tiltakozás az Index fórum névtelen aljaskodói és Seleanu Magdaléna tag és moderátor netes hajszája ellen

A petíció szövege.

https://www.ipetitions.com/petition/tiltakozunk-az-index-forumon-zajlo-zaklatas

A legnagyobb és legrégebbi fórum, az Index fórum Feminista topikját évek óta eluralta egy cinikus, kíméletlen csoport (Abszolút Igazság, pamacska a migránsmacska, Alcofribas, Alaptalan, vevegyő, Serial Slut és más nickeken), akik az ontopik beszélgetést ellehetetlenítik, nőgyűlölő nézeteket hangoztatnak, más tagok magánéletének vélt tényein csámcsognak, a többi tagot zaklatják, gúnyolják, a való életükbe is utána nyúlva üldözik, hergelik a hangulatot, és csoportként fellépve. A topikban nem konfliktus vagy vita zajlik, hanem a nőjogi témát akarják módszeresen ellehetetleníteni, és ezért hatalmaskodás, rágalomhadjárat és bullying zajlik a tagok ellen. Hogy nevesíthessék is őket, Abszolút Igazság létrehozta a fórumos kommentekből dolgozó, gyűlölködő Makipédia oldalt.

A topikbeli beszélgetés, az adatok kivitele bőven túlmutatnak a szólásszabadság keretein. Ami igazán aggályos, hogy köztük aktív tag a topikmoderátor is, aki önkényesen töröl és hagy bent kommenteket, tilt ki nickeket – a két funkció összeférhetetlen.

Az agresszív tagok a “menekülőtopikot”, a Nők a világ és a társadalom változásairól címűt is ellepték, ott is egy sor résztvevőt félemlítenek meg ugyanazok a személyek. Enyhébb napjaikon csak fecsegéssel offolják, nőellenes vagy nőgyalázó, szexista, obszcén tartalmakkal lepik el, máskor agresszíven, IRL módon is űzik, gúnyolják a Feminista topik eredeti, ontopik résztvevőit, akiknek az új nickjeit is sorozatosan tiltják. Többüket az idegösszeomlásba kergettek.

Pamacska a migránsmacska (Seleanu Magdaléna) tevékenységéről már 2009-ben is döbbent jelzések érkeztek. A Wikipédián Tobi nevű szerkesztő írja neki a következőket, 2009 decemberében:

“Összeszámoltad, hány órát töltöttél mások lejáratásával? Írtad az Indexen a mocskolódó hsz-ek tömkelegét, nem sajnáltál időt, energiát mások gyalázására. Gusztustalan stílusban. Nem szégyelled magad? És most idejössz telesírni a Wikit, hogy megvertek? Bár az is kurva égő, aki nőt ver össze, és ultragáz, de te/ti mennyivel voltatok különbek éveken át? Hogy a fenébe nem törölte az Index is azt a sok mocsokságot, amit összehordtatok? Gyűlöltetek egy általatok majdnem ismeretlen személyt, arra használtátok a netet, hogy ezt bizonyítsátok. Már rég megérdemeltetek volna érte többen is bírósági pert. Visszataszító, ocsmány.”

Seleanu Magaléna, akinek netes gyalázkodásairól kollégái, ismerősei semmit nem tudnak, gondosan eltünteti a nyomokat, azért van speciális helyzetben, mert moderátorként is jelen van az említett fórumrészen. Ma is folytatja a zaklatást és mocskolódást, de a megveretése óta már nem a nehézfiúk ellen, hanem bárki ellen, random módon fölényeskedve. Megengedhető-e, hogy rendszeresen kerekes kurvának titulál egy mozgássérült tagot, és ennek nincsen következménye? Aki bírálja, azt azzal vádolja, hogy jobbos náci, hazudik vagy ezeknek a személyeknek hisz. Baloldali vagyok, filoszemita, mégis megdöbbentenek az eszközei, stílusa.

Tiltakozunk a jóindulatú, ontopik kommentelők megfélemlítése ellen, és különösen az ellen, hogy a moderáció efölött szemet huny, döntéseivel módszeresen bátorítja a kiterjedt, több célpont ellen zajló bullyingot. Kérjük az Index fórumának üzemeltetőit, az ezért felelős személyt, győződjön meg arról, hogy a fórumszabályzattal és emberi normákkal ez a stílus és tevékenység ellentétes. Ellenőrizze a hatalmaskodó moderátorok tevékenységét, az összeférhetetlenséget. Ne bátorítsa passzívan, mulasztásos módon sem a személyeskedést, számolja fel ezt a gyakorlatot. Vonja felelősségre és cserélje le a moderátorokat, és/vagy törölje a teljes topikot.

A követelésünk: lehessen az Indexen megfélemlítés nélkül fórumozni a feminizmusról, konstruktív vitákat folytatni, értékelvűen beszélgetni. Bármilyen naiv is a követelés, a jelen gyakorlat durva visszaélés, jogellenes, fölöslegesen gerjeszt indulatokat és okoz személyes károkat.

Az aláírókat kérjük, az említett topikokban győződjenek meg a tarthatatlan helyzetről, és ha egyetértenek a követeléssel, akkor írják alá a petíciót.

49 thoughts on “tiltakozás az Index fórum névtelen aljaskodói és Seleanu Magdaléna tag és moderátor netes hajszája ellen

  1. Serial Slut kommentjei

    (Lady Gagához képest, aki ronda és irritáló, de legalább “jól énekel”)
    csao-ban ez sincs meg, hogy irritál, de legalább van, amit elismerek. Ennek semmi köze a sikereihez bloggerként vagy kigyúrtként, nem ad hozzá és nem is vesz el. Irritál a butasága, az agressziója, a prolisága, a kivagyisága, a külseje. Ez az őszinte igazság.

    …igen, én fontosabb vagyok, mint te. Az én ügyem fontosabb és ebben valóban alapító anya leszek. Így még senki sem mutatta (ti. egy önkéntes, jól kereső prostituált élményeit). A feminizmus lecsengett pár év alatt Magyarországon, igazán hány jó éved is volt a bloggal, egy vagy kettő? Nem mondtál semmi újat, ahogy a fitnesszel sem teszed. Én újat mondok, ráadásul ez egy nehéz út, ebben nincs siker, nincs népszerűség, mégis fontos. Te nem mondasz semmit.

    …nem rajtad, hanem a pofátlanságodon. Nem ugyanaz. Te mint Gerle Éva, a külsőd egy nulla. Az életed unalmas, sőt még kiábrándító is, ez a nyomor, ez a fos környezet, amiből te jössz, amiben élsz, ez, hogy nincs semmid, ez nem kelt jó érzéseket. Nem látlak sikeresnek, nem látom, hogy jó lehet Gerle Évának lenni. Nem, ez nem jön át. Az jön át, hogy le vagy szakadva testileg, lelkileg, anyagilag, és próbálsz ellene tenni, valamennyire felhoztad magad, de már ebből nem tudsz kitörni. Szomorú életed van.

    Úgy látom, hajnali 4-kor is itt őrjöngött magában egyedül, van sansza. 🙂

    Biztos, mert hiányoztam neki, egész este velem foglalkozott, engem emlegetett, rám gyűlölködött nagy magányában, tényleg a megszállottammá vált.

    Kedvelés

  2. Csao, te tényleg úgy látod, hogy hatékony, ha a kommentszekciót is magad pörgeted? Én kontraproduktívnak látom, miközben nem győzöd törölni a kommenteket a petíciód alól – ráadásul feleslegesen, mert úgyis megmaradnak a neten, csak te nem látod…

    Kedvelés

    • A saját oldalamra, blogomra azt és annyit írok, amit-amennyit jónak látok. Magam döntök a stílusról, tartalomról. Nem tudtok nyomni, amúgy is mindenkinek világos, mitől vagytok ennyire agresszívek. Tök világosan mutatjátok azt az aljasságot, gyávaságot, zavaros agressziót, amely ellen a petíció kiáll.

      Kedvelik 1 személy

    • És még egy. A kavarósok mindig ezzel jönnek, hogy “így nem fogod elérni a célod”, és adják a tanácsokat (miközben ők maguk rettegnek attól, hogy elérem a célomat, ezen mindig röhögök). Nos, ezt ti nem érthetitek, mert nem vagytok elvi, morális emberek: van olyan, amikor nem célja és kiszámított hatása van annak, amit csinálunk, hanem oka. Az ok: hogy annyira döbbenetesen aljas az egész, és úgy tűri mindenki, hogy MUSZÁJ szólni. Ha emelkedett lennék, azt mondanám: erkölcsi kötelesség.

      Kedvelés

  3. Azért kapjátok már be, de komolyan. Kit is kéne nekem tisztelni? Titeket, sötétben fal mellett kúszó rovarokat? A béna, hat általános színvonalú kommentelőt, aki kóstolgat? A majmoló, bebukott lúzert? Kit, miért?
    Elárulom neked az élet első számú szabályát. MINDENKIre az, annyi szabály érvényes, amennyiit választ – ha vállalja az árát.
    Én vállalom, mert én például elég okos, erős és tehetséges vagyok ehhez. Úgyhogy de, Freddie vagyok, Szutyok, te pedig dühöngsz, mert buktátok ezt az egész hajszát, amibe belecsúsztál te is, mert jellemgyenge vagy és nincs életed. Ti csicskák vagytok, és tőlem halljátok ezt a szabályt. És én csakis a saját dolgaimban, témáimban, felületeimen írok és védem magam. Amikor engem ekéznek. És azért neveztek agresszívnak, mert ellenállok, szólok, van következmény, az meg nem tetszik nektek, mert rajtam kicsorbul az agresszió. És jól vagyok. Semmi, semmi nem vált be a nagy ijesztgetésekből. Sok éve már. Ők buktak be. Szerencsétlan Angéla, a rosszakarók. Jól élek, szeretnek, nem kell megalkudnom. Ez mitől van?
    Azért pécéztetek ki meg neveztek nagyképűnek, mert nő vagyok.
    És azért feketítetek be ilyen prófétai szavakkal, hogy igazoljátok a saját, ráadásul gyáva görénykedéseiteket.
    Én pedig kiröhöglek titeket.

    “A rád vonatkozó egyedüli szabály, hogy te mértéktelenül tiszteletlen, lenéző, támadó, lenyomó lehetsz bárkivel szemben akit kipécézel magadnak, ezzel szemben amíg nálad van a kontroll, minimális kritikát, valódi ellenvéleményt sem tűrsz, a narratívát csak te írhatod, másokra tekintet nélkül. Itt most nincs nálad a kontroll, töményen és erőszakosan visszajön az eddig gőgösen lesöpört ellenérzés, látszik mekkora és milyen lett a kontraszelektált közönséged. Pár nyalnok, meg egy csomó régi megalázott vitapartner, vagyis mostmár troll. Kard által vész, ki kardot ragad, aki lenézi a saját közönségét, annak ez marad… Te nem Freddie vagy…”

    Kedvelés

    • Ja, és itt ti tűntök kard által elveszni. Német katonák 1945 áprilisában. Nagyon erős, teuton történeteket meséltek egymásnak akkoriban. Te félsz, és joggal, közel a vég. Utálsz veszíteni. Nektek nincsen semmiféle erkölcsi alapotok, se tehetség, se jó ügy, semmi. Te irigykedsz és kavarsz egyszerűen, Serial. És én mégse fölényeskedek. Mégis világosan fogalmazok, és nem névtelenkedve, sunyin moralizálva.

      Kedvelés

  4. Ha ilyen hevesen olvasgattok itt (köszönet, jól jön!), akkor biztos, hogy meg fogjátok szokni az itteni világot, stílust; azt, hogy mocskot nem engedek be, hogy itt nem mindenki harsány, és buta üresjárat nincs, hogy nem a számokra megyek, hogy itt válaszolok a máshol írtakra, és tudom, hogy idetalál az illető stb. Még meg is fogjátok szeretni! Nektek a pöcegödör is otthonos lett végül, akkor ez a szellőtől fényes fennsík…?

    Kedvelés

  5. “Ez a max. rajongótábor, ahogy nézem. Tudom, hogy fájdalmas lehet, mert az egész eddigi élet-hazugság omlik most a petícionistára, de itt lenne az ideje egy – külső segítséggel – történő önvizsgálatnak.”

    Te aztán biztos jóindulatú tanácsot adsz. te, aki rettegsz, hogy jön a felelősségrevonás, bebukott a többéves kis játékotok.
    Ettől hányok a legjobban: az álságos jóindulattól, ami valójában alázás. És már tudom: nemtelen, szar életű, fostestű emberek vannak mögötte.
    Ez a számolgatás a tipikus médiamanipulált, X faktoron meg közönségszavazáson agylágyult birkák szokása. Nekem – egy minimális láhatóság fölött – nem számít az elérés, mert amit én csinálok, az nem mennyiségi, hanem minőségi téma. Összekeversz Gumiszobával: én nemhogy a lájkokat nem csikartam, hamisítottam soha, de nem is SEO-ztam. Az olvasóimat nem kezelem hadrendbe állítható seregnek, eszköznek. Aki megtalálja a petíciót, vállalja a nevét és aláírja, az oké, aki nem, nem.

    Kedvelés

    • “Ez a számolgatás a tipikus médiamanipulált, X faktoron meg közönségszavazáson agylágyult birkák szokása” – nos, igen, nos-nos, és egészen vicces volt most olvasni ott egy-két kommentet, miszerint “fájdalmas” nekik itt olvasni, nem is erőltették. :DDD
      Sajnos az ertéelhíradóból nem lehet értően olvasni tanulni.

      Kedvelés

    • Az is különösen szórakoztató, hogy a gumifanok szerint itt te őrjöngsz, agresszív vagy. Hátttöööö…
      Persze, bizonyára fájdalmas lehet szembesülni saját szarjaikkal, és könnyebb harmadikos módjára rád mutogatni. Te vagy az oka minden rossznak…
      Hiszen ott Akkkkora színvonal van és higgadtság és kifinomult érvek, hogy össze sem lehet hasonlítani az ittenivel.
      xD

      Kedvelés

  6. Pamacska, a migránsmacska ugye parabolikus ívben szarja le, mit csinálok, meg sem rezzen, őt ez nem érdekli, nem lehet neki ártani. Én egy senki vagyok. Hanyatló fastfood blogom van!
    Hány embert hajszoltál, gyaláztál falkában az évek alatt, miféle módszerekkel, te, aki állítólag értelmiségi vagy, és szakmai sikereid vannak? Most vége van ennek, elért a sorsod. Nézel nagyon?
    Az én blogom nagyrészt nem a facebookon van, nem is nagyon kedvelem az ottani hiúságvásárt és elérésmanipulálást. Törzsolvasóim vannak, ebben tíz-tizenkét évem van, már kismamafórumon is felfigyeltek rám az olvasni tudó emberek. Nem a facebookról kattintanak, sokan nem is facebookoznak, hanem a 1. feliratkoztak (e-mail, reader), nekik édesmindegy, mi van a facebookon, 2. a kereső dobja ki nekik a blogot, elöl van, ezt még Kozmáék sem tudták tönkretenni, pedig keservesen igyekeztek, 3. beírják a blog nevét, hírét hallották a blognak, olvasták a könyvet, mert mondta a barátnő, a lelkész, a tanár, hogy ez szuper, és kikeresik.
    Ez évek óta így van. Hoyg tudnál ebe belenyúlni, Amúgy mindegy, már olvasták, ki vagy, tudják.
    Nekem nem számít a mennyiség, nekem a szövegeim minősége és a képviselt ügyek minősége számít.
    De te egy római jellem vagy, annyi bizonyos!

    Kedvelés

  7. Többen nem értitek, miről van szó, pedig világosan fogalmaztam a petícióban.
    NEM Gumiszoba volt a zaklató (ő most csatlakozott hozzájuk mohón), és főleg nem ellenem ment az a hajsza, amiért lelepleztem (megneveztem) a kavarókat. Több más nő az áldozat, akiket kitiltattak onnan, de IRL is utánuk nyúltak, és kiskirálykodnak azóta is zavartalanul egy közös, moderált fórumon.
    Troll nem csak az, aki ellehetetleníti a beszélgetést a posztjaim alatt akadékoskodással, az öncélú ellenkezésével és feltűnésvágyával – vagy épp a saját sztorija erőltetésével, díváskodással, sőt, a rajongással. Nekem inkább zaklatóim vannak, meg olyanok, akik szorgosan megfigyelnek és valahol máshol tudatosan verik a habot körém és más nők köré, bosszúból, amiért ezek a nők:
    intelligensebbek
    nyíltabbak, hitelesek, feministák
    nőként tudják az értéküket, nem magyarázkodnak emiatt
    nem tudják őket megfélemlíteni, elhallgattatni.
    Addig csinálják az undorító, szöveges és informatikai hajszát, amíg a neten ki nem nyírják a célpontjaikat.
    Ők maguk dagadt, net előtt recskázó incelek, mint Aurelius, aki e tény miatt gyűlöl; bukott, menekült rendőr, Brewial Whore, aki a netes gyalázkodásban éli ki a sérelmeit, vagy olyan, rettenetes ízlésű, kényszeres, agresszív pöffeszkedő, mint Abszolút Igazság, vagy magányos, hajdani dicsőségét sirató, testileg-lelkileg megnyomorodott, végtelenül agresszív “szakemberek”, mint amilyen pamacska a migránsmacska vagy vevegyő, aki egy sima helyesírási bakiját (okoskodását az én vélt bakimon) vicsorogva tagadja. Ha olvasod Magdalénát, egy villanásra elhiszed, hogy fordítónak lenni mekkora királyság.
    Nekem hatalmas megkönnyebbülés volt a láncdohányos, béna hajú, kopasz stb. képeikre ránézni, hát ilyenek vagytok? Jaaaaj.
    Súlyosan jogsértő akcióik vannak: személyiséglopás, ál-e-mailek, sztorihabosítás, innen oda, onnan ide átvitt személyes részletek tényként tálalása, csoportos erőszak, trágárkodás, dehumanizáló stílus. Aki ezeket megnézi, elolvassa a példákat, és utána engem kezd elemezni, hogy “jó, de te meg…/te is/minek foglalkozol vele/túl magabiztos vagy/ne vedd fel” és a többi, amit évek óta hallgatok, annak szerintem erkölcsi lobotómiája volt, és az, legyen szíves, ne nézegessen itt, ne akarjon velem semmilyen kontaktust, ne játssza el a támogatót, érdeklődőt.
    Annyi történt, hogy néhányukról megtudtam, mert volt türelmem utánajárni (és egy szerencsés véletlen is közrejátszott), hogy kik ők a való életben.
    Minden troll és netes szemétkedő Óz. Nagyon magabiztos, ha engem kell rajtakapni, fikázni, de ha ránézel, megszólal, meglátod a nagy büszkeségét, a házat, amit tervezett, a nyaralóját, akkor röhögni kezdesz. Sosem felejtem el a Nőkért főtrollját (köszönet Dalmának a sztoriért!), aki egy görnyedt, pattanásos, vézna férfi volt, és élőben egy hetedikes kémiakönyv mögé bújt a sarokban a sunyiban meglátogatott feminista rendezvényen. Rossz ízlésű terekben, elhanyagolt testekben, sivár magányban, netfüggőként élnek, borzalmas kis szorgoskodásaik vannak, ízléstelen építményeiket tákolgatják, gyakran az a traumájuk, hogy nem fogant gyerekük, dohányoznak, semmi életcéljuk nincs, agresszív kis pótcselekvéseik vannak.
    Sokan sugalmazták, hogy nekem hogyan kéne reagálnom ezekre az emberekre, vagy korholtak érte a hátam mögött, hogy visszaszóltam nekik, amivel valójában azt üzenik, hogy nekem a szemétkedéseket szó nélkül el kéne viselnem, és ez természetes, ez jofos, ilyen az élet. Nem, az élet nem ilyen, ne legyen ilyen. Ne legyél szemlélő! A “rá se ránts” üzenete az, hogy másvalakit célponttá tenni, űzni homályos motivációból rendben van, a netes erőszak normális, a “sztársággal” jár, rendben van, ne legyen következménye.
    Nos, én nem viselem el. Megírom, mert fontos, és hogy tükröt tartsak, deklaráljam, hogy normálisan, bátran, relevánsan is lehet a netes felületeken írni. Az élesség belefér, nyíltan, magadat vállalva, az egyes helyek szabályait betartva. Az űzés, hazudozás, sunnyogás, nickhamisítás, más nevével visszaélés nem.

    Kedvelés

  8. Szia.
    Nem lesz szimpi, amit írok, de rohadtul ráérő netes gyűlöletkeltőnek lenni gáz, ezer fontosabb dolog van az életben.
    Viszont netes gyűlöletkeltőknek utánamenni, lenyomozni őket, minden megnyilvánulásokat rendszerezni is gáz, ezer fontosabb dolgod van az életben.
    Legyints.

    Kedvelés

    • Netes gyülöletkeltök kergettek már öngyilkosságba embereket…. gyerekeket is. A netes zaklatás, bántás, bosszúhadjárat = zaklatás, bántás, bosszúhadjárat. A puszta tény, hogy ‘csak’ virtuâlis térben zajlik, nem teszi ártalmatlanná. Aki legyint rá, az az eröszak egy formájára legyint.

      Kedvelik 1 személy

    • Ujuj.

      Én nem szeretnék ártatlan célpontja lenni agresszív embereknek online sem, és azt sem szeretném, hogy valamelyik hozzátartozóm, gyerekem (aki sokkal nehezebben tudja magát megvédeni) áldozattá váljon.
      Ezek az emberek köztünk élnek, tönkretesznek másokat, elérhetnek hozzám is.

      Örülök, hogy szó van erről.
      Ne legyen ez a normális!

      Kedvelés

    • Azt hiszem, neked könnyű.
      Nem te viseled a kockázatot, te csak leszeded magadnak innen, ami tetszik. Ha akarod, nem fizetsz egy fillért sem, ha akarod, jössz, ha nem akarsz, nem jössz, vagy mégis jössz. Semmi kötelességed nincs. Nem téged próbálnak kicsinálni.
      Az nagyon nem korrekt, hogy az olvasót én szórakoztassam, neki legyen minden értelmezhető, kellemes, informatív, jókedvű, de a szart, amit a munkám, értékrendem miatt zúdítanak rám (és csak rám) aljasul olyanok, akik egy nap téged is megtalálhatnak, azt mind egyedül cipeljem. Mert ez van a “szard le” meg a leiratkozások mögött. Hogy az elkényeztetett olvasó ezt nem akarja látni, ezt nem kéri. Ez mind az enyém, nekem jut. Miközben a KÖZÖS ügyeinket, a blogot, az értékrendünket akarják sárba tiporni.
      Hogy lehet, hogy nem érted?
      Ha szükségem van tanácsra, majd kérek. De az olyan valaki lesz, aki 1. ismer, 2. ő maga egyenes, feddhetetlen, bátor, 2. itt volt már 2013-ban is, látta az egész folyamatot, 4. hisz abban, hogy nagylány vagyok, el tudom dönteni, mi a helyes.
      És én így döntöttem.
      Vegytiszta mansplaining, amit csinálsz most. Paternalizmus. Gyűlölöm.

      Kedvelés

      • Így igaz. Én a blog kellemes, jókedvű, érdekes részéért járok ide olvasni. Remélem nem neheztelsz miatta.
        “Vegytiszta mansplaining, amit csinálsz most. Paternalizmus.”
        A nemem és a nemed nem jelent meg a véleményemben.

        Kedvelés

      • Nem neheztelek. De nem volt okés a kommented. És ha ebben nem vagy szolidáris, akkor tedd meg, hogy erre a posztra nem kommentelsz. Nem kértem semmit tőled, nincs elvárás, nem kell mindig okosnak lenni. Nem nem szimpatikus volt, hanem gáz.

        Kedvelés

    • És ami meg kurvára nem korrekt: hogy én névvel vagyok fönt, ők meg névtelenül meg merik ezt csinálni. Névvel nem merik, mert aki tekintélyes szakfordítóként vagy építészként ilyennel tölti az idejét, passzióból alázgat évek óta embereket, az ellehetetlenül. Mert ez az ő kis mocskos titka. Ezért tettem ki őket névvel, és ezt semmi sem tiltja. Az időmet is be tudom osztani, kösz.

      Kedvelés

      • És itt teszem hozzá: én nem félek, de nem az a lényeg, ki bírja tovább, ki az erősebb, ki nyer. Én például nem süllyedek az ő szintjükre, nem vetek be nemtelen eszközöket, ezért lehet, hogy ők nyernek. Az a lényeg, hogy kinek van erkölcsi hitele, ki miket írt, vállalta-e magát vagy csak a nick védelmében erőszakoskodott; mi hajtotta, hogyan él. Annyit mondok, undorító, amiket műveltek a fórumon. Félévente rárepültek ingeréhesen egy-egy új áldozatra, és ami a csövön kifér, minden szabad volt, kórusban. Most, pár hónapja vagyok csak én a soron fő témaként, bár korábban is hihetetlen agresszíven kóstolgattak.

        Aki erről nem tud, vagy nem érdekli, nekem mindegy, de lesz szíves nem kioktatni engem. Semmivel nem igazolható, amit tettek. Ráadásul ők nem reagáltak, senki nem bántotta őket. Ők unalomból fórumozgatnak és megmámorosodva a vérszagtól, vagy nőgyűlöletből vagy irigységből nyírnak ki embereket. Semmit, ami tartalmas, építő, értékes, soha nem hoztak létre, a netet kizárólag a mocsokra, frusztrációk erőszakos kiélésére, hazudozásra használják. Ide most beleértem Gumiszobát is, bár eredetileg az indexesekről írtam.
        Abból, ahogy most egyesülnek, bosszút forralnak, pletyóznak, híreket szállítanak, pamacska a facebookom kicsinálásáról és a tönkretételemről fantáziál, arra következtetek, hogy van mitől félniük, és ez nem kicsit szórakoztat, mert akkora szája volt, és annyira pofára fog esni.

        Kedvelés

    • Szerintem nem haszontalan, amit Éva csinál, mert én pl ritkán futok bele ilyenbe, hiszen nincs blogom, csak egy-két csoportban vagyok benne, az is inkább tematikus. Máris profitáltam abból, hogy itt olvasok évek óta, mert már a felütésnél detektálom a trollokat, mindig kilóg a trolláb, és ilyen embereket többen kitiltattunk az adminnal, nem is egyszer. Elképesztő mocskolódásra képesek, még arcot vállalva is, mert jól odamondani, mást megsérteni azért, mert nem tart téged jópofának szerintük rendben van. Sokakat kell figyelmeztetni még most is, ennyi év közösségi médiahasználat után is, hogy nem, nincs rendben bizonyos embereket nyalogatni, másokat meg lealázni. Elképesztő a naivitás, a felsőbbrendűség és a hamis önbecsülés, amivel a legyintésre buzdítanak. Másokat. Mert ha téged érne ilyen, te is tennél, nem mennél el mellette, csak másnak egyszerű leszarom-tablettát ajánlani. Te se szarod le.

      Kedvelés

  9. Nem konkrétan a poszthoz szeretnék hozzáfűzni, hanem a “ralegyinteshez”. En úgy voltam vele sokáig, jogy ugyan mit érdekel engem pletyka és ragalom…akik fontosak nekem, úgyis ismernek, őket nem lehet megvezetni :). Hát de. Bárkiben el lehet ültetni a kétely és bizalmatlanság magját. Az ismeretlenek meg sajnos általában szó szerint elhiszik, amit hallanak… és egy idő múlva úgy is állnak hozzád. (Nagy döbbenet volt nekem pár éve, hogy mennyien elhitték, hogy én “eheztetem a gyerekem, nem adok neki vacsorát, azért olyan sovány”.) Ma már próbálom ott és akkor rögtön visszadobni a labdát…nem sikerül mindig, sőt…es sokszor biztos magyarazkodasnak tűnik, de azt vettem észre, hogy akkor legalább pár ember elgondolkodtatok és nekem így már megéri a “fáradságot””. Egyetlen esetben jó a rahagyas, amikor nem rossz szándék és érdek vezérli a pletykalkodot, hanem “csak” unatkozik és beprobalkozik nálad, vajon mit reagalsz…az ilyen viszont magától odébb száll, amint talál egy érdekesebb virágot :).
    Sajnos nincs különbség, hogy szóban vagy neten ragalmaznak, ha a valós neveddel teszik ezt. Vagyis azért van egy kicsi: hatékonyabb, több embert elér, visszakeresheto és örökre lementheto.

    Kedvelés

  10. Többen kérdezték tőlem, hogy hogy lehet, hogy ennyire utálnak engem ezek az emberek, akik mocskolnak:
    összességében azért, mert amíg engem taglalnak, én vagyok megtehető szimbolikus bűnösnek, én vagyok a kielemzendő, addig nem róluk, a saját fejlődésükről, képeségeikről, bűneikről van szó.
    Engem könnyű, mert vannak extravagáns, lázadó, csak árnyaltsággal felfogható dolgaim, vannak olyanok, amiket ők kognitív módon nem értenek, és teljesen más életet élek, mint a lakáshitel-anyu sütije-elhízás-macskatartás-szar házasság-pia-cigi-butanet börtönében rekedt csicskák.
    Ezen belül a trollok azért, mert trollok, és rászoktak: ez az ingerforrás nekik, imádják, gerjesztik a témát. Hatalmat élnek meg. Ezt a mechanizmus már elég sokan leírták (szakirodalom).
    Gumiszoba azért, mert rossz a lelkiismerete, saját tartalmat nem tud felmutatni, nagyon nyomorú az élete, pasizásai, emberi kapcsolatai és tragikus az anyasága, illetve nézte annak idején a Dallast, onnan veszi a “na most kicsinállak” kavarás eszközeit.
    Itt is, újra: nem kommentelek sem álprofilon, sem sehogy nála, sem máshol. Nem jelentettem föl, nem kapcsolatos a verselemzés vele semmilyen módon. Nem foglalkozom vele. Ha bajom van vele, vagy különösen gusztustalanul hazudik a múltról, célozgat még mindig nyílt szövegekben, akkor neki írok.
    Külön kérdés, hogy az a férfi, aki 2014 nyarán az élete szerelmének nevezett és a vágytól sírva ült a házunk előtt, kézen fogva mászkált velem és tömeg előtt csókolgatott, velem akart ideköltözve élni, most miért a halálommal kapcsolatban írogat úgy, hogy békében koptunk ki, nem találkozgattunk azóta, nem vesztünk össze, nem csimpaszkodtam bele, nem akartam bosszút, csak a korrektséget vártam el. Tehát a szerelmem pedig azért, mert hazudott (nem nekem, hanem a visszatérésekor otthon, hogy mi már májusban szakítottunk és nem is gondolta ő ezt komolyan, csak én akartam közös életet stb.), tehát próbálta rámkenni a felelősséget, mint minden gyenge, aljas férfi. Hazudott, maszatolt, meggondolatlan volt, csak a jót kérte belőlem, most pedig fél, mert ez mind kiderül, magukra ismernek a szereplők. Mert annyira azért nem sikerült a mégis-veled-drágám életújrakezdés, hogy a kedves család megbízzon benne és/vagy kavarós jóakarók ne itt kukkoljanak azóta mohón és szállítsák a híreket. Magával meg végképp nem képes szembenézni, hogy érett ember létére hogy fordulhatott transzcendens rajongásból ekkora pitiáner gyűlöletbe.
    De mindenki hangoztatja, hogy ő persze nem olvas itt, nem érdekli…
    Biztos vagyok benne, hogy a nevemmel visszaéltek, és vannak jó szándékú emberek, akik emiatt neheztelnek: elképzelhető, hogy vélt ellenségeimnek is írtak névtelenek a nevemben (személyiséglopás), vagy akár közömbös embereknek is. És a feleségnek is, akinek én SOHA, SEMMIT, egy, mert nagyon sajnáltam, kettő, mert ez nem szint.

    Kedvelés

    • Most nagyon megrázott ez, hogy olyat írt, hogy a halálodat kívánta. Miattad is, mert nekem fontos vagy, de miatta is. Miért esik még mélyebbre, aki már majdnem, miért nem landol a puha fűben mindenki? Mert ilyenkor elképzelem, mi lett volna, ha én sem ugrom végül. Mert lehet, akkor egy idő múlva ugrottam volna igazából, fizikailag. Úgy élem meg, hogy azt nem lehetett tovább bírni, és borzalmas nekem belegondolni, hogy van, aki egy ilyen helyzetben visszatáncol és mégis csinálja tovább. Hogy az milyen lehet. Már a gondolat is elviselhetetlen. A mai napig vannak olyan rémálmaim, hogy vissza kell mennem. Soha nem tudok igazából kiabálni, amikor álmodok, de egyszer egy ilyen álomban sikerült. Fel is ébredtem rá, napokig kísértett.
      A másik, hogy én is láttam azt az állítólagos feljelentő levelet, mert valaki persze kitette az indexre. Ha valaki olvasott itt egy negyed bejegyzést, és kijárt négy osztályt az általános iskolából, nem hiheti el, hogy azt tényleg te írtad. Csak, ha el is akarja hinni. Ennyi.

      Kedvelés

  11. Nem valódi érv az, amit gyakran mondotok, hogy a trollnak vajon hogy van erre ideje, miért nincs élete. Mert nem mindenkinek van társasága, pezsgő élete, ügye, kedvtelése, ettől ő még nem rossz ember. Ha valakinek van épp ideje (nyaral, nem tud aludni, eltört a lába, magányos), és valamiért nincs élete, akkor sem csinálunk ilyet, ilyen hangnemben, ilyen módon soha, senkivel. Erre nincs mentség.
    Ja és nyüzsgők is csinálják, nekik extra dózis nyüzsgés kell, mindenhol, ártó jellegű is.
    Természetesen erősen, mélyen vetem meg az ilyen embereket, lenézem őket, mit hittetek? Hogy ne nézném le?
    A legjobban közülük azokat vetem meg, akik játsszák az árnyaltat, értőt, mindentudót, hullatnak egy-két álságos elismerést az írni tudásomról, a “régi posztokról”, jelzik, hogy ők eleinte kedveltek és próbáltak megérteni, de sajnos…, tehát ők jaj, de nagyon mérlegelnek, és persze jól ismernek (???, nem ismernek), de azért odaállnak, belemennek nyakig a fórumos szarfolyamba, nem érzik, hogy ez nagyon nincs rendben, hogy utálni engem ugyan lehet, de ez a hajsza borzalmas. Mások mocskát ők habosítják, maguk előtt tiszták maradnak, de ugyanolyan pletykásak és nagyokos létükre alapvetően félreértik a blog szerepét, vállalását.
    Ezen a blogon soha nem az én személyem volt a lényeg, hanem a szövegeim minősége. Rettentő gyerekes és inkorrekt engem taglalni, magánéletemben, vélt dolgaimban, emberi kapcsolataimban turkálni, és átlátszó is. Azt mutatja, hogy érved nincs, nem gondolkozol, meg vagy sértve, mert az igazságkimondásom számodra kényelmetlen, vagy nem fogod fel.
    Nekem az elveim és az írás a fontos; az emberek, konkrét szereplők, az olvasókkal való interakció másodlagos, a számok meg harmadlagosak, és a bevétel is.
    Ha tetszenek a szövegek, akkor örülök, ha nem, akkor hagyjál békén, és ne elemezd a kutyatápot meg a zoknimat. Aki ezt teszi, szánalmas, mert buta és rosszindulatú.
    Minden ottani elemző eljátssza, hogy ő “kiismert”, pedig csak a netről “dolgoznak”: a blogszövegekből vagy a félreértett, bután interpretált képeimből, kommentjeimből vagy a kavarásokból, pletykákból próbál összerakni, egyik sem ismer személyesen (van egy visszatérő, leleplező tévedésük, egy momentum, amit nem tudnak, innen tudom).
    És az is biztos, hogy ők akartak hozzám kapcsolódni, ők kíváncsiskodtak körülöttem, nekem ők nem barátaim, nem vágytam a társaságukra, nem is tudok róluk, nem érdekelnek (sokan emiatt is meg vannak sértődve). És akkor én el akarom őket hallgattatni. Én csak a kölcsönös viszonyokban hiszek, csak azokban érvényesek ezek a szabályok.
    Csúf játszma ez a “sötétből, kussban megfigyellek, aztán jól kielemezlek úgy, hogy te nem is tudod, én ki vagyok”. De nem nekem rossz tőle.
    Én nem fogok tönkremenni, sem elhallgatni, sem változtatni a blogon, sem megtagadni az értékrendemet. Nem leszek depressziós, öngyilkos, semmi ilyesmi, még szomorú se, mert én régóta kiröhögöm ezeket az embereket, ahogy ennyire tepernek. A cipőtalpam recéjéig nem érnek. De nem is ettől, ezért állítandó le mindenfajta visszaélés, zaklatás, aljaskodás, hogy az áldozata mennyire kivan, hanem ELVI alapon, általában.

    Kedvelés

  12. Két megnyilvánulásra reagálok:
    az egyik ez, Kovács Csilla Teeztnemtudhatodhajnalkám írta, aki ugye igencsak tejben-vajban volt fürösztve a blogom által, ezért is érthetetlen egyrészt az Egy dög-vád, amit ő talált ki és hergelt, itt leskelődve, másrészt a naccságázás:
    “Én aztán nem vagyok egy nagy jellem, de a petícióban említett nő max. annyival jobb a naccsnál, hogy nem zaklat másokat és nem hazudozik róluk, de ugyanúgy kéjeleg a mocskolódásban és szúr mélyre, hogy fájjon mint emez. Amíg vicces, addig aszondom, okés, de az én határomat már átlépte. Van benne gyakorlatom, nem tagadom le, miket csináltam a szilu-féle műsorban (hozzátenném, hogy abban a naccs is nyakig sáros, bár halálig tagadja).”

    Nem igaz, hogy Pamacska nem zaklat másokat, több tucat netezőt csinált ki. Különféléket, van köztük gázos nehézfiú meg szélsőjobbos, de sima nettárs is. (Olyasmi ez, mint most Gumiszoba akciója, “akkor most én is”, aki igazolva látja a legaljasabb eszközöket, a nyilvános csámcsogást, vádaskodást, névtelenek pletykáit, csak hogy “igazság legyen”. Szerintem ez gáz. Ez bosszú, és azért akar bosszút állni, mert én neki és nyilvánosan, egyenesen, nem pletykálva, saját néven kimondtam az igazat. Ami elviselhetetlen.)
    Pont ezért írta Pamacskáról a wikis szerkesztő is, amit idéztem. Van egy szint, ami tilos erkölcsileg. Ne áltasd magad te se, olvass utána. Gondosan titkolja persze, tünteti el a mocskolódás és lejáratás nyomait.
    Ami Kozmáékat illeti: mindent te találtál ki, te szerveztél és szítottál, ami a petíciós lavinakommentelést illeti 2014 januárjától egészen késő nyárig. Te a háttérből, embereket beszervezve, velük háttérlevelezve és idétlenkedve, Lelkes Villő előre tolakodva, figyelemkoldusként csinálta, ő is hősnő, ő is mekkora áldozat, pedig őt a kutya nem bántotta.
    És én vittem el a balhét helyettetek, természetesen, amikor fizetni kellett, mert az én nevem és blogom volt a zászlón. Ez a ti aljaságotok, és én soha nem fogom ezt megbocsátani nektek, sem azt, amit aktívan tettetek, sem a mulasztásokat, elkenést, tagadást, utólagos ordibálást.
    Hiszen amennyire ostoba vagy, komolyan hitted, hogy a kavarós kommentelés, röhögcsélés, gúnyblogolás nem a te szórakoztatásodra és népszerűsködésedre, csajos bulidra szolgál (pedig de), hanem te értem csinálod, értem vagy jelen napi 15 órában, akit oly pincsiként imádtál.
    Én a petíciót indítottam, nyíltan, és szemükbe mondtam Kozmáéknak a bajomat, amikor ideje volt – de a teljes, sok hónapos zagyvakommentelést, aztán a zaklató jelélegű gyalázást, majd az őrületet te eszkaláltad.
    Én, mint arra jól emlékszel, ebben az időszakban, tavasszal és nyáron is minden nap a szerelmemmel a fűben, kávézókban voltam eksztázisban, és ha kicsi időm maradt, a gyerekek életét igazgattam és posztokat írtam, és ezt te nagyon jól tudod. És a nagyokos Naja Molnár Erika és PBoróka és LoraxNagyÁgnesCantaloupe mégis engem vont kérdőre erkölcsileg… mert álnéven könnyű ám neked! Rám tolni. Hogy én szerveztem, én akartam, én vezényeltem. Pedig nagyrészt tudomásom se volt róla, mert követhetetlenül, ezresével kommenteltetek.
    És hányszor szóltam rád tavasszal: ne, ezt már ne, ne így… és te sértetten írtad, hogy te nagylány vagy, tudod, mit csinálsz, vállalod a felelősséget. Mert ez neked kellett: te élvezted a sok hónapos játékot, illegetted magad egy kis szeretetért jellemtelenül ilyenek előtt, mint Minden Áron. Majd az első lehető pillanatban, amikor jogi reakciók felmerültek, rémülten töröltél és hátráltál ki, sőt, bocsánatot kértél tőlük (!), haverkodtál is, és eltűntél, majd nem sokkal később, mivel “csalódtál” bennem, mert 2014 kora nyarán már nem engedtem tovább, hogy játszótérnek használd a blogom, itt barinőzz egész nap, miközben a hátam mögött pletykálsz, és hogy alkirályként szervezkedj a blogon, amihez tartalmilag te semmit soha hozzá nem tettél, téged nem is érdekeltek a szövegek, amikben nekem komoly melóm és tehetségem volt, mert neked csak az üres, nyomorú szeméttelepi életedbe kellett egy kis izgalom, közösség, pezsgés, szóval nem sokkal később már engem mocskoltál az új “királynővel” és jellemes szolgálóival. Mert nulla vagy erkölcsileg.

    Kedvelés

  13. És a másik. Ezt az olvasóimnak írom, nem a jellemtelen kukkolóknak.
    Én ebből az életemből (a hársfa alatti biciklizésből, a színházból, a barátságaimból, a jó kajákból, a cseperedő, tehetséges gyerekeim mellől, az utazásokból, az egész életem szabadságából, abból, hogy tudom, mit akarok, és nem hagyom magam befolyásolni, eltéríteni, erős vagyok, nem félek, és most már jól is keresek) valójában el sem tudom képzelni, milyen nyomorú lehet annak, aki beszorítva él. Tamásnak, a szerelmemnek is: aki ebből az erőből, derűből, intellektuális, szenvedélyes, heves szexű, vágyalapú, maszk nélküli létből bukott vissza a mélyföldi, szerepjátszó, hazug, üres, zsarolós semmibe, a muszájba.
    Ami Gumiszobát illeti, ő nekem nem volt sem barátnőm, sem riválisom soha. Ő egy bogáncsszerű valaki volt, aki tucatjával írt nekem a google cseten, mindenfélét kezdeményezett: ezt írná, azt csinálná a blogomon (a maga dicsőségére, természetesen), jön hozzám (!), menjek hozzá (nem mentem). Elég fura volt fénykorában is, amikor még “csinosnak” mondta magát, az állandó panaszkodása és irigységrohamai miatt. Tudtam: ha másról így beszél, akit valaha szeretett, egy nap rólam is így fog.
    Nem riválisom, mert soha nem foglalkozott semmivel, amivel én: (megértett és nem hergelődős) feminizmus, kultúra, színház, érvelés, sport, közösség, ketogén. Semmi közös témánk nincs, ő a bulvárt meg a tévés tartalmakat kommentálja dühösen, folyamatosan panaszkodik és vádaskodik, se élni, se írni nem tud, néha a saját élete felgiccselt, műmeghatott kis eseményeiről ír. Semmi horizont, tartalom, elv, erkölcsi tartás, bátorság, távlat, erő, eredetiség, munka.
    A depresszió, az anyagi és szellemi nyomor és a semmiélet nagyon durva ám. Ha én ötven évesen vendégmunkásként élnék, nulla szakképzettségű melóm lenne, ha huszonévesek csicskáztatnának, ha olyan tervek, ambíciók, hírverés, hangoskodás, mozgalomkihasználás után annyira nem sikerült volna semmi, de semmi, beleértve az emberi kapcsolataimat, anyaságot is, és se díj, se népszerűség, se belső elégedettség, akkor én is depressziós lennék, és akár negatívan látnék és írnék át mindent, még ezzel az intellektussal is. Persze hogy gyűlik, kavar, pletykál, mocskol, mínusz 270-ig lemegy, neki még neveltetése sincs, az a típus, aki ha nem tudja elénekelni tisztán a Szózatot, akkor hőzöngeni kezd, hogy minek kell.
    Ez logikus. Ez van. Nekem ártani nem tud.

    Kedvelés

    • Kedves ismeretlen,
      ti próbáltok engem a buta, erőszakos dichotómiátokba belekényszeríteni. Én nem támogatok senkit, nem állok egyik táborban sem, semmi közöm a ti vitáitokhoz és táborotokhoz. Meglehet, felhasználnak. Szóltam érte többször, ne én legyek a pajzs meg a balek, ne engem tegyenek ki újabb agressziónak.
      Semmit soha nem írtam származásról, zsidóságról, nem ez a téma. Amikor ez a téma, akkor szintén nem tudok a “vagy velük, vagy ellenük” leegyszerűsítésben gondolkodni, mert ez szellemi igénytelenség.
      Azt viszont gondolom, hogy Seleanu Magdaléna tevékenysége, agressziója, elborult dolgai, rosszul élt élete, stílusa, még a politikainak hitt akciói is súlyos csapás a zsidók megítélésére, és ezt rossz látni.
      Én kiálltam magamért, a nyugodt, fenyegetettség nélküli intellektuális önkifejezés jogáért, az erőszak ellen, a netes, aljas, névtelen, felelősséget nem vállaló, irigységben fogant zaklatás, mások utáni nyomozgatás, leskelődés és kopppintás, illetve a magát feministának és nők hangjának definiáló Murinai Angéla Gumiszoba förmedvényei ellen.

      Kedvelés

  14. A férfi, aki élete szerelmének nevezett, velem akart új életet 22 év házasság után, aki több ügyemben is eljárt jogászként, pontosan kifigyelte 2014-ben és azóta, hogyan aljaskodnak ellenem. Volt ideje a neten keringeni, mert unatkozik és nincs szellemi partnere (ó, és én elhittem, hogy olvas regényt meg Rubicont, és filmeket néz és igényes!), és most ő is beszállt a gyűlölködő fórumon, persze nem vállalja magát. És nem merne a szemembe nézni soha (ez van amögött, hogy “letiltott, mert én zaklattam!”), és pukkadozik, azon, hogy írok, jelen vagyok még mindig a neten, élek, edzek, és nem bír nem ide kattintani és nézegetni. És azért, amit ő nem tehetett meg soha: hogy nem a szülei nyomják be állásba meg pénzzel, fél házzal, ellenben sokat keres, önmegvalósít, átéli a sikert, és nem haszonállat papucs, hanem arra költi, amire akarja, akár drága cuccokra, akár elszórja. Azzal a nagyvonalúsággal, amellyel én hívtam meg mindenre, hogy kis családja meg ne érezze.
    Ezt nem bírja.
    És az is igaz, hogy Villő, akitől akkor, 2014-5-ben iszonyodott, a kavarástól, a kinézetétől, a mohó, magamutogató, beteg, dicsekvő, középszerű felszínességétől, most az érdekalapú szövetségese ellenem. De azt kerüli, hogy lájkolja, kínos neki, ahogy Villő a nevét lobogtatja. A közös edzés vagy kamu, vagy valami foghegyről megtett gesztus, de névtelenül úgy küldi el nekem e-mailben, hogy Villő kivirult, gyönyörű, és T. szívesebben van vele, mint velem, ezeket persze Villő egyik hasadt személyiségrésze írja nekem nagy diadalmasan, de mint egy tizenkét éves.
    Ők ketten gyűlölnek a legvehemensebben, az ő életük szánalmas kudarcaira világít rá a legjobban, amit írok és élek. Ők a leggőgösebbek, a legsértettebbek az énképüket, elvesztegetett életüket illetően, és ők unják a párkapcsolatukat a legjobban; ők rajongtak is a legjobban értem, a blogért, a lazaságért, az intellektusért, keresték a kapcsolatot, közelséget, meséltek el magukról mindent, hízelegtek. Szexuálisan is, mind a ketten, mert Villő azzal is turnézott, hogy ő biszex.
    Van még egy névtelen, aki behazudja, hogy általános iskolába velem járt és hogy utáltak, anyja is utált, és eltűntek a radírjai, persze nem volt bizonyíték, de tudták, hogy én, mert irigy vagyok, jézusom. Ez kamu. Ő is komolyan beteg, élvezi a kavarós hatalmat, de ő nem közeli, blöfföl.
    Esztétikai C. kivételével mindenki a blogról lementett, kifigyelt, kontextusból kiragadott, eltorzított, szatirikus sztorikat ismételgeti mint nagy leleplezést (Bojár, művész úr, férjem halála, testem, öltözős sztori).
    A hatodik cé is elterjedt, a moliére-i emberi rútság bukása is… nem tudnak saját szavakat sem kitalálni.
    Angéla gyűlölete csakis lúzer felszínesség, második vonal ehhez képest, ismerjük és szánjuk az életét. A többi törzstag, abszolút igazság és seleanu pamacska meg az álprostituált pedig harmadvonal ezekhez képest. Nekik nem személyes ez, ők csak rászoktak a bárkinek a csoportos alázásának a mámorára és unatkoznak, de ők is eltorzultak, csak a bosszú nem a személyemnek szól, inkább erőfitogtatás, amiért közzétettem a nevüket és leszarom a dühöngésüket.
    És a többiek. Aki azon értetlenedik, hogy én a futásoknál lépést adok meg, pedig hogy gyaláztam a kütyüket, most meg nekem is van! Ez mulattat, a normatív és közepeske ítéleteik, hogy el se tudja képzelni, hogy én számolok, fejben. Pedig hányszor írtam erről, hogy miért. Meg szénhidrátevésre figyelmeztetnek. Satöbbi. Felszínes, erősködő okosságok, kioktatás, iszonyú frusztráltak, és hát összeálltak.
    Szépen egymásra találtak, semmi másról nem szól a topik hónapok óta, és az inda ezt tűri.
    Én pedig… élvezem, hogy milyen az életem, mi az, amihez nekik nincs hozzáférésük, még a harcaim is más színvonalúak. Valódiak.
    Pedig provokálnak keményen, mert kíváncsiak.

    Kedvelés

    • Az ebben a kommentben emlegetett férfitől, aki a nagy szerelmem volt, ma kaptam egy hosszabb és elég agresszív e-mailt.
      Ebből kiderül, hogy ő engem letiltott és nem olvassa a leveleimet, de erről a felháborodásomról és jelen szétbeszélésemről mégis tud valahonnan. Lelkes Villő, Kovács Csilla és Murinai Angéla évekig rendszeresen leselkedett, fényképezgetett itt és küldözgette neki az innen kifotózott dolgokat, uszította őt, ezt írja. Bosszúból és irigységből, teszem hozzá én.
      E négy ember egyike/többike/mindegyike az, akinekem a több tucat beteg, álneves, gyűlölködő e-mailt írta és az újabb lejáratás, gyűlölködés elsődleges felelőse.
      A férfi állítja, hogy nem ő Kombinétör, sem Esztétikai Cápatámadás nick az indexen, ahol e nickek gyaláznak a legbennfentesebben (például az aranyötvözet mécsestartóval vagy azzal, hogy én zabálok, és a gyerekeimnek nem adok, vagy hogy rücskös a seggem) – de ezek az információk tőle származnak, levelezgetett velük, mesélt rólam, jól tudva a zaklatásom, meghurcolásom régebbi történetét, és azt is, hogy ezek a nők aljasul és irigyen viszonyulnak hozzám és durván pletykásak, a dolgokat pedig azonnal kiírják a nyilvánosságba, illetve engem zaklatnak vele.
      Szerinte ez reakció és válasz volt, ennyi se lett volna, ha… nem tudom, az időrendből azt gondolom: ha én nem írom meg a kertvárosi apuka című protrét.
      Ide tartozik az otthonom, a ház, a kajálásom, pénzköltésem, gyerekeimmel való kapcsolatom mocskolása is (ami elég érdekes, miután hónapokig hédezrezett itt, soha nem volt semmi baja, nem szólt, elfogadott mindent, kajált, nem vásárolt be), továbbá a “szex” részletezése, hazugul, aljas és fiktív, nőgyűlölő, gyaklázkodó hozzáköltésekkel (gombás fertőzés, seggből szájba szex, ormótlan test, megjátszott orgazmus, szájszag /ami neki lett, amikor ketózott, és ezt ő írta nekem!/) szóval, Tamás, olyan nagyon ne érezd jellemnek magad, és aki korpa közé keveredik, azt, ugye…
      Mindezt… nem tudjuk, mit, talán a szétbeszélésemet én azért kaptam, írja, mert célozgattam rá és a feleségének fájdalmat akartam okozni szerinte. Ezt írja.
      Szerintem ő akart fájdalmat okozni a feleségének (ennek részleteit én viszont soha sehol nem írtam meg), de mindenki másnak is sikerült.
      Kéri továbbá, hogy távolítsam el a blogról az egyik fényképét és a vele kapcsolatos tartalmakat. Mivel engem kért meg, nem szépen, de egyenesen és világosan, e konkrétumokat teljesítem.
      Hatalmas és jellemző önteltség, illetve a butus, senkinek nem kellő nyálcsorgatók értelmezése, hogy azért reagálok a szemétkedésre, mert utána sírok, rá vagyok akadva. Rég máshol járok, és ez teljesen világos mindenkinek, aki ismer. Nem pálya ez az emberi sziont, életmód, psziché, de megdöbbenve meg vagyok, az igazságnak pedig az a természete, hogy ki kell mondani, nem üzenet, hanem tényvaló. És én siketek között is mondom, kihalt városban is, a világvége után, mert ez meg az én természetem.
      Eddig se néztem a dolgait, és nem szoktam, konkrétan egyszer néztem instagramot. Nem én vagyok az egyetlen, aki ismeri, aki megdöbben az ízlésén, döntésein, önreprezentációján és a Villővel való kínos összeszövetkezésen, kifele mutogatáson.
      Nem én döntöttem rosszul és csaptam be a másikat, nem is én csaltam meg a házastársamat. Nem én hazudtam és kavartam utána. Én hallgattam és kíméltem őt.
      És abban igaza van, hogy nem alkuszunk, alkudozunk, nagyon helyes. arról viszont itt is tájékoztatom, hogy nem lesz semmilyen nyomozás, feljelentés ellene, nem értem, ezt hogy képzeli.
      Nem írtam, hogy rendőr.

      Az igazság új bajnoka, a facebookos Nagy Ágoston pedig Nagy Ágnes (Loerax) és/vagy Lelkes Villő.

      Kedvelés

      • “Ahogy a leveleidet, úgy a blogodat sem olvasom, képzelj bármit. Angéla, Csilla, Villő néha meglepett egy-egy idézettel, képernyőmentéssel, aztán amikor már a feleségemet gyaláztad, azt nem merték átküldeni és kértem is őket, hogy semmit ne küldjenek rólad, tőled. Kérésemet tiszteletben tartják.”
        Villő: Kanpulykával barátok vagyunk, együtt edzünk.
        “Nem alkudozni akarok veled, de tudod mit? Állj le végre, takarítsd el a szemetet rólam és bizisten, többet az életben még csak meg sem említelek, se négyszemközt, se sehogy, soha, sehol, senkinek.” ugye értitek, mit jelent ez a mondat, a szaros fasz szopása meg a(z imádott) bálnatestem, azok után, hogy egyetlen, pótolhatatlan, one and only, nem tudsz olyat tenni, hogy ne szeresselek”, és hát süt belőle az általános elégedettség, továbbá a családi boldogság intenzitása is. Jogilag is igen korrekt, értjük, hogy de, ez alku. Vagyis, fenyegetés.
        “Állj le, hagyj engemet, pláne a családomat, na.”

        Tamás bosszúszivárogtatásából lettek az ilyen álneves levelek:
        “Tamás, ugye, kegyetlenül beszámolt a szánalompornódról, ahogy vezényeltél az ágyban, ahogy követelted a fájdalmat, hogy durván lenyomja a torkodon, hogy lepisáljon 😀 A pornóból kilesett agressziódról, pózokról, az erőltetett seggből szájba és társai, te szerencsétlen 😀 Megint elkúrtad, látod, amikor újból el akartál tiporni, egzisztenciálisan szétzúzni embereket, szépen ezek is kiderültek. Ügyes vagy. Nyolcvan leiratkozó, szélsebesen terjedő hírek a szexkatasztrófádról, büdös szádról, csóróságodról, görcseidről, tébolyult irigységedről… ez igen, ezt csinálja valaki utánad. Ehhehhe… csodás, ezt érdemled. Fáj, mi, a mások pénze? Fáj, hogy nem kell számolgatniuk? Látod, mire vesz rá az irigység? Szerettél volna embereket bemocskolni, hogy ne legyen jövedelmük…. Hát, nem sikerült, szerencsétlen beteg, gonosz nyomi. Te jöttél ki nagyon rosszul belőle. Maradék olvasóid közül többen bejelentkeztek, hitetlenkedve kérdezősködnek – és az is, akiről azért nem gondoltuk volna.
        Pont úgy jársz mindig, mint a mesék boszorkánya, embertelen aljasságokat tervezel, aztán jól rábaszol a végén 😀 😀 :D”

        Kedvelés

      • És nem csak azért áll így bosszút, mert tudok róla ezt-azt, amit ő szívesen letagadna, mert tudom, mi történt azon a nyáron, amit ő tagad, hanem mert elhitte a három kellemdús gráciának, hogy én azért írok, mert fájdalmat akarok okozni a “családjának”, ami érdekes, hiszen ő akart fájdalmat okozni, de főleg az itt a problem, és ennek megfejtése mondódott ki hazafelé az autópályán, hogy ő egy villanásra, két-három hónapra elhitte, hogy ő ez a liga emberileg, életmódban, intellektusban, aztán vissza kellett kullogni a viakolordús kertvárosba, ez szétfeszít egy személyiséget.
        Tamás, nem írhatod elő, mit gondoljak, miről írjak, miről mi legyen a véleményem, mit hogy interpretáljak, és nem zsarolhatsz ezzel. Nem tetszik? Akkor nem olvasod. Aljaskodni nem lehet.
        Soha nem gyaláztam a feleségged, nem szerepel a tudatomban, a nevét sem tudom. Amit tudok (elég rosszakat), tőled tudom.

        Kedvelés

    • És hát van még néhány mondandóm.

      Nem azért kerülsz engem meg nem olvasol (?), mert gyűlöletes vagy zaklató lennék, vagy nem volt igaz az egész, hanem pont azért, mert tudom az igazat rólad. És nem is azért, hogy nyugalma legyen az oly hőn szeretett családodnak, akinek persze most én védjem a nyugalmát, én kussoljak – beszarok! –,
      hanem mert égeti a szégyen az arcodat, kurva gáz, amit művelsz, amekkora károkat okoztál és amekkora hazugságban élsz.
      Az is, ahogy most mosakszol.

      Az “információk” (dühös, hazug, lejárató, visszaélő szemétkedések, itt külön gratulálnék a jogi diplomához és a sokat emlegetett érettséghez, korrektséghez) bárhogy is mentek ki, tőled eredtek, hazugok, szemetek, és te tudtad, hogy a három naiva mindegyike mennyire aljas, miért akar hergelni, mire fogja használni. Tudtad azt is, hogy irigyel és bosszút akar, és egyiknek se volt boldog a nőisége, anyasága, szexualitása, teste soha.
      És te képes vagy összeállni szövetségbe ezzel a komolyan vehetetlen, vetítős, tehetségtelen, személyiségzavaros, játszmázó, soha keményen nem edző hörcsöggel, erre, a bosszúra még ő is jó.
      Lehet keménykedni, hogy te jogász vagy meg mennyire értesz hozzá és mi a feltételed, hogy leállj és ne rágalmazz. De a továbbiakban is, bárkinek azt mondasz (bosszúból, őszintén, ahogy csak akarod), amit csak akarsz. Amihez pofád van. Nagyon ciki, hogy ebbe a játékba ezekkel az emberekkel belementél, főleg, mert tudtad, milyen visszaélések vannak, mire képesek, mennyire kavarnak, és mi ment ellenem.
      A tyúkólban csinálj rendet, ha magadnak jót akarsz, ne velem keménykedj. Ők (és ez nagyon jellemző) a művész úr nevét is lihegve kikeresték és kiírták, semmi se drága, ha engem kell kicsinálni.
      Engem nem lehet.
      Neked jogi diplomád van, nekem igazam. Íróilag, morálisan.
      Egy írónak nem mondhatod meg, mit írjon, kit nevezzen nagy szerelmének – én történetesen azt, aki annak mondta magát, sőt, életem szerelmének, és most mégis erre képes. Aki ragaszkodott hozzá, hogy egyetlen, one and only, pótolhatatlan, még akkor is, amikor már… jól tudod. Ezért szégyelld magad, de Isten előtt.

      Kedvelés

  15. Jelzek ezt-azt, hétfő van:
    nem engedek be mindent, mert senki ne hurcolja át ide a fórumos mocskot. Ez először is nem szint, másodszor is a valódi (nem aljas) olvasóknak nem érthető, rontja a blog színvonalát.
    Ne legyen drukkerhangulat, én nem akarok ismeretlen emberek haragjaiba, több éves történeteibe bevonódni, jelkép lenni, légyszi, ne használjatok erre. A blog a blogért legyen, a szövegért. Ne legyen idebújás, leselkedés, csapatba tömörülés (illetve megtiltani nem tudom, de tudd, mit gondolok azokról, akiket nem a szöveg/értékrend/egyedi önkifejezés érdekel). Én nem vagyok része az ő skálájuknak, nem állok sehol, én arra merőleges vagyok, sőt, nem is metszem, ők sík, én a térben vagyok, vagy nem tudom.
    Senki ne rejtőzködjön, ne írjon nekem álnéven, ne tegyen úgy, mintha nem pont ő lenne az, akit idéz, ne beszéljen magáról harmadik személyben stb. – ez pont ugyanannak a problémának a része. Vállaljátok magatokat (a nicket, mondjuk, privátban az igazi nevet is), és ez itt ne legyen játszótér, csatatér. Nem lehet elemi szinten sem megbízni abban, aki privát is hamis néven ír.
    Undorító a fórummocsok, igen, tudjuk. Borzalmas, nem állnak le fél éve… de az én életem minőségét, a valódi olvasókat, az ihletet, a szövegeket, az edzéseimet, a hétvégém mámorát nem érinti ez, nem tudják se elrontani, se kifigyelni – sőt, az ő ténykedésükkel az én életem mindenkor, ahogy említettem már, fordítottan arányos, jellegét, mértékét tekintve is. Ténylegesen is, mert fellángol a szimpátia. Spirituálisan is, sorsként. Életem legszebb nyara volt ez. Ezt tudjátok (felszólító mód) és tudjátok is.
    De innen még az se fog kiderülni, ki az, aki tudja, ki a közeli ember, aki lát minket együtt, és engem hiába provokáltok, ami az enyém, az az enyém marad.
    Nem sokra megyek a kritikátlan rajongással, a tízesével és demonstratívan szórt lájkokkal, sőt, kínosan érint. A támogatást (értést, érzelmit, anyagit, bármilyet) köszönöm.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.