hordjon mindenki burkinit

A hír meglepett:

http://444.hu/2016/08/22/a-burkini-betiltasa-nem-old-meg-semmit-de-letrehozhat-par-uj-problemat

Nekem nagyon nem tetszik, hogy most minden muszlim nőt vegzálnak. Nem értem, a jogokra, igazságra, közjóra, civil hangra oly érzékeny Franciaországban hogyan történhet meg ilyesmi. Nem tudom, meddig tart ez, de ettől senkinek sem lesz jobb.

A válasz viszont, hogy szolidaritásból hordjunk minél többen burkinit a nyilvános strandokon, merthogy attól elfogadható verzióvá válik, igencsak meglepett.

A burkini, ahogy olvastam, egy Ausztráliában élő üzletember találmánya és sikerágazata, aki egyébként nem gyakorló muszlim, csak ráérzett a trendre: az Európában élő muszlim vagy konzervatív, ortodox nők strandra áramlására. Most már azt se tudom, hogy helyes (lényeget fedő és píszí) szavakat használok-e.

Én szeretem az elveket, a kiállást, azt is tudom, hogy blogokon és facebookon a közügy jól mutat. Azok idővonalán is, akik az elveket alig is értik, és ha úgy fordul a dolog, lábbal tiporják őket.

De hát sokkal kisebb, sokkal egyértelműbb eredményekkel kecsegtető helyzetekben sem állunk ki már egymásért.

És én annyit voltam a tűzvonalban, olyan szerepeket róttak rám, hogy már belefáradtam, ez az igazság. Mióta evilági lettem, a privát életemben inkább saját javamra figyelek homályos eszmék helyett, amelyeket ki így értelmez, ki úgy, de mindenképpen az én feladatomnak és nem a sajátjának; szerepek és funkciók, amelyekből hamar mások elvárása, dobozba tuszkolás lesz, aztán követelőzés és számon kéregetés, jaaaaaj… sokat mesélhetnék erről. Amióta a blogon is arról beszélek, hogy nekem mitől lett jobb, mázsás teher gördült le rólam. Amióta nem tépelődöm a déemben, hogy talán az ökobio fair trade chiamag is biztos erőszak valakik ellen, amióta nem akarok mindenben egymillió százalékig tudatos, önreflektív, igazságos és hasznos lenni, azóta vagyok jól.

Sokan tanultak itt kiállást, elveket, feminizmust és szószerkezeteket, komplett mondatokat, hihetetlen mintha-mindig-is öntudattal tolják, és valószínűleg érzik, hogy ez ciki, ez nem saját, és hát én is így érzem, így aztán nem vagyunk már kapcsolatban. A közösségi felelősségvállalás, az elvek képviselete mint elakadt, elégedetlen, magukkal tisztában nem levő harmincas nők pótcselekvése és önmegvalósítása – egész pontosan ezt látom, és nagyon nem tetszik. Amíg mások és az igazság nevében lépünk fel, addig se kell magunkra néznünk.

A szolidaritásból viselt burkini pedig határozott önszívatásnak tűnik.

Bárki azt gondolja, hogy itt realitás a burkini? Megvenni, hordani? Lebarnulni nem akarni? A víz érintése a bőrön? A napfényé? A majdnem-meztelenség felszabadító élménye…? A megszokott kulturális normánk helyett, az üzletekben kapható fürdőruhák helyett szerezzünk be, hordjunk és vigyünk haza vizesen sokszoros anyagköltségű, hatalmas textíliákat, amelyek vizesen amúgy is rátapadnak a testre, és láttatják az idomokat…? Úsztatok már ruhában?

cropped-img_2648.jpg

A burkini kényelmetlen, macerás, sok anyag és megfoszt szinte mindentől, ami a napfényben és a vízben öröm. Attól az elemi, szexi, egyszemélyesen erotikus érzéstől.

Tudom, van olyan nő, akinek relatív szabadság burkiniben strandolni, ahhoz képest, hogy otthon marad. Azt is tudom, hogy például az ortodox zsidó asszonyok is hasonló ruházatban sportolnak, fürdenek. De én és az itteni többségi kultúra egészen mást gondol testről, szexualitásról és szabadságról. Nem problémátlan ez sem, de mi a problémákat sem abban az irányban gondoljuk megoldani, hanem Woodstock felé.

Nekem is van ismerősöm, aki azt mondja, nem vesz térd fölött végződő szoknyát, mert ő nem mutogatja magát. Jó alakú nő egyébként. Nem vallási okokból mondja. És szíve joga, csak én épp futásból jövet állok előtte, hétcentis sortomban, ez a bökkenő.

A női emancipáció iránya az euroatlanti világban az, hogy a fedetlen női testet deszexualizáljuk. Azzal, hogy azt tesszük normává, hogy az aligruha nem jelent kurvás felkínálkozást, nem illik bámulni, ajánlatokat tenni, lásd a slut walkot is. Azzal, hogy nincs szégyellnivaló rajta. Azzal, hogy a “hústest” sem bűn, az egésznek nincsen morális tartalma, a divat és a személyes preferencia sokféle lehet, és lehetőleg ne írjunk elő semmit egymásnak, főleg olyat ne, ami kényelmetlen. Ha meg egy női testrész láttán egyszeri Férfi kiakad, és megváltoztathatatlan agyi behuzalozottságot meg biológiát kiált, mint az itteni kommentelők, akkor ő majd kezd magával valamit. Majd felnő, majd megoldja, majd képes lesz nem másoknak megszabni, hogy mit csináljanak, és nem hibáztatni és szégyeníteni és nyálcsorgatni, hanem a saját viselkedéséért felelősséget vállalni.

Svédország, mint ebből a legutóbbi linkből is látszik, ilyesmi irányba tart.

Lengén járni, topban sportolni, a testet közszemlére tenni és egyben megfosztani a szexuális üzenetétől: szabadság. A szexualitásról lehántani, hogy az veszélyes, tabu, szégyen, ellenben jókedvűen, mint közös humán jelenségben lenni benne szintén szabadság. Mindenféle verziójú testet látni, nem ítélni szabadság. Rejtőzködni, moralizálni kötöttség és rabság.

Ha egy olyan kultúrában élsz, amelyben a comb, a fenék kontúrja vagy akár a farpofa megmutatása szexuális felhívásnak számít, akkor az a kultúra szexista kultúra, a nemi erőszak kultúrája. Szexuális felkínálkozásnak, provokációnak az minősüljön, ha “fuck yes” van, vagyis lelkes, egyértelmű igen, egy olyan 1:1 helyzetben, amikor egyértelműen már a szexről van szó. Nincsen “azt hittem” és “ja, én nem tudtam”, egy szégyeneket levető, kettős mércével szakító társadalomban biztosan nincs. Ha kinyilvánítom, hogy a másik vonzó, és mindez kölcsönös, akkor lehet szó szexről. Nincs úgy nézés, nincs fogdosás, nincs felkínálkozás-vád. Tessék megtanulni együtt élni az emberi testek látványával, mert akkor holnaptól nekem szexuálisan vonzó lesz a férfi kisujjköröm, és leteperek mindenkit, de ha nem merem, akkor meg szidni fogom őket, mert épp jogosulatlan hatalmat van kedvem szerezni mások fölött. Ezzel most azt állítom, hogy nem a szexről van szó, vagy az emberi késztetéseinkről, hanem csakis a hatalomról, már megint, és ennek csak eszköze és ürügye a szex.

Legyen akkor most elv, jó. De szerintem más a feladat, még mindig a második generációs feminizmus egyik célkitűzésének elérése a feladat. A legfőbb ideje a női testet, a fiatal és szép női testet is, a fedetlen női testet és mindenfajta női testet a béklyózó tekintetektől, hiedelmektől, mögöttesektől és korlátoktól megszabadítani. Ez a szörnyű, szexuálisan frusztrált, mindenben azt látó-leső, a felelősséget és nyíltságot nem vállaló magatartás! Másrészt meg azok, akik a szexi öltözetet hatalomgyakorlásra és manipulatívan használják.

Szaladjatok be a tóba, és ne féljetek a napfénytől, ez az UV-para is egy rohadt nagy tévhit.

Az meg, hogy sok év után leszel túl a komplexusaidon, és először vállalod a nettó testedet, az olyat, amilyet, de úgy, hogy közben megdolgoztál érte, és nem kell mentális trükkel dolgozni, hogy “leszarom, ki mit gondol”, és nem is kell leszarni, na, az felszabadító és megerősítő.

61 thoughts on “hordjon mindenki burkinit

  1. Kezdd magadon a deszexualizálo forradalmat, a cicid már láttuk, jöjjön egy full frontal nude fotó is, én pl. Kiváncsi lennék a puncidra is, de csakis is progresszív-deszexualizált jelleggel! Egy igényes akt felszabadító volna!

    • Nem tagadom, nem kis elégtétel, hogy a “csúnya, szőrös lábú, baszatlan feministák” 2012-es állapotából mára az lett, hogy alig leplezetten lesitek itt a fotókat, valódi (humán!) szexről olvasni ide jártok, fantáziálgattok, ezen rugóztok.

  2. Sajnos pedig megy a gusztálgatás, a strandon is.. és ha nem szép a test, akkor az ciki, és jöhet a burkini! 🙂 Csak vicceltem. Nagy munka lesz meggyőzni a férfiakat, hogy ne kívánják meg a “ledéren” öltözött hölgyeket, ösztönlények ugyanis a drágák. Egy úN. kurvás öltözék nekik felhívás keringőre. Hajdan, fiatal koromban én is jártam minibe, és hosszú szőkített hajat viseltem. Zsinorba ajánlkoztak a pasik, hogyők majd segítenek, átkísérnek a zebrán, vagy elkisérnek ide vagy oda. . Hívtak volna kávéra, dörzsölgették a kezemet, tették a szépet, egy haza is akart jönni velem, és ha nem mondom neki, hogy otthon van a férjem, le se kopott volna. Most, hogy rövid barna vagyok, és jópár kilóval több, térd alá érő szoknyában és bő pólóban, most nem jönnek. Jobb is!

    • Még jó, hogy megy a gusztálgatás. Emberek vagyunk, én is rajta felejtem a szemem azokon, akik tetszenek, már-már kínos. A kevésbé tudatosakat meg aztán végképp arra nevelte ez a rend, ráadásul a saját elégedetlenségük és szexuális nyomoruk, hogy mást ne is nézzenek egy emberben, csak azt, mennyire vonzó (amit tévesen dughatónak hívnak, de ez elég nagy félreértés, mert pont a leg”dugható”bb küldené el a fészkes francba az ilyeneket).

    • “Nagy munka lesz meggyőzni a férfiakat, hogy ne kívánják meg a “ledéren” öltözött hölgyeket, ösztönlények ugyanis a drágák.”

      Ez nem cél, eszembe se jut senkit meggyőzni. Nem érted a posztot. Az a lényeg, hogy tisztán látjuk, mi kinek a felelőssége. Meg lehet rekedni a félmajom szinten is, a következményeket ő viseli, nekem nem rosszabb ettől. Csak az ok nem az én öltözködésem, hanem az, hogy ő primitív, és azt hiszi, van hatalmi többlete. Alig hiszem, hogy a még sokkal kurvásabb Victoria Beckhambe belemarkolna. Miért is?

      Én ebből annyit érzékelek, és azzal számolok is, hogy bámulnak. De ha jelét adja, mindenki tudni fogja, hogy primitív. A világ arra tart, hogy ez a viselkedés ciki.

      És hát mit tegyünk, ha közéleti ember, ún. sztár is odalép, és félismerősként belém markol, mondván, ő ilyen fogdosós, és már az apja is ilyen volt. Úgy, hogy átizzadt sportcuccban vagyok. Úgy látszik, nem a kurvás ruha teszi, hanem az, hogy az illető nem tanult meg viselkedni, és nem tart tőle, hogy viszolyognak tőle. Innen tudjuk, hogy ő gáz, és eztán elkerüljük.

      “Egy úN. kurvás öltözék nekik felhívás keringőre.”
      Azt gondol, amit akar. Majd okul a valóságból. Feldolgozni, nőket szidni mehet a férfihangra.

      Ez csakis színvonal kérdése. Egyetlen intelligens, kvalitásos férfiismerősöm sem gondolja, hogy a “ledér” öltözet általában minden férfinak vagy személy szerint neki szól. Kivéve, ha randi.

      • “Ez csakis színvonal kérdése. Egyetlen intelligens, kvalitásos férfiismerősöm sem gondolja, hogy a “ledér” öltözet általában minden férfinak vagy személy szerint neki szól. Kivéve, ha randi.”
        Ez nagyon így igaz. De tényleg van olyan aki ezt felhívásnak tekinti, aztán mindjárt ki is kötünk nők általános hibáztatásánál ha valami mégsem úgy van ahogy ők gondolták. “Tehetsz róla, tehetsz ellene” című zseniális f.szság ha még emlékeztek pl.
        A burkini témával annyiban összefügg, hogy arra szoktak hivatkozni állandóan, az ő kultúrájukban a ledér öltözet felhívásnak, engedélynek számít… Azért erőszakolta meg, mit nem lehet ezen érteni?
        Ok, de te meg ezért itt börtönbe mész, és elég nagy baj, hogy a “kultúrában” ahonnan jössz, ott nem.

    • Már eltelt annyi év, hogy világos lett: nem olyan arányban csökkent a bőrrák, sőt, éppenséggel nőtt, mint amennyire a naptejek fogynak, meg a magazinok tolták a “mindig kend be magad 50-es naptejjel” kampányt. És nem azoknál szorult vissza, akik szorgosan kenték magukat. Az összefüggés nem működik. Sokat, fokozatosan, életmódként kéne a napon lenni, kora tavasztól, és nem két hét nyaralás alatt, hirtelen, tengerparton.

      Amióta low carb vagyok és izmozok, nincs problémám a bőrömmel, nem égek le, nem is pirulok, egyenletesen barnulok.

      • A történet több ponton is kapcsolódik. Anyukám mondta nemrég, hogy neki kell ilyen burkini.
        Mondom, minek?
        Hogy tudjon fürödni a Balatonban.
        ???
        Nem mehet napra mert könnyen leég.
        Mondom, régen is megoldottad.
        Igen, de azt mondta neki a bőrgyógyásza, hogy SOHA ne menjen napra.
        Mindezt arra alapozva, hogy nagybátyámat bőrrák vitte el, így a családban magas ennek kockázata. Mivel orvos mondta ezt neki, biztosan nem tudom meggyőzni az ellenkezőjéről. Úgyhogy magamban dühöngök, mert ez nagy baromság.

      • Illetve rendbe kell tenni a D-vitamin szintet. Ha az nem túl alacsony, hanem legalább normál-közép tartományban van, akkor eleve nem hullafehér színe van az ember bőrének, hanem szép egészséges rózsaszín, ami már nem tud úgy leégni, tehát nem is kell az ötvenes faktor.

      • A napfényt sokszor ajánlják bőrbetegségekre is, enyhe fertőtlenítő hatása is van, befolyásolja a hormonműködést, meg valószínűleg még egy csomó dolgot, amiről nem tudunk.. Én is úgy vagyok vele, hogy ennyire nem lehet káros az, ami majdnem minden földi élőlény létének alapfeltétele.

        A leégés viszont tényleg nem jó, de naptej helyett szerintem sokkal egyszerűbb öltözködéssel védekezni ellene. Ruha alatt, akármilyen szellős és vékony is, szinte lehetetlen leégni.

        Én általában “érzetre” napozok. Van, amikor annyira kellemesen süt a nap, simogató, szinte kívánja az ember, hogy még, még! Néha meg éget, szinte szúr (köze lehet ennek az UV-sugárzáshoz? ), valahogy nem jó, nem természetes, a szemem is elfárad tőle. Ilyenkor igyekszek a lehető legkevesebbet kint lenni.

    • Én nem olvastam utána, csak saját tapasztalatom idén nyárról: tavasz óta folyamatosan elfelejtettem naptejet venni, és a gyerek alvásideje miatt általában 11-15 között nem voltam a szabadban. Idén először nem jött elő májfoltom, nem égtem le, de szépen barnultunk családilag. Azt nem tudom mi lett volna velem egy déli strandoláskor, de ha tehetem jövőre is így csinálom.

    • A kutatások szerint egyébként is sokkal szorosabb összefüggése van (nem csak) a bőrráknak a D-vitamin hiányával, ami valójában egy hormon. Azaz pontosan azzal, hogy dobozokban élünk és azonnal bekenjük magunkat mesterséges burokkal, amint érne minket egy kis természetes fény. Mára már semmi más ez a napfény-para, mint jó kis nyári marketing. Minden évben fel lehet rá ültetni a népet.
      Az is érdekes vizsgálódási irány lehet, hogy mit okoz a naptej azzal a sok naturális összetevőjével.. Szendi Paleo könyvében egyébként nagyon szépen le van vezetve az alapja a tévhitnek, számok szerelmeseinek is megfelelő kutatási alapokon, forrásokon nyugszik.
      Szándékosan napozom naptej nélkül, nem akarom, hogy a bőröm magába szívja azt a kemikália-halmot és gyűjtöm inkább a D-vitamint. 20-25 percet vagyok kint max., simán délben is, utána eleve kellemetlen már a túl meleg, és sosem égek én sem. 70-80 éves koromra majd megmondom ez jó stratégia volt-e a tiszta, tisztább táplálkozás mellett.

      • Ha a nap elől menekülőket kérdezed, akkor nem 70-80, hanem 30-40 évesen vonhatod ezt a mérleget, mert addigra elpatkolsz bőrrákos áttétektől szerintük. Egyébként engem is a Szendi könyvében levezetett kutatás győzött meg.
        A táplálkozásnak és az életmódnak sokkal több köze van hozzá, különben miért lenne ott melanóma, ahol soha nem érte a nap/égett le?

      • Én napelemmel működöm. A legkedvesebb elfoglaltságom a napozás – viszek egy jó könyvet magammal, és kifekszem a napra. Ha nem annyira izgalmas a könyv, akkor még alszom is egy jót a napon. Ilyenkor tudom a legjobban kipihenni magam. Nyilván van összefüggés a D vitaminnal is. Amint elkezd elviselhető lenni a hőmérséklet, és kisüt a nap (jó esetben már március végén, de áprilisban mindenképp) alig várom, hogy legyen egy szabad délutánom, amikor már megyek is a napra. Du. 2-3 körül kimegyek, és maradok, amíg időm engedi.
        Nem kenem naptejjel magam, és ezt csinálom már vagy 30 éve. Nem szoktam megégni, csak szépen, egyenletesen lebarnulok. Naptejet max. az arcomra, vállamra használok, és azt is csak vízparton, és akkor, ha egész napos a program. Illetve most kentem az arcom Ausztriában is, a magas hegyekben túrázás alkalmával (hogy ott is milyen jól sütött a nap!).

        • Nekem is az vált be, hogy az első tavaszi napnál kezdem a napozást, a szomszéd Feri bácsi mondta meg húsz éve, hogy az barnít de sosem eget. Es tényleg.

        • Én is, én is! Az első tavaszi napsütéstől kiülök félórákra, kenem magam ugyan, de csak ugyanazzal a sheavaj-kókuszolaj keverékkel, amivel télen is, az is ad védelmet egyébként, szedek D vitamint szintén télen-nyáron, és nem égek le. Részben ez is nyilván lehet genetikus, apám márciusban kiült kétszer a haverjaival dumálni a Szecskába, és olyan lett, mint aki akkor jött meg Hawaiiról. A lányok közül kettő szintén ilyen.

  3. Nagymamám 82 éven át sült ropogósra a napon, fiatalabb korában aratáskor, később meg az erkélyen ülve, amikor mi már könyörögtünk neki, hogy jöjjön be, mert napszúrást kap. Gyönyörű bőre volt, korához képest sima, hidratált.
    Mostanában sok vitaműsort nézek erről a burqa- meg burqini ban-ről és rengeteg muszlim feminista (?) kardoskodik mellette, mondván női jogok meg ilyesmi. De a franc egye meg, ez a nőt a férfi elől rejti el, a miniszoknyát viselő nőt pedig azzal vádolják, hogy a férfinak mutatja meg magát, mikor nem lesz a női öltözködés a férfiak szemszögéből láttatva? Mikor öltözhetek majd magamnak, függetlenül, csak úgy? Hozzáteszem, ezt csinálom minden nap, de utálom, hogy folyton viszonyítva, véleményezve, elemezve van.

  4. én egyet nem értek ezzek a burkini-dologgal kapcsolatban: ha már muszlimokról van szó, akkor nem csak a nők, hanem a férfiak sem mutogathatják magukat. Nekik is elő van írva, hogy a kar és a láb nem lehet szabadon, visszafogottan kell viselkedniük, stb. Kedvenceim azok a párok, ahol a nő talpig burkában, még kesztyű is az ötven fokos sivatagban, mellette a férfi rövidnadrágban és rövid pólóban, holott neki is az egész testet fedő ruhában kéne lennie. A muszlim férfiakat miért nem vegzálják a strandon? Ja mert ők adidas fecskében fetrengenek. Olyannyira nem értjük itt a művelt Európában a fejkendő (burka, burkini, stb) viselését, hogy az hihetetlen.

    • Sok muszlim országban simán megállítja a rendőr a férfiakat egy-egy rövidnadrág miatt, ott azért nekik sem lehet akármiben flangálni. Más kérdés, hogy amikor kiszabadulnak ebből a közegből, akkor általában nagyobb arányban szegik meg az öltözködési szabályokat, mint a nők.

  5. “A burkini, ahogy olvastam, egy Ausztráliában élő üzletember találmánya és sikerágazata”
    Meg fogtok lepôdni, de ez az üzletember nô, és remekül megtalálta a piaci rést.
    Attól nem lesz rosszabb a helyzet, hogy a burkini, mint olyan létezik. Viszont, ha törvénnyel megszablyák, hogy mit lehet hordani és mit nem, az rosszat sejtet itt a mi Európánkban.
    Másik kontinensen alkalmazkodtam, az ottani szokásokhoz, amikor turistaként voltam ott. Itt viszont arról van szó, hogy az ott élô etnikumnak lenne hátrányos, ha nem lehetne hordani a burkinit. Ez sajnos ugyanúgy az egyenlôtlenség egyik formája, mint a férfi nôi egyenlôtlenség.

    • Nem. Nem sejtet rosszat. Itt is vannak korlátozások, de ezt már sokan elmondták az ilyen burkini-s vitáknál, pl gondolj az önkényuralmi jelképek használatára ami sokakat sért, és tilthatják. Ugyanígy a burka vagy a burkini egy elnyomó ideológia megnyilvánulása, ami szintén zavarhat másokat egy olyan kultúrában ahol alkotmány rögzíti a nemek közti egyenlőséget. Meg kell mondjam, engem is zavar. Ha a rendes burkára gondolok…mint a szellemek úgy járnak-kelnek ezek az asszonyok. Aki azzal érvel, hogy önszántukból teszik…nos, mi az önszánta? A család és a közösség gyerek korától kezdve mossa az agyát, majd magától “önsztántából felteszi”. Egy nyugaton élő ismerősöm mesélte, hogy fiatal, tehetséges muszlim lányok hogyan válnak önmaguk árnyékává családi nyomásra, ahogy felnőnek. Pedig extra liberális, de látta, hogy itt nem tisztán az egyén akarata nyilvánul meg, hisz a közösség, amiben felnő visszarántja, és mossa az agyát feszt. Én megmondom őszintén nem akarom ezt itt ezen a kontinensen. És meggyőződésem, hogy azok a nők nem önszántukból kínozzák magukat 40 fokban, elég ha arra gondolunk,mi mennyivel előrébb járunk nemek közti egyenlőség terén, mégis hatnak ránk a régi beidegződések, sztereotípiák. Nekik az hozhatja el a pozitív változást, ha érintkeznek a nyugati civilizációval, szerintem fontos, hogy ne zárják magukat kultúrgettókba. Ha egy sima strandolás problémát jelent, hogyan akarják a többi kulturális különbséget leküzdeni? Amik ennél mélyebbek, komolyabbak.

      • Istenkém, a fehér ember felsőbbrendű gőgje…Miért kellene bármit leküzdeniük? Miért gondolják azt egyesek, hogy felsőbbrendű a kultúrájuk, mint másoké? Szerintem, ha valaki habos-babos esküvői ruhában akar strandolni, tegye. Nekem ettől nem lesz rosszabb, ő viszont jobban érzi magát tőle. Hagyjuk úgy élni, ahogy szeretne, különben pont ugyanolyan fasiszták leszünk, mint akiket egyébként ezzel vádolunk…

        • Nem gőg az, amikor véded a saját szokásaidat, vagy ha gőg, akkor mindenki gőgös, a burkinit viselő is. Ők is azt mondják, jobb úgy, burkiniben, mint úgy, ahogy az európai nők teszik.
          Nincsenek védendőbb vagy törékenyebb kultúrák, mindenki egyformán küzd a magáéval és a magáéért. Történetesen annak nehezebb, aki beleilleszkedik egy másikba, de kapaszkodjunk meg, mi, kelet-európaiak sem úsztuk ezt meg, meg nem is fogjuk, ha csak az ideológiai változásokat vesszük alapul, ami az országunkban lezajlott, vagy a globalizáció adta lehetőségeket és kényszereket.

        • Ne fehérezzünk légyszi….mert ott kezdődik a fasizmus. A burka-hordás, vagy az iszlám pedig nem bőrszín, tehát nem értem, hogy jön ide az egyébként nagyon közhelyes fehérezés.
          “ő viszont jobban érzi magát tőle. Hagyjuk úgy élni, ahogy szeretne”

          Itt a lényeg. “jól érzi magát, szereti, etc…” honnan tudod? Felnősz egy olyan kultúrában, ahol az első menstruációd után már ez kötelező, és nem kedv kérdés, ez nem olyan, hogy nekem ma trapéz gatyához van kedvem, holnap meg tüllszoknyához, hanem nekik egy kötelesség. Ideológiai alapon. Nem láthatja férfi szem, kivéve a legközelebi családtagok, meg a zura. Hogy jó, az barokkos túlzás.

      • Itt nem annyira a nôkrôl van szó szerintem. A burka tiltása is felmerült Németországban és Franciaországban. Ezzel nem a burkát hordó nôket akarják közelebb tudni a nyugati civilizávióhoz, hanem inkább egyfajta jelzés, hogy nem akarják már látni ezt az európaitól különbözô kultúrát. Ami eddig szabad volt, most valahogy már nem…Mindenesetre érdekes…
        A posztra reagálva: Én úgy nôttem fel, hogy a test és szexualitás “woodstocki” értelemben volt már kezelve. Viszont mégis nagyon nehéz volt kamaszon leküzdeni a szégyenlôsködést. A strandon mindig eltakartam magam fürdôlepedôvel és feszengtem a tekintetektôl pedig elég normál, csinosnak mondott alkatom van. Ez az érzés kb. most így 30 felé közeledve eltûnt szerencsére, de ettôl nem lett kevesebb nyálcsorgató a strandokon.

        • Nyugodtan eltakarhatod magad, szerintem senki nem kér rajtad számon semmit. Vagy igen? Piszkált valaki miatta?

          Azért a szégyenlősség akkor se jó érzés, ha senki se piszkál a strandkendő miatt. A testet vállalni jó és felszabadító. Még nekik is, én abszolút üdvözlöm ezt is, akkor se, ha szerintem nincs rendben a túlsúly, de tiszteletben tudom tartani az ő preferenciáját:
          http://embracethefat.blog.hu/2013/08/10/elonyos_oltozkodes_mondj_igent_a_stilusra#c29367306

          Én inkább azokért szólok, akik megjegyzéseket meg moralizáló vagy rosszindulatú félreértelmezéseket kapnak, amiért kevesebb ruhában, pihéiken megcsillanó fénnyel, bőrüket érő levegővel, netán a kisportolt testükre büszkén érzik jól magukat. Mert őket igenis piszkálják, meg akarják szégyeníteni.

          Én egyébként a hidegtűrés miatt az év 8-9 hónapjában így… és sokkal jobban érzem magam.

          • Nem piszkálásnak szánták, de megkérdezték rokonok, hogy miért takarom el magam? Hát nem tudtam mit mondani rá, csak még jobban szarul éreztem magam.
            Az a piszkálás, ami a csinosak, izmosak, véknyaknak szól, azért inkább irigységből fakad, nem?
            Viszont így, ezzel a korábbi élménnyel, most teljesen értem és érzem is azt a felemelő érzést, amiről írsz.
            Most már olyan irányba változott a dolog, hogy amikor évente egyszer ellátogatnak hozzám, a nagy meglepetést, egyet nem értést, a függöny hiánya okozza, pedig nem tanyán lakok.

        • ‘…Mindenesetre érdekes…’

          Szerintem túl gyors, és nagyon nagy arányú, az ember változásra való hajlandóséga ennél sokkal lassabb tempót diktál.
          Teljesen normális és emberi a reakció, ami azt mondja, ne, ne ennyire, ne most, ne így. Gondolj bele, a teljesen ‘normálisan’ szocializált szüleink még feketét sem láttak felnőtt korukig, csak a tévében.

  6. Ez csak azt jelenti, hogy előnyödre változtál. Örülj neki, a szexellenes gumiszobás vonal neked se volt jó es ez nekik szegyen..
    Amugy egy kommentem nem ment at.

    • Ugye viccelsz velem, hogy te itt igényeket támasztasz meg vállveregetve, fölülről beszélve megdicsérsz? Miközben a (szerencsére fennakadt) kommented is undorító, rosszindulatú szexuális zaklatás?
      Én sose voltam olyan, nem tudom, honnan veszed, nem hiszek az örömellenes, szexből kiábrándult, szextől félő feminizmusban. Épp ezért utáltak meg.

  7. Hejho és agymosógép nevű kommentelők:
    mindkettőtöket kértelek már, hogy ne kommenteljetek a blogra, mert ellenségesek, feszülni járók, sunyik és aljasok vagytok.
    Kérlek, ne akarjátok a blogom felületét, a figyelmemet igénybe venni. Se most, se két hét, se két hónap múlva, újabb álnévről sem.
    Köszönöm!

  8. Akkor most bottom line, vagyis tömör lényegkiemelés (komolyan, egy ennyire intellektuális blogon idáig kell süllyedni), azok kedvéért, akik nem értik a szavakat, a szöveg logikáját, rosszul látnak, légy esett a szemrésükbe, nincs türelmük, rosszindulatúak:

    A poszt arról szól, hogy bízzuk rá mindenkire, mit hord, és ne értelmezzük helyette, miért teszi. Ebben egybecseng a linkelt burkinit javasló nő véleményével, annak utolsó pontjával, lásd a blogposztját:
    https://feljegyzesekazegerlyukbol.wordpress.com/2016/08/24/16090/

    Lehetőleg ne kapcsoljunk szexualitást a divathoz, a sportoláskor/nyáron/vízparton hordott öltözékhez, mert ezek kulturális reprezentációk, ekként csak közvetve függenek össze a szexualitással, illetve a praktikum és a kényelem határozza meg őket. Ami szexualitást kapcsol az öltözékhez, ismeretlen emberek testéhez, ami bámul és vádaskodik, egyszerre éhezi és ítéli el a testek látványát, az a lihegős, hatalomról szóló PORNÓKULTÚRA és az arra ráharapó, saját szexualitásukkal egyensúlyban nem levő férfiak.

    Lehetőleg ne kapcsoljunk a szexhez és megnyilvánulásaihoz se morális tartalmat: “szex rossz/gyanús, aszex jó, helyes”. A szex ógörög életöröm. A visszaélés nem lényegi része a szexnek, hanem torzulása. Egészen jól elvagyunk sokan a felszabadult, erős szexualitásunkkal, mindenféle visszaélés nélkül, csak hát prűdek vagytok, vagy nem értitek, mi ebben a jó, netán csak a torz formáit élvezitek, ami szomorú és fontos, de inkább terapeutára tartozik.

    Ha bármi kételyed van, hogy a kitett combom, látható derékvonalam, meztelen vállam neked szól-e, téged akarlak-e provokálni vele, tőled akarok-e szexet, akkor itt leszögezem: NEM, eszembe sem jut, nem érdekelsz. És majd megmondom annak, akinek meg igen, hogy ő a kivétel. Menj biztosra: nyugodtan veheted alapértelmezettnek, hogy tőled senki nem akar semmit. Ha mégis, azt tudni fogod, azok nem öltözékek meg pillantások lesznek. Tudom, hogy jó lenne, ha te lennél az univerzum közepe, de nem így van. Ha hajandó vagy jojózni a szemeddel, kedvesebbnek lenni a csinos-szexi nővel, az a te döntésed, de szerintem önként sétálsz bele egy méltánytalan helyzetbe. A szex nem az, aminek hiszed, van még ott egy másik ember, saját akarattal, vágyakkal. Nevetséges felfuvalkodottság azt gondolni, hogy neked szól a látvány, téged jogosít fel, én megvetem az ilyen férfiakat.

    Az öltözködő személy szándékát ne keverjük össze a kiváltott reakcióval. A reakcióval van teendő, ha bármi zavaró. Mindenkinek a magáéval, az irigy nőnek is, meg a nyálcsorgató férfinak is.

    Évezzük bőrünkön a levegőt, a napot, a vizet, ne bonyolítsuk feleslegesen az életünket álságos szimbolikus ügyek miatt. Tartsunk a szabadság felé, ami azt jelenti, hogy ki-ki azt hord, azt fejez ki, azzal és úgy szexel, amit/akivel/ahogy akar.

    Azt veszünk fel, amit a közegünkben megtehetünk és szeretnénk, ebbe senki ne magyarázzon bele semmit.

    A szabadsághoz vezet az is, ha a férfiak megtanulnak felelősséget vállalni a viselkedésükért, kezelni a reakcióikat, különös tekintettel arra, hogy sokan közülük bőszen keresik a meztelen női testrészek látványát, alkalmanként sokat is hajlandóak fizetni is vagy speciális helyekre elmenni érte. Az ő problémájuk nem a “sajnos, mindenhol” látható meztelenség, hanem az a tévhit, hogy a világnak igazodnia kell az ő alapértelmezettnek tekintett, esszencialista módon értett gerjedelmeikhez, követelőzésükhöz. Nem így van.

    Ez a fajta, közterületeken dívó szexuális gerjedelem nem természetes, nem szükségszerű és nem kell senkinek alkalmazkodnia hozzá.

    Aki túlmegy a gondolatai határán ebben, az molesztál vagy bűncselekményt követ el, de minimum nevetségessé válik, vagy visszautasítják, aztán lehet frusztrálódni meg nőgyűlölni.

    Szex és szexuális kontextus akkor van, ha egy 1:1 helyzetben egyértelműen mindketten igent mondanak rá. Ha nincs ilyened, akkor nem vagy vonzó, vagy rosszak a stratégiáid. A megoldás a te feladatod.

    + Próbálok nem kulturálisan vak lenni, de borzalmasan sajnálom és szabadságuktól megfosztottnak gondolom a hőségben kulturális okokból fedett testű nőket, és azokat is, akik otthon maradnak, nem mehetnek nyilvános helyekre egyedül. Nem akarok ilyen világot, nagyon nehéz közösséget éreznem velük. Mindez Európában igenis problémás. A burkini okés, hagyják őket békén, csak ne kezdjen senki moralizálni európaiként, hogy mi is, mert amúgy is erkölcsösebb visszafogottan öltözni.

  9. nemtom, biztos nem értem, de felőlem ugyanúgy vizisízhet bárki mellettem reverendában, mint csupaszon. hőségben egyébként remek tud lenni a hosszú cucc, ha normális anyagból és nem full műanyagból van. korábban a sivatagi túrákon sort-vállpántos minimálcuccban voltam, s izzadtam, mint a ló. egyszer kipróbáltam a helyiek viseletét, azóta mindig be vagyok csomagolva, nem iszom meg 6 liter vizet naponta, nem ragadok a verejtéktől. otthon a kánikulát gyakran vészeljük át sivatagi népviseletben, a gyerekek évekig galabijában aludtak a forró tetőtérben, ez volt a legkényelmesebb. tényleg praktikus. mondjuk, nem praktikus okokból viselik a nők, de ha már itt tartunk, nem feltétlenül kell benne szenvedni a melegtől.

    • Hát, nem tudom, a burkini milyen anyag, de a burka nekem nem tűnik túl szellősnek, ráadásul fekete színű, plusz alá is szoktak öltözni. Nem tudom elképzelni, hogy kényelmes lehet nyáron.

      • Off topic, de jöjjenek a számok. Burkát Afganisztánon kívül kevesen hordanak, a Közel-keleten és Észak-Afrikában a nők 1-4%-a, még az ultragáz Pakisztánban sem magasabb ez a szám, mint 3%, a szaúdi nők közt viszont már 11%-ra ugrik. Ugyanitt a legmagasabb a nikáb aránya (63%, mondhatni népviselet), míg a többi országokban ez újabb 2-8%. (Pakisztán ezüstérmes 32%-kal.) A csador esetében szinte pont ugyanez a helyzet. Innen éles cezúra következik: jönnek a különféle stílusú kendők. Az Al-amira 2 darabból áll, itt a feketét és a fosszínűt felvált(hat)ják a minták-csipkék-ultranőies megoldások. Messze ez a legnépszerűbb, ezt hordja a legtöbb nőnemű lény ezeken a helyeken. Az egy darabbból álló, lazán feltekert kendő (hidzsáb) kedveltsége alacsonyabb. A burkaügyi felesleges okoskodásom összesített statisztikája az alábbi:

        burka: 2%
        nikáb: 8%
        csador: 8%
        Al-amira kendő: 44%
        hidzsáb: 12%
        semmi: 4%

        Nem jön ki a matek, de mindegy… A burka jellemzően kék és trmészetes anyagú. a nikáb nagyobb büntetésnek tűnik, ha műszálas és fekete. Szerintem ezek a nők este világítanak a sötétben, amikor lekerül ez a nájloncucc róluk. Nem állok a bugyoláltság pártján minden áron, szóval nehogy azt gondolja bárki, hogy kapacitálom, csupán a sztereotip képet szeretném árnyalni szaharai tapasztalatok megosztásával: a sivatagi, kimondottan vad és öntudatos bedu asszonyokat pl. nincs az a férj, aki kordában tudná tartani, szóval ők pl. nem kimondottan szeméremből takargatják magukat, hanem mert a több réteg hosszú ruha közti levegő szigetel, így ez kényelmes nekik a csillió fokban. Nem állítom, hogy cserélnék velük, de nem teljesen fedi a valóságot a nekünkjó-nekikrossz. Egyébként sok (kimondottan értelmes) muszlim nő minket, európaiakat, kifejezetten lesajnál, és egyáltalán nem cserélnének ők sem velünk, ha ez valakit megnyugtat. Emellett nyilván van egy csomó hátborzongató és a nőket károsító dolog is, egyéni és társadalmi szinteken egyaránt, amiknek nem venném el az élét ezzel a kis csadorbarátnak tűnő megjegyzéssel, csak annyiszor, de annyiszor tapasztaltam (1o-ből 9,5) sztereotip, szembeállító és némi európai fölénnyel (még mindig ez a jobb, mert az amerikai filmek sugallta meg egyszerűen reménytelenül egyoldalú) átitatott megjegyzéseket személyes találkozások, saját élmények, a valóság mélyebb ismerete nélkül, hogy ilyenkor kisebb-nagyobb intenzitású buzgárként törnek elő saját élményeim.

        • “nekik rossz/nekünk jó”: Minden ideológia nélkül és a Mahtob fordítójaként is kérdem, ahol a hidzsábfelvétel és hajvisszatűrés indulatosan van emlegetve, kérdem, hogy az nem szempont, hogy mennyit kell költeni ruhára, anyagra, elkészítésre, mennyi idő fölvenni az öltözetet, mennyire bonyolult utazásnál/költözésnél a csomagolás, szállítás is? Mert szépek az európai barokk viseletek és a népviseletek is, de azért nem véletlen, hogy az európai női divat a drasztikus egyszerűsödés irányába tartott, a szabadságjogokkal párhuzamosan, egészen a melltartóégetésig. Kivéve szalagavató, esküvő és koncertfellépés (ezek ilyen maché, erőltetett öltözködési helyzetek, ott maradtak a bonyodalmak). Ma és itt minálunk egy hatszáz (gépi) öltéssel megvarrt, hatezer forintba kerülő egybeszabott lenvászon ruhában, kilátszó térddel, harisnya nélkül és egyáltalán nem bonyolult fehérneműben (vagy akár nélküle) okés vagyok tanárként a katedrán, esküvői vendégként, hivatali ügyintézéskor és a strandon is. Ugyanabban a ruhában, és akár évekig. Én nem tudom ebben nem látni az életminőség-különbséget. És a nettó test is ezért fontos, mert akkor nem kell bonyolult melltartó/kompressziós harisnya/sok illúziókeltő dekoráció/frizura/kínos szőrtelenítés. Attól még dekorálhatok, bonyolíthatok, ékszerezhetek, ha van kedvem, de nem kell. És tudom, hogy a hatszáz öltéses ruha leginkább fast fashion és kizsákmányoló globális gyakorlat, de az nem baj, hogy egyszerű, eltisztult, szabad. Több energia marad kedvünk szerinti dolgokra, ha a tradíció nem béklyóz meg.

        • “Egyébként sok (kimondottan értelmes) muszlim nő minket, európaiakat, kifejezetten lesajnál, és egyáltalán nem cserélnének ők sem velünk, ha ez valakit megnyugtat.” Nekem nincsenek illúzióim: mindenki önigazol. De hogy van ez? Kóla, egészségbiztosítás, high tech, felhőkarcoló, PRADA bolt, mobiltelefon, popzene helyi változatban, olimpiai részvétel jöhet, de morálisan az öltözködésünkért és a szexualitásunkért elítél? Vagy miért? Talán az is sajnál a tektonikus orgazmusomért, akinek kivágták a csiklóját? Azt sem tudja, miről beszél, mitől fosztották meg. Most erre mit mondjak? Az se erőszak? És valamiért ők mégis tömegesen élnek a lesajnáltak kultúrájában, és még a menekülthullám előtt jöttek és vágyták ezt.

        • Egyébként én borzasztóan európai fejű vagyok, meg félek a skorpióktól és a kötelező védőoltásoktól. De abszolút nem vágyom se utazni, se megismerni, se itthon elmélyedni Indiában, az arab világban, Kínában, semmiben, ami nem euroatlanti, kivéve talán Új-Zéland, Ausztrália. És ez mindig is így volt.

    • Nem erről volt szó, hanem hogy nem-muszlimként vállaljunk szolidaritást, és mi is hordjunk burkinit. Ami mögött én azt gyanítottam, hogy ha amúgy sem vagy jól a testeddel, nem éled a bőrsimogató napfény természetességét, felszabadító élményét, akkor ezt be lehet csomagolni szolidaritásnak is.

      Sokkolóak voltak az egyiptomi strandröplabdás nők az olimpián is. Ez rohadt nagy hátrány.

      Ugyanakkor ez nem csak praktikum kérdése, és nem is csak egyenlőségé. Nekik szent tanítás, hogy el kell takarni a testüket. Csak én ezt is elfogadva, átérzeve nem kívánok semmi ilyet magamnak, magunknak.

  10. Engem is zavar, sőt, dühít, az egyenlőtlenség jelképét látom benne, azon filózok, hogy milyen baromi kényelmetlen lehet…stb.
    De! Ha kizárólag az érintettek érdekeit nézzük, nekik egyértelműen az a legjobb, ha békén hagyják őket. Márpedig ezt az egész szabályozást állítólag az egyenlőség jegyében, a muszlim nőkért (is) csinálják. Belegondoltam, hogy ha nekem pl. egy olyan országban kéne élnem, ahol a meztelenül strandolás (vagy akár csak a monokini) lenne az elfogadott, akkor nagyon kellemetlenül érezném magam, csupasznak, kiszolgáltatottnak, valószínűleg csak feszengenék vagy ki sem mennék, ha nem hordhatnám a jó kis megszokott bikinimet. Pedig elméletben értem, hogy ez tök buli, és idővel lehet, hogy meg is szoknám, de akkor se kényszerítsenek bele.
    Az egész test eltakarása és a hagyományos fürdőruha között hatalmas különbség van! A beidegződéseket levetkőzni nem lehet egyik napról a másikra, még akkor is, ha pontosan érted, hogy mért lenne jó, tisztában vagy vele, hogy ez egyenlőtlen, stb.

    Szerintem a legtöbb, amit tehetünk, az a tájékoztatás, megmutatni, hogy máshogy is lehet, beszélni az egyenlőségről, egyéni szabadságról. Hagyni, hogy a saját tempójukban alkalmazkodjanak (ez nem a legjobb szó, de nem találtam mást), és ha valaki nem akar, akkor az is el kell fogadni.

    Lehet egyébként, hogy nem is a nőkön múlik ez. Könnyen el tudom képzelni, hogy sok nő örömmel venné át az európai szokásokat, de a férj/apa/család ezt nem engedi.

    • “Az európai kultúra egy sajátos reflexe, hogy a progressziót, a haladást nem tudja másként értelmezni, csak európaivá válásként.” Igen, az a kérdés, hogy van-e ehhez eszköze, hatalma. Ha van, nyomja. Természetesen minden hódító, gyarmatosító ezt csinálta, mindenhol, nem udvariaskodtak, a japánok is japánosítottak.

      Na de pont a burkinit vagy a burkát, hidzsábot nem ám az iszlám területeken szabályoznák, hanem otthon, Franciaországban. Akik odamennek, oda születnek, azoknak a Marseillaise lesz a himnuszuk stb. És nem szívjóságból, felszabadítási céllal szabályoznák, hanem világos értékdeklarációként is, meg (azt mondják) biztonsági okokból.

    • “Ne legyünk olyan naivak, hogy azt higgyük, csak a muszlim nők öltözködését határozzák meg családi, közösségi és társadalmi elvárások. Persze könnyű meglátni a kapcsolatot a burkini és a tálib burka között. De vajon nincs-e kapcsolat az európai női fürdőruhák és a nyugati társadalmakban a nőket érő, rendszerszintű erőszak között, mely a női test tárgyiasításából fakad? Ez az utóbbi összefüggés persze a burkinik láttán mintegy elsikkad és jelentéktelenné válik; amint megjelenik a nők elnyomásának e szokatlan, idegen, és épp ezért látványos formája, azt mindjárt eluralja az erről szóló diskurzust, és láthatatlanná teszi a saját kultúránkat jellemző problémákat.”

    • “a burkini-vita voltaképpen nem a nők jogairól és a női test tárgyiasítása elleni küzdelemről szól – hisz ekkor az európai fürdőruha-gyakorlatok ellen is épp úgy fel kellene lépni” De hát azt mondtuk, nem vegzálunk egy nőt se, hogy mit hordjon. A male gaze-zel meg a jogosultsággal volna feladat. Mi meg hadd napozzunk, szellőzzünk, fussunk sortban, és érezzük szépnek magunkat.

  11. Ide már akkor is hozzá akartam szólni, amikor megjelent a poszt, csak nagyon sok gondolatom van a témához, és nehéz összeszedni, és ahhoz lusta voltam, de most.

    Olvastam egy olyan cikket, amiben az író azon aggódott, hogy eltűnik ez a szép magyar muzulmán szó, felváltja a muszlim, milyen kár. Szerintem arról van szó, hogy a muzulmánnak van egy ilyen negatív érzete, mán, nekem erről a mániákus jut eszembe, és szerintem a többi hozzám hasonló nyelvileg műveletlennek is, amikor kimondjuk érezhetjük, hogy egy terroristáról beszélünk. A hústüskén miért nem sír a papa, az is egy szép magyar szó, nem mint a miteszer. Bocs a kitérőért.

    Az itteni legjobb barátnőm muzulmán, egész nap együtt vagyunk, life of kisgyerekes anyuk. Hozzánk csapódnak az ő egyéb muszlim anyu ismerősei, ismerek már egy rakatot. (Az én magyar anyu ismerőseim nem csapődnak hozzánk, néznek a távolból gyanakodva.) Én nem vagyok vallásos, és nem tudok hinni, mert gyerekkoromban nem tanítottak rá, és ezt sokkal nehezebb elmagyarázni annak, aki hisz, mint nekem megérteni a hívőket, szóval nem is szoktam próbálkozni. Őszintén nem is izgat a téma. De azt tudom, vagy úgy képzelem, hogy annak aki hisz, ez egy érzékeny téma, úgyhogy igyekszem semmi bántót nem mondani. És magamtól soha nem kérdeznék rá semmire. Ők viszont imádnak nekem ezekről a dolgokról mesélni, és mindenki ahogy tudja megmutatja nekem a haját. 😀

    Azt hiszem, hogy nekünk európai nőknek nincs semmi dolgunk az ő kendőjükkel. Nem debilek, meg fogják tudni oldani. Huszonévesen izgi, hogy lehet szexelni, papás-mamásat játszani, babázni, harminc előtt már nyilvánvalóak lesznek a problémák, ugyanazok az egyenlőtlenségek, amiket a blog mond, van aki kilép, van aki benne marad, negyven évesen ő lesz a legnagyobb imádkozó szentfazék, ugyanaz, mint nálunk. Emellett az, hogy hogyan öltözködnek lényegtelen, nem a vallás az ő legnagyobb problémájuk. ugyanarról van szó, mint az itteni elhízással foglalkozó posztokban. Annak aki 7 éves kora óta el van takarva persze hamarabb lesz mindegy a teste, mint egy kereszténynek, de 40 évesen ugyanott vagyunk. Szóval ha mi is kendőt húzunk a ragyás testünkre, és a fos életünkre azzal mit segítünk? A legnagyobb ajándék, hogy szabadon élhetünk, ezért cserébe viszont éljünk is gondolkodó európai módjára.

    Ezzel nem a kendőt védem, amúgy nagyon szenvednek benne, meleg, csúszkál össze vissza, kikoptatja a hajat, nem látnak oldalra, nem hallanak, ha hátulről kiabálsz nekik, 15 évvel idősebbnek néznek ki benne, és nagyon hangulatgyilkos az év minen egyes kibaszott napján ugyanazt a ballonkabátot hordani.

    Amikor ez a poszt aktuális volt, mi fürödni jártunk a patakhoz, A. is mondta, hogy fürödni fog, csodálkoztam, mert ő kendőt hord, de a többiek mondták, hogy miért, fürödni fürödhet fürdőruhában. De A. nem jött. Másnap kijött, és mondta, hogy nagyon szeretne fürödni, de ht inkább ruhában, mert a férje, de a férje azt mondta, hogy ruhában se fürödjön, mert itt megbüntetik ezért a nőket. Mondtam, hogy mi a franc, és akkor mi van azokkal akik vörösre égnek és ezért pólóban nyomják. Na mindegy én megígértem neki, hogy megverem aki bántja őt, de mire hazaértem rájöttem, hogy valószínű a férje is tudja, hogy lehet, csak nem akarja, hogy fürdjön a felesége.

    Nagyon nagy gond van a férjeikkel, és ezt ők is látják, tudod nálunk a férfiaknak mindent szabad, magasabban vannak mint mi, mondják. Mellette pedig olyan kisgyerek módra tudnak beszélni a szerelemről, közben elrendezett házasságban élnek.

    A tv csatornákon is mindig kiborulok. Nem videoklippek mennek a zenecsatonrán, hanem kelet-európai prostituáltak hirdetései kb, teljesen jellegtelen popzenére tangában táncoló lányok, hosszú közelik az ugráló mellekről, popsiról, öt klipp után viagra reklám. Ebben egyébként mi is benne vagyunk, klasszik kelet-euróapai és közép-ázsiai jelenség, fikázzuk folyton nyugatot és amerikát, milyen romlottak címszóval, közben utánozzuk az ő zenéjüket, reklámjaikat, stb., de az egészet a legszélsőségesebb formájában vesszük át, nem tudom elmagyarázni, segítsetek. Például az ikea konyhareklámjában egy zsákruhás, zokni, kócos nő főz, az orosz reklám: egy nagyon magas tűsarkú cipőt látunk, megy felfele a kamera a csipkebodiba belehúzott szilikonmellű nőn, vörös száj, még mindig nem tudjuk miről szól a reklám, és végre látjuk távolról, hogy végigsimít a konyhapulton. Spriszna konyhabútor, mondja a hang, ez volt a reklám, a konyhabútorról, elvielg nőknek.

  12. Visszajelzés: a közös nevező | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s