szeretem, nem szeretem

Na, ez még mereszti a hajhagymáimat (de amúgy az jót tesz a vérkeringésnek). Okos, kompetens emberek is, amikor állást foglalnak a nyilvános térben, rendre azzal jönnek, hogy ők mit szeretnek, mit nem szeretnek. Azt mondják: Nem bírom Liptay Claudiát. (És akkor mi van? Ő se bír téged, ő viszont a létezésedről sem tud.) Szimpatikus ez az új földrajztanárnő. (Az, hogy veled kedves a folyosón, és okés a frizurája, semmit nem mutat meg a pedagógiai tehetségéből.) Utálom a bringásokat. (Nem kell szeretned a bringásokat, viszont élni kell őket hagynod, és belegondolni, hogy tömeges jelenlétük mennyit könnyít a városodon.) Én igenis járok masszázsszalonba, kézi levezetéssel, és szerintem ez tök jó. (Attól, hogy ezt a megoldást választottad, még nem lesz erkölcsileg igazolható a prostitúció, és semmilyen olyan viszony sem, amiben csak az egyik fél vágyakozik és fizet, a másik pedig szolgáltat.) Persze, meséljen mindenki magáról, nagyon is érdekes ez baráti beszélgetésben, továbbá a saját döntéseidnél, valamint viccelődve, és még a szépirodalmi szövegekben is. Milyen remek és demokratikus az internet, hogy akárki elmesélheti: “én úgy vagyok vele…”, és azt ezrek olvassák. De amikor probléma van, közügy, ésszerűség, akkor hogyan merül fel bárkiben, hogy “én ezt csinálom/ezt szoktam/ezt szeretem, tehát ez jó”? A kommentelő annyira komolyan adja elő, hogy ő hogyan interpretál, neki milyen az ízlése, mint ha ez forgatná a világ kerekét. Van, amit imád, és akkor az helyes, másról meg hallani sem akar, és akkor az nem létezik, kártékony, gúny tárgya, vesszen csak. A közönség kegye. Ezt éreztetik velem is többen, ezt lengetik fölöttem: ha ilyen vagy, ha nem teszed azt meg emezt, akkor majd jól nem olvaslak, nem támogatlak, de megírom neked lesújtó véleményemet (és persze olvas és nem tud leszakadni és a frusztrációját veri le, és húsz e-mailt ír) — holott engem nem érdekel az egyes, ismeretlen internetező. A világgal szembe nem szegezhetsz egyéni tetszéseket. És különösen nem általánosíthatsz abból, hogy neked mihez van kedved, mint valami hetedikes az egri osztálykiránduláson. Ha adsz magadra, érvet, információt írsz. És ha valami zavarba hoz, idegenkedést vált ki, akkor eléggé intellektuális minimum volna, hogy azt a valamit meg akard érteni, információt szerezz róla, nyugodt elmével tudomásul vedd: ez is létezik, mi lehet az oka? Minél idegenebb, annál inkább. Vagy hagyd a fenébe a témát, ahogy van. Nem kell mindenhez hozzáfűzni valamit. És a személyeskedés, pletykálkodás: persze, ezt is szabad, hiszen közszereplő, de hol érdekes Orbán Viktor lányának hétvégi programja, Habony Árpád cipője, Demszky fa tövébe pisilése, amikor a közügyekkel van baj? Mi dolga egy problémának, jelenségnek az egyes, szimbolikus emberrel, vagy a te gusztusoddal? Úgyis manipulálják, nem veszed észre? Az igazodni akarásodra, tömött sorokba állásodra, az elfogadás iránti vágyadra számítanak. Eszköz vagy. Azért tálalják úgy azt a hírt, azért használnak olyan szavakat, azért van előtted a fotón celeb mint szép és becsületes anyuka, vagy épp mint számító, hétszáz milliliteres szilikonmellű kalandornő, hogy ugorjál rá. Helyeseld vagy borzadj, úgy reagálj, ahogy mások, fújolj vagy tapsolj. Én csak azért sem ugrok. Nekem az a szimpatikus, akit támadnak: ennyire rossz nem lehet. Utálom azt mondani, ami kézenfekvő: karácsonykor Jézuska, nőnapon virág, és utálok azon dohogni, amin mindenki más (de felháborító a Class FM!). Ép lelkű ember nem kommentel olyat, ahol direkt a hergelődésére utaznak. Azt meg, hogy egy gyilkosság vagy egy korrupció vagy Gizike pornós múltja felháborítja, valahol mélyen sejtettük. Itt egy komplett társadalmat szoktattak rá erre. Fradi-Dózsa meccsről választásokra menet, a Pride-dal való hergelhetőségükkel, a száznegyven tévécsatornás előfizetéssel, a valóságsóktól, tehetségkutatókon át a vega-paleo ellentétig és addig a rendkívül árnyalt vitáig, hogy akkor most a gömbölyded nők-e a szépek (“a” “szépek”), vagy a légiesen karcsúak, netán az izmosak. Tudják ezek, hogy csak mert Izéke sokat volt a tévében, hitelesnek fogod tartani a véleményét, mitikus hatalmat tulajdonítasz neki, ugyanakkor kárörvendő erkölcscsőszként figyeled a magánéletét, és ezért teszik eléd, amit. Tudják, hogy a FEMENt száz főből fél fogja kúlnak tartani, meg azt is, hogy nem fogja itt senki belátni a progresszív adózás, a következetes buszjegy-ellenőrzés meg a dohányzási tilalom értelmét, ellenben az lesz a jó fej, aki kétszázhatvan forinttal csökkenti a gázszámlát, miközben nem is csendben lenyúlja mindannyiunk szabadságát. A család-munkahely-miért nincs parkolóhely háromszögből ezek az emberek nemigen gondolkodnak kijjebb. A lényeg, hogy nekik mi jönne jól, őket mi idegesíti, kész. A környezetvédelem macerás, ők aztán nem fognak az üvegekkel meg a kutyaszarral molyolni, és túlméretezett agglomerációs házakon és kütyükön és XL-es telefonelőfizetéseken és béna nyaralásokon és cigin és hálapénzen és benzinen, ja és a második autón kívül nekik nem telik sajnos semmire, se jogtiszta dévédére, se futócipőre, se házi tojásra. Rászoktatták őket a csalóka illúzióra, hogy a személyük őrülten fontos. Attól, hogy nekik szubjektíve mi nem tetszik, emberfők hullanak a porba. Ha ő jól megmondja (persze csak kockázatmentesen, ítélkezve, másokat oltva és leginkább névtelenül), akkor aztán kő kövön nem marad! Légy erős, állampolgártársam: hogy neked mi tetszik, mit utálsz, az úgy általában senkit nem érdekel, csak amikor el akar adni neked valamit.  A valóságsóban is csak a telefondíj miatt volt érdekes a szavazatod. Mégis folyton netezel és reagálsz. És olyan ideges is leszel, kiborulsz folyton, hogy milyen szörnyűek mások, ezt taglalod a férjednek is. Nem releváns, mert sokan vagy, egy vagy a sokból. A marketingnek, a médiának, a politikának a tömeg számít. S hogy tömegek tartsák ugyanazt vonzónak, mást meg taszítónak, azon könyörtelenül csikorduló gépezetek dolgoznak. De a világ dolgait nem ez dönti el. Nem épít a véleményed. Akkor? Érv, információ, tiszta levegő, távolságtartás, a szerepeddel és eszköz-voltoddal való tisztában lét, az igen. Hallgatni, amikor mások ordítanak, ordítani, amikor mindenki hallgat. Egyéni döntés, akció, cselekedet, jó példa, értelmes bírálat. Amikor rájössz valamire: nem úgy van, ahogy mondják. A hited és a kitartásod. Elfogadás, megértés, éleslátás, a magad portája előtti söprögetés. És a képesség, hogy együtt létezz kognitív disszonanciáddal: tudod, mi volna jó, de nem teszed, és mégse önigazolsz. Annyi erővel már ki is porszívózhatod azt a kurva szőnyeget. guruló zsiráf

27 thoughts on “szeretem, nem szeretem

  1. Basszus, ez ilyen. Tényleg ezért bosszant engem is az, amikor az emberek ráugrálnak ezekre a médiagumicsontokra. Anno még az Anettka volt egy iskolában tanítható példa, amikor családtagom jött haza azzal, hogy látta, és fél óra azzal ment el, hogy kötelező volt a nyanyán és udvartartásán felháborodni (a betelefonálókon nem), na akkor azt hittem, felrobbanok. Engem ez így, ebben a formában tényleg nem érdekel. Úgy értem nem csak úgy, hogy bekommentelem mindenhova, hogy nem érdekel:), hanem tényleg rühellem lefutni a kötelező köröket egy-egy bármiről is híres akárki* képe alatt bármivel kapcsolatban (ami lehet, hogy nem is pont úgy igaz, pláne…).
    *a gumicsonthatásnak szinte mindegy, hogy ismert alkotó, aki arról híres, amit letett az asztalra, celeb, aki egyszerűen csak folyton zsezseg, vagy talán valakinek a rokona, vagy például tehetségkutató(nak pozicionált) műsorban felfedezett Vezetéknév Keresztnév, aki lehet akár jó, sőt szuper is, csak épp tíz másikkal együtt borították bele a showbizbe, vödörből.

    • Kieg.: nekem a “szimpatikus tanárnő” határeset, mert a szimpatikus nekem ez és ez felvezetés feltételezi, hogy ez egy viszonylagos dolog, nekem szimpi, mert mittomén mondott a jelenlétemben egy darab rokonszenves mondatot, olyan cuccokban jár, úgy mozog, olyan a hangja. Ettől még ez az én egyedi szocproblémám, ahogy az is, amikor valaki önhibáján kívül, _valamitől_ bosszant, nem jön be. Aztán lehet kiderül, hogy előbbivel nem jövök ki, utóbbi meg tök normális.

    • Tegnap en is astam (eletemben eloszor) tesom mondta, ne menjek a fitnessbe mert kileszek teljesen es igaza lett. Nehez agyagos a talaj, tokre faj a hatam, de azert jo. Ma folytatnom kell, de akkor is megyek a fittibe, mert nagyon vagyom porogni a gepeken.
      A csicsoka klassz, en is ultetek.

      • Annyira jó, amikor valaki lépne, változtatna, a saját céljai érdekében, és megmondják mások, mit tegyen. Amikor ijesztgetik. Amikor ál-információkkal bombázzák. Elmesélik, hogy a Péter is elkezdte, aztán látod, mi lett vele.

        • igen, ez eleg gyakori, nehezen viselem amikor valamitol el akarnak tantoritani, nem szoktam engedni amugy. Azt szeretem ha biztatnak, legyen az barmi.Viszont egesz nap meloztam a kertben, kipurcanas garantalt , de ma reggel elmentem a fittibe es holnap is megyek, mert valojaban feldob nem pedig legyilkol. (ez azert fura, mert regen pont ellenkezoleg volt es biztos meg volt az oka, de orulok, hogy most tok mas es jo a tapasztalatom ezzel kapcsolatban.

  2. Olyan kristályizém, ott jobbról. Na olyanom van ám nekem is. De fogalmam sincs, hogy hogy került hozzám.
    Amúgy meg nagyon nagyon tetszett a bejegyzés. Nehéz kenyér így élni, persze a díszfelháborodás néha díszintézkedésekhez vezet (lásd Class FM, aki leszedi a nőgyalázó műsort, lehet, hogy ha nagyon kéne, még bocsánatot is kérne az értintettől, díszből, ami meg azért még mindig civilizáltabb, mint a semmi, persze jön a következő kör, jön a műsor után a reklám, amiben ” -drágám félreléptem(nő)- micsodaaaaa (ffi)???-leestem a lépcsőről és meghúzódott a bokám nagyon. -jaaah, csak ez a bajod? kend be A Krémmel, majd elmúlik.”
    És nincs megoldás, csak ha mindenre pitbullként ugrik a népes szekértábor, akik valójában nem akarnak semmit sem elérni, csak hogy pont úgy legyen minden, ahogy szerintük jó. És van, amiben tényleg az a jó megoldás. Csak éppen az már konspiráció a történetben, hogy ha ennyire szar a Class Fm, akkor miért megy mindenhol az égvilágon. Én ha belépek egy boltba, és szól a Class Fm (főleg, ha hírek vannak, na akkor már tényleg nem bírom ki) egyszerűen szólok az eladónak, hogy ez egy nagyon gáz adó, kormánypropagandával, és pár év múlva, nagyon ciki lesz bevallani, hogy ezt hallgatták napi 8 órán át, volt már erre példa. Általában furán néznek, van akinél sokat szoktam költeni, és olyankor benyomja a Sinátrát, vagy valami kevésbé fejfájósat, de a válasz általában az, hogy a vezetőség kérése, hogy menjen a Class Fm. Szóval, hogy is van ez? Minden vezető kormányközeli moslékot akar? Nem. A Class Fm ingyen hirdetési felületet ajánl fel bizonyos bolthálózatoknak, jól menő üzleteknek, a hozzájuk közelálló online-offline felületeken is akár. És ezt meg eltűrjük. Sőt, aki ilyen megállapításokba bonyolódik, attól meg elhatárolódnak, hogy kicsit flúgos, meg konspirál, meg amúgy is, hát mi kicsik vagyunk ehhez, nem tehetünk semmit. Jah persze.
    Na ez ellen meg nem háborodik fel senki. Hogy korrupció van. Hogy derék román szomszédaink jobbak csak ebben a világon. Erre mindenki széttárja a kezét, hogy hát ez van. És bliccel tovább a buszon, csal a munkaidővel, trükközik a ruhapénzzel, cafetériával, céges autóval, meg amivel tud.
    Elvek vannak, meg nagyon szép elhatárolódások, meg ezt-meg azt nem szeretemek, csak éppen mozdulás nincs semerre.
    Annyi az élet, hogy a pirosban szidjuk a nálunk gyengébbeket, meg keresünk egy kényelmes helyet ahol igazolhatjuk a bemagolhatjuk elveinket, amikbe ha belekérdez az élet egy kicsit, megáll a tudomány, és leülhetsz egyes.

    • “Én ha belépek egy boltba, és szól a Class Fm (főleg, ha hírek vannak, na akkor már tényleg nem bírom ki) egyszerűen szólok az eladónak, hogy ez egy nagyon gáz adó, kormánypropagandával, és pár év múlva, nagyon ciki lesz bevallani, hogy ezt hallgatták napi 8 órán át, volt már erre példa.”

      Tetszik, hogy ilyen asszertív vagy, én csak gyorsan megveszem, ami kell és elhagyom az üzletet. Szerencsére nagyon ritkán botlok a Class FM-be, legutoljára egy népszerű pékség egyik boltjában történt meg, ahol megdöntöttem a tejfölvásárlás világrekordját, hogy mielőbb távozhassak. Nem is a kormánypropaganda miatt, bevallom, nem tudtam, hogy azt nyomják, hanem az ostoba reggeli műsor miatt, amit egyszerűen fáj hallgatni. A kilencvenes években a Juventuson L’art pour l’art-számok mentek, igaz, gyerek voltam még, de máig emlékszem, milyen jó volt azt hallgatva iskolába készülődni (#regenmindenjobbvolt).

      • Én csak buszon találkozom a Class FM -el, szerencsére máshol nem. Múltkor viszont, mikor anyukámtól utaztunk hazafelé, a sofőr Maksa kabarét hallgatott maximum hangerőn. Az első sorban ülő nyugdíjasok persze szétröhögték az agyukat. Ááá.

        • Ha mar megemlitetted a reklamot, en is hallottam egyet a kozmikusomnal. “mellehuza a fiugyereknek, combja az apucinak, a csoffadt szarnya a kiscsajnak a hasznalt olaj a molna. anyu forduljon fel ehen…agyam eldobom, nna.

      • A múltkor mikor beteg voltam, a dokinál, a váróban szólt a Class Fm. Ott ültem a 39 fokos lázammal, fájó torokkal, köhögtem, folyt az orrom, és amikor meghallottam ezt a szart, azt hittem, még el is hányom magam. Pont arról volt szó, hogy a férfinak természetes, biológiai ösztön a megcsalás, és egy jófej nő megérti és elfogadja – ráadásul mindezt egy nő mondta. Végül mégsem szóltam a doktornőnek, hogy ezt hallgatni ciki, gondolom a legtöbb betegnek tetszett…

  3. Kedvencem, mikor valakivel vitázom, és kifogy az érvekből, én közben meg tudom, hogy azért érvel valami ellen, mert utálja. Csak így, szimplán. De ezt nem mondja, hanem azt a pár, szánalmas dolgot ismételgeti folyton. pedig milyen egyszerű lenne megmondani, hogy nincs több érve, nem az agyamat akarja meggyőzni, hanem egyszerűen nem szereti ezt vagy azt. Mennyivel egyszerűbb lenne, mert azzal tudnék valamit kezdeni. De nem meri bevallani, inkább fröcsög. A szeret-nem szeret nem érv, hanem beállítódás, érzelem, mindenkinek szíve joga. Csak ne vitázzon róla, mert nem vonom kétségbe senki szíve jogát.

  4. Múlt héten volt egy vitám a vasárnapi zárva tartásról. A vitapartnerem arra hivatkozott, hogy ő egyetért vele, mert a családoknak fontos, hogy együtt legyenek, elmehessenek templomba, ezért jó. De azért a bútorboltok maradhatnának nyitva. Nyilván azért, hogy templom után meg lehessen venni Kincsőkének az akciós kanapét, mert a Feri bátya a transporter gépjárművével máskor nem ér rá, és az áruházi házhozszállítás drága.

    • Na ja. Aztán azt meg pon’leszarják, hogy ugyanezen elv mozgatja azt is, aki pont vasárnap érne rá elcsattogni a Tuskóba havi egyszer megvenni egy rakat olyan dolgot, ami ott van olyan árban, mennyiségben és minőségben, amiben megéri megvenni. Például egy-egy ilyen havi bevásárláskor Emberrel itthonra is veszünk néhány tipikus dolgot, amit mi ott szoktunk (szójaszósz, tojástészta, halak, szódavíz, sör stb), de a szüleinek is akkor már viszünk olyan dolgokat, amiket a 90 év körüli két ember nem indulna el megvenni, pláne felcigölni a lépcsőn.
      Pont ma beszélgettünk Anyukámmal, hogy mekkora anakronisztikus eszetlenség ez a vasárnapi zárás. Nem ettől nem lesznek ólondoni állapotok a szolgáltatóiparban. Attól lenne jobb, ha a meglévő állapotokat normalizálnák. Nm az a gond, hogy van, aki 5 napot dolgozik a héten, van, aki kétnapozik, van, aki 3/2-ezik némi 4/1-gyel megijesztve (mint én) stb, hanem ennek a vadhajtásai.

  5. Jó írás. Megosztottam. Épp ezért szoktam le a fórumozásról, mert semmi értelme. Esetleg élőben mondom el a véleményemet a téren, de ettől se várok semmit se. Talán egy-két felismerést a többiek részéről, hogy tényleg, mekkora marhák vagyunk! Én is az vagyok. És nem értik, amikor a választópolgárt haszonállatnak nevezem…

  6. …önálló termékeny gondolatok bősége elősegítené az össznépi gondolkodás elfordulását a tv-műsoroktól és a mókuskeréktől…
    Zsiráfnak lenni nehéz.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s