tanuljunk magyarul 23. — unesztétikus

Meg kell mondjam, engem a nem-elég-árnyaltság, a félműveltség (avagy: a valamelyes műveltség szorongó, offenzív, mások elleni bizonygatása) is zavar annyira, mint a képmutatás, a hatalmaskodás, igénytelenség.

Rám szólnak időnként, hogy ne használjak idegen szavakat, mert az nem szép, sőt, nem helyes. Valóságos fóbia ez az idegen — vagy annak gondolt — szavaktól.

A para forrása a tanítónő, megint. A nem elég képzett, ám szorgalmas, megfelelésre alapozó tanítónő, aki egyformára nyesi a gyereklelkeket. Igen, az, aki azt mondta, hogy éssel, háttal nem kezdünk mondatot, és hogy nem szabad csúnyán beszélni! Hát dehogynem.

A tanítónők, sajnos, sok fölösleges szorongást és szakmaiatlan tévedést beléplántálnak a gyerekekbe, akik enélkül boldogan és önfeledten beszélnének. Ez nem tudás, ez olyan, mint a megszégyenítés a boldog szexualitással szemben: ne nyúlkálj a puncidhoz, kislányom. Most nem a személyes véleményemet fejezem ki: úgy mondom ezt, mint jelentős nyelvművelői és leíró nyelvészeti képzésen átesett magyar szakos, mint pedagógus-alkat, mint korrektor-olvasószerkesztő és mint szövegek írója. Sok szöveggel dolgoztam, milliószor kellett döntenem, hogy az adott esetben mi a legkifejezőbb, legtömörebb megfogalmazás. A nyelvi babonákat is megvizsgáltam közelebbről: kellő mennyiségű jó szöveget olvastam, és azt láttam, hogy a magyarul jól tudók, a klasszikusaink és a leghatásosabb publicisták bizony bővséggel kezdenek éssel, háttal mondatot, alkalmaznak szóismétlést (esetükben ez nem ügyetlenség, hanem mondat- vagy gondolatpárhuzam, nyomatékosítás, esetleg ábrázol valamit, például a szereplő hátterét vagy lelkiállapotát). A nyelvművészek a nevükön nevezik a dolgokat, tömören és derűsen, nem finomkodnak és nem félnek az egyszerű, szókimondó, láttató szavaktól (Švejk sem a mosdóba megy). Használnak idegen szót is, mert az való abba a mondatba, esetleg annak stiláris jelentéstöbblete van, mint amilyen az irónia.

A szabályokhoz különféleképp viszonyulnak a beszélők. Aki nem rutinos szövegalkotó, az másokat javítgat, és értelmetlen korlátokat állít, beszéde darabos, színei fakók. Akinek jó magyartanára volt, illetve eleget olvasott, az könnyedén és biztonságosan alkot mondatot, nem fél a más szórendtől, a ritka szavaktól, a különös metaforától, de érzi, mi a sok. A lényeges szabályokat ismeri és betartja. A legnagyobbak meg mindent tudnak, és ezzel a biztonsággal nyelvet teremtenek, újraírják a nyelvtant. Keresztülmennek a nyelvtani kordonokon, egyébként meg hibátlan érzékkel választják a legkifejezőbb szót, akkor is, ha az hökkenet.

Néha az idegen szó az. Itt intuíciók és ízlések, érzékenységek működnek, meg a hagyomány, nincs olyan, hogy helyes vagy helytelen. Helyes és helytelen van mondjuk a szintaxisban, amikor valaki elront egy ragot, vagy okhatározóként használja a végettes szerkezetet (ami amúgy nyelvjárási változat is lehet). De a szóválasztás attól függ, mit akarunk kifejezni. És akkor azt lehet mondani: ez a szó szebb, találóbb, eredetibb ebben a helyzetben, meg lehet ezen remekül elvitatkozgatni.

Kezdjük ott, hogy mi az idegen szó. Az az idegen szó, amelyik elég későn érkezett a nyelvünkbe ahhoz, hogy idegenként érzékeljük. A pásztor, az alma, a tánc, a király, a szekrény is más nyelvekből került a magyarba. A Wikipédia szépen elhatárolja az idegen szavakat a jövevényszavaktól:

Idegen szavak Jövevényszavak
  • viszonylag frissen kerültek a magyarba, így még nem telt el kellő idő a megszokásukhoz;
  • régebben kerültek a magyarba, így volt idő megszokni őket;
  • hangtani tulajdonságaik eltérnek a magyarban megszokottaktól;
  • hangtani tulajdonságaik összhangban vannak a magyarban megszokottakkal (vagy azért, mert már eredendően is ilyen volt a szó, vagy azért, mert bizonyos hangalaki változás után beilleszkedett a magyar nyelv hangtani rendszerébe);
  • valamilyen jellegzetes idegen szóelem található a szóban, rendszerint a szó végén;
  • nem található a szóban jellegzetes idegen szóelem;
  • a szó használata valamely csoport- vagy rétegnyelvre korlátozódik.
  • a szó elterjedt a sztenderdben.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Jövevényszó

De a határ nem éles: az idegen szavakból lesznek a jövevényszavak, és nem lehet megmondani, hogy pont mikor lett már jövevényszó az idegenből.

Irtózni értelmetlen, annál sokkal bőkezűbb a nyelv. A fóbia például eredetileg pszichológiai szakszó, de metaforikusan, a köznyelvben, nem-szaknyelvi használatban jelent már iszonyt is, erős távolságtartást, ami nem eseti, inkább olyan, mint egy lélektani kórság. Ezért írtam azt, hogy valóságos fóbia van az idegen szavaktól.

Én következetesen bejegyzésnek nevezem azt, amit sokan posztnak, és általában hozzászólásnak a kommentet. A magyarított wordpress is ezt teszi. De nem azért, hogy magyarul legyen, csak nekem jobban esik így. Máskor meg mindegynek érzem, hogy verzió vagy változat, para vagy félelem, direkt vagy szándékos (vagy egyenes), nincs bennem előítélet (prekoncepció, prejudikáció) egyikkel szemben sem. Van, amikor nagyon találónak érzem, hogy dichotómia, bináris, preferencia, entitás vagy reveláció. A görcsös lefordítás nem ugyanazt az árnyalatot jelentené. Az idegen szó éppúgy lehet érdekes, színes, mint egy régies toldalék (erőst, merengvén). Általában minél intellektuálisabb a tartalom, annál pontosabb, kifejezőbb, sűrűbb és helyettesíthetetlenebb tud lenni benne egy-egy görög–latin eredetű szó. Ezzel az angol is így van amúgy, csak a beszélők azt a sok szót, a szókincsnek talán tíz-tizenöt százalékát nem is érzékelik idegennek.

Én nem gondolom, hogy manapság több az idegen szó. Azt látom, hogy az életünk lett más, a körülöttünk lévő tárgyak, jelenségek változtak. Márkanevek köznevesülnek, sőt, egy komplett zsargon, az IT szavai lettek a köznyelv részeivé az élet változásával. Minden második szavunk honlap vagy cég neve, számítógépes művelet, keleti étel. Az új dolgoknak viszont nem mindig lesz idegen szó a nevük, akkor sem, ha a globális kultúra termékei. A nyolcvanas évek még kompjúternek mondta a számítógépet. Letöltésnek nevezzük, meg böngészőnek, keresőnek, találatnak, frissítésnek azt, amit ezek a szavak jelentenek, és ehhez nem kellett, hogy a nyelvművelők álljanak fölöttünk fejcsóválva, vagy fontoskodva cikkezzenek erről. A nyelvművelés olyan, mint a székrekedés, nemigen hat az eleven nyelvre. Nem lehet előre tudni, melyik alak ver gyökeret, rejtélyes folyamatok zajlanak. Néha az idegen szónak nehézkes a hangalakja, és mégis az lesz a fő változat. A file meghonosodott, írásmódja pedig fájl lett, igen hamar. A touch screen viszont nem tudott elterjedni, pedig milyen rövid, helyette érintőképernyő van. A smoothie-t nem mondjuk ki, csak megisszuk, a turmix rég magyar szónak számít. Okostelefon lett a neve annak a valaminek, ami nekem nincs. Az imidzs ellenben nem lett hírkép, és a grépfrút sem lett citrancs, pedig ezt igyekeztek a nyelvművelők propagálni.

Kissé mosolyogva olvassuk, amikor a magyar öntudatúak kicselezik az idegen szavakat, azokat, amelyek oly egységesen angolul vannak. Az angolt utálják, meg azt, ami modern (nem tudom, hogy mondják, hogy empiriokriticizmus). Tudjátok, ők azok, akik e-mail helyett villanypostát használnak (kis szépséghiba, hogy a posta maga is átvétel), meg náluk fényíró napló a blog. Ez az erőlködés azon az ideológiai tévedésen alapszik, hogy “ők ellenünk vannak”: a nyugat, amit valami rejtélyes, egyirányú erőnek (személynek?) gondolnak el, ránk erőlteti az értékrendjét, berendezkedését, technológiáját és a szavait. A nyugat bekebelez és magához hasonít, ez valami modern veszély, és ennek ellen kell állni. Ebből következik a nyelvi tévedés, az, hogy az idegen szó magyartalan, rontja a nyelvet. Ez mélységes, műveletlen ostobaság, nyelvi-politikai babona, ilyet soha nyelvész nem mond. Az idegen szó nem rontja a magyar nyelvet, hanem a részévé lesz, gazdagítja. Ráadásul a szó módosul is, megrágja és megemészti a magyar nyelv, a mi nagy, a hatalmas anyanyelvünk, amelyben háromnegyedrészt most is ősi vagy belső keletkezésű szókészletet használunk, pedig erősen megváltozott az életünk, a környezetünk és a szókészlet is.

A másik borzadály meg az értelmiségi divat, a belvárosi, kollokviális, műveltkedő, kohéziót kifejező zsargon. A pro primo, a sag schon!, az en bloc, a c’est la vie, a priceless egyfelől, másfelől meg amikor valaki vég nélkül narratíváról, diskurzusról, anomáliáról beszél, hogy ezzel deklarálja, kiktől különbözik ő. Nagyon hasznos jelenség, innen tudom, kivel nem akarok átborozni egy estét. Ahogy az előző jelenség különcködés, ez inkább birkulás. De lehet, hogy csak arról van szó, hogy én nem ebben a belterjes-jópofa közegben nevelkedtem, ezért ez tőlem idegen. Viszont anyám sváb konyhai szavai, a dinsztel, a spájz, a prézli otthonosak.

Értelmetlenül szigorú vagyok most. Amikor beszélőként egy-egy szót választunk, általában öntudatlanok vagyunk. Mintakövetés, divat, megszokás dönt. A sajtó formálja a nyelvhasználatunkat, a facebook, a tanítónőnk tilalomfái — ezekkel mások orrára is koppintunk, mert szégyenkeztünk mi már eleget –, meg az, hogy anyánk morzsának vagy prézlinek mondta-e azt, amibe a sajtot hempergetjük.

Nyelvi kifejezőeszközeik megválasztásában nagyon kevesen tudatosak, ritka az, hogy valaki egy mondatától akar valamit, pontosan azt és nem mást. Ezért intelmeim inkább azoknak szólnak, akik hivatásszerűen írnak, meg arra az esetre, ha az adott helyzetben sok múlik azon, mit fejez ki a szöveg, például önéletrajzot, pályázatot, beadványt fogalmazol. Mindenki más eressze el magát, ne görcsöljön kommentjei helyesírásán sem, csak használja önkéntelenül az ő édes anyanyelvét. Lehetőleg ne szabadkozzon és ne szorongjon, hogy ő vajon elég művelt, magyaros, nyelvhelyes-e, illetve hogy nem kéne-e magyarul mondani azt, hogy jutyúb (tecső). Ha mégis fejlődni szeretne, akkor olvassa a Nyest.hu-t, a helyesírási szótárat és a csakazolvassát.

Unesztétikus szó gyakorlatilag nincs: a 4340 találat, az azt jelenti, hogy nem létezik, sokkal életszerűbb, hogy nem esztétikus. Az olvasó ebből kénytelen levonni a következtetést, hogy a szerző ironizált.

A sorozat előző darabjai: https://csakazolvassa.hu/tag/nyelv+sorozat/

(Megcsináltam a májtisztítást, teljesen ihatóak a folyadékok, nem történt semmi durva, az éjszakát is átaludtam, csak két kilóval kevesebb lettem, és ma nem eszem bélszínt, az tuti.)

228 thoughts on “tanuljunk magyarul 23. — unesztétikus

  1. De jó, hogy nálad magyarul is lehet tanulni!
    Szlovák intézményekbe jártam bölcsődétől kezdve. A szlovák hétköznapi nyelvben több idegen szót használunk, szabadabban, pontosabban. Ezek a kifejezések magyarul is jönnének beszéd közben a nyelvemre, de már többször rám szóltak, hogy ilyen szó a magyarban nincs. Volt, hogy tényleg nem volt olyan, de az is előfordult, hogy később belefutottam az olvasmányaim során.
    Mikor még volt szlovák tájszólásom és gyérebb volt a szókincsem is, kijavítgattak magyar ismerősök, hogy ezt meg azt rosszul mondtam. Örültem neki, mert javult a nyelvhasználatom. Rögzült az adott szó, majd pár évvel később kiderült, hogy az is helyes lett volna (pl. mezítláb – meztélláb). Tényleg nagyon szép és az egyik leggazdagabb nyelv a magyar.

      • Bármelyik nyelv lehet “a leggazdagabb”, ha valaki olyan használja, aki képben van vele. Fordítva: butítani is lehet a nyelvet a padlóig, csak egy idő után ez megöli az érthetőséget.
        Az angollal kapcsolatban az az érzésem például, hogy a köznyelvi változatát hosszabb távon lehet egyszerűsíteni, nem árt meg neki, ezért lett világnyelv. De önmagában nem “butább” nyelv, mint a többi, ha igazán pengén akarnám használni, függetlenül az utilitarista, eredményközpontú, mindennapi szempontoktól, fel kellene kössem a gatyát. És akkor ez a “buta” angol, nem a neolatin nyelvek bármelyike (spanyoltól románig bezárólag), vagy szláv (ez se egyféle), vagy ilyen, mint a finn, a török vagy a magyar (amiknek csak a logikája összekavaróan hasonló, a hangzása, a “humora” másmilyen:)…
        És most én érzem magam egy félműveltségből okoskodó, hangzatoskodó majomnak, pedig én ebből ki akartam hozni valamit:)

        • Sikerült kihozni 🙂 Valószínűleg ezért tűnik szegényebbnek az angol, mert a köznyelvben az egyszerűbb változatával találkozunk és már nagyon az alapoktól lehet effektíven használni.
          Az irodalomban természetesen megmutatkozik az angol nyelv gazdagsága is. Vannak olyan írók, akiket csak eredetiben szeretek olvasni.

          • Attol a falramaszok, amikor egy nemzet a nyelvet gazdagabbnak, szebbnek, kulturaltabbank allitja be mint mas nyelveket. nalunk mindezt gyakran ugy, hogy az illeto nem is beszel idegen nyelvet. A spanyol es francia, lengyel ismeroseimnek (alig beszeltek par szot, csak a legszuksegesebbeket) is bevett szokasa volt leminositeni az angolt a sajatjukeval szemben, amivel nem tudtam egyeterteni, mert az angol nagyon is gazdag nyelv, nyilvan nem a “Hi, how are you” szintjen.
            Meg elev mas nyelvek fikazasa ertelmezhetetlen szamomra, nekem sem tetszik a lengyel vagy barmelyik szlav nyelv, de nem ocsarolnam, raadasul ez is fugg attol, hogy ki hogyan beszeli. Spanyolorszagban hallottam mar ugy beszelni a spanyolt, hogy nem is hasonlitott ra.

          • Szerintem a brit butaújságokban, az amerikai blogokban és napilapcikkekben, az ízig-vérig mai és köznapi nyelvezetben is rendkívül szellemesen, hajlékonyan, metaforikusan használják a nyelvet. Teremtő erővel: mindennek azonnal neve lesz, mint amilyen a muffinháj vagy a six packs (kockás has). Van egy külsőcomb-erősítő gép, a térdet kell nyitogatni, nem egy helyen olvastam, hogy “yes-no machine”, nagyon röhögtem, amikor megértettem. Vagy a tükörtojás, a sunny-side-up. Ehhez mondjuk olvasni is kell angolul, mai, élő szöveget, nekem ahhoz képest a magyar közírásbeli metaforateremtés sápatagnak tűnik.

          • Na ez az, amiért lég morcosan nézek, mikor valaki nekiáll pampogni, hogy az angol egy micsoda primkó nyelv – ne félj, ő nem is beszéli. Vagy beszéli, és közben ragaszkodik ehhez a félművelt állásponthoz (angolul dolgozó, amúgy emeletes angolb*zi ismerősöm is simán mond ilyeneket, komoly fejjel).
            Viszont azt nem értem, hogy mit sikerült kihozni honnan.

        • Szerintem az angol attól lett világnyelv, hogy a legnagyobb gyarmatbirodalmat hódították össze. Leegyszerűsíteni bármelyik nyelvet lehet, nem?

          • De, a magyart is. Sokan meg is teszik a vegtelensegig (leprimitivesitve).
            Az en magyarom is sokat romlott az elmult evtizedben (idegen nyelvi kornyezet) szorenden filoznom kell olykor, gyakran beszelek szenvedoben (nekem amugy nem tetszik a szenvedo szerkezet a magyarban, de az angolban nem zavar) szavak nem ugranak be, nem tudok mar olyen valasztekosan, a legkifejezobb kifejezest hasznalva beszelni, irni, helyesiras rosszabb stb…de visszafejlesztheto. Viszont nincs idegen akcentusom.

            • “de visszafejlesztheto” Őőő, izé. Úgy érted, még jobban? 😛
              Egyébként írásban legalábbis jól titkolod, hogy “nem tudok mar olyan valasztekosan…”

          • Nem feltétlenül lehet azonos hatékonysággal építőkocka-szintre letolni bármelyik nyelvet, ez azért így nem igaz. Amelyik eleve bonyolultabb, ragozó, esetleg valami ritka szerkezetű, azt hiába egyszerűsíted, csak buta lesz, de nem flexibilis. Megárt neki a dolog, elvesznek belőle elemek. Az angolnál én ezt nem érzem, mert egész nyilvánvalóan más egy irodalmi angol szöveg, mint egy merőben utilitarista, “gyógyangol”, vagy egy hivatalos levél szövege… Minden nyelvben van hasonló jelenség, de nem azonos intenzitással. E mellé valóban vastagon beenne van a gyarmatbirodalom megléte, a kereskedelem, mint húzóágazat, az ipar hirtelen megugrása és élre törése stb.

            • “Amelyik eleve bonyolultabb, ragozó, esetleg valami ritka szerkezetű, azt hiába egyszerűsíted, csak buta lesz, de nem flexibilis. ”
              Jó, van benne valami, de azért pl. a kínai árusok naon ócó magyar nyelvét hallgatva láthatod, hogy van lehetőség mindenhol.

    • Cserébe jó hír, hogy nem kis nyelv a magyar (ugyanebből a cikkből):
      “A világon összesen 5-6 ezer nyelvet beszélhetnek. A becslések azért is ingadoznak, mert egy-egy nyelvváltozatot időnként önálló nyelvnek, máskor csak egy másik nyelv nyelvjárásának sorolnak be. Bizonytalan a magyar nyelv besorolása is: az angol Wikipédia magyar nyelv szócikke szerint a magyar 13 millió beszélővel az 57., a nyelvek beszélők szerinti rangsorolása szócikke szerint 14,5 millió beszélővel a 60. helyen áll. A magyar tehát kifejezetten nagy nyelvnek számít.”

    • A kétnyelvű lét is egy érdekes állapot, nem hiszem, hogy az önfeledt beszélőt azzal kéne csesztetni, mi magyaros, mi nem. De jó, ha tudja, hogy most fesztelenül társalgok, használok szlovák szavakat, most meg fontos levelet írok a szegedi dékánnak.

      • Igen, inkább ez van. Én se baszogatok se tájszólással, se akcentussal beszélő embert, hogy nem elég magyar az én mimóza fülemnek, és jaj, nem úgy keeeelll. Jó, ha megtanul irodalmi magyarul, és “pestiül”, meg úgy egyáltalán disztingválni (=> káromkodás-téma) de a napi beszélt nyelvben nem fogom a “fura” szavakat vagy mondatfűzéseket vadászni.

  2. Úgy szerettem meg igazán a magyar nyelvet, hogy tanultam más nyelvet/nyelveket. (a tanulás nem jó kifejezés, kell a “meg”, de az meg igaz-e?) A más nyelv tanított meg alapvető dolgokra. Ma már röhejes, de a tájszólással voltak ellenérzéseim, ehhez csak az kellett, hogy Olaszországban éljek, ott tanultam meg az itt szabolcsi szépségeit. Az idegen szavakat valaha azért használtam, mert jól hangzottak, ma már átköltöm az idegenből, semmi sznobéria, csak a kifejezés erőssége és pontossága (árnyaltsága). Soha nem tudományosan, amúgy érzésből. A nyelvek keverednek, eltökölődések szavakon, jelentéseken, megfogalmazásokon. Sokat fordítottam, imádom, alkotásnak vélem. Egyszer sok száz oldal fordításánál kértek tőlem nyersfordítást (vallási témában), de nagyon azt-, azt hittem, belehalok. Rájöttem, olyan nincs. Hónapokig rágtuk át egy pappal a nyerset, mert ő tanulni akart, és nyelvet, annál tisztábban soha nem éltem át szavak és kifejezések ilyenségét és olyanságát (kulturális és szubjektív ilyenségét meg olyanságát). Sokat levelezek, csetelek, nagyon fel vagyok bátorodva (direkt szenvedő, mert szeretem a szenvedőt), hogy a bennem lévő szavakból szabadon választva fejezzem ki magam. (ugye, mennyire hülyén hangzott? Na hát ez az 😀 )

    • “A macska fel van mészva a fára” tilalma is nyelvi babona, én már csakazértis használom. Ijesztő, hogy annak kell magyarázkodnia, aki rendesen tud magyarul, és nem kerülget értelmetlen tilalomfákat.

    • A tájszólás szép, ha nem erőlteti olyan aki nem beszéli. Akkor kilóg a lóláb, mert elvész a beszéd természetes ritmusa, mert pontosan nem is tudja hogyan mondják tájszólással az adott szót. Mifelénk egyes szavak erőltetett “ő”-zésétől vagyok kiakadva, mert a modnatból kitűnik, faragatlan az illető. De nem tájszólás a helytelen beszéd, főleg attól akinek tanulmányai alapján illenék helyesen beszélni.
      Két év hazaköltözés után mondta egy újságíró akinek nyilatkoztam, érződik a beszédemen, hogy “idevalósi” vagyok. Annyira lehúzott az a kör akikkel dolgoznom kellett. És nem ízes lett a beszédem, hanem “paraszt”.

  3. Egymillió pici Krisztus 🙂
    Csak nekem volt jó tapasztalatom a tantónénijeimmel? Najó, hogy ne rontsam a statisztikát, nem az összessel.
    Engem azért feldúl, amikor utólag látom meg, hogy négy db ennel írtam a bennfenNtest 🙂 a másik szó, ami kinyír a milliomMos 🙂
    A sváb szavakon kékre röhögtem magam, amikor idetelepültem az anyaországba. Volt egy kis gyűjteményem, amit néha az itt született férjem fejére olvastam: a karnis, a partvis, a fregoli, a sufni, a prakker, a klopfoló. Amire ő visszavágott a potyolóval meg a lapítóval.

      • Dehogynincs sok sváb… Anyai ágon is azok voltak nagymamámék, de ismerek mást is, nem is kevés embert. De valsz van közötte szász szó is, szinte biztos. És ehhez képest én nem is tudom annyira eregetni a sváb szavakat, németül se tudok – nagyi 53 évesen meghalt, amikor én kétéves lehettem. Anya előtte volt kórházban. úgyhogy pont nagyon sokat vigyázott rám, amikor már beteg volt, aztán volt-nincs. Na így felejtődött el a sváb-téma végleg nálunk.

  4. Irodalmar-szerkeszto-fordito apam mindig azt mondta, hogy karomkodjunk csak nyugodtan, az is resze a magyar szokincsnek. Szerkeszto anyam nem karomkodik, az is egy szabadsag. De ram sose szolt, az meg a masik. Idegen szo is volt otthon boven. Az egyik legjobb bok az volt mikor egy ex azt mondta: tudod, most olyan normalis anyos-aposom van, nem kell folyton gondolkodni mikor beszelek veluk.

    (A hat meg az es mint tiltott mondatkezdes meg egyenesen nonszensz)

    • Közben, nem utána. A vízszerű hasmenésben számos apró, zöldes képlet, de nem kemény. Komolyabb honlapok elismerik, hogy ez a magnézium-szulfát és az olaj emulziója, epével színezve, de voltak más színek is, rózsaszín pl. Nem annyira nézegettem.

      Nagyon érdekes, mert még egy kicsit fáj a gyomrom, csak holnap eszem komolyabbat, egy kis bélflóra-regenerálás meg ásványianyag-pótlás után, ugyanakkor nagyon tiszta, könnyű érzés valahogy, tényleg át vagyok pucolva. Röpültem a biciklin, jöttem-mentem. Olyan nadrág jött fel rám, hogy magam sem hittem el.

      Mindenki huhog, riogat, hogy ez milyen durva, szerintem nem durva, se nem elviselhetetlenül keserű, se nem legyengítően, kiszárítóan heves, és semmi rosszullét, hányinger nincs. Nagyot aludtam, míg dolgoztak a szerek. Mondjuk én nagyon erős vagyok, erre számítottam, meg akartam ezt nagyon. És amit akarok, amiről meg vagyok győződve, azt csinálom, nem gyengítem, és akkor jót is tesz nekem.

      • Örülök, hogy ilyen jól sikerült! Én már meghallgattam, hogy az ismerősök hogy közlekedtek négykézláb a wc és az ágy között a grapefruit+olívaolaj tisztítókúra közben, hogy ne csináljam, ebbe bele is lehet halni. A futásra meg hogy inkább felszedhetnék néhány kilót. Nem tudom miért kéne felszednem, amikor így jól érzem magam és már tíz éve fix testsúlyom van. Az az elképzelés, hogy a nő csak akkor sportol, ha fogyni akar, pedig nem. Ennyit az életmód javításomról, csupa pozitív visszajelzés egyenlőre 😀

        • Én nem ajánlom senkinek ezt a kúrát, mert nem tudhatom, milyenek a belei, tűrőképessége, felmarja-e a savas széklet a végbelét, nincs-e epeköve. Én mindent jól bírok, romlott ételt, repülést, szülést, szaunát, hideget, magas pulzust, véradást, ennek tudatában mertem belevágni.

      • “Mondjuk én nagyon erős vagyok, erre számítottam, meg akartam ezt nagyon. És amit akarok, amiről meg vagyok győződve, azt csinálom, nem gyengítem, és akkor jót is tesz nekem.” Tiszta pszichoneuro-immunológia!

      • Anyai ágon nekem is sváb gazdasági bevándorlók az őseim. Két generáció alatt kikopott a német, csak a vezetéknév maradt meg, amit mindig le kell betűzni az ügyintézőknek.

  5. A spakni, fándli, colstok szavakat, azaz az építőiparban használt szerszámok neveit, ha jól tudom, német építőmesterek hozták a magyarba, akik egy időben uralták a piacot. A fándlit és a colstokot alá se húzza a helyesírás-ellenőrző.

  6. Még rémes dolgok, amiket általánosban lehet felszedni: A személyes névmások nagybetűvel írása. Hivatalos levélben teljesen oké, sőt szükséges, de köznyelvben minek? (Mondjuk annyira nem zavar, csak ne legyen kötelező.) Ráadásul azt, hogy Én azt pl. hivatalos levélben se illik nagybetűvel írni, mégis sokan mindenhol úgy írják. Ez vajon az angolból jöhetett?

      • Fogalmam sincs. Én nagybetűvel szoktam írni biztos ami biztos, de lehet, hogy így meg régies. (Szívem szerint kisbetűvel írnám, mert úgy jobban tetszik.)

        • Igazából én kicsit ódzkodok a nagybetűktől, valószeg jobban, mint kéne. A mondat elején persze használom, meg a neveket is nagybetűvel írom (kivéve ha épp csetelek), de különben inkább kerülöm, mert félek, hogy túl ünnepélyes lesz tőle a szöveg, pedig ez a félelem valószeg nagyrészt alaptalan.
          Felkiáltójelet is nagyon ritkán használok, pedig a magyarban szokás használni. Ez amiatt lehet, hogy sokat olvasok angolul. Az angol szövegekben szökőévente, ha egyszer fordul elő felkiáltójel, és így szép lassan én is leszoktam róla.

        • Biztos nem esel hátrányos elbírálás alá a hivatalban, ha kisbetűvel írod.

          Az jutott még eszembe a hivatalos formákról, hogy a magyar levelekben a megszólítás után nem vessző, hanem felkiáltójel dukál, a búcsúzás után pedig nem vessző, hanem kettőspont. Az angol miatt viszont nagyon terjed az első verzió, azaz kedves Nitta, és üdvözlettel, zöldfűszál. Egy ideje következetesen felkiáltójelezek és kettőspontozok még baráti mailekben is, pedig ha társaságban előkerül, hogy romlik a magyar nyelv az idegen szavak miatt, én vagyok az, aki rögtön cáfolja.

          • A levél végén: “Üdv: Pista”
            Van, aki bármit ír-“Üdv”
            Ezt mondjuk utálom.
            A “További szép napot” is, de erről már volt szó.
            Az se semmi, hogy a Spar-ban úgy köszön el, hogy “Köszönöm, minden jót!”

      • Nem. Csak a megszólításban illik, de ez nem helyesírás, hanem stiláris kérdés. Ez hajbókoló, rettegő, igazodó ország, aki mást csinál, gyanús. Szervilis lelkek nagybetűznek, uraznak, raknak ki folyton minden titulust, meg névelőtlen-miniszterelnököznek folyton.
        https://csakazolvassa.hu/2012/07/23/tanuljunk-magyarul-1-miniszterelnok-ur/
        Demokratikus országokban kölcsönkérik a miniszter biciklipumpáját, aki ettől megtisztelve érzi magát.

        • Egy Szlovéniában élő magyar ismerősöm mesélte, hogy ott a fodrászüzletben érkezési sorrend van, és ha a miniszterelnök fia-lánya jön hajat vágatni, akkor is kivárja a sort.

          • Én dolgoztam a közszférában és teljesen rá van csavarodva mindenki a stiláris rémségekre. Engem pl. a világból ki lehet kergetni az Úr/Úrhölgy használatától (címzettként vagy megszólítottként), teljes név kiírása után, nagybetűvel. Arra gondolok, hogy Tóth Miklós Úr vagy Kis Mari Úrhölgy. Annyira randa, nem?

            • Ezt viszonylag fájdalommentesen át lehet hidalni úgy, hogy “címzett: Kiss Mari” vagy “Kiss Mari részére”, következő sorban: “Tisztelt Asszonyom!” (Ha netán kisasszony, így járt, azt nekem nem kell tudni, hogy egy lúzer, aki még férjet se bírt fogni, nem igaz?) A mai világban tökéletesen működik, ha kérdéses helyzetben előveszem nagymamám harmincnégyes kiadású illemtankönyvét.

            • Én nem biztos, hogy kibírnám a közszférában így, hogy világéletemben cégeknél dolgoztam. Ja, nem igaz, volt egy rövid köz, de az EU. Mondjuk azok se komplettek. Még egy olyan emailre, hogy “Figyu mán, lejössz kávézni?” is hivatalos template van. Igaz, a megszólítás nagyjából keresztneves (majdnem azt írtam, keresztszemes).

            • Apámnak voltak olyan igazi ántivilágbeli aggszűz nénikéi (a legfiatalabb az I. vh-s mozgósításkor született), ők leveleztek úgy anyámmal, h. “X. Y. úrnő részére”

  7. Folyton fülelek, amióta itt lakom messze, és annyira jó szavakat, kifejezéseket szedtem fel. Mondjuk mikor lécet helyett azt hallom, hogy lecet, mindig kuncogok, de a kedves már megszokta.
    Ez az egymás nyelvi érdekességeire rácsodálkozás olyan… szexi. Ugyanazon a nyelven beszél, tájszólása sincs – csak ha akarja -, és mégis egzotikus. (Neki meg ugyanúgy az enyém, a közért, meg a kőrut.)
    (Amit nehezebb megemészteni nyelvileg, az az, hogy mindig azt mondja, “kimegyek a mosdóba”. Közben nyilvánvaló, hogy – ezt nem tudom szofisztikáltabban megnevezni, neveltetésem miatt – szarni megy.)

    • Köszönöm. Végre valaki. Én is helyesbítettem már szerelmemet: úgy érted, felfosol a villanykörtéig?

      Lőrincnek van egy bűvésztrükkje, epikus körítéssel, hogy …és akkor a két dáma kiment a mosdóba. Megkértem, nevezze nevén, sokkal viccesebb, hogy mondjuk pisilniük kell a sok piros koktéltól.

        • Megérteni én is megértem, tiszteletben is tartom, csak nagyon röhögök magamban, mikor fekszem az ágyban, amitől húsz centire egy tolóajtóval elválasztva ott van a “mosdó”, és kábé úgy hallok mindent, ami történik, mintha ott ülnék közben az ölében 🙂

          • Nem, a hölgyek nem pisilnek, nem kakilnak.
            Ebben a témában erősen emelkedett a toleranciaszintem, mikor tíz éven át csak nagyon ritkán ültem le csukott ajtó mögött a klotyóra.

          • És a nett kis nejlonos betétet egész nyugodtam viszem a kezemben, nem dugdosom. Nem a véres puncim, elvégre. Azért ne már, hogy egy jellegtelen kis akármin is kiakadjon az úri közönség, mert metonimikusan tudja (ha nagyon nézi), hogy a menstruációval kapcsolatos. És nem havim meg mikulás meg piroska (fúj), hanem menstruáció. Vérzés. Ciklus.

            • Jaja, pont így, tán a ciklust leszámítva. De azt csak azért nem, mert összezavarja a fogalmakat, a ciklus az nem az a bizonyos néhány, hanem a teljes 28 vagy kinél mennyi nap.
              (azér barátnővel megesett már, hogy piros maradt körben a körömágya tamponcsere után, és amikor észrevette, mit kerül a beszélgetőpartner a tekintetével, kissé zavarban volt 🙂 mióta mesélte, rém figyelmesen mosok kezet, nem csak úgy reflexből 🙂 )

            • Mikor lakásavatót tartottunk annak idején Zuglóban – annak a baráti társaságnak, akikkel több éve nomád körülmények között sátoroztunk együtt, valamint mindenkinek volt felesége/nője meg egy-két gyereke -, exférjem közölte, hogy tegyem el valahova a klotyó fölötti rácsos kosarakban dobozokban található tamponokat meg betéteket, mert hát mi lesz, ha a vendégek pisilnek, és meglátják. Morogtam kicsit, hogy biztos nagy újdonság lesz nekik a menstruáció mibenléte, de elpakoltam.

  8. Egyszer olvastam egy levelet, egy igazgatónő írta, azt mondja: spermanens.
    Ez nem nyelvváltozat, de azért elgondolkodtam, mi is köthette le a gondolatait?

  9. A herceg táncos farsangot rendez a kastély (tornyában – ebben nem vagyok biztos), mindenki prémes gallérú mellényt visel, táncolnak, kacagnak, kóstolgatják a nokedlit – ezek a németből jöttek, ilyen mondatokat találtam ki, hogy meg tudjam jegyzeni a szavakat a vizsgákra. Erre a németesre még mindig emlékszem. Én is éppen készültem írni egy bejegyzést arról, milyen tévhitek vannak a nyelvvel kapcsolatba, de csak most értettem meg, mi ennek az oka. Nálam ezek szerepelnek a listán:

    – trágárság tiltása (=nem szabad csúnyán beszélni! “és én soha sem beszélek csúnyán, mert az olyan nőietlen”)
    – éssel, háttal nem kezdünk mondatot
    – mindig betartjuk a szórendi szabályokat: alany, állítmány, tárgy, többi mondatrész
    – személyes névmást nem tesszük ki
    – aminek van magyar megfelelője, azt azzal használjuk
    – nagybetűvel írjuk azt, hogy nekem, neked, téged, haza, stb.
    – a nyelvjárás parasztos és ciki
    – de vagy viszont

    • Édes szívem ugrott eleinte, mikor azt mondtam: “de viszont”, aztán mikor rájött, hogy rajta kívül van más ember is, aki ért és alkalmaz finom nyelvi poénokat – eddigi életében ilyen téren nem volt elkényeztetve -, lehengerlő szexepilem újabb megnyilvánulásának tekintette.

    • “mindig betartjuk a szórendi szabályokat: alany, állítmány, tárgy, többi mondatrész”
      Ez már csak azért is butaság, mert pont a nyelvünk sokszínűségéhez tartozik (vagy mondjuk úgy, hogy a magyarban a sokszínűség egyik forrása, más nyelvek sokszínűségének esetleg más) az, hogy a szórend változtatásával kisebb-nagyobb jelentés módosulás érhető el, árnyalja a jelentést.

      • alany, állítmány, tárgy, többi mondatrész???

        Szerintem ezt valaki keveri a némettel vagy az angollal. A magyarban nincs ilyen. Egyrészt, mert kötetlen a szórend. Másrészt, ha vannak is gyakori sorrendek a mondaton belül, a fenti biztosan nem az. Kipróbáltam, és elég hosszú ideig gondolkodtam, amíg összeraktam egy ilyen felépítésű mondatot.

        • Bennem is motoszkált, hogy ilyen nincs, szabad a szórend. Apu süti a húst a kertben, vagy ilyesmi, de hát van, amikor Süti apu a húst a kertben, amikor arra szállt egy… meg Apu a hús süti a kertben és van, amikor A húst Apu süti a kertben, vagy Apu a kertben süti a húst, mindez a megfeleő hangsúlyokkal mutatja a magyar téma-réma szerkezet gyönyörűségét.

    • Azért ami egy bélfalon tud lenni, meg a zsírszövetben, meg a májban, én nem hiszem, hogy ez mind kamu. Rengeteg minden pang bennünk. Én követtem a víztartalmamat a mérlegen, nagyon gondosan visszahidratáltam, ettem is, és mégis két kilóval vagyok kevesebb, lesz szíves engem a hivatalos orvoslás tájékoztatni, hogy mi ez, honnan hiányzik a két kiló. Aki ngyon kövérként kezd fogyni, az is veszít zsírt, izmot és kötőszövetbeli salakanyagot, vizet, és abban mindenfélét, amit a szervezet tárol, de nem kell neki. Biztos vagyok benne, hogy a heves hasmenés kihoz olyat a belekből, amit a normális, lassú széklet nem. Nem rossz az, kipucolni, bármi is az. És ha nincs is nagyon mit pucolni, akkor meg egy kicsit sokkolni, alkalmazkodásra késztetni, megzavarni a szervezetet. Én hihetetlenül friss vagyok, de persze lehet, hogy azért, mert végre nem fosok, eszek, és ez relatíve jó érzés.

      • “Nem rossz az, kipucolni, bármi is az”
        Ha esetleg a bélflóra az, akkor de. És az felmehet – én se hittem el elsőre – 5 kilóig is. És akkor még mondjuk azt, hogy egyedül vagyunk a bőrünkben.

        • És a bélflóra, az mind hasznos baci? Nincs egy csomó halott, pl.? Én visszapótoltam csecsemőknek való regenerálóval (mert az volt itthon), ásványi anyagot is, és meg kell mondjam, kirobbanóan jól vagyok. Erős, könnyű. Biztos a tavasz is. Nem tudom, mi történt bennem az ún. májtisztítás során/által, nem is akarom misztifikálni, magyarázni, hogy a májam így, az epém és a paraziták úgy, de jobb nekem, a testemnek, közérzetemnek, mint előtte. Minimum a sokkhatás mozgósít valamit, ami jót tesz. Van, aki egy ideig szarul van, és utána lesz jobban. Van, aki meg nagyon szarul van, közben és utána is. Az intuícióm azt súgta, ez jó lesz nekem. Konkrétum a két kilón kívül: nagyon jó ébredések, erős reggelek, jó ételek, jó emésztés (lassan abbamaradó hasmenés, de úgy is), és nagy kedv a sporthoz: elég tempós, jóleső úszás, hegynek föl bicikli félóra, 330 méter szintkülönbség már a fosás utáni nap, ma meg 12 km repülős futás.

          • Nem mind hasznos. A nemhasznos akkor szaporodik el, ha a hasznosat (antibigyóval, erős hasmenéssel) kitakarítod, és nincs, ami versenyezzen velük a bélfalon való megtapadásért, kolonizációért. Ha tele van Lactobacikkal és egyéb tejsavtermelőkkel a bélfal, akkor a Salmonella, E. coli és társaik már nem tudnak megtapadni. Az elhaltakat ellöki az egészséges bélfal, és a kolónia élő tagjai azonnal elfoglalják ezeket a helyeket, illetve alighanem maguk az élő bacik is tesznek arról, hogy az elhaltak távozzanak, hiszen azok nem tudnak versenyezni az élőkkel.
            A csecsemők bélflórájának részei (pl. asszem a híres Bifidobacterium is) tartósan nem tudnak megmaradni, mivel nem anyatejjel táplálkozunk. A szilárd táplálékra való áttérés változtatja meg a bélflórát. Ha már pótolni akarod, akkor javaslom inkább az élőflórás, jó minőségű joghurtot, kefirt.
            Ettől függetlenül a te módszered akár jó is lehet összességében – pláne speciálisan neked -, de a bélflórára konkrétan biztos nincs jó hatással.

            • “és nincs, ami versenyezzen velük a bélfalon való megtapadásért”
              A prabl, hogy általában van. Candida és egyéb olyan cucc, ami normálisan van bennünk, és egy bizonyos határig ez rendben is van, de ilyenkor térhez jutnak és túlszaporodnak. Persze ez biztos nem az az eset volt most, attól pont hogy erőtlen, sápadt, szürke lesz az ember és eleped az édességért. De a túlantibiotikumozás pl jó eséllyel okoz ilyesmit. Egy idősebb rokonomat majdnem kinyírták puszta jóindulatból, csak mert orvosokkal volt körüvéve a családban és munkában, és nem spóroltak az antibiotikummal egy bakteriális fertőzése kapcsán. Utána meg a fájdalmas hasi tüneteit megint annak diagnosztizálták és újra kapott antibiót rá. Amikor már csonttá fogyott mert szinte semmit nem tudott megenni görcsös hasfájás és hasmenés nélkül, akkor kapott észbe szerencsére egyikük, és hosszú hónapok alatt hozták helyre probiotikumokkal.

              • Nem, nem! Épp azt mondom, hogy ha a szimbionták nincsenek, akkor a károsakkal (Candida, Salmonella, akármi) nincs, ami versenyezzen, tehát azok akadálytalanul szaporodhatnak. Nyilván ez nem érvényes akkor, ha igyekszel gyorsan helyrerakni a szimbionta bélflórát.

                • Az egyensúly része a normál bélflóra, ezért nehezen tudom elképzelni.

                • Úgy értem, könnyen visszatelepedik, nem viseli meg a kiürülés, nem károsodik, csak egy kis idő meg joghurt, és semmi baj.

                  Félve kérdem: a kolon-hidroterápia is hülyeség, meg a koffeines megnyitás alulról? Mert arról viszont tudok, hogy ami bűzhödt cucc onnan kijön, az nagyon durva.

                • Persze, azért normális esetben így van – egy betegségtől gyengült szervezet, ami ugye antibigyó után nem meglepő, az más. De az esélye a megbetegedésnek, a Candida kitörésének, bélben lappangó kórokozók felszaporodásának és a véráramba betörésének nő. A gyors visszatelepedés ezért nagyon fontos és hasznos.

                • Hátizé, a kolon.hidroterápia más szóval a beöntés? Nem tudom, meg lennék lepve, ha egészséges vastagbelet még egészségesebbé tenne. Hogy büdösebb, mint az átlag ürülék, az semmit nem jelent.

            • Joghurtot is tolok, és várom azokat a tüneteket, jeleket, amiből arra következtethetnék, hogy valami felborult, rossz. Emésztési zavar, fájdalom, nem esik jól a kaja, megváltozott széklet stb. De nemhogy ez nincs, hanem szinte újjászülettem. Ennek ellenére nem ajánlom senkinek a drasztikus “májtisztítást”. Nekem erről egyébként Ráspi mesélt októberben, igen szemléletesen, azóta akarom megcsinálni.

              • NA de az egy beteges állapot. És persze, ha krónikus szorulásos, akkor ami a megnyitás után kijön, az iszonyú büdös lehet, a pangó bélsár, naná. De egészséges bélműködésnél nem igazán értem, miért lenne jó.

                • Amiért megmosod az egészséges hónaljadat is, azért. Ami mégse olyan zárt, szaporodós, zegzugos, sötét place, mint a kanyargós bél. Én nem hiszem, hogy normális bélműködés mellett, szokásos tempóban és állagban kijön minden, amit a mai életmódunkkal felül bevittünk. Hogy erre a mai mérgezésre is optimális az öntisztulásunk, ennyi fölösleges dologgal is elbír a test.

                • A külső letisztítása természetes dolog azért. Ha más nem, az eső lemosta az embert, amíg nem volt ennyi ruha rajtunk nyáron is. A beleket nem mossa ki semmi a természetben, csak a perisztaltika. Egészséges bélből kiürül, nem pang. Értem, amit mondasz a szükséges fokozottabb tisztulásról, nem tudom erre a választ, de hogy a hashajtós módszer akkor is elég, abban biztos vagyok. Gondolj bele, ami igazán nehezen tisztul, az nem a bél, azon átmegy a cucc, az appendixen kívül nemigen van szakasza, ami vak lenne (azt meg pont nem tisztítja a megnyitás ill. a hashajtás sem). Szemben a tüdővel. Na ott vannak lerakódások, pláne a városok/üzemek területén, környékén. És arra semmilyen tisztítási módszer sincs mégsem, a tiszta levegőn való sportoláson kívül.

                • Nincs is két vége.

                  Szívesen megnézném mondjuk boncoláskor, egy urbánus táplálkozású embernek mi van a bélfalán, és kell-e az oda. Nem csak a máj választ ki, hanem a bőr is. Biztosan más a tisztasága annak, aki rendszeresen nagyon megizzad, mint annak, aki nem. És más a szorulásos, rothadós ember belül, mint akin átmegy a cucc. Megjegyzem, epekő is van, meg más lerakódások, és nem hinném, hogy pont az ne jönne ki az olívás-keserűsós izével.

                • Minek nincs két vége?
                  Az epekő az epével ürül, az pl. az olajtól megindul alaposan, és a magnéziumos hashajtásra is mondtam, hogy lehet, hogy tényleg jó, én a +/- beöntésre mondom, hogy alapvetően rendben levő, nem szorulásos bélrendszernek arra nincs szüksége. Az izzadás, na az aztán tényleg kiváló módszer a méregtelenítésre – és még jól is esik, legalábbis nekem. A bélfalon egy dolog, hogy mi van – de arra sokkal hasznosabb a táplálkozás megváltoztatása, mint hashajtás vagy pláne beöntés/megnyitás. A bélfalnak magát kell tisztítania, ha az nem megy, akkor lehetnek mindenféle módszerek, de az öntisztulást kell lehetőség szerint serkenteni. Kiváló erre a viszonylag sok rost. Nyers zöldségek, gyümölcsök.

                • JA, hát annak nincs. Épp ezért annak a tisztítása igazán macerás.

            • Ha mar keseruso, meg meregtelenites: rendszeresen ilyen sos, melegvizes furdot venni kivalo es kimeletes meregtelenites, rendszeresen es komolyabban sportoloknak kulonosen hasznos tud lenni, meg brutal jol megpihenteti az izmokat.

        • “És akkor még mondjuk azt, hogy egyedül vagyunk a bőrünkben.” Így ám, két lábon járó baktériumtenyészetek vagyunk. Nekem is megrendítő élmény volt arról tájékozódnom, hogy nagyságrendileg kb. 10x annyi a baktériumunk, mint a sejtünk és annak állapota még abból a szempontból is meghatározó, hogy depisek vagyunk-e. Meg az is mély döbbenet volt, hogy (egykori) “édesszájúságom” bélflórám tükre.

          • Engem komolyan érdekelne, hogy lehetne bélflórával megváltoztatni a mostanában elharapódzott édesszájamat, ami persze elég egyértelműen a rossz lelkiállapotom tükre. Mi a módja ilyenkor? Tudom, hogy mindig kéznél van a vegyél erőt magadon és durrbele, csak épp ez ilyenkor pont a legképtelenebb pont megbontani az ördögi kört, és minden újabb nekidurálás és elhasalás csak mélyebb önutálathoz vezet.

            • Matifa, sztem sem, egy csomó minden nem puszta elhatározás, majd pedig csak kitartás kérdése. És igen, ahol pld. már mentális gubancba torkolt pld. a megborult bél- és testflóra, ott aztán tényleg csak további kudarcok és ahogy mondod önutálat forrása a durr-bele. Vagy pld. van olyan állapot (pld. az elég gyakori SIBO, http://en.wikipedia.org/wiki/Small_intestinal_bacterial_overgrowth), ahol a saját szakállunkra beszedett probiotikum akár többet árthat, mint használ.
              Nekem az ilyesmi csak szenvedélyes hobbim, tehát nem szakmám, de amit én tudok erről az az, hogy tök célzottan meg kell tudni, milyen a belek és a flóra állapota, majd pedig ennek megfelelően építeni. Flóra-állapotról képet nyerni tudomásom szerint székletvizsgálattal hitelesen lehet, majd a hiányoknak megfelelően célzottan fel kell építeni egy olyan terápiás étrendet kiegészítőkkel (pro- és prebiotikumok is, de nem csak /ezen rengeteg múlik, pld. hogy etetni kell a flórát, nem csak megpróbálni megtelepíteni/), ami étrend a terápia elhagyása után is élhető és tartható. Azt nem tudom, hogy Mao-n van-e ilyen és melyik az a székletvizsgálat, illetve, hogy a hazai orvoslás, mennyire jártas az innen történő megközelítésben. Viszont ez itt egy hasznos kiindulópont a témában: http://www.bookdepository.com/Probiotics-Revolution-Gary-Huffnagle/9780553384192
              Amúgy azt is lehetne mondani ilyenkor, hogy hajrá és kidobni a tányérodról, mindent, amiről nem látni, nem lehet felismerni, hogy mi is volt élőlény korában vagy, hogy erjessz zöldségeket (a bolti joghurt baciállománya nem feltétlen ‘hiteles’ a bélflórának) és ennyi, de sztem alapvető egy állapotfelmérés. Nekem a rosszféle candidáim kérték a cukros cuccot, akarhattam én aztán ott bármit.

              • Nem tudom igazán, hol tartanak itt a kutatások, de azt igen, hogy takarmányozásban a pro-, pre- és syn(a kettő együtt)biotikumok kutatása komoly eredményeket mutat már fel. Nem lennék nagyon meglepve, ha a takarmányozás előbbre járna, mint a humán kutatások.

            • Nem fox örülni, de a legkézenfekvőbb válasz a sport. ha csak arra ráveszed magad, hogy 20 percet sétálj naponta, ha esik, ha fúj. Nekem bejött, hogy finom gyümölcsöket tartok itthon, azt szívesen eszed, ha édes ízre vágysz. Meg 1-2 diabetikus édesség a rohamok esetére. Szépen, fokozatosan próbáld lecserélni a szénhidrátbombáidat. A kenyérről, krumpliról, rizsről elég könnyű lemondani, azok nem édesek. És az már látványos eredményt hoz 2 héten belül, ami lendületet ad.Tök lapos a hasam, mióta alig eszem kenyeret, pedig sütit szoktam és nem számolok kalóriákat.

              • Én fordítva, soha nem voltam sütis, az édességekről simán le tudok mondani (csak most van kicsit rosszabb időszakom), de abba, hogy egyetlenegy szelet kenyeret se egyek meg egy nap, na abba bele bírok pusztulni. Nekem rohadtul nem hoz látványos eredményt semmi az égvilágon egy-két hónap alatt sem az utóbbi egy-két évben, szóval valószínűleg ezért is veszítettem el minden bizalmamat abban, hogy megéri. Amikor csak a folytonos keserves lemondás van és a maximum elért eredmény a szintentartás, az nem olyasmi amit lehet sokáig szakadozó cérna nélkül.

                • Nem csak nézettem, tíz éve szedek rá gyógyszert. Elvileg be vagyok állítva tankönyvire, valahogy a dolgok mégse működnek úgy.
                  Igen, az nagyon kellene, csak el se tudom képzelni, honnan fog jönni és mi. És hogyan.

                • Nekem ez ad szárnyakat, hogy nagyon mutatja az eredményeket a testem. A sok anyaság meg gyerekcígölés, stria, háj után megmutatja, hogy ő sportos és teherbíró és arányos. Én nem léptem fel korábban azzal az igénnyel vele szemben, hogy legyen szép vagy bírja a terhelést, erre meglep.

                  Egész extrém dolgok történnek: János legszűkebb nadrágjait hordom. Még nagyon a gerincnyújtás elején vagyok, de már megvan az a két centi plusz, aminek a reményében belevágtam. Illetve egy bakancsszerű cipő lett jó rám, annyi szűk év után. Talán nem terül úgy szét a lábfejem, nem tudom. Drága volt, extra cipő, örülök.

                  Amúgy bennem is van félelem. Ez most egy nagy projekt, ennek van svungja, tud lenni svungja már hatodik hónapja, sőt, hogy mi minden hozható ki ebből, az csak most körvonalazódott (18-as zsír?). De utána? Olyan ez, mint amikor csak az esküvőig vagy a szülésig látunk. A nagy lelkes, ámuló, aktív hónapok után egy nap elérem a célomat: így akarok kinézni. Mi lesz utána? Szintentartás, ugyanúgy mérem magam, nézem a zsírszázalékomat, keresem az elégséges fehérje forrásait? És heti háromszor járok a terembe, hogy ne veszítsem el az izmaimat? Lehet így élni? Vagy onnantól már minden mozdulatomhoz azok az izmok használatosak, elég a bicikli meg a favágás, meg némi úszás, a rekreációs heverészés közepette a strandon? Tulajdonképpen megijeszt, hogy ez életmód, nem kampány.

                  A hanyatlás ezek után borzasztó lenne. Hogy újra ugyanaz. Meddig tart ki a lendület, az öntudat? Hogy van ennek vége, ez már mindig így lesz? És mindig felfedezek a testemen valamit, ami feladat és megváltoztatandó? Nem nézegettem magam eddig, csak éreztem és gyötörtem és hajtottam a testem, de majd most, érdekelni fog a combom hátul, meg hogy az alkarom is izmos-e. És ha megy a harminc fekvő, miért ne leetne ötven? És azt fogom mondani egy-egy vérvétel, orvosi vizsgálat után: hát nekem persze hogy oké a koleszterinem, vérnyomásom, csonttömegem, inzulinom, hiszen én mindent megtettem érte.

            • Matifa, azt hiszem nagyon is ertelek. Ha ennyi minden mellett, nincs latvanyos elorelepes, akkor plane meger talan egy kicsit alaposabb utanajarast, foleg ha pajzsmirigy is van a kepben. Egyebkent nem szentsegtores kimondani – ahogy erzekelem mar szakmai korokben sem – azt, hogy az egeszseges belflora egyik nagyon fontos elofeltele az optimalis (az adott embernek) suly eleresenek, de foleg megtartasanak. Ha erzel magadban erot, errefele nagyon sok hasznos es konnyen hasznosithato info van, ld. eppen a temaban is: http://chriskresser.com/a-healthy-gut-is-the-hidden-key-to-weight-loss O orvos, un. functional medicine-ben (https://www.functionalmedicine.org/) jartas. Lehet Mao-n is lehet lelni ilyet, elegge elterjedt.
              Es egyebkent a sok fontos kozul, amit itt tobben emlitenek, az tenyleg valahol dobbenet, hogy az egeszseg az eletmod, ha van, ha nincs.

              • Ezt most Lőrinc mérte, és tényleg.

                Nekem nagyon erősek, agyonedzettek a gerinc menti hátizmaim, és nagyon rég nem nyújtottam. Most meg híd, kézállás-átfordulás oda-vissza, alkarra híd, függeszkedés, kobra, nyújtott lábbal előrehajolás tíz percekig, naponta. Gondolom, ez kinyújtotta az izmokat, és távolodtak a csigolyák. Hosszabb lett a törzsem, ruhákon is érzem. De van SpineMed dekompresszió, azt géppel csinálják, tervezem.

                A másik a sprint, amely mikrotöréseket okoz a csontban, és mindig hosszabb lesz, ahogy gyógyul. De abból nem csináltam még annyit.

                A 25 legjobb gyakorlat:
                http://www.stylecraze.com/articles/best-exercises-to-increase-height/?ref=end

                Kérdezz, persze.

          • Köszi Éva. Jó ez honlap és örülnék, ha ezt a 25 gyakorlatot el tudnám kezdeni.
            Én örülök a testépítéses bejegyzéseknek, mert most sajnos nagyon leálltam a testmozgással. Változtatni akarok, de nehéz elindulni. Az allergia miatti fáradtság, rossz közérzet. De elszánt vagyok. Ma sikerült egy keveset tornáznom.

    • Elég drasztikus “méregtelenítésekkel” mulasztottam el a durva parlagfű-allergiámat (vagy tettem tünetmentessé, nekem mindegy), a lúgosításban meg nem hiszek, viszont mióta reggelente forró szódabikás vizet iszom, és bőrradírnak is azt használok, külsőleg-belsőleg látom a fejlődést.

      • Juj erről tudsz mondani többet. Nekem is allergiám van és mindent próbáltam/próbálok, de egyelőre nincs változás.
        A lúgosításnak szerintem van alapja.

        • A lúgosításnak annyi alapja van, hogy ha sikerül, akkor nagyon meg lehet tőle betegedni, akár halálos is lehet (úgy hívják,hogy alkalózis). Szerencsére a szervezet elég jól tud ellene védekezni. Egy hiperventilláció okozta alkalózistól nagyon rosszul lehet lenni. Pont olyan veszélyes, mint az ellenkezője, az acidózis.

          • Persze, de ez már a nagyon nagyon szélsőséges eset. Ennyire nem kell túlzásba vinni. Figyelni kell az egészséges táplálkozásra, mert ha csak kenyér, fehér liszt, cukros ételeket eszünk és kevés a tápanyagban gazdagabb élelmiszer, az káros.
            Több haspuffadásos, gombától szenvedő ismerősöm van és hiába mondom nekik, hogy hagyják el a cukros ételeket, aluljárókban kapható péksütiket és több zöldség, gyümölcs, hús zöldséggel. Nem tudnak váltani.

            • A gombának a lúgosítás segít, az a savas környezetet utálja épp. Amit leírtál, jó, de nem (vagy nem elsősorban) a lúgosítás miatt. Pl. a rostanyagok épp a tejsavtermelő szimbionta bacik megtelepedését segítik elő.

          • Minden táplálkozási karantén káros, ha az ember vallásként kezeli.
            Ha meg úgy, hogy figyel magára, és van visszacsatolás – mi jó, mi nem – akkor segíthet.
            Senkinek nem adok szívesen tanácsot, mert magamon kísérleteztem ki, hogy nekem mi a jó 🙂

            • Nem mondtam egy szóval sem, hogy amit csinálsz nem jó. Csak ahhoz, hogy lúgosításnak nevezhesd, meg kellene mérni a VÉRED pH-ját előtte meg utána, és ha tényleg, TARTÓSAN nőtt, akkor lúgosítottál.

        • fenchuch68-hoz hasonlóan én is csináltam méregtelenítést – dietetikussal és belgyógyásszal történő kivizsgálás után, pontosan az allergia miatt.
          2 evőkanál keserűsó egy pohár meleg vízben reggel – és aznap csak vizet volt szabad inni – illetve feküdni, amennyit lehet. Igen drasztikus volt a hatás, otthon kell aznap tényleg maradni. Eleinte ezt hetente egyszer meg kellett csinálni, később már csak havonta egyszer, most már csak évente egyszer-kétszer. Emellett teljes étrend váltás – a dietetikusi útmutatás alapján. Megmondta a doktornő, hogy valószínűleg az allergia azonnal nem fog elmúlni, és ez így is lett, viszont évről évre jobb lett a helyzet. Mára sem teljesen tünetmentes, 16 év után, viszont a 3 havi asztmás kőkemény kínlódásból 2 heti gyenge tüsszögés maradt, mindenféle gyógyszer használata nélkül.
          Azt gondolom viszont, hogy ilyen durván, ahogy én csináltam orvosi megfigyelés/javaslat/vizsgálat nélkül nem szabad belekezdeni.

          • Oké köszi a tanácsot. Persze orvos. Érdekes, h allergiára méregtelenítés. Mindenhol immunerősítést, bélflóra, emésztés-rendezést olvasok.

          • Ez jó hír, h van megoldás és el lehet mulasztani. Na most magyar voltam. Nekem kb. 4-5 éve kezdődött és olyan 2 éve lett nagyon durva, úgy hogy gyógyszert is kell rá szednem. De ezt nem akarom életem végéig.

        • az itteni nevem és gmail 🙂 de csak azt tudom elmesélni, hogy én mit csináltam, nincs nálam a bölcsek köve. Lesznek durván undi dolgok is benne, úgy írj!

  10. Engem csak akkor zavar az idegen szavak használata, ha céltalan, ha divatból használják, vagy azért, mert azt gondolják attól okosabbnak tűnnek. Az egyik volt tanárom minden második szava az volt hogy adekvát, ami egy idő után nagyon idegesítő és értelmetlen is.

    Az is idegesít, ha valaki engem javít ki pl. amikor azt mondom csikáz, a csikiz helyett.

  11. Amikor az ügyvédi irodából érkező levélben a megszólítás: “Tisztelt Hölgyem!”, akkor én reagálom túl, vagy természetes, hogy viszketni kezd valami az agyamban?

    • Erről valamiért az jut eszembe, mikor Esti Kornél kér letelepedési engedélyt a becsületes városba, és úgy kezdi a polgármesternél: “Végtelen örvendek” ,mire kitoloncolják.

    • Én is ezt használom hivatalos levélben, ha nem ismerem az illetőt név szerint. Más alternatívát nem ismerek, de vevő vagyok az ötletekre.

    • Nutika: Az ügyvédi irodákban gyakran nem tudnak rendesen magyarul. Ès mellette ott van a nyakatekert jogi fogalmazás. Ès ott minden ügyvéd egyéni stílusa: van aki azt hiszi magáról, hogy akkor látszik nagyon pengének, ha nagyon hosszú és bonyolult mondatokat ír. Az igazán “nagyok” iszonyú rövid és sallangmentes mondatokat írnak, amit hamar el tudsz olvasni és még meg is érted. Ez a jogi mesterség “mü´vészete”. Na ilyet keveset láttam otthon: sok irodában favágás megy… Bécsben tanultam meg tömören fogalmazni, a lényeges információt átadni (jelszó: kinek van annyi ideje olvasni?). Persze a német nyelv szerkezete is más, a jogi nyelvé is. Máig direktebben tudok írni szakmait németül (vagy angolul), mint magyarul. A magyar jogi nyelv iszonyú körülményes, cirádás, “a másik oldalról vakarom a hajamat”-jellegü´.

  12. ” Nagyon hasznos jelenség, innen tudom, kivel nem akarok átborozni egy estét.” Restellem, de muszáj megmondanom, hogy ezt élveztem legjobban a bejegyzésben!

  13. Én mindig olyan jól szórakozom, ha vidéki emberekkel találkozom, akik nem szégyellnek úgy beszélni, ahogy arrafelé szokás. És olyan szürkének érzem, ha Pestre költöznek, és ugyanúgy kezdenek beszélni, mint én. Olyan színes a tájnyelv, olyan sok szépség van benne, engem mindig lenyűgöz. (A nyelv vízszintes tagolódása szerinti nyelvjárások – ezt ki találta ki?)
    Nyaralni voltunk, és egy tűzön sütögettünk borsodiakkal. Meg se kérdezték, hova valók vagyunk, mert azonnal levágták abból, ahogy a gyerekeinkről beszéltünk. A Bogi. Náluk sose használnak névelőt tulajdonnevek előtt, és már én se szólok a tanítványaimra, mert szerintem nem helytelen. Ja, meg magamra se szólok már semmiért, egy ideje.

  14. Nagyon szeretem a magyar nyelvet, ennek megfelelően kapok agyfaszt aattól, maikor emberek magyar léttükre angolul posztolnak facebookon, amikor pedig belekeverik a tök magyar szövegbe az angol szavakat, nem azért, mert nincs rá magyar, csak nagyzolásból, azt különösen utálom. Mondjuk btw-znek magyar szövegbe szúrva, brrrrrr

    • 10 ev nyelvteruleten es az aktiv nyelvtudas megkopik kicsit. angolul varom a vonatot, angolul latom a reklamokat, angolul beszelnek hozzam es beszelek emberekhez, angolul irom es olvasom az emaileket egesz nap. este angulul nezek tv-t vagy olvasok konyvet.
      ha fb-n angolul posztolok akkor beallitom hogy csak azok az ismerosok lassak akik tudnak agnolul (kepeztem csoportot).
      es mar kezirasban se teszem ki az ekezetet ha nem figyelek.
      magyarul csak itt olvasok, szinte.
      remelem egyszer visszakoltozom, en se vagyok boldog ezzel a helyzettel. es most megrantom a vallaimat.

      • Azt az égést, amikor két év után először hazajöttem Olaszországból, és a határon a vonaton kérdezte tőlem a magyar határőr, hogy és elvámolnivalója van-e?, és én erre a nyelvkönyvekben is idézett példamondatra nem tudtam válaszolni magyarul, csak hebegtem, meg torlódtak bennem a szavak, és olyan külföldiül sikerült válaszolnom, hogy csak na, hát én akkor azt hittem, belehalok a szégyenbe. Kb. három-négy napba tellett, mire elkezdtem magyarosan magyarul beszélni. Sose fogom elfelejteni. És hiába olvastam ott minden nap magyarul, telefon akkor még nagyon ritkán, net se, semmit nem ért. Amikor hazajöttem, olaszul álmodtam, dumáltam magammal, olaszról fordítottam gyakran magyarra, amit mondani akartam. Nagyon ambivalnes volt. És még nem beszéltünk a hangerőről és gesztikulálásról….

        • Ne érezd magad rosszul, ez teljesen természetes jelenség! Az agyadban mindig az az egy (vagy több) nyelv élvez elsőbbséget, amit a legintenzívebben használsz. A többi sem veszik el, csak háttérbe szorul, és beletelik egy kis időbe, amíg újra “aktiválod”.

      • Ezt a helyzetet talán átérzem. Van a családban 56ban külföldre menekült magyar, nagyon szeretem hallgatni, amikor beszél, kicsit raccsolva, de ízesen, választékosan. Szívesen ki is segítem a magyarral, ha elakad és megkér.
        Nem róla, nem rólad/neked szólt a megjegyzésem, és nem a hozzád hasonlókról, hanem azokról, akik tényleg csak arcoskodnak ezzel. Nem éltek és nem éltek külföldön, tudható róluk, hogy nem arról van szó, hogy nem tudják hogy van magyarul, csak nagyon “menők”.

  15. Minden nyelvnek megvan a sajátos szépsége, engem lenyűgöz a francia nyelv elegáns hangzása, vagy az angol hajlékonysága, ami talán kifejezetten erre lett teremtve, hogy a popzene, és a világ nyelve legyen, megkönnyitvén a kommunikációt az emberek között.
    Az én mágikus realizmusomban a magyar nyelv olyan különleges, nemcsak az egzotikuma miatt, hanem mintha rejtene egy titkot, egy rég letünt kultúráét, aminek az emlékét a mitológia, és a róvott kövek örzik.

  16. Engem úgy felbosszantott egy idióta webáruház, hogy úrnak neveztettem magam velük (nő létemre) , az egyéb titulushoz meg beírtam, hogy boldogságos ifiasszony. Merthogy nem engedett tovább a rendszer, amíg nem választottam az úr vagy úrhölgy közül.
    Most érdeklődve várom, miként címezik majd a csomagomat.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s