a férjem nem néz pornót

Ahha. Meg segít otthon. Nem is csal meg.

Persze, most mit nézel? Hát mondod, hogy nem. Most mondtad.

Meg reméled is, főleg. Én meg cinikus vagyok.

Valamint ő nem olyan. Kolléganői sincsenek. El se tudnád képzelni.

Vagy nem akarod.

Nekünk nincsenek ilyen problémáink. Nehogy azt higgye valaki. Én nem azért szólok hozzá vagy osztom meg a facebookon. Bővebben…

menjen csak, majd feltörlöm újra

Emlékeztek erre?

Ezt mondta az iskolai takarítónő, és mi elhittük, hogy neki nem számít, nem nagy ügy. A takarítónő nem morgott, mindig udvarias volt, mosolygott is, vagy ha nem is, semmiképpen nem csapta az arcunkba a mopot.

Ma felmostam, pontosabban ma is és elég alaposan felmostam a remek mikroszálas weleda felmosófejjel, és én aztán nem biztatok senkit mosolyogva átjárkálásra, még a kutya is kikerül a hűvösebbik erkélyre ilyenkor. Mint általában, előre szólok a nappalinkban játszó népes, 4-6 fős gyerekseregnek, hogy most van a történelmi pillanat, el lehet dönteni, kint vagy bent, mert nemsokára egy darabig át nem, senkinek, pláne ama talpakkal, amilyen ezeknek lenni tud. Pisilni kell? Szólj, és átemellek, de járkálás nincs, amíg föl nem szárad. Bővebben…

rossz fej lettem

Amúgy olyan jó fej lennék. Felszabadult, kedves, okos. Laza. Én egy fiatal nő vagyok.

Néha nevetek. Néha mesélek valakinek valamit, és érzem: a régi vagyok, az egyetemi, az áradó, a szellemes.

Néha áramütés a bőrömön. Lehet, hogy még mindig élek? Bővebben…

mert ilyen

A should, emlékeztek még? Milyen rég nem írtam a shouldról.

Hogy milyen legyen az a valami, milyennek kell lennie, mit szeretnénk, és azt hogyan kell elérni, és mi akadályoz abban, és akkor arról sokat és negatívat beszélünk, mert az a gond, azért nem megy, ki a bűnös, ki a felelős, és így akarunk valamit folyton, borzasztó. Vagy, ami szintén elég gyakori,  nem akarunk semmit, mert még az is nehéz, de egyes, jól megnevezhető dolgok hiányától szenvedünk krónikusan.

Akarunk, feszülünk folyton, és ezen én csodálkozom. Örök elégedetlenségben mindig ellene menni a történéseknek? Minek?

Hát hiszen a dolgok történnek. Izgalmas és bölcs dolog csak várni, figyelni. És ha helyzet van, lelkes igennel reagálni.

Te meddig izmosodsz még? Nagy izmokat akarsz? Bővebben…

anya üzemmód

Nem az itt a lényeg, hogy az anya, két-három kicsi gyerekkel nem tudja megszervezni, hogy eljusson… mondjunk valami hobbit: bridzsezni egyet.

Nem arról van szó, hogy annyi mindent kér egy kisgyerek létezése, és annyira nincs segítség, hogy neki ott kell lenni, és alig lehetnek külön programjai, és ez elvárás is, milyen anya az ilyen, húzná a száját a férj is.

És nem is arról, bár azért arról inkább, hogy annyira áthatják a hormonok, annyira kitölti a tudatát a kicsi gyerek, hogy nem képes másban igazán jelen lenni, vagyis: ha elmenne, sem élvezné, és majd megszakad, de igazából mégsem tud segítséget elfogadni, “egy idegenre bízni a gyerekét”.

Én most arról beszélek, amiért a nyolcéves gyerek mellett is úgy marad sok nő. Bővebben…

nagyvonalú

melléknevek sorozat 18.

ez is összetett szó: az első tag melléknév, jelzője a másiknak, és az összetétel -ú/-ű képzővel van ellátva — a tövet, az összetett szót nem használjuk

ellágyulok az -ú/-ű képzőtől

Tekintélyes mennyiségű nagyvonalúság kell ám a létezéshez.

A túléléshez és a kiteljesedéshez is. Ahhoz főleg.

Először is: vállvonás, engedékenység kell. Leszarás, önélmény. Az az élmény, hogy mindegy a másik, nem ront rajtam, nem lóg a látóterembe, mert én a magam dolgaival foglalkozom. Nem ő a hibás, és nem tőle függ a jóllétem. Enyém a felelősség, a meló és az öröm is. Nem figyelem, nem lesem, nem foglalkoztat. Ha jön felém, odafordulok, igyekszem örömömet lelni benne. Ha nem jó nekem a jövése, leengedem a kezem.

Van, aki szerint ez önzés, önfejűség. Bővebben…

még jó fejnek maradni is olyan nehéz

Ez még egy szép darab, a saját erőszakosságukkal, folytathatatlan viselkedésükkel szembesített férfiak viszontvádja: a gyerekeket leggyakrabban a nők bántalmazzák, ugye, számítsuk be ezt is a családonbelülierőszak-statisztikákba.

Ez az érv antifeminizmusban (itt és ezen a blogon mindig = nőgyűlölet, mert az) fogant, és visszavágásként szokott elhangzani.

Az állítás egyébként igaz. Bővebben…

mozaik ripityomból

Amikor ifjak és önzők voltunk, valami egész természetesnek vettük, hogy a szüleink (nekem csak az anyám) mellettünk állnak és támogatnak, és nem várnak ezért viszonzást. Bővebben…

végül úgyis megbocsát

Annyi minden történik az életben. Változunk, mindenféle elénk kerül a kanyarokban, váratlan helyzetekkel találkozunk. Elköteleződtünk, éljük, igyekszünk, elkopunk, megroskadunk, aztán mégsem hiszünk már az elköteleződésben, összeszáradt és súlyosabb az ígéret a nyakunkban, annyi minden történt azóta.

A másik vár valamit, mondjuk stabil hátországot, amelybe jó hazajönni. Bővebben…

hallgass a tapasztaltabbra

Miért van ez, hogy mi már nem kérünk tanácsot az idősebbtől? Nem hallgatunk az anyáinkra. Miért nem hallgatunk az anyáinkra? Anyósunkra, nagynénénkre, a jóakaró szomszédra? A tapasztalat: az a sok nehéz év, ami mögöttük van, ők megoldották. És a motiváció: ők szeretnek minket, aggódnak a sorsunkért. Tudják a méteres kalács receptjét, de még a hamis gulyásét is, építkeztek, takarékoskodtak, szültek. Ők már leszűrték a lényeget.

Nemhogy nem kérünk tanácsot, ha ők jönnek vele, akkor is hárítjuk. Mi ez bennünk, hogy ne aggódjál, ne szeressél, én már másképp sütök és másképp szülök, nem spórolok a tojással, úgysem érted, hagyjál békén, ne is tudd? Bővebben…

minek szül az ilyen

borderline vendégposztja. Megrendítő, döbbenetes olvasmány.

*

Ez a kérdés megvan, ugye?

Pedig amúgy kötelező szülni, egy nőnek ez az elsődleges feladata, ezért van a világon, hogy használja a méhét az emberiség szolgálatában, csak bizonyos haza-, és társadalomellenes beteg feminista közegek nem tekintenek szörnyülködve arra a nőre, aki esetleg úgy dönt, nem szül. Bővebben…

csak az öröm

Minden intézménnyé merevedik. Szárnyaló szerelem: nemsoká polgárjogi szerződés, közös lakcím, átvesszük egymás tértivevényét, ki kell vinni a kukát, jogosultság, szemrehányás, és — igen — a házasfelek a törvény szerint is hűséggel tartoznak egymásnak. Gyerekek, felügyeleti jog és a tartás, gondozás kötelessége. Szülők. Kollégák. Barátok. Láthatatlan szálak, gabalyodás, függés, morál. (Észrevettétek, hogy az érzelmes számok többsége kisajátításról és egymás gyötréséről szól?) A családi fotón szép. Belebukunk folyton. Bővebben…

minden jól volt úgy

Nem bánok semmit.

Van annak szépsége, persze, ahogy az ember végignéz az életén, a megannyi sorscsapáson egyfelől, a bűnein másfelől, de az se nagyon nehéz, mert ez az arany óra, a legszebb fényviszonyok, és akkor azt mondja: nem bánok semmit. Így volt szép. Ha még egyszer újrakezdhetném, akkor sem tennék másképp… Bővebben…

érted haragszom

Ma rövid, mert erős nap volt tegnap.

Hátamon Babadávid, Juli ülésben, és még a kutya, és tíz óra van. A Maros utca sarkán az éjjel-nappaliban nyomott viszkózruhás, majdnem csinos, későnegyvenes, nagyonszemüveges asszony lép hozzám.

Ne haragudjon, hogy megszólítom.

A lelkiismeretem miatt teszem, meg kell ezt mondanom. Bővebben…

azt írja a fényes borítós magazin

… hogy az egészséges testtömegindex 18 és 25 között van — ez nemrég 19 és 26 volt, vagy rosszul emlékszel? –, afölött túlsúlyról beszélünk, és kockás hasú nőt is tesz mellé, aki a nagyon csinos szerkójában üdvözült arccal edz a ferdepadon.

A te BMI-d huszonhét, átszámolod gondosan úgy is, hogy két centivel magasabbnak írod megad, és így is, meg behúzott hassal is csak 26,81 Bővebben…

hulljon, bizony, sőt: hulljék

Na, itt a címben van egy kis önvita, tehát hogy a hulljon a férgese idiómában a hull vagy a hullik ige van-e — már az Osiris helyesírási géniusza is olvas, úgyhogy majd megkérdezzük –, meg amúgy is a hulljon szerepel az idiómába merevedve, mindenesetre én most nyomatékosítom. Hulljon a férgese, írtam a házasságokkal kapcsolatban Illés Blanka blogbejegyzésére, mire ő a válaszának a Hulljon a férgese? címet adta. A válaszom: hulljon, sőt, hulljék. (Ha esetleg sietsz.) Bővebben…

nem fogsz kelleni a férfiaknak

Nyilvánvaló és rejtett módszerekkel így tart sakkban a rendszer: ha nőként

  • sikeres vagy,
  • erős vagy,
  • önálló vagy,
  • ambíciózus vagy,
  • ha ellenvéleményed van,
  • ha nem akarsz gyereket,
  • ha nem tűröd a gerincgörbítő kompromisszumokat,
  • ha eleged van,
  • sőt: ha elválnál,

akkor majd jól nem fogsz kelleni a férfiaknak. Vagy csak “arra”. Hoppon maradsz. Vigyázz. Ne derüljön ki, hogy okos vagy. Legyél lágyabb, elfogadóbb. Beszélj kevesebbet. Nézz fel rá. Engedd, hogy ő vezessen, hát a táncban is…! Bővebben…