobilitásom. átiratom, még ez sem az autó költsége, ekkor az államnak fizetem ki a büntetést, amiért mozogni akarok és közben szentségelek, hogy rohadjon meg az állam, hogy nem tud rendes tömegközlekedést csinálni és még engem, a családanyát büntet amiért saját hatáskörben megoldom a jövő egyre jobban képzett, szépen fejlődő és magas költségű adófizetőinek a szállítását A-ból B-be. (ezen a ponton mégegyszer rohadjon meg az állam!!!)

      úgy vezetek, hogy ne okozzak balesetet, így nem költök cascora. sőt úgy vezetek, hogy az nagyon kíméli a kocsit, így ritkán romlik el. marad a kötelező, a benzin (beleértve egy csomó másik adót amivel az állam büntet a mobilitási igényem miatt) és az autópálya díj amivel immár másodszor fizetem meg a büntetést a mobilitásért. ha ezt mind összeadom, akkor még mindig kevesebbet fizetek nagyon sokkal annál, mint amit ugyanezért a mennyiségű utazásért fizetnék tömegközlekedéssel, ami meg ugye eleve lehetetlen mert az nincs.

      az egyenleg újra az, hogy még véletlenül sem vagyok hajlandó rosszul érezni magam az autó miatt, és bár messzemenően értem és tiszteletben tartom mindenkinek a saját ezzel kapcsolatos választását, zéró esély van arra a belátható időn belül az ezzel kapcsolatos véleményemet megváltoztassam. vagy csinál itt valaki rendes tömegközlekedést, vagy engem elfelejthet mint autóellenzőt.

      • Vagy csinál bringautat, vagy én aztán nem… A bringautakat erős civil aktivitás hozta létre, illetve a hősök, akik anélkül is bringáztak. Talán még érthetőbb egy másik példa: vagy csinál jó iskolát, vagy én a szarba viszem a gyerekem, bassza meg… Úgy teszel, mintha te a másik oldalon lennél, jöjjenek valakik, csinálják meg neked, ha nekik az a jó. Nem nekik jó, és lehetne önszerveződni is, kisvárosban pláne.

        Értem, miért autózol, de ez nem válasz arra, hogy miért autóznak ennyien, és miért így. Értem a horgolókat is egyesével, de az sem válasz arra, miért vannak annyian.

        • “Vagy csinál bringautat, vagy én aztán nem…”
          igen, értem amit mondasz, és önmagában ez a hozzáállás szerintem sem OK. a magam részéről azt tudom válaszolni, hogy ha magamba nézek, akkor a lelkiismeretem tiszta. az ökológiai lábnyomom a teszt szerint is kicsi, meg szerintem is eléggé (bár közel sem annyira), és azon kívül erőn felül veszek részt olyan közösségi szolgálatban, ami arról szól, hogy legyen bicikliút, legyen önmegtartóztató állami struktúra, meg közösségi, meg fenntartható családi, meg még hosszasan sorolhatnám amiket már sokszor a lúzerség mértékéig tolok. ezen a ponton bennem ez az autó kérdés sokkal inkább gender ügy, hogy nőként és anyaként hol húzom meg a határt a társadalom részéről érkező shouldokkal kapcsolatosan. és teljesen értem, amit mondasz, és igazad is van (legalábbis szerintem) általában is abban amit az autókról írsz. ha ez nálam nem arról szólna amiről, akkor én is így érvelnék ahogy te.

          • “erőn felül veszek részt olyan közösségi szolgálatban …. amiket már sokszor a lúzerség mértékéig tolok.”
            ja, és ez nem mentség akar lenni, meg kifogás, hanem egyszerűen annyi, hogy már nincs több energiám ennek a keresztjét is magamra húzni.

            jöhetnek a kövek 🙂

  32. Meg ket nagyon fontos szempont van, amit felvetnek.
    Egyik: a ffi-noi eselyegyenloseg szempontjabol nagyon fontos, hogy sokszor a nok kenyszerulnek olyan eroforrasokrol lemondani, ami megkonnyitene az eletuket. Fent irt rola hirlando, nem megyek bele. Es en ezt nem hgynam teljesen figyelmen kivul. Persze most az jon, hogy dehat nem az a megoldas, hogy a patriarchalis rendszer eszkozeit most mar mi nok is el kezdjuk hasznalni (es ez igy is van), de lassuk be, hogy nem fogjuk tudni azt az adott problemat megvaltoztatni pusztan azzal, hogy mi nem hasznaljuk azokat az eszkozoket. Sok esetben meg inkabb karantenbe szoritjuk magunkat es elszigetelodunk attol, hogy egyaltalan erdemben beleszolhassunk a vilag alakitasaba: Ez nekem sem tetszik, de e pillanatban ez van. Analogiakent mondom azt, hogy pl. az agresszio tipikusan ferfias viselkedesmod, amivel adott problemakat rendezni gondolnak. Egy no, ha fel akar lepni azokban az adott problemakban, akkor vagy felveszi az agressziv stilust (pedig alapvetoen megmagyaraztak neki, hogy o azt ugy nem csinalhatja, kulonben nem fogjak jo nonek elismerni, de van, aki megis meri), es akkor valamit el tud (esetleg, meg csak esetleg, de megis) erni. Vagy hallgat es elszenved. Nem jo a megoldas igy, de egyelore maskent nem megy. Nem tudom ertitek-e vagy nagyon elvont es bonyolul volt?
    Masik: irtam rola, hogy tavaly egy olyan konyvet irtunk egy projekben, ami a szakszervezetek tagjainak tanitana, hogy hogyan ervenyesitsek a termeszet- es kornyezetvedelmi szempontokat a sajat munkajukban (itt toltheto le 3 nyelven: http://notizie.cisltoscana.it/ambiente/presentata-la-prima-guida-europea-del-sindacalista-per-lo-sviluppo-sostenibile). Nagyon sok alapveto meggyozodesemet kellett sokkal melyebben atgondolni, mert ilyen melysegben sokkal bonyolultabbak a dolgok, mint az elsore tunik. Pl. azt is, hogy a kornyezetvedelmi szempontok sok esetben nagyon nagy ellentetben allnak a szocialis szempontokkal. Jo esetben csak rovidtavon. Pl. az angol partner hosszasan mondta, hogy naluk az eszaki iparvidek bedolese egyreszt nagyon javitotta a levego-, viz- es egyeb termeszeti eroforrasok allapotat, csak kozben milliok mentek tonkre csaladilag azert, mert elveszitettek a munkahelyuket. Egy szocialis tragedia lett a dologbol, amibol meg most kaszalodnak kifele. Es meg nincsen megoldas, mas modell arra, hogy mi legyen ezekkel az emberekkel (ja, az allam fizessen munkanelkulit es tamogatast? Megis mibol? Meddig? Miert pont nekik, es nem masoknak? Ha nem fizet, mi lesz veluk?? )
    Ezert mindenki azt mondta, hogy torekedve persze a gyors valtoztatasra, nem lehet mindennek nekimenni, mert ha egy rendszer osszeomlik, akkor mire felall az uj, addigra nagyon sokan nagyon sok aldozatot hoznak. (Emberiseg-leptekben ugyan nem fontos – most kit erdekel hosszutavon, hany munkanelkuli lesz, hany csalad megy tonkre?). Ami esetleg nem vart tarsadalmi folyamatokhoz is vezethet (kis haboru, felkeles, eroszak / bunozes novekedese stb).

    • A szociális szempontok vs környezetvédelem vonalhoz: ezt sokan hajlamosak úgy értelmezni, hogy az “ember” (érdeke) áll szemben a “környezettel” (fák, madárkák), de ez nem ilyen egyszerű, mert az életminőséget erősen meghatározza a környezet, aminek maga az ember is része. Jó példa erre az Ilva körüli botrány Tarantoban, ott elég egyértelműen látszik, hogy környezeti és szociális katasztrófa között nincs jó választás, munka vagy halál a jobb?

      • Pontosan, ezt akartam peldanak hozni. A tunteto emberek – akik honapok ota nem kapnak penzt es ott delen nincsen mas valasztas, nincs mas ceg, nincs mas aktivitas, elkoltozni nem lehet, mert egy ottani lakas araert eszakon semmit nem kapnak – azok azt allitjak, hogy lehet, hogy elobb meghalnak, de addig is van mibol elni.
        Ilyenkor mi a megoldas? Persze masfele ipar/termeles telepitese. De az mennyi ido es mekkora befektetes? Ki fogja befektetni, telepiteni, meg atkepezni az embereket? Es mikorra lesz kesz?
        Ez az a komplexitas, amirol beszeltem fentebb.

        • Csak mintha ezek a cégek visszaélnének a munkanélküliség fenyegetésével…Persze hogy komplex, csak nem lehet úgy nézni, hogy a munkahely az ember érdeke, a környezetvédelem meg valami elvont dolog, amihez nincs közöm.
          Ha generációkra teszem élhetetlenné a környezetet, mérgezővé a levegőt és a vizet, az nem biztos, hogy akkora biznisz nekem, és ezt sokan nem értik. Kicsiben és kevésbé drámaian ugyanez a kiköltözöm a zöldbe, de nem akarok tömegközlekedéssel ingázni, mert kényelmetlen, mert nem érek oda az uszodába, mert a gyereket a legjobb iskolába és különórákra akarom járatni, de arra nem gondolok, hogy a saját gyerekem, sőt a másoké is, meg én magam is az általam okozott szmogban szállok ki az autóból. A saját életminőségemet rontom, és észre se veszem.

          • Igy igaz, de akkor megint ott vagyunk, hogy az egyszeri ember, aki epp hogy megel a fizetesebol, es attol fugg, mert vagyona nincsen, meg a hatalma is veges (azzal is dont, hogy mit vesz meg, lassuk be, ez meg onmagaban nem sok) az nem tudja megvaltoztatni az ipari termeles szerkezetet. Nem ugyanaz a szint. Ezert mondom, hogy jo szakpolitikak kellenek (ha kell, termeles atalakitasa, iparpolitika, incentive – tamogatas adott tipusu tevekenzseghez) , meg felulrol rendszerbe szervezes. Es igen, kellenek a szemelyes dotnesek (gyalog megyek, kevesebbet vasarolok – bar erre megoldas a valsag ota tarto beveteleses), de lassuk mar be, hogy ebbol nem fog osszeallni egy atfogo paradigmavaltas.

            • ez nem felelossegharitas, de ahogy az eddig emlitett jo peldak is mutatjak, hol sikerult valamennyire visszaszoritani a fogyasztast, ott bizony kellett hozza a civil tarsadalom, a (felvilagosult es jol mukodo) allam es persze az ipar/termeles egyuttmukodese.
              Meg a felulrol szervezeshez: a cegek legfontosabb celja a profittermeles. Es ez akkor is igy van, ha CSR programokkal meg egyeb jotekonykodassal kicsit takargatjak magukat (amit altalaban azert csinalnak egyebkent, mert jo a reklamerteke), ezeket csak ugy lehet raszoritani valoban hatekony megoldasokra (akar a termekekkel kapcsolatosan, akar a termelesi folyamattal, akar a szocialis kerdesekkel kapcsolatosan), ha torveny kotelezi oket. Ezt a tenyt nem nagyon lehet megkerulni…

            • olaszországbajöttem, iszonyú jókat és érdekeseket és komplexeket írsz, a törvényhozás részével is maximálisan egyetértek, illetve a dolog bonyolultságával, sokrétűségével, és azzal is, hogy a környezetvédelmi, vagy akár jótékonysági jellegű egyéni döntések maximum alternatívabb kisközösségekben virágozhatnak, ameddig nincs mögöttük komoly infrastruktúra, aminek pedig a feltétele az, hogy a világ pénzügyeit befolyásoló nagy cégek és/vagy a politika komolyan odahasson.
              pedig megfogadtam, hogy befejeztem a kommentelést, de nem bírtam ki, annyira érdekesnek és fontosnak találtam, amiket írsz.

              • Hű, de önfelmentően könnyű mindig a nagy rendszerekre mutogatni. Nagy cégek, hogyne, ők nem változnak, mi meg akkor kénytelenek vagyunk az ölükbe tett kézzel malmozni. Miért ne lehetne egy budapesti kerületben, alvárosrészben is forradalom? Az igazi hatalom az egyes embernél van, illetve a tömegnél, mert ő dönt, a pénztárcájával például.

    • Igen. A kommentfolyamban eddig egyoldalúan a fogyasztás/ igények visszaszorításáról volt szó, ami egyértelműen alapvető és sürgető prioritás. Csak nem látom, hogy mindenki tisztában lenne a tágabb összefüggésekkel is, anélkül meg miről beszélünk és minek? Az autóhasználaton és a mobilon túl, az egész életünket átszövő anyagi és nem anyagi jellegű választások sokkal bővebb körűek. A legjobb szándékkal is gúzsba vagyunk kötve. Egyénileg lehet ökológiailag fenntartható szigeteket alkotni, de az nem megy belátható időn belül, hogy az egész kultúránk más alapokra helyeződjön, ami más gazdasági-társadalmi rendszerekben fejeződne ki. De ahhoz a mai tudatunkkal elképzelhetetlenül más világot kellene újrateremteni (utópia- képes erre az ember? vagy a bolygó megoldja, úgy hogy eltűnünk?), s valószínűleg ugyanide lyukadnánk ki előbb-utóbb.
      Sok könyv boncolgatja ezt a filozófiai kérdést.
      Olvastam sok éve a regényt, talán valaki emlékszik a címére. Egy nagy kataklizma (atomháború?) után az emberiség megmaradt része Thule (Izland?) szigetén alkotott társadalmat, ahol generációk óta a nők voltak vezető és döntéshozó szerepben, mivel a férfiak és az általuk követett vágyak egyszer már rombadöntötték a Földet. Erre alapult Thule kultúrája minden szempontból. Ebben a társadalomban tilos volt a természetes dolgokon túlmutató kérdéseket feszegetni, mondván, hogy ha egyszer elszabadul a technika, meg felborul a 100%-os szociális egyenlőség, annak a vége hatalmi őrjöngés és végső soron háború lesz. Aztán persze történt mindenféle bonyodalom, valami szikra beindította az események láncolatát, mert néhányan már unták a banánt- vagyis a Paradicsomot- és a főszereplő egy-két pasi nem maradt nyugton, de sajnos nem emlékszem a történetre.

      • Thea Beckman, Amazonkiralyfi a suta magyar cime. Sokan irjak, hogy az egyik kedvenc olvasmanyuk volt gyerekfejjel. Jol hangzik, nekem sajnos nem jott szembe, mikor kellett volna, felnott fejjel meg sokszor fura ifjusagi regenyt olvasni. Koszi az otletet, hatha raesik legalabb egy az unokahugaim kozul.

  33. Nagyon élveztem végiggondolni a kérdést, átolvasni a kommenteket.

    Nálam a kocsi most nem kérdés – nem telne rá, jogsim sincs. De láttam sokféle mintát a múltban, és még egyáltalán nincs kialakult véleményem róla.

    Én kocsi nélkül nőttem fel. Illetve 6 éves koromig volt egy vén, szinte soha nem használt Wartburgunk. Apám Vecsés külső részén dolgozott, elméletileg lehetetlen lett volna kijutni autó nélkül. De megoldották egyfajta telekocsi rendszerben.

    Első benyomás: A kocsi egyszerű megoldás, a kocsi hiánya rákényszerít a kreatív (és jobb) megoldásra. De megoldás lesz.

    Emellett bejártuk fél Magyarországot, a kocsi nem hiányzott. Imádok vonaton kártyázni, rugalmasnak lenni, hátizsákban kincseket gyűjteni. Miközben a kocsi hiánya azt is jelentette, hogy a vonatokhoz/buszokhoz időre kell menni, a háton cipelhető súlynak fizikai korlátja van, a megálló és a szállás között sokszor kilométereket kell gyalogolni, és az ott töltött időben sincs teljes szabadság.

    De én úgy érzem, hogy ezek a korlátok jók! Igaziak!

    Nem is tudom, hogy fogalmazzak… A kocsi birtoklása olyannak tűnik, mint egy implantátum, vagy plasztikai műtét. Túl tökéletes, elfedi az igazi lét hibáit, szeplőit, ráncait, kanyarulatait. És ettől az egész unalmas lesz, túl steril. A felülemelkedés, és elszakadás eszköze.

    Hogy mondjuk magyarul, hogy God complex? 🙂

    • Ez mind igaz, én is kocsi nélkül nőttem fel. De ahogy itt többen is írták, abban a pillanatban, ahogy kívül kerülsz a tömegközlekedési hálón, mert olyan helyen laksz, ahova naponta kétszer jár busz, kell a kocsi, mert nem mindig lehet bringázni. Nem a plasztikázás miatt, hanem a napi élet tevékenységeihez kell.
      Mondjuk ha nyugdíjas vagy és nem vágysz el otthonról, akkor nem kell autó.

      • Pont hogy erről írtam…

        Apám teljesen a tömegközlekedési hálón kívül dolgozott (közlekedés + 30-40 perc gyalog), és megtehette volna, hogy vesz egy kocsit. 10 kollégájából 10-nek valószínűleg volt is otthon autója. Ők viszont (apám kezdeményezésére) nem azt választották, hogy mindenki egyesével beautózott reggel a munkahelyére, hanem valahogy összehozták, hogy csak két kocsi járt minden nap, és a városhatáron összeszedték az embereket.

        Ha nincs megoldás, ha tényleg szükséges, akkor meg kell venni az autót, és be kell ülni, és menni kell.

        Viszont én azt hallom ki a cikkből, és bennem is erősödik a gondolat, hogy tényleg és kegyetlenül őszintén fel kell tenni a kérdést: Tényleg KELL?

        1. Kérdés: Tényleg kell-e nekem autó, vagy esetleg tudom úgy szervezni az életem, hogy ne kelljen?

        (Ha a válasz “kell”, akkor) 2. kérdés: Hogyan lehet a használatát minimálisra csökkenteni?

        És azt hiszem nekem nagyon jól jött ez a gondolkodás, mert sok életre szóló döntést még nem hoztam meg, és ha a jövőben arra kerül a sor, nekem az autótlanság szempont lesz.

        És ha lehet, autó nélkül fogok utazni. Decemberben például nem lehetett. Síelni mentünk, kölcsön kapott sílécekkel, önellátós apartmanba, drága helyre, a világ végére. Mindent összevetve sokkal jobb döntés volt bérelni egy autót, mint átvonatozni a sok cuccal a fél világon.

        Más helyzetben meg más a jó.

        Az a rossz, ha az autó nem kérdés.

      • És megint: miért laksz olyan helyen, miért ezt vesszük alapállapotnak, amihez az összes többit igazítani kell (a mai világban, amikor merő passzióból és nyomott lakásárak mellett akár kétévente új helyekre költöznek emberek), miért vesszük adottnak a munkahely helyét, nem azért pont ezek a bonthatatlan tényezők, hogy megmagyarázzuk az autózásunkat? Miért nincsenek, nem merülnek fel iskolabusz-szerű munkahelyi járművek, helyette fizetik a bérletet, céges autót??? Csak sírnak, hogy válság van. És ha olyan helyen laksz, és beszerzed az autót, és mások is ezt teszik, mert “ez a normális”, akkor vajon van-e reális esély arra, hogy ott közösségi igényre színvonalas tömegközlekedés fog kiépülni? És, ha már társadalomban gondolkodunk, mi van azokkal, akiknek ugyanígy kell a kocsi, de nem tehetik meg, anyagilag?Sőt, sokkal jobban kell, mert mondjuk nincs lába, vagy dialízisre jár hetente negyven kilométernyire? És kellett-e vajon kocsi ugyanebben a városrészben 1980-ban? Ugyan, miért nem? Lehet, hogy ez a kellés nagyon is relatív? Lehet, hogy komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy a tudatunknak abba a bonthatatlan részébe nyomják bele az autófétist, hogy ennyire a mobilitás, autonómia szimbóluma legyen? Lehet, hogy át vagyunk verve? A taxi is kényelmes, az úszómedence is (ugyanígy tudnék érvelni a saját medence mellett, mint sokan itt az autó mellett!), sőt, a magánhelikopter is. Engem véres rongynak néznek azért is, mert nem vezetek, illetve lesajnálnak, de azért is, mert az autótartás töredékéért taxizom. Hogy van ez?

        • Ha van valasztasi lehetoseged, mint pl Bp-en, a lakast illetoen, az jo.
          De pl. nalunk (OO) nem igy van. Egyreszt az onkormanyzati lakasok rendszere nem letezik. Vannak alacsony beru lakasok (nagyon keves), azt azok kapjak, akiknek olyan alacsony a bere, ami lehetetlen, ha dolgozol es haromnal kevesebb gyereked van (jellemzoen bevandorlo csaladok, foleg olyan kulturakbol, ahol a no nem dolgozik.)
          Berelni kell. Ha a varosban berelsz, veszett draga, valamivel olcsobb, ha a lepukkant es gyakran veszelyes kulvarosban bereled, de ott esetleg a gyereked nem tud egyedul hazamenni az iskolabol (meg te magad sem este). A belvaros, koszonhetoen a sok turistanak, elhetetlen (ezt mi Bp-en nem tudjuk elkepzelni. En legszivesebben kitiltanam az osszes turistat, nagyon szenvedunk toluk. De ezt persze lehetetlen. Mert ugye az Uffizit mindenkinek “latnia kell” – tegye fel a kezet, aki mar jart itt, vagy tervezi -, akkor is, ha ezzel rontjak 1,5 millio ember eletminoseget).
          Ha odebbkoltozol, akkor ugyan kevesebb a lakber – illetve, ha olyan helyre koltozol, ahol van vonat, ott majdnem ugyanannyit fizetsz, mint Firenzeben, csak meg utazhatsz naponta X orat. Ha olyan helyre mesz, ahol nincsen vonat, ott olcsobb, de kocsihoz vagy kotve, ami penz es ido, es vegeredmenyben ugyanott vagy, csak meg idot is vesztesz meg szennyezel. De esetleg a gyerek egyedul is kozlekedhet, mert kevesbe veszelyes.
          Az ipari negyedekben is van olcson lakas, de most ezt nem fejtenem ki, miert nem akar az ember oda koltozni – meg egyebkent is keves a lakas es kocsi kell hozza.
          Ja, a legtobb olasz sajat lakasban lakik, amit orokolt (ezt emlitettem, hogy most szinte lehetetlen lakashoz jutni, vagy olyan kolcsonokkel, ami nem vallalhato. Amig olcsobb volt kolcsont felvenni, mint lakbert fizetni, addig sokan ezt tettek, csak a valsaggal itt is voltak kamatemelesek, es vannak csaladok, akik nem tudjak tovabb fizetni. )
          De berelni sem egyszeru, errol irtam itt: http://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2009/11/26/a-lakas-saga-folytatasa-avagy-miert-ilyen-bonyolult-lakast-berelni/
          Nem adjak oda a lakast csak ugy, hanem ezerszeresen bizonyitani kell, hogy ki fogod tudni fizetni. Plusz kotelezo banki vagy sima biztositast kotni (pluszkoltseg).
          Persze, miert pont itt elunk? Eltekintve attol, hogy ahol OO-ban munkalehetoseg van, ott turizmus is van, meg nagy dragasag van, a munkanelkuliseg magas, az inaktivitas is, jelen pillanatban ha valaki dolgozik (meg ugy is, hogy nem jo munkaszerzodese van), az osszeteszi a kezet es lapul. Jogok? Ugyanmar! Es ez nem erdem vagy akaras kerdese, ha megy tonkre az ipar (kitelepitik), es egyre kevesebb a munkahely, egyszer csak a ratermettek es szaktudassal rendelkezok is kiszorulnak a munkaeropiacrol.
          Mehetnenk videkre, ahol keves a lakber. Pl a hegyvideken, ahol regen meg munka is volt. Na azok a kis cegek most folyamatosan zarnak be. Raadasul ott vegkepp nincsen nfrastruktura, mindenki autoval kozlekedik, mert nem jutna el a munkaba sem, ha meg megvan neki az a munka. Es ott sem tudsz feltetlen a munka kozelebe koltozni, mert pl egy kisebb varos mellett van egy ipari negyed, oda bejar az egesz kornyek, es sosem fernenek el magaban a varoskaban. Vagy oda el kene kezdeni epitkezni, mikor egyebkent nincsen ra igeny, mert az embereknek a kornyeken van lakas????
          Tehat: nem mindig van valasztasi lehetoseg. Tul szep lenne, ha csak a mi akaratunkon mulna.

          • (Olaszországban szerintem kiemelkedően magas az önkormányzati lakásállomány Európai viszonylatban, ha jól emlékszem.) És nincs mindig választási lehetőség, ez is igaz. De nem egyértelmű, melyik van előbb: a mindenki autóval közlekedik, ezért nem fejlesztik a tömegközlekedést, vagy rossz, nem létező, ezért ül mindenki kocsiba.
            Pont Olaszországban jó nagy különbségek vannak, hol mennyi akarat van a mobilitás fenntarthatóvá tételére. Vannak városok fizetős belvárosi behajtással, autómentes hétvégékkel, P+R parkolókkal, bicikliúthálózattal, relatíve működő buszokkal, és vannak városok, ahol a magán vagy illegális kisbuszokon, taxikon kívül szinte semmi sincs. Vannak hegyvidékek, ahonnan mindenki csak a legközelebbi vasútállomásig jár kocsival, és van, ahol nem fejlesztik az ingázó járatokat.
            Nem hiszem, hogy egyszerűen pénzkérdés, mert a környezeti, egészségügyi
            károk, a munkaerő mobilitásának hiánya ugyancsak sokba kerül.
            Minden racionális mérlegelésen helyett, szerintem sokkal többen döntenek az autó mellett, csak mert státusszimbólum (nem a gazdagságé, inkább a felnőttségé), mert látszólag a szabadságot, az önállóságot jelenti.

            • “Olaszországban szerintem kiemelkedően magas az önkormányzati lakásállomány Európai viszonylatban, ha jól emlékszem.” Ez igy kicsit csusztatas… Regiofuggo, sot, telepulesfuggo. De mindenesetre egy atlagfizetessel rendelekzo dolgozonak altalaban nem jar sehol a szocialis (vagy alacsonyabb beru) berlakas.
              Ami magas, az a sajat tulajdonu lakasok aranya, EU-s osszahasonlitasban (es szivnak azok, akik berelnek).
              Es ami meg magas (de nagyon, tobb millio), az a lakatlan lakasok szama – mert sok csaladban tobb ingatlan van, felhalmozott vagyon resze, de vagy nem tudjak kiadni (mert pl. olyan helyen van, ahol nincs kereslet, delen, videken) vagy nem eri meg – mert a berlot nagyon vedik a torvenyek, gyakorlatilag lehetetlen kirakni, ha gond van.
              Behajtas: Firenzeben a belvaros le van zarva, nem lehet behajtani. Ettol meg nagyon elhetetlen a kornyek kozlekedese (amiben nem kis resze van a varosra evente razudulo 8-9 millio turistanak – azokat is szallitani kell valamivel, a szallasig es -rol is).
              Amiatt is, mert a varosszerkezet kozepkori alapokra epul (amit ugye eleg nehez megvaltoztatni) valamint a varos be van szoritva (foldrajzi adottsagai miatt) egy “katlanba” (ahogy az itteniek mondjak), mar regota nem tud igazan terjeszkedni. Illetve ha terjeszkedik, az betont jelent.

            • Igazad van, az egész helyzet más, településszerkezet, kultúra, civil társadalom ereje stb. Nekem is rózsaszínűbbnek tűnt Budapest Olaszországból nézve. Most meg az itteni rendszer-problémák tűnnek korlátozóbbnak. Itt nem ismerek (alsó?)középosztálybeli embereket, akiknek önkormányzati lakásuk lenne, minden panaszkodás ellenére ez az ottani ismerőseim körében nem olyan ritka. Itt évek óta nem épülnek meg a P+R parkolók, nincs behajtási díj, nem is lesz a közeljövőben, mert nincs hozzá társadalmi támogatás (=szavazat). Lakást bérelni a macerák ellenére biztonságosabb és a fizetésem százalékában
              olcsóbb volt nekem, mint itt egy ugyanolyan. A bkv szuper, az az egy biztos.

            • Evanak – ha jol ertettem, onkormanyzati lakasa van. Mert otthon meg a berleti jog is eladhato, idegennek is (itt max a csalad maradhat, ha ugy alakul, de nem tudom, milyen feltetelekkel. Nem adhato el igennek a jog). Bar nem tudom, o also-kozeposztalybeli-e. Illetve ezek a kategoriak nem pont ugyanazt fedik a ket orszagban (mert a vagyoni helyzet minden nehezseg ellenere meg nagyon mas), es egyaltalan a szociologusok szerint a mai olasz tarsadalomra nem lehet mar ezeket a kategoriakat alkalmazni.
              En itt, Oo-ban ismerek berlakasban elo embereket, de mindannyian egy 1600 fos kis hegyi faluban elnek. Firenzeben nincs esely normal fizetessel erre. A tavalyi palyazati kiirasban a maximum brutto eves bevetelt 15 000 euroban huztak meg (ez netto 600-700 euro havonta). Mivel kuldolfiek is kerhetik, ha legalabb mar ket eve itt laknak, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a sokgyerekes bevandorlocsaladok elviszik a lakasokat (meg akkor is, ha sokszor azert ilyne keves a beveteluk, mert feketen dolgoznak). De nyilvan ha sok a kerelem, akkor valojaban azok kapjak meg, akiknek ennel joval kevesebb a beveteluk.
              Te hol eltel OO-ban? Mert nagyon nem mindegy am, hova kerulsz az orszagon belul.

              • Nem adható el, csak cserélhető. És azért engedhetem meg magamnak az életmódomat laza, rugalmas munka mellett, mert nincs lakáshitelem, a lakbér tervezhető (meg túl is van kalkulálva, pereskedünk), és nincs autóm. Egyébként alsó-középosztálybeli lennék egy lágymányosi lakásban. Nem furcsa?

            • Pont ezt mondtam, hogy az ottani óriási különbségek az elgondolkodtatóak. Miért költ A város rengeteget a mobilitás fenntarthatóvá tételére, B meg nem. A politikai akarat függ a választói igényektől, nem? Itthon igazi vita sincs pl. a behajtás korlátozásáról, vagy a szmogriadó esetén elrendelhető forgalomkorlátozásról. Egyszerűen nulla társadalmi támogatottsága van az ilyesminek.
              A személyes benyomásaim lehettek csalókák nyilván, de nekem meglepő volt, hogy az évfolyamtársaim közül sokan jöttek önkoris lakásból (alkalmazott szülők, nem bevándorlók, nem tíz gyerekkel), itt meg nem ismerek senkit, akinek lenne ilyen háttérrel (Éva az első, akiről hallottam). Meg egyáltalán, sokat beszélnek róla, az önkormányzati lakásokkal kapcsolatos anomáliák visszatérő téma a médiában, itt meg nem. Amiről beszélnek, az van, létezik, mint lehetőség, még ha problémás is. Bolognában jártam egyetemre, meg dolgoztam néhány évig.
              De a lényeg szerintem, hogy túl sokan fogják az objektív korlátokra az autóhasználatot például. Nekem úgy tűnik, nagyon kevesen gondolják végig, valóban szükséges-e, a fő motiváció itthon és Oo-ban egyaránt (ebből a szempontból eléggé hasonlít a helyzet) az, hogy az autó a felnőttség, az autonómia, a szabadság szimbóluma.

            • Bologna 🙂 Az en parom is bolognai. Es tudni kell, hogy Emilia-Romagna regio szocialis szolgaltatasok tekinteteben az egyik legjobb egesz OO-ban. (PL. legtobb bolcsodei hely, legmagasabb noi foglalkoztatottsag mar a ’70-es evektol…. Az onkormanyzati lakasok tekinteteben meg nem neztem meg, de hogy ott van penz es akarat erre, az tuti)

    • Tetszik a megközelítésed, az utolsó hosszabb bekezdéssel 🙂

      “A kocsi egyszerű megoldás, a kocsi hiánya rákényszerít a kreatív (és jobb) megoldásra. De megoldás lesz.”
      Erről a legutóbbi 19 fős családi hétvégénk jutott eszembe. A közös szállásról mindannyian elautóztunk néhány kilométerrel odébb, és onnan hódítottuk meg a Peskő csúcsát (kb. 7 km volt a túra, és kis gyerekekkel voltunk). A csúcson falatozni kezdtünk. Anyósom elővette a maga készítette grillázst, a sógornőm egy zacskó kekszet, az egyik lány egy banánt, a többiek meg visszavágytak a kocsiba, mert ott volt a saját kajájuk. Az én hátizsákomból meg előkerült a (magam sütötte) kalács, egy tejfölös vödör szeletelt alma, majd később egy zacskó datolya. És miután a gyerekeket lepasszolva egy hosszabb túrára indultunk öten, még egy zacskó mazsola is bekerült a közösbe (a szendvics nem). (Emellett a kétéves egyéb cuccai is -mértékkel!- helyet kaptak a zsákban.)

      Anyósomék éppen Peruban szabadságolnak. A minap éppen arról beszéltünk a férjemmel (vagy inkább én beszéltem, ő bólogatott), hogy ha utánunk dobnának egy perui utat, nem kapálóznánk ellene, de nem vágyunk rá. Viszont tiszta szívvel várom már a május közepét, hogy egy hétre elmehessünk kéktúrázni. Ez már beteljesülni látszik, így továbbra is a legnagyobb vágyam marad az, hogy eljussak végre a Cserna völgyébe (Temesvár a legközelebbi ismert nagyváros; és természetesen vonattal, mert autóval amúgy is macera).

  34. Kedves Éva! “a mai világban, amikor merő passzióból és nyomott lakásárak mellett akár kétévente új helyekre költöznek emberek” helyett én ezt látom a mai világban: az emberek nem tudják eladni még nyomott áron sem a lakásaikat házukat, vidéken minden második ház “ELADÓ” és senkinek nem kell, nincs mobilitás, akinek lenne rá hajlandósága még az sem tud költözni, mert nincs mása, csak az egyetlen lakás, ami értéktelen, hiába tehermentes, hiába egy élet teljesítménye, és nem tud még plusz pénzt a minőségi cserére vagy járulékos költségekre kiköhögni, egy irányú mobilitás van, a városból a faluba, ott valahogy megoldani a lakhatást a jóembereknél, akár ingyen is, “csak legyen valaki a házban” típusú megoldások, ha a ház rezsije már nem fizethető, akkor lakókocsiban, vagy szívességi alapon – a környezetemben élő fiataloknál ezt látom, aztán majd lesz valahogy – a városban az tud venni olcsón, akinek van pénze, nem az, akinek el “kell” adnia a lakását. Két diplomával sem találnék munkát vidéken, a lakásomtól normális távolságra, de az tény, hogy bérelhetnék olyan lakást nagyon is könnyen, ami közel van és meg is tudnám fizetni. De pont a minőségi életem lenne oda, az a napi három óra, amit a nem fojtogató levegőn töltök a saját magam által épített környezetben és a nyugodt alvás. Luxus dolgok ezek, na igen. És egy családban nem csak egy személy szempontja vagy érdeke a döntő, még ha nekem meg is felelne a költözz közelebb a városhoz c. megoldás. Nem, nekem a távmunka felelne meg, de nincs ilyen a szakmámban. No és sose akarnék úszómedencét, nem kényelmes, én csak tóban szeretek úszni. De mindenkit elviszek aki az úton áll és integet, és sokan megteszik még a hozzám hasonló falusi ingázók közül.

    • Szintén. Van két diplomám, két gyerekem, akiket két különböző településre (egymástól 25km) hordok intézményekbe (bölcsi,ovi) hogy az 50kmre lévő munkahelyemre bejárhassak. Nem, nem tehetem meg autó nélkül, nem költözünk a munkahelyemhez közelebb, mert direkt hagytuk ott Bpet és hátrányait. Keresek én munkát közelebb, persze önmegvalósítósat, rugalmas munkaidőset és jól fizetőset, mint eddig, de amíg nem találok ,addig nagy élvezettel autózom naponta 130kmt. És a lelkiismeretemnek is könnyebb lenne, ha a technikai innovációt sem hagynánk figyelmen kívül, én továbbra is abban látnám a megoldást.

      • Hát, pedig ez nagyon nem működik, mindennek ára és következménye van, semmilyen erőforrást (anyag, energia) nem lehet tömegesen büntetlenül tékozolni, innovatívan sem, mert véges. Ez a gazdag ember könnyű önnyugtatása, “majd megoldják az okosok, de én autózom, én megtehetem, ha beledöglik is mindenki”. Attilának van egy remek írása a jelenleg elérhetetlen blogján arról, miért lenne pusztító istencsapása a nagy innováció, a tiszta és olcsó energia. Egyszerűen nincs más megoldás, mint a durva önkorlátozás, és én egy görény vagyok, hogy olyan életmódbeli szimbólumokat propagálok itt olyan értékrenddel, aminek köze nincs az ökológiához, csak mert örülök, mint majom a farkának, hogy végre nem nyomorgok.

        Én értem, hogy nem tudod máshogy megoldani, nem ez itt a téma.

        • értem, hogy nem személyes és azzal is teljesen egyetértek, mint itt mindenki szerintem, hogy nem lehet végnélkül, és az autó szennyez, és elvesz és nyomorba is dönt. Viszont vannak tényezők, amiket mérlegeltem, mikor lakóhelyet választottunk és a mi életünk autó nélkül nem fenntartható. A lelkiismeretem tiszta, a lábnyomom sem túl nagy- ahogy hirlando is írta- amit elveszítek co2-n, visszahozom a vízen (nekem ivóvíz beakadásom van 🙂 Ugyanakkor továbbra is fenntartom, hogy a megoldás a személyes kvótarendszeren vagy önkorlátozáson vagy törvényi kereteken túl a környezetkímélő technológiák fejlesztésében és elterjedésében lenne, a szennyezések átalakításának és hatékony tisztításának elérhetővé tételében. Az pedig, hogy a bolygót veszélyeztetjük, már nem tudom ki írta, de tény, a Föld köszöni remekül elvan különböző fajok nélkül és el lesz az emberi faj után is.
          Az eredeti felvetéshez is hozzászólva…az eszközöket az életmódunk szerint választjuk, de azok tulajdonságait a mi igényeink határozzák meg. És fura mód a környezetkímélő és bio-öko- fenntartható változat még szinte mindenből drágább, így ez is a gazdagok játéka egyelőre.

          • persze ettől letehetném az autót! ma biciklivel is megyek a fiamért az oviba! (na, de akkor árnyalom, ezt úgy tehetem meg kivételesen, h anyukámék 50kmet autóztak és mindeközben vigyáznak a kisebbre..persze nem ezért :))

  35. Meg akartam mondani, hogy biztos unjatok mar, hogy allandoan ezzel a “mashol maskent van” szoveggel jovok, de sajnos az a helyzet, hogy Bp egy remek nagyvaros, nem sok ilyen van egesz Europaban. Tagas, jo infrastrukturaju, jol szervezett, van sok kultura (meg ha irtjak is). Tudom, lehetne jobb is, de mashoz kepest paradicsom. Kulturorszagok nagyvarosaihoz kepest paradicsom. (Most nem fejtem ki, hogy a problemas politikai, meg egyeb szempontokbol). Otthon nekem sem volt autom, es imadtam gyalogolni. Es szinhaz utan, sot ejszakai program utan ejjeli) busszal mentem haza. Es jok a lakasarak (haha, idelojetek. De kiszamoltam egyszer, hogy a magyar hivatalos atlagfizetesbol joval hamarabb osszejonne az atlaglakas ara, mint egy olasz atlagfizetesbol az olasz lakas ara. Marmint ha nem eszunk, nem elunk, akkor is sok ev lenne, de vigasztalodjatak, itt meg tobb evrol lenne szo).
    Talan a hataok, ami kozott a valasztasaiddal mozogni lehet, azok tagasabbak.

    • Itt tudok válaszolni a fűtős hozzászólásodra, mert feljebb már betelt. A lakossági energiahatékonyság baromira fontos lenne, de ez egy hosszú folyamat lesz, minden EU-s ország fektet bele valamennyire, Angliában például van támogatás arra, ha szeretnél szigetelni, bojlert cserélni, fűtést korszerűsíteni stb. és segítenek a pénzügyi részében, lehet ha jól tudom a szolgáltatóval is szerződést kötni (szintén támogatják az energiahatékonyságot), és részletekben fizetni.

      Azért tegyük hozzá, hogy kultúrországokban kevésbé jellemző a saját tulajdonú ingatlant mindenáron szemlélet. Barátok lazán alapítottak családot bérlakásba, nem ment a görcsölés, hogy harminc környékén házasság, legyen lakás és autó, és majd aztán lehet gyerek.

      • Megint nincs hely. 🙂 A 7O-es évekig a kapitalizmus a növekedésről és a jövedelemelosztásról szólt, amikor viszont a környezeti externáliák megjelentek a képben, a fejlett országok eltérően reagáltak, van is egy erősen érezhető szakadás az angolszász és más fejlett országok kapitalizmusról való gondolkodása és megvalósítása közt, nem véletlen, hogy Európában nem népszerű például a GMO és a palagáz (UK utóbbira kivétel), illetve nincs konszenzus nemzetközi szinten a környezetvédelmi és klímapolitikákban (létezik fenntartható fejlődés, vagy csak fenntarthatóság van?).

        Az ipari termelés szerkezete az utóbb említett országokban mára megváltozott, mivel az ökológiai modernizáció útjára léptek (ez nagyon leegyszerűsítve azt jelentette, hogy a környezet védelmét tőkésítették (remélem ez a jó szó a corporatisationre), a kapitalizmust zöldítették, ökokapitalizmust hoztak létre), ezek a skandináv országok, Németország, Japán, Hollandia és Svájc. Jellemzően a gyártási folyamatba és a társadalom működésébe bele van kalkulálva a szennyezés minimumra szorítása (externáliák feletti kontrol), általában van társadalmi szolidaritás, és a főbb társadalmi szereplők között létezik politikai konszenzus a követett irányról.

        A kritikájának az a lényege, hogy az ökológiai modernizáció nem gondolkodik abban, amiben kellene, azaz teljes, komplex rendszerben. Ez a rendszer megteremti ugyan a fogyasztás, termelés, erőforrások, nyersanyagkincs kimerítése és az ezekkel együtt járó szennyezés között a kapcsolatot, de a hatékonyságot állítja a középpontba (lehetséges zölden gazdasági növekedést produkálni, lásd relatív szétválasztás (decoupling) = 1% nyersanyagkincs felélése produkál 2% GDP növekedést, valahol az energiahatékonyság is erről szól, ami fosszilis tüzelőt megspóroltunk házszigeteléssel, azt máshová átcsoportosítva, elégetve és jól felhasználva fejlődést tudunk produkálni), amivel az a gond, hogy háttérbe szorul a növekedés korlátairól, uram bocsá’ korlátozásáról való gondolkodás, ez viszont betesz a klímának. Szemléletében a természet még mindig csak ‘biodíszlet’ a gazdaság mögött, egy nagy hulladékfeldolgozó telep, véges kapacitással. A társadalmi igazságosság tényezőiről társadalmon belül, társadalmak között, és a jelen és jövő generációi között akkor még nem is beszéltünk.

        Konkrét példa arra, hogy mi a baj az ökológiai modernizációval, Németország, mindig azt halljuk, hogy náluk nincs válság, van országon belüli gyártókapacitás, meg szép nagy szolgáltató szektor, és milyen biók meg zöldek, ohne atomerőmű és ott a sok szélenergia meg napenergia, maga az ökológiai modernizáció iskolapéldája. A valóság ezzel szemben az, hogy mivel az ökológiai modernizáció nem komplex rendszerben gondolkodik, a keletkező externáliákat szépen ki is telepíti a határain kívül. A németek ugyan bezárták az atomerőműveket a lakossági tiltakozás hatására, de vesznek áramot a francia atomerőművekből, ugyanis a telepített megújuló kapacitás egyrészt nem fedi le amit bezártak, másrészt ugye nem stabil, így az északi-tengeri ingadozó szélenergiát a belga széntüzelésű erőművekkel kell kiegyensúlyozni, így áramuk van, széndioxid kibocsátásuk viszont a határaikon belül nincs. Ugyanez a történet a nehéziparukkal és annak környezetterhelésével, kitelepítették a Távol-Keletre. Mivel az acélgyártásuk, szénbányászatuk gyakorlatilag megszűnt, a megújuló energiát termelő szélturbináikhoz az acélt Kínában gyártják, Dél-Koreában rakják össze a tornyot, és további környezetterhelést jelent az Európába hajózásuk.
        Ezen kívül attól, hogy egyes országok ökokapitalizmust valósítanak meg, maga a kapitalizmus logikája, adj el minél többet, halmozz fel, fogyassz, nem változik, itt érhető tetten, minden hatékonyságra törekvése ellenére, az ökológiai modernizáció önbecsapása.

  36. Régen élveztem ennyire egy beszélgetést, már másfél órája hazamehettem volna, és még itt gubbasztok (otthon nincs internet), egyébként nincs tv, mikró, és kocsi sem egy ideje, pedig – mint már egy párszor említettem -, imádom az autót. A nincskocsi nem tudatos választás, gazdasági kényszerűség. Falusi lányként biciklin nőttem fel, meg távolsági autóbuszjáratokon, döcögő, büdös és zsúfolt vonatokon. Később Pesten metró és busz, gyűlöltem. Fiatalkori világfelfedezésem autóstoppal. Aztán lett saját autó vagy 20 éven keresztül. Amikor hirtelen nem lett, azt hittem, megáll a világom, anélkül nem tudok létezni sem. Marha nehéz volt. Önsajnálatból önsajnálatba estem, csak az a rohadt buszmegálló három kilométerre volt. (Ugye kocsival a fenekem alatt könnyedén választottam világ végi lakhelyet.) Olyan dolgokat kellett újratanulnom, hogy táskába pakoljam, ami kell. Menetrend. Az utolsó busz/vonat korlátozó fenyegetése. A kiszolgáltatottság nyomorúságos érzése. Addigi életstílusom, munkám, kapcsolatrendszerem ellehetetlenült. Nos, túléltem, újratanultam járni :D, azóta egy párszor volt már kocsim ideig-óráig, de már nem zavar, hogy pl. most nincs. Vágyom rá, néha még ma is elönt a mélységes korlátoltság/bezártság érzése. Paradox módon Budapestet a sok hülye autó miatt nem csípem. Amikor én, mint az egyik a sok hülye autósból, néha ott dekkolok a sorban a piros lámpánál. Ugye, milyen szűklátókörű ellenszenv ez… Röhejes. Az önzés maga. Több mindenben próbálok odafigyelni a környezetemre, de az autóról nem mondanék le. Egyszerűen szeretem, kontra világszennyezés, nem érdekel. Végül is azokról a dolgokról, eszközökről mondunk le a legkönnyebben, amikhez nincs sok közünk. A micro pl. sose volt az imádatom tárgya, nem nagy kunszt, hogy elajándékoztam, ugyanígy a TV készülék. Hűtő nélkül is ellennék – mert anélkül nőttem fel, és simán felnőttem -, de ha már van, kényelmes nyáron. Arról lemondani közösség és a Föld érdekében, ami a szívünk csücske… hát igen..az a rohadt nehéz, ott kezdődne a tudatos, kifogások nélküli, valami rajtunk túlmutató dolog miatti áldozathozatal. De képes leszek-e valaha felfogni ilyen kifejezéseket, mint az “emberiség vagy a Föld jövője”, illetve érdekel-e egyáltalán…

  37. Egyébkét a poszt önvizsgálatra és belátásra ösztönzött, így tegnap letettem az autót 🙂 Tényleg rabságban tart. Mentem bkvval, meg sógorom meghúzta a biciklin a csavarokat. Tavaly ősz óta nem is használtam. De ma reggel biciklivel mentünk a két gyerek meg én ( férjem mindig bkvzott eddig is) Az óvodában letettük a bicikliiket, amikor is felmerült a probléma, hogy hát itt nem lehet a kisbicikliket hagyni… mondtam, hogy márpedig én két kisbiciklit nem tudok elvinni a munkahelyemre innen. és mondtam, hogy a jövőben is így lesz… tehát biciklik maradtak. A családot még nem beszéltem rá az autó eladására,
    Szóval köszönöm, aztán remélem az eszköz nem szippant vissza magába, hiszek benne, h. rajtam is múlik.

  38. Éva, lehet érdeklődni, hogy a bambusz biciklidet honnan szerezted? Évek óta nézegetem őket, de olyan árak vannak, hogy felejtős volt. Most csak egy kis összehajtható, 8O-as évekbeli Raleigh Compactom van, de a három sebesség nem lesz elég az itteni dimbes-dombos vidékhez.

  39. Visszajelzés: érvelési stratégiák 6.: itt vagyok például én — avagy a tanult tehetetlenség | csak az olvassa

  40. (Autóval járok, de most nem erről fogok írni)

    Olyan nagyon összetett ez a téma, hogy nehéz is összefoglalni, mit gondolok róla.
    Van az a megközelítés, hogy ha nem fogyasztunk, akkor majd sok embernek nem lesz munkája. Aztán van az, hogy mi a mérce, hol van a határ? Ha ezt használod, akkor miért nem használod a másik eszközt (is)? Meg az is, hogy nem veszel csokit, meg hatféle tisztítószert a szupermarketben, viszont olasz sonkát eszel, amit utaztatnak ide kamionokkal, s a három szelet sonkádért szennyezik a környezetet. Meg az egy nem létező világ, ahol mindenki biciklivel jár, meg puritán módon él, nem használ különféle eszközöket. Ilyen kérdések is vannak, meg még ezer más.

    Védjük a bolygót, avagy ne? Számomra nem ez a kérdés, nem ez a cél. Próbálok bevezetni az életembe újításokat, megpróbálom másképp csinálni. De megvallom őszintén, hogy én ezt nem a bolygóért teszem, hanem magam miatt. Újabban termelői vásárba járok, ami hetente egyszer van nálunk. Szupermarketben azóta nem voltam, s mindig van itthon kaja így is. Biztos, nem járnék oda (a piacra), ha nem élvezném, hogy minden eladó kedves, hogy nem kell sokáig sorban állni, hogy amikor első alkalommal mentem, elmesélték nekem, honnan jön a “cucc”, hogyan készítik a kézműves szörpöt. Most már azért is járok oda, mert jobbnak tartom ezeket az élelmiszereket, s jól érzem magam a piacon, s várakozni sem fárasztó, s ami a legmeglepőbb: nem is drágább. Legfőképp azért nem drágább, mert nincs méretes kosár, meg nincs több száz m2 tele áruval, nem lehet elcsábulni nagyon. Ahhoz én kicsi, s tájékozatlan vagyok, hogy felmérjem, jobb lesz-e így valakinek, hogy egészségesebb leszek-e? Halhatatlanná nem fognak tenni ezek az ételek, de nekem jó érzés, hogy kijár egy tanárnő, aki pitét árul, s mindig veszek tőle egy túrósat, meg egy almásat. Megvehetném a helyi pékségben is, meg a szupermarketben is, sőt süthetnék én is. Ha rossz lett volna a pite, ha a tanárnő olyan mogorva lett volna, mint a szupermarketes pénztárosok, nem mentem volna oda többet. Ha mindenki a tanárnőtől venne pitét, akkor egy ember elveszítené az állását a szupermarketben, de akkor jöhetne ő is a piacra, összeállnának a tanárnővel, a végén meg még többen csatlakoznának hozzájuk, s kezdődne az egész ipari mennyiségű termelés elölről. Vagy nem. Erre mondom, hogy én ezt a folyamatnak (még) nem látom át. Én csak azt tudom, hogy ez nekem most így jó. S a tanárnőnek is jó, meg a többi árusnak is jó. Pedig régen azt hittem, hogy ez kényelmetlen lesz. Mert piac hetente csak egyszer van, szupermarket meg minden nap van, akár késő este is. Így időhöz vagyok kötve, mert ha nem megyek a piacra, nincs kaja egész héten. De berögzítettem, hogy ezen a napon piacnap van, s ehhez tartom magam.

    Szerintem a cél/irány az lehet, hogy ki lehet próbálni különféle dolgokat. Nem a bolygó miatt, nem is feltétlenül magunk miatt, meg a közösség miatt, hanem kíváncsiságból. Ameddig nem próbáljuk ki, addig ideológiáink vannak arról, hogy mi a jó, mi a rossz. Sőt még arról is, hogy mi a kényelmes. Meg még időhiányunk van, ami miatt ideológiákat gyártunk. Legalábbis én ezt teszem többnyire, lehet, más nem így van ezzel. Rengeteg mindent magyarázok az időhiányommal. (még most is hangsúlyozom, hogy az enyém) Ha több időm lenne, akkor letenném a kocsit is. Meg főznék minden nap egészségeset. De valószínűleg nálam most más a fontossági sorrend, de még az is lehet, hogy rossz helyen élek. Olyan helyen kellene, ahol könnyebben elérhetőek azok a dolgok, amelyekre szükségem van.

    Egy próbát lehet tenni, aztán jöhet a döntés. Hogy mennyire toljuk ki a határokat, mennyire lépünk ki a komfortzónákból, ez már egy nagyon egyéni kérdés. Kicsi lépésekben haladok, s élvezem. Valószínűleg olyan alkat vagyok, akinek ez sajátja. Leírhatatlan örömmel tölt el, hogy újabban a felmosó vizet wc-öblítésre használom (a víz használatának ilyen módja innen, a blogról jött), meg hogy paradicsomot termesztek az erkélyen (most próbálom először, majd meglátjuk, lesz-e belőle paradicsom). Viszont a kocsi marad egyelőre, biciklit hétvégi használatra akarok majd, a munkába járás vele most még olyan határkitolás lenne, amit nem tudok meglépni.

    Zárásként azt mondom, hogy örüljünk annak, ha valaki tesz valamit, bármi legyen is az, s akkor is értékeljük, ha ezt az öt kütyüjéből az egyik segítségével egyből megosztja a facebookon. Aki őszintén tud azonosulni, az hirdesse is. Aki meg nem nem érzi sajátjának, ne szégyellje nagyon magát, ha meg mégis, akkor változtasson valamin.

    • Ez a gondolat csúcsintelligens levlistán is megjelent a minap:
      “ha nem fogyasztunk, akkor majd sok embernek nem lesz munkája”
      mindez az önmagát pörgető túlfogyasztás világában, és persze volt válasz is, hogy ugyanezt mondják a prostitútorok és a drogbárók is, a vegyifegyver-gyártók, az amerikai hadiipar, hogy az a sok lány, az a sok munkáskéz… a rendszer rossz, abból kellene kilépni (és a kézműves mezőgazdaság, önellátás, nyugis élet felé terelni a tömegeket). Nem,a fogyasztással, az árbevétellel nem igazolható minden, ez hihetetlen és gondolkodó emberhez méltatlan cinizmus.

      De a jelenlegi rendszerben is sokat lehetne javítani a elosztáson, a őrületes aránytalanságokon, van ott tartalék, s akkor nem lenne olyan nagy baj a munkanélküliség sem — például alanyi jogon járó alapjövedelemmel, ahogy elnézem a munkanélküliséghez, pénztelenséghez kapcsolódódeviancia, alkoholizmus, nyomor mértékét, megérné a társadalomnak is preventív intézkedésként.

    • És lesznek szívesek honfitársaim könnyen beszerezhető, biztonságos és 80 százalék hústartalmú virslit és adalékanyagmentes sonkát csinálni, valamint nem keserű, és reszeléskor porrá nem omló trappistát. Amíg ez nem megy, addig én nem veszek hazait (sajtból, húsból csak ökopiacon), mert a vásárolj hazait! magyarzászlós őrülettel le van ám nyomva sok szar is a nemzetéért aggódó polgár torkán.

    • “az egy nem létező világ, ahol mindenki biciklivel jár, meg puritán módon él, nem használ különféle eszközöket” — miért is? Egész Afrika ilyen, kényszerből. Mi jóval szerencsésebb adottságok miatt miért ne lehetnénk ilyenek, tudatosan? Mi már kimulattuk magunkat.

      Ez is logikai hiba: nem élhet így mindenki, nem lehet erre kényszeríteni az embereket tehát az egész csak illúzió, nincs vele dolgunk. Pedig ha ezen a büdös Pesten csak százezerrel többen bicikliznének munkába naponta a dugóban araszolás helyett, amiért a bringás szervezetek sokat és hatékonyan dolgoznak, szelíd eszközökkel, már érezhető lenne a város megkönnyebbülése, tisztulása, mindenkinek, ez nem az ökomókusok vagy a bringások érdeke és mániája. Mire szolgál, hogy végletekben gondolkodsz? Én nem azt propagálom, hogy kedves féllábú, ülsz te át nagyon gyorsan a hikomatból a bringára. Aki azt hiszi, hogy itt parancsuralom lenne, hogy mindenki bringára, és azonnal mondjon le a technikáról, az egyrészt valamitől nagyon fél, görcsösen szorongatja a kényelmét, másrészt nem látja, mekkora tartalékok vannak még mindig a rendszerben, a tudatformálás hiánya miatt és megfelelő ösztönzők híján micsoda pazarlás megy kütyüből, kajából, autózgatásból. Jönnek ezzel, hogy de hát a dialízisre menő beteg, a mentő, a bútorszállítás? Csak ki ne látsszon, hogy hányan, de hányan nem efféle cseppet sem igazolható okokból vezetnek, és hisztérikusan saját autóban és egyedül (miért is nem lehet közösségi az autóhasználat?), vagy van négy számítógépük, vagy dobják ki a fél falunak elég kaját, mert megvették, de nincs rá gusztusuk.

      Nem kellenek ehhez emberek, ha máshogy nem lesz változás, akkor az ökoszisztéma majd dönt, és az bizony fájdalmas lesz. Ma még talán megtehetjük önszántunkból, hogy elgondolkodunk és változtatunk, de nagyon sok mindent veszítettünk így is, fajokat, termőföldet, egészséget, nyersanyagot. Mégsincs más választásunk. Miért akarnak a kényelem önző apologétái háborút és természeti csapásokat? Miért nem látna az orruknál, pénztárcájuknál, családjuknál, a következő napjuk kényelménél tovább?

      “Védjük a bolygót, avagy ne” — ezt nem értem, ez komolyan elvi dilemma? Vagy az a cél, hogy ne élje túl senki? Én remélem, csak információhiány van ezek mögött. Vagy félreértem.

          • Mint írtam ezeket idézetnek szántam, nem én mondtam neked, hanem ezeket hallom a témával kapcsolatban. Olyan kérdések ezek, mint amikor évekig nem ettem húst, s éveken keresztül minden egyes étkezésnél azt hallgattam, hogyha húst nem, akkor zöldséget miért igen, meg a zöldség is élőlény, stb., stb. Ezt a bekezdést egy felütésnek szántam, hogy vannak ilyen vélemények is, aztán írtam le a sajátomat. A védjük a bolygót, vagy ne – ezzel meg arra utaltam, hogy sokszor végletekben gondolkodunk, én nem gondolkodom végletekben. Én “csak” szeretnék tudatosabban élni, s ezért teszek is, meg próbálok is tenni. Van, amit teszek, s van, amit – egyelőre – még csak próbálok.

    • Érdekes a piacgondolat, tök jó, hogy jársz oda, nekem ma szólt biciklis kolléga, hogy itt is tartanak péntekenként a közeli suliban termelői piacot. Csak azért beszélek vele, mert mint bringást megismertem a fogason, és egy csomó mindent mond mindig, ez is érdekes az ember kapcsolatok ügyében.

      Szerintem ha a pénztáros összeállna a tanárnővel, abból pici, családi vállalkozás-szerű lenne, semmiképen nem ipari, és nem bánná ő annyira azt a pénztárosi munkát. Én a szupermarketeket sem félteném annyira a tönkremenéstől. Van szerepük, de eluralták a világot. És ebben a rendszerben is lehetnének sokkal takarékosabbak, a napi lejáró áruból meg lehetne oldani sok-sok szegény étkezését.

      A kíváncsi próbálkozás elég nagy luxus, és nem derül ki belőle, segít-e valamit. Persze én nem az egyéni érdekre, a de jó nekem!re gondolok. Magad miatt? Ez rendben van, és elég ökók a megoldásaid is, amelyekről az azért ökolány vagyok! bejegyzés alá írtál, de ha az vezérel, hogy nekem mi jó, akkor ökoügyben nagyon el lehet tévedni (én is ebben bolyongok, jó nekem a szép, új ruha, a gyereknek a saját laptop, telefon, drága játék). Aki nem rendszerméretekben is gondolkodva dönt, az elég nagy csapdákba eshet. Tágas az internet, tényleg nem tudok mentséget arra, hogy értelmes ember nem tájékozódik.

    • Az utolsó bekezdés általános jóindulatát nem értem. Én nem veregetem senkinek a vállát, én örüljek annak, hogy ő tett valamit? Nem vagyok pedagógus. Ő örül nekem? Milyen viszony ez? Ha én felelősebb vagyok, akkor birkatürelemmel figyeljem mindenki bénázásait, önzését, magyarázatait, mert hát megpróbálta? Vagy mi ez? Ne szégyellje nagyon magát? Mért védjük ilyen görcsösen az identitást, hogy jók vagyunk? Én igenis kíméletlenül rámutatnék a visszásságokra, én is része vagyok, a magaméira is, de nem pofázok bele senki életébe, hacsak nem kér tanácsot pl. biciklizéshez. (Akkor nem vetted meg mégse? Ha a felmosóvíz ekkora öröm, mámoros lennél tőle, biciklizni nem valami aszkétaság, hanem élvezet.)

      • Én viszont megveregetem a vállát, mert jó dolognak tartom, de elfogadom azt is, ha valaki másképp gondolja. Azért is teszem ezt, mert a saját életemben próbálok először rendet tenni, ha azt érzem majd, hogy ott mindent megtettem, amit lehet, vagy legalább többet tettem, akkor merek majd rámutatni. Tudom, hogy még nagyon messze vagyok a környezettudatos élettől, elmondhatom, hogyan csinálom, de szerintem még nincs szavazati jogom. (A bringát még nem vettem meg, nem volt előre kalkulálva, így most gyűjtök rá. El akartam kunyerálni az apukámét egy hónapra, de nem adja…:))

        • Nem arról van szó, hogy fölényeskedjünk és ítélkezzünk, hanem hogy lássuk tisztán mindannyiunk felelősségét, ne hagyjuk az ökológiai problémát azzal elintézni, hogy hát ő másképp gondolja. Nemsokára majd nem lehet semmit gondolni. Nekem egyrészt a vállveregetés is túl tolakodó beavatkozás, ha gügyögős is, másrészt azt nem úszhatjuk meg, hogy akár a jó viszony (önmagunkkal, a többiekkel) rovására is tisztán lássuk, mit teszünk.

        • off, de javaslom a hasznalt bringat, 10-15 ezer, es nem izgulsz h ellopjak. Nekem egy regesregi Puch van, remekul mukodik , es szep is.

            • Én a legutóbbit (amit többszörös költözés miatt kölcsönadtam, és azóta el is lopták az illetőtől) valahol Újbudán vettem, igazából egy kerékpár összeszerelő műhely volt. Elvittek oda, így nem tudom a pontos címet. De még néhány hónap garanciát is adtak rá.
              Közel hozzánk, Zuglóban az Erzsébet királyné útján (http://webshop.fulopkerekpar.hu/) is adnak-vesznek használt biciklit, bár ez a honlapjukon nem látszik.
              Ajánlom, hogy használtan is olyan helyről vegyél (műhely, szakbolt), ahová gond esetén vissza tudod vinni.

              • hát, én egyszerűen bementem valami akármilyen bicikliboltba, ahol volt használt. nem olyan bonyolult szerkenytű azért, olyan sok minden nem tud elromlani. asszem a szimplában van rendszeresen használtbicikli-vásár, és ott megatnítanak belsőt cserélni ilyesmi. de pl a Gödörnél (akváriumnál) van egy ingyen bringaszervíz.

  41. upsz, nem tudtam, hogy ilyen kicsi az avatarkép, előre jelzem, nem azért ezt raktam be, mert így foglalok állást a vitában (elmúltam tizenhat), hanem mert kinagyítva ez egy remek kompozíció.

  42. Vajon mitől ekkora a zavar és az érzelmi érintettség, amikor itt csak érvek vannak, egyetlen pici gondolat, miszerint ne higgyük, hogy mi uraljuk az eszközt. Ismét kérdezem: kedves kommentelő, elég erős vagy-e a bloghoz, vagy agyonlapít, normának veszed ötlet helyett az itt leírtakat, és kétségbeesett magyarázkodásba kezdesz?

    Én például újabban csomagolt-szeletelt sajtot veszek, mert unom a macerát, a késkeresést, reggel fontos, hogy a fiam szendvicse meglegyen másfél perc alatt. Most mondjátok meg, mibe kerül, hogy kimondjam erről, hogy gáz, szennyez? És aztán ettől újra-, visszatudatosodjak, erőt vegyek magamon? Nem fáj. Az fájna, ha hazudnék.

    • (bólogatós szmájli) (ez az autókérdés egy gigantikus méretű tyúkszemnek tűnik) (meg az egész ökotéma, egyébként) (azért zárójelben, mert én csak értetlenül álltam itt a sarokban végig, szóljon hozzá érdemben, aki tényleg vitázott is)

  43. Évával egyeztetve írom az alábbiakat:
    kedden , 14-én 18-19 óráig vezetek egy Zöld Café nevezetű műsort a Fugarádióban. Mivel csodálatosan izgalmas ez a vita, szeretném felajánlani/javasolni/ kérni, hogy akinek van kedve erről élőszóban beszélgetni, szívesen látom az adásban, Évával együtt. a témát úgy határolnám körül: lehet-e autómentes a város? -és innen természetesen számtalan irányba elágazhatunk, mint a fenti kommentekben. írjon, aki jönne, tehát hattól hétig, élőben, a Fugában ( Katona J. színházzal pont szemben, Ferenciek terénél)

  44. Az én anyósom, aki a hiánygazdálkodásban szocializálódott, ellenállhatatlan vágyat érez mindenféle praktikus konyhai és egyéb berendezés beszerzésére, kenyérsütőgép, forrólevegős krumplisütő, dinnyehéjcakkozó késkészlet és társai, amiket aztán igyekszik nekünk továbbpasszolni. Hihetetlen dolgok kerülnek elő az icipici konyhájából, hétről hétre. Szerintem ez is generációs jelenség, a vénasszonyok akik “tuppereznek”. Én viszont utálom a műanyag tárgyakat, nekem az az érték, ha van terem és időm; ha van elég helyem, és nem kell felesleges kacatokat rendezgetnem és porolgatnom, meg ha van időm, amit kenyér-és krumplisütés, dinnyecakkozás helyett haszontalanságokkal töltök, ez az én luxusom.

    • Tulajdonképpen ez nem nagyon kapcsolódott a bejegyzéshez, csak úgy eszembe jutott.
      Nagyon jókat írtok egyébként, nagyon izgalmas a vita, abba ne hagyjátok!

      • Sajnos azért nagyon nagy dicséretet nem érdemlek, van vaj a fülünk mögött bőven. De legalább tárgyakat, kütyüket és élelmiszert nem halmozunk, és az utóbbi években az újabb és újabb ruháktól és cipőktől való függőségemet is leküzdöttem. Viszont pl. irgalmatlan mennyiségű ásványvizes palackot hagyunk az utókorra (ásványvizet iszunk, nincs vezetékes ivóvizünk, kútvíz van bevezetve a házba, pár száz méterre gyógyvíz forrás, amit főzéshez, teavíznek használunk). És itt van a fűnyírás, amit én imádok, de miért nincs egy pár birkánk a háromféle fűnyíró helyett? csakis lustaságból, meg mert félünk nem tudnánk kire bízni a birkákat, ha elutazunk.

  45. azon gondlokozom miert is kezdtem el magyarazni lelkesen hogy ertem en, de az en eletemben…holott mar sokszor megbeszeltuk hogy ez nem erv, mert nem errol van szo. nehez altalanossagban vitatkozni, kulonosen ha erintett vagyok. es asszem a hatter tudasom is hianyzik ahhoz hogy altalnossagokra hivatkozhassak. igy hat marad az egyen szintje.

  46. ezt most erre, mert nem maradt már hely odafent 🙂 és megint hosszú lesz…
    “csak az olvassa
    – május 9, 2013 – 11:28 szerint:
    És megint: miért laksz olyan helyen, miért ezt vesszük alapállapotnak, amihez az összes többit igazítani kell (a mai világban, amikor merő passzióból és nyomott lakásárak mellett…”
    miért laksz olyan helyen? ezt most magyar átlagember, akár vidéki vagy budapesti viszonylatban tényleg komolyan kérdezed???
    elég szűk lehet az a réteg, amelyik passzióból, és nyomott lakásárak mellett 2 évente költözik. annyira szűk, hogy én az ismeretségi köreimből nem tudok ilyet (lehet, hogy nekem kicsi a merítésem, vagy szerencsétlen bagázs vagyunk…) szerintem 2008 előtt sem az volt az
    első számú preferencia egy aránylag jól fizető állás esetén, hogy az mekkora távolságra van az aktuális lakóhelytől, sőt, sokan már akkor is a saját határaikon felül vállaltak munkát. ez mostanság hatványozottan igaz, akár tetszik, akár nem, még mindig bajosan lehet a végzettségnek, tapasztalatnak megfelelő, jól fizető, közép, vagy akár hosszabb távon megbízható, tervezhető jövővel kecsegtető állást találni kényelmes/élhető távolságon belül, és ez tény. aki mást mond, annak a merítése nem az átlagból történik. megpróbálhatja az ember megcsinálni a szerencséjét, de ez -főleg mostanság-, annyi kockázatot rejt magában, amivel vagy nem tudnak számolni az emberek, vagy nem képesek, és nem akarják ezt felelősséggel felvállalni, mert túlnő a határaikon. innentől jön a csiki-csuki játék, mit adjak fel? mivel jár a döntésem? pl. ha szimplán megszűnik a cég, amely alkamazott, a végzettséged esztergályos, és a legközelebbi, következő lehetséges munkahely 40km plusz távolságra van, nincs az a fizetés, ami kitermeli akár közép távon a váltás/költözés költségeit. és akkor arról nem is beszétünk, hogy mi történik akkor, ha megint munkahelyet kell váltani 18 hónap múlva? ha szerencséje van, vállalhat közelebb munkát, de nem a tanult szakmájában, hanem alacsonyabb tudást igénylő munkát, ergo a javadalmazás jóval kevesebb, és nem azt csinálja, amit szeret/tud, ez a kényszer, mert enni kell, a számlát, a kiszámíthatatlanul magasra ugró, vagy felelőtlenül felvett hitelt fizetni kell, a gyereknek cipő kell(nem nájki, de nő a lába). vagy elhúznak gürizni, szerencsét próbálni szaros bevándorlóként nyugatra/északra, talán összeszednek annyi kincset, tudást és élnek, tapasztalnak, hogy abból, azzal talán a gyerek el tud majd itt a balkánon később indulni miután a hitel ki lett fizetve… ezért igazítják talán az emberek a választásaikat úgy, ahogy ebben a tekintetben, mert se kapcsolati tőkéje, se tapasztalata, se kincse nincs arra, hogy saját vállalkozást indítson.
    az egyénnek nyújtott céges autó egy relatíve szűk réteg lehetősége, lehet, hogy több, mint amire valóban szükség lenne, de törvény adta, adót csökkentő opció, juttatás. a bérlet pedig szerintem a lehető legjobb, a maximum, amit bizonyos szempontból közösségi érdekeket is támogató juttatásnak nevezhetünk, de akkor miért nem abszolúte mindenhol támogatott megoldás ez? talán több bérlet használata esetén hatékonyabb, gyorsabb tömegközlekedési hálózat épülhetne, majd valamikor, később…
    ha társadalomban gondolkodunk, akkor akik nem tehetik meg, hogy autójuk legyen, de nagy lenne rá a szükség és nem engedhetik meg, akkor ők szívnak, de nagyot és sokat, sajnos. az ő mozgásuk korlátozottsága elsősorban szociális és nem luxus kérdése.
    AZ 1980-as években, ha országos átlagot veszünk, jóval több,- és akár falu(!) vagy megye szinten, a városokról nem is beszélve-, jóval magasabb volt a helyi foglalkoztatottság, az autóra meg 20 évig kellett spórolni, és ha megvolt a pénz, még éveket kellett várni…
    igazad van, a kellés nagyon is relatív, az autó pl. függetlenséget is ad sok mindennel szemben, és igen át is vagyunk verve valahol, de nem (csak) autó-szinten.
    viszont az tök érdekes lenne, ha mindenki kiszámolná, hogy neki személy szerint, valójában havonta, évente km-re bontva kinek mennyire jön ki az autózás.
    ha valakit rongynak néznek azért mert nem vezet, ott a nézőkkel van a baj… 🙂

    • én is szerettem volna a szociális vonulatot kiemelni, hogy nehéz most számonkérni embereken, hogy miért nem laknak vagy dolgoznak máshol, iszonyatos nagy kényszerek vannak azügyben, hogy hol kap munkát az ember, és örülni kell, ha kap egyáltalán. most, jelenleg, magyarországon, de akár egész európában.
      ezt egyébként nem az elvre mondom, mert elvileg oké, csak a vita utóbb elment olyan irányba, hogy mindenkire egyenként azt mondtuk/mondták/mondtátok, hogy de igenis meg tudná oldani, hogy máshol dolgozzon. ami most így egyénenként nem reális, pláne ezért számonkérni embereket. főleg kitüntetett szerencse otthon dolgozni, ritka dolog olyan korban, ahol az otthoni munkát kínáló hirdetések 98 százaléka “borítékolj otthonról, csak előbb fizesd ki a regisztrációs díjat” típusú kamu.
      még amit akartam mondani, bár látom, hogy már nem annyira aktív ez a topik, az az, hogy az egyéni felelősség vs. nagypolitika kérdésben én valahol középen látom a realitást.
      azt gondolom, hogy igaz is, meg nem is a “sok kicsi sokra megy” mindenféle jó cél ügyében. igaz, hogy igenis kell az egyes ember, aki zászlajára tűzi a jó célt, és kisközösségeket alkot, és egyre többen van, mert ez ugyan, ha valami rendszerszinten működik, akkor hosszútávon nem változtatja meg a rendszert, pl hiába biciklizik százezer helyett kétszázezer magánszemély, attól még nem lesz bicikliút, és a többi hatszázezer ezért akkor sem fog biciklire ülni, így a kezdeményezés egyénenként terjed, és szükségszerűen megáll egy kisebb, helyi szinten, ha nincs benne a nagypolitika, pénzt mozgató nagyvállalatok, stb, akik a rendszert igazából meg tudják változtatni. ugyanez igaz a mosószódától kezdve az önkéntes munkán át a nők helyzetének javításáig. szerintem. azonban azért nagyon is fontos az egyénenként/kisközösségekben való kiállás, mert felhívja a figyelmet, napirenden tartja a témát, társadalmi vitát generál, ami megmozdíthatja a nagypolitikát, nagyvállalatokat stb. és akkor tudhat elindulni igazi, rendszerszintű változás.
      nézzük például a családon belüli erőszak ellen küzdő egyéneket, kicsi szervezeteket. felháborító ugyan, hogy nincsenek többen, de ez most mindegy. önmagukban maximum pár emberrel lennének többen évente, akik figyelnek erre, fontosnak tartják ezt. viszont mi történt tavaly? ezek a kisközösségek aláírást kezdtek gyűjteni, összejöttek az aláírások, beterjesztették a parlamentbe, varga istván a nagypolitika képviselőjeként kiböffentette magából ismert mondatát, hallotta a fél ország. hirtelen olyan kínos lett, hogy még ha látszatilag is, a nagypolitika kénytelen volt megmozdulni. képmutató és álságos ami most folyik ezügyben, persze, de nagyságrendekkel több ember tud róla, és sokkal inkább napirenden van a téma. egyes emberek és kisközösségek kezdték el, az ő hatásukra történt, mégis, ha a politika – varga istván böffenésével akaratlanul – nem szól bele és kezdi el úgy-ahogy alakítani, akkor ugyanott marad, megrekedve a kisközösségben. most félreértés ne essék, nem gondolom úgy, hogy amit a magyar politika most ezzel csinál, az jó. de mégis valami ilyesmi az útja.
      ha most elkezdek környezetbarát mosószódát használni, attól a tomi kristály ugyanúgy gyárt hatféle illatos környezetszennyező mosószert. használhat bármennyi ember mosószódát egyéni szinten, ha a tomi kristály /csak példa/ nem ismeri fel, hogy erre igény van, és nem kezd a hatodik illatos szar helyett mosószódát gyártani, akkor majdnem ugyanott vagyunk. így értem, hogy az igazi változáshoz bizony akkor is pénz kell és politika, viszont ebben segíteni meg ezt követelni csak a sok kicsi tud, így valahol összeér, na. valahogy így gondolom, hogy magában mit sem ér, ha azok, akik valahogy mégis megtehetik, hogy más munkát kapjanak és ne használjanak autót, ezt meg is teszik, ahhoz, hogy ez széles tömegek számára elérhető legyen, az egyes emberek erőfeszítése már nem elég, mert mindig többen lesznek azok, akik nem engedhetik meg egyéni szinten, ha nincs infrastrukturális támogatás.

      • Milyen szomorú, hogy itt és most ez is csak védőbeszéd a napi kényszerautózás mellett, aminél nagyobb csapdát, elkényelmesítőbb tényezőt nem tudok.
        “nehéz most számonkérni embereken, hogy miért nem laknak vagy dolgoznak máshol, iszonyatos nagy kényszerek vannak azügyben, hogy hol kap munkát az ember, és örülni kell, ha kap egyáltalán. most, jelenleg, magyarországon, de akár egész európában.”

        Nem is én, csak a józan ész. Mondd meg, mondd meg, de tényleg: az ilyen szomorú helyzetű emberek hogy a rákba tudnak megengedni maguknak egy saját autót, 430+ benzinárral, amiben leginkább egyedül utaznak? Ami a leggyorsabban romló értékű vagyontárgy, de annyira, hogy a taknyos papírzsepi többet ér, mint egy négyéves Opel? Aminek a költségeibe a letépett tükröket, bírságokat, defekteket, mosást nem is számoljuk bele?

        Nekem itt lóg ki a lóláb. Ráfizetéssel is elmehet a csóka albérletbe, bőven megéri úgy is. Ha tartós munkája van, és mellé költözik, órákat takarít meg naponta, nem csak a pénzt. És az ilyen ember nem szeret otthon lenni, nem bonyolult, részletezem a blogon, miért. Remek alibi, dugó van, drágám.

        Egyáltalán nem a gazdagok gőgje beszél belőlem. Az itt a baj, hogy erős szimbólum lett a saját kocsi, itt semmilyen észérv nem hat. Az a baj, hogy egyébiránt annyira nem civil, nem aktor, nem vállal szerepet, nem érzi magát kompetensnek, hogy görcsösen fogja a kormányt, az az önkifejezés, jólét, erő, világmagyarázat, spiritualitás, szabadság, öntudat, minden. Ami nincs neki. Soha nem tudja meg, miről maradt le.

        • “Az a baj, hogy egyébiránt annyira nem civil, nem aktor, nem vállal szerepet, nem érzi magát kompetensnek, hogy görcsösen fogja a kormányt, az az önkifejezés, jólét, erő, világmagyarázat, spiritualitás, szabadság, öntudat, minden. Ami nincs neki. Soha nem tudja meg, miről maradt le.”

          tisztelettel érdeklődnék, hogy kicsoda.

            • itt folytatom akkor. (örülök, hogy örülsz. itt vagyok ám, olvasok minden nap)

              nagyon sokan soha nem fogják megtudni, hogy miről maradtak le. hogy hogyan engedhetik meg maguknak emberek azt, hogy ilyen szar körülmények mellett, akár pusztulat rossz hitel konstrukcióval mobilitást vásároljanak? sehogy, soha nem is tehették volna meg. mégis megtörtént, zsinór párhuzam a lakáshitel. manipuláció és kényszer. ezek olyan mélyen gyökerező problémák, hogy ilyen kérdésekben az egyén felelősségét ilyen súlyozás mellett megkérdőjelezni nem fair.

              ui.: az epres menta a sauska rozéjával valami istentelen jó, ezt most találtam ki, nem reklámból szoptam. egyébként meg “endless summer”-t mindenkinek! 🙂

      • …amelyet úgy várnak, mint sült galambot, a tanult tehetetlenség miatt.

        Én nem azt mondtam, hogy vállaljon máshol munkát, bár ez is járható út, én mindig a lakóhelyemhez igazítottam a munkahelyet, hanem azt is hogy ha megvan a tuti munkája, tegyen meg mindent, hogy ne töltse a féléletét utazással és jövedelme felét ne kelljen autózásra fordítania.

        Egyébként a pályaválasztással is nagy bajok vannak, mindenki mint valami hobbiszakkört fogja fel, én ide jelentkezem, én meg oda, közben a hobbiban, amiből a szerencsések se mindig tudnak megélni, sem motivált, ellógja, kipuskázza, leszarja, húzza-halasztja a tanulmányai végét, aztán válogat, hogy ő aztán nem fog… a szülők meg tolják a lét, ha tehetik. Közben van egy csomó hiányszakma, meg hát meg kellene tanulni két nyelvet rendesen, meg rendesen írni, fogalmazni — ez a jómódú értelmiségivé válás útja. Íme a nemzet középosztálybeli nyomora. De kocsi kell!!!

        A Tomikristály meg, tátva maradt a szám, nem érzed? Nem a Tomikristály fog szódát gyártani, ő tönkremegy. Ha eluralkodik a mosószóda-láz, akkor előbb nem rendelnek a kisboltok, aztán a nagyok, akkor lejjebb viszi az árait, a minőség is szarabb, végül majd a piac rászorítja, hogy azt gyártson, amire a tömegnek igénye van, vagy bezár.

        És mindenhol a kritikus tömeg provokálja ki a struktúra változását. A bicikli a legjobb példa: a CM volt az ami átfordította a dolgot. A politikai akarat és infrastruktúra is fontos, de az nem a mezei polgár hatóköre, m azt tegyük, amit mi meg tudunk, ne mutogassunk folyton másokra, a Nagyokra, a Hatalmasokra, ez annyira provinciális.

        A családon belüli erőszak ügyében húzáson-halasztáson, mulasztáson, vakvéletlenen és tahóságon kívül a kormánypárt olyannyira nem tett semmit, hogy nem is értem, ezt mire mondod, követtük, hogyan zárja ki a szakma érdemi részét a törvénykezés az előkészítésből, és ami lett, a nagyon hát… őőő.

        • Nem ez a központi téma itt, de a puskázáshoz kapcsolódnék, nagyon örülök, hogy ez is szóba került. Múltkor hosszú vitába keveredtem, amikor egy asztalnál ültem három felnőtt emberrel, s ők azzal büszkélkedtek, hogy már a második évet tapossák az egyetemen, s még egy percet nem tanultak. Nem az első diplomájuk lesz ez, hanem a sokadik. Majdnem leestem a székről. Egyébként meg halálosan büszkék rá, hogy ilyen sok diplomájuk van… Célotok van vele? Vagy csak jól mutat a cv-ben? Hobbi? Akkor miért nem csináljátok? Van munkátok, megéltek, annyira nem érdekel, hogy elolvasd az anyagot, akkor miért csinálod? Nem voltam soha nagy puskázó, kivéve a matek érettségit gimiben, s talán elfogadom, ha valaki egyszer-egyszer puskázik, de egyetemen ne puskázzon senki. Ott azt tanulod, ami érdekel, főleg a sokadik szakon, képzésen. Ha nem tud tanulni, ha nem nyitott a témára, ha nem akarja a majdnem legmagasabb szinten tudni, akkor ne járjon oda. Az egyik még mártírkodott is, hogy ő sokat dolgozik, s így milyen nehéz, nincs ideje készülni, stb. Akkor halassza el egy olyan időszakra, amikor rá fog érni. Vagy válasszon olyat szakot, ami érdekli. A legszörnyűbb, hogy így is lehet egyetemre járni. Azt mondták, hogy kell a cv-be a három diploma, s nem értették, hogy pont azért kell bele, mert ők is oda járnak, pedig nekik nem kellene.

        • tátva maradt a szád? nem érzem? nem, nem érzem, mert ez csak azon múlik, hogy a tomi kristály gyártói hülyék-e vagy sem. ha akarnak eladni, akkor gyártanak mosószódát. azért van az a sok marketinges, hogy ezt kitalálja, mielőtt tönkremegy a cég. a piaci igények felmérését.
          és nem értem, hogy hogyan jön ide a puskázás, a tanulmányok. hogy valaki nem hajlandó ezt dolgozni, ha dolgozhatja azt is. akkor meg az a baj, hogy igénytelen és kompromisszumot köt.
          provinciális? tényleg? az, hogy szerintem nem fog kétmillió ember biciklizni, ha nem épít az önkormányzat bicikliutat, csak az az ötvenezer, aki elkötelezett? tőlem legyen az. lehet, hogy én vagyok túlérzékeny, sőt, valószínű, de nekem ez itt már túlmutat a békés elvi vita keretein. olyan, mintha sokan taposnánk egymás tyúkszemein. maradok a legnagyobb tisztelettel /komolyan/.

          • utóirat, a családon belüli erőszakról:

            “még ha látszatilag is, a nagypolitika kénytelen volt megmozdulni. képmutató és álságos ami most folyik ezügyben, persze, de nagyságrendekkel több ember tud róla, és sokkal inkább napirenden van a téma. egyes emberek és kisközösségek kezdték el, az ő hatásukra történt, mégis, ha a politika – varga istván böffenésével akaratlanul – nem szól bele és kezdi el úgy-ahogy alakítani, akkor ugyanott marad, megrekedve a kisközösségben. most félreértés ne essék, nem gondolom úgy, hogy amit a magyar politika most ezzel csinál, az jó. de mégis valami ilyesmi az útja.”

            ezt mondtam, nem pedig azt, hogy hű de jó az, ami ezügyben történik.

          • Olvasd el az eredetit abban nagy bakugrásvolt. Tehát nem a Tomikristályon múlik, hanem a vásárlói döntés összeadódó erején, meg a médiatartalmakon, a kialakult szokásokon (hozzá lehet edződni, normálisnak-kívánatosnak tekinteni az agressízv szintetikus illatot, engem a világból ki lehet vele kergetni), meg az áron.

            Sok százezren bicikliznek bringaút nélkül is, a legjobb és leggyorsabb egyébként a sima úttest, aztán annyian lettek és olyan öntudatosak, hogy elérték, hogy ne legyen kerékpártiltó tábla a Lánchídnál, fordítsák meg az Andrássy úti sávkiosztást, számláló a kiskörúton, BAM reggeli; Dél-Budán a rendőrséggel egyirányúkba behajtásról egyeztet a területi szervezet, gyom- és bozótirt az utakon, egyszerűen sarokba szorítja a hivatalokat, mennek, csinálják, nincsen sültgalambvárás. És közben kampányolnak a pirosozás, járdánbringázás ellen, olyan gyönyörű civil létforma, hogy elsírom magam.

            Kedden rádióműsor az autótlanságról!

            Ja, az előzőből kihagytam, hogy fél Magyarország házainak (és gyerekeinek)(el nem válásának) a forrása, a szocpol, ami matt eladhatatlanok hosszú évekig a házak (tilos), jól odabasz a társadalmi mobilitásnak, munkahely közelébe költözésnek. A szocpol a munkanélküli régióban elég egy fél, egyharmad házra. Sokra mennek vele. Persze, hogy kell a kocsi.

            • “Olvasd el az eredetit abban nagy bakugrásvolt.”
              azt idéztem, szó szerint.

              “Tehát nem a Tomikristályon múlik, hanem a vásárlói döntés összeadódó erején”
              azért írtam, hogy összeér. mert a vásárlók kényszerítik ki, de a tomikristály csinálja meg, és ha nem csinálja meg, akkor ugyanott vagyunk.

              “elérték, hogy ne legyen kerékpártiltó tábla a Lánchídnál, fordítsák meg az Andrássy úti sávkiosztást, számláló a kiskörúton”

              igen, elérték. én is azt mondom, hogy kell a civil erő, mert eléri. de ha az önkormányzat nem csinálja meg, akkor nem lesz megcsinálva. így értem, hogy összeér.

            • Hetente néhányszor a Városligetben futkorászok, és eddig nem tűnt fel, de legutóbb, csütörtök kora reggel, a Magyar Kerékpáros Klub (országos) rendezvényét bámulva (http://kerekparosklub.hu/bam/rekord-ido-alatt-elfogyott-4000-kakaoscsiga) (trolira várva) megdöbbentett, hogy sokan, nagyon sokan tekernek reggelenként keresztül a Városligeten (is).
              Én is úgy vélem: várhatunk tátott szájjal a sült galambra, de jobb, ha elébe megyünk a sült galambnak. Hamarabb jóllakunk.

              A hazai bringás mozgalom alig több mint tízéves. Sok, nagyon sok eredményt értek el, és magát gerjesztette a folyamat: azért tudtak a bringás civilek eredményt elérni, mert sokan voltak (a mai számokat tekintve kevesen, és mégis! – elég volt összeszerveződniük), néhány kiharcolt eredmény után még többen lettek, aminek következtében újabb eredményeket sikerült elérni, még inkább megismertetni a bringázást a szélesebb városi közönséggel, akik közül sokan nyeregbe pattantak, stb. Ha az önkormányzattól bicikliutat vártak volna a hős ősök, akkor ma sem lenne semmi. De van! És nem azért, mert a politika fontosnak tartotta volna, hanem mert sok kis állampolgár együtt fontosnak tartotta.

              Hasonlót gondolok a Tomi kristályról. Minél többen használnak mosószódát, annál kevésbé fogják tudni lenyomni “a torkunkon” a Tomi kristályt. Hogy átáll-e a Tomi mosószóda gyártásra, amiatt ne fájjon a fejünk! 🙂

              Kedden hallgatjuk a rádiót!

  47. Érzek némi intoleranciát a máshogy élők irányába. Én képtelen vagyok elvi síkon beszélgetni, mert azt hiszem főleg, amit megéltem, tapasztaltam, láttam, így tanultam. Amit nem, az esetleges. Elképzeléseim lehetnek, de abszolút tudásom nem. Statisztikák, kimutatások és tanulmányok alapján sem hiszem, hogy teljes értékű ítéletek születhetnek. Érdekek és egyéni/réteg látásmódok, módszerek függvényei. Magamból kiindulva tudom, hogy nem mindenható az ember a saját sorsa felett, vannak kényszerpályák, bármennyire nem hittem benne valamikor, de az élet gyepál, és néha qrvára nem könnyű, és vannak helyzetek, amikor muszájélet van. Persze, lehet a múlt tévedéseire meg hibázásaira bökdösni, de senki nem született egyből bölcsnek és világátlátónak. HA tudtam volna.. mert tudta a fene.. Akkor is okosnak hittem magam, meg ma is, de ma már több tonna gyepálással a lelkemben vagyok okos és máshogy, és majd meglátjuk, mi lesz 5-10 év múlva. Senkit nem szeretnék bántani, csak néha emlékezem saját magamra, amikor öntudatlan sztereotípiák alapján alkottam véleményt, könnyedén és hittel általánosítva, aztán meg hirtelen egy élő példa lettem, és igencsak meg tudtam hökkenni. Értem, hogy itt általánosságokban beszélgetünk főleg, én meg a ló túloldalán vagyok, de érzékenyen érint a nem igaz, hogy nem tudná másképp. Van, hogy nem tudja. mert nem elég szép, nem elég okos, nem elég felvilágosult, nem elég független, nem elég ügyes, nem elég családos, nem elég farkas, vagy egyszerűen foglyul esik. Most idegesít, hogy nem tudom igazán megírni, megint csak személyesben vagyok, és némiképp témán kívül.

    • Értem. Biztos az alternatív gimnáziumom teszi, hogy kamaszként is nagyon kritikus voltam, meg a családi, autótlan-nagyrészt tévétlen minta. Mélyen megértem, és nem a statisztika ihlette ezt, az csak mankó (a saját szemszögünk nem elég ahhoz, hogy közösségi felelősséget tudjunk vállalni), de nem tagadható, mennyire romboló, ha mindenki egyesével autózik.

  48. Visszajelzés: érvelési stratégiák 3. — vizet prédikál | csak az olvassa

  49. Valami olyan rendszer kellene galaxis szinten, amiben mindent úgy áraznak be, amennyibe az ténylegesen kerül a társadalomnak. A biozöldség meg a biopamut lenne a legolcsóbb, tehénlepénnyel fűtenénk; a fegyver, a kóla és az atomenergia a legdrágább (ja, és a sültkrumpli). Persze ismerve a kismagyar valóságot, itt egyből státusszimbólumként lóbálná a stukkert az oldalán az úri közönség, és még jobban virágozna a feketepiac. De naiv utópiának azért jó.

  50. A bejegyzés innen indult:
    “Az autozas, az internet, a mobil belevisz olyan logikaba, ami uj szabalyokat diktal. Lehetne peldaul ovatosan vezetni a te ervelesed szerint, hiszen az auto csak eszkoz. De nem lehet, mert ha egy tonnas sulyu eszkoz otvenre vagy hetvenre gyorsul, es odaugrik akar csak a mokus, aki ezzel nem szamol, maris kiderul, hogy maga az ekkkkora eszkoz a gond, a paradigma. Az emberi idegrendszer sem szamol ezzel az orokos keszenlettel. Gyulolom ezt a gogot, amellyel a technikai ujitasok csakis udvosek lehetnek, ez korlatoltsag, felelotlenseg es ma, 2013-ban mar nevetseges onhittseg is. Tele vagyunk talalmanyokkal, amelyekrol a kezdeti es latszolagos elonyok utan szegyenkezve el kell ismernunk, hogy csuf zsakutcaba vittek minket, es rengeteg pusztitast okoztak. A logikad tipikus, de en a fejemet fogom tole.”
    https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/04/18/majd-csorgok/#comment-22376

  51. Magániskolába jár a kisfiam. Ő az egyetlen az osztályban, akinek van bkk bérlete. Ufónak néztek, amikor mondtam, hogy az osztályfőnök neki nem kell, hogy jegyet vegyen a közös tömegközlekedéses utazáshoz. És voltak, akik 9 évesen még sosem utaztak villamoson, héven. Ennyit még a gazdagok “ökológiájáról.”

    • ez az újságírónő jutott erről eszembe, régi sztori, de tanulságos:
      http://divany.hu/poronty/2012/02/28/az_anyuka_aki_magara_haragitotta_amerikat/

      van egy nagyon is elterjedt tévképzet: akkor vagyok jó anya, jó szülő, ha vigyázok rá. megóvom őt. és ez határtalanná vált mára.

      Éva írt erről: a meleg garázsban, meleg autóba beszálló gyerekek, akik az iskola kapuja és az autó közötti 23 és fél métert teszik meg gyalog. akiknek nincsenek évszakok, szelek és esők. akiknek a természetjárás a kötelező jószülőség része. és még sorolhatnám

  52. Telefonom van, de szinte mindig repülőüzemmódban tartom. Nem okoz gondot megfeledkezni az eszközről. Autóm nincs, vezetni sem tudok, az autó csábítása kilőve. Házasodni nem akarok. Gyerek nincs, nem nyaggat, hogy “ez is és az is kell”.
    Szánalmas, hogy mennyire meg akarunk felelni a közösség nyomásának és senkiknek érezzük magunkat gyerekként a többiek közt, ha ez vagy az nincs. A rongyrázás, az osztályharc, a tárgyaktól remélt kivagyiság már zsenge korunkban megjelenik és megront minket. Szerintem az élővilágban embernek lenni a legrosszabb. Túl sok illúzió és hazugság kering az elménkben.

  53. NEkünk nagyon sokáig nem volt kocsink, bicikliztem, élveztem. Akkor fordult a kocka, mikor 3 igen kicsi korkülönbséges gyerekem lett ÉS visszamentem dolgozni. Mi viszonylag mindenhez közel lakunk: munkahelyem akkor 2 megálló, ovi mellette, bölcsi +1 megállónyira. Napi minimum 2 órát közlekedtünk/gyalogoltunk. Ez csak az intézmények_munkahely-lakás táv volt, vásárlás minimális, a ház környékén.

    Aztán lett kocsink és felszabadult egy csomó időm, simán lehetek 8 órás és még be is tudunk vásárolni, gyakran eljutunk kirándulni és a heti 3 sport is belefér.
    A gyerekek hidegben is járhatnak usziba, egy már versenyez is (nem mellesleg verseny sokszor nem helyben van, igen erősen ajánlott, hogy szülő legyen ott, de a versenyzői busszal nem mehet).
    Már ötünknek kellene bérlet, a havi benzin jóval kevesebből jön ki.
    Útközben mesét hallgatunk, beszélgetünk.

    Amíg a tömegközlekedés olyan, amilyen, nem alternatíva, hanem kényszermegoldás.

  54. Visszajelzés: gépernyőhöz tapadtak | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s