Van nekem meg persze a spanjaimnak, igaz-e, Dórám, Balázs, igaz-e, Réka, Kata, Csilla, Eszter, Mau? néhány vesszőparipánk. Mindig ellenzékben vagyunk, tök fárasztó. Mondogatjuk, éljük, jó nekünk. Érvelünk, hasztalan. Kísértetiesen hasonló a folyamat, amely lezajlott ezekkel.
Nekünk reveláció volt. Bővebben…
melléknevek sorozat 18.
ez is összetett szó: az első tag melléknév, jelzője a másiknak, és az összetétel -ú/-ű képzővel van ellátva — a tövet, az összetett szót nem használjuk
ellágyulok az -ú/-ű képzőtől
Tekintélyes mennyiségű nagyvonalúság kell ám a létezéshez.
A túléléshez és a kiteljesedéshez is. Ahhoz főleg.
Először is: vállvonás, engedékenység kell. Leszarás, önélmény. Az az élmény, hogy mindegy a másik, nem ront rajtam, nem lóg a látóterembe, mert én a magam dolgaival foglalkozom. Nem ő a hibás, és nem tőle függ a jóllétem. Enyém a felelősség, a meló és az öröm is. Nem figyelem, nem lesem, nem foglalkoztat. Ha jön felém, odafordulok, igyekszem örömömet lelni benne. Ha nem jó nekem a jövése, leengedem a kezem.
Van, aki szerint ez önzés, önfejűség. Bővebben…
Mi szülők évente négyszer-ötször-tízszer teljes felelősséggel, néha fejvakarással döntünk abban a kérdésben, hogy mit vegyen fel a gyerek, ha alkalom van (mínusz a hányós-fosós vírus miatti ünnepmegúszások).
Nemzeti ünnep, szereplés, esküvő.
Én nem gondolom, hogy az ünneplőbe való öltözés ósdi és korlátozó, költséges szokás, külsőség, amelyet csak intézmény kényszerít ránk. Ellenben remek alkalomnak tartom értékrendünk átadására és sarjaink ízlésének formálására.
Szerintem ünnepre rendesen felöltözünk. Bővebben…
melléknevek sorozat 17.
összetett szó, főnév és képzett melléknév tagokkal
Én sokáig hittem, hogy a test mint finomhangolt, tökéletesen működő szervezet, az evolúcióban fényesre csiszolódott üzem pontosan tudja, mire van szüksége, és jelzi is.
Nem véletlenül éhes az ember, nem véletlenül fázik, nem véletlenül tárol zsírt a csípőjén. Oda kell figyelni a jelzéseire, követni, és akkor minden helyreáll.
Most azért árnyalódott ez. Mintha megértettem volna.
Hogy mi volt eddig, mit tettem, mit mulasztottam, mivé torzultam, és hogy mi lehet mégis, testemből, közérzetemből ennek ellenére. Hogy nem reménytelen, mert jók az adottságaim, és a testem megbocsát, de kemény meló.
Azért “kell” most természetellenes és intenzív dolgokat csinálnom a testemmel, mert Bővebben…
Itt a blogon nem volt nőnap. Nekem a nőnap: félmosoly. Tisztelet azok iránt, akik idejében ez még nem virágot és a tündérarcú, sütisütő nőknek való álságos hízelkedést jelentette. (Ezeket a nyúlós köszöntéseket a leginkább megint úgy kell érteni, hogy jó lenne már valakit megdugni, hogy a csendes ingyenmunka és a reprodukciós szolgálat jól jön a társadalomnak, és még van egy kis múló bűntudat is a sok bántásért, erőforrás-felélésért, sunnyogásért. És vn még a kötelező programmá tett munkahelyi, iskolai köszöntés.)
A nőnap nekem nem ünnep. Mert egész évben nőnap van, ha kiállsz az életedért. Viszont március 8. apropó arra, hogy mások, akiket szívesen olvasok (vagy nem), elővegyék a nőtémát.
Nőnapon a virágládáimban kapirgáltam, felfűrészeltem egy köbméter tüzelőt, összesöpörtem egy tonna fűrészport, mezítláb és sortban ugróköteleztem felfrissült teraszomon, és szarvasgombás metéltet ettem. Nem írtam posztot se.
Nem volt a blogon One Billion Rising felhívás se, és nem is mentem el idén.
Elismerem a szervezők munkáját. Minden szó és tett fontos, jó látni, ha érzékenyedik a közbeszéd, ha egyre több a reakció az erőszakra vagy a(z egyre gyomorforgatóbb) szexista médiatartalmakra, például.
De miért, miért van az, hogy engem régesrég jobban érdekel a mozgalmi nőiségnél, hogy le tudok-e menni hídba. Egy éve meg a hunyt szemű mámor érdekelt. A saját életem.
Elfáradtam? Bővebben…
Na, ez még mereszti a hajhagymáimat (de amúgy az jót tesz a vérkeringésnek). Okos, kompetens emberek is, amikor állást foglalnak a nyilvános térben, rendre azzal jönnek, hogy ők mit szeretnek, mit nem szeretnek. Azt mondják: Nem bírom Liptay Claudiát. (És akkor mi van? Ő se bír téged, ő viszont a létezésedről sem tud.) Szimpatikus ez az új földrajztanárnő. (Az, hogy veled kedves a folyosón, és okés a frizurája, semmit nem mutat meg a pedagógiai tehetségéből.) Utálom a bringásokat. (Nem kell szeretned a bringásokat, viszont élni kell őket hagynod, és belegondolni, hogy tömeges jelenlétük mennyit könnyít a városodon.) Én igenis járok masszázsszalonba, kézi levezetéssel, és szerintem ez tök jó. Bővebben…
Ezt kérdezem magamtól. Telik az idő, mi tagadás.
Öregedésről itt is írok: az évek meg csak telnek
Mikor lesz az? Megérem? Mikortól leszek öreg?
Százéves az anyósom. Bővebben…
És még az a csodálatos az intenzív sportban, kedves barátaim, ha nem unjátok még, de hát biztos nem, hogy ez nem öngyötrés és nem mechanikus föl-le, ki-be, lépés-lépés-lépés, noha persze az is, hanem egy gyönyörűségesen koncentrált, intenzív belső állapot.
Ó, ez az egész rég nem rögeszme-alapú, hogy elhatároztam, és akkor nyomom, mert kell, mert a belső lágerem őre vagyok. Vagy valami cél reményében: szar, unom, utálom, de csak így lesz lapos a hasam vagy kisebb a seggem.
Most már hív az erdő, az izomfeszülés, a terem. A turmix, a szaunabágyadás. Bővebben…
És ezért, légy szíves, ne ismételgesd.
Eltelt azóta tíz év ugyanis, hogy igazad volt. Bővebben…
Sokat gondolkodtam, mi tartja vissza tudatos, képzett, erőforrásokban bővelkedő, nem bántalmazott nők tömegeit attól, hogy jobban éljenek.
Mert amúgy olyan jól élnek. Tényleg.
De nem boldogok.
Tényleg a párkapcsolati egyenlőtlenség? Az anyós? A generalizált szorongás? A téli depresszió, a pajzsmirigy-alulműködés? Az információhiány, a hitetlenség? Az SNI-s gyerek?
A saját szerepük, amelynek foglyai?
Van a Noémi.
A Noémi azt meséli nekem, teljesen befagyott az életébe. És szeretne virulni, és kulturális élményeket, és sportolni, pezsegni, inspirálódni. Bővebben…
melléknevek sorozat 16.
ez is neked
A gyerekeink ráragadtak a kütyüikre.
Ez borzasztó. Ál-életet élnek. Mafla állapotfrissítésekkel, csücsöri képek posztolásával, egymás véleményezésével, cseteléssel, közhelyes mémekkel, idióta játékokkal töltik a drága fiatalságukat, amikor pedig karikázhatnának a szép időben az udvaron, vagy játszhatnának macskabölcsőt is. A jó levegőn. És ott az a sok szép képzőművészeti album is a polcokon! A Jókai-összes és más, erényfejesztő és jellemformáló olvasmányok! Bővebben…
Azt ígértem, negyedévente közzéteszek egy ajánlót a blog javából, tehát az eltelt három hónap legjobb írásaiból. Az általam legjobbnak tartottakból, amelyeket több hét után is jónak érzek, és a legnagyobb hatásúakból, mert a közönség kegye és tetszése nagy hatalom.
Ezek voltak a legjobb őszi írások:
November közepe pedig óta ezek voltak a hájlájc tehát.
500 fölötti facebookmegosztást hoztak a következő írások:
az évek meg csak telnek, öregszik a női test is, és? 524
je ne suis pas charlie, mert európai önigazolásnak érzem, 608
a csönded is tanít, nem csak az, amit a gyereknek elmagyarázol, 1000 fölötti
megbuktam, kivagyok a farsangtól, a hátsó lépcsőn osonok, letolnak folyton, 990
Nekem ezek a kedvenceim:
meg még az is van, ez nyelvileg sikerült, kis személyes abszurdumok, “amióta az ajakfeltöltés gondolatát végleg elvetette, ami könnyű úgy, hogy soha fel sem merült benne”
ez is ugyanaz: a lelki bántalmazás sem jobb a fizikainál
feleségimport, igen, úgy hozzák szegényebb országokból, akkor kussban van
kiábrándult, kis paródia arról, hogy az emberek gonoszak, de az állatok hűségesek
a moccanás odalent, avagy nem bután kívánkozunk és nem vetjük rá magunkat mohón
miért is nem élünk egészségesen? okok és kifogások — magadra ismersz
megcsaltál ezerszer, miért, miért a szex a nagy bűn?
most akkor én mit tolok? a test fontos, izomzatom nő, de nincs ez ellentmondásban a sokféleség tiszteletével és a feminizmussal?
ugyanaz, nőbe’, avagy az elnyomottak válasz-erőszakja nem a szabadsághoz visz közelebb
hogyan kezdjek bele?, ha szeretnéd jobban érezni magad a testedben
Ez megosztó volt:
nem lehet kiérdemelni 2., arról, hogy hiába vagy szép és jó, hiába igyekszel, nem ettől maradnak melletted
Jó keresgélést, és tájékozódjatok a címkékre kattintva is, ha valami érdekel!
Legközelebb május végén jelentkezünk kis rezüménkkel.
Ilyen alkat vagyok, mondogatjuk.
Én ilyen vagyok, ezt is mondjuk. (Én már nem változom. Én nem tudok …ni. Sosem sikerült, ha.)
Nem szeretek úszni, ezt is. Nem is szoktál. Bővebben…
…címmel jelent meg a Le Monde Diplomatique kiadásában, a Francia Intézet támogatásával egy baloldali–feminista kötet, amelyben külföldi szerzők tanulmányai, interjúk és néhány magyar írás is szerepel. Nagyon izgalmasak a globális témák, az egyik interjú egy muszlim feministával (pontosabban: női reformerrel) készült, van szó gyarmatosításról, gazdaságról, prostitúcióról. A kötet végén infók: linkek, szervezetek. Én egy szubjektív, összegző utószó-szerűt írtam a nők mai helyzetéről és a feminizmus feladatairól.
Tegnap számot vetettem az életemmel. Babadávid most középsős, 2016-ban vagy 2017-ben lesz elsős.
És onnantól MÉG TIZENKÉT ÉV minimum, amikor bármelyik tanévbeli napon, bármikor érhet olyan élmény, ami már egyébként is évek óta szokott: megjegyzés, avagy üzenet, jelzés, beírás, telefon jő, eleve gyomorgörcs, amikor látom az intézmény számát, és mennem kell, beszélnünk kell, és ki fog derülni, hogy rossz a gyerekem, és én is rossz vagyok, vagy épp a gyerekkel nincs is baj, de az nem lehet, anyuka, hogy maga nem és mindenki más igen. És érdemjegy van, felvételi van, és minden szülő megoldja, anyuka, és a gyerekem jövője a tét.
Két év múlva kezdődik ama tizenkét év. Én már nem fogok menstruálni, amikor ennek vége lesz, és hamunak mondom a mammut is. Bővebben…
A tegnapi bejegyzés folytatása.
Én diagnózisokat sejtek és írok. Tudom, hogy fájdalmas, tudom, hogy felkavaró. Nem ismerem az életedet, nem ítéllek meg, te pedig ne kérdezd egy ismeretlen bloggertől, hogy hova és hogyan mozdulj az elrontott házasságodból. Nem tudom. Nem tudom azt se, hibás vagy-e és pontosan miért húzódtak el tőled vagy csaltak meg. De érzek valami nagy női önigazolást, és szerintem ez nem segít a nőknek.
Nincs eszközünk arra, hogy a másikból kiprovokáljuk a nekünk megfelelő társat. Fél szemmel akkor is a meccsre sandít. És ha neked a meccs rendben van, mert te jó fej leszel, akkor meg meccs után elvonul ledőlni. Mindig lesz valami kompromisszum, mindig elhúzódik az emberünk, mindig azt éljük meg, hogy nem akar velünk lenni, miközben mi vele szeretnénk lenni. Nem azért, mert ilyenek a férfiak, hanem mert ilyen az ember, és a férfinak történetesen elég sok minden meg is engedi, még pontosabban: sok tényező működik biztatólag, hogy olyan legyen. Néma, magának való, élményt nem a kapcsolatában kereső. Bővebben…
Folytatom a tegnapi gondolataimat, mert hajnalban ömleni kezdtek ezek a mondatok. Remélem, el tudom kapni azt az árnyalatot, jelleget, mert erős és világos volt. Mint mindig, amikor épp nem tudom leírni.
Azt akarom ma elmondani, hogy nem érdemre megy. Bővebben…
melléknevek sorozat 15.
egy befejezett melléknévi igenév, amely melléknevesült
Ebből a világból ami iszonyatosan, éhesen, korgó gyomorral hiányzik: az ember, aki elégedett.
Őt nevezik önelégültnek, kompromisszumképtelennek, de az ő hiányában ilyen gyenge és nyafogós, kisstílű és másokra nehézkedő minden. Nélküle elmarad a tavasz, nincs adófizető, teljesítmény, segítő kéz, se ígéretes színitársulat, se újrakezdés.
Nélküle, aki nem a mannára vár, hanem nekiindul. Nem terheli a világot önmagával, a bajával, nem reklamál és sérelmez és nem ró fel és hajt be és nem torol meg és nem vezet le. Nem másokat figyel, nem viszi el az energiáit a viszonyulás, a saját ügyei kötik le.
Ó, nem a “szépen éltek” behízott gőgjére gondolok én. Bővebben…
A hazai kulturális újságírás szívesen és élénken ujjong, kesereg, húzza le és rántja fel a rolót, temeti vagy ünnepli a magyar filmet vagy épp focit, hirdet általános érvényű tendenciákat, és akkor ezeket a kész állításokat görgeti évekig, változatlan megfogalmazásban. Miszerint a Skandináv, Különösen A Dán Film, Az Aztán…!, meg hogy Végre Leáldozott A Lila Művészfilmek Napja, És Vannak Szerethető Vígjátékok (vö. még: Dúdolható Slágerek), meg hogy Erős Osztály Végzett A Színműn, Friss Tehetségek Özönlötték El A Világot Jelentő Deszkákat.
Most az az aktuális állítás, hogy újraéledt a tetszhalott magyar film. Bővebben…
Meg kell mondjam, engem a nem-elég-árnyaltság, a félműveltség (avagy: a valamelyes műveltség szorongó, offenzív, mások elleni bizonygatása) is zavar annyira, mint a képmutatás, a hatalmaskodás, igénytelenség.
Rám szólnak időnként, hogy ne használjak idegen szavakat, mert az nem szép, sőt, nem helyes. Valóságos fóbia ez az idegen — vagy annak gondolt — szavaktól.
A para forrása a tanítónő, megint. A nem elég képzett, ám szorgalmas, megfelelésre alapozó tanítónő, aki egyformára nyesi a gyereklelkeket. Igen, az, aki azt mondta, hogy éssel, háttal nem kezdünk mondatot, és hogy nem szabad csúnyán beszélni! Hát dehogynem.
A tanítónők, sajnos, sok fölösleges szorongást és szakmaiatlan tévedést beléplántálnak a gyerekekbe, akik enélkül boldogan és önfeledten beszélnének. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 