meg még az is van

Van az, hogy az ember racionalizál. Nem épp logikus döntései meghozatalakor és aztán már mindig, megnézi a dolgot egy másik szemszögből. Ahonnan tetszetős, onnan, hát nyilván.

cropped-uzsonna.jpg

Ha például elkötelezett ökolány, mert persze, mégpedig az önmérséklő fajta, nem pedig a napelemet telepítő vagy a biokozmetikumot házilag keverő, és felméri, hogy van ugyan otthon kereken hétszázhetven szatyor, ám ezek jelentős része szakadt fülű, vonalkóddal is ellátott, immár citromtalan, átlátszó nejlon (kutyakakinak kitűnő), más részében leginkább öltöny avagy fellépőruha szállítható, és van még a pocakos Micimackó a havas fenyő mellett műfaj, papírból, mindenesetre nem vitt magával sem ilyet, sem olyat, és ezért vesz az Alexandrában, megint és mindig, a váratlanul súlyos, új kötet esővédelme érdekében egy közepes méretű szatyrot, negyven, basszameg, negyven! forintért. Ám ekkor előre eltervezi a tékozlásból mégiscsak eredő hasznosságot, tudniillik hogy ezt — újrafelhasználás! — hogyan simítja majd a narancssárga konyhai szemetesébe, valamint viszi is ki időben, hogy szokatlanul rendezett kis szemete legyen, amely büszkeség a szomszédság előtt is, természetesen és legelsősorban, ámbátor nyújt (nem, nem ad! nyújt!) egy speciális fajta, önálló, azaz szomszédfüggetlen belső jóérzést, mi több, öntudatot is kétségtelenül, csakúgy, mint a cizellált szórendek, a hátravetett jelzők meg a modoros módosító- és határozószók használata, és ezen felül még módosító- és határozószó gondos megkülönböztetése is.

Vagy ha eleget szívott már ónos esőben, sáros avarban, fáradt gyerekekkel, négy szatyorral biciklin, sikoltó V-fékkel, és rá is szóltak, hogy azért tényleg illene háromnegyed kilencre beérni, anyuka, és akkor azon a hétfő reggelen, amikor kettétörnek a fák, de percenként ám, mert minden egyes ágbogra ráfagyott az eső másfél centis kéregként, taxit hív. És akkor gyors számítást végez, hogy ha úgy élne, mint mások, tehát egyáltalán megtanult volna vezetni, plusz ír viszki a vizsgáztatónak, gyakorlóórák, lízingelt kocsi, akár csak egy Suzuki, benzin és felelősségbiztosítás, ötévente totálkár vagy autólopás, akkor az mennyi pénz lenne a teljes életére vetítve, meg havonta, és ehhez képest, vagy épp ugyanennyi léből hányszor taxizhatna oviba vagy a cébéáig. Komolyan elvégzi ezeket a számításokat — a fejszámolás agytorna, és csak szándék meg rutin dolga, valamint éppúgy nem látszik, mint a hüvelytorna a négyeshatoson –, és felmerül benne, hogy akkor még spinningelhetne is óradíjért ugyanezért a seggért — na, nem. Ettől megnyugszik, és eltökélten fázik tovább, meg sározza az oly gondosan ápolt nadrágjait térdig.

Vagy az is van, hogy egyszer, egyébként pont azon az áprilisi napon, amikor a szemközti asztalnál Jézus Krisztus másfél órán keresztül basztatta az okostelefonját, a Menza jobb szélső női vécéjében talált a kicsiny fémszemetes tetején egy öteuróst, és azóta is mindig ott pisil (az előbb is), és nézi, hogy most nem-e. És nem érti, ez hogy lehet. Hát volt akkor is, tehát ez létező eshetőség. Esetleg egy tízes, vagy egy ötszázas, mert hogy újra egy ötös legyen ott, hát annak a statisztikai előfordulása igen csekély.

Vagy hogy amióta az ajakfeltöltés gondolatát végleg elvetette, ami könnyű úgy, hogy soha fel sem merült benne, és beszerzett az Ó utcai sminkboltban egy kámforos, ajakdúsító Carmex ápolót, azóta úgy érzi, minden más, az egész világ, Budapest fölött az ég, a Liszt Ferenc tér és az ajka bőre is, főleg az. Ha dúsabb nem is.

Van az is, hogy megszólal benne egy szöveg, egy Örkény, tegnap épp Az állva maradás joga, és annak a szerkezetét összetartó fordulatok, és azokat, mintha kötőszavakat, beleírja a bejegyzésébe, és azt is reméli, hogy valaki rájön erre, és nem is kell, hogy megírja, csak tudja, ennyi a lényeg — tudja valahol, ott, ő, és én meg itt, és persze megint máshol meg az árkos szemmel és felemásan mosolygó Örkény István, és persze János, aki minden ilyet tudott, csak ő, meg én, meg az ismeretlen olvasó, és persze Örkény István. És mindenki más eléggé mindegy — ezek a létezés gyémántos pillanatai.

Van az ember ingere, hogy mindig valami eredetit mondjon, a katedrán, meg az államtitkárszerű ismerősnek különösen, de pincérnek is, hogy aztán, amikor megütközve bámulnak rá azok, akiknek a kiszámíthatóság fontosabb, mint a játék, elkönyvelje, hogy a világ bornírt és kellemetlen közhelygyűjtemény. Azonban egy-egy delikvens visszamosolyog, megjegyzi, megfelel, és akkor megnyugszik mégis, hogy lehet ezt, ezt is lehet, csak kockázatos.

Vagy hogy van ez a szájfény, a Clinique csodája, a Chubby Stick Baby Tint Moisturizing Lip Colour Balm, igen, amely a száj változó pH értékének megfelelő színű, és ezért az ember időnként a tükörbe pillant, hogy onnan megállapítsa, milyen a hangulata, amelynek megfelelően a pH változik, mert honnan tudná különben.

Vagy vannak a tükrök, tényleg, a tükrök. Van az otthon oly sima, tiszta arcot, rendezett szemkörnyéket, ívelt derekat és gömbölyű melleket mutató, és akkor az ember meglátja magát a wellness tükrében, pont ahol a még simább, íveltebb satöbbin munkálkodni van, egyébiránt szép eredménnyel, és úristen. Hogy ott mi van. Fény teszi? Tükör? Tudattartalom? Vagy tényleg megragyásodom, mire belépek oda? És aztán vissza?

Van az, hogy az ember azt gondolja, a gépi lottó, hát, az olyan bizonytalan, jobb az, ha kézzel ikszelget. Miközben tudhatná, hogy a kéttalálatosnak is kisebb a valószínűsége, mint annak, hogy e pillanatban épp hármasikreket vár (jaj, nem így akartam elmondani!).

Meg van az, hogy az ember a vadonatúj laptopját hisztérikusan félti, úgy véli, sőt, biztosan tudja, hogy mindenki arra pályázik. Ezek a szubjektív valóságok hogy ki tudnak türemkedni a világba! Első három nap mindenhová magával viszi — ezért 1,3 kiló, elvégre, lengeti a könyökhajlatában, míg szarik a kutya. A második héten ágyneműtartóba rejti, aztán a harmadik héten ottfelejti a táskájával együtt a biciklikormányra akasztva az ovi előtt, és (na, ez a durva) még csak nem is érez semmit, amikor visszamegy és természetesen ott találja. Senkit nem érdekel az ő laptopja.

És, de ez már igazán csak a kitartó olvasóknak, van az is, hogy az ember igen szexi, ám a tüdőcsúcsot is melegen tartó bugyit vásárol, amelynek széles gumiszegélye jólesően feszül a bordáira ebben a nagy hidegben. És ujjong, hogy végre, ez hát a megoldás, ez nem pöndörödik le! Hát ezért kell a minőség, és ezért kerül ennyibe. De mégis, megtörik a gumiszegély a jövés-menésben, ülésben, biciklizésben, és akkor még van egy kósza kétely, hogy harmincnyolcas méret lettem ímhol végképp, nem negyveneset kellett volna venni. Aztán a bizonyosság: nem a márka teszi, nincsen Porsche a fehérneműk körében sem; maga a világ az, aminek a lényege a lepöndörödés, és nem, nincsen válasz, nincsen megoldás. Nincsen egyben lejövő (fém) tejföltető és nem csöpögő sprotnikonzerv és nincsen tuti karácsonyfatalp sem.

Az emberiség nagy talányai ezek.

A második pisinél foglalt volt a szélső, a középső padlóján azonban hevert húsz forint. Otthagytam. Vannak az enyémnél sokkal nehezebb sorsok is.

24 thoughts on “meg még az is van

  1. Csak hogy a lényegre reflektáljak, mert sok minden eszembe jutott, de az idő kevés.
    Szal’ hogy mennyi a Jézus mostanában. Mer van ugye a hagyományos názáreti, “elöl ember, hátul papiros”, aztán egyet ismerek én is még az egyetemről, de annak tuti nincs okostelefonja, a harmadik pedig az, akit láttál a Menzán. Fú, naggyon durva. Most vagy ennyire sokan lettek, vagy a három között mégiscsak van azonosság, és akkor nem kis bajban vagyunk.

  2. A hegyen havazik? Itt már lassan a fákról is olvad a jég, igaz, a biciklit vállon kellett kivinni az utcából a letört ágak miatt. Nincs már mit letörni, hát leolvad. Az utcát feltakarították közben, ismét van áram, fűtés, víz a munkahelyen.

    • Hogy havazik-e? Nézd a híreket, mi van nálunk. Szombaton volt hó is, de leginkább fák százai törnek le a rájuk fagyott jégtől, törnek össze kocsikat, tetőket, útlezárások, a boltban áruhiány, katasztrófa sújtotta övezet. Van, ahol nincs áram, víz, és a cirkót is áram vezérli. Polgármesterünk szerint maradjunk otthon, a kertbe se menjünk ki, nem tudom, mit csinál, akinek gyógyszer, tüzelő, élelmiszer kell.

      • Hírek? Gyerekeim a “szomszédodban”, anyósomnál. Életveszély miatt nem engedték be őket az utcájukba. Itt hidegebb van, mint Pesten, de már leolvadt, ott még mindig?
        Cirkó: na ezért ragaszkodtam annak idején ahhoz, hogy kályha KELL. Nem fa-széntüzelésű kazán, mert a gáz kimaradás ritkább, áram meg ahhoz is kell. Munkatársam így úszta meg hétfőről keddre. A nappaliban, kandalló mellett aludtak.

        • Mi csak kályhával fűtünk, fával, egy nagy teljesítményű kandalló, 3 szobát (egyik a konyha) egybe nyitottunk, így befűti a picike fürdővel együtt. Szuper meleg van, a hátránya csak annyi, macera a fát vágni, és begyújtani.

          • Igen, fát azt kell vágni 😉 de kugliban hozzák, én olyan fát vettem, amivel inkább az a gond, hogy kevés benne a vastag, a kandalló pedig megeszi a vastag, görcsös darabokat is. Lényegében csak gyújtóst vágok, de azt is mértékkel, van itt mindenféle fenyő meg tuja ág, azokhoz nem kell gyújtós sem.

  3. Nincs mit tenni, az ilyen magas derekú bugyik mindig lepöndörödnek, akármit csinál velük az ember – csak a fizikai törvényeinek engedelmeskednek. Ha olyat akar az ember, ami nem mozdul el semerre, akkor a body a megoldás, de abban meg én mindig olyan bezártnak érzem magam…

    A tükrökkel szerintem pofátlanul csalnak a legtöbb ruhaüzletben, szinte mindegyikben vékonyabbnak látszom, mint az otthoni tükörben és a fotókon. Gondolom ez azért van így, hogy az ember előnyösebbnek lássa magán a ruhákat, és megvegye. Aztán beáll az otthoni tükör elé, és kapásból megbánja az egészet.

    Könyvvásárlás, hajj. Nagyon szeretek könyvet venni, akár újat, akár az antikváriumban, vagy kint a zsibvásáron, de most, hogy költözünk, hálás vagyok minden egyes darabért, amit nem vásároltam meg, így nem kell bedobozolnom, lehordanom, kocsira raknom és utána felcipelnem a negyedik emeletre. Rossz belegondolni, hogy a nehéz ládák tartalma mind ráférne a kettő darab Kindle-re. Fogadalmat tettem, hogy papírkönyvet soha többé nem veszek egyet sem, és maximum csak azért térek be a könyvesboltba, hogy megnézzem, mit érdemes letölteni.

    • “Ha olyat akar az ember, ami nem mozdul el semerre, akkor a body a megoldás, de abban meg én mindig olyan bezártnak érzem magam…”

      Nem tudom, mi a nevük, de vannak olyan garbók meg hosszú ujjú pólók, amik alul patentosak. Nem olyan szoros, mint a body, de ugyanúgy melegít. Én hidegben mindig ilyet hordok.

    • Nekem is volt ilyen fogadalmam párszor, legutóbb a 3e könyvvel való költözködésnél. El is szoktam olvasni a legtöbbet a boltban, nagyon igyekszem nem venni, így az utóbbi években nem vettem csak olyan max 20-at. De már rajtakaptam magam párszor, hogy a legmocskosabb fantáziáim arról szólnak, hogy újra útrakelek, és becsomagolás előtt gyorsan összeharácsolom az összes megkívánt és még olvasatlan könyvet itthon valamelyik boltban 🙂

      • Régóta nem vettem könyvet, bár járom a könyvesboltokat olykor, de olvasni könyvtárit szoktam. Erre legutóbb nem beugrott Saramago Káin c. könyve orvul a kosaramba? Csak a pénztárnál vettem észre 😉 muszáj volt kifizetni.

          • Nagyon. Pikk-pakk elolvastam, de asszem, fogom még többször.
            Én ritkán járok Libribe, vidéken nincs, nagyfaluba meg ritkán járok, akkor is célzottan általában. Mondom, én könyvtárazom. Igaz, a KV nálam nem szempont, rendes teát meg a legritkább esetben lehet ilyen helyen kapni, ha egyáltalán. Az az észrevételem, hogy a kifejezett teázók kivételével mindenhol azt hiszik, hogy a tea filterben terem, úgy szüretelik, vagy mi. Azokért meg nem vagyok oda. Teázókban meg könyv nincs – igaz, oda meg egyedül nem megyek, hanem beszélgetni.

  4. Pöndörödős bugyim nem volt még, igény sincs rá. Egyszer kölcsönkértem a legnagyobbiktól egy fogselyem típusú tangát az új jófenekű farmeremhez, aztán rájöttem, hogy vág, és nem szexi állandóan a fenekemben turkálni.
    Tükör: sokáig mindegyikben ragyásnak, kopasznak és narancsbőrösnek láttam magam, aztán érdekes módon itt a kedvesnél annyira szép vagyok az összes tükrökben! (Egyet direkt az én kedvemért tett fel, és még abban is.)
    Egyik cuncikának Kindli lesz a krisztkindli 🙂 , úgyis mindenkitől könyvet kapna, ennyi könyv árából egy felsőkategóriás cucc ára kitelik, összetarháljuk a rokonságtól.

      • Jogos, nekem a biciklin nagyon kell vigyáznom, hogy fennmaradjak, úgyhogy nem is forszírozom nagyon. Viszont túrázáshoz van két egészen magas derekú kordnadrágom.

      • Vannak ezek a remek kis nadrágra és pulóver alá húzható derékmelegítők. Olyan mint a csőtop, csak húsz centivel lennebb viselik.
        Bodyban én nem tudok pisilni és aztán felöltözve visszagombolni. De persze belátom, kell hogy legyenek nálam tehetségesebbek is e téren, különben nem lehetne eladni a boltban.

  5. Egy kedves barátom Nagykovácsiban tartja a frontot a házukban, a kutyák miatt. Fűtés nincs, az kevésbé zavarja, de víz sincs, mert hát ugye a szivattyú sem működik áram nélkül. Ilyenkor jön jól a magas hegyre való hálózsák meg a kis gázpalackos tábori kempingfőző. Jégcsap meg van elég, nem halnak szomjan.
    A kedves szombaton vett egy szánkót, én meg kinevettem, hogy úgyse lesz tél idén se.

  6. Visszajelzés: már megint miről maradtál le | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s