mi mindent csinálunk, amikor sportolunk?

Néha olyasmiket kérdeznek tőlem, hogy csak nézek.

Elképesztő, mik vannak úgy általában az emberek fejében a sportról, konkrétan mások sportolásáról – a rossz lelkiismeretük, frusztrációjuk tele torokból ordít.

Nem is nekik írom ezt, hiszen ők zártak, ellenérdekeltek. Az én sportolásomban. Ne legyen nekem se jó.

Azoknak írom mindezt, akik nyitottak, vagy akiket a saját környezetükben ugyanígy basztatnak, hogy “nem lesz jó ez a sok sport”. Nem vagy egyedül, nem vagy fura, vannak érvek, amelyeket ha tisztán látsz, biztos lehetsz magadban, és akkor nem megy el a sok energia a vitákkal, rossz érzésekkel.

Eltelt lassan öt év, és még mindig heti 4-6 a zúzás. Rászoktunk erősen. Soha ilyen jó függőséget! Többen is, valóságos járvány ez.

Én is sportolok, én is tervezek sportolni, most már elkezdem, megint megyek! – mondja az ismerős (ez kétszáz embert, olvasót jelent).

És: nem jó az a túl sok sport, illetve: le kéne fogyni, hogy fogytál le? Szedsz valamit?

Uramisten.

Mások csak simán gyanakodnak: ez valami henye, hiú dolog, ő nem is csinál ilyet, tehát ez valami zavaros, felszínes tevékenység. Nyílt érve nincs, sunyin szól be, mintha magáról beszélne. Azt hiszi, ő normális, és csak ő lát engem a normalitásából valamilyennek (szélsőségesnek).

Összemosódik a fejekben a sokféle cél és mód, amelynek jegyében sportolhatunk, leegyszerűsödik a téma ezekben a beszélgetésekben, minden az ellenzők gúnyos ellenérzéseit szolgálja – ezért én már kerülöm is ezeket a helyzeteket. Vagy rákezdik, hogy hogy lehet, hogy én ennyit eszem, és mégis a diétáról papolok, teljesen ötletszerű állítások arról, hogy én hány kiló vagyok (és ehhez nem kell antifeministának lenni).

Szeretném a nagyon-alapok bemutatásával összefoglalni, hogy hányféle célja lehet annak, aki edz.

Először is: azért edzünk, mert dögös érzés, az élet esszenciája. Sokkal jobb, mint egy sor legális öröm, eufóriának mondanám, de annak egy fegyelmezett, melós megvalósulása, mert alapvetően nem kellemes. És ha mégis ennyire jó, miért ne intenzíven csinálnánk? Aki károg ellene, aki kisebbíti ezt az élményt, az nem ismeri. Ami amúgy rendben van, engem nem zavar, nem is én kezdem neki magyarázni a témát. Aki sportolt valaha, és most, mert leállt, azt fejtegeti, hogy az túlzás volt, nem is jó, azt meg komolyan nem értem. Vajon milyen önismerete és jelleme van annak, aki meglett életkorában még múló szeszélyeknek áldoz, majd valamivel később elátkozza őket? (Bloggert imád, majd utál – és mindkettő projekció és önző igény?)

A másik, hogy rendszeres és intenzív sport és testhasználat, illetve tudatos étkezés nélkül 35 fölött nincs élhető élet, én ezt gondolom. És azért gondolom, mert ezt látom a körülöttem élő, általában erőforrásokban bővelkedő embereken, látom azon régi olvasóim elhízásán is, akik mind megutáltak, és mind megjegyzéseket tettek az én utamra, ketogénemre és edzéseimre. Tehát a jólét, az életed többi területe nem oldja meg azt, ha elhanyagolod a tested, és aki a lusta, hárító, tagadásban levő nőket vigasztalgatja, az bűnt követ el.

Az edzésekkel pedig lehet:

  • Zsírt veszíteni és a testösszetételt optimalizálni: a fölösleget felhasználod. Az a baj a csak a fogyást hajszoló bármilyen módszerekkel, hogy izmot is leszed, még azt a kevéskét is, ami maradt. Én az életmódváltásom elején, sok kardiójellegű mozgással és kalória-, szénhidrátcsökkentéssel 2014 őszén-telén, 2015-be is átnyúlóan, 7-8 hónap alatt fogytam le azt a zsírt, amit nem akartam magamon tartani. Lelkes voltam, sokat edzettem, egyszerűen ment. Azóta pedig erősödöm, izmosodom.
  • Izmot építeni. A test további formálása ez, és a kirobbanó, ugribugri, mindent bíró közérzet. Csak az lesz izmos, aki gyakran, keményen, megtöretésig használja az izmait, ÉS mellette rengeteget eszik. Mivel az esetemben ez látványos volt, elkezdtek lebutázni és -testépítőzni olyan, nálam idősebb, hízásban levő nők, akik nem edzenek. Más az, amikor valaki egy jó izomzatról leszedi a zsírt, és láthatóvá válik az izomzata. Építeni új izmokat építani csak jelentős kalóriatöbblettel lehet. A nagy izomtömeg több szempontból egészséges, hasznos: zabálja a kalóriát, a hatékony anyagcsere jele és védelmezője, súlyos betegség esetén hasznos tartaléknak bizonyul, de nincs ártalmas hatása a testünkön tartásának, mint a zsírénak. Egyébként jól is néz ki, én ezért erre szavazok, és képtelen vagyok arról vitázni, hogy a domborodó izom, női testen is, maga az élet, egészség. Nem csak szakirodalmat tudok hozni, hanem a saját élményemet is. Haladó szinten nem lehet egyszerre izmot építeni és zsírt veszíteni, mivel az egyik bontó folyamat, alacsony inzulinszint mellett és kalóriadeficitben valósul meg, a másik építő és kell hozzá plusz inzulin és energia. De mindkettő gyógyító hatású.
  • Lehet erősnek lenni és erőszintet növelni. Egyre többet bírni, emelni. Edzős közösségünk új tagja odahagyja a labort, és beteg gyerekeket fog emelni, neki erre kell az izom.
  • Másik edzést ellensúlyozni, kiegészíteni, mivel az egyféle sport is megnyomoríthat: mondjuk a futás egyoldalúságát, koptató-terhelő jellegét oldani, vagy kompenzálni a féloldalas teniszt súlyzós edzéssel vagy épp akrobatikával, sok nyújtással.
  • Képességeket fejleszteni, megügyesedni. Ettől lesz igazi hobbi az edzés. Egy jó húzódzkodás, három év után! Vagy kézenállni. Spárgázni. A maraton! És a jellemfejlődés, a kitartás edzése. Ugyanazokat a képességeimet használtam a könyvem megírásában, mint a futásaimon. Még tovább, még egy kicsit…!

Egyértelmű tapasztalat, hogy aki hatékonyan, és örömmel edz, az keveset magyaráz róla, nem mások teste érdekli, felbátorodva csak megy bele egyre jobban – és főleg ritkán mondja, hogy ő mit nem szeret. A sok duma csak hátráltat. Just do it! Megérkezett a tavasz is, én pedig épp kitettem a pontot életem legnagyobb projektje, a ketós kézirat végére.

hogyan kezdjek bele?

16 thoughts on “mi mindent csinálunk, amikor sportolunk?

  1. De jó! 🙂 Bocsánat, kicsit öncélú komment lesz – szimpla örömködés annak, hogy leírtad és megfogalmaztad, miért is jó ez az egész.
    Benne van, amit egy ideje edzések után érzek, és ez valahol csodálatos. Más is tudja, érzi, nem csak én vagyok helikopter! 🙂 (Épp feltaláltam a spanyolviaszt, igen.)
    Most a környezetemben kevesen vannak, akik igazán értik, bár sokan támogatnak (és sokaknak példa, amit én mindig kicsit mosolygós hitetlenkedéssel nézek, de ez legyen az ő dolguk, én se csináltam mást, ‘csak’ elkezdtem és rákaptam nagyon, meg oké, átszerveztem kicsit az életem, hogy működjön eköré építve, mert most nekem ez fontos).
    És szelfi helyett tükörbe csodálkozás van, hogy olyan ívek jelennek meg rajtam, amik eddig sosem voltak (kikockásodott a hasam, nahát) és kiterülősen fáradt péntek este helyett edzés utáni pörgés, meg ‘enyém a világ’ érzés. Megyek, csinálom, iszonyatosan jól vagyok tőle, és baromi jó olvasni, ahogyan erről írsz te is. Köszi!

    • Meggyőződésem, hogy ha néhányszor megérezné BÁRKI, amiről te is és Éva is írok, meg néha én kommentelek: az-a-bizonyos-edzés-utáni-érzés, utána visszamenne (csak ahhoz el kellene kezdeni), keresné (megtalálná) a lehetőséget. Sokan azt mondják, nem hisznek benne, nekik nem ilyen lenne, ők nem sportos típusok (én is középkorúan jöttem ám rá, hogy ez nem típus, hanem cselekvés: hogy csinálom és kész. Az (bár kívülről kötöttségnek tűnhet), külön felszabadító volt, amikor (amúgy gyorsan) ráállt az agyam, hogy nem mérlegelek előtte, van-e kedvem vagy nincs – a munkabeosztásom függvényében előre megvan az edzések időpontja is, és hacsak nem történik valami rendkívüli (sürgős helyettesítés, láz stb.), alapértelmezett, hogy akkor ott vagyok, kész, pont. Ha pár éve azt mondja valaki, hogy a sport lesz az egyik legnagyobb örömforrás az életemben, kiröhögöm. Most rajtam röhögnek, akik nem sportolnak, de ez nem az én ügyem.

  2. Meg egyet hozzatennek a mit lehethez, majd 80 evesen levagni a labkormod meg megvakarni a hatad segitseg nelkul. En erre is gyurok. Nem akarok majd fotelalakuan teblabolni a lakasban, varni, hogy benez valaki es segit.

  3. Jó kis család-összekovácsoló is a sport. Az elmúlt hét nagy eseménye, hogy sikerült az antisport- meg antimindenfélemozgás-beállítottságú páromat elcipelni futni. Illetve hát alig ötszöri megkérdezés utân önkënt felajânlotta, hogy eljön… Mindkettönk legnagyobb meglepetésére ki is tartott velem úgy 9 km erejéig, aztán pedig szépen megvárta, amíg lefutom a maradék hârmat. Számomra tök felemelö, pozitív élmëny volt, hogy eljött, akkor azt mondta, neki is, bár azóta is hiâba hívom…
    Nem sport, de mozgáselmény: görkorcsolyapálya. A nagylâny kijelenti, hogy ö egyedül neeem… Jó, mondom, ugyan 30 éve nem volt a lábamon görkori, de nem bánom, nevettessük ki magunkat együtt. Néhâny nyekkenéssel, meg kék folttal késöbb öröm volt nézni, milyen profin siklott végig a pályân (rólam már nem is beszélve😁). Még a két kisebb is csatlakozott: fáradhatatlanul gyakorolták, csinâlták, próbâlgatták újra meg újra, amíg meg nem tanulták. Én pedig csak úgy szâlltam a büszkesëgtöl és arra gondoltam, micsoda öröm, lendület, erö meg kitartás forrása is a mozgás, és hogy bárcsak ennek egy (minél nagyobb) részét sikerülne megörizni felnöttkorukig…

      • Szia, Cris 🙂 Képzeld, el akartam mesélni, de aztán csak olvastam itt, nem kommenteltem, hogy azóta újra megcsináltam a pentathlont, kis csalással. Szeretem ezeket a challange-eket, néha, mondjuk, ez után 2 napig nem tudtam felvenni a kabátomat: 840 pontom lett, ami elég jó. Hogy miért a kis csalás? A push press meg jerk nálam kicsit túlságosan is hasonlít egymásra (a jerk nem jerk, szóval egy versenyen simán kivágnának miatta – de áprilistól talán járok technikai órákra majd, ahol ezeken akarok javítani), mindegy, azért tök büszke voltam magamra, ez 60 pont javítás a decemberihez képest (minden fogásnemben emeltem egy golyóméretet). És azóta kicsit snatch-eltem 16-ossal, jó volt belepróbálni, hosszabb széria-rendszer azért nem lesz belőle, max. a létra csúcsa, ha úgy van. Te miket csinálsz mostanság?

    • Aranybánya!
      “egy irodista pesten nekem ne magyarázzon.
      edzeni itt minden sarkon lehet, futni is kb ,sőt még otthon is le lehet nyomni egy orás rékát és még mindig csak az időd 4%-át “basztad el”, mozgásra. ha minden másnap csinálod akkor meg a 2%át.
      vagy veszel egy AYCM kártyát havi 10 rugoért és korlátlan jársz vele 200 helyre a városban. bárhol is van dolgod, el tudsz menni mozogni előtte így… akarat kéérdése.

      szellemi fáradtságra legjobb a mozgás.”

      Az egyik kommentelő:
      “Hogy nyafog a magyar, nevetséges, mondjuk elég kimenni nyàron valamelyik vízpartra! Tele van elhízott, kocsonyàs testű fiatalokkal, akiknek az is a nehezükre esik, hogy a telefingott törölközőtől elvonszoljàk a tesznye testüket a vízbe! Kèt munkahelyem van, kèt naponta alszom 5-6 órát, és heti 4* minimum a teremben tudok legalább 1 órát eltölteni!”

      ugyanő:

      • Volt férfi, aki azt írta, ő nem akar “sujozni” – de olyan is, aki én is lehettem volna (voltam) anno: “Ezerszer inkább egy jó könyv vagy el jó film vagy keresztrejtvény. Agyra gyúrok, nem izomagyra.” – Nos, nem olvasok kevesebbet ma sem, mint akkor, de ezt meg a mai énem mondja, tudja. És nekem ez a fontos. Amúgy meg döbbenetes, hogy a sportélménnyel, hogy el lehet ijeszteni szinte bárkit. Ma cseteltem egy régi kedves baráttal/szeretővel, mikor mi. Ez volt:
        én:

        ez nem volt ám benne a “programomban” pár éve
        hogy szeretni fogom
        igazán sajnálom, hogy nem évtizedekkel korábban
        de ez már mindegy, jó, hogy most, legalább most
        Sok-sok hülyeség, meg csak agyalás, iszunk-dumálunk helyett (vagy legalább mellett) sportolhattam is volna-
        egészen más életminőség
        közérzet
        energiaszint
        hangulat
        minden

        ő: a felével is kiegyeznék 🙂
        — és ki is lépett —

        Ilyenkor azért kicsit szomorú leszek… (de tényleg mindegy).

    • best of EVER érv
      Azért nem sportol , mert azt a keveset amit megevett , el kell raktározni másnapra .Ki tudja , hogy 2 nap múlva tud-e enni?

      Nincs elhízva amúgy (nem nagyon), de gondosan ízléstelen haj, smink

      • Testalkattól függetlenül ott van ám az, hogy mekkora úri huncutság ez a sport, és egyébként is, olyan gyanús az egész, ha valakinek van ideje erre. Hát, hogy- Én ebben a hónapban kolléganő tartós betegsége miatt 94(!) túlórát nyomok le, így lehet, hogy nem 4-5-ször, hanem 3-4-szer megyek csak le, de szerintem elhozok egy bellt itthonra, és reggel-este a teraszon 20-20 percet edzem itthon (is). Igaz, gyerekem nincs, meg semmi “kötelező” háztartás, ergo: még filmet nézni és olvasni is fogok mellette, ahogy mindig. Borzasztó vagyok, azt hiszem.

      • Asszem, a család meg a hagyomány háztartási elvárásai basszák szét a legjobban a nők életminőségét, életkedvét, önrendelkezését, nem a munka.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.