…melyen idén váltóban veszek részt, tehát nem 10 és nem 30, ahogy eddig, hanem 21,8 km, Orsival, aki Bécsből érkezik.
Beteg vagyok, de lenyomom. Máskor nem csinálok ilyet. Most, este azt érzem, nem lettem még betegebb, de gyenge voltam. Saját élményem az edzésnaplóban:
A versenyről írok, a szervezésről most.
Az van, hogy én szeretem ezt.
Szeretem, amikor valaki nem csak pofázik, magamutogat, identitást hangoztat, ezek annyira viccesek ám!, hanem keményen, profin, okosan, kitartóan csinálja.
Mint a BSI a szervezést. Alkalmam volt ma beszélni azokkal, akik régóta dolgoznak ebben, és lenyűgöz az egész.
A külföldi, esetenként jobb adottságú helyek versenyszervezőihez képest is ott vannak. Pedig van olyan főváros, ahol nem gyökér a főpolgármester (ennek az eseménynek védnöke, de iszonyú szájhúzás, hogy csak három ilyen lezárás legyen egy évban). Ahol nem futóellenes a hangulat, szélesebbek az utak, jobb az aszfalt és kevesebb a csokit követelő, fillérbaszó, nyafogó nevező (“17 ezerért két csoki volt a befutócsomagban”. Meg előtte a rengeteg munka, kommunikáció, reklám, hogy ennyien legyenek, sok év know-how beépítve, a lezárás, a kordon, az orvosi ügyelet, a frissítések, a póló, az érem, a vécék, a területhasználat, a sörpadok…).
Míg mentem, sok mindent átértékeltem. Most volt bennem komorság, ötnapos keménysport-hiány, testi gyengeség és nagy szomorúság is. Mindenféle előkerült a meditatív lépésszámlálásban, amelyben, jaj, ne zavarjanak. Letisztult, gyógyított. Beérkezéskor (váltáskor)még nem, akkor kiborultam, sírtam, remegtem, de utána ittam pálinkát és összeszedtem magam.
Arra is gondoltam, hogy Berlinben most, ugyanebben az órában kísérlik megdönteni a világcsúcsot (de nem sikerült, Kipchoge, a tavalyi berlini világrekorder ott se volt, mert a két hét múlva tartandó új, bécsi Sub2hr maratonkísérletre készül, az etióp Bekele pedig kettő másodperccel rosszabbat futott). És gondoltam még a szombaton végződő Sparthatlonra, az ultrafutás leghíresebb versenyére, amelyet Bódis Tamás nyert. 1991 óta nem sikerült, de végre megint magyar: az első nyertes, Bogár János most velünk futott Pesten. A Sparthatlonon taroltunk: Maráz Zsuzsanna a nők között nyert, abszolút nyolcadikként, és a második és az ötödik abszolút helyen is magyar versenyző futott be. Most már nem zsuzsikázzák esetleg férfi futók.
Csak ahogy erről beszélnek, az akaszt ki. Tényleg heroikus, de ahogy a maraton, az amatőrök hada meg a városi versenyzés le van nézve, és meg akarják mondani, ki min induljon, mi legyen a lényeg, mikor érdemes valaki egy távra, beszarok.
Igen, a tömeg híg, de valamiért itt vannak, ők is futnak a maguk képességei, életmódja, ambíciója szerint. Sokan vagyunk, sok jó példa van, és ez nagy élmény. Az ízlés magánügy, a morál közügy. A tempóhajszolás és a fejlett módszerek mellőzésének szépségéről itt írtam:
A magyar maraton férfirekordját Szűcs Csaba tartja, jelenleg Spuri futóbolt tulajdonosa, 2:12:10-zel, amelyet Párizsban futott 1992-ben. Az országos bajnok 27 évvel később Jenkei Péter, 2:23:21-gyel. Olimpia előtti évben. Ööö. Csere Gáspár címet védeni jött, 2:20 alá menni, találkoztam vele, egyes volt a száma, rajthoz állásakor hasított el mellettem a VIP zónában. És valami történhetett, mert majdnem pontosan három perccel Jenkei után, 2:26:20-szal ért be, ami nagyjából a női magyar rekord amúgy (Földingné Nagy Judit, 1996, 2.28:). Most Gyurkó Fanni Anna vollt a leggyorsabb, ő 2:42:54-et ment.
—
Ment persze a hőzöngés, hogy miért kell a városban futni, lezárások stb., menjenek az erdőbe. Az egyik ilyennek szóban, egy másiknak kommentben válaszoltam, ezt idézem:
“Amit kérdezel, ellenséges és buta. Sima műveletlenség.
Kérlek, nézz szét az AIMS honlapján, ahol mindenféle nagyvárosi futóverseny infója megvan e kerek világból. Kattints az eseményekre és az útvonalkijelölésekre. Mindenhol a legszebb részeken, történelmi épületek között megy a pálya.
Miért futnak ASZFALTON (nem betonon) emberek?
Mert ezek városi futóversenyek. Turisták hada így látja a várost, neves épületeit, látképét, folyóját, fontos, hogy ne rusnya ipari területen haladjanak, vagy sima erdőben. Ez közérdek, így lesz emlék és vonzó célpont Budapest.
Mert egyenletes talaj, széles, sima és sík út, átlátható terep kell a többezer embernek.
Mert számít az idő. Ez volt az országos bajnokság is, csak ilyen pályát hitelesít az AIMS.
Mert maratoni távon kevesek lába bírna göröngyös, emelkedős terepet, ahol átvágni, lenyesni is könnyebb.
Mert egy ilyen méretű rendezvényhez közeli kórház, mentők, infrastruktúra: vécék, áram, csipszőnyeg stb. kellenek.
Mert senki nem ígérte, hogy az egész város mindig a hatalmas terhet jelentő, bűzös és veszélyes autóitoké. Még a nem túl lakosbarát, autópárti Tarlósnak is okés három nyomorult vasárnap részleges, pár órás lezárása.”
Az én féltávom útvonala, a maratoni táv eleje így nézett ki: elrajtolt a Lágymányosi krampusz rakpartjáról, picit délnek, hogy lekeveredjen az alsó rakpartra, és itt bőven a Lánchíd fölé futottunk egyenesen. Aztán Alagút, Attila út, Alagút utca vissza, át a Lánchídon, ott délnek, a közgáznál kerülünk fööl az alsó rakpartról, Szabadság-hídon át, már felső rakpart, itt valakit újraélesztettek épp (sikerült), utána délnek, át a rajt-célon (15 km), egészen a Dombóvári útig, sőt, ott még egy kis ficak a Budafoki útig, az nagyon szar rész, aztán vissza, rakpart és föl egyenesen a Lánchíd utánig (Halász utca). Én a Lánchídig raktam magam össze fejben, nagyon szar volt onnan az a pár lépés, és lassú is (10:20-as km-rel futottam az utolsó 700 métert). Az egész útvonal itt.
Kétnapos esemény: szombaton voltakl a rövid-családi-gyerekes-gyaloglós távok, köztük öt és tíz km, vasárnap pedig a maraton, négyes maratonváltó, 30 km és maraton párban, és ennek céges, szakmai, Fut a színház verziói.
Idén összesen nevezett 30982 fő, ez visszaesett, egyébként töretlenül ment fölfele minden évben, tavaly 33495 fő nevezett. Most vasárnap 14000 körüli létszám futott a különféle távokon, ebből 6500 egyéni maratonista, köztük 1135 fő első maratonista.
A nők aránya a maratoni távon már 29 százalék (1999-ben 13, 2009-ben 18 százalék volt). Gymfeminism! A két nap összes nevezőjének 46 százaléka nő.
Kenyér Imre 86 évesen a legidősebb futó, ő 5 kilométert futott. A legidősebb maratonista Richter Ferenc (81 éves) és a német Juergen Kuhlmey. Nő csak 70 éves akadt, kettő is: Dobó Katalin, Danielle Heiz Svájcból. Ahh! Már látoma jövőt. Csak a magyar nőt találtam az eredménylistán: 5:24:38-ával jobb a maratonja, mint az én elsőm, és itt volt a Wizzair félmaratonon is, 2:23:02 volt az eredménye. Richter Ferencé 5:37:41 (ez nagyjából az én időm!), a német bácsi ideje sincs a nyilvántartásban.
Lengyel László Ottó is rekorder, ő 30-szor futotta ezt a versenyt, és 139 olyan induló volt, aki 15-nél többször.
Ez volt a kis színes, a sajtóanyagból írogattam ki, de nagyon álmos lettem.
csak az olvassa. én szóltam 
Lehetséges, hogy alapvetően egyetértenél a sétáló Budapest koncepcióval, csak a program vezére túl megosztó?
KedvelésKedvelés
Honnan veszed ezt? Nem szoktam róla írni.
Már hogyne értenék, minden progresszív helyen így működik a nagyváros.
KedvelésKedvelés
Nem megosztó, vagyis nem az a baj vele. TGM is “megosztó”, aztán nem tudok nála okosabbat.
Puzsérral az a baj, hogy számos értékes tulajdonsága ellenére felszínes, önimádó, nőgyűlölő, nem hozza a balos-liberális értékminimum legalját sem, és nulla diplomáciai érzéke van.
KedvelésKedvelés
Korábban írtál róla, érdekelt, hogy ez változott-e. Mert úgy gondoltam, hogy noha a programjával valószínűleg egyetértenél, de a személyisége miatt kérdéses a támogatás. Ha nem sok idő, röviden összefoglalható a balos-liberális minimum legalja?
KedvelésKedvelés
Úgy általában kérded, hogy mi a különbség a jobbos meg a balos között? Annak könnyen utánaolvashatsz, ha 19 évesen nem estél át ilyen tanulmányaidon.
Még valami előtte: Puzsér szerint egy súlyúan gáz Gyurcsány és Orbán (de inkább a népszerűségi széljárás szerint szidja egyiket-másikat).
Bűnösen nem néz magyar filmet, de nagy véleménye van, amelyet magabiztosan terjeszt is.
Iszonyú harsány és agresszív privát is, kihasználja a nőket, nem bír elviselni más okos-határozottat a közelében.
Nagyon röviden az értékrend lényege, szerintem:
A közös a balban és a liberálisban: az egyenlő emberi méltóság és ennek feltétlen tisztelete. Nem hiszünk a rétegekben, hierarchiában, eleve elrendelt különbségekben, hatalmi nyakunkra telepedésekben (egyház, család, kötelező értékrend, múltba révedős nemzetfogalom, európai fölény).
Bal:
Emellett a tőkében sem, a tőkéért, piacért való “szabad” versengés emberellenes, szűnjön meg. (Marx)
Egyenlőség jogilag, szociálisan. Ennek része a radikális, nemi szerepeket eltörlő feminizmus is, ne legyen prostitúció, rabszolgaság, emberkereskedelem.
További, kevésbé fontos liberális alapvetés:
A másság érték. Ami ízlés, az nem morál, tehát nem ítélhető morális alapon.
Én még:
Az identitáspolitika mára gáz lett, nyafogó tumblizók mesterkélt, manipulatív figyelemkövetelése.
Az intellektus, a teljesítmény, a tehetség érték.
Ajánlott irodalom:
https://hvg.hu/itthon/20190429_TGM_Megis_irok_Bangonerol
KedvelésKedvelés
“A rágalmazás, a személyi lejáratás, a gyalázkodás, a dehumanizáló szidalmazás és goromba gúnyolódás ellentétben áll avval az alapelvvel, amely a liberálisok és a baloldaliak legkülönfélébb irányzataiban közös: ez az egyenlő emberi méltóság elve, amely kizárja a megalázást és a kegyetlenséget. Liberálisok és baloldaliak számtalanszor megszegték ezt az elvet a történelemben: de az elvszegés miatt nem az elvet marasztaljuk el, hanem a megszegőit.”
KedvelésKedvelés
jaj nem, ne vedd támadásnak, nyilván nem a hülyét akarom játszani. Számodra mi a ballib min legalja, de rossz volt a kérdésfeltevés.
KedvelésKedvelés
Nem vettem támadásnak, de nem ismerlek, és ha kritikátlan vagy Puzsérral, akkor nem biztos, hogy sok közös van bennünk.
Ezt gyakran értik félre. Az emberek (kommentelők, ismerősök) többsége nekem nem ellenség, hanem egyszerűen érdektelen, nem pálya agyilag és emberileg, értékrendje, empátiája szerint. A szikrázó elmék, az eredetiség köt le, a másképp gondolkodás, a szeretet, a bátorság. Dúskálok benne. A közhelyek nem érdekelnek.
KedvelésKedvelés
OK, ezt tudom, annyira már ismerem ezt a blogot de nem is mondtam, hogy itt rólam és közhelyekről kellene szó essen. Pusztán azt kérdeztem kicsit talán esetlenül, de végülis leírtad, ami engem érdekelt, hogy PR miért nem felel meg a ballib minimum szintnek szerinted, meg úgy egyáltalán. Senkivel sem vagyok kritikátlan, Puzsérral főleg nem, de veled sem. Ettől függetlenül mindketten sok rendszerkritikát és adott területen érdekes meglátást, vagy véleményt adtok közre, vagy legalább maga a témafelvetés érdekel, még ha nem is mindenben értek egyet. Épp ezért voltam kíváncsi az egyik által a másikra adott reflexióra. A választ köszönöm.
KedvelésKedvelés
Nem kérem, hogy velem kritikátlan legyél, de lényegesen átgondoltabb és árnyaltabb dolgaim vannak, mint Puzsérnak. Egyidősek vagyunk kb., és eléggé irritál, hogy most nekem tőle kéne megtudnom, hogy autók kitiltása stb. Ő hosszú éveken át a hol röhögjünk-szerezzük be a füvet-kit kúrjunk le-deokosvagyok területen ragadt, amikor én elkötelezetten autóellenesen, bringával járva, teljes természetességgel, organikusan szedtem a szemetet, szerveződtem, tüntettem meg szemléletformáltam öko és feminista terekben, és sikert, hírnevet, karriert sem vártam tőle. Úgyhogy hadd ne ő legyen itt az információforrás.
KedvelésKedvelik 1 személy
Pl. azért aszfalton, mert ma mentem egy szintes maratonnyit a Börzsönyben, és hát nem vagyok valami erős terepen, 8 óra lett. Aszfalton sokkal gyorsabb, könnyebb futni, egyszerűbb a firssítést megszervezni, csak aki hőbörög, az vszg. sosem futott sehol.
Jó volt beszélgetni a futókkal vasárnap! Veled is! Ennyi csillogó szem… Miért kéne ezt az élményt elvenni bárkitől? Hadd fussunk, hadd fussanak. Sok helyen megy az okoskodás, igen, gyakran nyomasztóak a futós facebook csoportok.
A Spartathlon láz is érdekes dolog. Valamiért itthon ez közkedvelt verseny, talán pont azért, mert Bogár János, és pár másik régi ultrás eredményeit sokan követték, elismerték. Még japánok, németek is sokan vannak, mások meg nem nagyon. Egyszer kísérő voltam, az útvonal egy részén nagyon jópofa a táj, a falvak, a természet, én ezt hamisítatlan Görögországnak éreztem. Ilyenkor mindig belenézek, kit ismerek még az indulók közül.
KedvelésKedvelik 1 személy
Tényleg voltál ott? Aztaaaa! Kit kísértél?
Nekem idén az is tetszett, ahogy Lubics György közvetített, példás volt, lelkes, szeretetdús, profi.
Kösz a lehetőséget, élmény volt a VIP is, MGy-gyel beszélgettem sokat.
KedvelésKedvelés
Nem tudtam, hogy Gyuri közvetített, ez klassz! A közvetítés, kísérés, támogatás is örömteli, sokan szeretjük! Korányi Balázst, egykori 800-as olimpikonunkat kísértem anno, aki sok év után idén is célba ért. Abban az évben nem, ezért a kiszállása után előrementünk Lőw Andrishoz (aki idén sajnos nem ért be :-(), bár őt nem kellett kísérni, szóval csak lebzseltünk, nézelődtünk. Barátnőmmel voltam. Ezután egy időben felmerült az is, hogy felkészülök, de mégsem folytattam a nagyonfutást. Mai fejjel azt gondolom, lett volna esélyem célba érni, a mezőny legvégén valahol. Azért kibírom nélküle 🙂
KedvelésKedvelés