újabb netes lincselés…

Az edzésnaplóban már említettem ezt a történetet, most külön posztban összefoglalom:

 van egy család, két fiúgyerekkel, kirándulnak, sokat sportolnak, nem a legkönnyebbeket, együtt is. A gyerekek versenyeznek is, birkózásban. Futóversenyeken találkoztam velük, egyszer megkerestek, beszélgettünk is itt nálam. A nagyobbik fiú, Lóci már négyéves korában is futott, mint a nyúl. Nem úgy, mint mi, hogy évente 2-3 rövid távú verseny a gyerekekkel, hobbiból, utazáshoz kötve vagy Pesten, hanem rendszeresen, egyre többet, az ország számos pontján, sokat utaznak.

Teltek az évek, hosszabb távok jöttek, gyerekversenyek, sikerek, később 15-ök, félmaraton. A posztjaikból kirajzolódik az elkötelezettség, határozott, kitartásra nevelő értékrend, rengeteg szülői munka. Éveken át zajlott ez, sokan követték őket a facebookon. A nagyobbik fiú most tíz éves. És mivel létezik olyan verseny, ahol rajthoz állhat maratonon ennyi idősen (itthon nem), és egészen lelkes, 2022 júliusában, Szarajevóban lefutja a maratont, extrém körülmények között, szülői jelenléttel.

Ebből hír lesz, én a 444-en láttam.

És akkor, dobpergés:

kitör a kommentelés, a néplélek megmutatja önmagát.

Hozzászólnak aggodalmas szülők, a saját gyereküket dicsérgetve, mértékletességre figyelmeztetve, önigazolva. Meg kell hagyni a gyerekkort a játéknak, írják elhízott emberek. És megjelenik a szakma, ellepik a család sportoldalát. Köztük komoly futók, futós bloggerek, edzők is, akik között én az évek alatt láttam már egészen elkeserítő konfliktusokat, konfrontatív és önimádó személyiségeket, versenyszervezői féltékenységet, faszméregetést, értelmetlen hitvitát és becsvágyat: aszfaltosok, maratonisták kontra ultrázók, sima futók kontra triatlonosok, Lubics Szilvia szakítása az edzőjével, sportszerűtlenség. Maráz Zsuzsannát férfi blogger lezsuzsizza, a többieket teljes nevükön emlegeti (rászóltam). Rémisztő alakok, akik folyton kinyilatkoztatnak. A saját, elit tempójuk, edzésmennyiségük a norma, kirekesztőek, mániákusok és önimádók, kákán is csomót keresnek; minősítgetik mások felkészültségét, rajthoz állását, profiknak való terminusokkal dobálóznak, csúful meglovagolják az életközépi válságban és tönkrement házasságban vergődő tömegek bizonyítási vágyát. “Ötórás maratonnak nincs sportértéke”… én ezt megutáltam már kb. 2018-ra. Az állandó mansplaininget, kioktatást.

A versenyek szexizmusát is: pasik méregetik a nők fenekét, férfiak jelmezben futnak nők között, a női versenyek létjogosultságát elemezgetik; az iramfutók is férfiak a női futáson, lekezelően “biztatják” a nőket. Csanya is nekem esett (önkéntes voltam az ő bizniszversenyén).

Kellemetlen közeg. Sok az önjelölt, hiú, rögeszmés, és akadnak semmivel feltűnösködő blogkoppintók is.

Lóci maratonjáról beszámol a 444, a 24.hu és a többi. Később a reakciókról is írnak: népharagnak nevezik a kommentelők özönszerű véleményét, szörnyülködését, ítélkezését, és idéznek is tőlük bőséggel. Itt a kiemelt lapfotó már koncepciózus, hangulatkeltő, ahogy küzd a gyerek:

https://24.hu/sport/2022/07/06/loci-es-oliver-megcsinalja-szarjevo-maraton-futas-hosszutavfutas/

Az egyik nagyon okos futó, Csontos Imre csakis a gyerekek érdekében feljelentést és gyermekvédelmi bejelentéseket tesz.

https://444.hu/2022/07/24/feljelentest-tett-egy-futoedzo-a-szarajevoi-maratont-lefuto-loci-szulei-ellen

Nagyon kevés a kritikus, józan kommentelő. Mostantól Csonti a népvezér, beáll mögé mindenki. Tamás Rita is siet a megfelelő helyre tódulni, én az ő viselkedésén régebben is megdöbbentem, mert neki minden a kontent, a komolykodó jóemberkedés, ő avart nem tud úgy söpörni a saját kertjében, hogy ne bezzegezzen magát ünneplendő. Önmagától úgy odavan, olyan keserű, és olyan keményen ítél. Bár korábban kedvelte a családot, most helyteleníti ezt a maratont. És nem állja meg, ő minden posztját fotókkal illusztrálja: a Lócival közös régi szelfit kibiggyeszti az ítélkezése fölé. Ő ilyen fontos, járatos.

Rengeteg követője van, nála is elemzik a családot. Az uszító folyamat aktív részévé vált ezzel ő is, a 444, a 24.hu is. Az indulat megsokszorozza magát. Szerte a neten, az ezer fölötti megosztások alatt döbbenetes állításokat tesznek a kommentelők, azok után (és amiatti dühükben), hogy a szülők a saját oldalukon világos határt húztak a kéretlen okoskodásnak. Ironizáltak (amit a tömeg nem értett):

– egyébként világos szellemi fölénnyel, szinte tökéletes helyesírással ír, mellette suksüköltek, nyolc felkiáltójel, primitív szókincs.

Majd kérték, hogy ne oktassák, hajszolják, elemezzék őket vadidegenek a saját oldalukon, “a dolgainkról nem nyitunk vitát”, a többi kommentre már nemigen írtak, tiltottak is (ez elnyomásként, cenzúraként értelmeződik: DARVO, amikor az agresszor megfordítja a dinamikát és áldozatként pózol).

A sajtó híradásaiban egyáltalán nem éri bírálat azt, hogy a tömegek célkeresztbe
tették a családot, hajszolják, rágalmazzák őket, fogalmatlan emberek a vélekedéseiket tényként írják, pszichopatának titulálják az apát, kétségbe vonják, hogy a szülők ismerik a gyerekeiket, és jót akarnak nekik; börtönt, élve megnyúzást vizionálnak, súlyosan ártanak a gyerekek nyugalmának és jövőjének, sőt, kifejezetten hergelik a hangulatot, álságosan objektívek. Minden nagy olvasottságú portálnak súlyos felelőssége van az elszabaduló indulatokkal és a család jövőjével kapcsolatban, a lejárató kampány egy ígéretes sportkarriert, szponzorációt is ellehetetleníthet.

Külön vicces, hogy a kommentelők maguk is részben sportszülők, versenyeztetik a gyerekeiket, csak ők helyesen, mert “mértékletesen csinálják”, nem átallanak ott büszkélkedni a gyerekeikkel, “jó, de azért ez túlzás”, de azok özöne is irritáló, akik amatőr felnőtt futó létükre szélsőségesen, taszítóan kompetitívek, fölényesen magyaráznak, nekik persze szabad megszállottnak és versengőnek lenni. És mindig, mindig “a gyerekek érdekében”, “kimenteni őket”, “miért nem jelez a környezet”, a”fényevő gyerek” (!!!) emlegetése.

Volt már sok ilyen lincselés: emlékezetes Tóth Krisztina pitbull-botránya, vagy Varró Dani, amint az áramütésnek teszi ki a gyerekeket. A Koronczay Lilla ellen zajló undorító hadjárat, a Burda-ügy (mindkettő Mérő Vera műve és neki hozott hasznot). Illetve a transzkritikus nők elhallgattatása. Az én “jógabotrányom” is hasonló volt.

Közös jegyek ezekben az uszításokban:

Egy ideig nyugalom van. Lóciról, sportról sok éve blogolnak. Már létezik az, amit később majd oly élesen kritizálnak, ebben a szakaszban nem esnek nekik, mert nem éri el a téma az ingerküszöböt, nincs vezéruszító vagy különös ürügy a beavatkozásra. Egy-egy ellenséges kommentelő van, de nem írnak szélsőséges, aljas kommenteket. Én is már 2017-től bíráltam Szentesit, nem szólt senki.

A Vezér megjelenése: hirtelen felfedezi valaki a hatalmaskodás lehetőségét, aki kellően markáns vagy agresszív, és felsorakoznak mögé olyanok is, akiknek korábban nem volt bajuk a jelenséggel, semlegesek voltak, nem is ismerték őket, esetleg épp buzgón gratuláltak Lócinak. Példa erre számos korábbi olvasóm demonstratív átállása is, amikor Szentesi hergelt ellenem, ötvenesévek-hangulat volt, ahogy magyarázkodtak, “már régebben is éreztem, hogy valami nem stimmel”, “egy ideig elhittem, hogy Szentesi a hunyó”, “megtévesztett”.

Ekkor fordul a szél: ezres megosztások, kommentözön, feljelentgetés.

Moralizálás. A felelősség emlegetése, jóakaratba csomagolt fölényes kioktatósdi, a személyes határok durva átlépése. Szakértelem, tekintélyelv, “miért nem hallgat szakértőkre”, “kérjen segítséget”, “nem rosszakaratból kritizálják”. Nem mindenki szolgalelkű, nem kér a hivatalos álláspontból – épp ezért büntetik.

Élvezik. Sopánkodnak a látszat kedvéért, de remegnek az orrlyukak, hiún irkálnak, visszavágnak, ugyanazt egy threadben harmincszor írják le, szó szerint. Kell a figyelem, a szereplés. Elégedetten nézegetik a lájkokat.

A falka: csak tömegben érzik magukat erősnek, nincs saját véleményük. Rémisztően tájékozatlanok, nem is olvasták az eredeti, bírált jelenséget, csak a hergelő vezér véleményével találkoztak, és a másodkézből származó információkat sem olvassák figyelmesen. Érzik a vérszagot. Mint a nyilasok: MOST jött el az idő.

Mindig találnak gyenge személyt, fontos érdeket, hogy rá hivatkozva, a “szegény gyereket” vagy az értéket maguk elé rántva játszhassák a bírót, cenzort. A lényeg, hogy ők jók.

Dalmáék kicsinálása idején a transzneműek voltak a gyengék, akiknek védelme igazolta a két nő elleni, nagyrészt férfiak által folytatott, aljas hadjáratot. Ezek az állítólag védendők nem kiszolgáltatottak, nincs bajuk. Sőt, a transznemű aktivisták jelentős része agresszív, minden lében kanál, nőgyűlölő mozgalmár, buzgón cancelelnek és fenyegetőznek. Ez egy nagyon fontos cikk: kikre is mondjuk, hogy kiszolgáltatott, marginalizált csoport?

https://thecritic.co.uk/neither-marginalised-abused-nor-vulnerable/

Sokan vannak. Az agresszorok és szövetségeseik sokan, a kiszemelt célpont egyvalaki vagy itt egyetlen négyfős család. Ez különbözteti meg a lincselést a két tábor éles vitájáról.

Mindig kell ürügy, hogy el lehessen játszani a hasznos, jóakaratú hozzászólót. Ezért be kell feketíteni a célpontot, szalmabábozni, fikciót gyártani. Van, hogy a közerkölcs a hivatkozási alap; az én történetemben ugye a jóságos családapa “védi a magánéletét” (akarná rám kenni a felelősséget és elhallgattatni). Netán a célpont vélelmezett elmebetegsége (“le kell állítani”) az ürügy a rögeszmés gyűlölködésre, jelentgetésre, perekre.

Hazudnak. Tényekben is (“folyton maratonokra hurcolja”) és a vélekedéseikben is: negatív motivációkat tulajdonítanak a szülőknek, hogy összeálljon e kellően testes vádirat, erőltetett magyarázatokat fabrikálnak pszichologizálva.

Döbbenetes butaság (Varró Daninak magyarázták: “ez nem költészet”), a célpont sokkal okosabb és korrektebb a vitában is.

Irigység: a különleges, bátor álláspont, az alkotóerő, a rendkívüli teljesítmény provokálja ki a falka üldözését. Átlagjóskák dohognak, normalitásra hivatkoznak.

A célpont reakciója. Ő kényszerpályára kerül: vagy magyarázkodik (nagyon nehéz úgy megnyilatkozni, határt húzni, hogy az ne hasson magyarázkodásnak, ne stabilizálja azt a felállást, hogy a tömeg az esküdtszék, ő pedig a vádlott), vagy némán viseli a hadjáratot, amivel, ugye, elhallgattatták, “beismerte”, “nem mer már blogolni”. Ezt súlyosan frusztráló, mert félelemben élni, lapítani romboló. Kikerülni a konfliktust nem lehet (a szülők példásan, higgadtan ezzel próbálkoznak, valamennyit írtak, határt húztak, de nem vitáznak).

Akit nem törtek meg, aki nem fél, annak egyetlen ép reakciója van: az erőteljes visszatámadás. Oda kell baszni: “én nem vagyok egyedül, mert nekem igazam van”. Ezek az emberek, akik beállnak mocskolódni, tekintélyelvűek, az erőből értenek. Esetenként a célpont visszavág, mert annyit basztatták, leírja a saját verziót (pl. a vámpírkastélyról). Abból újabb cunami indul. Mindig sokan, többen vannak, mindig a közhangulat manipulálása révén érzik magukat erősnek. Mindenki veszít. Én mégis arra szavazok, hogy álljon ki magáért az, akit bántanak, mert a példája, a szavai akár sorsfordítóan is hatnak, arra is, aki hallgat.

*

Sportügyben is írok néhány fontos mondatot:

Intenzív mozgás nélkül nem élet az élet, ezt ne maszatoljuk. Persze túlzást, sok sportot emlegetnek a tunyák. Aki nem sportol, az nagyon csúnya közép- és öregkorra készülhet. Legalább ne ő bírálja már a sportolókat.

Sportot, kemény sportot, teljesítményt leszólni kínos, kellemetlen. A lusták, az átlagemberek véleménye nem mérvadó, mert ha rájuk hallgatnánk, nem létezne semmilyen öröm, tehetség-kibontakozás, rendkívüli teljesítmény.

Hosszú távú ártalmakra nincsenek adataik, “majd tíz év múlva meglátjuk, mi lesz a pszichéjével, az ízületeivel” – mindez blöff, spekuláció, rosszindulat, a hangulatkeltés nyomán.

Nem igazán való gyerekeknek a hosszú táv, ritka, hogy ilyesmire edz egy gyerek, de létezik olyan gyerek, akinek jól megy, élvezi, fejlődik tőle, és léteznek versenyek, amelyek nem tiltják. Nem hangos a sajtó a féltávnál összeeső gyerekektől. A futás eleink (fajunk) alapmozgása, nem kell tanulni, bonyolítani. Lásd a Futásra születtünk című alapművet. Lehet persze belőle zsíros, szakértősködő üzletet csinálni (erre megy ki a játék, ennek nevében büntetik az engedelmes futók a szakadár, önfejű szülőt).

A sport akkor jó, beleértve a gyerekek sportra szoktatását is, ha örömteli, de nem lötyögés, van benne rendszeresség, intenzitás, önmeghaladás, fegyelem. A SUP, a jóga, a Pilates, a “nyáron szeretek úszni a Balatonban” nem sport, legfeljebb kiegészítés. “A kicsi is számít”, ez Pór Ági programjának a neve. “Tedd lejjebb a lécet.” Ez kifogás. Csak elpocsékolod időd, pénzed, ha ennek bedőlsz. Felnőtt ember vagy, ne lelkizz, ne óvatoskodj! A futás, a sport trendnek tűnik, de ennek többsége szalmaláng. Nagyon kevesen sportolnak kitartóan, úgy, hogy annak van látszatja is.

Savanyúnak lenni, öröm fölött mutatóujjat lengetni, betegséggel fenyegetni azt, aki edz, az gyász. Nem kell problémát belemagyarázni oda, ahol nincsen.

Tipikus, mohó kapitalista jelenség, kiböki az ember szemét, hogy a futós és triatlonos körök folyton szakértőket javasolnak kispénzű amatőröknek is: legyen edződ, kérd ki a gyógytornász, dietetikus tanácsát. Minden futós szakmai orgánum, magazin sérüléssel riogat, elveszi az örömfutástól a kedvet, lábállásvizsgálatra, dietetikushoz, edzőhöz küld, 50+ ezres futócipőket kínálgat, anélkül jujujuj, meg ne próbáld, kilométergyűjtögetésre és feszes helytállásra, rivalizálásra biztat. Levegőt sem szabad venni szakember nélkül, rossz a technikád, dúl a kütyümánia (ezek nagyon drágák és időigényes a dokumentálás).

Sportolj, élvezd, ne hallgass a fontoskodókra!

A lincselésre pedig figyelj: egyre több ilyen lesz, amíg ránk nem omlik végleg a közösségimédia-terror. Ne állj be lincselni, ne tódulj!

Ha van támogató véleményed, de nem akarod, hogy rádugorjon a csőcselék, megírhatod privátban is az érintetteknek. Én ezt tettem, kíváncsiskodás nélkül, nagyon tömören.

*

Érdemes a posztot, a szülők válaszait is elolvasni itt:

26 thoughts on “újabb netes lincselés…

  1. A nagyok korán kezdik. A futó is, a hegedűs is, a festő is. Most a középszerű kell, zseni nem, túlszabályoznak mindent, közben azt hazudják, a lieralizmusért harcolnak. Ügyesen próbálják kiirtani az anomáliákat, pedig azok igazából a rendszer részei. Rettenetes az egész, internetes farkas horda mindenhol.

    Kedvelés

  2. Hányinger kerülget ettől a faszitól, milyen lelki világa van az ilyennek? És rettentő büszke magára, a többiek meg tapsolnak neki. Undorító. Én nem éltem az “átkosban”, de az jut eszembe erről: mindenki mindenkiről jelent. Mindenki gyanús. Pfuj, de nincs élete ennek a rengeteg embernek! Nagyon feldühített. Ahogy írod, Éva, fennakad a szeme önmaga jóságától.

    Kedvelik 1 személy

  3. Csontos Imre egy nevesincs sportoló aki önmagát reklamozza ezzel a felesleges hisztivel. Egy fèlsikereket elérő edző,aki jelentős eredményeket felmutatni nem tud, és ezt a “piaci rést”kihasználva próbál felkapaszkodni Lóci és szülei hátán. Semmi más ez mint ingyen reklám saját magának.

    Kedvelés

    • Nem rossz futó amúgy, szokott nyerni másod-harmatvonalbeli, gyengébb mezőnyű versenyeken, érthetetlen, miért érzi ennek szükségét. A feljelentgető agresszorok annyira át akarják élni, hogy ők a jók, ők segítenek, a másik a gonosz, felelőtlen, veszélyes, hogy szerintem elhitte. Mindig elhiszik a hamis vádakat, a koncepcióikat. Mindig ugyanúgy. És ahogy Csonti “leülne egyszer az anyukával” – mi a fasz közöd van hozzá, te szerencsétlen…

      Már meg is jelent a gyámhatóság…

      Kedvelés

    • “NightRun 14 km 2. hely, szörnyű, de tanulságos verseny. Alázattal menni tovább. Alázat. Menni. Tovább. Amikor az ember elbukik, abból tanul igazán, s ezzel mutat példát másoknak. Most ez vár Rám. Most is várnak tanító szavaimra amiktől lelkesednek majd azon személyek akik egyébként szerelmesek belém:
      -tizenéves tinik (monnyuk benézne egy 30 éves tini)
      -csillogó szemű huszonéves lányok
      -elhagyott, kiéhezett anyukák
      -3 gyerekes apukák akik identitást váltottak”

      Kedvelés

    • “Hétvégén indultam némi fáziskéséssel a KandH egyéni félmaratonján. Szombaton átvettem a rajtszámom, és egy nagyon csinos lány állt ott, mint csomagátadó. Odamentem hozzá, hogy “azt mondták, hogy a legszebb lány fogja nekem odaadni a csomagom”…szerintem ez egy aranyos próbálkozás volt… a csaj valahogy még sem értékelte. Hát… mint aki (először) a lakás falát fejelte le, nézett rám hófehér arccal, majd utána valószínű lefejelte a faház oldalát is, mert egy Csontiszekundumnyi villanás alatt kb 3:40-es ezrekkel hirtelen s váratlanul átváltott fapofára.
      Többet dolgoztam ezen a bókon, mintsem úgy nézz rám mint hat másik. Mint olyan hat másik, aki épp elfordul.”

      Kedvelés

    • “Láttam, hogy “őmostokostelefonozoksága” nevéhez méltan épp nem dolgozik, viszont okostelefonozik persze többen voltak ezzel így, de hát tudjuk mi van a tömegsír fölött: csapatszellem.
      Nem akartam megzavarni őket az okos telefon nyomkodás közben, meg hát… elég flegma volt az egyik, és én nem fogok segítséget kérni ebben az esetben, cselekszem, abban jobban bízok. Beléptem és elkezdtem keresni a rajtszámos csomagot. oooooooooh ne félj “mindazösszeshirtelenfölpattantmertmivagyunkittaszervezőkteidenemjöhetszbecsakmimertamidolgunk”. Mindegyik hirtelen ottani dolgozóvá vált, fölpattant és kérdik, hogy mit csinálok, há’ modnom épp a munkátokat végzem. Zavar? Keresném a rajtszámomat, “Jaaaaaaaah hát mi megkeressük ne félj!”, jah mondom jah akkor jah oké. Végül megtalálták, és kapott a csaj egy “nyugi, van egy stílusom, másnak is nehéz ez, amúgy meg köszi” ölelést, és mosolyogva elváltunk. Ő is jót mosolygott, szóval nem volt harag, mókás jelenet volt :—). Aznap nem az első és nem az utolsó.

      Minden tanítvány remekül futott, volt egyéni csúcs is, és volt ahhoz közeli jó teljesítmény!!!!!! Gratulálok mindenkinek!

      És megmentette még a hétvégét, hogy az egyik politikai párt futócsapatát leköröztem. És jeleztem nekik, hogy hibás a név választás, mert akkor ezek szerint én vagyok a jobbik. De vette a lapot, jót nevettünk a sráccal :—)!

      Az év szakmai mentése pedig a sportkórházban volt. Állunk várva a sportorvosi készítésére, vizsgálatokra, nővérnéni kijön, ami először szemet szúrt, hogy a pólója alól kikandikált valami. Később ébredtem rá, a rendelés késve való kezdésének okára. Valószínű azért késett, mert a nővérnek akkora hónaljkutyája volt, hogy levitte sétálni.”

      Kedvelés

    • “Volt olyan tanítványom aki jelezte, hogy eddig mindig fájt a térde, de nem tudta mitől. Hát valószínű a hétvégi 35-40-ektől, ami sok volt. De ő ezt elit futóktól látta…. hát ez csodás. És te is tizenévesen kezdtél profi edzőnél futni fölépítve? Nem. 2 éve, a saját feje után, és közel volt már ekkor az 50-hez (km-ben is). Tönkreteszitek magatokat!!!!!!!!!!!”

      Kedvelés

  4. Rémlik, a Polgár-lányokon is aggódott egy csomó önjelölt pszichológus átlagember, csak akkor nem volt még netes nyilvánosság… és persze mindig csak a látványosan sikeres gyerekek szüleit akarják feljelenteni a gyámügynél, pedig pl. egy szülők által ambicionált, max. átlagosan tehetséges, ezért nem is sikeres gyereknek nagyobb szenvedés a versenyistálló meg a balettintézet, mint a sikeresnek.

    Kedvelés

  5. Nos, hogy ki az a Csontos Imre, eddig fogalmam se volt. Megpróbáltam most a magát dicsőítő blogjait elolvasni, hogy korrekt legyek, de igen hamar émelyegni kezdtem. Viszont a családot régről, jól ismerem. Szakmabeliként iskolaválasztás előtt is többször megkerestek, beszélgettünk, hogyan lehetne lekötni Lóci mérhetetlen, nem mindennapi energiáját úgy, hogy ne folyamatosan fegyelmezni kelljen. Így esett a választás a sportiskolára, be is igazolódott, hogy kiváló döntés volt. Már az első napokban siker. A maraton lefutása nem semmi teljesítmény volt, de nem egy felkészületlen, megalapozott sport előzmények nélküli teljesítmény. Ami bennem igazi kérdéseket vet fel, hogy akik nem ismerik a teljes hátteret, hogy merészelik a családot ilyen szinten támadni? Ennél sokkal, de sokkal nagyobb kérdés számomra, hogy ki is az, aki a gyereket védi? Ha ezt bárki is a gyerek érdekében tenné, nem nyilvánosan hurcolná meg a szerencsétlen kisgyereket. Négyszemközt beszélne a szülővel, ne adj isten, ha valóban a gyerekért aggódna, nem ilyen gusztustalan módon törne népszerűségre. Akár négyszemközt el is mondhatná, hogy feljelenti őket, mert aggódik a gyerekért, aztán a hatóság majd kivizsgálja, ha van mit. Milyen féreg(bocsánat, a jóindulat itt kicsit sérül) az, aki így hurcol meg egy tíz éves kisfiút, mondván, hogy a gyerek érdeke. Tisztelt uram! Ez, amit ön művel, ebben a gyerek sehol sincs benne. Lehet ez a véleménye, tehetne ellen szép csendben, hogy a gyerek ne sérüljön, ha őszinte lenne az aggódása a gyerekért, de ön nem ezt teszi. Tehát kedves álszent okoskodók, akik rebegve mondják, a gyerek érdeke, próbálják meg végiggondolni, hogy egy ilyen nyilvános meghurcolás melyik gyerek érdeke bárhol a világon? Mielőtt lihegve rohannak önjelölt, egy gyermek életét pont most, szándékosan, vagy szimpla ostobaságból kettétörő falkavezér után, higgadtan gondolják végig, tényleg a gyerek érdeke a nyilvános meghurcolás? Ja, a szülők ellen szól, és a gyerek addig polcon?
    (Ráadásul számtalan sportág van, ahol bizony rendesen megterhelik a gyerekeket. A balettintézetben, nemhogy megterhelik, a gyerekek iskolába is odajárnak. Legyen kis többlet súly, vagy sérülés, az iskolából is repülnek. Egyszerre elveszítve barátokat, kijelölt utat a célfelé stb. Ezt szintén nem okoskodók blogjából, saját tapasztalatból tudom. Ott hány feljelentést tett a gyermekvédelmi hatósághoz?)

    Kedvelik 1 személy

  6. Itt láthatóak Csontos Imre eredményei és helyezései. Igen jó futó. Nem ez a baj vele, hanem hogy arrogáns és lincsel, és bezsebeli, hogy ő jó ember. Továbbá durván szexista dolgokat ír. Meg edzőként szeretne érvényesülni a túltelített piacon, ami konfliktusos.
    30 éves lesz novemberben.
    Tud 2:37:56-os maratont, 1:11:06-os félmaratont és 33:03-as tízest.
    https://worldathletics.org/athletes/hungary/imre-csontos-14460841
    https://www.futanet.hu/versenyeredmeny.php?versenyeredmeny%5Bmethod%5D=keres

    Kedvelés

    • …de (aki nem ismeri az időket) ez se elég az országos bajnoki cím közelébe se, nemzetközileg meg – az afrikaiakat nem számítva sem – végképp nem kiemelkedő. Szűcs Csaba maratonrekordja, 1992: 2:12:34. A közelében nincsenek.
      Szabó Nóra (1988):

      Maraton 2:31:08 (ezzel Berlinben 11.), félm. 1:12:15 (ezzel a spanyol versenyen 8.), 10 km 33:57.
      https://worldathletics.org/athletes/hungary/nora-szabo-14602703

      Hogy ez mit ér, azt a végén (rank score) érdemes nézni. Csontos Imrének nincsen ezer fölötti score-ja és nincs nemzetközi rankingje, mivel amatőr.

      Kedvelés

  7. Visszajelzés: még egy tanulság: a szakértősködésről | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.