A minap F., hogy szórakoztasson, elmesélt két viccet. Élményszerűen és gátlástalanul ad elő, nagyot nevet utána, és nincs tudomása arról, hogy viccet mesélni úgy általában, beszélgetés helyett, annak olajozásaképp eléggé bornírt foglalatosság. Meg némileg miheztartás végett is mondja, azért, hogy deklarálja: ő aztán mentes az én demokratikus, jogérzékeny meggyőződéseimtől.
Volt egy buzis, és volt egy feministás. Bővebben…
ugyanaz, megint.
ha unod: holnap a Szeptember végént elemezzük, lázadó stílben! :DDDDD
Nem először élem át: amikor kimondok valamit, ami szerintem ordítóan világos, azt válaszolják, de nem túlzás talán úgy sem fogalmazni, hogy azzal próbálják belém fojtani a szót, hogy de hát ez (a kimondás, a néven nevezés) nem megoldás.
Na de probléma-e?, kérdem én. A probléma létezik? Bővebben…
ma sem kérünk trollokat:
a posztot el sem olvasó, agresszív, szalmabáb-érvelő, felhergelt kommentelőket nem is olvassuk el.
Kiegyensúlyozott tájékoztatás: az elfogulatlanság, a több szemszög vizsgálata, a minden érintett meghallgatása az újságírás alapelve. (Ha ezt nem tartjuk kötelezőnek, akkor vagyunk szubjektív bloggerek, ugye. Habár, szerintünk az igazság közepe, a normalitás köre sem ott van: ha két ütköző álláspont van, akkor előfordulhat, hogy az egyikhez közelebb van az igazság, a másik inkább sértett kötözködés, dafke-durca.)
A wmn.hu, amint igazságos: rájuk szóltak, hogy annyit írtak már a családon belüli erőszakról, az agresszorok elől menekülő anyákról, írjanak már “a másik oldalról”, arról, amikor a szülő szándékosan neveli a másik ellen a gyereket, idegeníti el tőle, “beszéli tele a fejét” hazugságokkal, a maga játékszereként használva a gyereket. Ez volna a Parental Alienation Syndrome, PAS. Bővebben…
Rém erős ám az emberekben ez a dobozba rakási késztetés. Mindenkit el kell helyezni az ismert kategóriákban, mert anélkül nem értelmezhető. A pillanatban, az épp aktuális interakcióban nem tudunk vele mit kezdeni. Sem változásában, a dolgok képlékeny és relatív természetében.
Kicsit torzít a dolog, meg rohadtul igazságtalan is, félrevezető, nagy hibaszázalékú, valamint képmutató is, de sebaj. A biztonság a legfontosabb.
Előnyöm vagy hátrányom származik-e belőle, ha jóban vagyok vele? Esetleg semmi? Menő-e vagy ciki vele mutatkozni?
Elképesztő, ahogy leírnak, jellemeznek. Amikor nem az egyedi mintázatot nézik, a szőttes valódi színeit, hanem a besorolással kezdődik az egész, és aztán azon is csorbul ki. Rám mondják, már torzítva, hogy én x vagyok, majd azért rónak meg, hogy nem vagyok x, nem is vagyok eléggé x, nem vagyok következetes! Én azt mondom, nem x-ben kéne gondolkodni.
(Szeretnél valami dobozba rakni, de engem nem fogsz tudni… ezt se mondtam annak, aki a minap azt fejtegette, hogy de azért én egy kicsit nem vagyok normális. Elmentem, töltöttem egy pohár vizet, belepottyantottam egy szív alakú jégkockát. Újabb homlokránc.)
Tényleg nem értenek. Ki is beszélnek, bőszen.
Legyél gazdag, de akkor az azt jelenti, hogy kocsi, trendi öltözet, ennek megfelelő barátok, saját családi ház és cégek. Bővebben…
…részt venni a netes forgalomban: facebookon, pédául. Bővebben…
Én amúgy szeretem Drugs Bunnyt.
(De jó így kezdeni a cikket, ez olyan, mintha úgy kezdődne a film, de frankón az első kocka:
Harminc évvel később
by veriférje, köszönet! Ezt megveszem, mondaná EP.)
Ő ezt írja: Bővebben…
Erről hallgattam eddig. Két éve, négy éve hallgatok erről. Ez mondhatatlan, mindenféle okokból. Bővebben…
Mostanában olvasod ezeket a fogadd-el-magad tartalmakat. Nyomasztó szépségelvárás, már a kislányaink is, meddig gyötörjük még magunkat az irreális vékonysággal, szőrtelenséggel, ránctalansággal, továbbá ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Címlaplányok, fotosop, magazinok – a magazin szállítja neked, akire haragudni lehet, aki csípi a szemedet. Most ez a hang dívik a progresszív női médiában: “hová fajul a világ”.
Engem irritál a sorok kiszámíthatósága, hamissága, a kontextus nélküliség. Vajon én lettem finnyás, bonyolult, én haladtam meg a testem és a létezés iránti igényeimmel a realitásokat? Irritál, hogy ez számít bátornak, szókimondónak. Pont ilyen volt a tavalyi “a hétéves kislányok már sminkelnek” műbalhé is.
Te viszont lájkolsz és megnyugszol. Hogy akkor te jól vagy úgy. Illetve: hogy akkor hát nem (mégsem) kell a testeddel foglalkoznod. Azt mondod, elfogadod magad, miközben azt szeretnéd, ha mások fogadnának el. Ha így is megfelelnél.
A megfelelési vágytól, amely a szeretettség, elfogadottság ősi igénye, nem olyan könnyű ám megszabadulni. Nekem se megy, én is csak egy kicsit vagyok alter. Miért ne csináljuk akkor építően, örömet szerző módon?
Amióta találkoztam az igazi testemmel, hatalmas energiák ébredtek bennem. A többiek, korábbi önmagam is, azóta szedáltnak tűnnek.
Mi van veled? A párkapcsolatod darált ilyenné? Vagy a kötelességteljesítés? Bővebben…
Keresőbarát cím, jobb lenne valami szellemes. A kíváncsi rosszindulatúak (élükön Kozmáék, automatizált kattintásokkal, lejáratási céllal, 2014 óta) alaposan beágyaztak a keresőbe: fáradhatatlanságuk jóvoltából sokan találnak ide, és köztük vannak azok is, akik aztán örömmel olvasnak. Ilyen ez az internet.
Gyakran előfordul, hogy én csak ironizálok, bírálok valamit, de előrébb sorol az algoritmus, mint az eredeti helyet. Szóval, ha már így alakult, egyre relevánsabb címeket adok, és örülök, ha erre a mostani címre (kifejezésre) is megjelenek.
Döntsük tovább a mítoszokat, amelyekkel a szexlabirintusban bolyongó, gyanakvó férfiak magyarázzák a kudarcaikat, a természetes egyenlőtlenség dogmáját és a misztikus, érthetetlen, avagy számító nőket. Már volt szó arról, miért hülyeség
az evolúciós rizsa (ez például, ha rákattintasz, példa a nem releváns címre),
az elvárt szex (ez is),
a rendes fiú mítosza és a felszínes nő (ez ugyanaz a link),
a barátzóna,
a szeret, csak nem tudja kimutatni,
a nyakra-főre, divatból elváló nők,
a rossz fiúk iránti vonzalmunk és a béta férfi (második része itt).
Tudjuk, hogy jó lenne a nő, jó lenne csajozni, de ilyen tévképzetekkel nem fog menni.
Másrészt meg érthetetlen, miért keveredik a mélyen lelki, szeretetteli, intim történetekbe, amely az emberi szexualitás volna, lehetne, ennyi bosszúvágy, hatalmaskodás, gyűlölet, lenézés, bántás, csikorgás.
Ma a shit teszt jön.
Hogy ezmiez? Bővebben…
Azt hiszem, ezt a fogalmat nem használjuk mindig pontosan.
Költői kérdés: amire nem kell válaszolni. Miért? Mert nem azért van feltéve.
De miért?
Nincs válasz? Nem tudjuk a választ? Vagy értelmetlen a kérdés? (Hány éves a kapitány?) Bővebben…
De hogy én ne tudjak leülni és elolvasni kávé (csilis!) mellett egy használati utasítást!
Juli hol van – jő Dávid.
Később nem találja a csíkos (A Csíkos) pólóját. Keressem meg. Sír, de legalábbis nyűgösen mondja. Rendszeresen nem találja az (akármit), én kellek ehhez is.
Le szeretnék ülni a kávéval. Elolvasni a barna hajúaknak szánt, két festés közötti színélénkítő használati utasítását (hajfestés nincs, csak között). Hat rövid sor. Sajnos, sok parabén, de legalább nincs benne se hidrogén-peroxid, se ammónia. Viszont talán haragszik a fehér bikinire? Standot ígértem nekik, hullámfürdőt, ez az ígéretem is rámborul.
És rámjön-e a felső? Groteszk novellacselekmény: annyit szenvedtem a mellemen, jó-e így, ilyet akarok-e (!), hogy egy reggel arra ébredtem, hogy hatalmas a mellem. Bővebben…
Én ugye protestáns vagyok, és ez mentalitást jelent. Tudjuk a zsoltárokat, jó, mondjuk húszat. Templomaink fala mészfehér, és az se baj, ha nem önálló épület, hanem gyülekezeti terem, bérház emeletén, és kukák között megyünk be, de még ki is rakjuk az őket az ifjúsági óra után. Mi úgy vagyunk vele, hogy ha nem hiszünk igazán, akkor nem járunk templomba, mert akkor is protestánsok maradunk, amikor már nem hiszünk, mert az több annál. A bűnbánatunk nem kötött szövegben valósul meg, hanem igazán. Vagy éppen soha, mert nem bűnben gondolkodunk, hanem sorsban. Csúf dolog errefelé a nagyotmondás, az esküdözés, a hízelgés, a kamu gyónás, de a cifrálkodás is. A szó kötelez: beszéded legyen igen-igen, nem-nem. Hogy az esztétikával mi legyen, nem tudom, azt hiszem, az rárakódott réteg, és erős archaikus jegyeket mutat.
Ilyen alapokon lett az a stratégiám, amelyről most írandó vagyok. Bővebben…
Félreértett, ideologikusan vagy műveletlenségből félremagyarázott szerzők.
Minden szamárság fáj a hazának.
EP
Annyian emlegetik felháborodottan, rákerestem most Esterházy Így gondozd a magyarodat! című, nagy vihart kiváltó rádiójáték-pamflet(?)jére, amely az Egy kékharisnya följegyzéseiből című kötetben szerepel. Erről híres ő, meg a “liberalizmuásáról” (szitokszó). De még rangos, balos, véleményformáló újságíró is azt találgatta néhány évvel ezelőtt élő rádióadásban, zsidó-e, önfeledten, kis kétellyel besorolta Spiró, Kertész, Nádas mellé. Értitek, Esterházy Péter grófot. Ami döbbenet. Nem csak a felvetés, hanem a műveletlenségnek e foka is.
A hírhedett szöveg eleve nem “az író gondolatai”, hanem egy roppant szórakoztató, ironikus meta-szöveg. Derültem is, amikor ezt találtam:
Dr. Torgyán József interpellációja 1996-ból
De drága, nem? Látom a képviselő urat, jaj, mekkora figura volt. Szabadjon megjegyeznem, mindig így mondta, minden interpellációja valóságos showműsor volt. Bővebben…
Ez nagyon érdekes dilemma. Gyakorlati is, mert folyton találkozom vele, intellektuálisan meg egy aranybánya.
Az önvizsgálat szempontjából is, például. Miért akarok ennyire? Akarok-e, vagy csak reagálok? Miért várják tőlem mások? Mit üzen a viselkedésem?
Lehetne, hogy csak élek, nyugiban a családi és baráti körömben (mint a normális emberek, ahogy a kissé zakkant kommentelő rosszallja is, nem ám itt írogatni meg ábrázolni meg képeket festeni meg zenét szerezni). De nem így van, blogger vagyok, odafigyelnek rám, ezt ambicionálom is. És így megkerülhetetlen a kérdés.
Tézis: igen, kell segíteni. Mert kérdezni fognak, tanácsot kérni. És mondják, hogy van felelősségem.
És tényleg van. Bővebben…
A hír meglepett:
http://444.hu/2016/08/22/a-burkini-betiltasa-nem-old-meg-semmit-de-letrehozhat-par-uj-problemat
Nekem nagyon nem tetszik, hogy most minden muszlim nőt vegzálnak. Nem értem, a jogokra, igazságra, közjóra, civil hangra oly érzékeny Franciaországban hogyan történhet meg ilyesmi. Nem tudom, meddig tart ez, de ettől senkinek sem lesz jobb.
A válasz viszont, hogy szolidaritásból hordjunk minél többen burkinit a nyilvános strandokon, merthogy attól elfogadható verzióvá válik, igencsak meglepett. Bővebben…
Azt higgyétek el, hogy az írás meggyógyít. Mindenki higgye el, az is, aki összerezzen a szép szerkezettől, áhítatos tisztelettel viseltetik a virtuóz szófűzés iránt, meg tudja különböztetni ocsút a búzától, és érti most, miért nem tettem névelőt a főnév elé; az is, aki ráharap látványosra, a giccsre is, önmagában a kifejezés tényére, de az is, aki legyint, hogy így írni ő is tud (nem tud), és nagy gúnyosan grafomániának nevezi a részletes érvelést, ábrázolást.
Meglepő, hogy mi mindent fel lehet dolgozni az írással, ha gyakorlattá teszed, következetesen csinálod. Bővebben…
melléknevek sorozat 29., de nem is, mert 30.
Ezt olyan lekezelően szokták mondani: most divat a futás, divat a konditerem, divat a ketogén. Az ember összerezzen, szinte szégyelli magát, amiért valamit másképp csinál, hogy akkor ő csak bedőlt valaminek. Melegnek lenni is divat, nem ám kigúnyolt, undorítóan firtatott, össztűzben is bátran vállalt identitás, a melegfelvonulás is divat, nem pedig polgári jogi tett, és divat az egyenlőség is, nem pedig cél és áhított közjó. De még a válás is divat. Bezzeg a jól bevált, igazi, klasszikus dolgok! Bővebben…
kettőezer-ötszáz szó, negyedórás falat
Egészen fantasztikus mélyrepülés van az nlc-n. A benne tartós tartalmak reneszánsza. Teherán ragyog a kora reggeli napfényben.
Ennek története van. Három évvel ezelőtt azt hittük, az nlc progresszív lesz, érdekli őket az erőnk, a nők valósága. Bővebben…
Az első rész itt: ne merj erős lenni 1.
Engem is kikezdtek. Rajtam vannak, fájdalmat akarnak okozni, elbizonytalanítani. Pedig én csak tizenhat kilót fogytam, és telefonon veszi fel a barátnőm, ahogy kézen átfordulok a strand mellett. De valakinek ez is fáj. Bővebben…
OliNpia, ahogy a Julis mondja.
Julissal élmény oliNpiát nézni, mert eszes, figyelmes és vicces. Tévénk nekünk nincs (hüledezem is a kormánypropaganda klipeken, béna reklámokon, diktatórikus híradó-egy perceken). Szeretem az Index BBC videóit, és nem is csak az oxfordi angolságuk miatt, hanem mert annyira korrektek a kommentátorok, jól ejtik a neveket, nem elfogultak, nem pletykásak és celebrovat-szerűek, nem harsánykodnak, és nem a britekről, hanem mindig a legjobbakról beszélnek. Időnként elmegy a hang, egy kicsit buhera ez a netes tévénézés. Mondja Hajdu B., hogy “…mert ez a válogatott egy olyan vá…” Csönd. “-Logatott”, teszi hozzá tündérleányom csendesen.
csak az olvassa. én szóltam 