a férjem nem néz pornót

Ahha. Meg segít otthon. Nem is csal meg.

Persze, most mit nézel? Hát mondod, hogy nem. Most mondtad.

Meg reméled is, főleg. Én meg cinikus vagyok.

Valamint ő nem olyan. Kolléganői sincsenek. El se tudnád képzelni.

Vagy nem akarod.

Nekünk nincsenek ilyen problémáink. Nehogy azt higgye valaki. Én nem azért szólok hozzá vagy osztom meg a facebookon. Bővebben…

menjen csak, majd feltörlöm újra

Emlékeztek erre?

Ezt mondta az iskolai takarítónő, és mi elhittük, hogy neki nem számít, nem nagy ügy. A takarítónő nem morgott, mindig udvarias volt, mosolygott is, vagy ha nem is, semmiképpen nem csapta az arcunkba a mopot.

Ma felmostam, pontosabban ma is és elég alaposan felmostam a remek mikroszálas weleda felmosófejjel, és én aztán nem biztatok senkit mosolyogva átjárkálásra, még a kutya is kikerül a hűvösebbik erkélyre ilyenkor. Mint általában, előre szólok a nappalinkban játszó népes, 4-6 fős gyerekseregnek, hogy most van a történelmi pillanat, el lehet dönteni, kint vagy bent, mert nemsokára egy darabig át nem, senkinek, pláne ama talpakkal, amilyen ezeknek lenni tud. Pisilni kell? Szólj, és átemellek, de járkálás nincs, amíg föl nem szárad. Bővebben…

rossz fej lettem

Amúgy olyan jó fej lennék. Felszabadult, kedves, okos. Laza. Én egy fiatal nő vagyok.

Néha nevetek. Néha mesélek valakinek valamit, és érzem: a régi vagyok, az egyetemi, az áradó, a szellemes.

Néha áramütés a bőrömön. Lehet, hogy még mindig élek? Bővebben…

mert ilyen

A should, emlékeztek még? Milyen rég nem írtam a shouldról.

Hogy milyen legyen az a valami, milyennek kell lennie, mit szeretnénk, és azt hogyan kell elérni, és mi akadályoz abban, és akkor arról sokat és negatívat beszélünk, mert az a gond, azért nem megy, ki a bűnös, ki a felelős, és így akarunk valamit folyton, borzasztó. Vagy, ami szintén elég gyakori,  nem akarunk semmit, mert még az is nehéz, de egyes, jól megnevezhető dolgok hiányától szenvedünk krónikusan.

Akarunk, feszülünk folyton, és ezen én csodálkozom. Örök elégedetlenségben mindig ellene menni a történéseknek? Minek?

Hát hiszen a dolgok történnek. Izgalmas és bölcs dolog csak várni, figyelni. És ha helyzet van, lelkes igennel reagálni.

Te meddig izmosodsz még? Nagy izmokat akarsz? Bővebben…

anya üzemmód

Nem az itt a lényeg, hogy az anya, két-három kicsi gyerekkel nem tudja megszervezni, hogy eljusson… mondjunk valami hobbit: bridzsezni egyet.

Nem arról van szó, hogy annyi mindent kér egy kisgyerek létezése, és annyira nincs segítség, hogy neki ott kell lenni, és alig lehetnek külön programjai, és ez elvárás is, milyen anya az ilyen, húzná a száját a férj is.

És nem is arról, bár azért arról inkább, hogy annyira áthatják a hormonok, annyira kitölti a tudatát a kicsi gyerek, hogy nem képes másban igazán jelen lenni, vagyis: ha elmenne, sem élvezné, és majd megszakad, de igazából mégsem tud segítséget elfogadni, “egy idegenre bízni a gyerekét”.

Én most arról beszélek, amiért a nyolcéves gyerek mellett is úgy marad sok nő. Bővebben…

nagyvonalú

melléknevek sorozat 18.

ez is összetett szó: az első tag melléknév, jelzője a másiknak, és az összetétel -ú/-ű képzővel van ellátva — a tövet, az összetett szót nem használjuk

ellágyulok az -ú/-ű képzőtől

Tekintélyes mennyiségű nagyvonalúság kell ám a létezéshez.

A túléléshez és a kiteljesedéshez is. Ahhoz főleg.

Először is: vállvonás, engedékenység kell. Leszarás, önélmény. Az az élmény, hogy mindegy a másik, nem ront rajtam, nem lóg a látóterembe, mert én a magam dolgaival foglalkozom. Nem ő a hibás, és nem tőle függ a jóllétem. Enyém a felelősség, a meló és az öröm is. Nem figyelem, nem lesem, nem foglalkoztat. Ha jön felém, odafordulok, igyekszem örömömet lelni benne. Ha nem jó nekem a jövése, leengedem a kezem.

Van, aki szerint ez önzés, önfejűség. Bővebben…