a reggeli kávéd

az Igény 2019 mozgalom újabb híradása

Felélénkülsz már a címtől is? Még én is felélénkülök, pedig módszeresen és egy kicsit gonoszul találtam ki ezt a posztot, tudom, mire megy ki.

 

A kávé rab szerecsen véres veríték-gyümölcse, a nyugat szórakozása a kelet és a dél rovására – morálisan és fenntarthatóság szempontjából nincs sok kérdésünk, sem mentségünk. Erről írtam már egy ős-posztot (milyen cseles linkje van!), de lássuk még egyszer Barcsay Ábrahám pompás epigrammáját, amely az értelmes ember önreflexiójáról szól, felező nyolcasokban:

A kávéra
Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,
Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,
Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,
Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.
Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab,
Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab,
A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéből
Mint hörpöl ő is részt Anglusok bűnéből.

Részt hörpölsz te is – ezt tudnod kell, ezen nincs mit maszatolni. Ez a kognitív disszonancia, és annak elviselésének képessége érettséget igényel. Nem kell felidegesedni, és nem érv az, hogy “de én szeretem a kéávét”, nincs olyan se, hogy “leszarom”. Nem szarom le. Viszont ezzel az érveléssel nem hagyom magam mások által rángatni, nem fognak ismeretlenek kioktatni, befolyásolni, mert a kávézásom és a kávéfajtám személyes döntés. Felnőtt vagyok, tudom, mit csinálok, nem magyarázom meg a kávémat.

https://csakazolvassa.hu/2012/06/04/azert-okolany-vagyok/#comment-103994

Hogy miért nem fogadok el semmiylen tanácsot? Mert az ilyen beszélgetés soha nem a témáról szól, hanem a hatalomról, a beleokoskodásról, az erőltetett, egyoldalú kapcsolódásról.

Én elviselem, hogy bizony, ártok. Nem kisebbítem ezt. Összességében, a kontextusomhoz képest keveset ártok, és erre törekszem is, sőt, ennek az értékrendnek a jegyében három gyereket nevelek. Mindenesetre igyekszem nem a Nescafét és nem is a Nespressót tolni a pénzemmel.

Van másik szempont is, nem szoktunk egy szempont szerint dönteni és élni (aki igen, attól óvakodj: ő a dogmatikus, az antifeminista hörgő, a jehovás, a vegán). A ketós könyvben (melynek kézirata, ímhol, elkészült; megjelenés öt héten belül) viszont dűlőre kellett jutnom abban a kérdésben, hogy a kávé egészségügyileg nagy (avagy közepes) jóság-e, vagy kártékony. És én dűlőre jutottam: a jó minőségű (adalékanyagmentes, nem keverék, nem nesz-, nem olcsó) kávéval nincsen nagy gond, hacsak nem égett ki még a mellékveséd (adrenal fatigue). Egészséges életmód, sport, sok szellemi munka mellett a koffein is hasznos, célszerű szer. Mindenki nyugodjon le a picsába.

De én persze a kávécserje válogatott, geek módon pörkölt, elsőosztályú, arabica terméséről és a belőle készült sűrű, fekete főzetről beszélek.

Miért, ti miről?

Tejeskávéről, lattéról beszéltek. Sok tejről, sok-sok tejről, még! Bögréből kávézásról. Rizs-, zab-, mandulatej, minden van, méregdrágán és borzalmas ízben. Dobozos, szívószálas szarokról is beszéltek. És porokról. Ma a kávézás, a reggeli kávé, amin úgy felcsillantatok, legális felnőttfagyiként működik. A hatalmas bögre tejeskávém, amivel chillezek az erkélyen, ha a kis rohadék végre elaludt! Tetemes mennyiségű, gyakran édesített tejtermék és cukor szerencsétlen ürügye a szerencsétlen “kávé”, mert anélkül “keserű”, “nem bírja meginni”, “bántja a gyomrát”. És két-három cukorral meg pötyivel, brrr. Ami a picike kávéarányt illeti a löttyben, minőségről nem is hallott az a bögre, szegény.

És nem, nem bírja nélküle, tíz véres körömmel szorítja, csak ezt “ne vegyék el tőle”, ez kell. Alkudozik LifeTilttel, hogy mégis, hogy s mint lehetne diétában is kávézni (energiabombát bevinni, pici tejjel – ez egy deci volna), mert azért ő lefogy és jó segge lesz. Annak a kávénak olyannak és pont olyannak kell lennie, különben borul a nap. Nem a koffein rabja az ilyen ember, hanem simán a cukoré, a folyékony kalóriáé, agyilag és kisebb részben pedig egy ízé, állagé. Jól felbaszod vele a vércukrod, jön az inzulin, aztán az éhség. Nagyon csúnya biokémiai játék ez hosszú távon.

Nos, ezért bizony kár kávézni. Ezek az emberek nem szeretik a kávét, és a kávé se szereti őket, azt se tudják, mi az. A kávé nem szeretésére, ürügy jellegére prosperáló, túlárazott üzem épült, a Starbucks, a Costa és a többi mind erre szerveződtek: életérzést, hangulatot, identitást is árulnak. Az álértelmiségi Frei meg, a gazdag nyugati vállalkozók gyatra magyar másolata hiába fontoskodik minőségről, nemzetközi élményekről, egyeurós alapkávéról (de még ez se jött össze) és pláne kávékonyháról,

jaj, ezt írjuk le még egyszer: KÁVÉKONYHA!!!

, mind tarka csillámpónikakit szórnak a flakonos tejszínhab tetejére, és adalékanyagos sziruppal ízesítenek. Alul meg ki tudja, mi van. Ezért ugranak ki az irodából a kissé elformátlanodott combú leányok.

Ez a fajta szertartásos, napi kávézás hatalmas pocsékolás: kalóriával, ízléssel, pénzzel, szénhidráttal.

Szóval, kávézunk, ki így, ki úgy. Én amúgy borzadok a darálós kávéfőzők és fajták minőségéről okoskodóktól is, akik annyira értenek mindenhez, mindig is kiröhögtem őket. Nem is ez a lényeg, hanem hogy te most kávézol vagy nem? A kávéital az-e, ami, minőségi-e, bármit is jelentsen ez a minőség, vagy pedig banánturmix színvonalú és célú. Most jól beleszóltam a kávézásodba ismeretlenül, de hát azért mégis elolvastad ezt a posztot. És nem is pont a tiédbe szóltam bele, hanem abba a döbbenetesen ferde szokásba, amit kávézásnak neveznek emberek. Talán nem gondoltál erre még így, hogy mi is a kávézásod indítéka, mi okozza a függőséget, én se sűrűn szoktam.

WARNING Semmiképpen ne erőltesd magadba a feketekávét, ha nem ízlik! A tied a döntés, a tied az életed, olyat iszol, amilyet akarsz.

Valami mégis vezet minket a jobb felé. Érzi az ember, hogy a sok tej, a cukor, a Completa rettentő gyerekes. Engem bőven nem érdekelt még az egészségem és a tükörképem a mai, negyvenes módon, amikor, a kétezres évek legelején már elhagytam a cukrot (én is ugyanott nőttem fel: édes bor, 3 az 1-ben por, Bailey’s és a többi, az élet teljes félreértése!), és spontánul csökkentettem a tejet is. Egyre közelebb kerültem a kávé ízéhez. Aztán jött a tejszín, a kevés tej, a macchiato, végül a vaj és a ketogén. És a ristretto, az illy, az egy termőhelyű, a magas nyomású, a sűrű aroma, a fél forró korty. És van tejszínhab is, már előre készítik, ha meglátnak, na de az az, nem pancs, és nem cukros.

Most, e pillanatban lehetne kávézni, olyan helyen is vagyok, viszont figyelek befelé: nem igazán a kávé hiányzik, hanem a víz. Csak azért, mert reggel van, nem iszom kávét most. (Már ittam hajnalban.)

Egy kicsit az élet metaforája ez a kávézás. A lényegé. Külön posztot akartam róla, de nem akkora téma: azt hisszük, hasonlóan élünk, de teljesen más az élet fókusza. A minap rémültem el egy régi ismerős garázsvásáros cuccai láttán, hogy én őt valaha olyasvalakinek gondoltam, akivel együtt röhögnénk mondjuk a Geccodejoakecod posztjain, de hát neki az egész élete olyan. Eladhatsz persze kacatokat és rémületes huzatú bútorokat és fenyőgirlandot kettőezer forintért, na de hova pozicionálod ezzel magadat a többiek előtt (magad előtt, amikor ilyeneket vettél vagy a házadba engedtél)?

A lényeg nem is az ízlés szintje. Hanem hogy van-e belső világod. Mert mindannyian jövünk-megyünk, bemegyünk a Vodafone-ba, írunk e-mailt, mosunk, szeretem és nemszeretem emberekkel beszélünk, nevetünk, hírt hallunk, pénzt utalunk, felöltözünk, elpakolunk, alszunk, bevásárlunk, főzünk, eszünk, intelmeket intézünk a gyerekhez, beszélünk a tanárral, elvégezzük a munkánkat, hogy ne szóljanak érte, és felvesszük a fizetést, amit aztán elköltünk rezsire, kajára, ruhára meg a gyerek örömére és pihenésre. Igen, ezt mind csináljuk. Mindannyian kávézunk. Csak van, akinek ez a lába alatt van, észre se igen veszi, kicsit babrál vele persze, de fölfele néz, mert efölött van még az élet, ez nem kérdés, ez soha nem is volt kérdés, élményekben, saját döntésekben, poénokban, gondolkodáásban, célok önálló, nem másokra sandító kitűzésében és megvalósításában. Lent meg néha botlik. És van, akinek mindez az üzemszerű működés, a szabályok betartása, a keret és annak komolyan vétele, az automatizmusok összessége az élet. Maga az élet. Az érzelmeit olvasta, a döntéseiben egy közül választott. Nem is néz sehova, nem ért semmit. Életében nem ivott még jó kávét.

62 thoughts on “a reggeli kávéd

  1. Na igen, aki nem szereti feketén, vagy kis cukorral, az nem szereti a kávét. Réges régen dolgoztam egy angol hotelben. Mikor reggelinél, a legnagyobb tömegben jött azzal, hogy koffeinmentes latte macchiato extra habbal … Azért villámokat tudtam volna szórni. (Persze ez az én bajom, tudom.)Sosem vettem ilyet sehol. Nem is kóstoltam ilyeneket. De millió ilyen van, alkoholmentes műbor, na én azt sem tudom hová tenni.

    Kedvelés

  2. Pfű, az elmúlt 20 évben talán 3-4 esetre emlékszem amikor cukor került a kávémba, egy minősített esetre emlékszem, automatából vettem az onkológia folyosóján, mert ugye nem lehet csak úgy hazamenni, ha előtte nem produkálsz, na tudod mit.

    Utánanéztem ennek az adrenal fatigue-nak, sose hallottam, érdekes, köszi.

    Szokás, rituálé, kicsikart énidő, egy csomó minden lehet benne a kávézásban, póz is, emlékszem mikor Prága főterén azért ittam leülve ott valamit, mert tetszett a póz, kávézni Prága napsütötte főterén, huszonévesen. Nem a kávéról szólt. (a cigit, a piát is sokan kezdik szerintem úgy, hogy beleállnak egy pózba, ami képként akkor tetszik…)

    Kedvelés

  3. Ó, szívemet melengeti ez a poszt. Fontos gondolatok. Jelen pillanatban egyik munkám az, hogy újhullámos kávézóban baristáskodom. A pörkölő világbajnok, Rubens Gardelli kávéit készítjük el számos eszközzel, mindig odafigyelve, csúcsminőségben. Grammok, másodpercek, tizedfokok játéka. Gyönyörűség. Rubens közvetlenül a termelő családoktól vásárolja a zöldkávét, sőt, saját földjén is termel már. (Afrikában, s minden területszelektált.) Igazi olasz, nagyon tiszta, becsületes hozzáállással. S ezt az alapanyagot tisztelettel készítjük el. Csak feketén iszom, illetve filter eszközzel (pl.aeropress), otthon néha vajjal, nyers tojással. A pultban viszont egy komoly veszély leselkedik az újhullámos baristára: a túltolás. Folyton kóstolnunk, állítgatnunk kell, s még az 1-2 kortyokból is könnyen begyűlik a túl sok. Szerencsére megtanultam figyelni a szervezetemre, ami megbízhatóan jelez, amikor elég. S onnantól víz, víz, víz.
    Éva, ha különleges ízélményre vágysz, s a Ferenciek környékén vagy, egyszer szeretettel várlak – meg csúcskávéval. 🙂

    Kedvelés

  4. én erősen úgy képzelem, hogy a poszt végén emlegetett embertípusok közül a másodikhoz tartozom, de tény és való, hogy tejjel és édesítővel iszom a kávét, és igaz, hogy sokszor ebéd után, mert ez pótolja az édesség hiányát. nem érzem tőle emberi minőségemet nagyon megrengetve, sőt, nagyon átérzem a geccó-féle dolgot is, de hát ha ez mégiscsak elhelyez egy másik embertípusban, akkor szomorúan így jártam 🙂

    Kedvelik 1 személy

    • Nem megfeleltetés van (“aki nem jó kávét iszik, az nem érti az élet teljességét”), hanem metafora. Azt hiszi, ő is azt csinálja, de nem azt csinálja. Ennyi a hasonlóság.

      És a poszt nem normatív, az ízlésem nem norma, nem azért van, hogy felszisszenjen bárki. De szerintem érdemes (és etikusabb is) minőségi kávét inni.

      A világosbarna lötty önátverés inkább: nem a kávéért iszod, hanem a cukorért, laktózért, édes ízért.

      Kedvelés

      • tudom, azért ismerem ár a blogot valamennyire 😉 én tényleg édességként iszom, illetve szociális ürügyként, nem is különösebben renget meg a nagyon jó vagy a gyenge kávé közti különbség sem, a nagyon undorító már elszomorít azért.etikusabb egyébként egész biztos lenne, ha minőségi kávét innék, csak az nincs a munkahelyi büfében 🙂 mert amúgy elég jó lenne figyelni arra, hogy etikusabb legyen a mindenféle fogyasztásom, ez pont elég szégyenletes mulasztás tőlem, hogy ezekre sajnos nem figyelek eléggé (egyáltalán nem, lényegében).

        Kedvelés

      • Szerintem tök rendben van, ha te tisztában vagy vele, hogy a cukor/tejcukor kell belőle. Sokan nincsenek. Csak ne nevezzük már kávézásnak, mert az, hogy is írja Lobster, rossz hírét kelti az igazinak.

        Kedvelés

  5. Mostanában (fél éve) kezdtem el értékelni a presszót is magában.
    Ha valamivel hígítom, az max egy kevés növényi tej és hát mondjuk ki, nem igazán teszi jobbá az élményt.. 😀 Ez az egy terület van, ahol műtej kerül bármiféle ételbe (meg “tej” úgy általában).
    Nem is tudom, mire kell nekem a kávé pontosan. Pár éve iszom csak. Ahhoz tudom kötni, mikor elkezdtem dolgozni egy multinál. Ma már tudom, hogy csak menekülésre használtam a “kávészünetet”, örültem, hogy nem kell az office-ban lenni. Ma már viszont hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól, de még mindig, szigorúan ízesítés nélkül is ínycsiklandást érzek benne. Az íróasztalnál ülős – dolijavítgatós kávézgatás hangulata viszont számomra ellenállhatatlan. 🙂

    Kedvelés

    • A hangulat, amit a kávézáshoz kötök, az legalább olyan fontos számomra, mint maga a kávé. Nem tudnám elmondani, pontosan mit idéz fel bennem a kávéivás mint aktus (nem is akarom ezért megpróbálni), de nem tudok létezni nélküle. Ezért ha csak arra van időm, hogy egyetlen kortyra lenyeljem a kávém, akkor inkább kihagyom.

      Kedvelik 1 személy

  6. Én nagyjából minden formában fogyasztok kávét. Feketén, kis tejhabbal, flat white-ot, óriási lattét cukros tejszínhabbal és sziruppal, presszót édesítetlen tejszínhabbal, nespresso gépen utángyártott kapszulából, darálós gépből, újhulámos kávézóból, sőt még koffeintmentes neszkávét is. Értékelem a minőségi kávét, de a többit is szeretem. Az automatásat mondjuk nem, meg a vacak éttermi eszpresszót.
    Egy időben próbálkoztam pótkávéval, cikóriával, de annyira megutáltam az ízét pár alkalom után. A valódi kávét meg sohasem unom meg. Igen, rituálé is, meg ürügy a pihenésre, valahova beülésre, beszélgetésre. És néha édesség. De a kávé íz akkor is kell bele, nem esne ugyanolyan jól a banánturmix.

    Kedvelés

  7. Az a durva ebben, hogy ha belegondolok, tényleg találok párhuzamokat az életem egészére nézvést – bár ez simán igaz lehet amúgy bármire, amit a zember rendszeresen csinál. Na de: nagyon, nagyon szeretem a kávét, főleg, mióta egy barátnőm a Printában dolgozott, a kicsit újhullámosabbakat, filter, cold brew, mittudomén, de igazából a megáll benne a kanál típusú presszót is értékelem, csak egyszerűen mohó vagyok, és szeretem, ha mennyisége is van a kávénak. Mindezek alatt természetesen kávékávét értek, tehát feketén, mindig kicsit el is fáradok tőle, hogy háromszor kérdeznek vissza sok helyen, hogy tényleg nem kérek-e bele semmit. A ritka kivételt az olyan kávézók jelentik, ahol feketén olyan bivalyerős lórúgás kávét adnak, hogy leszáll a fejem, a Coffeeshop Gutenberg pl. tipikusan ilyen, nekik köszönhetően jöttem rá, hogy az én felütött kávéverzióm a cortado: az annál több tejtől már beteg vagyok (vsz van egy kis laktózérzékenységem), tehát a latte meg a flat white nem játszik, a cortado viszont tökéletes. De már ez is édességhelyettesítő. És a fentiek után az a még viccesebb, hogy otthon mindeközben erősen középkategóriás kávét főzök, nem is túl jó gépen, és azt is élvezem, mint a hétköznapok részét. Nem akarok otthon mérlegen méricskélős, otthon pörkölős, másodperc pontossággal főzött kávécsodát inni, mert akkor az elmenős nem olyan élmény, plusz a gondolattól is elfáradok, hogy ilyen sokáig pancsoljak a kávéval. Amit viszont szeretnék minőségi előrelépésként, az egy aeropress, meg valami rendesebb kávétípusra váltani, csak mindig ordít az olcsójános énem, hogy nem szabad. De ez is párhuzam az egész életemre, meg a fentiek is mind: szeretem a minőséget, de tök könnyen le is mondok róla. Fura.

    Kedvelik 2 ember

  8. Egy éve nem ittam egy korty kávét sem. (Igen, akkor tudtam meg, hogy mellékvesém az anyukájába ment pihenni a pajzsmirigyemmel együtt.) Előtte napi 1-3 úgy 18 éves koromtól. Csakis eszpresszó. Az igazi olasz. Feketén. Nyilván. Ez volt az első dolog, amit Olaszország adott.

    Régen Illyt ittam, aztán áttértem a nápolyi Borbone kávéra, ami nagyon népszerű itt, de az országon kívül kevésbé ismert. Lehet kapni teljesen lebomló kávépárnában (cialde) és így mehet a komposztba.

    Kedvelik 1 személy

  9. “Mindannyian kávézunk. Csak van, akinek ez a lába alatt van, észre se igen veszi, kicsit babrál vele persze, de fölfele néz, mert efölött van még az élet, ez nem kérdés, ez soha nem is volt kérdés, élményekben, saját döntésekben, poénokban, gondolkodásban, célok önálló, nem másokra sandító kitűzésében és megvalósításában. Lent meg néha botlik. És van, akinek mindez az üzemszerű működés, a szabályok betartása, a keret és annak komolyan vétele, az automatizmusok összessége az élet. Maga az élet. Az érzelmeit olvasta, a döntéseiben egy közül választott. Nem is néz sehova, nem ért semmit. Életében nem ivott még jó kávét.”

    Ez is üt. és nem tudom melyik kategóriába tenném magam, vagy van e harmadik.
    Amúgy meg tejjel, és ha szar a kávé de a koffein kell, cukorral is. Mostanában egyre többször édességként is. A rosszul főzött, savanyú kávé meg brr. Ezért nem kávézok a munkahelyemen pl., mert van a fura ízű presszó és az automatás, gejl édes cukros végű.

    Kedvelik 1 személy

  10. Ez alatt a poszt alatt valahogy semmi kedvem a kávéról kommentelni.
    Szerintem nem kicsit, hanem NAGYON az élet metaforája ez a kávézás. Remekül megragadja a lényeget. Igyad bár üresen, tejjel, cukorral, csak TUDJAD. Hogy mit csinálsz. És akkor nem válsz ingerültté, ha Éva arról ír, hogy a mézes tejeskávét valójában a méz és a tej miatt iszod, nem a kávé miatt: ha kávét akarnál inni, kávét innál, nyugodj bele. Mert pontosan tudod, hogy így van, és hogy te miért iszod, amit iszol, és mindentudó félmosollyal bólogatsz a monitor előtt, markodban a reggeli BÖGRE felekávé-feletej adagoddal (moi).

    Kedvelik 1 személy

  11. Nem szeretem a kávét és ö se szeret engem. Furán èmelygek töle. De naponta kétszer fogyasztok egy kis koffeint, mert függö vagyok. A kávéba is, teába is simán öntök csapvizet vagy jègkockát, mert nem szeretem melegen. Szîvószálas kanállal is szoktam “inni”, mert ettöl badassnek érzem magam, föleg, ha a kávézgató kolleganöim látják. Meg vszleg titokban dühös vagyok a kvra, mert bánt, émelyit, mègis kell, mert gyenge vagyok. Ha lenne koffeintapasz vagy orrba felszippantható örölt kávé, én biztos megvenném. Ez utóbbit már láttam filmben.

    Kedvelik 1 személy

    • Koffeintabletta? Egyetemista korunkban egy évfolyamtársunk úgy ette, mint a cukrot. A Széchényi könyvtárban. Néha megőrölte az asztalkártyán, és orron szippantotta fel, mint a kokót. De ezt csak a még akkor létező dohányzó foteleknél merte, a félhomályban. Pörgött is rendesen, jegyzetelt utána, mint a gép…

      Kedvelés

  12. Jó poszt nagyon!

    Azt a rejtélyt érti valaki, hogy a legmenőbb 5csillagos hotelekben is a reggelihez “felszolgált” kv – ha nem a bárból kéred – mindig szar, ezzel szemben a legeldugottabb világvége-benzinkúton is tuti, hogy kurvajó kv van? 😁

    Kedvelés

    • Pedig üzleti szempontbòl elèg egyszerű – a hotelben már ott vagy, és nem a kávé miatt, azt akarják, hogy többet költsél, a reggeliztetés pedig futószalagon megy, fő a hatèkonysàg. A benzinkùtnál viszont a jó kávé a fő versenyelőny, hogy náluk állj meg. Mùlt hèten kifogtunk egy benzinkútnál egy Dallmayr-automatàs borzalmat, jól meg is jegyeztük, hogy soha többé.

      Kedvelés

  13. Nekem az arab kávé az igazi függőségem. Alig fél decinyi mennyiség, a szemem könnybe lábad tőle, olyan erős, pici tejjel, és igen, kell bele egy kis cukor is. Európai kávéba nem kell (mondjuk az nem is olyan addiktív), csak egy kis tej, amit én habosítok. Már 4. napja a falat kapar… akarom mondani, nem ittam egy kortyot sem, kell egy kis absztinencia, mert a napi 3 dupla eszpresszó ( az sk habosított tejjel) kezdte éreztetni a hatását. Csak még szombatig bírjam ki… jó még az olasz kávé, meg amit abban az istenhátamögötti horvát buszpàlyaudvari büfében ittam, kár hogy nem jegyeztem meg a hely nevét, azért az isteni kávéért megérdemelte volna.

    Kedvelés

  14. Nekem hosszú távú célom, hogy szinte 100%-ban kiiktassam. Pont ugyanazért, amiért nem veszek avokádót sem rendszeresen (évi 1-2x, na). Engem zavar, hogy nem helyi. Van, ami könnyű volt. Kiiktatódtak a cukros levek, elmúltak és kész. Vagy a Nutella. Nem tudom, mikor, évtized múlt el, egyszer csak sosem vettem már. A kávé egy nyugi. A mennyiséget már csökkentem. A tejjel is van gondom persze, pedig azt imádom, önmagában is inni. Kávéval is. Ott csak a kezeléssel van problémám, piaci kimértet iszom, de persze ki tudja, hogy az is milyen. És persze figyelem, ki, mit mond, gondol, ír. Nemrégiben posztoltam a kávéról (kb. a fenti dilemma) és oda meglepő, kik szóltak hozzá. Szinte mindenkit megérint a téma 🙂

    Kedvelik 1 személy

      • Ez egy Facebookon megjelent iromány, nem túl hosszú. Idemásolom, mert képtelen vagyok a linket idetenni, hiába vergődöm.

        “Eljött a péntek és egy coming out, vagy inkább dilemma. Igen, kávézom. Törökösen főzöm, kapszulátlanul. Sőt. Tejjel iszom. A tej egyébként nem egyértelműen elvetendő a jógások táplálkozásában, amit akkor lehet érzékelni, ha az ember többféle (és sok külföldi) ezzel kapcsolatos forrást olvas. Persze egyáltalán nem kötelező: annak való, aki meg tudja emészteni. Azt is említik viszont ezek a források, hogy olyan tejet, tejterméket fogyasszunk, ami az állatokat tisztelő gazdálkodásból származik. A mai “tejek” nagy része nem ilyen.

        Odáig már eljutottam, hogy a közeli piacon veszem meg kimérve a tejet, így plusz műanyagot nem vásárolok. Azt is tudom, hogy nem fogom a tejpótlékokat (rizstej, stb.) megvenni PET palackban. Ezeket amúgy sem a közelemben gyártják. Fontos nekem, hogy idénytermékeket vegyek, hazait, minél kevesebb csomagolásban. Azt is hallottam, hogy lehetne magtejet gyártani, viszont ennek elkészítését egyelőre nem látom magam előtt – macerásnak tűnik :-D. Tehát kávézom. Tejjel. Üresen nem megy. A kávépótlókat már egyszer végigpróbáltam, az sem megy. Cukor nem kell hozzá, a tejtől édesnek érzem a kávét. Viszont valahogy mégsem tetszik ez az egész sztori. Keresem az utam ebben.

        Ez a történet azért jutott eszembe, mert a coaching pont ugyanígy működik. Javasolhatok bármit az ügyfélnek, ha neki már vannak ötletek/előzmények/érzések/értékítéletek a fejében és ezek alapján kapásból ellenkezik. És igaza van, a coaching nem tanácsadás. Így együtt tudatosítjuk azt, ahonnan indulunk. Beszélgetünk és megértem őt. Mint saját magamat a kávézással kapcsolatban. (Ami a fentinél még bonyolultabb: le sem írtam, hogy mit ad nekem a kávézás. Ha nem adna valamit, akkor nem csinálnám, nyilván.) Az is hatásosabb, ha ő mondja ki, milyen új megoldásokra gondol, milyen előnyök és hátrányok merülnek fel a a választási lehetőségek esetén. Végül ő dönt, hogyan tovább. Coachként kérdezek és támogatom ebben.

        Te hogyan kávézol :-)?”

        Kedvelés

  15. Érdekes a kávéval való viszony. Voltam barista Olaszországban délen, ahol valóban ristretto-t isznak. Van, aki corretto-t, tehát kér bele egy kis kökénylikőrt. Ott a tejet mentával isszák. Az egy ujjnyi kávét telebasszák fél kiló cukorral, órákig kevergetik, de aztán sietve mennek a dolgukra. Csak és kizárólag Illy-ből főztük a kávét. Ez érdekes, mert köztudott a máig meglévő észak-dél ellentét az olaszoknál és Illy trieszti volt 🙂 mivel a volt férjem kolumbiai, volt részem valódi dél-amerikai kávéban is, és az egy semmihez sem hasonlítható élmény. Ott nincs kotyogós otthon, csak átszűrik forró vízzel, olyan aromák szabadulnak fel, amit nem tudom mihez hasonlítsak, még akár arra is vetemednék, hogy teás-virágos illatokal hozzam össze, de irritál a teával való molyolás, nem bírom a teát, az valahogy egy könnyű műfaj a kávéhoz képest. Én úgy ittam azt a kávét, mint a mannát, áhitattal. Frissen őrölt arabica volt, a száz év magány pillangóival a dobozán. Azóta teljesen eligénytelenedtem, itthon lefőzöm az éppen aktuális fűrészport, megy bele egy ujjnyi tejszín, és kész. Azt az élményt úgysem kapom meg többet, ugyan hoztam belőle, de az itthoni víz valahogy nem hozta ki ugyanazokat az ízeket.

    Kedvelik 1 személy

    • Rákerestem, nagyon érdekes! Lehet, hogy ki tudnám váltani vele a reggeli kapszulást, meg utazáskor is jól jönne… próbálkoztam én már mindenfélével, de eddig még nem találtam olyasmit, ami gyorsaság/minőség viszonylatban felvenné vele a versenyt. A koffeinért meg az ízéért iszom a kávét, az alap a napi két-három eszpresszó cukor nélkül, egy kis tejszínnel, plusz néha 1-1 macchiato vagy kapucsínó. A habos-cukros izéket nem bírom, hosszú kávét tejjel max. akkor iszom, ha más nincs. A jó kávét tudom értékelni, de amúgy nem vagyok se nagy ínyenc, se nagy szakértő.

      Kedvelés

      • Az aeropress sokféleképp hasznâlható, hordozható, könnyű, s a hasznâlata sem nagy művészet. Mondjuk egy őrlő, forró víz, kávé azért kell hozzá. De messze az egyik legjobb beruházásom volt az elmúlt években. Turnéimra is magammal viszem (igaz, hogy ne kelljen kéziőrölgetni, ilyenkor a kávézóban leőrlöm előre a babokat). S teljesen környezetbarát, egy apró darab papír szemetet termel per adag, mely papírt ha akarod, újra is használhatsz. Az ízjegyeket gyönyörűen tudja hozni, az erősség pedig nyilván a kávé mennyiségétől függ. (Én reggeli filterkávémba 11 grammot teszek, ha durvább adagra van szükségem, 20-ig is elmegyek akár.)

        Kedvelés

  16. Akkor én nem is vagyok kávés nő? Iszom reggel, néha délután is, de mézzel és kávétejszínnel. A minőség gyakorlatilag közömbös. De ha napokig nem jutok hozzá, nem történik semmi.

    Kedvelés

    • Szerintem te tudod úgy a blogot olvasni, hogy érdekeljen, gondolkodj rajta, de ne innen határozd meg magad. Annyi van, hogy nem kávét iszol, hanem “banánturmixot”.
      És a napi méz hozzájárul ahhoz, hogy nem annyira pörög az életmódváltás, nem sikerül lejönni a szénhidrátról. Mindenkinél.

      Kedvelés

      • Igen, inkább a szertartás kell, hogy leülök, beszélgetek közben valakivel. Ezért szoktam le nehezen a cigiről is, mert kellett a fenének a füst, de az a tíz perc magány az erkélyen, az nagyon kellett. Lehet, hogy ha kávé helyett pörkölt guanót kellene inni, és finom lenne, akkor azt innám. Mondjuk a teát utálom.
        Az életmódváltás sehogy nem pörög egyébként, más, súlyosabb dolgokat kell most megoldani (pl mi leszek, ha nagy leszek, és már nem tanár…).

        Kedvelés

      • Az életmódváltásnaál nincs súlyosabb dolog, mert az életed egészéhez szükséges energiák belefulladnak a tejeskávéba, a nem alvásba, a rossz erőnlétbe.

        Kedvelés

  17. Sziasztok, lemaradtam, Éva, írtál egy ketós könyvet?
    Hol és mikor várható a megjelenése?
    (az elmúlt hetekben megint felmerült a fiam epilepszia-kezelése kapcsán a ketogén diéta szükségessége, többször néztem a blogokat is, de az élemódváltók rovat mintha eltűnt volna – vagy csak ügyetlenül kerestem?)

    Kedvelés

    • Nem tűnt el, csak leálltunk a bezsélgetéssel. Itt van a legutóbbi:
      https://csakazolvassa.hu/sportrol-etkezesrol-eletrol/
      Van jelszavad?
      Az elején vannak a korábbi részek, a régebbiekben keresd a ketó lényegét, ülj neki jegyzetfüzettel.
      A ketogén diéta epilepsziában rohammentességet okoz, ez olyan tény, amelyet még a hygományos orvosok sem tagadnak (sőt, ennyit tudnak a ketogénről, de nem fogtak gyanút, hogy más üneorológiai és anyagcsereügyekben is talán…).
      Én magam 2015. március 23-án kezdtem. Milyen érdekes, megint március van, a művész úr születésnapja, és most ettem nyolc szelet bacont!

      Kedvelés

  18. És hogy a poszthoz is kapcsolódjak: igen, kávézom, ipari mennyiségbe fő nálunk a kávé.

    Feketén, mostanában inkább lungo, de az igazi tömör gyönyör számomra az espresso. Tejet, két éve, cukrot 15 éve hagytam el belőle. Napi 5-6 kávét iszom, ez sok, hétvégén tudatosan csökkentem 3-ra, ha tehetem. Nyaralás alatt is.

    Kedvelik 1 személy

  19. Mar tegnap ota ezen gondolkodom. Lassu a processzorom…Tejjel vagy tejszinnel iszom mert kulonben tul keseru. Kecsketejjel a legjobb (kecskeszag-izu. Felig tanyasi gyerek voltam, arra emlekeztet) A zoldteat sokaig aztatom, tej nelkul, de az fanyar, nem keseru, szeretem azt a fanyarsagot, a kave keseruseget nem. Viszont cukorral sem szeretem. Csak tej. Akkor ez most mi? Ha hormonalis cukorzabalhatnekom van nem keverem ossze semmivel mert azok a jo ragados duplacsokis sutemenyek uszkalnak a retinamon, eleg osszeteveszthetetlen. A kave a koffeinhez es az alljunk le kicsit es dumcsipihizzunkhoz kotodik. Foleg ha sut a nap es ki lehet ulni. (Ami a kavefozest illetti, a regi kotyogost szeretem, a hangulataert.)

    Kedvelés

    • Érdekes, ritka kombináció vagy, én általában a cukros-tejes verziót látom. A tej amúgy édes, nagyon. Szerintem lehet valamennyit a kávén lágyítani úgy, hogy megőrizze kávéjellegét (megmaradjanak az ízei és ne legyen tejes-édes), de minél nagyobb a tej és az ízesítőanyag aránya, annál kevésbé marad kávé a kávé. De azt is lehet inni, persze.

      Kedvelés

    • Én is csak tejjel iszom. Korábban volt benne narancsos méz is, már nem. És igen, a tej édes. És én tejet a tej miatt teszek bele, nem a kávé miatt. Viszont a kávét soha nem iszom üresen. Érdekes.

      Kedvelés

      • Lehet csak szokas kerdese? Tejet egyebkent nem iszom, csak kaveba, de kicsit mindig bunozeskent gondolok ra. Kiprobalom nelkule. Korulottem mindenki feketen issza, meg adnak a minosegre, erzik a kulonbseget. En nem nagyon, ilyen igenytelenben nyomom, legyen meleg es sok. De meg az is lehet, hogy kikupalodok.

        Kedvelés

      • Én is szeretem, ha sok. Picit állítok a sűrűségen (hígabbra veszem), és kettő kapszulából nyomom. Sűrű, intenzív, és sokáig iszom, újabban duplafalú üvegpohárból is, abban forró marad. Csepp (fél gyűszűnyi) tejszín, vagy ha böjt van, késhegynyi vaj.

        Kedvelés

  20. Imádom a blogod! Naponta nézem, van-e új poszt. Megihletsz! És pont az Illyt is imádom! Vettem vajat, holnap már azzal iszom.
    Elhatároztam azt is, hogy kevesebbet netezek és én is edzeni fogok!

    Kedvelés

  21. A múlt heti, tandoris Narancsban megint bírálat jelent meg a kávékapszulákról.
    Lényege, hogy a befolyásolható, nyugati, pénzes tömegek rá vannak szoktatva, az ügyfélélményért fiztetnek (ezt a nespresso építette ki profin a sajátos üzleteivel, de akinek az illy ügyfélélmény a maga irodaépületi központjával és random árusító helyein… na. Akkor már a dizájncsészék, igen, de az meg iparművészet inkább)
    ár: drága
    a kávé oxidatív cucc, friss pörkölés legyen, mert jajaj, kapszula nem lehet jó

    Ezek úgy tesznek, mintha kapszulásból a közepes nívójú Nespresso volna, és viszlát. Minthaa nem-kapszulások mind jól járnának, mert az olcsó (de milyen szar),
    ezt az árkérdést autó, második autó, státusszimbólum-autó, kütyü, tévé, utazás esetén nemigen teszik fel valahogy, az annyi és kész, és kell is (mindegyik luxus, elhagyhatók).
    A másik, és talán a fontosabb, hogy, jaj, ezt így kiemelem:

    luxus- és prémiumtermékek, életérzés-holmik, státusszimbólum-cuccok árát firtatni, ár–érték arányról okoskodni simán tahóság, nem érted a lényegüket.

    Én a Daquiniben az egyediségét, a sehol-szembe nem jövését és az extrém minőséget fizetem meg, illetve azt, hogy ha mégse olyan jó a minőség, pár órán belül szó nélkül és 0 forintért a kezemben a vadonatúj, hibátlan, fejlesztett darab.
    Meg úgy tesznek a kapszulaellenesek, mintha mindenhol elférne, megérné időben, pénzben a friss pörkölés és profi gép.
    Meg mintha az illy jelenlegi, kapszulánkénti 162 forintos ára akkora vasziszdasz lenne (Nespresso: 110-140, kávázókban 350-800 a presszó).
    Ja és úgy tesznek, mintha a kotyogós, automatás, filteres kávék ivói tuti frissen prökölnének. Valószínű. Mondja a barista. Pont a légmentes kapszula (plusz dobozban tárolás) és a nagy nyomású gőz hozza ki az ízeket, őrzi meg az aromát. Tök vicces, amikor én érzem, hogy valami zseniális, és akkor valami névtelen mocsok győzköd a szutyokfórumán, hogy az nem is jó, vagy ismeretlen barista magyarázza nekem, aki nem is ismeri, hogy az nem lehet finom. (Vajon milyen érdeke fűződik a baristának, hogy elhallgasa, hogy létezik jó minőségű kapszulás, nem csak az ő túlbonyolított kutyulmányai?)

    https://divany.hu/eletem/2013/02/16/kapszulas_kavefozo/

    Kedvelés

  22. “Liberálisként azt szoktuk gondolni, hogy szabad választásaink disztributív következményeit mindannyiunknak magunknak kell viselnünk. Amennyiben úgy döntök, hogy életem akkor lesz olyan, amilyennek szerintem egy jó életnek lennie kell, ha feladom a reggeli Nescafémat és belevetem magam az újhullámos kávékultúrába, ezen döntésem következtében kevesebb pénzem marad más, általam értékesnek ítélt dolgokra. Nem várhatom el azonban, hogy ennek okán mások állják az újhullámos kávé árát.”

    https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:Mb7pWA_7CoQJ:https://reflektor.blog.hu/2016/12/08/transznokrol_liberalis_feministakent+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.