Hogy miért reagálok erre a Csere Lászlóra én. Miért láthatóak a kommentjei egyáltalán, máskor milyen ügyesen irtok.

Azért, hogy lássátok, amiről a poszt is szól: mindenféle kapcsolat nélkül, ürügyvadászként így és hasonló okokból erőszakosak, rivalizálnak velem olyan férfiak, akik nem értik az írásaim célját, és csak az agressziójuk van. Ez maga a nőgyűlölet.

Csere László tényleg nagyon vicces volt, főleg a keresztény vonal. Ő a haverja, a molesztáló, fütyipunci Sanyika miatt próbált provokálni, hogy legyen még anyag, ő is hős legyen, ne unatkozzon annyira – Sanyi állítólag feljelentett, ha az ügyvédjének sem volt több esze, és nekem állítólag félnem kell.

De ne nevessünk annyira a hátrányain: az ikonikus agymosógép is ugyanezt csinálta, bár névtelenül. Erre használt, ezért járt ide, ezek miatt az egyéni vakfoltjai volt sértődött, és ezt nem értette, ő ugyanúgy rosszul lőtte be, mire vagyok való és kinek a dolga tisztességesen viselkedni, illetve mi történik, ha csak nem megy.

Nem a szókincs, a fogamazási készség, a tanultság, a látszatintelligencia érdeklődési terület a döntő abban, hogy valaki mélyre megy-e, szánalmas szerepet vezs-e fel, miközben fölényeskedve megítél. Az unalom és az ürügykeresés, illetve a mélyen internalizált nőgyűlölet, a nők kioktatása, nyaggatása, hatalmaskodás, az okoskodási kényszer az ok: férfiviselkedés nők ellen. Nevezzük ezt mostantól tufaságnak, minden ilyet, amikor férfi, rögeszmés, nyomja, rám száll, mindenbe próbál belekötni, minősítget és ártalmasnak talál.

Mert nem úgy van, hogy a férfiakat mondjuk az izmos nők zavarják, vagy az okoskodó bölcsész nők. A férfiakat bármi idegesítheti, a nők idegesítik ezeket a férfiakat, miattuk lesznek kínban: hát az én izmom? az én műveltségem? az én önmegvalósításommal mi lesz?, ez pedig élesen meg is mutatkozik olyankor, ha egy nő állít valamit, határozott, léátható, és akkor miért ne kössön bele mindjárt a vállam izmába vagy az elütéseimbe? Mindegy. A kötözködés állandó.

Álnéven meg akármit lehet.

Arról kaptál esetleg viszajelzést, egyébként hány családi viszályt szítottál a soraiddal és hány, egyébként jól működő házasságot kúrt már széjjel a blogod tartalma?

Neked milyen a párkapcsolatod, miért vagy felelős, és az hogy működik? Ez a kérdés.

Ugyanő:

A blogjában írtak miatt személyesen felelős több, amúgy jól működő házasság felbomlásáért, illetve azért, hogy létrejött a nyíltan férfigyűlölő Gumiszoba blog, akiknek írói nem titkoltan mindannyian csakazolvassa köpönyegéből bújtak elő. 

Vagy:

azt az erőszintet, amire annyira büszke, azt egy férfi pár hónap alatt összehozza egy kis gyúrogatással.

De akkor miért nem? És egy nőt hogy jut eszedbe összehasonlítani a féri anatómiájával?Egyáltalán: rivalizálni?

Hogy én most beszóltam a közmunkásnak, a képzetlennek, feladom a balos-társadalmilagszolidáris elveimet? Nem az az elvem, amit képzelsz. Beszóltam, és be is fogok, nem azért, mert buta, hanem azért, mert emiatt a frusztráció miatt lóg rajtam és gyűlölködik. Én, bármilyen jobbosan is hangozzék ez, az erényre, a munkára, a jólétre, a felelősségre szavazok a hiszti és követelőzés helyett, és nem “értem meg” többé a megszomorodottakat. Tudom, hogy van elnyomás, számolok vele, de nem hiszek az áldozatiságban és az elnyomásra való örök hivatkozásban. Ha pedig a saját nevén csinál magából hülyét, én nem fogom őt megkímélni. Kapjon tükröt az, aki szemét módon zaklat, érezze rosszul magát. Ez történt, és ez a cél. Amit gonoszságnak meg acsargásnak neveztek, az mindig az, hogy nincsenek érveitek, nekem meg erősek a szavaim.

Nekem nem fáj a Laci se, nem árt nekem, ez tévedés. Csak modellálja, milyen és miben fogan a nők elleni erőszak.

Továbbá: nekem az az elvem, hogy ne zaklassanak, ne zaklasson senki nőket büntetlenül, mert az nem igazolható. Rámutatok a lényegre: hogy mindezt frusztrációból csináljátok. Elveim része, hogy aki görénykedik, azt ne hagyja szó nélkül a köz, a másik fél.

Azért valahol nagyon jellemző a férfiak mentalitására, hogy még egy képzetlen, közfoglalkoztatott, sodródó férfi is, aki az itteni témákból semmit nem ért, azok nem fedik a valóságát, értelmi horizontját, úgy érzi, hogy ő fog engem helyretenni, megtanítani bvármire, ha sérti valami – bármi.

Hatékony lépéseket tudok tenni a zaklatók ellen, mindig is megtettem. Amennyiben ezek vitathatóak, ártanak az illetőnek, igazán nem értem, miért kell eddig elmenni. Ki a felelős?

Ne mondja nekem senki, hogy ezek meglepő igények. Nem az űrből jöttem attól, hogy deklarálom: én sem vagyok rúgható, bármivel is magyarázod meg. Mindenkinek ott vannak a kommunikációs normák, amelyeket élőben, a kollégáddal, barátoddal, szomszéddal is szem előtt tartasz.

Ott van a blog szabályzata, kommentelési kisokos, kérések, érvelés,

A törzsolvasók végignézhettek több eset, amikor engem fúrtak, és ahogy akkor deklaráltam: ezt ne, ez sok, fölösleges, rombolja a beszélgetést, energiarabló. Lehet tudni, mi lesz, ha genyózol: inkább ne. Ne itt.

Kérni szoktam direkt, a konkrét személytől is, hogy álljon le.

Úgyhogy ne játssza senki az ártatlanul megtámadottat, aki jé, mit kapott a nyakába, miközben ő ide kattint, itt figyelget, nekem írogat, rám száll.

Mindannak, ami jön, ti az egytizedét látjátok, talán még kevesebbet. A mocskolódó e-mailek, kommentek, kitárgyalások özönként jönnek, évek óta, a legtöbbször proxys, gondos álneveken, netfüggő, eltorzult emberektől.

Nincs ilyen, hogy én legyek nagyvonalú ( azte legyél majd, amikor téged basztatnak!). Nincs ilyen, hogy más akarja előírni, hogy engem mi zavarjon, hogyan reagáljak. Ezt felejtsétek el.

És amivel kifinomult emberek próbálkoznak: éreztetik velem, hogy a blogolásom valamiféle visszaélés, nem kéne, bajt okoz, ne csináljam, hatalmas botrány nekik a blog. Mindezt azért, hogy nehog kiedrüljön, mi zajlik. Jogom van blogolni, mindenkinek joga van. Nem kéne, hogy botrány legyen az, hogy valaki artikulálja, amit gondol. Közügyekről és közösségi ügyekről írok, fölösen védem a személyeket, minden jogszabályt tiszteletben tartok. Nem félek, tudom, mit jelent az újságírás, a lelkiismereti és a véleményszabadság. Ha jó a blog, sokan, nagyon sokan fogják olvasni. De a blog mindig a legvégső válaszom. Viselkedj normálisan, vedd figyelembe a visszajelzést, ne szemétkedj, és akkor nem lesz mit megírnom.

A békénhagyási igényem azokra is vonatkozik, akik nem erőszakosan, de mégiscsak elleptek, ingyenpszichológusnak használtak, bevontak a játszmájukba, célozgatva dicsekszenek, vagy véleményüket fejezték ki olyanban, amiről nincs tudásuk és nem rájuk tartozik, például hogy én hogy kezelem a konfliktusokat, trollokat.

Jogom van nyugodtan blogolni, hiába tolnád át rám a felelősséget, a melót. Ne mondd, hogy korszerű oldatok és kefék vannak, illetve hogy a követ könnyebb tisztán tartani, mint a parkettát, hát milyen hülye vagyok én. Egyszerűen ne szarj ide. Menj máshová, ha rádtör a szorítás.