a moccanás odalent

Komment jött az évek meg csak telnek című, kiemelkedő olvasottságú posztra.

A nők általában nem tudnak napirendre térni afölött, hogy a szépségük múlandó. A legtöbb csaj 20 évesen azt hiszi, a férfiak mindig úgy fognak rajongani érte, ahogyan akkor – aztán 30 fölött jön a hatalmas csalódás, hogy hirtelen a kutyának sem kellenek. Illetve igen, de már nem a sármos milliomos playboy-oknak, hanem

csak a másodvonalbeli aktatologatóknak.

Érdemes viszont ehhez hozzákalkulálni, hogy a férfinak és a nőnek máskor van a szexpiaci virágzása. Míg a nők 20 évesen vannak a topon, addig a férfiak 30 fölött. Kicsit álságos a nőktől, ha számon kérik a férfiakon, amiért azok 30-40 évesen nem a már elvirágzott nőkre hajtanak, hanem a fiatalabbakra. Már csak azért is, mert a 20 körüli csajok is pont ugyanígy viselkednek: a formájuk csúcsán ők is a legmenőbb pasikat igyekszenek kifogni, nem feltétlenül “igazságosan” válogatnak a velük egykorúak közül. Csak amíg a nők választásait senki nem kritizálja (csak merné…), addig a pasikat lehet nyilvánosan utálni.

Tegyük fel, hogy te pl. szebb vagy 50 évesen mint 20, ki tudja. Ez esetben gratulálok. Viszont az átlagok egyértelműek. És szó sincs itt sztereotípiákról. A nemi vágy pontosan tudja, hogy mitől szeretne felébredni, és ezen a polkorrekt nőbarát maszatolás sem segít. A “belső kisugárzás” ebben a kontextusban csak egy mítosz, amivel a pixisből kiesett nők nyugtatgatják magukat és egymást. Pontosan ugyanolyan félrevezetés, mint azt mondani, hogy ha egy idős férfi a csinos fiatal csajokra bukik akkor valami baj van vele.

Persze te nem nagyon hiszel a biológiában, ha alapul vehetem a korábbi írásaidat. Ettől függetlenül a férfi a női termékenység fizikai jeleire indul be szexuálisan, és nem valamiféle misztikus hókuszpókuszra. Ez a nőkre is igaz, bár egy kicsit máshogyan, de az tény, hogy a nők alapvető szexualitása sem misztikus egy fikarcnyit sem.

A szexualitás jelentősége nyilvánvalóan változó az ember élete során, de az viszont nem, hogy általában olyan embereket talál párkapcsolatra alkalmasnak, és úgy általában vonzónak, szimpatikusnak, akikhez valamilyen szinten szexuálisan is vonzódik. Azért pedig az ösztönök felelnek, nem a tudat.

Fiataloknál még szinte semmi másnak nincs jelentősége, csak az erotikus vonzalomnak – később ez enyhül, de csak nagyon kevés embernél múlik el teljesen. Dehát ki vagyok én, hogy beleszóljak a dolgaitokba… Ha te olyan párt választanál magadnak, aki szexuálisan egyáltalán nem hoz lázba, az a te legszentebb magánügyed.

A társadalmi elvárások és megszokások nagyon sokat tompítanak a biológiai hajlamokon. Persze, hogy az utcákon nem csak a menő csávók és a jó nők mászkálnak karonfogva, de ez 95%-ban annak köszönhető, hogy a régi jó patriarchális társadalom még nevelt az emberekbe némi realitásérzéket. Ezért szinte senki nem (volt) olyan hülye, hogy várjon a hercegre fehér lovon, vagy a sörgyártulajdonos playboynyuszira. Beérték azzal, amit meg tudtak szerezni és meg tudtak tartani. Manapság ez is változik, részben köszönhetően a feminizmusnak.

Egyébként a szexpiac működését nem azon látod, hogy ki kivel van, hanem hogy amikor szingliként kimegy a piacra, mi történik vele. Egy jólszituált és kellően tapasztalt harmincas fazon (majdnem) ugyanolyan gyorsan elkel, mint egy csini 20 éves csaj. Ugyanakkor negyvenes nőkre és zöldfülű, csetlő-botló 20 körüli srácokra jóval kisebb a kereslet. Ez mutatja, hogy mi is vezérli a párválasztásunkat – hát nem kulturális vagy erkölcsi megfontolások, az tény.

Korunk egyik tragédiája, hogy hatalmas civilizáltságunkban elvesztettük szem elől a saját gyökereinket; azt, hogy mi is természeti lények vagyunk a magunk módján, akiknek az ösztöneit nem valamiféle civilizált megfontolások, hanem evolúciós berögződések irányítják. És bármit is gondolsz, a romantikus/erotikus életedet elsősorban az ösztönök szabályozzák. Ha nem hiszed, próbálj akaraterővel megkívánni valakit akit nem kívánsz, de úgy, hogy odalent elkezdődjön a “mocorgás”, vagyis ne csak a tudatod próbáld átverni, hanem idézz elő konkrét testi tüneteket. Még ha sikerülne is, amit kétlek, szerintem te is tisztában lennél vele, hogy ez nem egy “természetes” dolog.

Na, akkor ezt vegyük át újra:

— nem vagyok tévedésben, ugyanis nem állítottam, hogy szexpiaci (?) virágkorban vagyok (miért is akarnék abban lenni, háromgyerekes, középkorú nőként? és az milyen élet volna? csak a nyálcsorgatók szeretnék, ha a nők ilyenek lennének)

— (de amúgy nagy erőkkel toboroznak negyveneseket is Svájcba prostituáltnak — miért?) (és sokaknak nem mondanád meg a korát, körülbelül sem)

— nem állítottam, hogy a bámulós-pornófüggő-kitlehetmegbasznigyorsan típus szemében szép vagyok

— annyit állítottam, hogy mindenki fiatal egyszer, de mindenki csak egyszer fiatal, ezért nincs mivel egymást basztatni

— azt is állítottam, hogy a párkapcsolat nem az élet közepe, de ha már párkapcsolat, az sem csak a szépséggel és fiatalsággal van összefüggésben, elég sok más tényező is számít

— azok is csak egyszer fiatalok (ám nem feltétlenül vonzók), akik annyira stírölik a huszonéves csajokat és kétségbeesetten güzülnek, hogy azok miért nem állnak le velük

— fiatalnak és szépnek lenni, az sem egyenlő ám azzal, hogy az emberért rajonganak, és koktél, szánsájn, parti, van, akinek ez kockázati tényező, állandó molesztáltatás, egyáltalán nem fáklyásmenet az élete

— akinek huszonéves csaj kell, az ne ezen a blogon nézegessen bejegyzéseket meg olvasókat, hanem nosza, próbálkozzon náluk (én emlékeim alapján megjegyzem, hogy nevetségesek a középkorú hízelgők)

— nekünk nőknek (és sok férfinak) egyáltalán nem azzal telik az életünk, hogy azt lessük, kivel lehet szexelni — ez a kommentelő projekciója, aki szeretne szexelni, több, változatos, fiatal partnerrel, de nem jut hozzá (olyanhoz, amit jónak gondol)

— ezzel szemben sok nő nem annyira hajtja ezt, mégis mindig van/volna kivel

— és még annyit állítottam, hogy nekem inkább az a fontos, hogy az öregedés ellenére, mellett, sőt: által jól vagyok a testemben, törődöm a jóllétemmel, megengedhetem magamnak ezt, elemi a kapcsolatom a természettel, szívesen megyek bele a futásba meg a vízbe, jó formában vagyok úgy, hogy sok feladatom van, a két kicsi még óvodás, és a jó formám feltűnik másoknak is

— hosszú évekig nyomasztottak ezekkel a szempontokkal, de én kiszálltam: nem fontos, hogy a pornógymosott nyálcsorgatók szemében milyen vagyok, mert magam döntök az életemről, és az életem nem a reménykedéssel telik, hogy tán tetszem valakinek — aki nekem is tetszik, annak nem a hamvas szexiség a preferenciája. (Ez a pornófüggők preferenciája.)

Egyébként mit jelent az, hogy szexpiac? Nem tudom értelmezni, nem érdekel az a világ, ahol a szex piac és nem egyéni történet. Elkel, piac, csini, érték, hajt, kifog, virágzás — nekem idegen fogalmak. Ahogy érteni szokták, úgy szép se vagyok, és nem is rajongtak értem húszéves koromban sem.

Tetszhet neked a huszonéves, de ha negyvenöt vagy, nem fog veled szóba állni, legalábbis biológiai alapon nem. Bár egyes férfiak megengedhetik, mint ahogy meg is engedik maguknak, hogy huszonéves csajaik legyenek sorozatban, hogy nekik az tetsszen, hogy felmerüljön bennük, hogy lehet ilyen nőjük is, ha máshonnan nem, hát valami szegényebb országból, sőt, elegendő Huffnágel (47) olvasása esetén el is hiszik, hogy az ő öregedésük nem olyan, mint a nőké, ők vonzók szarkalábakkal is, a helyzet az, hogy éppen biológiailag, szexuális képességeik, egészséges és elégséges spermiumaik, erőnlétük szerint, a közös tevékenységeket, a munkabírást tekintve, valamint az utódok biztonságos felnevelése szempontjából a huszonöt éves nőhöz 20-30 éves férfi való. Hogy mire csorgatjátok a nyálatokat: a feszes, gyanútlan, irányítható, elnyomható, vidám, “bevállalós” gyereklányra, na, az nem biológia, hanem csúf zsákutca, sima hatalmaskodás, visszaélés és erőszak.

Mi van azzal, ami nem a külső és nem a pénztárca? Például: szexuális tehetség. Ha már nem érdekel a múzeum, a nagy beszélgetés, az emberi összeillés, az érzékenység, a közös élmények, a szerelem megmagyarázhatatlansága, az értékrendbeli egyezés (a te-típust nem szokta).

El tudod képzelni, hogy valakinek nem jár folyton a szeme? Hogy a szexuális élete nem úgy alakul, hogy ismeretlen emberek lealjasított, megrendezett, bizgetős szándékú, üzleti érdekeket szolgáló szexelését bámulja az interneten, és nem is úgy, hogy levadássza a csereszabatos emberanyagot, partnernekvalót, dugható nőanyagot/becserkészhető faszit valami szórakozóhelyen vagy társkeresőn (avagy szolgáltatónál), hanem éli az életét: buszon utazik, felhőszakkörre jár, hentesnél vásárol, kórusban énekel, baráti társasága van, és ott megtörténnek a dolgok, ahogy történniük kell, szépen, személyesen? Hogy megrendül, és fagylaltízű szájjal, dermedt ajakkal akar pihés, napszagú nyakbőrt csókolni egy tavaszi napon, meg megmutatni, milyen hülyén nézett ki hetedikben, és elfelezni az utolsó Donald-rágóját? És hogy ez a valaki minden mást hitványnak tart, és végre ABSZOLÚT nem érdekli azon férfiak véleménye, ítélete, pöffeszkedő megmondhatnékja, akik mindig is csak bámészkodásban és pofázásban voltak erősek, de hosszú ú-val írják, hogy mulandó? Meg azokat is hitványnak tartja, akik mindezt — a blogot, az érvelést — nem értik, és piacnak tekintik a párválasztást, ahol a nagy cici a jó, és egyik húszéves csini olyan, mint a másik, csak az szab határt, hogy melyik milyen áron férhető hozzá? Az ilyen ember ugyanis PRIMITÍV, ÁRNYALATLAN, LELKETLEN, nem hisz a kölcsönösségben, és számára ez a blog súlyosan ellenjavallt, mert úgyis csak fölényeskedni és rossz érzéseket kelteni jár ide.

El tudod képzelni, hogy engem sem és még sok kvalitásos, vonzó nőt sem érdekelt soha se a playboy, sem a buksza, se a pozíció, se a nagy duma, a tuti csajozási technikák, sőt, én ki is röhögtem a típust? Akkor már sokkal inkább — ha mindenképp típust kell mondani — az intellektuel, a művész, a tehetséges lázadó, az apafigura, a jó szerető, az érzékeny srác, a haver a könyvtárból, a megmentendő árva fiú. Most erre mondhatod, hogy persze én se állok le Quasimodókkal vagy analfabéta nyomorgóval. Hogy kivel állok le, és az hogy alakul, arról itt írok. Vagy mondhatod, mint mondják is bírálóim, hogy én is csúcsértelmiségiek élettársa/felesége voltam, ami mégiscsak presztízs, csak azt felejtik el, hogy 1. kizárólag mélységes emberi vonzalomból kezdtem kapcsolatot, az alapján, ami a szemnek láthatatlan, 2. ez az én közegem, ebbe születtem bele, mindig is így éltem, ehhez kapcsolódott a hobbim, beszédtémám, foglalkozásom is, és ez most is így van. Ezért nem kosárlabdázó vagy multis középvezető, informatikus és nem is őstermelő egyik exem sem, hanem mindannyian humán/elhumánosodott értelmiségiek.

Ez a ti ostoba frusztrációtok: a nőknek a sármos, vastag bukszájú beach body kell, mert ti ezeket a playboyokat és nagy dumásokat meg vezérigazgatókat irigylitek a magatok erőalapú, az embereket eszköznek tekintő, számító és frusztrált logikája szerint. Mert ti ilyen antifeminista ostobaságokkal meg filmes közhelyekkel magyarázzátok életetek kudarcait. Azt hiszitek, a nőknek ők kellenek, pedig ők a felszínes, magukat félig prostituáló nőknek kellenek, akikkel megérdemlik egymást. Továbbá azok állítják, hogy alfahím és hipergámia és pénztárca, akiknek nem jött be a számításuk: a nő nem úgy működött, ahogy ők önhitten várták. Vagy mert azt a visszajelzést kapják, hogy nem keresnek eleget és nem is néznek ki valami jól, ellenben bénán viselkednek párválasztási helyzetben, valamint nem jók az ágyban (talán nem alap nélküliek e visszajelzések). Hiába az intellektuális máz, a lelketek ennek a tetejébe meg érdes és érezni képtelen is, mint általában a lomtáramban az antifeminista érvelőknek, bár asszem, a stílusból ítélve legalábbis, ez egy-két ember proxys IP-vel, aki itt kitartóan, valódit imitáló férfiálnevekkel nyomul, és olvasás és értés nélkül van véleménye a posztokról, pontosabban: írja le nagy áltudományosan ugyanazt, amit a szöveg megcáfol és meghalad.

Én mitől lettem egy nap alatt ötven éves? Harmincnyolc vagyok. És kinek a tekintete az, amely megmondja, hogy húszévesen vagy ötvenévesen nézek-e ki jobban? Az én szövegem és napi közérzetem arról szól, hogy ezt a tekintetet utasítom el, ez nem érdekel, viszont a magam szemével nézek, és a közérzetemre hallgatok, hogy mi tetszik, mit tartok minőségi és szép holminak, kozmetikumnak, milyen számomra az erős, diadalmas, áramló vérű test, és milyen érzés a bőrömben, meztelenül, standon, meg általában emberek között lennem. Vagyis a kinézetem és mindaz, amit érte teszek, egyfajta egészségügyi, érzéki (közérzeti), társadalmi és kultúrtörténeti produktum, természetesen biológiai paraméterek között: sosem lesz a csontom nyolc és fél kilónál kevesebb, nem lesz negyvenöt százaléknyi izmom, és nem leszek balerinahajlékony sem. Akárhogy is, az én ügyem, te meg beszélhetsz a saját testedről. Arról szól a szövegem, hogy nincs jogod engem méregetni, elemezni, és senkinek nincs joga ahhoz, amit body policingnek, a test megrendszabályozásának nevez a szakirodalom, mert ez hatalmaskodás, kontroll, és ízléstelen. Én is magamról írok, és nem méregetek olyanokat, akikkel nem vagyok olyan viszonyban, hogy releváns legyen számomra a testi vonzerejük. Mert hát nem minden a szex meg a külső, és beteg és ostoba az az értékrend, amely mindenkiben ezt lesi, ez a mércéje, és minden kicsit is jobb nőt reflexesen molesztál és definiál és másokhoz hasonlít. És amely rajongásnak nevezi nők molesztálását és legyűrését.

Hát azt a részt olvastad-e, ahol azt írtam, hogy annyi minden más számít az igazi (= nem elméletileg és életidegenül kombináló-általánosító és nem is önző, lenyomási lehetőséget kereső) szexuális életben, mint a külső, ÉS ettől függetlenül nem elszabotálható feladat vigyázni magunkra, testünket ápolni? Itt az önbecsülés-egészségmegőrzés részére tettem a hangsúlyt, de arról is szó van, hogy magamnak kiadott projekt a napi gondok közepette, egyik kezemben fűrésszel, másikban kézirattal is meglepően, esetenként lélegzetelállítóan jól kinézni, akár három gyerek után és negyven fölött is, hétvégi bevásárláskor is, igazán szép bőrrel, hajjal, körömmel, minőségi és nem birkaként megvásárolt cuccokban, és életet, energiát, egyediséget sugározni. Úgy, hogy ez nem megfelelés és nem azért van, mert elhagynának, ha nyolcvan kilós volnék, hanem életminőség: szeretek mozgékony lenni, szeretem a dopamint és az adrenalint, szeretem a színeket és a jó kajákat meg a finom anyagokat, és amennyire lehet, annyira van is időm, módom és erőforrásom lelassulni és figyelni a kinézetemre, egészségemre, ha viszket a műtéti hegem, akkor rendberakatni, valamint megvenni azt, ami tetszik.

Megmondom, melyik nőnek fontos, hogy húszéves-e, vagy legalábbis nem sokkal több:
— annak, aki a testéből él: modell (pontosabban: férfiak gerjesztett igényeinek megfelelő, manipulált bizgetésükre szánt, illúziókeltően buherált képek modelljei, VAGY a férfiaknak való megfelelés érdekében nőknek szánt, kereskedelmi célú tartalmak), prostituált, televíziós szereplő, tornász, műugró, balett-táncos stb.
— színésznőből a naiva-, szerelmeshősnő-fajta
— aki az átlagos, sztereotip ízlésnek (fiatal, nagymellű, hosszú hajú, vékony stb.) azért akar megfelelni, mert forintosítani akarja a vonzerejét, jó partit lőni, tehát egy számomra értelmezhetetlen szempont szerint alakítja a magánéletét, és reméli, hogy van, aki megveszi és/vagy igazi életterv és önbecsülés híján aszerint tartja magát értékesnek, hogy hány férfi bámulja vagy molesztálja.

Mert egy nőnek nem kell több, mint egy jó partner: a többi jelentkező zavaró. Zaklatás. Időigényes, felszínes és veszélyes játék. Én nem tartozom egyik csoportba sem, és nem célom a felszínes tetszés, célponttá levés, a sok híg kapcsolat sem, hiába nyomasztanak vele. Aki arra gyúr, hogy feltűnjön, tetsszen, elkeljen, ezért öltözködik, szedeti a szemöldökét, szolizik, az számomra nem értelmezhető. Az egész logika, ami a kommentedet oly fejfogósan ostobává teszi, durván eszköznek tekinti a testet, számító, immorális és non-humán.

Engem amúgy nem érdekel más párválasztása, kelendősége, nem tudom ilyen általánosító és törvényszerűségekre hivatkozó módon nézni az oly sokat említett jelenségeket sem, mint te, egyszerűen butának érezném tőle magam. Annyit tudok, hogy nagyon sokféle ízlés, történet és emberi világ van. Magánéletemnek egyéni történetei vannak, nem szabványosíthatók, és szerintem az értelmes, valamirevaló emberek mind így vannak vele.

Ami szabványosít, és ami miatt néhányan — elszántan többségnek tűnni vágyván, valójában torz törpe kisebbségként — ezt a sok sületlenséget valóságnak hiszitek, és amitől a csajozási elképzeléseitek erőalapúak, az a pornó. Azon lógtok ti, onnan következtettek vissza a valóságra, azért húszévesek vannak az álmaitokban, és kurvára féltek is a valóságos nőktől, ez az ábra.

Szerintem igen felületesen olvastad te az én korábbi írásaimat. Utálom, amikor az alapvető értékeimet próbálják megfúrni és a mondandójukat megtámogatni a félremagyarázott, saját céljaikra átgyúrt soraimmal. Nem arról van szó, hogy nem hiszek az ösztönökben és a biológiában. Nem, akit nem kívánok, azt elhatározásból nem fogom megkívánni — ez tautológia. Viszont nem csak azok voltak a partnereim, akiket azonnali moccanással kívántam. Sok minden más is történt, volt, hogy a moccantási képességük később derült ki. Én nemigen szoktam moccanni, és ha mégis moccanok, megtartom magamnak, mert nem tudhatom, kölcsönös-e a dolog: nincs pofám birtoklóan, szexuális szándékkal nézni újonnan megismert emberekre (molesztálás), vagy e célra szánt testeket bámulni. Lehet, hogy ezért nem volt szerelem első látásra sem az életemben, sem kizárólag testi vonzalom alapján létesített kapcsolat, és feltűnően előnyös külsejű (vagy gazdag) férfi sem. Engem mindig választottak, én nem választottam, ha mégis, az plátói maradt. Nálam megszeretés, szerelem után és által jöhet csak az “igen”.

Korunk egyik tragédiája, írod — én örülök annak, hogy nem vagyunk már ősemberek, hanem bejött a képbe a nyers erőn és a természet kíméletlen törvényein, a puszta túlélésen és fajfenntartáson kívül egy csomó más tényező: a kultúra, az érzelmi közelség, a nő öröme, az emberre jellemző szerelem. Ami neked láthatólag nem fontos. Így marad a pornó, ez a két évtizedes őrület, meg a sunyi kommentelgetés. Annyi kiderül az érvelésedből, hogy nagyon összeszednél valami húszévest, ami, ha jut, biztosan kellemes egópolír, de nem jut, illetve szeretnéd, ha mi, harmincas-negyvenes nők szarul éreznénk magunkat. Ezt próbálod itt megtámogatni a biológiával, és kényelmes neked az erőszak igazgatta kontextus, a basáskodás mások fölött. De a humán lény nem szexszel és nem is elsődlegesen szexuális preferenciák alapján kezdi a párkapcsolatait. Aki úgy kezdi és úgy néz, az lélektelen, primitív és el van torzulva, és/vagy erre szoktatta rá magát: túl sok manipulatív bizgetést nézett a képernyőn. E téren a valamirevaló emberek között messze nem az erőalapú, vak, ősi kívánás dönt, hanem például az emberi összeillés, a közös történet, az érzelmi gazdagság, az intellektus.

Mennyire biológiai vajon a jobbkézszabály, a százhúszas sebesség, a regényírás, az internet, az áruhitel, a piacgazdaság, a jogegyenlőség elve, az adománygyűjtés a daganatos gyerekeknek, a mosogatógép vagy a vonalkódolvasó? Aztán mégis ezek határozzák meg a mindennapjainkat. De nem ez a lényeg. Hanem hogy a te-típus teljesen önkényesen és nagyképűen válogatja ki, magyarázza félre, használja a maga önző, hatalmaskodó céljaira mindazt, amit biológiai, természeti törvényszerűségnek gondol, éspedig a nők megalázása, nyomasztása érdekében.

Mondhatom így is: nekem az ösztöneim sem ennyire aljasok. Írhatod naphosszat, hogy nekem vagy a nőknek mit nem kéne szem elől tévesztenünk, és acsaroghatnak a rosszindulatú kíváncsiak is, nem fognak itt helyretenni vagy elbizonytalanítani senkit. Rajtam nem fog a kíméletlenség, kicsorbul a sztereotípia, és én akkor is úgy élek, ahogy kialakítottam, ahogy méltónak gondolom, egyedül, vagy azzal, aki nem torz, volt is, lesz is nekem nyakam és fagylaltom, megtanulok rendesen gyorsúszni, vagy csak állok a hold alatt, és írok és érvelek, ahogy gondolom, hasonlóan rezdülők körében. De egyedül is inkább, mint lélektelenül és bután.

178 thoughts on “a moccanás odalent

  1. Én most élném “szexpiaci virágkoromat”, de nem akarok szexelni, kapcsolatot se, randit se, és férfit se.
    Elég volt egy “kissé” belőlük, magammal szeretnék végre törődni.
    Félnem kéne, hogy hamarosan “elvirágzom”, OK, megígérem, félni fogok, ha nem lesz fontosabb dolgom.
    De, 30 és 40 közötti férfiak, azért ti is csipkedjétek magatokat, hogy nőt találjatok, mert nálatok meg ez a “virágkor”, egy öntelt, okoskodó tata nem kell ám a huszonéveseknek, ki fogtok futni az időből!
    Csak jótanács női szemszögből.

      • Jó hír mindenkinek, igen.
        Csak ez akkora illúzió a férfiak részéről, és olyan fárasztó hallgatni, meg olvasni, hogy ők mindig kelendőek, akárhány évesek, akárhogy néznek ki, mindig jut nekik húszéves nő.
        Ez nem igaz, a húszéveshez is a maga korosztálya illik túlnyomó részt.
        Hát H. Pista nekem apám lehetne, mit kezdenék vele?
        Le kellene már tenni ezt, hogy “a 25 éves nő 45 éves férfit akar”.
        Szerintem nem, zömében nem, a maga korosztályát keresi mindenki.
        Van persze kivétel, hogyne.
        De ez egy 19. századi gondolat, kuplé, vagy mifene szöveg, “Egy tisztes őszes halánték…”
        Nem, ez már nem az a világ.
        Lépjenek tovább!
        Ha akarnak, de úgyse akarnak, mindegy, éljenek illúzióban felőlem!

  2. Az idézett levezetésben van logika, de hibás a kiinduló feltétel (a pusztán biológiai indíttatás humán lényként). Az elérendő cél – puszta szex – nem találkozik az átlagéval (pasik és nők is kapcsolatot szeretnének, az meg jellemzően túlmutat a 0-24 szexen). Apró tévedéseken keresztül (mint például, hogy a fiatalkori vonzódás csak erotikus) így aztán összeomlik a kártyavár, akkor is, ha egy közgazdasági hasonlat az ésszerűség látszatát keltheti.

    A legárulkodóbb azonban mégis az, hogy ha mindez így, ebben a formában igaz lenne, akkor mi miatt olvas és kommentelget itt.

    • Más blogismerőssel egyszer arra jutottunk, hogy amelyik fickó még egyszer elkezdi a biológiai lények vagyunk dumát, azt felküldjük a fára egy banánnal. Aztán boldoguljon, mint biológiai lény, csak ne jöjjön közel.

    • Engem erkölcsileg nem zavarna a “szexpiacolás”, ha a kölcsönösség jegyében, a másik tiszteletben tartásával történne.
      Keressen olyan partnert, akik a puszta szexért kívánják (és persze tartsa tiszteletben az igényeiket). Lehet, hogy egy kicsit nehéz dolga lesz, egyrészt ki tudja, a kommentelő szexuálisan mennyire vonzó, másrészt ez is olyan terület, ahol a társadalom nemi alapon erősen polarizálja a tagjait.
      De nem hiszem, hogy ne lehetne megoldani úgy, hogy békén hagyja azokat, akik erre nem vevők.

  3. Na ha reggel nem áll be a vérnyomásom majd elolvasom ezt a remek idézetet.
    Valamelyik régebbi írásnál volt komment: “téged kívánt már nő?”
    Lehet, hogy a “szexpiacon” a nőknek ez nincs megengedve, de nem rossz dolog ám az. Remélem férfitársam egyszer átgondolja ezeket a baromságokat és akkor lesz lehetősége megtapasztalni. Sok sikert hozzá!

      • Bár nem gondolkodtam mindig úgy mint most, de ilyen idióta világképem soha nem volt. A baj az, és erre mostanában jövök rá, majd az összes férfi ismerősöm kb. úgy gondolkodik mint az idézett kommentelő. Ja és teljesen mozdíthatatlanok. Szóval lassan fogyatkozik a közös téma és már kezd terhes lenni a társaságuk. Mert ha megunom a szalonbuzizást, a pincérnő seggét stb. és szólok, akkor lelohad a buli. De néha nem értem, mit keresek én ott velük tulajdonképpen…

        • Tényleg, mit keresel még ott velük? Nem tudnád értékesebben eltölteni az idődet? (Akár csak egy kád forró fürdőben is.)
          Értem én, évtizedes cimboraság. Nehezen mondja meg az ember a haveroknak, hogy “Bocs, fárasztóak vagytok már öregeim, ezzekkel az állandó ösztönszintű, redundáns dumáitokkal.” Csak ezektől még a sör is megsavanyodik a szájban idővel…

          • Ez lesz a vége, egyre ritkul az érintkezés ők is kevesebbet hívnak már. Az aszfaltmászós “csajozós” bulikba azelőtt sem hívtak már mert stabil kapcsolat aztán házasság mellett nekem nem volt pálya. Bár barátnőjük, feleségük nekik is volt de ez a fiúkat nem igazán szokta zavarni. Londonba sem kísértem el a haveromat hogy még esküvő előtt legyen nője. Nem mintha azóta ne lett volna rá precedens…

  4. “aszerint tartja magát értékesnek, hogy hány férfi bámulja vagy molesztálja”
    soha sem értettem ezt. nekem rosszul estek az utcai beszólások, ha építkezés felé kellett mennem, átmentem a túlsó oldalra (nem segített), nem tudtam szemezni a villamoson. ámulattal néztem a provokatív viselkedésű/megjelenésű csajokat, ők ezt hogy bírják és miért csinálják? nincs semmi más, amivel bevonzhatnak egy normális pasit?
    nyilván nem ők voltak a célcsoport, úgyhogy én vidáman válogathattam. 🙂

    • Én is azt akartam írni, hogy nekem nem csak nem tetszett, rosszul esett, hanem egyenesen görcsbe rándult a gyomrom mindig a beszólogatástól. Tiszta szívből utáltam. Éppen most, olvasás közben jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy babával a hátamon jelenleg láthatatlan vagyok nekik, de még nem leszek harminc, mire a baba(k) lekerül(nek) rólam, aztán hacsak nagyon nem szúrok el valamit a saját egészségemmel és megjelenésemmel, akkor megint belecsöppenhetek az egészbe.

    • Én is pontosan így éreztem. Unwanted attention – ez számomra potenciális veszély (a nemi erőszak is sokszor így kezdődik), hadd ne legyek köteles örömmel fogadni.

    • Én sajnos mostanában fontosnak tartom, főleg azért, mert nem jönnek a beszólások. A visszajelzés hiányát az életem csődjeként (nőként is) aposztrofálom. Már az építőmunkások sem fütyülnek… Amikor olvasom a blogot, akkor kicsit jobb, ez a poszt pl, nagyon jól helyrerakja az én agyamban is a dolgokat. Csak az a baj, hogy én önmagamban nem vagyok ilyen erős, amikor találkozok olyan alakkal, mint ez a kommentelő, akkor darabokra esek, látszik rajtam, hogy szarul vagyok és “minden amit mondok, az felhasználható ellenem”. Nem bírok érvelni, mert fizikailag megmutatkozik a görcs és a düh. Nekem mondták már a pofámba, hogy “látszik rajtad a szexuális fusztráció”. A baj az, hogy én ilyenkor válaszul ütnék, amit persze nem lehet, mert agresszív, mellesleg a beszólót igazolja. Okos érveim nincsenek, lefagyok és inkább elmenekülök.

      • nem hiszem, hogy a kötelező lenne érvelni és meggyőzni. Aki ezt neked szemtől szemben kifejti, megérdemli, hogy teljesítményét távozással honoráld 😀

  5. “… igazi életterv és önbecsülés híján aszerint tartja magát értékesnek, hogy hány férfi bámulja vagy molesztálja…” tényleg van ilyen? aztán pedig, ha molesztálják, azonnal megvédik a nőtársai, mert ő nem is tehet róla….

    ez is általánosítás, mint A védés is az mindig

    • “… igazi életterv és önbecsülés híján aszerint tartja magát értékesnek, hogy hány férfi bámulja vagy molesztálja…”

      Ebben mi az altalanositas? Nem azt mondja, hogy minden no ilyen, hanem hogy letezik ez a jelenseg. Ha azt mondom, hogy azok a horgasorruak muttetik meg az orrukat akik nincsenek kibekulve vele, nem azt mondom, hogy minden horgasorru megmutteti magat. Nem birtad ki, hogy ne koss bele valamibe…de legalabb gondoltad volna at.

      • gyorsan félreértettél : nem ebben a mondatban van általánosítás, hanem, abban, ahogy a “tetszeni vágyó” (magamutogató) nőre alapozott támadást elítélitek…

        • bocsánat, valóban félreérthető lehettem
          az odalentlevők ritkán moccannak itt)
          csupán az jutott eszembe, hogy ha te mondod, akkor van olyan nő, aki kihívó viselkedésével begerjeszti a farokállatokat, de ha a rendőrség mondja, akkor nincs olyan…

          • Szerintem azt senki se akarja letagadni, hogy a “farokállatokat” be lehet gerjeszteni kihívó viselkedéssel (dekoltázzsal, miniszoknyával, kivillanó bokával, kiengedett hajjal, kinek hol az ingerküszöbe). A kérdés az, hogy a begerjedettség állapota mire jogosítja fel az adott farokállatot. Ebben a kérdésben az itt kommentelő társaság (amibe magamat is beleértem) eléggé egyöntetűen azt gondolja, hogy semmire, olyan dolgokra meg pláne nem, aminél már a rendőrség is bevonódik (molesztálás, megerőszakolás, ilyesmi).

    • Én csak bátorkodtam jelezni ezzel a megfogalmazással, hogy az, amit flörtnek meg tetszésnek neveznek, az egyébként undorító méricskélés, bámulás és molesztálás (boldogabb országokban ciki is). Mi nem védünk senkit úgy, ahogy te gondolod, csak elítéljük az erőszakot és a buta jogosultságérzetet, az “egy kis szexért bármire hajlandó vagyok” viselkedést, amire az ilyen tetszeni vágyó női stratégia alapoz.

    • Persze, hogy van ilyen nő. Elvárja a tetszést, meg hogy megkörnyékezzék, illegeti magát, és lebuzizza, akinek ő nem téma. Ez is egy stratégia. Meg is környékezik, nézik is, próbálkoznak is, ő meg megéli a hatalmát. És ez sem jogosít fel senkit nemi erőszakra, mert a legtöbbször csak az a cél, hogy a levegő pezsegjen.

  6. Tele van a vilag rusnya, apolatlan, igenytelen emiatt kivenhedt 30-as ferfiakkal( gyakaran 20-asokkal). En maholnap 50 leszek, de meg bottal sem piszkalnam meg oket. A kor nem elony. Emberi minosegek szamitanak, semmi mas. A sima modoru, uresfeju playboyok meg 15 eves koromban sem tudtak levenni a labamrol, de biztos vagyunk ezzel igy paran.
    Szerencsere az elet gyakran racafol az ilyen ostoba sztereotipiakra, az a kozeg ahol meg ez az alap, hala az egnek olyan tavol van, hogy nincs jelentosege.

  7. Összemos dolgokat. Talán a gyereknemzés, – vállalás szempontjából érdekes a kor. Én nem úgy tapasztalom, hogy a fiatal=kívánatos…. Persze, az is az lehet. De nem feltétlen a makulátlan bőrre és vonalakra áll fel valakinek – bocs, ha már a szexről beszélünk. Én húszévesen inkább tartottam a szextől, azért persze csináltam, de gátolt a jó élményben egy sor megfelelési, bizonytalansági dolog…most egészen más, húsz évvel később. :))) Most már például az ilyen korlátoltak nem is tűnnek izgalmasnak (mert persze nem azok). Egész másra moccanok 😀 Például imádom az értelem fényét, a szellemességet! Másrészt nem tűnik akadálynak a korom. De nekem is oda kell figyelni, hogy ne hagyjam magam lenyomni ilyen satnya érvekkel, mint fent.

  8. “ez a blog súlyosan ellenjavallt, mert úgyis csak fölényeskedni és rossz érzéseket kelteni jár ide.”
    Ennél sokkal nagyobb veszélyt is rejt: neadjisten elkezd gondolkodni. Persze, ennek az esélye nagyon kicsi, de azért figyelembe veendő.

  9. Szerintem te külön élvezed, hogy ilyen hosszú bejegyzéseket írsz, ráadásul nulla képpel. Milyen kemény meló lehet már ezt végigolvasni, felfogni, elhelyezni egy szexpiacosnak.

    • Nem tudom, mennyire ismered a blogomat: ez szövegblog, sokszor a végére teszem a poént vagy a lényeget, igen ritkán van kép, és mégis elolvassák a kommentek szerint. De egyáltalán nem kell elolvasni a posztot, ha valaki csak annyit lát belőle, hogy hosszú, és képet szeretne. Sőt, naponta vannak bejegyzések, ez a kemény. Felszínes világunkban csak a szalagcímek és a harsány képek, satöbbi — a terjedelem filter, intelligencia-cenzus is ám, de csak erős, pregnáns szöveggel működik. A négyéves fiam is ezt kifogásolta, hogy a Magyar népmesében nincsen elég kép.

      A bejegyzés terjedelme amúgy a standard 1200 szó, plusz persze a kommentelő szövege.

  10. Én 20 évesen elképesztően jó csaj voltam és szóba nem álltam volna egy 30-as vagy idősebb pasival, mert akármrennyire is próbált némelyik fiatalnak látszani én csoffadtnak és vénnek tartottam őket. Lehet kissé sekélyes voltam… Ma már nem kéne 20 éves pasi, van elég gyerekem… Szóval amelyik hapsi azt hiszi, hogy mindig kijár a 20 éves csaj az nagyon téved, még sok pénzzel sem egyszerű ám, mert vannak 20 éves fiúk is gazdag apukával, akik lehet azon a “piacon” is kelendőbbek. Szóval álmodik a nyomor (magány)…

      • Gyakran? Nálam 10 évvel fiatalabbak is sokan löttyedtebbek – ránézésre is, meg ha meg kell mozdulni, akkor a lihegés alapján is. Ez nem is lenne nagy baj, ha baromi sportos lennék, de én sem vagyok az.

        • Olyan furák vagytok. Megsértődtök nőként, ha csoffadtoznak (jogos), és a pasikat csoffadtozzátok…na, ennek a helyesírása érdekes. Természetesen a legjobb, ha mindenki a legjobb formáját hozza, de talán a mögötte lévő lelkivilág is meghatározza az arcbarázdát (például).

          • Azért ez nem ugyanaz, mint amikor valaki egész életében kizárólag kinézet és pénz mentén mér. A hozzászóló pedig nem zárta ki, hogy kissé sekélyes volt akkoriban.

            Amúgy szerintem nem volt sekélyes (lehet, hogy túl fiatal vagyok 🙂 ).
            Úgy látom, a kapcsolatok kezdeti stádiumában a vonzó külső azoknál is fontos tényező, akik hosszú távon a belső értékekre utaznak.
            Valami alapján el kell dönteni, kivel “állunk szóba”, és ezen a szinten a másikból még csak a felszínes értékeket ismerjük, ezek alapján kell választani, feltételezésekbe bocsátkozni.
            Azt már nem értem, amikor valaki nem egyezteti az illúzióit az egyre világosabbá váló belső tulajdonságokkal.

            • Persze, ez természetes. Csak nem mindenkinek ugyanaz tetszik. Nem gondolom, hogy az általánosságban elfogadott “szép” az, ami vonzó. Nem a külső huszadrangúságát akartam hangsúlyozni, hanem a “szépségét”, “fiatalságét”. Először lehet, hogy a csoffadtat kellene pontosan definiálni 🙂

            • Sarló szerintem itt többen úgy értelmezik a külsőt, megjelenést, csoffadtságot, hogy látszik e az illetőn, hogy törődik, foglalkozik, ad magára, törődik e az egészségével. És ez majd idősebb korban is megjelenik. Nem csak a született adottságok számítanak, hogy szép e valaki, a szabályos arc, tökéletes test. Mert ez szubjektív. Hanem összességében milyen ránézni az illetőre. lehet egy férfi ősz, vagy kissé kopasz, nem túl izmos. de ha kellemes az illata, ápolt ő és a ruházata, puha a bőre, egészséges, mellette a személyisége is érdekes, akkor az olyan férfi felvillanyoz.
              És amit Laci is írt, kiábrándító ha egy fiatal, középkorú férfi löttyedt, és egy kirándulásra nem lehet vele elmenni, mert kiköpi a tüdejét.

              • De még ezekhez sincs közöm, meg másnak sem, az ő dolga. Csak éppen úgy beszélni a nők csoffadtságáról, hogy közben a pasik legalább olyan lepukkadtak külsőleg, na az elég ciki. Ha valaki arról pampog, hogy ejnye-bejnye csúnya iszákosok, az egy dolog. Egy másik dolog, hogy valaki jól berúg a bulik alkalmából, ha nem kötekedik, a hányását is feltakarítja, akkor az ő dolga. De (saját) hányásfolttal az ingen pampogni az iszákosokra, na az visszatetsző.

            • Persze, ez egyértelmű. A saját környezetemben én mindig is kimondtam, h a nőknek is számít a külső és utálom, ha egy pasi elhagyja magát. Valamint hogy ideje lenne leszámolni azzal a sztereotípiával, h az idősebb nők gázosak az idősebb férfiak meg tökéletesek.
              Aki ítélkezik, az a negatív véleményalkotást arra használja, hogy önmagát erősítse. Éppen azért, mert így nyugszik meg az egója, s igyekszik a pampogását nem létező nyereséggé formálni.

          • Konkretan arrol van szo, hogy olyan ifju (30-as) de elhanyagolt, lestarpalt ferfiak szoljak le a szazgyerekes, megfaradt 40-es noket a kulsejuk miatt, akik megtehetnek ugyan, hogy adjanak magukra vagy igenyesebbek legyenek, a hasuk sem a sok terhessegtol ereszkedett meg, de ok megiscsak a csoffadsagot valasztjak, ugyanakkor nekik termeszetesen lottyedt pocakkal es seggel is jar am a husz eves csinibaba. Na alljunk mar meg. En csak aszondom, hogy nekem 45 evesen sem kellene a legtobb kozuluk es itt most csak a kulsosegekrol beszelunk a tobbit fel sem hozom…

          • Én 20 évesen az idősebb testet tényleg csoffadtnak láttam. Azokat a férfiakat is annak láttam volna, akikre most 35 évesen már jó pasiként tekintek. Más a szemszög. Ezért írtam, hogy nem értem miből gondolja egy 30-as pasi, hogy vetődnek rá a 20-as lányok, mikor nekem pl. akkor nagyon nem jöttek be az idősebbek (így általánosan, biztosan lett volna, aki igen, de ténylegesen nem volt.) Ahogy most is általánosítok és azt mondom, hogy a 20 éves srácokat kis tacskónak látom és nem gerjedek rájuk. Más lett a szemüvegem.

            Egyébként nincs kettős mérce, 20 évesen a 30-as csajokat is öregnek láttam, csak esetemben a szexuális vonzerő az én és a nők koordináta rendszerben nem értelmezhető. Ezen kívül most egy férfi fejtette ki, hogy ő puszta létével jogosult 20-as csajokra, miközben ez korabeli nő le is mondhat a szexuális életről is, tehát erre reagáltam.

            Tovább menve a környezetemben van néhány kora harmincas srác, aki hajtja a 20-as csajokat, közülük sokat a barátomnak is tartok, és be kell vallanom lúzernek látom őket. Ugyanis ők még nem azok, akik már elváltak és újra a “piacon” vannak, hanem azok, akik még nem állapodtak meg, jellemzően azért mert nem akadt nekik partner, nem kellettek senkinek. Most a megszerzett egzisztencia birtokában szédítik a lányokat, hátha legalább ezzel, (értsd pénzzel) kellenek, ha már a korunkbeliekről lemaradtak. Jellemzően nem boldogok és sírnak, hogy a csajokat csak a pénz érdekli 😀 és nem lehet velük mást csinálni, csak hajnalig bulizni és hancúrozni.

            • Van egy másmilyen variáns is ebben a harmicas férfitípusban. Talán rosszabbak is, mint a fentebb emlegetett lúzer típusok. Gerinctelenek, gyávák, sunyik, őszintétlenek. Évekig élnek egy nővel, húzzák, halogatják a gyerekvállalást. Jó állásuk van kiemelkedő fizetéssel, magabiztosságot szereznek a “szerett” nő mellett, hiszen normálisak(nak tűnnek), van barátnőjük, csak éppen a felelősségtől úgy rettegnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Ne kelljen elvenni a barátnőt/kedvest, ne kelljen gyereket vállalni, még van idő, ők még fiatalok, még nem éltek eleget, még kell valami…..egy másik nő. Mert akivel élnek, azzal már nem olyan jó, unalmas, különben is már öregszik, már nem mosolyog annyit, mindig van valami baja, folyton elégedetlenkedik, bassza meg és még gyereket is szeretne. Hát nem ott vannak a cégnél és mindefelé a fiatal 20-24 közötti lányok, akik annyira “csodálják” az immár jó egzisztenciával rendelkező férfit, akit fiatalabb korában valahogy nem vett körül ilyen sok kitüntető figyelem. Mindig is vesztes típusnak érezte magát, addig amíg nem találkozott egy kedves lánnyal, aki észrevette így, lúzeren is. Akit aztán majd hosszú évek együttélése után egyik napról a másikra dob, mint egy darab rongyot, mert rájön, ha van pénz, van nő is. Kaphat fiatalabbat, szebbet, lelkesebbet. Az eldobott barátnő pedig ott áll 30 évesen magányosan, önbecsülése összetörve, és azt kérdezi magától hol rontotta el? Miért nem kellett eléggé, ő miért nem volt elég jó a párjának, miért nem akarták megkérni a kezét, miért nem akartak tőle gyereket? Holott a hiba inkább az elköteleződni képtelen, puhatestű, gyáva férfiban volt.

              • Azért 30 évesen még van élet. Nem is jó olyannal, akit rá kell beszélni a gyerekre, családra.

                Ez, amit írsz, tipikusnak tűnik, ám a gyerek mellé haza nem járó, a házasságból elkívánkozó férfinak meg azt mondjuk (én legalábbis): nem kötelező a gyerek, család, gondolta volna meg jól. Aztán van, aki komolyan gondolja, bele is vág, nagyon rendes, mindenki lepapucsozza, de pár év után maga alá temeti az üzemszerű családi működés, és kiderül, hogy a megbízható, kedves nővel nincs közös hang, van ellenben fáradás és sérelem. Jön az atomvillanás: a szerelem. Aput kurvára leterheli a nő által szorgalmazott etetőszék-kézműves tábor-ovialapítás, le is nézi, és ebben az életben nemhogy szex vagy romantika, de intellektus, közelség, életszag sincs, mert minden pelenkaszagú, biztonságos, szükséges, túl van aggódva, mindig a gyerek érdeke a fontos, hát hogy adhatsz rá ilyen időben kavbátot OVERALL helyett? Pláne ha hitel és nagyobb ház kell, az rémálom. Az időhúzás, hitegetés, kényelmesség viszont nem korrekt, ebből rajtaütésszerű teherbeesés lesz, vagy szakítás. De hogy mi folyton ennyire függünk ettől, hogy mit akar a férfi, hajlandó-e, hogy így lasszóval fogjuk, az szívszorító. Én nem akarok olyan férfit, laza kapcsolatra sem, aki nem szeret nagyon, aki mérlegel, lavíroz. Nekünk miért jó bármi, és mi miért akarunk ennyire gyereket, unott, máshova néző, pofákat vágó apukával? Miért mindig azoktól, akik ilyen “elérhetetlenek”, rábeszélendőek? A családalapítás, felelősségvállalás nem romantikus, nem lelkesítő, a puhatestűek nem erre kíváncsiak, én azt nem értem, mi miért igen. Közben sokan szét vannak stresszelve a munkahelyen is, nyűgnek tűnik, amit a nő mond, az elkedvetlenedő nő tényleg nem olyan jó fej már, és félnek a csapdától. Hallják a konditeremben, hogy esküvő, pláne baba után nincs szex, elhíznak a nők, váláskor mindent visznek. És irigylik a folyton csajozó függetleneket.

                Mindenki máshova sandít. Már csak hittanon lehet ismerkedni. 🙂

          • Jo de erted, a felvetett temaban kortol fuggoen csoffadtoznak, oda se nezve. Mert ugye 30 folott a kutyanak se … Itt meg onkritikat gyakorlo hosnonk ranezes utan csoffadtozott.

          • Itt a “csoffadt” szerintem nem esztétikai jellemzőre utal, hanem azt jelenti, hogy rossz tartású, rossz kondíciójú valaki. Nem csak testileg, hanem úgy a faszi/nőci egész habitusa olyan pletty. És ha valakire ezt mondják, akkor az nem feltétlenül öncélú bántás és fikázás. Nem olyan, mint a “ronda” meg a “bojlertest”, amiért ütök-vágok, mert ezek nettó lehúzó dumák és semmi konstruktív nincs bennük. A plötyi meg a csoffadt valahogy magában hordozza azt, hogy ez nem _adottság_, hanem állapot, ami lehet másmilyen is. Tkp semmi köze a kövérséghez vagy a soványsághoz, inkább egy kiállás van abban, hogy valaki “csoffadt”-e vagy sem.

    • Pont ugyanezt akartam írni. Húszévesen rá se néztem a harminc feletti pasikra, röhögtem rajtuk. Egyáltalán nem érdekelt, kinek mennyi pénze van, sose jött szóba. Csak a pallérozott elme, intelligens tekintet, széles váll, ápolt test érdekelt. Pedig csorgott ám elég sok nyál rám is idősebb pasikról…

  11. “legtöbb csaj 20 évesen azt hiszi, a férfiak mindig úgy fognak rajongani érte, ahogyan akkor – aztán 30 fölött jön a hatalmas csalódás, hogy hirtelen a kutyának sem kellenek.”
    Ezt mégis honnan veszi? Azért mert ő csak a húszéves csajokat látja vonzónak, elképzeli, hogy ezzel a többi férfi is így van? Nekem például sokkal nagyobb sikerem volt harminc év fölött, mint 18-20 évesen. Anyukám 68 éves és a mai napig leszólítgatják a férfiak az utcán. Jó, persze nem a húszévesek, de ötvenesek simán. Amikor ötven éves volt, akkor meg jellemzően harmincas pasik próbálkoztak nála. De barátnőm anyukájánál is ugyanez volt a helyzet. Rengeteg férfi vonzódik az idősebb nőkhöz, annak ellenére, hogy társadalmilag ez még mindig amolyan ciki kategória.

  12. Heh, ki ez az idióta? 🙂 nagyon az.
    Én amúgy huszonéves koromban egyszer összejöttem egy nagyon sportos, kívülről nagyon vonzó, negyvenes faszival, mégis úgy megundorodtam, hogy azonnal elmúlt az apakomplexusom, ki se újult soha többet.
    Egyébként meg elég köztudott már, hogy a nők baromira nem huszonévesen vannak a szexuális csúcsukon, hanem 30 fölött eszmélnek. A zöm huszonévesen még csak hagyja magát.

      • A középkorú zöm is sokszor csak hagyja magát: előbb szabadul, nem akar feszültséget, és meg ne csalják. De nem is csoda, amíg olyan a szexuális kultúra, hogy nem teljesen érdes lelkű férfiak is maszturbálnak a hüvelyben, nem nézik a nőt.

  13. Csak annyit szeretnék félénken hozzáfűzni, hogy nem-e lehetne-e esetleg-e visszatérni ahhoz a jól bevált gyakorlathoz, hogy a foci az, amihez mindenki ért? Már egyszer kommenteltem itt ilyesmit, és csak magamat tudom ismételni: a biológia az egy tudomány, amiben vannak kutatások meg tények meg széleskörűen elfogadott szakmai konszenzus, és persze egy raklapnyi szakirodalom, ha valaki el szeretne mélyedni benne. Utálom, ha olyanok hivatkoznak a “vitathatatlan” evolúcióbiológiai tényekre, akiknek az utolsó találkozása a biológiával az általános iskolában volt, amikor ügyesen lerajzolták a szarvasbogarat. Ha az alanyi költő arra vágyik, hogy legyen neki egy pornószínésznő külsejű, “bevállalós”, (=nimfomán, őt büdösen, igénytelenül, csórón vagy bunkó modorával egyetemben feltétel nélkül elfogadó és bálványozó) 18 éves bombázó nője, akit dolgavégeztével visszatehet a polcra és nem kell vele onnantól foglalkozni, akkor mondja azt, vállalja fel az igényeit nyíltan, és ne vetítsen mindenféle mágenheim etusos világbölcsességeket az emberi természetről, az evolúciósan kódolt ösztönökről meg a mélylélektanról, mert nemcsak a biológusok, hanem a pszichológusok is ki fogják röhögni (jobb esetben; rosszabb esetben megharapják).

    • A kis szürke sejtek tényleg nem moccannak hozzászólónknál, mert ha így lenne, tudná, hogy a szex nagymértékben tanult viselkedés is. Száz éve szexi volt a hónaljszőr, ma fúj. Rubensnek moccant az orvosi értelemben is durván elhízott nőkre, ma fúj. Az ókori görögöknél egy magára valamit is adó férfi biszexuális volt, ma fúj.

      • De még csak nem is kell visszamenni az időben, jelenleg is ahány nép, annyiféle szépségideál, szexuális szokás. Nem egy országban a kövér nők számítanak szépnek, őket részesítik előnyben a férfiak. Az, hogy felnőtt férfiként mit fogsz majd vonzónak tartani, nagymértékben függ attól, hogy gyerekként milyen szépségideál sulykolásával tömték a fejedet.

        • Ha nem tetszett egy férfi, aki udvarolt, akkor normálisan, kulturáltan az értésére adtam, hogy nem akarok vele kapcsolatot. Nem sértegettem, gúnyoltam a külsejét, nem aláztam meg, és ami a legfontosabb, soha sem gondoltam, hogy ő akkor nem ember, egy senki, láthatatlan. Értékes embernek tartottam ennek ellenére is. Csupán engem nem vonzott szexuálisan.
          De az ilyen “szexpiacpiac” gondolkodású férfiak lenézik, ledegradálják a nekik nem tetsző nőket, és úgy beszélnek róluk, mintha valami szarkupac lenne.
          Ha valaki így gondolkodik másokról, csupán mert neki nem tetszik a másik külseje, legyen férfi vagy nő az illető, az én szememben egy erkölcsi nulla.

          • Igen, ez a fura, hogy ha nekünk nem tetszik egy férfi akkor nem kezdünk ezért rá haragudni, nem varrjuk a mi “nem gerjedésünket” az ő nyakába. Nem kezdünk el szónokolni, hogy neki miket kellene tennie (hogyan fogyjon, sportoljon, öltözködjön már másképp) azért, hogy szexuálisan végre rá tudjunk kattanni. Ők pedig ezzel szemben, folyamatosan éreztetik, hogy, az ő sikertelen farok felállításukkal nekünk dolgunk van, ez a mi sarunk. Holott ki a francot érdekel?

            • Így van! Nem haragszunk, hanem tovább keresgélünk.
              Olyan férfiak társaságát kerestem, akiknek úgy tettszettem, ahogy vagyok, és nem írtak elő semmilyen radikális változtatást és én sem kívántam ezt tőlük. Volt aki átfestette velem a hajamat, meg extrém színű körömlakkokat vett nekem. Egy rövid ideig csináltam, és eljött az a pont, amikor már kényelmetlennek éreztem, hogy ez nem én vagyok.
              Elmondtam neki, hogy én sem vezényelek ő mit csináljon, hogyan nézzen ki. Nem értette, sértegetett, aztán jól elhajtottam a fenébe.

  14. Nekem ez a téma “meg van magyarázva” egy régebbi posztod egy gondolatával. Az ilyen pasik ugyanúgy nézik a nőket,mint a felaggatott csülköket a hentesnél. És van, amelyik épp kívánatosabbnak tűnik,mint a többi csülök, de azt is ugyanúgy felzabálják. (Asszem nem csülök volt, de nem emlékszem, mi. )

  15. Emlékszem a Kánya Kata is többször beszélt erről a jelenségről és felhívta a figyelmét az 50-es “uraknak”, miből gondolják, hogy egy 30-as nőnek éppen őrá lenne szüksége??
    A legtöbb nő korban hozzá illő pasit szeretne.Nekik tetsző, feszes férfitesteket szeretnének a nők is ölelgetni, nem pedig szottyadt öregemberekét.
    Ha valaki a saját működését, saját belső igényeit, szexuális indíttatásait akarja ráhúzni minden emberre, az egész világra, az egyértelműen korlátoltságra vall.

  16. Fura, hogy ez a világszemlélet mennyire bárgyú, butácska és komolyanvehetetlen, ha aláírásnak ott van Gipsz Jakab, és mennyire rémes, ijesztő és elkeserítő, ha meglátjuk mögötte a milliónyi Gipsz Jakab országát amiben élünk.
    Egy nagyon kritikus kor ez, kedves, a hervadás útjára lépett női hölgyek! Mert itt vannak ezek a férfiak, a frusztrált, irodában ülő aktatologatók, akik nem szabadidejükben, a kreativitásukból erőt merítve írogatnak, vagy nyilvánítanak véleményt, hanem ismerve az alt tab billentyűparancsot, pont addig ilyen nagy társadalomkutatók, amíg meg nem jön a főni. Minden oldalon ez megy, az okoskodás, a buta világkép tukmálása, a megkeseredett, de változni, változatni nem akarók habverése, akiktől néha elveszik a játékot, és akkor kénytelenek dolgozni, ahelyett hogy Habony Árpád zakójáról, vagy éppen a női emancipációról heherésszenek. Rossz minőségű és mennyiségű pénzért cserébe, rossz minőségű munkát végeznek, és persze mindenért más a hibás.
    Szerintem itt a családi mintázattal lehet a baj, itt a szóban forgó szexpiaci szereplők anyukájával és apukájával lehet probléma. Azzal a bizonyos családi modellel, amiből kitermelődött ez a sok szerencsétlen lúzer. Igen, az lesz az. A klasszikus családmodell.
    Ahol a nő csak fényképen nézett ki jól egykor, pont abban a nullaegész huszonötmásodpercben mikor megkérték a kezét, onnantól kezdve neki kuss volt, meg otthonka, meg kínzabálás, meg panelalkoholizmus, meg zsörtölődés, meg durván frusztrálódás a családva serkenő ágai felé, míg apuka nőzött, újságot olvasott, tudta a tutit, és várta a vasárnapi ebédet.
    Így nőttek fel azok akik ezt visszasírják, nem tudnak mást, nem hibáztathatjuk csakis őket, itt tényleg társadalmi, generációs problémák vannak, és nem reménytelen a helyzet.
    A helyzet viszont nem reménytelen. Csak nehéz, mert nekünk is meg kell tanulni pár új dolgot.
    Például válogatni.

    • Én válogattam és 30-35, sőt 40 felett is kellettem a pasiknak. Volt hogy fiatalabbaknak is. Nem én kerestem, ők választottak engem. Jé de érdekes.

      Ez a “nők 30 felett nem kellenek a kutyának sem” szintén a manipulálás, megfélemlítés eszköze. Nem szabad bedőlni!

      • Van, aki szép, fiatal, mégse kell, vagy ha kell, abból nem szép kapcsolat lesz. Más meg az életöröme, szenvedélye, érdekes szemszíne, megmagyarázhatatlan kisugárzása miatt kell, idősebben is, sokaknak, nagyon, vagy ő választ. A boldogsághoz egy megfelelő ember vonzalma, közeledése kell, nem soké.

        • Szerintem ebben a véletlen és a szerencse is közre játszik, de nagyon fontos, hogy saját magunkat becsüljük. És ezt nem ilyen ezo-izé szempontból mondom. Nekem is voltak nehezebb időszakok, de mindig úgy éreztem, gondoltam, hogy a legelső én vagyok és jól szeretném érezni magamat, törődni magammal. És nem azon görcsölni, hogy van pasi vagy nincs. Nem mentem bele méltatlan kapcsolatokba. A problémákat próbáltam megoldani, megbeszélni, akivel nem lehetett, az nem az én emberem volt. Sajnos nem mindenki elég erős ehhez.
          De te erről már sokat írtál.
          És figyelni kell, társaságba menni, közösségbe járni, amikor csak tudunk és van hozzá hangulatunk. Ha pedig ott vannak a jelek, akkor nem folytatni. Még az elején, időben lépni.

    • A pornót kifelejtetted! Az új elem. Onnan veszik, hogy milyenek a nők, meg ki kéne nekik, meg hogy nekik jár a huszonéves meg a sok nő, amennyi tetszik, beheyettesíthető mind, és a nők vetélkednek az ő figyelmükért.

      • Szerintem alapvető probléma a pornó, de nem nagyon fog ez változni. Nekünk, hölgyeknek kell stabilabbnak, jobbnak és finnyásabbnak lennünk, és így szelektálódhat a sok frusztrált pornófüggő bétahím, míg azok, akik normálisak nőhöz jutnak.( Csak, hogy a költő is értse miről van szó.)

  17. Húszévesen volt pár hétig egy harmincas pasim, elég olvasott meg empatikus voltam, szóval tudtam nevetni a poénjain, meg értettem az utalásait, de ez külön erőfeszítést igényelt, hamar rájöttem, hogy nem éri meg.
    (Jó, most is vannak ilyen érdekességek az egy évvel idősebb kedvesnél. Tegnap tudtam meg pl., hogy a közért, az ilyen jellegzetesen pesti szleng, itt sose hívták úgy, szóval az, hogy én állandóan a sarki közértbe járok, egy világító bélyeg a homlokomon, hogy gyüttment vagyok 🙂
    Ha nekem valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja, hogy kívánatosnak fogok találni egy, a kedveséhez hasonló férfitestet, biztos kiröhögöm. Aztán mégis rögtön megvolt a “moccanás”. Persze az én erogén zónáim a két fülem között helyezkednek el. (És ha csípőre teszem a kezem, megsüketülök.)

      • Jaj, én nagyon vigyázok ám a számra 🙂 Hálistennek itt sokat elnéznek nekem, annyira egzotikus, hogy fordított irányú a migrációm, mint az általános 😀
        (Már a lányaim is úgy mondják, hogy “hétvégén felutazunk hozzátok, jó?” miután a “leutazunk” térképnézegetéssel és az irányok definiálásával lett szankcionálva. De még mindig rendkívül cukinak, szexinek és különlegesnek érzem a makukát, a foncsikot meg a lipityókát.)

      • Három betű és élelmiszerbolt, mi az? ABC? Frászkarikát… Bót! (Meg nem mondom, hol hallottam ezt, de a nempestiek kajalelőhely-megnevezéseiről volt szó.)

    • Én a tizennyolc meg huszonévvel idősebb szerelmeimmel mindig olyan egyértelműen biztonságban, okosnak, otthonosan éreztem magam. Soha nem vágytam a magamkorúak közé, egy kivétellel nem érdekeltek, én sem tetszettem nekik, vagy nem vettem észre őket.

  18. Mostanában a vígjátékokban figyelem, mennyivel idősebb a férfi főhős a nőinél. Tudjátok, van egy férfi meg egy nő, először utálják egymást, a film végére egymásba szeretnek. Az persze nincs kimondva, hány évesek a hősök, de ha a férfi színész 15-20 évvel idősebb a nőinél, az általában semmilyen gondot nem jelent ezekben a filmekben, nem is kerül szóba a kérdés.
    A friss Woody Allen-alkotásban Colin Firth 28 évvel idősebb, mint a partnernője. És felmerül, hogy ők összeillenek-e a társadalmi és észbeli különbségek miatt, de hogy bőven apja lehetne a lánynak, ez nem kerül említésre a darabban.
    Bezzeg fordítva, ha a nő az idősebb, akkor általában az egész műnek ez a témája, forradalmi színezettel.

    • “Bezzeg fordítva, ha a nő az idősebb, akkor általában az egész műnek ez a témája, forradalmi színezettel.”
      Kivéve, ha a korkülönbség annyira nem látszik. Ünnepi időszakban talán van rá mentségem, hogy átnéztem az Epizód sorozatmagazin egyik számát a nagynénikémnél, és abban találtam egy cikket Thalíáról, a dél-amerikai szappanopera-sztárról. A színésznő új sorozatot készít, és bár elmúlt 40, a partnere egy koraharmincas fickó lesz. A férfit nem zavarja a korkülönbség, hiszen “Thalía még ma is elképesztően néz ki”. Ezzel szemben például a nagypapakorú Harrison Ford nem hogy elképesztően, de sehogy sem néz ki, mégis harmincas színésznőkkel alkot a vásznon párt. Ez nem biológia, ez kettős mérce.

    • És még:
      https://csakazolvassa.hu/2013/07/13/apam-lehetne/#comment-35224
      “Szerintem a propagált és mindenhonnan megtámogatott ideális korkülönbség, a szinte csakis idősebb férfi – fiatalabb nő párost toleráló társadalom éppenséggel hogy ugyanarról a hatalmi tőről fakad, amiről maga a blog is szól.
      A férfi csak úgy tud minden helyzetben a nőn uralkodni, ha fizikai erején fölül még megtámogatja a befolyása, az életkora.”

    • És idősebb, befutott, életunt figurát is alakít, mert amúgy lehetne csak az, hogy a színész az idősebb, de fiatalt alakít.

      Viszont, nem tudom, feltűnt-e, hogy egyáltalán nem hibátlan testű, ellenben furcsa testalkatú, szinte nyak nélküli, görnyedt színésznő a naiva.

      Csányi Sándor (1975) most harmadszorra játszik a Liliomban. Ez volt a vizsgaelőadása 2001-ben, Hámori Gabriella volt Julika, közben Ficsúr lett a Krétakör Liliomában. Most a Tháliában Schell Judit (1973) a partnere. Ha van hamvasan tizenhét éves szerep, az Julika. Tizenéves.

      • Igen, nem túl szép a nő, nem is okos, nem is jó családból számazik… a fiatalságától eltekintve minden szempontból alatta marad a férfinak, ami megint nem a legjobb üzenet. Jobban örültem volna, ha az okos, finom, feltehetően idősebb másik nőt veszi feleségül végül. Bocsánat, spoilereztem.

        Az más kérdés, hogy viszonylag kevés szerep szól a középkorú meg idősebb színészeknek, lásd a 14 éves Rómeó.

  19. érdekes, hogy megint le szeretnék nyomni a nők torkán azt, hogy foglalkozzanak a külsejükkel. meg azt is, hogy a férfi csak az ördögnél legyen egy fokkal szebb.

    (nagyon is fontos, hogy a pasi hogy néz ki. engem zavar, hogy a zuram – a családi képeken nagyon is jól látszik – nem elég izmos és nem elég vakítóan fehér a fogsora 🙂 )

  20. Mennyire furcsa, hogy olvasgatok itt már egy ideje. Annyiszor felmerült bennem, hogy most írok. Most elmondom, először azt, hogy nekem nem ilyen a férjemmel, aztán azt hogy mégiscsak. Aztán azt, hogy felhúzta, hogy ő nem rosszfiú és én miért olvasok folyton ilyeneket… Aztán azt, hogy nemhogy rontott volna a kapcsolatunkon az én új és új ráébredésem, hanem a második baba születése óta először tudtunk gyönyörűt szeretkezni “szex” nélkül, mert képesek lettünk másképp nézni. Hogy milyen tragédiákat éltem át eddigi nem túl hosszú életemben. Hogy hogy érzek ma már anyaként, feleségként. Hogy hogyan tudtam elengedni sok-sok régi beidegződést, katolikus iskolát, napi erőszakokat… Folyton döbbenek és villanok mióta téged olvaslak. Mennyi mindent megértettem anyámról, magamról.

    Ennek a cikknek is minden szavával egyetértek. Soha nem értettem a sztereotípiákban gondolkozó másik oldalt, a húspiacot, a mustrálókat. Nem értettem azt sem, hogy engem miért nem értenek. Miért hiszi bárki, hogy megvehet, hogy valami jár. És választottam egy csetlő-botló húszévest és bizsergést és szép szerelmet.

    És a lényeg, hogy mi vett rá arra, hogy megszólaljak nálad? Ez a gyönyörű mondat:
    “Hogy megrendül, és fagylaltízű szájjal, dermedt ajakkal akar pihés, napszagú nyakbőrt csókolni egy tavaszi napon, meg megmutatni, milyen hülyén nézett ki hetedikben, és elfelezni az utolsó Donald-rágóját”

    Tökéletes. Köszönöm!

  21. Egy férfinak, ha nem áll fel a nőre, akkor abból nem lesz semmi. A külső a nulladik feltétel. (Vagyis kell más is, de ez MINDENKÉPP kell.) Ha ez nincs meg, akkor lehet akármennyire művelt, intelligens, stb., üres nekünk, láthatatlan. De a nőnél is így van, csak ott a hipergám ösztönnek más is kell: státusz. A vicc szerint a legkönnyebben úgy válhatsz láthatatlanná egy nő számára, ha felhúzol egy láthatósági mellényt.
    Ezzel semmi baj nincs: mindenki annál próbálkozzon, aki vonzó számára. A baj azzal van, hogy a feministák a férfiak partnerkeresési preferenciáit mocskosnak, perverznek tartják.
    De azért megkérdezem: milyen pasik szerepelnek a 15 éves lányok szobájában a plakátokon? Egy Nobel-díjas idős tudósé vagy Christiano Ronaldo-é?

    • Igen ám, csakhogy ez nektek fontos, nekünk nem az a világunk közepe, hogy jaj, feláll-e a férfinak, jaj, lesz-e szex. Jut így is. Nektek nem jut, azért kínlódtok ezekkel a kommentekkel és eszmékkel.

      Egyébként nem értek egyet veled: a legtöbb férfi olyan boldog, ha pinához jut, hogy csak a legszélsőségesebb életkori és kinézeti jellemzők kizáró pkok. Leginkább mindegy nekik a kinézet, és nem olyan nehéz egy farkat felállítani.

      Én nem akarok olyannal szexelni, akinek nem áll fel rám. Nem érdekel. Nem erőltetem rá magam senkire. Nem azt lesem, hogy mikor, kivel lehet, meg hogy ugye jó vagyok. Az ő szexiualitása meg preferenciája az ő ügye, semmi dolgom vele. Ti mégis mindig úgy fogalmaztok, mint ha a nőknek kellene azért felelősséget vállalni, hogy a férfiaknak mi tetszik és mitől lesz egetrengető a szex nekik.
      Szerintem ezért vállaljátok ti a felelősséget, és ha nem jut álomnő, akkor vagy holtig rejszoltok, vagy be fogjátok érni a másod-harmad-ötödosztállyal, akivel majd “dumálgattok” (= némi kitérő dugás előtt), aztán hajrá, jöhet a fanyalgó, lélektelen, számító, elidegenedett szex. Építő élmény lehet alkudozni, rábeszélni, meg titokban nézegetni, hogy csíkos a melle, aztán leszólni a haverokkal. Én maradnék a szép szerelmeimnél.
      Egyébként meg sokféle ízlés van, majdnem mindenkit vonzónak tart valaki, így mindenkinek jut. Én nem azt írtam, hogy a külső nem fontos. Nekem is fontos, a sajátom és a partneré is. Viszont sosem választottam csak ez alapján partnert, és engem se választott csak a kinézetem miatt olyan, akivel lett is kapcsolat, pedig voltam azért álomnő sokak szemében.
      Lenéztem a bátyámékat, akik minden barátnőmről azt firtatták, jó nő-e.
      Nincs kiábrándítóbb egy “helyes”, de buta, klisékben gondolkodó vagy (nekem) mondjuk beszédhibás partnernél. És ha választani kell, én inkább az intellektust, érzékenységet tartom szexinek, nem a beach bodyt és főleg nem a pénztárcát.
      Amit írsz, abban csak arról van szó, ki választ, ki dönt arról, lesz-e szex, kivel lesz, vagyis a jó öreg hatalomnál tartunk.
      Mondhatnánk azt is, hogy ha egy nő nem lesz nedves, akkor van még síkosító, meg hogy addig bizgetik, amíg már nedves, és akkor lehet ugyan szex, de elég erőlködős lesz, leginkább valami előnyért cserébe.
      Nektek megteszi így is. Egészségetekre.
      Nem tartom mocskosnak, perverznek a “pár”(?)választási szokásokat, hanem nevetségesnek és butának, lélektelennek, non-humánnak és a megalázós, erőszakalapú pornó (nemierőszak-kultúra) lenyomatának gondolom. Bizonyos lelki, intellektuális szint fölött a férfiak sem gondolják így. Az ilyen férfi a tökéletlen nőt is szépnek látja, másért vonzódik hozzá: megszépíti, megfényesíti a testét is az, hogy megszerette, és tudja, hogy maga is tökéletlen külsejű. Mindenki tökéletlen. Csak a gyenge jellemek hivatkoznak ösztönre. És csak az ideológiában vigaszt kereső, kiéhezett lúzerek hiszik, hogy a nő amúgy altestileg meg is moccan a státuszra, és neki nem számít a külső. De, nagyon is. Csak e szempontjával nem akar megalázni, bántani másokat.

      • Hm, valami ilyesmi volt bennem, csak ezt én nem voltam képes így megfogalmazni… A külső meg a csoffadt kapcsán. Sokadszorra köszönjük! Nyilvánvaló, hol állok a vitában. Csak próbálok nem ítélkezni (persze biztosan szoktam, csak nem veszem észre minden alkalommal).

      • Csak hogy legyen popkulturális utalás is, a kedvenc idevágó idézetem a Doctor Who-ból:
        “You know when sometimes you meet someone so beautiful, and then you actually talk to them, and five minutes later they’re dull as a brick. But then there’s other people, and you meet them and you think ‘not bad, they’re okay’, and then you get to know them, and their face sort of becomes them, like their personality’s written all over it, and they just turn into something so beautiful…”
        [ugyanez nyersfordításban, a nem angolosok kedvéért:]
        “Van úgy, hogy találkozol valakivel, aki ránézésre gyönyörű, aztán mikor ténylegesen beszélgetni kezdesz vele, öt perc után kiderül, hogy buta, mint a föld. És van olyan ember, akiről első látásra azt gondolod, “nem rossz, végül is elmegy”, és aztán ahogy jobban megismered, az arca eggyé válik a lényével, mintha a személyisége az arcára lenne írva, és akkor valahogy nagyon gyönyörűvé válik.”

        *[sci-fi nerd out]*

    • Szándékosan nem arra reagáltok, amit írok, megy a csúsztatás, “a külső igenis fontos”, “a feministák azt állítják…”. Nos, ha azt állítják, írd meg nekik ott, ahol azt állítják, és azoknak, akik azt állítják. Meg “nem áll föl a farkunk, mit tegyünk”. senkit nem érdekel a farkatok, meg hogy mire áll föl. És igen, a külső igenis fontos, de én ma is meg a múlt héten is többet edzettem, mint mondjuk te, ez tuti.

            • Én egy ABBA-reklámszatyor egyik oldalát szerettem volna felrakni a falra. Nem tudtam felragasztani ,mert kissé vastagabb anyaga volt. Megkértem a fafaragással barkácsoló nagybátyámat, hogy készítsen nekem két lécet,hogy felakaszthassam az együttes képét térkép formában.
              Azt mondta a nagybátyám, az nem elég jó,majd készít nekem egy székely kaput,abba berakhatom, és minőségibb lesz a kivitelezés. Nem lett meg a székelykapu aztán soha, nem is volt poszterem soha. Érdekes,színészképeket se gyűjtöttem. Mindig nagyon kevés kedvenc színészem volt. Az külföldi énekeseket, sajnos nem ismertem ifjú koromban.

    • Elvitte a cica a nyelvét? Mert ha nem, akkor, ha nem is áll fel, nagyon sok minden lehet belőle.

      A felállás is tök bonyolult. Sokszor a legjobb nőre sem, máskor pedig random feláll a buszon. Megsúgom, a nők is jöhetnek izgalomba, elég egy kósza gondolatnak akár a tizede is, és meg is van. A szex nem pornó, meg nem úgy működik, mint az amerikai filmekben.

    • Gipsz Jakab amiket írsz és ahogy az rengeteget elárul rólad. Pontosan azt, hogy te magad mennyire üres vagy belül!
      Nekem olyan kapcsolataim voltak, ahol a férfi tetszett nekem, de ugyanakkor sokat jártunk kirándulni, programokra, rengeteget beszélgettünk, meg volt a közös érdeklődési kör stb. Enélkül lett volna üres a kapcsolatom.
      Lehet egy férfi nagyon jóképű, magas beosztású, jó anyagi helyzettel.
      Ha nem tud megnyílni, unalmas egyéniség, csak a dugás érdekli, nincs közös témánk, hasonló értékrend, jóízű beszélgetések, közös időtöltés, humorérzék, lehet akármennyire szuper a szex, akkor nálam a szexuális vonzalom rövid időn belül elillan, megszűnik teljesen a bizsergés!!
      Mert emberek vagyunk, nem állatok, akik csak dugnak!
      15 éves lányokkal példálózni elég buta dolog. Fiatalon mindenki az előnyös külsőt nézi. De a lányoknál (legtöbbnél) már 25 felé beindul, hogy értelmesebb fiút szeretnének, aki partnernek is megfelel. A hozzád hasonló férfiak pedig kizárólag a baszhatóságót nézik idősebb korban is.
      Aztán ha később szar házasságban élnek, nem értik mi a baj. Mert két szót nem tudnak egymással váltani, ugyanis a szexen kívül semmi közös nincsen bennük.

    • nem az a baj, hogy Gipsz Jakab partnerkeresési szokásai mocskosak lennének. Olyanok, amilyenek, aztán pont azt kapja, amit megérdemel.
      A baj az, hogyha bárki – férfi vagy nő – elhiszi, hogy a férfiak (en bloc) partnerkeresési szokásai azonosak Gipsz Jakabéival. Mert így további frusztrált lúzerek (férfiak és nők) tömegei bóklászgatnak magányosan a városban fel s alá, ahelyett, hogy boldogan, egyéniségüknek, ízlésüknek, alsómoccanásuknak megfelelő partnerrel dajdajoznának míg a világ világ és még két nap.

  22. A kommenttelőnek felteszem a kérdést,hogy miért olvas itt,ahol nincs kínálat az ő igényeire?Miért nem megy a húspiacra? Eva, a folytatást csak ezután olvasom el.

    Igaz,hogy a biológiánk szerint már tizenhatévesen el kellene kezdjünk szaporodni,
    majd ötvenévesen el kellene tűnjünk teljesen a színről, mert rossz esetben nem tudjuk megrágni az ételt se. Egy eszkimós filmben eldobták a vénasszonyt,mert nem tudta megrágni a húst, éhen halt volna úgyis.
    De ezzel az egésszel én nem értek egyet. A kommentelő típúsához tartozó emberek nem értenek semmit az emberi kapcsolatokról, az élet értelméről.
    Mit kezd egy idősebb férfi,egy tapasztalat nélküli,még gyerek nőnemű lénnyel? Csakis kihasználja fizikai adottságait,és megalázza. Nem válik előnyére az eféle kapcsolat szegény lánynak, az biztos.
    Különben a férfi,még ha szaporodni képes is de ugyanolyan korú amennyi, nem látszik fiatalabbnak mint a vele egykorú nők ha már hasonlítani kezdünk.
    És a kisugárzás….Hányingerem van ha úgy kell értelmezni,mint ahogy a kommentelő,bazmeg.

    • Nagyon szeretnék ők a kisugárzást valami feminista önfelmentő találmánynak tartani, pedig az van, elég egyértelműen bizonyítható a létezése. Ők is a kisugárzásra mennek, (vagy mondjam azt, hogy “szagra”?), nem a konkrét szépségre, akkor próbababákat akarnának folyton kúrogatni. Az más kérdés, hogy az ilyen egyszerű lelkeknék a kisugárzás dekódulása csak a papíron is nagyonszexifrisshusinál érvényesül, akiknek meg ők nem kellenek, ezért dühösek és fusztráltak. Az én huszonéves fotóim közül a jobban sikerülteken látszik, hogy nem lennék rossz nő, sőt objektív mértékkel nézve is szép lány lehettem volna. Mégsem voltam az, nem is volt sikerem. Ez a bizonyos “nem létező” kisugárzás hiányzott. Aztán volt egy rövid de intenzív szakasz, amikor megtaláltam, akkor tapadtak rám a férfiak. Többek között a jelenlegi páromat is akkor szedtem össze. Tehát nekem is van ilyen kisugárzásom, mint mindenkinek szerintem, – csak az enyém nagyon gyakran le van nyomva sajnos. Önbizalomhiány? Nőiesség elutasítása? Sok minden együtt.

      • És a kisugárzáson felül a szerelem (ha szerelmesek beléd, és főleg: ha szerelmes vagy) is megszépít.

        Van, aki tök vak a kisugárzásra, mert a pornó-aktmodell-ideált keresi élőben, kukkolja strandon, elemzi ki (szólja le) a haverokkal. Mindezt elhanyagolt vagy előnytelen külsővel is, simán, nem kondizók vagy sportolók szokása ez. Meglep, milyen gyakori egópolír szép és mégszebb nőkről fitymálva megállapítani, hogy “közepes”, “formátlan”, “csúnya a szája” vagy “bottal sem piszkálnám meg”

  23. Azt ti tudjátok különben, hogy mi az a “szexpiac”?
    Mindenki részt vesz rajta, vagy csak az, aki egyedülálló?
    Ki vesz meg, és mit?
    És mit ad cserébe?
    Már, ha piacról beszélünk.
    Életemben nem gondoltam úgy egy másik emberi lényre, mint szexpiaci árucikkre, és elborzaszt a gondolat, hogy rám így gondol bárki.
    Ez a kifejezés mindig volt, vagy mostanában jött be a pornó hatására?

    • Beszűkült gondolkodásra vall ez a kifejezés, a hozzászóló csak a saját élvezetére gondol, a nőére nem. Ha a nőnek mindegy, hány éves a férfi, csak legyen pénze, akkor neki mi okoz élvezetet? Hogy élvezetet okozhat a férfiaknak?

      • Ez szép!
        Egy prostitúcióról szóló könyv!
        A kommentelőnél pedig a partnert találás kontextusában jelenik meg a szó.
        Uramisten, hálát adok most apámért az égnek, pedig ő se volt kispályás, de ilyen szöveget sose hallottam tőle.
        Öcsémért pláne hálás lehetek.
        Mélységesen mély a szellemi sötétségnek kútja, újra és újra tapasztalom.
        Ezen a piacon nem éri meg részt venni a nőknek, rossz üzlet, nem nyerünk semmit.
        Az a baj, hogy a kommentelő és társai találnak partnereket ehhez a társasjátékhoz.

  24. Ha a nő nem akar gyereket (márpedig egyre kevésbé akarnak) akkor az égvilágon semmi hátrány nem éri a korából fakadóan. Ha pedig akar, akkor igyekeznie kell mondjuk 35-40 éves koráig apára lelni a gyerekhez (ha egyáltalán akar hosszútávon apát). Viszont a gyerekre vágyó férfinél sem igen nyúlhat ez tovább, mert egyre több a terméketlenné váló férfi, plusz ugye ők egymaguk nem is igen tudnak gyereket vállalni. Tehát épp náluk nagyobb a társkényszer, és ma én inkább efféle problémákat látok a környezetemben.

    Világosan kitűnik, hogy ez a férfi posztoló az üzleti alapon működő és szexorientált, tehát gyakorlatilag prostitúciós szubkultúrából meríti a példázatait.
    Ott pedig közismerten és valóban hátrányos a nők helyzete – nem is értem, minek bizonygatja ennyit, mikor nyílván igaza van.

    • És akkor ugye nem is a vonzalomról van szó.

      Engem az hökkentett meg, hogy a kommentelő a saját szemszöge miatt a nőket is olyannak látja, mint akik folyton szexet, partnert, bizonyítást akarnak, más se érdekli őket, és azt lesik, tetszenek-e a másik nemnek, hogy hol esik le valami szex olcsón.

    • Ja, és ha a nő lelt egy apát, tizen-huszon-harmincévesen, akkor már nem kell másikat néznie. Nekem se kell, tekinthetem úgy, hogy lezártam életemnek azt a korszakát, amikor annyira fontos, hogy megtetsszek valakinek, mert éltem már házasságban, megvannak a gyerekek, teljes az életem. Nem így van, de gondolhatnám ezt is.

    • Ezt kicsit fáj olvasni. Nekem van három, a kedvesemnek meg nincs. És mikor gondolkodás nélkül szóba hozom a gyerektémát, mindig kicsit későn esik le, hogy ez neki rossz érzés.
      Anyukám férjének sincs saját, az én kölykeim mégis őt szólítják nagyapónak.

  25. Tini évek: Falusi focicsapatban játszom. Minden vasárnap a meccs előtt ugyanaz a téma. Ki kit kú.t meg a bál után, közben. Csöcs, segg, félrek.rás. Nagy buli. Csendben voltam. Kilógtam.
    Nekem is “folyamatos volt a merevedésem”, de ehhez ilyen meseszerű képzelgések társultak. Plátói szerelmek. Idealizált hercegnővel. A többiek meg k.rtak. Sorba mindenkit.

    A saját valóságom ez volt, hogy én a nagy szerelmet élem majd.
    Ez harminc után teljesült. Persze k.rnom is kellett a hercegnőt, voltak igényei. És az egoizmusa tükröt tartott a saját egoizmusomnak.
    Megéreztem, hogy változnom kell. De hogyan?
    Sok-sok erős pilulát nyeltem. Fájt, majd meggebedtem.

    Ma tudom ki vagyok és mit akarok. Nem keverem a valót és az illúziót.
    Ezt a k.rásmániát halálig…ezt nem értem.

    Talán az a legnagyobb felismerésem, hogy csak magamat tudom irányítani – formálni. Saját valóságunkat és illúzióinkat mi teremtjük.
    Senkit nem tudok boldoggá tenni magamon kívül. Hosszútávon ez lehetetlen.
    Már több mint egy éve annyi a célom, hogy elsősorban magamat tegyem boldoggá.

    Nem kötök méltatlan kompromisszumokat. Még a feleségemmel sem. Csak akkor jó, ha gyomortájon jó.
    Úgy érzem felébredtem. És érteni vélem azt is, hogy Teslának és Einsteinnek miért volt szüksége a magányra.

  26. Ismerem az ilyen érvelést, hányszor hallottam már… A legnagyobb csúsztatás benne az, hogy “természetes”-nek meg “evolúciósan meghatározott”-nak nevezi a nők társadalmilag meghatározott szerepét. És ha egy nő ez ellen lázad (a kevesebb lehetőség, a szépségfasizmus, a több munka és a magánéletét teljesen átszövő előírások és elvárások ellen), akkor a Természet ellen lázad…

    Persze értem én, hogy sokan nehezen dolgozzák fel, hogy elmúltak azok az idők, amikor alanyi jogon minden férfinak jutott nő, és a nőnek nem volt beleszólása, hogy kik és mikor és hogyan dugják meg. Marad a fenyegetőzés az idővel, ami köztudottan csak a nők felett száll el.

    • Ezzel az “evolúcióssal” lehet takarózni mindenben.
      Egyszer segítettem egy evolúciós párnak tapétázni, mi nők szedtük le a tapétát, kentük, felraktuk, minden…a fickó meg csak ott mászkált.
      Gondoltam, rákérdezek már, hogy miért a nő tapétáz evolúciósan, azt mondta, hogy ez evolúciósan helyénvaló, mert a “nőknek nagyobb a szépérzékük”.

  27. Az evolúcióbiológia mögött mindig ugyanaz van. Baszni szeretnének, de nagyon, és ezt erőltetik rá mindenkire. Kommentelőnk el se tudja képzelni, hogy az, amire ő annyira vágyik, de nem jut hozzá: a nettó szex akármikor leeshet szinte bármelyik nőnek. Csak éppen úgy nem kell, nem valami nagy kaland, még a kölcsönös és örömteli szex sem, legalábbis nekem és még sok ismerős nőnek. Aki engem húszéves koromban nagyon meg akart volna izélni, ellenben most nem akarna, mert már elvirágzottam, az nekem nem kellett volna húszévesen sem, mert az akkor sem engem akart, én meg nem tudom kihagyni a teljes önmagamat ebből. És nekem sem kell csak test, csak szex, kiábrándító, lealacsonyító.

    • Én sajnos belementem méltatlan szexuális kapcsolatokba régen, mert valamiért azt hittem, akkor nőiesebbnek fognak tartani, vagy én annak fogom érezni magam. Meg elhittem, hogy gyakorlással megjön az élvezés képessége is. 😦

      • Hát mondom, hogy olyan is. A lélektelen szex mindig olyan, még az egyszerűbben élvező gyökkettőknek is csak maszturbáció-szerű. Csak őket nem alázzák meg utána, még ha iszonyú rusnyák vagy pocsék szeretők, akkor se.

  28. Nekem van egy unokaöcsém (a felvilágosult Svédországban), aki már ezerszer kioktatott, hogy nekem már bealkonyult, a nő 30 éves koráig nő, akinek a “szexpiacot” illetően leesett a tantusz. Idén már arról rinyált, hogy egy nő ha elmegy egy szórakozóhelyre, bármilyen is legyen, ha dugni akar, öt faszit is hazavihet, ő meg ..-. nézzek rá, milyen díszhím (37) és pénze is van meg milyen kocsija, aztán mégis csak a kutyát viszi pisiltetni éjjel amikor hazaér.

    • Hm… hát ha “csak” arra akarnék felszedni egy srácot, könnyen lehet, igaz. Még szórakozóhely sem kell, sőt még bombázó sem kell legyek, és lehet azzal játszani, hogy meddig megyek el… hogy az első csók előtt lépek le, vagy a egy minden az egyben jelenet előtt. Igaz, csak egyszer játszodtam tudatosan, és csak egy beszélgetős ismerkedés erejéig, s akkor is azért, mert magam se hittem, hogy ilyen könnyen mehet ez a része a “hódításnak”, figyelemfelhívásnak. A többi helyzetbe inkább a naivságom vitt bele, a “játék” alatt meg ezekben az esetekben azt értem, hogy jóleső érzés volt a tudatára ébredni, hogy milyen helyzetből sikerült jól kimásszak idejében.
      Nekem nehezebb az, amikor néha rám jön az ismerkedhetnék, de az eszmecserét kívánó fajta, és valószínű épp a nagy akarás homályosítja el a kisugárzást ilyenkor méginkább… és az kutyanehéz állapot, és épp azon gondolkodom, hogy hogyan tudnám le – vagy elvinni sétálni, mert épp nemrég hozzámköltözött, és nagyon vonyíthatnékja van bennem, és elegem van a magamnak ebből a részéből. Na… rég nem esett ilyen jól, hogy panaszkodjak magamra.

      • Na hát ez fájt neki 🙂 és a posztot ihlető úriembernek is, vagy ha eddig még nem, majd fog.
        Ismerkedés: asszem már uncsi vagyok ennek az ismétlésével, de szerintem lehet ismerkedni neten, ha nem is társkeresőn. Fórumokból, blogokból lett már ezer jó IRL ismerősöm, barátom, pasim is akadt. Csak ne a direkt húspiac legyen, csak úgy szimplán téma, ami érdekel, és amibe bekapcsolódik férfi-nő sokan és vegyesen. Ott simán előfordulhat, hogy egyszercsak felfigyelsz valakire úgy is, és ő is rád.

    • Svedbe’ azert mas a helyzet a nok helyzeteben. ott mar nem villantanak bugyit egy vaskos penztarca es egy verda latvanyatol, egyreszt mivel nekik is van, masreszt sokkal ontudatosabbak annal. Nem a megfelelo helyszint valasztotta az unokaocsed, egy jo himsoven orszag, mint ez itt, inakbb passzolna a szemleletehez.

      • Nem “választotta” nyolcéves volt, amikor a szülei odavitték. Full svédnek nőtt fel, töri a magyart, és bizony nem különleges hópihe az öntudatos zsebre szocializálódott svéd pasik között. Importált is magának nőt egyszer, de nem eléggé harmadik világból, úgyhogy a csaj hazamenekült tőle.

      • De még inkább egy hazajövetel Svédből, itt villogni, meg belengetni az esélyt, hogy vele a lány is mehet Svédbe’. Itt még “megfelelően” kondicionáltak a nők. Mármint épp elegen.

  29. 20 évesen bombázó voltam, modell alkattal, a kutyának nem kellettem. Ahogy megjött az önbizalmam, a nyugodtságom, a békés magabiztosságom, le se tudom őket vakarni. 30-tól 60-ig van a skála, pedig vastagon benne vagyok a 40-es éveimben és sokkal több gyereket is szültem már, mint 20 évesen. Az élet 40 fölött kezdődik. Be ne dőljetek a rossz dumáknak.

  30. Hallottatok már a telegóniáról? Ha a dologban van igazság, akkor van egy újabb tudományos érv, hogy miért preferáljál a férfiak a szűz nőket. Nos, nem azért, mert gonoszok. http://www.tengernekcsillaga.hu/!dokumentumok/kiskiadvanyok/Telegonia.pdf Az élővilágban még sok rejtély található, amelynek információs vonatkozása van. Például, a 19. század közepén felfedezték a telegónia nevű jelenséget, mely azt jelenti, hogy egy nőstény utódjának a genotípusa nem csak az apától függ, hanem attól a hímtől is, amellyel a nősténynek volt az első szexuális kapcsolata. Ez csak úgy lehetséges, hogy a nőstény ezt az információt valamilyen ismeretlen kódrendszerben tárolja. A telegóniát a 19. század végén az orosz állattenyésztők sikeresen alkalmazták a ló-, coboly- és szarvasmarha-tenyésztésében (Szemjonova, 2003). http://www.hir24.hu/tech-tud/2014/10/06/ondofolyadekkal-gyoz-a-legy/ Meg: http://en.wikipedia.org/wiki/Telegony_(pregnancy) Vélemény?

    • “Az utód tulajdonságaira legerősebben hat az anyja első szexuális partnere. Elsősorban ő alapozza meg az utód tulajdonságait és nem az utód fizikai apja…Ha egy józan életű és egészséges fiatal családban beteges gyerek születik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ez egy régi vidám buli visszhangja…A ebtenyésztők már régóta tudják, hogy ha egy fajtiszta szukának legalább egy kapcsolata volt nem fajtiszta kannal, akkor később ez a
      szuka már nem hoz világra fajtiszta utódokat. ”
      Most komolyan ilyen kozmaszilárdos ostobaságokról kéne véleményt mondanunk? Ne már!

      • Tudományohoos…?
        Lajos!
        Tudomány 1. A kutya egy faj, nem?
        Faj = egymással szaporodóképes egyedek közössége.
        Meg az ember is egy faj.
        Vajon milyen igazság, vagy inkább férfiúi rendszabályozó érdek az, ami felülírja a genetikát, a DNS-t?
        “Ha egy józan életű és egészséges fiatal családban beteges gyerek születik…” Biztos nem öröklődés, halmozódó hajlam, két domináns gén. Biztos nem mutáció. Ez kizárt. Egészséges szülő, egészséges gyerek! És a nő a hibás, mit hempereg összevissza!
        Fetrengek.
        A vidám buli résztvevője, az mennyiben testi egészség, életmód és mennyiben erkölcsi kategória? Aki ivott, aki csúnya, aki közben rosszra gondolt, aki Barátok közt-függő, az is megmérgezi a későbbi vérvonalat vajon?
        Ennyire buta te sem vagy, tehát megint provokálni jöttél.

      • Aha, és ha az első szexuális kapcsolat meg az utód születése között mondjuk eltelik 15 év, addig a szennyező kromoszómák ott lapulnak-tapadnak a női testben, várva, hogy lesújthassanak…
        Egyébként nekem nem az a személyes tapasztalatom, hogy a férfiak nem feltétlenül szeretik a szűz nőt, csak a gond meg a baj van a “betanításával”, oda kell rá figyelni, nem támogatja a pasi egóját azonnali és frenetikus hüvelyi orgazmussal
        😦

        • “a férfiak nem feltétlenül szeretik a szűz nőt, csak a gond meg a baj van a “betanításával”, oda kell rá figyelni, nem támogatja a pasi egóját azonnali és frenetikus hüvelyi orgazmussal”

          Igen, sokan nyavalyognak amiatt, hogy macera, ha a nő szűz, és inkább nem. Több olyan férfiúval is beszéltem, akik a flört után inkább “hazaküldték” a szűz lányt, hogy várja meg inkább az igazit. (Lehet, ezzel a szöveggel akarnak bevágódni a nem tini, és már biztosan nem szűz menyecskéknél?)

    • Azért több dolog van a földön és az égen, amit az elvadult hímek képesek összefantáziálni és “tudományosan alátámasztani”, mintsem el bírnánk képzelni. Tökre bírom, hogy már a szarvasmarhatenyésztéssel is párhuzamba kerülünk, ha arról van szó, hogy miért jár nekik szűz (és itt a “szűz” a “fiatal” szinonímájaként szerepel, mert kb biztos hogy egyikük sem az ötvenöt éves Marika nénire gondol, aki soha nem ment férjhez és pasija sem volt. Pedig tutira védve lennének minden telegóniától.) Csak kicsit fura indoklás ez arra, hogy a fiatal szüzet dugni szeretnék, nem pedig teherbeejteni felelősségvállalással.

    • Ja és persze preferáljatok. Csak nem jut. Meg aztán semmilyen módszeretek nincs, hogy megtudjátok, valóban szűz-e.
      Ha te a szűz nőt, aki életed első partnere, el is veszed, és mellette meg a közös utódaid mellett maradsz, amíg fel nem neveltétek a fészekaljat, akkor jön ki a biológiai matematika. És akkor biztatnám is a természet törvényeiben hívőket: hajrá.
      De nekem úgy tűnik, sem az utódnemzés, sem az utód épsége, felnövekvése, jólléte nem érdekli a srácokat. Ők csak minden skrupulus nélkül fertőznének meg akármilyen kórsággal még tiszta és tapasztalatlan (farokméretüket, szexuális kultúrájukat ki nem röhögő, szédíthető és feszes testű) nőket, aztán jól van, továbbállnak. Közben irtó nagy királynak érzik magukat. Csakhogy ilyen nincsen, nem is lesz. A nők azzal fognak lefeküdni, akikhez vonzódnak, nem erőltethető rájuk a természeti magyarázat, hiába jönne jól az uraknak.
      Kurvára nem érdekel minket, mit preferálnek (ezek) a férfiak.
      Én a világhírű hárfaművészeket preferálom, akkor mi van?

    • Széltében-hosszában annyi különféle társadalmi jelenségre húztak már rá biológiai magyarázatot, hogy nagyon szkeptikusan fogadom őket.
      Úgy állok hozzá, hogy ha a természettudományban elfogadott módszerekkel bebizonyítják, elfogadom igazságként (az egy másik kérdés, hogy ez milyen hatással lehet az életemre, életünkre).
      Csakhogy a tudományos alátámasztás nagyon kemény próba! Erről a döntéshozók, véleményvezérek is hajlamosak elfeledkezni.
      A belinkelt wikipédia-cikk szerint (ahol többé-kevésbé fontos a leírtak alátámasztása) a legtöbb fajnál eddig semmi evidenciát nem tudtak kimutatni, illetve a közelmúltban találtak valamit a légynél.
      Ez borzasztó távol van attól, hogy bármit is elfogadjak. Amikor már tele lesznek a szakmai folyóiratok a telegónia fejleményeivel, biztos érdekelni fog, de laikusként addig szerintem nem éri meg foglalkozni vele.

    • Úristen, ez mekkora baromság! Hogy a pékbe tárolna bármit az az ismeretlen kódrendszer, ha az illető nőnek volt már szexuális kapcsolata, de mondjuk nem hüvelyi úton, vagy hüvelyi úton, csak óvszerrel? Akkor mit tárol a rendszer, az óvszer anyagának az összetételét?

      A nők meg azokat a férfiakat szeretik, akik nem néznek mainstream pornót, mert az viszont bizonyított, hogy az ottani ostobaságokat eltanulják, aztán csodálkoznak, hogy a valódi partnerük nem élvez el a feneketlen torok-technológiától (keresőbarát maszkolást próbáltam végrehajtani).

      • Azt elfelejtettem, hogy brit tudósok bebizonyították, hogy a nők szűz férfiakat keresnek, mert ők még garantáltan nem fertőzöttek HPV-vel, és kisebb eséllyel van sörhasuk is, a fiatal életkoruk miatt. A linket sajnos elhagytam, de rá lehet keresni a hírre.

    • Huszonéves koromban amikor kezdett ébredezni bennem a nő volt egy olyan egyéni elméletem,hogy a női test minden sejtjét beleértve mindenféle információt raktároz élete tapasztalataiból ezzel hozzájárulva az utódok tökéletesítéséhez. Ugyanakkor sejtjeink eleve hordozzák őseink tapasztalatait. Ez volt az én spekulációm , nincs tudományosan alátámasztva de tetszik még mindig ez az elmélet ami nagy fontosságot ad a nőnek a létezésében. Nem maradtam álomvilágban mára, de az elméletem jó volt arra,hogy becsüljem,ne hagyjam magam.

  31. Ekkora baromságot. Az ebtenyésztős mondat is hülyeség, az ebtenyésztők épp azt tudják, hogy NEM igaz. Ehhez képest az az apróság, hogy a fajta az nem egy természetes, hanem merőben mesterséges kategória (igaz, a faj is, de az mégis kicsit jobban megfogható, ha a természetben ilyen kategória nem is létezik) már szinte mellékes.

    • Így van, ezt én is akartam írni, (főleg mivel én a MEOE-nél bejegyzett tenyésztő vagyok), de hagytam a fenébe, mert amire hivatkozik, annak kb. minden egyes mondata annyira nyilvánvaló hazugság, hogy már így is bőven túltárgyaltuk.

  32. Ja, ha jól értem a kommentelő alapállását, minden csak pótcselekvés a nő részéről, ami nem szex. Csakis annak a hiányát próbáljuk idősödve kompenzálni (kultúra, test-lelki törődés, stb), de csak bebeszéljük magunknak, hogy ez nekünk jó, valójában azt nem tudjuk kiheverni, hogy nem hempergünk egész nap valakivel az ágyban, mint húszévesen. Jó ég.

  33. @Nadja
    “Sarló szerintem itt többen úgy értelmezik a külsőt, (…). Nem csak a született adottságok számítanak, hogy szép e valaki, a szabályos arc, tökéletes test. Mert ez szubjektív. Hanem összességében milyen ránézni az illetőre. lehet egy férfi ősz, vagy kissé kopasz, nem túl izmos. de ha kellemes az illata, ápolt ő és a ruházata, puha a bőre, egészséges, mellette a személyisége is érdekes, akkor az olyan férfi felvillanyoz.
    (…).”
    nadja, most nagyon egyetertunk.
    kar hogy mar a napi furdes es tisztaruha-ban elbukik a pasik legalabb fele. Amelyik nekem egy meterrol allandoan szaglik azzal sajnos nem lesz semmi, meg egy kavezas se (mas kerdes he futasbol jon etc, de legalabb reggel kezdje a napot civilizaltan)….

  34. Visszajelzés: már megint miről maradtál le | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s