kommentelj igényesen!

Örülök, hogy itt vagy. Sokan írtok jókat, izgalmas ellenvéleményeket. Ugyanakkor a kommentelés is meló. Ha kicsit sem vagy olyan, mint én (elkötelezett, figyelmes, intellektuális), akkor nem tudlak komolyan venni.

Amit most írok, az az újaknak fura lehet, de száz kommentelő közül háromnak szól. Ők nagyon ártalmasak.

Akkor szoktam zord lenni, amikor úgy kommentelnek, hogy:

nem értik a posztot (türelmetlenek, rosszindulatúak vagy tájékozatlanok),

ideologikusan feszülnek (ne itt nyomasd az antifeminizmust, a klerikális ideológiát vagy a vegánságot!)

alapdolgokat vagy személyes identitást vitatnak (például hogy a blogom értékes, hogy a blogírás munka, hogy írónak tekinthetem magam, hogy intellektuális a szöveg, hogy tudom, hogyan írjam a blogot és az én dolgom is, nem népszavazás),

ha használnak: kielemezni, frusztrációt levezetni, rivalizálni, érzékenykedni, fölényeskedni jönnek.

A poszt lényege itten vastaggal:

A SZÖVEGÉRT GYERE, azt nyújtom, és arra reagálj (ne magányból, vegyülni gyere, ne okoskodni, ne felületet-olvasottságot használni, ne macerálni bárkit)

HA FELBUZOG BENNED, HOGY MOST JÓL MEGMONDOD A BLOGGERNEK, MERT FELIDEGESÍTETT, AKKOR REFLEKTÁLJ MAGADRA, MENJ PSZICHOLÓGUSHOZ, DE IDE NE ÍRJ

NE TROLLKODJ (troll az, aki leuralja, akadályozza az értelmes beszélgetést, vég nélkül önti magát – tök más kérdés, hogy én hogy kezelem a trollokat, a lényeg, hogy TE ne trollkodj, nem mentség az, hogy “ez az internet-te tetted ki magad-idegesítesz-letilthatsz”)

NE LEGYÉL IRRITÁLÓ, ne taglald, elemezd a blogger személyes dolgait, életét, ne pletykálj, ne gyűjtögess, ne kérj számon rajta elveket és semmilyen viselkedést, mert ez nem fair: te nem látszol, te nem tettél kemény melót és sok tehetséget a blogba

HA SZÓLNAK, ÉRTS BELŐLE

Miért vagyok zord? Mert aki ide ír, az a saját döntéséből velem kerül interakcióba, én pedig nem szeretnék irritáló, rosszindulatú, buta emberekkel interakciót.

Gyakran nem értik, miért írok, de majd ők:

Felteszem, hogy az otthonodban nincs kivel megoszd a gondolataidat, melyek már túlcsordulnak. Ennek szerintem a blog helyett az irodalomban több választható helye lenne. (…) Egy hét múlva ha kéred elárulom mit tehetnél, hogy a gyermekeid bőségben éljenek és Te azt tehesd amit akarsz, függetlenül a pénzügyi korlátaidtól. (mert neked ilyen korlátaid nincsenek, ami most akadályoz az a gondolataidban lehet, hogy túl magasnak tűnő kerítés,valójában szabad vagy, de nem azon az úton indultál el ami a célod felé vezet.

Írja például a vesszőhibás kommentelő.

Ha csak harminc évvel fiatalabb lennék egyszerre tartanék tőled vagy vágynék a társaságodra.

Szegényt nevetségessé tettük. De csak finoman. Jó móka volt.

Előzzük meg, hogy itt kelljen valakit cikizni. Eleve ne írj olyat!

Vagy, ez e-mail, de nagyon érdekes:

…volt, aki távozott, de vagyunk nem kevesen, akik maradtak, mert ragaszkodunk egymáshoz. A közösséghez, amit szerinted te építettél. Aha.
 
A blogomon maradtak, tudniillik.

Ha a férjeddel, szomszédasszonyoddal, kollégáddal, anyósoddal van a gond, nekik mondd! Ne vezesd le rajtam.

Nem dolgom, hogy megértselek. Sok mindent megértek, de nem tudok azonosulást kínálni, mindent igazolni, csak mert nő vagy, vagy hozzám hasonlónak mondod magad. Nem vagyok a segítőd, a pszichológusod, és nem biztos, hogy én is érzem azt a közösséget, rokonságot, amit te velem.

Ha a te gyerekedet azért macerálták az iskolában, mert nehéz eset vagy hülyén viselkedik, akkor a mi történetünknek számodra nem sok tanulsága van. Roppant kínos az is, ha valaki a volt férje ellen próbál itt egyetértést szerezni, mert őt megcsalták, tehát a patriarchátus áldozata. Őszintén nem tudok választ arra a problémára sem, amikor a nőből kihalt a szexus, de hűséget vár el, miközben a férje még pörögne. Ugyanez a helyzet a női testképpel és az elhízással. A női közösség, a feminista értékrend nem arra való, hogy igazolja a mulasztásaidat. Vállalj felelősséget! Ne gondold, hogy csak neked rossz. Mindenkinek van csomagja, nem lehet megúszni. Ne várd el a világtól, hogy kíméljen! Ne tukmáld rám a feladatot, hogy én legyek az egyenlőségpárti mozgalmárod.

Ez a kemény szembenézések helye. Én is szembenézek magammal, nekem is kemény.

Ez nem fórum, és nem is olvasóvadász “jaj, de örülök, hogy végre valaki erre jár”, kezdő önmegvalósítós helyszín. Sok olvasóm van, régóta egyenletesen, lassan emelkedő számú, nem kell udvarolnom, hízelegnem, de ha kevesebb volna, akkor sem viselkednék másképp, és akkor sem, ha megutálnak, csalódnak, mert engem nem lehet nyomni. Nem kuncsorgok olvasókért, lájkért, kommentért, amúgy sincsen semmi hasznom belőle (ezzel azt mondom, hogy az influencer, aki kedves meg kérdezget, hogy mit reggeliztél, az el akar adni vagy hirdet valamit, nem kíváncsi rád). Amellett megalázó alárendelődni, kegyet keresni, és ezért nem is vagyok különösebben kedves.

Nem sok olvasót akarok, hanem értelmes, értően kommentelő olvasót. Elvárom, hogy felnőttként, jóindulatúan legyen itt. Nem akarok a saját blogomon is a nyelvembe harapni, ha valaki idegesít. Tudom, hogy szerinted te nem vagy idegesítő, azért szólok.

Több év kommentkezelés, százötvenezer nem-spam komment után jó okom van, hogy határozott kéréseket fogalmazzak meg. Ha én évek óta nívósan, elkötelezetten írom a blogot, akkor az olvasó se legyen kényelmes, követelőző fogyasztó. Ő is tegyen bele melót, figyelmet. Így leszünk egy szinten.

Egyedül kezelem a blogot. Nagyon sok a komment, és visszás jelenségek is vannak. A kommnetkezelés idő, munka, stressz. Ezért kérlek:

kommentelj úgy, hogy te is, más is jól érezze magát! Tartsd tiszteletben a bloggert, aki a szövegeket írja. A blogírás nem parádézás, hanem munka, és én nagyon komolyan veszem. A blog nem is szolgáltatás, hogy elvárhass mindenfélét.

Én bírom a vitát. Ti nem bírjátok olykor.

Van a szofisztikált troll, itt idézek egy kommentelőt:

…a normál trollal szemben sok energiát fektet abba, hogy tartós élete legyen a fórumon. Hosszú hozzászólásokat ír, igyekszik választékosan fogalmazni. Reagál a mások által leírtakra, személyes hangvételben kommunikál, hajlandónak mutatkozik a kompromisszumra is. Közben rendszeresen súrolja vagy megszegi a közösség alapvető normáit, támadja az alapevető elveket, de a profi csomagolás miatt nem tiltják ki, sőt, többen igyekeznek ‘megtéríteni’, ezért sok időt és energiát fordítanak rá. Ő pedig pontosan adagolja azt a szintű megértést és látszólagos együttműködést, ami mellett folytathatja a rombolását.
Közben el is éri a célját, megváltozik a hangvétel, sokaknak elmegy a kedve attól, hogy érdemben szóljanak hozzá a témákhoz.

Sok béna, netre ragadt, fórumedzett férfi igyekezett így lenyomni már. Előbb szólok, aztán kirakom, de visszajárnak évekig, mert nem adják fel, győzni akarnak és bosszút állni. Pont mint a visszautasított udvarlók. Ők definiálnak.

Lassan el kéne dönteni, hogy akkor most menő az életed, vagy támogatásra szoruló, sajnálatra méltó, szerencsétlen.:)
Mert ez a csikicsuki kettős mérce, amit alkalmazol ezügyben (is), nem túl szerencsés…

Az, hogy én vagyok a blogger, nem a hatalmam deklarációja, hanem a felelősségemé és a jogaimé. Jogom van a jó légkörhöz és a nyugalomhoz, ahhoz, hogy arctalan ismeretlenek (vagy épp ismerősök álnéven) ne feszüljenek itt, ne szapuljanak és zaklassanak, és erre használom az érveimet és a technikai lehetőségeket. “Az internet már csak ilyen”? Te, a rosszindulatú okoskodó teszed ilyenné az internetet. Ezek kifogások, áttolás, mert ők erőszakoskodni akarnak. Én nem fáradok bele abba, hogy rámutassak, ez miért gáz. Felelős vagy azért, amit csinálsz, és ha interakcióban vagy bárhol, akkor látnod és tisztelned kell a másik felet.

Ezért mondom, hogy ez nem fórum. És azt is mondom, hogy nem egyforma a helyzetünk: te jöttél ide, te voltál kíváncsi, miközben te nem tettél annyi személyességet, munkát, kockázatot a blogba, mint én. Mi több, semennyit.

Nézz magadba! Mindig jelzek, szólok, ha valami zavar. Ha nem szeretnéd tiszteletben tartani, azt is megteheted, de akkor menj békével.

Az nem oké, hogy itt írsz, hozzám (is) beszélsz, miközben megvetsz, csak a bajod van, vagy “egyetértesz sok mindenben, de (nettó kötözködés)”. Ezekről az emberekről az a benyomásom, hogy a blogger pozíciója fáj nekik, ők is szeretnének fontosak lenni, és az a nagy bánatuk, hogy ők nem tudnak olyan erőset mondani.

Minden, ami a blogon van, az én nevemhez, stílusomhoz, írói minőségemhez kötődik, a kommentek színvonala és tartalma is. Nem hagyom, hogy itt gyűlölködő, zavaros dolgok, alá nem támasztott nézetek legyenek. Ne használjon arra senki, hogy a saját különlegességét deklarálja, üresen dicsekedjen, a szextémát erőltesse oda mindenhova, vagy engem szidjon.

Ha nem tetszik a blog, ha “hosszú, érthetetlen” a poszt, ha “sok a szabály”, ha “a blogger mindenkit rendszabályoz”, akkor keress olyan helyet, ami a kedvedre való.

A szövegek (poszt vagy komment) elolvasása és értelmezése után írj. Ne legyél felületes! Ne csak ürügyként használd a témát, amit nem értettél meg. Ne bulizzunk, ne csacsogjunk!

Konstruktívan vegyél részt a beszélgetésben. Racionálisan, ne sértetten, ne érzelmi alapon. Érvelj! Mesélj.

A kommentelők között vannak régiek, akik már hat éve itt vannak, vannak ismerősök, akik többet tudnak egymásról, találkoztak már élőben. Ne zavarjon! Kapcsolódj. Szólítsd meg azt, akinek írsz! Legyen világos, kitől kérdezel, kivel nem értesz egyet.

Három egymásból nyíló hozzászólás lehet, a többtől szétesne a oldal. Ha azt akarod, hogy a hozzászólásod valakié alá kerüljön, keresd meg a kommentboxod FÖLÖTT a legközelebbi Válasz lehetőséget.

Mindenkihez szólj (ne akarj magánbeszélgetést a bloggerrel mások előtt). Ne zavarjon, ha más is válaszol. Én nem válaszolok mindenre.

Akkor írj, ha van információd, eredeti gondolatod, saját, kapcsolódó élményed.

Ne csapd agyon a metaforikus, irodalmi, más témájú posztot valami dologias, hülye részlettel, kioktatással, főleg első kommentben ne.

Ne adj tanácsot a bloggernek. Írj nyugodtan információt, vagy mesélj magadról.

Ne írd le azt a gondolatot, népszerű vélekedést újra, aminek a cáfolatára a blogger a posztot felépítette.

Ne vitázz reflexesen. Ne akarj győzni. Ne akarj mások előtt nagyszerűnek tűnni, illetve ne ezért kommentelj.

Vállald magadat: egy nicken (!), saját e-mail címmel írj.

Konstruktívan, tisztelettel, a beszélgetés kedvéért kommentelj.

Ne udvarolj és ne tegyél megjegyzést a külsőmre. Ne minősítgesd a bloggeri tevékenységemet. Ne akarj mellém lépni, hogy te is pont olyan vagy, te is milyen okos és hatásos vagy. Én látszom és én sokat dolgoztam ezen a blogon, ez nagy különbség.

Ha valamit nem értesz, olvasd el még egyszer. Kérdezz. Keress hasonló témájú posztokat. Maradj nyitott!

Ne vond kétségbe úgy általában, hogy író vagyok, jól írok (és nem szívkiöntök és nem kuncsorgok és nem kompenzálok). Ne azért ne tedd, mert én érzékeny vagyok. Illetve ne várd, hogy majd a beszólásod változtat valamin, csak magadból csinálsz hülyét. Elég stabil az írói énképem, ismerem a gyengeségeimet is, nagyon sokat olvasok, és rengeteg lelkes elismerést kaptam már.

A szabad véleménnyel kapcsolatban tipikus, agresszív reakció:

nem kéne mindenkire rotweilerként ugrani ha mást gondol mint te, nem biztos hogy ellened haragszik az illető. Még egy dolog amit szeretnék ha tudnál: nem elsősorban tőled érdekes a blog, az írásod az alaphang de a zeneművet a kommentek adják. Én pl miattuk olvasok. És igen, az internet nyilvános, aki nem bírja, vagy nem akarja elviselni a másságot (miközben fennen hirdeti az elfogadást minden téren), írjon az asztalfiókjának, vagy a családjának, vagy akinek akar, de ne nyilvános felületre

Kifogásokat, igazolást keres a zaklatásra, a blogger piszkálására. Másságnak nevezi a butaságot és az erőszakosságot. Ami rossz hírét kelti az igazi másságnak. Nem hirdetem a minden elfogadását, ez abszurdum. Jogom van, hogy békén hagyjanak azok, akiknek nem tiszta a szándékuk. Ő nem értette, amit írtam, vagy felháborodni jött, és tyúkszemét érte a mondatom.

Ha kemény a téma, és elkezdjük kibontani azt, amit nehéz kimondani, ráadásul bele is lendülünk, előfordulhat, hogy kemény mondatok íratnak le. Nem ellened van. Ez mindig, mindenkivel így van, csak a figyelmes, kulturált, érzékeny emberek jobban kezelik. Légy türelmes! Érvelj! Kérj! Ha nem működünk, akkor nem én fogok elmenni, és nem szoktam elhallgatni a véleményemet a manipulatív kommentelőkről, zaklatókról.

Ne írj rólam a blogon harmadik személyben másvalakivel csevegve, mintha itt se lennék, mert az parasztság.

Ne háborodj fel pusztán azért, mert más a véleményed, vagy mert én cikinek/modorosnak neveztem valamit, ami neked okés.

Okoskodó, szerepelni vágyókból több mint elég – ha szeretnél te is hatni másokra, legyél érdekes, tartalmas és egyedi.

Ha megkérlek, állj le, ha egyértelmű jelzést kapsz, akkor ne erőltesd tovább.

Konfliktusok

Kevés blogger vállalta annyira önmagát, mint én. És nincs magyar magánblog, amely ekkorát robbant volna.

Számos provokáció, támadás, jogsértés érte már a blogot. Unalomból gerjesztett, tipikus netes hisztériák ezek. Én azért felelek, amit én írtam, mások rólam írt szavai, a cirkuszok őket minősítik.

Úgy írom a blogom és úgy élem az életem, hogy a teljesítményem önmagáért beszéljen és hasson, segítség legyen. Ismerem az erősségeimet és a kompetenciám határát is. A magyar nyelvvel vagyok szerződésben. Nem vállalok lelki segítségnyújtást, nem akarok népszerű lenni, nem akarok a barátod lenni. Nem biztos, hogy veled értek egyet, nem teszek igazságot a magánéletedben. Nagyon rossz véleménnyel vagyok azokról, akik önreflexió és önkritika nélkül, hangoskodva, mások ellen használják a mondataimat, bebújnak mögéjük. Legyél különb!

Ma már nagyon fontos a nyugalmam: tízezer szívmelengető élmény mellett volt több tucat nagyon rossz tapasztalatom az olvasókkal. Döbbenetes sztorik, olyanoktól, akik hangoztatták, hogy mennyire egyetértenek, szeretnek, tisztelnek, és éveken át minden nap órákig olvastak és kommenteltek itt.

Én csak a jót kérem – ha azt nem tudsz adni, akkor nincs dolgunk egymással. Te jöttél ide, és el is mehetsz, nem köt semmi. Vállald a felelősséget, és amit itt találsz, azt használd jóra.

Aki manipulál, hatalmi harcot játszik, behúzna a játszmájába, beleszól az életembe, ítél, pletykál, leutánoz, ambivalensen rajong (később pedig bosszút áll, amiért reményeiben csalatkozott), aki látszólag barátként gyűrne maga alá, annak felismerem a viselkedését, letiltom, és nem bocsátok meg. Nem vagyok köteles megbocsánati, de amúgy nem is szoktak bocsánatot kérni, csak nyomják tovább, mintha mi sem történt volna. Ez nem oké. Nem azért, mert haragtartó vagyok, hanem mert a makacs lenyomás dinamikája nem változik.