matrózblúz

Mi szülők évente négyszer-ötször-tízszer teljes felelősséggel, néha fejvakarással döntünk abban a kérdésben, hogy mit vegyen fel a gyerek, ha alkalom van (mínusz a hányós-fosós vírus miatti ünnepmegúszások).

Nemzeti ünnep, szereplés, esküvő.

Én nem gondolom, hogy az ünneplőbe való öltözés ósdi és korlátozó, költséges szokás, külsőség, amelyet csak intézmény kényszerít ránk. Ellenben remek alkalomnak tartom értékrendünk átadására és sarjaink ízlésének formálására.

Szerintem ünnepre rendesen felöltözünk.

Hétköznap is ügyelünk a színekre és mintákra: igenis az ember, ha a maga színeiben tudatos, a gyerek sötét nadrágja alá sötét alsót választ önkéntelenül is, leánya pedig észrevételezni, értékelni és igényelni fogja, hogy a csat és a póló színe harmonizáljon, talán nem is vesz piros nadrághoz pink talpú bakancsot, és örül, hogy jé, csillagok vannak a cipzáros felsőn, meg a sapkán is! És alig vérja, hogy megnőjön, és hordhassa a ruháimat. Nekem ez komoly elismerés, mert a Julisnak nagyon jó ízlése van.

Én újabban vagy türkiz vagyok, vagy narancssárga, vagy zöld, vagy fekete-fehér (ez új). És döbbenten tapasztalom, hogy kortársaim jelentős része nem hord színeket, nem akar látszani.

Ünnepen konzervatívak vagyunk, azonban nem esünk semmilyen mesterkélt túlzásba.
Nem adunk az óvodásra mellényt, kiszakót, szövetnadrágot, csokornyakkendőt, lakkcipőt, nejlonharisnyát, matrózblúzt, földig érő ruhát, esküvőre és fotózásra sem. Nem felnőttesítjük. Egyszerű, esetleg egy-két elemében ötletes, extra, színekben az ünnephez illő, pamut ruhákban megy.

A nagy extra a jeles napon, de csak opcionálisan: vasalás. Megkönnyebbülten látom, hogy ez a blúza vasaláskönnyített, vagyis nem vasalom.

Tehát ünnepi öltözékünk:

Használható legyen, el tudjunk benne sétálni az oviba az erdei úton.

A színek nagyjából sötétek: kék, fekete, sötétkék, sötétbarna, fehérrel.

Nincs a ruhán felirat, figura, látványos márkajelzés, de nem ölt a lyány játékra alkalmatlan, tönkrenetedd minifelnőtt-ünneplőt.

Cipő: alkalminak is nézhető, sötét, nem viseltes; Lőrinc elsősként kétszer vette fel talán azt az elég drága fekete bőrcipőt, simán ráadom Julira, Dávidra is majd. Sportcipő vagy túraszandál ünnepre SOHA, tanári pályám legnagyobb gyötrelme volt ez. Mindegy? Semmi sem mindegy, de ez nem kívülről jön, hanem belülről.

Erre az alkalomra fenntartott nadrág, blúz, fehér zokni, tahát valami egyedisége az ünnepnek, amelyet a ritkán hordott ruhadarab fejez ki.

Az ünneplőbe öltöztetés meghitt, érzelmes perceket is jelenthet, a gyereknek elmondhatom, hogy ez az az ünnepi blúz (amit hároméves korában kapott, és együtt nő vele, csak egy kicsit áll másképp most. Remélem, évnyitóra is ebben. Nagyon várja). Szívmelengető, ahogy a Julis átéli, hogy ő most csinos, de nem perdülve-fordulva, kényeskedve, hanem csendes, értő együttműködéssel. Van érzéke ahhoz, hogy miért így öltözünk. Hajában nemzetiszín rózsa (fehér, egyébként, ez valahogy elszakadt a Nemzeti Múzeum felé menet, de az új óvónő ráment a ragasztópisztollyal délután), és ez a kabát.

juli kabátban

Nagy szeretet volt reggel, igaz, ma csak a lyányt vittem.

Március 15-én kokárda a szívünkön, és a házra is zászló, nem érdekel, hogy kik és hogyan inflálták ezt el. Én is öltök kokárdát. Gábor Áron rézágyúját énekeljük majd. És elmegyünk az ismeretlen honvédsírhoz, ott van közel egy nagy füves játszótér is.

Ti hordtok színeket? Milyeneket, milyen megfontolásból? Mit várnak el a munkahelyen? Mit nem fogadna el a környezet? Van-e ennek köze az életkorhoz?

A fejlécben esküvői képünk, Gerlemadarak. Ma van János születésnapja. A madár és a zászló forradalomjelkép is.

115 thoughts on “matrózblúz

  1. Ez a nem öltözünk fel téma összefügg az ünnepel kapcsolatos érzéssel-ellenérzéssel is, nem? A környezetemben sokan nem szeretnek ünnepelni, én sem szerettem sokáig. Valami feszengés volt mindig, és az, hogy nem úgy ültem az ünnepeimet, ahogy nekem jó lett volna – de mivel ezt meg sem fogalmaztam magamnak, ezért változtatni sem tudtam, csak szomorkodtam, már ünnep előtt. A 40. születésnapomon, tavaly, túráztam egyedül. Mostanában valami változhat bennem, mert az egy hónap múlva esedékes 41-et úgy ünneplem, hogy meghívom a családot és barátaimat hozzám, sütök tortát, jöjjenek, beszélgessünk, legyünk kicsit együtt :).

    A színek: egyetértek, Éva, sokan nem hordanak színeket. Én imádom a pirosat, narancsot, türkizt és mostanában a zöldet is. Mégis, hordhatnám többet. Nehéznek találom télire élénk színeket venni (vagy csak nem a megfelelő boltokba járok?), a nyári ruhatáram sokkal változatosabb. Korábban elvetettem, de ma már azt gondolom, narancs kordnadrág zöld felsővel, lila póló sárga nadrággal is nézhet ki jól. Az alsó/felsőnemű színbeli harmóniájára én is figyelek. Munkahelyre is járhatok színesben, mosolygunk is a csomagolásfejlesztő csajokkal (korombeliek, vagy idősebbek) egymásra, észrevesszük, értékeljük a másik színeit – nálunk ők az igazán színesek, kicsit művészlelkek.

    • Szinek, szinek szeretem a szines ruhakat, egyebeket. A lehangolo teli szurkesegben meg inkabb. Bar most egy fekete szovetkabatom van telire, de nagyon szines kiegeszitokkel, -taska is sarga -viselem. Turkiz es zold, sarga es narancs minden mennyisegben. En spec szeretem a kek bizonyos arnayalatat a zold bizonyos arnyalataval kombinalni, koze illesztve valami narancsosat. A rozsaszint csak nagyon elvetemult pillanatokban…az nem az en szinem. Kek sokefle arnyalata csodat tesz velem. Meg a macskam is szines, tarka-barka viola. Kek nincs benne, de narncs az igen. 🙂
      Leanykadnak lenyugozo hosszu, kecses ujjai vannak.

    • Szeretem én is a színeket, vannak is színes ruháim, de nagyon sokszor feketét, szürkét, barnát van kedvem csak hordani, főleg, ha különösen kövérnek és csúnyának érzem magam. Ha depis és nyomott vagyok, akkor nincs kedvem felhúzni a színes dolgokat, nem akarom, hogy lássanak, észrevegyenek, el akarok tűnni. Ilyenkor mindig sötét farmert választok, fekete felsővel – sok fekete felsőm van. Alapvetően a sötétebb színeket kedvelem, világosat szinte nem is hordok – erősít, kövérít, a fehér és a sárga sápasztanak, a türkiz, a bézs, a rózsaszín, a púderszínek egyáltalán nem állnak jól. Szeretem a piros pár sötétebb árnyalatát, a sötétbordót, a sötétzöldet, a kéket, a sötétebb, tompább narancssárgát, és vannak nagyon szép, mintás anyagból készült cuccaim is, amelyek előnyösen tagolják az alakot.
      Farmerből is csak nagyon sötétet hordok. A téli nadrágoknál, kabátoknál fontos, hogy ne látsszon rajtuk az esetleges sár, kosz, ezért aztán azok pláne sötét színűek nálam.

  2. Az én teljesen önazonos ruhatáram igen kevés kivétellel szürke, fekete, fekete-fehér, tompa lila holmikból áll. Kedvenc színem az a meghatározhatatlan barnás-lilás-szürkés izabella-szín, amit a kedves csak vakondszínnek nevez. Piros, meg türkiz jöhet, de csak kiegészítőnek. Próbálkoztam párszor színekkel, de hiába mondják, hogy jól áll, ha én nem érzem magamat úgy saját magamnak.
    Ünneplő: igen. Erősen korfüggő is, pár éve egy rokon esküvőjén a három gyermek koszorúslány volt 🙂 Anyósom varrt nekik valami cuki hímzett púderrózsaszín anyagból később is jól hordható egyforma ruhácskát, a legnagyobb 14 évesen közölte, hogy na ezt ő nem. Aztán kiegyeztünk abban, hogy jöhet a jobbik farmergatyájában meg a tisztábbik tornadorciban, és ő csak egy helyes kis topot kap ugyanabból az anyagból.
    Sokat járnak színházba, és még a hétköznapi diákelőadásokra is szépen felöltöznek, maguktól, valahogy ez benne volt a levegőben mindig, hogy mások erőfeszítéseinek megadjuk ezzel is a tiszteletet. Ha meg direkt polgárpuki ruházkodás forog fenn, azon is látszik, hogy hosszas tervezés eredménye, nem csak úgy beleugrottak a sáros edzőcipőbe 🙂

    • A színekkel kapcsolatban én is hasonlóképpen. Pedig szeretem, de inkább kiegészítőnek vagy felsőnek. Cipőben nyáron hordok színeset és nyáron a ruhák színét tekintve is merészebb vagyok.
      Alkalmakra szerintem is fontos, h megadjuk a tiszteletet, de a nagyon “decens”, vasalt alkalmi ruhákat, kosztümöket nem szeretem.

      • Vasalt – hahaha!
        Exférj nagyon szépen tudott vasalni, szívesen is csinálta. Amióta nem vele, azóta a vasalót csak élfóliázásra használjuk.

        • 😀 Én sem szeretek, csak van amikor nekiállok, mert azt utálom, ha nagyon gyűrött a ruha. Hát nekem még nem volt olyan pasim, aki tudott volna vasalni. Sajnos.

          • Szárítógép, ez lett nálam a megoldás. Addig kéthetente két órát vasaltam, azóta havonta még egy órát sem. Az ingek nagyobb része vasalós maradt…

  3. Éljenek a színek – én nagyon szeretem őket. Sok színes ruhám is van, mindig is volt. Egy szín nem áll jól igazán, a sima piros, olyanom nincs, de a piros árnyalatait szeretem, korall, narancs, bordó jöhet. Munkahely – nincs dresszkód szerencsére. Én bevallottan, kamaszkorom óta ruha és divatmániás vagyok, imádok öltözködni. A korral ez nem változott. A környezetem – hát nem is tudom, szerintem elfogadtak ilyennek.

    A lányom – mint művészlélek, remek érzéke van a színekhez. Ő viszont soha nem szeretett öltözködni. Farmer+póló+kényelmes cipő. Most, hogy már majdnem nagykorú, kezdett ráérezni az ízére – most már vannak preferált színek, anyagok, minták. Igyekszem nem befolyásolni, de ha valami nagyon nem áll jól neki, szoktam jelezni.

    Az ünneplő nekem olyan valami, ami a hétköznapitól csak egy kicsit különlegesebb, hiszen én hétköznapokon is “ünneplő”-ben vagyok, vagy majdnem. A lányomnál eddig minden iskolában megszabták, hogy mi legyen az ünneplő (az egyik suliban egyenruha is volt ünneplőként), ezt betartjuk, ezen nem kellett gondolkodni soha. Más eseményekre pedig igyekeztem valami kényelmes, de szép holmit ráadni. Mivel a kisruhákat ő nem szerette soha, ezért elegánsabb nadrág+blúz volt általában.

  4. A télikabátom jádezöld, a másik meg marcipánpiros.
    Én régen annyi feketét hordtam, még bugyi és zokni is az kellett legyen – Edgar Allan Poe volt a szerelmem, tényleg.
    Most sok színt, épp levendula- vagy violakék cipőt vadászok, zöld, piros, rózsaszín, fehér, krém már van, bár soha sem öltözöm fesztiválos stílusban, mindig elegáns, vagy egyszerű vonalvezetésű ruháim vannak.

  5. Nálam a színek viselése egyértelműen tükrözi a lelkiállapotom. Magamba zuhant, elkeseredett időszakokban földszíneket hordok. Barna, oliva, szürke, drapp, bordó, téglavörös. Eleven időszakaimban, vagy ha ki akarok mászni a rosszkedvből, jöhetnek a harsány színek. Élénkzöld, piros, narancs, ciklámen, püspöklila, neonzöld, újabban kékek. Sárga nem! Nagyon sápaszt.
    Másik kedvencem a natúr, kissé sötét, lehetőleg egytónusú öltözék nagyon feltűnő színű körömlakkal, hozzá illő fülbevaló és cipő – csak a kiegészítők színesek.
    Általánosságban utálom a mintákat, feliratokat, márkajelzést, girlandokat. Legyen egyszínű egy-egy ruha, majd én eldöntöm, mivel akarom földobni. Ha már minta, akkor valamilyen teljes ruhadarabra kiterjedő: pöttyös, kockás, csíkos, esetleg szövésében mintás. Szeretem a kötött, horgolt holmikat is nagy lyukacsokkal. Éééés KALAP! Van ordító piros, puha; olajzöld formázott; csillogó szálakkal vegyített fekete, kötött; szalma; férfias; óriás, leomló karimájú, franciásan nőies; indiánádzsónszos; oldalt fölpatentolható, terepszínű pecás és szigorú, fekete klasszikus.
    Egy talpig fekete, testre passzoló, nadrág-pulcsi kombót is különlegessé tesz egy piros kalap! 🙂

  6. Nagyon szeretek öltözködni, önmagában imádom a szép tárgyakat, legyen az bármi, papírzsepi csomagolás, szék stb. Egy nagyon odakenős darab, hozzá a többi semleges. Sajnos már több az odakenős, mint a szolid, de dolgozom az ügyön. Jó anyagot és különleges szabást szeretem, feliratokat, egyeb gicccset nem.

    És nem hordok semmi polgárpukkasztót, méges ez másokat elviselhetetlenül zavar. Múltkor mondtam a páromnak, hogy x úgy érzem rühell, ő pedig azt mondta, nem csoda, mert így öltözködöm, és miért nem veszem észre, hogy néznek rám. De komolyan miért? Miért zavarja a culotte nadrágom azokat, akiknek térdig ér a dekoltázsuk? Strasszok meg monogramok mindenhol, és velem van a baj? Ugyanazokon az árkategóriájú helyeken vásárolunk, mégis jön a célzás, hogy én biztos sokat költök ruhára. Nekem kevesebb ruhám van mint neki. És az ilyen kliséket nem is sorolom, hogy nem cigizem, bulizni nem járok, nem nassolok, stb.

    Közben érzem, hogy bennem is a hiba, mert csak annyi kéne, hogy farmert meg pólót hordok, mint ők, és talán ők rosszabbul érzik magukat a ruháim miatt, mint én miattuk, de basszus ez nevetséges! Másik oldalról meg nevetséges a sárga cipőmhöz ragaszkodni, jó lesz a tornacipő, és akkor nincs megszólás, de egyébként a converse drágább, mint az én cipőim.

    • Utolsó bekezdés, nemnem.

      Én gyakran érzem (éreztem régebben), hogy másoknak nem ártó (sőt, azzal szinte kapcsolatban sem levő) hétköznapi dolgaim támadásra vagy magyarázkodásra késztetik a velem beszélgetőt. Pedig vigyázok, hogy ne szóljak rosszat, ne hozzak szóba olyan témát – de hát a téma ott van, rajtam van, bennem van, látszik. Persze, sárga cipő – tornacsuka kérdésben lehet azt mondani, hogy na, not a big deal, majd én is hordok tornacipőt… de akkor meg eljutunk addig (saját sztorim), hogy “még egy gyereket vállalni a mai világban miért necces” – így, általánosságban, utcán összefutó félismerőstől, mikor már nagyon látványosan gömbölyű a hasam (és nem én hoztam szóba a gyerekek témát).

      Sárga hasamat nem tudom elcserélni tornacipőre.

      Nyilván ez róla szól, szeretne, de nem mer, vagy gondjai vannak a saját anyaságával, de nem lehet az megoldás, hogy akkor én másképpen éljek. Sajnos van, hogy a puszta jelenlét ingerel másokat, mert rápirít valamire, ami benne hiányosság.

      • “Én gyakran érzem (éreztem régebben), hogy másoknak nem ártó (sőt, azzal szinte kapcsolatban sem levő) hétköznapi dolgaim támadásra vagy magyarázkodásra késztetik a velem beszélgetőt.”
        Ezt meg tudom erősíteni. Az én életembe is próbáltak beleszólni. Nálunk a kutya és a macska ilyen. Hogy minek? Csak nem értem, mert nem az ő lakásában van hanem nálunk.

        A ruhára visszatérve pedig barátnőm mondta, h sznob vagyok, mert nem akartam second handbe menni. Semmi bajom vele, ha valaki onnan vásárol, csak én nem szeretem a nagy kupacokat, állványokat átválogatni, átnézni, méretet keresni.
        Általában célirányosan megyek ruhát venni.

        • Nem értem miért szólnak bele az emberek egymás életébe. Komolyan valakit zavar a sárga cipő vagy más lakásában a macska?
          Én abban a hitben éltem régebben, hogy a gimi után már megszűnik az, hogy beleszólunk a másik öltözködésébe, de aztán rájöttem, hogy ez sajnos nincs így. Egyszer azért szóltak be nekem, mert vidám élénk színeket viseltem novemberben, megkaptam, hogy így csak tavasszal szabad öltözködni. Biztos megzavartam a közösségi téli depresszióba sülyedést vagy nem tudom mi volt a baj. 😀

          • Én sem értem, és ez tényleg egyre jobban idegesítő. Ha elmegyünk, nekünk a kutyákat logisztikázni kell, de ezt sohasem panaszként mondjuk, hanem a szerevezés miatt. És valószínű, h másoknak esik nehezére alkalmazkodni, megérteni a mi helyzetünket.

            Engem régebben az vád ért, h fiúsan öltözködöm. Csupán szeretem a kényelmes cuccokat és nagyon nem volt 10-20 éve választék. Körömcipő nem az én stílusom és volt idő amikor tavasszal, nyáron a legtöbb helyen magassarkú, tök nyitott cipők voltak. De szerencse most már lehet kapni nőiben is kényelmesebbeket.
            Nekem világos téli kabátom van, és sok színes sálam. Az nagyon lehangoló, amikor télen megyek a 6-oson és mindenki feketében.

  7. Nagyon szeretem a színeket. Szinesztéziás vagyok, az egész világot elsősorban színeken keresztül érzékelem: a helyeket, az idő múlását, az érzelmeket, a szövegeket, az embereket, mindent. Ha valakinek szép a színe, nálam már nyert ügye van 🙂 De ez nem tudatos. Ruházat, hajszín,személyes tárgyak, név, gesztusok, személyiség alapján összeáll bennem egy árnyalat, ami csak az adott személyhez tartozik. Tök fura, mert ha változik az illetőhöz való viszonyom, akkor változik a színe is. Meg olyan is volt már, hogy alapvetően nem tetszett egy színkombináció,de egy nagyon kedves ismerősöm folyton ilyen színeket hordott,ezért végül én is megkedveltem.

    Nekem ruhában mostanában a szürke plusz élénk színű együttes jön be, pl. citromsárgával, narancssárgával, rózsaszínnel vagy zölddel kombinálva. Gyerekkoromban nem szerettem a barnát,most több barna cuccom is van. Meg rózsaszín. Gyakorlatilag bármilyen szín jöhet, egyedül a feketét nem szeretem magamon annyira (pedig másokon igen), soha nem hordom önmagában, legfeljebb más színekkel párosítva, de csak módjával. Kabátból és dzsekiből van barna, fehér, lila, pink, kék és rózsaszínem is.

  8. Én régen nagyon utáltam kiöltözni az iskolai ünnepségekre. A fehér blúz kényelmetlen volt és izzadós anyagú, és vagy megfagytam, vagy melegem volt benne, de felhúztam, ha már muszáj volt. Az osztályfőnök azonban a szoknyához is ragaszkodott, amit szívből gyűlöltem, nem is magát a szoknyát, hanem a szintén kényelmetlen, itt szorít, ott tekeredik harisnyát. Ezért én inkább sötét nadrágot vettem fel az ünnepélyekre, amiből az ofőnek 12.-re elege lett, és beírt nekem egy ofőt is a március 15-én viselt fekete gatyám miatt. Mondtam, hogy nyugodtan, csak ne kelljen szoknyát húznom…

    • 🙂 harisnya jaj én is utáltam. Én rövidnadrágért kaptam ofőt nyáron, talán 5-6.-ban, mert egy lány szoknyában jár, nem rövidnadrágban. De nekem az volt a kényelmesebb.

      • Jó kis kötelező matrózblúz…csak és kizárólag valami gusztustalan műanyagot lehetett kapni a boltban. Általános iskolából rémlik még, hogy akkoriban a harisnyákat (szigorúan fehér) valami össze-vissza tekeredő rugalmatlan anyagból csinálták. Az ünneplős cipő sose volt jó, mert épp vagy kinőttem, vagy még nem nőttem bele az örököltbe. Mondjuk szerintem az iskolai előírt öltözet legalja a lányoknak kötelező tornadressz volt tesiórán, van még ilyen? Na meg a szalagavatós menyasszonyiruha-bérlések, a fiúknak egyenöltöny a ballagásra…ezeket mondjuk erkölcstelennek is tartom, a szadizmuson túl.

        • Az én matrózblúzom vászonból készült, és a karcsúsított szabás miatt egy kín volt le és felvenni. A kényszerzubbony lehet ilyen. Az volt a legjobb, mikor félig már lejött/rajtam volt, megszorult, és majdnem elkapott tőle a pánikroham. (Pedig nem voltam pánikbeteg.)
          Annak örülök, hogy az érettségit a levelezősökkel tettem le egy műtét miatt. Kimaradtam ebből a szalagavatós borzalomból.

          • Én is kimaradtam a szalagavatós borzalomból, illetve a sima évnyitós ünneplőmben odaálltam és rám tűzték a szalagot, de táncolni nem táncoltam.

            • Ja, nálunk nem volt ilyen táncos szalagavató. Szülőktől hallom mostanában, hogy vagy kifizetsz 15-35 000-et ruhára, vagy nem vehet részt a gyereked. Na így ünnepséget rendezni az iskola részéről gusztustalan.

            • Pedig szerveznek ennél drágábban is ünnepségeket. Meg olyan is van, hogy már 11.-ben is kell tánctanárt fizetni és ruhát varratni. Ekkor még meg lehet úszni maximum két tánccal, de a 12.-eseknek néha van keringő, évfolyamtánc, osztálytánc, lányok tánca, fiúk tánca…

        • Nálunk gimiben volt egyen tornadressz. Én szerencsére csak pár hónapot hordtam, mert utána külön tesire jártam, de ez idő alatt is szenvedtem tőle.

          A nejlonharisnyát én is utáltam, pedig szerintem nálunk már jobb anyagból volt, de mégis mindig legalább ezer helyen felfutott mire vége lett az iskolai ünnepségnek. A blúzom folyton kicsi volt vagy túl nagy. Lakkcipőm talán csak áltsuli elsőben volt utána fekete sportcipővel akartuk megúszni. A gimimben szerencsére ezt támogatták, azt mondták pénzkidobás lenne fél évente új cipőt venni mindenkinek, amíg növésben vagyunk.

          Egyetemen már rózsaszínű blúzt hordtam szóbeliken, olyat amilyet nem kell vasalni. Ezt szerettem és komolyan mondom, szerintem a teljesítményem is jobb volt benne, mint a kinőtt, rossz szabású fehér blúzokban. A többi lány sokszor magassarkút vett fel szóbelire, de nekem akkor még telente 1,5 km-t kellett gyalogolnom sárban a buszmegállóig. Először hótaposóval próbálkoztam, de nagyon hülyén állt az ünneplőhöz, ezért később lovaglócsizmát hordtam és bent letöröltem róla a sarat, meg ráhúztam a fekete szövetnadrágot.

          • Nyolcadikban valaki kitalálta, hogy a lányokon legyen egyforma ing. El is ment az egész banda egy alkalmiruha-üzletbe. És a két nagymellű, magas hangadó kiválasztotta szerintem az univerzum legocsmányabb ingét. (Magasított nyak, aranyozott fülesgombok, lebbencs muszlin ujjak, a blúz alja fecskefarokhoz hasonló, derékban pántos) Ezt megfejelték egy keresztben átfűzött zöld selyemsállal, hogy nézd már, összetartozunk. Szörnyű volt.

            • De szép lehetett. Egy dolog, hogy giccsözön, mert ha ők tudják viselni, szinte jól áll rajtuk, kifekszik elöl a mellükön stb, az egy dolog (hordják ők)… Na de egy ilyen habosbabos giccset elképzelek a gimis kori totál semmilyen alakomon, egyenes karok, annyi kebel, amennyi, most se vagyok egy bögyös… háááát, megijedtek volna a madarak!
              taptarapp kommentjéhez akartam még szólni, hogy ez egy röhejparádé, hogy tízezrekért vegyél ruhát a szalagavatóért. Én szerettem a szalagavatót, giccs, avagy sem. Annak ellenére, hogy kicsit túlzottnak éreztem a habverést körülötte, és majdnem az Emberektől a Mama lett a tűzéshez a zene:///. Aztán ha jól emlékszem, a Sailing lett. Ezen kívül angol keringőt táncoltunk, mert az stabilabb, mint a bécsi, hamarabb meg lehet tanulni kezdőknek is. Egy ismerős adta hozzá az egyszer viselt estélyijét, de volt, aki szerintem inkább koktélruhában jött, mondván fekete-fekete.

        • Én szerettem gimiben a matrózblúzt, nekünk sötétkék pamut volt, fehér gallérral, kellemes volt hordani és mindenkinek jól állt. Lobbiztam erősen, hogy ballagjunk abban, de végül csináltattunk valami rémborzasztó világoskék selyem aranygombos válltöméses szörnyűséget. (’86)

  9. Színeket! Nagyon nem csípem az üzleti, hivatali világ uniformizált fekete-fehér stílusát. Nem is stílus az. Ha egy férfi színes inget vesz fel, már az szokatlan, kb csak a nyakkendő lehet színes.
    Ezzel én szakítottam régen, és egyre színesebb összeállításokat hordok. Nem volt mindig így, de most ebben érzem jól magam.
    Nem korfüggő. Én 10-15 évvel ezelőtt sokkal konzervatívabb voltam. Más 30 éves korára szokta kinőni az ilyesmit, lehet, hogy én fordítva működök.

    • Olaszországban eleinte csak lestem, mint a luki nyúl, hogy konszolidált hatvanas bácsik piros, sárga, azúrkék, mentazöld ingekben meg pulóverekben járnak, meg nagy lobogós színes sálakban. A kedvesem az első közös túránkon kicsit félve húzta elő a hátizsákból a piros polárpulcsiját, hogy hát nem valami férfias, de ez van, én meg úgy megölelgettem érte.

  10. A színeket nagyon szeretem, festményeken. Ruhában nálam fekete, fekete, fekete, fehér, szürke, kék, nyáron esetleg türkizkék, világoskék. De a feketében érzem magam a legjobban. A ruha legyen kényelmes és ízléses. A divat nem nagyon foglalkoztat, inkább csak legyen az a ruhadarab jó minőségű és szép. Szeretem ha a gyerekemnek is szép cuccai vannak, olyan kis vagány bennük. Hagyom, hogy ő válasszon magának ruhadarabokat, cipőket.
    Nekem cipőben leginkább a tornacipő, rossz időben bakancs. De van egypár elegánsabb cipőm is. Ünnepnapokon, ing, nadrág esetleg nadrág kosztüm.
    A legrosszabb élményeim az öltözködéssel kapcsolatban az óvoda öltözőjéből valók. Nagyon kellemetlen volt, amikor az óvodában a szülők feltették a kérdést hogy koncertről jöttem e vagy meghalt e a férjem. Vannak extrém esetek, nem is tudtam lereagálni.

    • A stílusos tornacipő a legpoénabb, de tudni kell viselni.

      Kétnaponta lemegyek a békebeli kis műhelybe az Ugocsa utcába, ahol egy jazzkedvelő cipész görnyed. Szuverén ember. Ő ette meg az epres tiramisut, hogy ne én. A múltkor adós maradtam, kapott egy makaront.
      Ahogy mindig viszek neki valami megoldandót, ráeszméltem, milyen sokféle cipőm van.
      Járt már nála a Martens, amire kutya/egér mozdult rá, két szakadás volt, gyönyörűen, láthatatlanul javította, szürreálisan olcsón,
      a BAGATT barna, széttaposott, kerek orrú balerinacipőm három apró lyukkal,
      a Helly Hansen fehér tornacipő, amit Julis egyik vászon tornacipőjéhez nyert extra fekete fűzővel vettem fel fekete-fehér nadrághoz (mert ő a csipkefűzővel hordja az övét),
      és van a két Fairy Steps, az egyiket (a narancssárgát) nem bánnám, ha szűkítené, meg vannak a magassarkúak, azoknak nincs bajuk, csak újra előkerültek. Mondjuk egy leggings (tipikus lefogyott kivagyiság: amint elkeskenyedett a térdem, már úgy élem meg, hogy az egész lábam jó, és rövidnadrág meg leggings, döbbenetemre jó az S-es), rá egy kötött lábszárvédő-cső, ami rálóg a fehér magassarkúra. Mindez biciklin.
      Converse-em nincs.
      Futücipők, Free Run.
      Szólítson Imelda Marcosnak, mondtam neki.

      De lesz itt még piros, narancssárga és talán türkiz tűsarok is!

      A Martensnél szaténszalag is kapható a Rákóczi úton, azzal hordom én is, a Benettonban meg szemvidámító tarka cipőfűzők. Egyszínűek, csak egymás mellett őrült jól néznek ki.

      • Nagyon trendiek vagytok, ez a Fairy Steps isteni 🙂
        Kincset ér egy ilyen cipész, ha megmenti a kedvenc darabokat. Ez a színes fűző nagyon jó ötlet! Tetszik, ha valaki ízlésesen színes, gyönyörű színárnyalatokkal. Hozzám nem illik, de még kitudja mi fog történni az idősödés útján. Vettem konditermes cuccot, persze ismét minden fekete lett. A sport cipőmben vannak világoskék csíkok (csak hogy menjen a hajgumikhoz).

          • Az az igazság, hogy csak hétfőn kezdem, veszek bérletet, heti kettő a terv az első hónapra, második hónap heti három… Ezen a héten interval edzéseket csinálok (10 x 30/60 sprint/gyaloglás), otthon torna, ugrókötél. Úgy érzem egyébként, hogy valamennyit fejlődtem már izomzatilag is. A hasgyakorlatokat, amik múlt héten fájdalmasak voltak, most már végig tudom csinálni (készítettünk állapot fotót is meg méréseket, hogy legyen viszonyítási alapom, mondjuk egy hónap múlva csekkolom).

            • Férjemmel készítettük, ifjú korában ő is gyúrt, hegyet mászott, barlangászott, valamennyire ért hozzá, hogy hol mit kell mérni, hol várható fejlődés. Képzeld, még a tüdő térfogata – kapacitása is megnőhet, ezt mell alatt kell mérni. Számomra ez újdonság volt.
              Kemény lehet ez a lépcső intervall, ha a budai lépcsőkre gondolok. Egyenlőre én csak melóhelyen futok fel a másodikra. De azt ötször naponta.

  11. Télen többnyire feketét hordok, idén először vettem világos télikabátot. Nem bántam meg. Táskából régebben szintén feketét – mindenhez jó – aztán egy ideje nem, most babás Santoro van éppen. Nyáron viszont alig hordok feketét, szeretem akkor a színeket. Pasztelt sosem, nem is tetszett soha olyan színű holmi. A zöldet sosem szerettem, aztán két éve valamiért megkedveltem. Zokniból feketét. Nagyon zavar a mintás a mintással, gyerekre sem adom. Anyám varrónő – már nyugdíjas – mindig figyel az ilyen részletekre, ez gyermekkoromban is így volt. Inkább egyszínű, sötét tónusú harisnyákat szoktam az ovis lányomnak venni, a ruha többnyire színes. Ha alkalom, akkor nekem fontos, hogy ízléses legyen a ruha. Sosem értettem a záróvizsgára fehér blúz-fekete szoknyában érkezőket, akik ehhez gyógypapucsot vettek. Vagy sportcipőt az öltönyhöz, mert hát fekete az is, meg drága volt. Gyerekre sem adok ilyet.

  12. Gyűlölöm az ünneplőt.

    Szerencsére megvan az a különleges képességem, hogy fekete nadrágkosztümben és fehér blúzban is hippinek nézek ki. 😀 Egyébként ezt az öltözetet már kevésbé utálom, mint az iskolai ünneplőket, mert én választottam és legalább nem szoknya. Meg egész jól néz ki, csak kényelmetlen sajna.

    Általában utálom ha valami kényelmetlen és kicsit se akarok konzervatívnak vagy szabálykövetőnek tűnni, illetve néha sajnos muszáj, de hogy nálam ez nem belülről fakad, az biztos.

    Szerintem a túraszandál mindenhez megy. 😛 Vizsgára meg állásinterjúra nem veszem fel a saját érdekemben, pedig szívem szerint mindig azt hordanék nyáron. Talán két és fél éve jártunk, mikor a pasim azt mondta, hogy semmiképp se vegyek túraszandált vagy tornacsukát az esküvői ruhához, hogyha majd összeházasodunk. 😛

    • Szerintem egy habos, abroncsos menyaruha alól kivillanó csipkefűzős fehér tornacipő teljesen rendben van, pláne, ha lesz menyasszonytánc is 🙂

  13. Kedves ismerősöm mondta a napokban, hogy az ember észre sem veszi, ahogyan a gyakran látott Szinnyei-Merse, Rippl-Rónai vagy a budavári szoborlelet a vérévé válik, része lesz a személyiségének, tudat alatt ott van az értékrendjében, a szépségről alkotott fogalmában. Uram bocsá’ a magyarságtudatában. Ilyen ez az öltöztetéssel is. Az én gyerekeim értékrendjének nem része a rózsaszín flitteres szoknya, a kínai tornacipő, a Minnie Mouse-póló, a Barbies hátizsák. Viszont tök véleltenül szereztem neki kék mintás Desigual ruhát, olyat, hogy én irígylem, amikor ránézek ( 7 éves). És holnap ici-pici, legkevésbé sem hivalkodó kokárda lesz az igen egyszerű, fehér blúzán. És látom, ahogyan a színvilág és színvonal, a “kevesebb több”, amivel körülveszem, életrekel benne. Ahogyan persze az is, hogy mesékből tudja ki a Minotaurusz, vagy hogy hívták Szent Erzsébet férjét, de azt is, hogy mit eszik a manguszta:). És azt is látom, most elsőben már nagyon, hogy ezzel erősen elidegenítem a társaitól…

    • Márkákban nagyon nem vagyok otthon és nem is nagyon nézem, inkább ami megtetszik. De szeretek azért minőségit venni elfogadható áron.

  14. Nekem a Desigual tetszett, van egy felsőm és egy kesztyűm, aztán nekem kaotikus lett. Nehéz jól hordani. Itt minden jóléti anya Desigual felsőben és kabátban jár. Kívül van az arany-ezüst felirat. Volt egy kedves olvasó, nagyon tetszett neki, ajánlotta, néztem hosszan Barcelonában is a boltot, meg itt is, de be kellett látnom, nem illik semmihez, a szem hamar megszokja a köröket, virágokat, aszimmetriát, a színek meg nem elég tiszták valahogy.
    Én a Mexx, a Benetton és újabban a Wolford színes, de egészen letisztult, egyszínű ruháiért égek. Egy neonos banánzöld póló, egy lazacszín ballonkabát, és a fiam narancssárga testhezálló steppelt dzsekije, le nem veszem. És hol a ragyogó türkiz Esprit sálam?
    Vagy pl. ez, de ez már Porsche:
    http://partner-budapest.wolfordshop.hu/hu/felsoruhazat-noi-divat/388-reversa-pullover.html#/szin-carnelian_holly_berry_8019/meret-m

    • Élőben még nem láttam, Desigual cuccokat, csak képeken – nálunk nincs ilyen bolt, így nem tudom, hogy állnának, vagy hogy néznek ki igazából, de volt pár szép egész ruha, amiknek kellemes, hasat takaró szabása és viszonylag visszafogott, harmonikus mintája van, azokat szívesen felpróbálnám.

      • A westendben mar lattam, de nekem nem tetszik. Elgansnak akar latszani, meg szinkavalkadnak, valahogy megis merev es nem igazan csinos benne senki. (akiket en lattam, fokent kabatban es gondolom ugyanrrol beszelunk, bar en a markat nem figyelem) Kulfoldon egy csomo no viselte 3- 4 evvel ez elott, nem bolondultam meg erte, na.

    • Egyetlen márkával sem tudok teljesen azonosulni, azt hiszem. Desigualom sincs egy sem, és a tarkasága nekem is általában sok. Egyes darabok vannak, itt is, ahogyan más márkánál is, ami nagyon (el)talál. Mint most ez a fekete alapon kék-bézs pillangós gyerekruha. Pont neki való. És belül van a desigual felirat 😉
      Saját színek mostanában: sárga-kék, zöld-kék (ez nekem nagyon merész, régebben sosem mertem volna, most pedig le sem venném…)

          • Ez attol fugg ki mennyit kolt benzinre. Ennek az osszegnek talan a felet ha benzinre koltom havonta. (olcsobb vagy annyi mint a buszberlet). A markak sosem izgattak, miota a mustang farmerjaim regen 4 evet is kihuztak, de az ujabb generacio mar csak 1 evet, valtottam a levisre, hat detto. Par eve bementem egy uzletbe az Andrassyn 50% arengedmennyel egy eleg szep, de semmi extra bluz kerult 46 ezerbe…majdnem padlot fogtam. Ha van penzem szivesen megfizetem a dragabb holmit, de csak az esszeruseg hatarain belul.

            • Te éltél külföldön. Az elegáns utcák nemhogy Guesszel, Wolforddal, de sokkal elvadultabb árú luxusmárkákkal vannak tele. Szerintem aki egy kicsit látja, hogyan rétegződik a divat, milyen szintek vannak a tucatterméktől a konfekció különböző minőségein át az egyedi tervezésűig, az nem akad ki ezen. A teteje már olyasmi, mint a műkincspiac, szintén vagyonokért kel el pár kusza vonal. Nem kerti grillezni meg budit ásni vannak ezek a ruhák, és nem is az olyan életmódhoz, mint a miénk.

              Nem titkolom, minden márka olyan, mint egy külön világ, engem érdekel. Az új testemre még novemberben vettem egy leárazott Wolford bikinit, ez is meghalós volt. Pedig nem is volt még új a testem. És baromi öntudatosan hordom, csak az alsóból kivetettem 7-7 centit, a varrónőnél van épp.

            • Igen, de megis latok valami kulonbseget. Leginkabb persze az eletszinvonal itt es mashol. Voltak elvadult arak mindenfele es gyakran irrealisak is. En nem vagyok ekszermanias, bar szeretem valtogatni azt a keveset ami van, de egy Carrera y Carrera lancert (ami raadasul meg kisse giccses is, burgundi voros zsinorokon tamaszkodo es leskelodo pajkos putto) teljesen megvadultam, mar-mar el kezdtem gyujteni ra, de a kerdesemre, hogy az a bizonyos lanc mennyibe kerulne a madridi uzletbol, nem kaptam egyertelmu valaszt, igy szerencsere a vagyam tova illant. Az esszerueseg hatarai a sajat kereteimre ertendo, amelyek eleg korlatozottak jelenleg, de ez sem baj. Fo az alkalmazkodokepesseg. 😉
              Amugy nem kellemes leadni a szinvonalbol es leredukalni a vagyakat. Az jol eso erzes volt, ha akarnam es szuksegem lenne ra megvehetnem…

              • A legjobb érzés pedig átrendezni a fogyasztói kosarat, és néha kikalkulálni így egy luxusdarabot vagy utazást.

                Én nem járok ruhavadászatra, akcióra se nagyon, az ilyen dolgaimat tizenévekig hordom, időnként bevetetek belőlük, varratok, gyerekruhát is.

                Kíváncsi lennék, ha kiszámolnánk egy-egy hordás fajlagos árát, mondjuk kényelmes mindegyviselet és elegáns megjelenős kategóriákban, hogy szerepelnének az egyes darabok.

                Tudom, hogy sziszegnek itt némelyek, amikor írok a kajámról, hogy lazac, vagy hűtött ravioli. De például a lazacnyesedék (halastól, nem csomagolva) röhejesen olcsó, ahhoz képest, amennyire laktat, hét deka szarvasgombás tészta meg kb. 180 ft, és az nekem a főétkezésem, még a mellékétkezés joghurtom is többe kerül.

                Az egész kajáláson elgondolkodtam most. Sokkal olcsóbb 1600 jóféle kalóriát enni, nass nélkül, csúcsminőségben, mint 4-5 ezreket összevissza, folyton a Szamosban. Négy-hat illy helyett kettőt inni. Két tojás hetven forint. Sokkal olcsóbb a brit, házhoz szállított, adalékanyagmentes izolált savófehérje, ami egyébként juj de drága, mint ugyenez húsból vagy tejtermékből, ráadásul a savófehérje célirányos izomépítés szempontjából. (És valamivel olcsóbb nagy tételben venni a prémium ACANA kutyatápot is, mint naponta pancsolni a csirkefarháttal, arról nem is beszélve, hogy micsoda különbség van az ACANA-szar és a Chappi-szar között, mennyiségben és kinézetben is.)

                A ketogén is olcsó, töpörtyű, belsőség, csont. A szénhidrátalapú, silány nass a legdrágább, az itt egy túró rudi, ott egy kis kakaós csiga életmód, meg ennek az eü következményei. Na de most önigazolok.

            • Ezzel en is igy vagyok. Nagyon is. Kevesebbet, de jobbat. A ruhaim nagy resze is huszon eves, jo anyagu, idot es viselest allo darabok. Cipoim nagy resze szinten, bar en nagyon tudok vigyazni mindenemre anelkul, hogy kulonosebben akarnam.
              Annyira szeretnem szeretni a lazacot, de nem megy. A sullot igen, de azt errefele nem lehet kapni, mondjuk lazacot sem. Kint annyi lazacot ehettem volna amennyi belem fer, de egy szusi orokre eltantoritott a lazacevestol.
              A minoseg es nem az olcsosag keresesere tanitott anyazatom a sajat peldajan keresztul. O sem vett rossz minoseget soha, csak egyszer egy jarolapot, de azota is banja.

          • Tényleg szép felső és nem sajnálom senkitől, akinek futja rá, de ez a fél havi benzin azért eléggé “elnagyolt”. Legautósabb hónapjainkban se költünk ennyit üzemanyagra.
            Amúgy Desigual táskám van, szülinapi ajándék, és mexx farmerom, nekem amúgy többnyire az angol gyártók termékei jönnek be, ők gyártanak többnyire az én alkatomra illő dolgokat (monsoon és marks&spencer). És clarks cipő, mert ők gyártanak olyan széles cipőket, amiben elfér a lábfejem.
            A gyerekeknek tescoban, h&m-ben, hádában veszünk többnyire ruhákat, furcsa nekem, hogy mennyire érdeklik őket a ruhák, saját választásaik vannak, ízlésük – nekem ez teljesen kimaradt a gyerekkoromból, tizenéves koromban kezdett érdekelni először, hogy mi van rajtam.

    • A színtanácsadó (olyanom is van, barátnő egyébként, aki ért ehhez) azt mondta, hogy a Desigual színei hozzám nem illenek, valamelyik tél típus vagyok, ahhoz azok nem jók. Nekem is kaotikus egyébként, semmivel nem hordható, meg nem is szeretem a nagy mintákat. Mintában a pettyes az enyém, néha egy-egy csíkos.

        • Most elmondom a ruhatáramat.

          Én pár éve fejeztem be az összevissza vásárlást, és összegyűjtöttem egy alapruhatárat, ez kb. 2 évig tartott. Az alapruhatár lényege az, hogy nagyon letisztult, egyszerű, egyszínű darabokat szedtem össze. Ezek magas minőségűek, nem feltétlenül márkát választok, hanem anyagot, varrást. Én dolgoztam a Benettonnál, nem ruhaboltban, hanem ott, ahol gyártják, sokat fejlődött ott az érzékem ahhoz, hogy megtanuljam, mi a minőségi darab. Szóval van egy nagyon letisztult, nagyon minőségi alapruhatár, amiben minden fekete, fehér, szép, nem unalmas szürke és kék, pl. tavaszi-őszi-téli darabok: kék nadrág, fekete farmer, kék farmer, fekete szoknya, 2 atléta, 2-3 egyszínű felső, fehér ing, egy kicsit színesebb ing, 2 vékony pulóver (egy lazább és egy elegánsabb), 2 kardigán, egy ruha, egy blézer, egy kabát.Cipő minden szezonban egy lapos, egy magas és egy sportos, egyszerűbb színű, a sportos télen városi bakancs, nyáron tornacipő. Ezek teljesen egyszerűek, nincs rajtuk semmi, de tényleg semmilyen díszítés. Ezek adják az alapot, és ezeket színezem. Ha ez megvan, attól kezdve bármilyen erősebb színt lehet választani, mert az alapdarabok közül valamivel fel lehet venni. Ebből fel lehet öltözni kirándulásra, városnézésre, de esküvőre is. Jó, mert ha elutazok 5 napra, nem kell variálni, viszem az alapdarabokat meg két színesebbet, és bármilyen programra fel tudok öltözni. Az alapdarabok évekig tartanak, ezeknél nekem nagyon fontos a minőség. Szeretek így öltözni, végre az van, hogy mindig rendesen fel tudok öltözni, mindig szép ruhákban járok, bármit bármivel össze tudok rakni. Kell néhány kendő, fülbevaló, néha egy színesebb cipő. Nekem kevés ruhám van, de azokat sokáig hordom, nem mennek szét.

          • Mondd el, könyörgöm, mondd el, hogy csinálod. Én erről olvastam neten, erről az alap ruhatárról, de mindig olyan fikciónak éreztem, amit csak úgy elképzelnek az emberek.
            Nekem millió ruhám van, évek óta tartok el egy vidéki cigányiskolát a tanári karával együtt, de unalmasak, egyszínűek és sötétek, minden pamut, egymással kombinálva még unalmasabbak lesznek, kiegészítőket csak a boltban és máson szeretem, megveszem őket, aztán egy év múlva továbbadom vagy újabban a gyerekeknek játszani, egyszóval, nekem az öltözködés egy hatalmas kihívás. Nem vagyok trampli, de elegáns sem, sportos sem, és általában az életben nincsen konkrétan rossz ízlésem vagy valami, de az öltözködés …

    • Nekem a Desigual mostmár olcsó és giccses hatású, bár látom, hogy több kulön vonalon fut a kollekció – a geometriai mintákkal díszített homik szépek. Ráadásul szerintem bazinagy minőségbéli visszaesés van anyagminőségben, némely ruha húszezerért olyan mint a rongy, már a vállfán megtekeredett.
      Kiábrándultam belőle, maximum ‘kifogni’ lehet majd igazán szép darabokat, általános viseletként nem több mint parasztvakítás.

        • Szerintem be.
          Londonban a boltjaikban eggyel jobb minőséget látok, de már az sem a régi, és azt hiszem az előbbiből kiindulva, hogy ők is kétféle piacra gyártanak. De ez csak spekuláció, nem biztos hogy van alapja.
          Én tényleg kiábrándítónak látom mostmár, három éve még koncepció is volt a mintákban, elég eredeti neon-ethno vonalnak láttam a Desigualt, és imádtam az anyagok vastagságát, szövését. Most meg már nem annak, hanem annak amit fentebb írtam. Giccsnek.
          Egyéni ez is persze, mint minden ami ízlés, csak csalódott vagyok ha valaminek ilyen mértékben zuhan a színvonala azáltal, hogy elterjed és tömeges.

  15. Vessetek a kiéhezett vérmókusok elé, de én szeretek turkálni. Azt a minőséget és egyediséget és kombinálhatóságot csak nagyon sok pénzért kaphatnám meg, ami nekem az alap.
    Ma pl. a kedvenc helyemen 300 forintos nap volt, szereztem egy háromszög alakú kék bőrtáskát, egy hatalmas paisley-mintás rózsaszín és lila sálat, meg egy háromnegyedes túranadrágot, remek technikai anyagból, a márkája nem mondott semmit. Aztán itthon kigugliztam, és kiderült, hogy azért újonnan háromszáz forintnál kicsit többe kerül. (És csak célirányosan túrok, tehát csak azért nem veszek meg semmit, mert száz forint, inkább végigmegyek nyolc helyen 🙂 )

    • A turi nekem is alap, a legtöbb jó cuccom onnan van. Újonnan nem tudnám megfizetni se a Next-et, se a Street One-t, se az Espritet, se a Marks & Spencert, mégis sok ilyen holmim van – a turiból. A többség szinte új új volt, mikor vettem őket, és nagy részüket évek óta koptatom, még mindig szuper állapotban vannak. A legutóbb 1500 ft-ért vettem egy Marks & Spencer ceruzaszoknyát (piros-fekete mintás) meg egy nagyon jó zöld túrakabátot – újonnan sztem egyik se állt volna meg 10 ezer ftból.

      Ha nagyon kirúgok a hámból, akkor mostanában az Orsayba megyek, ott találok olyan szép, nőies, de mégis normálisan kinéző darabokat, amiket jól ki tudok használni, cipőből, meg amióta van nálunk CCC, semmi más nem rúg labdába.

      • Bibibí, egy hónapja vettem egy marxésengels hosszú lábra való 6-os méretű elképesztően gyönyörű és jól álló fekete nadrágot, az a baj, hogy kedden, szóval kemény hatszáz forint volt. Rajta volt még az összes cédula, a bolti vonalkódos műanyag baszt is én vágtam ki belőle. Ez lesz az állásinterjús nadrágom.

    • Ez melyik turi? Párszor sikerült kifognom nekem is jó cuccokat, pl-ul Benetton tavaszi kabátot, meg blúzt. Én ebben rest vagyok, nincs türelmem végigmenni nálunk abban a nagy áruházban, és időm se. Volt, h 2 órát csak nézelődtem bent és semmit nem vettem. Más üzletben meg célirányos vásárlás 3-4 cucc egy óra alatt.
      Az Orsay-t és a CCC-t én is szeretem, és megszerettem a Charles Vögele-t is.

      • Itt nálunk minden tele van Hádákkal, lehet választani, hogy túróst akar az ember vagy vállfást. Igaz amúgy, hogy a turkálás tovább tart, de én nagyon sokszor járok úgy az Árkádban is – a városunkban az az egyetlen normális bevásárlóközpont – hogy hiába járom végig, semmi értelmeset nem találok.
        Ami még az utóbbi két-három évben bevált nálam, az az Aldi, a Lidl és a Tesco – lehet, hogy ciki ilyen helyeken ruhát venni, de nagyon kényelmes és időtakarékos, kajavásárlás közben is megejthető. Az aldis, lidlis cuccok jók, pólókat, harisnyát, zoknit, blúzt, fehérneműt nagyon jó minőségűeket vettem náluk. A Tescóban is vannak szép holmik, farmert vettem ott három éve hármat – darabja egy ezres -, azóta is azokat hordom, és vannak kabátjaim, felsőim is onnan.

      • Sajnálom, az a rossz hírem, hogy ez Miskolcon található 🙂
        De otthon nagyon szerettem a Margit hídnál, a Bem mozi melletti turit, lent elég drága és zsúfolt, az emeleten meg fillérekért nagyon jó cuccok.

  16. A szövetkabátom piros. Imádom. Szép a szabása, és a színe…!
    Aztán ott van a narancssárga, sáfránysárga. Vonzódom hozzá mostanában. Állítólag keleti szerzetes szín, én viszont vidámnak tartom.
    Majd régi kedvencem: zöld! Hosszú pulóver formájában.

    Vágyom az egyedi, kicsit alternatív ruházatok iránt. Batikolt, színes, de nem hippisen tiritarka. Turkálók kincsei.

    Kötött Süel ruhák láttán tudok hatalmasokat sóhajtani.

  17. Az ünneplőt az szereti, akinek ezt otthon megtanitják. Ha az iskola nyomja rá, és otthon nincs aki feldiszitse, akkor nem fogja szeretni, ahogy én sem. Szeretek szinesen öltözködni, lila, vörös, néha ciklámen. Van egy vörös-lila csikos sálam, szeretem, és télen kell ez a szinterápia. És jól esik, amikor az ismerős kiszúr az utcán, hátulról, hóviharban, mert én hordok ilyet egyedül a városban 🙂

    • A legnagyobb lányom vett magának egy piros-fehér csíkos sálat, mikor meglátta család, egy emberként hördültünk fel, hogy ezt azért talán mégse kéne. Befestette pinkre, nagyon jól néz ki pink-piros csíkosan.

      • Négy évig fekete pöttyös szoknyában, fekete pulóverben, mintás sálban és zöld bakancsban képviseltem a ká-európai országokat. Csak külföldi konferenciák alkalmából festettem ki magam. A nemzetközi együttműködés keretében hat hétig görkorizhattam az Államokban. Később Kanadában volt alkalmam lefényképezni a Parlament mellett álló „Women are persons” c. szoborcsoportot, ami nagy hatást tett rám, a képet azóta is a konyhakredencen tartom, de sajnos nem elég nagy a mérete, így a felirat nem látszik. Azóta is vágyom zöld, vagy sárga cipőre.

      • Nálam is volt felhördülés, de én tudtam, hogy nekem az a szinkombó kell, én az vagyok, és jót fog tenni a szintelen télben. A lányod is látta a sál igazi szinét, és tudta, hogy az való neki.

    • De én nem rakott szoknyába öltöztetem, hanem nagyon vagányul, bájos és kedves holmikba, csupa szív és figyelem tudok lenni, hogy legyen ünnepi és mértéktartó a gyerek, és ez átsugárzik. Dávid hibátlan kornadrágján van egy farkas a bőr márkajelzésen. Így emlegeti: a farkasos nadrág. Elolvadok az ilyesmitől.

      • Nyilván valamit nagyon jól csinálsz, ha a gyerekek imádják, és mindenkinek ezt kivánom. Nekem az iskolai ünnepekből az maradt meg, hogy kötelező, szoknya és nem nadrág, a kijelölt osztály szavalja a mondandót, de nem éli át, évente egyszer a városi ünnepségen(szombaton) is pofavizit volt. Viszket a bőröm, ha eszembe jut az ilyenkor viselendő nejlon harisnyanadrág. A múlt hónapban önként és dalolva mentem el ünnepi öltözetben, nejlon harisnyában, magassarkúban, élveztem. Úgy vagyok vele, mint amikor a kiscicát tanitották tejet inni, belenyomták a fejemet, hogy tessék, ugye, milyen jó, igy kell ezt. Finom, most hogy már senki nem veri bele a fejemet.

  18. Ami még nagyon megfog a témából, a varratás. Nem szeretek folyton újat beszerezni, de kicsit változott az alakom az elmúlt években, a madrágjaim egy része szinte leesik. Éva, írtad, hogy varratsz néha. Valaki más? Esetleg tipp varrónőre?

  19. Az iskolai ünnepségre felvettem a tavalyi táncháztalálkozón vásárolt nagy, bordó szoknyámat, hozzá fehér blúzt, F&F, és egy fekete bársonyblézert, három éve turkáltam, sújtás-utánzat van rajta és rézgombok, nagyon szeretem. A tanítványaim fekete cicanaciban, tornacipőben és fehér ingben jelentek meg, sokan farmer-fekete top szerelésben. Olyan igénytelenek magukkal szemben, hogy le se lehet írni. Látszik rajtuk, hogy őket soha, senki nem öltöztette olyan szeretettel, ahogy te Julist.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s