milyen jó lenne

,… ha a nőnap a huszonegyedik században már nem azt jelentené, hogy az Aktív Férfiak adnak valamit a Passzív Nőknek, és akkor ez Kedvesség, amelyet jól kell fogadni, örülni a Figyelmességnek – miközben nincs szó arról, mit ünneplünk ezen a napon, és hol tartunk azon az úton. Nem is tudják, nem is érdekli őket.

És ha nem írnák nagy n-nel, pláne Nők Napjának (az a Nők Lapja, és az egy újság). Ezt külön mint magyartanárnő.

Ha a nőnap nem jelenthetné azt, hogy az, aki egész évben sandán les meg facebookon írogat, ezen a napon virág átadására és puszizkodásra is fel van hatalmazva. Így szokás.

A virágvásárlást persze a titkárnő szervezi cégpénzből, az iskolákban pedig az anyukák, és a gesztus semmire sem nevel, hacsak arra nem, hogy a lányok, azok merőben más természetű lények, és valami érthetetlen okból “tisztelni” kell őket, valahogy megkülönböztetetten kezelni.

Ami azt jelenti, hogy az európai világban a dolgozó, középosztálybeli, hasonló közegű és rokon nőket nem bántják direktebb módokon, de mivel az erőszak mennyisége állandó, a felgyűlt bánthatnékot hátrányos helyzetű vagy erre szánt, tárgyiasított nőkön vezetik le titokban.

Az erőt, a kezdeményezést lenne jó ünnepelni. Elbeszélgetni a fiúkkal, hogy akinek nem tetszel, azt ne maceráld. Megkérni őket, ne üvöltsenek annyira, ne vágjanak be mások elé az ebédsorba, és ne használják ki a jó tanuló lányokat leckemásolásra.

Persze az ilyen eretnekségeket fel se merem vetni a levlistán, hiszen béke van, minden rendben, ami meg nincs, arról nem beszélünk. Pedig a nőnap politika (társadalmi ügy értelemben), és a probléma, a mi mögötte van, politikai természetű. A helyzet pedig szomorú.

Itt a blogon jelentse azt a nőnap, hogy soha, egyáltalán nem akarod nők fölé okoskodni magad, nem tartod őket egyívású, veled ellentétes érdekű csoportnak, nem gúnyolódsz rajtuk és hibáztatod őket, valamint nem tiltakozol, ha a blogger olyasmiről ír, amiben sáros vagy, csak ezzel nem vagy képes szembenézni. És kommunikációsan sem erőszakolsz meg senkit.

Tudtok példát progresszív, tartalmas nőnapi gesztusra?

Az akadémián mindeközben:

 

 

 

ne szűlj rabot, te szűz

Itt a blogon nem volt nőnap. Nekem a nőnap: félmosoly. Tisztelet azok iránt, akik idejében ez még nem virágot és a tündérarcú, sütisütő nőknek való álságos hízelkedést jelentette. (Ezeket a nyúlós köszöntéseket a leginkább megint úgy kell érteni, hogy jó lenne már valakit megdugni, hogy a csendes ingyenmunka és a reprodukciós szolgálat jól jön a társadalomnak, és még van egy kis múló bűntudat is a sok bántásért, erőforrás-felélésért, sunnyogásért. És vn még a kötelező programmá tett munkahelyi, iskolai köszöntés.)

A nőnap nekem nem ünnep. Mert egész évben nőnap van, ha kiállsz az életedért. Viszont március 8. apropó arra, hogy mások, akiket szívesen olvasok (vagy nem), elővegyék a nőtémát.

Nőnapon a virágládáimban kapirgáltam, felfűrészeltem egy köbméter tüzelőt, összesöpörtem egy tonna fűrészport, mezítláb és sortban ugróköteleztem felfrissült teraszomon, és szarvasgombás metéltet ettem. Nem írtam posztot se.

Nem volt a blogon One Billion Rising felhívás se, és nem is mentem el idén.

Elismerem a szervezők munkáját. Minden szó és tett fontos, jó látni, ha érzékenyedik a közbeszéd, ha egyre több a reakció az erőszakra vagy a(z egyre gyomorforgatóbb) szexista médiatartalmakra, például.

De miért, miért van az, hogy engem régesrég jobban érdekel a mozgalmi nőiségnél, hogy le tudok-e menni hídba. Egy éve meg a hunyt szemű mámor érdekelt. A saját életem.

Elfáradtam? Bővebben…

soha nem tudják meg, miről maradtak le

A Napraforgó Egyesület nőnapi konferenciát szervezett a Kossuth Klubban, négyen voltunk előadók. A moderátor Betlen Anna volt. A közönség és köztük a blogolvasók szép számmal képviseltette magát (modorost olvastam az előbb), noha a fodrászom túlzásba esett, élmény volt hallgatni Nagy Beáta szociológust (a nők közéleti szerepéről), Arapovics Mária művelődéskutatót (a szabadkőműves nőkről), Márki Anitát, az Otthon szültem című könyv szerzőjét (a férficentrikus-agyonműszerezett, illetve a háborítatlan szülésről), és élmény volt beszélni is (előadásom címe a bejegyzés címe). És a legjobb volt találkozni veletek, olvasókkal, látni az arcokat, és örülni egymásnak. Köszönöm a meglepetéseket! Megjelent egy trollunk is, nagyon jól mulattunk rajta. Bővebben…

én rendes férfi vagyok

Tudom, hogy sok a szemét macsó, mindig panaszkodnak, így-úgy, ver, megcsal, na, de én például soha nem ütöttem meg nőt, és hűséges is vagyok. A nőket legfeljebb nézem — hűséget fogadtam, nem vakságot. Én hazajárok időben, a pénzt is hazaadom, nem iszom, nem ordítok, foglalkozom a gyerekkel. Ilyen férfi is van, és szerintem a többség ilyen.

Madonna

Szóval tényleg nem értem, mi ez a gyanakvás, mit fröcsögnek habzó szájjal a feministák, miért tesznek úgy, mintha minden férfi egyformán disznó volna. Csak minden tizenkettedik, mondja erre az Endre, érted, mert a többi Patkány meg Kígyó, a nők meg mind Sárkányok! Ezen még a Kati is elmosolyodott. Most az, hogy röhögünk egy kicsit a fiúkkal, meg néha lecsúszik két sör, és ott mondanak ezt-azt a cimborák? Kimulatták magukat fiatalon, most meg mesélnek. Én nem bánnék úgy a nőkkel, nem mondom, megnézem a szépet, de én mindig párkapcsolatban szerettem a szexet, érzelmek, vacsora, szép ajándékok, minden, nekem a legdurvább húzásom, hogy néha rárántom a pornóra, de hát ennyi év után…? Amúgy olyan unalmas életem van, hogy az már fáj: annyira úgy intézek mindent, hogy a Kati ne balhézzon, én bevásárolok, ha időben szabadulok, le szoktam vinni a szemetet, a kocsit is én mosom, meg játszom a gyerekkel, megyek anyósomhoz, augusztusban Balaton, két hét, minden, elviselem a hisztiket, ott vagyok a plázában is, ha ruhát akar, mondom, jól áll, gyönyörű vagy, csak menjünk már. Nem szólok vissza, ráhagyom, hadd mondja, tudom, menstruál, az a baja. Csöndben vagyok, nézem a tévét, neki meg a meccs is baj. Én azért szeretem a Katit, én nem felejtem el az évfordulókat sem, elnézem, ha langyos a leves, nem piszkáltam, hogy fogyjon le, nagy a segge, és előreengedem az az ajtóban. Meg gyengéd is vagyok, mondom neki mindig, ne olvassa már azt a blogot, kényeztetem én szívesen. Szoktam szájjal is, én nem vagyok önző, és nem akarok semmi extrát. Ma kap virágot is, én nem értem ezeket a feministákat, ezek nem találkoztak még ilyen rendes emberrel, az a bajuk, mondjuk rondák, azért sem.