kiábrándult

melléknevek sorozat 9.

a melléknévi igenevek gyakran melléknevekké kövülnek

Társasági lény vagyok, sok barátom van. Sokat köszönhetek az embereknek, a legtöbbet a szüleimnek, tanáraimnak, kollégáimnak és a barátaimnak. De van, akit csak egyszer láttam, és rám terítette a köpönyegét, amikor fáztam. Csak úgy. Az altruizmus is ösztön, írta Csányi Vilmos is. Én is segítek, akinek csak tudok. Szívesen elbeszélgetek akárkivel, lett légyen az a tisztítóban a kedves fiatalember vagy a virágárus néni. Úgyszólván filantróp vagyok. Hogy is lehet családi kapcsolatok, barátság, szerelem, ismerkedés és beszélgetések nélkül élni? Az emberek csodálatosak, csak tudni kell őket kezelni. Mindenki panaszkodik, hogy ez emberek milyen önzők, kétszínűek, érdekvezéreltek, pedig szerintem a szívük mélyén mind jók, igen, mind, még a pszichiátriai betegek és a sorozatgyilkosok is. Ők csak nagyon sokat szenvedtek. A szeretet ereje gyógyít. Mindenkiről lefeszegethető a páncél, csak tudni kell velük bánni. Kedvesnek kell lenni, nem várni tőlük olyasmit, amire nem képesek, és odafigyelni a lelkükre. A kollégáimat is meg szoktam lepni egy kis sütőtökös muffinnal, vagy személyes ajándékkal a névnapjukon: a fiúkat feliratozott bögrével (“Csongor”, “Endre”), a lányokat kisebb kozmetikai csomaggal.

*

A tisztítószalonban tönkretették az angórakardigánomat. Cafatokban kaptam vissza, és még csak bocsánatot sem kértek. A legjobb barátnőm pedig rávetette magát életem szerelmére, amíg én a síbalesetemből lábadoztam a traumatológián. Pedig már az eljegyzést tervezgettük. Lám, naiv voltam mégis. Hogy megideologizáltam én ezt az emberbarát viselkedést, elbizakodottan hittem, hogy én vagyok a kivétel. Na persze. Már nem félek kimondani: az emberek gonoszak és kíméletlenek a szívük mélyén, és csak arra várnak, hogy mások elesettségét kihasználják. Aztán vonogatják a vállukat, hogy ilyen az élet. Társaságkerülő lettem. De azért tartalmas az életem így is: hétfőnként egy menhelyre járok, viszek egy kis tápot, megszeretgetem vagy sétálni viszem a kutyákat. Az állatokban nem lehet csalódni, ők tiszták, meghálálják a bizalmat és a gondoskodást, nem úgy, mint az emberek. Egy kutyusnak nincs hátsó szándéka! Csatlakoztam a facebookon állatmenhelyek közösségeihez, gazdit keresünk nagytestű, idősebb keverék kutyusoknak. Ha végre felmondok a cégnél, ahol a munkatársaim évek óta keserítik az életemet, hetente háromszor is járok majd a fajtamentő alapítványhoz önkénteskedni. Felhagytam a húsevéssel is. Anyám aggódik értem, újabban nem is veszem fel a telefont. Szeretnék egy mókust is. Egy mókusról soha nem fog kiderülni, hogy allergiás a mogyoróra.

*

Amióta a degum megharapott, tartok az állatoktól. Valóságos fóbiám lett. Négy hónapos gyógytartamot állapított meg az orvos. A biztosító nem fizetett semmit. Igazából nem bírtam a macskaszőrt sem, meg hogy a halaim sosem hunyják be a szemüket. Úgy éreztem, szemmel tartanak. Utoljára a vécékagylóból bámultak rám, borzalmas volt. Annyira hiányzott a csülök, a tatárbifsztek és a mangalica-szűzkaraj! Az egész vegán életmód csak mesterkélt póz volt. Ez is csak egy divat. Kiéhezetten vetettem rá magam a minőségi állati fehérjére. Az állatok arra valók, hogy megegyük (vagy lecsapjuk) őket. Malacfejet főzök épp, kocsonyával ünnepelem az év végét. Viszont elkezdtem gyűjteni a plüssállatokat, mert nem szeretnék egészen magányos lenni. Ennyi megrázkódtatás után bennük találok vigaszt. Harlow kísérleteiből tudjuk, hogy a kötődés bármilyen szőrös, antropomorf (fejjel, törzzsel, végtagokkal és tekintettel rendelkező) lénnyel kialakítható, az ölelgetésük pedig oxitocint termel, éppúgy, mint a szexuális kapcsolat. Nem tudom, a kísérletek kitértek-e arra, hogy a recipiens plüssállatok szervezetében milyen folyamatok zajlanak, de szerintem nekik is reagál a hormonrendszerük erre a sok szeretetre. Nekem nagyon fontos a mentálhigiéném. Sok sztárnak is megvan ez a kedves, nosztalgikus szokása, hogy játékállatokkal vagy babákkal veszi körbe magát. Nem véletlen, ez csökkenti a stresszt, amellyel rohanó világunk sajnos zsúfolásig telve van. Mindenkitől, akivel még tartom a kapcsolatot, plüss sznupit, gárfildot vagy csőrikét kértem karácsonyra. A nagynéném egy karton Whiskas-konzervet hozott… vele nem beszélek azóta. Gyermekkoromat idézi a sok puha lény. Nagyon aranyosak, olyan vidámmá teszik a hálószobát! Igazi harmónia van most itthon, ők a lelki társaim. Velük is alszom, excel táblában készítettem beosztást, hogy mindenkire sor kerüljön. Néhány hete igazi aktivista lettem: bojkottálom a műszőrméből készült termékeket. Szörnyű, milyen kegyetlenül bánnak a nagy nemzetközi divatcégek ezekkel a kedves lényekkel.

*

A plüssállatgyűjteményem kigyulladt, így amióta hazatértem a kórházból, a minimalistává vált nappaliban egész nap természetfilmeket nézek. De csak olyanokat, amelyekben sziklákról, geotermikus folyamatokról, szélről vagy vulkánokról van szó. Semmilyen lényt nem bírok elviselni, amelyiknek szeme van. Jobb nekem így. A National Geographicben nem csalódhatok, amíg tudom fizetni a júpíszít. Akkor majd díjcsomagot vagy szolgáltatót váltok, nem igaz? Interneten is lehet ügyet intézni.

39 thoughts on “kiábrándult

  1. Ez nagyon kellett az év utolsó óráira.
    Felolvastam ezt a kedvesnek, aki, mint szőrös, antropomorf lény megerősítette, hogy a recipiens plüssállatok szervezetében is fellépnek hormonális folyamatok az ölelgetés hatására.

    (Én mély bizalommal, szeretettel és tisztelettel fordulok az emberek és állatok irányába egyaránt – a vulkánokról nem is beszélve-, viszont most legszívesebben letépném az összes petárdázó köcsög mindkét karját tőből és betömném vele a sok ocsmány, vonyító büdös kutya pofáját.)

    • Itt nálunk teljesen olyan a helyzet, mintha kitört volna a harmadik világháború. Távoli sorozatok, süvítve becsapódó lövedékek, robbanások közvetlenül a ház előtt, óriási csattanások, messze visszhangzó, öblös dörrenések – nem tudom mire jó ez, vagy miért poén.

      Az egyik macska fél és elbújt a dobozok mélyére, a másik leszarja és alszik a fotelben – néha megölelgetem, hogy megindítsam a jótékony hormonális folyamatait. Ha már unja, azt mondja, hogy máj…

  2. Ez az év unalmasabb lett volna, ha nincs a csakazolvassa.hu.
    Sokat kaptam itt, sokszor volt alkalmam rágódni, hogy most akkor hol az “igazság”, a “határ”.
    Az elmúlt év paradigma váltást hozott. Minden átértékelődött.
    A blog is árnyaltabbá tett. Mindennapjaim része. Köszi.

    2015-ben is hasonló bejegyzéseket és hozzászólásokat kívánok magunknak.
    Egészségünkre!

  3. “Csongor”, “Endre” . bváááá!!!!! 😀 😀 😀

    Most nagyon jó nékem, ketten vagyunk, a gyerekek 250 kilométerre, és jól megbeszéltük egymással, hogy mennyire szeretjük egymást, és jó nekünk.
    Jövőre még jobb lesz, ezt már most tudom!

    Még sok jó évet a Té Blognak és írójának,
    és a kedves olvasóknak is:
    egészségben, öntudatban és minden jóban sűrű újévet kíván
    Cris
    pusz.

    • Látod, a fárasztó Endre is kap ajándékot valakitől:) És ezzel újabb meghasonlási folyamatot indít el a kollegina lelkivilágában, amikoris kollegina rájön, hogy ő se bírja elviselni a manusz végtelenített szövegdiaréit a kávégépnél…:)

  4. Közvetve a csodálatoskeletező emberek jutottak az eszembe, akik aztán látványosan tudnak csalódni, hogy dehááát, nemhogy nem csodálatos, de egészen prózai, sőt még problémáik is vannak, nem kevés. Viszont, mondom én, minden csodavárás nélkül, borzasztó érdekes egy másik ország – vagy akár a szomszéd ház is. De ezt egy olyan ember, aki az egekből esik arcra, nem biztos, hogy észreveszi. Őket se igazán érdekli valójában az, ami az adott területen folyik, mint ahogy a posztban a csaj is leginkább kész kis bölcsességekből akart volna jófej lenni.

  5. Visszajelzés: most akkor én mit tolok | csak az olvassa — én szóltam

      • Valószínű egyrészt a should, ami átjön belőle, habár tudom, hogy minden alkalommal leírod, hogy nem ez a célod, senki ne vegye magára, ez rólad szól és a saját örömödről. De aztán a hozzászólók többsége hasonlóan egészségesen, tudatosan, sportosan és minőségi módon él. Most komolyan, a blog olvasói közül rajtam kívül pl. mindenki utálattal vesz kézbe, azaz kézbe sem vesz egy finom ropogós tésztájú sok töltelékes kakaós csigát?
        A másik, hogy azért nem bírok már női magazinokat olvasgatni, mert ömlik belőlük az egészséges életmód, a tornagyakorlatok, a fitnesz receptek, a divatos kiegészítők és márkás kozmetikumokat ajánló smink ötletek. TUDOM, hogy te és a blog ezeket a témákat szétszedi és mögé néz, de mégiscsak erről van szó, és a kommentek is alátámasztják, hogy ez érdekes téma.
        Én meg azt hiszem besokalltam.
        Nincs nagy baj a testképemmel, egész jól megvagyok, még h-val kezdődik a súlyom. De nem mozgok és tudom, hogy kéne. De nem táplálkozom kifejezetten egészségesen, pedig tudom, hogy kéne. De nem nagyon érdekel, hogy mi van rajtam, pedig lehet, hogy kéne?
        Tegnap tornáztam egy kicsit és ma reggel is ráálltam a Leg Magicre. Továbbá szendó helyett narancsot és diót hoztam magammal reggelire. Te ill. ti vagytok az oka.

        • Én imádom a kakaóscsigát, különösen frissen sütve. 🙂

          Női magazinokat meg nem olvasok, ha valahol mégis találkozom eggyel, sokszor azt hiszem, hogy paródia (vagy reménykedem benne, hogy az).

        • Én is nagyon szeretem a kakaóscsigát. Sütni is szoktam, mégpedig olyat, aminek túrós a tésztája, nagyon finom. Most csak azért nem sütök, mert kinyiffant a sütőm. 😦

          • Arita, kérek egy receptet, rámtört a süthetnék. Hiába, majd próbálom nem fehér lisztből, hátha sikerül úgy is, és édesítőszerrel!

            • most a sutesrol jut eszembe, hogy meg masfel evvel ezelottrol itt maradt kokuszliszttel probalkoztam tennap, hogy cukkini tocsni sussek, de nagyon szar lett. A kokusz liszt otvenszeresere dagadt vagy mi, nagyon szaraz lett a katyvasz allaga, pedig nem is tettem bele sokat. A cukkini izet nem lehetett erezni. Eva irta, hogy palacsintat sutott belole amit en is szeretnek, de most elbizonytalanodtam. Vagy csak regi volt a liszt?

  6. Visszajelzés: már megint miről maradtál le | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s